AZ ORSZÁGGYŰLÉS IFJÚSÁGI, SZOCIÁLIS ÉS CSALÁDÜGYI BIZOTTSÁGA (2006-2010)

AZ ORSZÁGGYŰLÉS IFJÚSÁGI, SZOCIÁLIS ÉS CSALÁDÜGYI BIZOTTSÁGA (2006-2010)

TARTALOMJEGYZÉK Előszó I. A bizottság működésének keretei 1. A bizottság létrejötte és összetétele 2. A bizottság szervezete és működése 2.1. Bizottsági ügyrend, ülésezési rend 2.2. Munkaterv 2.3. Albizottsági struktúra 2.4. Bizottsági honlap 3. A bizottság feladatköre II. A bizottság tevékenysége 1. A törvényalkotó munka csomópontjai 1.1. Nyugdíjpolitika 1.1.1. A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvény módosításai 1.1.2. Törvényjavaslat a rehabilitációs járadékról 1.1.3. Törvényjavaslat a magánnyugdíjról és intézményeiről 1.2. Szociálpolitika, gyermek- és ifjúságvédelem 1.3. Fogyatékosságügy 1.4. Stratégiák a bizottság előtt 2. Ellenőrzés 2.1. Meghallgatások 2.2. Jelentések, beszámolók 2.2.1. Az Állami Számvevőszék jelentései 2.2.2. A Nyugdíjbiztosítási Ellenőrző Testület beszámolói 2.3. Tájékoztatók 2.3.1. Hajléktalanügy 2.3.2. Válságkezelés és lakáshitelesek 2.3.3. A Nyugdíj és Időskor Kerekasztal (NYIKA) 2.4. Kihelyezett ülések 2.4.1. Brüsszel, Európai Parlament 2.4.2. Vértesacsa, Székesfehérvár

2.4.3 Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság, Budapest 2.4.4. Budapesti Módszertani Szociális Központ és Intézményei, Budapest 2.5. Interpellációk bizottsági tárgyalása III. Civilkapcsolatok 1. A civil szervezetek részvétele a bizottsági munkában 2. Nyílt napok 2.1. Nyílt nap az ifjúság egészségéről 2.2. Nyílt nap az iskolai stresszről és agresszióról 3. Fogyatékos Emberek Parlamenti Napja 4. Beadványok MELLÉKLETEK 1. sz. melléklet A bizottság ügyrendje 2. sz. melléklet A bizottság munkatervei 3. sz. melléklet Esélyegyenlőségi tárgyú irányelvtervezetre vonatkozó vélemény 4. sz. melléklet 1/2006-2010. számú tájékoztató a közgyógyellátási rendszerről 5. sz. melléklet 2/2006-2010. számú tájékoztató a lakáshitelesek helyzetéről, támogatásukról 6. sz. melléklet Jelentés a Miért akadt el már megint az akadálymentesítés? c. I/6424. számú interpellációról 7. sz. melléklet Jelentés a Hány idős ember maradt ki, illetve került később idősotthonba a késlekedés miatt? c. I/6353. számú interpellációról 8. sz. melléklet Jelentés a Milyen tervei vannak a kormánynak a kábítószer-probléma eddigieknél hatékonyabb kezelésére? c. I/6199. számú interpellációról 9. sz. melléklet Szegények elleni hadjárat szegénység elleni harc helyett c. nyílt levél és elnöki válaszlevél

Előszó Az Ifjúsági, szociális és családügyi bizottság (a továbbiakban: Bizottság) tevékenységét bemutató kiadvány - óhatatlanul szubjektív - elnöki bevezetője illendő, hogy tárgyilagosan értékelje a Bizottság négy éves működését. Mégis, egy személyes megjegyzéssel kezdem: a nyolc éves országgyűlési képviselői munkám legfontosabb időszakának tartom a különös megtiszteltetésként fogadott bizottsági elnöki megbízatásomat. A Bizottság létrejöttét követő első néhány hetes elnöki periódusomat követően Korózs Lajos képviselőtársam vette át a Bizottság vezetését. Ezúton is kifejezem nagyrabecsülésemet Elnök úr tevékenységéért. Az elnöki pozíció 2008. májusában történt ismételt elfoglalását követően számos kérdésben a folytonosság fenntartására törekedtem, amely leginkább a bizottság által önként vállalt feladatokban mutatkozott meg. A civil kapcsolatok területéről néhány példát említve, Elnök úr időszaka alatt vette kezdetét az értelmileg akadályozott embereket képviselő, Nem Adom Fel Alapítvánnyal, folytatott együttműködésünk, a bizottság 2007, majd 2008 őszén egyaránt aktívan vett részt a Fogyatékos Emberek Parlamenti Napján, és végül kiemelendő: mindkét elnöki időszak nagy jelentőséget tulajdonított a bizottsági nyílt nap intézményének. A bizottsági munkában, de általában a politikában az egyik legfontosabb kérdésnek az érintettek konszenzusteremtő képességét tekintem. Ebből a szempontból szemlélve a bizottság tevékenységét, kettős kép rajzolódik ki. Egyes fontos ágazati, szociálpolitikai kérdésben, mint például a közgyógyellátási rendszer átalakítása, a gyermekszegénység elleni nemzeti stratégia, a jelnyelvi törvényjavaslat vagy a családon belüli erőszak kezelése, sikerült bizottságunkban a kormánypárti-ellenzéki közös gondolkodás megteremtése. Más, politikailag érzékenyebb kérdésekben, mint például a költségvetés, az adótörvények, az új Polgári Törvénykönyv vagy az Út a munkához program esetében már megmaradt a politikai oldalak közötti véleménykülönbség. Néhány kérdésben persze, pl. költségvetés esetében, az alternatíva felmutatása okán szinte kötelezően érvényesül az ellenzéki elutasítás. Számomra talán mégsem az a legfontosabb, hogy mely ügyekben sikerült megegyezésre jutnunk, hanem hogy képesek voltunk-e kellő tisztelettel meghallgatni egymás érveit és józan önmérsékletet tanúsítva, de akár szenvedéllyel megfogalmazni saját álláspontunkat. Külön is említést kell tennem a gazdasági válságkezelés bizottsági munkát érintő vonatkozásairól, annál is inkább, mivel az Országgyűlés által később elfogadott szociálpolitikai intézkedések jórészt bizottsági indítványként kerültek a Ház elé. Ezzel kapcsolatban ki kell jelentenem, hogy egyes nagy horderejű javaslatok még a válságkezelés eredményezte kényszerű sietség által sem indokolhatóan előkészítetlenül, a szükséges egyeztetéseket mellőzve kerültek a Bizottság elé. Ezeket a sajnálatos történéseket magam is lelkiismereti, politikai konfliktusként éltem meg. A kiadvány a Bizottság működésére vonatkozó általános ismereteket követően, magát a tevékenységet mutatja be, a törvényalkotás, a kormányzati munka ellenőrzése és a civil kapcsolatok oldaláról. A törvényalkotásról szóló rész elsősorban az Ifjúsági, szociális és családügyi bizottság feladatkörébe tartozó indítványokat tartalmazza. Az ellenőrző munkával foglalkozó fejezet részletesebben mutatja be az egyes jelentések, tájékoztatók, el nem fogadott interpellációk tárgyalását, a kihelyezett üléseken szerzett tapasztalatokat, továbbá említést tesz a bizottsági meghallgatásokról. A Bizottság civil kapcsolatainak bemutatása keretében természetszerűleg a legnagyobb hangsúlyt a nyílt napok kapják, melyek kiemelkedő jelentőségű rendezvények a parlamenti

bizottságok életében. A Stressz és iskola című nyílt napra, mint bizottsági elnöki tevékenységem egyfajta összegzésére tekintek. Végezetül köszönetet mondok képviselőtársaimnak, első sorban azoknak, akikkel a Bizottságban együtt dolgozhattam, a Bizottság titkárságának, dr. Buksza Zsoltnak és Szilágyi Zoltánnénak, valamint mindazoknak, akik az elmúlt négy évben segítették munkánkat. Dr. Vidorné dr. Szabó Györgyi elnök

