- 1-2001. évi XVI. törvény a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény, valamint az ezzel összefüggő törvények jogharmonizációs célú módosításáról 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20. (1) (2) 21. 22. 23. 24. (1) (2) (3) Záró rendelkezések 25. (1) E törvény - a (2) bekezdésben foglalt kivétellel - 2001. július 1-jén lép hatályba, és ezzel egyidejűleg hatályát veszti a) a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény módosításáról rendelkező - 1995. évi LV. törvény 23. -a, 31-32. -a, 36. -a, 50-51. -ai, - az 1997. évi LI. törvény 25. -ának (3) bekezdése, - az 1998. évi XIII. törvény 3. -a (2) bekezdésének a) pontja, - az 1999. évi CXXIII. törvény 1. -ának (2) bekezdése, - az 1999. évi LVI. törvény 9. -a, 15. -a, 16. -a, 28. -ának (1)-(2) bekezdése, 33. -a, 35. -a, 36. -ának (1) bekezdése, - a 2000. évi XXXIII. törvény 4. -a; b) a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény 54/A. -a, valamint a módosításáról rendelkező 1996. évi XXVIII. törvény 1. -a; c) a fiatalkorú munkavállalók munkajogi védelmére vonatkozó szabályok kiterjesztéséről a fiatalkorúak munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyok keretében történő foglalkoztatására tárgyú 1998. évi XXIII. törvény.
- 2 - (2) E törvény 5. -a, 27. -ának (2) bekezdése, 32. -ának (2) bekezdése, valamint 35. -ának (1) bekezdése a Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatálybalépésének napján lép hatályba. (3) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg az 1992. évi XXII. törvény (a továbbiakban: Mt.) 75. -ának (1) bekezdésében, a 132. -ának (1) bekezdésében és a 184. -ának (2) bekezdésében a "fiatalkorú" szövegrész helyébe a "fiatal munkavállaló" szövegrész, a 108. -ának (2) bekezdésében a "3. (3) bekezdésébe" szövegrész helyébe a "3. (5) bekezdésébe" szövegrész, a 151/A. -ának (3) bekezdésének c) pontjában a "folytonos" szövegrész helyébe a "megszakítás nélküli" szövegrész, valamint a 193/A. -a szövegében "a 190. -ban" szövegrész helyébe "a 190. - ának (1) és (3)-(4) bekezdésében" szövegrész lép. Átmeneti rendelkezések 26. (1) Az Mt. e törvény 6. -ával megállapított 72. -a (7) bekezdésének, valamint 72/A. -ának rendelkezéseit az e törvény hatálybalépését követően létesített jogviszonyokra kell alkalmazni. (2) Ha a munkáltató az e törvény hatálybalépésekor fennálló munkaviszony tekintetében nem az e törvény 7. - ával megállapított Mt. 76. -ának (6)-(8) bekezdésében, illetve 76/A. -ában foglalt rendelkezéseknek megfelelően járt el, a munkavállaló kérésére, annak közlésétől számított két hónapon belül köteles a tájékoztatást írásban megadni. (3) Az e törvény 8. -ával megállapított Mt. 79. -ának (5) bekezdése és a (6) bekezdése második fordulatának rendelkezését a hatálybalépést követően létesített jogviszonyra kell alkalmazni. (4) Az e törvény 10-11. -aival megállapított, valamint az e törvény 25. -ának (1) bekezdésében foglalt, az Mt. 90. -ának (4) bekezdésére vonatkozó rendelkezéseket az e törvény hatálybalépését követően megkezdett csoportos létszámcsökkentésekre kell alkalmazni. E rendelkezés alkalmazása során a csoportos létszámcsökkentés megkezdésének a munkavállalók képviselőivel folytatandó konzultáció kezdeményezésének időpontját kell tekinteni. (5) Az e törvény 9. -ával megállapított Mt. 83/A. -ának, az e törvény 13. -ával megállapított Mt. 105. -ának, az e törvény 14. -ával megállapított Mt. 106. -ának rendelkezéseit az e törvény hatálybalépését követően elrendelt átirányításra, kiküldetésre, kirendelésre, más munkáltatónál történő munkavégzésre kell alkalmazni. (6) E törvény hatálybalépésének évében az e törvény 9. -ával megállapított Mt. 83/A. -ának (3)-(4) bekezdésében meghatározott időbeli korlátozást - a hatálybalépés időpontjától kezdődő, december 31-éig tartó időszakra figyelemmel - arányosan kell megállapítani és alkalmazni. (7) Az e törvény 1. -ával megállapított Mt. 1. -a (4) bekezdésének, valamint az e törvény 14. -ával megállapított Mt. 106/A-106/B. -ainak rendelkezéseit az e törvény hatálybalépését követően megkezdett munkavégzés tekintetében kell alkalmazni. (8) Az e törvény hatálybalépését követően elrendelt, illetve közölt munkarendre, munkaidőkeretre, munkaidőbeosztásra és munkavégzésre az e törvény 15. -ával, valamint 