XXI. Konferencia a felszín alatti vizekről. 2014. április 2-3. Siófok. Az előadások összefoglalói

XXI. Konferencia a felszín alatti vizekről 2014. április 2-3. Siófok Az előadások összefoglalói

Felszín Alatti Vizekért Alapítvány XXI. Konferencia a felszín alatti vizekről 2014. április 2-3 Siófok Április 2. (szerda) 9 30 Érkezés, regisztrálás 10 00 Kumánovics György, Tóth Sándor Elnök: Kumánovics György 10 30 Jelinek Gabriella: 10 50 Karda József: 11 10 Hasznos Gábor: 11 30 Gondi Ferenc: Üdvözlés Tájékoztatás az Alapítvány helyzetéről Jogszabályi és szervezeti változások a felszín alatti vizek területén A vízügy hatósági feladatok a felszín alatti vizek területén A vízvédelem feladatai a felszín alatti vizekkel kapcsolatban Tapasztalatok a kármentesítés hatósági eljárásaival kapcsolatban 11 50 Szőcs Teodóra - Kozocsay Lajos - Tóth György - Rotárné-Szalkai Ágnes - Gál Nóra - Merényi László: A Magyar Földtani és Geofizikai Intézet vízföldtani feladatai a változások tükrében 12 10 Kérdések, hozzászólások, vita 12 30 Szünet, ebéd Elnök: Jelinek Gabriella 14 30 Székely Ferenc - Szücs Péter: Beszámoló az MTA Hidrogeológiai Albizottság munkájáról. 14 50 Bíró Marianna - Simonffy Zoltán - Ács Tamás: Felszín alatti vízkészletektől függő ökoszisztémák vízigénye és állapota a Nyírség és a Duna-Tisza köze példáján keresztül 15 10 Simon Szilvia - Balogh Viktor - Biró Marianna: Vizes élőhelyek és a felszín alatti víz kapcsolata a Duna-völgyében, szikes és lápi környezetben 15 30 Kozma Zsolt - Ács Tamás - Koncsos László: A telítetlen zóna modellezése - az osztályozott talajtani adatbázisok jelentősége 15 50 Kajner Péter - Szőcs Teodóra - Kovács Attila - Rotárné-Szalkai Ágnes - Tóth György

- Kerékgyártó Tamás: A Nemzeti Alkalmazkodási Térinformatikai Rendszer kialakítása (NATéR) 16 10 Kérdések, hozzászólások, vita 16 30 Szünet Elnök: Gondi Ferenc 16 50 Fiala Károly - Ágoston Bence: 17 10 Völgyesi István: 17 30 Újlaki Péter: 17 50 Tahy Ágnes: 18 10 Zöldi Irma: A felszín alatti vízkészletek mennyiségi állapota - a korábbi kontingensek felülvizsgálata Parti szűrés? Biztos? A vízbázis védelem szerepe a vízbiztonsági tervezésben Ivóvízellátás biztonsága - abasári vízszennyezés tanulságai Diffúz szennyezések peszticidek - megjelenése a felszín alatti vízben 18 30 Kérdések, hozzászólások, vita 18 50 Szünet, vacsora Április 3. (csütörtök) Elnök: Tóth Sándor 9 00 Erőss Anita - Lénárt László - Mádlné Szőnyi Judit - Horváth Ákos - Csondor Katalin: Radionuklidok, mint természetes nyomjelzők a termálkarszt-rendszerekben: tapasztalatok a Budai- és a Bükki-termálkarszton 9 20 Gondárné Sőregi Katalin - Gondár Károly - Kun Éva - Székvölgyi Katalin: A regionális modellezés szerepe a vízgazdálkodásban, Bükk hegységi példán bemutatva 9 40 Lénárt László - Czesznak László - Szegediné Darabos Enikő - Hernádi Béla: Rendszer) Felszín alatti árhullámok vizsgálata a BKÉR (Bükki Karsztvízszint Észlelő adatai alapján 10 00 Czesznak László Hernádi Béla - Juhász Béla - Kovács Péter - Lénárt László - Tóth Katalin: Karsztárvizek keletkezése a K-i Bükkben 10 20 Kérdések, hozzászólások, vita 10 40 Szünet

Elnök: Tahy Ágnes 11 00 Kun Éva Székvölgyi Katalin - Gondárné Sőregi Katalin Gondár Károly: Sűrűségfüggő geotermikus modellezés tapasztalatai magyarországi esettanulmányok tükrében 11 20 Szita Gábor - Szöllősi Árpád: 11 40 Szanyi János: A termálvíz visszasajtolás tapasztalatai Gyopárosfürdőn Dél-alföldi jó termálvíz-gazdálkodási gyakorlat 12 00 Kérdések, hozzászólások, vita Elnök: Buzás Zsuzsa 12 20 Kovács Attila: Bányászati vízszintsüllyesztések numerikus modellezésének tanulságai 12 40 Szongoth Gábor - Kalotai Zsófia - Hegedűs Sándor: 101 kismélységű vízműkút vizsgálatának tapasztalatai (esettanulmány) 13 00 Bitay Endre Dudás György: Magyar vízügyi projekt Etiópiában 13 20 Kérdések, hozzászólások, vita 13 40 Szünet, ebéd