I. A Bizottság működésének keretei 1. A Bizottság létrejötte és összetétele Az Ifjúsági, szociális és családügyi bizottságot az Országgyűlés a parlamenti pártok politikai megállapodásának megfelelően valamennyi állandó bizottsággal egyidejűleg a 14/2006. (V.31.) OGY határozattal hozta létre. Először jött létre ilyen elnevezéssel parlamenti állandó bizottság az előző ciklusok Szociális és családügyi bizottsága teljes, valamint az Ifjúsági és sportbizottság ifjúságpolitikai feladatkörének átvételével. Az országgyűlési határozat a bizottság elnevezése és 29 fős létszámának meghatározása mellett tartalmazza az egyes frakciók által a bizottságba jelölhető tisztségviselők (elnök, alelnök) és tagok számát. E szerint a 2006-2010-es országgyűlési ciklusban a Bizottság tisztségviselői és tagjai voltak: Dr. Vidorné dr. Szabó Györgyi (MSZP) Korózs Lajos (MSZP) Winkfein Csaba (MSZP) Soltész Miklós (KDNP) Bókay Endre (MSZP) Borenszki Ervin (MSZP) Deák Istvánné (MSZP) Dér Zsuzsanna (MSZP) Érsek Zsolt (MSZP) Farkas Imre (MSZP) Filló Pál (MSZP) Hajdu László (MSZP) Dr. Juhászné Lévai Katalin (MSZP) Dr. Karsai József (MSZP) Dr. Legény Zsolt (MSZP) Lombos István (MSZP) Dr. Nyul István (MSZP) Rónavölgyi Endréné (MSZP) Szabados Ákos (MSZP) Dr. Szabóné Müller Timea (MSZP) Tóbiás József (MSZP) Dr. Tóth István (MSZP) Török Zsolt (MSZP) Dr. Ujhelyi István (MSZP) Velez Árpád (MSZP) Ágh Péter (Fidesz) Arnóth Sándor (Fidesz) Dr. Aszódi Pál (Fidesz) Borsos József (Fidesz) Cseresnyés Péter (Fidesz) Hirt Ferenc (Fidesz) Dr. Hoppál Péter (Fidesz) Dr. Iván László (Fidesz) Koszorús László (Fidesz) László Tamás (Fidesz) Dr. Szabó Erika (Fidesz) Dr. Tiba István (Fidesz) Vígh Ilona (Fidesz) 2006-2010 elnök, alelnök, majd ismét elnök 2006-2008 elnök 2006-2010 tag, majd alelnök 2006-2010 alelnök 2008-2010 tag 2006 tag 2008-2010 tag 2006-2010 tag 2006-2010 tag 2006-2010 tag 2006-2008 tag 2006-2008 tag 2006-2010 tag 2006 tag 2006 tag 2006-2010 tag 2006-2010 tag 2009-2010 tag 2006-2009 tag 2008-2010 tag 2006-2010 tag 2006-2010 tag 2006-2010 tag 2006 tag 2009 tag 2006-2008 tag 2008 tag 2006-2009 tag 2006-2008 tag 2006-2008 tag 2006-2010 tag 2009-2010 tag 2006-2010 tag 2006-2010 tag 2006-2010 tag 2006-2010 tag 2008-2010 tag 2006-2010 tag

Dr. Zombor Gábor (Fidesz) Dr. Lanczendorfer Erzsébet (KDNP) Béki Gabriella (SZDSZ) Dr. Dragon Pál (független) Tóth András (független) 2006-2010 tag 2006-2010 tag 2006-2010 tag 2009-2010 tag 2008-2010 tag 2. A Bizottság szervezete és működése A Bizottság 2006-2010-es országgyűlési ciklusban 101 ülés tartott, valamennyi alkalommal határozatképes ülésre kerülhetett sor, melynek létrejöttében a Bizottság titkárságával kiváló munkakapcsolatban álló frakciószakértőknek is meghatározó szerepe volt; Rácz Mónika, Varga Attila az MSZP, illetve Pap Csaba és Zentai László a Fidesz-KDNP szakértőjeként működött közre a bizottsági munkában. A határozatképesség biztosításában fontos szerepe van a Házszabályban szereplő helyettesítés intézményének. E szerint a Bizottság tagja, amennyiben az ülésen nem tud részt venni a Bizottság egy másik tagjának írásban eseti képviseleti megbízást adhat, a helyettesített képviselő jelenlévőnek kell tekinteni. A helyettes jogai és kötelezettségei azonosak a helyettesített bizottsági tagéval, ami a gyakorlatban a szavazási jog gyakorlására korlátozódik. A ciklus időtartama alatt a parlamenti ösztöndíjasi program keretében Bogdán Katinka Zita és Marofka Tünde, illetve gyakornokként Fazakas Katalin és Karli Hajnalka kapcsolódott be hosszabb-rövidebb időre a Bizottság munkájába. 2.1. Bizottsági ügyrend, ülésezési rend A Bizottság élve a Házszabály által biztosított lehetőséggel, az ott rögzített keretek között kialakította saját működési rendjét, ügyrendjének 2006. október 24-ei elfogadásával. (1. sz. melléklet) Az ügyrend egyebek mellett tartalmazza a kihelyezett ülés és a nyílt nap fogalmát, a bizottsági munkaterv elfogadására vonatkozó felhatalmazást, a napirend megállapítását szabályozó eljárást, a Bizottság tagjainak kettőötöde által kezdeményezett meghallgatás napirendre vételének határidejét, a rendkívüli ülés összehívásának feltételeit, az érdekképviseleti és civil szervezetek ülésen való részvételének és hozzászólási lehetőségének szabályait, valamint a levezető elnöknek az ügy érdemében történő felszólalását. A Bizottság megalakulását követően kialakította ülésezési rendjét. A Bizottság rendszerint kedd délelőtt, szükség szerint a plenáris ülés előkészítése érdekében hétfőn reggel ülésezett. A ciklus utolsó teljes, 2009. évi őszi ülésszakán a hétfői ülések száma meghaladta a keddi rendes ülésekét. 2.2. Munkaterv A Bizottság munkájának tervezhetővé tétele érdekében a tavaszi és az őszi ülésszakra szóló munkatervet készít. Ez alapján a Bizottság hat alkalommal fogadott el féléves munkatervet. (2. sz. melléklet munkatervek) A munkaterv tartalmazza a törvényalkotással kapcsolatos tervezhető, a kormányzat ellenőrzésére vonatkozó, továbbá az egyéb feladatokat. Ez utóbbiak közé sorolhatók a nemzetközi kapcsolatok bonyolítása, a kihelyezett ülések, nyílt napok tartása. A Bizottság a munkatervében szereplő témákon kívül foglalkozik a jogalkotási programban nem szereplő, feladatkörét érintő előterjesztésekkel, valamint az aktualitás ügyekkel. A

