I,""',.C' " ~,,' ' "'-,:; :1. Fõvárosi Ítélõtábla 6.Pf.21.945/2009/4. ;i C~ c,,':;,} e,-"",,". ~J:.;~i~:;.{~~.,~ '{it 11""" -:~;.,;:~~~y ~!"'.'.~f':l~..., -. ~...',.!,o.,,,\ "~C A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Fõvárosi Ítélõtábla a Béhm Ügyvédi Iroda (ügyintézõ; dr. Béhm Lajos ügyvéd, 1083 Budapest, Baross u. 119/a) által képviselt Fogyasztói Jogérvényesítõ Szervezet (1096 Budapest, Thaly K. u. 22-24. 1/4) felperesnek, a dr. Lotz Attila ügyvéd (1026 Budapest, Pasaréti út 59.) és dr. Bertus Péter jogtanácsos által képviselt MÁV-START Vasúti Személyszállító Zártkörûen mú'ködõ Részvénytársaság (1087 Budapest, Kerepesi út 1-5.) alperes ellen, általános szerzõdési feltétel érvénytelenségének megállapítása iránt indított perében, a Fõvárosi Bíróság 2009. október 2. napján meghozott, 15.P.24.237/2008/17. számú ítélete ellen, a felperes részérõl 19., míg az alperes részérõl 18. sorszám alatt elõterjesztett fellebbezés folytán, meghozta a következõ ítéletet: A Fõvárosi Ítélõtábla az elsõfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja, és az alperes által 2007. szeptember 7. napja és 2009. november 14. napja között alkalmazott Személyszállítási Üzletszabályzat elnevezésû általános szerzõdési feltételei fogyasztói szerzõdések részévé váló 183. KF., 184. KF., 188. KF., 190. KF., 191. KF., 193. KF. számú kikötései, a 187. KF. számú kikötés a) pontjának második bekezdése, továbbá 189. KF. számú kikötésének "kártérítés" szövegrésze az alperes sei szerzõdõ valamennyi félre kiterjedõ hatállyal érvénytelen. Kötelezi az alperest, hogy az alábbi közleményt saját költségén két országos napilap egymást követõ két lapszámában 30 napon belül, míg honlapjának kezdõlapján 15 napon belül tegye közzé: "k ö z 1 e mén y A Fõvárosi Ítélõtábla a 2010. május 7. napján kihirdetett jogerõs ítéletével megállapította, hogya MÁ V -START Vasúti Személyszállító Zrt. Személyszállítási Üzletszabályzatának fogyasztói szerzõdések részévé vált 183. KF. számú kikötése, mely szerint, Vonatkimaradás esetén a kártérítésre való jogosultságot az indulási állomás ügyeletes alkalmazottja,~~ ~i~~'~,;
6.Pf.21.945/2009/3. 2.. igazolja', valamennyi, a MÁ V-START Zrt-vel szerzõdõ félre kiterjedõ hatállyal érvénytelen. V gyancsak megállapította a jogerõs ítélet az üzletszabályzat fogyasztói szerzõdések részévé vált 184. KF. számú kikötésének a fentiek szerinti érvénytelenségét, amely szerint,vonatkésés esetén az érkezési állomás ügyeletes alkalmazottja igazolja a kártérítésre való jogosultságot'. E kikötések azért érvénytelenek, mert a jóhiszemûség és tisztesség követelményének megsértésével a feleknek a szerzõdésbõl eredõ jogai és kötelezettségei közötti egyens?lyt egyoldalúan és indokolatlanul a fogyasztó hátrányára bont ják meg azáltal, hogy ama V- START Zrt-t egyoldalúan jogosítják fel a vasúti személyszállítási szerzõdé szerzõdésszerû teljesítésének megállapítására. A jogerõs ítélet megállapította a 187. KF. számú kikötés a) pontja második bekezdésének a fentiek szerinti érvénytelenségét, amely szerint,ha az utas ilyen esetben az utazásról nem mond le és elutazik a késett vonattal, a kártérítésre (pót- helyjegy, helyjegy díj ának visszatérítésére) jogosító késési idõt a felszállás elõtt közölt módosított indulási idõhöz viszonyítva kell számítani'. A kikötés azért érvénytelen, mert a jóhiszemûség és tisztesség követelményének megsértésével a feleknek a szerzõdésbõl eredõ jogai és kötelezettségei közötti egyensúlyt egyoldalúan és indokolatlanul a fogyasztó hátrányára bont ják meg azáltal, hogy részben kizárja a fogyasztó jogszabályon alapuló jogainak gyakorlását a MÁV -START Zrt. szerzõdésszegése esetére. A jogerõs ítélet megállapította az üzletszabályzat fogyasztói szerzõdések részévé váló 188. KF. számú kikötése fentiek szerinti érvénytelenségét, amely szerint,nem fizet a vasút kártérítést a nemzetközi vonat külföldi vonalszakaszon bekövetkezett késése, vagy kimaradás a esetén.' V gyancsak megállapította a jogerõs ítélet a 189. KF. számú kikötés kiemelt szövegrészének fentiek szerinti érvénytelenségét, amely szerint 'Ha a nemzetközi vonat a