Tartalomjegyzék 1 Bevezető... 8 1.1 Vezetői összefoglaló... 8 1.2 A tanulmány célja... 9 1.3 A tanulmány háttere: az Ős-Dráva Program rövid bemutatása és alapelvei... 10 1.3.1 A program projektcsoportjai és azok végrehajtása... 11 1.3.2 Tervezési alapelvek... 12 1.3.3 Az Ormánság fejlesztésének illeszkedése más programokhoz... 13 1.3.4 Stratégiai irányok és teendők... 13 2 Általános helyzetkép... 15 2.1 Módszertani megalapozás... 16 2.1.1 Az elemzés során alkalmazott módszerek... 18 2.2 Várható jövőbeli kényszerpályák... 26 2.2.1 A természetes rendszerek átalakulásának következményei... 27 2.2.2 Erőforrásválság... 30 2.2.3 Gazdasági válság... 34 2.3 Természeti folyamatok... 34 2.3.1 Domborzati adottságok... 34 2.3.2 Éghajlat és csapadék... 35 2.3.3 Vízrajz... 37 2.3.4 Talajadottságok... 41 2.3.5 Élővilág, természetes növénytakaró... 42 2.3.6 A tájhasználat elemei... 43 2.4 Társadalmi folyamatok... 44 2.4.1 Általános helyzetkép... 44 2.4.2 Demográfiai folyamatok... 45 2.4.3 A társadalmi folyamatokból fakadó kihívások... 48 2.4.4 Lehetséges válaszok, kitörési lehetőségek... 52 2.5 Az Ormánság gazdasági helyzete, folyamatai... 53 3 Önismereti helyzetkép a kérdőíves felmérés összegzése... 57 3.1 A kérdőívezés módszertana... 57 3.2 A kérdőívekben megfogalmazott válaszok összegzése:... 60 3.3 A válaszok értékelése... 65 3.4 A kérdőívezésből leszűrhető társadalmi probléma kezelésének lehetőségei... 77 3.4.1 Az egyes gazdaságok ökológiai mérésén alapuló kifizetési rendszer... 78 3.4.2 Az egyes gazdálkodók közötti kapcsolatokra épülő tevékenységek és haszonvételek elősegítése... 78 3.4.3 A tájtagolásához kapcsolódó haszonvételek elősegítése... 79 3
3.4.4 Az externáliák kiküszöbölése és közvetlen visszacsatolásokon alapuló tevékenységek... 79 3.4.5 A gazdálkodók ilyen irányú képzése... 80 4 A jelenlegi mezőgazdasági élelmiszeripari és erdészeti tevékenység mélyreható elemzése...81 4.1 Az Ős-Dráva Program területére jellemző agrárgazdaság általános jellemzése... 81 4.1.1 Adatforrások... 81 4.1.2 Művelési ágak, földhasználat... 83 4.1.3 Földhasználók... 88 4.1.4 Gazdaságok... 91 4.1.5 Növénytermesztés... 91 4.1.6 Állattenyésztés... 92 4.1.7 Halgazdálkodás... 100 4.1.8 Összefoglaló... 100 4.2 A közép- és nagygazdaságok bemutatása... 102 4.2.1 A nagyvállalkozások általános jellemzése... 102 4.3 A Mezőgazdasági vállalkozók felmérése... 104 4.3.1 Az interjúk készítésének módszere... 105 4.4 A válaszok összegzése az egyes témakörök szerint... 107 4.4.1 Foglalkoztatás helyzete, munkakultúra... 108 4.4.2 Közmunka program... 108 4.4.3 Az Ormánság mezőgazdasága... 109 4.4.4 Jól és rosszul működő települések... 110 4.4.5 Összefogások, szövetkezetek... 110 4.4.6 Sikeres és sikertelen fejlesztési programok... 111 4.4.7 Tájhasználat-váltás... 111 4.4.8 Határnyitás hatásai... 112 4.4.9 Ős-Dráva Program megítélése... 112 4.4.10 Kitörési irányok... 113 4.5 A kis- és az önellátó jellegű gazdaságok helyzete, lehetőségei és korlátai az Ormánságban... 114 4.5.1 Történeti áttekintés... 114 4.5.2 Miért fontosak a kisgazdaságok az Ormánságban?... 115 4.5.3 A kisgazdaságok értelmezése... 116 4.5.4 Miért kevés a kisgazdaság az Ormánságban?... 116 4.5.5 Mi a teendő?... 117 4.5.6 A kisgazdálkodások és a várható kényszerpályák... 118 4.6 Az önkormányzatok gazdálkodása... 119 4.6.1 Az önkormányzatok gazdálkodási lehetőségei... 120 4
4.6.2 Start Közmunkaprogram, mezőgazdasági projekt: az önkormányzatok gazdálkodáserősítő tevékenysége... 121 4.6.3 Eredmények, tapasztalatok... 122 4.7 Erdő- és vadgazdálkodás... 123 4.7.1 Az erdő mint életközösség... 123 4.7.2 Az Ormánság erdeinek fajösszetétele... 124 4.7.3 A fafaj összetétel és annak változásai... 130 4.7.4 Az erdőgazdálkodás nyújtotta lehetőségek áttekintése... 131 4.7.5 Vadgazdálkodás... 132 4.8 A helyi feldolgozó ipar helyzete... 135 4.8.1 A feldolgozó ipar hiányából fakadó kockázatok... 136 4.8.2 Kitörési lehetőségek... 137 4.8.3 Az egyes feldolgozási lehetőségek vizsgálata... 138 5 Támogatható mintagazdaság-csírák feltérképezése... 140 5.1 A mintagazdáság-csirák kijelőlésének szempontjai... 140 5.1.1 Természeti, táji szempontok... 140 5.1.2 Társadalmi szempontok... 141 5.1.3 A mintagazdaság-csírák támogatása, mint jelentős hatótényező... 142 5.2 Az Ős-Dráva mintaterületek ismertetése... 143 5.2.1 A mintaterületek kijelölése... 143 5.2.2 A mintaterületek kiválasztásának szempontjai... 144 5.2.3 A javasolt mintaterületek... 145 5.3 Az Ős-Dráva Program kiemelt tájhasználati formái... 148 5.3.1 Gyümölcsészet; gyümölcsösök és gyümölcsény alapú erdőkezelés... 151 5.3.2 Természetes rét-legelőöntözésen (vízvisszatartáson) alapuló állattartás... 156 5.3.3 Réti halászat... 159 5.3.4 Kistáblás szőrős mezsgyés földművelés... 161 5.3.5 Tájtagoló elemek kezelése (erdősávok, ligetes, fás legelők stb.)... 162 5.4 A helyes vállalkozások bemutatása... 169 5.4.1 A helyes vállalkozások... 169 5.4.2 A jó példák lehetséges kerete: a tájszerződés... 173 5.4.3 A helyes vállalkozások föltérképezésének módszertani elemei... 174 5.4.4 Az Ormánság helyes vállalkozásai... 177 6 Térségi agrárvállalkozások pályázati lehetőségei a most futó programokban (2007-2013)...180 6.1 Összefoglaló táblázatok a mezőgazdasági támogatásokról... 180 6.2 Az ÚMVP III. és IV. tengelyének támogatásai a programterületen... 228 6.2.1 Kérelmek - pályázatok... 228 6.2.2 Leader-források az Ős-Dráva Program területén... 230 5
6.2.3 A Dél-Baranyai Határmenti Települések Egyesülete helyi akciócsoportjának tevékenysége... 231 7 Az Ős-Dráva Programhoz kapcsolódó, a 2014-2020 közötti hazai agrár- és vidékfejlesztési pályázati program elveinek javaslatai.... 239 7.1 A támogatási irányokat meghatározó hatótényezők feltárása... 240 7.2 Kitörési lehetőségek... 241 7.2.1 A területi kompromisszum és a tájszerződés... 242 7.2.2 A támogatható tájgazdálkodási tevekénységek elvei... 242 7.2.3 Az ökológiai szolgáltatások ellentételezésén alapuló kifizetési rendszer... 249 7.3 A javasolt zöld-pont rendszer... 251 7.3.1 A zöld-pont rendszer alapelvei... 252 7.3.2 A zöld-pont rendszer célja... 253 7.4 Ajánlások a pályázatok kiírásánál és elbírálásánál releváns szempontokra... 253 7.5 Az Ős-Dráva Programhoz közvetlenül kapcsolódó javaslatok... 256 7.5.1 A statisztika alapján megjelölhető kitörési lehetőségek... 267 7.5.2 Pályázati aktivitás... 268 7.5.3 Pályázati tervek, támogatható tevékenységek... 268 8 Cselekvési terv... 270 9 Összegzés... 