INTÉZMÉNYI FELKÉSZÜLÉS A STRUKTURÁLIS ALAPOK FOGADÁSÁRA, A KÖZREMŰKÖDŐ SZERVEZETEK KIEMELT SZEREPÉNEK VIZSGÁLATA

BGF KKFK Elektronikus Könyvtár Az elektronikus könyvtár teljes szövegű dokumentumokat tartalmaz biztosítva a szabad Információ-hozzáférést. A szerzői és egyéb jogok a dokumentum szerzőjét/tulajdonosát illeti. Az elektronikus könyvtár dokumentumai szabadon felhasználhatók változtatások nélkül a forrásra való megfelelő hivatkozással, de csak saját célra nem kereskedelmi jellegű alkalmazásokhoz. Budapesti Gazdasági Főiskola KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR Gazdaságdiplomácia és Nemzetközi Menedzsment Szak Nappali tagozat Európai Üzleti Tanulmányok Szakirány INTÉZMÉNYI FELKÉSZÜLÉS A STRUKTURÁLIS ALAPOK FOGADÁSÁRA, A KÖZREMŰKÖDŐ SZERVEZETEK KIEMELT SZEREPÉNEK VIZSGÁLATA Készítette: Czintos Orsolya Budapest, 2004

Tartalomjegyzék Bevezetés...6 1. Rész: A Strukturális Alapok fogadására történő hazai intézményi felkészülés folyamatának eredményeinek ismertetése különös tekintettel a Közreműködő Szervezetek hazai szerepvállalására...8 I. Fejezet: Az Európai Unió regionális politikája...9 I. 1. A Strukturális Alapok kialakításának nehézségei...10 I. 2. A Strukturális Alapok a kilencvenes években...12 I. 3. Programozási dokumentumok...18 II. Fejezet: A Strukturális Alapok intézményrendszere hazánkban...23 II. 1. Közösségi Támogatási Keret Irányító Hatóság...25 II. 2. Közösségi Támogatási Keret Monitoring Bizottság...26 II. 3. Közösségi Támogatási Keret Menedzsment Bizottság...27 II. 4. Operatív Program Irányító Hatóságok...27 II. 5. Operatív Program Monitoring Bizottság...29 II. 6. Kifizető Hatóság...29 III. Fejezet: A Közreműködő Szervezetek...30 III. 1. Az akkreditáció folyamata...30 III. 2. Közreműködő Szervezetek munkaterve...31 III. 3. Közreműködő Szervezetek feladatai...32 III. 4. Közreműködő Szervezetek tevékenységei...32 III. 5. Egy hazai példa - RTK Kht...33 IV. Fejezet: A Közreműködő Szervezetek és a hazai SA intézményrendszer...39 IV. 1. Közreműködő Szervezetek és a KTK Irányító Hatóság...39 IV. 2. Közreműködő Szervezetek és a KTK Monitoring Bizottság...39 IV. 3. Közreműködő Szervezetek és az OP Irányító Hatóság...40 IV. 4. Közreműködő Szervezetek és az OP Monitoring Bizottság...41 V. Fejezet: Közreműködő Szervezetek és az SA alapelvek...42 V. 1. Koordináció-koncentráció...42 V. 2. Partnerség...42 V. 3. Programozás...43 V. 4. Addícinalitás...43 3

V. 5. Monitoring...44 V. 6. Értékelés...45 VI. Fejezet: Közreműködő Szervezetek kiemelt felelősségei...47 VI. 1. Tájékoztatás és nyilvánosság...47 VI. 2. Állami támogatás...48 VI. 4. Horizontális témák...49 VII. Fejezet: Közreműködő Szervezetek szerepe a programszintű SA menedzselés folyamatában...51 VII. 1. Monitoring...51 VII. 2. Kifizetés...51 VII. 3. Ellenőrzés...52 VII. 4. Szabálytalanságok, csalás kezelése...52 VIII. Fejezet: A Közreműködő Szervezet projektszintű tevékenységei, szerepe a pályázatkezelés folyamatában...53 VIII. 1. Kiírás...54 VIII. 2. Projektkiválasztás...57 2. Rész: Az európai Strukturális politika hatásai Írország gazdaságának fejlődésére, az ír SA intézményrendszer mai formájának kialakulása, a főbb különbségek ismertetése a magyarországi SA intézményrendszer tekintetében...68 I. Fejezet: Strukturális Alapok Írországban...69 I. 1. Az EU források szerepe az ír gazdaság fejlődésében...70 I. 2. A közösségi támogatások rendszere és regionális hatásai...72 II. Fejezet: Az intézményrendszer...74 II. 1. Programozási Dokumentumok Írországban...74 II. 2. Az EU támogatások felhasználásának szervezése...79 A. A Közösségi Támogatási Keret Irányító Hatóság...80 B. A Közösségi Támogatási Keret Monitoring Bizottság...80 C. Operatív Program Irányító Hatóság...81 D. Operatív Program Monitoring Bizottság...82 E. Végrehajtó/ Közreműködő Szervezetek...82 4

Összegzés...86 Irodalomjegyzék...89 Táblázatok és ábrák jegyzéke...93 Mellékletek...95 5

Bevezetés Magyarország Európai Uniós csatlakozása jelentős mérföldköve történelmünknek. Úgy döntöttünk, hogy 2004. Május 1-jétől Európa legegységesebb Közösségének tagjai kívánunk lenni, s fejlődésünk útját összekötjük Európa fejlettségben előttünk járó gazdasági nagyhatalmaival, s kölcsönösen megosztjuk törekvéseinket, céljainkat, (természeti - gazdasági társadalmi) erőforrásainkat az Európai Unióval. Szakdolgozatom témájául választottam az uniós és a hazai regionális politika, ezen keresztül a magyarországi intézményrendszer részletes bemutatását, valamint egy uniós sikertörténet, Írország fejlődési pályáját, a társfinanszírozott támogatások rendszerének ismertetésén keresztül. Hogy miért éppen erre a témára esett a választásom, ennek három oka volt. Elsőként említeném meg hazánk 2004-es csatlakozását az Európai Unióhoz. Véleményem szerint az elmúlt hét hónapban leginkább hangoztatott, csatlakozással kapcsolatos téma, az uniós támogatások felhasználásának mikéntje volt. Úgy gondolom, Közösségi tagságunk leggyorsabban érezhető, a mindennapi emberek számára leginkább kézzelfogható előnye a regionális fejlesztésekre biztosított Strukturális és Kohéziós Alapok forrásainak elérhetősége volt, tulajdonképpen a mai napig. Azonban az elérhetőséget és a hatékony felhasználást biztosító intézményrendszerek működésével nem vagyunk még tisztában, de meg kell tanulnunk minél előbb élni a kínálkozó lehetőségekkel annak érdekében, hogy Magyarország hosszú távú kiegyensúlyozott fejlődését már regionális szinten is biztosíthassuk. A dolgozat első részében a hazai Strukturális Alapok intézményrendszerének felépítését és működését kívánom nagy részletességgel bemutatni, hozzásegítve az olvasót a működési mechanizmus átlátásához, komplexitásának megértéséhez. A szakdolgozat első részének több fejezetében is taglalom a Magyarországon működő Közreműködő Szervezetek néven ismertté vált végrehajtó szervek szerepét, munkásságát, felelősségeit és pályázatkezelő tevékenységeit, melyekre a Strukturális Alapok hozzáférhetősége óta igen nagy hangsúly helyeződik. Azért döntöttem e szervezetek jelentőségének ismertetése mellett, mert szakmai gyakorlatom három hónapját egy Közreműködő Szervezetnél, a Regionális Fejlesztési Holding Részvénytársaság leányvállalatánál, a Regionális Támogatás közvetítő Közhasznú Társaságnál töltöttem. Ez idő alatt bepillantást nyerhettem a végrehajtó szervezet mindennapi munkájába, s a hazai SA intézményrendszer részeként funkcionáló vállalat ideiglenes munkatársaként 6