belföldi forgalomban pót- és helyjegyköteles, vagy helyjegyköteles vonatként közlekedik, a vasút mentesül a külföldi szakaszon bekövetkezett késés miatti kártérítés, a pót- és helyjegy, a helyjegy árának visszatérítési kötelezettsége alól'. E kikötések azért érvénytelenek, mert a jóhiszemûség és tisztesség követelményének megsértésével a feleknek a szerzõdésbó1 eredõ jogai és kötelezettségei közötti egyensúlyt egyoldalúan és indokolatlanul a fogyasztó hátrányára bont ják meg azáltal, hogy annak megkülönböztetése nélkül zárja ki a nemzetközi vonat külföldi vonalszakaszán bekövetkezõ késéssel, vagy kimaradással kapcsolatos kártérítési kötelezettséget, hogy a fogyasztó belföldi, vagy nemzetközi vasúti személyszállítási szerzõdést kötött. Az utóbbiak esetében ugyanis a 2006. évi LXXVII. törvénnyel kihirdetett Nemzetközi Vasúti Fuvarozási Egyezményt Kiegészítõ Nemzetközi Vasúti Személyszállítási Szerzõdésre vonatkozó Egységes Szabályok (CIV) értelmében nemzetközi vasúti személyszállítás esetében a fuvarozó felelõs más olyan személyekért is, akik a fuvarozással kapcsolatos feladatait végzik. Ezáltal a kikötések jogszabályba is ütköznek.
- 6.Pf.21.945/2009/3. 3 L A jogerõs ítélet megállapította a 190. KF. számú kikötés fentiek szerinti érvénytelenségét, amely szerint,nem kötelezett a vasút kártérítés fizetésére a csak pót jegy köteles vonat késése vagy kimaradás a esetén. ' A kikötés azért érvénytelen, mert a jóhiszemûség és tisztesség követelményének megsértésével a feleknek a szerzõdésbó1 eredõ jogai és kötelezettségei közötti egyensúlyt egyoldalúan és indokolatlanul a fogyasztó hátrányára bont ják meg azáltal, hogy a csupán pótjegyköteles vonatok esetében kizárja a fogyasztó jogszabályon alapuló jogait a MA V- START Zrt. szerzõdésszegése esetére. A jogerõs ítélet megállapította az üzletszabályzat fogyasztói szerzõdés részévé váló 191. KF. számú kikötésének a fentiek szerint az érvénytelenségét, amely szerint,a helybiztosítással közlekedõ belföldi vonat tizenöt percen túli késése esetén a vasút az utast oly módon kártalanít ja, hogy pót- és hely jegyének, hely jegyének árát - feltéve, hogy az utas kártérítésigényt nem kíván benyújtani - a vonat megérkezését követõ nap huszonnegyedik órájáig téríti vissza a vonat által érintett állomás személypénztárában'. A kikötés azért érvénytelen, mert a jóhiszemûség és tisztesség követelményének megsértésével a feleknek a szerzõdésbõl eredõ jogai és kötelezettségei közötti egyensúlyt egyoldalúan és indokolatlanul a fogyasztó hátrányára bont ják meg azáltal, hogy a vonat megérkezését követõ nap huszonnegyedik órájáig a jegyár visszatérítési lehetõségét szükségtelenül korlátozza a vonattal érintett állomások személypénztáraira. A jogerõs ítélet megállapította az üzletszabályzat fogyasztói szerzõdés részévé váló 193. KF. számú kikötésének a fentiek szerint érvénytelenségét, amely szerint,az utasnak a kártalanítási igényhez csatolnia kell ment jegyét, pót- és hely jegyét, hely jegyét.' A kikötés azért érvénytelen, mert a jóhiszemûség és tisztesség követelményének megsértésével a feleknek a szerzõdésbõl eredõ jogai és kötelezettségei közötti egyensúlyt egyoldalúan és indokolatlanul a fogyasztó hátrányára bont ják meg azáltal, hogya kártalanítás szóhasználat alapján nem dönthetõ el, hogyakártérítéshez, vagy a jegyár visszatérítéshez szükséges a jegyek csatolása. Emellett arra az esetre ha a fogyasztó nem személyesen, hanem postai úton intézi a visszatérítési, illetve kártérítési igényét, az eredeti okiratok elküldésével kiszolgáltatott helyzetbe kerül azoknak akár a postai szolgáltatónál, akár az alperesnél történõ elvesztés esetére." A felperes elsõfokú perköltségfizetés kötelezettségét mellõzi, míg az alperes kereseti illetéktérítési kötelezettségét 10.500 (tízezer-ötszáz) forintra felemeli, az állam terhén maradó illeték összegét 10.500 (tízezer-ötszáz) forintra leszállítja. Mellõzi a kikötések tisztességtelenségének megállapítását. Ezt meghaladóan az elsõfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kimondja, hogy a felek a fellebbezési eljárásban felmerült költségeiket maguk viselik.
