VÁLLALKOZÓK EURÓPÁBAN

VÁLLALKOZÓK EURÓPÁBAN A MAGYAR BORÁSZAT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ Budapest, 2002 MAGYAR KERESKEDELMI ÉS IPARKAMARA

VÁLLALKOZÓK EURÓPÁBAN A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara kiadványa A kiadvány a Brit-Magyar Akcióterv keretében, Nagy-Britannia Kormányának Külföldi és Nemzetközösségi Hivatala támogatásával készült. Szerzők: Horváth Csaba (I., III., IV. fejezet) Dr. Mikulás Ildikó (II., III., V. fejezet) Hegyközségek Nemzeti Tanácsa Minden jog fenntartva. Jelen kiadvány semmilyen részét nem szabad reprodukálni az MKIK írásos engedélye nélkül. Felelős kiadó: Sorozatszerkesztő: Tördelés: Készítette: Kézirat lezárva: Dunai Péter főtitkár MKIK EU Integrációs Kollégium szerkesztői bizottsága: Dr. Vadász Péter, Kárpáti György, Pálmay Flóra Sz. Kovács Lívia Kamara Print Kft. 2002. január ISSN 1419 4562 ISBN 963 9008 43 6 MAGYAR KERESKEDELMI ÉS IPARKAMARA

Vállalkozók Európában 3 TARTALOM BEVEZETÉS... 7 I. A MAGYAR SZŐLŐ- ÉS BORÁGAZAT SZABÁLYOZÁSA ÉS HELYZETE... 8 1. Ágazati helyzetkép... 8 1.1. Az ágazat jelentősége... 8 1.1.1. Termelés... 8 1.1.1.1. Hagyományok... 8 1.1.1.2. Ökológiai feltételek... 8 1.1.1.3. Szőlészeti háttér... 9 1.1.1.4. Borászat... 12 1.1.2. Értékesítés... 13 1.1.3. Költségvetési kapcsolatok... 18 2. A termékelőállítás és -forgalmazás szabályozása... 18 2.1. Bortörvény... 20 2.1.1. A magyar bortörvény eredete... 20 2.1.2. Az 1997. évi CXXI. törvény a szőlőtermesztésről és a borgazdálkodásról... 21 2.1.2.1. A bortörvény tartalma... 21 2.2. Hegyközségi törvény... 27 2.2.1. A hegyközségi szabályozás múltja és előzményei... 27 2.2.2. 1994. évi CII. törvény a hegyközségekről... 28 2.2.2.1. A hegyközségi törvény tartalma... 28 2.3. Kapcsolódó szakmai jogszabályok... 32 2.3.1. Jövedéki szabályozás... 33 2.3.1.1. A jövedéki szabályozás alapjai... 33 2.3.2. Ágazati támogatások... 41 2.3.2.1. Agrárpiaci intézkedések... 41 2.3.2.2. Agrártámogatások... 41 2.3.3. Ágazati intézményrendszer... 44 2.3.3.1. Ágazatszabályozási és ellenőrzési intézményrendszer... 45 2.3.3.2. Önigazgatási és szakmai érdekérvényesítési intézményrendszer... 46 2.3.3.3. Minőségszabályozási és eredetvédelmi intézményrendszer... 47 2.3.3.4. Oktatási, kutatási és ágazatfejlesztési intézményrendszer... 47 2.3.3.5. Nemzetközi szakmai intézményrendszer... 48 2.3.3.6. Egyéb speciális intézmények... 48 II. AZ EURÓPAI UNIÓ SZŐLÉSZETI ÉS BORÁSZATI SZABÁLYOZÁSA50 1. Az Európai Unió borpiaci rendtartásának összefoglaló bemutatása... 50 1.1. Történeti háttér... 50 1.2. A szabályozás területei... 50 1.3. A termelési potenciál szabályozása... 51 1.3.1. Kivágási támogatás... 51 1.3.2. Szerkezetjavítási támogatás... 52 1.4. Szőlőkataszter, készlet- és termésnyilvántartás... 52 1.5. Szőlőfajták... 53 1.6. Szőlőtermő övezetek, borászati eljárások, analitikai módszerek... 53

4 A magyar borászat és az Európai Unió 1.7. Minőségi borok... 53 1.8. Jelölés és kiszerelés... 54 1.9. Harmadik országokkal folytatott kereskedelem, exporttámogatás... 54 1.10. Magánraktározási támogatás... 54 1.11. Borlepárlás... 55 1.11.1. Szeszesitalpiac ellátását szolgáló lepárlási intézkedés... 55 1.11.2. Krízislepárlás... 55 1.11.3. A borászati melléktermékek kötelező lepárlása... 56 1.11.4. A kettős hasznosítású fajtákból származó borfeleslegek lepárlása... 56 1.12. A mustsűrítménnyel való mustjavítás támogatása... 56 1.13. A szőlőmust szőlőlégyártáshoz való felhasználásának támogatása... 57 1.14. Termelői és szakmai szervezetek... 57 1.15. Ellenőrzés... 57 1.16. Egyéb témakörök... 58 2. Az Európai Unió szőlészeti-borászati szabályozásának néhány kiemelt területe... 58 2.1. Szőlőtermő övezetek az Európai Unióban... 58 2.1.1. Ki hova tartozik?... 58 2.1.2. A szőlőtermő övezetekhez kötött szabályozás... 61 2.1.3. A magyar választás indoklása... 62 2.1.4. Az alapvető borászati eljárások alkalmazása... 62 2.1.5. Mustjavítás támogatással: kinek jó ez?... 62 2.2. A minőségi borok szabályozása... 66 2.2.1. Bevezetés... 66 2.2.2. Germán vagy latin rendszer?... 66 2.2.3. A minőségi borok arányának és jelentőségének alakulása... 67 2.2.4. A borvidéki rendtartások tartalma... 68 2.2.4.1. Területi lehatárolás... 69 2.2.4.2. Szőlőfajtajegyzék... 69 2.2.4.3. Művelési módok... 70 2.2.4.4. Borkészítési eljárások... 70 2.2.4.5. Természetes minimális alkoholtartalom... 70 2.2.4.6. Terméshozam... 70 2.2.4.7. Analitikai és érzékszervi vizsgálat... 71 2.2.5. A meghatározott termőhelyről származó minőségi borok visszaminősítése... 72 2.3. A borászati melléktermékek felhasználásának szabályozása... 73 2.3.1. Jogi háttér... 73 2.3.2. A termelőkre, illetve az alapanyagra vonatkozó előírások... 73 2.3.2.1. A melléktermék-lepároltatásra kötelezettek... 73 2.3.2.2. Kivételek a melléktermék-lepároltatási kötelezettség alól... 74 2.3.2.3. A leadandó melléktermék-mennyiség... 76 2.3.2.4. A melléktermékek beszolgáltatásának, illetve forgalomból való kivonásának határideje... 77 2.3.2.5. Minőségi előírások a melléktermékekre... 77 2.3.2.6. A melléktermékek lepárlásával előállítható termékek... 78 2.3.2.7. A termelőnek fizetett minimálár... 79 2.3.2.8. A melléktermékek beszállítási költségeinek fedezése... 79 2.3.3. A lepárlókra vonatkozó előírások... 80 2.3.3.1. A lepárló üzemek... 80 2.3.3.2. A lepárlónak fizetett támogatás (az intervenciós hivatalhoz be nem szállított termékekre)... 80

