HOOVER-GÁT (Tanulmány)

HOOVER-GÁT (Tanulmány) Tíz évvel ezelőtt a hely, ahol összegyűltünk benépesítetlen volt, tiltó sivatag. Az alján a komor kanyon, amelynek meredek falai emelkedtek a magasba és az átalakulás végéhez itt ezekben az években értünk el. Boulder-gát a huszadik század csodája Speech by Roosevelt at the Dedication of Boulder Dam, September 30, 1935. Baja, 2015. február 3. 1

Tartalomjegyzék 1. Hoover- gát bemutatása, történelmi áttekintése... 3. 1.2 Gát építését megelőző munkálatok... 5. 1.1 Építési adatok, gát paraméterek... 4. 2. Colorado elterelése... 5. 3. Gáttest építése... 7. 4. Erőmű... 8. 4.1 Turbinák... 10. 5. A Hoover- gát ökológiai és környezeti hatásai... 11. 5.1 Következtetés képpen... 13. 5.2 Mikroklíma változás a térségbe és a felgyorsult vízhiány probléma... 13. 6. A Hoover - híd... 14. Összegzés... 16. Forrásjegyzék... 17. 1. sz. melléklet... 18. 2

Hoover- gát USA, Arizona és Nevada államok határán, Colorado folyón 1. Hoover- gát bemutatása, történelmi áttekintése: Tanulmányomban a világ egyik leghíresebb gátját, a Hoover-gátat, illetve annak építését szeretném bemutatni, és az itt alkalmazott fejlesztéseket, melyek gyorsították az építkezést. A Hoover-gát elkészülésekor a világ legnagyobb, legsúlyosabb energiatermelő gátja volt. Nevét Herbert Hooverről kapta, aki az műtárgy megépítésekor az Egyesült Államok elnöke volt és nagy érdeklődéssel figyelte az építkezést. A gátat már Roosevelt adta át, de politikai okokból Boulder-gát nevet kapta, a Hoover nevet 1947-ben kapta meg véglegesen. 1. kép: Hoover- gát madártávlatból A Hoover-gátat 1931-től 1936-ig építették az Egyesült Államokban a Colorado folyón a Black Canyonban Arizona és Nevada határán. A gát építésének legfőbb célja a minden évben előforduló és pusztító árvizek megszüntetése, ami hatalmas károkat okozott a gazdaságokban. Mai formájában a Mead- tó látja el ivó és öntöző vízzel az ezelőtt sivatagos tájat. Összesen 800.000 ha- nyi gazdaság öntözését szolgálja ki. 3

2. kép: Hoover- gát építése (pillanatkép) De a folyó erejének villamos energiává való felhasználása sem volt egy utolsó szempont. 1250 MW-os teljesítményével ellátta árammal Nevadát, Arizonát és Kalifornia déli részének nagy területét. Helyszínnek azért a Black Canyont választották, mert 45 km-re egy kis vasútállomás feküdt, Las Vegas, és ez jelentősen felgyorsította a nyersanyagok és utánpótlások szállítását. Egyéb módon nem tudták volna megoldani a hatalmas tömegű építőanyag ideszállítását. Valamint az éppen fel nem használt nyersanyagok szempontjából jól jött a nagy kihasználatlan terület. 1.1 Építési adatok, gát paraméterek: A gát legfőbb paraméterei: Építési adatok: - hossza: 397 m - építés éve: 1931 - magassága: 221,4 m - megnyitás: 1936 - talpszélessége: 200 m - felhasznált anyagok: acél, beton - gátkorona szélessége: 14 m - építész: Frank Crowe - építési költség: 49 millio USD (1936) 4

