1 Sáránd Község Örökségvédelmi Hatástanulmány Készítette: a Cívisterv Várostervező és Építész Iroda Bt. Debrecen Zsemberi István vezető településtervező 2007.
2 Sáránd község természeti adottságai Sáránd a nagy történelmi múltú, közel nyolc évszázadot már megélt település Hajdú-Bihar középső részén, a 47. számú főközlekedési út mentén, a megyeszékhelytől déli irányban, mindössze 13 km-re fekszik. Kedvező település- és közlekedésföldrajzi pozícióját tovább javítja, hogy innen indul ki a Sárándot Létavértessel összekötő 4809. számú közlekedési út. De a községet érinti a Debrecen-Létavértes/Nagykereki vasúti mellékvonal is, amelynek itt válik szét a Létavértes, illetve a Nagykereki irányába futó két szárnyvonala. Sáránd az ún. debreceni településegyüttes részeként a megyeszékhelyet szorosan körülölelő belső agglomerációs övezetben helyezkedik el. A 22,68 km 2 területű, népességét tekintve átlagos nagyságú település másfelől a közeli Mikepérccsel, Hajdúbagossal és Hosszúpályival a hasonló adottságok, a közös érdekazonosság és fejlesztési célok révén egy szorosan együttműködő és egymásra utalt településegyüttest alkot. Természetföldrajzilag két természeti táj, a Dél-Nyírség és a Dél-Hajdúság határán fekszik. Tájföldrajzilag már csak alig néhány jellemzőjét viseli magán a döntően szélhordta homokkal fedett, a nyírségi homokdombok nyúlványai által tagolt, dimbes-dombos nyírségi tájnak. A terület egész flóráját és faunáját is sokkal inkább a löszös iszappal borított, tehát túlnyomórészt lösztakarós, közepes talajvizű, réti csernozjom fedte hordalékkúp-síkság határozza meg. Emiatt a szántóföldi igénybevétel csaknem kizárólagos, ami erős kultúrsztyeppjelleggel jár együtt. Sáránd két természeti táj találkozása eredményeként sajátos táji adottságokkal rendelkezik, magában egyesítve két különböző flórajárás, a Nyírségi (Nyírségense) illetőleg a Tiszántúli (Crisicum) flórajárás eltérő növénytani jellemzőit. Éghajlatilag környezetét mérsékelten meleg mérsékelten száraz klíma és az ezzel táruló igen nagy vízhiány jellemzi. A község folyó- és állóvizekben, természeti erőforrásokban szegény vidék. Legfőbb értéke a szántóföldi művelésre alkalmas föld, illetőleg a környező Debreceni Erdőspuszták által nyújtott természeti gazdagság. Sáránd történelme Sáránd a mai Hajdú-Bihar megye igen korai alapítású településeinek egyike. Nevének első okleveles előfordulása Sarang formában már jóval a tatárjárás előttről, 1219-ből, a Váradi Regestrumból való. A kora Árpád-kori településekre vonatkozóan alig áll ugyan rendelkezésre okleveles adat, ám birtoklástörténeti körülményekből joggal lehet arra következtetni, hogy nem kizárt az egészen korai eredet sem. Az Ákos-nem tagjai a XI. században már bizonyosan megjelentek a Berettyó-Kékkálló vidékén, akik a királyi birtokként megült Sárándon a tatárjárás előtt részt szereztek. Sáránd első ismert birtokosa Márton is feltehetően ebből a nemzetségből való. A váradi püspöki (1291-94) és a pápai tizedjegyzékben (1334-35) is szerepel, annak bizonyságaként, hogy Sárándon a XIII. század végén már szervezett egyház és templom működött, amelynek tizede 31 kepe (kéve) volt.