Vízügyi hatósági feladatok a felszín alatti vizek területén Karda József - Országos Vízügyi Hatóság, karda.jozsef@ovh.vizugy.hu A Belügyminisztérium Közfoglalkoztatási és Vízügyi Helyettes Államtitkárságának irányítása és felügyelete lévő Országos Vízügyi Hivatal, és területei szervei a 12 Vízügyi Hivatal 2014. január 1-től történő létrehozásával, 10 év után a vízügyi hatósági jogkör (a Vidékfejlesztési Minisztérium keretében maradó vízminőségi kárelhárítás kivételével) ismét visszakerült a vízügyi szervezethez. Az átszervezés azonban nem a 2004. év előtti állapot, nevezetesen egy önálló vízügyi és/vagy környezetvédelmi minisztérium irányítása alá tartozó, egységes vízügyi szervezet helyreállítását jelenti. Az új vízügyi hatóságok ugyanis országos szinten az Országos Vízügyi Főigazgatóság, területi szinten pedig a 12 Vízügyi Igazgatóság elkülönült, jogaszabályban meghatározott önálló feladat és hatáskörrel rendelkező szervezeti egységét képviselik. A vízügyi hatóságok azonban nem rendelkeznek önálló költségvetéssel, a működésükhöz szükséges finanszírozást és infrastruktúrát (így zömében s székhelyeket is) az Országos Vízügyi Főigazgatóság, illetve a Vízügyi Igazgatóságok biztosítják. A vízügyi igazgatási, valamint a vízügyi hatósági feladatokat ellátó szervek kijelöléséről szóló 482/2013 (XII. 17.) Korm. rendelet alapján létrehozott OVH és a 12 területi hatósága, jogilag az Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Főfelügyelőség, illetve a 10 Környezetvédelmi Felügyelőség és két Kirendeltség (a bajai és gyulai) jogutódjai, illetékességi területük pedig a VIZIGEK működési területéhez igazodik, ami kismértékben a Felügyelőségek illetékességi területétől eltér és nem a közigazgatási (megyei) határok szerint, hanem a vízgyűjtők vízválasztója alapján lett kijelölve. Néhány kormányrendeletben meghatározott ügy kivételével másodfokú hatóságként működő OVH igazgatóját, valamint az első fokú hatóságként működő területi vízügyi hatóságok hatóságvezetőit, a vízgazdálkodásért felelős Belügyminiszter nevezi ki és gyakorol felettük a munkáltatói jogokat. Szervezetileg úgy az OVH mint a Vízügyi Hatóságok hatósági és jogi osztályból, szakértői osztályból, valamint a titkárságból épülnek fel. A hatóságok létszámát illetően, az OVH 12+ 3 kirendelt státussal rendelkezik, a 12 területi hatóság státusa pedig 15 és 32 között mozog (azonban jellemzően a 15-18 fő). Az összesen mintegy 220 fős vízügyi hatóság (amiből az érdemi hatósági feladatokat ellátó szakértők és jogászok száma a kettőszázat sem éri el) feladata, az évi több ezres nagyságrendű ügyszám kezelése. A hatóságok létszámhelyzetének érzékeltetésére egy számomra közeli példát hoznék: az országos másodfokú feladatok ellátására az OVH-nak, az igazgatató, a helyettese valamint két osztályvezetőn túlmenően 4 jogász és 4 szakértő áll rendelkezésre. A felszín alatti vizekkel kapcsolatos feladatok ellátásáért egy szakértő felel, amíg a 2004. előtti OVF-ben erre legalább három (geológus és hidrogeológus) szakember állt rendelkezésre! Az előadás a jelenlévők többsége számára ismert tényeket tartalmaz és célja valójában az, hogy a vízügyi hatóság által ellátandó közismert feladatok csokorba szedésével, a teljesség

igénye nélkül érzékeltesse a kívülállókkal, a rendelkezésre álló maroknyi csapat előtt tornyosuló feladatok mértékét ás összetettségét. A vízügyi hatóságok felszín alatti vizekkel kapcsolatos feladatainak gyakorlása közben leggyakrabbam alkalmazott operatív jogszabályok: 1995. évi LVII. törvény a vízgazdálkodásról 72/1996. (V. 22.) Korm. rendelet a vízgazdálkodási hatósági jogkör gyakorlásáról 18/1996 (VI.13.) KHVM rendelet a vízjogi engedélyezési eljárásokhoz szükséges kérelmekről és mellékleteiről 123/1997. (VII. 18.) Korm. rendelet a vízbázisok, a távlati vízbázisok, valamint az ivóvízellátást szolgáló vízilétesítmények védelméről 239/2000. (XII. 23.) Korm. rendelet a bányatavak hasznosításával kapcsolatos jogokról és kötelezettségekről 201/2001. (X. 25.) Korm. rendelet az ivóvíz minőségi követelményeiről és az ellenőrzés rendjéről 219/2004. (VII.21.) Korm. rendelet a felszín alatti vizek védelméről 314/2005. (XII. 25.) Korm. rendelet a környezeti hatásvizsgálati és az egységes környezethasználati engedélyezési eljárásról 101/2007. (XII. 23.) KvVM rendelet a felszín alatti vízkészletekbe történő beavatkozás és a vízkútfúrás szakmai követelményeiről 43/1999. (XII.26.) KHVM rendelet a vízkészletjárulék kiszámításáról 2004. évi CXL. törvény a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól (KET) 482/2013. (XII. 17.) Korm. rendelet a vízügyi igazgatási, valamint a vízügyi hatósági feladatokat ellátó szervek kijelöléséről A vízügyi hatóságok alapvető feladatai a felszín alatti vizek területén vázlatosan az alábbiakban foglalhatók össze: 1). Vízügyi hatósági feladatok vízügyi hatóságok úgynevezett alapfeladatai az alábbi, vízgazdálkodási törvény hatálya alá tartozó létesítményekre és tevékenységekre terjednek ki: vízjogi engedélyek kiadása új és meglévő vízilétesítményekre, tevékenységekre (elvi-, létesítési-, üzemeltetési- és fennmaradási engedélyek; valamint engedély módosítás, - visszavonás, -szüneteltetés és eltömedékelés) o vízmű-, öntöző- és monitoring kutakra o ásványvíz- és termálkutakra o forrásfoglalásokra o bányatavak fenntartására, hasznosítására o fürdővíz-, energetikai-, bányászati-, és kárfelszámolási célú kutakra o geotermális energia hasznosító kutak- és hőszivattyúk részére vízbázis védőterületek (védőidomok), védősávok kijelölése, felülvizsgálata, módosítása (ivóvíz, gyógy- és ásványvíz hasznosítást szolgáló, min. napi 50 fő vízellátását biztosító) o üzemelő vízbázisokra o távlati vízbázisokra o vízkezelő, -tároló és -elosztó vízilétesítményekre vízi szolgalmak kiadása o vízvezetési szolgalomi jog alapítása (vízilétesítmény elhelyezéséhez) o vízhasználati szolgalomi jog alapítása (vízilétesítményhez való csatlakozáshoz) vízjogi kötelezések kibocsátása o engedély nélkül vagy attól eltérően elvégzett vízimunkára, és -létesítményre o engedély nélkül gyakorolt vízhasználatra o meglévő létesítmények átalakítására, megszűntetésére o vízhasználat szüneteltetésére, megszűntetésére

o vízilétesítmény megépítésére, vízimunka elvégzésére o kivett víz mérésére o védőidom, védőterület kialakítására, fenntartására o jogellenes vagy káros állapot megszűntetésére vízvédelmi-, eljárási bírságok, -díjak kiszabása o engedély nélkül, vagy attól elérően megvalósított vízilétesítményre, vízhasználatra o vizek elszennyezését, károsítását okozó tevékenységek esetében o hatósági eljárások díjának megállapítása esetében o vízügyi kötelezések előírásainak nem teljesítése esetében stb. kártalanítás, költségmegosztás megállapítása o védőterületen előírt korlátozások, kisajátítások esetében o engedélyezett vizilétestmények közös használatából következő költségmegosztásról (esetleg egyezség létrehozásával) vízkészlet járulékok megállapítása és kivetése o vízkészletek használata után fizetendő díjak (VKJ) esetében, az igénybe vett víztipusok (talaj, réteg, karszt, termál) figyelembe vételével vízügyi felügyelet elvégzése o vízilétesítményekre (I-IV terjedő felügyeleti kategória alapján) o vízimunkákra o vízhasználatokra 2). Szakhatósági feladatok a vízügyi hatóságok szakhatóságként működnek közre a társhatóságok engedélyezési hatáskörébe tartozó eljárásokban, az engedélyezési dokumentumok vízgazdálkodási tartalmának meghatározásával kapcsolatos szakkérdések elbírálásában, az alábbi területeken: Környezetvédelem - környezetvédelmi engedélyekhez o előzetes vizsgálati, o hatásvizsgálati o környezetvédelmi felülvizsgálati eljárásokban Út és építésügy - építési engedélyekhez o épületek, mélygarázsok, kereskedelmi- és ipari létesítmények, állattartó telepek o hidak, közúti és metró alagutak, o nyomvonalas létesítmények (autópályák, autóutak, vasút és metróvonalak, gázés kőolaj vezetékek) Bányászat - bányászati engedélyekhez (külfejtések, mélyművelésű bányák részére) o bányatelek fektetések o műszaki üzemi tervek Energetika - energetikai célú létesítmények (szél, -vízi-, szén és gáz, valamint atomerőművek) engedélyéhez Hulladékgazálkodás - szilárd és folyékony hulladéklerakó létesítmények engedélyéhez o kommunális, inert, és veszélyes hulladékok o radioaktív hulladék tárolók Egészségügy - Örökségvédelm - Növény- és talajvédelm stb. 3). Bírósági ügyek vitele közigazgatási perekben a szakterületet érintő alperesi nyilatkozatok szakmai megalapozása