gazdasági válság, illetve a válságkezelő intézkedések 2009-ben ilyen előre nem tervezhető törvényalkotási és ellenőrzési feladatokat eredményeztek. 2.3. Albizottsági struktúra Az állandó bizottságok egyes feladataik elvégzésére tagjaik sorából albizottságot hozhatnak létre, illetve kötelezően létrehozzák a hatáskörükbe tartozó törvények végrehajtását, társadalmi és gazdasági hatásait figyelemmel kísérő ellenőrző albizottságot. A Bizottság a frakciók közötti egyeztetést követően 2007. március 5-én létrehozta albizottságait: Ellenőrző albizottság Nyugdíjpolitikai albizottság Ifjúsági albizottság Esélyegyenlőségi és fogyatékosügyi albizottság Az albizottságok közül egyedül a Nyugdíjpolitikai albizottság ülésezett. Az albizottság tájékozódott a Nyugdíj és Időskor Kerekasztal munkájáról (lásd a 2.3.3 pontban), a költségvetés nyugdíj- és idősügyi vonatkozásairól, valamint megismerkedett a foglalkoztatottság és a nyugdíjjogosultság összefüggéseit vizsgáló kutatás eredményeivel, a nyugdíjrendszer átalakítására vonatkozó javaslatokkal. 2.4. Bizottsági honlap A Bizottság tevékenysége megismerésének forrása a honlap, amely a www.parlament.hu, tehát az Országgyűlés honlapján keresztül érhető el, melyen egyrészt megtalálhatók olyan információk, melyek valamennyi állandó bizottság esetében elérhetők: a bizottság tagjai és munkatársai, az aktuális ülés meghívója, bizottsági jegyzőkönyvek, tájékoztatók, az albizottságokra vonatkozó adatok, a bizottság által tárgyalt és benyújtott indítványok. Az Ifjúsági bizottság honlapján mindemellett fellelhetők a következő dokumentumok, háttéranyagok: bizottsági ügyrend és munkatervek, a Bizottság által tárgyalt jelentések, tájékoztatók háttéranyagai, a Bizottság feladatkörébe tartozó legfontosabb törvények, a Bizottság által tartott nyílt napok jegyzőkönyvei, a korábbi ciklusok jogelőd bizottságaira vonatkozó dokumentumok; munkatervek, nyílt napok jegyzőkönyvei, a Bizottság számára készült alábbi szakvélemények. A szakvélemény címe 2006. A hátramaradotti nyugellátások szociológiai elemzése Nyugdíjkiadások statisztikai elemzése Készítette Ökotech, 98 Bt. Kmecz Judit

A lakossági adósságkezelés 10 éve A szociális ellátórendszer reformjának lehetséges irányai A munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény módosítása 2007. A szociális törvény változásainak és a mindenkori költségvetési törvények szociális ágazatra vonatkozó rendelkezéseinek hatásai a szociális intézmények gazdálkodására. Várható trendek a 2008. évi költségvetési törvény tervezése során. Egy fővárosi kerület, egy kisváros és egy nagyváros szociális ellátórendszerének összehasonlító elemzése Az ifjúság egészségi állapota című kutatás másodelemzése Jogalkotási eszközök Az örökbefogadás folyamatának felgyorsítása és egyszerűbbé, átláthatóbbá tétele (helyzetértékelés és javaslatok) 2008. A társadalmi kohézió szerepe a foglalkoztatás- és szociálpolitikában az Európai Unióban és Magyarországon A családtámogatás rendszerének lehetséges átalakítása Az adópolitika néhány szociálpolitikai kérdése Az egyenlőtlenségi viszonyok szociális helyzet és egészségügyi állapot szerinti alakulása 2009. A gyermek érdeke mindenek előtt Az egésznapos iskola nemzetközi tapasztalatairól, hazai lehetőségeiről Kormányok a mérlegen... A szociális ellátások alakulása 1990-től Co-Variancia Bt. CONIMBRIGA BT. R tanácsadó Kft. Proper Szolgáltató Bt. Co-Variancia Bt. JEWEL Kft. Mózer Péter R Tanácsadó Kft. Kékesi és Társa Bt. Kékesi és Társa Bt. Bércesi Ildikó Bércesi Ildikó Dr. Szöllősi Ferenc Tibor Darvas Ágnes, Kende Ágnes FULLTONE Bt. 3. A Bizottság feladatköre Az állandó bizottság feladatköre, tehát az, hogy mely ágazati-szakmai területen gyakorolja törvényalkotó, ellenőrző és egyéb hatásköreit, alapvetően a bizottság elnevezéséből következik. Az elnevezés, a parlamenti szokásjog és más jogforrások alapján az állandó

bizottságok feladat- és hatásköri leírásának hiányában is megállapítható, hogy az egyes ügyek kapcsán mely bizottság tekinthető feladatkörében érintettnek. Az Ifjúsági, szociális és családügyi bizottság feladatköre a következő kérdésekre terjed ki: szociálpolitika, nyugdíjpolitika, gyermek- és ifjúságvédelem, ifjúságpolitika, fogyatékosságügy. A szociálpolitika a szociális ellátórendszerrel, valamint a pénzbeli és természetbeli ellátásokkal kapcsolatos kérdéseket foglalja magába. A nyugdíjpolitikai hatáskör a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerre vonatkozó kérdéseket tartalmazza, részben érintve a magánnyugdíj-rendszer egyes elemeit, pl. a járadékszolgáltatást. A gyermek- és ifjúságvédelmi feladatkör a kérdéses intézményrendszert, valamint az ellátási és támogatási formák összességét takarja. A fogyatékosságügy kapcsán hasonlóan az idősügyhöz és az ifjúságpolitikához sajátos társadalmi csoportokat érintő közfeladatokról beszélhetünk. Feltétlenül említést kell tenni a kábítószerügyről, amely fontos ifjúságpolitikai összefüggésekkel is rendelkezik.

II. A Bizottság tevékenysége 1. A törvényalkotó munka csomópontjai A Bizottság napirendjén rendszeresen szerepeltek a költségvetési, a zárszámadási és az adótörvény javaslatok. A Bizottság új polgári törvénykönyv parlamenti tárgyalása során a családjogi könyvről, valamint a fogyatékos embereket érintő új jogintézményekről (általános gondnokság eltörlése, támogatott döntéshozatal) foglalt állást. Ugyancsak említésre méltó a családon belüli erőszakkal kapcsolatos törvényjavaslat bizottsági tárgyalása. A Bizottság a ciklus alatt egy ízben európai uniós jogszabálytervezet véleményezésére is kijelölését kérte. Az esélyegyenlőségi tárgyú irányelvtervezetre vonatkozó, egyhangúlag elfogadott véleménye, melyet a Bizottság az Európai ügyek bizottsága számára alakított ki, a 3. sz. mellékletben található. A továbbiakban olyan az Országgyűlés által elfogadott törvény, illetve határozati javaslatokra vonatkozó bizottsági döntések és megállapítások részletesebb ismertetésére kerül sor, melyek során a Ifjúsági, szociális és családügyi bizottság némely kivételtől eltekintve főbizottságként un. első helyen kijelölt bizottságként járt el a parlamenti tárgyalás során. Az egyes előterjesztések kapcsán alapvetően a bizottsági általános vita során megfogalmazott képviselői vélemények ismertetésére törekszem. Az általános vita célja a szabályozás egésze vagy egyes részei elveinek, szükségességének, az Alkotmánnyal és más törvényekkel való összhangjának, a magyar jogrendszerbe való illeszkedésének, valamint a jogszabályszerkesztés és nyelvhelyesség követelményeinek történő megfelelés vizsgálata. Az előterjesztések plenáris ülésen lefolytatott általános vitájában többségi, illetve kisebbségi véleményt a következő bizottsági tagok ismertettek: Dr. Aszódi Pál, Ágh Péter, Béki Gabriella, Bókay Endre, Borsos József, Cseresnyés Péter, Deák Istvánné, Dér Zsuzsanna, Farkas Imre, Filló Pál, Hajdu László, Hirt Ferenc, dr. Hoppál Péter, dr. Iván László, dr. Juhászné Lévai Katalin, Korózs Lajos, dr. Lanczendorfer Erzsébet, László Tamás, Lombos István, dr. Nyul István, Szabados Ákos, dr. Szabó Erika, dr. Szabóné Müller Timea, dr. Tóth István, Török Zsolt, dr. Vidorné dr. Szabó Györgyi, Vígh Ilona, Winkfein Csaba. 1.1. Nyugdíjpolitika A következőkben a nyugdíjágazat sarkalatos törvényének, a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény legfontosabb módosításait, valamint a ciklusban elfogadott új nyugdíjpolitikai jogszabály, a rehabilitációs járadékról szóló törvény megalkotását, továbbá a magánnyugdíjpénztári rendszer újraszabályozását kísérő bizottsági viták áttekintésére kerül sor. 1.1.1. A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvény módosításai A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény, valamint egyes kapcsolódó törvények módosításáról (T/1140. sz.) Dr. Iván László meggyőződése szerint a törvényjavaslat nem szolgálja egy nyugdíjreform valódi céljait, hanem az EU elvárásoknak való kétségbeesett megfelelési törekvésként értékelhető, amely az idős korosztály fenntartható egészsége és életminősége szempontjából súlyos kockázatokat hordoz. Béki Gabriella értékelése szerint a javaslat megszorító intézkedéseket tartalmaz, melyek közül egyetértett a nyugdíj-megállapítási szabályok módosításával, az előrehozott öregségi nyugdíj melletti munkavégzés esetén a nyugdíjfolyósítás szüneteltetésével,