3 A XIV-XV. században a falu egyik része az Ákos nembelieké: az álmosdi Csiréké, a pocsaji Pályiaké, Ómarjaiaké, a másik része pedig helyi birtokosoké: a sárándi Bakóké (miattuk szerepel egy időben Bakósáránd néven is), a sárándi Bárányoké, Nagymihályiaké, a kerekegyházi Törököké. Az utóbbi nevek arra utalnak, hogy Sáránd legalábbis részben a XIV század derekára már egyre inkább jellegzetes, kisnemesi birtok volt. Az 1552. évi összeírás szerint a Sárándi családnak 24, Czibak Andrásnak és Bodó Andrásnak 2-2 jobbágyportáját adóztatják, továbbá a Sárándiak 6 jobbágya szegénysége miatt adómentességet élvezett. Ez egyben ara is utal, hogy a mintegy 30 portával álló falu a korabeli településviszonyok közepette viszonylag jelentékeny nagyságrendet képviselt. Sáránd életében gyökeres fordulatot hozott a hajdúkiváltságolás, amely a XVII. század elején a kishajdú települések sorába emelte. A kollektív nemesítés pontos időpontja nem ismert, miután a falu kiváltságlevele nem maradt az utókorra, az azonban biztos, hogy az erdélyi törvénytár (Approbata Constitutiones) 1626-ban már a hajdúvárosok sorában említi. Ez egyben azt is jelenti, hogy legkésőbb 1626-ban a település már a hajdúvitézek birtokában volt. A közeli Várad (Nagyvárad) török kézre kerülése (1660) után a lakosság a megszállónak dézsmát és harminc magyar forint cenzust fizetett. Talán ennek köszönhető, hogy a hódoltság alatt is életben maradt Sáránd. Ám a hódoltság súlyos következményeként a meggyengült, katonai erejét és szerepét elveszítő település kiváltságait az udvar nem ismerte el, s az elmaradt nádori fizetés fejében Esterházy Pál nádornak adományozta, aki Sárándot ismét jobbágyi függésbe taszítva, derecskei uradalmához csatolta. A lakosság azonban a többi egykori bihari hajdútelepüléshez hasonlóan a város hajdújogállásáról nem feledkezett meg, és továbbra is használták a hajdúvárosi múltra utaló pecsétnyomójukat, amely egyben a település címerét is megőrizte, érthetően hangsúlyozva a hajdani kiváltságos helyzetet. A pecsétlenyomat köriratának olvasata a következő: BAGO + SARAND PECSETE ANNO + 1694. A pecsétnyomó készítésének éve tehát Várad 1692-ben való visszafoglalása és az Esterházyak elzálogosítása közé esik. Hiába pereskedett Sáránd a derecskei uradalom részévé lett egykori hajdúvárosokkal együtt a hajdúszabadság visszaszerzéséért, sikertelen maradt minden erre irányuló kísérlet. Tény, hogy az uradalomhoz való tartozás nemcsak a hajdúkiváltságoktól fosztotta meg a települést, hanem hosszú ideig lassú vegetálásra is késztette, mígnem az 1848. évi jobbágyfelszabadítás nyomán az úrbéri szolgáltatások elmaradtak. Végül az 1860-as években megszületett a birtok-elkülönítést szabályozó egyezség, amely a 3197 holdas határból 300 holdat hagyott az Esterházy család kezén, a többi végérvényesen a lakosságé maradt. A község névtörténetének főbb változásai és névelőfordulásai: Sarang (1219), Sarangh, Bakosarangya (1411), sarangd (1485), Bakó-Sáránd (1863), Sáránd (1785-). Jogállását és közigazgatási hovatartozását tekintve a település 1882-ig Bihar vármegyéhez tartozó község, ezt követően nagyközség, az 1950. évi közigazgatási átszervezés után Hajdú-Bihar megyéhez tartozó önálló tanácsú község, 1977-től nagyközségi közös (Hajdúbagossal együtt) tanácsú székhelyközség, a rendszerváltás óta pedig ismét önálló község, saját polgármesteri hivatallal és jegyzőséggel.
