A fejlesztési tervekben való illeszkedés vizsgálata a hagyományőrzést illetően a Tokaji Borvidék területén. Összegző tanulmány

Átírás

1 A fejlesztési tervekben való illeszkedés vizsgálata a hagyományőrzést illetően a Tokaji Borvidék területén Összegző tanulmány Készítette: Tokaj Borvidék Fejlesztési Tanács Tokaj-Budapest, október 30. 1

2 TARTALOM 1. VEZETŐI ÖSSZEFOGLALÓ A TANULMÁNY CÉLJA, FELÉPÍTÉSE 8 MÓDSZERTAN A FEJLESZTÉSI TERVEKBEN VALÓ ILLESZKEDÉS VIZSGÁLATA A HAGYOMÁNYŐRZÉS TERÉN A HAGYOMÁNYŐRZÉS TÉMAKÖRÉNEK MEGJELENÉSE EURÓPAI UNIÓS FEJLESZTÉSI DOKUMENTUMOKBAN Európa 2020 Stratégia Az Európai Unió Területi Agendája A HAGYOMÁNYŐRZÉS TÉMAKÖRÉNEK MEGJELENÉSE AZ ORSZÁGOS SZINTŰ FEJLESZTÉSI DOKUMENTUMOKBAN Országos Fejlesztési és Területfejlesztési Koncepció (OTFK) A hagyományőrzés fogalmának megjelenése az OTFK-ban Nemzeti vidékstratégia A hagyományőrzés megjelenése a nemzeti vidékstratégiában A Nemzeti Turizmusfejlesztési Koncepció (NTK) A hagyományőrzés fogalmának megjelenése az NTK-ban A Magyar Kulturális Stratégia (MKS) A hagyományőrzés szerepe a Köznevelés-fejlesztési stratégiában A HAGYOMÁNYŐRZÉS TÉMAKÖRÉNEK SZEREPE A BORSOD-ABAÚJ-ZEMPLÉN MEGYEI TERÜLETFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓKBAN Borsod-Abaúj-Zemplén megye Területfejlesztési Koncepciója, Helyzetelemzés A hagyományőrzés szerepe a megye helyzetelemző dokumentumában Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Fejlesztési Program, Stratégiai Programrész A hagyományőrzés szerepe a Stratégiai Programrészben Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Fejlesztési Program, Operatív Programrész A HAGYOMÁNYŐRZÉS SZEREPE TOKAJ-HEGYALJA VÁROSAINAK INTEGRÁLT TELEPÜLÉSFEJLESZTÉSI STRATÉGIÁJÁBAN Tokaj Város Integrált Településfejlesztési Stratégia 33 2

3 Helyzetelemző rész Stratégiai rész A hagyományőrzés szerepe a helyzetelemző és stratégiai részben Sárospatak Város Integrált Településfejlesztési Stratégia, Gazdasági Program A hagyományőrzés szerepe a fejlesztési dokumentumban Sátoraljaújhely Város Integrált Településfejlesztési Stratégia, Gazdasági Program A hagyományőrzés szerepe a fejlesztési stratégiában Szerencs Város Integrált Településfejlesztési Stratégia, Gazdasági Program A hagyományőrzés szerepe Szerencs ITS dokumentumában A HAGYOMÁNYŐRZÉS SZEREPE TOKAJ-HEGYALJA VILÁGÖRÖKSÉGI KEZELÉSI TERVÉBEN A terv általános célja és felépítése A hagyományőrzés szerepe a kezelési tervben Kapcsolódási mátrix TOKAJ-HEGYALJA ÁLTALÁNOS BEMUTATÁSA, TÁRSADALOMTÖRTÉNETI FEJLŐDÉSE ELHELYEZKEDÉS, TELEPÜLÉSSTRUKTÚRA A TÉRSÉG TÖRTÉNETI KIALAKULÁSA, TÁRSADALOMTÖRTÉNETI FEJLŐDÉSE A rendszerváltozás hatása a térség életére TOKAJ-HEGYALJA, MINT VILÁGÖRÖKSÉGI HELYSZÍN KRONOLÓGIAI ÖSSZEFOGLALÓ TÁRSADALOMTÖRTÉNETI VONATKOZÁSOK, ETNOGRÁFIAI ÖSSZETÉTEL A térség társadalomtörténete a 20. századig Demográfiai jellemzők, etnikai és nemzetiségi összetétel A népesség korösszetétele Tokaj-Hegyalján A nemzetiségek jelenléte napjainkban Tokaj-Hegyalján A kultúra és hagyományok kapcsolata a különböző vallásfelekezetekkel és nemzetiségekkel A HAGYOMÁNYŐRZÉSSEL KAPCSOLATOS FOGALMAK, ÉRTELMEZÉSE A HAGYOMÁNYŐRZÉS FOGALMA A HAGYOMÁNYOK MEGJELENÉSE A NÉPMŰVÉSZETBEN, A NÉPI DÍSZÍTŐMŰVÉSZET FOGALMI HÁTTERE HAGYOMÁNYŐRZÉS A TOKAJI-BORVIDÉKEN 82 3

4 5.1. KULTURÁLIS ÖRÖKSÉG ÉS HAGYOMÁNYOK Kézműves hagyományok, népi díszítőművészet Kerámia Hímzések, szőttesek Kádárság Egyéb kézműves tevékenységek Népzene, néptánc, népviselet, népszokás Az erdőbényei kádártánc A néptánc hagyományőrzése napjainkban, néptáncegyüttesek Népzene, népdalok Irodalom és költészet További hagyományok, népszokások Tokaj környékén A SZŐLŐMŰVELÉSHEZ ÉS BORÁSZATHOZ KAPCSOLÓDÓ HAGYOMÁNYOK A tokaji bor készítésének története A hagyományok alapja, a térség egyedi szimbóluma: az aszú Szőlőművelés, boros edények A szüret és a hozzá kapcsolódó népszokások A borutak, mint a hagyományos borfajták megőrzésének lehetőségei GASZTROKULTURÁLIS HAGYOMÁNYOK A gasztronómiai hagyományok fejlődéstörténete Tokaj-Hegyalján Helyi specialitások, gasztronómiai örökség Hagyományos ételek, helyi receptek Kézműves élelmiszerek, édességek, gasztronómiai különlegességek Helyi őstermelői és kézműves termékek piaca Kézműves termékek ÉPÍTÉSZETI TÁRGYI EMLÉKEK, ELJÁRÁSOK, HAGYOMÁNYOK TOKAJ-HEGYALJÁN A tájban megjelenő épített örökség A borvidéket jellemző településtípusok és sajátos szerkezeti elemek Pinceállomány A teraszos szőlőművelés emlékanyaga Építéstechnológia A települések épített öröksége Tokaj-Hegyalja múzeumai Tájházak Tokaj-Hegyalján 175 4

5 Vallások és hagyományőrzés az épített környezetben A Szent Erzsébet Út Zempléni zsidó hagyományok, emlékhelyek Történelmi hagyományok és épített örökség A Rákóczi-kultusz A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Értéktár A HAGYOMÁNYŐRZÉS INTÉZMÉNYESÜLÉSE A HAGYOMÁNYŐRZŐ, KULTURÁLIS PROFILÚ CIVIL SZERVEZETEK HAGYOMÁNYŐRZŐS ÉS EGYÉB KULTURÁLIS RENDEZVÉNYEK A térség legjelentősebb rendezvényei ÖSSZEFOGLALÁS HIVATKOZOTT IRODALMAK MELLÉKLETEK MŰEMLÉK ÉPÜLETEK TOKAJ-HEGYALJÁN A TOKAJI-BORVIDÉK TELEPÜLÉSEIN MŰKÖDŐ KULTURÁLIS PROFILÚ, HAGYOMÁNYŐRZŐST IS GYAKORLÓ CIVIL SZERVEZETEK 234 5

6 Képek jegyzéke: 1. kép: A Sárospataki Kerámia Manufaktúra logója és termékei kép: Sárospataki festett kerámiák kép: Mádi kerámia Farkas Judit és Szabó Áron munkáiból kép: Bodrogkeresztúri kerámiák kép: Úrihímzés kép: Szőttes Sárazsadányból kép: Alkotóház Tállyán kép: Kádáripari termékek kép: Erdőbényei kádártánc régen kép: Erdőbényei kádártánc napjainkban kép: A Bodrog Néptáncegyüttes kép: A Heimat Néptánc Egyesület Hercegkúton kép: A Tokaji Aszú kép: Csobolyó kép: Szüreti felvonulás Tokajban kép: A Tokaj-Hegyaljai piac kép: Hagyományos Szerencsi termékek kép: Erdőhorváti perec kép: Mádi sajtkülönlegességek kép: Világörökségi pincesor Hercegkúton kép: A Sárospataki Rákóczi Múzeum kép: Kazinczy Ferenc Múzeum kép: A Magyar Nyelv Múzeuma kép: A Zemplén Múzeum kép: A Szerencsi Cukorgyár Emlékpark kép: A monoki Kossuth-emlékház kép: A Tokaji Múzeum kép: A Sárospataki Református Kollégium tudományos gyűjteménye kép: A tolcsvai Bormúzeum kép: Trófeaház Makkoshotykán kép: A bodrogkeresztúri Magyar Motorok Múzeuma kép: Sátoraljaújhely Börtönmúzeum kép: A legyesbényei Helytörténeti Múzeum kép: A golopi Ősi Magyar Címer- és Zászlókiállítás kép: Az erdőbényei tájház kép: A sárazsadányi néprajzi kiállítás

7 37. kép: A hercegkúti tájház kép: A bodrogkisfaludi tájház kép: A rátkai tájház kép: A Szent Erzsébet Út állomásai kép: A mádi zsinagóga kép: A tokaji zsinagóga kép: A Rákóczi kultusz hagyományőrzői kép: A Rákóczi kultusz hagyományőrzőinek felhívása kép: A sárospataki Hild-tér Makovecz Imre munkássága nyomán kép: Sváb hagyományőrző csoport Rátkán kép: A Fesztiválkatlan Tokajban kép: Old-timer fesztivál kép: A Bor, mámor, Bénye fesztivál kép: A Madárijesztő Fesztivál és Bortúra kép: A mádi Furmint Ünnep kép: Szent Orbán ereklyéje kép: A sárospataki bábfesztivál kép: A Zempléni Fesztivál egyik hangversenye kép: A szerencsi csokoládéfesztivál kép: Szüreti napok Tokajban

8 1. VEZETŐI ÖSSZEFOGLALÓ 1.1. A TANULMÁNY CÉLJA, FELÉPÍTÉSE Tokaj-Hegyalja az ország egyik legelmaradottabb térsége, ezzel együtt kiemelt fejlesztési térség, világörökségi terület, így különösen fontos, hogy a társadalmi és gazdasági helyzetét, kulturális és környezeti adottságait minél több aspektusból bemutató empirikus kutatások, kritikai elemzések, részletes helyzetfeltáró dokumentumok készüljenek. Ehhez illeszkedik jelen kutatás, illetve összegző zárótanulmánya, amely a térség hagyományőrzéssel kapcsolatos tevékenységeit gyűjti össze, illetve mutatja be strukturált formában. Az elemzés célja egyrészt, hogy Tokaj-hegyaljai történelmi borvidék kultúrtáj világörökségi területre, annak 27 településére vonatkozóan részleteiben bemutassa a hagyományőrzés szerepét, megjelenését a különböző térségi szintű így az európai uniós, országos, megyei, Tokaj-hegyaljai, valamint települési fejlesztési dokumentumokban, feltárja azok főbb irányvonalait, a témakörhöz kapcsolódó esetleges hiányosságait. Ennek eredményeképp kiderül, hogy a fejlesztések szempontjából releváns dokumentumokban mennyire illeszkednek egymáshoz a hagyományőrzéssel kapcsolatos tevékenységekkel kapcsolatos előfordulások. Másrészt a kapcsolódó kutatások, szakirodalmi háttéranyagok, valamint személyes mélyinterjúk eredményeiből feltárja a hagyományőrzés jelenlegi térségi szerepét és helyzetét, ismerteti a települések hagyományőrzéssel kapcsolatos tevékenységeit, eseményeit, szervezeteit. Végül a dokumentum összegzi a kutatási eredményeket, és javaslatot tesz arra vonatkozóan, miként lehetne a fejlesztési dokumentumokban foglaltak, valamint a reális helyzetkép összhangját a leghatékonyabban megteremteni. A tanulmány szerkezeti felépítését logikus szempontokat követve az alábbiak szerint alakítottuk ki: 1) A térség általános bemutatása, elhelyezkedése, településszerkezetének ismertetése. 2) A hagyományőrzés mai folyamatainak megismerése céljából nélkülözhetetlen Tokaj- Hegyalja társadalomtörténeti fejlődésének, az etnográfiai és demográfiai szerkezetének leírása (különös tekintettel multikulturális jellege és a több nemzetiség együttes jelenléte miatt), így ennek bemutatása hangsúlyos szerepet kapott. 8

9 3) A hagyományőrzés fogalmi kereteinek ismertetése annak érdekében, mely szegmenseit és megjelenési formáit vizsgáltuk. 4) A hagyományőrzés főbb tevékenységeinek bemutatása Tokaj-Hegyalján, települési szinten. 5) A fejlesztési dokumentációk áttekintése és kritikai értékelése, kapcsolódási mátrix készítése az illeszkedésvizsgálat céljából. 6) Összegzés és javaslattétel. A dokumentum elkészítésében számos tudományterület szakemberei képviseltették magukat, többek között geográfusok, szociológusok, közgazdászok, jogi szakértők, vagyis nem kizárólag egy néprajzi, kultúrantropológiai leírás készült, hanem a kutatás komplexitását és több nézőpontúságát biztosító, empirikus módszereket alkalmazó, kritikai megfogalmazásokkal tűzdelt, javaslattevő elemzés. 9

10 1.2. MÓDSZERTAN A tanulmány elkészítését módszertani sokszínűség jellemezte, több tudományterület metodikája került alkalmazásra. 1) Kapcsolódó kutatási háttéranyagok áttekintése, a hagyományőrzéshez kapcsolódó illeszkedési pontok vizsgálata: Tokaj-Hegyalja néprajzi, történelmi, irodalmi, építészeti, gasztronómiai, kézműves, képzőművészeti, folklorisztikus hagyományai - mind jelen, mint múltban létező, a jelenben éledező és a jövőben újjáéleszteni szándékozott - gyűjtéséhez, részletes leírásához nagy segítséget nyújtottak a térségről - mind társadalom-, mind természetföldrajzi egység. Valamint a 27 településről szóló monográfiák, társszerzős, szerkesztett könyvek, atlaszok, összehasonlító elemzések. Ezen kívül számos etnográfiával, történelmi fejlődéssel, urbanizációval, borászattal, hagyományteremtéssel, hagyományok őrzésével foglalkozó szakirodalmak is releváns alapját jelentették a tanulmánynak. A hagyományőrzés jelenlegi helyzetét azonban lehetetlen bemutatni a legfrissebb fejlesztéseket, elképzeléseket, eseményeket prezentáló honlapok nélkül. A települések kiváló, gyakran aktualizált honlapjai, valamint Hegyaljával, Zemplénnel foglalkozó honlapok mind-mind friss információval szolgáltak az elemzés minőségének javításához. 2) A szakirodalmak és online-felületek azonban tudományosan alkalmatlanok egy ilyen horderejű összegző munka elvégzéséhez, éppen ezért számos (összesen 20 darab) mélyinterjú készült a Tokaji-borvidéken élő, több évtizedes szakmai tevékenységgel rendelkező helyi, térségi vezetőkkel, értelmiségiekkel, véleményformálókkal. A mélyinterjúk alanyai többek között: Településvezetők, így polgármesterek, alpolgármesterek, települési főépítészek, kulturális referensek; kulturális intézmények vezetői: múzeumigazgatók; civil szervezetek elnökei, tagjai; egyéb véleményformálók: helytörténészek, borászok, kutatók, egyetemi és főiskolai oktatók, középiskolai tanárok. 10

11 A tőlük kapott, majd a tanulmánykészítés során szisztematizált, összefésült hihetetlen részletgazdag információbázis kiváló kiegészítést nyújt a szakirodalmakban leírt hagyományőrzéssel, a térségi, települési kulturális élettel kapcsolatos tudásanyaghoz. 3) Hatályban lévő térségi tervezési és fejlesztési dokumentációk áttekintése és illeszkedésvizsgálata, kritikai elemzése, különböző területi szinteken: Európai Uniós fejlesztéspolitikai dokumentumok; országos szintű koncepciók és stratégiák; megyei, valamint városi léptékű koncepciók, programok és stratégiák áttekintése. 11

12 2. A FEJLESZTÉSI TERVEKBEN VALÓ ILLESZKEDÉS VIZSGÁLATA A HAGYOMÁNYŐRZÉS TERÉN A fejezet célja áttekinteni a hazánkban elérhető, különböző földrajzi léptékekben megfogalmazott terület- és településfejlesztési koncepciókban Tokaj-hegyalja térségének szerepét, különös tekintettel arra, hogy a hagyományőrzés fogalma és jelentősége miként artikulálódik az egyes dokumentumokban. Az elemzés az európai uniós, majd az országos szintű dokumentumokkal kezdődik, ezt követően rátér Borsod-Abaúj-Zemplén megye koncepcióinak vizsgálatára, végül pedig a Tokaj-hegyalja térségben lévő négy város Integrált Településfejlesztési Stratégiája kerül az elemzés középpontjába. Az áttekintés utolsó fejezetként megjelenik a Tokaji Borvidék Világörökségi Kezelési terve, mely csak Tokaj-hegyaljára fókuszál, és ott is áttekintésre kerül röviden, hogy a hagyományőrzés milyen módon jelenik meg A HAGYOMÁNYŐRZÉS TÉMAKÖRÉNEK MEGJELENÉSE EURÓPAI UNIÓS FEJLESZTÉSI DOKUMENTUMOKBAN Európa 2020 Stratégia Az Európa 2020 Stratégia dokumentumát az Európai Bizottság hivatalos közleményeként lehet tekinteni, amit 2010-ben adtak ki abból a célból, hogy az Unió intelligens, fenntartható és inkluzív növekedési céljait meghatározzák. A stratégia megírásának hátterében több olyan társadalmigazdasági változás áll, mellyel az évtized fordulóján a EU-nak szembe kellett néznie. Az első és legfontosabb ilyen kihívás a már 2008 óta tartó globális pénzügyi válság, melyből a kilábalás csak a tagállamok közötti fokozottabb egymásrautaltság felismerésével lehetséges. A válság okozta munkanélküliség és adósságterhek növekedése egy olyan probléma, amit 2020-ig orvosolni kell. Európa vezetői felismerték, hogy az eddigi hagyományos gazdasági üzletmenetet folytatva nem lehet kilábalni a válságból, új irányokra van szükség. Az Európai Bizottság javaslata szerint öt terület van, amivel a fejlesztési stratégiának kiemelten kell foglalkoznia: a foglalkoztatás, a kutatás és innováció, az éghajlatváltozás és energiaügyek, az oktatás valamint a szegénységgel szembeni küzdelem. A dokumentum első fejezetében megjeleníti Európa átalakulási pillanatát és nehézségeit a közelmúltban. A válság miatt az eddigi növekvő gazdasági eredmények szinte megsemmisültek, de 12

