A SZÍVMŰKÖDÉS ÉLETTANA

A SZÍVMŰKÖDÉS ÉLETTANA A vérkeringés biztosítja a sejtek anyag- és gázcseréjét. A vér áramlását a szív ritmikus, miogén eredető összehúzódásai tartják fenn, melyek a szív nodális szövetében keletkezı akciós potenciálok hatására jönnek létre. A szív ingerképzı,- és vezetı rendszere autonóm, mindazonáltal folyamatos szimpatikus és paraszimpatikus szabályozás alatt áll. Elektromos ingerek hatása békaszívre Eszközök és anyagok: 1 db nagyolló, 1 db bonctő, 1 db kisolló, 1 db kis, hajlított csipesz, sebészcérna, 1 db szerafincsipesz, béka Ringer oldat (0,7 % NaCl, 0,02 % CaCl 2, 0,02 % KCl, 0,5 % NaHCO 3, ph 7,2) Preparátum: in situ békaszív. Az altatást kristályos etiluretánnal végezzük, vagy a béka nedves hátbırére szórva vagy 1-1,5 ml 20-25 %-os uretán oldatot a háti nyirokzsákjába fecskendezve. Dekapitáláshoz az elbódított békát lemossuk. A száját kinyitva, a csontvágó olló szárait a szemek mögé, illetve a szájpadlás alá vezetve agykoponyát egy vágással eltávolítjuk és a gerincvelıt bonctővel elroncsoljuk. Az állatot békapadra fektetve rögzítjük. Vágjuk fel a bırét és a testfalat a szegycsont végétıl (processus xyphoideus) a két vállizületig. Az így kapott az ék alakú lebenyt hajtsuk fel vagy vágjuk le. A claviculákat átvágva, harántmetszéssel távolítsuk el a sternumot. 1. ábra. A békaszív elülsı (A) és hátulsó (B) nézete 26

A szívet óvatosan felemeljük, és a kötıszöveti sövényt (frenulumot) átvágjuk. A szívcsúcsot kis csipeszbe (szerafin) fogjuk, abba fonalat főzünk és azt a regisztráló berendezéshez, a mechanikai változásokat elektromos változásokká átalakító transzducerhez kötjük és a szívmőködést számítógépen megjelenítjük. A regisztráló berendezések részletes leírását lásd a jegyzet II. fejezetében. Ha a kitérések kicsik, az aorták közötti kötıszövetet gombostővel a pad aljához rögzítjük. A szivet béka Ringer oldattal idınként megnedvesítjük. Keressük meg a jobb és bal pitvart, a kamrát, a truncus arteriosust és a belıle kiinduló artériákat (? ábra)! Figyeljük meg az összehúzódások sorrendjét (sinus venosus, pitvarok, kamra)! Számoljuk meg és jegyezzük fel a szívfrekvenciát! Az elektromos impulzus rövid ideig tartó feszültség-lökés, amely az impulzust adó készülékre kapcsolt ellenálláson (ideg, izom) áramlökést hoz létre. Az ingerlıkkel generált impulzusok paraméterei szabályozhatók. Ezek a periódus idı (frekvencia), az impulzus szélesség (idıtartam), az impulzus nagysága (feszültség, amplitúdó). Az elektródokkal ingereljük a kamrát: a. egyes ingerekkel a szisztole alatt b. egyes ingerekkel a diastole alatt c. sorozatos ingerekkel ábra: Extraszisztole és kompenzációs pauza 27