tapasztalhattam a rendszer működésének pozitív és negatív oldalait is, melyet meg is fogalmaztam a szakdolgozat záró fejezetében. Tanulmányaim során több, már évek óta uniós tagország gazdasági, politikai, társadalmi felépítését ismerhettem meg, és megértettem, hogy hazánk fejlődésének egyik kulcsa a nálunk magasabb fejlettségi szintet elért és a hosszú távú növekedést célul kitűző nemzetek fejlődési útjának a tanulmányozása, s a számunkra megfelelő konzekvenciák leszűrése. Írország gazdasági fellendülésének bemutatását pedig azért tartottam meghatározó fontosságúnak a dolgozatom szempontjából, hogy megismerhessünk egy már évek óta gördülékenyen funkcionáló támogatási intézményi rendszert is, s az ír példát alapul véve kritikusan szemlélhessük hazánk SA intézményi struktúráját, és az esetlegesen fejlettebb, módszerek, gyakorlatok átvételének segítségével egy hatékonyabb, átláthatóbb intézményrendszert alakíthassunk ki a Strukturális Alapok hazai forrásainak maximális kihasználása érdekében. 7

I. Rész Az Európai Unió regionális politikája, A Strukturális Alapok fogadására felállított magyarországi intézményrendszer bemutatása, különös tekintettel a Közreműködő Szervek szerepére 8

I. Fejezet: Az Európai Unió regionális politikája A Római Szerződésben a regionális támogatási politika még nem szerepelt közösségi célként, hiszen az EGK tagországainak fejlettségi szintje viszonylag közel állt egymáshoz. Azonban már a hatvanas években megjelentek bizonyos, a régiók fejlődését elősegíteni kívánó támogatások, például az Európai Beruházási Bank kedvezményes hitelei formájában. A hetvenes években történt változások azonban egyértelművé tették, hogy a közös piac zökkenőmentes működése érdekében szükséges a fejletlenebb területek felzárkózásának támogatása. Ennek kivitelezésére 1975-ben létrehozták az Európai Regionális Fejlesztési Alapot, melynek általános célkitűzései, feladatai az alábbi pontokban lettek meghatározva: - A Közösségen belüli gazdasági és szociális különbségek csökkentése - A strukturális intézkedéseken keresztül megvalósuló szerkezetátalakítás támogatása Az ERFA felállításának legfontosabb célja az volt, hogy általános szinten valósítsa meg a fejlettségbeli különbségek mérséklését. Ma már a Regionális Fejlesztési Alap másik három, nem kevésbé jelentős alappal együtt alkotja a Strukturális Alapokat (továbbiakban SA): - Európai Szociális Alap 1958 munkanélküliség, munkaügyi témák kezelése - Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garancia Alap Orientációs Szekciója 1962 ágazati struktúrapolitika, szerkezetátalakítás támogatása - Halászati Orientációs Pénzügyi Eszköz 1993 halászati struktúrák fejlesztése, alkalmazkodásának segítése Ezen források támogatásainak az együttes célja az, hogy hozzájáruljanak a Közösség régióinak harmonikus, kiegyensúlyozott és fenntartható gazdasági fejlődéséhez, az emberi erőforrások fejlesztéséhez, a foglalkoztatás növeléséhez, a környezet védelméhez és javításához, az egyenlőtlenségek kiküszöböléséhez, valamint a gazdasági és társadalmi kohézió nagymértékű növeléséhez. A Strukturális Alapok mellett és azokhoz szorosan kapcsolódva működik a Kohéziós Alap, mely az Unió második legjelentősebb regionális fejlesztéspolitikát támogató 9

forrása, mely leginkább a környezetvédelemmel és a közlekedési infrastruktúra fejlesztésével kapcsolatos projektekhez nyújt jelentős támogatást. Mivel a szakdolgozat kifejezetten a Strukturális Alapok intézményrendszerével, azon belül is a Közreműködő Szervezetek magyarországi (ír összehasonlításban) szerepének, működésének bemutatásával, kritikájával foglalkozik, a regionális támogatások európai rendszerének, teljes és részletes bemutatására a szakdolgozat keretein belül nincs mód. Az első fejezetekben igyekszem átfogó képet nyújtani a regionális támogatási források működéséről, azonban a szakdolgozat hangsúlyos részei kifejezetten a Strukturális Alapok menedzselésére felállított intézményrendszerrel foglalkoznak. Azonban kezdjük az elején, hiszen a struktúra átfogó megértéséhez ismernünk kell a SA felállításának történetét, okait, nehézségeit. (Horváth Zoltán, 2002) I. 1. Az SA rendszer kialakításának kihívásai A regionális fejlettségbeli különbségek először a mediterrán országok csatlakozása kapcsán jelentkeztek valódi problémaként, ugyanis Görögország, Spanyolország valamint Portugália csatlakozása után a tagállamok közti gazdasági különbségek megugrottak, így az EU meglehetősen heterogén fejlettségű területté vált. Ebből egyértelműen következett, hogy a fejletlenebb tagállamok kompenzációt vártak a Közösségtől hátrányaik csökkentésére. Azonban a rendelkezésre álló pénzügyi források szűkössége miatt a regionális fejlesztés lehetőségei igen behatárolt keretek között mozogtak. Hatékonyabb rendszert pedig csak úgy lehetett létrehozni, hogy a korábbi célkitűzések helyett egy teljesen új, egyszerűbb, koncentráltabb szisztémát dolgoznak ki. Egészen 1985-ig igyekeztek halasztani a szükséges intézkedéseket, azonban akkor már nagyon is sürgetőnek tűnt a támogatási rendszer reformja. Az 1986-ban elfogadott Egységes Okmány 1 helyezte új alapokra a strukturális források rendszerét, s ettől a pillanattól tekinthetjük teljes értékű közösségi politikának a regionális támogatási politikát. Azonban a tagállamoknak és a csúcsszervezeteknek mindezen idő alatt rá kellett jönniük, hogy maga az Unió egységes működése is járhat bizonyos hatásokkal, melyek önmagukban is indukálhatnak regionális különbségeket (Forman Balázs, 2001), s 1 Az EK alapító szerződéseinek egyik módosító szerződése, mely 1987. január 1-jén lépett hatályba. Legfontosabb rendelkezései az egységes piac 1992 december 31-ig történő bevezetése, valamint az intézményi változtatásokkal kapcsolatos reformok. 10