272 1. számú melléklet. Lakossági kérdőív...279 2. számú melléklet. Táblázatok...284 3. számú melléklet. Térképek...335 4. számú melléklet. A helyes vállalkozási gyakorlat felmért jó példái......387 Ábrajegyzék 1. ábra: A Cirkos-dűlő 2010-ben... 17 2. ábra: A Cirkos-dűlő 2012-ben... 18 3. ábra: A biotikus pumpa működési elve... 23 4. ábra: A biotikus pumpa működése folyamatos erdősültség mellett... 24 5. ábra: Az erdőirtások hatása a légköri áramlatokra és a csapadékkiválásra... 26 6. ábra: A világ egy főre jutó energiafogyasztásának várható alakulása... 31 7. ábra: Az időszakos vízfolyássá vált Okor kiszáradt medre 2012-ben... 39 8. ábra: Jellegzetes buzgár jelzi a talajvíz megcsapolását 2012-ben a Fekete-víz medrében... 39 9. ábra: Vizes rét Vajszló határában... 40 10. ábra: Égeres láperdő virágzó békaliliommal... 40 11. ábra: A Bükkháti-erdő hagyásfája... 41 12. ábra: Gyertyános-tölgyes keményfa liget... 43 13. ábra: A népességszám alakulása a vizsgált területen 1960 és 2010 között.... 46 14. ábra Egy főre jutó jövedelem 2010-ben településenként, és az országos átlag... 55 15. ábra: Az Ős-Dráva Program egyes elemeinek ismertetése... 68 16. ábra: A földhasználók száma 2000-ben és 2010-ben... 88 17. ábra: A szarvasmarha-állomány változása 1972-2010... 94 18. ábra: A sertésállomány változása 1972-2010... 96 19. ábra: A juhállomány változása 1972-2010... 98 20. ábra: Az olajkitermelés alakulása a kezdetektől 2008-ig... 118 6
21. ábra: Az Ős-Dráva Program mintaterületei... 145 22. ábra: Mocsárfoltos rét sematikus ábrája... 156 23. ábra: A beavatkozások célállapota... 157 24. ábra: A terület mocsárfoltjainak túltöltése... 158 25. ábra: A Körcsönyei-csatornából kiágazó mellékág... 160 26. ábra: A Körcsönyei-csatornából kiágazó mellékág... 160 27. ábra: Időszakos ártéri elöntés.... 161 28. ábra: Réti halászatra alkalmas terület Vajszló határában... 162 29. ábra: Mezővédő erdősávok, cserjések védik a táblákat a széltől és a kártevőktől... 165 30. ábra: Helyesen kialakított mezővédő erdősáv keresztmetszete... 168 Táblázatok jegyzéke 1. táblázat: Az Ős-Dráva Program költségvetési táblája... 11 2. táblázat: Néhány ormánsági vízfolyás jellemző adata... 38 3. táblázat: A kérdőívek válaszadóinak összegzése az Ős-Dráva Program településein... 57 4. táblázat: A kérdőívekre adott válaszok összegzése... 69 5. táblázat: Agrárgazdasági kitörési lehetőségek a statisztika alapján... 101 6. táblázat: Az interjúk áttekintése... 106 7. táblázat: A felkeresett agrárvállalkozások által művelt területek nagysága és foglalkoztatottjainak száma... 107 8. táblázat: A Sellyei kistérség Start Közmunkaprogramban résztvevő települései 2012-ben... 121 9. táblázat: Az Ormánság erdeinek fafajok szerinti megoszlása... 130 10. táblázat: A véghasználatot követő új telepítések fajösszetétele az Ormánságban... 131 11. táblázat A felmért jó példák összegzése... 178 12. táblázat Az ÚMVP tengelyei... 181 13. táblázat: A nemzeti és nemzeti kiegészítő támogatások... 184 14. táblázat: Összefoglaló az EMVA támogatásokról... 197 15. táblázat: Területalapú (SAPS) és közvetlen támogatások... 219 16. táblázat: Összefoglaló a DBHTE LEADER programjának agrárgazdaság fellendítését célzó célkitűzéseiről... 225 17. táblázat: Az egyes intézkedések dokumentum-rendje... 229 18. táblázat: A települések által elnyert, az ÚMVP III. és IV. tengelybe tartozó források... 230 19. táblázat: Eredeti forrásmegosztás... 231 20. táblázat: A kiírásokban alkalmazott legmagasabb támogatási összegek, TK-körönként... 232 21. táblázat: Forrásfelhasználás a DBHTE-ben... 234 22. táblázat: A program megvalósult forrás felhasználási arányai a TK4 kiegészítő forrással és a korábban lekötöttek maradványával... 234 23. táblázat: Az elvrendszer összefüggései... 244 24. táblázat: Az Ős-Dráva Program területére kiírható pályázatok szempontrendszere... 255 25. táblázat: Az Ős-Dráva Programhoz közvetlenül kapcsolódó projektjavaslatok... 257 7
1 Bevezető Baranya Megye Önkormányzata a Vidékfejlesztési Minisztérium megbízásából tervbe vette az Ormánság, illetve az Ős-Dráva Programmal érintett területek mezőgazdálkodásának felmérését, bemutatását, és a lehetséges fejlesztési irányok, agrártámogatások, és támogatható agrártevékenységek számbavételét. A tanulmány elkészítésére kiírt közbeszerzési eljáráson az Aquaprofit Zrt. ajánlatát fogadta el, és e céget bízta meg a munka elvégzésével. 1.1 Vezetői összefoglaló Jelen tanulmány az Ős-Dráva Program előkészítési fázisához tartozik. Célja a megvalósítani tervezett, vízvisszatartáson alapuló tájhasználat-váltásra, illetve az ennek megfelelő gazdálkodásra való felkészülés. A tanulmány elsősorban a döntéshozók számára készült: átfogó helyzetképet nyújt a terület jelenlegi állapotáról, társadalmi és agrárgazdasági helyzetéről, a potenciális gazdálkodókról és a tervezett tájhasználat-váltást elősegítő lehetséges projektekről, forrásokról. A tanulmány legfontosabb megállapításai a következők: - az Ős-Dráva Program területe társadalmi-gazdasági értelemben dezintegrált, jelenleg hiányoznak egy összefüggő gazdálkodási rendszer alapjai; - egyes településeken léteznek támogatható gazdaságok, ezek támogatásában, a folyamatos kapcsolattartásban nagy szerepe lesz a helyi Leader szervezeteknek; - 2013-ban a tájgazdálkodást, és a vízvisszatartások alapuló tájhasználat-váltást szolgáló projektekre összesen nagyságrendileg félmilliárd Ft állhat rendelkezésre (elsősorban agrártámogatásokból, Leader-forrásokból, KEOP-ból, GOP-ból). A dokumentum fontosabb megállapításai és javaslatai akkor válnak megvalósíthatóvá, ha ezeket a felelős intézményrendszer - a helyi Leader-csoportoktól a vidékfejlesztési minisztériumig - magáévá teszi és a forrásokat ennek megfelelően allokálja. Ennek érdekében született az a cselekvési terv, ami mentén haladva 2013-ban a gyakorlatba is átültethetők az itt összefoglalt ötletek, javaslatok 8