1.2 Gát építését megelőző munkálatok: A gát építése előtt geológusok vizsgálták meg a vulkanikus alapkőzetet, hogy kellően állékony -e a gát támogatásához. Íves súlygátat terveztek a hatalmas vízmennyiség megtartására. Ez a kialakítás egyszerre alkalmazza a két konzervatív gátkialakítási módot. Az íves tető gyűrűként ékelődik a kanyon falai közé, és a terheket boltívként továbbítja kanyon sziklafalaira. A gát hatalmas tömege pedig védelmet nyújt elcsúszás és kiborulás ellen. A tervezés során, gondot okozott a függőleges szegmensek és vízszintes ívek együtt dolgozásának modellezése, valamint, hogy a víztömeg növekedéséhez viszonyítva milyen mértékben kell vastagítani a gátat. Ezeket a problémákat kézi számítással oldották meg számítógép hiányában. Az építkezést Frank Crowe vezette a Six Companies megbízottjaként. Rendkívüli hatásfokkal tudta összehangolni a különböző építési fázisokat. Iszonyatos iramot diktált a gátépítés folyamán, senkit sem kímélt, de a célját elérte, mivel a gát a tervezett befejezés előtt 2 évvel elkészült és kevesebb pénzből, mint ez erre szánt összeg. A gátat három nagy építési egységre lehet különíteni, az egyik a Colorado folyót elvezető alagút, a második magának a gáttestnek a megépítése, a harmadik pedig az erőmű építése. 2. Colorado elterelése: A folyó eltereléséhez négy alagutat építettek, ebből kettőt az arizonai, kettőt a nevadai oldalon. Azonban ezeknek az építményeknek más célja is volt. A gát megépülése után mind a négyet elzárták egyegy zsilippel, hogy megemelkedhessen a vízszint a tározóban. Kettő az alagutak közül egyfajta árapasztó műtárgyként funkcionál, amennyiben a szükség úgy kívánja, ezeken lehet átvezetni a folyó vizét a gát túloldalára. A másik kettőt acél zsilippel ellátott csővel hozzákapcsolták a gát előtt álló tornyokhoz. A két torony ezeken keresztül továbbítja a vizet az erőműbe. Az alagutakat a kornak megfelelő technológiával építették. A sziklafalba lyukakat fúrtak, amikbe dinamitot helyeztek, majd ezt felrobbantották. Egy ilyen robbantásnál közel 2400 t kőzet vált le, melyet ezután teherautókkal szállítottak ki az alagútból. Az építésvezető, Frank Crowe a munkafolyamat gyorsításához átalakíttatott nyolc, 10 tonnás teherautó, úgy hogy a munkások több sorban tudtak dolgozni rajta, ők álltak és tartották a fúrókat, míg a sofőr betolatott az alagútba. Ezt a járművet fúró Jumbonak nevezték el. Egyszerre 30 fúróval tudtak lyukakat fúrni és 50 ember fért el rajta. Ezzel a módszerrel 17 m-es átmérőjű alagutakat készítettek. Komoly gondot okozott az épülő alagutakban megrekedt meleg levegő, amely a 60 C-ot is elérhette, valamint az autókból jövő kipufogófüst. Épp ezért állandóan készenlétben állt egy csapat ember, akik jéggel hűtötték a munkásokat a hőguta ellen. A négy alagút összesen több mint 5 km hosz- 5