melyből egyenesen következik bizonyos tagállamok részéről a kompenzációs igények felmerülése. Ennek értelmében immár nélkülözhetetlenné vált a kohézió elvének további átgondolása, valamint nem csupán tagállami szintű alkalmazása, hanem regionális, európai szintű adaptálása, mely a közös költségvetésből finanszírozott strukturális támogatások révén valósulhat meg. A nyolcvanas évek második felében megindult a strukturális támogatások részletekbe menő reformja, melynek eredményeként megvalósult az alapok tevékenységeinek koordinációja, s áttértek a hosszútávon hatékonyabb, programorientált, s nem egyéni projektekkel foglalkozó támogatási rendszerre. 1993-ban létrehozták a Kohéziós Alapot, mely a Strukturális Alapokra épülő politika szerves részévé vált, s melyet eredetileg a gazdaságilag elmaradottabb tagországok megsegítésére hoztak létre. A strukturális és kohéziós politika jelentőségének növekedését jól mutatja, hogy a közösségi kiadásokban illetve a költségvetésben elfoglalt súlya évről évre dinamikusan növekszik. Ez jól tükröződik a közösség intézményeinek strukturális forrásokkal kapcsolatos döntéshozatali folyamatában is. 1. táblázat Az EU 2004.évi költségvetési kiadási (Mrd ) Agrártámogatások 42, 8 47% Strukturális és Kohéziós 29, 6 32% Alapok Belső politikák 6, 4 7% Külső tevékenységek 4, 6 5% Adminisztráció 4, 9 5% Előcsatlakozási eszközök 3, 1 3% Összesen 91, 4 100% Forrás: europa.eu.int/comm/budget; 2004. 11. 16. 14: 50 A strukturális és kohéziós politika költségvetési kereteinek és működési rendszerének meghatározása a Tanács feladata, azonban a Parlament is jelentős befolyással bír a döntések meghozatalában. 11

A célkitűzéseket, a feladatokat és a költségvetési keretet érintő kérdésekben a Tanács konszenzussal dönt, azonban a következő, 2007-től induló költségvetési időszakban már a minőségi többség is elegendő lesz a döntések meghozatalához (Horváth Zoltán, 2002). A Bizottság szerepe kiemelkedő, hiszen a döntéskezdeményezés mellett a támogatások kiosztásáért, bizonyos programok jóváhagyásáért, illetve a rendszer működésének ellenőrzéséért is felel. Azonban a gördülékeny működés feltétele a tagországok komoly pénzügyi vállalásokra való hajlandósága. Az egyes tagállamok, mint nettó befizetők már a kilencvenes évek második felétől vállalták, hogy összes GDP-jük 0, 46 százalékát minden évben erre a célra fogják fordítani, melynek köszönhetően az Unió strukturális politikája már a kilencvenes években a közösség legnagyobb vívmányának számított. Ennek köszönhetően az EU által megvalósított programok hozzájárultak a régiók fejlesztéséhez, a határokon átnyúló régiók kialakulásához, a szomszédos országok szorosabb együttműködéséhez. Azonban megállapíthatjuk, hogy mindezek mellett a regionális politikai reformok legjelentősebb eredményének mégis az tekinthető, hogy bebizonyította, az Unió képes jelentős jövedelmek igazságos redisztribúcíójára a legrászorultabb térségek számára (Forman Balázs, 2001). Az alábbi alfejezetben részletesebben írok a Strukturális Alapok európai rendszeréről, alapelveiről, céljairól, az aktuális problémákról, illetve a tervezett változtatásokról, reformokról, melyek már a 2007-2013-as programozási-költségvetési időszakra vonatkozóan merültek fel. I. 2. A Strukturális Alapok a kilencvenes években: A regionális politika eszközeinek működését az 1988-ban, a Delors I. csomagban meghatározott négy alapelv biztosítja. A 88-as reform célja a Strukturális Alapok működésének átláthatóvá tétele volt. Ennek érdekében korábbi szabályok helyett teljesen újakat hoztak létre, melyek az alapelvekkel harmonizálva azóta is a Strukturális Alapok működésének fő irányvonalait képezik. A. Az Strukturális Alapok alapelvei: - koncentráció-koordináció - partnerség - addícionalitás - programozás, tervezés 12

- monitoring Az alapelvek tartalmáról, céljairól részletesen a dolgozat ötödik fejezetében a Közreműködő Szervezetekkel kapcsolatosan olvashatunk. (Nemzeti Fejlesztési Hivatal, 2003) B. Az SA célrendszere (2000 óta): A lefektetett új irányvonalak teljesítése és a jelentkező új kihívások kezelése érdekében a SA korábbi hat célkitűzését háromra csökkentették, mely nagyobb hatékonyságot és koncentráltabb finanszírozást eredményezett. Ma a Strukturális Alapok pénzeszközeinek 94 %-át az alábbi három célkitűzés megvalósítására használják fel: 1., A fejlődésben leginkább elmaradott régiók fejlesztésének és strukturális átalakításának elősegítése. Azon régiók részesülhetnek a támogatásból, melyekben az egy főre jutó vásárlóerő paritáson számított GDP a közösség 75 százalékos átlagánál alacsonyabb, valamint a legtávolabbi tengerentúli régiók és a távoli ritkán lakott északi területek támogathatók. 2., A szerkezetváltási nehézségekkel küzdő területek gazdasági és társadalmi átalakításának támogatása. A támogatható területen jelentős gazdasági és társadalmi változások mennek végbe, nagy a munkanélküliség, nehézségekkel küzdenek a városok, hanyatlik a mezőgazdaság, és bizonyos területek csupán a halászattól függenek. 3., Az oktatási, képzési, illetve foglalkoztatási rendszerek és politikák adaptálásának és modernizálásának támogatása. E célkitűzés lényege, hogy minden tagállam jogosult a támogatásra, melyek területén az első célkitűzésen kívül eső területek találhatóak. (Forman Balázs, 2001) A Strukturális Alapokra fordított pénzeszközök egy részét a fent említett három célkitűzés által le nem fedett területek támogatására fordítják, melyeket a Közösségi Kezdeményezések révén osztanak szét, de mivel ezek nem képezik a Strukturális Alapok szerves részét, a dolgozatban nem térek ki részletesen a Közösségi Kezdeményezések bemutatására. A reformok által meghatározott célok, eszközök, források, s a jövőbeli eredmények reménye nagyban felértékelték az uniós tagság előnyeit a már bent és a még kint levők 13