6.Pf.21.945/2009/3. 4 Kötelezi az alperest, hogy térítsen meg az államnak felhívásra 11.000 (tizenegyezer) forint fellebbezési eljárási illetéket, megállapítja továbbá, hogy 12.000 (tizenkettõezer) forint fellebbezési eljárási illeték az állam terhén marad. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás A felperes közérdekû keresetében az alperes személyszállítási üzletszabályzatának a vonatkimaradással, illetve vonatkéséssel összefüggõ kártérítési jogosultság igazolásának feltételeire vonatkozó 183. KF. és 184. KF. számú kikötései, a kártérítési kötelezettség alóli mentesiliést szabályozó 185. KF. számú kikötése, az utazásról való lemondást szabályozó, 187. KF. számú kikötésének a késési idõ számítás ára vonatkozó a) pont második ci bekezdésének, a nemzetközi vonatok, külföldi vonalszakaszon bekövetkezõ késésévei vagy 1 kimaradás ával kapcsolatos kártérítést, illetve a pót- és helyjegy, valamint a helyjegy árának visszatérítését kizáró 188. KF. és 189. KF. számú kikötései, a csak pótjegyköteles vonat késése vagy kimaradás a miatti kártérítési kötelezettséget kizáró 190. KF. számú kikötése, a 1 pót- és helyjegy, illetve helyjegy árának visszatérítési rendjét szabályozó 191. KF. és 193. KF. számú, továbbá a kártalanítási kötelezettséget vis maior esetére kizáró 192. KF. számú kikötése és a kártérítési igény rendezését szabályozó 194. KF. számú kikötés érvénytelenségének megállapítását kérte. A kifogásolt kikötések érvénytelenségét részben jogszabályba ütközésre, részben azok tisztességtelenségére alapította. Kérte továbbá, hogya bíróság kötelezze az alperest közlemény közzétételére. Az alperes ellenkérelmében a jogszabályba ütközést és tisztességtelenséget vitatva kérte a kereset elutasítását. Az elsõfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperes üzletszabályzatának 187. KF. számú kikötése a) pontja második bekezdésének az a rendelkezése, mely szerint a késési idõt a felszállás elõtt közölt módosított indulási idõhöz kell számítani, továbbá 191. KF. számú kikötésének azon rendelkezése, mely szerint az alperes helybiztosítással közlekedõ belföldi vonat 30 percet meghaladó késése esetén is csak a vonat által érintett állomás, és nem bármely állomás személypénztárában teszi lehetõvé a vonat megérkezését követõ huszonnegyedik óráig a pót- és helyjegy, helyjegy árának visszatérítését, tisztességtelen szerzõdési kikötések, és az alperessei szerzõdõ valamennyi félre kiterjedõ hatállyal érvénytelenek. Kötelezte az alperest, hogy saját költségén gondoskodjon a kikötések érvénytelensé~ének megállapítására vonatkozó közleménynek napilapokban, honlapján, továbbá a MA V-INFORM adásaiban történõ közzétételéró1, valamint a vasútállomásokon történõ kifüggesztésérõl. Elõírta, hogy a közlemény tartalmazza az ítélet rendelkezõ részét szó szerint, továbbá az indokolásnak a kikötés tisztességtelenségtelen jellegét alátámasztó érveit. Emellett a felperest perköltség megfizetésére kötelezte, továbbá rendelkezett a le nem rótt kereseti illeték viseléséró1 is. Az elsõfokú bíróság az egyes kifogásolt általános szerzõdési feltételek érvénytelenségének körében az alábbiakkal indokolta döntését: A 183. és 184. KF. számú kikötések nem minõsülnek a felelõsséget kizáró vagy korlátozó kikötésnek, mivel nem azt tartalmazzák, hogy a kártérítésre vonatkozó jogosultságnak az
