A HORTOBÁGY IPARI LÉTESÍTMÉNYEI Béres András A Hortobágy puszta Debrecen városának századokon át extenzív jószágtartással hasznosított területe, má a technika századának utolsó negyedében is elsősorban mezőgazdasági művelődésű birtok. Mezőgazdasági művelése a XVII. század végén kezd ődött ismét, amikor a török kiűzése után az elnéptelenedett falvak határát Debrecen városa szerezte meg, s a falvak és felégetett egyszerű templomok üszkös romjai helyén új életet igyekezett teremteni. Ha végigtekintünk a puszta történetén, számos kezdeményezés, intézkedés és valóra váltott gondolat jelzi a felemelkedni akarás eredményességét még akkor is, ha számos kudarccal kellett szembenézni, különösen a nagyon mostoha táji adottságok és a kor szintjén is nem vagy kevéssé művelt embereket figyelembe véve. A mezőgazdaságról, s azon belül is az állattartásról van itt elsősorban szó annál is inkább, mivel iparról alig vagy inkább csak bizonyos vonatkozásokban lehet beszélni.a kevés, korábban még kevesebb ipari kezdeményezés szoros összefüggésben a mezőgazdasággal jelentkezik. Eredményessége pedig sokszor a legjobb szándék mellett is esetleges, de nem lehet elhallgatni, mivel sok esetben óriási erőfeszítéseket takar, s törekvésében minden vonatkozásban a haladást szolgálta. Ez esetben is a Hortobágy hasznosításáról, majd később jobb hasznosításáról beszélünk, mert a hortobágyi állattartás megalapozottabb intenzitása, a mezőgazdasági struktúra jobbítása, a várható nagyobb haszonvétel mellett Debrecen városa arra törekedett, hogy e területenúgyfejlessze a műszaki és ipari létesítményeket, hogy azok bevételének minél jobb forrásai legyenek. A török kiűzése után a városnak szinte mindent elölről kellett kezdenie, ami nagyon komoly anyagi kihatásokkal járt.l A mezőgazdaság s az erre alapozott kereskedelem és ipar mind szoros összefüggésben jelentkezik, s hol kincsesbányája, hol kincset emésztő gondja lett Debrecen városának a Hortobágy puszta. Az azonban biztos, hogy a legmostohább eredménytelenség sem tudta annyira visszariasztani a sokszor önmagával szemben is kíméletlen városigazgatást, hogy a Hortobágy pusztába vetett hitétől még kára miatt is hosszabb időre visszatartotta volna. Tanácsi, közgyűlési jegyzőkönyvek, beadványok arra utalnak, hogy mindenkor volt bátorsága újrakezdeni, s a debreceni polgárok ereje a város vezetését is mindenkor meggyőzte arról, hogy ez a terület érték még akkor is, ha igaza van Vinnyay Gézának, mi- 1 Béres András: A Hortobágy történelme. In : Hortobágy a nomád pusztától a Nemzeti Parkig. (Szerk. : Kovács Gergelyné és Salamon Ferenc) Bp. 1976. 216-245. old.
szerint :z Mindenki előtt ismeretes tény, hogy a debreceni gazda csak kényszer ű- ségből legeltet a Hortobágyon, mert földjét a küszöbéig felszántja. De kényszerűségből legeltet ott a debreceni gazda már azért is, mert azon a legeltetésen haszna nincs. Az ott legelő jószág sem csontra, sem húsra nem termel, csak az időt tölti, s mire ősszel a legelő elfogyott, elfogyott a jószág is." Van azonban hova mennie, s addig sem kényszerül máshol termett szálas vagy szemes takarmányra. Próbálkozások és kísérletek követik egymást kisebb-nagyobb eredménnyel s ha lassan is, létesítmények egész sora szolgálta az állattartás jobbítását, a haszonvétel lehetőségeinek keresését. Egyszer a Tisza szabályozásával elejét igyekeztek venni a jószágot évről évre sújtó betegségeknek, de ezzel a talaj term őképességét rontották, máskor csatornázásra, öntözésre törekedtek, hogy a korábbi lehetőségek egy részét legalább visszanyerjék. A kultúráltabb környezet biztosításához elengedhetetlen létesítményeket, központokat hoztak létre Ohaton, Mátán, majd Halastón, Borsóson, Szásztelken, Kungyörgyön, s hozzá a jobbítás reményében ipari létesítmények megvalósításának gondolatával is foglalkoztak.3 Hortobkgyi vízimalom Debrecen város malomiparában, a száraz-, szél- és vízimalmok között is igen jelent ős helyet foglal el a hortobágyi vízimalom, amely a város küls ő területeihez kapcsolódó lakosság fontos élelmiszer-ellátásában komoly szerepet töltött be. A hortobágyi vízimalom, a mogyorósi és újgáti vízfolyások mellett épített vízimalmokkal együtt a királyi kisebb haszonvételekjogkörébe tartozott.4 A város sok más egyébbel együtt ezeket is bérlet útján hasznosította, míg az egyéni gazdálkodásban működő malmok felügyeletét biztosította. Új malmok építését mindig engedélyhez kötötte, de a helyi ipar fejl ődését általában segítette Ȧ hortobágyi malom elő ször V. László király 1453. február 5-én kelt adománylevelében fordul elő, amelyben Chec és Zám pusztákat a Hortobágy vizén levő malommal együtt Bajoni Istvánnak, valamint fiainak és Geche Györgynek és fiának, Sebestyénnek adományoztza.s Itt feltehetően a Zámifokon levő vízimalomról volt szó, amely a községgel együtt elpusztult. Ezt követően hosszabb ideig nem hallunk a hortobágyi vízimalomról, míg Domonkos Márton főbírósága idején az új vízimaion helyét a csárdától délre mintegy 3,5 km-re szemelték ki a Hortobágy folyó bal partján. Építése, gát-, csatorna- és zsilipkialakítással együtt 1739-ben kezd ődött, s bár 1743. szeptember 4-én még Maróthy György tanácsnok jelentése szerint a malom gátjához szükséges anyagok beszerzéséről és a gátépítésről intézkedik a tanács, ez évben már egy kővel megindították az őrlést. 1772-ben történt revíziója után és 1777 augusztusában 7-8 lábbal történt lejjebb helyezését követően három 2 HBmL. IV. B. 1409/e. 1906. dec. 7. 3 Ecsedi István : A Hortobágy puszta és élete. Db. 1914. Zottai Lajos : A Hortobágy. Db. 1911. Béres András : Debrecen város legelőgazdálkodása a Hortobágyon a XIX. sz. elején. In. A Hajdú- Bihar megyei Levéltár Évkönyve I. (Szerk. : Gazdag István) Db. 1974. 159-190. old. 4 Komoróczy György : A reformkori Debrecen. A Hajdú-Bihar megyei Levéltár közleményei 6. sz. Db. 1974. 100. old. 5 HBmL. IV. B. 1021/a. Meo 34. Herpay Gábor : Nemes családok Debrecenben, Db. 1925, 158. old.