Vállalkozók Európában 5 2.3.3.3. A lepárlónak fizetett felvásárlási ár (az intervenciós hivatalhoz beszállított termékekre)... 83 2.3.4. Az intervenciós hivatal... 84 2.3.5. Ellenőrzés... 85 2.3.6. Szankciók... 86 2.3.7. A szeszezett (párlási) bor esete... 87 2.3.8. Néhány szó az alkohol-definíciókról... 87 3. Az Európai Unió bortermelőit érintő egyéb előírások (amelyek nem a borjoghoz tartoznak)... 88 3.1. Jövedéki adó szabályozása... 88 3.1.1. A közösségi szintű szabályozás... 88 3.1.1.1. Jogi háttér... 88 3.1.1.2. Alapfogalmak... 89 3.1.1.3. Adófizetési kötelezettség keletkezése... 90 3.1.1.4. Az adó mértéke... 91 3.1.1.5. Jövedékiadó alá eső termékek termelése, feldolgozása és birtokban tartása... 92 3.1.1.6. Jövedéki adó alá eső termékek forgalmazása... 92 3.1.1.7. Kísérő okmány... 92 3.1.1.8. Adójegy illetve zárjegy... 94 3.1.1.9. Felmentések... 94 3.1.1.10. Ellenőrzés, szankciók... 94 3.1.1.11. Jövedéki Adó Bizottság... 95 3.1.2. Jövedéki adó fizetésének szabályozása Ausztriában... 95 3.1.2.1. Jogszabályi háttér... 95 3.1.2.2. Illetékes hatóság... 95 3.1.2.3. A pezsgő előállítása, tárolása és birtokban tartása... 96 3.1.2.4. A bor előállítása, feldolgozása és birtokban tartása... 96 3.1.2.5. Az adóraktárak engedélyezése... 97 3.1.2.6. A jövedéki adó megfizetésére köteles gazdasági szereplők regisztrációja, jövedékiadó-számok... 97 3.1.2.7. A jövedéki adó alá eső termék szállítása... 98 3.1.2.8. Kísérő okmány... 99 3.1.2.9. A jövedéki adó kivetésének szabályai... 100 3.1.2.10. A jövedéki adó mértéke, adómentes tételek... 100 3.1.2.11. Jövedéki célú ellenőrzés... 101 3.1.2.12. Borok és borászati melléktermékek lepárlása... 102 3.2. A termelői borkimérésekre vonatkozó előírások és a kistermelőket segítő lehetőségek...... 102 3.2.1. Termelői borkimérések... 102 3.2.2. Vendéglátóipari engedéllyel rendelkező termelői borkimérések... 104 3.2.3. Szőlőfelvásárlási szerződések... 104 3.3. A szőlőtermesztők és a bortermelők számára hozzáférhető támogatások... 105 3.3.1. Nemzeti támogatások... 105 3.3.2. A környezetkímélő termesztés támogatása... 105 3.3.3. Strukturális fejlesztés... 106 III. A HAZAI ÉS AZ UNIÓS SZABÁLYOZÁS ÖSSZEVETÉSE, FELADATOK... 107 1. Jogi és intézményi harmonizáció... 107 1.1. A termelési potenciálhoz kötődő előírások... 108

6 A magyar borászat és az Európai Unió 1.2. Szőlőfajták... 109 1.3. Szőlőtermő övezetek, borászati eljárások, analitikai módszerek... 109 1.4. Minőségi borok, minőségi termelés... 110 1.5. Ellenőrzés, jelölés és kiszerelés... 110 1.6. Harmadik országokkal folytatott kereskedelem... 111 1.7. Piacszabályozási intézkedések... 111 1.8. Termelői és szakmai szervezetek... 112 1.9. Adózás... 112 2. Gazdasági felkészülés... 113 IV. A HATÁLYOS HAZAI JOGSZABÁLYOK LISTÁJA... 115 1. Szőlészet és borászat... 115 1.1. Bortörvény... 115 1.2. Hegyközségi törvény... 116 2. Kapcsolt szakmai jogszabályok... 116 2.1. Jövedéki szabályozás, adózás... 116 2.2. Agrárrendtartás... 117 2.3. Támogatások... 118 2.4. Szőlészet, szaporítóanyag, fajtahasználat... 118 2.5. Eredet- és minőségvédelem... 118 2.6. Nemzetközi egyezmények... 119 V. A HATÁLYOS UNIÓS JOGSZABÁLYOK LISTÁJA... 120 1. A jogszabályok fellelhetősége... 120 2. A jegyzékben áttekintett témakörök... 120 3. Naprakészség... 121 4. Amit nem tartalmaz a jegyzék... 121 5. Az Európai Unió borjogstruktúrája... 121 6. Néhány megjegyzés a jegyzékre vonatkozóan... 123 7. A hatályos jogszabályok jegyzéke... 123 IRODALOM... 127

Vállalkozók Európában 7 BEVEZETÉS E kiadvány célja betekintést nyújtani a magyar szőlő- és borágazat helyzetébe és szabályozásába, az Európai Unió szőlészeti-borászati szabályozásába, levonni a következtetéseket a Magyarországra váró feladatokat illetően, hogy ezáltal segítse az érintett vállalkozások felkészülését az uniós tagságra. A kiadvány felépítése ezért a következő: először áttekintést nyújt a magyar szőlő- és borágazat helyzetéről, majd ismerteti az ágazatra vonatkozó legfőbb előírásokat, kitérve az ágazat sajátos intézményrendszerére; összefoglaló áttekintést ad az Európai Unió szőlészeti-borászati szabályozásáról. Ezt követően az uniós szabályozás és egyes uniós tagállamok szabályozásából néhány kiválasztott részterületet kissé bővebben ismertet, majd a hazai és az Európai Unióban hatályos szabályozás összevetése alapján összesíti a magyar szőlészek és borászok előtt álló kihívásokat és feladatokat, végül jegyzéket közöl a szőlészetet és borászatot érintő hazai és uniós jogszabályokról. A kiadványban viszonylag sok a lábjegyzet. Ezek szerepe többnyire az, hogy utalva egyes kifejezések vagy intézmények nevének eredeti, idegen nyelvű formájára megkönnyítse az anyag összevetését más összeállításokkal vagy kinek-kinek eddigi ismereteivel, továbbá a jogszabályi háttérre való utalások esetén az, hogy lehetővé tegye az eredeti jogforrásokban való utánaolvasást. Végül egy technikai jellegű megjegyzés: a tanulmányban elsősorban az egyes uniós támogatások ismertetésénél euróban megadott összegek szerepelnek.

