OKTÓBER OCTOBER Nyolcadik. Egyedül Domitianus császár próbálta saját magáról átnevezni, de rossz császár volt, így az új név nem kellett senkinek. Róma októberi ünnepei a márciusi jeles napok tükörképei; minden, márciusban elkezdett nyári tevékenység (földmûves, hajós, katona) az októberi ünnepnapokkal végzõdött. 15-én az Equus October a lovasszemle, 19-én pedig Armilustrium a fegyverszentelés ünnepe. A katonaünnepek októberi túltengésének magyarázata az, hogy asztrológiai ura a Mars hadisten, mint márciusnak is. Október havában van a gyógyítással kapcsolatos Meditrinalia napja, amit talán az is magyaráz, hogy a hónap egykori zodiákus-csillagképe a Skorpió felett van a Kígyótartó csillagzat, melyet a hivatalos antik hagyomány Aszklépiosz orvosisten képmásának tekintett. 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 V H K Sze Cs P Szo V H K Sze Cs P Szo V H 2006 OKTÓBER Malvin Petra Helga Ferenc, Edvin, Zóra Aurél, Galina Brúnó, Renáta Amália Koppány Dénes Gedeon Brigitta, Gitta Miksa Kálmán, Ede Helén, Heléna Teréz, Terézia Gál, Aurélia A hónap régi magyar nevei: Skorpió hava a hónap harmadik dekádjában kezdõdõ csillagászati hónap után; ill. Mindenszent hava, mely ünnep már novemberre esik, de a Skorpió elsõ dekádjának halottak napjával együtt a legfontosabb ünnepe. Ez is mutatja, hogy a naptári hónapok legjelesebb idõszakának a régiek a hónap utolsó harmadát tartották. 17 18 19 20 21 22 23 K Sze Cs P Szo V H Hedvig, Hédi Lukács Nándor Vendel Orsolya, Orsika Elôd, Korinna Nemzeti ünnep, Gyöngyi Október az augusztusi és szeptemberi Mária-ünnepek folytatásaképp az olvasó és a lorettói litánia kiemelt hónapja volt. 24 25 26 K Sze Cs Salamon Blanka, Bianka Dömötör, Amanda, Armand 27 P Szabina, Szabrina 28 Szo Simon, Szimonetta, Szimóna 29 V Nárcisz 30 H Alfonz, Zenóbia 31 K Farkas 164
Jeles napok Október 4. Assisi Szent Ferenc Isten Szegénykéje (1182 1226) gazdag kereskedõcsalád tagja. Éli a gazdag ifjak megszokott életét. A háborúból sebesülten tér haza, szakít addigi életével, életmódjával, s megalapítja a ferences rendet (minorita rend = kis testvérek rendje); késõbb a klarissák rendjét, majd a ferencesek harmadik rendjét (világi rend). Halála után két évvel (1228-ban) szentté avatják. Békességet hirdet, prédikál a madaraknak, megszelídíti a gubbói farkast, a halált testvérének nevezi, Naphimnusza a bennünket körülvevõ természet csodálatos mivoltát magasztalja, a földi javakról való lemondást hirdeti, az egyszerûség és szeretet jelképe lett, megkapja a stigmákat. Október 6. Brúnó Német származású paptanár, a karthauzi rend alapítója. (1030 1101) Október 7. Olvasós Boldogasszony Rózsafüzér Királynõje. Az olvasó-ájtatosság a dominikánusok buzgósága nyomán a XV. században nyerte el mai formáját. Akkor vált általánossá, amikor V. Pius pápa felszólítására egész Európa imádkozott a török veszedelem elhárításáért. Október 8. Magyarok Nagyasszonya Ünnepét Vaszary Kolos hercegprímás kérésére engedélyezte a pápa 1896-ban, a millennium ünnepén. Mária Magyarország patrónájaként való tisztelete Szent István felajánlásával kezdõdött, amit Szent László is megerõsített. Október 18. Lukács Evangélista, Pál apostol kísérõje, majd Egyiptomban és Görögországban prédikált, mûvelt orvos, így lett az orvosok, kórházak, fürdõk jeles szentje. Evangéliumán kívül õt tartják az Apostolok Cselekedeteinek szerzõjének is. A budai Lukácsfürdõ az õ nevét viseli, melyet az irgalmas rendiek (a portugál Istenes Szent János (1495 1550) által alapított betegápoló szerzetesrend) építettek. Október 21. Orsolya Ursula (jelentése: nõstény medvebocs, medvécske, kis medve) legendája szerint brit, keresztény királylány, aki pogány võlegényétõl azt kéri, hogy térjen meg, legyen társa római zarándokútján és gondoskodjon 11000 fõs szûzi kíséretrõl. A szerelmes ifjú teljesíti a lehetetlen feltételeket. Rómából hazafelé Kölnben megállnak, melyet a hunok (más változat szerint a magyarok) ostromolnak. A római pogány fejedelmek felkérik Attilát, hogy vágassa le õket. Attila meglátva a lányok szépségét, kérte õket, hogy hagyják el hitüket, de nem engedelmeskedtek, így a hunok nyilaitól vértanúhalált haltak. Így lett Ursula Köln patrónusa. Október 26. Dömötör Ókeresztény vértanú, aki katonatisztként Thesszalonikiben halt meg hitéért Maximianus császár idején. Elsõsorban a keleti egyház szentje. Szent György (ápr. 24.) mellett a legnagyobb katonaszent. Az év átellenes pontján áll ünnepe, miként a Szent Korona alsó abroncskörén is. Október 28. Simon és Júdás Tádé apostolok Júdás Tádé a 12 apostol közül az, akirõl a legkevesebbet tudjuk, zelóta mellékneve arra utal, hogy korábban a fanatikusan Róma-ellenes nemzeti zelóta párthoz tartozott. Tádé és Simon Szíriában és Mezopotámiában terjesztették az evangéliumot. Perzsiában haltak vértanúhalált. OKTÓBER Október 9. Dénes A kelta-római Párizs (Lutitiae Parisiorum) elsõ mártír püspöke, akit a III. század derekán, Decius császár idején fejeztek le. A francia királyok, majd Franciaország patrónusa, a 14 segítõszent egyike. Emlékezetét az állítólagos sírja fölött emelt Saint-Denis apátság, a francia királyok temetkezõhelye õrzi. Október 31. Wolfgang (Farkas) Regensburg bencés püspöke, Boldog Gizella (Szent István hitvesének) nevelõje, 971-ben hazánkban is megfordult. Sopronban Farkasról elnevezett pálos monostor létesült, kápolnája híres búcsújáró hely volt, pápai kiváltsággal. Erdõírtók, famunkások, ácsok védõszentje. Október 31. A reformáció napja Ezen a napon tûzte ki Luther Márton Ágostonrendi szerzetes vitairatát a wittembergi vártemplom kapujára 1517-ben. A protestáns keresztyén közösségekben pirosbetûs ünnep. 165