Megfigyelés: a szívizom szisztole alatt nem ingerelhetı, mert abszolút refrakter stádiumban van. A diasztoléban ingerelve extraszisztolét kapunk, amelyet kompenzációs pauza követ (? ábra), mert a következı inger az extraszisztole refrakter periódusában érkezik. A szívmőködés ritmusa nem változik, a következı szisztole a szünet miatt normális idıben következik be (Engelmann-féle ingerperiódusok állandóságának törvénye). Sorozatos ingerlésnél nem tapasztalunk változást, mert a szív izomzata a hosszú abszolút refrakter stádium miatt nem tetanizálható. Termikus ingerek hatása békaszívre Az in situ békaszív sinus venosusára 40 C -ra felmelegített Ringer oldatot csepegtetünk. Figyeljük meg és regisztráljuk a frekvencia változását. Ezt követıen 10 C -os Ringer oldattal lehőtjük a sinus venosust. Ismételten állapítsuk meg a szívfrekvenciát és regisztráljuk a csökkenését. A frekvenciaváltozás mellett figyeljük meg az amplitúdó változásait is. Megfigyelés: a hımérséklet az anyagcsere gyorsításával, illetve lassításával befolyásolja az izomsejtekben zajló biokémiai folyamatokat. Ennek megfelelıen az ingerület képzésére és vezetésére hat, a kamránál az összehúzódás erejét befolyásolja. A szív ingerképző és ingerületvezető rendszerének vizsgálata- Stannius ligaturák Az alacsonyabbrendő gerinces állatoknál a sinus venosusban van az elsıdleges ingerületképzı központ. Békaszív esetében az ingerület terjedését egyszerő mechanikai elkötéssel meggátolhatjuk. Az in situ szívpreparátumot nedvesítsük be Ringer-oldattal! Mérjük meg a szív frekvenciáját! 28

ábra: Stannius elkötések helye (szaggatott vonalak) béka szívben 1. I. Stannius ligatúra Kössük le a sinus venosus és a pitvar határát (? ábra)! A sinus venosus tovább pulzál. A kamra és a pitvarok mőködése kb. 10-15 percre leáll, majd lassabb ütemben megindul. Mérjük meg a kamramőködés frekvenciáját! Megfigyelés: a sinus venosus mellett, a pitvari izomzat is képes akciós potenciál létrehozására, azonban a pitvari ingerületek frekvenciája lényegesen alacsonyabb. 2. II. Stannius ligatúra A pitvar-kamrai határ alá fonalat vezetünk és lekötjük az atrio-ventrikuláris határt (? ábra). A kamra hosszabb ideig leáll. Késıbb, kb. 20-25 perc múlva a pitvarok az eredeti ritmusban tovább mőködnek, majd a kamra is beindul, de lassabban, mint a pitvarok. Megfigyelés: a kamrai izomzat is képes ingerület generálásra, de ritmusképzés még lassúbb, mint a pitvarok esetében. 3. III. Stannius ligatúra A szív csúcsát ollóval levágjuk (? ábra), Ringer-oldatba helyezzük, majd tőszúrásokkal, vagy elektromos ingerekkel ingereljük. Megfigyelés és magyarázat: a kamraizomzatnak saját automáciája nincs, de egyes ingerekre egy-egy összehúzódással válaszol. A szív "minden, vagy semmi"- törvénye 29