számára. Az igénybe vehető támogatások jelentős vonzerőt jelentettek, jelentenek a szegényebb térségek számára is, azonban csatlakozásuk (többek közt Magyarországé is) nem kis fejtörést okozott a még tizenöt tagú Európai Uniónak. Az ellentmondás a kezdetektől egyértelműnek és nehezen feloldhatónak tűnt. Mivel az Unió további keleti - déli bővítése jóval az uniós fejlettségi átlagtól elmaradott államok felvételét tűzte ki célul, ezért már a csatlakozást megelőzően is számítani kellett arra a tényre, hogy az újonnan csatlakozó államok be fogják nyújtani jogos igényüket a közösségi regionális támogatásokra (is). A csatlakozás azon egyenes következményére is számítani lehetett, hogy a közösségi fejlettségi szint átlaga jelentősen csökken, s az addigi legnagyobb haszonélvező országok kikerülhettek volna a támogatott körből. (Horváth Gyula, 2003) A bevont pénzügyi forrásokat hirtelen nagymértékben emelni kellett volna, ha minden tagország a kedvére akart volna tenni a Közösség. Ez egy első perctől megvalósíthatatlan verziónak számított. Az Uniónak azonban 2000-2006-os költségvetési periódus megkezdése előtt meg kellett találnia a megoldást. E sarkalatos problémára az 1999. Március 24-25-i berlini csúcson adta meg a választ a Bizottság által kidolgozott AGENDA 2000 programcsomag, mely számos változtatást javasolt, valamint tartalmazta a Bizottság 2000-2006-os költségvetési javaslatát is, immár figyelembe véve a bővítésből adódó hatásokat, s taglalta a számunkra e dolgozat szempontjából jelentős, Strukturális Alapokat érintő reformokat. A változtatásra és működtetésre szánt költségvetési összeget 275 milliárd euróban határozta meg a reformcsomag. Ennek értelmében a régi tagállamok 195 milliárd eurót használhatnának fel a Strukturális Alapok finanszírozása keretében, valamint 18 milliárd eurót a Kohéziós Alapból, míg az új tagok 47 milliárd eurót fordíthatnak strukturális fejlesztésekre. Erre a különválasztásra egyrészt azért volt szükség, hogy biztosítsák a régi tagokat, hogy a belépők nem válhatnak közvetlen versenytársukká a támogatásokért folyó versenyben, másrészt, hogy az új tagországok számára világossá tegyék az általuk elérhető források nagyságát. A reformcsomag elfogadásával a tagállamok az alapok hatékonyabb felhasználásának és szétosztásának érdekében arról is döntöttek, hogy növelik a támogatások koncentrációját, megerősítik a finanszírozási formákat, az ellenőrzést, az irányítást és az értékelést is. Emellett létfontosságúnak tartották a döntéshozatal decentralizálását (amely amúgy is aktuális problémája az Uniónak), valamint az adminisztráció csökkentését. Ezeken felül érdemes tisztázni, hogy az EU 2000-2006-os költségvetésében milyen módon jelennek meg a leendő tagok számára nyújtott támogatások. A csatlakozást megelőző időszakra három pénzügyi alapot hoztak létre, melyek Előcsatlakozási Alapok néven váltak ismertté. A 14

három alap, a már jól ismert PHARE, ISPA, SAPARD, éves mértékét állandó összegben határozta meg a közös költségvetés (Nemzeti Fejlesztési Hivatal és Tempus Közalapítvány, 2003). Összességében az egyik legjelentősebb, a legátfogóbb változtatás a támogatások koncentrációjának növelése volt, hiszen így még inkább biztosítva van a leginkább rászoruló térségek felzárkózásának segítése. Emellett sajnos akadtak még sürgető problémák, melyekre a programcsomagnak megoldást kellett nyújtania. Egyik ilyen volt a régi tagállamok bővítés utáni részesedésének kérdése a Strukturális Alapok támogatásaiból. C. Phasing out / átmeneti időszak 1. ábra SA támogatások megoszlása Forrás: www.europa.eu.int, 2004.11.15. 10:11. Eddig az Alapok fő haszonélvezői a 75 százalékos egy főre jutó GDP-átlag alatti régiók voltak. A bővítés következtében azonban sokan közülük e határ fölé kerültek, mivel az uniós fejlettségi szint átlaga a szegényebb országok csatlakozásával csökkent. Annak érdekében, hogy ez ne jelentsen azonnal nagymértékű bevételkiesést a régi haszonélvezőknek, ezen országok számára megnyitottak egy átmeneti támogatási forrást (phasing out), mely 2006 végéig fokozatosan meg fog szűnni, s így a tagállamoknak elegendő idejük marad a bővítéssel járó új szituáció kezelésére. (MTI, 2003) A mellékelt ábra jól mutatja a tagországok támogatottságának mértékét, s az Agenda 2000 óta megváltozott támogatási eloszlás változását. (A piros színnel jelölt területek tartoznak az 1. Célkitűzés alá, a lila színnel jelölt területek átmeneti időszak forrásaival gazdálkodhatnak 2005, illetve 2006 végéig, a kékkel jelölt területek a 2. Célkitűzés alá esnek, míg a sárga színű régiók 2005 végéig részesülnek átmeneti támogatásokban). (europa.eu.int/comm/regional_policy; 2004. 12. 01. 13: 24) Egy mondatban összefoglalva az e fejezetben foglaltakat elmondhatjuk, hogy az Agenda 2000 reformcsomag legnagyobb vívmányának a kezdetektől problémás területnek tekinthető strukturális és kohéziós politikára vonatkozó döntések tekinthetők, hiszen oly módon tudták hatékonyabbá tenni az alapok működését, hogy közben sem a 15

régi, sem az újonnan csatlakozott országok érdekei nem csorbultak, s a hosszú távú strukturális fejlődés alapjai biztosítva vannak az Európai Unió egész területén. D. Friss reformok, változtatások Mivel a Strukturális Alapok 1993-as reformja igen jól sikerült, azóta (napjainkig) nem érezték szükségét az uniós szervek nagyobb lélegzetvételű módosításnak, változtatásnak. A Bizottság és a tagállamok képviselői minden évben legalább egyszer találkoznak, hogy koordinálják a programokat és felügyeljék az ellenőrzési rendszerek eredményeit. (Soós Edit, 2000) Azonban az EU már megkezdte a felkészülést a 2007-2013-as programozási időszakra. Folyamatosan igyekszik tanulmányozni a regionális politika alakulását, levonni a megfelelő konzekvenciákat a 2004-2006-os időszak tapasztalataiból, és próbál előre tekinteni, már mint ami az SA alapok és a regionális fejlődés jövőjét illeti. Mivel a hazai intézményrendszer részletes bemutatására csak a dolgozat későbbi fejezeteiben kerül sor, ezért ezen alpontban csupán az általános reformokról, alapvető változtatásokról kívánok írni. A konkrét intézkedések, reformok a dolgozat több alfejezetében is említésre kerülnek. A Bizottság 2004 februárjában elfogadta a 2007-2013-ra vonatkozó EU 27 költségvetési javaslatát, és napvilágot látott a harmadik kohéziós jelentés, amely már a bővítés hatásaival is foglalkozik, és a kohéziós politika reformját is körvonalazza. (Faragó László, 2004, p. 7) E jelentés alapján kezdték el meghatározni a strukturális politika reformjainak főbb irányait. A várható reform főbb jellemzői az átláthatóság, egyszerűsítés, ellenőrizhetőség javítása, valamint az újonnan csatlakozott országok problematikája lesznek, melyek közül az első három áthatja az uniós strukturális politikát a kezdetektől, az utóbbi viszont egy új helyzet megoldását kívánja a Közösségtől. 2007-től a strukturális politika egyik fő célja a gyorsabb fenntartható növekedés elérése lesz, mely érdekében az elmaradott régiók fejlesztése továbbra is az egyik első számú feladatként szerepel majd. A következő költségvetési időszakban nem változik a strukturális kiadásokra szánt összegek aránya (GDP 0, 41 százaléka). Az összeg elosztását azonban nem rászorultság mértéke fogja eldönteni, hanem egész egyszerűen egyik felét a régi, másik felét az új tagállamok használhatják majd fel, amely a gyakorlatban viszont még nem teljesen így fog megvalósulni. Ez pontosabban azt jelenti, hogy 2011-ig a régi tagállamok nagyobb 16