27-31. -ával megállapított rendelkezéseket kell alkalmazni. Ha a munkáltatónál az e törvény hatálybalépését megelőzően elrendelt, illetve közölt munkarend, munkaidőkeret, munkaidő-beosztás nem felel meg az e törvény 15. -ával, valamint a 27-31. -ával megállapított rendelkezéseknek, a munkáltató - a munkaszüneti napon történő munkavégzésre és díjazására vonatkozó szabályok kivételével - legkésőbb a hatálybalépéstől számított ötödik hónap első napjától kezdődően köteles az e törvény által megállapított, a munkaidőre, pihenőidőre, rendkívüli munkavégzésre és annak díjazására vonatkozó rendelkezéseket alkalmazni. (9) Az e törvény hatálybalépésének évében - az e törvény 15. -ával megállapított Mt. 127. -ának (4) bekezdésében, az e törvény 27. -ának (6) bekezdésével, illetve a 27. (7) bekezdésével megállapított, a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény 55/A. -ában, illetve 59. -ának (5) bekezdésében, az e törvény 31. -ának (1) bekezdésével megállapított, az igazságügyi alkalmazottak szolgálati viszonyáról szóló 1997. évi LXVIII. törvény 45. -ának (8) bekezdésében meghatározott - az elrendelhető rendkívüli munkavégzés felső határára vonatkozó rendelkezéseket a hatálybalépés időpontjától, - illetve a (8) bekezdésben meghatározott esetben, az ott megjelölt időponttól - kezdődő, december 31-éig tartó időszakra figyelemmel, arányosan kell alkalmazni. (10) Az e törvény hatálybalépése előtt munkaerő-kölcsönzési tevékenységet folytató gazdálkodó szervezet (Ptk. 685. c) pont) a hatálybalépéstől számított hat hónapon belül köteles az e törvény 23. -ával megállapított Mt. 193/D. -ának (1) bekezdésében előírt feltételeknek eleget tenni. A gazdasági társaság, illetve szövetkezet - az egyéb feltételek megléte esetén - akkor vehető nyilvántartásba, ha a kölcsönzött munkavállalók foglalkoztatásával összefüggésben, mint munkáltató az adó és járulék befizetési kötelezettségét teljesítette. Az erre vonatkozó egy hónapnál nem régebbi igazolást a nyilvántartásba vételre irányuló kérelemhez kell csatolni. (11) Ha a kölcsönzési tevékenységet folytató gazdálkodó szervezet nem tesz eleget az e törvény 23. -ával megállapított Mt. 193/D. -ának (1) bekezdésében előírt feltételeknek, illetve a (10) bekezdés rendelkezéseinek
- 3 - megfelelően nem kéri a nyilvántartásba vételét, vagy a nyilvántartásba vétel iránti kérelmét elutasítják, a (10) bekezdésben előírt határidő leteltével, illetve az elutasításról szóló határozat jogerőre emelkedésétől számított tizenöt napon belül köteles megszüntetni a munkaerő-kölcsönzésnek minősülő tevékenységét. (12) Az e törvény hatálybalépését megelőzően kötött munkaszerződés alapján történő munkavégzés esetében - ha a munkavégzés e törvény szabályai szerint munkaerő-kölcsönzésnek minősül - a munkáltató harminc napon belül köteles a munkaszerződésnek az e törvény rendelkezéseivel összhangban álló módosítását kezdeményezni. A munkáltató köteles a munkaviszonyt a munkaszerződés megkötésekor irányadó szabályoknak megfelelően megszüntetni, ha a munkaszerződés módosítására a hatálybalépéstől számított hatvan napon belül nem kerül sor. (13) Felhatalmazást kap a gazdasági miniszter, hogy a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény, illetve a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény módosításokkal egységes szerkezetbe foglalt szövegét a Magyar Közlönyben közzétegye. Módosuló jogszabályok 27. (1) (2) (3) (4) (5) (6) (7) (8) (9) 28. (1) (2) (3) (4) (5) (6) (7) 29. (1) (2) (3) (4) 30. (1) (2) (3) (4) (5) 31. (1) (2) (3) (4) (5) (6) Az 1996. évi LXXV. törvény (a továbbiakban: Met.) 1. -ának (3) bekezdése szövegében "a (3) bekezdésben" szövegrész helyébe "a (4) bekezdésben" szövegrész, az 1. -ának (5) bekezdése szövegében "a (3) bekezdés" szövegrész helyébe "a (4) bekezdés" szövegrész, a 3. -ának (2) bekezdése szövegében "az (1) bekezdés d) és k)-m) pontjaiban" szövegrész helyébe "az (1) bekezdés d) és l)-n) pontjaiban" szövegrész, a 6. -ának (1) bekezdése c) pontjának szövegében "a 3. (1) bekezdés e), f), i) pontok" szövegrész helyébe "a 3. (1) bekezdés e), f), i), k) pontok" szövegrész, a 7. -ának (1) bekezdése szövegében "a 3. (1) bekezdésének d), k), l), m) pontjában" szövegrész helyébe "a 3. (1) bekezdésének d), l), m), n) pontjában" szövegrész lép. 32. 33. (1) (2) 34. (1) (2)