4 Az örökségvédelem célja Alapvető cél a település helyi kultúrájára jellemző sajátosságok kutatása, azok feltárása, a helyi értékek számbavétele és rendszerezése és abból a helyi értékvédelmi javaslat elkészítése. Ami a település történelméből és a kultúra fejlődéséből valamint a birtokviszonyok és a társadalmi fejlődés során kialakult hagyományok, motívumokban tükröződnek, különböző építészeti megoldásokhoz vezetnek. A különböző építészeti megoldások kialakulása vagy a tapasztalat vagy a társadalmi hovatartozás vagy valamilyen védekező mechanizmus, vagy egyszerűen praktikus megoldások sorozatából adódnak. Ezek a megoldások néha érvényüket vesztik, néha felerősödve nyomják rá bélyegüket az építészetre. A különböző korok keveredése, átfedése is hordoz magában olyan megoldásokat, melyben felfedezhetünk szépséget és megóvandót. A vizsgálódás középpontjába tehát azokat az értékeket kell helyezni, amelyek valamilyen formában a régi hagyományokat és a népi illetve a valamilyen meghatározható építészeti stílust képviselő épületeket, építményeket, utcaképeket, településrészeket, esetleg jellegzetes kerítéseket, tornácokat, oszlopokat, ablakokat, górékat jelentik. A megtalált értékeket kellő szakértelemmel és odafigyeléssel megóvhatjuk és átörökíthetjük az unokáink számára, azért hogy ne csak könyvekből és skanzenekből figyelhesse meg az utókor a tájra jellemző motívumok szépségét. Építészettörténet, népi építkezés Egyházi építészetünk a legősibb, egészen a XI-XII. századig nyúlik vissza. Középkori templomaink egy része eredeti állapotában vagy kis átépítésekkel látható. A középkortól napjainkig ívelődő építészetben a folytonosságot, az állandó átalakulást és megújulást a református egyháznál figyelhetjük meg. Hajdú-Bihar megye jellemzően református hagyományokkal rendelkezik. Műemlékileg védett katolikus templomaink majd egyharmada görög szertartású. Ez az arány azt a különleges földrajzi helyzetet hangsúlyozza, amelyet hazánk keleti pereme elfoglal. Ez a vidék egyúttal a nyugati és keleti keresztyénség határterületébe esik immár másfél évezrede. Jóllehet a magyar államiság ezer éve nyugat felé kötelezte el magát, azért a görög-bizánci kultúra és a keleti hagyományok kismértékben mindig átszűrődtek. A XVII. században megalakult görög katolikus egyház csatlakozott a katolicizmushoz, de görög jellegét megőrizte. Az utóbbi évtizedek latinizálási törekvéseit a hívek tovább fokozták. Így a mai templomokban szószék, padsorok, szobrok is láthatók, sőt helyenként az ikonosztáz szerep is lecsökkent. Míg az egyházi építészetben a nagy történelmi változások lenyomata vizsgálható, addig a népi épületek, a parasztházak a társadalom nagy részét alkotó egyszerű emberek életét tükrözik. Műemléki értéküket nem a szegénységgel való hivalkodás szándéka adja, hanem az ebből adódó természetesség, alázatosság, arányérzék és találékonyság, egyes vidékeken a büszkeség öntudatos megnyilvánulása. A templomok mellett ezek az emlékek állnak még legnagyobb számban, s ezek általánosan ismertek. A falvak régi kis házai a középső konyhából és a szobából álltak, a másik oldalon csak egy keskeny kamra volt. Az utcára csak egy ablakuk nézett. Általánosan elterjedt a háromosztatú alaprajz, ahol a konyha két oldalán egy-egy szoba kapott helyet, a konyhából fűthető kemencével. Külön hangsúlyozni érdemes a tornác kialakítását. Pillérei általában fából, vályogból vagy téglából épültek.