kőre járt és nagyivónyi, balmazújvárosi, kösélyszegi, elepi lakosok itt őröltették terményeiket, a lakott településektől távolabb levő malomban. A gyakran jelentkező árvizek igen sok kárt okoztak, s 1780-90 között gyakran vált szükségessé a gát megerősítése, amelyhez sok fasinát használtak fel, hogy az elült földtöltést megerősíthessék. Mind a gátigazítási munkálatok, mind a fa részek, malomkövek igazíttatása az ohati privizor feladatába tartozott, aki a vasmunkák jó részét cigány kovácsokkal végeztette el. A molnár és csőszök háza fedelét a városból hozott náddal igazították.s Gyakori panasz, hogy a malom sorompóján kupetzek, és más, sokszor gyanús emberek által járnak hír nélkül", amiért a csőszöknek szigorúan megparancsolták a vigyázatot, hogy ott senkit át ne bocsássanak, s mindenkit á vámhídra igazítsanak, ugyanakkor a malomban folyó vámszedést is megszigorították. Egyébként a malom munkája nagyban függvénye a vízállásnak, mert ha nagy a víz, akkor azért nem volt biztonságos a munka, ha kevés, akkor azért volt kénytelen a molnár az őrlést szüneteltetni ; vagy amint ezt 1798-ban tett panaszából megismerjük, a vámot tizenhatod részre csökkenteni.' A hortobágyi vízimalom fenntartása nagyon sok gondot jelentett a városnak. A folytonos javítás általában ötévenként ismétl ődött. Vízáradás idején a malom többször feltartóztatta a víz szabados folyását, emiatt egy zúgó készítését határozták el, hogy a hatölnyi alkotmány segítségével a vizet akadály nélkül leereszthessék, apadáskor elzárva a vizet, feltartóztassa. A városi tanács 1811-ben a fürmender és a szenátorokból álló bizottság mellé a Molnár Társaság négy mesterét is kirendelte, hogy a hortobágyi vízimalomról, leírva annak szerkezetét, felépítését és kapacitását, adjanak jó lelkiismerettel becsült véleményt. Balogh József, Nagy Sámuel, Balás Mihály és Vad Mihály kiküldött malommesterek ekkor, félretéve kedvezést és irigységet, a hortobágyi vízimalmot 3600 Rh. Ft-ra értékelték, s Debreczeni Mihály bérlő molnár költségeinek részbeni megtérítését javasolták. A sorozatosan jelentkező és visszatérő gondok nem egyhültek. Ugyanis, ha hozzászámoljuk, hogy a Hortobágy fels ő folyásán a malomgát lezárása folytonosan áradásokat okozott, s az elárasztott területeken nagy károkat tett, nem csodálkozunk a balmazújvárosiak 1816-ban beadott panaszán : az Újvárosiak a' Hortobágyi Vízi Malomnál levő rekesztőt, az idén két ízben felhúzván a' vizet elbocsátották, a' múlt héten pedig egy követtyek által azt izenték a' Molnárnak, hogy ha a' vizet el nem bocsátja fejszés embereket fognak oda küldeni, és erőszakkal is elbocsátják mivel a' víz a' Hortobágyba feltolulván ki önt és sok kárt okoz."a panaszból ezenkívül az is kiderül, hogy Debreczenyi a' Molnár a' malommal keveset gondol, öt kerék silipet meg tsinálni a nyáron el mulatott a kerékhez, nagy fáradsággal, utánna való járással és költséggel öszve szerzett fákat felégette és el pusztította, az őrlősöket elidegenítette azzal, hogy sokáig azt tartóztattya, a' ki pedig őrleninem akart onnan el hajtotta : azon kívül ámbár a' malom hat kőre van, mégis a hat kő közül hol egy, hol két kő forog, melyre való nézve, hogy a Nemes Város több károkat ne szenvedjen, kér olyan rendelést tétetni, hogy a mostani molnár helyett más tétetődjön ; az Újvárosiak pedig az erőszaktételt ől tiltassanak el." 1817-ben 6 HBmL. IV. A. 1011/k. 1743. szept. 4. IV. A. 1014. 1. Prot. Consulare 1780. jan. 31. IV. A. 1011/a. 1790. máj. 9. 242. old. 1791. febr. 23. 32. old. 92. sz. 1791. márc. 2. 49. old. 129. sz. 1791. ápr. 18. 78. old. 255. sz. 1791. máj. 18. 103. old. 344. sz. 7 Uo. 1792. febr. 16. 358. old. 212. sz. 1793. június 10. 129. old. 428. sz. 1793. július 3. 144. old. 470. sz. 1798. febr. 23. 387. old. 62. sz.
