ÜGYFELES Tisztelt Legfelsőbb Bíróság!... korábban meghatalmazással igazolt jogi képviselőim útján a Pest megyei Rendőr-főkapitányság alperes ellen nyomozói pótlék megfizetése iránt indított perében, a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 270. (1) és (2) bekezdése alapján, a 272. (1) bekezdésében biztosított törvényes határidőn belül, a Pest Megyei Bíróság 8.Mf.21.908/3. számú jogerős ítélete ellen. felülvizsgálati kérelmet Terjesztek elő, s kérem a T. Legfelsőbb Bíróságot, hogy a támadott jogerős ítéletet a Pest Megyei Munkaügyi Bíróság 1.M.394/2007/14. sorszámú ítéletére is kiterjedően vizsgálja felül, és a Pp. 275. (4) bekezdése alapján a felülvizsgálattal támadott jogerős ítélet helyett a kereseti kérelmemnek helyt adva, állapítsa meg miszerint felperes jogosult nyomozói pótlékra. Álláspontom szerint a Pest Megyei Bíróság jelen felülvizsgálati kérelemmel támadott jogerős ítélete jogszabályt sért, az alábbi indokok alapján. A fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. Tv. (továbbiakban: Hszt.) 254. (2)-(3) bekezdése értelmében: (2) A 104. -ban meghatározott pótlékokon felül a hivatásos állomány tagját az illetményalap százalékában pótlékok illetik meg. A pótlékok mértéke /a)pont/ egy hónapra számítva: nyomozói pótlék 2004. január 04. 2005. december 31. között 20%, 2006. január 01. 2007. január 04. között 65%. Hszt. Végrehajtásáról szóló 140/1996. (VIII. 31.) Kormányrendelet 54. (1)-(2) bekezdése szerint: (1) Nyomozói pótlékra jogosult, aki beosztása ellátása során bűnügyi megelőző és felderítő tevékenységet folytat.
(2) A pótlékra jogosító beosztásokat miniszteri rendelet tartalmazza. Ennek megfelelően a belügyminiszter irányítása alatt álló fegyveres szervek hivatásos állományú tagjai illetményének és egyéb juttatásának megállapításáról, valamint a folyósítás szabályiról szóló 20/1997. (III.19.) BM rendelet (továbbiakban: BM rendelet) 2. számú mellékletének III. pontja felsorolja a nyomozói pótlékra jogosító beosztásokat, ennek az utolsó gondolatjeles bekezdése vonatkozik rám: a rendőrségnél: - előadó (megelőzési), - főelőadói (megelőzési), - kiemelt főelőadó (megelőzési), - technikus (bűnügyi), - fő technikus (bűnügyi), - kiemelt főtechnikus (bűnügyi), - nyomozó, - főnyomozó - kiemelt főnyomozó, - vizsgáló, - fővizsgáló, - katonai vétségek nyomozását végző fegyelmi előadó, főelőadó, kiemelt főelőadó, - helyszínelő és balesetvizsgáló, amennyiben bűnügyi megelőző, felderítő feladatot ténylegesen ellát, - helyszínelő, amennyiben bűnügyi megelőző, felderítő feladatot ténylegesen ellát, - körzeti megbízott, amennyiben bűnügyi megelőző, felderítő feladatot ténylegesen ellát, - valamint a felsoroltak szolgálati elöljárói osztályvezető szintig, amennyiben bűnügyi megelőző, felderítő és vizsgálati feladatot ténylegesen ellátnak. A II. fokú Bíróság ítélete 3. oldalának utolsó előtti bekezdésében a szolgálati elöljáróról ekképpen rendelkezett: A jogszabály szövegének megfogalmazása egyértelműen arra utal, hogy osztályvezető szintig kell nézni, ami azt jelenti, hogy az ott írt beosztásokban dolgozóknak azt a vezetői hierarchiában szereplő mindenkori szolgálati elöljáróját kell tekinteni, aki a szervezeti struktúrában alosztályvezetők, osztályvezető, amennyiben ténylegesen végez bűnügyi megelőző és felderítő munkát.