szú és egy robbantással átlagosan 4 m-t haladtak előre. Miután végeztek a sziklamunkával kibetonozták az alagutak falát 1 m vastagon. Az alját kiöntötték betonnal, az oldalfalaknál acél táblákat használtak zsaluzatnak, a plafonra pedig pneumatikus pisztollyal lőtt betont jutattak. Erre a betonrétegre két okból volt szükség. Az egyik, hogy védelmet nyújtson a víz sodrása okozta erózió ellen, a másik pedig, hogy így egy sokkal simább felületet kaptak. Ezzel a kisimított felülettel, jóval nagyobb vízhozam tudott átmenni az alagúton még a lecsökkentett keresztmetszet figyelembevételével is, mert a kisebb felületi érdesség kisebb súrlódási veszteséget okozott. 3. kép: alagútépítés 4. kép: a kész alagút Miután minden problémát megoldottak 1932. november 13-án megnyitották az arizónai alagutakat a folyó előtt, és robbantással kövekkel zárták el a víz útját az eredeti medertől. A nevadai alagutakat fenntartották magas vízállás esetére. A tényleges gátépítés előtt még egy fontos feladat várt a kivitelezőkre, a Black Canyon falairól el kellett távolítani az erodáló, mozgó kőzeteket, hogy csak az ép, szilárd kőzetfal maradjon. Erre azért volt szükség, mert közvetlenül ehhez betonozták a gátat és ezeknek gyenge láncszem nélkül kellett együttdolgozni. A hatalmas víznyomás alatti szivárgást minden áron meg kellett akadályozni a gáttesten. Ez a bontási feladat az egyik legveszélyesebbnek számított, mivel köteleken lógva kellett csákánnyal és dinamittal eltávolítani ezeket a részeket, állandó figyelmet követelt az esetlegesen felülről érkező kövek illetve szerszámok miatt. Összesen 1150000m 3 követ termeltek ki. A gyors tempónak köszönhetően 10 hónappal a tervezett időpont előtt elkezdhették magának a gáttestnek az építését. A mozgó, erodáló kőzetektől megtisztított sziklafalon a gát mögött erősítő fugázást alkalmaztak a vízzárás biztosításának céljából. Ezt habarcs függönynek nevezték el. 46 m-es üregeket készítettek a kanyon falába és az alapba, amit szintén habarccsal töltöttek ki. Ezek a cölöpök a felhajtóerő ellen, valamint a vízzárás miatt kerültek beépítésre. 6

3. Gáttest építése: A gáttestbe 2,48 millió m 3 betont építettek be, a hozzá tartozó oszlopokba pedig még 850 ezer m 3 -t. Épp ezért két nagy betonkeverő telepet és adalékanyag-osztályozót állítottak fel a helyszínen. Ilyen mennyiségű beton nem lehet folyamatosan beépíteni. Kiszámolták, hogy amennyiben mégis így tennének, 125 évre lenne szükség, hogy a beton kihűljön, valamint olyan húzófeszültségek lépnének fel a zsugorodás következményeként, hogy a beton szétmorzsolódna. Mindehhez 5 millió hordó cementre, óriási mennyiségű kavicsra és homokra az adalékanyaghoz és 9000 tonna betonacélra volt szükség. Ezek a megfontolások vezettek oda, hogy egy új technológiát alkalmazzanak. Több egyenetlen oszlopot emeltek és kapcsoltak egymásba 1,5 m magas blokkokban betonozva. Ezeknek a blokkoknak mérete változatos volt a gát méreteit követve. A legnagyobb tömb 7x18m-es volt. A kiöntés után minimum három napot vártak, míg a következőt a tetejére építették. Mindegyik blokk széle fogazott volt, hogy egymásban tudjanak kapaszkodni. Miután megszilárdultak, a folytonosságot biztosítandóan cementhabarcsot injektáltak közéjük. 5. kép: Blokkok betonozása Ekkor még mindig gondot okozott a beton túlhevülése, amely a cement kötése közbeni kémiai reakciókból felszabaduló hőn kívül az állandó meleg idő és napsütés is fokozta ezt a hatást. Ebből kifolyólag 7