Fodor Sámuel fürmender jelentése a malom forgókerekeinek és a zsilipdeszkáknak a romlásáról számol be. s Az 1820-ból fennmaradt leltár igen értékes dokumentum. A Balogh József bérlő által felvett ingó és ingatlan jószágok értékét Aranyosi Sámuel és Debreczeni Mihály átadó molnárok becsülték meg, s 570 darabban és 6174 Ft 35 krajcárra értékelték.o A városi tanács 1823. április 23-án, mivel a malom kerekeit tartó és földbe vert cölöpök elavultak, s a kerekeket tartó gerendákat az elsüllyedés fenyegette, s a vízikerekek talpai a régiség miatt véséseikből kiszakadoztak és már a fogakat sem állják, ismét nagyarányú javítást rendel el, és Kémery Mihály fürmendert megbízza, hogy a szükséges faanyagot biztosítsa, és szakemberrel gondoskodjék a malom javíttatásáról. Ezt a munkát Kis György molnár 600 Ft-ért végezte el, a városnak azzal a kikötésével, hogy amennyiben hibás munkát végez, mindent a maga költségén köteles kijavítani. Jelentése szerint a munkálatokat 1824. január 19-én befejezte, kéri munkájának bérét kiegyenlíteni, mert a munkában részt vevő ácsmestereknek 16 napszámmal adósa maradt.lo 1828-ban molnár nélkül marad a malom, mivel Tóth Mihály molnár azt elhagyta. Októberben Aranyosi Sámuel, korábban az újgáti vízimalom molnára, előbbi jó munkájára hivatkozással kérte a hortobágyi vízimolnárságot, amelyet 1829 januárjában leltárilag meg is kapott. Ez év augusztusában a vizsgálat megállapította, hogy : a Hortobágy vize a vízimalom fekvése előtt és malom alól jó darab részben kákás és nádas, meny miatt elölről nem fojhatván szabadon a víz a malomra, a malom kerekei nem forognak, a silip alatt folyó víz pedig a felnőtt nád és káka miatt a malom alól el nem mehetvén ; azon malomnak hasznát venni teljességgel nem lehet, de ezentúl sem reménylhetni." Állapotát még inkább rontotta az 1830. év tavaszán jelentkező nagy árvíz, amikor Rakovszky Dániel főbíró a Hortobágy vizének, a körülötte levő környéknek hirtelen sebességgel elborító rendkívül való árja által a hortobágyi malomba szorított 11 személyeket, kik-senki sem találkozván, aki megmentésekre a fenyeget ő veszedelemmel küszködni bátorkodott volna - a vízben álló malom épülettyének összeomlásával minden pillanatba várhatták életek rettentő végpontját, önön maga személyesen életének nyilvánvaló kockáztatásával... egy csekély ön által kormányzott csónak segítségével megszabadított, akkor sem vesztvén el... bátorságát, mikor a hánykódó habok csekély csónakját felfordítván életét csak a csónakhoz kapaszkodva menthette meg."ii Ezt követően olyan rossz állapotba került a malom, hogy szinte semmi hasznát nem lehetett venni. A malomházi erdőcskében sok tölgyfa kiszáradt, amelyeknek kivágásáról intézkedni kellett. Az 1838-as évben bekövetkezett másik nagy áradás következtében a malom fél oldalán lesüllyedt, s másik részét is az elsüllyedés fenyegette. Szekérrel egyáltalán nem, gyalog is csak üggyel-bajjal lehetett megközelíteni. Javítását erősen fontolgatták, s bár május 16-án Miklóssy Ferenc h. polgármester a nagy költségek miatt azt javasolja, hogy : A közjóra nézve leg célirányosabb lészen ezen malomnak lebontása és fa, vas és egyéb eszközeinek árverésen leendő eladása", mégis egyelőre javítása mellett 8 Zoltai L. : A Hortobágy i. m. 17. old. és az ott felsorolt irodalom. Zoltai Lajos : A Hortobágy története. Kézirat. Db. 1937. DMA. Tgy. 187. lap. 9 HBmL. IV. A. 1011/k. 12/1820. jan, 29. Béres András : A Hortobágy fejlődéstörténetének vázlata és levéltári forrásai. In. A HBmL. Évkönyve II. k. 141. old. 10 HBmL. IV. A. 1011/k. 188/1823. 489/1823, 150/1824, 152/1824. 11 Uo. : 289/1829. okt. 13, 585/1829. jan. 31, 676/ 1829. aug. 10. IV. A. 1011/a. 1/1832. január 1.
döntenek. Az 1805. évtől 1836-ig terjed ő számadások tükrében lényegében annyi hasznot sem hozott e malom, amennyi a javításokra fordított költséget fedezte volna. Poroszlay Frigyes tanácsnok 1839. július 14-i jelentésében ismételt vizsgálatot sürgetett, amelynek következtében az újabb igazítás során a város hatkövű hortobágyi vízimalmát háromköv űre alakították át. Így egy 8 öl szélességű zsilip szabaddá vált, hogy a víznek szabadabb folyása legyen, s a környező szomszédos helységek árvíz miatti panasza megszűnjön.l 2 A vizsgálatot követően még egyszer, most már utoljára, rendbe hozták, de a nagyon költséges felújítással félig-meddig rendbe hozható malom, ahogyan a városi tanács 1842. június 8-án történt állásfoglalásából kitűnik, nem hozott hasznot : A Választott Hites Közönség 1838. május 1-i véleménye szerint ezen malom még abba az időbe is, mikor egész kiterjedése fennállott, a házipénztárnak azt a költséget is, melyet reá időről időre tennie kellett, be nem hozta. Akkor pedig, midőn az későbben az 1838. év végén, az 1839. év elején a lesüllyedt fele részének elbontásával jó reménység alatt roppant fuvarokat és a hozzája kiadott anyagokat fel nem számítva 1000 pengő forintokat jóval meghaladó költséggel kisebb formába alkottatván, három kőre megigazíttatott, még kevéssé felelt meg a várakozásnak. Ezért a hortobágyi vízimalomnak eladása, mivel annak mint a Hortobágy vizét feltartóztató és ezáltal a szomszéd újvárosi határon kiöntéseket okozó káros épületnek a tek. Szabolcs megye által már több ízben sürgetett, e Városi Tanács által is célszerűnek találtatott, árverés útján a többet ígér őnek készpénzfizetéssel -kivévén avíz alatt levő részeket-adják el."l a Végüla tanács rendelkezése folytán 1848-ban a malmot lebontották. Emlékétmai napig őrzi a Malomház, Malomházi erdő elnevezés, s az 1770-es években a Malom-szigeten ültetett kis tölgyerdőnek néhány még meglev ő öreg fája. Fennállásának 100 esztendeje alatt bár áradás és egyéb problémák miatt sok bajt és gondot okozott a városnak, mégis egyike volt azoknak a létesítményeknek, amely az ipar szempontjából a környék gazdasági felemelkedését volt hivatva elősegíteni akkor is, ha nem közvetlenül település mellett épült. Az ismétl ődő, nagy károkat okozó, de egyben megtermékenyítő áradásokat a Tisza-szabályozás és a Hortobágy csatornázása fékezte meg, ez azonban már a XIX. század második felében a táj arculatának megváltozását is jelentette. A hortobágyi vízimalom volt az első iparinak nevezhető létesítmény a Hortobágyon. Lebontását követően egy fél évszázadnak kellett eltelnie, hogy ilyen vonatkozásban ismét megpezsdüljön valami, de ez már a Hortobágy kapitalizálódó korára esik, s a kezdeményezésnél alig jutott többre, mint általában minden, ami anyagi alap nélkül indul. A legszebb elképzelések is légvárakká lesznek, ha anyagi alapjuk nincs körültekintően, minden szükséges tartozékával együtt biztosítva. A vízimalom egy évszázados vegetációja, sorsának rossz példája a későbbiek során is vagy elriasztotta a városi tanácsot a kezdeményezések támogatásától, vagy nagyon is óvatosságra intette, s nem véletlen, hogy mindenkor több szörösen is biztosította magát, s csak abban az esetben járult hozzá a kezdeményezéshez, ha a házipénztár kikötött jövedelmét biztosítva látta. 12 HBmL. IV. A. 1011/a. 1831. január 19. 19. old. 1834. máj. 11. 132. old. 349. sz. IV. A. 1011/k. 532/1838. május 1., 90/1839. febr. 9., 400/1839. július 14., IV. A. 1011/a. 1839. július 15. 366. old. 862. sz. 13 HBmL. IV. A. 1011/a. 973/1842. június 8.