1.2 A tanulmány célja Magyarország Kormánya 2012. július 17-én határozatot hozott az Ős-Dráva Programról (1242/2012. (VII.17.) Korm. határozat). A kormányzat szándéka szerint az Ős-Dráva Program tervezési területén (ami lényegében az Ormánság legnagyobb részét magában foglalja) meg kell teremteni a felszíni vízrendszerre alapozott komplex, a természeti, társadalmi és gazdasági szférát egyaránt érintő, hosszú távon is fenntartható fejlődés feltételeit. A Kormány, egyetértve a Program elindításával, a finanszírozás érdekében döntött egyes vízkormányzási és a tájhasználat-váltáshoz kapcsolódó projektelemek támogatásáról, illetve bizonyos előkészítési munkák elindításáról is. A határozat 2. d. pontja felhívja a vidékfejlesztési minisztert, hogy a térség mezőgazdaságának fejlesztése érdekében a Nemzeti Vidékstratégia 2012 2020 Térségi komplex nemzeti programok keretén belül 8 millió forint forrást biztosítson az előkészítő megvalósíthatósági tanulmány elkészítéséhez A Kormány 1242/2012. (VII. 17.) Korm. határozata az Ős-Dráva Programról 2. A Kormány az Ős-Dráva Program finanszírozása érdekében d) felhívja a vidékfejlesztési minisztert, hogy a térség mezőgazdaságának fejlesztése érdekében a Nemzeti Vidékstratégia 2012 2020 Térségi komplex nemzeti programok keretén belül 8millió forint forrást biztosítson az előkészítő megvalósíthatósági tanulmány elkészítéséhez; Felelős: vidékfejlesztési miniszter Határidő: 2012. július 31. e) felhívja a vidékfejlesztési minisztert, hogy összhangban a d) pont szerinti előkészítő megvalósíthatósági tanulmányban feltárt fejlesztési megoldásokkal biztosítsa a fejlesztéspolitikai irányok figyelembevételével azon pályázati lehetőségeket, amelyek a Program céljaival összhangban vannak; Felelős: vidékfejlesztési miniszter Határidő: a megvalósíthatósági tanulmány elkészítésére 2012. december 31., a pályázati lehetőségek biztosítására folyamatos Jelen előkészítő tanulmány megalkotása tehát a Kormány által kitűzött feladat. A tanulmány célja az Ormánság mezőgazdaságának felmérése, az ágazatot érintő természeti, társadalmi és 9
gazdasági kényszerpályák feltárása, az azokhoz való alkalmazkodás lehetőségeinek bemutatása, továbbá annak vizsgálata, hogy a térség jelenlegi mezőgazdasági támogatásai ideértve a normatív, földalapú támogatásokat is miként viszonyulnak a jelenlegi helyzethez, illetve mennyiben segítik elő, vagy mennyiben gátolják a kényszerpályáktól való elszakadást, és a térség fenntartható mezőgazdálkodását. A fenntartható mezőgazdálkodással kapcsolatban további cél a táji adottságokhoz illeszkedő, azokat gazdagító tájhasználati formák felvázolása, ehhez fűződően támogatható mintagazdaság-csírák bemutatása, illetve az egyes gazdálkodások, tájhasználati formák ökológiai teljesítményének, illetve hatásainak mérésén alapuló ösztönző rendszer kialakítási lehetőségeinek vizsgálata, továbbá javaslat a támogatási rendszer elveinek átalakítására. Az elemző tanulmány megalkotása, elkészítése a Vidékfejlesztési Minisztérium útmutatása alapján a következő részcélokat kellett, hogy magában foglalja: 1. Az Ős-Dráva Program területén és térségében jelenleg folytatott, az agráriumhoz kötődő (mezőgazdasági/élelmiszeripari, erdészeti) termelői tevékenységek bemutatását; 2. A működő agrárvállalkozások feltérképezését, illetve a potenciális agrárgazdasági, termék/ élelmiszer-előállítási és feldolgozási lehetőségeket 3. A vízrendezési és tájhasználat-váltási koncepciók figyelembe vételével a támogatandó tájhasználati formák és mintagazdaság-csírák feltérképezését; 4. A térségi agrárvállalkozások pályázati lehetőségeinek ismertetését a jelenleg (2007-2013 között) futó nemzeti vidékfejlesztési programban; 5. Az Ős-Dráva Programhoz kapcsolódó, a 2014-2020 közötti hazai agrár- és vidékfejlesztési program pályázati elveinek javaslatait. 1.3 A tanulmány háttere: az Ős-Dráva Program rövid bemutatása és alapelvei Az Ős-Dráva Program egy komplex, a természeti, társadalmi és gazdasági szférát egyaránt érintő területfejlesztési program, amely hosszútávon a fenntartható fejlődés feltételeit teremtheti meg hazánk egyik leghátrányosabb térségében, az Ormánságban. A Program a tartós megoldásokat eredményező terület- és vidékfejlesztés első hazai mintaprogramjává válhat, és sikere esetén nemzetközi léptékben is modell-értékű lehet. 10
A Program hét pillérből áll: alapja a vízkormányzás átalakítása, ami a táj adottságaihoz igazodó tájgazdálkodás feltétele. Az erre épülő gazdaságfejlesztés egyaránt segíti az alapanyag-termelés fellendítését és a helyi feldolgozás megerősítését. A Dráva-menti turizmus újraszervezését szolgálja a turizmusfejlesztési programcsoport, míg az infrastruktúra- és humánerőforrás-fejlesztési pillérek a fizikai és humán-hátteret adják. A Program sikere érdekében fontos a helyiek bevonását szolgáló kommunikációs csatornák megszervezése is. Az ormánsági táj eredeti állapotának helyreállítása a természetvédelmi szempontból fontos holtágak vízellátását, a vizes élőhelyek rehabilitációját is eredményezi. 1.3.1 A program projektcsoportjai és azok végrehajtása I. Vízrendezés II. Tájhasználat-váltás és tájtagolás III. Állattenyésztés IV. Feldolgozás, gazdaságfejlesztés, megújuló energia V. Turizmus VI. Humánerőforrás-fejlesztés VII. A fenti hat projektcsoport egységes projektmenedzsmentet igényel. 1. táblázat: Az Ős-Dráva Program költségvetési táblája Pillér Indikatív Összeg Vízrendezés Tájhasználat-váltás, tájtagolás 17 050 000 000 Állattenyésztés 1 300 000 000 Feldolgozás, gazdaságfejlesztés, megújuló 3 500 000 000 energia Turizmus 2 910 000 000 Humánerőforrás-fejlesztés 250 000 000 Projektmenedzsment 190 000 000 A Program költségbecslése 25,2 milliárd Ft (1. táblázat), amelynek 50%-a a Kormány javaslata szerint indikatív költségbontás alapján 2014-ig elköltésre kerül. A költségek másik fele 2015-2020 között merül fel. 11
A Program összköltségének nagyobbik fele a vízkormányzás megváltoztatása, a vízvisszatartás, valamint az erre épülő tájhasználat-váltás. A program többi eleme a megváltozott, gazdagabb adottságok miatt már részben önfinanszírozóvá válik. Az egyes projektcsoportok és projektelemek költségeit a 2007-ben az Interreg-program keretében elkészült Vízügyi műszaki terv, a Tájgazdálkodási terv és a Területfejlesztési programterv határozta meg. A néhány évvel korábban megállapított költségkeret a fő projektcsoportokra nézve ma is megfelelő. 1.3.2 Tervezési alapelvek Az Ős-Dráva Program minden egyes projektelemének kidolgozása meghatározott, és a helyiek által elfogadott alapelvek mentén történik. Minden, a térség egészében és az egyes mintaterületeken megvalósuló infrastruktúra-tervezés és kivitelezés beavatkozás ezeknek az alapelveknek kell, hogy megfeleljen. Az alapelvek a következők: 1. A beavatkozások minden esetben a tájszerkezethez (mikrodomborzat, vízrajz) igazodva történjenek, figyelembe véve a helyi társadalmi-gazdasági kapcsolatokat is; 2. A beavatkozások növeljék a megélhetés lehetőségét, segítsenek a dologtalanság felszámolásában, és erősítsék a terület népességmegtartó képességét; 3. A projektek erősítsék a táji tagoltságot, a társadalmi, gazdasági és természeti diverzitást; 4. A beavatkozások csökkentsék a külső erőforrásoktól való függőséget; 5. A fejlesztések erősítsék a térségi kohéziót; 6. A programok állítsák helyre és kapcsolják össze a belső ökológiai és ökonómiai körfolyamatokat; 7. Az egyes projektelemek a természeti folyamatok mintájára (szukcesszió) egymásra épülő és egymást erősítő folyamatokat eredményezzenek; 8. A beavatkozások során a vízvisszatartás szükségességét minden esetben tartsák szem előtt; 9. Az Ős-Dráva Programhoz kapcsolódó projektelemek mindig kis léptékűek legyenek; 10. A beavatkozások a tájhoz alkalmazkodó gazdálkodási módok fejlődését segítsék elő; 11. A természet- és környezetvédelem a gazdálkodás által valósuljon meg; 12. Az egyes beavatkozások közösségi tervezés eredményeként valósuljanak meg. 12
