Mediálás a VÁLLALKOZÓK SZÖVETSÉGE keretein belül Mediációra a Vállalkozók Szövetsége együttműködésével lehet. Lentebb olvashat részleteket a mediációról.
Mi a mediálás? A mediálás az USA-ban és az Egyesült Királyságban az Alternatív Vitarendezés legnépszerűbb, és a leggyorsabban fejlődő formája. Az eljárás lényege, hogy a konfliktusban vagy jogvitában álló felek egy független, elfogulatlan és pártatlan szakértő mediátor irányításával megkísérelnek egy mindannyiuk számára előnyös és kölcsönös megelégedésükre szolgáló egyezségre jutni a lehető legrövidebb idő alatt. Az Egyesült Államokban az eljárás sikerére jellemző, hogy a tagállamok több, mint felében a mediálás ma már kötelező. Tehát ezekben az államokban csak akkor lehet bírósághoz fordulni, ha a felperes igazolta, hogy mediálás útján kísérletet tett az egyezség létrehozására, ám az nem vezetett eredményre. Európában az eljárás ugyan még sehol nem kötelező, de elsősorban az Egyesült Királyságban és az Európai Unió többi tagállamában is egyre nagyobb szerephez jut, és így a jogviták egyre nagyobb hányada nem is kerül bírósági szakaszba. A mediálást számos ok miatt érdemes kipróbálni. Olyan eljárásról van szó, amelynek hatékonysága és eredményessége már bizonyított, hiszen gyorsabb, olcsóbb és eredményesebb, mint a pereskedés. Vitás ügyek háromféle úton rendezhetők: bíróság előtt eljárva, peres úton választott bíróság előtt mediáció útján (latin eredetű szó, jelentése: "közvetítés"). Nem feltétlen szükséges a jogvitákat bíróság elé vinni. A bírósági eljárásnak számtalan hátránya van: hosszú évekig elhúzódik, rendkívül költséges, a döntés joga nincs a felek kezében, ezért az ítélettel gyakran még a pernyertes fél sem elégedett, ráadásul a felek közötti viszony megromlik. Ezen tényezők késztetik az ügyfeleket, különösen a gazdasági szféra szereplőit arra, hogy tevékenységi körükben felmerült vitás ügyeiket mediáció útján rendezzék.
A mediátor nem dönt, nem ítélkezik, hanem a folyamatot biztosítja; teret és helyet biztosít a feleknek a kommunikációra, lehetőséget teremt arra, hogy a felek meghallgassák, valóban meghallják egymást. A résztvevők összefoglalják, újra értelmezik álláspontjukat, felismerik valódi érdekeiket és szükségleteiket, a közös pontokat és érdekeket, megértést és elfogadást kezdenek el tanúsítani egymás iránt. Ez lehetővé teszi, hogy közösen olyan megállapodást fogalmazzanak meg, amely minden érintett fél számára a legnagyobb megelégedettséget nyújtja. A mediációs ülés egy alkalommal néhány órát vesz igénybe, a konfliktus teljes feloldásához, a hosszú távon is megfelelő megállapodás megfogalmazásáig azonban több alkalom is szükséges. Az eljárás során a konfliktusban érintett felek közötti tárgyalást, megegyezést pártatlan harmadik személy - a mediátor - segíti elő. A mediátor feladata a szembenálló felek közötti indulatok fékezése, a megoldásra váró érdekalapú konfliktus okának tisztázása, konstruktív párbeszéd kialakítása a felek között. Ezzel segítve a feleket abban, hogy megtalálják azt a megoldást, amely számukra a legkedvezőbb. A mediátor szaktudásán, szakmai gyakorlatán alapuló egyezségi javaslatot terjeszthet elő, melynek elfogadása a felek akaratától függ. Ennek elkészítéséhez szükség szerint igénybe vesz szakértői segítséget. A mediátor maga határozatot soha nem hoz, a döntés joga a felek kezében van, az eljárás alatt semmi olyan nem történik, amelyhez ne járulna hozzá minden résztvevő. Az eljárás során kidolgozott és a felek által elfogadott egyezség okiratba foglalásáról a mediátor gondoskodik. Amennyiben az egyezség létrejön, perre nem lesz szükség, mivel a felek által megkötött megállapodás minden érintett személy érdekeinek megfelel, annak gyors végrehajtása saját érdekük.