másfél méterenként 1 -os acélcsöveket építettek be, amikben jeges vizet áramoltattak, ezzel hűtve a betonszerkezetet belülről. Összesen 973m acélcsövet építettek be a betonba. Amikor már nem volt szükség a víz áramoltatására, mert a blokk megszilárdult, a hűtőcsöveket cementhabarccsal injektálták ki. Ugyanezért a beton készítésénél csökkentették a hozzáadott víz mennyiségét és helyette jeget adagoltak a keverékbe. Közel 1000 tonna jeget állítottak elő egy nap az építkezéshez. Ennek a hűtésnek köszönhetően a 20 hónap alatt hűlt le a gát a számított 125 év helyett. Ezen kívül szemmel láthatólag jól sikerült, mivel komoly repedések a mai napig nem jelentek meg gát falán. Az állandó napsütés hatására a beton száradni kezdett mielőtt még a bedolgozás helyszínére ét volna, ezért gyorsítani kellett a szállítását. A betont kábeleken és csigasorokon keresztül szállították a helyszínre 2,1 m magas és 2,1 m-es átmérőjű acél tartályokban. Amikor megérkezett egy ilyen tartály az adott blokk fölé leengedték és az alsó csapóajtó kinyitásával kiömlött belőle a beton. 4. Erőmű: 6. kép: A beton szállítása Az erőművek a gát két oldalán helyezkednek el, mindegyiken kettő. Ezek a betonszerkezetek 75 méter hosszúak és 200 méter magasak. A gát építését lényegében az utána, ott megtermelt villamos energiából finanszírozták. A környéken nagy fellendülést eredményezett a közeli energia bőség, Las Vegas is 8

ekkor vált egy kis vasútállomásból a világ szerencsejáték fővárosává. Építésekor 17 generátort építettek be, hogy megfeleljen az egyre növekvő keresletnek. Azonban a gát teljesítményének több, mint 30%-a alá van rendelve Colorado River Vízvezetéknek, ami 300 mérföldön át szállítja hegyeken és sivatagon keresztül a vizet Dél- Kaliforniába. Ezen kívül óriási segítséget nyújtott a II. világháború energiaszükségleteinél, ezért itt a nyugati parton építették az ország repülőgépeinek 46%-át. De ez nemcsak a repülőkre volt igaz, hanem a hajógyártásra is. 7. kép: A beömlő tornyok 8. kép: A gépház A gát megépülése után a Mead-tó feltöltése 6 évbe telt. A víztározó és a gát együttes tömege 37 milliárd tonna, ami 18 cm-es süllyedést eredményezett a talajba. Ennek az újonnan jött hatalmas tömegnek a hatása egy sor kisebb földrengésben is megnyilvánult, de komolyabb baj szerencsére nem történt. Az esetleges gátszakadás következményei végzetesek lennének. A Hoover-gát ma is nagyon fontos szerepet tölt be az Egyesült Államokban mind villamos energia, mind vízellátás terén. Hatására a környező 9

települések gyors, fejlődő átalakuláson mentek keresztül és formálódtak olyanná, amilyennek ma ismerjük a területet. 4.1 Turbinák: Az 1980-as években a Vízgazdálkodási Hivatal új turbinákkal látta el az erőművet, amelyek még több elektromos áram termelésére képesek. A modernizált változatok 130 megawattot tudnak előállítani, ami valóban jelentős növekedést jelent. A tervezés során megnövelték ezeknek a másodgenerációs turbináknak a terhelhetőségét és a vízáteresztő-képességét. Minden egyes darab közel 35 tonnányi rozsdamentes acélból áll, átmérőjük 4 5 méter, és körülbelül két méter magasak. Másodpercenként 90 köbméter víz folyik át rajtuk. A víz ereje percenként 180-as fordulatszámon, vagyis több, mint 160 kilométeres sebességgel hajtja meg a hatalmas turbinakereket. A víz minden irányból vízszintesen folyik be a turbinába, majd keresztülhalad rajta, hogy lóerőt termeljen, végül pedig kikerül a folyóba. A Hoover-gát teljes kapacitással üzemelő erőműve bármely pillanatban 2080 megawatt elektromos áramot képes előállítani. Ez 1, 7 millió háztartás ellátására elegendő. 9. kép: turbina gépház A hidroelektronikai mérnökök azonban folyamatosan keresik, hogy miként lehet növelni a kapacitást és a teljesítményt A Vízgazdálkodási Hivatal már hozzá fogott, hogy újratervezze a Hoover-gátnál lévő erőművet. Folyamatosan figyelik a technológiai fejlődést. Olyan turbinákat tanulmányoznak, amelyek hatékonyan képesek működni számos különböző vízállás mellett. A tó vízszintingadozásának közvetlen hatása van a turbinákat hajtó víznyomás nagyságára. Minél magasabb a tó szintje, annál nagyobb a víznyomás. Ma a Mead tó körülbelül 30 méterrel a normál kapacitás alatt van, így lecsökken a vízvezető csatornákon áthaladó víz nyomása a turbinák felé. Az itteni turbinák nem feltétlenül üzemelnek olyan 10