A jelenséget a szinusz-pitvari határ lekötése (I. Stannius ligatúra) után megállt szívkamrán vizsgálhatjuk. Meghatározzuk az ingerküszöböt, majd fokozzuk az ingerlés erısségét. Megfigyelés: a szívizom minden küszöbfeletti ingerre maximális összehúzódással válaszol. Az ingerlés fokozására az összehúzódás amplitúdója nem változik, mert az izomsejtek közötti réskapcsolatok (gap junction) biztosítják a szívizomzat szinkronizált kontrakcióját. Ionok és egyéb anyagok hatása a szív működésre Eszközök és anyagok: 1 db nagyolló, 1 db bonctő, 1 db kisolló, 1 db kis, hajlított csipesz, sebészcérna, 1 db szerafincsipesz, fecskendı, injekcióstő, Béka-Ringer oldat 2.7 µm adrenalin, 1 µm acetilkolin (ACh), 1 µm atropin, 5% KCl oldat, 10% CaCl 2 oldat Preparátum: 1. In situ békaszív. A preparálás leírása megtalálható a Elektromos ingerek hatása békaszívre címő gyakorlatnál. 2. Straub-féle in vitro, túlélı békaszív preparátum. A gyakorlat elvégezhetı Staub-féle szívpreparátumon is, melynek készítése a következı leírás alapján történik. Az in situ békaszív preparátum elkészítése után, a truncus arteriosus alá két fonalat vezetünk, lazán meghurkoljuk. A vékonyra kihúzott végő Straub kanült Ringer oldattal töltjük fel. A truncus arteriosus bal ágát csipesszel felemeljük és rajta egy kis metszést ejtünk. A kanült a metszésen keresztül, az aorta billentyőkön átvezetve a kamrába juttatjuk. A felsı fonallal a kanült kétszer átkötve rögzítjük. A kanüllel együtt a szívet megemeljük, és a sinus venosus alatti nagy vénákat óvatosan lekötjük. A kötés felett vágjuk át az aortákat, a kötés alatt a vénákat! A kanült állványra erısítve, a szív csúcsát szerafinba fogva fonállal írókarhoz erısítjük, vagy transzducerhez csatlakoztatjuk. A Ringer-oldatot többször kipipettázva, cseréljük az oldatot. A békaszív mérete néha túl kicsi, ebben az esetben a módosított Straub-módszert alkalmazhatjuk. Az in situ békaszív készítésénél leírtak szerint feltárjuk a békaszívet. A truncus arteriosus alatt áthúzunk két fonalat. Az egyiket elıre, a másikat hátrafelé meghurkoljuk. A szívkamrát felemeljük, csúcsát a fej irányába hajtjuk. A véna cava inferioron egy 2-30

5 mm-es hosszanti vágást ejtünk és Ringer-oldattal töltött Straub-kanült vezetünk fel a kamrába. A vénát a kanülre rögzítjük. A másik fonállal a truncust is lekötjük. A kötések alatt és felett az ereket átvágjuk, a szívet kiemelve a kanülnél fogva rögzítjük, a szív csúcsát szerafinba fogva fonállal az írókarhoz, vagy transzducerhez kötjük. 1. Adrenalin és acetilkolin hatása a békaszív mőködésére A szív preparátumot Ringer-oldattal átmossuk. Az egyenletesen mőködı szív sinus venosusába óvatosan 0,5 ml 2.7 µm adrenalint injektálunk vagy direkten rácsepegtetjük a szívizomra. Mérjük meg a szívmőködés frekvenciáját, regisztráljuk a megváltozott kontrakciókat! Újabb Ringer-oldatos mosások után ismételjük meg az injektálást 5 µl 1 µm ACh oldattal! Regisztráljuk a hatást és mérjük a frekvenciát! Ismételt mosásokkal állítsuk vissza a nyugalmi szívmőködést. Injektáljunk 10 µl 1 µm atropin oldatot a sinus venosusba és ismételjük meg az acetilkolin beadását. Megfigyelés: az adrenalin β 1 adrenerg receptorokon keresztül gyorsítja az ingerületképzı sejtek spontán diasztolés depolarizációját ezáltal fokozza a szív frekvencát (pozitív kronotrop hatás). Ezenkívül növelve az izomrostok Ca 2+ csatornáinak konduktanciáját az adrenalin emeli a szívösszehúzódások erejét (pozitív inotrop hatás) is. Az acetilkolinnal ezzel szemben csökkentjük a szívfrekvenciát (negatív kronotróp hatás) és a kontrakciók erejét (negatív inotróp hatás). Atropin alkalmazásával az acetilkolin hatásai gátolhatók. Az atropin egy erıs muszkarinos ACh receptor antagonista, melynek hatására a kontrakciók ereje megnı, és az acetilkolin hatása nem érvényesül. 2. Kálium és kalcium ionok hatása a békaszívre A normál szívmőködés regisztrálása és a szívfrekvencia mérése után adjunk néhány csepp 10 %-os CaCl 2 oldatot a szívre. A változást regisztráljuk, a szívfrekvenciát ismét megmérjük. Lassuló szívmőködés, megnyúlt szisztolék tapasztalhatók, majd a szív szisztoléban megáll. 31