Mediáció előnyei 1) Kevesebb időráfordítást igényel: a bírósági eljárás hosszú évekig is elhúzódhat. A közvetítői eljárás körültekintő és szakszerű döntés-előkészítés után biztosítja a vita gyors - egy-két hónapon belüli - lezárásának lehetőségét. 2) Kevesebb költségei keletkeznek a károsultnak. A bírósági eljárásban a győztes fél számára csak a bírósági eljárás illetéke térül meg. Arra nincs példa, hogy a pereskedés legnagyobb költségét, az ügyvédeknek ténylegesen kifizetett honoráriumot, a bíróság a pernyertes félnek megítélte volna. A közvetítői eljárás költségei a per költségeihez képest összehasonlíthatatlanul alacsonyabbak. 3) A felek kontrollja uralható: a mediációs eljárás során végig a felek maradnak az ügy urai és nem történik semmi olyan, amelyhez az összes fél hozzá ne járulna. Szemben a bírósági eljárással, amelyben a keresetlevél kézbesítésével a felek sok tekintetben elvesztik befolyásukat a saját ügyük felett. 4) Az eljárás önkéntes: a mediációs eljáráson minden fél saját akaratából vesz részt és érdeke fűződik az eljárás minél előbbi befejezéséhez. A bírósági tárgyaláson az alperes a hátrányos jogkövetkezmények alkalmazhatóságának kényszerítő hatására vesz részt, ezért mindent elkövetet annak érdekében, hogy minél inkább hátráltassa a per befejezését. 5) A felek elégedetten távozhatnak az egyesség után, míg a peres eljárás befejeztével a pervesztes, de sokszor még a pernyertes fél is elégedetlen az ítélettel. A közvetítői eljárásban egyezség nem jöhet létre a résztvevők egyetértése nélkül. Ez garantálja, hogy a közvetítői eljárás eredményeként létrejövő egyezség a jogvita minden résztvevőjének sikert és elégedettséget nyújt. 6) Teljes titoktartás: az ügyről a feleken és a mediátoron - akit titoktartási kötelezettség terhel - kívül más nem szerez tudomást, a mediációs tárgyalás zárt ajtók mögött zajlik. Szemben a bírósági eljárással, amelyet a nyilvánosság elvének megfelelően bárki megtekinthet, azon a média képviselői is jelen lehetnek. A hosszan tartó per - különösen, ha a média is tudósít róla - rossz színben tünteti fel a szolgáltatót a közvélemény előtt. A perről szóló híreknek különösen a gazdasági
életben csak a versenytársak örülnek, akik egyben igyekeznek kihasználni a perbe vont fél helyzetét, és piaci pozíciókat elhódítani tőle. A közvetítői eljárás a nyilvánosság teljes kizárásával történik, így a közvélemény és a versenytársak nem értesülnek sem a vitáról, sem annak kimeneteléről. Mindaz, ami a közvetítői eljárás során elhangzik, zárt körben marad. A közvetítő - akár az orvos vagy az ügyvéd - a felek összes titkát köteles megőrizni. A közvetítőt még tanúként sem lehet meghallgatni egy későbbi perben. Ha valamelyik fél mégis indítványozná, a mediátornak meg kell tagadnia a vallomástételt azokról a tényekről, amelyekről a mediáció során szerzett tudomást. 7) Nincsenek lekötött pénzeszközök. Bíróság előtt folyó per esetében az alperes gyakran tisztában van azzal, hogy a jogerős ítélet legalábbis részben elmarasztalja. A jóhiszemű alperesnek, minthogy eleget kíván tenni az ítéletnek, erre a célra pénzt kell tartalékolnia, amelyet így nem használ fel más célra. Egy hosszú évekig tartó eljárás esetén ez a pénz értelmetlenül hever használatlanul. Minthogy a közvetítői eljárás legfeljebb néhány hónapot vesz igénybe, az eljárás nem köti le egyik fél pénzeszközeit sem. 8) Nincs bizonytalanság. A közvetítői eljárás gyorsasága következtében rövid idő alatt pénzügyileg tiszta helyzet keletkezik mindkét fél számára. Az eredmény jogilag kötelező: Az eljárás eredményeként létrejött egyezséget a felek jogilag kötelező írásbeli szerződésbe foglalják, szükség esetén biztosítékokkal megerősítik annak érdekében, hogy az egyezségben foglaltak teljesítésében minden érintett kellőképpen megbízhasson. 9) Per helyett üzlet. A sok évig tartó pereskedés, és a vele együtt járó harc nyomán a peres felek közt az esetek túlnyomó többségében visszafordíthatatlanul megromlik a viszony, a gazdasági életben az üzleti kapcsolatok a per után nem folytathatók. A közvetítési eljárás gyors, a két fél egymással kölcsönös empátiájára is alapozott egyezséget eredményez, és ez megteremti az alapjait annak, hogy a két fél között fennmaradjon a jó viszony.