a felperesi ellenkérelmek és nyilatkozatok véleményezése igazságügyi szakértő kirendelése estén, a szakterületre vonatkozó kérdések megválaszolása a hatóság álláspontjának képviselete a bíróságon 4). Feladat és hatáskört érintő jogszabálytervezetek véleményezése törvények kormány rendeletek kormány határozatok minisztériumi rendeletek 5). Feladatkört érintő közérdekű bejelentések, javaslatok, panaszok kivizsgálása és a válaszok szakmai megalapozása Alapvető Emberi Jogok Biztosa (Ombudsman) által kezdeményezett vizsgálatok főügyészi és ügyészi kezdeményezésre indított törvényességi ellenőrzési vizsgálatok állampolgárok közérdekű bejelentéseinek, panaszainak, javaslatainak kivizsgálása 6). A hatóság működése során keletkező szakterületi adatok összegyűjtése az alábbira kiterjedően: felszín alatti vízkészletgazdálkodás hidrogeológia vízbázisvédelem földtani közeg védelem talajmechanika. 7). A Minisztérium által végzett kormányzati munka ellátásához szükséges elemzések, értékelések készítése 8). A Miniszter felkérésére közreműködés nemzetközi feladatok végrehajtásában határon átterjedő felszín alatti vizeket érintő szennyezések esetében. Az első három pontban bemutatott feladatok jellemzően az első fokon eljáró vízügyi hatóságok azon ügyeit foglalják magukba, amelyeknek megfellebbezett része adja a másodfokra kerülő ügyeik körét. A hatósági nyilvántartás egyik jelentős hiányossága abból adódik, hogy a helyi önkormányzati (jegyzői) hatáskörben kiadott vízjogi engedélyek a vízügyi nyilvántartás rendszerében nem szerepelnek. A hatósági feladatok kisebbik részét összefoglaló 4).-8). pontok, az az első- és másodfok által külön-külön ellátandó és hatósági eljárások alá nem tartozó, de azokhoz többnyire szorosan kapcsolódó feladatok halmazát képviselik. Kelt: Budapest, 2014. március 17. OVH Szakértői osztálya részéről Karda József közigazgatási tanácsadó

A vízvédelem feladatai a felszín alatti vizekkel kapcsolatban Hasznos Gábor - Vidékfejlesztési Minisztérium, gabor.hasznos@vm.gov.hu Az előadás a felkérésnek megfelelően tájékoztatást ad a vízvédelmi ágazat feladat és hatáskörének bemutatásáról, annak tükrében, hogy a Kormány 2013. november 27-én döntött a vízügyi ágazat átszervezéséről, aminek végrehajtási határideje 2014. 01. 01. volt és a végrehajtásával a belügyminisztert jelölte ki első helyi felelősségében. Az átszervezés jelentős mértékben érintette a környezetügyért felelős tárca (Vidékfejlesztési Minisztérium), valamint az irányítása alá tartozó környezetvédelmi hatóságok és a Nemzeti Környezetügyi Intézet (NeKI) feladatait is. Az előadás tájékoztatást ad a víz, mint környezeti elem minőségének védelmével összefüggő feladatokról.

A Magyar Földtani és Geofizikai Intézet vízföldtani feladatai a változások tükrében Szőcs Teodóra, Kozocsay Lajos, Tóth György, Rotárné-Szalkai Ágnes, Gál Nóra, Merényi László - Magyar Földtani és Geofizikai Intézet A Magyar Földtani és Geofizikai Intézet (MFGI) keretében zajló hidrogeológiai tevékenységek a külvilág kihívásaihoz, átalakulásához is igazodva jelentős mértékben bővültek az elmúlt 1-2 évben. Az évtizedek óta hagyományosan végzett vízszint észlelési, víz-geokémiai és vízföldtani modellezésekkel összekapcsolt komplex hidrogeológiai értékelések, hazai és nemzetközi projektek mellett új feladatként jelentek meg a koncessziós pályázatok kiírásához szükséges érzékenységi és terhelhetőségi vizsgálatok, a geotermikus védőidom kijelölések és a különböző hivatalos (elsősorban a Magyar Bányászati és Földtani Hivatal (MBFH)) felkéréseket megválaszoló szakértői tevékenységek. Mindezeken túlmenően a 2013-as év legjelentősebb változása, hogy a 21/2013. (III. 26.) VM rendelet alapján az MFGI Vízföldtani Főosztálya végzi a Vízföldtani naplók kiállítását, a kútkataszter vezetését, valamint a vízföldtani adattár üzemeltetését. Az előadás bemutatja az elmúlt év fontosabb eredményeit, elsősorban a Vízföldtani naplók kiállításának, illetve a hideg- és termálvízkataszter vezetésének helyzetképére fókuszálva. A humán erőforrás biztosításán túlmenően a 2013-as évben kialakításra kerültek a tevékenység kivitelezéséhez szükséges technikai feltételek is, melyet követően 255 darab vízföldtani naplót állítottunk ki az év végéig. A Vízföldtani adattár heti három nap áll a látogatók rendelkezésére, míg a köztes időszakokban az állomány elektronikus nyilvántartásba vételével, egy mindezidáig hiányzó pontos regisztert állítunk elő. Ezen túlmenően bemutatásra kerül az ásványi nyersanyag és a geotermikus energia természetes előfordulási területének komplex érzékenységi és terhelhetőségi vizsgálatáról szóló 103/2011. (VI. 29.) Korm. rendelet alapján előírt tevékenységünk, a koncessziós pályázatok kiírásához szükséges érzékenységi és terhelhetőségi vizsgálatok összegzése. E feladat megvalósításában 2013. végéig a Nemzeti Környezetügyi Intézet (NeKI) volt a közreműködő partnerünk, míg a 2014-es évtől az 527/2013. (XII. 30.) Korm. rendelet alapján az Országos Vízügyi Főigazgatóság (OVF) és a NeKI. Mindezidáig összesen 23 darab vizsgálati jelentést készítettünk el. A 2014-es évben 4 darab elnyert koncessziót hirdettek ki, hármat (Battonya-É, Battonya-D, Szeged-Ny) szénhidrogén kutatásra és egyet (Jászberény) geotermikus energia kutatásra. Felvillantásra kerül az első geotermikus védőidom kijelölés, valamint a pályázati tevékenységek keretében egy-két fontosnak tartott eredmény.