1.3.3 Az Ormánság fejlesztésének illeszkedése más programokhoz Az Ormánság felzárkóztatását célzó Ős-Dráva Programot az utóbbi években beillesztették az összes meghatározó programozási-tervezési dokumentumba, így az Új Széchenyi Tervbe és a Nemzeti Vidékstratégiába is. Az Új Széchenyi Terv Pályázati kézikönyve a Nemzeti Programok között, a 127. oldalon foglalkozik az Ős-Dráva Programmal. Az Ős-Dráva Programmal helyreállítjuk a természeti-környezeti viszonyokkal összhangban lévő vízgazdálkodást. A térség kulturális hagyományain és természeti adottságain alapuló új gazdálkodási mód megteremtésével munkahelyek létrejöttét segítjük elő. 1 A kézikönyv iránymutatása alapján született meg a programról szóló kormányhatározat 2012. július 17-én, majd - elsőként a Dél-dunántúli Operatív Program keretében - megjelentek az első pályázati kiírások, amelyek a cún-szaporcai holtágrendszer komplex rehabilitációját segítik elő. Az Új Széchenyi Terv mellett a Nemzeti Vidékstratégiában is helyet kapott az Ős-Dráva Program. A dokumentum a térségi komplex vidékfejlesztési nemzeti programok között, a 109. oldalon részletezi az Ős-Dráva kezdeményezést: A dél-baranyai Ormánság hazánk egyik legelmaradottabb térsége, fejlődési problémái évtizedekre nyúlnak vissza. Az 1800-as évek elején még virágzó ártéri gazdálkodás folyt a térségben, amelynek azonban a Dráva szabályozása véget vetett, és az Ormánság gyors hanyatlásnak indult. Jelenleg a gyenge infrastrukturális ellátottsággal rendelkező aprófalvas térségben nagyon magas a munkanélküliség, és az alacsony életszínvonalból, a foglalkozási lehetőségek hiányából adódóan igen jelentős az elvándorlás. A lakosság jelentős része roma. 1.3.4 Stratégiai irányok és teendők 1. Az Ős-Dráva Program keretében komplex víz- és tájgazdálkodási rendszer kiépítése, a folyószabályozás előtti állapot lehetőség szerinti visszaállításával, csatornák, tavak létesítésével, a 1. helyi tudásra alapozva. 2. A táji adottságokhoz igazodó mezőgazdaság fellendítése, a tájgazdálkodás keretében legelők és gyümölcsösök területének növelése, a méhészet, a halászat, a helyi termékek, helyi feldolgozás fejlesztése, tájfajták, ökológiai gazdálkodás, szövetkezés. 3. Helyi gazdaság, szociális gazdaság, foglalkoztatás szervezése. 1 Fellegi T. - Molnár Á. - Petykó Z. (2011): Új Széchenyi Terv. Pályázati kézikönyv. Nemzeti Fejlesztési Minisztérium, Budapest. 127. 13
4. A roma lakosság képzése, jövedelemtermelő munkához juttatása, önellátásra való képességének megteremtése. 5. A leromló települések építészeti és közösségi megújítása. 6. Turizmus fejlesztése. 7. Folyamatos mentorálás biztosítása. 2 2 Nemzeti Vidékstratégia 2012-2020 ("a magyar vidék alkotmánya"). Vidékfejlesztési Minisztérium, Budapest. 14
2 Általános helyzetkép Jelen fejezetünkben általános képet szeretnénk nyújtani a térség természeti és társadalmi folyamatairól, és azokról a problémákról, melyek e folyamatok kapcsán kényszerpályaként jelentkezhetnek a fejlesztési program során. A fejezet összeállításakor abból indultunk ki, hogy a fejleszteni kívánt terület kórtanának, a térséget hátrányos helyzetbe hozó betegség tünetegyüttesének feltárása nélkül a lehetséges gyógymódokat, illetve a kitörési lehetőségeket sem tudjuk felvázolni. Ugyanakkor álláspontunk szerint a jelenlegi helyzet nem csupán egy okra, sokkal inkább egymással kölcsönhatásban álló okok szövevényére vezethető vissza. E szövevény nem kezelhető az egyes szálak elkülönített kezelésével, az úgy nevezett minimumelv alkalmazásával. Ha az okok szövevényéből kiválasztunk egy tetszőleges szálat, nevezetesen az ár- és belvizek problémáját, és azt a víz elvezetésével oldjuk meg, azzal a szárazabb időszakokban nélkülözhetetlen víztöbblettől fosztjuk meg a tájat. Azaz a probléma megoldása kizárja a vízhiány hatékony kezelését. Számos vizsgálat utal arra, hogy a közel jövőben a folyóink vízjárása várhatóan a jelenleginél szélsőségesebb lesz, a nyári időszakokban hidrológiai aszály várható, mely a kisebb vízfolyások mentén akár azok időszakossá válását is jelentheti. Ha következetesen végiggondoljuk mindazt, ami ebből következik, könnyen beláthatjuk, hogy az ár- és belvízvédelem kezelése újabb problémákat vet fel. De hasonló helyzetbe kerülünk, ha a vízhiány kérdését különítjük el a tájban felmerülő problémáktól. Ez esetben az első kérdés maga a vízpótlás. Hogyan, milyen körülmények között tudjuk az egyre szélsőségesebb vízjárású folyókból, a növekvő energia árak mellett pótolni a hiányzó vizet. Ugyanakkor az öntözés a gazdálkodás terén is újabb kérdéseket vet fel (pl. másodlagos szikesedés), illetve néhány meglévő gondot (talaj-degradáció, talaj termőképességének csökkenése) súlyosbít. Ugyanez más tünetekre ugyanígy igaz. Ebből következően a programozás során nem számolhatunk prioritásokkal, azaz nem rangsorolhatjuk az egyes problémákat, hanem olyan megoldásokat kell választanunk, melyek a megoldandó feladatok gyújtópontjában állnak. A példánknál maradva olyan megoldást kell választani, ami nem az ár- és belvíz, illetve az aszály és a szárazság kérdésére ad önmagában választ, hanem amely együttesen kezelve a problémahalmaz kölcsönhatásban álló elemeit a terület, az adott táj vízháztartásának kiegyenlítésében, egyenletesebbé tételében játszhat szerepet. Már e rövid bevezetőből is kiderül, hogy az általános helyzetkép feltárása során olyan módszert kell alkalmaznunk, mely elsősorban a fejlesztendő kistája természeti és társadalmi folyamataira, illetve ezek kölcsönhatásaira összpontosít. 15