Hortobágyi sajtszövetkezet Míg az állattenyésztés jobbítása érdekében számos intézkedés született, s megoldásokat kerestek az állategészségügy minél jobb megszervezése érdekében, az ipar vonatkozásában sokáig nem történt mozgolódás. Majd 1883. november 22-i keltezéssel a szövetkezetbe tömörülő debreceni juhtartó gazdák felterjesztése alapján a Földművelésügyi, Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztérium megkeresése érkezett Debrecen városhoz, melyben felhívja a város közönségét, hogy az intézvényben felhozott indokoknál fogva a hortobágyi fogadóból négy, jelenleg üresen álló szobát és lehetőleg nagy pincze helyiséget engedjen át a,hortobágyi sajt-szövetkezet' céljaira, s az ott szükségesnek mutatkoz ő telep berendezési költségeket vállalja el, mely esetben a szövetkezet részére szerződtetend ő szakember dotációját 800 Ft erejéig elvállalja." A városi tanács készséget mutatott e kezdeményezés iránt, s a csárdánál a kért helyiségeket biztosította, s az átalakítási munkálatokra, valamint a felszerelés költségeire 1000 Ft összeget megszavazott. Majd később az összeget 1800 Ft-ra emelte. Az 1884-es év elején arról értesülünk, hogy 3000 Ft összeget a megadott célra már fel is használtak.l4 Sajnos e sajtszövetkezet sem volt hosszú életű. Kisipari módszerekkel termelt, készítményeit nehezen tudta értékesíteni, s még szerencse, hogy a tanács segítségével adósság nélkül úszhatták meg az egyébként életravaló ötletnek látszó vállalkozás sikertelenségét. Elvetélt hát a második kezdeményezés is, amely idő előtti jelentkezés folytán szintén sok nehézséggel találkozott. Ezt követően ismét több mint 20 esztendőnek kellett eltelnie, hogy a puszta hasznosításának, jobb kihasználásának gondolatával barátkozó város újabb kezdeményezésekkel találkozzék. A hortobágyi gyáripar gondolata A XX. század elején egyre inkább előtérbe kerültdebrecen város Tanácsában a Hortobágy jobb hasznosítása. 1903 körül a polgármester elnökletével egy 10 tagú bizottságot hoztak létre azzal a céllal, hogy átgondolt javaslatot tegyenek a puszta célszerű kihasználására. A javaslatok nagy része a jószágtartás intenzívebbé tétele, az öntözéses legelő, a Hortobágy csatornázása mellett foglalt állást ; kevesebben a kis és középbérletek megvalósítását sürgették A kezdeményezők és az ipar gondolatával kacérkodók, Kövendy Domokos és Márk Endre voltak azok, akik merész tervükkel egyszerűen meghökkentették mind a bizottság, mind a tanács tagjait. Kövendy Domokos 1906. szeptember 15-én előterjesztett javaslatában a kis 20 holdas és az 1500 holdas középbérletek megvalósítása mellett az ipari termelés előmozdítását sürgette Hortobágyon. Javaslatának megokolásából nem lesz haszontalan néhány szemelvényes részletet idéznia' Már pedig erre különösen nagy súlyt kell fektetni. Ezt az általános termelési viszonyok megkívánják. A gőzmalmok és a dohánygyár kivételével nincs valamire való iparvállalat, mely Debrecen város határából és nagy vidékéről előkerülő roppant mennyiségű mezőgazdasági nyers terményt feldolgozná. 14 Ujlaky Zoltán : A Hortobágy hasznosításának problémái a XIX. század végén és a XX. század első felében. In : Műveltség és Hagyomány. (Szerk. : Gunda Béla) XV-XVI. Db. 1972-74. 341-365. old. HBmL. IV. B. 1403/a. 1883-84. 10/184. sz. - 1884. Uo. 265/ 5. 305. sz. 1883, uo. 90/2534. sz. 1884. Kertész Imre : Visszaemlékezés a hortobágyi juhtenyésztésre. Series Rerum Pecuniarum. Tom. XVII. Debrecen, 1972. 77-78. old. l5 HBmL. IV. B. 1409/e. 3. 1906. nov. 27., 1906. szept. 15. 1 0
Még a cukorrépa termést is messze Szerencsre, vagy Hatvanba kell szállítani, és a fuvar az árt leszorítja. Egyéb nyerstermény pedig a közvetítő kereskedelemnek úgy szólván játékszerévé válik. Ha ellenben Hortobágyon létesülne egy czukorgyár, egy bőrgyár, egy gyapjúmosó, egy posztógyár, egy serfőző, len-, kender-, gyékény- és vesszőfonó, egy konzervgyár : mindezen gyárak ott helyben és Debrecen vidékéről szereznék be elsősorban a nyers anyagot, az árakat éppen nem, vagy igen kevéssé befolyásolná a fuvar, így a nyerstermékekért sokkal magasabb árakat lehetne kapni, mint a mai viszonyok mellett, a nyerstermelés sokkal jobban kifizeti magát az őstermelésnek minden ágában. És ez a körülmény a földnek értékét is és a máig bérlet útján kezelt gazdaságoknak haszonbérét is hihetetlenül emeli." Utópisztikusnak tűnő terveiben szinte látja, hogy Hortobágy teheráru-forgalma felül fogja múlnia debreceni állomásét, s mint a város gyarmattelepe, valóságos vasúti csomópont lesz. E szempontokat lehetetlenség szem elől téveszteni akkor, hogyha a Hortobágy kihasznosítása által valóban nagyot, évszázadokra szóló közgazdasági fellendülést akarunk elérni. És valósággal helyrehozhatatlan kár lenne úgy a város, mint közönségének anyagi, gazdasági érdekét, jólétét, szellemi, erkölcsi haladását tekintve, hogyha a kedvező alkalom meg nem ragadtatnék... Csak a szűk, a maradi világnézletet, konzervativizmust kell a tisztelt városatyáknak önmagukban leküzdeni és magasabb nézőpontra emelkedni. Nagy eredményt csak úgy lehet elérni, ha azt akarjuk is. Amikor a természetnek eddig elrejtett erőit is képesek vagyunk saját érdekünknek szolgálatába befogni ; az ősi egyszerűséghez ragaszkodó, aggodalmaskodó nézetnek már nincsen semmi jogosultsága sem, a szűk