OKTÓBER Évfordulók Október 1. 40 éve történt Megkezdte mûködését ideiglenes helyén, a Hevesi Sándor téren a Nemzeti Színház. Az ember Tragédiája volt az elsõ bemutatott darab. 60 éve történt Befejezõdött a náci Németország katonai, illetve hatalmi vezetõinek felelõsségre vonásával foglalkozó persorozat, a nürnbergi per. Október 3. 780 éve történt Assisiben meghalt a ferences rend megalapítója és szentje, Assisi Szent Ferenc olasz katolikus rendalapító, költõ. Október 5. 60 éve történt A moszkvai Butirka börtön rabkórházában 72 éves korában meghalt gróf Bethlen István miniszterelnök, akinek jelképes hamvait 1994-ben hazaszállították és a Kerepesi temetõben helyezték végsõ nyugalomra. 80 éve történt Meghalt Jászai Mari színésznõ. Székesfehérváron lépett elõször színpadra, majd Kolozsvárra szerzõdött. 1872-ben lett a pesti Nemzeti Színház tagja, s egyévi megszakítással haláláig ott játszott. Október 6. 50 éve történt Eltemették Rajk Lászlót és társait. Október 9. 20 éve történt Londonban bemutatták Andrew Lloyd Webber mûvét, az Operaház fantomja címû musicalt. Október 16. 120 éve történt A lengyelországi Plonskban megszületett David Ben Gurion (eredeti nevén: David Gruen) izraeli politikus, aki Izrael Állam elsõ miniszterelnöke és honvédelmi minisztere volt. Október 22. 20 éve történt Az amerikai Woods Hallban meghalt Szent-Györgyi Albert, Nobel-díjas magyar orvos és kutató, a C-vitamin felfedezõje. Október 23. 50 éve történt Népfelkelés tört ki Magyarországon, ahol a szovjet csapatok kivonását, szabad választásokat, többpártrendszert, a sztálinizmussal való szakítást, a cenzúra eltörlését, a politikai foglyok szabadon bocsátását és a mezõgazdaság megreformálását követelték. Október 24. 50 éve történt A Központi Vezetõség ülésén ismét Nagy Imrét nevezték ki miniszterelnöknek, aki október 28- án koalíciós kormányt alakított. Október 26. 90 éve történt Jarnacban megszületett Francois Maurice Adrien Marie Mitterrand francia politikus, akit 1981-ben Franciaország köztársasági elnökévé választottak. Október 28. 370 éve történt Massachusetts államban, Cambridge-ben megalapították Amerika elsõ egyetemét, amelyet késõbb John Harvard puritán teológusról neveztek el. Október 29. 100 éve történt Örök nyugalomra helyezték országos ünnepség keretében Zrínyi Ilona és II. Rákóczi Ferenc Törökországból hazahozott hamvait a kassai dómban. Október 30. 100 éve történt Örök nyugalomra helyezték Thököly Imrét a késmárki evangélikus templomban, miután hazahozták hamvait Törökországból. Október 31. 80 éve történt Meghalt a magyar származású Harry Houdini (eredeti néven: Weisz Erik), mágus és szabaduló mûvész. 166
Református Egyetem a Ferencvárosban A 151 éves református teológia története A töröktõl visszafoglalt Pest-Budán a protestánsok vallásgyakorlatát 1684-ben Pesten, majd 1687-ben Budán is megtiltotta az osztrák császári hatalom. 1701-tõl e városok nem voltak kötelesek megtûrni falaik között az akatolikusokat, vagyis a nem római katolikus keresztényeket. E tilalmakat II. József Türelmi Rendelete (1781.) oldotta fel. Ennek következtében az evangélikusok 1787-ben, a reformátusok 1796-ban alakítottak anyaegyházközséget Pesten. Elsõ istentiszteletüket 1896. október 1-jén tartották Bátory Gábor, az egyházközség elsõ lelkésze vezetésével. Ekkor a városban élõ reformátusok száma 512 fõ volt. Istentiszteleti célokra építési telket a Kecskeméti Kapun kívüli területen, a Széna (a mai Kálvin) téren kaptak, ahol 1805-ben emeletes épületet építettek. Ennek szomszédságában 1816-ban Hermine fõhercegnõ elhelyezte a templom alapkövét, mely 1830-ban készült el. A templom fazsindelyes tornyát 1859-ben lebontották és helyébe rézsisak került. Egy protestáns egyetem Pesten való felállításának gondolata visszanyúlik a XVIII. század végére. II. József felvilágosultabb valláspolitikája lehetõvé tette, hogy a Pázmány Péter által 1635- ben, Nagyszombatban alapított és Mária Terézia által 1777-ben Budára költöztetett és II. József által 1784-ben Budáról Pestre telepített tudományegyetemen (a teológiai fakultás kivételével) vallási hovatartozástól függetlenül (tehát nemcsak római katolikus felekezetû) taníthattak tanárok, és ugyancsak a felekezeti hovatartozás figyelmen kívül hagyásával vették fel az egyetemre a hallgatókat. II. József (1790.) és öccse, II. Lipót halála (1792.) után ez a helyzet radikálisan megváltozott, sõt 1796-ban elterjedt a hír, hogy az egyre fejlõdõ, szekularizálódó Pestrõl kisebb vidéki városba minden bizonnyal Esztergomba fogják áthelyezni a tudományegyetemet, hogy az ifjúságot kivonhassák a világi hatások alól, jobban kézbe tudják tartani õket. Esztergomba, a magyarországi hercegprímás városába protestáns ifjak pedig nem mehetnek, vagy ha esetleg mehetnének is, nem tudnának saját vallásuk szerinti istentiszteleten részt venni, hitüket gyakorolni, nem tudnák magukat a római katolikus egyház hatása alól kivonni stb. Ezért célszerûnek és szükségesnek látszott egy könnyen megközelíthetõ, forgalmas helyen lévõ, lehetõleg városban, és ahol a fenntartáshoz szükséges anyagok elõteremthetõk, az élelmiszer és a tüzelõ olcsó, stb. ha lehetséges, Pesten, az ország központjában protestáns egyetem felállítása, amely intézményben a hallgatók hitének ápolása, gyakorlása is biztosítva van. Ehhez a református-evangélikus elgondoláshoz a hazai szerb ortodoxok is csatlakoztak, hiszen õk is ugyan ebben a cipõben jártak. Az universitas tervezetének kidolgozása, és egyéb szükséges elõkészületek el is kezdõdtek. Azonban e tiszteletre méltó terv megvalósulásának számos komoly akadálya támadt és több súlyos szervezési és kommunikációs hiba, és végül a tudományegyetem Esztergomba való helyezése tervének elvetése következtében akkor ez nem jött létre. Azonban az intézmény felállításának gondolata nem került le végleg a napirendrõl. Új erõt, nagy lendületet adott egy újabb tervezgetéshez az 1830-as évek végén, az '40-es évek elején megélénkülõ egységtörekvés a két protestáns (református és evangélikus) felekezet között: a pesti közös protestáns fõiskola (most már szerényebbek az igények, nem egyetemrõl van szó) pedig magva lehetne a két testvérfelekezet annyira óhajtott, s ez idõtõl várt teljes egybeolvadásának. Megindulnak a tervezési és szervezési munkálatok, bizottságok alakulnak. Pestet tartják a legalkalmasabb helynek a refor- OKTÓBER 167