valamint a keresőtevékenység melletti egyéni járulékfizetés bevezetésével. Súlyos aggályokat fogalmazott meg ugyanakkor az előrehozott öregségi nyugdíj tervezett szabályozása kapcsán, amely megszünteti a teljes összegű előrehozott nyugdíj lehetőségét. Dr. Nyul István szerint az előterjesztés a hosszútávon biztonságos nyugdíjrendszer irányába tett lépés, melynek megtétele során olyan körülményeket is figyelembe kell venni, miszerint az emberek 94 %-a a korhatár előtt, átlagosan 58,6 évesen veszi igénybe az öregségi nyugdíjat. Dr. Juhászné Lévai Katalin az előrehozott nyugdíj foglalkoztatáspolitikai vonatkozásaira hívta fel a figyelmet; a korhatár előtti nyugdíjat sokan a munkanélküliség elkerülésére választják. A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény módosításáról (T/4094. sz.) Béki Gabriella hangsúlyozta, hogy nyugdíjrendszerünk erénye a rugalmassága. E szerint aki az előírt szolgálati időt teljesítette, maga döntheti el az öregségi és az előrehozott korhatár között saját életútjához illeszkedve a nyugdíjazása időpontját. A rugalmasság ellen hat az ún. malus rendszer nemkívánatos szigorítása. Kormánypárti és ellenzéki képviselők is egyet nem értésüket fejezték ki a Ratkónemzedék egyes férfi korosztályait érintő, az előző évben elfogadott öregségi nyugdíjkorhatár 59-ről 60. életévre történő emelésével. A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (T/9180. sz.) Dr. Iván László az éves nyugdíjemelés (indexálás) mértékének meghatározásával kapcsolatban a nyugdíjas fogyasztói kosár alkalmazását javasolta. Béki Gabriella egyetértett a korhatáremeléssel, amelyet azonban már 2013-tól meg lehetne kezdeni. Kiemelte ugyanakkor, hogy egyes tervezett módosítások (pl. nettó jövedelem-számítás) aránytalanságot okoznak a korábban jogosultságot szerzett és a majdani jogszerzők ellátásában. A csökkentett összegű előrehozott nyugdíjjal kapcsolatban kifejtette, hogy a nyugdíj összege szempontjából nem a korhatárt, hanem a megszerzett szolgálati időt kell fontosabbnak tekinteni. Bókay Endre a nyugdíjrendszerrel kapcsolatos elvárását fogalmazta meg; eszerint a megélhetést nyújtó ellátást olyan módon kell biztosítani, hogy a rendszer pénzügyi egyensúlya fenntartható maradjon. Dr. Zombor Gábor arra hívta fel a figyelmet, hogy a Bizottság nem ismeri a megalakuló kormány nyugdíjrendszerre vonatkozó tervezett intézkedéseit. A Bajnai-kormány valóban lényeges módosításokat tervezett a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerben. A Bizottság 2009. április 27-ei rendkívüli ülésén nyújtotta be azt a módosító javaslatot, amely a kormány válságkezelő intézkedéseit tartalmazta. A Fidesz- KDNP képviselői kivonulásukkal tiltakoztak az ellen az eljárás ellen, hogy csak nem sokkal az ülés előtt, illetve a helyszínen ismerhették meg a jelentős változtatásokat tartalmazó javaslatot. Az indítvány legfontosabb elemei a következőkben összegezhetők: A korhatáremelés 2012-es kezdődátummal, az előrehozott nyugdíjra vonatkozó malus szabályok szigorítása, a 13. havi nyugdíj megszűnése és a GDP-növekedés függvényében helyébe lépő nyugdíjprémium bevezetése, az indexálás szabályainak változása és végül a nyugdíjkorrekciós program esedékes intézkedéseinek 2010. januárra halasztása.

1.1.2. Törvényjavaslat a rehabilitációs járadékról (T/2913. sz.) Dr. Iván László utalt a járadékösszeg megállapítás bonyolultságára, illetve az egész eljárási rend által sugárzott bizalmatlanságra. Török Zsolt értékelése szerint a javaslat szemléletében paradigmaváltásnak tekinthető, amely az életminőség javítását egyszerre tekinti egészségügyi, szociális és foglalkoztatási kérdésnek. Borsos József elmondta, hogy inkább a rokkantsági nyugdíjrendszer fejlesztése a kívánatos a rehabilitációs járadékkal, mint új ellátási formával szemben. László Tamás szerint paradigmaváltást a munkahely-teremtés eredményezhet. A javaslat valódi célja az állami gondoskodás radikális csökkentése, amely az öngondoskodást olyan társadalmi csoportokra akarja rákényszeríteni, akik erre képtelenek. Filló Pál és dr. Vidorné dr. Szabó Györgyi is hangsúlyozta, hogy a rokkant-nyugdíjrendszer megérett az átalakításra. Alelnök asszony hozzátette, hogy számára az előterjesztés nem egy új ellátási forma bevezetéséről, hanem annak lehetőségéről szól, hogy segítsünk az embereknek állapotuknak megfelelő munkát találni, mielőtt rokkantnyugdíjassá minősítenénk őket. Dr. Juhászné Lévai Katalin kiemelte, hogy a rendszerváltozás éveiben rokkantnyugdíjba kényszerült embereket életkorukból adódóan nem fogja érinteni a törvény. A javaslat erénye, hogy összefogottá és hatékonnyá teheti a rehabilitáció eddigi széttagolt rendszerét. 1.1.3. Törvényjavaslat a magánnyugdíjról és intézményeiről (T/11079. sz.) Török Zsolt szerint a magánnyugdíj-rendszer átalakítása a járulékfizetők érdekében egyértelmű és tiszta viszonyokat teremt. Béki Gabriella elmondta, hogy helyénvaló a járadékszolgáltatás részletszabályainak a 97-es nyugdíjreform során elmaradt kialakítása. Felhívta ugyanakkor a figyelmet, hogy a nyugdíjpénztárak nem tudtak olyan hozamokat realizálni, melyeket az egyéb pénzintézeti termékek produkáltak. László Tamás szerint az egyösszegű járadékszolgáltatás korlátozottsága kapcsán a biztosító és nem a biztosított védelme érvényesül. Mivel hozamgaranciáról nincs szó, a biztosító és a biztosított között a felelősség egyensúlytalansága áll fenn. A függő számlákkal kapcsolatban ugyancsak törvényi garanciákra lenne szükség fűzte hozzá. 1.2. Szociálpolitika, gyermek- és ifjúságvédelem Egyes szociális tárgyú törvények módosításáról (T/1305. sz.) Béki Gabriella korszakos jelentőségű lépésként értékelte a szociális ellátórendszerben a fogyasztási egységekre való áttérést, melyhez képest visszalépésként értékelte a javaslat azon elemét, mely a pénzbeli segélyt természetbenivé kívánja változtatni. Borsos József általánosságban megjegyezte, hogy érdemes lenne a szociálpolitikában dogmatikus módon alkalmazott rászorultsági elvet a méltányosság elvével felcserélni. A részleteket tekintve kiemelte, hogy a segélyezésnek is munkára ösztönzőnek kell lennie. Nem az emelt szintű férőhelyek okozzák a finanszírozási nehézségeket, a közgyógyellátással kapcsolatban pedig nem az eljárási renden, hanem a ráfordítások mértékén kellene változtatni. Dr. Juhászné Lévai Katalin szembeállítva az öngondoskodást és a paternalizmust felvette, az a kérdés, hogy a segélynek mi az a mértéke, ami még ösztönöz a munkavállalásra. Dr. Iván László a szociális segély helyett a megélhetési támogatás fogalmának bevezetését javasolta.