összegű támogatásban részesülhetnek, melynek súlyos következménye lehet, hogy nagyban meg fog növekedni a régiók közötti fejlettségbeli különbség, akár meg is duplázódhat, s ennek eredményeképpen az Uniónak ismét szembe kell majd néznie a kétsebességes Európa kialakulásának lehetőségével. Ez a verzió eddig is komoly ellenzőkre talált, hiszen ez az irányvonal épp az alapvető cél, a fejlettségbeli homogenitás növelésének mond ellent, amely egyesek szerint a későbbiekben komoly problémákhoz vezethet. Ezen felül meg fog változni az Strukturális Alapok célrendszer is. Az eddigi három célkitűzés és a négy közösségi kezdeményezés helyett három új prioritás képezi majd a célrendszer alapját: - konvergencia (támogatások 78 százaléka) - regionális versenyképesség és foglalkoztatás (támogatások 18 százaléka) - európai területi kooperáció (támogatások 4 százaléka) A végrehajtás rendszerében nem lesznek átütő változtatások, bár említésre méltó, hogy a továbbiakban csupán három pénzügyi eszköz fog működni a korábbi hat helyett, s egy programot egyszerre csak egyetlen alap finanszírozhat. A programozási eljárás egyszerűsítése is várható, mely főképp abban fog megnyilvánulni, hogy 2007-től minden ország csupán egy fejlesztéspolitikai, stratégiai dokumentummal fog rendelkezni, mely átfogóbb jellegű lesz, kevesebb operatív részletet fog tartalmazni. Nagy vonalakban így foglalható össze a várható reformok sora, azonban konkrét információt, biztos adatot nehéz lenne leírni. Az az egy biztos, hogy a következő költségvetési periódusban fog az Unió igazán szembesülni a 2004-es bővítés következményeivel, és ennek tudatában kell majd kialakítania a hosszú távú fejlesztéspolitikai, strukturális és kohéziós politikai stratégiáját a 2014-es költségvetési periódusra vonatkozólag. (Faragó László, 2004) A következő alpontban megismerkedhetünk a programok megvalósulásának feltételeiként ismert programozási dokumentumokkal, s azok gyakorlati jelentőségével az ország fejlesztéspolitikai céljainak realizálódási folyamatában. 17

I. 3. Programozási Dokumentumok Annak érdekében, hogy a megfogalmazott célok, és a meghozott döntések a gyakorlatban is megvalósulhassanak és a tagállamok valódi haszonélvezővé válhassanak, bizonyos feltételeknek eleget kell(ett) tenniük. A financiális támogatások hozzáférésének alapvető kritériuma a tervezési dokumentumok elkészítése és elfogadtatása volt. A saját programok kidolgozásának alapjai a tervezési-statisztikai térségek rendszere, a NUTS rendszer (Nomenclature des Unites Territoriales Statistiques), amely három regionális és két lokális szinttel rendelkező, hierarchikus osztályozás (Borbély Szilvia, 1999). Magyarországon az öt szintet az alábbi egységek alkotják: 2. ábra - Magyarország regionális beosztása NUTS 1 - maga az ország NUTS 2 - több megyéből álló régió NUTS 3 - megye, közigazgatási egység NUTS 4 kistérségek NUTS 5 települések 1 Forrás: www.logsped.hu, 2004. 12. 01. 11: 19 A konkrét fejlesztési programokról szóló dokumentumok tartalmát, szerepét, jelentőségét az alábbi alpontokban ismertetem. (Borbély Szilvia, 1999) A. Egységes Programozási Dokumentum (Single Programming Document) Az EPD mint programozási dokumentum az SA általános szabályozásának 1999. évi változása után került rögzítésre a Közösség jogrendszerében. Ennek két oka volt: 1; A Bizottság egyszerűsíteni szerette volna a kis összegű támogatások elfogadásának rendjét 2; A Közösség erősíteni kívánta a régiók szerepét a területfejlesztésben. Ezen dokumentum elkészítése és az Unióhoz való benyújtása a támogatásra jogosult régió feladata. Elkészítése során bizonyos kötelező elemek bele foglalása elengedhetetlenül szükséges: - A jelenlegi helyzet leírása, a célok és a szükséges stratégia megfogalmazása - A végrehajtás prioritásai és a tervezett intézkedések leírása - Előzetes pénzügyi terv 18

- A végrehajtáshoz szükséges intézkedések - A források felhasználásának ellenőrzése (Forman Balázs, 2001) A valódi, egységes, átfogó nemzeti szintű fejlesztési stratégiát tartalmazó dokumentum azonban a Nemzeti Fejlesztési Terv, melyet a következő alpontban részletesen ismertetek. B. Nemzeti Fejlesztési Terv A Nemzeti Fejlesztési Terv (továbbiakban NFT), mint programozási dokumentum, rögzíti a tagállam jelenlegi helyzetét és a országon belül megfogalmazódott fejlesztési elképzeléseket, programokat. Szerkezete és tartalma függ az ország jelenlegi helyzetétől, és a tervezés során, az ország közigazgatásán belül kialakult munkamegosztástól. Ezen felül elemzi a gazdaság és társadalom helyzetét, és bemutatja a legfőbb egyenlőtlenségek és fejlettségbeli hiányosságok kezelésének módját. A Strukturális Alapok általános szabályozásának (1260/1999. EK Tanács rendelete) értelmében az 1. Célkitűzésbe tartozó régiók akkor kötelesek Nemzeti Fejlesztési Tervet készíteni, ha a közösségi támogatás mértéke meghaladja az egy milliárd eurót. A 2.- 3. Célkitűzésbe tartozó régiók azonban választhatnak, hogy Egységes Programozási Dokumentumot, avagy Nemzeti Fejlesztési Tervet és Közösségi Támogatási Keretet dolgoznak ki. (www.nft.hu, 2004. 10. 18. 20: 13) Azon tagállamok esetében, ahol az egész ország a támogatott területek közé, ezen belül az 1. Célkitűzésbe tartozik, ott mindkét fél számára gazdaságosabb, ha a tagállam egy, az egészére vonatkozó stratégiai tervet készít. Természetesen vannak speciális NFT- k is, például Németország és Spanyolország esetében, ahol valójában regionális és nem egységes nemzeti fejlesztési tervek vannak. Tehát ezekben az országokban a régiók nagyobb önállósággal rendelkeznek. (Forman Balázs, 2001) A 2007-2013-as programozási költségvetési periódus tervezett regionális politikája bizonyos változtatásokat fog eszközölni az országok stratégiai dokumentumaiban is. Pontosabban szólva ez azt jelenti, hogy egy országnak csupán egy fejlesztési stratégiai dokumentuma lehet 2007-től, azonban ennek konkrét formája, keretei ma még nem ismertek. Azt azonban már leszögezhetjük, hogy az NFT még inkább politikai keretjellegű stratégiai dokumentummá fog válni, melyet a Bizottságnak kell elfogadnia, s 19