(3) 35. (1) (2) 36. 37. 38. 39. (1) (2) - 4 -
- 5-1992. évi XXII. törvény a Munka Törvénykönyvéről ELSŐ RÉSZ BEVEZETŐ RENDELKEZÉSEK A törvény hatálya 1. (1) E törvény hatálya - ha jogszabály eltérően nem rendelkezik - kiterjed minden olyan munkaviszonyra, amelynek alapján a munkát a Magyar Köztársaság területén végzik, továbbá, amelynél a magyar munkáltató munkavállalója a munkát külföldön, kiküldetésben végzi. (2) Vízi- vagy légifuvarozó járművön szolgálatot teljesítő munkavállaló munkaviszonyára e törvény rendelkezéseit kell alkalmazni, ha a jármű magyar lobogó vagy felségjel alatt közlekedik; más fuvarozó esetében akkor, ha a munkáltató személyes joga a magyar jog. (3) Ha a munkáltató külföldi állam, államhatalmi vagy közigazgatási szerv, továbbá Magyarországon diplomáciai képviseletként működő, vagy egyébként a magyar joghatóság alól mentes más szerv vagy személy és a szerződő felek személyes joga azonos, a munkaviszonyra ezt a személyes jogot kell alkalmazni. (4) E törvény hatálya - eltérő rendelkezés hiányában - nem terjed ki arra a munkaviszonyra, amelynek alapján külföldi munkáltató munkavállalója a munkát a Magyar Köztársaság területén kiküldetés, kirendelés vagy munkaerőkölcsönzés keretében végzi. (5) E törvény 72/A. -ának, valamint Harmadik része XI. fejezetének hatálya - az ott meghatározottak szerint - kiterjed azon, a Polgári Törvénykönyv szabályain alapuló jogviszonyra is, amely a tizennyolcadik életévét még be nem töltött személy munkavégzésére vonatkozik, vagy munkaerő-kölcsönzés céljából a kölcsönbeadó és a kölcsönvevő között jön létre. A Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (a továbbiakban: Munka tv.) hatálya - két kivételtől eltekintve - kizárólag a munkaviszonyokra terjed ki, melynek alanyai a munkáltató és a munkavállaló, akik számára a jogokat és kötelezettségeket a versenyszféra tekintetében határozza meg a jogalkotó. A munkaviszony jellemzője, hogy: - írásban megkötött munkaszerződéssel jön létre, - a munkáltatót széles körű utasítási jog illeti meg, melybe beletartozik a munkaidő meghatározása, a munkavégzés helyének kijelölése, a más munkahelyre történő beosztás joga, az átirányítás, kirendelés, kiküldetés elrendelése, a munkaeszközzel, védőfelszereléssel való ellátás kötelezettsége, a munkakör, munka feladat meghatározása, legalább a minimálbér fizetés teljesítése stb. - a munkavállaló köteles a munkáltató utasítása szerint rendelkezésre állni, rendszeresen, a megjelölt munkaidőben a munkát személyesen elvégezni, jogosult szabadságra, stb. - a munkáltató gazdálkodására tekintettel mód van kollektív megállapodások kötésére, üzemi tanács létrehozására, munkaviszonyt érintő alku folytatására. A munkaviszonyt gyakran nehéz elhatárolni más foglalkoztatásra irányuló jogviszonytól, így például a polgári jog körébe tartozó megbízási (Ptk. 474. ), valamint a vállalkozási (Ptk. 389. ) jogviszonytól. - A megbízási jogviszony alapján a megbízott kötelezettséget vállal a megbízó által rábízott ügy ellátására, ennek érdekében tevékenység kifejtésére. A megbízást a megbízó utasításai szerint és érdekének megfelelően kell teljesíteni, de nincs olyan alá-fölé rendeltségi függőségi viszony, mint munkaviszony esetén. A megbízott személy általában személyesen köteles a rábízott ügyet ellátni, de a megbízó hozzájárulásával igénybe vehet más személyt is. Megbízási szerződés szóban és írásban is köthető. - A vállalkozási jogviszony keretében a vállalt tevékenységgel elérhető, s a szerződésben meghatározott eredmény létrehozása, valamely dolog tervezése, elkészítése, javítása, átalakítása a döntő, mellyel szemben a