5 Kutatások mutattak rá a magyar parasztházak térbeli gazdagságára. Meglepő, hogy ilyen kicsi és egyszerű épületeknél ez a fogalom szóba kerülhet. Pedig a tornác, a pitvar és a szoba térsora valóban változatos és tartalmas. A tornác félkülső tere lakás és az udvar között egy átmenti teret alkot. Félig még nyitott, de félig már zárt. Az eső már nem veri, de a szél még fújja. A nap nem égeti, mégis a szabadban van. Az épület befogad; nem elhatárol, hanem kapcsol a külvilághoz. A tornácokkal megjelenő külső téri gazdagodás jellegzetes elemévé vált a magyar népi építészetnek. A tornác félkülső terét a pitvar, vagy konyha félbelső tere követi. Ez a ház közepe, bár még egy lépés jön utána: a szoba és a kamra, ezért csak félig belső. Itt a tűz helye, az élelemkészítés és az estebéd szentélye. Nem véletlen, hogy egyesek ezzel a szóval magasztalják, hiszen ez az élet forrása a családban, s az esti közös étkezéshez az imádság is hozzátartozott. Figyelmet kell szentelni a lakóház mellett a porta egyéb, gazdasági épületeire, kapujára, kerítésére is, hiszen ezek együttese alkotta a paraszti élet színterét. Ezek a nádfedeles, vályogtéglából vagy vert fallal készült házak a XVIII. század végétől maradtak fenn, de némileg korszerűsített változataik még a két világháború között is épültek, egy helyen még csoportos telepítésben is. Azok, akik már tehenet vagy lovat is tarthattak, istállóval toldották meg a házat, mely a házzal mindig egy fedél alatt van. A módosabbaknál már szobát, konyhát, néhol kamrát és istállót találunk és különösen azoknál az oláhoknál, akik magyarok között, vagy magyarabb vidékeken laktak, az istálló már különállóan volt építve. A ház fedele rendesen gúla alakú. A szegényebbek csépelt szalmával fedték házaikat. A szalmát jó vastagon a tetővázra hányták és rudakkal szorították le, vagy sodrott szalmával kötötték ki. A tehetősebbek már zsúpszalmát használtak vagy deszkát. A háztető rendszerint meredek és magasabb magánál a háznál. Műemlékek, turizmus Sáránd kivételes vagy védett művi és természeti látnivalókban szegény község, inkább csak a szomszédos települések és a Debreceni Erdőspuszták szolgálnak vendégcsalogató látványosságokkal. A faluban sem a templom, sem a régi szép parasztházak nem élveznek ma még védettséget, jóllehet a jellegzetes soros település sajátos hangulatot, csendet és nyugalmat árasztó, rendezett utcáival és házaival jó benyomást kelt az idelátogatókban. Ám a falusi turizmus feltételei ma még hiányoznak. A jövőt illetően a település a környező területekre kívánkozó turistáknak, főként az ökoturizmus kedvelőinek kínálhatna programjukhoz kiinduló helyszínt, szálláslehetőséget. A műemléki értékeket hordozó, vagy a megtekintésre alkalmas nevezetességek közül megemlíthető a református templom, amely az ősi templom helyén épült 1866-ban. A templom falán emléktábla, a közeli parkban pedig kopjafa őrzi a világháborúk áldozatainak emlékét. Sajátos nevezetessége a településnek az országszerte ismert, a közelből és távolról jövő fiatalok kedvelt szórakozóhelyévé vált M47 Discotech.
6 Református templom Nagy utca 46. Sáránd tisztán református közösség, a református temploma a régebbi templom helyén 1866- ban épült. A falu középkori egyházát, melyet 1771-ben még renováltak, lebontották, s 1866- ban új, romantikus stílusú templomot építettek Vecsey Imre terve alapján, síkmennyezettel és berendezéssel együtt. Orgonája Angster József munkája 1893-ból. A torony feltehetően azonos a régi templomhoz 1784-ben épített toronnyal, s talán éppen ezért állnak mellette az erősítő támpillérek. 2. TELEPÜLÉSKÉP, MŰEMLÉKI ÉS HELYI VÉDELEM A település legrégebbi része, a településközpont területe, mely helyét és őrzi a múltat. A település fokozatosan nőtt, s vált az egykori halmaz szerkezetű faluból részben szabályos utcahálózatú községgé. A település mai meghatározó arculata a XIX. XX. század idején alakult ki. Bár évszázadokon át a vert falú, szalma vagy zsúptetős, vályogház építkezés volt szokásban, s még a XIX. század végén is ez a meghatározó, megjelennek az első téglából épített házak. Ezek közül is kiemelkedik a református templom, mely a központ meghatározó eleme.