13 így fény derült Európa strukturális hiányosságaira. Az egyik ilyen hiányosság, hogy az EU nem tudott annyira termelékeny lenni, mint a más kontinensen lévő versenytársai. Ennek legfőbb oka a K+F és innovációra költött beruházások alacsony volta, az ICT szektorban való elmaradottság és az üzleti struktúrában lévő különbségek. A másik hiányosság a stratégia szerint, hogy az európai állampolgárok foglalkoztatottsági rátája és munkával töltött ideje jóval elmarad az USA vagy Japánban mértektől. Az öreg kontinens harmadik legfőbb problémája pedig az társadalom elöregedésének felgyorsulása, aminek egyenes következménye a nyugdíj és társadalombiztosítás alapú jóléti állami rendszerek átlagon felüli megterhelése. E kihívások miatt az Európai Uniónak gyors és határozott cselekvési tervre van szüksége. A stratégia második fejezetében kifejtésre kerül a már említett 5 stratégiai terület, amit 2020-ig fejlesztenie kell az Uniónak. A fejezetben egy jövőkép rajzolódik ki arról, hogy az európai politikusok milyennek szeretnék látni az Uniót 2020-ban. Itt a legfőbb prioritások közé tartozik az intelligens növekedés, vagyis a tudásra és innovációra épülő gazdaság kialakítása. A fenntartható növekedés is fontos prioritás, melynél az erőforrás-hatékonyság, a környezetbarát technológiák alkalmazása és a globálisan versenyképes gazdaság létrehozása a fő cél. Megemlíthető itt még az inkluzív növekedés, mint cél, ami a dokumentum szerint a magas foglalkoztatás elérése és a gazdasági, szociális és területi kohézió támogatása. A harmadik fejezetben a stratégiai dokumentum feltárja azokat a hiányzó láncszemeket az integráción belül, melyek gátolják a 2020-as célok elérését. Az egyik ilyen tényező az egységes piac kitágításának megrekedése. Itt fontos megemlíteni, hogy 2010-ra az Unió piaci egységesítésének és bővítésének folyamata lelassult, és az egyes nemzetgazdaságokra fókuszáló politikai hangok is megjelentek, csalódva a válság miatt. Mégis a stratégia fő célja, hogy új lendületet vegyen Európa piaci egységesedése. A másik hiányosság a gazdaságba való befektetések elvártnál alacsonyabb mértéke, amit a kohéziós politika fejlesztésével, az uniós és magánerős források hatékonyabb mozgósításával szeretnének növelni. Fontos cél még, hogy Európának be kell vetnie a külpolitikai eszköztárát, és új exportpiacokra kell mennie ahhoz, hogy a gazdasági növekedésben felvegye a versenyt az Egyesült Államokkal vagy Japánnal. A dokumentum külön fejezetet szentel a válságból való kilábalás konkrét lehetőségeinek (4. fejezet). Itt fontos célként szerepel a válságkezelő intézkedések lassú visszavonása a stabilizálódó területekről, az EU pénzügyi rendszerének reformja, a költségvetés intelligens konszolidációja, mely segít megőrizni a gazdasági stabilitást. Külön cél még a válságkezeléssel kapcsolatban a gazdasági és monetáris unió koordinációs szerepének védelme, erősítése. A dokumentum utolsó két fejezetében pedig az Európai Bizottság irányelveket fektet le a jövőbeni határozottabb és 13

14 egységesebb európai kormányzással kapcsolatban, illetve kijelöli azokat a politikai szereplőket, akiknek feladatuk van az Európa 2020 Stratégia megvalósításában. Az Európai Unió 2020-as Stratégiai tervdokumentumában a hagyományőrzés szerepe Európa számára egyáltalán nem jelenik meg kiemelt célként. A dokumentum összesen három esetben említi a hagyományok kérdéskörét. Ezek közül két esetben termelési hagyományokról van szó, például az EU erős tengeri hagyományáról, illetve a hagyományos gazdasági ágazatokról, mint például a mezőgazdaságról. Itt arról értekezik a dokumentum, hogy a beruházásoknál a K+F és innováció mellett érdemes a hagyományos ágazatokra is fordítani befektetési kapacitást. A stratégia megvalósításának politikai és társadalmi támogatottságának szükségességénél említik meg még a dokumentum szerzői, hogy a reformtörekvések véghez vitelénél tiszteletben kell tartani az egyes tagországok sajátos körülményeit és hagyományait Az Európai Unió Területi Agendája 2020 Hasonlóan az Európa 2020 Stratégiához a Területi Agenda is a 2010-es évek elején született. A dokumentum magyar nyelvű változata a területi tervezésért és területfejlesztésért felelős miniszterek május 19-én tartott gödöllői informális ülésén született megállapodás. A dokumentum négy fő fejezetre tagolódik. Az első fejezet értekezik az európai területi kohézióról, mint közös célról. Itt a miniszterek kijelentik, hogy az Agenda célkitűzéseit csak területi szempontból érzékeny intézkedésekkel lehet végrehajtani. A második fejezetben a területi fejlődés kihívásait és lehetőségeit írják le. Itt fontos téma a globalizáció erősödő hatásainak figyelembevétele, az uniós integráció kölcsönös függőségi viszonyainak erősödése, a területileg sokszínű társadalmi-gazdasági viszonyok és sérülékeny csoportok szerepe, valamint az éghajlatváltozással kapcsolatos ügyek fontossága. A harmadik részben az Európai Unió fejlesztésének hat különböző területi prioritása jelenik meg. Itt fontos elem a policentrikus és kiegyensúlyozott területi fejlődés elősegítése, az integrált városfejlesztés szükségessége, a határokon átnyúló kapcsolatok támogatása. Fejlesztési prioritás még az régiók globális versenyképességének erősítése, az elérhetőségi viszonyok javítása a gazdaságélénkítés céljából, illetve a régiók ökológiai, táji és kulturális értékeinek kezelése. Az EU 2020 Stratégiájához hasonlóan a dokumentum utolsó része kijelöli azokat az intézményeket, szakpolitikai aktorokat, amik a koncepció megvalósításában, gyakorlatban részt fognak venni. 14

15 A dokumentumban a hagyományőrzés a területi prioritásoknál jelenik meg összesen egyszer, ahol kiemelt jelentősége van a helyi adottságok, jellegzetességek és hagyományok globális gazdaságba történő integrációjának. Ez egy általános szempont alapvetően, a hagyományőrzés kiemelt szerepet nem kap a dokumentumban A HAGYOMÁNYŐRZÉS TÉMAKÖRÉNEK MEGJELENÉSE AZ ORSZÁGOS SZINTŰ FEJLESZTÉSI DOKUMENTUMOKBAN Országos Fejlesztési és Területfejlesztési Koncepció (OTFK) Az Országos Fejlesztési és Területfejlesztési Koncepció a területfejlesztésről és területrendezésről szóló évi XXI. törvény szerint készült el 2014-ben, abból a célból, hogy Magyarország számára hosszú távú fejlesztési jövőképet és célrendszert fogalmazzon meg 2030-ig. A dokumentum fő célja, hogy a hazai fejlesztéspolitikai döntéshozók számára célokat, elveket és prioritásokat határozzon meg hazánk jelenleg is tartó, as fejlesztési programidőszakához, mely szorosan kapcsolódik az Európai Unió Európa 2020 stratégiájához, és programfinanszírozási időszakához. A koncepció által megfogalmazott szakpolitikai-fejlesztési súlypontok kijelölésénél fontos szempont volt a szakpolitikákat irányító minisztériumok, államtitkárságok, illetve a budapesti és megyei önkormányzatok fejlesztési igényeinek és elképeléseinek összehangolt figyelembe vétele. A fejlesztési irányoknak emellett harmonizálnia kellett az EU 2020 Stratégia elképzeléseivel, hiszen az OTFK az alapja annak a pénzügyi partnerségi megállapodásnak, mely Magyarország és az Európai Unió között jött létre a közötti uniós források hazai felhasználására. A elkészült fejlesztési dokumentum illeszkedik a kiemelt nemzeti stratégiai tervdokumentumokhoz és mind fejlesztéspolitikai, mind területfejlesztési értelemben közös irányt szab meg a szakpolitikák számára. Az OTFK öt nagy fejezetből áll. A jogszabályi hátteret leíró és az előző OTK és OFK dokumentumokat értékelő rövid bevezető fejezet után az első nagy fejezet a Magyarország előtt álló kihívásokról és a fejlődési esélyeinket meghatározó trendekről értekezik. A fejezet fő célja egy átfogó helyzetelemzés, melyben hazánkat elhelyezi a nemzetközi gazdasági és geopolitikai trendek között, a világtrendektől elindulva az európai viszonyokon keresztül egészen a közép-európai és kárpát-medencei viszonyokig. Az elemzés kiemelten kezeli Magyarország gazdasági 15

16 erőforrásainak és lehetőségeinek kiaknázását napjaink globális gazdasági trendjeinek ismeretében felsorolva gazdaságunk erősségeit és lehetőségeit az utóbbi évtized folyamatai alapján. A gazdasági viszonyok feltárása az egyes nemzetgazdasági ágazatok jellegzetességeinek, gazdasági súlyuknak és jövőbeli kitörési pontjainak ismertetésével történik. Ezután a dokumentum feltárja a társadalmi erőforrásainkat a globális és nemzeti trendek, kihívások kontextusában. Magyarország jelenlegi helyzetének feltárásánál a gazdasági és társadalmi viszonyok áttekintése mellett sorra kerül az ország környezeti viszonyainak elemzése a természeti erőforrásainktól a jövőbeli klímaváltozás okozta kockázatokig, ezután pedig hazánk térszerkezeti viszonyainak feltárása következik. A helyzetfeltárás az említett négy nagy témakörben olyan stratégiai üzeneteket is megfogalmaz, melyek reflektálnak napjaink kihívásaira, és segítenek kijelölni a fejlesztési prioritásokat. Az országos dokumentum második nagy fejezete a fejlesztéspolitikai és területfejlesztési célkitűzéseket veszi sorra. A fejezet elején szó van a nemzet jövőképéről, majd több alfejezeten keresztül le vannak fektetve hazánk hosszú távú ( ), középtávú ( ) fejlesztési prioritásai. Az országos szintű fő célok között szerepel hazánk versenyképességének növelése, a társadalom egészségének és egészség- és sportgazdaságának fejlesztése, az életképes vidék megteremtése, a kreatív tudásalapú társadalom fejlesztése, de fontos cél az öngondoskodó társadalom létrehozása, a biztonságos szolgáltató állam kialakítása, mely a stratégiai erőforrásokkal fenntarthatóan és környezetkímélő módon gazdálkodik. A koncepciónak vannak speciális területi célkitűzései, mint például az ország makro regionális szerepének erősítése, a policentrikus térszerkezetet létrehozó városhálózat erősítése, a vidéki térségek népességeltartó erejének növelése, a kiemelkedő táji értékek fejlesztése illetve a területi társadalmi-gazdasági különbségek mérséklése. A harmadik nagyfejezet a szak- és területpolitikai fejlesztési irányokat fogalmazza meg. A dokumentum leghosszabb fejezeteként itt az egész országra nézve konkrét fejlesztéspolitikai feladatok vannak meghatározva. Az előző fejezet fő célkitűzései és prioritásai mentén országos szinten, és a különböző térségek, városok szintjén is megfogalmazásra kerülnek az általános célkitűzéseknél már jóval konkrétabb feladatok, melyeket a jövőbeni fejlesztési politikának meg kell oldania. Külön szó esik a különböző gazdasági ágazatok fejlesztési feladatairól és az ágazati politikai a területi politikával egyeztetve van. A negyedik fejezetben a dokumentum sorra veszi a 19 megyét és Budapestet és 1-1 oldalban röviden összefoglalja a területek jelenlegi társadalmi-gazdasági pozícióját és a jövőbeli fejlesztési 16

17 irányokat, melyeket a dokumentum korábbi fejezeteiben lefektetett fő stratégiák és prioritások mentén összegez. Ez a fejezet hasznos a későbbi megyei fejlesztési koncepciók megalkotásánál. Az OTFK utolsó nagy fejezetében a fejlesztések megvalósításának feltételrendszere van lefektetve. Itt láthatók a koncepció megvalósításának EU-s és hazai pénzügyi eszközei, a megvalósításhoz szükséges jogi-szabályozási eszközök, a hatékony forrásfelhasználás intézményrendszerének bemutatása, illetve a fejlesztések végrehajtásához szükséges területi és szakpolitikai koordináció és monitoring rendszer viszonyai. A dokumentum végén pedig található egy fogalommagyarázat, mely lexikonszerűen összeszedi a koncepció főbb fogalmainak értelmezését A hagyományőrzés fogalmának megjelenése az OTFK-ban A hagyományok és hagyományőrzés témája végigvonul az Országos Fejlesztési és Területfejlesztési Koncepción. Már az első fejezet elején, ahol a dokumentum Magyarország helyét határozza meg a világban, a magyar nemzetet egy olyan társadalomként mutatja be, mely összességében individualista, a saját hagyományaihoz ragaszkodó, de találékony. Több fajta hagyomány van jelen a magyar társadalomban. Beszélhetünk termelési hagyományokról, melyek a mezőgazdasági vagy ipari termékek előállításának hazai tradícióiról szólnak, de fontos kiemelni a népművészeti értékekben megjelenő hagyományokat is. Az OTFK a termelési hagyományaink közül elsősorban az agrárhagyományainkat emeli ki, melynek kiemelt jelentősége van a vidéki lakosság erős mezőgazdasági kötődése miatt. Kiemelt területi fejlesztési cél a koncepcióban a vidéki térségek népesség eltartó képességének növelése, és ezt a célt olyan integrált vidéki gazdaságfejlesztéssel lehet elérni, melyben hangsúly van a gazdálkodási hagyományok kiaknázásán. Ebbe illeszkedik a koncepció szerint a tanya, mint a speciális magyar településforma újraélesztése. A tanya ötvözi a lakó és gazdálkodási funkciót, és fejlesztésével növelhető az önellátó gazdálkodások száma, valamint a falusi turizmus egyik fontos alapegysége lehet. A hagyományőrző vidéki gazdálkodás támogatásának fontos szerepe van az eredeti magyar kultúrtáj megőrzésében is. Két fontos termelési hagyományt említ meg még az országos fejlesztési dokumentum. Az egyik az édesvízi halászathoz kötődő tradíció, melynek éltetése és fejlesztése ugyan a hazai haltermelés arányát csak kis mértékben befolyásolja más mezőgazdasági ágakkal szemben, mégis vidékfejlesztési és hagyományőrzési célból nagyon hasznosnak bizonyul halászható folyóink és tavaink mentén. A másik, talán fontosabb termelési hagyomány a magyar borkultúra. 17

18 Magyarország borvidékeinek kulturális öröksége, táji jellegzetessége megőrizendő a koncepció szerint, sőt érdemes ezeket a tájakat turisztikai szempontból még inkább továbbfejleszteni. Ennél célnál kiemelt szerepet kapna az ún. Silver economy támogatása, vagyis az idősebb korosztály fogyasztását vagy akár a térségben való letelepedését szolgálná ki. A kultúrtájak termelési hagyományainak megőrzésével kapcsolatban a dokumentumban (egyetlen helyen) szerepel Tokaj- Hegyalja térsége, ahol a borkultúra idegenforgalmi fejlesztése van előtérben. Az OTFK hagyománnyal kapcsolatos speciális célterülete a nemzeti/népi hagyományok megőrzése. A dokumentum lényeges problémának tekinti hazánkban, hogy a hagyományőrzés háttérbe szorulásával gyengül a nemzeti és közösségi identitás. A magyarság igen értékes nemzeti kulturális örökséggel rendelkezik világviszonylatban, mely például a gazdag néprajzi-, népzenei-, néptánc-, népmese- és népművészeti értékeinkben artikulálódik, és lehetőséget ad egy hagyományalapú társadalom megvalósítására. Az ide tartozó hagyományos kézműves mesterségek például kiemelten megőrzendő értéknek számítanak, hiszen ezek részei a magyar kulturális gazdaságnak. A dokumentum szerint a magyar népi kultúra felsorolt elemei kiváló alapot nyújtanak a turizmus fejlesztéséhet, illetve a kreatív és innovatív iparágak számára napjainkban, ezért megőrzésük nemzeti érdek. Területi szempontból pedig a hagyományőrzés elsősorban a vidékfejlesztési programoknál válik a helyi identitást erősítő és helyi gazdaságot élénkítő tényezőnek. Összességében elmondható, hogy az OTFK mind nemzeti mind területfejlesztési szempontból is egy nagyon fontos tényezőként kezeli a magyar hagyományokat és azok megőrzését. Tokajhegyalja területe, pedig az országos szintű stratégiában is megjelenik, mint megőrzendő szőlőtermesztési és borászati tradíciókkal rendelkező kultúrtáj. A hagyományőrzés ebben az esetben inkább a táj mezőgazdasági termeléseinek értékeiről szól, mint a népművészeti hagyományokról Nemzeti vidékstratégia A Nemzeti Vidékstratégiát a Vidékfejlesztési Minisztérium hozta létre 2012-ben, és fő célja egy átfogó stratégiai tervet adni 2020-ig a hazai vidéki térségek fejlesztéseihez összhangban az Országos Fejlesztési és Területfejlesztési Koncepcióval. A dokumentum kijelöli az ország vidékpolitikájának középtávú célkitűzéseit, melyben a vidéki térségek nagy részére jellemző kedvezőtlen folyamatokat kívánja megfordítani, és a fenntarthatóságot illetve az életképes agrár- 18

19 és élelmiszertermelést támogatva pozitív jövőképet állít a vidéki élet értékeinek középpontba állításáról. A dokumentum kapcsolatban áll még a Nemzeti Fenntartható Fejlődés Stratégiával, a Nemzeti Környezetvédelmi Programmal, az Energia Stratégiával és a Semmelweis Tervvel is. Emellett a dokumentum beleilleszkedik az Európai Uniós támogatások programozási ciklusába, mely 2020-ig tart. A stratégia két fő részre bomlik az első része a magyar vidéki térségek helyzetelemzése, a második pedig a stratégiai célok lefektetése. A helyzetelemző rész egy rövid történelmi áttekintéssel kezdődik, melyben a magyar tájhasználat és agrárgazdaság jellemzőit és változásait mutatják be a középkortól napjainkig. A stratégia ezután értekezik a magyar vidékstratégia globális kihívásairól és mozgásteréről. Fontos megjelenő szempontok itt a klímaváltozási és vízkészletgazdálkodási kihívások, az élelmiszerlánc biztonság és génmódosított növények szerepe, a biodiverzitás és tájfenntartó mezőgazdaság témája, a társadalmi egyenlőtlenségek és vidék város viszony szerepe valamint a tudás alapú társadalom és információs kor kihívásai. Értekezik itt még a dokumentum a nemzetközi, főleg Európai Uniós kötelezettségeink kérdésköréről, illetve az EU vidékstratégiai keretrendszeréről. Végül a helyzetelemző rész rátér a magyar vidék jelenlegi helyzetére, bemutatva a természeti értékeket, erőforrásokat és a vidéki környezet állapotát. Ezután elemzésre kerül agrárgazdaság és élelmiszertermelés mai helyzete a termelési formáktól az exportlehetőségekig. Ezt követően a dokumentum értekezik a vidéki térségek és települések társadalmi-gazdasági helyzetéről illetve az intézményrendszerük kihívásairól. A helyzetfeltáró rész egy klasszikus SWOT elemzéssel zárul. A stratégia második részében a vidék jövőképe és stratégiai prioritásai vannak kifejtve. Itt megjelennek az átfogó fejlesztési alapelvek és célkitűzések a vidéki térségekkel kapcsolatban, illetve a stratégia területi és ágazati irányultsága is elemzésre kerül. Ezután a dokumentum sorra veszi a konkrét stratégiai célokat és területeket, melyekkel a szakpolitikának 2020-ig foglalkoznia kell. Az első ilyen cél a természeti értékek és erőforrások védelme és fenntartható használata, melynek kiemelt területi a környezetbiztonsági program. A második cél a vidéki környezetminőség javítása, aminek fontos részei a szennyvíz és hulladékgazdálkodási programok. A harmadik fő cél a föld- és birtokpolitika átalakítása a fiatal gazda életpályamodell létrehozásával. A negyedik cél a fenntartható agrárszerkezet- és termeléspolitikai, melynek része a különböző mezőgazdasági programok ágazati támogatása (pl.: lovasprogram, szőlő- és borprogram). Fontos célkitűzések még a biztonságos élelmiszerellátás megoldása, a helyi gazdaságok fejlesztése, a vidéki szellemi és fizikai infrastruktúra fejlesztése és a térségi komplex vidékfejlesztési programok használata. A 19