látókör nem tartóztathatja fel a haladásnak gőz által hajtott, villanytól repített szekerét útjában." Tetszetősen előadott és alátámasztott érvei mellé még azt is felsorakoztatja, hogy a Tisza által oly sokáig öntözött terület talaja a mezőgazdasági művelésre kiválóan alkalmas, s az ipari létesítmények megvalósítása pedig egyenesen ide kívánkozik. Az ipari növények a közeli gyárakban könnyen értékesíthetők, s ebből eredően természetes, hogy ha az ipar megvalósul, Hortobágyon a gyáriparral kapcsolatos mezőgazdaság létesítendő. A bizottság tagjai közül Márk Endre messzemenően támogatta e javaslatot, hogy az őstermelés megóvása és felvirágoztatása mellett egyre inkább egy egy nagyszabású mezőgazdasági gyáripar létesüljön, hogy a környékbeli nyers anyagot a hortobágyi gyárak dolgozzák fel. Népünk a gyári munkával megismertessék és e munka által télen át is foglalkoztassék és végre, hogy a gazdák ipari növényeknek fokozottabb termelésére ösztönöztessenek." Úgy gondolta, hogy a leendő haszonbérl ők 20 év alatt saját költségen építsék fel az üzemeket és a beruházások a haszonbérleti idő leteltével Debrecen sz. kir. város tulajdonába menjenek át. Talán nem is kell külön hangsúlyozni, hogy sem a bizottság tagjainak többsége, sem a városi tanács nem lelkesedett különösebben az ötletért. Nem véletlen ez abban a Debrecenben, ahol a városban sincs, mint fentebb már em lítettük, számottevő ipari üzem. Vinnay Géza műszaki tanácsos véleménye talán a legjobban tükrözi a benyújtott javaslattal kapcsolatos közhangulatot as Hogy Kövendy Domokos igen szépen kigondolt és nagy tudásra valló javaslata elfogadtassék, arra sem most, sem a közel jövőben nincsen kilátás. Virágos nyelven írott költemény az, amelyik messze fölötte áll az általános gazdasági ösmereteknek, és azért nem hisz a nagyközönség reális voltában. Majd valamikor 16 HBmL. IV. B. 1409/e. 1906. dec. 7.
a késő unokák büszkén fognak rá hivatkozni, hogy Debreczen városának már a XX. század elején is volt igazán tudományosan képzett gazdája, de ma még nem tudunk az ő színvonalára emelkedni. De ha már nem értjük meg, vagy ha nem fogadjuk el a tökéletes jót, legalább ne fogadjunk el ilyet, ami vagy kell őleg megindokolva nincsen, vagy pedig helytelen számítási alapokra épült." Kimondták tehát, hogy KövendyDomokos egyébként nagyon sok igazságot takaró vágyálma, az ipar megvalósítása nem kívánatos, még akkor sem, ha Márk Endre javaslata szerint népünket a gyári munkával kellene megismertetni számukra állandó téli-nyári elfoglaltságot volna szükséges biztosítani. Vagy talán azért is, mivel az új erő új problémák, szocialista gondolatok csíráját ültetné el egy iparosodó területen? Más kérdés, hogy a jelzett időben Debrecenben sem, Hortobágyon még inkább nem voltak érettek a feltételek nagyobb arányú gyáripar létesítésére. Érthető ezek után, Kövendy Domokos magába forduló méltatlankodása, amelyet 1906 decemberében a tanácshoz nyujtott beadványában kifejtett, de amelyben a közállapotok tükrét is nyújtja : És csodálatos,... hogy épen a Városi Tanács olyan javaslattal áll elő, mely a mezőgazdasági gyáripar megteremtésének és fejlsztésének beláthatatlan időre áthághatatlan akadályokat kíván állítani.... a Tanács... vagy nem ismer mezőgazdasági gyáripart, vagy ha ismer, akkor ellensége a mezőgazdasági gyáriparnak, vagy legalábbis annak, hogy a gyáriparban árvaságra kárhoztatott Hajdú megye fővárosának Debrecennek határában nagyszabású mezőgazdasági gyáripar létesíttessék." Célja az volt, hogy miután Debrecennek jogosultsága van, éljen is vele, ne kerüljön nagy vámmal más helyre vagy külföldre az itt megtermelt nyersanyag, hogy ismét vámmal és szállítási költséggel nyújtva magas költséggel visszakerüljön. Annyi tény és bizonyos, hogy a vltlóban nagyszer ű tervek lényegében megalapozatlanok voltak, mivel Hortobágyon a helyen kívül jószerével alig volt feltétele annak, hogy gyáripar létesüljön, mivel mindent, minden előfeltételt - út, víz, energiaellátás, munkáslétszám, építési költség - meg kellett volna teremteni, hogy mindez valóra váljék. Kövendy Domokos elképzelése nem azért volt irreális, mert az általa elképzelt ipartelepekhez, helyesebben azok megvalósításához nem volt meg a megfelelő közvélemény, szemlélet, hanem azért, mert a Hortobágyon létesítend ő ipartelepek termelése drágább lett volna, mint általában. Ez esetben nem csupán az ipartelepek felépítéséről, hanem a megfelelő képzettségű munkásság letelepítéséről vagy ami még rosszabb, oda- és visszautaztatásáról, a nyersanyag oda- és késztermék elszállításáról kellett volna gondoskodni. Az alapvető közgazdasági szabályokat be kell tartani. Ipart oda kell és lehet telepíteni, ahol mind a nyersanyag, mind a munkaerő, piac, jó és olcsó szállítási lehetőség adott. Ezeknek hol egyike, hol másika hiányzott Hortobágyról, ezért az ipari létesítmények Elem járhattak sikerrel. Ahogyan felhőnyargalónak nevezték a Hortobágyon létesítend ő Új Debrecen város létrehozásának gondolatát, s száz évnek kellett eltelnie, hogy község jöjjön létre a puszta központjában, ugyanúgy e tekintetben is hosszú időnek kellett eltelnie, s új társadalomnak kellett jönnie, hogy tartós ipari létesítmények létrejöttének feltételei megteremtődjenek.l' 17 Balásházy János : Debrecen mint van s jövend ője. Db. 1884. Ujlaky Z. : i. m. 342. old. 12