- 6 - megrendelő kötelezettsége díjfizetésben és a szolgáltatás átvételében áll. A vállalkozó önállóan, saját munkaeszközével végzi munkáját, de igénybe vehet más alvállalkozót. A vállalkozási szerződést általában írásban kell megkötni. Kiemelendő különbség továbbá, hogy a polgári jog szabályaitól eltérően alakul a munkaviszony alapján történő kártérítési felelősség megállapítása és érvényesítése, valamint sajátos szabályok vonatkoznak a jogviták rendezésére is. A gyakorlatban számos problémát vethet fel a jogviszonyok elhatárolása egymástól, különösen amikor a "hatékonyabb gazdálkodás" érdekében, a munkaviszonyra tekintettel fizetett járulékok elkerülése céljából egyre nagyobb népszerűségnek örvend a munkaviszonyok "átváltása" megbízási, vállalkozási jogviszonyokká. A felek között létrejött szerződést azonban mindig tartalmuk szerint kell elbírálni. Így például, ha egy megbízási szerződés elnevezésű megállapodásból kitűnik, hogy az valójában munkaszerződés (mert meghatározzák benne az elvégzendő munkakört, a személyi alapbért, a munkavégzés helyét, rendszerességét, a napi munkavégzés időtartamát stb.) vagy a fennálló jogviszony tartalmából (a vizsgált iratok, illetve tanuk meghallgatása alapján bizonyított, hogy pl. a megrendelő/munkáltató utasítása alapján, a munkáltató által kijelölt munkahelyen, napi rendszerességgel történik a munkavégzés, a díjfizetésre havi rendszerességgel kerül sor, a megbízottnak szabadságot biztosítanak) arra lehet következtetni, hogy a megbízási szerződés más szerződést leplez. Ilyen esetben a Ptk. 207. -a alapján a megbízási szerződés színlelt szerződésnek minősül és ezáltal semmis. A megkötött szerződést a leplezett szerződés alapján kell megítélni, azaz munkaszerződésnek minősül. Felhívjuk a figyelmet arra, hogy egy-egy munkaügyi ellenőrzés során a területi munkaügyi felügyelő a Munkaügyi Ellenőrzésről szóló 1996. évi LXXV. törvény 1. -ának (5) bekezdése alapján jogosultak arra, hogy a felek között létrejött jogviszonyt minősítsék. A megbízási szerződés felügyelőség általi minősítésével kapcsolatban lásd a Munka tv. 128. -nál írt jogesetet. A Munka tv. alkalmazása során tekintettel kell lenni a törvény területi, személyi, időbeli hatályára. Területi hatály A Munka tv. 1. (1) bekezdés alapján - ha jogszabály eltérően nem rendelkezik - a Munka tv. szabályai kiterjednek minden olyan munkaviszonyra, ahol a munkavégzés a Magyar Köztársaság terültén történik. A munkavégzés helyétől függetlenül akkor is a Munka tv. szabályait kell alkalmazni, ha a magyar munkáltató munkavállalója a munkát külföldön, kiküldetésben végzi. A vízi, vagy légi fuvarozó járművön dolgozó személyek munkavégzése - a munka jellegéből, természetéből adódóan - gyakran külföldön, a Magyar Köztársaság területén kívül történik. Ezért a (2) bekezdés kimondja, hogy az ilyen járművön szolgálatot teljesítők munkavégzésére a Munka tv. hatálya akkor terjed ki, ha a jármű magyar lobogó, vagy felségjel alatt közlekedik. "Más fuvarozó" pl. közúti fuvarozó esetében a Munka tv.-t csak akkor kell alkalmazni, ha a munkáltató személyes joga a magyar jog, azaz Magyarországon vették nyilvántartásba, vagy székhelye Magyarországon van. Személyi hatály A Munka tv. hatálya szempontjából - néhány kivételtől eltekintve - közömbös a felek személyes joga, illetve állampolgársága, továbbá a Munka tv. egyes rendelkezéseit két speciális jogalanyi körben még a polgári jog szabályain alapuló jogviszonyok esetében is alkalmazni kell. A Munka tv. 1. (3) és (4) bekezdése tartalmazza azokat a kivételes szabályokat, amikor a felek között létrejött munkaviszonyra nem terjed ki a Munka tv. hatálya, egyrészt a felek személyes joga, másrészt a Magyarországon történő munkavégzés jogcíme miatt: - A Munka tv. 1. (3) bekezdésben meghatározottak szerint csak akkor nem kell a felek közötti munkaviszonyra a Munka tv.-t alkalmazni, ha a magyar joghatóság alól mentes szerv, vagy személy (amely diplomáciai mentességet élvez) és a vele szerződő munkavállaló személyes joga (állampolgársága) azonos. Tehát, ha egy holland nagykövetség holland állampolgárt foglalkoztat, akkor erre a jogviszonyra közös személyes joguk, azaz a holland munkajog az irányadó. Ha azonban a holland nagykövetség magyar, vagy olasz állampolgár munkavállalót foglalkoztat, akkor e jogviszonyokra a Munka tv. hatálya kiterjed. Ugyanezen szabály érvényesül akkor is, ha a munkáltató külföldi állam, államhatalmi, vagy közigazgatási szerv. - A Munka tv. 1. (4) bekezdés 2001. július 1-ét megelőző korábbi szabályai szerint, ha a külföldi állampolgár magyarországi munkavégzésére a külföldi munkáltató kiküldetése alapján került sor, akkor a felek jogviszonyára nem a magyar munkajogot kellett alkalmazni. E szabályozás lényegében azonos az (1) bekezdésben foglaltakkal, amikor is a magyar munkavállaló külföldön történő kiküldetésben végzett munkájára a Munka tv. hatálya terjed ki.