20 stratégiai rész legvégén a programok megvalósításához szükséges intézményrendszer keretei is ismertetésre kerülnek A hagyományőrzés megjelenése a nemzeti vidékstratégiában A magyar nemzeti hagyományok, és annak megőrzésének témája szerves része a Nemzeti Vidékstratégiának. A dokumentum szerint egyszerre kell szembenéznie a hazai fejlesztéspolitikának a hagyományok erősségével és a tudástársadalom kihívásaival, amit az ún. hagyományalapú tudástársadalom megvalósításával lehet jól kezelni. A Kárpát-medence vidéki térségeiben élő gazdáknak a stratégia szerint közösek a hagyományaik a közös történelem miatt, ezért egységesen lehet kezelni a fejlesztésüket. A stratégia az Országos Fejlesztési és Területfejlesztési Koncepcióhoz hasonlóan kiemeli a tájhasználati hagyományok őrzésének fontosságát is, valamint a hagyományos falusi háztáji állattartás visszaszorulásának negatív folyamatát emeli ki, amit adminisztratív döntésekkel meg lehet fordítani. Fontos és megőrzendő agrárhagyomány hazánkban a dísznövénykertészet, a halgazdálkodás, a lótenyésztés és a hagyományos pásztorkultúra is. Emellett a dokumentum más országos és kisebb területi léptékű dokumentumhoz hasonlóan kiemeli a hagyományos vidéki településtípus a falu és a tanya megőrzésének fontosságát, illetve a hagyományos kézműves mesterségek felélesztését és támogatását. Végül a vidéki hagyományőrzésnek egy kiemelt témaköre még a hagyományos közösségek és azok kulturális értékeinek megőrzése. Tokaj-hegyalja térsége egy nagyon fontos része a Nemzeti Vidékstratégiának, hiszen a nyolc különböző kiemelt komplex térségi vidékfejlesztési nemzeti program közül egy csak a térséggel foglalkozik. A Tokaj-Hegyalja Világörökségi Térségfejlesztési Program a Világörökségi Kezelési Tervvel együtt szabályozza a jövőbeni stratégiai célokat a térség számára. A Program stratégiai irányai és teendői között szerepel a komplex vidék- és turizmusfejlesztés a tokaji borok jövedelemtermelő képességének középpontba állításával. E cél eléréséhez fontos olyan humán erőforrás, oktatási, kutatási és szakmai hátteret teremteni, mely megerősíti a tokaji szőlőtermesztés és borkészítés háttérinfrastuktúráját. A szőlő- és borágazat mellet a Program kiemelt célja a helyi hagyományos iparágak és más mezőgazdasági szegmensek, például az erdőgazdálkodás, gyümölcstermelés és állattenyésztés erősítése a térségben. Tokaj-hegyalja világörökségi címmel is elismert kulturális, építészeti és táji értékeinek védelme is fontos cél a dokumentumban, hiszen ezek a térség legfontosabb turisztikai vonzerői. A természeti értékek védelméhez kapcsolódó konkrét cél az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság ökoturisztikai tevékenységének erősítése és ha 20

21 lehetséges a Tokaj-Bodrogzug Tájvédelmi Körzet nemzeti parki szintre emelése. A Program kiemelt célja még a turisztikai infrastruktúra fejlesztése egyrészt az úthálózat és elérhetőség, másrészt a tematikus térségi marketing területén. Végül pedig utolsó fontos célként említi meg a dokumentum a térség kulturális életének és szellemi infrastruktúrájának erősítését, amit a helyi értelmiség támogatásával érne el. Erre a célra kiemelt fontosságú eszköz a 2011-ben Tarcalon újraindított Tokaji Borvidék Szőlészeti és Borászati Kutatóintézete, ami támogatja a minőségi borkészítési tudással rendelkező szakembergárdát a térségben A Nemzeti Turizmusfejlesztési Koncepció (NTK) A Nemzeti Turizmusfejlesztési Koncepció a évvel lezárult tervezési időszak Nemzeti Turizmusfejlesztési Stratégiájának átgondolása és értékelése után legfőbb feladatának tekinti, hogy a turizmus által gerjesztett gazdasági növekedési irányokat és hazánk turisztikai versenyképességének feltételeit összefoglalja. A koncepciót a Nemzetgazdasági Minisztérium megbízásából a Nemzetgazdasági Tervezési Hivatal készítette el 2014-ben. A koncepció első fejezetében a turizmus hazai stratégiai és gazdaságpolitikai helyzetét mutatják be. A dokumentum szerint két kiemelt potenciálja van a turizmusnak hazánkban: az első az egyén és társadalom jól-létének növelése és a kultúra megőrzése, a második az ország fizetési mérlegének és gazdasági értékteremtésének megerősítése. A turizmus fontos szerephez jut a magyar kis- és középvállalkozások szektorhoz kötődő kedvező helyzetbe hozásánál, emellett pedig a jól megtervezett fejlesztések munkahelyeket is teremtenek. Hazánk turizmussal kapcsolatos jövőképe erősen kötődik a nemzeti örökség kulturális értékének kiemeléséhez, illetve a Gyógyító Magyarország egészségturisztikai koncepciójához, mely a 2010-es Új Széchenyi Tervben is megfogalmazásra került. A stratégia területpolitikai vonatkozásának jelenleg is kiemelt eleme, hogy a turizmus fejlesztését összekössék a vidékfejlesztéssel, vagyis az egyébként magas turisztikai potenciállal rendelkező, de még nem kihasznált vidéki térségeket jobban be szeretnék vonni a hazai és nemzetközi turisták látókörébe. A következő fejezetben a dokumentum részletesen feltárja a turizmus nemzetközi trendjeinek alakulását és jellemzőinek átalakulását napjainkban. Ezután a magyar adatok alapján között feltárja hazánk turizmus szektorának jellegzetességeit. Az elemzés alapvető üzenete, hogy hazánk turisztikai forgalma, mind bevételek, mind létszám szempontjából az utóbbi években növekvő tendenciát mutat. A nemzetközi turisták által generált forgalom inkább növekedett, míg a 21

22 belföldi turizmus forgalma csökkent. A nemzetközi turisták vonzásában kiemelkedő szerepet tölt be Magyarország gasztronómiai kultúrája, mely versenyelőnybe juttatja hazánkat a környező államokkal szemben. A helyzetelemzés kitér arra is, hogy a turizmusban foglalkoztatottak száma (teljes és részmunkaidőben is) az utóbbi években növekszik, és a havi átlagbérük is kis mértékben, de folyamatosan nő, ezért Magyarországon egy prosperáló ágazat a turizmus. A magyar turizmus kiemelten fontos desztinációi között az első kettő a Balaton környéke és Budapest, de ezek mellett fontos szerep jut a gyógyhelyeknek, a világörökségi helyszíneknek és nemzeti parkoknak. A helyzetfeltáró rész fontos része egy elkészített SWOT analízis, melyben a szektor erősségei, gyengeségei, lehetőségei és veszélyei megfogalmazódnak, és elemzésükkel célstruktúrák alakíthatók ki a turizmus területi intézményrendszere számára. A stratégia kiemelten kezelt célkitűzései között szerepel, hogy a fejlesztési hangsúlyokat az ország legjobb adottságaira kell helyezni, olyan innovatív funkciókat kell beépíteni a turisztikai kínálatba, melyek a nemzetközi keresletet emelik, emellett azonban a belföldi keresletet is fenn kell tartani hosszú távon, hiszen új infrastrukturális beruházások, csak folyamatos vendégkör esetén tudnak megtérülni. Kiemelt cél még a nemzetközi turizmusban eddig még kisebb intenzitással bekapcsolódó BRIC országokkal való kapcsolat építése, illetve a hazai intézményrendszer korszerűsítése az ún. TDM szervezeteken keresztül. A koncepció második része a helyzetelemzés és lehetséges célok megfogalmazása után értekezik Magyarország turisztikai jövőképéről és ismerteti a stratégia célrendszerét a as időszakra. E célok fő elemei a tematikusan fókuszált termékstruktúra fejlesztése, a területi alapú, turisztikai desztinációk által vezérelt marketing erősítése, a turizmus programkínálatának fejlesztése, és ezen belül is kiemelt cél az orvosi K+F eredmények kiemelése a hazai gyógyvizek hatásai kapcsán. Fontos szerep jut a középtávú stratégiában a turizmus jogi és gazdasági környezetének felhasználó barátiabbá válása, illetve a turisztikai intézményrendszer fejlesztése is A hagyományőrzés fogalmának megjelenése az NTK-ban A Nemzeti Turizmusfejlesztési Koncepcióban habár több helyen megjelenik a hagyományőrzés szerepe, mégis az látható, hogy inkább nagy általános megállapításokban használják a koncepció megalkotói. A dokumentum szerint a magyar turisztikai szektor hagyományközpontú, és a jövőbeli fejlesztések szempontjából is fontos, hogy hazánk egyedisége a magyar társadalom hagyományőrző és hagyománytisztelő mivoltában gyökerezik. Az országba látogató külföldi turisták számára a magyar életérzés megtapasztalásaként különleges adalékokkal szolgál a történelmi és 22

23 néprajzi hagyományainkon nyugvó turisztikai kínálat. Az egyedi országimázshoz hozzátartozik az olyan hagyományok ápolása, mint a lovas tradícióink, a hagyományos kézművesség termékei az épített kulturális örökségünk ápolása és védelme, illetve az egyedi gasztronómiai és borkultúránk hagyományai. A területi alapú hagyományőrzés fontos színterei azok a tájak, melyek hagyományőrző kultúrtájakként funkcionálnak, ahol a helyi hagyományok megőrzése és turisztikai termékké alakítása kiemelten fontos. E kiemelt helyek hazánkban több esetben a világörökség részei, és itt a dokumentum egyetlen helyen megemlíti a Tokaji borvidéket, mely országos, sőt nemzetközi szempontból is kiemelt bor és gasztronómiai desztináció A Magyar Kulturális Stratégia (MKS) A Magyar Kulturális Stratégia abból a célból készült el, hogy kijelölje a as időszakra nézve Magyarország kulturális politikájának stratégiai prioritásait és cselekvési irányait, úgy hogy az illeszkedjen a 2020-ig terjedő OTFK-hoz. A stratégia 2006-ban látott napvilágot, mikor Bozóki András az akkori kulturális miniszter felkérésére a Stratégiai Tanács Sebők Marcell vezetésével összeállította a dokumentumot. A stratégia célja, hogy kijelölje azokat a legfőbb kulturális területeket Magyarországon, melyeknek 2020-ig a legjobban meg kell változniuk, tehát szükségük van jelentős megújulásra. Négy kiemelt fejlesztési terület fogalmazódik meg a tervdokumentumban: a közösségek szerepének erősítése, a kulturális örökség gondozása, a kortárs kultúra fejlesztése és a nyitott kultúra megteremtése. Az MKS a kultúrával kapcsolatos alapelveket lefektető rövid bevezető fejezet után az első fő fejezetében feltárja hazánk kulturális helyzetét és jövőbeli változási irányait. Kulturális helyzetünket és jövőnket három markáns, nemzetközi szinten is kimutatható tényező alakítja. Az első a kulturális globalizáció, melynek lényege, hogy a kultúra globális hálózatai alakulnak ki, és a kulturális kínálat napjaink embere számára a sokszorosára bővült. A második fontos tényező a poszt-indusztriális, tudás-alapú társadalom kiterjedésének hatása, melyben egyre határozottabban megjelennek a kulturális és kreatív iparágak, mint a gazdaság mozgatórugói. A harmadik tényező, pedig a társadalom életmódjának markáns megváltozása, különösen kiemelve a szabadidős tevékenységek felértékelődését illetve az elöregedő társadalom hosszabb élettartamának kulturális fogyasztásban megjelenő szerepét. A fejezet kitér Magyarország és az EU kulturális kapcsolataira, valamint kiemeli a kultúra meghatározó szerepét a magyar társadalomban. A helyzetelemzés fontos megállapítása, hogy a kultúrához való hozzáférésben és a kulturális fogyasztásban 23

24 hazánkban jelentős társadalmi és területi különbségek vannak, és mivel a kultúra közügy, a fejlődéséért a társadalomnak közös felelősséget kell vállalnia. A Kulturális Tervdokumentum az ezt követő négy fejezetben a már említett négy kiemelt stratégiai célt ismerteti bővebben. Az első stratégiai terület a közösségek megerősítése hazánkban. A helyzetelemzésben a legsúlyosabb társadalmi-kulturális problémának a magyar társadalmi szövet gyengeségét tartják a stratégia készítői. Ennek következménye pedig a társadalmi tőke gyengesége, mely nélkül nem lehet fejlett országot építeni. A másik súlyos probléma a dokumentum szerint, hogy a közművelődéshez való hozzájutásban komoly egyenlőtlenségek vannak a társadalmon belül, és túl magas a passzív szabadidős tevékenységek (pl.: TV nézés) aránya a magyar emberek időmérlegében. E problémák kezelésére a legfőbb stratégiai cél olyan kezdeményezések támogatása, mely elősegíti a helyi lakosok közösségi részvételét bármilyen programban, illetve az ilyen közösségi eseményekből hagyományosan kimaradó marginális csoportok beintegrálását. Fontos üzenete még a dokumentumnak, hogy a kormányzatnak úgy kell segíteni a közösségi kezdeményezéseket, hogy közben nem határozza meg azok kötelező témáját, tartalmát. A dokumentum második stratégiai területe a kulturális örökség védelme, mely a tárgyi és szellemi kultúra területére is kiterjed. Hazánkban súlyos anyagi nehézséggel küzd a régészet, a műemlékvédelem és minden más olyan szervezet, mely a múlt értékeinek megőrzésével foglalkozik. Emellett az is probléma, hogy a műemlékvédelmi hivatalos szervek nem elég ügyfélbarátok, és ez megnehezíti a műemlékvédelem alatt álló ingatlanok tulajdonosaival való közös fejlesztéseket. A probléma jövőbeni kezeléséhez kiemelten ösztönözné a stratégia a magántőke bevonását a kulturális örökségvédelem területére, illetve növelné az kulturális örökség értékének kiemelését a közoktatásban. Az MKS harmadik fontos területe a kortárs kultúra fejlesztése és támogatása. Napjaink hazai kortárs kultúrája az örökségvédelemhez hasonlóan komoly pénzügyi nehézségekkel küzd, mivel a rendszerváltás után még kevesebb forrás jutott a kulturális értékek, rendezvények állami támogatására. A legtöbb fiatal művésznek egy nagyon erős versenyben kell ismertséget és támogatást szereznie a tevékenységének folytatásához, emellett pedig a tradicionális magas kultúra iránti érdeklődés is lecsökkent. A dokumentum fontos stratégiai célkitűzése a túlméretezett és túlzottan fővárosra koncentráló kulturális intézményrendszer átalakítása, és a fiatal művészeket segítő kisebb kulturális terek létrehozása. A negyedik külön stratégiai terület a dokumentumban a nyitott kultúra címét viseli. Habár a nyitott kultúra fogalma elsősorban az új ötletek és megoldások befogadását jelenti, mégis a stratégia itt 24

25 nagyobb hangsúllyal emeli ki a kultúrához való hozzáférés segítését, és az esélyegyenlőség megteremtését ebben. A helyzetelemzés szerint a kulturális javak termelése és az ezekhez való hozzáférés jelentősen javult a rendszerváltozás után, mégis sokan nem férnek hozzá olyan kulturális lehetőségekhez, mint mozi vagy könyvtár, azért mert egy olyan településen élnek, ahol nem kifizetődő ezeket fenntartani. A kultúrához való hozzáférésben tehát az urbánus népesség előnyt élvez a vidékivel szemben. Ennek az egyenlőtlenségnek az enyhítésére hasznos lehetőséget teremt az információs technológiák és internet elterjedése, hiszen sok kulturális terméket az interneten keresztül is lehet fogyasztani, úgy hogy a termék a lakóhelyünktől távol keletkezett. Ennek a veszélye azonban a szelektálatlan kulturális termék dömping, mely az online térben elérhető. Az információs társadalom nem helyettesítheti a kulturált társadalmat a dokumentum üzenete szerint. A koncepció fontos kitörési pontnak tekinti az online tudástárak létrehozását és az új médiában lévő lehetőségek egyre erősebb kihasználását. Összességében elmondható, hogy a Magyar Kulturális Stratégia, mind célját, mind terjedelmét tekintve még kevesebbet nyilatkozik a hagyományőrzés témaköréről, mint más országos dokumentumok. Magyarország hagyományai és kulturális öröksége fontos téma a stratégiában, de területi szempontból csak országos általánosságokra, ezen belül is az örökségvédelmi szakmák munkájára helyezi a hangsúlyt. A hagyományőrzés egyes földrajzi területeire, a világörökség helyszínekre egyáltalán nem tér ki, Tokaj-hegyalja így természetesen semmilyen módon nem jelenik meg a dokumentumba. Ennek elsősorban az az oka, hogy a kultúrát, mint kérdéskört a magyar társadalom kapcsolati, hozzáállásbeli és anyagi viszonyainak kontextusában kezeli A hagyományőrzés szerepe a Köznevelés-fejlesztési stratégiában A Köznevelés-fejlesztési stratégia a magyar köznevelési ágazat fejlesztési irányait jelöli ki a közötti időszakra, összhangban az Európai Unió Európa 2020 stratégiájának kiemelt célkitűzéseivel. A dokumentum fontos céljai a köznevelés szempontjából a tanulók tárgyi tudásának, készségeinek és képességeinek szintjének emelése, valamint a pedagógusok módszertani kultúrájának fejlesztése a taneszközök és tananyag tartalmi megújításának eszközével. A stratégia első része egy helyzetértékelés, melyben Magyarország oktatási/végzettségi helyzete van feltárva a legfrissebb adatok tükrében. Az ország gazdasági és munkanélküliségi helyzete is összefügg a társadalom képzettségi viszonyaival, ezért kiemelt szempont a közoktatás fejlesztése. 25

26 A helyzetelemzés kitér a társadalom matematikai és szövegértési készségeinek feltárására, illetve a pedagógusok kompetenciáira és társadalmi sajátosságaira is, nem beszélve a bérezésükről. A helyzetértékelő rész egy klasszikus SWOT analízissel zárul. A dokumentum második részében a köznevelés fejlesztésének célrendszerét fejtik ki, ahol a legfőbb általános cél a gyermekek optimális fejlődését biztosítani képes minőségi, fenntartható és szakmailag hatékony köznevelés. Fontos cél ezeken belül a köznevelés irányítási rendszerének reformja és a pedagógus pálya vonzóbbá tétele. A dokumentum kifejti a konkrét beavatkozási területeket is, melynek fő célja az oktatás színvonalának emelése és a tanulók készségeinek magasabb szintre hozása, illetve a korai iskolaelhagyás arányának csökkentése. A stratégia utolsó részében már konkrét pénzügyi ütemterv és monitoring lehetőségek is megjelennek. A dokumentumban a hagyományőrzés csak nyomokban jelenik meg, és ezek is inkább általános irányelvek. A tehetségek felfedezésének és támogatásának évszázados hagyományai vannak Magyarországon, amit tovább érdemes ápolni. A pedagógusképzésnek is jelentős hagyományai vannak hazánkban, ami az ország erőssége. A közoktatás fejlesztésének fontos célja a nemzeti kulturális hagyományok megőrzése az oktatási munka folyamán, ehhez kapcsolódik a nemzetiségi oktatás-nevelés hagyományőrző funkciója is. Tokaj-hegyalja, mint térség természetesen semmilyen módon nem jelenik meg az alapvetően ágazati közelítésű dokumentumban. 26

27 2.3. A HAGYOMÁNYŐRZÉS TÉMAKÖRÉNEK SZEREPE A BORSOD-ABAÚJ-ZEMPLÉN MEGYEI TERÜLETFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓKBAN Borsod-Abaúj-Zemplén megye Területfejlesztési Koncepciója, Helyzetelemzés 2014 utánra megváltozott a megyei önkormányzatok feladatköre és szerepe az önkormányzati törvény módosítása miatt, így kiemelt feladatuk lett a megye gazdasági-társadalmi és környezeti célú fejlődésének elősegítése. E feladat betöltése céljából, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium felkérése és iránymutatása alapján a megyék, így Borsod-Abaúj-Zemplén megye is elkészítette a koncepcióját 2013-ban. A koncepció kiemelt célja megfogalmazni a megye álláspontját a jövőbeni fejlesztési irányokról, és ezzel útmutatást adni a megyén belüli gazdasági szereplőknek a fejlesztésekhez. A koncepció Helyzetelemzés címet viselő dokumentuma hét fejezetből áll. Az első fejezet a megye helyzetét mutatja be a nemzetközi és hazai térben. Borsod-Abaúj-Zemplén megye az európai NUTS 3 régiók között mind az egy főre jutó GDP, mind a munkanélküliségi ráta alakulásában a legfejletlenebbek közé tartozik. A munkaanyag elemzi a globális és európai változásokat, melyek napjainkban a megyére hatással lehetnek, illetve szót ejt a környezeti folyamatokról. A második, nagyobb fejezetben a dokumentum hosszan elemzi a megye belső adottságait és erőforrásait. Az elemzés első pontja a természeti adottságok és erőforrások feltárása a domborzati és termőföld adottságokon kezdve, a természet és tájvédelmen keresztül egészen a megye energiaforrásáig és vízkárt okozó elemeiig. A második pontban a helyzetelemzés bemutatja a térség gazdasági bázisát. Itt fontos rész a főbb gazdasági ágazatok ismertetése, ahol kiderül, hogy habár a megyén belül jelentős hagyománya van a feldolgozóipari termelésnek, és ez a gazdasági hozzáadott érték jelentős részét lefedi, mégis a mezőgazdasági termelés tud bővülést produkálni az utóbbi években, és ebben jelentős szerepe van a borászati fejlesztéseknek többek között a Tokai kistérségben. A gazdasági bázist elemző rész még értekezik a megye gazdaságának belső és külső kapcsolatairól, a termelési infrastruktúra állapotáról, a telepítési tényezőkről és a területi innovációs potenciálról. A koncepció ismerteti a megye társadalmi környezetét is, melyben kiemelt szerep jut a kulturális adottságok és értékek számbavételének, a területi identitás és civil aktivitás ügyeinek illetve a humán erőforrások feltérképezésének. A társadalmi erőforrások egyik drámaian nagy problémája, hogy a 0-18 éves korosztály létszáma erősen lecsökkent a 2000-res évtizedben, 27