7 A legszebb és legjellegzetesebb utcaképeket azoknak a jellegzetes, szerény megjelenésű lakóépületeknek a sorai adják, melyek többnyire a század elején épültek, illetve azok, amelyeket a hagyományoshoz illeszkedő módon terveztek és építettek meg. Ezt a hagyománytisztelő beépítési módot és építészeti megjelenést képviselik az előkert nélküli (ritkábban), és az 1,0-2,0 m szélességű előkertes ( ez a meghatározó ), utcára merőleges tetőgerinccel épült oldaltornácos lakóépületek. Az utcaképi és helyi védelmi vizsgálatok készítésekor a hagyománytisztelő beépítések regisztrálására külön figyelmet fordítottunk. A műemléki helyi és településképi védelem vonatkozásában a következő védelmi fokozatok, kategóriák kerültek bevezetésre. Az épületek védelme vonatkozásában: Műemléki védelemre érdemes épületek Kiemelt helyi védelemre érdemes épületek Helyi védelemre érdemes épületek Az épített környezet védelme érdekében: Településszerkezeti védelem Kiemelt utcaképi védelem Utcaképi védelem Az épületek és az épített környezet védelme érdekében a rendezési terv a következőket tartalmazza: Műemléki védelem alatt áll: Református templom (Nagy út 66.sz.) 1. kép Népi lakóház (Ady Endre út 13. sz.) 2. kép A legszebb hagyományőrző lakóépületeket részben kiemelt, illetve részben helyi védelem alá helyezését irányozza elő. Kiemelt helyi védelemre javasolt épületek: - Nagy u. 72. 3. kép - Olimpia u. 9. 4. kép - Ady E. u. 25. 5. kép - Ady E. u. 15. 6. kép Helyi védelemre javasolt épületek: - Ady E. 11. 7. kép - Nagy u. 55. 8. kép - Nagy u. 48.. 9. kép - Nagy u. 21. 10. kép - Nagy u. 59. 11. kép - Nagy u. 40. 12. kép
8 Helyi védelemre javasolt utcafronti terménytárolók (górék): - Nagy u. 14. 15. kép - Olimpia u. 8. 16. kép - Nagy u.74. 17. kép - Ady E. u. 25. 4/b. kép Jellegzetes díszes, épített kerítések, kapuzatok: - Nagy utca 72. 2/b kép - Olimpia u. 9. 3/b kép - Ady E. u. 25. 4/b kép - Nagy. u. 21. 10/b kép - Nagy út 59. 11/b kép - Nagy út 40. 12/b kép - Olimpia u. 1. 13/b kép - Nagy u. 67. 16. kép - Nagy út 57. 17. kép - Nagy út 14. 18. kép - A Nagy utca és Ady E. utcák mentén található nagytelkes lakóterületet településszerkezeti védelemre javasolt. - Utcaképi védelemre javasoltak azok az utcaszakaszok, ahol a legértékesebb épületek találhatók: Nagy és az Ady E. utcák mentén a Rákóczi utcától az Olimpia utcáig mindkét oldalon.
9 MŰEMLÉKI VÉDELEM ALATT ÁLL: 1. Református templom 2. Népi lakóház (Ady E. út 13. sz.)
10 KIEMELT HELYI VÉDELEMRE JAVASOLT ÉPÜLETEK: 3. Népi lakóház (Nagy út 72.) 4. Népi lakóház (Olimpia út 9. sz.) 5. Népi lakóház (Ady E. út 25. sz.) 6. Népi lakóház (Ady E. út 15. sz.) Sáránd Község - Örökségvédelmi Hatástanulmány 2007.
11 HELYI VÉDELEMRE JAVASOLT ÉPÜLETEK: 7. Ady Endre út 11. sz.) 8. Nagy utca 55. sz. 9. Iskola épület (Nagy utca 48. sz.) 10. Lakóház (Nagy utca 21. sz.) 11. Lakóház (Nagy utca 59. sz.) 12. Lakóház (Nagy utca 40. sz.) Sáránd Község - Örökségvédelmi Hatástanulmány 2007.
12 HELYI VÉDELEMRE JAVASOLT UTCAFRONTI TERMÉNYTÁROLÓK (GÓRÉK): 15. Nagy utca 14. sz. 16. Olimpia út 8. sz. 17. Nagy utca 74. sz. 18. Ady Endre út 25. sz. Sáránd Község - Örökségvédelmi Hatástanulmány 2007.
13 JELLEGZETES DÍSZES, ÉPÍTETT KERÍTÉSEK, KAPUZATOK: Nagy utca 72. sz. Olimpia út 9. sz. Ady Endre út 25. sz. Sáránd Község - Örökségvédelmi Hatástanulmány 2007.
14 Nagy utca 21. sz. Nagy utca 59. sz. Nagy utca 40. sz. Nagy utca 67. sz. Sáránd Község - Örökségvédelmi Hatástanulmány 2007.
15 Nagy utca 57. sz. Nagy utca 14. sz. Sáránd Község - Örökségvédelmi Hatástanulmány 2007.