Halastói magtár és malom A hortobágyi csatornázás a hasznosítás nagyszerű alkotása, a puszta vízállásos, vakszikes mocsaras részén, a Csúnyaföldön létrehozott haladtói gazdaság. Terve még az első világháború előtt felmerült, de valósággá csak 1916-ban vált, amikor 1916. augusztus 29-én Aczél G. főmérnök tervei alapján megindult a nagy munka a Magyar Tógazdaságok Rt. kezdeményezésére, Hortobágyi Tógazdaságok címen. A tiszti lak, cselédlakások és egyéb gazdasági épületek mellett ekkor került sor a 379,96 m2 alap és 4681,00 m3 területű, 77,19 m2, azaz 238 m3 területű gépház és 66,08 m2 alapterületű rakodóval magtár és malom megépítésére, amely a gazdaságban a halélelmezés, illetőleg a kiegészítő létesítmény a sertéshizlalda takarmánnyal való ellátását szolgálta. Ez a létesítmény mai napig betölti eredeti funkcióját, s a lóvontatású iparvasúttal, amely 0,75 m nyomtávú,sokat segít a halastavak ellátásában és a halszállításban. 1917-ben egy, a MAV-hoz csatlakozó 67 m hosszú, 0,76 m nyomtávú szárny építését kezdték meg, majd 1938-ban Királyi Sándor mérnök tervei alapján 1942-re az Államvasutak egy iparvágányi normál nyomtávú kitérő megépítését vállalta, amely azonban csak részben készülhetett el, de a halastó területére nem vezették be. A halastói magtár és malom az állami gazdaság mai napig működő ipari üzemegysége.l a Méhészeti rt. Hortobágyon Úgy látszik, hogy 1921-ben egy új kezdeményező folyamat indult el Hortobágyon. 1921. március 20-án az alakulóban levő Hortobágy vidéki Méhészeti Rt. kéréssel fordult a tanácshoz, illetőleg az erdőhivatalhoz, hogy az erdőhivatal hordobágyi csemetekertjében már működő méhészet igénybevételével nagy fontosságú, nemzetgazdasági célt szolgáló méhtenyészetet és hozzá kapcsolódó feldolgozó üzemet létesíthessen. Céljuk az volt, hogy szakértő vezetés mellett nagyobb, mintaszerű méhészetet rendezzenek be, ahol a részvényesek és a méhészet iránt érdekl ődők gyakorlati ismereteket szerezzenek. Ugyanakkor a méztermeléssel, fogyasztók számára történ ő feldolgozással a méhtenyészetet előmozdítsa, s egyúttal a városnak és az országnak jelentékeny közgazdasági tényez őjévé váljék". Az első felhívásra 220 részvényt, 220 000 korona értékben jegyeztek, de Huszár Miklós ügyvezet ő igazgató, okleveles gazda minden igyekezete ellenére is nem lehett hosszú életű ez a vállalkozás.t9 Sajtgyár és gyapjúmosó a Hortobágyon Feltételezhetően Kövendy Domokos javaslatából táplálkozik a Debreceni Juhtartó Gazdák Egyesületének kezdeményezése is. Ez a közel hatvanéves múltra visszatekint ő társaság 1921-ben azt a kérést terjesztette elő, hogy Debrecen város Tanácsa a Hortobágyon létesítend ő sajtgyár és gyapjúmosó céljaira 18 Béres András : A Hortobágy fejlődéstörténetének vázlata és levéltári forrásai. In : A Hajdú-Bihar megyei Levéltár Évkönyve II. (Szerk. Gazdag István) Db. 1975. 140. old. Béres A. : A Hortobágy történelme i. m. 242. old. HBmL. XXI. 505/a. Hortobágyi iratok. Papp József: Halászati jog a Hortobágy vizein. In : Tanulmányok a Hortobágy néprajzához. Műveltség és hagyomány. XV- XVI. (Szerk. : Gunda Béla) Db. 1972-74. 189-206. old. 19 HBmL. IV. B. 1409/e. 3. 768/1921. sz. Erd. hiv. 1 3
50 kat. h. területet biztosítson. 1924-ben a törzsjuhászat már mint a cégbíróság által bejegyzett szövetkezet ötven évre kapott bérletet a terv valóra váltásához. Helyéül a vasúti állomással szemben levő területet, az Árpád-, v. Bivalyhalom környékétjelölték meg, 5 kat. h. után évi egy, 45 kat. h. után évenként és holdanként tizenkét aranykorona haszonbér fizetése mellett. Ugyanakkor a tanács szerződésben kikötötte, hogy a szövetkezet köteles a sajtgyárat az 1925. év folyamán, a gyapjúmosó telepet pedig 1930. január 1-ig felépíteni és a szükséges gépi berendezésekkel ellátni. A bérleti idő alatt idényenként 100 q sajtot kell előállítani, illetőleg a gyapjúmosóban legalább 100 q gyapjút köteles kimosni, egyetértve azzal a célkit űzéscél, hogy a sajtgyár és gyapjúmosó létesítése a juhés a tehéntejhozam, valamint a gyapjú gazdaságos kihasználását szolgálja. Az építtetők összesen 22 840 aranykorona alapfedezetet jelöltek meg. Az évi tejhozam 69 000 literre tehető, amely a 100 q sajt elkészítését biztosítja, s ez mint minimális üzemi teljesítmény jöhet számításba. A melléktermék, különösen a savó és sajtvakarék, egyéb hulladék, fiatal sertések javítására fordítható. Ugyanakkor a sajtgyár arra is berendezkedik, hogy a távolabb eső gazdaságokból a házilag készített gomolyát is átvegye, és azokból megfelelő gyúrógép segítségével liptói módra túrót készítsen. Évi bruttó bevételét 30 000 aranykoronában határozták meg. A létesítend ő épületek tervét Vigh József debreceni épít őmester készítette. Az építkezést 1925 januárjában indították, és a termelést még az évben megkezdték. Közben a területet a Debreceni Kertészet segítségével időjárási viszontagságokat jól tűrő akáccal, szilfával, kőris, nyár, fűz és tamaricska csemetékkel fásították. Működésének három éve alatt a szövetkezet fokozatosan eladósodott. 