2.1 Módszertani megalapozás Jelen tanulmányban összefoglaló képet szeretnénk nyújtani az Ormánság mezőgazdálkodásáról, az azt befolyásoló természeti és társadalmi folyamatokról, ezek várható irányáról, illetve arról, milyen lehetőségek adódnak e folyamatok befolyásolására. A korábbi vidékfejlesztési programok egyik leglényegesebb tanulsága, hogy az egyes állapotok, pillanatnyi helyzetek lemérése alapján a térségben zajló változások iránya és üteme nagyon nehezen becsülhető meg. A tervezett fejlesztések, beavatkozások emiatt aztán nem érik el, néhány esetben meg sem közelítik a kitűzött célt. Jól példázza ezt a helyzetet az aszály elleni védelem, amely elsőrendű fontosságú az Ormánság, így az Ős-Dráva szempontjából is. Ahhoz, hogy hatékonyan tudjunk beavatkozni a folyamatokba, pontosan kell tudni a vízhiány okát. Nevezetesen beszélhetünk-e vízhiányról egy olyan országban, ahol sok év átlagát tekintve 165 km 3, azaz több mint 90 Balatonnyi víz érkezik a folyókon, illetve csapadék formájában? Ez az irdatlan víztömeg az ország területére vetítve 1750 mm-nyi csapadéknak feleltethető meg. Ha azt vesszük alapul, hogy ettől az átlagtól felfelé is lefelé is akár 50%-os eltérések is előfordulhatnak, akkor is 800 mm körüli vízmennyiséggel számolhatnánk évente. A problémát tehát nem a vízhiány jelenti. Ennek ellenére egy-egy olyan évben, mint az 2012. év volt, mégis jelentős károkat okoz az aszály. Ha csak az egyes egymást követő állapotokat nézzük, nem kapunk választ a felmerülő kérdésekre, vagy, ami még rosszabb, hibás válaszokkal kell beérnünk. A Kárpát-medence vízmérlegének bevételi oldala nem indokolja a vízhiányt. Elvben elegendő víz áll a rendelkezésünkre ahhoz, hogy sikeresen védekezzünk az aszály ellen. A gondot a vízmérleg kiadási oldala okozza, nevezetesen, hogy a folyókon érkező mintegy 65 Balaton víztömegének megfeleltethető vízből egyetlen m 3 -nyi mennyiséget sem tartunk itt, és nem használunk fel, mi több, még 2-2,5 Balatonnyi vizet hozzáteszünk az elfolyó készletekhez. Ha a folyamatokat e szempontból vesszük górcső alá, világosan látható, hogy a hiba nem az éghajlati, vízrajzi adottságokból fakad, hanem a rossz vízgazdálkodási gyakorlatból. Folyamatelemzések segítségével pontosan rá lehet világítani azokra a hibás tézisekre, következtetésekre, melyek alapján képtelenek vagyunk helyén kezelni, és megoldani a problémát. A jelenlegi vízgazdálkodás gyakorlata mellett sem a vízbőség, sem a vízhiány nem kezelhető hatékonyan. Ennek igazolására nézzük meg hogyan festett ugyanazon terület két egymást követő évben. Vajszló határában a Cirkos-dűlő szántóin 2010-ben tavat találunk (1. ábra), 2012-ben ugyanott kicserepesedett parlagot (2. ábra). 16
1. ábra: A Cirkos-dűlő 2010-ben (Kép: Pálfai László) A területen alkalmazott vízelvezető vízrendezés nem tudja megakadályozni a vízbő időszakok elborításait, csak azok mértékét befolyásolja, ugyanakkor a szárazabb időszakokban a víz elvezetésével jelentős károkat okoz. Ez teljesen egyértelműen kiderül, ha nem külön-külön tanulmányozzuk a feltárható okokat, következményeket és jellemző folyamatokat, hanem ezek kölcsönhatásaira összpontosítunk. A probléma kialakulásában és folyamatos kiteljesedésében, növekedésében olyan természeti, illetve gazdasági-társadalmi okok játszanak szerepet, melyek az egyes részmozzanatok tanulmányozása során egyszerűen tetten sem érhetőek. Viszont ha a vízpótlási lehetőségeket az egyes tájhasználati, és ehhez kapcsolódóan gazdasági folyamatokhoz kötötten, az ártér természeti folyamataira is tekintettel vizsgáljuk, megérthetjük folyóink ökológiai szerepét, és azt kihasználva hatékony vízpótlási módozatokat dolgozhatunk ki. Az Ős-Dráva Program keretében ilyenekre volna szükség. Jelen tanulmányunkban a problémák, illetve a fejlesztendő terület és ágazatok hagyományos értelemben vett feltárása és bemutatása mellett a térség természeti, társadalmi és gazdasági folyamatainak feltárására, ezek várható irányainak meghatározására alkalmas módszert is alkalmazunk, mely segítségével kíséreljük meghatározni azokat a hatótényezőket, melyek 17
befolyásolása révén a káros folyamatok megállíthatók, vagy mérsékelhetők, míg a kedvezőek segíthetők, kiteljesíthetők. 2. ábra: A Cirkos-dűlő 2012-ben (Kép: Pálfai László) 2.1.1 Az elemzés során alkalmazott módszerek Jelen munka vizsgálati módszerei, és a tanulmány felépítése alapvetően meghatározza a fenntarthatóság vizsgálata. A célunk mint azt jeleztük nem egy egyszerű helyzetkép felvázolása, hanem az Ormánság gazdasági-társadalmi fenntarthatóságának vizsgálata a jellegzetes tájhasználati formákra és az azokra épülő mezőgazdasági tevékenységre is tekintettel. Munkánk során kérdőíves felmérést is alkalmaztunk, ennek mikéntjéről külön is szót ejtünk, itt csak azt jegyezzük meg, hogy a felmérés eredménye szerint a roncstársadalom kialakulásáért felelős társadalmi folyamatok hátterében az elidegenedés áll, ami, jelen, általános formájában közvetlenül az ember és a természet kapcsolatához kötődik. Az ember és a természet viszonyának anyagi oldala táji léptékben a tájhasználati formákban ragadható meg, így ennek jellemzése és értékelése elengedhetetlen feltétele a helyzetfeltárásnak, illetve a folyamatok befolyásolására alkalmas hatótényezők meghatározásának. Ennek megfelelően 18
munkánk alapja a tájhasználat fenntarthatóságának vizsgálata. Ez nem csak azt jelenti, hogy a kérdésnek külön fejezetet szentelünk, hanem azt is, hogy minden egyes részterület értékelésénél, bemutatásánál figyelemmel kell lennünk e kérdéskörre. A tájhasználat kérdéskörénél külön tekintettél kell lennünk arra, hogy a térség jellemző művelési ágai mennyiben felelnek meg a termőhelyi adottságoknak. Az Ős-Dráva Program során kiemelt feladat lenne, hogy a Vásárhelyi Terv Továbbfejlesztése Program célterületeihez hasonlóan itt is elkészüljön egy táji léptékű agrár-alkalmassági térkép, mely alapján fel lehet mérni, mely terület mire való. E téren ki kell emelni, hogy kedvezőtlen adottságú területek nincsenek. Ha egy adott terület a szántó művelés szempontjából kedvezőtlen adottságú, az egyszerűen azt jelenti, hogy az adott minőségű és milyenségű terület nem szántónak, hanem más tájhasználati formának, pl. erdőnek, rétnek, legelőnek való. A tájhasználat elválaszthatatlan a tájtól, így az adottságok vizsgálata mellett arra a kérdésre kell választ kapnunk, mi is a táj? Adott térben lejátszódó