OKTÓBER mátus fõiskola létesítésére, amelyhez az evangélikusok is lelkesen csatlakoztak. 1843-ban megalakulta Pesti Protestáns Fõiskolai Választmány, amelynek tagjai a két egyház küldöttei voltak. A valóság azonban akkor sem volt ennyire idilli. A szlovák lutheránusok szembefordultak az unióval, de a református körökben sem volt sokkal kedvezõbb sem az unió, sem a pesti fõiskola ügyének alakulása. Vay József, a tiszántúli református egyházkerület fõgondnoka az egyetemes konvent határozatáról kijelentette, hogy bár az õ egyházkerülete a legnagyobb lelkesedéssel üdvözli a két egyház közötti unió eszméjét, de a konvent a Pesti Protestáns Fõiskolai Választmányt a kerületek megkérdezése nélkül nem nevezheti ki, s e nélkül a választmány nem is intézkedhet. Így tehát a fõiskola ügye, kicsinyes hatalmi harcok miatt (ami mögött az a félelem volt, hogy a világvárossá váló Pesten felállított református felsõoktatási intézmény Debrecen prioritását lerontaná) ismét elakadt, vagyis ahogyan Warga Lajos egyháztörténész írja: A protestáns egyházak uniójának a hajója úgy megfeneklett a debreceni homokzátonyon, hogy senkinek sem sikerült újból mély vízre tolni legalábbis egy ideig. Az intézmény felállítását késleltetni lehetett ugyan, de a szándék, a gondolat nem került le a napirendrõl. A szabadságharc évei és az annak bukását követõ megtorlás és elnyomatás idõszaka nem kedvezett a pesti fõiskola gondolatának. Ennek ellenére egy lelkes, akadályt nem ismerõ pesti református lelkész, esperes (1851-tõl, majd 1860-tól püspök), Török Pál, a legnehezebb idõkben elérte gróf Leopold von Thun birodalmi kultuszminiszternél, hogy 1855. június 29-én megadja az engedélyt a dunamelléki helvét hitvallású szuperintendenciának egy teológiai intézet Pesten való felállításához. Ezt 1855. október 10-én Báthory Gábor helyettes szuperintendens ünnepélyesen megnyitotta a mai Kálvin téri református templomban. Az intézet 1855 és 1865 között a dunamelléki református és a bányai evangélikus egyházkerület (szuperintendencia) közös lelkészképzõ intézete volt. 1865-ben az evangélikusok kiváltak, s attól kezdve csak református teológiai fõiskola volt. Ezen intézménynek akkor még nem volt saját épülete, megfelelõ helyiségei. Egyik tanterméül például a pesti egyházközség akkori tanácsterme szolgált. A többi tanterem a növendékek lakószobáival együtt - bérházakban bérelt helyiségek voltak, valamint a professzorok saját lakásaikon is tartottak elõadásokat. Ezeket a lehetõségeket az intézmény hamarosan kinõtte. Kezdettõl fogva ugyanis neves tanárok oktattak itt, s ezek vonzották a hallgatókat, erõsödött a teológiai akadémia jó hírneve, nõtt a hallgatók száma, egyre nyomasztóbb lett a helyhiány. 1858-ban ugyanis a negyedik évfolyam beindításával és a megfelelõ tanszékek megszervezésével teljessé vált az oktatási intézmény. Azzal a célkitûzéssel indult szervezés, hogy olyan magasabb intézetté kell növekednie, amelyben elõadják az összes teológiai tudományokat egész terjedelmükben, hogy pótolhassa némileg a külföldi egyetemeket azon ifjak részére, akik nem kereshetik fel azokat. 1859-ben a pesti református egyház gimnáziumot alapított, pontosabban Gönczi Pál saját iskoláját, tanáraival (7) és növendékeivel (97) átadta az egyháznak. 1857 október 16-án, a mai Kálvin téri templomban ünnepélyesen nyitotta meg (akkor még nem létezõ) kapuit a Pesti Református Fõgimnázium, amely az 1880-as évek elejéig szintén a Kálvin téren mûködött, akkor a Lónyay utca 4/c alatt emelt új épületében kapott helyet. Innen van a neve: Lónyay utcai Református Gimnázium, ma a Szentgyörgyi Albert tizenkét évfolyamos iskola mûködik itt. Az 1940-es évek elején épült fel a Lónyay utca-zsil utca-közraktár utca és Kinizsi utca által határolt telken az új épülete. 1863 õszén készült el az egyházközség templomtelkének Oroszlán utcai (ma Lónyay utca) részén, a mai Kálvin téri üzletház helyén, az a kétemeletes épület, amelynek teljes második emeletére, elsõ emeletének udvari részébe és földszintjének nagyobbik felére a theologicum beköltözhetett. Az épületet a református egyházközség és a teológiai fõiskola közösen emeltet- 168
te. Az egyházkerület a Ráday-Könyvtár elhelyezésére céladománnyal járult hozzá az építkezéshez - ennek alapját a Török Pál által 1861-ben a teológiai fõiskola részére megszerzett, Ráday család könyvtára alkotta. Mindezek fejében a pesti egyházközség szerzõdésben kötelezte magát arra, hogy a nevezett helyiségeket mindaddig a fõiskola birtokában hagyja, ameddig azokra az intézetnek szüksége van, ha pedig a theologiai collegium onnét valamikor kiköltöznék, akkor a pesti egyház köteles a beépített összeget a theologiai intézetnek kamat nélkül visszafizetni. Az idõ múlásával az intézet tovább erõsödött, növekedett. Így az egyházközség templomtelkén emelt új épületben kapott helyiségek is szûkösnek bizonyultak. Az elhelyezési gondokon valamelyest enyhített, hogy 1888-ban a református fõgimnázium a Lónyay utcai új épületébe (4/c szám) költözött, s az így felszabadult helyiségeket is a fõiskola kapta meg. Ettõl kezdve 1912-ig, a Ráday utca 28-ba való költözéséig az egyházfi- és harangozó-lakás kivételével az egész Oroszlán utcai épületet a teológiai intézet használta. Ezen az épületen még 1904-ben is hajtottak végre némi bõvítést, de mindezek ellenére is a Kálvin téri egyházközség épülete az egyre növekvõ teológia akadémia és intézményei számára egyre inkább szûknek és alkalmatlannak bizonyult. Felvetõdött a Kálvin téren építendõ Kálvineum egy zsinati és konventi, egyházkerületi, teológiai akadémiai és egyházközségi székház terve, amely azonban meghiúsult. Darányi Ignác (1902-1927 között) dunamelléki egyházkerületi fõgondnok szívós munkája nyomán 1909-ben jelentõs elõrelépés történt: az egyházkerület e célra bérbe vette a kincstártól a Ferencvárosi Dohánygyár kitelepítése folytán megüresedett Ráday utcai 1020 négyszögöles telket a rajta lévõ épülettel. A bérbeadás 1900. május 1-jétõl 30 évi idõtartamra szólt. A szerzõdés megengedte, hogy az egyházkerület és a teológiai akadémia céljai által kívánt átalakításokat az épületen szabadon elvégezhessék a bérbe vevõk, valamint azt is, hogy az egyházkerület a bérleti idõ folyamán az egész telket és házat megvásárolhatja. Így az egész létesítmény egyházi tulajdonba került. A tanári kar és az ifjúság 1912. június 19-én vett búcsút a régi épülettõl. November 2-án avatták fel ünnepélyes keretek között az akadémia Ráday utcai épületét. Megnyílt az internátus, megfelelõ elhelyezést nyert a püspöki hivatal, a Ráday Könyvtár és az egyházkerületi levéltár. Az 1912. évi tavaszi egyházkerületi közgyûlés megállapította és augusztus 1-jei hatállyal életbe léptette az új akadémiai szabályzatot, megszavazta a teológiai akadémia változott szükségleteinek megfelelõ új költségvetését, az év õszén megalapította a szemináriumi könyvtárat. Mindezzel megvetette az új akadémia munkájának alapját, megteremtette a munka és a fejlõdés feltételeit. A Tanácsköztársaság alatt a IX. kerületi Munkás- és Katonatanács teljesen birtokába vette az épületet és megkezdte annak saját céljaira való átalakítását. A tanácskormány bukása után az egyházkerület s így a teológiai akadémia is visszakapta korábbi vagyonát, javait. Az 1920-ban tulajdonba került és felújított épületben tekintetbe véve az 1910-es, 1920-as évek budapesti lakásviszonyait igen jól felszerelt internátus (központi fûtés, villanyvilágítás, jól bebútorozott 2-4 ágyas szobák, mosdók) állt a teológusok és világi internisták rendelkezésére. 