Ezt követıen Ringer-oldattal többször mossuk át a szívet. Amikor a szívmőködés helyreáll, néhány csepp 10 %-os KCl oldatot cseppentünk a Ringeroldathoz. Hatására a kontrakciók kisebbednek, majd a szív diasztoléban megáll. Megfigyelés: a kalcium ionok magas koncentrációja megakadályozza a szívizom relaxációját. Az extracelluláris K + koncentráció növekedés - lehetetlenné téve a sejtek repolarizációját - az új akciós potenciál generálását függeszti fel. Béka nyirokszív vizsgálata A szövetközti folyadék, a nyirok elvezetése, szállítása és visszajuttatása a vérpályába a nyirokkeringés feladata. Békák esetében speciális nyirokterek, nyirokzsákok alakulnak ki, melyek folyadékraktárként védik a bırt a kiszáradástól. A nyirok áramlását a bıralatti nyirokzsákokból a vénás rendszerbe, sajátos képzıdmények úgynevezett nyirokszívek biztosítják. A békáknál két pár pulzáló nyirokszívet találunk. Az egyik pár a gerincoszlop mellett, a harmadik csigolya harántnyúlványai közelében helyezkedik el. A másik pár a farokcsont két oldalán dorsalisan fekszik a cloaca közelében (4. ábra). Az elıbbi a vena vertebralisba, az utóbbi a vena iliacaba önti a nyirokzsákok tartalmát. A dekapitált békát a gerincvelı elroncsolása nélkül (!) a hasára fektetjük. A hátulsó pár nyirokszív pulzálása már bırön keresztül is megfigyelhetı. A mellékelt ábrán (5. ábra) látható módon (szaggatott vonal) felvágjuk a bırt és a bıralatti kötıszöveti rostok óvatos átvágása után a bırlebenyeket felhajtjuk. Figyeljük meg a két gombostőfej nagyságő nyirokszívet és állapítsuk meg a percenkénti összehúzódások számát. Roncsoljuk el a gerincvelıt és figyeljük meg a nyirokszívek mőködésében bekövetkezett változást. Megfigyelés: a nyirokszívek mőködése nem autonóm, hanem az összehúzódásukhoz szükséges ingerületet a gerincvelıbıl kapják. Ennek következtében a gerincvelı elroncsolása után pulzációjuk megszőnik. 32

ábra: Hátulsó nyirokszívek elhelyezkedése (A) és feltárása (B) Elektrokardiogram elvezetése emberről Az ingerületben levı sejtfelszín a nyugalomban levıhöz képest elektronegatív. A sejtek és szövetek mőködése közben a szövet aktív és nyugalomban levı része között elektromos potenciálkülönbség keletkezik, amely a szívrıl direkt módon elvezethetı, felerısíthetı és regisztrálható. A szívizom rostjain haladó ingerület pillanatnyi értékének és térbeli helyzetének megfelelı elektromos áramokat hoz létre a test szöveteiben. A testfelületre helyezett elektródákkal az áramerısségtıl és a szövetek ellenállásától függı feszültségesést indirekt módon is regisztrálhatjuk, mert a testnedvek elektromos töltéső részecskéi az elektromos térben elmozdulnak, azaz testünk a tér három irányában jól vezeti az elektromos áramot (térfogati vezetı). A szív mőködésekor, az egy szívciklus folyamán fellépı összegzett potenciálingadozások felerısített görbéjét nevezzük elektrokardiogramnak (EKG). Az ingerületi folyamat közben a negatív töltések súlypontjából a pozitív töltések súlypontja felé mutató elektromos dipólus vektor alakul ki, melynek nagyságát és irányát, valamint középpontjának helyét az éppen ingerületben, illetve 33