folyamatok összessége, vagy csak e folyamatok földrajzi kerete? Ha csak valamiféle színpadként képzeljük el a tájat, a fenntarthatóságnak e tekintetben nincs túl nagy jelentősége, de ha nem választjuk el a teret a benne zajló változásoktól, már értelmes kérdésnek tűnik: önfenntartó-e egy táj, avagy sem? Milyen folyamatok jellemzik, határozzák meg? Van-e sajátos arculata, s ha igen, milyen körülmények között képes megőrizni azt? A tájhasználat fenntarthatóságának kérdését megelőzi a táj önfenntartásának kérdése. Mi is történik egy tájon belül? Létezik-e valamiféle egyensúly, állandóság a tájon belül, vagy a folytonos változás a meghatározó? Nem nehéz belátni, hogy a tájhasználat kérdéskörét épp a táj önfenntartása teszi lényegessé, ezért e mozzanattal kiemelten kell foglalkoznunk. Ha ugyanis a táj képtelen azonos maradni önmagával, és lételeme az állandó változás, a le- vagy felépülés, egészen más megítélés alá esik a táj és az ember kapcsolata, és más megvilágításba helyeződik a tájhasználat kérdésköre. Ha a táj önfenntartó rendszer, a tájhasználat alapkérdése az, hogy be tud-e illeszkedni ebbe, ha viszont állandóságról csak a változások esetében beszélhetünk, ha a táj nem más, mint adott földrajzi keretek között lejátszódó folyamatok összessége az alapkérdés, hogy az ember, a tájhasználat mennyiben tud e folyamatokhoz alkalmazkodni, illetve létfenntartása érdekében meg tudja-e változtatni azokat? A táj és a tájhasználat összevetését, elemzését követő legizgalmasabb téma, hogy az emberi tájhasználat mennyire tudatos. E tudatosságot két oldalról is értékelnünk kell: egyfelől, hogy a 19
tájban élő, azt használó ember, mennyiben van tisztában tette következményeivel. Mennyiben látja át, mit is tesz a tájjal, és cselekedetei milyen eredményre vezetnek, másfelől, hogy felismerései, ha vannak, mennyiben jelennek meg cselekedeteikben. E téren azonban számos lényeges megkülönböztetést kell tennünk. A tájban élő emberek nagy része már nem vesz részt aktívan a tájhasználatban. Létlehetőségeit az iparban, szolgáltatásokban, állami intézményekben végzett tevékenysége révén teremti meg. Véleményük lehet e kérdésekről, de gyakorlati lépéseik nem, vagy csak nagyon közvetve hatnak ki a tájhasználatra. Más a helyzet azokkal a döntéshozókkal, illetve végrehajtókkal, akik valamilyen szinten, vagy a támogatások révén, vagy csak miként példának okáért a falugazdászok munkájukból adódóan, szemléletükkel, tanácsaikkal közvetlenül is befolyásolni tudják a gazdálkodókat. A harmadik réteg, akik valamely mezőgazdasági vállalkozó munkásaiként vesznek részt a folyamatokban, s így közvetlenül is hatnak a tájra, de felismeréseik nem vagy csak alig befolyásolják a tevékenységüket. Már ennyiből is kiderül, hogy a táj, a tájhasználat fenntarthatósága nagyon összetett kérdés, természeti, társadalmi és gazdasági folyamatok eredőjeként határozható meg. E kérdéskörben elsősorban a kérdőíves felmérések eredményeként, illetve más, hasonló jellegű programok főbb megállapításainak ismeretében a következő jelenségeket, alapvető hatótényezőket kell figyelembe venni: 1. A helyi lakosság a. nem ismeri a tájat, nem tudja, mi van a települése határában, b. sokan a belterületek történéseiről sem tudnak c. a rövidtávú folyamatok tekintetében sincsenek tisztában a táji folyamatok jelentőségével, esetleges következményeivel. d. nem tudják kik használják a környezetüket 2. Ugyanez többé-kevésbé elmondható az önkormányzatokról, a helyi döntéshozókról 3. A gazdálkodás nagyrészt a tájépítő folyamatok ellenében zajlik, azaz hozzájárul a. talaj degradációjához, b. talajerő kimerüléséhez c. a talajvízkészletek és az első vízzáró réteg alatti vizek elszennyezéséhez d. a talaj vízháztartásának romlásához 20
4. A gazdálkodók nincsenek tisztában milyen táji, természeti folyamatokba illeszkedik gazdálkodásuk, magától értetődően elvárják, hogy az állam, az állami szervek akár jelentős költségek árán teremtsék meg gazdálkodásuk feltételeit. 5. A gazdálkodás feltételeit biztosító intézményrendszer kialakításának, fenntartásának és üzemeltetésének költségei nem jelennek üzemi szinten, így az egyes tevékenységek gazdasági fenntarthatóságába ezek nem számítanak be. A fenntarthatóság vizsgálata Fenntarthatósági vizsgálatunk során a táj, a táji folyamatok elemzéséből vonunk le alapvető következtetéseket. Ezekre tekintettel mutatjuk be az egyes részterületeket, határozzuk meg azokat a hatótényezőket, melyek segítségével a fenntarthatóság irányába befolyásolhatjuk mind a táji, mind a természeti folyamatokat. Ennek segítségével határozhatjuk meg azokat a gyakorlatban alkalmazható lépéseket, melyek segítségével a tájhasználatot a táj működéséhez igazíthatjuk. A táj vizsgálatának alapja A táj megértése nem egyszerű és nem is könnyű folyamat. Elsőként meg kell határoznunk a táj fogalmát. Rá kell ébrednünk, hogy maga a táj, nem állapot, sokkal inkább különböző időléptékű folyamatok kölcsönhatása, melyek soha nem szakadnak meg, bár némelyikük a mi léptékünkben állapotszerűnek tűnhet. Ilyen körülmények között az elemzés lényege, hogy nem a táj állapotszerűségeire, hanem ellenkezőleg az egyes állapotok felvillantása mellett a benne zajló folyamatokra helyezzük a hangsúlyt. E folyamatok különös tekintettel a tájat alkotó természetes (így bizonyos szempontból élő) rendszerek túlsúlyára egyfajta működéssel rokoníthatók. A táj, a táji elemek vizsgálata során erre tekintettel kell lenünk. E mozzanat ugyanis egészen másfajta megközelítést kíván, mintha az egyes állapotok, társulások, táji elemek megőrzése felől közelítenénk a fenntarthatósághoz. A táj működése Ha az egyes elemek különleges szerepet töltenek be a táj életében, akkor e szerepek egymáshoz és a tájhoz való viszonya a megismerés szempontjából igen fontos mozzanat. Konrad Lorenz igen ötletes példával szemlélteti a mindezt: 21