- 7 - A 2001. július 1-től hatályos új szabályok szerint - eltérő rendelkezés hiányában - nemcsak a külföldi munkáltató munkavállalójának a Magyar Köztársaság területére történő kiküldetése, hanem kirendelése, valamint munkaerő-kölcsönzés keretében történő munkavégzésére sem terjed ki a Munka tv. hatálya. A módosítás eredményeként tehát bővültek, illetve pontosításra kerültek azok a foglalkoztatási formák, amelyekre a Munka tv. hatálya nem terjed ki. A fentiekkel összefüggésben magyarázatot igényel a kiküldetés, kirendelés, munkaerő-kölcsönzés fogalma. - A kiküldetésre vonatkozóan a Munka tv. új (2001. július 1-től hatályos) 105. -a ad eligazítást. Eszerint kiküldetésnek minősül, ha a munkáltató gazdasági érdekből ideiglenesen, a szokásos munkavégzési helyén kívüli munkavégzésre kötelezi munkavállalóját. Ennek feltétele, hogy a munkavállaló ezen időtartam alatt is a munkáltató irányítása, utasításai alapján végezze a munkáját. Kiküldetés esetén továbbra is két fél, azaz a munkáltató és a munkavállaló között áll fenn a jogviszony, bár a munkáltató utasítása alapján a munkavégzés nem a "megszokott" helyen történik. A munkabér (és egyéb) juttatás fizetésére a munkáltató köteles. - A kiküldetéstől meg kell különböztetnünk a kirendelést, amikor a jogviszonyban három fél jelenik meg: a munkavállaló és a két munkáltató. Az egyik, aki a munkavállalót kirendelte, a másik aki ténylegesen foglalkoztatja a munkavállalót. A Munka tv. új (2001. július 1-től hatályos) 106. -a alapján kirendelés valósul meg, ha a munkavállaló a munkáltatók között létrejött megállapodás alapján, más munkáltatónál végez munkát. Ennek feltétele, hogy a munkavállaló kirendelésére ellenszolgáltatás nélkül kerüljön sor és a munkavállaló a kirendelés során olyan munkáltatónál végezzen munkát, amelynek tulajdonosa részben, vagy egészben azonos a munkáltató tulajdonosával, vagy a két munkáltató közül legalább az egyik valamely arányban tulajdonosa a másik munkáltatónak, vagy a két munkáltató egy harmadik szervezethez kötődő tulajdonjogi viszonya alapján áll kapcsolatban egymással. Ha az érintettek másként nem állapodtak meg, akkor kirendelés esetén a munkáltatói jogokat (pl. utasítás adás, munkabérfizetés kötelezettsége, szabadság kiadása) az a munkáltató gyakorolja, ahová kirendelték a munkavállalót. - A munkaerő-kölcsönzés fogalmát és e jogviszony keretében történő foglalkoztatás speciális szabályait a Munka tv. új (2001. július 1-től hatályos) 193/B-193/P. -ai szabályozzák. Munkaerő-kölcsönzésnek minősül az olyan tevékenység, amelynek kertében a kölcsönbeadó munkáltató, a vele kölcsönzés céljából munkaviszonyban álló munkavállalóját ellenérték fejében munkavégzésre a kölcsönvevőnek átengedi. Felhívjuk a figyelmet arra, hogy a Munka tv. új (2001. július 1-től hatályos) 106/A-106/B. -ai rögzítik azokat a speciális szabályokat, amelyeket akkor kell alkalmazni, ha a külföldi munkáltató munkavállalója, harmadik féllel (belföldi munkáltatóval) kötött megállapodás alapján kiküldetés, kirendelés, vagy munkaerő-kölcsönzés keretében a Magyar Köztársaság területén végez munkát. A speciális szabályok azt rögzítik, hogy esetükben mely munkaviszonyra vonatkozó szabályt kell alkalmazni. A Munka tv. hatálya két jogalanyi körben a polgári jogi szerződésen alapuló jogviszonyra is kiterjed. Egyrészt a Munka tv. 1. -ának 2001. július 1-től hatályos (5) bekezdése szerint a Munka tv. fiatal munkavállalókra vonatkozó rendelkezéseit alkalmazni kell azokra a 18. életévét be nem töltött fiatalkorúakra is, akiket a Ptk. szabályai szerint kötött megbízási, vagy vállalkozási jellegű jogviszonyban foglalkoztatnak. Másrészt a munkaerő-kölcsönzés keretében történő alkalmazásra irányadó szabályoknak a hatálya kiterjed arra a Ptk.