nyugalomban levı szívizomrostok száma, mérete és a lefutási iránya határozza meg. Az erısítést, és a regisztrálást végzı készüléket elektrokardiográfnak, az eljárással és értékeléssel foglalkozó tudományterületet elektrokardiográfiának nevezzük. Az indirekt elvezetésnél az elektródákat a szívtıl különbözı távolságra a bırre helyezzük. A regisztrálás történhet unipoláris elvezetéssel, amikor egy aktív, vagy differens és egy nulla potenciálú helyen fekvı indifferens elektród között mérünk, vagy bipoláris elvezetéssel, amikor két aktív elektród közötti feszültségkülönbséget mérünk. 1. Bipoláris elvezetés A legáltalánosabban alkalmazott az Einthoven-féle bipoláris (standard) végtagelvezetési rendszer, amelyben két kiválasztott végtag között regisztráljuk a feszültségváltozásokat. Az I. elvezetésben a jobb kar (piros kábel) és a bal kar (sárga kábel), a II. elvezetésnél a jobb kar és a bal láb (zöld kábel), a III. elvezetésnél a bal kar és a bal láb elektródjai a bipoláris elvezetı elektródok. Ha a három standard végtagelvezetést egy közös ponton összekötjük, egy kb. nulla potenciálú indifferens elektródot kapunk. Einthoven-féle elvezetési szabály: I. + II.+ III. = 0, II. = I. + III. (Kirchoff törvény: az áramkörben a feszültségek algebrai összege nulla.) 34

ára: Az Einthoven-féle elvezetés A három végtag eredési helye háromszöget alkot (Einthoven-háromszög), amely frontális síkban fekszik, közepén a szív helyezkedik el. Két-két elektród közötti feszültségkülönbség felfogható úgy, mint a szívben keletkezı feszültségkülönbségnek az elektródpár által meghatározott irányba esı összetevıje (elektromos vektor), azaz mint az ebbe az irányba esı merıleges vetülete. Ha az egyes hullámok nagyságát és irányát a háromszög oldalain, azok középpontjából kiinduló nyíllal ábrázoljuk (a nyíl a negatív elektródtól a pozitív felé mutat), megszerkeszthetjük a szív elektromos tengelyét, vagy összegvektorát. Kiválasztjuk az EKG legnagyobb amplitúdójú hullámát az R hullámot. Az Einthoven háromszög szemlélteti, hogy az egyes elektródpárokon megjelenı feszültség hogyan viszonyul R-hez. Az R 1, R 2, R 3 tulajdonképpen az R-nek a háromszög oldalain levı merıleges vetülete (6. ábra). 35

ábra: Az Einthoven-féle háromszög szerkesztése 2. Unipoláris elvezetések: Wilson féle elvezetés: A jobb és bal karra, valamint a bal lábra két-két elektródot helyezünk. A három végtag egy-egy elektródáját 5000 Ohm ellenállásokon keresztül közös pontra csatlakoztatjuk, a differens elektródok (fehér kábel) potenciálját ehhez viszonyítjuk.(vr-jobb kar, VL-bal kar, VF-bal láb elvezetések) Goldberger féle(augmented) elvezetés: A végtagokra csak egy-egy elektródot helyezünk el. Két végtagelektródot 5000 Ohm ellenállásokon keresztül összekapcsolunk (indifferens elektród). Ehhez viszonyítjuk a harmadik elektród potenciálját (differens elektród:avr, avl, avf). Mellkasi (horizontális) elvezetések: A végtagelvezetéseket 5000 Ohm ellenállásokon keresztül összekötjük. A differens elektródokat a mellkas meghatározott kilenc helyére helyezzük (V1-V6). A V1 elektródot a negyedik bordaközben a sternum jobb szélénél, a V2 a bal szélénél, a V4 elektródot az ötödik bordaközben a medioclaviculáris vonalban, a V3-at a V2 és V4 közötti felezı vonalhoz, a V5, V6, elektródokat az elülsı és középsı vonalban rögzítjük (? ábra). 36