1937. november 19- én a dunamelléki egyházkerület közgyûlése 213. számú határozata Ráday Pálról (1677 1733) Ráday Kollégium -nak nevezte el az internátust, amely kedvelt és keresett volt a diákjai számára. Az 1930-as években az épület bõvítését, további korszerûsítését tervezték, de a második világháború kitörése ezt megakadályozta. Azután pedig meg kellett elégedni a károk helyrehozatalával. 1950-ben a nem teológus hallgatóknak el kellett hagyniuk a teológiai internátust. Idõközben a ház kezdett elöregedni, s a benne lévõ intézmények ismét kinõtték az épületet. A helyhiány egyre komolyabb gondot okozott. 1955-ben, a teológiai akadémia fennállásának centenáriumára az internátus egy részét korszerûsítették, s a szükséges javításokat elvégezték. Az alapvetõ bajon azonban ez nem tudott segíteni. A megoldást csak az épület teljes felújítása, OKTÓBER 169
OKTÓBER kibõvítése és korszerûsítése jelenthetett. Erre az 1970-es évek végén és a 80-as évek elején került sor. Az 1990. évi XXIII. tv. 5. szakasza alapján hozott 30/1990/III. 21. számú országgyûlési határozat 1990. július 10-tõl egyetemmé nyilvánította a Budapesti Református Teológiai Akadémiát (a debreceni református, a budapesti római katolikus és evangélikus teológiai akadémiák és a rabbiképzõ mellett). Ezen a bázison kívánta felépíteni a zsinat elnöksége a többkarú református egyetemet. A református zsinat 1993. február 24-i ülésén megalapította a Károli Gáspár Református Egyetemet a Budapesti Református Teológiai Akadémia bõvítésével és a Nagykõrösi Dunamelléki Református Hitoktató és Tanítóképzõ Fõiskola fõiskolai karként történt csatlakozásával. Az országgyûlés az egyetemi rangú Budapesti Református Teológiai Akadémia bõvítésével és névváltoztatásával létrejött Károli Gáspár Református Egyetem alapítását 1993. szeptember 21-én hagyta jóvá, illetve az 1993. évi LXXX., a felsõoktatásról szóló törvény vonatkozó szakaszát ennek megfelelõen módosította. A Budapesti Református Teológiai Akadémián 1978 és 1994 között levelezõ tagozat, 1990 és 1994 között katecheta (hitoktató) képzés is mûködött. 1993-tól a teológiai akadémia Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karaként mûködik a 2003 óta Dunamelléki Református Egyházkerület Székházában (uo. Ráday u. 28.). A Ráday Kollégium ugyanekkor megszûnt, az egész épület felett a Dunamelléki Egyházkerület diszponál. Az egész Károli Gáspár Református Egyetem központi irányító szerve, a rektori hivatal szintén a IX. kerületben található a Kálvin tér 9 szám alatt. LADÁNYI SÁNDOR 170
Volt egy forradalom, ahol meg akartak szabadulni a megszállástól Interjú Nagy Ernõvel, a Ferencvárosért emlékérem kitüntetettjével Kezdjük 1953-mal! Nagy Imre miniszterelnök lett. Az Ön életében milyen változást hozott? 1953-ban Pesten önállósítottam magam, kisiparos lettem. Akkor lettem a mûszerészek-mechanikusok elnöke. Azelõtt nem lehetett volna összehozni 60 kisiparost. 1953-ban tartottam közgyûlést. A KIOSZ nagytermébe építészt kellet hívni, hogy statikailag elbírja-e az épület azt a sok embert. Annyian voltak csak Budapestrõl, hogy egy gombostût sem lehetett leejteni. Akkor már pezsgett az élet. Szépnek reméltük, de megint magunkra lettünk hagyva. Ha jól értjük, 1953 után lényeges változások következtek be? Lényegében felszabadultabbak voltunk. Nagy Imre egy csomó olyan dolgot szüntetett meg, ami rettentõen nyomta a nép lelkületét: Recsk, Hortobágyi kitelepítés. Voltak néhányan, akik haza tudtak jönni, elmesélték, hát mindenki elájult. A hírek gyorsan mentek szerteszét. Az idõ tájt egyébként nagyot tévedtem, bukfenceztem: azt mondtam, ha Sztálin meghal, bukik a kommunizmus. Nem tudtuk, mi lesz tovább, reménység öntötte el az országot. És nem szûnt meg az elnyomás. Nagy volt a meglepetés, mikor láttuk, hogy nem szûnik meg az ÁVO. Leragadt minden. Akkor abban ringattuk magunkat, hogy 1955-ben, az osztrák béke után egy évvel el kell hagyniuk Magyarországot is a szovjeteknek. Nem voltak háklisak erre, hogy ezt pontosan végrehajtsák. Erre alakították ki gyorsan a Varsói Szerzõdést, hogy legyen okuk a maradásra. Rajk-temetés, 1956. Milyen hatással volt Önre? Mi volt a véleménye Rajkról? Furcsa. Én, mint Fejér megyei szociáldemokrata párttitkár, elég jó összeköttetésben voltam vele, mert Õ volt az ottani képviselõje a Kommunista Pártnak. Felmentem hozzá, mindent teljesített, amit kértem. Valószínûnek tartom, hogy érezte akkor, hogy labilis a helyzete a pártban, kereste a mellékes erõsítéseket. Nem tudok rosszat mondani, pedig nagyon sok rosszat mûvelt. Megrögzött kommunista, szemellenzõs, el volt szakadva a napi élettõl. A spanyolosok kasztjához tartozott, akik mind komoly pozícióban voltak akkor. Rajk próbálta a kommunizmust itthon is egyengetni. Kevésbé volt bûnös, mint a banda többi tagja. 56 októbere elõtt a lengyel eseményeknek, a felkelésnek, Gomulkának volt hatása? Hogyne. Állandóan küldtük a delegációkat. Kijelentettük, veletek vagyunk, csináljátok. Jó hatással voltak ránk. A lengyelek nagyobb zûrben voltak, mint mi. Háromszor osztották fel õket: az oroszok, az osztrákok és a németek. Azt mondtuk: testvérnemzet. Az nem, de rokon nemzet voltunk. Gomulka sem volt az, aki kellett volna, legyen. Most persze nagyon könnyû ezt megállapítani. Akkor sem volt olyan könnyû, az ember nem látott tisztán sok-sok mindent. Úgy, ahogy most se látunk tisztán. Nem tudom, mi van például most. Normális körülmények között, ennyi disznóság után egy ún. demokratikus országban már rég le kellett volna mondjon a kormány. Réges-rég. A fülük botját sem mozdítják, milyen ügyesen teszik. S a baj ott van nem akarom a jobb és bal szót használni a nemzeti oldal, aki magyar, olyan naivan viszonyul. Ha nekem most befolyásom lenne, úgy kitessékelném õket. OKTÓBER 171