28 mialatt a 60 év feletti népesség nő, ezért a megyének a krónikus elöregedési problémával kell szembenéznie, nem is beszélve a kiemelt mértékű elvándorlásról. A gazdasági erőforrások rész utolsó pontjaként a dokumentum feltárja a megye közlekedési helyzetének erősségeit és hiányosságait is. A koncepció harmadik részében a településhálózati adottságok jelennek meg, mint elemzési szempontok. A megyén belüli településhierarchia szerepek, a települések közötti feladatmegosztási struktúra és a térszerkezeti elemek feltárása is megtörténik ebben a fejezetben. Ezután a negyedik fejezet röviden leírja a térségre ható ágazati és területi fejlesztési koncepciók üzeneteit, majd az ötödik fejezet értekezik a térség területfejlesztési szereplőinek elképzeléseiről és a partnerségi viszonyokról a megyében. A dokumentum hatodik fejezetében röviden bemutatásra kerül a megye által elérhető fejlesztési eszközök, források és ezeket nyújtó intézmények struktúrája, majd a hetedik fejezetben egy ilyen dokumentumban már megszokott SWOT analízis kerül publikálásra a megye erősségeiről, gyengeségeiről, lehetőségeiről és veszélyeiről A hagyományőrzés szerepe a megye helyzetelemző dokumentumában A megyei területfejlesztési koncepció átveszi az OTFK által hangsúlyozott, hagyományépítő alapelveket, melyek szerint Magyarország építhet a hagyományaira minden téren. Borsod-Abaúj- Zemplén megye speciális földrajzi helyzetéből adódóan viszont a hagyományőrzéssel kapcsolatos témák a mezőgazdasági hagyományokra fókuszálnak a leginkább. A megye fontos mezőgazdasági hagyománya a szőlőtermesztés és borkészítés, melyek szerves részét képezik a Zempléni-, Tokajhegyaljai és Bükkaljai kultúrtájnak. A térség agrárhagyományának szerves részét képezi még a gyümölcstermesztési és zöldségkertészeti hagyományok, melyek sajnos az utóbbi időkben jelentősen degradálódtak. Emellett az árvízvédelemmel kapcsolatos fejezetben kiemelt célként kezeli a dokumentum a hagyományos ártéri tájgazdálkodás felélesztését. Pozitív adottságnak ítéli a dokumentum a megye országos átlagon felüli erdősültségét, és erdőgazdálkodási hagyományait. A mezőgazdasági hagyományok megőrzése mellett fontos szerep jut a dokumentumban a megye területén található 1945 régészeti lelőhely, és egyéb hagyományos történelmi örökség kiemelt védelme. Emellett a térség közművelődési ellátottságánál megjelenik a népi hagyományokat (pl.: matyó hagyomány) megőrző múzeumok fenntartásának jelentősége. Tokaj-hegyalja a megye különleges térsége, melynek elsődleges profilja a hagyományos szőlőtermesztés és borászat, és az erre felépült borvidék. E jelentőség fontossága abban is 28

29 megmutatkozik, hogy a koncepció környezeti állapotokat feltáró fejezetében értekezik arról, hogy két tervezett szalmatüzelésű- és hőerőmű nem épült meg a térségben, mivel negatív hatása lett volna a borvidék tájának levegőminőségére. Az elemzés több helyen kiemeli Tokaj-hegyalja, mint a Világörökség részét is képező kultúrtáj megőrzésének és fejlesztésének szükségességét, melyben segíthet a már eddig is sok támogatásban részesülő helyi TDM szervezete Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Fejlesztési Program, Stratégiai Programrész 2014 szeptemberében elkészült a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Fejlesztési Program Stratégiai Programrésze, melynek fő célja a megyében megvalósuló, középtávú fejlesztési célok meghatározása a már elkészült megyei fejlesztési koncepció alapján. A tervezési dokumentum időtávja közé esik, és alkalmazkodik az EU finanszírozási feltételeihez. A stratégiát civil egyeztetések után öntötte formába a megyei önkormányzat. A stratégiai dokumentum összesen 7 kiemelt prioritást fogalmaz meg és fejt ki bővebben, melyeket figyelembe kell venni a megye fejlesztési döntéseinél. Az első és napjaink kihívásaira leginkább reagáló prioritás a kutatás-fejlesztés és az innováció erősítése. Ez a cél úgy valósulhat meg, hogy a megye hagyományos iparágainak (pl.: vegyipar, gépgyártás) kutatás-fejlesztési és tudás alapú gazdaságbeli fejlődését elősegítik. A tudástranszfer és tudástermelés fejlesztése kaput nyit a további innováció orientált vállalati fejlesztésekhez, melyek a jövőben a foglalkoztatást is növelhetik majd. E fejlesztésekhez kiemelten hozzátartozik a megyei tudásközpontok és innovációs centrumok szellemi műhelyeinek fejlesztése, melynek szerves része a Miskolci Egyetem tudásbázisára való építkezés. A dokumentum második prioritása a vállalkozások versenyképességének javítása és a foglalkoztatás ösztönzése. E cél elsődleges haszonélvezői a dokumentum szerint a mikro- és KKVk lesznek, melyek könnyebben juthatnak majd hozzá fejlesztési forrásaikhoz. Konkrét célja ennek a prioritásnak, hogy növekedjen a foglalkoztatottak száma a térségben, és a KKV-k exporttevékenysége is bővüljön. A dokumentumban a nagyvállalatok letelepedésének elősegítése is kiemelt cél, főleg a megye tradicionális feldolgozóipari ágazataiban. Emellett pedig a vállalatok hálózatosodása, a meglévő klaszterek és telephelyeik fejlesztése, valamint a cégek információval való ellátásának hatékonysága is szerepel a középtávú megvalósítandó célok között. A dokumentum harmadik prioritása a társadalom alkalmazkodóképességének javítása, mely reagál az utóbbi évtizedben a megyét sújtó negatív demográfiai tendenciákra. Az itt megfogalmazott 29

30 konkrét célok, a hátrányos helyzetű népesség munkaerő-piaci jelenlétének és életkörülményeinek javítása, a nők munkába állásának ösztönzése, a szakképzési programok fejlesztése és elérhetővé tétele széles körben, az egészségügyi körülmények javítása a megyében és kulturális programok bővítése. E célok eléréséhez több olyan intézményt kell kiemelten támogatni, melyek a társadalom munkaerőpiacról kiszoruló csoportjainak tud támogatást nyújtani (pl.: nők esetében a bölcsődék, családi napközik fejlesztése). A stratégia negyedik prioritásként a közlekedés fejlesztését határozza meg a munkaerő-piaci központok elérhetőségének javítása érdekében. Itt kiemelt cél a Miskolc és Kassa közötti közúti elérhetőség javítása, valamint a Miskolctól távolabb eső települések elérhetőségének a jobbá tétele a regionális utak áteresztőképességeinek javításával. Fontos környezeti célként fogalmazódik meg még a forgalmasabb főutak esetében a települési elkerülő utak kiépítésének igénye. A fejezet értekezik még a kötöttpályás közlekedés, a vasút fejlesztéséről, ahol az állomások közelebb vitele a településközponthoz kiemelt céllá vált. Egyéb célokként megjelennek még a települések belterületi úthálózatának kisebb fejlesztései, illetve az utazásbiztonságot meghatározó tényezők javítása. Az ötödik prioritás a tervdokumentumban a megújuló energiaforrások helyi felhasználásának ösztönzése. E cél hátterében elsősorban hazánk energiafüggőségének tudatos csökkentése áll, amit már az OTFK is megfogalmaz. Kiemelt célként jelenik meg ebben a fejezetben az épületek energetikai korszerűsítése, mind a lakófunkcióval, mind az intézményi funkcióval rendelkezők esetében. Emellett kiemelt cél a távfűtőrendszerek és a megújuló energiatermelő kiserőművek és rendszerek fejlesztése is. A hatodik prioritás a megyei dokumentumban a mezőgazdasági termelés versenyképességének javítása. Itt fontos cél az eszközpark korszerűsítése, az új termelési eljárások meghonosítása illetve a munkavállalók képzettségi szintjének emelése a mezőgazdaságban. E célrendszer kiemelten kezeli a helyi termékek előállításának és kereskedelmének bővítését, kiaknázását. A dokumentum hetedik prioritása a turizmus témakörében fogalmaz meg célokat. Elsősorban a turisztikai vonzerő és szolgáltatás fejlesztése a kiemelt cél a látogatottság 20%-os növelésével, és a térségi kínálat bővítésével. Egyéb célként fogalmazódik meg még itt a turisztikai desztinációs szervezetek (TDM-ek) együttműködésének erősítése. A nyolcadik prioritás a stratégiában a környezeti állapot és környezetbiztonság javítása, melyben cél az ár- és belvízvédelmi beavatkozások kezelése, megelőzése. A környezeti állapot javításának fontos területe még a hulladékgazdálkodás, ahol a hulladék mennyiségének csökkentése, az 30

31 újrahasznosítható hulladék arányának növelése és a már szennyezett területek kármentesítése kiemelt cél. A hulladékkezelés mellett a szennyvízkezelés és tisztítás hatékonyságának növelése is célként jelenik meg a dokumentumban. E célok mellett kitér a dokumentum az ivóvízrendszerek korszerűsítésének, a természeti, táji és kulturális örökség értékek megóvásának és tájrehabilitációs beavatkozásának a szükségességére, valamint állást foglal a levegő- és zajszennyezettség csökkentése, mint megyei stratégiai cél mellett. A dokumentum utolsó prioritása a megyében zajló bányászati projektek támogatása, ahol elsősorban a szénbányászati kitermelés fenntarthatóvá tétele a fő cél. Az utolsó prioritás bemutatása után pedig a dokumentum a megyei koncepcióhoz hasonlóan értekezik a más koncepciókkal való kapcsolatról, a tervezéskísérő eljárások dokumentációjáról, és a monitoring rendszer szerepéről A hagyományőrzés szerepe a Stratégiai Programrészben A Borsod-Abaúj-Zemplén megye középtávú stratégiáját meghatározó dokumentumban fontos szerepe van a térség hagyományainak. A megye alapvetően gazdag kulturális hagyományokkal rendelkezik, amit a kulturális program támogatásával még szélesebb körben szeretne ismertté tenni a stratégia. E hagyományok egyik fontos csoportja a térségi mezőgazdasági termeléssel és termékstruktúrával kapcsolatos tradíció, mely megőrzendő és továbbfejlesztendő. A megye agrárhagyományainak kiemelkedő eleme a bor és gasztrokultúra, ami a táji adottságokon alapul, és vonzerővel bír a turisták számára is. Emellett a dokumentum nagy hangsúlyt fektet a Tisza menti területek hagyományos ártéri tájgazdálkodásának felélesztésére, támogatására az árvízvédelmi célok még hatékonyabbá tétele végett. A kulturális hagyományok másik kiemeltem megőrzendő része a hagyományos vidéki életmód, és a kultúrtáj népművészeti értékei. Itt a stratégia támogatná a hagyományos népművészet kézműves termékeinek minél szélesebb körű piacra kerülését, illetve a mezőkövesdi Hadas városrész matyó hagyományőrzésének és turisztikai potenciáljának kiaknázását, fejlesztését. Tokaj-hegyalja a megye egyik fejlesztéspolitikai szempontból is speciális területe, ahol a helyi (főleg mezőgazdasági) termékek előállítása kiemelt jelentőséggel bír. A stratégia mezőgazdasági termeléssel kapcsolatos prioritásánál jelenik meg markánsabban a terület, ahol elsősorban a szőlőtermesztés és bortermelés, valamint az erre épülő élelmiszeripar fejlesztése a legfőbb cél a térségben, de megjelenik még a mezőgazdasági kutatóbázis fejlesztése is. Tokaj-hegyalja 31

32 megjelenik még a turisztikai prioritásnál, ahol a Világörökség részét képező borvidék programjait és turisztikai attrakcióit fejlesztené a stratégia, például tematikus borutak létrehozásával is. Összességében tehát elmondható, hogy a terület hagyományőrzésének egyetlen célja a borvidék és Világörökség területi marketingjének fejlesztése, mellyel még inkább kiaknázzák a bortermelés régi történelmi hagyományait Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Fejlesztési Program, Operatív Programrész A megye fejlesztési operatív programja a 218/2009-es (X.6.) számú kormányrendelet alapján készült, a stratégiai programrésszel egy időben. A program tartalmazza a megyei hatáskörben finanszírozandó intézkedések céljait, és az ahhoz kapcsolódó tevékenységeket, támogatási keretet és ütemtervet. Emellett a dokumentum kedvezményezetteket és célcsoportokat jelöl ki a pályázati támogatások számára. A program a már korábban elfogadott megyei Stratégiai Programra épül, és időtávja hasonlóan közé kerül. Az operatív program első rövid része megfogalmazza azokat az alapelveket, melyeket a konkrét pályázati projektek kiválasztásánál és támogatási odaítélésénél érvényesítendők, majd a következő fejezetekben két nagy prioritás mentén összegyűjti a szükséges intézkedéseket. Az első ilyen prioritás a gazdaságfejlesztési, a második pedig a járástérségi infrastruktúra fejlesztési prioritás. Mindkét prioritás esetében konkrét intézkedési területekre lebontva meg van fogalmazva, hogy a megyei támogatási keretből milyen célterületek, milyen keretösszegekben lesznek támogatva, és ezek a területek hogyan függnek össze a megyei fejlesztési koncepció és stratégia célrendszerével. Gyakorlatilag az operatív program már konkrét irányelveket és pénzügyi adatokat ad meg a későbbi pályázatok kiírásához. A program utolsó fejezete az ágazati Operatív Programokhoz kapcsolódó megyei fejlesztési intézkedések általánosabb ismertetését tartalmazza. A hagyományőrzés témaköre ebben a konkrét programban már csak a támogatandó konkrét területeken jelenik meg, és teljes mértékben azonos a stratégiában megfogalmazott célokban már leírtakkal. Ehhez hasonlóan Tokaj-hegyalja borvidék térség is a stratégiával teljesen azonos módon jelenik meg, a konkrét fejlesztési programoknál kiemelt szempont a Világörökség helyszín hagyományokra építő, termelést és turizmust elősegítő konkrét fejlesztése. 32

33 2.4. A HAGYOMÁNYŐRZÉS SZEREPE TOKAJ-HEGYALJA VÁROSAINAK INTEGRÁLT TELEPÜLÉSFEJLESZTÉSI STRATÉGIÁJÁBAN Tokaj Város Integrált Településfejlesztési Stratégia Tokaj Város Integrált Településfejlesztési stratégiája két dokumentumból áll. Az első egy a Stratégia Megalapozó vizsgálata, melyben elsősorban a város helyzetét tárják fel, elemzik és értékelik. A második rész maga a Stratégia mely kijelöli a város középtávú fejlesztési irányait. A dokumentumok céljai összefüggenek az OTFK és Megyei TFK-ban leírt célokkal és prioritásokkal, valamint az országos szintű ágazati koncepciókkal is a as tervezési időszakban Helyzetelemző rész Az első dokumentum, mint helyzetelemző rész bemutatja a város helyzetét több társadalmigazdasági és területi szempontból. A legelején tisztázza Tokaj településhálózatban elfoglalt szerepét, ennek következményeit, és kitér a város térségi kapcsolatainak elemzésére. Ezután a különböző területi szintekre elkészített fejlesztési koncepciókban mutatja be a város helyét a nemzetközi EU 2020 stratégiától a Borsod-Abaúj-Zemplén Megye Területfejlesztési koncepcióján át Tokaj-Hegyalja Történelmi Borvidék Kultúrtáj Világörökségi Kezelési Tervig. Emellett megemlíti a dokumentum a különböző országos és mezei területrendezési tervekkel való összefüggéseket is. A tervdokumentumok Tokajra való vonatkoztatása után több alfejezeten keresztül bemutatásra kerül a város társadalmi-gazdasági és környezeti helyzete. Itt leírásra kerülnek a település demográfiai, nemzetiségi, képzettségi és egyéb népességi viszonyai, megjelenik a társadalmi rétegződés vizsgálat és a helyi identitást befolyásoló tényezők is feltárásra kerülnek. A település humán infrastruktúrájának bemutatása után az elemzés rátér a gazdaságra, ahol a város gazdasági súlyát és szerepkörét elemzi. Itt az elemzés kitér a település fő gazdasági ágazatainak ismertetésére, melyek a borászat, turizmus, faipar és egyéb mezőgazdasági ágak. Ezután bemutatásra kerül a város gazdasági szervezeteinek dinamikája, a versenyképességet befolyásoló tényezők és az ingatlanpiaci viszonyok. A helyzetfeltáró rész külön figyelmet szentel az önkormányzati gazdálkodás és a településüzemeltetési viszonyok leírására, hiszen a fejlesztések koordinációjánál ezeknek az aktoroknak kiemelkedő szerepük van. Végül az elemzés több fejezeten át elemzi a város környezetföldrajzi adottságait a táji adottságok bemutatásától kezdve az 33

34 épített környezet tájba illeszkedésén keresztül a környezetvédelemig. E fejezetbe ékelődik bele a város közlekedési-elérhetőségi viszonyainak elemzése is. A helyzetfeltáró dokumentum második nagy fejezetében az eddig részletesen feltárt társadalmigazdasági és környezeti tényezők egymásra hatásának rövidebb szintetikus összefoglaló elemzése történik meg, majd a harmadik nagy fejezetben a dokumentum értékeli a helyzetelemzési eredményeket, és olyan különböző településrészeket határol le, melyeket más és más módon kell kezelni, hiszen más és más társadalmi-gazdasági helyzettel és problémákkal néznek szembe Stratégiai rész A második dokumentum, mint stratégiai rész bemutatja azokat a középtávú célokat, melyeket a város meg szeretne valósítani a helyzetelemzés tapasztalataiból és a magasabb területi szinten leírt stratégiák prioritásaiból kiindulva. A stratégia első fejezetében olvashatók a középtávú fejlesztési célok és azok különböző összefüggései, például a tematikus és területi célok kapcsolata, valamint az átfogó városi szintű célok és városrész szintű prioritások meghatározása Tokaj számára. A második fejezetben a dokumentum részletesen leírja a célok megvalósításához szükséges beavatkozások menetét, és konkrét akcióterveket határoz meg a város számára. Az akciótervekben ki vannak jelölve külön településrészek, melyeken belül a fejlesztési területek meg vannak határozva. Ezekhez a fejlesztési területekhez, pedig konkrét pénzügyi tervek és finanszírozási források is vannak rendelve. Ezután a stratégia megemlíti, hogy a város számára anti-szegregációs programot nem kell tervezni, mert csak 50 főt érint a településen belül. A dokumentum ezután rátér a stratégia külső összefüggéseire, mint az akciótervek illeszkedése a településrendezési eszközökhöz és fejlesztési dokumentumokhoz települési, megyei, országos és EU-s szinten. Ezután megfogalmazza a belső összefüggéseket is a fejlesztésekkel kapcsolatban, vagyis a város belső fejlődési irányait, eddigi sikeres fejlesztéseit. Az utolsó két fejezetben pedig értekezik a stratégia megvalósíthatóságának főbb kockázatairól és a megvalósítás monitoring rendszeréről. 34