ábra: Mellkasi unipoláris elvezetés Az Einthoven-féle bipoláris végtagelvezetés kivitelezése: A készülék bekapcsolása után végezzük el a kalibrációt úgy, hogy az EKG görbe 1 cm-es kitérése 1 mv feszültségkülönbségnek feleljen meg! Célszerő a regisztrálást 25 mm/ms futási sebességgel végezni! A vizsgált személyt lefektetjük, csuklóit és bokáit alkohollal lemossuk. Az elektródokat speciális, ionokban gazdag pasztával bekenve, a jobb (R, piros) és a bal (L, sárga) csuklóra, illetve a bal (F, zöld) és a jobb (N, fehér) bokára erısítjük (ez utóbbi a földelı elektród). Vegyünk fel nyugalmi EKG-t! Az aktív elektród felé haladó depolarizáció pozitív, az ellentétes irányú, negatív kitérést okoz. A regisztrátumon a következı szívciklusonként ismétlıdı hullámokat különböztetünk meg (? ábra): P hullám: felfelé irányuló pozitív hullám (kb. 1,5-2 mm, 0,12-0,2 mv). A szinuszcsomóból kiinduló és a pitvar izomzatában szétterjedı ingerületet jelzi. Pitvari depolarizáció, ideje 0,09-0,15 másodperc. 37

P-Q izoelektromos intervallum: "átvezetési idı" -a pitvar-kamrai átvezetés, ideje 0,7-0,20 másodperc. QRS komplexus: kicsi negatív Q hullám (felfelé, elıre irányuló ingerület terjedés), pozitív, kb.10 mm (1 mv) amplitúdójú R hullám (balra, lefelé, elıre terjed), kicsi negatív S hullám (az ingerület a bázis felé tart). A teljes kamraizomzat depolarizációja. Idıtartama kb. 0,08 másodperc. Az R hullám magas amplitúdója a két kamra nagy részének egyidejő ingerületbe kerülése miatt alakul ki. Az elektromos vektor a szív csúcsa felé mutat. ST-szakasz: Amikor az egész kamra ingerületbe kerül, (depolarizált, az akciós potenciál plató-fázisa) a görbe visszatér az alapvonalra. A pozitív T hullám magassága kb. 1-6 mm (0,1-0,6 mv). Jelentkezése a kamrai repolarizációt jelzi. Idıtartama kb. 0,27 másodperc. 8. ábra. Az Einthoven-féle II. elvezetés normál EKG hullámai A Q kezdetétıl-a T hullám végéig tart a kamra elektromos szisztolés szakasza, a T hullám végétıl a Q hullám kezdetéig játszódik le a kamra elektromos diastoléja. Mérjük meg a II. elvezetésben az R-R, P-Q, QRS idıtartamokat (25 mm/sec papírsebességnél a kis négyzet oldala 0.04, huszonöt kis négyzet 1 másodpercnek felel meg). Mérjük meg az egyes hullámok amplitúdóját, s mind a három elvezetésben az R hullámok magasságát! Szerkesszük meg az Einthovenháromszöget! Számítsuk ki a pulzusszámot! A vizsgált személy végezzen lassú, mély belégzést és kilégzést! A nyugalmi EKG visszatérése után kérjük meg, hogy tartsa vissza a lélegzetét (apnoe) és közben regisztráljuk a változásokat! A mély belégzés alatt a szívmőködés 38

frekvenciája gyorsul (inspirációs tachycardia). Kilégzés alatt lassul a frekvencia (expirációs bradycardia). A rövid ideig tartó aszfixiás apnoe alatt fellépı bradycardiát, (pl. víz alatti tartózkodás) tachycardia követi. Az EKG hullámainak idıtartama, nagysága, alakja utal a szív helyzetére, ingerképzési és vezetési problémáira, ritmuszavaraira és a szívizomrostok elváltozásaira (infarktus). A szívhangok vizsgálata és regisztrálása A szív mőködése közben rezgések keletkeznek, melyek a mellkasfalhoz vezetıdnek. A keletkezı rezgések egy részét hanghullámokként is érzékelhetjük. Az elsı szívhang (S1) hosszabb, tompább (30-100 Hz, 50-100 ms), a szisztole elejére esik. (bú-szisztolés hang). Az atrio-ventriculáris billentyők záródása és a kamraizomzat izometriás kontrakciója okozza. A második dobbanásszerő hang (S2) magasabb, élesebb és rövidebb (50-70 Hz, 25-50 ms) (tup-diasztolés hang). A második szívhang a szisztole végére esik, a szemilunáris billentyők záródása hozzalétre. A sztetoszkópot enyhén a mellkasfalhoz nyomjuk és megkeressük a szívhangok punctum maximumait (ahol a szívhangok a legjobban hallatszanak) (9. ábra). 39