mely nem tartalmaz majd annyi gyakorlati tudnivalót, mint a jelenlegi Terv, hiszen ezek átkerülnek majd a Program-kiegészítő Dokumentumokba. (Faragó László, 2004) C. Közösségi Támogatási Keret A Közösségi Támogatási Keret a programozás legfontosabb dokumentuma. A felülről jövő közösségi részpolitikák ezen a szinten találkoznak az alulról jövő kezdeményezésekkel. A Nemzeti Fejlesztési Terv leadását követően megkezdődnek a tárgyalások az Európai Bizottsággal az EU, illetve a magyar fél tényleges pénzügyi kötelezettségvállalását jelentő Közösségi Támogatási Keretről (továbbiakban KTK). A KTK- hoz kapcsolódó Operatív Programok végrehajtásáért a különböző minisztériumokban (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium, Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium, Gazdasági és Közlekedési Minisztérium, Miniszterelnöki Hivatal: Magyar Terület- és Regionális Fejlesztési Hivatal) felállított Irányító Hatóságok felelnek. Az ő munkájukat koordinálja a Nemzeti Fejlesztési Hivatalban felállított KTK Irányító Hatóság, amely átfogó felelősséggel bír a KTK végrehajtásáért. A Közösségi Támogatási Keret végösszege a tagállam és a Közösség közti tárgyalások során alakul ki a tagállam által benyújtott Nemzeti Fejlesztési Terv prioritásai alapján a Bizottság által megállapított Közösségi hozzájárulás nagyságának és feltételeinek ismeretében. A KTK tartalmazza a fejlesztési célokat, mennyiségeket, a várható fejlődés leírását, összevetve a jelenlegi helyzettel, a prioritások adaptálását a közösségi támogatások formáihoz, az országon belüli munkamegosztáshoz és a fejlesztési programokhoz, a program elkészítése és kivitelezése közben az előrejelzések, megfigyelések és az értékelések folyamatát, a támogatás formáját, a pénzügyi terv küszöbszámait, a támogatás teljes összegét és forrásait, illetve a támogatás időtartamát. Magától értetődően a Közösségi Támogatási Keretnek illeszkednie kell a Közösség költségvetéséhez, a Strukturális Alapok keretszámaihoz és a tagállam költségvetési tervezeteihez. (Nemzeti Fejlesztési Hivatal, 2003) Magyarország a 2004-2006-os 20

programozási időszakban 675 milliárd forintos uniós támogatási keretből gazdálkodhat. (www.mfor.hu/cikkek, 2004. 11. 27., 18: 03) D. Operatív Program Az Operatív Program a Közösségi Támogatási Keretnek a Bizottság által jóváhagyott végrehajtási programja, amely tartalmazza azokat az intézkedéseket, amelyek az elfogadott prioritások és a többéves program alapján végrehajtásra kerülnek, továbbá a Strukturális Alapok által nyújtott támogatások finanszírozási formáit. (Forman Balázs, 2001, p. 150) A végleges Operatív Programokat (továbbiakban OP) csak a KTK jóváhagyása után lehet kidolgozni. Az Operatív Program maximális időtartama nem haladhatja meg a KTK időkeretét. Magyarországon a következő Operatív Programok kerültek kidolgozásra: - Gazdasági és Versenyképesség Operatív Program (GVOP) - Humán Erőforrás Fejlesztési Operatív Program (HEFOP) - Agrár- és Vidékfejlesztési Operatív Program (AVOP) - Regionális Operatív Program (ROP) - Környezetvédelmi és Infrastrukturális Operatív Program (KIOP) E programok tartalmazzák a kitűzött prioritások elérése érdekében teendő intézkedések leírását, a program intézkedéseinek végső hasznát és kedvezményezettjeit, a tervezett intézkedések szelektálásának finanszírozási alapjait, a program nyilvánossá tételének módját. E. Program-kiegészítő Dokumentumok A Program-kiegészítés a regionális programozás utolsó fázisa, amelynek elfogadása szükséges a közösségi támogatások kifizetéséhez. A finanszírozási terv képezi a lényegi részét. A Program-kiegészítő Dokumentumok legfontosabb elemei a következők: - Operatív Program prioritásainak megfelelő intézkedések leírása, típusai - Valamennyi tervezett intézkedés részletes pénzügyi terve - A társfinanszírozás leírása - A program Irányító Hatóságának és monitoring rendszerének leírása (www.nfh.hu, 2004. 10. 18.,12: 12) Az Európai Unió regionális politikáját taglaló fejezet végén felhívnám a figyelmet a következő főfejezet jelentőségére, hiszen a dolgozat célja (a Közreműködő Szervezetek 21

elhelyezkedésének, szerepének bemutatása, értékelése) a hazai intézményrendszer működésének, illetve jelentőségének megértése. Ennek érdekében részletesen kitérek majd a különböző szervek, programok felépítésére, a rendszerben betöltött szerepükre, hogy az olvasó minél átfogóbb és tisztább képet kapjon a hazai SA rendszer működéséről. 22

II. A Strukturális Alapok intézményrendszere Magyarországon Európai Uniós csatlakozásunk egyik kiemelt területe a Strukturális Alapok fogadására történő felkészülésünk. A regionális politika, Kohéziós Alap, strukturális eszközök című 21-es tárgyalási fejezet 2002. júliusi lezárása után a jövőbeli források felhasználására való felkészülésünk mindennapi téma lett a közvéleményben és az illetékes szervezeteknél, hivataloknál. Az Európai Unió a forrásfelhasználás pontos mechanizmusának kialakítását a tagországokra bízza, de elvárja, hogy a felhasználás az EU alapelvek szerint történjen. Arra a kérdésre pedig, hogy az Unió miért nem konkrét, szigorú szabályozásokkal kívánja meghatározni az egyes tagországok által felállított intézményrendszerek struktúráját és működési mechanizmusát, az a válasz, hogy az Unió tanult a korábbi gyakorlatból, hiszen 1988-ig minden egyes pályázat Brüsszelbe érkezett, és egy idő után az egész rendszer áttekinthetetlenné vált. Ebből adódóan az EU feladta a rendőr-elvét, s ma már csak a stratégiai szint, az átfogó kép érdekli. (Öcsi Béla, 2003) Az Alapok irányításának és ellenőrzésének intézményi keretei az Európai Unió vonatkozó rendeleteiben kerültek meghatározásra. Az Strukturális Alapok esetében a Tanács 1260/1999/EK rendelete a Strukturális Alapokra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról határozza meg az alábbi intézmények jogait és kötelességeit: - Irányító Hatóságok (továbbiakban IH) - Monitoring Bizottságok (továbbiakban MB) - Kifizető Hatások (továbbiakban KH) Az Irányító Hatóságok és a Kifizető Hatóság feladatokat delegálhatnak a Közreműködő Szervezetekre, melyek szerepét és kötelességeit a Bizottság 438/2001/EK rendelete a Strukturális Alapok keretében nyújtott támogatások irányítási és ellenőrzési rendszerei tekintetében az 1260/1999/EK tanácsi rendelet végrehajtásának részletes szabályairól, foglalja össze. Természetesen Magyarországon sem egyik pillanatról a másikra került felállításra a rendszer, hanem a már korábban kidolgozott hazai Széchenyi Terv szolgálta az Unió által megkövetelt mechanizmusok fokozatos átvételét. A Széchenyi Terv jelentős előrelépést hozott a felkészülésben, mivel szorosabb kapcsolatot teremtett a stratégiai tervezés és a források felhasználása között, valamint alapot adott a szükséges intézményrendszer felállításához, arról nem is beszélve, hogy a kedvezményezettek is közvetlenül 23