Beszámoló az MTA Hidrogeológiai Albizottság munkájáról Székely Ferenc Szűcs Péter - MTA doktor fszekelydsc@gmail.com - MTA doktor hgszucs@uni-miskolc.hu Egyrészt a hazai vízföldtani kutatási eredmények itthoni és külföldi elismertsége, másrészt a felszínalatti vizek igénybevételével kapcsolatos problémák fokozódás indokolttá tette a hidrogeológia tudományterület intézményi megjelenítését a Magyar Tudományos Akadémia testületében. Intenzív előkészítő munka eredményeképpen törekvésünk az MTA Földtani Tudományos Bizottságában támogatást nyert és felkérést kaptunk a Hidrogeológiai Albizottság magalakítására. 2012. február 20-án 21 rendes és 5 tiszteleti taggal megalakult az Albizottság, az alakuló ülés elnöknek Székely Ferencet, titkárnak Szűcs Pétert választotta. Az Albizottság egyik feladata állásfoglalás kialakítása az MTA részére benyújtott szakmai kérdésekben, másik feladata a hidrogeológiai szakterület fontos kérdéseinek a megvitatása közösen egyeztetett munkaterv szerint. Az alakuló ülésen egy fontos szakmai kérdés is terítékre került. Miskolcon ugyanis a karsztos vízmű hagyományosan tervezett védőterülete beépített területekre is kiterjed, ezért kijelölése a jelenlegi szabályokba ütközik. Támogatásra talált az a nézet, hogy ilyen esetekben a szennyezések teljes kizárása helyett egy szennyezési határérték vagy valószínűség legyen a lehatárolás szempontja. Az Albizottság az elmúlt két évben négy szakülést tartott. A 2012. július 2-án megtartott második ülésen az Albizottság a hidrogeológia felsőfokú oktatásának a helyzetét tekintette át. Cserny T. és Gribovszky Z. a Nyugat Magyarországi Egyetem, Kovács B. a Miskolci Egyetem, M. Szőnyi J. az ELTE, Szanyi J. a Szegedi Tudományegyetem, Hajnal G. a Műegyetem oktatási és kutatási tevékenységéről tartott jól dokumentált ismertetést. Az Albizottság arra az álláspontra jutott, hogy az újabb oktatási tervek és irányok meghatározása céljából az ipar és a szakágazat részéről szükség lenne a szakmai elvárások megfogalmazására. 2012. november 28-án az Albizottság a hévíz hasznosítása és visszatáplálása témakörében rendezett vitaülést. A hévizekkel kapcsolatban Tóth Gy. Regionális hidrogeológiai rendszerek és a hévíz visszatáplálás közötti kapcsolat címmel, Szanyi J. Porózus tárolóba való visszasajtolás tapasztalatai a Dél-Alföldön címmel tartott vitaindító előadást. A talajvízhő hasznosítási gyakorlati eredményeit Székely F. és Szűcs P. Kis mélységű talajvizeink hőhasznosítása esettanulmányok tükrében című előadása mutatta be. Az Albizottság pozitívan értékelte az elért eredményeket. A 2013. május 22-i ülésen Albizottságunk egy igen fontos és több részletében még megoldatlan szakkérdést, a fenntartható felszínalatti vízhasznosítás témakörét vitatta meg. Völgyesi I. nemzetközi kitekintéssel ismertette a fenntartható felszínalatti víztermelés definícióját és meghatározási módszereit. A módszertani és terminológiai sokféleség ellenére a különböző szerzők a kitermelés határértékét az ökológiai korlát (felszíni vizek hozamcsökkenése, talajvízszint süllyedés) valamint a meglévő kutakra gyakorolt depressziós hatás alapján javasolják meghatározni. Liebe P. felkért hozzászólásában hangsúlyozta a felszínalatti vizek által befolyásolt ökoszisztémák (FAVÖKO) fenntartásához szükséges korlátok és a nem részletezett szabad vízkészletek, a tranziens készletváltozások, az éghajlatváltozás befolyásoló hatásainak elemzését valamint a monitoring fontosságát. Második előadóként Simonffy Z. a hazai vízgyűjtő-gazdálkodási tervben (VGT) alkalmazott eljárást ismertette, amely a vízhozamban kifejezett hasznosítható vízkészletet az utánpótlódás és a FAVÖKO vízigény különbségeként határozza meg. A módszert sok bizonytalanság terheli, de alkalmas lehet a kritikus területek kiválasztásához. Bíró M. felkért hozzászólásában a FAVÖKO rendszerek veszélyeztetettségéről és visszaszorulásáról számolt be. A vitában számos kritikus és építő jellegű hozzászólás hangzott el. Egyetértés alakult ki abban, hogy a vízmű és a vízgyűjtő léptékű készletvizsgálatok jelenleg eltérő módszereit koherenssé kell tenni, továbbá szorgalmazni kell az összehangolt regionális (víztest méretű) és lokális (vízmű léptékű) modellezések alkalmazását. Az Albizottság 2013. december 2-án tartotta legutóbbi ülését. Ezen a klímaváltozás hatásának elemzése volt napirenden elsősorban a Bükkben és a Nyírségben végzett modellvizsgálatok tükrében. A CC-Waters projekt keretében végzett fenti kutatásokról Tahy Á., Gondárné Sőregi K. és Simonffy

Z. számolt be. Ezt követően Gribovszky Z. az Agrárklíma projekt, Szűcs P. a Kútfő projekt eddigi eredményeit ismertette, Székely F. pedig a Nyírségben végzett korábbi kutatásainak eredményeit foglalta össze. Az elhangzott előadások igazolták, hogy koncepcióit és módszereit tekintve a hazai kutatások alkalmasak a jelenleg még számos bizonytalansággal előjelezhető klimatikus változások hatáselemzésére.