Egyes szociális tárgyú törvények módosításáról (T/3449. sz.) Az általános vitára bocsátás során Borsos József elmondta, hogy a szociális szakma egységesen utasította el a jogszabály-tervezetet. Kifogásolta, hogy számos lényeges kérdésben a javaslat túlzott teret enged a végrehajtási rendeleteknek, az ápolási szükséglet bevezetését is erős kritikával illette. További vélemények a részletes vitát előkészítő ülésen fogalmazódtak meg. Török Zsolt az átláthatóság és a társadalmi igazságosság okán támogatta, hogy szociális és egészségügyi szakemberekből álló bizottság állapítsa meg az ápolási szükségletet. Dr. Lanczendorfer Erzsébet szerint bürokratikus az ápolási-gondozási szükségletet megállapító bizottságok felállítása, melyek sürgős esetekben nem képesek hatékonyan intézkedni. Egyes szociális és foglalkoztatási tárgyú törvények módosításáról (T/6647. sz.) A törvényjavaslat tárgya a szociális segélyezés rendszerének munkára ösztönző átalakítása az ún. Út a munkához program. Török Zsolt arra hívta fel a figyelmet, hogy az önkormányzatok hozzáállását a közfoglalkoztatáshoz alapvetően az állami támogatás mértéke határozza meg. László Tamás hangsúlyozta, hogy a társadalom már régen beavatkozást igényelt a segélyezés terén. A javasolt intézkedéseket ugyanakkor alkalmatlannak tartja arra, hogy az embereket valódi munkához segítse. Lombos István azt javasolta, hogy a segélyezésre előirányzott költségvetési források átcsoportosíthatók legyenek a közmunka-programok támogatására. Béki Gabriella szerint az új ellátási forma (rendelkezésre állási támogatás) bevezetése valójában korlátozást eredményez, mivel a magasabb összegű támogatás sokkal rövidebb időre biztosított, így nem ösztönzi a munkavállalást. A fogyasztási egységeken alapuló segélyezési rendszerre való áttérés eredményeként számos sokgyermekes család jövedelme megközelítette a minimálbért, ami társadalmi feszültséget gerjesztett. Megjegyezte továbbá, hogy a közmunka-jellegű foglalkoztatás inkább stigmatizál, semhogy visszavezetne a munka világába. Dr. Juhászné Lévai Katalin kiemelte, hogy a program sikeréhez az embereket a minden napokban segítő mentori hálózatra van szükség. Megjegyezte továbbá, hogy a javaslatban nem látszik a közmunka hatékony megszervezésének garanciája, ezért csak lényeges módosításokkal fogadható el az előterjesztés. Dr. Zombor Gábor a közmunka-programok kapcsán több összefüggésben is felhívta a figyelmet a nemzetközi tapasztalatokra. Hangsúlyozta, bár tiszteletreméltó, hogy a javaslat kezelni kívánja a társadalmi feszültségeket, mégsem látszik alkalmasnak az önkormányzatok problémáinak kezelésére. A javasolt intézkedések eltérő hatást fognak kiváltani a leszakadó és a fejlett térségekben, illetve a kis és a nagyobb településeken. A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény, valamint egyes szociális tárgyú törvények módosításáról (T/9318. sz.) A Bizottságban egyetértés alakult ki a gyermekvédelmi igazgatási bírság bevezetése, valamint a terhességi gyermekágyi segély és a GYED biztosítási alapú ellátási formájának erősítése kapcsán. Dr. Juhászné Lévai Katalin a gyermekvédelmi segítő mentori hálózat kiépítését szorgalmazta.

Dr. Vidorné dr. Szabó Györgyi és Béki Gabriella szerint a családi pótlék felhasználása a hatályos szabályozás alapján a védelembe vétel keretében is megfelelően befolyásolható, ezért szükségtelen a további szigorítás. Dr. Hoppál Péter viszont üdvözölte, hogy a családi pótlék 50 %-a természetbeni juttatásként is adható lesz. Megjegyezte ugyanakkor, hogy az új kormány várható megszorító intézkedései számos ponton idejét múlttá tehetik a tárgyalt előterjesztést. A nyugdíjügyekhez hasonlóan a Bizottság vállalkozott arra, hogy a családtámogatási rendszert érintő válságkezelő intézkedéseket az Országgyűlés elé terjessze. A 2009. május 5-ei ülésen elfogadott módosító javaslat a következőkre terjed ki: a családi pótlék összegének két évre történő befagyasztása, a GYES időtartamának lerövidítése a gyermek második életévének betöltéséig. 1.3. Fogyatékosságügy A fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. törvény módosításáról (T/1744. sz.) Hirt Ferenc bírálta, hogy a középületek akadálymentesítési programjához nem rendeltek évenkénti teljesítési ütemezést, ami lehetővé tenné a folyamat társadalmi ellenőrzését. Elmondta továbbá, hogy sokkal több hazai és uniós forrást kell bevonni az akadálymentesítésbe. Soltész Miklós egyetértett az akadálymentesítési határidők előrehozásával, kételyeit fejezte ki ugyanakkor, hogy lesz-e elegendő forrása az önkormányzatoknak az 50-60 %- os önrész teljesítésére. Dér Zsuzsanna az akadálymentesítésre, mint össztársadalmi feladatra hívta fel a figyelmet, ahol nemcsak az államot és az önkormányzatokat, hanem a magánszférát is felelősség terheli. László Tamás üdvözölte az akadálymentesítés terén a műszaki gondolkodásban lezajlott szemléletváltozást, ugyanakkor az utólag akadálymentesített épületek esetén komoly szakmai problémákról számolt be, e téren hatékonyabb ellenőrzést szorgalmazva. A vita során többen is utaltak a Bizottság előző heti brüsszeli kihelyezett ülése tapasztalataira miszerint még az unió székhelyén is közlekedési nehézségekkel kellett megküzdenie Hirt Ferencnek, a Bizottság kerekesszékes tagjának. A magyar jelnyelvről és a magyar jelnyelv használatáról (T/10221. sz.) A jelnyelvi törvényjavaslat előzménye volt a májusban tárgyalt H/9423. sz. négypárti határozati javaslat, miszerint az Országgyűlés felkéri a kormányt a jelnyelvről szóló törvényjavaslat benyújtására. A Bizottság érdemi vita nélkül, egyhangúlag támogatta a siketek és nagyothallók esélyegyenlőségének megteremtése terén nagy jelentőséggel bíró törvényjavaslat általános vitára bocsátását és elfogadását. A törvényjavaslat tárgyalásának emlékezetes epizódja volt, amikor a Bizottság a Parlamentben zajló ülését felfüggesztette, hogy tagjai jelenlétével illetve részvételével kerülhessen sor az előterjesztés általános vitájának folytatására és lezárására, melynek során jelnyelvi tolmács közreműködésével felszólalt Kósa Ádám európai parlamenti képviselő.