megismerhették a pályázati rendszert. Valójában még sok finomításra volt szükség, mire teljes mértékben EU - konformmá vált, de mindenesetre könnyebbséget jelentett, hogy egy működő rendszert kellett továbbfejleszteni és nem egy teljesen ismeretlen területre lépni. A változtatások megfogalmazásához szükséges tapasztalatok a pályázatkezelő szerveknél (például Magyar Vállalkozás-fejlesztési Kht.) halmozódtak fel, amelyek kidolgozták a fejlesztéshez szükséges stratégiát, javaslatokat tettek a változtatásra. Természetesen még most sem tökéletes a rendszer, mindig van min javítani, azonban ez mindenki számára nyilvánvaló, hogy egy hosszú tanulási folyamat vette kezdetét 2004. Május 1-jén. (Magyar Vállalkozásfejlesztési Kht.,2001) 2002. Júniusában azonban elnyerte majdnem végleges formáját az SA és KA (Kohéziós Alap) hazai intézményrendszere. Az 1218/2002. (XII. 29) Kormány határozat a Nemzeti Fejlesztési Terv és az Operatív Programok elfogadásáról és a tervező munka további menetéről, valamint a végrehajtás intézményrendszerével kapcsolatos időszerű feladatokról rendelkezik, meghatározta az intézményrendszer kezdetleges formáit, azonban ezt a határozatot a későbbiekben felváltotta az 1/2004. (I. 5.) Kormányrendelet az Európai Unió Strukturális Alapjaiból és Kohéziós Alapjából származó támogatások hazai felhasználásáért felelős intézményekről, mely véglegesen megjelölte a Nemzeti Fejlesztési Terv, az Operatív Programok és az Irányító Hatóságok működési kereteit. A végrehajtásban fontos szerepet játszó Közreműködő Szervezetek feladatai is e Kormányrendelet keretében kerültek meghatározásra, azonban konkrétan, az Operatív Programokra lebontva, a (dolgozat gyakorlati példái szempontjából lényeges) GVOP végrehajtásában közreműködő szervezetek kijelöléséről szóló 15/2004. (II. 16) GKM- IHM-OM-PM-TNM együttes rendelete határoz a részt vevő szervezetek listájáról. A számos kapcsolódó jogszabály közül kiemelhetjük a költségvetésre vonatkozó 1/2004. (II. 16) TNM FMM FVM GKM KvVM - PM együttes rendeletét az Európai Unió strukturális alapjaiból, valamint az ISPA/ Kohéziós Alapjából származó támogatásokhoz kapcsolódó költségvetési előirányzatok felhasználásának egyes szabályairól, valamint az eljárásrendre vonatkozó 14/2004. (VII. 13.) TNM GKM FMM FVM - PM együttes rendeletét a Strukturális Alapok és a Kohéziós Alap felhasználásának általános eljárási szabályairól. Az alábbiakban a fent említett rendeletek által meghatározott, ám a mai napig változó állami szervezetek Strukturális Alapokkal kapcsolatos feladatköreit, felépítését, funkcióit kívánom ismertetni. 24

II. 1. Közösségi Támogatási Keret Irányító Hatóság A Közösségi Támogatási Keret (KTK) megvalósításáért a Közösségi Támogatási Keret Irányító Hatóság felel, amely a Strukturális Alapok intézményrendszerének központi elemét képezi. A KTK Irányító Hatóság átfogó, általános felelőssége a KTK végrehajtására, a Strukturális Alapok felhasználásával összefüggő tevékenységek összehangolására terjed ki. A Hatóság felelős a KTK végrehajtási rendszerének előkészítéséért és a végrehajtás koordinációjáért, amely magában foglalja: a KTK Monitoring Bizottság létrehozását és működtetését, a KTK megvalósításának folyamatos nyomon követését, a KTK Menedzsment Bizottság működtetését, titkársági feladatainak ellátását az intézményrendszer kialakításával és továbbfejlesztésével kapcsolatos tevékenységeket (pl. akkreditáció, képzés, háttéranyagok, szakmai támogatás, stb.), a KTK végrehajtásához szükséges szabályozók, eljárásrendek, irányelvek kialakítását és alkalmazásuk, érvényesülésük figyelemmel kísérését, a statisztikai és pénzügyi adatokat szolgáltató, egységes monitoring információs rendszer kialakítását és működtetését (EMIR Egységes Monitoring Információs Rendszer), a Strukturális Alapok értékelési koncepciójának kialakítását és végrehajtását illetve a KTK végrehajtására vonatkozó éves és zárójelentések elkészítését, a tájékoztatási és nyilvánossági feltételeknek való megfelelés biztosítását, ennek érdekében nemzeti kommunikációs akcióterv elkészítését és megvalósítását, illetve egységes arculati kézikönyv kidolgozását, és az Európai Bizottsággal a Közösségi Támogatási Keret vonatkozásában való folyamatos kapcsolattartást. A KTK IH nem felelős a Program Kiegészítő Dokumentumok módosításáért és végrehajtásáért. A KTK Irányító Hatóság szerepét a Nemzeti Fejlesztési Hivatalon belül Dr. Heil Péter Közösségi Támogatások Koordinálásáért felelős elnökhelyetteshez tartozó főosztály tölti be. (Nemzeti Fejlesztési Hivatal, 2003) 25

II. 2. Közösségi Támogatási Keret Monitoring Bizottság A Monitoring Bizottság a KTK fő koordinációs és döntéshozó testülete. A Bizottság a programok eredményes végrehajtásáért, illetve minőségéért felel. A Bizottság felelősségei a 124/2003 Kormány rendeletben az Európai Unió által nyújtott egyes pénzügyi támogatások felhasználásával megvalósuló programok monitoring rendszerének kialakításáról, lettek meghatározva. A KTK Monitoring Bizottságot a Közösségi Támogatási Keret jóváhagyását követő három hónapon belül kell kijelölni. A KTK Monitoring Bizottság az alábbi feladatokért felelős: - elfogadja és módosítja a Program-kiegészítő Dokumentumot - mérlegeli és elfogadja a finanszírozásra kerülő tevékenységek kiválasztására vonatkozó kritériumokat - vizsgálja a támogatás konkrét céljainak megvalósítása érdekében elvégzett munkát - megvizsgálja a megvalósítás eredményeit - elfogadja és áttekinti az éves és záró jelentéseket - mérlegeli és jóváhagyja az Alapok hozzájárulására vonatkozó európai bizottsági határozat tartalmának módosítására tett javaslatokat - a támogatás korrekciójára vagy átvizsgálására vonatkozóan javaslatokat terjeszt elő - elfogadja a kommunikációs akciótervet (Nemzeti Fejlesztési Hivatal, 2004 / b) A Monitoring Bizottság összetétele A fent említett rendelet többek között arról is rendelkezik, hogy az Unió és a tagállam közötti kapcsolatokban részt kell venniük a regionális és helyi hatóságoknak, a gazdasági és szociális partnereknek és más illetékes testületeknek. Érdekességként megemlíteném, hogy az Unió még ezen a szinten is ügyel az esélyegyenlőség biztosítására, hiszen a nemek közötti egyensúlyról is gondoskodni kell a Monitoring Bizottság összeállítása során. Az Irányító Hatóság képviselője látja el a Monitoring Bizottság elnöki tisztét és az Irányító Hatóság kötelessége a titkársági feladatok ellátásának biztosítása is. 26