Tételezzük fel, hogy világűrt járó marslakók vagyunk, éppen most szálltunk le első ízben a Földön, és azzal a feladattal szembesülünk, hogy,elemeznünk kell valamilyen ember alkotta gépet az érthetőség kedvéért mondjuk egy autót. Ez a gondolatkísérlet nyomban megérteti velünk a finális kérdés tisztán analitikus jelentőségét. Egészen bizonyosan nem értjük meg ugyanis a tárgyunk részei közti összefüggést, és kölcsönös kapcsolatait, amíg ki nem találjuk, mire való az egész gépezet, és rá nem jövünk, hogy jármű, a földlakók mozgásszerve. A további analízis során azonban nem igen boldogulunk, ha leszereljük a jármű elülső részét, és pl. megpróbáljuk elkülönítve, önmagában megérteni a dugattyúgyűrűk egyikét, a porlasztófúvókát vagy az egyik abroncsszelep gumikónuszát. Még kevesebb sikerrel kecsegtet, ha megkíséreljük, hogy néhány részből, amelyet teljesen véletlenül sikerült kiszerelnünk, újra szintetizáljuk a rendszer egészét. Mindezt nem nevetséges abszurdumnak szánom: szó szerint ezzel próbálkozott pszichológia kutatás némely ága. Az egész egy részének funkcióját alapvetően csak akkor érthetjük meg, ha képesek vagyunk egyidejűleg áttekinteni és felismerni az összes többi rész funkcióját is. Ha valaki a négyütemű motorról magyaráz, először a mozgó részeket, a forgattyús tengelyt, a hajtórudat, a dugattyúkat és szelepeket mutatja be, s azután kezdi magyarázni a négy munkaütemet. Azt mondja például:,ebben a pillanatban kinyílik a kipufogószelep,,most a hengerbe áramlik a gázkeverék vagy:,most következik a gyújtás jóllehet, hallgatója alapjában véve egyáltalán nem tudhatja, hogyan nyílik ki a szelep, mi is voltaképpen a gázkeverék, vagy hogy mit gondoljon, mi az a gyújtás. Ilyenkor a tanár úgyszólván abban reménykedik, hogy hallgatója az előrevett kifejezések némelyikét amelyek a tanítvány számára még semmiképp sem jelentenek fogalmakat előzetesen legalább megközelítőleg helyesen értelmezi, és a megmagyarázandó rendszeregészről alkotott elképzelésében fenntartja a helyet az előre vett rész magyarázata számára. Érthető módon a sokkalta bonyolultabb valóságos szerves rendszeregészek bemutatása mérhetetlenül nagyobb analóg didaktikai nehézséget okoz, mint ami durván leegyszerűsítő példánkban. 3. A táj, illetve annak természetes rendszerei akkor látható, ha a rendszer működésével, folyamatainak lényegével és irányával is tisztában vagyunk. Ha egy természetes rendszer, egy 3 Konrad Lorenz: Az Orosz Kézirat. Cartafilus Kiadó, Budapest 1998. 246-248. o. 22
táj vizsgálata során nem vizsgáljuk az egyes elemek ökológiai szerepét, vagy hatásait, súlyos módszertani hibát vétünk. A táj természetes rendszereinek működését akkor érthetjük meg, ha feltárjuk egy-egy elemének ökológiai szerepét, ha megértjük, hogy egy erdő, egy folyó, vagy bármely más táj elem nem valami, ami csak úgy ott van, hanem épp oly fontos alkatrésze valamilyen általunk meg nem értett, vagy fel nem fogott működésnek, mint amilyen egy négyütemű motorban pl. a dugattyú. A fejezet következő részében lesz szó néhány alkuképtelen természeti és gazdasági kényszerpályáról. Egy fejlesztési program nem lehet teljes e kényszerpályák vizsgálat, elemzése nélkül, a hatótényezőket, a lehetséges beavatkozások eszközeinek meghatározásakor erre is tekintettel kell lenni. Napjaink legjelentősebb ilyen kényszerpályája az éghajlatváltozás, melynek hatásairól külön is szót ejtünk. Itt viszont azt mutatjuk be, egyegy táj elem működése hogyan függhet össze a globális jellegű természeti folyamatokkal. 3. ábra: A biotikus pumpa működési elve 23
Az éghajlatváltozás egyik következménye a szárazföldek melegedése. Mindezért elsődlegesen az üvegházhatású gázok koncentrációjának növekedését okolják, ami vélhetően szerepet is játszik a folyamatban, de nem biztos, hogy ez az egyetlen hatótényező. A felszíni hőmérséklet alakulását azonban sok más tényező, így az árnyékolás, az egyik leghatékonyabb üvegházhatású gáz a vízgőz jelenléte, illetve a komoly hűtőhatást jelentő párolgás mértéke is befolyásolja, emellett a légkör vízháztartása, illetve a tengerek és szárazföldek közötti vízkörforgás adott állapota is jelentős mértékben hathat a hőmérsékletre. Egy adott táj felszínborítása, erdősültsége, viszont valamennyi itt felsorolt mozzanatra hat. Magyarán az éghajlat pillanatnyi alakulásában a felszínborítás, a hőmérséklet és a csapadék közötti összefüggések is szerepet játszanak. E szerint a klímaváltozás különös tekintettel a légköri áramlatok, a helyi hőmérséklet maximumok és a csapadékviszonyok alakulására okai között a széndioxid koncentráció növekedésével azonos súlyú a felszínborítás változása. Úgy tűnik az erdőirtások legalább oly mértékben hatnak a klímára, mint a széndioxid kibocsátás növekedése. A nagy vízigényű társulások felszámolásával gyakorlatilag mi magunk zárjuk el a szárazföldek belsejébe vizet szállító légáramlatok útját: 4. ábra: A biotikus pumpa működése folyamatos erdősültség mellett 24
Az erdők klimatikus hatásait vizsgálva Viktor Gorskov és Anasztázia Makarijeva a szentpétervári orosz Atommagfizikai Intézet kurtatói arra a következtetésre jutottak, hogy az erdők olyan szeleket hoznak létre, melyek akár ezer kilométereken át pumpálnak nedvességet a kontinensek belsejébe. A jelenség fizikai magyarázatát a párolgás és párakicsapódás, illetve a vízfelületek és az erdők eltérő mértékű párologtatása adja. Egy tízszer tízméternyi területet elfoglaló, mintegy húsz-huszonöt méter magas fa párologtatása példának okáért egy futballpálya nagyságú vízfelületének felel meg. Az elpárolgó víz kicsapódása során ugyanis a folyadékká alakuló gáz kevesebb helyet foglal el csökken a légnyomás, miután az erdő erőteljesebben párologtat, mint a vízfelület, ezért a part menti erdőségek felett a légnyomás gyorsabban csökken, és az erdők feletti alacsonyabb nyomású levegő beszívja a vízfelületek fölötti nedves levegőt, ezzel olyan szelet hozva létre, amely a nedvességet tovább hajtja a szárazföld belseje felé. (3-4. ábra) E képlet világosan mutatja, milyen jelentős szerepet játszhat egy-egy tájelem a természeti adottságok kialakításában és őrzésében: A hagyományos meteorológiában a légköri mozgás egyetlen hajtóereje a légkör eltérő melegedése. Vagyis, a meleg levegő felemelkedik mondta Makarijeva és Gorskov a New Scientist-nek. Ám senki nem nézte meg a vízpára vízzé alakulásából adódó nyomáscsökkenést. A kutatók akiknek az elmélete a levegő mozgását irányító alapvető fizikán alapul ezt biotikus pumpának nevezték el, és kijelentik, hogy ez lehet a földi légköri cirkuláció fő hajtóereje. 4 Az erdő tehát az intenzív párolgás révén nemcsak a levegő páratartalmát, hőmérsékletét befolyásolja, hanem erőteljesen hat a csapadékkiválásra is, így az összefüggő erdőtakaró nagy területek éghajlati viszonyait határozza meg. Itt világosan látszik, mi is egy-egy összefüggő erdőség ökológiai szerepe, mint ahogy az is érzékelhető, hogy a változásokért nagymértékben a szerep, illetve az ezért felelős növényzet kiesése a felelős. Az Ormánság mezőgazdasági fejlesztése szempontjából mindez elsősorban azért jelentős, mert egyértelműen jelzi, a táji adottságok kialakításáért és fenntartásáért elsősorban a táj, mint természetes rendszer a felelős. A tájszerkezet megváltoztatása, az egyes táji elemek kiiktatása rövidtávon általában érzékelhetetlen, vagy csak nehezen érzékelhető, közép- és hosszútávon azonban az adottságok romlásához, a táj termőképességének csökkenéséhez vezet. 4 Forrás: http://www.globalisfelmelegedes.info/index.php; 25