OKTÓBER NAGY ERNÕ 1918-ban született. Vasesztergályos szakmát tanult. 1938- ban Erdélyben lépett be a szociáldemokrata pártba, majd a bécsi döntés után Budapestre költözött. 1945-ben Nagy Imre megbízásából földosztó miniszteri biztosként tevékenykedett Esztergom megyében. Ezután az SzDP Fejér megyei szervezetének titkára és a megyei nemzeti bizottság elnöke lett. 1947-tõl azonban nem vállalt politikai megbízatást, kisiparosként dolgozott. 1956-ban a Kisiparosok Országos Forradalmi Bizottságának elnökévé választották. 1956 novemberében Nagy Imre kormányában a kisipari miniszteri poszt várományosa volt. A forradalom leverése után, 1956 novemberében emigrált, családjával Franciaországban telepedett le, ahol önálló vállalkozásba kezdett. Jövedelmének jelentõs részét a nyugati magyar irodalom támogatására fordította: a 80-as években Szikra néven nyomdát alapított Giromagnyban, 1986 és 1989 között az Irodalmi Újság kiadója volt. Tevékenységének középpontjában az 1956-os forradalom emlékének fenntartása és ápolása állt. Így a fegyveres harcok egyik legjelentõsebb helyszínének, a Ferencvárosnak a nyugati közvélemény elõtt való bemutatása is nagy részben az õ nevéhez fûzõdik. Ebben az összefüggésben is hangsúlyozni kell az emigrációban megjelent A forradalom sajtója címû munkájának jelentõségét, a dokumentumgyûjtemény egyébként négy kiadást ért meg. Meghatározó szerepe volt a Nagy Imre kivégzésének 30. évfordulóján, 1988. június 16- án Párizsban, a Pere Lachaise temetõben felállított díszsírhely és emlékmû létrehozásában és felavatásában. Nagy Ernõ az emigrációból való hazatérés óta a Ferencvárosban él. Hogyan emlékszik vissza a forradalom napjaira? A Petõfi Kör munkájában például részt vett? Ott voltunk a feleségemmel október 23-án a Kossuth téren, amikor hirtelen sötét lett. A Szabad Néppel világítottak. Kijött Nagy Imre az erkélyre és megszólította a tömeget: Elvtársak! Felhördült erre a tömeg, elvtársak már nincsenek. Ekkor javította ki: Barátaim! Nem lehetett részt venni mindenben, mindenütt volt valami, mindig voltunk valahol napközben. Hogy hol, elég nehéz visszaidézni. A sok ember miatt ki kellett hangosítani az utcákat. Voltunk Petõfi Körön is, mellettem volt Rajk Júlia, Szakasits. Akkor még nem alakította ki Szakasits a politikai álláspontját, késõbbi árulását. Végig Pesten voltam, agitáltam. Jártam ki mindenfelé, a Corvin közbe, Kilián laktanyába, beszédeket tartottam. Nagy volt a pofám, a Kisiparosok Mechanikus Osztálya elnöke voltam, amikor kiütött a forradalom. Buzdítottuk a népet, megválasztottak országos elnöknek. Ezért kaptam aztán a drótot november közepén, ha nem mentem az irhámat, elvisznek. Akkor melegében nyírták az embereket. Különösebb tárgyalás nélkül. Akiknek a képe most kinn van az Andrássy út 60-ban, azok nyírták a forradalmárokat. Kinek van útjában, például ez az épület, a Terror Háza? Ki agitál ellene, gondolják csak meg? Visszatérve a kérdésre, mûködtek a Forradalmi Bizottságok. Ad hoc bizottságok voltak, alakultak itt-ott, mindenütt. Nagyon zavaros volt minden: a szovjetek lõttek, a magyarok visszalõttek, olyan jól nem lehetett megszervezni mindent. Négy kiadást ért meg az általam kiadott Forradalom Sajtója, amibõl nyomon lehet követni a fontos eseményeket. Váratlan volt november 4-én a szovjetek bevonulása? Az is, meg nem is. Nem mertük elhinni, pedig már elõtte 2-3 nappal jelentették Nagy Imrének, hogy jönnek Romániából, Ukrajna felõl. Világos volt, nem nyaralni jönnek. Hittük, hogy Amerika tenni fog valamit. Nem kellett volna sokat, csak azt mondani, hogy ha tovább vonultok, az a III. világháború. Semmi többet. Hogyan látja Nagy Imre szerepét? Õ vértanúhalált halt. Azért lett mártír, mert megtagadta a szovjeteket. Nem a forradalom miatt. Megmenthette volna az életét, ha kinyilatkozza, hogy lemond a miniszterelnökségrõl Kádár vagy Münnich javára. Õ ezt nem tette meg. Mi is ott kint, csak az újságból tudtuk meg, olyan fondorlatosan végezték ki ezek a brigantik. Hoztak egy ítéletet délután, és hajnalban végrehajtották. Hogy még véletlenül se legyen lehetõségük de ez csak feltételezés. Nagy Imre arra számított, hogy a nemzetközi munkásmozgalom Nyugaton tiltakozik, föl fog háborodni, követeli a szabadon engedését. Ezért kellett másnap kivégezni. 172
Nagy Imre emlékét képek ezreivel, könyvekkel támasztottam alá. Volt egy nyomdám Franciaországban, a Szikra. Nyomtattunk 10 ezer levelezõlap nagyságú képet, aminek egyik oldalán Nagy Imre, a másikon Batthyány Lajos látható. Azt írtuk alá: Mártírhalált halt miniszterelnökök. Ha nem lett volna szovjet beavatkozás, mennyire maradt volna meg a szocializmus, társadalmi tulajdon, mennyire alakult volna ki nyugati típusú társadalom? Ezek mind politikai találgatások. A forradalom meg szokta enni a gyermekeit. Itt is ez lett volna. De úgy történt, ahogy. Lehet, így volt jó. Az még rosszabb lett volna, mert akkor alakultak volna a pártok egymás ellen, miként az történt 1989-ben. Akkori szemmel milyennek látta a forradalmat? Volt egy forradalom, ahol meg akartak szabadulni a megszállástól. És ez ment végig. 56 ellen rengeteg iromány jelent meg: ilyen fasiszta, olyan fasiszta, az antiszemitizmus dühöngött, stb. Én kinn voltam az egész forradalom alatt, de egyetlen ilyesmi szót sem hallottam a városban. Reménykedtünk, hogy lesz valahogy. A Szabad Európa pofázott, hogy így meg úgy, mi pedig készpénznek vettük azt a dumát. Azt hittük, hogy õk az amerikai kormány szócsöve. De nem az volt. Miért kellet 56-ban elmennie? A változás után, november 18-án este kilenckor felhívtak telefonon érdekes volt, hogy a telefon egész forradalom alatt jól mûködött, ha nagyon gyorsan nem lépsz le, nagy bajod lesz. Kimentünk négy gyerekkel, dolgoztam. Nagyon nehéz elsõ három évem volt. A feleségem tudná elmondani, naponta adtam ki a pénzt, nehogy túlköltsünk. Nem mondom, mennyit kerestem, de nagyon nehéz volt 8 embert etetni annyiból. Késõbb gyáram is lett, jól megéltünk. Honnan származott a Nagy Imre emlékmû kezdeményezése? 1956 harminc éves évfordulója volt. A franciák igen nagyon becsülték, a Grande Revolution folytatásának tekintették. Mi hagytuk, miért ne tettük volna? Ehhez méltóan elsõ naptól kezdve megkaptunk mindent, ami egy franciának járt (betegbiztosítás, munkavállalás stb.). A francia szenátusban a kormány tartott emlékünnepélyt, nem a magyarok. Meghívták ide a diplomáciai, politikai elõkelõségeket, francia elitet. Ott Fejtõ és Mérey javasolták, hogy mivel nincsenek eltemetve a halottaink, verték a palávert, hogy adják ki a tetemeket, de itthon nem akarták. Ekkor belevágtunk, és sok erõfeszítés után két év múlva készült el a díszsírhely. Ha nem lett volna Párizsban ünnepély, nem lett volna Pesten sem. Az indította el a folyamatot. Nem lehetett letagadni, egész Európa látta, mi történt. Milyennek látja Ferencvárost, a forradalom egyik központját ma? Újjáépítik ezt az egész kerületet. Kis lebuj épületek voltak errefelé, egyik pincében kocsma, a másikban fát és szenet lehetett kapni. Volt itt minden, ahogy Krúdy is megírta. Mikor hazajöttünk és a sógoromnak mondtuk, hogy vettünk egy lakást a Liliom utcában: Szentisten, odaköltöztetek? Hát ott vannak a lányok! Õ még arra emlékezett. Mi volt az elsõ gondolata, mikor értesült a kitüntetésrõl? Felajánlottam a velejáró összeget a rászoruló gyerekeknek. Mivel nekem elegendõ megélhetést biztosít a francia nyugdíjam, jobb helyen lesz ott náluk. Mindig úgy voltam ezzel: két bécsi szeletet nem tudok megenni egyszerre. OKTÓBER VÖLGYESI ORSOLYA DR. BÁCSKAI JÁNOS 173