8 A magyar borászat és az Európai Unió I. A MAGYAR SZŐLŐ- ÉS BORÁGAZAT SZABÁLYOZÁSA ÉS HELYZETE 1. Ágazati helyzetkép 1.1. Az ágazat jelentősége A magyar szőlő- és borágazat jelentőségének megítéléséhez nem elegendő néhány gazdasági mutató (termelési érték, export-árbevétel, költségvetési befizetések mértéke stb.) ismerete. Már csak azért sem, mert ezeknek a mutatóknak a kiszámításához esetenként ma még hiányoznak a gazdálkodók által szolgáltatandó alapadatok. A becsült paraméterek pontosításához, az ágazatban zajló folyamatok értelmezéséhez, a sajátosságok megértéséhez, a mértékadó helyzetkép kialakításához számos, olykor nehezen forintosítható elem ismeretére, egyidejű figyelembevételére is szükség van. 1.1.1. Termelés 1.1.1.1. Hagyományok Magyarország területén a szőlő őshonos növény. Szőlőművelésre utaló régészeti leletek alapján az itt élő népek több mint 2000 éve folyamatosan foglalkoznak szőlőműveléssel. A termesztés és a borkészítés már a honfoglalást megelőző időszaktól kezdődően szervesen illeszkedik a magyarság kultúrájába. Egyes máig élő hagyományok meghatározzák a borvidékek elhelyezkedését, a forgalmazott borok jellegét, minőségét, megjelenését. A megszokottól eltérő, szigorú gazdálkodási feltételrendszer a szőlőbirtokok számára különleges jogi helyzetet is teremtett. A különböző történelmi időszakokból fennmaradt adománylevelek, okiratok a gazdasági potenciál egyik jellemzőjeként mindig külön is említést tettek a szőlőterületekről, a szőlőművelést végzőkről. A borkészítéshez és a - forgalmazáshoz kapcsolódó adók és jövedelmek miatt az ágazat mindig a szabályozók figyelmének középpontjában állt. Nem véletlen, hogy az 1893-ban közzétett első magyar bortörvény számos nagy bortermelő nemzetet megelőzve látott napvilágot, és a magyar borgazdaság igazgatása a második világháború végéig nemzetközi színvonalú volt. 1.1.1.2. Ökológiai feltételek A bor egyik jellemzője, hogy a termelés helye olyan minőségképző tényező, ami egyedivé teszi a terméket. A szőlőtermesztés hatékonysága, az előállítható bor jellege a szőlőfajta, a technológia és az évjárati hatások mellett nagyban függ a termőhely ökológiai viszonyaitól.

Vállalkozók Európában 9 Magyarország a szőlőtermesztés északi határán fekszik. Klimatikus adottságaink elsősorban a fehérborok készítésnek kedveznek. A fény- és csapadékviszonyok általánosan, a domborzati és hőmérsékleti viszonyok, a termelés számára kiemelt kockázatot jelentő fagyok viszont már korlátozottan teszik lehetővé a szőlőtermesztést. Nem véletlen, hogy az ország ültetvényfelületének megközelítőleg 80%-a egyes, a szőlőtermesztésre alkalmas helyekre borvidékekre, bortermőhelyekre koncentráltan helyezkedik el. Az 1980-as évek elején indított, tudományos megalapozottságú termőhelyi minősítés eredményeként 397 ezer hektár minősített területből 191 ezer hektár bizonyult szőlőtermesztésre kiválóan alkalmas, első osztályú területnek. Mindez jól számszerűsíti a szőlőművelés terén fellelhető és ma ki nem használt ökológiai potenciált. 1.1.1.3. Szőlészeti háttér Tekintettel arra, hogy Magyarországon a szőlőtermés 94-95%-a borként feldolgozva kerül felhasználásra, a szőlőtermesztés és a borászat nem választható el egymástól. A bortermelési potenciál alapvetően függ a szőlőültetvény-felület méretétől, biológiai állapotától és az alkalmazott termesztéstechnológiától. A szőlőültetvény-felület alakításához, különösen jelentős mértékű bővítéséhez mindig nemzeti összefogáson alapuló központi beavatkozás szükséges. Ilyen volt a XIX. század végi filoxéra- vészt követő első és az 1960-as évek elején megvalósított második szőlőrekonstrukció. A magyarországi szőlőültetvények felülete az elmúlt 30 évben több ezer hektárral csökkent (lásd az 1. táblázatot). A felületcsökkenést a korszerűsödő termesztési technológiák és a megmaradó ültetvények fokozódó terhelése egy ideig kompenzálta. A területcsökkenés önmagában megfelel a világon tapasztalható tendenciáknak, ültetvényeink termőpotenciálja azonban az elöregedés, az újratelepítések csökkenése és a felújítások elmaradása miatt kritikus szintre csökkent. 1. táblázat A magyar szőlő- és bortermés, valamint a szőlőterület alakulása Év Összes terület (1000 ha) Szőlőtermés (1000 tonna) Bortermés (1000 hl) 1937 216 699 4473 1961 204 591 3507 1962 219 551 3131 1963 229 736 4243 1964 243 926 5545 1965 247 426 2425 1966 245 568 3366 1967 240 791 4789 1968 236 835 4843 1969 234 938 5613 1970 230 742 4379