ábra: A szívhangok punctum maximumai Az aorta billentyők hangját a sternum jobb oldala (1), a pulmonális billentyők hangját a bal oldala mellett, a második bordaközben halljuk jobban (2). A tricuspidális billentyőké a sternum jobb oldalán a negyedik bordaközben van (3), a bicuspidális billentyők hangjának punctum maximuma a szívcsúcson, az ötödik bordaközben (4) található. A szívhangok objektív regisztrálása megfelelı berendezéssel, a szív fölé helyezett mikrofonnal történik. A felvett jelet erısítés után oszcilloszkópon lehet megjeleníteni. A regisztrált görbe a fonokardiogramm (PKG). Hangszóró segítségével a felvett hangokat hallhatóvá is tehetjük. A PKG egy harmadik hangot (S3) is jelez, amely a hallás küszöbe alatt van. Elsısorban gyermekeknél és sportolóknál kifejezett. Ez a diasztole elején, a kamra gyors telıdésekor, a kamrafal feszülésébıl ered (? ábra). A negyedik szívhang (S4) regisztrálható de nem hallható. Kialakulása a pitvari szisztolet követı, megnövekedett kamrai nyomást kísérı örvénylésnek köszönhetı. ábra: Fonokardiogram A fiziológiás szívhangok között megjelenı hangokat szívzörejeknek nevezzük. Szívzörejt okozhat: a véráramlás sebességének növekedése, a vér viszkozitásának csökkenése, melyek örvényáramot hoznak létre. Leggyakrabban a billentyőhibák okoznak zörejeket. A szájadékok beszőkülése (stenosis) az aortánál 40

szisztolés, a bicuspidális szájadéknál diasztolés zörejt okoz. Akkor is zörejt hallunk, ha a billentyők rosszul záródnak (insufficiencia), ezért a vér visszafelé is áramlik. A cuspidális billentyők elégtelensége szisztolés, az aortáé diasztolés zörejt okoz. Vérnyomásmérés közvetett úton emberen Az erekben uralkodó hidrosztatikai nyomás értéke függ: a szívmőködés intenzitásától, a perifériás ellenállástól, az érfalak rugalmasságától, a vér mennyiségétıl és viszkozitásától. Befolyásolja az életkor, a nehézségi erı (pl. állás), az alvás, a hımérséklet, a táplálkozás, a hidráltsági állapot, a stressz, az emóciók, valamint különbözı betegségek. A vérnyomást a neuroendokrin rendszer a szív mőködésének, illetve a perifériás ellenállásnak a változtatásán keresztül szabályozza. A vérnyomás nyugalmi értéke diasztole alatt (minimális nyomás) 10-11 kpa (75-80 Hgmm), szisztole alatt (maximális nyomás) kb. 15-16 kpa (110-120 Hgmm). (1 Hgmm = 0,13 kpa, 1 kpa = 7,5 Hgmm.) A szisztolés és diasztolés nyomás közötti különbség a pulzusnyomás. A vérnyomást mérhetjük közvetlen és közvetett úton. A mérést a Riva-Rocci féle szfigmomanométerekkel végezzük. A szfigmomanométerrel azt a nyomásértéket mérjük, amelyet az arteria brachialisban lévı nyomás legyızéséhez, a kar lágy részeinek összenyomásával kívülrıl kell alkalmaznunk. A higanyos manométerhez egy gumiballonnal felfújható mandzsetta csatlakozik. A vizsgálandó személy karját enyhén behajlítjuk, a mandzsettát úgy helyezzük a felkarjára, hogy annak alsó széle két cm-re legyen a könyökhajlattól. Kapcsokkal, vagy tépızárral úgy rögzítsük a mandzsettát, hogy az ne okozzon fájdalmat, zsibbadást, valamint ügyeljünk arra is, hogy az a szív magasságában legyen (11. ábra). A vérnyomást mérhetjük palpációs és auszkultációs módszerrel. Palpációs módszerrel csak a szisztolés nyomás határozható meg pontosan. A mérést a pulzus tapintása segítségével végezzük. Kitapintjuk az arteria radialison a pulzust. A mandzsettát olyan nyomásértékre fújjuk fel, hogy az 20-30 Hgmm-el meghaladja a várt szisztolés értéket (160-180 Hgmm) és a pulzus már nem tapintható. A ballon szelepét kinyitva lassan addig csökkentjük a nyomást, amíg a 41