hatékonyan, mint ahogy képesek lennének a különböző vízállásoknál. A modern nyomás független kialakítású lapátokkal ellátott turbinák számos különböző vízszintnél is hatékonyak. Többek közt ezek is szerepelnek a jövőbeli terveikben. Több áram termeléséhez az ugyanakkora nyomású víznek gyorsabban kell megforgatnia a turbinákat. A következő generációjú hidroelektronikus turbinák pedig képesek erre. Ilyeneket használnak a kínai Három Szurdok Gátnál. Ezt az új technológiát a repülőgépiparból vették át. Az egyes lapátokat a hajtómű turbinák mintájára hajlítják meg, aminek következtében javul a vízáteresztő-képességük, és nagyobb terhelést képesek elviselni. Ám, ami ennél is fontosabb, hogy ugyanolyan terhelés mellett gyorsabban képesek forogni, ami megnöveli az áramtermelés hatásfokát. 5. A Hoover- gát ökológiai és környezeti hatásai: 1935. február 9-én a Hoover-gát kivitelezői lezárták a folyót elterelő alagutakat, és megkezdték a víztározó felduzzasztását, ami létrehozta a Mead-tavat. Hat évvel később, 1941 augusztusában a víz szintje végül elérte a gát teteje alatt található túlfolyók magasságát. A túlfolyók működtek. A gát tervezői és építői számára ez a győzelem és megkönnyebbülés pillanata volt. A létesítmény tervszerűen működött. A folyamat során okozott ökológiai károkat azonban nem vették számításba: folyó gazdag élővilágát a Mead- tó emelkedő vízszintje teljesen elpusztította. Ma a Hoover-gát számtalan környezeti probléma elé néz, amelyeket most és a jövőben is meg kell oldani. A környezettel kapcsolatos egyik problémát a betelepülő fajok jelentik. Az elmúlt év során a Mead-tó és a Colorado vízrendszerének alsó részén tömegesen tűntek fel a Quaggának is nevezett, igen apró teknőjű csíkos vándorkagylók, amik rendkívül szaporák, gyorsan nőnek és terjednek. Hajlamosak arra, hogy eltömítsék a gépeket az erőmű csőrendszerében. Ez egy sürgető probléma, amivel foglalkozni kell, hogy az összes létesítmény biztosan meg tudjon birkózni az esetleges felbukkanásukkal, képesek legyenek szabályozni, és megakadályozni, hogy bekerüljenek a rendszerbe, vagy ha mégis bejutnak, akkor miként lehet megszabadulni tőlük. Több környezetbarát szűrési technikát is vizsgálnak, a kémiai kezelés helyett ugyanis szűréssel szeretnék a problémát megoldani. 10. kép: Quagga-kagyló ás az általa okozott probléma 11