Ha egy adott táj szerkezetét megváltoztatjuk, megváltozik a működése is. A vizek, vízborítások és az erdők együttes működése, legyen szó akár tengerek, tavak, akár folyók ártéri elöntéseiről részben az eltérő mértékű párologtatás, részben a páratartalom növelése, a páraéhség csökkentése révén alapjaiban határozza meg az adott táj életét, értve itt elsősorban hőmérsékleti és csapadékviszonyait. Az erdők kiirtása révén egy egészen más szerkezethez jutunk, amelyben nő a felszíni hőmérséklet, csökken a párolgás, megfordulnak az áramlási irányok, szélsőségessé válik a csapadékkiválás. (5. ábra) 5. ábra: Az erdőirtások hatása a légköri áramlatokra és a csapadékkiválásra A táj működésének, az egyes tájelemek szerepének vizsgálata a fentiek alapján egy stratégiai megalapozás céljából készülő helyzetelemzés alapja. 2.2 Várható jövőbeli kényszerpályák A várható jövőbeli kényszerpályák tárgyalásánál néhány olyan hatótényezőt emelünk ki, melyek nem képezhetik alku tárgyát. A szándékainktól függetlenül hatnak mind a természeti, 26
mind a társadalmi folyamatokra. A tervezők, stratégiakészítők szerepe ezekkel a jelenségekkel kapcsolatban a felismerésükre és a hatásaik számbavételére korlátozódik. 2.2.1 A természetes rendszerek átalakulásának következményei A természetes rendszerek szerkezetének gyors és egyre teljesebb mértékű változása, átalakulása közvetve, vagy közvetlenül gyakorolhatnak hatást az Ős-Dráva Program területére. Ezeket a jelenségeket a táji adottságok felől nézvést olyan működési zavarokként értékelhetjük, melyek a társadalom és a természeti környezet közötti összhang megbomlásának a következményei (nem megfelelő tájhasználat, élőhelyek elpusztítása, ipari szennyezés, stb.), és a természeti környezetben tapasztalható szélsőségek növekedését eredményezik. E folyamat közvetlen hatásaként értékelhetjük az elmúlt évtized szélsőséges időjárási helyzeteit (hirtelen lezúduló nagy mennyiségű csapadék, aszályok, hirtelen bekövetkező, nagymértékű hőmérsékletváltozás, stb.), illetve ezek következményeit (árvizek, kutak kiszáradása), amelyek a vizsgált területen is okoztak problémákat, bár ezek hatása helyi szinten egyelőre kezelhető volt. Idetartozó probléma még a talajok termőképességének csökkenése, ami az elkövetkező évtizedekben szintén súlyos társadalmi és gazdasági következményekhez vezethet. A természetes rendszerek működési zavarai következtében mind globális, mind pedig országos szinten egyre komolyabb problémák jelentkeznek az élelmiszertermelés terén. 2010-ben a világ öt nagy élelmiszertermelő vidékéből négyet komoly természeti katasztrófák sújtottak 5, amely a világ több területén komoly élelmiszerválsághoz vezetett. Hasonló helyzet alakult ki Magyarországon is, ahol a rendkívüli csapadékmennyiség okozott problémát, s amelynek hatására 2011 elején már gabonahiányról beszéltek. Az ilyen, és ehhez hasonló helyzetekben előbb-utóbb csak azok a térségek lesznek képesek maguk számára zavartalanul élelmet biztosítani, amelyek vagy elég erősek gazdaságilag és fizetni tudnak, vagy pedig képesek saját magukat ellátni. 5 Oroszország, illetve Ukrajna, Kína, valamint Argentína gabonatermő területein aszály tombolt, Ausztráliában rendkívüli árvizek voltak. 27
A Kárpát-medencében az éghajlati modellekre épülő előrejelzések szerint eltérő ütemű és mértékű felmelegedésre kell számítanunk, amit szélsőségesen hideg időjárási helyzetek tarkíthatnak. A folyamatok közös jellemzője tehát a rendszerlengés, azaz a korábbi dinamikus egyensúly felborulása, a szélsőségek fokozódása. E téren szinte valamennyi előrejelzés egyetért. Fel kell készülni tehát arra, hogy a klíma szélsőségesebbé válik. Ez kihat a hőmérsékletre (mindkét szélső helyzet jellemző lehet, tehát egyszerre számíthatunk jelentős fagykárokra és extrém hőségekre), a csapadékkiválásra, és más klímajelenségekre (pl. a szélerősség, jégverés). A csapadékkiválás szélsőségesebbé válása térben és időben egyaránt várható, azaz egyre kisebben területekre hullhat egyre intenzívebb csapadék, illetve egyre gyakoribbá válhat az országrésznyi területekre kiterjedő nagyon intenzív csapadék (pl. 2010.), illetve az azt követő időszakban kirívó csapadékhiány. Aggasztó jelenség továbbá, hogy a csapadék egyre inkább kiszorul a vegetációs időszakból. A klímaváltozás ma is érzékelhető hatásai közül a hőmérsékletemelkedést említhetjük az első helyen. Az országos átlag a globális változásoknál egy árnyalatnyival nagyobb melegedési értéket mutat, viszont az egyes évszakok eltérő mértékben változnak. A változások nem csak időben, térben is szóródnak. A keleti és az északnyugati területek erőteljesebben melegednek. Jellemző emellett, hogy a felmelegedés az utolsó három évtizedben egyre gyorsul. Ugyancsak komolyan veendő jelenség, hogy a felmelegedéssel párhuzamosan növekednek a hőhullámok. Egyre gyakoribb azoknak a napoknak a száma, amikor a hőmérsékleti minimum meghaladja a 20 C-ot. Ennek jelentőségét az adja, hogy a tartósan magas hőmérséklet megterheli az élőlények, így az emberek szervezetét. Az éjszakai nyugalomhoz, a pihenéshez hűvösebb levegőre volna szükség, hogy mennyivel, az leginkább az emberek éghajlati beállítódásától függ, azaz a földrajzi szélesség függvényében változik. Magyarországon ez a küszöb 20 C körül alakul. A hőmérsékleti minimum emelkedése kihat a növények aszálytűrő képességére is. A klímaváltozás másik jellegzetes mozzanata a csapadékmennyiség csökkenése. Ez az érték is évszakonként változik. A tavaszi mennyiség már 25%-kal kevesebb a XX. század elején mért összegeknél, a téli és az őszi csapadék közel 15%-kal csökkent. Jellemző még a csapadékkiválás koncentrálódása, illetve a vegetációs időszak csapadékátlagának csökkenése. A csapadékeloszlás, illetve a csapadékcsökkenés mértéke sem egyenletes. Az ország csapadékosabb, észak-nyugati területein jelentősebb, míg az alföldi régiókban mérsékeltebb, mégis az utóbbi helyszínen okoz nagyobb károkat, mert itt a kisebb értékek eleve kisebb 28