A táblázat összefoglalja a konfliktuskezelés két módját. PER MEDIÁCIÓ A felek szemben állnak A felek együttműködnek Kívülálló akarata szerinti döntés Felek akarata szerinti megegyezés Későbbi együttműködés nem várható Későbbi együttműködés lehetősége megmarad "Fullánkos" megoldás, a felek elégedetlenek Megnyugtató (végleges) megoldás Elhúzódó lassú eljárás Gyors, a problémát lezáró eljárás Nyilvános, ezért a feleknek kellemetlen, méltánytalan Titkos, ezért a felek számára diszkrét megoldást lehet jelenthet Az ügy a "profi" jogászok irányításába csúszhat, Az ügy ura az érintett marad, tartalmi kérdések "jogászkodássá" válhat állnak a középpontban Magas költségek, nagy eljárási és adminisztratív, Alacsony költségek, maximált díjak, olcsóbb valamint ügyvédi költségek eljárás Táblázat: a konfliktuskezelés különböző módjai az előnyök és hátrányok szempontjából (forrás: dr Decastello Alice) A mediálási tapasztalatok a legkülönfélébb jogvitákat ölelik át, a szerződésből fakadó jogvitáktól kezdve a családjogi vitákon keresztül a kártérítési jogig. Alkalmas magánszemélyek és vállalatok jogvitáinak rendezésére. Mégis, az elmúlt néhány évtized tapasztalatai szerint az alábbi területeken aratott a mediálás a legnagyobb sikereket: Munkáltató/alkalmazott viták - munkaszerződések, bérek, felmondások, sztrájkok Szerződéses viták Termékfelelősséggel kapcsolatos igények Biztosítási eseményekkel összefüggű igények Családjog - válás, gyerekelhelyezés, gyerektartás és láthatás, vagyonmegosztás Társasági jog Szomszédjogi viták Privát szféra - családi és barátok közötti viszály Mi történik a mediálás során?
1) A felek mindenekelőtt kinyilvánítják, hogy konfliktusukat vagy jogvitájukat egyezség útján kívánják megoldani. 2) A felek megállapodnak a mediátor személyében. 3) A mediátor javaslata alapján a felek kinyilvánítják, hogy egyetértenek a mediálás játékszabályaiban és aláírják a mediálásra vonatkozó megállapodást. 4) A mediátor meghallgatja mindkét fél értékelését a jogvita lényegéről, szükség esetén további információkat szerez be. 5) Egy, mindenki számára kedvező időpontban a felek a mediátor irányításával tárgyalást tartanak. A tárgyalás helyszíne a mediátor által megállapított iroda, és sohasem a jogvitában érintett felek egyikének irodája. 6) Az első tárgyaláson a mediátor tájékoztatja az ügyfeleket (és amennyiben jelen vannak, az ügyvédeiket) a mediálás során követendő szabályokról. 7) Mindkét fél módot kap arra, hogy a másik fél és a mediátor jelenlétében kifejtse véleményét az ügyről. 8) A felek előadása kiterjed az ügy jogi megítélésére is, de nem csak arra. Mindketten a jogi szaknyelvet lehetőleg mellőzve saját szavaikkal is kifejtik a vitával kapcsolatos személyes viszonyukat. 9) A mediátor a tárgyalást a későbbiek során úgy irányítja, hogy a felek a múltba való visszatekintés helyett inkább a lehetséges megoldási módozatokat körvonalazzák. 10) A tárgyalás időről-időre megszakadhat és a mediátor a felekkel külön-külön is folytathat tárgyalást; ezt ismét együttes tárgyalás követi. 11) A mediátor hozzásegíti a feleket ahhoz, hogy a lehetséges megoldási módozatok folyamatosan szűkítsék annak érdekében, hogy megtalálják és megfogalmazzák a kölcsönösen elfogadható kompromisszumos megoldást.