Véleményem szerint megfelelően kell elhatárolni a szolgálati elöljáró és a szerv vezetőjének átruházott jogkörében való eljárást. Ezen két intézmény ugyanis az elöljárói viszony két különböző fokát jelenti; egymástól eltérő jogosultságokkal és kötelességekkel. A szolgálati elöljáró ugyanis egy sokkal szűkebb jogosultságokkal felruházott elöljárói jogviszonyt jelent, melynek fogalmát mind a Hszt., mind a Rendőrség Szolgálati Szabályzatáról szóló 3/1995. (III.1.) BM rendelet (továbbiakban RSZSZ) gyakorlatilag azonos módon határoz meg. Szolgálati elöljáró: a hivatásos állomány tagjával szemben a magasabb szolgálati beosztásánál fogva parancs, intézkedés kiadására vagy munkáltatói jogkör gyakorlására jogosult személy (Hszt. 2. (1) bek.). Elöljáró az, akinek a rendőr szolgálati beosztás, külön parancs vagy utasítás alapján, akár ideiglenes jelleggel is alá van rendelve, és akinek az alárendelt részére parancsadási, utasítási joga van (RSZSZ 92. (1) bek.). A szerv vezetője pedig az állományilletékes parancsnok, vagyis az az általános munkáltatói jogkört gyakorló elöljáró, aki a fegyveres szerv olyan szervezeti egységét vezeti, amely önálló állománytáblával rendelkezik; gyakorolja mindazon munkáltatói jogokat, és teljesíti azokat a kötelezettségeket, amelyeket a törvény nem határoz meg más parancsnok, vezető részére (Hszt. 2. 0 b) pont). Érdemes továbbá megvizsgálni a Hszt. 2. (1) bekezdéséhez kapcsolódóan (magasabb szolgálati beosztásánál fogva), hogy mit jelent a magasabb beosztás, erről a 9/1997. (II. 12.) BM rendelet (továbbiakban BMr.)- a belügyminiszter irányítása alá tartozó szervek, valamint az önkormányzati tűzoltóság szolgálati viszonyban álló tagjai szolgálati viszonyának egyes kérdéseiről és a személyügyi igazítás rendjéről 13. (1) bekezdése rendelkezik: Magasabb beosztásnak minősül az a munkakör, amely magasabb beosztási kategóriába tartozik, illetve vezetői beosztások esetén magasabb a szervezeti struktúrában elfoglalt helye. A II. fokú bíróság okfejtése tehát álláspontom szerint nem helytálló, hiszen egyértelműen csak a vezetői hierarchiára összpontosít; míg a BM rendelet 2. számú mellékletének III. pontjának utolsó gondolatjeles bekezdéséből és a BMr. 13. (1) bekezdéséből ez egyértelműen nem következik. Véleményem szerint a BMr. Hivatkozott bekezdésének első része vonatkozik a tárgybani ügyre, azaz, magasabb beosztásnak minősül az a
munkakör, amely magasabb beosztási kategóriába tartozik. A vezetői beosztásokról a Hszt. 100. (3) bekezdése ekképpen rendelkezik: A vezetői beosztást betöltő hivatásos állományúak beosztási illetményét a vezetői munkakörökhöz rendelt és a 6/B. számú mellékletben meghatározott szorzószámok alapján kell megállapítani. A 6/B. számú melléklet szerint: Vezetők beosztási illetménytáblázata - országos parancsnok - országos parancsnokhelyettes - budapesti rendőrfőkapitány, a fővárosi tűzoltó parancsnok, a Vám-és Pénzügyőrség Közép Magyarországi Regionális parancsnoka, a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok igazgatói, a fővárosi polgári védelmi igazgató - főosztályvezető - főosztályvezető-helyettes - osztályvezető Mindezek alapján megállapítható, hogy téves a II. fokú bíróság megközelítése, hiszen a vezetői beosztások körét, maga a jogszabály osztályvezetői szinttől nevesíti. Az első gondolatmenet szerint a két jogviszony közötti különbséget egyértelműen kifejezi az a tény is, hogy egyazon szakaszban két különböző pontban kerültek értelmezésre. Álláspontom szerint tehát azt szükséges vizsgálni, hogy a nyomozói pótlékra jogosultság szempontjából melyik elöljárót nevesíti a jogszabály, s ezen kritériumnak megfelelek-e. Az ügyeletes hivatali munkaidőn túl szolgálati elöljáró (I.). ezen időszaktól pedig már a szerv vezetőjének (II.) korlátozott jogkörét is gyakorolja. I. Ennek oka az, hogy az ügyeletes beosztásra tekintettel az alárendeltek felé parancsadási, utasításai joggal bírnak. Mindezt ráadásul a munkaidejük nagyobb részében (hétköznap 16.00-08.00 óra között, így a 24 órából 16 órában, míg a szombaton, vasárnap, munkaszüneti napon pedig 24 órában) teszi, bár kiemelném, hogy a jogszabály a nyomozói pótlékra jogosító feltételeknél semmilyen ilyen jellegű megkötést, korlátozást nem tartalmaz. A magasabb beosztása pedig a belügyminiszter irányítása alátartozó