10 A magyar borászat és az Európai Unió Év Összes terület (1000 ha) Szőlőtermés (1000 tonna) Bortermés (1000 hl) 1971 222 745 4289 1972 219 844 5034 1973 213 1016 6231 1974 210 689 4258 1975 206 813 4951 1976 200 741 4511 1977 192 919 5622 1978 186 785 4755 1979 174 838 5186 1980 168 898 5708 1981 161 624 3758 1982 159 1046 6781 1983 157 978 6275 1984 155 800 5072 1985 154 465 2890 1986 147 690 4417 1987 145 512 3263 1988 143 736 4707 1989 140 580 3711 1990 138 862 5472 1991 136 759 4607 1992 135 666 3878 1993 132 607 3644 1994 132 614 3690 1995 131 544 3289 1996 131 665 4188 1997 131 717 4472 1998 130 720 4334 1999 127 570 3339 2000 106 684 4299 A szőlő- és gyümölcstermesztés területén végbement generális átalakulás nyomon követése érdekében a KSH 2001-ben országos ültetvény-összeírást végzett. Erre azért is szükség volt, mert a hivatalos statisztika az 1990-es évek során bár az utóbbi években megkísérelte nem tudta követni a szőlőterület változását. Előfordult, hogy több tízezer hektáros eltérés mutatkozott a szőlőterület nagyságának meghatározásában. Pedig az erőforrások pontos számbavétele az ágazati stratégia kialakításának alapvető feltétele. A felmérés előzetes adatai alapján Magyarországon a szőlőterület (92 782 ha) jelenleg alig kisebb, mint a többi gyümölcsé összesen (97 508 ha). Az összeírás pozitív tapasztalata, hogy a hegyközségi adatbázis az esetek többségében hiteles és jól közelíti a valós állapotokat. Az ültetvények nagy része borvidéki területekre koncentráltan található. 22 borvidékünk (lásd az 1. ábrát) méreteit, az ökológiai adottságokat, a termelési szerkezetet és a

Vállalkozók Európában 11 hírnevet tekintve lényeges eltéréseket mutat. A kunsági borvidék csaknem 30 ezer hektárnyi szőlőültetvényével területileg és a szőlőművelők számát tekintve is a legnagyobb. Mátraalja, Tokaj-hegyalja és Eger kivételével a többi borvidék mérete nem éri el a 3000 hektárt, sőt Mór, Pannonhalma, Mecsekalja és Somló az 1000 hektáros mérettől is számottevően elmarad. A borvidékek többségén a fehér szőlő termesztése a meghatározó, de Villányt, Egert, Sopront, Szekszárdot és Hajóst inkább vörösbora révén ismerik. A szőlőterületek elaprózottságát jelzi, hogy a hegyközségek által összefogott megközelítőleg 76 ezer hektárnyi ültetvényhez 140 ezer tag kapcsolódik. A szőlő részaránya egyes borvidéki térségekben a mezőgazdaságilag művelt terület 14-- 15%-át teszi ki. Ez figyelembe véve a szőlőművelésnek például a gabonatermesztéshez képest nagyságrendekkel nagyobb élőmunkaigényét azt jelenti, hogy az adott területen élők számára a szőlő a foglalkoztatás szempontjából meghatározó. Jelenlegi szőlőterületünk élőmunka szempontjából csaknem 8 millió hektár gabonatermő terület megművelésével vagy 1,8 millió szarvasmarha tartásával egyenértékű. A szőlőtermesztésre alapozott borértékesítés révén elérhető jövedelem országos szinten 110 ezer család megélhetésének megalapozója, illetve kiegészítője. Az ültetvények jelentős értéket, nemzeti vagyont képviselnek. A telepítés előkészítéséhez szükséges beruházások (melioráció, feltáró utak stb.), az oltványok és a támberendezés költségei valamint a földterület hasznosításának legalább 30 éves meghatározottsága miatt az ültetvények a földértéken felüli hozzáadott értéket testesítenek meg. Egyes szakértői becslések alapján a jelenlegi ültetvényfelület újratelepítése 500 milliárd Ft-ot, a feldolgozó létesítmények újbóli kialakítása 260 milliárd Ft-ot, a minimális szintű újbóli forgóeszköz-feltöltés 80 milliárd Ft-ot igényelne. A KSH összeírása alapján az ültetvények 68,8%-a fehér, 24%-a pedig vörös borszőlőfajtával van betelepítve. A csemegeszőlő-fajták területi aránya 4%, de ennek egy részéből különösen az úgynevezett kettős hasznosítású fajtákból bor készül. A hiányzó 3,2%-ot a direkt termő fajták teszik ki. Igen nagy a termesztésben lévő fajták száma. A borvidékeken összesen több mint 90 fehér, 28 vörös és 25 csemegeszőlő-fajta található ajánlott, engedélyezett és ideiglenesen engedélyezett fajtaként. Ez egyrészt a változatosság, a sokszínűség forrása, másrészt különösen a helyi eredetű, hazai nemesítésű fajták tekintetében az ágazat gazdagságának kifejezője. Számottevő ültetvényfelület található a nemzetközi jelentőségű, úgynevezett világfajtákból is, ami különösen a borexport szempontjából alapvetően fontos. Mivel a bor minősége elsősorban a szőlő minőségétől függ, és erre a termőhely gyakorolja a legnagyobb hatást, alapvető fontosságú a szőlőművelésre nézve optimális termőhelyek betelepítése. A szőlőfajták vonatkozásában megfelelő arányt kell fenntartani a kedvelt, divatos világfajták és a borvidékek arculatát megszabó hazai nemesítésű és tájfajták között. A telepítéseket nagy biológiai értékű, vírusmentes klónok felhasználásával, a fajta ökológiai igényeinek megfelelő telepítési rendszerben és megfelelő művelésmód kialakításával kell megvalósítani.