Felszín alatti vizektől függő ökoszisztémák vízigénye és állapota a Nyírség és a Duna-Tisza köze példáján keresztül Bíró Marianna PhD - MTA ÖK, Ökológiai és Botanikai Intézet, tudományos munkatárs Simonffy Zoltán - Hydrofon Bt., ügyvezető Ács Tamás - BME, Vízi Közmű és Környezetmérnöki Tanszék, doktorandusz Az EU Vízkeretirányelv a felszín alatti vizek jó állapotának kritériumaként írja elő a felszín alatti vizektől függő ökoszisztémák (FAVÖKO-k) megfelelő állapotát, illetve azt, hogy a humán célokra hasznosítható vízkészlet meghatározásakor figyelembe kell venni a FAVÖKO-k vízigényét. A FAVÖKO-k legjelentősebb csoportját képezik a felszín alatti vizek által befolyásolt természetes élőhelyek. Dolgozatunkban ezekkel foglakozunk részletesebben. Hazánkban több mint 30 féle FAVÖKO élőhelyet azonosítottak, kiterjedésük a MÉTA adatbázis alapján összesen mintegy 430 ezer ha. Veszélyeztető tényezőik között a vízhiány az elsők között van a MÉTA térképezők szerint. Csak a gyepeket nézve a vízhiány országosan a második legfontosabb veszélyeztető tényező az özöngyomosodást követően. A FAVÖKO élőhelyek többsége Natura 2000-es élőhely is, az EU Habitat Direktíva Annex I. listája szerint jegyzett, vagyis országos monitorozási és jelentési kötelezettség alatt áll. A 2007-es országjelentésből kiderült, hogy Európa szinten hazánkban a legrosszabb a Natura 2000-es élőhelyek állapota. Ez elviekben tovább nem romolhat és a kiterjedésük sem csökkenhet évi 1%-nál nagyobb mértékben. A FAVÖKO élőhelyek különböző mértékben igénylik a vízborítást, illetve a talajvízből származó vízfelvételt, mely igen sok esetben évszakosan is változik. Vannak olyan élőhelyek, melyek egész éven át igényelnek vízborítást, vannak, amelyek csak tavasszal, és vannak olyanok amelyek megelégszenek a felszín közelében található talajvízzel. Az élőhelyek típusától függően megadható a vízborítás vagy a talajvízszint évszakos ingadozásának optimális mértéke. Jelenleg a FAVOKO-k nagy része a múlthoz képest - erősen kiszáradó állapotban van. A tartós vízhiány jelentős veszély, egyrészt amiatt, mert nő a kiszáradt élőhelyek elpusztításának (beszántás, beépítés) esélye, másrészt ha megmaradnak is, fajkompozíciójuk változik, esetenként más élőhellyé alakulnak át az idők során. A növényzet változásával párhuzamosan a fauna is változik, és általában ez a kettő együttesen igen jelentős biodiverzitás csökkenést eredményez. Ez különös hangsúlyt kap az erősen szárazodó tájainkban. A Duna-Tisza köze máig megmaradt élőhelyeinek 78%-a vizes élőhely, és az élőhelyek 70%- a hátsági összetett vízrendszer kiáramlási zónáiban található, tehát jelentősen függ a talajvíz állapotától. A FAVÖKO élőhelyek elhelyezkedése azonban nemcsak regionális szinten, hanem lokálisan és táji szinten is szoros összefüggést mutat a felszín alatti vizek összetett vízáramlási rendszerének szintjeivel, a regionális, lokális és intermedier áramlásokkal. Az elmúlt két évtizedben az élőhelyek szárazodása tovább folytatódott a Duna-Tisza közén, különösen a Kiskunsági homokhátság területén. Számottevő a mezofil rétek kiszáradása, eljellegtelenedése és átalakulása száraz gyepekké. A táj növényzete a múltbeli állapotnak már csak emlékeit őrzi, melyet a növényzet bizonyos időkéséssel követ. Hazánk másik érzékeny területe a Nyírség, ahol az élőhelyek jelentős csökkenése a buckaközi lápokat lecsapoló felszíni vízrendszer kiépítésével már a XIX. század végén megindult. A megmaradt élőhelyek területe mintegy 22 ezer ha. A MÉTA adatbázis, a CORINE területhasználati térkép (CLC50, élőhely poligonok) és helyszíni tapasztalatok alapján elkészíthető volt a Nyírség és a Rétköz FAVÖKO élőhely térképe. Az egyes élőhely típusokhoz tartozó optimális vízjárás felszíni és felszín alatti összetevőinek elemzése és az élőhelyek környezetében kialakuló lokális áramlási rendszerek leírása révén becsülhető volt az egyes FAVÖKO élőhelyek, és ezek összegzésével a terület élőhelyeinek talajvízből származó vízigénye. Az ún. bottom-up számítási módszer figyelembe veszi az egyes élőhelyeket övező zónák szerepét és vízigényét is. Az eredmények pontosítják az Országos Vízgyűjtő-gazdálkodási Terv (VGT) keretében elvégzett közelítő (ún. top-down) becslések eredményeit. A VGT felülvizsgálata keretében a módszer alkalmazása kiterjeszthető a FAVÖKO szempontjából kritikus felszín alatti víztest-csoportokra, és így a korábbi becslések pontosíthatók.

Vizes élőhelyek és a felszín alatti víz kapcsolata a Duna-völgyében, szikes és lápi környezetben Dr. Simon Szilvia - egyetemi tanársegéd, Eötvös Loránd Tudományegyetem, Természettudományi Kar, Földrajz és Földtudományi Intézet, Általános és Alkalmazott Földtani Tanszék, 1117 Budapest, Pázmány Péter sétány 1/c, szilvia.simon@gmail.com Balogh Viktor - MSc hallgató, Eötvös Loránd Tudományegyetem, Természettudományi Kar, Földrajz és Földtudományi Intézet, Általános és Alkalmazott Földtani Tanszék, 1117 Budapest, Pázmány Péter sétány 1/c, baloghviktor90@gmail.com Dr. Biró Marianna - tudományos munkatárs, MTA Ökológiai Kutatóközpont, Ökológiai és Botanikai Kutatóintézet, 2163 Vácrátót, Alkotmány u. 2-4, biro.marianna@okologia.mta.hu A vizes élőhelyek védelme napjaink kiemelt fontosságú feladata világszerte. Megfelelő kezelésükhöz azonban a területek természetes állapotának megismerése szükséges. Magyarország vizes élőhelyekben gazdag, ezek jelentős része védelem alatt áll. A Duna-Tisza köze területén is számos vizes élőhellyel találkozunk, melyek vízkémiai, talajtani és növénytani szempontból két fő csoportra oszthatók: sós vízzel jellemezhető szikes, valamint édesvízzel jellemezhető lápi-mocsári területekre. A két különböző terület térbeli elterjedése a korábbi regionális léptékű vizsgálatok (Mádlné et al., 2005, Mádl-Szőnyi és Tóth, 2009) alapján feltehetőleg a felszín alatti víz által nagy mértékben meghatározott. A kapcsolat a növényzeti mintázat és a felszín alatti vízáramlások között azonban részleteiben még nem vizsgált. A jelen munkában egy olyan típusterületet választottunk ki Apaj mellett, Felső- Szúnyogpuszta területén, ahol a Duna-Tisza köze két jellegzetes növényzettípusa egyaránt megjelenik, ráadásul éles határral különül el. A két növényzettípus felszín alatti vízáramlásokkal való befolyásoltságát integrált megközelítéssel vizsgáltuk, geofizikai és kémiai felmérés alkalmazásával. A kapott mérési eredményeket korrelálva terület részletes növénytani térképével (Biró et al., 2010) egyértelműen bebizonyosodott a növényzet és a felszín alatti áramlási rendszerek közötti szoros kapcsolat. Az eredmények rámutattak, hogy a szikes növényzet az Alföld aljzatából feláramló sós víz által táplált területeken fordul elő. A tipikusan lápi növényzet a sós vizen ülő lokális, csapadék eredetű édesvízlencsékhez kötődik, míg a terület keleti zónájában található, egykor lápi, jelenleg utólagosan elszikesedett területek pedig a hátság felől induló gravitációs áramlások által befolyásoltak. Az eredmények feltehetően kiterjeszthetők a típusos növényzetek egyéb Duna-Tisza közi megjelenési területeire is. Mindemellett a kutatás rámutatott a csatornázás és az egyéb utólagos emberi beavatkozás áramlásokat és a természetes növényzetet egyaránt módosító szerepére. A kutatás a TÁMOP-4.2.4.A/2-11/1-2012-0001, Nemzeti Kiválóság Program című kiemelt projekt keretében zajlott. A projekt (A2-MZPD-13-0282) az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg.