A mozgásában korlátozott személy parkolási igazolványára vonatkozó szabályozás szigorításáról (H/9386. sz.) Soltész Miklós elmondta, hogy egyetért a szabályozás szándékával, céljaival, kiemelte ugyanakkor, hogy a parkoláshoz kötődő üzleti érdekek ne érvényesülhessenek az emberiesség rovására. A javaslat túlságosan rövid időtartamban korlátozta a hozzátartozó, kísérő személy parkolási lehetőségét. Mindemellett a civil szervezetek szélesebb körével történő egyeztetésre hívta fel Hagyó Miklós előterjesztő figyelmét. A Bizottság egyhangúlag támogatta az indítvány tárgysorozatba vételét, viszont az általános vitára bocsátás során az ellenzéki képviselők egy része jelzett aggályaik miatt a szavazásnál tartózkodott. A fogyatékos emberek intézményi ellátásának átalakítása A Bizottság a fogyatékos személyek jogairól szóló törvény, valamint a Fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény szellemében módosító javaslatot nyújtott be az egyes szociális és munkaügyi tárgyú törvényeknek az új Polgári Törvénykönyv hatálybalépésével összefüggő módosításáról (T/11310. sz.) szóló törvényjavaslathoz. Az Országgyűlés által elfogadott javaslat gátat szab a nagyobb létszámú szociális intézmények további növekedésének, 2011. január 1-jét követően hazai és uniós forrásokból új, fogyatékosokat ellátó férőhely csak lakóotthoni formában hozható létre. 1.4. Stratégiák a Bizottság előtt A ciklusban számos olyan stratégiai program került az Országgyűlés elé, melyek tárgyalása során a Bizottság első helyen kijelölt bizottságként járt el. Említésre méltó, hogy az alábbiakban említésre kerülő stratégiai programok többségét a nemzeti drogstratégia kivételével a Ház konszenzussal fogadta el. Legyen jobb a gyerekeknek! Nemzeti Stratégiáról, 2007-2032 (H/2284. sz.) Az előterjesztés tárgyalása Ferge Zsuzsa, a Magyar Tudományos Akadémia gyermekszegénységgel foglalkozó kutatócsoportja vezetőjének a felszólalásával kezdődött, mivel az MTA kutatási eredményein alapult a kormány által előterjesztett stratégiai program. A professzor asszony elsőként a probléma hátterére hívta fel a Bizottság figyelmét, vagyis a szegénység és a társadalmi egyenlőtlenségek mindenkori jelenlétére Magyarországon, amely a rendszerváltás következtében nagymértékben súlyosbodott. A Bizottság tagjai között több ízben is felmerült a kérdés, hogy miért éppen a gyerekek szegénységének és hátrányos helyzetének megváltoztatása a cél. Ferge Zsuzsa válaszában elmondta, hogy a gyerekeken múlik a társadalom továbbműködése, illetve ők a legvédtelenebbek, akik a leginkább segítségre szorulnak. E mellett kiemelte azt is, hogy mivel a szegénység maga egy olyan hatalmas terület, amelyet nehéz teljes egészében kezelni, célszerűbb és hatékonyabb a gyermekekre fókuszálni, hiszen hozzájuk család is tartozik. A legfontosabb egyébként a szülők lakás-, valamint jövedelmi helyzetének javítása, amely kihat a gyermekekre, de korántsem csak róluk szól. A gyermekszegénység gyors csökkentése a gyermekeket érő különböző hatások miatt kiemelkedően összetett feladat, mellyel kapcsolatban a professzor asszony három problémát vetett fel. 1. A szegény gyerekeket nehéz úgy külön kezelni, hogy a nekik

szánt juttatásokból rövid időn belül ne nekik maradjon a legkevesebb. 2. Hátrányos helyzetük miatt általában pont azok nem jutnak elegendő információhoz és lehetőséghez, akiknek a leginkább szüksége lenne rá. 3. A különböző szakmák és intézmények, amelyeknek a gyerekek sorsában és fejlődésében szerepük van, nem a megfelelő szinten vagy egyáltalán nem kommunikálnak egymással. A gyermekek hátrányos helyzetével kapcsolatos problémák megoldása érdekében mindannyiunkkal el kell fogadtatni azt az alapvető tényt, hogy az nemcsak a gyerekek, hanem az egész ország érdeke. Dr. Vidorné dr. Szabó Györgyi elmondta, hogy a javaslat elfogadása esélyt nyújt arra, hogy végre egységesen és átfogóan is tenni lehessen a gyermekszegénység visszaszorítására. Dr. Aszódi Pál arra hívta fel a figyelmet, hogy a szegénypolitika forrásai a sikeres gazdaság-politikával teremthetők meg. Béki Gabriella üdvözölte a program komplex szemléletét, hiányolta ugyanakkor a konkrétumok és a prioritások megfogalmazását. Dr. Juhászné Lévai Katalin szerint a programot 3200 település egyéni sajátosságai szerint kell megvalósítani, éppen ezért nem szükségesek a stratégia szintjén a konkrétabb megfogalmazások. A Bizottság egyhangúlag támogatta a javaslat általános vitára bocsátását. Nemzeti Ifjúsági Stratégiáról (H/9965. sz.) Koszorús László a stratégiát támogatásáról biztosította, az előterjesztését azonban a hét éves kormányzást figyelembe véve csekély eredményként értékelte. A stratégiaalkotással párhuzamosan az ifjúsági törvény kérdésének újragondolását szorgalmazta. Deák Istvánné elmondta, hogy 2007-ben a Bizottság javaslatára kérte fel az Országgyűlés a kormányt az ifjúsági stratégia kidolgozására. Hangsúlyozta, hogy a cselekvési tervek fogják megmutatni a stratégia igazi értékét. Üdvözölte a javaslat szemléletét, amely nem kezeli problémaként az ifjúságot, hanem egy elfogadóbb szemléletmódot közvetít. Török Zsolt is szorgalmazta az ifjúsági törvény mielőbbi megalkotását. Az eddigi sikertelenség okát egyes lobbi- vagy érdekcsoportok nyomásgyakorlásában látta. A stratégiával kapcsolatban kiemelte, hogy értékeket tartalmaz, de politikai, világnézeti értékrendet nem sugall. Utalt továbbá a stratégia széleskörű társadalmi támogatottságára. Béki Gabriella szerint a stratégia-alkotást el kell választani az olyan aktuálpolitikai intézkedésektől, amelyek egyes stratégiai célkitűzésekkel ellentétesek. A Bizottság egyhangúlag támogatta az általános vitára való alkalmasságot. Az Idősügyi Nemzeti Stratégiáról (H/10500. sz.) Dr. Iván László üdvözölte az előterjesztést kiemelve hogy, a stratégiának vállaltan küldetése van. Megjegyezte továbbá, hogy az anyag adós maradt egy sor fontos kérdésre adandó válasszal: a jövőbeli időskép felvázolásával, a nemzedékek egymásra hatásának kifejtésével, az idős életmodell, valamint a méltó időskor fogalmainak kibontásával. A stratégia rendszerszemléletű figyelemmel kísérésére van szükség, kérdéses, hogy ez miként valósulhat meg fűzte hozzá. Bókay Endre is támogatásáról biztosította az előterjesztést, üdvözölte a szellemiségét, amely differenciáltan szól az idősek társadalmáról. A stratégia komplexitása kapcsán az egészségügy fontosságát hangsúlyozta.