35 A hagyományőrzés szerepe a helyzetelemző és stratégiai részben Az országos és megyei területfejlesztési dokumentumokhoz hasonlóan a Tokaj számára készített integrált településfejlesztési stratégia első részében is sokszor említi meg a hagyományok szerepét. A megyei dokumentumhoz hasonlóan itt is előkerül Tokaj és környékének kultúrtája, mely hagyományokon alapuló tájkarakter, ezért kulturális értékét érdemes megőrizni, és turisztikai szempontból hasznosítani. Emellett fontos kiemelni, hogy a koncepcióban megjelenik a város régi történelmi, néprajzi hagyománya (pl.: palócok), ami kiemelt kitörési pont lehet a helyi turizmus további fejlesztésében. Ehhez tartozik Tokaj történelmi városmagjának különleges építési övezetként való kezelése, abból a célból, hogy a hagyományos építészei értékeket megőrizzék és a turisták számára látványosságként használják. A Tokaj városához kötődő hagyományőrzés legfontosabb eleme Tokaj-hegyalja, vagyis a Tokaj Történelmi Borvidék kulturális adottságainak megvédése. A város a borvidék fővárosa, ezért kiemelt jelentőséggel bír a szőlőtermesztés és borkészítés hagyománya a település életében. E terület hazánk talán egyetlen világhírű borvidéke, aminek már több évszádos termelési hagyománya van, mégis a 17. századtól lett a táj egyre híresebb. Fontos előrelépés volt mind a borvidék, mind a város számára, hogy 2002-ben felkerült Tokaj-hegyalja az UNESCO világörökségi helyszín listájára a terület. Tokaj-hegyalja hagyományőrzésének több eleme megjelenik a dokumentumban. Az egyik ilyen elem a Tokaji Múzeum, ahol állandó és időszakos kiállítások vannak a hegyaljai szőlő- és bortermelés történelmi, néprajzi emlékeiről. Emellett a Tokaj-hegyalja Borok Házában egy digitális és nyomtatott formátumú gyűjtemény áll a látogatók rendelkezésére, ahol a tokaji borok fajtáival, és a borvidék jellemzőivel, történelmével is megismerkedhetnek. A hagyományőrzés és ennek kapcsán a turisztikai vonzerő kialakítását nagyban elősegíti a Tokajhegyalja, Taktaköz, Hernád-völgye Idegenforgalmi és Kulturális Egyesület (TDM), ami felvállalta az egész borvidék marketing és turisztikai termékfejlesztési munkáját. E munka folyamán fesztiválok szerveződnek (pl.: Tokaj Hegyalja Fesztivál), és a térség bekerült év végén az 1981/2013. (XII. 29.) Kormányhatározat által elindított BOR-VIDÉK Tokaj Hegyalja Nemzeti Programba. A program kiemelten foglalkozik a komplex szőlészeti és ültetvénymegújítások anyagi támogatásával, az ún. Tokaji Életpályamodell erősítésével, melynek során a kitűnő helyi borász szakembereket igyekeznek megtartani. A tokaj-hegyaljai térség hagyományőrzésének elősegítéseként fontosnak tartja még a város, hogy a tájvédelem és tájképvédelem területén is fejlesztések legyenek a jövőben. 35

36 Az Integrált Településfejlesztési Stratégia második, stratégiai részében a hagyományőrzéssel kapcsolatos prioritások témái hasonlóak a helyzetelemzésben leírtakhoz. A hagyományőrzési céloknál például kiemelendő, hogy konkrét akciótervként jelenik meg a városban egy hagyományos vásárcentrum kialakítása, ahol a helyi termékek forgalmazását lehetővé tennék. A stratégia továbbá támogatja a hagyományos földhasználat/tájhasználat megőrzésének koncepcióját, illetve a hagyományos fesztiválok megtartásának elősegítését is. Tokaj-hegyalja térsége is nagyon hasonló módon jelenik meg a stratégiai programrészben, mint a helyzetelemzőben. Itt is kiemelten megjelenik a Tokaji Borvidék, mint kultúrtáj és világörökségi helyszín megőrzése és a turisták számára még vonzóbbá tétele. Itt fontos cél az ún. place branding támogatása, vagyis a térség kulturális gazdaságban és világhírű turizmusban való szerepének növelése, melyet például a Tokaj Hegyalja Nemzeti Program finanszírozási keretéből támogatná a város Sárospatak Város Integrált Településfejlesztési Stratégia, Gazdasági Program Sárospatak Integrált Településfejlesztési Stratégiája a többi Tokaj-hegyaljához tartozó városhoz hasonlóan 2014-ben készült el, és a as programozási időszak dokumentumainak fő prioritásai alapján jelöli ki a város fejlődési lehetőségeit. A dokumentum EU-s forrást felhasználva a Belügyminisztérium szakértői támogatásával készült. A stratégia operatív jelleggel, megvalósításorientált módon segíti a település következő éveinek fejlesztését a stratégiai tervezés eszközeivel. A dokumentum első fejezetében megfogalmazásra kerülnek a középtávú célok és azoknak összefüggései. A városfejlesztés átfogó célja a település népességmegtartó erejének növelése, és ehhez három kifejezetten gazdasági cél párosul. Az első és legfontosabb a település turisztikai jövedelemtermelő képességének a növelése a kulturális értékek és természeti környezet turisztikai lehetőségeinek fokozásával, kiaknázásával. A második gazdasági cél a települések gazdasági stabilitásának megteremése, melynek eszköze lehet a vonzó vállalkozói környezet kialakítása, az alacsony képzettségű vagy képzetlen munkaerő munkába állításának elősegítése, illetve a helyi termékek népszerűsítése. A harmadik gazdasági és egyben társadalmi cél is, hogy élhetőbb és vonzóbb várost szeretnének létrehozni a városi szolgáltatások, kiemelten a sport és rekreációs szolgáltatások bővítésével és minőségük növelésével. 36

37 A második fejezetben ezeket a fejlesztési elképzeléseket konkrét akciótervekbe öntik, úgy, hogy konkrét városrészeket határolnak le, és külön meghatározzák náluk a lehetséges fejlesztési területeket. Ezután a dokumentum részletesen értekezik a fejlesztési forrásokról és lehetséges elosztásukról. A városban készült anti-szegregációs program is, hiszen itt Tokajjal ellentétben lehet olyan területeket kijelölni, ahol a probléma meghatározó és beavatkozást igényel. A dokumentum továbbá egy-egy fejezetben értekezik a stratégia külső és belső összefüggéseiről, a főbb kockázatokról és azok lehetséges kezeléséről, majd a záró fejezet meghatározza a megvalósítás eszközeit és monitoring rendszerét. Sárospatak ITS dokumentumának struktúrája azért is nagyon hasonlít a tokaji ITS-re, mert ugyanaz a szakértő gárda hozta létre mindkét dokumentumot A hagyományőrzés szerepe a fejlesztési dokumentumban A Tokaj-hegyalja fővárosától földrajzi értelemben távolodva már nem jelenik meg annyira hangsúlyosan a hagyományőrzés Sárospatak stratégiájában, illetve fókusza megváltozik. Az egyik fontos megőrzendő hagyomány a városban a diákhagyomány, illetve a Diák fesztivál, ezzel is erősítve a település diákváros jellegét. Az oktatás jó hírű hagyományainak őrzése több helyen megjelenik a dokumentumban. Tokaj-hegyalja borászati szerepe sokkal kevésbé jelenik meg a város életében és stratégiai jövőképében, mint azt Tokajnál láthattuk. Fontos cél azonban a város számára a tokaji turisztikai kínálat kiegészítő támogatása. Itt megemlíthető a Tokaj-Sárospatak közötti sétahajó járat modernizálása, vagy a Tokaj-hegyaljáról hiányzó minőségi szállás szolgáltatást nyújtó szálláshelyek üzemeltetésének támogatása, mint kiemelt városi cél. A városon belül támogatandó a borászati üzem fejlesztése is. A stratégia még megemlíti a 2005-ben létrejött Sárospatak és környéke TDM egyesület munkáját, mely szerepet vállal a Tokaj-hegyalja térség turizmusfejlesztésének munkájánál a többi TDM szervezettel együtt. A térség településeink fontos problémája ugyanis, hogy a turisták csak rövid időre, nagyrészt egy napra jönnek, de a stratégia szerint a térségi együttműködés javításával több napra vonzó komplex turisztikai kínálatot is létre lehetne hozni. 37

38 Sátoraljaújhely Város Integrált Településfejlesztési Stratégia, Gazdasági Program Sátoraljaújhely Integrált Településfejlesztési Stratégiája is európai uniós forrást felhasználva készült el a Belügyminisztérium szakértői támogatásával a as programozási időszakra. A dokumentum célja a városfejlesztési igényeinek, jövőbeli irányainak és céljainak jól megalapozott meghatározása a középtávú fejlesztésekhez. E stratégia az előzetes helyzetelemzés eredményeire hivatkozva határozza meg a jövőbeli prioritásokat, operatív módon. A dokumentum struktúrája azonos Sárospatak ITS felépítésével. A dokumentum első fejezetében megfogalmazásra kerülnek a középtávú célok és azoknak összefüggései. A városfejlesztés átfogó célja Sárospatakhoz hasonlóan a város népességmegtartó erejének erősítése, de itt csak két főként gazdasági cél van rendelve a fő prioritáshoz. Az első itt is a turisztika jövedelemtermelő képességének erősítése, melyet a dokumentum készítői a hatékony turisztikai desztináció menedzsmenttel és marketinggel, a szálláshelyek diverzifikált fejlesztésével, illetve a turisztikai programkínálat diverzifikálásával kívánnak elérni. A második gazdasági cél a helyi gazdasági versenyképesség javítása a vállalkozások gazdasági és beruházási stabilitásának elérésével, a szakképzett munkaerő foglalkoztatásának bővítésével, a vonzó üzleti infrastruktúra továbbfejlesztésével és a K+F tevékenységek és innováció támogatásával. A második fejezetben ezeket a fejlesztési elképzeléseket Sárospatakhoz hasonlóan itt is konkrét akciótervekbe öntik, úgy, hogy konkrét városrészeket határolnak le, és külön meghatározzák náluk a lehetséges fejlesztési területeket. Ezután a dokumentum részletesen értekezik a fejlesztési forrásokról és lehetséges elosztásukról. A városban itt is készült anti-szegregációs program, mivel van olyan városrész, mely erőteljesen küzd ezzel a problémával, ezért az ITS-nek külön témaként kell kezelnie. A dokumentum továbbá egy-egy fejezetben értekezik a stratégia külső és belső összefüggéseiről, a főbb kockázatokról és azok lehetséges kezeléséről, majd a záró fejezet meghatározza a megvalósítás eszközeit és monitoring rendszerét. Sátoraljaújhely ITS dokumentumának struktúrája nagyon hasonlít Tokaj és Sárospatak hasonló dokumentumaira, mert ugyanaz a szakértő gárda hozta létre őket. 38

39 A hagyományőrzés szerepe a fejlesztési stratégiában Sátoraljaújhely Integrált Városfejlesztési Stratégiájában a hagyományőrzés témaköre csak néhány esetben fordul elő. Az egyik ilyen eset, ahol a társadalom önérvényesítő és önszerveződő képességének erősítése célnál megjelenik, hogy a városban lévő civil szervezetek jelentős szerepet vállalnak sok egyéb társadalmi tevékenység mellet a hagyományőrzésben is. Egy másik helyen a dokumentum kiemeli, hogy a városon belüli ún. Nyugati városrész fontos mezőgazdasági potenciállal rendelkezik, melynek része a hagyományos szőlőtermesztés és borászat, ami az utóbbi években jelentőségét tekintve mérséklődött, ezért a megőrzésére figyelmet kell fordítani. A város turisztikai jövedelemtermelő képességének növelésénél, mint kiemelt stratégiai célnál is megjelenik a hagyományokra épülő programok felfűzése egy komplex turisztikai programcsomaggá. A dokumentumban Tokaj-hegyalja, mint térség csak egy helyen jelenik meg, ahol megemlítik, hogy a Zempléni Fesztivál művészeti rendezvényét 1992 óta a Hegyalja több településén, így Sátoraljaújhelyen is megrendezik Szerencs Város Integrált Településfejlesztési Stratégia, Gazdasági Program Szerencs város ITS dokumentuma, hasonlóan az eddig tárgyalt városokhoz, is európai uniós forrást felhasználva készült el a Belügyminisztérium szakértői támogatásával a as programozási időszakra. A dokumentum célja a városfejlesztési igényeinek, jövőbeli irányainak és céljainak jól megalapozott meghatározása a középtávú fejlesztésekhez. E stratégia az előzetes helyzetelemzés eredményeire hivatkozva határozza meg a jövőbeli prioritásokat, operatív módon. Mivel a dokumentum struktúrája azonos gyakorlatilag az eddigi három Tokaj-hegyalja térségben található városéval, itt is az első fejezetben a település középtávú céljait veszik sorra. A fejlesztések átfogó célja itt az elvándorlás csökkentése, mely véleményem szerint azonos a település népességmegtartó erejének erősítésével, melyek a többi város dokumentumaiban megfogalmazódtak. E dokumentumban két specifikus gazdasági cél artikulálódik: a város turisztikai vonzerejének és rekreációs lehetőségeinek bővítése, illetve a munkahelyteremtés. A többi város dokumentumaival ellentétben azonban e gazdasági célokhoz nem tartoznak azokat konkretizáló alcélok. 39

40 A dokumentum második fejezete a már megszokott akcióterv bemutatást, illetve a tervek által célzott kisebb lehatárolt városrészeket tartalmazza. Az akciótervek mellé itt is mellékelnek már konkrét, operatív programot, melyben a pénzügyi támogatások mértéke meg van határozva az adott területek és prioritások között. A településre anti-szegregációs program nem készült, mivel Tokajhoz hasonlóan nem található itt szegregáció által sújtott terület. A dokumentum Szerencs esetében is egy-egy fejezetben értekezik a stratégia külső és belső összefüggéseiről, a főbb kockázatokról és azok lehetséges kezeléséről, majd a záró fejezet meghatározza a megvalósítás eszközeit és monitoring rendszerét A hagyományőrzés szerepe Szerencs ITS dokumentumában A város fejlesztési stratégiájában összesen két esetben jelenik meg a hagyományőrzés. Szerencsen a csokoládé gyártás hagyománya részét képezi a település turisztikai vonzerejének. E hagyományok ápolása fejlesztése összekötve a szerencsi Rákóczi vár és helyi szecessziós fürdő hagyományos épületének fejlesztésévek az egyetlen kitörési pontja a város turizmus ágazatának. Szerencs esetében a Tokaj-hegyalja térségi identitás már csak egy helyen jelenik meg, ahol a térség településeinek turisztikai-fejlesztési célú hasznos összefogását említi meg a dokumentum. Összességében tehát látható, hogy Szerencs a négy vizsgált település között a legkevésbé tud, illetve kínál építeni a Tokaji Borvidék világörökségi jelentőségű borkultúrájára, vagy szőlőtermesztési tradícióira. 40

41 2.5. A HAGYOMÁNYŐRZÉS SZEREPE TOKAJ-HEGYALJA VILÁGÖRÖKSÉGI KEZELÉSI TERVÉBEN A terv általános célja és felépítése A Tokaji Borvidék Kulturtáj Világörökség Kezelési Tervét a Világörökség Magyar Nemzeti Bizottság Titkárságának megrendelése alapján állította össze a VÁTI KHT 2003-ban. A magyar jogrendben a 2000-res évek elején nem volt jogszabály világörökségi rendezési terv elkészítésére, azonban az UNESCO Világörökség Bizottság helyszín felterjesztésénél kötelező volt elkészíteni egy ilyen tervet. A terv legfőbb célja, hogy a Világörökségi Konvenció elvárásaival és ajánlásaival összhangban a magyar állami szervek és önkormányzatok tervet hozzanak létre a Tokaji borvidék feltárt és megismert, illetve a feltárandó értékek védelmére, megőrzésére, kibontakoztatására, hasznosítására és fenntartható fejlesztésére. A kezelési terv feladata még, hogy a kezelési tervben foglalt célok eléréséhez vezető utat a magyar hatályos törvényekre és jogszabályokra tekintettel mutassa be. A kezelési terv hét fejezetből áll. Az első fejezet egyfajta bevezetésként tisztázza a dokumentum célját és illetékességi körét a magyar fejlesztési dokumentumok között. A második fejezet fő célja, hogy a Tokaji borvidék területét, mint helyszínt leírja és környezetét bemutassa. Itt szükséges volt a terület határait konkrétan meghúzni, illetve egy magterületet is lehatárolni. Ezután a fejezet részletesen rögzíti a helyszín illeszkedését a régióba, a borvidék történelmi áttekintését megadja, valamint értekezik Tokaj-hegyalja kulturális, ökológiai, társadalmi és gazdasági jelentőségéről. Tartalmilag ez a fejezet nagyon hasonlít a klasszikus fejlesztési dokumentumok helyzetelemző részeihez. A dokumentum harmadik fejezete leírja a kezelési terv jogi hátterében felmerülő kérdéseket. Az első és legfontosabb kérdés az volt, hogy ki kezelje a területet. Ennek megoldásaképp a területen lévő települések önkormányzati képviselői között egy rendszeres tanácskozó szervezetet hoztak létre Tokaji Világörökség Egyesület névvel. Az Egyesületnek több szakmai bizottsága van, amik az egyes kezelési területeket felügyelik (pl.: mezőgazdaság, turizmus, oktatás és kultúra). A fejezetben meghatározásra kerülnek a testület önszabályozási dokumentumai, a jogi korlátozások lehetőségei és meg vannak említve a lehetséges konfliktusforrások is. A terv következő, negyedik fejezetében a világörökségi terülttel kapcsolatos célok és irányelvek fogalmazódnak meg. Itt a természeti és kulturális megvédendő értékek leltárszerűen leírásra 41

42 kerülnek, illetve össze van foglalva a helyszínt érintő potenciális veszélyek sora. Ezután meghatározzák azokat az elveket, melyekkel hosszú távon megőrizhetik a területet a természeti katasztrófáktól, a tűzkároktól és a bányászati ártalmaktól. A fejezet végül meghatározza a kezelési terve hosszú távú, közép- illetve rövidtávú céljait. A hosszú távú célok között a fenntartható fejlesztés, az értékvédelem és a mintaterülettel kapcsolatos tudatformálás jelenik meg. Közép- és rövidtávú célként megfogalmazódott a Tokaji borvidék országos kiemelése a térségek között, a területrendezési tervekben való szigorúbb védelem, a környezetkímélő tevékenységek optimalizálása, az elvándorlás csökkentése, az egészségkultúra javítása illetve a PR és marketing tevékenységek összehangolása. E célok teljes mértékben harmonizálnak a megyei területfejlesztési stratégiák és az ITS-ek tartalmával. A dokumentum az ötödik fejezetében értekezik külön a terület idegenforgalmi viszonyairól, adatokat bemutatva és elemezve, valamint célokat és konkrét akcióterveket kijelölve. Fontos idegenforgalmi célként fogalmazódik meg a fejezetben, hogy ne csak a magterület turisztikai képességeit fejlesszék (Tokaj város központtal), hanem a tájat körülvevő védőzóna településeit is együtt kezeljék ezekben a fejlesztésekben. A már meglévő alapokon tovább kell fejleszteni a bor-, öko- és kulturális turizmust, úgy, hogy diverzifikálják a turisztikai kínálatot több időre a térségbe vonzva a turistákat. Az utolsó néhány fejezetben tisztázza a dokumentum a kezelési terv megvalósulásához szükséges rendszeres értekezletek ütemtervét, a szervezet költségvetését, illetve a kezelési terv eredményeinek rendszeres felülvizsgálatát. A dokumentum egy melléklettel zárul, melyben a már említett Egyesület alapszabálya található, illetve több adattábla és térképek a világörökségi helyszínről A hagyományőrzés szerepe a kezelési tervben A Tokaji Borvidék Világörökségi kezelési tervében gyakran előkerül a térség hagyományainak tisztelete, illetve a hagyományok megőrzésének igénye. Az OTFK-hoz hasonlóan a hagyományőrzésnek itt is több típusa van attól függően, hogy milyen hagyományokról beszélünk. A leggyakrabban és legfajsúlyosabban előkerülő hagyomány a szőlőtermesztés és borkészítés hagyománya, mely meghatározza a tájba illeszkedő növénytermesztés jellegét és annak formáját. E hagyomány több évszázadra nyúlik vissza Tokaj-hegyalján, és maga a világörökségi kvalitása a területnek is ebben gyökerezik. A hagyományos tájhasználathoz emellett szorosan kötődik a 42