A Quagga-kagylók eltüntetése csupán az egyik probléma az újratervezéssel foglalkozó csapat számára. Emellett a gát alatt és felett lévő élőhelyeket is gondosan megvizsgálják. A gát esetében az egyik jelentős gondot az jelenti, hogy egy egyedülálló élőhelyet hoznak létre. Egy tó alakul ki ott, ahol korábban csak folyó volt. A másik probléma az, hogy a gát alatt lévő folyó teljesen megváltozik. A vízszint hirtelen nagyon stabillá válik. Mivel a gátak elsősorban árvízvédelmi feladatot látnak el, az áradás természetes körforgása megszűnik a folyó alsó szakaszán. A folyó ökológiája örökre megváltozik, a tápanyagok és a rendszeresen áramló üledék egyaránt eltűnik belőle. Az üledék kulcsfontosságú minden természetes folyókörnyezetben, ám ha nem tud átjutni a gáton, felgyűlik a tározóban, ami esetenként káros szintet ér el. A Hoover-gát megépítésekor közel 70 km hosszú üledéktorkolat alakult ki a Mead-tóban. Az üledék eltávolítása rendkívül költséges. Ha újra kell tervezni a Hoover vagy bármilyen más gátat, akkor az üledék víztározó körüli átjuttatásával és kikerülésével is számolni kell. 11. kép: Mead tó és az évek alatti vízszint esés A japánok úttörő megoldást dolgoztak ki az üledék problémájára. Az Asahi-gátnál egy alagutat építettek a víztározó körül, hogy elszállítsák a tápanyagban és üledékben gazdag vizet a folyó gát alatti szakaszához. A Hoover-gát újratervezésén dolgozó csapat is felhasználja ezt az ötletet. Az elképzelések szerint egy alagutat kéne fúrni a sziklán keresztül a tározó körül a folyó gát alatti szakaszáig, hogy eljuttathassák az üledéket a lenti részhez. A csapat egy 84 km hosszú és 6, 7 méter átmérőjű betonnal bélelt csővezetéket javasol, ami összeköti a Mead-tó torkolatát a Hoover-gát alatt lévő folyószakasszal. Megépülése után ez az ötletes üledék-alagút egyszerre számos környezeti problémát megoldana: csökkentené az üledéket a víztározóban, és fenntartaná a tenger felé haladó Colorado természetes ökológiáját. 12

5.1 Következtetés képen: Ez az utolsó sajátossága az újratervezett Hoover-gátnak, amelynek mostanra minden részlete összeállt. A beruházás a kanyon két oldalán megépülő egy-egy elvezető alagúttal indul. Ezek az építkezés alatt a gát helyszíne mellett terelik el a Colorado folyót. Az új gát 264 méterrel magasodik a kanyon talaja fölé. Alapzatánál 138, tetejénél 21 méter vastag. Gerince 518 méter hosszan nyúlik át a kanyonon. Az új tározó 72 milliárd köbméter vizet képes befogadni, mélysége a túlfolyóknál 193 méter. A gát mindkét oldalára két darab négyszögletű beömlő-torony kerül. A 160 méter magas tornyok hét különböző szintről szívják be a vizet. A víz az elterelő alagutakban lévő vízelvezető csatornákon jut el az erőműig. Az erőművet a legmodernebb turbinákkal szerelik fel, amelyek egyenként 150 megawatt előállítására képesek. A 84 km-es üledék-alagút elősegíti a folyó természetes ökológiájának a fenntartását. Az 1930-as években a kormány 49 millió dollárt különített el a Hoover-gát felépítésére. A beruházás végül kevesebb összegből és a határidő előtt elkészült. A 90-es évek közepén az új látogatóközpont felépítése több mint 100 millió dollárba került. A Hoover-gát felépítése ma jóval többe kerülne. Átlagos árfolyamon számolva, a becsült költségek a 84 km-es üledék-alagút nélkül a 6 milliárd dollárt is meghaladnák. Az építkezés jelentősen tovább tartana. A munka elkezdéséhez környezeti hatástanulmányt kellene végezni. A környezeti hatástanulmány elkészítése egy Hoover-gáthoz hasonló kiterjedésű és méretű beruházás esetén legalább 10, de inkább 15 évig tartana, és akkor még nem számoltunk a pereskedésekkel. Egy ilyen munka elvégzése 250 350 millió dollárba kerülne. Ezt több éves kutatás követné, ami után újabb, több évig tartó tervezés következne. Maga az építkezés szakasza talán rövidebb lenne az eredeti gát öt éves időszakánál. 5.2 Mikroklíma változás a térségbe és a felgyorsult vízhiány probléma: A gát mögött felduzzasztott, 639 négyzetkilométer területű Mead-tó révén a száraz, sivatagos területen létesült egy mesterséges víztározó is, amely kiválóan alkalmas vízi sportokra, biztosítja a vízellátást, és hatalmas párolgó felületként némileg javítja a levegő páratartalmát is. Az éghajlatváltozás és a túlzott vízkivétel miatt azonban drasztikusan csökken a Colorado vízhozama, így egy kutatás szerint 2057- re akár teljesen kimerülhet nem csak a Mead-tó mint víztározó, hanem a többi hasonló létesítmény is. Márpedig ha nem lesz mit felduzzasztani, akkor a Hoover-gát turbinái is leállnak. A Colorado Egyetem kutatói tényekkel támasztották alá, hogy egy évtized alatt közel felére csökkent a folyón épült víztározók fel töltöttségi szintje, ez igen aggasztó tendencia. Amennyiben ez a folyamat nem áll meg, úgy már a következő évtizedben korlátozni kell az ipari és mezőgazdasági célú vízkivételt, s át kell alakítani a teljes térségbeli vízgazdálkodási és energetikai rendszert is. A Colorado kiszáradása beláthatatlan következményekkel járhat, főleg a legnagyobb haszonélvezőjére, a tőle alig 40 kilométerre elhelyezkedő, a kietlen nevadai sivatag kellős közepén álló Las Vegasra nézve. A turisták millióit fogadó neonvárost is ez a monstrum látja el villamos energiával, illetve a tározóból nyerik az ott felhasznált ivóvíz döntő hányadát is. Ez utóbbit egy bonyolult távvezetékrendszeren, többszöri átemelés után juttatják el a fogyasztókhoz. Annak idején az volt a gát legfontosabb feladata, hogy fellendítse a nyugati part iparát, ráadásul a grandiózus építkezés néhány évre megoldotta a térség munkaerő-piaci gondjait is. Amilyen nagy sikert hozott az első nagy gazdasági világválságból való kilábalás során, anynyira súlyos problémát jelenthet a vízhiány miatti ellehetetlenülése következtében. Az 1935-ben 13