-n alapuló jogviszonyra is, amit a kölcsönbeadó és kölcsönvevő köt. A munkaerő-kölcsönzésre ugyanis csak akkor kerülhet sor, ha erről a kölcsönadó és a kölcsönvevő munkáltató írásban megállapodott. A szerződéskötéskor, illetve a jogviszony fennállta alatt nemcsak a polgári jog szabályaira, hanem a Munka tv. 193/B-193/P. -aiban foglaltakra is tekintettel kell lenni. Időbeli hatály A Munka tv. szabályainak alkalmazása során ügyelni kell arra is, hogy azok mikor léptek hatályba. A módosító rendelkezéseket általában a hatályba lépést követően létesített jogviszonyok, vagy a hatályba lépést követően megkezdett munkavégzések, vagy a már a hatályba lépésekor fennálló jogviszonyok esetében kell alkalmazni. Így például a Munka tv.-t jelentősen módosító 2001. évi XVI. törvény rendelkezései általában 2001. július 1-jén léptek hatályba. A Munka tv. 1. -a (4) bekezdésének rendelkezéseit a 2001. július 1-jét követően megkezdett munkavégzés tekintetében kell alkalmazni, de például a fiatal munkavállalókra vonatkozó szabályoknak a munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyokban történő alkalmazásának kiterjesztéséről szóló Munka tv. 72/A. -a csak a hatályba lépést követően létesített jogviszonyokra terjed ki, vagy például a Munka tv. 70/A-70/B. -ai csak az Európai Unióhoz történő csatlakozásunk napján lépnek hatályba. A Munka tv. hatályát érintő nemzetközi jogi szabályok: A Munka tv. 1. (1) bekezdésével kapcsolatban figyelmet érdemel, hogy a Munka tv. 2001. július 1-től hatályos módosításával párhuzamosan, változott a nemzetközi magánjogról szóló 1979. évi 13. tvr. Az új szabályok szerint:
- 8 - - "A munkaviszonyra azt a jogot kell alkalmazni, amelyeket a felek a munkaszerződés megkötésekor, vagy később választottak. - Jogválasztás hiányában a munkaviszonyra annak az államnak a joga irányadó, amelynek területén a) a munkavállaló a munkáját szokásosan végzi, abban az esetben is, ha ideiglenesen - kiküldetés, kirendelés vagy munkaerő-kölcsönzés keretében - egy másik államban végzi munkáját vagy b) az a telephely található, amely a munkavállalót alkalmazza, amennyiben munkáját szokásosan nem ugyanazon állam területén végzi, kivéve, ha a körülményekből az állapítható meg, hogy a munkaviszony szorosabban kötődik egy másik államhoz, ebben az esetben a munkaviszonyra e másik állam jogát kell alkalmazni. A felek jogválasztása nem eredményezheti a magyar munkajogi szabályok munkavállalót védő, eltérést nem engedő rendelkezéseinek sérelmét. Kinevezéssel vagy választással keletkező munkaviszonyra a kinevező hatóság, illetve a választó testület személyes jogát kell alkalmazni. Ha a munkáltató külföldi állam, államhatalmi vagy államigazgatási szerv, továbbá Magyarországon diplomáciai képviselőként működő, vagy egyébként a magyar joghatóság alól mentes külföldi állampolgár, és a szerződő felek személyes joga azonos, a munkaviszonyra ezt a jogot kell alkalmazni. A vízi vagy légi fuvarozó járművön szolgálatot teljesítő munkavállaló munkaviszonyát annak az államnak a joga szerint kell elbírálni, amelynek lobogója vagy más felségjelvénye alatt a jármű közlekedik; más fuvarozó munkavállalójának