43 dokumentumban a hagyományos településkép megőrzésének igénye, a területen hagyományos ünnepek és rendezvények megtartásának támogatása, és fontos még a hagyományos mesterségek kézműves termékeinek a védelme is. E területek meg vannak említve a többi már tárgyalt fejlesztési koncepciókban is Kapcsolódási mátrix Általános tapasztalat, hogy e dokumentumok az általános hagyományőrzési célok megfogalmazása után a területi szint mélységétől függően egyre több konkrét példát is megjelenítenek a hagyományőrzés módjairól, és tárgyáról. Tokaj-hegyalja esetében három, szinte mindenhol visszaköszönő terület figyelhető meg. Az első a mezőgazdasági és tájhasználati hagyományok védelme, és ezen belül is a szőlőtermesztés és borkultúra kiemelt megőrzése és fejlesztése. A második a hagyományos településszerkezet és épületállomány megőrzése. A harmadik pedig a hagyományos szakmák felélesztése, és kézműves termékeik eladásának az igénye. A hagyományőrzés fő célja a térségben, amire szinte minden dokumentum kiemelten kezel, a területre érkező turisták számának és ott töltött idejének növelése, kihasználva a szintén mindenhol megjelenő világörökségi státuszt, melyet Tokaj-hegyalja birtokol. A települési dokumentumok vizsgálataiból kiderült, hogy a városok kötődése és haszna a Tokajhegyalja térségből egyenlőtlen, Tokaj számára sokkal jobb lehetőségek nyílnak, mint Sátoraljaújhely, Sárospatak és Szerencs számára. Sátoraljaújhelynek még van szerepe a borkultúrában a hagyományőrzés és turizmus kapcsán, Sárospataknál azonban már inkább a diákváros hagyományai jutnak több szerephez. Szerencs esetében a csokoládégyártás hagyománya sokkal inkább fontos szerephez jut, mint a borvidék jellegzetes termékei. 43

44 Dokumentum neve Hagyományőrzés szerepe Hagyományőrzés Tokaj-hegyalján - Magyarország hagyományőrző nemzet - Tokaj-hegyalja termelési hagyományainak és borkultúrájának - agrárhagyományok, kultúrtáj fejlesztése - idegenforgalmi szempontokon a védelme (tanya szerepe, vidéki hangsúly népesség helyben tartása) - édesvízi halászat hagyománya Országos Fejlesztési és - hagyományos magyar borkultúra Területfejlesztési Koncepció (borvidékek fejlesztése) - népművészeti, néprajzi hagyományok őrzése - hagyományos mesterségek támogatása Nemzeti Turizmusfejlesztési Koncepció Magyar Kulturális Stratégia Borsod-Abaúj-Zemplén megye Területfejlesztési Koncepciója, Helyzetelemzés Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Fejlesztési Program, Stratégiai Programrész Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Fejlesztési Program, Operatív Programrész - általános megállapítások a hagyományok fontosságáról - turisztikai szektorban fontos - magyar életérzés kulturális fogyasztása - történelmi és néprajzi hagyományok - hagyományos kézműves termékek - hagyományőrző kultúrtájak - a magyar kulturális örökség védelme fontos - az örökségvédelmi szakmák likviditási gondjait meg kell szűntetni - Magyarország a hagyományaira építhet - a megye mezőgazdasági, tájhasználati hagyományait őrizni kell (zöldség-, gyümölcstermesztés) - hagyományos ártéri tájgazdálkodás felélesztése - erdőgazdálkodási hagyományok őrzése - régészeti lelőhelyek, hagyományos történelmi örökség védelme - népi hagyományok őrzése (matyó hagyományok) - a térség hagyományos mezőgazdasági termékcsoportja támogatandó - bor és gasztrokultúra kiemelt őrizendő érték - ártéri tájgazdálkodás hagyományának felélesztése - hagyományos vidéki életmód és mesterségek támogatása - a térség hagyományos mezőgazdasági termékcsoportja támogatandó - bor és gasztrokultúra kiemelt őrizendő érték - ártéri tájgazdálkodás hagyományának felélesztése - a Tokaji Borvidék országos, és nemzetközi szinten is kiemelt bor és gasztronómiai desztináció - a világörökségi helyszínt fejleszteni kell - Tokaj-hegyalja nem szerepel a dokumentumban - hagyományőrzés a szőlőtermesztés és borkultúra területén - világörökségi kultúrtáj megőrzése - szőlő- és bortermelés, mint mezőgazdasági tradíció fejlesztése - tematikus borutak létrehozása - Világörökség turisztikai vonzó ereje fontos a hagyományok miatt - szőlő- és bortermelés, mint mezőgazdasági tradíció fejlesztése - tematikus borutak létrehozása - Világörökség turisztikai vonzó ereje fontos a hagyományok miatt 44

45 Tokaj Város Integrált Településfejlesztési Stratégia Sárospatak Város Integrált Településfejlesztési Stratégia, Gazdasági Program Sátoraljaújhely Város Integrált Településfejlesztési Stratégia, Gazdasági Program Szerencs Város Integrált Településfejlesztési Stratégia, Gazdasági Program Tokaj-hegyalja Világörökségi Kezelési Terv - hagyományos vidéki életmód és mesterségek támogatása - a környék hagyományokon alapuló tájkaraktere megőrzendő - néprajzi hagyományok őrzése (palócok) - Tokaj történelmi városmagja megőrzendő, mint hagyományos építészeti érték - diákváros hagyományának megőrzése - Diák fesztivál támogatása - civil szervezetek szerepe a hagyományőrzésben - a Nyugati-városrész szőlészeti és borászati hagyományokkal rendelkezik - hagyományőrzés komplex turisztikai csomagba foglalása - csokoládégyártás hagyományainak megőrzése - Rákóczi vár hagyományos épületének védelme - a térség mezőgazdasági/borászati hagyományainak megőrzése - hagyományos településképek megőrzése - Tokaj-hegyalja Borvidék kulturális adottságainak védelme - szőlő- és borkészítés hagyománya - Tokaji Múzeum fejlesztése - Tokaj-hegyalja Borok Házának fejlesztése hagyományőrzés céljából - TDM szerepe a hagyományőrzésben - BOR-VIDÉK Tokaj Hegyalja Nemzeti Program szerepe - tájvédelem, tájképvédelem kiemelt jelentőségű - Tokaj-hegyalja hagyományőrzése nem jelenik meg - Zempléni Művészeti Fesztivál hagyományának támogatása - Tokaj-hegyalja hagyományőrzése nem jelenik meg - 45

46 3. TOKAJ-HEGYALJA ÁLTALÁNOS BEMUTATÁSA, TÁRSADALOMTÖRTÉNETI FEJLŐDÉSE 3.1. ELHELYEZKEDÉS, TELEPÜLÉSSTRUKTÚRA A Tokaji Borvidék, mint a világ első zárt borvidékének nemzetközi és hazai jelentősége vitathatatlan, a térség törvényi szabályozása, egyedülálló szerepe következtében pedig speciális kezelést tesz szükségessé. Tokaj-Hegyalja (a Tokaji Borvidék) minden kétséget kizáróan olyan ismertséggel és elismertséggel rendelkezik, ami méltán indokolttá teszi, hogy az emberiség közös örökségeként tartsa számon és fejlődése töretlen legyen a jövőben. A térség 1000 év óta sértetlenül fennálló, markáns szőlészeti tradíciókkal rendelkező borvidék, jelentőségét és nemzetközi hírét szőlőkultúrájának köszönheti. A térség területe összesen hektár, 87 km hosszúságban és 3 4 km szélességben helyezkedik el, közigazgatásilag Borsod- Abaúj-Zemplén megyében. Területét és a táj karakterét három jellegzetes hegy, az abaújszántói és a sátoraljaújhelyi Sátor-hegy, valamint a tokaji Kopasz-hegy uralja. A borvidék 27 települést foglal magában, amelyet az évi CXXI. törvény határoz meg, 1 ebből jelenleg már 5 városi jogállású: Abaújszántó, Szerencs, Tokaj, Sárospatak és Sátoraljaújhely. A Borvidék lakosságának száma fő (KSH 2013), bár demográfiai tendenciái erőteljesen fogyó tendenciát mutat az elmúlt évtizedeket vizsgálva évi CXXI. törvény a szőlőtermesztésről és a borgazdálkodásról 46

47 1. táblázat: A népesség száma és részesedése Tokaj-Hegyalja településein (2013, fő, %) Állandó népesség száma (fő) A népesség részesedése a borvidék egészében (%) Abaújszántó ,24 Sárospatak ,29 Sátoraljaújhely ,33 Szerencs ,76 Tokaj ,56 Bekecs ,50 Bodrogkeresztúr ,56 Bodrogkisfalud 878 1,19 Bodrogolaszi 961 1,30 Erdőbénye ,68 Erdőhorváti 617 0,83 Golop 581 0,79 Hercegkút 673 0,91 Legyesbénye ,16 Mád ,09 Makkoshotyka 937 1,27 Mezőzombor ,39 Monok ,23 Olaszliszka ,33 Rátka 946 1,28 Sárazsadány 255 0,34 Szegi 310 0,42 Szegilong 244 0,33 Tállya ,66 Tarcal ,96 Tolcsva ,54 Vámosújfalu 798 1,08 Összesen Forrás: KSH Területi adatbázis

48 A térség megközelíthetőség szempontjából Budapestről, az M3-as autópályán kelet felé haladva, majd a 37. számú főközlekedésű útvonalon érhető el. 210 km távolságban fekszik a térség nyugati kapuja, Szerencs, míg legtávolabbi városa 257 km-re fekszik a fővárostól. Vasúton a Hatvan Miskolc Szerencs Sátoraljaújhely/Nyíregyháza-vasútvonal a MÁV 80-as számú, részben villamosított és részben kétvágányú fővonala, amely már a 19. század második felétől kiépült. Közigazgatási szempontból a térség öt járás területét érinti, így a gönci, tokaji, szerencsi, sátoraljaújhelyi és sárospataki, ebből 4 utóbbi négy térség központja járási székhely is. 48

49 1. térkép: Tokaj-Hegyalja területe és elérhetősége Forrás: 49

50 3.2. A TÉRSÉG TÖRTÉNETI KIALAKULÁSA, TÁRSADALOMTÖRTÉNETI FEJLŐDÉSE Tokaj-Hegyalja történeti jelentőségét az adja, hogy a világ első zárt borvidéke volt, vagyis az ben született királyi rendelet felsorolta azokat a településeket, amelyek határában a tokaji bor előállításához alkalmas szőlő termelhető. Az elmúlt ezer év alatt kialakult szőlőművelési hagyományok érintetlen, eredeti formában való továbbélése és a terület évezredes egysége indokolta, hogy a borvidéket a világörökség részévé nyilvánítsák. 2 A szőlő művelésének története a keltákig nyúlik vissza. A honfoglalás idején az ide érkező magyarok, majd a XI. század közepén betelepülő francia telepesek nagy szerepet játszottak a vidék fejlődésében. A XIII. században a tatárjárás után IV. Béla olasz telepeseket hívott Hegyaljára, akik több új szőlőfajtát hoztak hazánkba, többek között a furmintot, mely a mai napig a borvidék leghíresebb szőlőfajtája. A XVI. században azonban jelentős fordulat következett be ben Szepsi Laczkó Máté protestáns lelkész, Lórántffy Zsuzsanna udvari papja a Tokajt fenyegető harci események miatt novemberre halasztotta a szüretet, melynek következtében a szőlőkben nemes rothadás lépett fel, a szőlőszemek összeaszalódtak, megtöppedtek. Így alakult ki az aszú, aminek fontos előfeltétele a késői szüret. Az 1700-as évekig Gál (október 10.) hetében kezdték a szüretet, majd több változtatáson keresztül Simon-Júda (október 28.) napjára tették át ban II. Rákóczi Ferenc aszúval ajándékozta meg XIV. Lajos francia királyt ismertebb nevén a napkirályt, aki a következő szavakkal fejezte ki csodálatát a hegyaljai borok iránt: Vinum regum, rex vinorum, A királyok bora, a borok királya. Így indult el a tokaji bor hódító útjára egész Európában, és vált Nagy Péter, Katalin cárnő, II. Frigyes, Voltaire, Goethe és Schubert kedvelt italává. Mindeközben felfedezték az aszú gyógyító, regeneráló hatását is, így Vinum tokajense passum néven felkerült a gyógyszertárak polcára is. A borvidék 1737 óta élvez védettséget, amikor is egy királyi rendelet a világon elsőként zárt borvidékké nyilvánította. Az 1737-es titkos királyi utasítás a tokaji borok eredetvédelméről: november 13-án a magyar királyi helytartó tanács Sárospatakon bizottságot alakít, melynek célja a borhamisítás megakadályozása. A bizottság elnöke Karancsberényi gr. Berényi Tamás a vármegye főispánja. A bizottságnak 7 tagja van Zemplén, Abaúj, Sáros, Szepes, Szabolcs, Borsod és Gömör vármegyék képviselőiként. A bizottság megtárgyalja 2 Az alfejezet fő forrása: 50

51 a tokaji bor termelésével és annak kereskedelmével kapcsolatos helyzetet és az arra készült feliratot december 16-án a helytartótanácshoz terjeszti fel. A helytartótanács egyetért a szigorú rendszabályokkal és az egész ügyet március 9- én fölterjeszti VI. /III./ Károly császár-király elé. A királyi jóváhagyás október 11. dátuma után megjelent az egész országnak szóló rendelet, melynek állásfoglalásai a következők: A gróf Berényi Tamás elnökletével ülésező bizottság munkája során felmerült, hogy a hegyaljai hegységek a hordók fenék részén feltüntessék rövidített jelüket, annak érdekében, hogy az egyes helységek így is elkülöníthetőek legyenek. A királyi rendelet elsőként hangsúlyozza azt, hogy a tokaji bor egységesen legyen megítélve, származzon a hegyaljai hegységek bármelyikéből, elsőként Tokaj- Hegyalja területi kiterjedését: Miután a tállyai, golopi, rátkai, mádi, zombori, ondi, tarczali, keresztúri, kisfaludi, szegi, bényei, vámosújfalui, tolcsvai, liszkai, zsadányi, olaszi, pataki, újhelyi, kistoronyi, zemplém-vármegyei, továbbá a szántói és horváti, abaúj-vármegyei hegyeken teremni szokott borok a tokajival mindig hasonló minőségűnek tekintettek, ezért nem célszerű az említett helyekről származó borok eltérő megkülönbözetése. Idegeneknek szigorúan megtiltotta a rendelet az aszúbor készítését, csak az készíthet aszúbort, akinek hegyaljai hegyeken" szőlője volt. Elrendelte a rendelet, hogy aszú szőlőket" hegyaljára idegen szőlőhegyekről senki sem vihet be. A szőlőtelepítést a vármegye engedélyhez kötötte. (Cey-Bert R. 2001) A XVIII. században Mária Terézia külön vámjai jelentősen visszavetették a magyar borok versenyképességét külföldön, kivéve a tokaj-hegyaljai borokét a térség bortermelőinek adókedvezményeket nyújtott mivel a királynő felettébb szerette az aszú borokat. A XIX. században filoxéra pusztított, melynek következtében a tokaji szőlővidék szinte teljesen megsemmisült. A tokaji szőlősgazdák kemény munkával pár éven belül újra felvirágoztatták a környéket. A II. világháború többszörösen érzékenyen sújtotta a borvidéket: a magyar és lengyel zsidóság tragédiájával megszűnt egy több évszázados kereskedelmi kapcsolatrendszer. A megszálló német, majd szovjet hadtestek előszeretettel dézsmálták meg a tokaji készleteket. 51

52 Az közti időszakot nevezhetjük fekete korszaknak, amikor a tokaji rengeteget vesztett pozíciójából, s mind hazai, mind nemzetközi elismertsége lényegében összeomlott. Mivel a borvidéken a legnagyobb területek egyházi- és királyi birtokok, illetve arisztokrata családok (pl.: Degenfeld, Dessewffy, Windisch-gratz) tulajdonai voltak, így a borvidék területének legnagyobb részét államosították. Hasonló módon állami kézbe kerültek a zsidó kereskedőházak is. A legjelentősebb koordinátor a korábbi állami gazdaságok (Mád, Tolcsva, Tarcal, Sátoraljaújhely) fúziójával létrejött Tokaj-hegyaljai Állami Gazdasági Borkombinát lett, amely 1971-re érte el végleges formáját. Mellette működött a borvidéken néhány szövetkezet is (pl.: Tállya, Bodrogkeresztúr), melyek boraikat folyóborként, illetve legtöbbször a Borkombinát részére értékesítettek. Tokaj-hegyalján a magánszféra elsősorban a szőlőtermesztésre specializálódott a szocializmus idején. Szinte valamennyi család rendelkezett háztáji ültetvénnyel, melynek termését a Borkombinát részére értékesítették szőlő, vagy must formájában. A legtöbb család szőlőfeldolgozásához és borérleléshez szükséges kapacitással nem rendelkezett, így a háztáji borok aránya a többi borvidékhez képest elenyésző volt. A hatvanas évek végén indult meg Tokaj-hegyalján is a szőlőültetvényeknek a nagyüzemi termelési feltételekhez való átalakítása. E szerkezetváltozása jegyében a szőlő eltűnt szinte teljesen a leghíresebb dűlőkből, és legtöbbször a domboldalak szoknyáján hozták létre az ültetvényeket. Az állami gazdaság, az új gazdasági mechanizmus nyújtotta lehetőségeket kihasználva, több típusú terméket állított elő, amelyek minőségét nagyban meghatározta annak célközönsége: A belföldi értékesítés a Borkombinát egyik fontos, de nem a legjelentősebb piaci szegmensét jelentette. A belső piacokon a gasztronómiába szánt magas minőségű Tokaji borkülönlegességek mellett, az átlagfogyasztó az állandó minőségű borászati termékekkel találkozott leginkább, mint például a Tokaji Furmint, Tokaji Hárslevelű és Tokaji Sárgamuskotály félszáraz, félédes, illetve édes formában. A külpiacok közül a legfontosabbat a KGST jelentette, ezen belül is a Szovjetunió volt a Tokaji első számú importőre. A térségbe szállított borok kilencven százaléka alacsony minőségű termék volt, illetve boron kívül erősített csemegebor kategóriájú terméket is exportáltak. A KGST országok közül fontos volt még a lengyel, illetve a csehszlovák piac. Az ország erős-deviza éhsége miatt a Borkombinát részéről is elvárás volt bizonyos mennyiségű termék exportálása a kemény devizával fizető országok irányába. A nyugati 52

53 exportra szánt magyar borok meghatározó részét a Tokaji borkülönlegességek jelentették, melyek minőségére kiemelt figyelmet szentelt mindig a Borkombinát szakmai vezetése. E termékek exportára a nyolcvanas évek végére jelentősen csökkent, hiszen a magyar állam a termékek népszerűsítésére nagyon mérsékelten költött, így a tokaji borok imázsa csak a múltra építkezett. A külkereskedelmet elsősorban a MONIMPEX vállalat irányította. A tokaji borkészítés szinte kizárólag a Tokaj-hegyaljai Állami Gazdasági Borkombinát feladata lett. Így a borvidék szinte teljes borkészlete egy kezelésbe került, ami azt eredményezte, hogy megszűnt a különböző dűlők kínálta sokféleség. Általában közepes-alacsony minőségű borkülönlegességek kerültek a piacra A rendszerváltozás hatása a térség életére A rendszerváltozás különösen érzékenyen érintette a Tokaj-hegyaljai borvidéket, és számos változást indukált az azóta eltelt két évtized. A változások a Tokaj-hegyaljai Állami Gazdaság Borkombinátját érintette súlyosan, hiszen egyik évről a másikra vesztette el a legfontosabb külpiacát, a Szovjetuniót. Helyzetét tovább nehezítette, hogy a korábban felvett zöldhitelek kereskedelmi hitelkamata is ugrásszerűen megnövekedett. Tehát létezett egy több száz főt foglalkoztató bevételek nélküli Borkombinát, aki nagy mennyiségben rendelkezett eladhatatlan borkészlettel. Tokaj-hegyalján a privatizáció a rendszerváltozást követő években rögtön megkezdődött. A borvidék privatizációs folyamatának kidolgozója és felelőse Bacsó András, a Borkombinát akkori vezérigazgatója volt. A decentralizáció jegyében elsők között leépítették a Borkombinát tevékenységébe nem illeszkedő szakágazatokat (pl.: szállítmányozást és ipari tevékenységek). Másodsorban előkészítették a szőlészeti- és borászati tevékenység újjászervezését, és a politikai döntésnek megfelelően a privatizációs tervben szereplő elképzelések megalapozását. 3 Az alfejezet forrása: Brazsil D. (2013): Külső tőkeforrásból létrejött borászati befektetések hatása a magyar szőlő-bor ágazat fejlődésére. PhD Értekezés. valamint Bacsó András (1994): Szőlőbirtokok és pincészetek újjászerveződése Tokaj-Hegyalján az egykori Állami Gazdaság privatizációja által In: Borászati füzetek. 6. évf. 4. sz. Továbbá: Hajdú Zoltán (204): Tokaj-Hegyalja - egy államhatár-metszette világörökségi jellegű szőlő- és bortermelő táj - a magyar-szlovák kétoldalú és európai uniós szabályozási hálóban. 53