12 A magyar borászat és az Európai Unió Az ágazat fejlődése szempontjából az egyik legfontosabb kérdés az ültetvénytelepítés és a szaporítóanyag-előállítás támogatása. Az ültetvényszint megtartásához 3000 ha/év, a fajtaváltáshoz vagy rekonstrukciós méretű telepítéshez évente 5000 hektár új ültetvény telepítése volna szükséges. A közös feldolgozás, értékesítés érdekében elő kell segíteni a termelők társulását is. 1.1.1.4. Borászat A hazai bortermés alakulására jellemző, hogy az egyes évek terméseredménye (lásd pl. az 1. táblázat 1982. évi és 1985. évi adatait) szélsőséges módon eltérhet. Ez nem magyarázható pusztán az egyes évek eltérő meteorológiai viszonyaival: lényeges szerepet játszik a mennyiségorientált termelés, a nem megfelelő biológiai potenciálú ültetvények nagy száma is, amelyek rossz évben egyáltalán nem vagy alig, jó évben pedig átlag feletti mennyiséget teremnek. Az alapanyag-feldolgozás sajátos feltétele a kizárólag a szüreti időszakban működő, más célra egyáltalán nem vagy csak korlátozottan használható feldolgozórendszer, a megközelítőleg 8 millió hektoliteres tárolótér és pincekapacitás, a borkezelés technikai infrastruktúrája, valamint a palackozás és a kiszerelés speciális rendszere. A termelési szerkezetre jellemző, hogy nagyon sok a szőlőtermelő. A jövedéki törvény alapján több mint 50 ezer fő regisztráltatta magát 1500 m 2 -t meghaladó ültetvénye kapcsán. Tekintettel arra, hogy a szőlőtermesztés az ágazaton belül a legkisebb nyereségtartalmú tevékenység egyes években kifejezetten veszteséges, nyilvánvaló, hogy az 1 hektár alatti szőlőterület művelése kizárólag jövedelemkiegészítésre elég, de a viszonylag kis számú 5--25 hektáros birtok sem életképes borászati háttér nélkül. Igen nagy az 1000 hl-nél kevesebb árubort előállítók száma az egyszerűsített adóraktárak száma több mint 13 ezer és viszonylag kevés a valóban piaci tételben termelő vállalkozás (390 a jövedéki szabályozás szerinti bor adóraktár). A magyar borászat technikai színvonala igen heterogén. A termékelőállítók között egyaránt található a világszínvonalat elérő és a minimális igényeknek alig megfelelő borászati üzem. A szükségesnél kevesebb a teljes termékpályát átfogó, integrált tevékenység, amely a nyugat-európai pinceszövetkezetek példájának megfelelően a termelői érdekeltség, a piac által megkövetelt versenyképes technológia, a piacnak megfelelő termékminőség és a kereskedelmi tételnagyság kívánalmának egyaránt eleget tesz. A térben és időben koncentrált alapanyag-feldolgozásból, valamint az időben elhúzódó értékesítésből adódóan előfordulhat, hogy az éves forgalmazást meghaladó készlet kezelését, tárolását is meg kell oldani. A speciális feltételek között végzett okszerű tárolás érlelés bizonyos termékek (pl. tokaji borkülönlegességek, vörösborok) esetében minőség- és értéknövelést eredményez. Ennek a sajátosságnak megfelelően az ágazat jellemzője az éves forgalmazást meghaladó kapacitások kialakítása. Az egyes években előforduló túltermelés más termékként (pl. friss fogyasztású csemegeszőlőként) való levezetésének korlátozottak az esélyei. Sem az ökológiai adottságok, sem a szakmai feltételek, sem a fizetőképes kereslet nem adott a feldolgozási arányok (lásd a 2. táblázatot) gyökeres átalakításához.

Vállalkozók Európában 13 Év A szőlőtermés felhasználása Magyarországon Szőlőtermés (1000 tonna) étkezési célra (1000 tonna) Felhasználás borkészítésre (egyszer fejtett borban, 1000 hl) 2. táblázat 1976-80 837 68 5157 1981-85 784 55 4958 1988 736 48 4707 1989 580 40 3711 1990 863 61 5472 1991 759 65 4607 1992 662 50 3878 1993 607 46 3644 1994 614 42 3694 1995 544 36 3289 1996 665 38 4188 1997 717 43 4472 1998 720 39 4334 1999 570 45 3339 2000 684 32 4299 1.1.2. Értékesítés Az éves szinten előállított megközelítőleg 3,5--4,5 millió hl bor gyakorlatilag teljes mértékben fedezi a hazai ellátást (3 millió hl), továbbá 1--1,3 millió hl exportot tesz lehetővé átlagosan 80--100 millió dolláros exportárbevétellel. A védővámok fokozatos leépülése valószínűleg érzékenyebbé teszi majd az ágazatot a külpiaci hatások iránt. Az import mértéke jelenleg messze elmarad a Magyarország részéről az EU számára megnyitott vámmentes kontingens adta lehetőségtől (lásd a 3. táblázatot). 3. táblázat Magyarország borimportja (hl-ben) Év Hordós Palackos Pezsgő Must Összesen 1980 137 987 3 493 10 678 0 152 158 1981 397 061 6 081 17 500 0 420 642 1982 571 380 28 950 29 152 0 629 482 1983 209 854 30 068 29 942 0 269 864 1984 234 436 2 902 20 814 0 258 152 1985 711 212 25 236 20 620 0 757 068 1986 922 827 51 774 44 946 0 101 9547

14 A magyar borászat és az Európai Unió Év Hordós Palackos Pezsgő Must Összesen 1987 402 540 16 718 83 726 0 502 984 1988 319 320 466 51 617 0 371 403 1989 108 903 5 702 17 788 0 132 393 1990 206 787 1 961 13 657 10 350 222 405 1991 79 991 7 660 2 680 12 990 90 331 1992 80 503 1 563 7 310 10 050 89 376 1993 81 520 1 583 13 370 6 410 102 883 1994 58 665 2 861 14 220 6 790 82 536 1995 23 574 4 211 5 081 6 618 39 484 1996 47 088 4 381 4 634 0 56 103 1997 28 944 4 566 2 686 9 497 45 693 1998 14 765 6 856 2 840 91 24 552 1999 12 024 5 801 3 296 21 153 23 890 2000 17 426 6 398 4 057 4 566 33 776 A magyar szőlő- és bortermelés az elmúlt tíz évben piaci viszonyai szempontjából is jelentékeny változásokon ment keresztül. A támogatások révén kialakított túlzott exportérdekeltség helyébe az addig elhanyagolt és ellátatlan belföldi értékesítés lépett. Az 1990-es évek elején lejátszódott geopolitikai változások hatására szinte egyik napról a másikra megszűntek tradicionális kelet-európai exportpiacaink. A hazai piac felértékelődése, a belföldön hirtelen megjelent terméktömeg évekre konzerválta a borok alacsony fogyasztói árszintjét, leszorította a szőlő és a bor felvásárlási árát. A már akkor is forráshiányos ágazat szereplőinek gazdasági helyzete tovább romlott. A bor a helyettesítő termékekkel való összehasonlítás tekintetében is az utolsó helyen áll. Ha megvizsgáljuk az asztali bor, a világos sör, a kommersz rum és a pálinka nominál- és reálárának változását, a verseny egyértelmű vesztese a bor volt. A gazdasági társaságokká történő átalakítás során a korábban meghatározó integrátorok többségét vagy felszámolták, vagy részekre bontva, kisebb gazdálkodó egységekké alakulva kísérelte meg a piaci körülményekhez való alkalmazkodást. A szőlőtermesztők nagy része borászati-feldolgozói kapacitások hiányában az önköltség alatti áron, a szőlőként történő értékesítés, a bérfeldolgozás és a saját forgalmazás vagy a termelésből való kivonulás között választhatott. Ennek következtében, a pénzügyi források (megfelelő szintű hitelek, támogatások) és a megfelelő infrastruktúra hiányában a legalacsonyabb kezeltségi szintű, a végfogyasztónak történő kannás értékesítés vált a legfőbb belföldi értékesítési csatornává. A fogyasztóért és a piacért való kíméletlen harcban a szőlő és a bor egyre ellenőrizetlenebb áramlása indult be a termőhelyek és fogyasztási centrumok között.