A telítetlen zóna modellezése Az osztályozott talajtani adatbázisok jelentősége Dr. Kozma Zsolt - BME Vízi Közmű és Környezetmérnöki Tanszék, 1111 Budapest, Műegyetem rkp. 3, e-mail: zsolt.kozma@vkkt.bme.hu Ács Tamás - BME Vízi Közmű és Környezetmérnöki Tanszék, 1111 Budapest, Műegyetem rkp. 3. Dr. Koncsos László - BME Vízi Közmű és Környezetmérnöki Tanszék, 1111 Budapest, Műegyetem rkp. 3. A talajok térbeli eloszlására, hidraulikai viselkedésére vonatkozó információk több tudományterület (hidrológia, vízgazdálkodás, agroökológia, stb.) számára is meghatározóak. A könnyen meghatározható talajjellemzők mellett bizonyos tulajdonságok pl. a számítási szempontból alapvető telített szivárgási tényező, illetve a retenciós görbe kitüntetett értékei általában korlátozottan állnak rendelkezésre. A hiányzó adatok pótlására több módszer ismert, melyek közül az osztályozott talajtani adatbázisok alkalmazása az egyik elterjedt megoldás. Annak ellenére, hogy a kategorizálási eljárásokat elsősorban nem hidrológiai szempontból dolgozták ki, mégis általános gyakorlat a textúra osztályok szivárgáshidraulikai paraméterezése. Az osztályokhoz rendelt paraméterértékek bizonytalansága a talajtanban jártas szakemberek számára magától értetődő, a talajadatok végfelhasználóinak azonban gyakran kevésbé egyértelmű. Emellett a különböző kategorizálási módszerekhez köthető bizonytalanság rendszerint nincs számszerűen meghatározva. Ezért felmerül a kérdés, hogy az ismeretlen mértékű adatbizonytalanság mellett vajon kifizetődőek-e a számítási szempontból költséges hidrológiai/szivárgáshidraulikai szimulációk. Vizsgálatunk során ezt a kérdést jártuk körül. Kiinduló feltevésünk szerint (a) a talajtextúrára alapuló osztályozási eljárások a hidrológiai viselkedés tekintetében a talajokat nem megbízhatóan válogatják szét, (b) továbbá a textúra típusokra alkalmazott átlagos paraméterek szivárgáshidraulikai szempontból nem reprezentatívak. A feltevések igazolásához többrétű elemzést végeztünk: (i) időfüggetlen és dinamikus, (ii) egy- és háromdimenziós, illetve (iii) statisztikai, szivárgáshidraulikai és hidrológiai teszteket alkalmaztunk a HUNSODA adatbázis szerint paraméterezett (iv) valós és szintetikus talajokon. Néhány esetben a HYPRESS osztályátlag paramétereket is figyelembe vettük (a teljes adatbázis a szakmai közösség számára nem elérhető). Az elsődlegesen vizsgált FAO-módszer alternatívájaként több tesztet elvégeztünk az USDA-módszer és a hazai gyakorlatban elterjedt fizikai féleség alapú osztályozás alapján meghatározott talajkategóriákra is. A tesztek értékelése azok jellegétől függő indikátorok (pl. tényleges és potenciális párolgás aránya, talajvízszint, belvizes napok száma, stb.) segítségével történt. Az elemzés mindkét kiinduló feltevésünket igazolta. Csak a legfontosabb eredményt kiemelve: a homogén talajszelvények szivárgáshidraulikai vizsgálata alapján a vízborításos időszak hosszát jellemző FAO osztályátlagok pontatlansága talajosztálytól függően 50-180% között mozgott. Ennek mértéke a másik két vizsgált osztályozási módszer esetén sem csökkent. A problémakörből kiutat jelenthet egy új, hidrológiai szempontokra alapuló osztályozási eljárás kidolgozása, amire a jövőben kísérletet teszünk. A vizsgálatunk során alkalmazott módszerek nem csak a bizonytalanság számszerűsítésére alkalmasak, hanem az új módszer felállítását is nagyban elősegíthetik.