. 6.Pf.21.945/2009/3. 5 állomás ügyeletes alkalmazottja által kiadott igazolás a kizárólagos alapja. A kikötés helyes értelmezése szerint az alperes az igazolás kiállításával ismeri el a szerzõdésszegést. Mivel nincs kikötve, hogy az igazolás beszerzésének hiányában az utas igényérvényesítési lehetõsége kizárt, e kikötések csupán lehetõséget biztosítanak az utasnak arra, hogya kártérítésigény jogosultságát az alperes elismerõ nyilatkozatával igazolja. Ezért e kikötések nem ütköznek a 10/1997. (1.28.) Korm. rendelet (Vasúti Rendelet) 20. -ába, ezáltal a Ptk. 200. (2) bekezdése szerinti érvénytelenségi ok nem áll fenn. E kikötések nem zárják ki és nem korlátozzák a fogyasztónak a jogszabályon, illetve megállapodás on alapuló igényérvényesítési lehetõségeit sem, és a teljesítés szerzõdésszerûségének megállapítására sem kizárólag az alperest jogosítják fel. A 185. KF. és 192. KF. számú kikötések az alperes kártérítés felelõsség alóli mentesülését erõhatalom esetére korlátozzák, az elõbbi a vis maiomak minõsülõ eseteket példálózva sorolja fel. Az ilyennek minõsített esemény kihatásait az utas vitathatja, ezáltal a kikötések nem ütköznek jogszabályba, a Ptk. 200. (2) bekezdése alapján nem érvénytelenek. A kikötések nem tartalmaznak olyan rendelkezést, amely kizárólagosan az alperest jogosítaná fel a teljesítés szerzõdésszerûségének megállapítására, nem tartalmaznak a fogyasztót teljesítésre kötelezõ rendelkezést és nem zárják ki vagy korlátozzák a fogyasztót jogszabályon vagy a felek megállapodásán alapuló igényérvényesítési lehetõségét. A 187. KF. számú kikötés a) pontja a Vasúti Rendelet 20. - ától eltérõen, amelyacélállomásra bármely okból történõ késedelmes megérkezést minõsíti olyan szerzõdésszegésnek, amely a helyjegy, illetve pót jegy díjának visszafizetési kötelezettségét váltja ki, a kifogásolt kikötés szerinti számítási mód alkalmazása korlátozza az utas jogszabályon alapuló jogait. Ezáltal a 18/1999. (II. 5.) Korm. rendelet (Korm. R.) 2. h) pontja értelmében tisztességtelennek minõsül. Emellett jogszabályba ütközõként a Ptk. 200. (2) bekezdése alapján is érvénytelen. Mivel a Vasúti Rendelet 20. -a belföldi közforgalmi menetrend szerinti vasúti személyszállításra alkalmazandó, és az üzletszabályzat a nemzetközi szerzõdés alapján belföldi szabályozási körbe utalt kérdéseknek kizárólag a nemzetközi személyszállítás esetében alkalmazott kiegészítõ feltételeit tartalmazza, a CIV. 32. cikk 3. -a szerint a nemzeti jog irányadó abban a kérdésben, hogy a fuvarozó köteles-e és milyen mértékben kártérítést nyújtani. A Vasúti Rendelet 20. -a a vonat kimaradás a és késedelme esetére állapítja meg a vasúttársaság felelõsségére vonatkozó szabályokat, a rendelet szabályai a külföldi vonalszakaszon bekövetkezett késés és kimaradás esetén nem alkalmazhatók. Ezért a Vasúti Rendelet 20. - a alapján a külföldi vonalszakaszon bekövetkezett késés miatt akkor sem köteles a vasút kártérítésre vagy a helyjegy, illetve pót jegy díjának visszatérítésére, ha a vonat a belföldi forgalomban pót- és helyjegy köteles vagy helyjegyköteles vonatként közlekedik. A Ptk. 314. (2) bekezdése értelmében jogszabály a felelõsség kizárását vagy korlátozását lehetõvé teszi. A vasúti rendelet hatályából következõen a belföldön bekövetkezett késés és kimaradás esetére korlátozza az alperes kártérítési, illetve visszafizetési kötelezettségét. A 188. KF. és 189. KF. számú kikötések nem ellentétesek a vasúti rendelet hivatkozott rendelkezésével, és tisztességtelennek sem minõsülnek, mivel jogszabályon alapuló jogot nem korlátoznak. A Vasúti Rendelet 20. -a a vonat kimaradása, késedelme miatti felelõsséget arra az esetre állapítja meg, ha az utas az ülõhelyét biztosította. A 190. KF. számú kikötés pót jegy köteles vonatokra vonatkozik, ezért nem ellentétes a Vasúti Rendelet 20. -ával, és a Ptk. 209. (5) bekezdésére figyelemmel nem is tisztességtelen. A 191. KF. számú kikötés helyes értelmezés szerint nem teszi függõvé a kártérítési igényrõl való lemondástól az alperes helyjegy, pót jegy visszafizetési kötelezettségét. Egyértelmûen