OKTÓBER Pongrátz Gergely emlékére Hetvenhárom éves korában elhunyt Pongrátz Gergely, az 56-os Magyarok Világszövetségének elnöke, a Corvin-köz egykori fõparancsnoka. Az 1956-os hõst a kiskunmajsai 56-os Múzeum udvarán érte a halál. 1932-ben született Szamosújváron értelmiségi családban, apja 1940-ben Szamosújvár polgármestere volt. 1945-ben a család Mátészalkára, a következõ évben Soroksárra költözött. Pongrátz Gergely Bácsalmáson végezte el a mezõgazdasági gimnáziumot. 1956. október 26-27-én került a Corvin közi fegyveres felkelõcsoporthoz, ahol testvéreivel Ernõvel, Ödönnel, Kristóffal, és Andrással hamarosan meghatározó szerephez jutottak. Bajtársai itt adták neki a Bajusz elõnevet. Az eseményekrõl részletesen, személyes hangvétellel számolt be a Corvin köz 1956 c. könyvében. Azonban az ebben foglaltakat, amint ez a visszaemlékezéseknél lenni szokott, a történészek kritikával illeték A szovjet fõparancsnokság és a belügyminisztérium képviselõje rá akarta bírni a felkelõket a fegyverletételre, szabad elvonulás fejében. A fegyverszüneti tárgyalásokon Pongrátz Gergely volt leginkább bizalmatlan a politikai és katonai vezetõkkel szemben. A felkelõk túlnyomó része egyetértett abban, hogy a szovjet csapatok budapesti kivonásáig nem adják ki kezükbõl a fegyvert. Pongrátzék azonban a kivonuló szovjet csapatok biztosításában sem voltak hajlandóak közremûködni. Felemás érzésekkel viseltettek Maléter Pál ezredessel szemben, honvédelmi miniszterségét sem támogatták. A Corvin-közben a megosztottság tovább nõtt. Ez ahhoz vezetett, hogy az addigi fõparancsnokot Iván Kovács László gödi szakmunkást leváltották. Utódja Pongrátz Gergely lett: katonatisztek segítségével a bázis szervezetté vált. November 4-én hajnaltól csoportjával megpróbált ellenállni a szovjet támadásnak. A Corvinkörben rekedt 1500-2000 nemzetõr helyzete azonban kilátástalan volt. A túlerõ és különösen az aknatûz elõl tekintettel nagy veszteségeikre Pongrátz társai egy részével még az éjszaka folyamán a Víg utcába mentek át, ahol lemondott a fõparancsnokságról. Mivel kilátástalannak ítélte a további ellenállást, a hónap végén elhagyta az országot. Bécsben csatlakozott a Magyar Forradalmi Tanácshoz. 1957 februárjáig Bécsben és Genovában tevékenykedett, majd New Yorkba költözött, ahol vagongyári munkásként kezdett dolgozni. 1957-ben Chicagóban megválasztották a Magyar Szabadságharcos Szövetség alelnökévé (1982 februárjában lemondott e tisztségérõl). 1959-tõl tizenkét évig Madridban élt. 1967 októberében Toledóban az 1956-os emlékünnepségen Alcazar védõinek és a magyar szabadságharcosoknak eszmei közösségérõl tartott beszédet. Visszatérve Amerikába biztosítási ügynök lett, késõbb sertéstelepet tartott fent Arizonában. 1990-ben látogatott haza elõször. 1991-ben végleg hazaköltözött Magyarországra. A hazatérõ Pongrátz minden erejével azon munkálkodott, hogy 1956 eszméje, és hagyománya tovább éljen. Ezért számos szervezetben vállalt magas funkciókat: az 1956-os Magyarok Világszövetségének, majd az 56-osok Szövetségének budapesti elnöke és a Politikai Foglyok Országos Szövetségének tiszteletbeli elnöke, majd elnökhelyettese lett. Sokat tett, hogy a forrada- 174
lom jelképévé vált pesti srác emléke fennmaradjon. Ennek érdekében létrehozta és vezette Pesti Srácok Alapítványt, és állítatott szobrot a Corvin mozinál. Régóta dédelgetett terve volt, hogy 1956-nak egy emlékmúzeumot hozzon létre. Ez Kiskunmajsán meg is valósult. A város központjától öt kilométerre kápolnát pedig 2002. júniusának utolsó szombatján avatták fel. A Kapisztrán Szent János védelmébe ajánlott kegyhely, Csete György Kossuth-díjas építész tervei alapján épült. Az épület egyik tornya a gyõztes forradalmat, a másik a romos tornya pedig az elbukott szabadságharcot szimbolizálja. A kápolna falán márványtáblák õrzik az '56 miatt kivégzettek nevét, foglalkozását, születési évét és a kivégzésének idõpontját. A halál az általa megálmodott múzeum udvarán érte, végsõ nyughelyre is itt talált. Pongrátz Gergelyt egykori bajtársai, tisztelõi és harcostársai nagy részvét mellett Kiskunmajsán temették el 2005. május 29-én. Egész élete, és a nemzetbe vetett hite ad erõt és mutat példát számunkra abban, hogy sohasem szabad feladnunk a harcot, még akkor sem, ha emberi szemmel nézve reménytelennek tûnik a küzdelem. Emlékét, hitét és a lelkünkbe gyújtott tüzet mindörökre megóvjuk, megõrizzük, és gyermekeinknek tovább adjuk. OKTÓBER Somogyi Ferenc grafikája: a korabeli Corvin-köz 175
OKTÓBER Látogatás Kiskunmajsán, az '56-os emlékhelyen Kiskunmajsán talált otthonra Pongrátz Gergely, a legendás Corvin-közi parancsnok elképzelése szerinti '56-os emlékhelyen. Társaságunk, egy történelmünk dicsõ napjait idézõ kirándulás keretében jutott el Kiskunmajsára, ahol Csete György Kossuth-díjas építészmérnök az emlékkápolna tervezõje és Pongrátz Ödön a parancsnok nem kevésbé híres bátyja vezetett körül minket. Az emlékhely megteremtésének elõzményei és körülményei is kalandosak. Miután Pongrátz Gergely kísérletei 1956 emlékének fõvárosi méltó megörökítésére kudarcot vallottak, Kiskunmajsán talált egy kis erdõt a Szegedre vezetõ út mellett, amelynek megkereste a tulajdonosát és telefonon közölte vele, hogy abból egy hektárt meg akar venni. A tulajdonos azt válaszolta, hogy nincs szándékában eladni az erdõbõl bármilyen részt is, de megkérdezte, hogy mi a célja a vétellel. Amikor Pongrátz Gergely közölte, hogy '56-os emlékhelyet kíván ott felépíteni, a válasz azonnal megváltozott és még telefonon módosította álláspontját a tulajdonos és kijelentette, hogy térítésmentesen rendelkezésre bocsátja az egy hektár erdõt. Pongrátz