A Bizottság pontos összetételét a Közösségi Támogatási Keretben, az Operatív Programban vagy a Monitoring Bizottság ügyrendjében kell meghatározni. A teljes jogú tagok mellett természetesen jelen vannak tanácsadók is. II. 3. KTK Menedzsment Bizottság Bár a források felhasználásának stratégiai szintű összehangolásáról a KTK Monitoring Bizottság gondoskodik, a napi végrehajtás során felmerülő koordinációs kérdések kezelése is kiemelt figyelmet igényel. A megvalósítás teljes időszakában biztosítani kell, hogy a megvalósítási eljárások kompatibilisek és minden Operatív Program esetében egységesek legyenek. Ez elősegíti a költséghatékonyságot és növeli a végrehajtás rendszerének átláthatóságát. A KTK Irányító Hatóság által működtetett Menedzsment Bizottság feladata az Operatív Programok megvalósítása során felmerülő horizontális jellegű kérdések kezelése is. A Menedzsment Bizottság feladata, hogy e kérdéseket rendszeresen megtárgyalja, problémák esetén megoldási javaslattal szolgáljon, és egyben fóruma legyen a tapasztalatcserének. Amennyiben szükséges, a Bizottság kezdeményezheti, hogy az érintett horizontális jellegű kérdés (környezetvédelem, esélyegyenlőség) megfelelő szintű, hazai szabályozás keretében kerüljön rendezésre. A KTK Menedzsment Bizottság tevékenysége semmilyen formában nem sérti vagy korlátozza sem a Monitoring Bizottságok döntéshozatali kompetenciáját, sem az Irányító Hatóságok felelősségét. A Menedzsment Bizottság összetétele KTK szinten a Menedzsment Bizottságban a KTK Irányító Hatóság, az OP Irányító Hatóságok és a Kifizető Hatóság vesznek részt. A koordináció érdekében a KTK Menedzsment Bizottság munkájában a Kohéziós Alap végrehajtásáért felelős intézmények is részt vesznek. (Nemzeti Fejlesztési Hivatal, 2003) II. 4. Operatív Program Irányító Hatóságok Az Operatív Programok hatékony, megfelelő irányításáról és megvalósításáról az Irányító Hatóságok gondoskodnak. Feladatuk ellátása során biztosítaniuk kell, hogy a végrehajtás összhangban álljon a vonatkozó hazai szakpolitikákkal és az adott fejlesztési terület vonatkozásában a lehető legnagyobb haszonnal járjon. Az Irányító Hatóságok a szakminisztériumokkal és más partnerekkel együttműködve az alábbiakról gondoskodnak: 27

az Operatív Programok és a Program-kiegészítő Dokumentumok kidolgozása, az Operatív Program Monitoring Bizottságának működtetése, beleértve a szükséges logisztikai és szakmai tevékenységek ellátását, az ágazati szükségleteknek megfelelő programok megvalósítása az illetékes Monitoring Bizottság útmutatásai, véleménye, az Operatív Program rendelkezései, valamint a vonatkozó Európai Uniós szabályozók alapján és a hazai szakpolitikákkal összhangban, az Operatív Programban meghatározott - output, eredmény és hatás - mutatók teljesítése, illetve amennyiben lehetséges meghaladása, a megvalósításra vonatkozó rendszeres adatszolgáltatás az egységes monitoring információs rendszer keretében, az éves végrehajtási jelentés elkészítése és a Monitoring Bizottság jóváhagyását követően az EU Bizottság számára történő benyújtása, az OP szintű szabályozók, eljárásrendek, irányelvek, ellenőrzési nyomvonal kialakítása és alkalmazásának nyomon követése, az Operatív Program végrehajtásában részt vevő közreműködő szervezetek felkészítése, teljesítményük, működésük nyomon követése, OP szintű tájékoztatási és a nyilvánosságot előmozdító, illetve az értékelési feladatok megvalósítása. (Nemzeti Fejlesztési Hivatal, 2003) Az OP Irányító Hatóságok Magyarországon: - Gazdasági Versenyképesség OP IH: Gazdasági és Közlekedési Minisztérium - Környezetvédelem és Infrastruktúra OP IH: Gazdasági és Közlekedési Minisztérium - Humán Erőforrás Fejlesztés OP IH: Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium - Agrár és Vidékfejlesztési OP IH: Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium - Regionális Fejlesztési OP IH: Nemzeti Területfejlesztési Hivatal (www.gvop.hu, 2004. 10. 08., 09:1) Az Operatív Program Irányító Hatóságok, melyek a fent említett minisztériumokon belül főosztályként működnek, Közreműködő Szervezetek bevonásával látják el feladataikat, valamint szorosan együttműködnek a partner minisztériumokkal, mivel egy- 28

egy Operatív Program több minisztérium illetékessége alá esik (például a GVOP végrehajtásában részt vesz az Informatikai és Hírközlési Minisztérium, az Oktatási Minisztérium, valamin a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium). Ezen felül a titkársági teendők felelősségei is az Irányító Hatóságokra hárulnak, ami annyit jelent, hogy előkészítik illetve dokumentálják az üléseket, valamint biztosítják az ülések közötti koordinációt. II. 5. Operatív Program Monitoring Bizottság A Strukturális Alapokat megvalósító Operatív Programok mindegyike külön Monitoring Bizottsággal rendelkezik, amely az Operatív Program legfelsőbb szintű koordinációs és stratégiai döntéshozó testülete. A Monitoring Bizottság feladat- és felelősségi köre a következőkben összegezhető: a program-kiegészítő dokumentum jóváhagyása, szükség szerint módosítása, ideértve a támogatás figyelemmel kísérésére szolgáló fizikai és pénzügyi mutatókat is, az egyes intézkedések keretén belül támogatandó tevékenységek kiválasztási követelményeinek meghatározása, az Operatív Program elfogadását követő hat hónapon belül, a támogatás célkitűzéseinek megvalósítása során elért előrehaladás rendszeres felmérése, a megvalósítás eredményeinek áttekintése, különös tekintettel az egyes intézkedések kapcsán kitűzött célok elérésére, az Irányító Hatóság által elkészített éves és végső megvalósítási jelentések elemzése és jóváhagyása az Európai Bizottsághoz történő benyújtás előtt, olyan, a források felhasználásának megváltoztatására vagy felülvizsgálatára vonatkozó javaslatok megtétele az Irányító Hatóság felé, amelyek előmozdítják a Strukturális Alapok céljainak elérését, illetve javítják a támogatások kezelését, a pénzügyi menedzsment feladatok ellátását. II. 6. Kifizető Hatóság A Kifizető Hatóság felelős a kifizetések iránti kérelmek összeállításáért és előterjesztéséért valamint az Európai Bizottság által teljesített fizetések átvételéért. A Tanács 1260/1999. számú rendeletének 32. paragrafusa és a Bizottság 438/2001 sz. rendeletének 8. és 9. cikkei és a 1681/94 sz. rendelete határozza meg a Hatóság 29