A Nemzeti Alkalmazkodási Térinformatikai Rendszer kialakítása (NATéR) Kajner Péter, Szőcs Teodóra, Kovács Attila, Rotárné-Szalkai Ágnes, Tóth György, Kerékgyártó Tamás - Magyar Földtani és Geofizikai Intézet A Nemzeti Alkalmazkodási Térinformatikai Rendszer kialakítása (NATéR) projekt célja egy multifunkciós térinformatikai rendszer kifejlesztése, mely elősegíti a klímaváltozás hatásaihoz kapcsolódó törvényhozást, stratégiaépítést, döntéshozást és a szükséges alkalmazkodási intézkedések megalapozását Magyarországon. A NATéR projekt az Európai Gazdasági Térség (EGT) Támogatási Alap által finanszírozott Alkalmazkodás az Éghajlatváltozáshoz program egyik fő eleme. Az EGT Támogatási Alapot Izland, Lichtenstein és Norvégia hozta létre. A támogatási rendszer a jelenlegi, 2016-ig tartó időszakban 15 EU-tagállamot érint, köztük Magyarországot is. A programmal kapcsolatos, 2011 októberében aláírt egyetértési megállapodás szerint, Magyarország számára 153 millió eurós keretösszeg áll rendelkezésre, amely 12 program megvalósítását segíti. A legjelentősebb forrás a környezetvédelem, a kutatás-fejlesztés és a civil szervezetek kapacitásfejlesztésének területére jut. Az Alkalmazkodás az Éghajlatváltozáshoz Program fő célja, hogy az éghajlatváltozás Magyarországra gyakorolt hatásainak és az ország sérülékenységének jobb megértését segítse; továbbá a klímaváltozással szembeni helyi ellenállóképesség javítását szolgáló tevékenységeket ösztönözze. A program 2013 júniusában került jóváhagyásra, alapkezelője a Közép- és Kelet-Európai Regionális Környezetvédelmi Központ (REC). Tanácsadói szerepben segíti a program végrehajtását a Norvég Polgári Védelmi és Katasztrófavédelmi Igazgatóság (DSB). Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást célzó program három fő elemből áll, ezek közül az első a Nemzeti Alkalmazkodási Térinformatikai Rendszer létrehozása és fejlesztése. A NATéR projekt 2013 szeptemberében indult és 2016 áprilisáig tart. A projektet a Magyar Földtani és Geofizikai Intézet (MFGI) hajtja végre. A Nemzeti Alkalmazkodási Központ (NAK), az MFGI önálló egysége felel a NATéR megvalósításáért. A NATéR projekt három fő célkitűzése: - Létrehoz és működtet egy multifunkcionális, felhasználóbarát geoinformatikai adatbázist, amely a döntéshozatalt segíti a klímaváltozáshoz való alkalmazkodás terén. A rendszer számos adatbázis információira épül. - Továbbfejleszti az éghajlatváltozás hatáselemzését és az ehhez kapcsolódó adaptációs módszereket szolgáló adatgyűjtés, feldolgozás, elemzés és klímamodellezés módszertanát, az INSPIRE előírásokkal összhangban. - Létrehoz és üzemeltet egy web alapú mindent egy helyen üzletet. E honlap információs csomópontként szolgál majd, amelynek segítségével az érintettek a klímaváltozásra vonatkozó megbízható és objektív adatokhoz, információkhoz juthatnak hozzá. A NATéR tehát kulcsszerepet fog játszani a regionális és helyi igényekhez alakított alkalmazkodási intézkedések kidolgozásában, és ilyen módon a klímaváltozás globális kihívásainak segít megfelelni.

A felszín alatti vízkészletek mennyiségi állapota - a korábbi kontingensek felülvizsgálata Fiala Károly, Ágoston Bence - Alsó-Tisza-Vidéki Vízügyi Igazgatóság Az ATIVIZIG Duna-Tisza-közére eső területének példáján keresztül mutatjuk be a felszín alatti vízkészletek (jelen esetben talajvíz) 1993. augusztus 23-tól maghatározott mennyiségi állapota felülvizsgálatának szükségességét, illetve annak kiterjesztésének fontosságát országos probléma révén Magyarország teljes területére. A probléma aktualitását mi sem bizonyítja jobban, hogy a mindennapi munkához is elengedhetetlen a számszerűsített, településenként meghatározott kontingensek ismerete, mely nélkül a hatóság által az Igazgatóságokra belföldi jogsegélyek tárgyában véleményezésre (rendelkezésre áll-e az igényelt vízmennyiség) átadott dokumentációk elbírálása sem lehetséges. Fontos, hogy nem elegendő víztestek léptékének megfelelően megállapítani, hiszen a hatósági kérelmek is egy adott településre vonatkoznak. Az aktualitás másik pillére pedig az országot sújtó szárazodás, ami kiemelten jelentkezik a síkvidéki területeken, főleg a Duna-Tisza-közén. Több évtizede tartó talajvízszint süllyedés, az évi csapadékmennyiség csökkenése (kb. egy havi csapadék hiányzik, ami a felszín alatti vizek utánpótlódása szempontjából döntő jelentőségű téli félévi csapadékban következett be). A nem megfelelő időbeli és térbeli eloszlásban hulló csapadék, az időjárás egyre többször szélsőségekben történő megnyilvánulása (hőhullámok nyáron, extrém hideg időjárás télen, egyszerre nagy mennyiségű csapadékok, majd hosszú száraz időszakok stb.), növekvő párolgás jellemzi ezt a térséget. A tartós csapadékszegénység a Hátságon súlyos vízháztartási következményekhez vezet, mert a Hátságnak a helyi csapadékon kívül számottevő más vízbevételi forrása nincs! Vizsgált térségünk magasabb területtel csak egészen rövid szakaszon (északon, a Gödöllői dombsággal) érintkezik, ahonnan csak minimális felszín alatti vízpótlásra számíthat, s természetes vízpótlást a Hátságnál jóval alacsonyabban húzódó Duna és Tisza folyók sem adnak. A vízháztartás kiadási tételei közül a növényzet párologtatását is magában foglaló területi párolgás (evapotranspiráció) a legnagyobb tétel, amit lényegesen befolyásol a levegő hőmérséklete. A vízháztartást befolyásoló emberi tevékenységek közül elsősorban a földhasználatban és a vízhasználatban bekövetkezett változások, valamint a vízrendezés hatásai érdemelnek figyelmet, különösen azért, mert ezek mind a vízháztartás kiadási tételeit növelik. A vízhasználat terén a közüzemi vízellátás nagyarányú fejlesztésével összefüggésben a rétegvíz-kitermelés növekedése a legfeltűnőbb. a vízfogyasztás visszaesett, de a rétegvíz-kitermelés még így is számottevően terheli a talajvízkészletet, amelyen keresztül pótlódik. A közvetlen talajvíz-kitermelés (főleg öntözési célra) bizonyos térségekben szintén jelentős. Mire tudunk jelenleg támaszkodni? Elsősorban az említett, a Duna-Tisza-közére maghatározott kontingensekre (ennek aktualitása erősen megkérdőjelezhető), illetve a Vízgyűjtőgazdálkodási Tervben a sekély porózus víztestek minősítésekor meghatározott mennyiségi állapot ismeretére (ez pedig egy viszonylag nagy területű víztestet jellemez, ezen belül jelentős eltérések lehetnek). Mi lehet a cél? Kidolgozni az országosan alkalmazható módszert, majd településenként meghatározni a rendelkezésre álló kontingenseket. A lekötött vízmennyiségeket, vízkitermeléseket, engedély nélküli kitermeléseket, valamint a földtani ismereteket felhasználva modellezéssel meghatározni a kitermelhető vízmennyiségeket. Ezek ismerete nélkül nem tudjuk megmondani a hatóságnak, hogy rendelkezésre áll-e az igényelt vízmennyiség. Ismeretük nagyban segítené a Vízgyűjtő-gazdálkodási Tervezési munkát is. Nagy munka, de el kell kezdeni és egyszer a végére érünk!