Vállalkozók Európában 15 Időközben a külpiacok stabilizálódtak, és a helyettesítő termékekhez mérten alacsony árú bor piacot nyert a hazai fogyasztásban is. Ez a piacnyerés, az áttekinthetetlen forgalmazási lehetőség és az alacsony kockázat felkeltette a szabad tőkével rendelkező hamisítók érdeklődését. A gazdasági, illetve szakmai szabályozás és ellenőrzés késéssel követte a folyamatokat. Az ellenőrizetlen forgalmazáshoz kapcsolódó adómegkerülés révén sokak számára gazdaságossá vált a forgalmazás, míg az ellenőrizhető tevékenységet folytatók jelentős mértékben kiszorultak a piacról. Bár a korábban meghatározó mértékű termelői értékesítés aránya csökkenni, a nagy élelmiszer-kereskedelmi láncokon keresztüli értékesítés részaránya növekedni látszik, továbbra sem szabad lebecsülni az ágazat sajátos értékesítési csatornájának, a termelők végfogyasztóhoz irányuló helybeli értékesítésének, a termelői borkimérésnek a jelentőségét. Egy ágazat hazai jelentőségét és nemzetközi megítélését számtalan más fontos mutató mellett az exportteljesítmény alakulásán keresztül lehet mérni. Különösen így van ez a borászat tekintetében, hiszen a bor évszázadok óta a magyar agrárium jellemző exportterméke. Természetesen évszázadok alatt a külkereskedelem feltételrendszere alapvetően megváltozott. Ma már nem a társzekerek által bejárható út hosszával mérhető a piac terjedelme. A globalizálódott világban néhány százezer palack bármelyik kontinensre történő eljuttatása szándék és fizetőképes kereslet kérdése. Hazánk a 60 millió hl körüli nemzetközi borforgalomból mindössze 1,5%-kal részesedik. A magyar borászat valószínűleg sohasem lesz piacvezető, ezért a követendő stratégia alapelve a piachoz való alkalmazkodás lehet. Bár az ágazat stabilitása szempontjából tagadhatatlanul a hazai fogyasztásnak kell meghatározónak lennie hiszen ez a mértékadó tradicionális bortermelő országok gyakorlata, nem hanyagolható el, hogyan szerepelnek termékeink a nemzetközi porondon, hiszen itt a verseny sokkal élesebb, a kínálat koncentráltabb, a követelmények magasabbak. Ráadásul a nemzetközi piacon a kategóriának megfelelő termékminőség elérése nem érdem, hanem a piacra jutás alapvető feltétele. A piacismeret, a kapcsolatrendszer, a kiegészítő szolgáltatások minősége, az alkalmazott kereskedelmi és marketingfogások döntik el, mely termék jut a fogyasztóhoz. A magyar borkivitel az elmúlt 30 esztendőben lényeges változásokon ment keresztül (lásd a 4. táblázatot) és olykor katartikus hatásokat kellett kiegyenlítenie. Ma már csak emlék az1980-as évek azon időszaka, amikor 3 millió hektolitert meghaladó magyar bor talált vevőre a külpiacokon. Ennek a bornak a döntő többsége az azóta megszűnt vagy gyökeresen átalakult kelet-európai piacok mennyiségi és minőségi igényeinek kielégítését szolgálta. Az ország az egyéb külföldi piacok és a hazai fogyasztók elhanyagolása révén oly mértékben kiszolgáltatta magát ennek a külpiaci igénynek (vagy inkább igénytelenségnek), hogy az ágazat az 1990-es évek elején történt geopolitikai változások és a fő piacok megszűnése következtében válságos helyzetbe került. A mélyponton, 1992-ben Magyarország mindössze 667 ezer hl bort exportált. Az ezt követő 1996-ig tartó időszakot a fellendülés jellemezte: az export mennyiségét fokozatosan 1,5 millió hl-re sikerült feltornászni, s a borágazat a teljes hazai ellátáson

16 A magyar borászat és az Európai Unió felül 114 millió dollár exportárbevételt realizált. A kormány két év alatt 360 millió Ftot fordított előre meghatározott ágazati marketingcélok finanszírozására. 1996-ban először sikerült 440 ezer hl bort szállítani az Európai Unió piacaira. 4. táblázat Magyarország borexportja (hl-ben) Év Szőlőbor Pezsgő Összesen 1937 382 676 1960 508 546 993 509 539 1965 689 002 3 151 692 153 1966 719 973 4 000 723 973 1967 728 175 4 000 732 175 1968 788 388 5 000 793 388 1969 858 544 7 000 865 544 1970 974 582 7 719 982 301 1971 1 087 959 16 650 1 104 609 1972 1 200 500 19 893 1 220 393 1973 1 456 163 43 829 1 499 992 1974 1 605 656 58 858 1 664 514 1975 1 522 169 90 957 1 613 126 1976 1 658 244 115 216 1 773 460 1977 2 006 964 135 958 2 142 922 1978 1 873 950 176 541 2 050 491 1979 2 066 776 193 629 2 260 405 1980 2 092 153 214 540 2 306 693 1981 2 251 406 266 110 2 517 516 1982 2 270 706 313 124 2 583 830 1983 2 585 677 429 823 3 015 500 1984 2 744 847 464 095 3 208 942 1985 2 704 454 516 924 3 221 378 1986 1 745 089 355 275 2 100 364 1987 1 714 344 356 466 2 070 810 1988 1 833 615 300 064 2 133 679 1989 1 933 536 339 759 2 273 295 1990 1 287 022 311 101 1 598 123 1991 720 298 80 397 800 695 1992 593 113 73 634 666 747 1993 700 641 178 482 879 123 1994 707 059 152 696 859 755 1995 1 068 139 204 674 1 272 813 1996 869 921 191 592 1 061 513 1997 887 810 50 499 938 309 1998 991 535 19 190 1 010 725 1999 827 264 15 835 843 099 2000 763 067 14 593 777 660