László Tamás rámutatott az idős emberek legfontosabb feladatára, hogy kerek egészként összefoglalják az életüket és átadják a következő generációknak. Egyetértett azzal, hogy a program nem nyugdíjkérdésként tekint az idősügyre. Béki Gabriella elmondta, hogy az egészségügyi ellátórendszerrel kapcsolatos kérdéseket hangsúlyosabban kell kezelni, hogy az egészségügy ne lemondó szemléletű: hát a korral jár, hogy beteg szolgáltatás legyen. A Bizottság egyhangúlag támogatta a stratégia általános vitára bocsátását és elfogadását. A kábítószer-probléma kezelése érdekében készített nemzeti stratégiai program (H/11084. sz.) A nemzeti drogstratégia tárgyalásának, majd 2009. decemberi elfogadásának előzményeként említést kell tenni a kábítószer-probléma visszaszorítása érdekében készítendő új nemzeti stratégiai programról szóló, konszenzussal elfogadott 18/2009. (III.4.) OGY határozatról. A határozatban az Országgyűlés felkérte a kormányt, hogy a 2010-től esedékes stratégiai programot készítse el és 2009. szeptember 15-ig terjessze elő. Az OGY határozat elfogadását az tette szükségessé, hogy az előző drogstratégia érvényessége 2009 végéig szólt. Az Országgyűlés döntésének megfelelően előterjesztett új nemzeti drogstratégia bizottsági vitájában dr. Hoppál Péter elmondta, hogy a Fidesz-KDNP-nek elutasító álláspontját alapvetően a stratégia tárgyalásának időpontja indokolja. A választások előtt négy hónappal már indokolatlan stratégiai programok benyújtása és kapkodó elfogadása. A szakmai részletekbe nem kívánt belemenni, annyit azonban, mint intézményvezető megjegyzett, hogy a mindennapi életben a drogprevenció kézzel fogható eredményeket nem tudott produkálni, a megelőzésre kellene helyezni a kormányzati cselekvés hangsúlyait. Winkfein Csaba álláspontja szerint egy felelős kormánynak és Országgyűlésnek, amennyiben lehetősége van rá, kötelessége az év végén lejáró stratégia helyébe lépő új program megalkotása. A stratégia végrehajtását szolgáló három éves cselekvési tervek kellő mozgásteret biztosítanak a következő kormányoknak az általuk fontosnak tartott súlyponti kérdések érvényesítésére. Üdvözölte továbbá, hogy a különböző szakmai szervezetek támogatják az előterjesztést. 2. Ellenőrzés A parlamenti bizottságok ellenőrző tevékenységének a tárgya az Országgyűlés felé beszámolási kötelezettséggel rendelkező szervek, így elsősorban a Kormány és ezáltal az államigazgatás egészének működése. A Kormány mellett természetesen számos további beszámolási kötelezettséggel rendelkező állami, közhatalmi szerv létezik, pl. az Állami Számvevőszéket, mint az Országgyűlés pénzügyi gazdasági ellenőrző szervét terheli a beszámolási kötelezettség. A bizottságok a törvényalkotáshoz hasonlóan ellenőrző szerepüket is döntően az üléseiken gyakorolják, amely megvalósulhat meghallgatások keretében, jelentések, tájékoztatók tárgyalásával vagy kihelyezett ülések, helyszíni szemlék során. 2.1. Meghallgatások A kormány tagjainak jogállását szabályozó törvény alapján az illetékes bizottság kinevezése előtt meghallgatja a miniszter-jelöltet. Ebben a ciklusban több alkalommal is sor került a szociális és munkaügyi miniszternek jelölt személy meghallgatására: Kiss Péter 2006. június

7., dr. Lamperth Mónika 2007. június 20., Szűcs Erika 2008. április 29., dr. Herczog László 2009. április 15. A Bizottság valamennyi esetben többségi döntéssel támogatta a jelölt miniszterré történő kinevezését. A Házszabály 68. (4) bekezdése alapján a bizottság évente legalább egy alkalommal meghallgatja azt a minisztert, akit kinevezése előtt meghallgatott. Ezen a jogcímen egy alkalommal, 2007. május 22-én Kiss Péter miniszter tevékenysége kapcsán került sor meghallgatásra. A Bizottság tudomásul vette a miniszter beszámolóját. A Házszabály 68. (3) bekezdése alapján a Bizottság tagjai kettőötödének kezdeményezésére került sor 2006. július 17-én dr. Nagy Andor (KDNP) országgyűlési képviselő meghallgatására a Nógrád megyei választókerületében bekövetkezett rendkívüli ár- és belvíz következményeiről. 2.2. Jelentések, beszámolók A Bizottság rendszeresen tárgyalta a jogszabályi kötelezettségen vagy országgyűlési határozaton alapuló, a kormány vagy az Országgyűlésnek beszámolási kötelezettséggel tartozó más szervek jelentéseit, beszámolóit. A teljesség igénye nélkül ide sorolhatók a zárszámadáshoz kapcsolódó ÁSZ-jelentések, az állampolgári jogok országgyűlési biztosának (korábban általános helyettesének is), a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok biztosának jelentései, a kormányzati jelentések közül kiemelést érdemelnek a gyermekek és az ifjúság helyzetéről, valamint az ápolási díjjal kapcsolatos előterjesztések. Ugyancsak említést kell tenni a Kábítószerügyi eseti bizottság éves rendszerességgel, 2007 és 2009 között benyújtott jelentéseiről. 2.2.1. Az Állami Számvevőszék jelentései Fontos szerepet töltött be a Bizottság ellenőrző munkájának végrehajtása során az egyes nem törvényi kötelezettségen alapuló állami számvevőszéki jelentések tárgyalása: A hajléktalanokat ellátó intézményrendszer ellenőrzéséről (2006. november 6.) A Bizottság a hajléktalan-ellátásról szóló ÁSZ-jelentést együttesen tárgyalta a hajléktalan-ellátásra történő téli felkészülésről számot adó kormányzati tájékoztatóval. A Bizottság elismerését fejezte ki az Állami Számvevőszék mélyreható szakmai munkájáért. A képviselői hozzászólások alapvetően a hajléktalan-ellátással kapcsolatos önkormányzati feladatokat, lehetőségeket és felelősséget érintették. Elhangzott, hogy gyakran a lakossági ellenállás hiúsíthatja meg egy hajléktalanokat ellátó intézmény létrehozását. Ugyancsak hangsúlyt kapott a bizottsági vitában a prevenció fontossága, mint a hajléktalanság állapotának megelőzése. Szóba került továbbá a szociális munka társadalmi és anyagi megbecsültségének alacsony szintje, melyen feltétlenül változtatni kell. Az intézményi helyzet kapcsán felmerült a budapesti Mentőkórház rekonstrukciójának folytatása, valamint az ugyancsak fővárosi Gyáli úti Központi Fertőtlenítő további sorsa.