. 6.Pf.21.945/2009/3. 7 rendelkezést, egyrészt állítva, hogy pernyertesnek minõsül már azáltal is, hogy ha a bíróság az egyik kifogásolt általános szerzõdési feltétel érvénytelenségét megállapítja. Másrészt sérelmezte, hogy az állam helyett õt kötelezte az alperes perköltségének megtérítésére. Az alperes fellebbezésében az ítélet részbeni megváltoztatásával a kereset teljes elutasítását kérte. Elõadta, hogya 187. KF. számú kikötés nem tisztességtelen, annak tartalma ugyanis megfelel a Ptk. 316. (1) bekezdésében foglaltaknak, mivel az utas a vasúttársaság hibás teljesítésérõl tudva fogadja el a teljesítést. Ezáltal nem zárja ki és nem is korlátozza az utas jogszabályon alapuló jogait az alperes szerzõdésszegésesetére, csupán az említett rendelkezésnek megfelelõ részletszabályt állapít meg. Vitatta, hogy a visszatérítés helyének a vonattal érintett állomás személypénztáraira való korlátozása egyoldalúan az utas hátrányára határozná meg az igényérvényesítés módját. E kikötés a hatályos jogszabályokba sem ütközik. Indokolatlannak minõsítette az elsõfokú bíróság által elrendelt közzététel terjedelmét, mivel 2009. november 15. napjával új üzletszabályzat lépett hatályba. A felek fellebbezési ellenkéreime az elsõ fokú ítélet helybenhagyás ára irányult az ellenérdekû fél jogorvoslati kére Ime által érintett körben. A Fõvárosi Ítélõtábla megállapította, hogya fellebbezések részben megalapozottak. A Fõvárosi Ítélõtábla az elsõ fokú ítélet fellebbezéssel támadott rendelkezéseinekonkrét vizsgálatát megelõzõen szükségesnek ítéli a következõ általános megállapításokat: Az alperes fellebbezési eljárásban tett, és a felperes által nem vitatott bejelentése alapján megállapítható volt, hogy az alperes 2009. november 15. napjától új üzletszabályzatot alkalmaz. Önmagában az, hogy az alperes az ítélethozatalt megelõzõen a közérdekû keresettel érintett feltételek alkalmazásával felhagyott, nem tekinthetõ olyan körülménynek, amely a fogyasztók jogvédelmét szükségtelenné, a keresetet pedig oka fogyottá tenné. Az olyan kikötések esetében ugyanis, amelyekkel összefüggésben a fogyasztók a megkötött és már teljesített szerzõdések tartalmával kapcsolatban igényt érvényesíthetnek a feltétel támasztójával szemben, nem zárható ki a jogvédelem szükségessége. Ezért érdemben kellett vizsgálni e kikötések tekintetében az érvénytelenséget. Ugyanakkor a kifogásolt általános szerzõdési feltételek kizárólag a 2007. szeptember 7. napja és 2009. november 14. napja közötti idóoen válhattak vasúti személyszállítási szerzõdések részévé. Ezért a bíróság kizárólag ebben az idõszakban hatályos üzletszabályzat rendelkezéseit vizsgálhatta. A perben irányadó, 2006. március l-tó1 kezdõdõen hatályos Ptk. 209/B. (1) bekezdés alapján a felperes csupán a fogyasztói szerzõdés részévé váló kikötések tekintetében rendelkezik keresetindítási jogosultsággal. Ezért a bíróság kizárólag a fogyasztói szerzõdések részévé váló kifogásolt kikötések érvénytelenségét állapíthatja meg. A Ptk. 209/A. (2) bekezdése értemében a kikötés tisztességtelenségének jogkövetkezménye a semmisség. A Legfelsõbb Bíróság Polgári Kollégiumának a semmisségi ok hivatalból történõ észlelése kapcsán követendõ eljárással kapcsolatban kialakított 1/2005. számú kollégiumi véleménye (BH2005. 9. szám) nyomán kialakuló bírói gyakorlat szerint a bíróság a kereseti, illetve a jogorvoslati kérelem és ellenkérelem korlátai között a felek külön hivatkozása nélkül, hivatalból is figyelembe veheti az olyan semmisségi okot, amely a