Vállalkozók Európában 17 Sajnos a lendület mára megtörni látszik: 1999 után a magyar export ismét a bűvös és kívánatos 1 millió hl-es exporthatár alá esett vissza (lásd az 5. táblázatot). 5. táblázat Magyarország borexportjának szerkezete (hl-ben) Évek Hordós Palackos Pezsgő Vermut Szőlőlé, sűrítmény Összesen 1990 361 435 925 587 311 101 1 598 123 1991 274 837 445 461 80 397 800 695 1992 319 762 273 351 73 634 400 667 147 1993 353 725 346 916 178 482 630 879 753 1994 348 850 358 209 152 696 1 400 861 155 1995 467 287 600 852 204 674 81 131 1 353 944 1996 325 216 544 705 191 592 14 206 441 477 1 517 196 1997 372 503 515 307 50 499 1 693 364 530 1 304 532 1998 541 424 450 111 19 190 11 683 288 927 1 311 335 1999 310 224 517 040 15 835 12 582 143 285 998 966 2000 252 859 510 208 14 593 6 235 92 211 876 106 A 2000. évi exportadatok mélyreható, alapos elemzése bizonyára számos tanulsággal szolgál. Az export mennyiségének drasztikus csökkenése mellett az átlagár alakulása is lényegesen elmaradt az 1999. évitől, de még inkább a kívánatostól. A termékegységre jutó 0,77 dolláros literenkénti ár ha nem is tekinthető abszolút hiteles mérőszámnak, de jelzi, hogy a magyar borok igen alacsony áron értékesülnek. Pedig bizonyos piacokon az alacsony ár a fogyasztó szemében gyengébb minőségre való utalást jelent. Ráadásul egy korábban bevezetett alacsony árfekvésű kategóriából nagyon nehéz kilépni. Tovább tart a pezsgő mélyrepülése, pedig az ország adottságai kifejezetten jók a pezsgő alapborok előállítására, a gyártó-kapacitás és az infrastruktúra még megvan, és ez a termék a legmagasabb átlagáron 1,51 dollár/liter értékesített portékánk. A hordós borok exportjának csökkenése önmagában nem lenne gond, hiszen ennek a terméknek a legnehezebb biztosítani az eredetgaranciáját, és a 0,47 dollár/liter körüli ár sem csábító. Örvendetes, hogy 100 ezer hl alá csökkent a mustexport, hiszen ez az a rendkívül alacsony feldolgozottsági szintű termékkategória, ahol igen olcsón 0,27 dollár/literes áron adtuk el a potenciális borértékesítés lehetőségét. Kedvező, hogy a palackos bor értékesítése nem csökkent számottevő mértékben. Negatív eredmény viszont, hogy bár ennek a termékkörnek kellene pótolnia a hordós bor kiesését, ám ez nem sikerült. A célpiacok vonatkozásában nyilvánvaló az európai túlsúly. A világpiac csak elvileg nyitott, gyakorlatilag legfontosabb kereskedelmi partnereink továbbra is Európában vannak és lesznek is sokáig. A tengerentúli és kelet-ázsiai piacok számottevő mennyiséggel való meghódítása nem hordoz túl sok realitást. A figyelmet elsősorban uniós piacaink stabilizálására kell fordítani. Évek óta először alig tudtuk kitölteni a rendelkezésre álló vámmentes kontingenst. Különösen fájó a Nagy- Britanniában elszenvedett piacvesztés, hiszen ezzel a legnagyobb borimportőrnél, az egyik legigényesebb piacon, kemény munkával felépített pozícióink kezdtek romlani.

18 A magyar borászat és az Európai Unió A régebben oly fontos orosz piac tíz év alatt harmadszor veszett el most és lehet, hogy végképp. Sovány vigasz, hogy elsősorban nem szakmai, hanem politikai tényezők következtében. A rendkívül alacsony átlagár a mennyiségében számottevő cseh relációban is a feszültséget jelzi. 1.1.3. Költségvetési kapcsolatok A Magyar Borgazdaság Szövetségének számítása szerint az ágazat éves szinten 12 milliárd Ft-ot meghaladó befizetést teljesít a költségvetésnek. Ennek legnagyobb tétele a 25%-os általános forgalmi adó, de a pezsgők és borok jövedéki adója és a zárjegyek költsége is jelentős tétel. A támogatások oldalán ugyanakkor 8,3 milliárd Ft összesíthető. A nagyon sokféle támogatási jogcím között (lásd e fejezet 2.3.2. pontjában) az ültetvénytelepítéshez adott vissza nem térítendő támogatás a legnagyobb összeg, de a borok művi közraktározása és a 2002-re megszűnt közvetlen exporttámogatás is számottevő nagyságrendű tétel (volt). A közösségi marketingforrásból érkező és a beruházásokra kapható támogatás mértékét tekintve a sor végén található. Az egyenleg alapján tehát az ágazat a költségvetés 3,5 milliárd Ft-os nettó befizetője. Az elmúlt időszakban az európai és tengerentúli piacokon, a közepes árszintű kategóriában, aktív marketintevékenységük eredményeként jelentékenyen előretörtek az újvilági (ausztrál, chilei, dél-afrikai, új-zélandi stb.) borok. A kelet-európai régióból Bulgária és Románia is erőteljes piacszerző tevékenységet folytat. A magyar exportborok 80--85%-a ugyanebben az árérzékeny kategóriában mozog. Szakértői számítások szerint a 21-tagú OECD átlagos agrártámogatási színvonala 34%- os, ezen belül az uniós tagállamoké 42%-os, ugyanez 1997-ben hazánkban 16% volt. Mindezekből következik, hogy a magyar borimázs javítása és a megszerzett piaci pozíciók megerősítése érdekében Magyarország nem mondhat le borászati termékeinek direkt és indirekt piacra jutásának támogatásáról. Hazánkban a szőlő- és borágazat vonatkozásában még nem működik az Európai Unió gyakorlatához mérhető piacszabályozó rendszer. A szükséges intervenciós beavatkozások eseti jellegűek: ezek helyett az ágazat kiszámítható, kialakult, állandó, feltöltött alapokkal rendelkező intervenciós rendszer kialakítását igényelné. Tekintettel azonban ennek jelentős forrásigényére az intervenció költségeit az Európai Unióban sem tagállami, hanem 100%-ban a közösségi költségvetésből fedezik, várható, hogy piacszabályozási rendszerünk csak az unióhoz történő csatlakozás után válik majd teljesen konformmá. 2. A termékelőállítás és -forgalmazás szabályozása Az ember ősi, kedvelt itala, a bor bizalmi termék. Mivel hamisításához mindig is komoly gazdasági érdekek fűződtek, és sokan próbáltak meg vissza is élni a fogyasztó bizalmával, a tisztes szőlőtermesztők és borászok régóta törekednek arra, hogy a termékpálya szabályozott és áttekinthető legyen: egyértelmű viselkedési normák szabják meg, mit szabad tenni a szőlőhegyen és a pincében.