szervek és az önkormányzati tűzoltóság hivatásos szolgálati viszonyban álló tagjaival kapcsolatos munkáltatói jogkörök szabályozásáról, valamint e szerveknél rendszeresített hivatásos beosztások meghatározásáról szóló 11/1997. (II. 18.) BM rendelet 2. számú mellékletéből következik, ugyanis a felperesi ügyeletesi beosztás a I/IV. beosztási kategóriában szerepel, szemben például a nyomozói pótlékban (is) részesülő alacsonyabb beosztásban szereplő I/III. nyomozóvak, vizsgálóval; valamint az ugyancsak alacsonyabb beosztásban lévő II/II. járőrrel, szintén alacsonyabb beosztásban lévő II/III. körzeti megbízottal. Álláspontom szerint az, hogy a szolgálati időm alatt előfordulhatott az, hogy velem azonos besorolású főnyomozót, vagy fővizsgálót is be kellett volna rendelnem a többi alacsonyabb besorolású nyomozóval, vizsgálóval, járőrrel együtt, az terhemre nem róható. (Különös tekintettel arra, hogy tekintetükben is parancs és utasítás adási jogosultságom volt.) A kapitányság vizsgálói és nyomozói állománya nagy általánosságban nálam (ügyeletes tisztnél) alacsonyabb besorolású és rendfokozatú munkatársak voltak. A jogszabályszövegből nem állapítható meg, hogy ha egy személy is volt a berendeltek között, akiknek velem azonos beosztása volt, míg a többiek valamennyien alacsonyabb beosztásúak voltak, akkor a nyomozói pótlékra való jogosultság feltétele nem állna esetemben (kizáró feltétel ez nem lehet). Az ügyeletesi beosztást és akár a főnyomozói beosztást összehasonlítva a fentiek alapján, kiemelve az ügyeletesi beosztással járó szerv vezetőjének jogkörében való eljárást, egyértelműen megállapítható előbbi nagyobb felelőssége és szélesebb hatásköre. A mindennapok során is szükséges, hogy a két fenti beosztásban lévők közül egyértelműen kiderüljön, hogy ki minősül a másikkal szemben is szolgálati elöljárónak, s erre tekintettel kinek van a másik felé is parancsadási joga és egybe kötelezettsége. Az alperes által csatolt állománytábla 2007. évre szólt, (követelésem 2004. január 04. 2007. január 04. napjáig terjedt) és ezt vette figyelembe a bíróság. Véleményem szerint 2004., 2005., 2006. évre is be kellett volna csatolni az állománytáblát, hiszen 2007. évből csupán 4 nap (január 04. napjáig) volt a tárgybani időszak. Megjegyezni kívánom, hogy az alperes által csatolt 2007. évi állománytáblából megállapítható, hogy nálam magasabb beosztású kiemelt főnyomozó és fővizsgáló csupán két személy volt. Álláspontom szerint a fenti okfejtésre tekintettel, vizsgálni kellett volna azt is, hogy az ügyeleti szolgálatom ideje alatt egyáltalán volte olyan beosztású személy, aki velem azonos, vagy nálam magasabb beosztású volt; illetőleg, ilyen személyek berendelése (pl. forrónyomos szolgálat) egyáltalán megtörtént-e.
II. Az RSZSZ 78. (2) bekezdése szerint: Az ügyeleti szolgálatot ellátó (ügyeletes) a hivatali munkaidőn kívül, külön rendelkezésben meghatározott körben, a szerv vezetőjének jogkörét gyakorolja. A szerv vezetőjének korlátozott jogköre, pedig parancsadási jogot, hanem korlátozott munkáltatói jogkört is jelent. Ezen jogkör azonban tágabb, s egyértelműen a szolgálati elöljárói jogokat is magában foglalja. Hivatkozom továbbá a rendőrség ügyeleti szolgálata és a közreműködésével teljesítendő jelentési kötelezettség rendjéről szóló 22/1999. (XI. 15.) ORFK utasítás 12. pontjára is: Az ügyeletesek a szervezeti s működési szabályzatban meghatározott vezető (továbbiakban: Vezető) közvetlen alárendeltségében végzik a belső rendelkezésekben meghatározott tevékenységüket. Az ügyeletesek a szer vezetőjének távollétében, annak nevében járnak el. Miután a Pest Megyei Rendőrfőkapitányság Szentendrei Rendőrkapitányság Hivatalánál láttam el ügyeletesi feladatokat, ezért rám a Szentendrei Rendőrkapitányság Ügyrendje (továbbiakban Ügyrend) az irányadó. Az Ügyrend 