12) A kompromisszum körvonalazódása esetén a mediátor tisztázó kérdéseket intéz a felekhez annak érdekében., hogy a kompromisszum ne tévedésen alapuljon, hanem a felek valódi akaratát tükrözze és valódi érdeküket fejezze ki. 13) Az összes részletkérdés tisztázását követően a felek ügyvédjeik közreműködésével (vagy anélkül) megszövegezik és aláírják az egyezségi megállapodást. Milyen a jó mediátor? A sikeres mediáláshoz szükséges, hogy a felek érdekeltek legyenek egyezség megkötésében, de a jó szándék önmagában nem elegendő. Az egyezség elérését nagymértékben képes a felkészült, professzionális mediátor elősegíteni. Milyen a jó mediátor? Semleges és pártatlan. Képes a felekre figyelni. Jó kommunikációs képességekkel rendelkezik. Képes az alapvető problémákat azonosítani. Képes a feleknél elérni, hogy a fő problémákra koncentráljanak, és hogy félretegyék a megegyezés útját álló előítéleteket és érzelmeket. Minden érintett minden problémáját tiszteletben tartja, és a feleknél eléri, hogy ők is tiszteletben tartsák azokat. Számára minden fél egyenlő. Odafigyel arra, hogy egyik fél se tudjon erőfölényével dominálni a mediálás során. Kreatív a lehetséges megoldások tekintetében. Számos jogterületen képzett és tapasztalt. Türelmes és elszánt is egyben.
A mediátor kommunikációs eszközei Tudatosítás Tisztázás (újra fogalmazás, visszatükrözés) Kérdezés (nyitott kérdések használata) Összegezés Újra szövegezés Négyszemközti megbeszélés A mediáció azokban az országokban terjedt el, ahol az állampolgárokat eléggé érettnek tartják ahhoz, hogy döntsenek saját ügyeikben. Ehhez kapnak segítséget, miközben a döntés jogát és az azzal járó felelősséget nem veszik el tőlük. A közvetítés során a legfontosabb, hogy az interperszonális konfliktus - amely valós vagy vélt sérelmek alapján jött létre - feloldódjon; létrejöjjön az egyezség. Mikor jó egy megállapodás? Végrehajtható Tömör, ugyanakkor részletes és pontos Garanciákat tartalmaz Mindkét fél szükségleteit és érdekeit megjeleníti Teljes egyetértés mellett jön létre A megállapodás nem lehet jogszabályellenes, de eltérő jogokat és kötelezettségeket megállapíthat azoktól, amelyek a feleket egy bírósági eljárás során egyébként megilletnék.
Mely ügyekben várható sikeres közvetítés: a felek motiváltak a probléma megoldásában, fontos a további együttműködés, a gyorsaság, a titoktartás, egyik fél sem akar bírósági eljárást, nem biztosak a bírói döntésben, nincs nagy pozícióbeli különbség közöttük, személyesen érintettek a felek a vitában. Nem érdemes mediátorhoz fordulni, ha: egyik fél egyáltalán nem hajlandó erre, nem a megoldás, hanem az igazságszolgáltatás a fontos, precedenst akarnak termteni, példát statuálni, jogsértésre szeretnék felhívni a figyelmet. Érdekviták a bíróságra nem vihetők, és nem tartjuk célszerűnek abban az esetben sem oda fordulni, amikor a jogkérdés alárendelt szerepet játszhat adott vita rendezésében, illetve amikor a jogerős bírósági döntésnek nem lehet majd a gyakorlatban érvényt szerezni. Tevékenységünk során szorosan együttműködünk azokkal a szakemberekkel, akik az egyes területek kiemelt szakértői (jog, műszaki területek, stb.).