Gergely Csete György Kossuth-díjas építészmérnöknek adott megbízást egy emlékkápolna megtervezésére, aki azt szintén térítésmentesen vállalta. A kápolna alaprajza szokatlan módon ellipszis alakú és a bejárat két oldalán eléje egy-egy torony csatlakozik. A baloldali torony ép, csak belövésutánzatok láthatók rajta. Ez az ép torony jelképezi a forradalom gyõzelmét. A jobb oldali torony teteje leomolva a csonka torony mellett hever és a forradalom leverését szimbolizálja. A jobb oldali torony belsejében a mártírhalált halt Tóth Ilona medika szobra található, amelyen a lyukas zászlót tartja maga elé. A bal oldali toronyban a szenvedõ Krisztus látható. A kápolnában egy helybeli asztalos által elkészített és ingyen átadott 40 db egy autóbusznyi létszámnak megfelelõ hokedli képezi az ülõalkalmatosságot. Az oltár egy nagy hokedli, amely mögötti falon egy keresztet is magába foglaló ablakon keresztül az erdõ köszön be. Erre a falra kerültek a forradalom megtorlásaként kivégzettek emléktáblái, rajtuk a mártírok foglalkozása is, amelyek tanúsága szerint a legtöbb mártír munkás volt! Az oltár elõtt kerültek elhelyezésre Pongrátz Gergely parancsnok hamvai. A sír márvány fedele ez évben, október 23-án kerül a helyére. 176
Pongrátz Ödön megdöbbentõ történelmi párhuzamokra hívta fel a figyelmünket. A nándorfehérvári diadal éve 1456 volt, a gyõztes Hunyadi János korábbi családi neve Corvin volt a holló latin nevébõl eredeztetve. A vezérnek diadalban és a halálban is társa, Kapisztrán Szent János 1456 október 23-án halt meg. Az '56-os múzeumban a Corvin-közi csata megdöbbentõ részletei tárulnak fel, sok fényképpel demonstrálva. A látogatók számára az is nyilvánvalóvá lett, hogy ez a sikeres, a szovjet tankokat legyõzõ hadsereg tizen- és huszonéves pesti srácokból állt, élükön a 24 éves parancsnokkal! Ez a tény a meglepetés és megdöbbenés erejével hatott a forradalom leverését követõ tárgyalásokon a kommunista hatalmat képviselõ magas rangú tisztekre. Megrázó fényképek mutatják be a harcok némely jelenetét. Láthatók a benzines üvegek és azok az ágyúk, amelyeket a Corvin mozi pénztárából kivezetõ kötéllel elsütve lõtték szét a tankok hernyótalpait. A srácok igen gyorsan kiismerték az ágyúk kezelését. A spontán szervezettség alá- és fölérendelés nélkül a feladatok pontos felosztását jelentette. Voltak például azok, akik a kilõtt, mozgásképtelen tankokból a kézifegyvereket és a lõszert hordták ki, ami nem kis fizikai és ügyességi feltételeket követelt. Megható volt és a társadalom állásfoglalását jellemezte az is, hogy a házakból tájékoztatták a harcolókat az ellenség mozgásáról, élelmet hoztak még életüket is kockáztatva a srácoknak és biztatták õket. Pongrátz Ödön részleteket is bemutató elõadását csoportunk az eseményeknek kijáró figyelemmel és beleéléssel hallgatta végig. OKTÓBER 56-os emlékmû a Bakáts téren 177
OKTÓBER GYÓNI GÉZA: Cézár, én nem megyek Vérben úszik vad hegyek orma Paskolja vér, paskolja ár. S engem a halál-dáridóra Cézár parancsa vár. Cézár, énnekem asszonyom van, Forróölû, dalos szelíd. Teéretted, jaj, hogy áztassam Könnyûvel szemeit? Itt hagyni minden szentet, drágát, Asszonyt, búzát, bort, dalt, zenét: Cézár parancsa nem kegyelmez. Kell a halál-cseléd. Már összeszedtem kis cókmókom. Indulni kell. Jaj, hogy lehet. Vérben úszik vad hegyek orma. Cézár, én nem megyek. Melyik Isten nevében trónolsz? Mily ôrület adott jogot: Hogy istenadta életemmel Játszik a pallosod?...soracte ormán zöld az erdô, Szívem élet-vágytól dagad, Jer asszonyom... A koronádat, Cézár, védd meg magad Vagy küld hamar pretóriánust, Üsse szét e dacos fejet, De bitangul a mészárszékre, Cézár, én nem megyek. Kicsi, szegény, ijedt fiókák Fogják, lásd erôs térdemet. Cézár, ki visel gondot rájuk, Ha gôgöd eltemet? Vért szûr a pajzs Hispániában, Rengenek a sötét hegyek. Bús fürtnek a halálszüretre Cézár, nem mehetek. Nekem nem házam a te házad. Nekem nem fáj a bánatod. Éntôlem véres koronádat A sárba vághatod. Mit bánom én Hispániát, Ha gyémánt-hegyeket terem; Minden drágakövednél drágább Az én rongy életem. Élet, élet, szent gyönyörûség, Egyetlen, mely nekem ragyog. Cézár, az életem felett Én is Cézár vagyok. Cézár, lásd, épp a szüret áll már, Gerezd hegyén tömött gerezd. Vérben úszhat vad hegyek orma, A földem nem ereszt. 178
Angyal István, az 56-os Tûzoltó utcai parancsnok Angyal István 1928-ban született zsidó kisiparos családban. Félig gyermekként megjárta Auschwitz poklait, elvesztette családját. Hazatérve egyetemre iratkozott, a bölcsészeten magyar irodalmat tanult. Teljes szívével, lelkes szenvedéllyel kommunista lett, bizonyságául annak, hogy a hit iránti vágy az ember elidegeníthetetlen tulajdonsága és a kor eszméiben szükségszerûen megkeresi tárgyát. Másrészt talán azért, mert ifjúsága éveiben a társadalmi lét mostoha arcát ismerte meg, gyökereket, emberi közösséghez való tartozást talált a kommunizmusban. Akárhogyan volt is, nem szorul mentségre érte. Egészen korán, már 1949-ben kiábrándult a kommunizmus intézményeibõl és módszereibõl, de utópisztikus baloldali hitét tragikusan rövid életében mindig megõrizte. Otthagyta az egyetemet, fizikai munkásnak állt Dunapentelén és egyéb építkezéseken. Hisz a munkásosztály történelmi hivatásában, és maga is munkás akart lenni. Ideológiai elkötelezettsége azonban sohasem vált fanatizmussá, ennél sokkal jobban szerette az életet, a barátokat, a nõket és páratlan humorérzéke legendás barátainak emlékezetében. Elbûvölõ egyénisége a száraz életrajzi tényeken is átsugárzik. Az ötvenes évek közepén már nem hitt a proletariátus megváltó erejében, de hitt abban, hogy forradalom lesz és úgy várta, mint a Messiást. Nem hiszem, hogy mindez bölcs elõrelátás volt nála, sokkal inkább utópiára hajlamos hite, amely egy társadalomelméletet vallásként élt meg. Úgy látszik azonban, hogy a történelem felülmúlja a legvadabb utópiákat is. Október 23-án este már a rádiónál fegyverrel a kezében látták. Két nap múlva már mint fegyveres parancsnok tárgyalt a vezetõ politikusokkal. Õ lett a Tûzoltó utcai csoport parancsnoka, azoké a fiataloké, akik kommunistának vallották magukat. Mindnyájukat, másokkal együtt egyként morzsolta fel a megtorlás gépezete. Nem hiszem, hogy méltatni kellene a harcokban tanúsított vakmerõségét, a gyalázatos bírósági perben tanúsított bátor kiállását, amely már-már kereste a halálos ítéletet. Az élet feláldozása mindig a legnagyobb erkölcsi tett volt, mert ugyan személyes indíttatású, de a túlélõkben értékeket erõsít meg és hitet ad, ezért utóbb mindent másként láttat. Helyette inkább õt idézem Eörsi Istvánhoz a siralomházból írt levelébõl: Azt szeretnék, ha nyilatkoznánk a világnak, pedig már csak az bánt, ha bántani lehet még minket valamivel, hogy esetleg mártírt vagy hõst csinál belõlünk a hálás utókor önmaga kínzására. Ha lesz ilyen, tiltakozz! Mi nem akarjuk ezt, ne turkáljanak önmaguk szennyesében, múltjukban, akik netán mi leszünk. Nagy rusztikus kõ legyen a névtelen csõcselék emléke, amelybõl lettünk, amellyel együtt voltunk, és akikkel együtt térünk meg... Minden nap hosszú a halálig és minden nap rövid, amit élünk. Nagyon nehéz, de nem változtam és így elviselhetõ. Emberebb lettem, talán annyira, hogy már elmehetek. Ha fáj, azért fáj, mert fájdalmat okoz azoknak, akik szerettek. OKTÓBER SÁNDOR GÁBOR 179