40.) pontja a Rendőrkapitányság Hivatalát idézi, annak a.) és b.) pontja szerint: a.) Ellátja az ügyeleti szolgálaton keresztül a rendőrhatóság folyamatos érdekében a hatáskörébe utalt feladatokat. b.) Az ügyeleti szolgálat hivatali időn túl a külön rendelkezésekben meghatározott rendőrhatósági jogköröket is gyakorolhatja. Az Ügyrend IV. fejezete foglalkozik a kapitányságvezető részére jogszabályban megállapított, egyes jogkörök gyakorlásának átruházásáról, az Ügyrend 10.) pontja értelmében: Hivatali időn túl a rendőrkapitányságon az ügyeleti szolgálatot ellátó (ügyeletes tiszt) a külön rendelkezések szerint gyakorolja a rendőrkapitány jogkörét, megteszi a kapitány nevében az elsődleges intézkedéseket. Az alperes olyan belső intézkedést nem tudott benyújtani, mely meghatározná azt, hogy az ügyeletes a hivatali időn túl milyen rendőrhatósági jogköröket gyakorolhat. A gyakorlatban egy napunk az alábbiak szerint történt (elsődlegesen délután 16.00-tól, illetve hétvégén, vagy munkanapokon), amikor beérkezett az ügy, akkor annak én adtam ügyszámot és elrendeltem a nyomozást. Ha egyszerű megítélési ügy volt (pld.: bolti lopás), akkor gyanúsítottként én hallgattam meg az elkövetőt. Amennyiben bonyolultabb ügyről volt szó, akkor berendeltem vagy kiküldtem a helyszínre a készenléti szolgálatot, a járőrszolgálatot, vagy az ügyeletes parancsnokot (csak kiemelt ügyekben pld. túszejtés), akik az én utasításaim szerint jártak el. Az ügyben keletkezett valamennyi határozatot én írtam alá. Amennyiben kényszerítő eszköz került alkalmazásra (pld.: bilincs), azt jelezték számomra, természetesen ezt írásban, és szóban is. Erről un.
Bilincskivizsgálásról szóló jegyzőkönyv készült, melyet az ügyeletes tiszt írt alá. Az őrizetbe vételről én döntöttem, illetve az erről szóló határozatot is én írtam alá. A körözés kiadása, visszavonása és az erről szóló határozat elrendelése is az én kompetenciám volt. A fiatalkorú eltűnt személyek esetében a tanúmeghallgatási jegyzőkönyv elkészítése is a feladataim részét képezték. A ROBOTZSARU rendszerben keletkezett ügyekben (a kollégák által számítógépre rögzített anyagok tekintetében) ellenőrzési, illetve hitelesítési joga van az ügyeletes tisztnek. Az őrizetbe vételről külön is rendelkezik a belügyminiszter irányítása alá tartozó nyomozó hatóságok nyomozásának részletes szabályairól és a nyomozási cselekmények jegyzőkönyv helyett más módon való rögzítésének szabályáról szóló 23/2003. (VI. 24.) BM-IM együttes rendelet 62. (1) bekezdése: Az őrizetbe vétel elrendelésére a nyomozó szerv vezetője, akadályoztatása esetén erre kijelölt helyettese, továbbá hivatali időn kívül az ügyelet vezetője, illetve az ügyeletes tiszt jogosult. Munkám során mindvégig nyomon követhető az, hogy én utasítom az állományt arra, hogy milyen területre menjen ki, ott milyen jellegű feladatot végezzen el. A felsősség az enyém, egyrészt az utasítások miatt, másrészt padig azért, mert valamennyi iratot (határozatot) én írok alá. Mindez megerősíti azt az állításomat, hogy ezen állomány szolgálati elöljárójaként kellett eljárnom munkám során. A gyakorlatban tehát a hétvégén, ünnepnapokon és a hivatali munkaidőt követően a végrehajtói állományt nem az alosztály és az osztályvezetők irányítják, illetve utasítják, ezt a feladatot az ügyeletes/ek végzik (ebből következően a bűnügyi megelőző és felderítő munkát is végezzük). A nyomozói pótlékra jogosító másik feltételt, vagyis a bűnügyi megelőző, felderítő és vizsgálati feladatok végzését az eljáró bíróságok teljes körűen feltárták, s annak tényét meg is állapították. Mindezen tények, álláspontom szerint megalapozzák a nyomozói pótlékra való jogosultságomat. Álláspontom szerint tehát, a jogerős ítélet jogszabályt sértett, melyre tekintettel kérem tisztelettel a Legfelsőbb Bíróságot a Pp. 275. (4) bekezdése alapján
- a jogszabálysértő határozat hatályon kívüli helyezésére, és - mivel a döntéshez szükséges tények megállapíthatóak, helyette a jogszabályoknak megfelelő új határozat hozatalára. Budapest, 2008. október Tisztelettel: felperes