üzembe helyezett, eddigi pályafutása során többször is korszerűsített és megnövelt kapacitású (jelenleg 2,08 gigawatt teljesítményű) erőmű pótlása nem lenne egyszerű feladat, pláne most, az újabb pénzügyi és gazdasági válság időszakában. Márpedig ha tényleg beigazolódnak a kutatók jóslatai, akkor mihamarabb meg kellene kezdeni az alternatív energiatermelés lehetőségeinek a kidolgozását, hiszen a kiépítésekre is időt kell fordítani. 6. A Hoover - híd: 12. kép: A fényűző Las Vegas A Hoover- gát szerves részét képző Mike O'Callaghan-Pat Tillman Memorial hidat is meg kell említenem a tanulmányom során, hisz nem csak turista látványosságként állja meg a helyét a híd, hanem funkcióját tekintve is igen fontos szerepet tölt be. Több mint 1200 munkás és 300 mérnök munkájának gyümölcseként készült el a Hoover-gáthoz közel elhelyezkedő híd. Régi elképzelés volt a Las Vegas és Phoenix közötti utazási idő lecsökkentése. A híd elkészültével megszűnt a korábbi, hosszú és kanyargós, a 2001-es terrortámadás után felállított ellenőrző pontok miatt pedig az addiginál is lassabbá vált utazás. 13. kép: Épül a híd 14