OKTÓBER Somogyi Ferenc 56-os ferencvárosi élményei Akkoriban Óbudán laktam, aznap anyámat jöttem meglátogatni a Hõgyes Endre utcába, oda, ahol most lakom. Az események hírére a Ferenc körúton villamosra szálltam a Nemzeti felé (amely a mai Blaha Lujza téren állt). A Nemzetinél már hallottuk az utcazajt, a tüntetõk hangját. Autók akkor alig voltak a Körúton, 6-7 jármûvet lehetett csupán látni, ha az ember végignézett az úton. A villamos lépésben haladt, akkora volt a tömeg. A mai Király utcánál sûrûsödött a tömeg. Békésen vonult, egyenruhát sehol sem lehetett látni. Érezhetõ volt az emberek közelsége és egyetértése. Mindenki kokárdát, nemzetiszín zászlót igyekezett szerezni, fiatalok, öregek egyaránt. A Liget felé sodródtam velük, ahol már gyülekeztek a Sztálin-szobor ledöntéséhez. Nem tûnt egyszerû feladatnak, hatalmas mérete és masszív felépítése miatt. Komoly szervezés indult, sokan dirigálták is a munkát. Kerültek teherautók is, ezekhez kötöttek három acélsodronyt, amivel le akarták húzni a szobrot. Irtózatos robajjal pattant el mind a három, egymás után. Csak másnap sikerült a ledöntés, lángvágók segítségével. A szobrot bevonszolták a Nemzetihez, ott aztán darabokra szedték kalapácsokkal, baltákkal, mindenki igyekezett belõle szerezni egy darabot. De akkor még szilárdan tartotta magát, és én továbbálltam. A Rákóczi térre mentem. Ott már lehetett hallani a Rádió körüli lövöldözést. Hatalmas bámészkodó tömeg gyûlt össze a Sándor utcánál, a mai Gutenberg tér közelében. Egyszerre vijjogó mentõautó érkezett. A tömeg utat nyitott, de az autóba betekintve kiderült, hogy valójában fehér köpenyt öltött ávósok vannak bent, és kinyitva az ajtót elõkerültek a lõszeres ládák is. Az álcázás kiderült, a tömeg elvette a fegyvereket, lõszert. Az autó utasait kirángatták, de nem bántották. Elkergették, leköpték õket, de egyéb bajuk nem esett. Innen nem messze, a Sajtóházban, akkor a Szabad Nép székházában már nyomtatták a röplapokat, a 12 pontba foglalt követelésekkel. Hazafelé a Margit hídon mentem, odáig gyalog kellett eljutnom, mert Pesten már nem jártak a villamosok, a legtöbb helyen, így a Rákóczi úton is, fel voltak borítva. Közvilágítás nem volt, az esti sötétség ellenére mindenki kint volt az utcán, tömeg volt mindenfelé. A hídon átmenve láttam azokban a napokban halottakat. Öt-hat ember feküdt élettelenül a hídon, néhányan ávós, munkásõr egyenruhában. Budán még nem sokat hallottak ezekrõl, hazafelé a Margit hídnál felszálltam a 11-es (ma 17-es) villamosra, kérdeztem a kalauzt, hogy mi újság. Visszakérdezett, hogy mi lenne. Mert nem hallott semmirõl. A villamos éjfél felé nyugodtan haladt Óbuda felé. Az úton mindenfelé hallani lehetett a vendéglõkbõl kiszûrõdõ zenét, mulatozást. A következõ napokban újra eljöttem anyámhoz, a Corvin környékére. Bementem a házba, de kijönni már nem tudtam, bent ragadtam, mert olyan heves volt a harc. Az emberek leköltöztek a pincébe, a férfiak igyekeztek élelmet szerezni. Napok múlva egy ismerõsömmel felmásztunk a tetõre, és ott másztunk át a szomszédos házakra, hogy eljussunk a Ferenc körúti pékséghez. Testünkre csavart zsákokban hoztuk a kenyeret a háziaknak. A harcok csitulása után szörnyû volt végigmenni az Üllõi úton: szinte minden ház szét volt lõve, az úttest tele törmelékkel. A Ferenc körúti sarok romokban állt: a laktanya, az átlósan álló híres Valéria-kávéház, és a mi házunk is egyaránt. Nem lehetett utólag sem felújítani, le kellett bontani. A homlokzatot teljesen szétlõtték. Ott épült a mai Lottóház (mivel a lakásokat lottónyereményként osztották ki). A ház, ahol ma is élek, megmaradt, de homlokzata, bejárata megszûnt. Azóta járunk át a Hõgyes Endre utca 15-ös számú házon. A lakók azóta nem az Üllõi úton, hanem a Hõgyes Endre utcában élnek 180
Életmód, hobbi Szalvéta technikával készült cserép OKTÓBER Amire szükségünk lesz: mintás szalvéta alapozó festék közepes méretû cserép decoupage ragasztólakk olló, mûanyag edénykék, ecset Az elkészítés menete: A cserepet az alapozó festékkel befestjük, majd a szalvétából kivágjuk a kívánt mintát. Válasszuk szét a szalvéta rétegeit csak a felsõ mintás darabra lesz szükségünk. Tegyük rá a cserépre és a decoupage ragasztólakkal egyenletesen elsimítva az ecsettel vigyük fel a felületre. Ezután várjuk meg a lakk száradását és már kezünkbe is foghatjuk a kész cserepet amely kreatív dísze lehet a szobánk bármely pontjának. VÍZIPÁLMA (Cyperus alternifolius) A gyökereit állandóan nedvesen kell tartani. Legjobban más növényekkel együtt vagy palackkertben mutat. Mocsári növény. Keskeny levelei a hosszú szár végén csokorban nõnek, színük sötétzöld. A szára könnyen törik. A barna virágok a levélrózsa közepén fejlõdnek. A vízipálma kevés törõdéssel is beéri. Világos vagy félárnyékos helyen tartsuk, a közvetlen napsütéstõl óvjuk. Földjét állandóan tartsuk vizesen, tegyük a növény cserepét tálba, és gondoskodjuk róla, hogy állandóan legyen alatta víz. ÉLETMÓD Emlékszem az idei nyárra egy szép keddi napra esett! Depressziós az az ember, aki virágillatot érezve körülnéz, hol a koporsó. A világ IQ-ja állandó, csak egyre többen vagytok rá. Kezdetben vala a semmi. Majd az Úr mondá: Legyen világosság! s továbbra is vala a semmi, de már látni is lehetett azt. Az italt elhagyni jó dolog... sokkal rosszabb viszont, ha már nem emlékszel, hol hagytad el. Veszélyes környéken lakom. Ahányszor becsukom az ablakot, mindig odacsukom valaki kezét. Sosem értettem, miért szopják a babák az ujjukat. Aztán megkóstoltam a bébiételt. 181