Parti szűrés? Biztos? Dr. Völgyesi István - www.volgyesi.uw.hu A parti szűrés mibenléte sok esetben vitatott. Jogszabályi definíciója csak a parti szűrésű vízbázisnak van: a felszíni víz közelében lévő felszín alatti vízbázis, melyben a vízkivételi művek által termelt víz utánpótlódása 50%-ot meghaladó mértékben a felszíni vízből történő beszivárgásból származik (123/1997. (VII. 18.) Korm. rendelet). A parti szűrésű víz, parti szűrésű vízadó vagy parti szűrésű vízkészlet fogalmával kapcsolatban nincs semmiféle szakmai közmegegyezés; mindenki azt tekint parti szűrésnek, amit egy adott helyzet megkíván, ami az adott célnak jobban megfelel. A fenti definíció valahogy így lenne helyes: parti szűrésű víztermelés a felszíni víz közelében lévő felszín alatti termelés, melyben a termelt víz utánpótlódása 50%-ot meghaladó mértékben a felszíni vízből történő beszivárgásból származik, és a felszíni víztől a vízkivételi művekig tartó szivárgás időtartama nem több, mint X (X=6?) hónap. Ugyanis a vízbázis szót egyre kevésbé használhatjuk a vízkivétel szinonimájaként, mert sokan - főleg a környezetvédők - minden felszín alatti, víztermelésre alkalmas réteget vízbázisnak tekintenek. Továbbá: ha a víz túl hosszú ideig tartózkodik a felszín alatt, akkor főleg vízminőségi szempontból már talajvízzé válik, például többszörösen is elszennyeződhet. A felszíni vízből történő beszivárgás arányát kellene tehát ismernünk, akármelyik definíciót is nézzük. Ezt azonban a gyakorlatban nem egyszerű meghatározni. Nem is nagyon törekednek rá, láthatóan elegendőnek tűnnek a - gyakran teljesen megalapozatlan - becslések. A meglévő termelések értékelésénél gyakran ellenállásmentes kapcsolattal számolnak a folyó és a vízvezető réteg között. Így a termelt víz nagy része - a vízbázisvédelmi diagnosztika dokumentációiban - a folyóból érkezik, a valóságban azonban lehet, hogy többségében a háttérből. Ez többnyire a víz minőségén is meglátszik - főleg nitrát szempontjából. A ténylegesen zajló folyamatok számításához tehát figyelembe kellene venni, hogy a felszíni vizek kapcsolata a felszín alatti vizekkel csak bonyolult hidraulikai ellenállások (mederkapcsolati ellenállás a nemzetközi szakirodalomban kissé pontatlanul: resistance of clogging) legyőzése árán alakulhat ki. Elsősorban a szakmai konyhanyelven csak kolmatációnak nevezett jelenségről van szó, amelyik tulajdonképpen két részből áll: a folyómeder feneke felett kialakuló feliszapolódásból, és a fenék alatt, a lebegtetett hordaléknak a réteg pórusaiba való beszüremkedése révén létrejövő valódi kolmatációból. Sőt, valamiféle hidraulikai ellenállás a mederből a vízvezető rétegbe belépő víz számára akkor is van, ha a mederfenéken nincs semmiféle eltömődés, mégpedig a felszíni vízből a pórusokba belépő víz sebességvektorainak nagyság- és irányváltozásai miatt előálló görbületi veszteség (loss of curvature, 1. ábra) miatt. Ezt a geohidraulika nem tartja számon, pedig mindig fellép a felszíni víz - talajvíz kölcsönhatások folyamán, a két rendszer határán.

1. ábra A görbületi veszteség következménye a kútellenállás is; ekkor a pórusokból kilépő víz kényszerül irányváltoztatásokra a kút felszíni vizébe történő belépéskor. Ennek megfelelően a kútellenállás akkor is tapasztalható, ha - például egy szilárd homokkőben vagy repedezett kőzetben - nincs szűrő (mert nincs rá szükség). A folyókból történő utánpótlódás attól is függ, hogy a folyó milyen mértékben harántolja a vízvezető réteget. Ha a réteg vastag (Szigetköz, Sajó hordalékkúp), akkor a rétegharántolás csak részleges lesz, tehát előfordulhat, hogy a partmenti kutak kisebb ellenállással kapnak vizet a túlsó part felől, mint a folyóból. És ebben az esetben el is szennyeződhetnek a túlsó part felől. Így is kialakulhat a parti szűrés korlátozott állapota A parti szűrés távlati lehetőségeinek becslése során a mederkapcsolati ellenállás elhanyagolása mellett még a mosott partokkal kapcsolatos reményekkel is becsapjuk magunkat. Ma már ezeket a partokat mindenütt kőszórásokkal védik (2. ábra). És a kőszórások hézagait nagyon hamar kitölti ugyanaz az iszap, ami a domború partokat is feltöltötte. A valamikori mosott parton emiatt még a feltöltődő szakasznál is rosszabb lesz a helyzet, mert a kőszórások kőanyaga az iszapnál is rosszabb vízvezető. Megállapítható tehát, hogy a mosott partok a hazai folyószakaszokon lényegében eltűntek, megszűntek. (A másik akadály, hogy hosszú partszakaszok nyaralókkal épültek be.) 2. ábra A parti szűrésű készletekben való nagy bizalomnak adminisztratív-igazgatási okai is vannak; ha egy vízbázisról - nagyon bizonytalan módon - kimutatják, hogy a termelt víz 51

%-a a közeli felszíni vízből származik, akkor a vízbázist parti szűrésű vízbázissá nyilvánítják, és az összes termelt vizét parti szűrésű vízként tartják nyilván - bár erről már nem szól a jogszabály. Pedig ilyenkor a termelt víz 49 %-a talajvíz, esetleg sekély rétegvíz. Ha - úgymond - parti szűrésű a vízbázis, akkor arra is kevés figyelmet fordítanak, hogy a háttérből mennyi víz és milyen szennyeződés érkezhet, és ezzel összefüggésben nem gondolnak arra sem, hogy egy ilyen esetben a hidrogeológiai védőterületet gondosabban kell meghatározni a háttér felé is. A Vízbázisvédelmi Program szerencsétlen pályázati rendszere pedig véglegesen aláásta a tisztánlátás lehetőségét. Mert ha egy távlati parti szűrésű vízbázisra írtak ki pályázatot, és ezt valaki elnyerte, ő már nem merte meghazudtolni a kiíró véleményét, bármilyen eredmények is adódtak a diagnosztika során. Fogcsikorgatva talán, de kimutatta, hogy a víz nagyobb része a folyóból származik. Nem volt nehéz; csak a modellező szoftver által kért riverbed conductance értéket kell megfelelően felvenni, és a dokumentációban nem nyilatkozni arról, hogy mekkora értéket alkalmaztunk. Mindent összevetve: a parti szűrésű víztermelés lehetőségei Magyarországon sokkal kisebbek, mint ahogy azt hivatalosan nyilvántartják. Ahhoz, hogy ezen vízkészleteink mennyiségi és minőségi felmérése a realitások alapján megtörténhessen, szükségesnek látszik - a jogszabályok és az adminisztratív környezet hozzáállásának megváltozása, - bizonytalan vagy bizonyíthatóan hamis számítási módszerek helyett a korrekt szivárgáshidraulikai modellek alkalmazása, - a modellek paraméterezéséhez pedig a mederkapcsolati ellenállás mérése a működő parti szűrésű vízbázisoknál, megfelelő észlelőkutak adatainak gyűjtésével és részletes értékelésével.