Vállalkozók Európában 19 Magyarország területén a szőlőtermesztés és borgazdálkodás jogi szabályozásának az ókorig visszanyúló múltja van. Domitianus császár Kr. u. 92-ben az anyaország szőlőtermesztésének védelmében rendeletileg igyekezett korlátozni Pannónia provincia bortermelését. A honfoglalást követően a keresztény liturgia terjedésével a gazdasági érdekek felismerése is a szőlőtermesztés fellendítéséhez vezetett. Az adójegyzékek mint leggyakoribb írásos emlékek már a XI. századtól minden országrészben következetesen említik a borra vonatkozó dézsmát (decima). A XIII. századtól rendeletek határozták meg a szőlőtelepítésre felhasználható, irtható erdős területeket, megalapozva a szőlőhegyek (promontóriumok), a történelmi borvidékek kialakulását. Az első és ma ismert legrégibb latin nyelvű hegyszabályzat a XV. századból Tordasról (Fejér megye) származik. Mindezek a szemelvények jól érzékeltetik az ágazati szabályozás történelmi gyökereit. A szőlő- és borgazdálkodásnak az élelmiszer-termeléstől elkülönült szabályozása nem speciális magyar gyakorlat: a jelentős bortermelő országok önálló bortörvénnyel rendelkeznek. A tradicionális bortermelő országokban alapkövetelmény, hogy a legmagasabb jogi szinten legyen szabályozva a szőlő- és bortermelés. A jelenleg hatályos ágazati szabályzórendszer rendkívül sok elemből épül fel. Az ágazat szereplői számára több mint 15 különböző törvény és több tucat rendelet határoz meg olyan szabályokat, amelyben nevesítik őket (lásd a IV. fejezetet). Ráadásul ezeknek a jogszabályoknak egy része rendkívül sokszor módosul, amely nehezebbé teszi áttekintésüket. Természetesen ebben a paragrafus-dzsungelben vannak fontosabb, az ágazat egésze számára meghatározó, generális jellegű jogszabályok és vannak egyes speciális részterületeket érintők. Kiemelkedő jelentőségű az új bortörvény, a hegyközségi törvény, a jövedékiadó-törvény, valamint az ágazat költségvetési kapcsolatait meghatározó adótörvények és támogatási rendeletek. De például az ültetvénytelepítésekhez nem árt ismerni a szőlő-szaporító-anyagra vonatkozó jogszabályokat, vagy a külkereskedelemmel foglalkozók számára nem haszontalan forgatni a borra vonatkozó nemzetközi megállapodásokat. A jogszabályok egy része átmeneti jellegű. Az 1990-es éveket megelőző jogfelfogás elemeit a jogalkotó igyekszik a nemzetközi előírásoknak megfelelővel felváltani, illetve próbál az átalakult ágazati szerkezethez igazodni. A teljesen eltérő szabályozási stratégiát sokszor csak több lépésben lehet megalkotni. Erre jó példa a hegyközségi szabályozás fokozatos, lépésenkénti megvalósítása. Az alábbiakban röviden ismertetjük a magyar borjog alapvető egységeit és néhány fontos jogszabályt.

20 A magyar borászat és az Európai Unió 2.1. Bortörvény 2.1.1. A magyar bortörvény eredete A hamisítások elleni küzdelem, valamint a szőlő- és bortermelés átfogó jogi szabályozásának nemzetközi hagyományai a XIX. század végéhez kapcsolódnak. Az első nemzeti szintű bortörvényt amely a magyar jogalkotókra is nagy hatással volt, 1889-ben Franciaországban alkották meg. Az első német bortörvényt 1892-ben hozták meg. Spanyolországban 1895-ben, Olaszországban 1900-ban, Portugáliában 1908-ban, Ausztriában 1907-ben léptették életbe ugyanezt. A mai értelemben vett teljes körű borászati szabályozás hazai gyökerei is a múlt század végéig nyúlnak vissza. 1893-ban majd húsz évi előkészítést és parlamenti vitát követően lépett hatályba a XXIII. törvényczikk a mesterséges borok készítésének és forgalomba hozatalának tilalmazásáról, a mai bortörvény jogelődje. Ez a maga korában mind tartalmában, mind megalkotásának tényében Európában is korszerű jogszabály volt. Az 1908. évi XLVII., az 1924. évi IX. és az 1936. évi V. törvénycikk révén 1959-ig rendszeresen karbantartott, nemzetközi színvonalú törvényi szintű szabályozás volt érvényben a hazai szőlő- és bortermelést illetően. Az 1959-ben hatályba lépett 23. számú törvényerejű rendelet még néhány tekintetben az 1936-os törvény szellemének megfelelően rendelkezett, az 1970. évi 36. törvényerejű rendelet azonban (amely 1997-ig élt) már koncepciójában is eltért az előbbi szabályozási gyakorlattól. Szakmai, eljárási és szankcionálásra vonatkozó részeiben a korábbi jogszabályhoz mérten lényegesen rövidített formában lépett életbe. Így nemcsak formailag, hanem tartalmilag is elvesztette törvényi jellegét. A végrehajtására kiadott, többször módosított 40/1977. (XI. 29.) MÉM rendelet, valamint a kapcsolódó jogszabályok szerepe megnőtt. Ez a szakzsargonban bortörvénynek nevezett rendeletegyüttes az 1990-es évek közepére többszöri módosítása, aktualizálása ellenére már nem volt képes teljeskörűen ellátni a szőlő- és borgazdálkodás megváltozott viszonyai közötti szabályozási feladatokat. Összhangot kellett teremteni a szakmai szabályok, a nemzetközi gyakorlat, az élelmiszertörvény (1995. évi XC. törvény) és a szeszipari termékekre vonatkozó normák között. A termék-előállítás szabályait be kellett illeszteni a hegyközségekről szóló 1994. évi CII. törvény és a gazdasági törvények révén kialakult szabályozási környezetbe. Szempont volt az Európai Unió előírásaihoz való közelítés is, ugyanakkor a bortörvényt alkalmassá kellett tenni a csatlakozási felkészülés során a magyar érdekek markáns nevesítésére. A törvény révén hatékonyabbá kellett tenni a fogyasztókat megtévesztő, hamis termékek előállítása elleni fellépést is, ezért hatékonyabb szankciórendszert kellett életbe léptetni az egyre szaporodó jogellenes cselekmények visszaszorítására.