54 A privatizációs elképzelések a decentralizált privatizáció mentén indultak meg, azaz olyan életképes birtokok kialakítása volt a cél, melyeket könnyen lehet értékesíteni. A birtokok kialakítása során a bordeaux-i típusú château koncepció volt a követendő, tehát valamennyi később létrejött vállalkozás egy adott dűlőben szerezhetett meghatározó tulajdont. A borászati technológia megalapozásához valamennyi pincészet részére jelöltek ki érlelő pincéket. A bordeaux-i koncepció érvényesülésének egyik szimbolikus jelképe lett, hogy a birtokokhoz a privatizáció folyamán csatoltak egyet, a Borkombinát tulajdonát képző egykori uradalmi kastélyokból, vagy főúri kúriákból. A privatizációs folyamat során az állam ezeket az új birtokokat hirdette meg nemzetközi, úgynevezett stratégiai befektetők részére. Az akkori szabályok szerint a birtokokon vegyes vállalatokat alapítottak a nyertes pályázóval, amelyben a Borkombinátnak 19% és 49% közötti tulajdonrésze volt. A Borkombinát alapítói joga a társaságok rendelkezésére bocsátott ingatlanok és tárgyi eszközök apportján alapult, a külföldi befektetők tulajdonosi érdekeltségét az általuk teljesített készpénzszolgáltatás alapozta meg (Bacsó, 1994). A folyamatos tőkeemelések eredményeként a Tokaj Kereskedőház Zrt. a legtöbb egykori vegyes vállalatban 2011-re nem rendelkezik üzletrésszel. A korábbi, kapcsolódó kutatások eredményei szerint az értékesítés folyamán a vételár mellett fontos szempont volt az is, hogy a jelentkező tulajdonos mennyi elfekvő borkészlet felvásárlására tett ajánlatot. Ezt támasztja alá Bacsó (1994), miszerint a külföldi társaságok 50 ezer hl alapborkészletet vásároltak fel a borvidéken megalakulásuk során. A legelső értékesített birtokot 1991-ben a francia GMF Biztosító Társaság és a Santory szeszesital kereskedő cég által alapított francia-japán érdekeltségű Grand Millésimes de France vásárolta meg a tokaji Dessewffy kastéllyal együtt. Érdekessége, hogy a vállalat 99 éves haszonbérleti jogot szerzett csak a szőlőterületek fölött, míg a többi birtok tulajdonosai mindannyian megvásárolhatták a földterületet is. Erre az akkori jogszabály lehetőséget biztosított. A fennmaradó állami üzletrészekkel alapították meg 1993-ban a Tokaj Kereskedőház Zrt-t, amely néhány dolgozói részvénytől eltekintve állami tulajdonban van. Bár az évtizedek folyamán többször felmerült a Kereskedőház értékesítése, az állam végül a stratégiai állami vagyon részévé nyilvánította a részvénytársaságot. A Tokaj Kereskedőház vagyonának legfontosabb elemeit a tolcsvai palackozóüzem, a bodrogolaszi borkezelő-lepárló, a szegi pincészet, tolcsvai és sátoraljaújhelyi érlelőpincék és a tolcsvai Rákóczi kastély jelentette. A Kereskedőház megnevezés utal arra a tényre, hogy a kárpótlások után az állami vállalat saját tulajdonú földterületei jelentősen 54

55 lecsökkentek, így a szolgáltatások, kereskedelem és a kistermelők integrációjának irányába mozdult el a társaság. A decentralizált privatizáció tervezett, legnagyobb ügylete az lett volna, hogy 1992-ben a német Underberg csoport vételi ajánlatot nyújtott be a teljes kereskedőházi vagyonrészre. A nagy szakmai és politikai ellenállás következtében a tranzakció nem kapott zöld utat. A decentralizált privatizáció során számos vállalkozás került értékesítésre. A privatizáció másik vonalát a nyilvános pályáztatás útján történő vagyonértékesítés jelentette. Az ÁVÜ jóváhagyásával eladásra kínált vagyonelemek jegyzékét a Borkombinát két országos napilapban hirdette meg, majd versenyeztetés alapján választotta ki a legkedvezőbb ajánlatokat. A hirdetésekben szereplő vagyonelemek értékét az ÁVÜ hivatalos listáján szereplő szakértő szervezetek határozták meg. A privatizációnak ezen a módján augusztusa és decembere között 14 versenytárgyaláson 35 pincét és űrtartalmú tárolóedényzetet értékesítettek a befektetők részére. A hivatalos politikai elvárásoknak megfelelően a Borkombinát támogatta a termelői Pinceszövetkezetek, vagy más néven Pincegazdaságok létrejöttét is. A Borkombinát egykori dolgozóinak ajánlott fel ingyen egy-egy érlelő pincét bizonyos induló borkészlettel és feldolgozói gépkapacitással fordulóján a helyi kistermelők önszerveződésének eredményeképpen 19 pinceszövetkezet alakult meg, és 40 millió Forint értékű vagyonelemet vettek át a Borkombináttól. A magánosítás ezen formájában 40 pince és 44 ezer hektoliter tárolótér került a pinceszövetkezetek tulajdonába. Ezek az új gazdaságok mindegyike tiszavirág életűnek bizonyult, mert a pincegazdaságok működéséhez egyéb segítséget (pl.: adópolitika, kedvezményes hitelek) az állam részéről nem kaptak, illetve az új tulajdonosok értékesítési tapasztalattal nem rendelkeztek. (Bacsó, 1994) A pincegazdaságok tulajdonában lévő érlelő pincéket a később érkező befektetők, vagy helyi termelők vásárolták meg a legtöbb esetben. A Borkombinát átszervezésének másik ága a kárpótláshoz kötődött. A helyi földosztó bizottságokkal közösen kijelölték azokat a szőlőterületeket, amelyek a kárpótlási árveréseken kalapács alá kerültek. Ennek következtében a Borkombinát elveszítette szőlőterületeinek jelentős részét. Az átalakulásnak egy fontos, párhuzamosan futó vonulatának tekinthető a borvidéken a szövetkezetek átmenete a kapitalista piacgazdaságba. A szövetkezetek itt is két utat követtek: a szövetkezeti törvény szerint átalakultak új típusú szövetkezetté vagy gazdasági társasággá 55

56 a spontán privatizáció nyújtotta lehetőségekkel élve értékesítették. Utóbbira tipikus példát jelent a jelenlegi Dereszla Pincészet jogelődjének a Bodrogvárhegy Kft-nek a létrejötte. Az egykori Bodrogkeresztúri Szövetkezet tagjai a Loire-völgyi, Ancenis központú szövetkezettel, a CANA-val alapítottak közös vállalatot, és ajánlották fel a magyar alapítók szőlőterületeik egy részét a vegyesvállalat számára. A családi pincészetek és a külföldi befektetők mellett az új évezred első éveiben újabb termelők megjelenésére lett figyelmes a borvidék. Ekkor jelent meg a Patrícius Borház, Béres Szőlőbirtok vagy a Vivamus Kft. 56

57 3.3. TOKAJ-HEGYALJA, MINT VILÁGÖRÖKSÉGI HELYSZÍN november 16-án született az UNESCO Világörökség Egyezménye, mely napjainkig is a legjelentősebb szerepet játssza földünk természeti és kulturális értékeinek megőrzésében, lehetővé téve a globális felelősségvállalást. Az Egyezmény amelyhez eddig 186 állam csatlakozott - célja az emberiség közös örökségét képező, kiemelkedő egyetemes értékű kulturális és természeti javak védelme. A világörökség részévé kiemelkedő jelentőségű és egyetemes értéket képviselő kulturális és természeti örökségi helyszínek válhatnak kulturális, természeti vagy vegyes kategóriában, amelyek az egész emberiség számára egyedi jelentőséggel bírnak. Ebből a célból jött létre az Egyezmény alapján a Világörökség Lista, amely évente bővül, és immár 890 tétel szerepel rajta (148 állam területén), közülük 689 kulturális, 176 természeti és 25 vegyes kategóriában. Magyarországról nyolc helyszínt tartanak nyilván a Világörökség részeként egy természeti és hét kulturális örökséget. 4 Magyarország 1985-ben csatlakozott a Világörökség Egyezményhez és törvényerejű rendelet formájában beépítette azt a magyar jogrendbe. A Világörökség Bizottság két évvel később, ben döntött az első két magyarországi helyszín, Budapest és Hollókő felvételéről a Világörökségi Listára nyara óta pedig nyolc világörökségi helyszínnel büszkélkedhet. Helyszíneink közül hét kulturális és egy természeti kategóriában került felvételre. Két helyszínünk (Az Aggteleki-karszt és a Szlovák-karszt barlangjai, valamint a Fertő / Neusiedlersee kultúrtáj) határokon átnyúló, Szlovákiával illetve Ausztriával közös. A kulturális örökségek között tartjuk számon az ún. kultúrtájakat, amelyek az ember és a természet kölcsönhatása révén alakultak ki, azaz emberkéz alkotta őket, de a természeti hatásokkal szervesen együttműködve, vagyis az UNESCO konvenciója szerint nem elsősorban esztétikai kategória. Ilyen a nyolc magyarországi helyszín közül a Tokaji Történelmi Borvidék 2002-ben világörökséggé nyilvánított része. A világörökségi terület 27 település közigazgatási területét érinti: Abaújszántó, Bekecs, Bodrogkeresztúr, Bodrogkisfalud, Bodrogolaszi, Erdőbénye, Erdőhorváti, Golop, Hercegkút, Legyesbénye, Makkoshotyka, Mád, Mezőzombor, Monok, Olaszliszka, Rátka, Sárazsadány, Sárospatak, Sátoraljaújhely, Szegi, Szegilong, Szerencs, Tarcal, Tállya, Tokaj, Tolcsva, valamint Vámosújfalu. A világörökségi magterülete 8 települést Bodrogkeresztúr, Bodrogkisfalud, Mád, Mezőzombor, Szegi, Tállya, Tarcal, Tokaj és 6 világörökségi objektumot Ungvári Pincék (Sátoraljaújhely), Rákóczi Pince (Sárospatak), Kőporosi Pincesor (Hercegkút), 4 Forrás: 57

58 Gombos-hegyi Pincesor (Hercegkút), Oremus Pincék (Tolcsva), Tolcsvai Bormúzeum Pincéi (Tolcsva) foglal magában. A világörökségi kultúrtáj magterülete a borvidék természetes egysége tehát, déli és délnyugati határa a hegy lábánál futó vasútvonal illetve a 3713 számú összekötő út, északi és északkeleti határa egybeesik az említett települések közigazgatási határával illetve a 37 számú főútvonallal. A magterület határán belül eső és az 1993 évi XLVIII számú Bányatörvénynek megfelelő kitermelési engedéllyel rendelkező bányatelkek ki vannak véve a felterjesztett világörökségi területből. Ezzel Tokaj-Hegyalja borvidék az országban egyedülálló történeti tájjá minősítésével, UNESCO világörökségi helyszínként a 27 település teljes közigazgatási területével műemléki védelem alatt áll. A jelenlegi, hagyományőrzéssel kapcsolatos tevékenységek és a kultúra megőrzése alapvetően kapcsolódik a világörökségi címhez, mind az épített örökség, mind pedig a kultúra terén. Alábbi fejezetekben részletesen bemutatásra kerülnek az egyes településeken ma is élő hagyományok, a hagyományőrzés főbb jellegzetességei, eseményei és tevékenységei KRONOLÓGIAI ÖSSZEFOGLALÓ Ha végigtekintünk Hegyalja fogalmának, illetve kiterjedésének három évszázados változásán, területének bővülése jól nyomon követhető. Először is Felső-hegyalja csatlakozott elég nagy területtel, majd Szerencs és a környező falvak következtek. A Sárospatak környéki falvak nem jelentettek változást, mivel lényegében az ún. Felsőhatár (Hercegkút, Károlyfalva, Végardó, Bodroghalász) szőlőit művelték meg (Vitányi 2010). 2. táblázat: Tokaj-Hegyalja fejlődésének kronológiai összefoglalója Időszak Esemény XII. sz. IV. Béla kiadta a parancsot: erdőt - hord - el - vágd - ki", így született a későbbi település, Erdőhorváti. Vallon és olasz telepesek érkeznek a vidékre. Ők alapították Nagyolaszit, a mai Bodrogolaszi települését. XIII. sz. A század második feléből már vannak írásos emlékek a szőlőművelésre vonatkozóan. Hegyalja főbb központjai mezővárosi rangot nyertek, mint pl. Sárospatak, Sátoraljaújhely. A tatárok feldúlták és kipusztították a szőlők nagy részét, később újratelepítették a tőkéket. Olaszok települnek le Tokaj-hegyalján, ennek több nyoma van, a települések elnevezésében: Olaszliszka, Bodrogolaszi. A szájhagyomány szerint ekkor vájták az 58

59 ungvári pincéket. A borvidéken ekkor kezdik el a sajátos kőzet bevájt, föld alatti pincék építését is Olaszliszkát egy írásos emlékben Lyska néven említik Az első írásos emlékek a tolcsvai pincékről A turóczi prépostság alapítólevelében szerepel, hogy IV. Béla Olaszliszka környékén szőlőt adományoz a helyi rendnek IV. Béla egyik oklevelében Tolschwa" névként említi a mai Tolcsva települést, ami vélhetően a szláv tolocsi 'zúzni, bányászni' szóból származik. XIV. sz. A mély pincék száma jelentősen megnő, ekkor kezdik építeni a többemeletes pincelabirintusokat. XV. sz. Már használatos a Hegyalja elnevezés, de nem bizonyított, hogy csak erre a területre vonatkozik. XVI. sz. Nő a tokaji borok népszerűsége, főleg bártfai, kassai és eperjesi polgárok vásárolnak szőlőt Hegyalján. A borvidék a három részre szakadt ország határterületévé válik: Tokaj és Sárospatak másfél évszázadon át végvári szerepet kapott. Ekkortájt háromféle bort készítenek: tiszta bort" első taposással, préselt bort" második sajtolással és lőrét" a törkölyre öntött víz erjesztésével. A szőlősgazdák a mezővárosokban lakva növelik birtokaikat, közülük több úri birtokká fejlődik, eközben a szőlősgazdák társadalma erősen differenciálódik. A Tokaji borvidéknek ez az egyik legvirágzóbb periódusa A tokaji borok döntő áttörése a hazai és a nemzetközi piacokon, a minőség javulásának időszaka. Lengyel kereskedők megjelenése. Az osztrák császári udvar a XVI. század közepétől generációkon keresztül vásárolta a tokaji bort Az aszúbor első említése a Garay család május 15-én kelt leltárában Főbornak nevezik a válogatás nélkül készült, jó minőségű tokaji bort. XVII. sz. A Tokaj név egyre jobban terjed a borpiacon. A bortermés csaknem egyharmada került export piacra. Nagy a szórás a szőlő és a borárakban. A lengyel és az orosz export fokozatosan nőtt, lassan meghatározóvá vált a borvidék számára A Rákóczi-korszak. Ebben az időben vette fel a hegyaljai szőlőtermesztés máig jellemző arculatát és ekkor élte legvirágzóbb korszakát. Rákóczi fejedelem számos pincét tartott fenn, több kastélyt is építtetett a borvidék területén Szepsi Laczkó Máté református lelkész ( ) elkészíti az első aszút a sátoraljaújhelyi Oremus-dűlő szőlő terméséből Lórántffy Zsuzsanna fejedelemasszony részére Az országgyűlésben rendelet születik az aszúválogatással elvégzett szüretre vonatkozóan II. Rákóczi Ferenc fejedelem megalakítja Alsóhutát, Háromhutát és Óhutát, a későbbi üvegkészítő falvakat, amelyek 1916-ig működnek. XVIII. sz. XIV. Lajos francia király II. Rákóczi Ferenctől kapott aszuval kínalja Madame Pompadour-t egy azóta elhíresült mondás kíséretében: C'est le roi des vins, et le vin des rois" Ez a borok királya és a királyok bora". Ekkor kezdik el Tokaj-Hegyaljának nevezni a területet, a 59

60 bort pedig a könnyebb érthetőség kedvéért tokaji bornak, elsősorban azért, hogy a külföldieknek is könnyen kimondható és értelmezhető legyen. A század utolsó éveiben nagy számban települnek be sziléziai és galíciai zsidók, akik néhány évtized alatt a kereskedelem irányítóivá válnak. Elterjed a tokaji borok hamisítása, az osztrák szőlőművelők érdekeiket féltve gátolják a tokaji szőlő és bortermelést, megkezdődik a borvidék hanyatlása. Egy ideig örmény, zsidó és görög borkereskedők veszik át a tokaji bor forgalmazását. Megnő az idegenek birtoklása, borvidéken kívüli nemesek vásárolják fel a birtokokat. IV. Pius pápa tállyai bort kap a tridenti zsinaton Draskovics György pécsi püspöktől. Tolcsva 1711 és 1848 között éli virágkorát; a Szirmay, Waldbott és Dessewffy családok birtokai fémjelzik ezt a korszakot A Rákóczi-szabadságharc államapparátusa a magyar borvidékek részére országos minősítést rendel el. Öt csoportba sorolva a területeket első osztályú besorolást csak Tokaj-Hegyalja kap. A dűlő szerepe ekkor kezd tudatosodni a minőség és a kereskedelem területén Lefoglalják a Rákóczi-birtokokat. A szüret már Trautsohn herceget illeti. Tolcsván ruszinok, szlovákok, lengyelek, svábok, zsidók és 1711 után görögök telepednek le Az újabb szőlőterületi minősítés alapján három osztályba sorolják az ország területeit, Tokaj-Hegyalja nagyobbik része az első osztályba kerül Törvényi szabályozás a tokaji szőlő és bortermelésre Újabb törvényi szabályozás a tokaji szőlő és bortermelésre Orosz borvásárló bizottság gondoskodik a cári udvar tokaji borral való ellátásáról Tokaj-Hegyalja szabályozása: kialakul a borvidék lehatárolása, az eredetvédelem alapja - sok külföldi bortermelő vidéket megelőzve - a világon először kerül meghatározásra Újabb törvényi szabályozás a tokaji szőlő és bortermelésre Első írásos emlék Vágáshutáról, amit Árva vármegyéből áttelepült szlovák üvegfúvók alapítottak. A mai nevét 1898-ban kapta A Fekete-erdőből 50 sváb családot telepítenek a borvidékre, a mai Hercegkútra A máslás (mászlás) első említése különböző dokumentumokban Első találkozás a fordítás (másodaszú) elnevezéssel Mádon megalakul a Hegyaljai Részvénytársaság", a tokaji borok piaci érdekképviselete A négynyelvű "Tokaj-hegyaljai Album" kiadása Megjelenik a filoxéra, és 10 év alatt elpusztítja a szőlők 90%-át. Erre az időszakra esik az első nemzetközi per, ahol a tokaji termelők elérik a Tokaj név védelmét a bíróságon A borvidék területét újraszabályozzák A trianoni békeszerződés az országhatárok módosításával elszakítja a borvidéktől Újhely, Szőlőske és Kistoronya településeit, valamint Sátoraljaújhely egy részét és szőlőskertjeit A gyógyszerkönyvekben gyógyszernek tüntetik fel a tokaji aszúbort Erős peronoszpórafertőzés ritkítja a szőlőültetvényeket A Tokaj-hegyaljai Hegyközségi Tanács megalakulása. Első elnöke Kurucz Károly Az aszúborkészítés technológiájának pontosítása törvényi úton. 60