munkaviszonyára a fuvarozó személyes joga irányadó. A munkaviszonyra irányadó jog szerint kell elbírálni a munkaszerződés érvényességének anyagi és alaki jogi feltételeit, a munkaszerződés érvénytelenségének következményeit, továbbá a munkaviszony tartalmát és megszűnését, valamint a munkaviszony létesítését megelőző, azt elősegítő eljárást is. E törvényerejű rendelet a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek, és azok tagállamai közötti társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt Európai Megállapodás tárgykörében, a Megállapodást kihirdető 1994. évi I. törvény 3. -ával összhangban, - a Munka tv., a munkavédelemről szóló, valamint a munkaügyi ellenőrzésről szóló törvények irányadó rendelkezéseivel együtt - a munkavállalók szolgáltatások nyújtása esetén történő kiküldetéséről szóló, az Európai Parlament és a Tanács 96/71/EK irányelvével összeegyeztethető szabályozást tartalmaz." A nemzetközi magánjogról szóló 1979. évi 13. tvr. eddig nem biztosított lehetőséget arra, hogy a munkajog területén is érvényesüljön a felek jogválasztásának szabadsága. Az Európai Közösségek tagállamai között létrejött 1980. június 9-én Rómában aláírt Római Egyezmény a munkaszerződések tekintetében - bizonyos korlátok mellett - lehetővé teszi a jogválasztást. A tvr. új rendelkezései biztosítják a jogválasztást, de a munkavállalót védő garanciális szabályként rögzítik, hogy a felek jogválasztása nem eredményezheti a magyar munkajogi szabályok munkavállalót védő, eltérést nem engedő (kötelezően alkalmazandó) rendelkezéseinek sérelmét. E védelem természetesen akkor áll fenn, ha jogválasztás hiányában egyébként a lex loci laboris, azaz a munkavégzés helyének a joga szerint a magyar munkajogi szabályok lennének az irányadóak. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy ha jogválasztás alapján nem a magyar munkajogi szabályokat kell alkalmazni, de az alkalmazandó külföldi joggal szemben jogválasztás hiányában a magyar munkajogi szabályok kedvezőbbek lennének a munkavállalóra, akkor a magyar munkajogi szabályokat kell alkalmazni. Jogeset: A Munka tv. hatályához kapcsolódó jogeset: A Munka tv. 1. (1) bekezdés alapján például, a Magyarországon működő diplomáciai képviseleteknél alkalmazott magyar munkavállalók vonatkozásában is a munkaviszonyra a magyar jog, azaz a Munka tv. az irányadó. Más kérdés azonban, hogy a diplomáciai képviselettel, mint munkáltatóval szemben, hogyan érvényesítheti jogait a magyar munkavállaló. A Legfelsőbb Bíróság konkrét ügy kapcsán kifejtette, hogy ha a külföldi diplomáciai képviselet nem mondott le a mentességi jogáról, Magyarországon nem perelhető. Ettől független kérdés, hogy a Magyar Köztársaság területén magyar munkavállaló által végzett munka alapján keletkezett jogvitában a törvény szerint a magyar jogot kell alkalmazni. A konkrét ügyben a magyar munkavállaló keresetlevelében elmaradt munkabérének és szabadságmegváltás összegének megfizetésére kérte kötelezni a volt munkáltatóját. A munkaügyi bíróság a végzésével idézés kibocsátása nélkül elutasította a munkavállaló keresetét. Álláspontja szerint a nagykövetség, mint idegen állam magyarországi diplomáciai képviselete mentes a magyar joghatóság alól, az 1979. évi 13. tvr. 56-57. - ai alapján. A munkavállaló fellebbezése folytán a másodfokú bíróság végzésével helybenhagyta a munkaügyi bíróság végzését, mert megállapította, hogy a nagykövetség nem mondott le a mentességi jogáról.