1928-ban az Országos Magyar Tejszövetkezeti Központtal létesített kapcsolat sem volt képes az üzemet fenntartani, február 13-i beadványukban igen plasztikusan fogalmazzák meg a tragikus véget : A nagytekintet ű Tanács bölcs belátásával és jóakaratú támogatásával 110 kat. h. földet, mint kedvezményes bérletet bocsátott rendelkezésünkre. Mi ezen a területen az intenzívebb gazdálkodást megindítottuk, sőt tovább mentünk. Istállőkat, cselédlakásokat, kutakat építettünk, sőt hogy a juhterméket is feldolgozhassuk nagy költséggel s minden anyagi áldozatot nem kímélve a kor kívánalmainak megfelelő sajtgyárat, jégvermet, sajtérlelő pincét, sajtmesteri lakást építettünk, azon elgondolással, hogy a Hortobágyon nyert juhtej ne kallódjék el, hanem ott liptói módra juhtúrát és sajtot állítsunk elő. Magunkra hagyatva egyrészt tőkeszegények vagyunk, másrészt egyéb elfoglaltságunk miatt szakképzettségünk hiányában nehezen tudunk boldogulni. A fenti nagy befektetések erős anyagi áldozattal jártak s a mai nehéz gazdasági helyzetben, amikor mindenfelé az általános pénztelenség mutatkozik, nekünk is 120 000 Pengő tartozásunk van." A sajtgyár saját kezelésünkben, részben szakképzett munkaerő hiányában eredményt felmutatni nem tudott. Ezért 1927-ben üzemüket 50~ részesedés kikötése mellett átadták az Országos Tejszövetkezeti Központnak, s bár a környék termékeiből előállított túró itthon és külföldön is mint Hortobágyi juhtúró" igen keresett cikk volt, a tejszövetkezet a nyersanyagot előbb Budapestre szállította, és ott dolgozta fel, a gyár teljesít őképességét nem használta ki, végül a szerződést felbontotta. Kossuth utcai Balogh István mint elnök levonta a következtetést : nem tudták a hozzájuk fűzött reményeket beváltani, a sajtgyárat megszüntették, és a továbbiakban jövedelmezőbb üzemágra, a juhtenyésztésre fektették a fő hangsúlyt Ȧz épületeket előbb a Gazdasági Akadémia hatáskörébe rendelték, majd 14
Debrecen város Tanácsa 1931-ben úgy határozott, hogy az épületeket 31 000 P vételáron megvásárolja, lebontja, és anyagát más hortobágyi, elsősorban mátai építkezéseknél felhasználja. Az 1944. március 8-ig elhúzódó ügyintézés, a második világháborúnak a terület számára felszabadulást hozó szakasza a hortobágyi tervezett építkezések megindulását, ezzel együtt a sajtgyári épületek lebontását is megakadályozta. Az eredetileg 600-1000 q feldolgozására tervezett gyapjúmosó építését meg sem kezdték, a volt sajtgyárban folyó feldolgozó munka 1962-ig már a Hortobágyi Állami Gazdaság működésének idejére esik.' Nádüzem és -vágóhid Hortobágyon A hortobágyi nádat általában épületek fedésére használták fel, s értékesítéséből nem származott különösebb jövedelem. Az első hortobágyi náddal kapcsolatos vállalkozás, a PORTA" építőmesterek és iparosok budapesti szövet kezetének szerződésével kezd ődött, amikor egyezséget kötöttek a Tógazdaságok és Halkereskedelmi Rt. budapesti központjával az 1943/44. év telén levágott hortobágyi nád, minteg 60 000 kéve átvételére, és helyben történ ő feldolgozására. A 180 cm-es maga~ságú nádból stukatúrnádat készítettek az építkezésekhez, s e célra a halastói legelőn levő ún. ötszázasi istállót bérelték, és igénybe vették a tógazdaság akkor üresen levő két sertéshizlaldáját. Ez tehát a nádüzem kezdete, amely a felszabadulás után az állami gazdaság kezelésében külön telepen vált komoly üzemmé. 21 A Hajdú-Bihar megyei Vágóhíd Vállalat 1952-ben Hortobágyon egy vágóhíd-kirendeltséget létesített. - Mint a KÖJÁL-ellenőrzés megállapította, ez az üzemel ő létesítmény annak ellenére, hogy ott naponta 20-25 db elsősorban kényszervágásra szánt állatot vágnak le, a minimális egészségügyi követelményeknek sem felel meg. Üzemeltetését 1958. február 11-én a balmazújvárosi ÁFÉSZ vette át, s üzemelt mindaddig, amíg a 70-es évek elején a Hortobágyi Állami Gazdaság más gazdaságokkal, tsz-ekkel közös vállalkozásban juhhizlaldát és vágóhidat nem épített, amely évi 150 000 db juh feldolgozására alkalmas. 22 A Hortobágy ipari létesítményeinek áttekintése arra enged következtetni, hogy az elmúlt 250 esztendő alatt nem sok maradandó kezdeményezés történt ipari vonatkozásban. De a vízimalom száz éve, a gyáripar gondolatának felvetése, a sajtgyári kísérlet és más kisebb vállalkozások mind azt érzékeltetik, hogy az iparosodás iránti vágy legalább létezett. Rövid és általában deficites működés mellett megszűnt a hortobágyi sajtszövetkezet, a méhészeti rt., a sajtgyár. A gyapjúmosó létre sem jött. Kivétel a nádüzem, a halgazdaság és a vágóhíd, amelyeket az a szerencsés helyzet mentett meg a felbomlástól, hogy az időközben kialakult nagyüzemi mezőgazdasághoz csatlakoztak. A halgazdaság különben eredetileg is nagyüzemi telep létesítésével, a közlekedést kiépítve, 20 Debr. sz. kir. Város Törvényhatósági Biz. Közgy. Jkv. 1921..92. 1. 765/29 042. TI. 1921. bkgy. 654/22 962-1924. bkgy. 59/1117-1220-1945-1540/1925. bkgy., 15 799/16 911/17 292-1928. bkgy. HBmL. IV. B. 72. 3/1921. Gb., 65/6/1930. műsz. : 120/1930 eln. sz. 36/1 0 323, 35-kgy. 1944 II. Bkgy. sz. Zoltai L. : A Hortobágy története i. m. 86-87. old. Uo. : A Hortobágy i. m. Juhtenyésztés. Debreceni Gazdasági Lapok XXVI. évf. Db. 1933. jún. 13. 23-24. sz. 7. old. Vö. : Ujlaky Z. : i. m. 341-375. old. Kertész L : i. m. 77-78. old. 21 HBmL. XI. 606. Magyar Tógazdaság Rt. Hortobágyi Tógazdaságának iratai 1944. Gém György : Újra felfedeztük Hortobágyot: Népszabadság 1975. aug. 1. 6. old. 22 HBmL. XXIII. 759/b. Hortobágyi községi Tanács iratai. 100/1953. jan. 20. Gém Gy. : i. m.