61 1949 Megalakul a borvidéki kutatóbázis Tarcalon A borvidéken több állami gazdaság és pincegazdaság egyesülésével létrejön a Tokajhegyaljai Állami Gazdasági Borkombinát, a Tokaj Kereskedőház jogelődje. Az állami borászat felvásárolja a kistermelők szőlőit, szervezi a termelést és a borkereskedelmet Az európai méretű fagyhullám eléri a tokaji szőlőket is 1990 A privatizáció kezdete a Tokaji borvidéken. A Tokaj Reneszánsz Egyesület megalakulása Kétoldalú EU-Magyar szerződés - többek között - a származáshely megnevezések kölcsönös védelméről. A magyar Tokaj név az Elzászban és a Venezia-Friuli-Gulia tartományokban használt Tocai és Tokay írásmódú fajtanévvel szemben privilégiumot élvez, 2007-ig tartó moratóriummal Létrejönnek a hegyközségi szervezetek Az Oremus fajtanevet a származáshely megnevezések elsőbbsége jogán - az Oremusdűlő miatt - Zéta fajtanévre keresztelik át A Hercegkútnál lévő Kőporosi és Gomboshegyi pincesor, az Ungvári pincesor, a Tolcsvai Oremus és Bormúzeumpincék kultúrtáj" kategóriában a világörökség részévé válnak. Tokaj-Hegyalja a világörökség része lesz. Az országos munkában a Tokaji borvidéken is elkészül a szőlőültetvények felmérése, a szőlőültetvények katasztere A bortörvény az aszúbort kizárólagosan a Tokaji borvidék számára engedélyezi. A borvidék neve Tokaj-hegyaljai borvidék"-ről Tokaji borvidék"-re változik. A szlovákiai Tokaj kérdésében a kormányközi tárgyalások befejeződnek, megkötik az egyezséget. Megalakul a Tokajvinum Hungaricum Egyesület A Tokaji borvidéknek ismét megalakul az önálló állami szőlészeti és borászati kutató intézménye a korábbi kincstári birtokon, Tarcalon, mely a Tolcsván lévő muzeális pincével és annak boraival is kiegészül. Az Európai Bíróság a Tokaj kontra (olaszországi) Tocai ügyben a Tokaj" névhasználat tekintetében jogerősen a Tokaji borvidék javára dönt. Az EU tárgyalásokat folytat az Egyesült Államokkal és Ausztráliával a Tokaj névhasználatról július 31-től kizárólag a Tokaji borvidéken lehet oltalom alatt álló tokaji bort palackozni. Szlovákia jogosult a Tokaj márkanév használatára, nem kötelezhetőek a Tokajská megnevezés kizárólagos feltüntetésére február 4-dikén a magyar kormányzat kiemelt fejlesztési térséggé nyilvánította a Tokaji Borvidéket, a Bor-Vidék Tokaj Hegyalja Nemzeti Program keretében. 61

62 3.5. TÁRSADALOMTÖRTÉNETI VONATKOZÁSOK, ETNOGRÁFIAI ÖSSZETÉTEL A térség társadalomtörténete a 20. századig A hegyaljai társadalmi és gazdasági fejlődésnek megkülönböztetett szerep jut a századtól, döntően a kis területen is kimagasló értéket képviselő szőlőnek, ami rendkívül nagy munkaigényével jelentős társadalmi változásokat okozott a településeken. Ennek oka, hogy a szőlő megműveléséhez az nemcsak az ország, hanem Európa több tájegységére érkeztek a térségbe. Egyrészt a munkaerő a szomszédos Bodrogköz, Hegyköz, Taktaköz és a Tiszántúl területéről, de Zemplén, Sáros, Ung vármegyék szlovák és ruszin jobbágyságából is érkezett. (Frisnyák Sándor geográfus professzor kutatási anyagaiból kiderül, a szőlő a 18. században, kataszteri hold terület, a szőlőterületek legnagyobb kiterjedése idején ezer szőlőmunkást igényelt.) A szőlőművelés és a bor értékesítése emellett számos nemzet tagjait vonzotta Tokaj-Hegyaljára. A bor értékesítésében a században görög (balkáni), majd az 1790 után Galíciából nagy számban bevándorló zsidó kereskedők játszanak fő szerepet, amit tovább árnyal a felföldi városok nemeseiből és polgáraiból verbuválódott külső birtokos (extraneus) réteg kulturális hatása is. A fejlődés eredményeképp a kis kiterjedésű területen koncentrálódott tizenkét hegyaljai mezőváros a Kárpát-medencében egyedülálló gazdasági kulturális tömböt alkotott. 5 A gazdaság vonatkozásában, valamint a települések fejlődésében fontos kiemelni, hogy a században a hegyaljai mezővárosok piacaik mellett évi 4 6 (összesen évi 52) országos vásárt tartottak, ami az eltérő adottságú vidékek termékcseréjét is biztosította. A kereskedelemben kulcsfontosságú szerepe volt Tokajnak, kedvező fekvése, az évszázadokon át meghatározó jelentőségű tiszai átkelőhely birtoklásával. A kultúra területén Sárospatak szerepét kell kiemelnünk, ugyanis az északkeleti protestáns tömb szellemi központja szintén a hegyaljai mezővárosok erőterében fejlődött központtá. A térség egyedi társadalmi adottságai között kell említenünk a dél-zempléni német telepes falvakat, amelyek sajátos műveltségi egységet képeznek, s máig őrzik nyelvi és kulturális különállásukat, hagyományaikat. Első csoportjaikat Trautsohn herceg telepítette le sárospataki uradalmában 1750 után Fekete-erdő (Schwarzwald) környékéről (az egykori önálló község, ma Sátoraljaújhely részét 5 Az alfejezet fő irodalmi forrása, a Borsod-Abaúj-Zemplén megye kultúráját, néprajzát, gasztrokulturális hagyományait összefoglaló kötet, Viga Gyula (2004): Tájak, ízek, ételek Borsod-Abaúj-Zemplén megyében című könyve képezte. Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Múzeumi Igazgatóság, Miskolc. 62

63 képező Károlyfalva, Hercegkút, valamint Rátka). Ezt követően között érkeznek újabb családok (Rátka, Józseffalva, Abaújszántó, Hosszúláz, valamint Sima területére). Műveltségük csak a zárt közösségeikben maradt viszonylag homogén, más településeken csupán egy-egy hagyomány őrzi egykori származásuk emlékét (pl. az erdőbényei kádártánc). A 17. század második felétől, de jóval inkább a században egyre nagyobb számban tűnnek fel az összeírásokban a cigányok is, különböző csoportjaik eltérő tevékenységre szakosodnak (például zenészek, fémművesek, kovácsok, kupecek stb.). A 19. század folyamán a városokban és mezővárosokban mind nagyobb teret nyer a zsidó polgárság, de sajátos műveltségi hatást gyakorolnak környezetükre a falusi zsidók is, emlékeiket, hagyományaikat az épített környezet máig megőrizte. Összességében azt mondhatjuk, hogy a századi gazdasági és társadalmi folyamatok komplexitását figyelembe véve kell értelmeznünk a hagyományos műveltség integrálódásának azokat a folyamatait is, amelyek a néprajzi csoportok, néprajzi vidékek kialakulásához vezetnek. Gyakorlatilag másodlagosnak tekinthető korábbi történetük, mert műveltségük, ide értve a tárgyi javakban materializálódott anyagi és szellemi műveltségüket, kultúrájukat, tevékenységeiket is, többnyire századi állapotában ragadható meg Demográfiai jellemzők, etnikai és nemzetiségi összetétel A térség társadalmi viszonyainak legfontosabb tendenciái között említhető a népességfogyás, az elöregedés, valamint a nemzetiségi sokszínűség. Ezeket azért fontos kiemelten vizsgálni, mert ahhoz, hogy megértsük a későbbiekben leírtakat, vagyis azt, hogy egy adott településen miért éppen az adott tevékenység a jellemző (pl. nemzetiségi kultúra), ismernünk kell a főbb társadalmi jegyeket is. Tokaj-Hegyalja térségében 2011-ben 27 önálló önkormányzattal rendelkező település volt, ebből 5 darab (Abaújszántó, Sárospatak, Sátoraljaújhely, Szerencs és Tokaj) városi ranggal rendelkezett. A városok közül a legnépesebb Sátoraljaújhely volt, amely fős lakónépességet számlált. A legkisebb népességgel Szegilong rendelkezett, 2011-ben 201 fő lakta. A települések száma az 1990-től kezdődő időszakban egy alkalommal nőtt, mivel 1991-ben a korábbi Bodrogszegit alkotó Bodrogkisfalud és Szegi külön önkormányzatot alakított. 63

64 Az állandó népesség száma 1990 óta csökkent a települések többségében. Kivételt képez a térség nyugati kapujában, Szerencs város szomszédságában levő Bekecs község, ahol az 1990-es 2330 fő állandó népesség 2011-re 2597 főre növekedett. Szintén növelte állandó népességét az önállósult Bodrogkisfalud. Az 1990-es népesség számát több községben is meghaladta a 2001-es. A már említett Bekecsen kívül Bodrogolaszi és Mezőzombor községekben is az ezredforduló után többen éltek, mint egy évtizeddel korábban, azonban esetükben a növekedést jelentősebb csökkenés követte, így 2011-ben állandó népességük az 1990-es értéket sem érte el. A legnagyobb népességfogyás az egyik legszebb fekvésű, erdők övezte, a bodnár és kádármesterségéről híres községben, Erdőbényén tapasztalható, ahol 1990-ben még 1744 fő, 2011-ben viszont csupán 959 fő volt az állandó népesség. Tokaj-Hegyalja területén összesen fővel csökkent a népesség 1990 és 2011 között, így a legutóbbi népszámláláskor a huszonegy évvel korábbinak 86,9%-a volt népességszámuk. Ez Borsod-Abaúj-Zemplén megye egészénél (89,2%), valamint az országos tendenciához (94,1%) képest is nagyobb arányú fogyás. Alapvetően egy demográfiai szempontból kedvezőtlen helyzetű, fogyó népességű, kisvárosokkal tűzdelt területről beszélünk. 64

65 2. térkép: A lakónépesség számának változása Tokaj-Hegyalján (fő) Forrás: KSH adatok alapján szerk. Mikle György A népesség korösszetétele Tokaj-Hegyalján A népesség korösszetétele a helyi társadalom jövőbeli demográfiai trendjeit vetíti előre, a középkorú lakosság aránya pedig gazdasági szempontból (például a nyugdíjrendszer fenntarthatósága szempontjából) is fontos tényező ben a 18 és 59 év közöttiek aránya a legnépesebb településeken volt a legmagasabb, a városok közül Abaújszántó kivételével mindenhol 60% feletti értéket mutatott. Sátoraljaújhely esetén arányuk 60,73%-os volt, ami a legmagasabbnak számít. A városok lakosságának 60,26%-a volt 18 és 60 év közötti ebben az évben. A legalacsonyabb érték Sárazsadányban mutatkozott, ahol a lakosságnak kevesebb, mint fele, 47,44%-a tartozott a évesek korcsoportjába, ezzel az egyetlen település volt, ahol 50% alatt maradt az arányszám. A községek lakosságának 56%-a tartozott ebbe a korcsoportba, térség egészében ez az arány valamivel nagyobb, 58,64% volt, ami a legnépesebb települések magas értékének eredménye. 65

66 A 18 év alattiak aránya Makkoshotyka községben volt a legmagasabb: népességének 30,5%-a tartozott ebbe a korcsoportba, ezzel együtt a legfiatalosabb korszerkezetű település is volt, hiszen a 60 év felettiek aránya mindössze 15,61%-ot tett ki. A legalacsonyabb egy másik községben, Sárazsadányban volt a 18 év alattiak aránya (17,75%), amely a legidősebb korszerkezetű település volt, a 60 év felettiek 34,81%-os részesedésével ben a térség lakosságának 22,17%-a volt 18 év alatti, 60 év feletti pedig 19,18%-uk. Ez a városokban 21,4%-os 18 év alatti és 18,34%-os 60 év feletti arányt, a községekben pedig 23,41%-os 18 év alatti és 20,54%-os 60 év feletti arányt jelentett. 3. térkép: Tokaj-Hegyalja településeinek korcsoport-összetétele 2001 (fő, %) Forrás: KSH adatok alapján szerk. Mikle György A legutóbbi népszámlálás idejére a év közöttiek aránya növekedett a térségben, így elérte az 59,47%-ot. A 18 év alattiak az össznépesség 18%-át, a 60 év felettiek pedig 22,5%-át tették ki, vagyis a 18 év feletti korcsoportok aránya növekedett, a népesség idősödött. A városok és a községek lakosságának korszerkezete közeledett egymáshoz a 18 év feletti korcsoportokban, a 18 év alattiak aránya azonban némileg távolodott, hiszen amíg az előbbi településkategóriában a 18 66

67 év alattiak 17,2%-ot, addig az utóbbiban 19,38%-ot tettek ki. A év közöttiek aránya a városokban 59,65%, a községekben 59,2% volt. A hatvan év felettiek aránya a városok lakosságán belül 23,15%-os, a községek esetén 21,43%-os értéket vett fel. Vagyis a községek korszerkezete fiatalosabbá vált, mint a városoké, hiszen amíg 2001-ben a városokban a középkorosztály nagyon erős dominanciája a fiataloknak és az időseknek a községekhez képest alacsonyabb arányát eredményezték, addig 2011-ben a fiatalok nagyobb, az idősebbek kisebb arányban éltek a községben, mint a városokban. A középkorosztály aránya minden településen meghaladta az 50%-ot, a legnagyobb Bekecs községben (64%) a legalacsonyabb Erdőhorvátiban (52,3%) volt. A 18 év alattiak esetében a legmagasabb arány 26,3% volt Mezőzombor községben, a legalacsonyabb pedig Bodrogkeresztúron (12,3%). A legidősebb korosztály aránya Sárazsadányban volt a legnagyobb (29,6%), Makkoshotyka községben pedig a legalacsonyabb (15,6%). 4. térkép: Tokaj-Hegyalja településeinek korcsoport-összetétele 2011 (fő, %) Forrás: KSH adatok alapján szerk. Mikle György 67

68 A térség népességének idősödésére mutat rá az öregedési index 2001 és 2011 közötti alakulása is. A 65 év felettieknek a 14 év alattiakhoz viszonyított százalékos aránya Bodrogolaszi és Monok kivételével mindenhol jelentősen nőtt. Amíg 2001-ben mindössze 8 településen haladta meg a 65 év felettiek száma a 14 év alattiakét, addig a legutóbbi népszámláláskor már 18 településen. A legnagyobb arányú növekedés Bodrogkisfalud esetén tapasztalható, ahol 10 év alatt 87 százalékponttal lett magasabb az öregedési index értéke. A legstabilabb az index értéke Olaszliszkán volt, ahol 8,66 százalékponttal nőtt, de ehhez nagyban hasonló volt Mezőzombor 8,68 százalékpontos növekedése is. A városokról elmondható, hogy 2001-ben a 14 év alattiak száma még mindegyik esetén meghaladta a 65 év felettiekét, viszont 2011-ben ez már csupán Abaújszántóra volt igaz. Az öregedési index értéke Sárazsadányban volt a legnagyobb 2011-ben, ahol több mint kétszer annyi 65 év feletti élt, mint 14 év alatti, de 190% feletti volt az index Bodrogkeresztúr és Erdőbénye községekben is. A korábban bemutatott korösszetétellel összhangban az öregedési index a fiatalok magas aránya miatt Mezőzomborban és Olaszliszkán, illetve az idősek alacsony aránya miatt Makkoshotykán volt a legalacsonyabb 2011-ben. 1. diagram: Az öregedési index alakulása Tokaj-Hegyalja városaiban (%) Forrás: KSH Tájékoztatási Adatbázis 68

69 2. diagram: Az öregedési index alakulása Tokaj-Hegyalja községeiben (%) Forrás: KSH Tájékoztatási Adatbázis A nemzetiségek jelenléte napjainkban Tokaj-Hegyalján A térség kulturális életében manapság is meghatározó szerepe van az itt levő nemzetiségeknek, különböző etnikumú csoportoknak. A hazai nemzetiségek létszámának pontos meghatározása azonban nehézkes (leginkább a települések története ad hiteles leírást), hiszen jelenleg az önbevalláson alapuló felmérés miatt számos tényező játszik közre a nemzetiségi hovatartozásra adott választ illetően. Ezek közül az egyik legfontosabb az identitás, amely többes is lehet. Szintén fontos, és jórészt csökkenti a valamely nemzetiséghez feljegyzettek számát a válaszadóban meglévő félelem. A 2001-es és a 2011-es népszámlálás nemzetiségi adatainak összehasonlításakor az identitás és a válaszadásra való hajlandóság változására is következtethetünk. Tokaj-Hegyalján a legutóbbi két népszámlálás alkalmával 16 nemzetiséget jegyeztek fel. A legnagyobb lélekszámban mindkét alkalommal a roma, a német és a szlovák kötődésű lakosság volt jelen. A magukat romának vallók száma a két időpont között jelentősen nőtt: amíg 2001-ben 3636 fő, addig 2011-ben 4484 fő volt. Ugyancsak számottevő mértékben, közel 500 fővel növekedett a német kötődésűek száma. A magukat szlováknak vallók száma kisebb mértékben ugyan, de szintén emelkedett (282 főről 316 főre). 69

70 A szlovákok számától 2001-ben jóval elmaradt az ukrán (73 fő) és a ruszin (72 fő) kötődésűek száma, 2011-re azonban mindkettő növekedett, és utóbbiak száma a 220 főt is meghaladta. A magukat román nemzetiségűnek vallók száma az elmúlt évtizedben megkétszereződött, így 80 fő fölé emelkedett ben a hetedik legnépesebb nemzetiség az orosz volt (33 fő), amely ben nem szerepelt a statisztikában. Kevesebben lettek a magukat lengyelnek vallók (26 főről 21 főre) csakúgy, mint a teljesen eltűnő görög, szlovén, örmény és bolgár nemzetiségűek (2001-ben számuk 16; 14; 2; illetve 1 fő volt) ben 5 fő vallotta magát zsidónak, 2011-ben ez a nemzetiségi kategória nem jelent meg. A nemzetiségek területi megoszlását illetően összetett kép rajzolódik ki. A legutóbbi népszámlálás idején a 27 vizsgált település közül mindössze 2 (Sárazsadány és Szegi) községben nem jegyeztek fel egyetlen nemzetiséget sem. A legnagyobb lélekszámban jelenlévő romák 5 település (Sárazsadányon és Szegin kívül Golop, Hercegkút és Rátka) kivételével mindenhol megtalálhatók voltak, a legtöbben a legnagyobb népességű Sátoraljaújhelyen éltek. A legnagyobb arányt a nemzetiségek között Legyesbénye és Szegilong községekben képviselték (100%), de 90% feletti volt részarányuk Makkoshotyka (97,6%), Monok (97,4%), Mezőzombor (96,8%), Olaszliszka (94,6%), Erdőbénye (90,2%) községekben, Tarcal esetén pedig 90%. A német kötődésűek 18 településen voltak jelen, a nemzetiségek közötti arányuk a legnagyobb Hercegkúton (100%) volt, de Rátkán is hasonló mértékű volt túlsúlyuk (99,4%), amely falvak egyértelműen őrzik a sváb hagyományokat, ezt a későbbiekben látni fogjuk Az összes nemzetiség legalább harmadát jelentették ezen túl Bekecs (44,4%), illetve Bodrogkeresztúr (35,3%) településeken. A szlovákok legnagyobb része (80%-uk) egyetlen településen, Sátoraljaújhelyen élt, de kisebb számban 8 további településen bukkantak fel. A ruszin nemzetiségűek 8 településen lettek feljegyezve, de a legnagyobb arányban néhány községben voltak jelen. A nemzetiségek közötti arányuk Vámosújfalun volt a legnagyobb (70,3%), ugyanakkor Tolcsva (33,3%), illetve Erdőhorváti községekben is jelentős volt. A legváltozatosabb nemzetiségi összetétellel a legnagyobb települések rendelkeztek. Sátoraljaújhelyen a szerbek kivételével valamennyi Tokaj-Hegyalján előforduló nemzetiség képviseltette magát. Hasonló változatosság jellemezte Sárospatakot, mivel a városban a szerben és a horváton kívül mindegyik nemzetiség megjelent. Szerencs (9 nemzetiség), illetve Tokaj (7 nemzetiség) ugyancsak a tarkább nemzetiségi összetételű települések közé tartoztak. 70

71 5. térkép: A nemzetiségek területi eloszlása Tokaj-Hegyalján, 2011 (fő, %) Forrás: KSH adatok alapján szerk. Mikle György Etnográfiai szempontból egyértelműen egy sokszínű nemzetiséggel és kultúrával rendelkező térségről beszélünk, amely csoportok jelenléte megfelelő alapot nyújt a hagyományok további ápolásához és jelenlétéhez. 71