14. kép: A modern hídépítés Az építkezés 2005-ben kezdődött el, az 580 méter hosszú híd négy sávos úttal készült, acél és beton szerkezetű. Tervezése, előkészülete négy és fél évig, a kivitelezés pedig öt évig tartott. A teljes költségvetés az új autópálya vonalak kiépítésével 240 millió dolláros költségvetést kapott, ebből a híd megépítésére 114 millió (22,5 milliárd forint) jutott Arizona és Nevada államok költségvetéséből. Bár az alkalmazott technológia és a környezet egészen más, azért érdemes megjegyezni, hogy a híd jelentősen kevesebből jött ki. Az építkezés körülbelül 23 milliárd forintnyi összeget emésztett fel, ez érdekesen viszonyul a budapesti Margit híd felújítási költségeihez, ami jelenleg több mint 30 milliárd forintnál tart. A Hoover-híd a Colorado folyó felett, 300 méter magasságban ível át a kanyonban. A híd hivatalos neve Mike O'Callaghan-Pat Tillman Memorial Bridge, névadói Nevada állam hetvenes évekbeli kormányzója, illetve Arizona állam nemzeti hőse, az amerikai focista sztár, aki feladta a karrierjét, hogy jelentkezzen a hadseregbe, és 2004-ben meghalt Afganisztánban, de alighanem Hooverhídként vonul be a történelembe. A hídról lenyűgöző kilátás nyílik a Hoover-gátra, illetve a híd alatt hömpölygő Colorado folyóra. 15. kép: Az elkészült híd és a lenyűgöző táj 15

Összegzés A Hoover-gát a nagy amerikai válság idején épült (1935-ben, a tervezettnél két és fél évvel korábban és kevesebb pénzből). Az USA-ban már ikonná vált hatalmas és lenyűgöző műtárgy nem csak a látványával, méreteivel, hanem a teljesítmény adataival is büszkélkedhet. Az akkori korban (1931) a technikát és az eszközöket meghazudtoló módon épült fel kevesebb költségvetésből és rövidebb megrendelői időn belül, mint ami a tervdokumentációban szerepelt, ez ma már szinte lehetetlen követelménynek is tűnik, ilyen nagy építési beruházások esetén. Az akkor még szinte gyerekcipőben járt környezetvédelemre nem adva épült és ma is üzemelő műtárgy egység viszonylag kis mértékben gyakorol hatást a környezetére nézve, ellensúlyozván azt a hatalmas energia mennyiséget, amit a műtárgy megtermel napról- napra. Az erózió, a hatalmas víztömegből származó nyomás, a térségben elhelyezkedő ökológia, a karban tartási munkálatok, felülvizsgálati munkák, mind- mind olyan probléma kör, amelyre manapság fokozott figyelmet kell szánni, mivel egy esetlegesen bekövetkező katasztrófa visszafordíthatatlan következményekkel járna! A hatalmas szerkezet kulcsszerepet játszik a folyószabályozásban, emellett létfontosságú édesvízzel látja el az év minden napján Nevada, Arizona és Kalifornia több mint 20 millió lakosát. Ugyancsak fontos feladata az elektromos áram termelése. Az erőmű több mint 2000 megawatt teljesítményű, amely 1,3 millió ember számára elegendő áram termelését jelenti. Az áramot több száz mérföld hosszú villamos távvezetékek szállítják a környező államok gyáraiba, finomítóiba és a civil felhasználókhoz, köztük a 40 km-re fekvő Las Vegashoz. A gát megépülését követően minden mérnöki rekordot megdöntött: ez volt az addigi legmagasabb gát, a legdrágább és legnagyobb vízerőmű. A Hoover-gát ma is mérföldkő az építészet történetében. 16. Tervező, kivitelező brigád 16

Forrásjegyzék - Wikipedia: http://en.wikipedia.org/wiki/hoover_dam - David Moore The Hoover Dam: http://www.romanconcrete.com/docs/hooverdam/hooverdam.htm - Andrew J. Dunar,Dennis McBride: Building Hoover Dam - National Geographic - http://www.ng.hu/civilizacio/2009/03/hoover_gat_ujratervezve_2_resz - http://www.vg.hu/vallalatok/energia/veszelyben-a-hoover-gat-314202 - http://index.hu/tech/2010/10/19/elkeszult_a_hoover-hid/ - http://www.utazas.ma/hoover-hid 17

1. sz. melléklet 18