. 6.Pf.2l.945/2009/3. 8 rendelkezésre álló peradatok alapján megállapítható. Ebbó1 következõen a bíróság a kifogásolt kikötések érvénytelenségét olyan, a felperes által meg nem jelölt okból is megállapíthatja, amelynek fennállásáról a rendelkezésre álló peradatok alapján meggyõzõdik. A kikötések tisztességtelenségériek megítélése szempontjából nincs ügydöntõ jelentõsége a feltételek alkalmazási gyakorlatának, kizárólag az bír jelentõséggel, hogy maguk az általános szerzõdési feltételek lehetõvé teszik-e a szerzõdésbõl fakadó jogok és kötelezettségek a jóhiszemûség és tisztesség követelményének sértõ, egyoldalú és indokolatlan eltolódását a fogyasztó hátrányára. Emiatt az általános szerzõdési feltételek alkalmazási gyakorlatának felderítése sem szükséges a perben. A Ptk 207. (2) bekezdésében rögzített értelmezési szabálya (3) bekezdés értelmében az általános szerzõdési feltételek érvénytelenségének megállapítására irányuló eljárásban nem alkalmazható. A vonatkimaradáson, valamint vonatkésésen alapuló kártérítési igény igazolásáról rendelkezõ 183. KF. és 184. KF. számú kikötések tekintetében az elsõfokú bíróság ~ helytállóan állapította meg, hogy azok nem ütköznek a Vasúti Rendelet 20. -ába, ezáltal a 1 Ptk. 200. (2) bekezdése alapján nem semmisek. Azt is helyesen állapította meg az elsõfokú bíróság, hogy e rendelkezések nem zárják ki és nem korlátozzák a fogyasztónak a jogszabályon alapuló igényérvényesítési lehetõségét, illetve az alperes szerzõdésszegése esetén õt jogszabály alapján megilletõ jogokat. Ezáltal a kérdéses kikötések a Korm. R. l. (1) bekezdés i) pontja és 2. h) pontja alapján nem voltak tisztességtelennek minõsíthetõk. Nem értett egyet azonban az ítélõtábla azzal a megállapításával, miszerint a teljesítés szerzõdésszerûségének megállapítására sem kizárólagosan az alperest jogosítják fel a kikötések. Mindkét kikötés úgy rendelkezik, hogy a kártérítésre való jogosultságot az alperes alkalmazottja igazolja. Olyan esetben amikor a kártérítés szerzõdésszegésen, az alperes teljesítésének elmaradás án vagy késedelmén alapul, a kártérítési jogosultság fennállásának igazolása egyszersmind magában foglalja a szerzõdésszegés megállapítását. A kifogásolt általános szerzõdési feltételek az alperes alkalmazottját kifejezett rendelkezéssel jogosítják fel annak egyoldalú megítélésére, hogy az alperes teljesítése szerzõdésszerû volt-e vagy sem. Ezáltal a Korm. R. 1. (1) bekezdés b) pontja, valamint a Ptk. 209. (1) bekezdése alapján tisztességtelennek minõsülnek. Az ítélõtábla a 185. KF. és 192. KF. számú kikötésekkel kapcsolatban mindenben osztja az elsõfokú bíróság álláspontját, ezért indokai megismétlése helyett csupán utal ezekre a pp. 254. (3) bekezdése alapján. Az ítélõtábla a kikötések tisztességtelenségének felperes által megjelölt okaival összefüggésben annyit kíván kiemelni, hogy a kérdéses rende)kezések nem tartalmaznak olyan kifejezett felhatalmazást, amely annak megállapítására jogosítaná az alperest, hogy teljesítése szerzõdésszerû-e, az utast nem kötelezi teljesítésre arra az esetre, ha az alperes nem teljesíti a szerzõdést, továbbá nem zárja ki és nem korlátozza az utas igényérvényesítési lehetõségeit, illetve szerzõdésszegés esetére jogszabályon alapuló jogait. Mindezekre figyelemmel az elsõfokú bíróság jogszabálysértés nélkül utasította el e körben a keresetet.