pulzus az artéria radiálison vissza nem tér. Ekkor olvassuk le a mandzsettában lévı nyomást a manométeren. A palpációs módszer az auszkultációs módszernél 2-5 Hgmm-rel alacsonyabb értéket ad. Az auszkultációs módszerhez fonendoszkópot használunk, amelyet a könyökhajlatban futó arteria brachialis feletti bır felületére helyezünk. A mandzsettát felfújjuk a várt szisztolés érték fölé, a szelepet kinyitva a nyomást lassan csökkentve hallgatózunk. ábra: Indirekt vérnyomásmérés Riva-Rocci-féle szfigmomanométerrel Amikor a mandzsettában a nyomás éppen a szisztolés vérnyomás alá esik, az ér megnyílik (a belsı szisztolés nyomás meghaladja a külsı mandzsetta nyomását) és a vér nagy sebességgel áttör, örvénylést, rezgéseket okoz, majd az érfalak összecsapódnak (Korotkov hangok). Minden érverésnek megfelelıen koppanó hangot hallunk. Az elsı hang felel meg a szisztolés nyomásnak. A nyomást tovább csökkentve, ha az a diasztolés nyomás értéke alá kerül, megszőnik 42

a hangjelenség. A hangok eltőnése, azaz a véráramlás folyamatossá válása jelzi a diasztolés vérnyomást (12. ábra). ábra: Auszkultációs vérnyomás mérésnél tapasztalható Korotkov hangok Ma már vannak hordozható, elemmel mőködı, automatizált, digitális kijelzéső, oszcillometriás, mandzsettás vérnyomás monitorok. Az OMRON : HEM 4O5 C kijelzi felváltva a szisztolés és diasztolés nyomást, illetve a pulzusszámot. A vérnyomás monitorok egy elemmel mőködı, digitális kijelzıvel ellátott készülékbıl (Main Unit), gumimandzsettából és fújtató ballonból állnak. A mandzsettát a készülék bal oldalán, a fújtató ballont a jobb oldalán elhelyezkedı csatlakozóhoz illesztjük. Nyomjuk meg az ON gombot (másodszor benyomva kikapcsol)! Egy másodperc múlva egy szív és hat nyolcas jelenik meg a kijelzın. Ha egy lefelé mutató nyíl jelenik meg, azt jelzi, hogy meg kell nyomnunk a levegıt kiengedı szelepet addig, amíg a nyíl el nem tőnik és a kijelzın a szív meg nem jelenik. Ekkor a készülék rövid hangokkal jelzi, hogy kész a mérésre. A mandzsettát úgy kell felhelyezni a bal karra, hogy a zöld csík a kar belsı oldalánál, a levegıt bejuttató csı középen, a könyökhajlat felett kb. 2-3 cm-re legyen. A mandzsettát gyorsan felpumpáljuk (160-180 Hgmm/5 másodperc). A készülék automatikusan engedi le a nyomást (lefelé mutató nyíl jelzi) addig, amíg a pulzus vissza nem tér. Ekkor a szív és a jelzı hang ismét megjelenik. A készülék 43

ekkor felváltva jelzi ki a pulzus számot (P), valamint a szisztolés (S) és diasztolés (D) nyomás értékeit. A mérés végén engedjük ki a levegıt a rendszerbıl! Ha újra megjelenik a szív valamint a jelzı hang, a készülékkel újra mérhetünk. A bekapcsoló gomb másodszori benyomása kapcsolja ki a készüléket. 44