Az önkormányzati kórházak és bentlakásos szociális intézmények ápolásra, gondozásra fordított pénzeszközei felhasználásának ellenőrzéséről (2008. szeptember 30.) A Bizottság az ÁSZ megállapításaira támaszkodva a Magyarországon egyre nagyobb számú idős és/vagy beteg ember hatékonyabb ellátására kereste a megoldást nemcsak finanszírozási, hanem egyéb szakmai szempontokból is. Az egyik legfőbb problémaként az együttműködés hiánya merült felt. Ezen belül is a minisztériumok (az Egészségügyi és a Szociális Minisztérium) együttműködésének, valamint a térségek közti összehangolt munkának a hiánya. Területi vonatkozásában az eltérő ellátottság merült fel további problémaként, melynek megoldására a Bizottság a területi felméréseken alapuló ellátásszervezést javasolta. Alapvető kérdésként merült fel, hogy az intézményi vagy az otthoni és hospice ellátás támogatása és fejlesztése-e a célszerűbb, mind az egyének, mind pedig az állam szempontjából. Az ülésen résztvevők többsége egyetértett abban, hogy mindkét fél számára az otthoni ellátás és ápolás minél szélesebb körű kiterjesztésére kell törekedni. Ehhez azonban nem csak intézményi átszervezésre, valamint új szabályozási és finanszírozási megoldásokra, hanem az egyének és a családok hozzáállásának megváltoztatására is szükség lenne. A Bizottság tagjai közül többen hiányolták az Állami Számvevőszék jelentéséből az egyes ellátási formák bekerülési költségére vonatkozó adatokat. Az alap- és a szakellátás problémáját az ülésen felszólalók olyan szempontból közelítették meg, hogy egyrészt a szakellátás lényegesen költségesebb, másrészt pedig olyanok is belekerülnek a rendszerbe, akiknek megfelelő ellátása otthon is megoldható lenne, ezzel jelentős többletköltséget okozva. Az intézményi helyek számának növelése helyett az otthoni ellátás erősítésére valamint a szociális intézményi szakellátás hiányosságainak pótlására kellene hangsúlyt fektetni. A tárgyalás egyik fontos pontja volt, hogy a szociális és az egészségügyi ellátás teljes összevonására vagy szétválasztása vagy csupán a finanszírozásuk elkülönítésére van-e szükség. A résztvevők többnyire egyhangú véleménye szerint egyszerre kell tárgyalni és kezelni az egészségügyi, valamint a szociális ellátás ügyét. A vita során az álláspontok különbözősége mutatkozott meg a rendszer kiszámíthatóságával és megbízhatóságával kapcsolatban, vagyis azzal, hogy mennyire tervezhet az egyén hosszú távon és mennyire készülhet fel arra, hogy idős korában saját ellátását biztosítsa. A vita eredményeként az az álláspont körvonalazódott, mely szerint egy egységes és a különböző szakmai szintek között együttműködéssel irányított rendszer létrehozása jelentheti a megoldást az egyre növekvő számú idősek megfelelő és financiálisan is fenntartható ellátására, melyhez az Európai Uniós pályázatokon elnyert támogatások is nagymértékben segítséget nyújthatnak, amennyiben ezek a megfelelő ellenőrzés mellett a pályázatban előre megjelölt célra használhatók. A közgyógyellátási rendszer működésének ellenőrzéséről (2009. május 5.) Az Állami Számvevőszék megállapításait, valamint az ülésen megfogalmazottakat alapul véve a Bizottság a közgyógyellátási rendszerről egyhangúlag elfogadott állásfoglalásban összegezte véleményét (4. sz. melléklet). 2.2.2. A Nyugdíjbiztosítási Ellenőrző Testület beszámolói A Nyugdíjbiztosítási Ellenőrző Testület törvényi kötelezettség alapján tevékenységéről évente beszámol a Bizottságnak. A Testület törvényben meghatározott feladatai a Nyugdíjalap

zárszámadásának ellenőrzése, a zárszámadással kapcsolatos vizsgálat kezdeményezése, illetve a nyugdíjbiztosítási ágazat helyzetértékelése. A beszámolók a ciklus időtartama alatt három alkalommal (2008. március 3., 2009. március 24., 2010. február 23.) is napirendre kerültek. A Bizottság tárgyalásait a NYET által ellenőrzött szerv, az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság vezetőjének részvételével folytatta le. A 2008. évi beszámoló kapcsán a Bizottság további írásbeli tájékoztatást kért az ONYF-től a Nyugdíjalap 2008. évi hiányának okairól. A Nyugdíjbiztosítási Ellenőrző Testület 2009. évi tevékenységéről szóló beszámoló tárgyalása során felmerült legfontosabb kérdések: Az ONYF, mint alapkezelő működése pozitív értékelést kapott, hangsúlyozva mindemellett, hogy működési költségeinek további csökkentése a feladatellátást veszélyeztetné. A Nyugdíjalap hiánya mértékének és összetételének értékelése kapcsán elhangzott, hogy a magánnyugdíjpénztári befizetések nem tekinthetők az Alap hiányának, mivel ezek a járulékok jelen vannak az államháztartás más alrendszereiben. Elhangzott, hogy feltétlenül szükség lenne a Nyugdíjalap éves auditálására. Az egyéni járulék-nyilvántartás rendszerével kapcsolatos adatszolgáltatással összefüggésben az alapkezelő szerv vezetője, dr. Barát Gábor főigazgató elmondta, hogy a hatályos szabályozáson alapuló, az APEH részéről végzett adatszolgáltatás eltérő logikájából adódóan nem felel meg a nyugdíjbiztosítás által igényelt konszolidált adatszolgáltatás követelményének. A jelenlegi adatszolgáltatás harminc százalékos mértékű hibaarányt mutat, megoldást az jelenthet, ha az alapkezelő a foglalkoztatóktól közvetlenül kapná meg az adatokat. A biztosítottak érdekében szükséges, hogy az új Országgyűlés ismét átgondolja az adatszolgáltatás kérdését. 2.3. Tájékoztatók A Bizottság saját hatáskörében tájékoztatást kérhet bármely, feladatkörébe tartozó kérdésben. Ezen szóbeli vagy írásbeli tájékoztatót jellemzően olyan tárgyban igényli a Bizottság, amely közvetlenül nem szerepel az Országgyűlés plenáris ülésnek napirendjén. A Bizottság által a ciklusban tárgyalt legfontosabb tájékoztatók: A hajléktalan-ellátás helyzetéről 2006. november 6. A gyermekvédelmi intézmények működéséről 2006. november 21. A jelnyelvi tolmács-hálózat kiépítésének és működésének tapasztalatairól A szociális támogatások 2006. évi fokozott ellenőrzésének tapasztalatairól 2006. december 4. 2007. március 26. Az ifjúságra vonatkozó európai uniós programokról 2007. április 25. A szociális szolgáltatások befogadási tapasztalatairól 2007. június 11. A hajléktalanellátás aktuális feladatairól (felkészülés a téli időszakra), a hajléktalanellátás fejlesztésének stratégiai irányairól 2007. október 18. A szociális ellátórendszer átalakításának irányairól 2007. november 13. A szociális földprogramok helyzetéről és jövőbeni elképzelésekről 2007. december 5. A "Van Véleményem!" értelmileg akadályozott és mentálisan 2008. szeptember 30.