. 6.Pf.21.945/2009/3. 10, Ennek tükrében vizsgálva a 188. KF., valamint 189. KF. számú kikötéseket, megállapítható, hogy azok ellentétben állnak a 2006. évi LXXVII. törvénnyel kihirdetett Nemzetközi Vasúti Fuvarozási Egyezmény (COTIF) függelékeként közzétett Nemzetközi Vasúti Személyszállítási Szerzõdésre vonatkozó Egységes Szabályok (CIV) 51. cikkének rendelkezéseivel. Eszerint ugyanis a fuvarozó felelõs más személyekért, akiknek a szolgáltatásait a szállítás végrehajtásában igénybe veszi, ha ezek a fuvarozással kapcsolatos feladataikat végzik. A vasúti infrastruktúra-üzemeltetõk olyan személyeknek tekintendó'k, akiknek a szolgáltatásait a szállítás végrehajtására fuvarozó igénybe veszi. A CN 1. cikk 1. -a értelmében e rendelkezést kell alkalmazni minden olyan vasúti személyszállítási szerzõdésre, amelynél a kiindulási és a célállomás két különbözõ tagállamban található. Mindebbõl következõen azokban a vasúti személyszállítási szerzõdésekben, amelyeknél az utas induló és célállomása eltérõ CN tagállamban található, az általános szerzõdési feltétel érvényesen nem zárhatja ki a külföldi vonalszakaszon bekövetkezõ késés, illetve vonatkimaradás miatti kártérítési felelõsségét. Ugyanakkor nincs akadálya annak, hogy az alperes a belföldi személyszállítási szerzõdések körében az ilyen esetekre kizárja a kártérítési felelõsségét. A belföldi utas tekintetében ugyanis a vállalkozási szerzõdés teljesítéséhez sem a külföldi vasúti fuvarozó, sem pedig a külföldi infrastruktúra-üzemeltetõ nem minõsül az alperes alvállalkozójának vagy közremú'ködõjének. Ezáltal az õ magatartásukból adódó késésért, illetve járatkimaradásért sem a Ptk. vállalkozásra irányadó, 1 illetve általános szabályai, sem pedig a vasúti rendelet alapján nem tartozik kártérítési felelõsséggel. Mindezek alapján a 188. KF. számú kikötés azért minõsül tisztességtelennek, mert az alperes a kártérítési felelõsségét nem kizárólag a belföldi, hanem ilyen megkötés nélkül, valamennyi vasúti személyszállítási szerzõdése tekintetében kizárja. A 189. KF. számú kikötésnek a kártérítési felelõsséget kizáró rendelkezése pedig azért tisztességtelen a fenti okból, mert szövegezésébõl ugyancsak nem következik, hogy csupán a belföldi vasúti személyszállítási szerzõdések esetében alkalmazandó. Ezért a Fõvárosi Ítélõtábla a felperes által megjelöltektó1 eltérõ okból - a fentebb kifejtettek alapján hivatalból - állapította meg e kikötések érvénytelenségét, mivel azok a 2006. évi LXXVII. törvénnyel kihirdetett COTIF egyezmény A mellékleteként közzétett CN 51. cikkébe ütköznek. A jogszabályba ütközõ rendelkezés objektíve sérti a jóhiszemûség és tisztesség törvényi követelményét, ami önmagában megalapozza a tisztességtelenséget. A fogyasztók jogvédelme szükségessé teszi, hogy az ilyen szerzõdési kikötés érvénytelensége minden szerzõdõre kiható hatállyal megállapításra kerüljön, és ne kényszerüljenek a fogyasztók külön-külön perindításra. Ezért a Fõvárosi Ítélõtábla a kérdéses kikötések jogszabályba ütközésén alapuló tisztességtelenségére figyelemmel a Ptk. 209. (1) bekezdése alapján megállapította azok érvénytelenségét. Az elsõfokú bíróság a 190. KF. számú kikötés érvénytelenségének megállapítását a Ptk. 209. (5) bekezdése alapján azért mellõzte, mert e feltételt a jogszabály elõírásainak megfelel. Az ítélõtábla nem osztotta az elsõfokú bíróság álláspontját ebben a tekintetben. Önmagában az a körülmény, hogy a vasúti rendelet 20. -a arra az esetre ír elõ kártérítési kötelezettséget, ha az utas ülónelyét helyjegy váltásával, vagy más módon biztosította, nem következik az, hogy az alperes szerzõdésszegésbó1 a Ptk. 298. a) pontja, valamint 318. (1) bekezdése, és 339. (1) bekezdése alapján eredõ kártérítési kötelezettsége ne állna fenn.