- 9 - A jogerős végzés ellen a munkavállaló nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Arra hivatkozott, hogy a munkaszerződése szerint a munkaviszonyára a magyar jogot kell alkalmazni, ezért nem lehet a jogainak magyarországi érvényesítésétől elzárni. A Legfelsőbb Bíróság döntése szerint, azt a kérdést, hogy a felek jogviszonyára a hazai jogot kell-e alkalmazni, a Munka Törvénykönyve hatályáról rendelkező 1. -a szerint kell eldönteni. Ebből következően a munkavállaló munkaviszonyára - mivel a munkát a Magyar Köztársaság területén végezte a Munka tv. 1. (1) bekezdése alapján - valóban a magyar jogot kell alkalmazni [és nem alkalmazható az 1. (3) bekezdése, mivel a felek személyes joga nem azonos]. Ettől függetlenül azonban azt a kérdést is vizsgálni kell, hogy a munkavállaló a jogviszonyából eredően magyarországi bíróság előtt érvényesítheti-e az igényét, vagy sem, mert ez a bíróság joghatóságától függ. Az előbbiekben hivatkozott nemzetközi magánjogról szóló tvr. alapján, a munkavállaló keresetlevelét jogszabálysértés nélkül - jogszerűen - utasította el idézés kibocsátása nélkül a munkaügyi bíróság és hagyta helyben ezt a határozatot a másodfokú bíróság, mert a mentességi jogról való lemondás hiányában külföldi állam Magyarországon nem perelhető. (BH1998. 248.). Külföldi állampolgár foglalkoztatása Mint az előzőekben utaltunk rá a Munka tv. hatálya szempontjából - néhány kivételtől eltekintve - közömbös, hogy a munkavállaló magyar, vagy külföldi állampolgár. Ennek ellenére indokolt kitérni a külföldi állampolgárok magyarországi foglalkoztatására vonatkozó legfontosabb rendelkezésekre, illetve az ezzel kapcsolatos 2001. július 1-től valamint a 2002. február 1-től hatályos módosításokra. A külföldi állampolgár magyarországi munkavégzésének, foglalkoztatásának engedélyezése független attól, hogy a jogviszonyra kiterjed-e a Munka tv. hatálya vagy sem. A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény (a továbbiakban Flt.) alapján a külföldiek magyarországi munkavégzése engedélyköteles tevékenység. Az Flt. 2001. július 1-től hatályos 7. -a (1) bekezdésének kiegészítése révén, ha a külföldi foglalkoztatásához engedély szükséges, akkor a foglalkoztatásra irányuló jogviszony létesítéséhez szükséges szerződés (pl. a külföldi állampolgárral kötendő munkaszerződés, vagy megbízási szerződés) csak a munkavállalási engedély beszerzését követően köthető meg. Ezzel párhuzamosan a Munka tv. új (2001. július 1-től) hatályos 76. (3) bekezdése általános szabályként rögzíti, hogy ha a munkaviszony létesítéséhez engedély szükséges, akkor a munkaszerződés csak az engedély beszerzését követően köthető meg. További új szabály, hogy a munkavállalási engedélyhez kötött munkavégzés esetén, a munkaviszony legfeljebb az engedélyben meghatározott időtartamra létesíthető, ami azt jelenti, hogy külföldi állampolgárral határozatlan időtartamú munkaszerződés nem köthető. Mint tudjuk, a Munka tv. 79. -a alapján a határozott időre szóló munkaszerződés időtartama az öt évet nem haladhatja meg. Külföldi állampolgár foglalkoztatása esetén e korlát túlléphető, ugyanis a Munka tv. új 79. -ának (5) bekezdése szerint az engedély meghosszabbítása esetén az újabb határozott idejű munkaviszony időtartama - a korábban létesített munkaviszony időtartamával együtt - az öt évet meghaladhatja. A külföldiek magyarországi foglalkoztatását a korábbi 7/1991. (X. 17.) MüM rendelet helyett, a 2000. január 1-től hatályos 8/1999. (XI. 10.) SzCsM rendelet szabályozza. Ez meghatározza, mely esetekben kell kérni a külföldi foglalkoztatásához munkavállalási engedélyt, melyek az engedélyezés általános feltételei, mikor kell elutasítani a kérelmet, milyen szempontokat mérlegelhet a munkaügyi központ az eljárás során, mikor kerülhet sor automatikus engedélyezésre, illetve hogy mely esetekben nincs szükség munkavállalási engedélyre. Engedélyezés alóli mentességek A rendelet taxatíve felsorolja, hogy mely esetekben nem kell engedélyt kérni a külföldi magyarországi foglalkoztatásához. Ezek a következők a) Nemzetközi szerződés ilyen tartalmú rendelkezése esetén. b) Külföldi székhellyel rendelkező gazdasági társaság - nemzetközi szerződés által meghatározott - fiók és képviselet vezetőjeként történő munkavégzéséhez. c) Külföldi állam diplomáciai (konzuli) képviselete vagy egyéb szerve személyi állománya keretében, a küldő állam által delegált tagjainak a képviseletnél vagy egyéb szervnél történő munkavégzéséhez. d) Nemzetközi szervezetnél vagy nemzetközi szerződéssel létrehozott közös szervnél a résztvevő felek által delegált külföldinek e szerveknél történő munkavégzéséhez. e) Külföldi vállalkozással kötött magánjogi szerződés alapján történő - alkalmanként az egybefüggő 15 munkanapot meg nem haladó - üzembe helyezési, szavatossági, szervizelési és jótállási tevékenység elvégzéséhez.