tehát nem a puszta" sajátos viszonyai között kezdte meg működését. A Hortobágyi Állami Gazdaság egész tevékenysége, ezen belül az ipari tevékenység, mint a vágóhíd is, nagymértékben a korábban kialakult kis központokon, majd egy új településen, Hortobágy falun és nem a pusztán alapul. Ha Kövendy Domokos merész álmai nem is valósultak meg, valóban az utókor úgy emlegetheti, hogy volt egy tudós és merész álmodozó, aki legalább kezdeményezni merészelt, s gondolkodásában korát jóval megelőző eszmét képviselt. Traces ofindustry on the Hortobágy András Béres The wasteland Hortobágy through centuries used to be the pasture where the town of Debrecen kept husbandry. Cultivation of this land began at the end of the 17th century. Though this piece of land has ever since been used for agriculture, traces of industry can also be found here. The first industrial object was a water-mill on the Hortobágy. They began to build it in 1839, at the time when Márton Domokos was chiefjudge. The mill, which employed three, later on six stones, functioned for 100 years. Its lock caused many a flood. The Debrecen Council had it pulled down in 1848. The area called Malomház" is dedicated to its memory. A second enterprise, the Hortobágy Cheese-Cooperative located in threerooms of the Csárda did not last long. Special attention should be paid to a plan by Domokos Kövendy in 1906, focused on establishing industry based on raw-materials found in the Hortobágy : establishing sugar, leather, wool, cloth, matgrass and cannedfood factories. His project proved to be premature and failed. The barn and mill by the fish pond were established in 1917, and have since been functioning. The Beekeepers Co. had little chances from the very start. The Debrecen Sheepkeepers Co. nursed great expectations with the Hortobágy Cheese Factory built in 1925, which in turn fell victim to the depression in 1928. The wool processing works they planned was never realized. In 19434 there was a project to use cane in the construction business. In 1950 they planted a slaughter-house, in the 70-ies another one for sheep with the capacitiy of 150 thousand per year. At present Hortobágy is characterized by a state farm organized at the level of industry, as well as a traditional way of life and a protection of nature and countryside in the National Park: npom6zulrennble 06öeKlYLbi Xopmo6adu Audparu Beperu IIycTbIxa Xoproóapb xa IIpoTSIxcexxx Mxorxx BexoB cnyxcxna reppxropxex una sxcrexcxbxoro cxorosouctba ropoua J~eópeuexa. CenbcxoxossrFICrBexxaa oópaóorxa XoproóaRx xauanacb B xoxue XY11 - ro Bexa. HeCMOTpSI Ha TO, `ITO 3Ta TeppHTOpxSI BCer,ga ÓbIJIa B OCHOBHOM Ce7IbCKOX03HIiCTBeHHOI~, IIpoMbIUrnexx7le oó7extbl IIoxBxnxcb uoaonbxo paxo. IIepBbIM IIpOMbIIIIJIeHHbIM OÓ7eKTOM MOxCHO C`IxTáTb XOpTOÓa,I~bCKyIO BO,I~HHyIO McJIbHxIZy. Eé crpoexxe Ha~Ianocb s 1739-oM rory, xor,ga pyxosouxrenem r. J~eópeuexa óbm Maprox,Z~oMOxoul. 3Ta soruxaa Menbxxga paóorana B Texexxe 100 net, B IIepBbIe ro,gbl c 3-MSI MenbxxxxblMx xcepxosamx, a IIosxce c IIIecrblo., [eópegexcxxx roporcxoi3 CoseT B 1848-oM rorx nxxsxrxposan BopxHylo Menbxxgy IIoroMy, ~TO ei; IInorxxa co iiiniosom BbISbISaxa xecxonbxo pas xabouxexxe. IIaMarb o BoRsIxoH Me.1IbIII3ue xpaxxrca B xassaxxx Teppxropxx «Menbxx~IxbII3 RoM». J~pyrxM IIpOMbIIIIReHHbIM 06beKTOM CYxTaTIaCb CbIpHaSI KOOIIepaIjxSI, KOTOpaSI ÓbIJIa 060py-,L~OB ŰHa B TpeX KOMHáTáX 3J~aHxH I-Iap,í~bI. HO JKx3Hb 3TOT0 IIpOMbIIII7IeHHOI'O OÓ7eKTa He 6blna,1~07IroBe~HOH. Oco6oro BxxNIaxxa sacnyxcxsaet nnax J~oNIOxxoma KesexRbl, npeunoxceiiiibifi s 1906-oM rory~ IInax co,gepxcan cosuallxe c~aópx~xlol3 IIpoMbxltnexxocrx B XoproóaRx xa MecTxoM eblpbe Rnx oópaóorxx caxapa, xoxcx, mepctx, rlxlueablx IIpoRyxroB x T. R. Ero IInax oxasanca IIpexüieapsIvIBIIIIbIM x xeocyllxectbxxbim. J~ez3crayloII~xe x cero,uxa IIpo- 1 6