. 6.Pf.21.945/2009/3. 11 A vasúti rendelet 1. (1) bekezdése - összhangban a Ptk. 1. (1) bekezdésének rendelkezésével - úgy rendelkezik, hogya Ptk. szerzõdésekre vonatkozó általános, továbbá a vállalkozási szerzõdésre vonatkozó rendelkezéseit az e rendeletben foglalt kiegészítésekkel kell alkalmazni. Ebbõl az következik, hogy a vasúti rendelet kártérítésre vonatkozó rendelkezései a Ptk. kártérítéssel kapcsolatos rendelkezéseinek érvényesülését nem zárják ki. Ezek kizárására irányul azonban az alperes üzletszabályzatának 190. KF. számú pontja, figyelemmel azonban arra, hogya Ptk. 200. (1) bekezdése értelmében a szerzõdésekre vonatkozó rendelkezésektó1 a felek a szerzõdésükben eltérhetnek, a diszpozítiv rendelkezésekkel ellentétes általános szerzõdési feltétel jogszabályba ütközóként nem tisztességtelen a Ptk. 209. (1) bekezdése alapján. Ugyancsak nem minõsül tisztességtelennek a kérdéses kikötés a Korm. R. 1. c), valamint g) pontja alapján sem, mivel nem kötelezi az utast teljesítésre arra az esetre, amennyiben az alperes nem teljesítené a szerzõdést, továbbá nem zárja ki, és nem is korlátozza a fogyasztó igényérvényesítési lehetõségeit. Kizárja azonban a fogyasztónak a Ptk. említett rendelkezésein alapuló jogainak érvényesítését az alperes szerzõdésszegése esetére. Ezáltal a Korm. R. 2. h) pontja és a Ptk. 209. (1) bekezdése alapján tisztességtelen. A Fõvárosi Ítélõtábla mindenben osztotta az elsõfokú bíróságnak a 191. KF. számú kikötéssel kapcsolatos álláspontját, ezért az elsõ fokú ítélet vonatkozó indokainak megismétlése helyett csupán utal azokra a Pp. 254. (3) bekezdése alapján. Az üzletszabályzat 193. KF. számú kikötésében rendezett kérdésekre vonatkozó rendelkezéseket a Vasúti Rendelet 20. -a nem tartalmaz, ezáltal tévesen hivatkozott arra a felperes, hogy e kikötés jogszabályba ütközik. Ugyancsak nem volt megalapozott a felperesnek a Korm. R. 1. (1) bekezdés i) pontjára, 2. a) és h) pontjaira történõ hivatkozása. E kikötés ugyanis sem a fogyasztónak az igényérvényesítési lehetõségeit, sem pedig a fogyasztó jogszabályon alapuló szerzõdésszegés esetére fennálló jogait nem zárja ki, és nem minõsíti a fogyasztó bármely magatartását szerzõdési nyilatkozat megtételének vagy elmulasztásának. Ugyanakkor a 191. KF. számú kikötés érvénytelenségének megállapítása következtében annak tartalma az általános szerzõdési feltételnek a továbbiakban nem része. Az azt megelõzõ általános szerzõdési feltételek pedig a kártalanítás kifejezést nem értelmezték, a pót- és helyjegy, valamint a helyjegy árának visszafizetési kötelezettségéró1, illetve kártérítésrõl rendelkeztek. Így a kártalanítás szóhasználat alapján nem dönthetõ el, hogyakártérítéshez vagy a jegyár visszatérítéshez szükséges a jegyek csatolása. Emellett arra az esetre ha a fogyasztó nem személyesen, hanem postai úton intézi a visszatérítési, illetve kártérítési igényét, az eredeti okiratok elküldésével kiszolgáltatott helyzetbe kerül azoknak akár a postai szolgáltatónál, akár az alperesnél történõ elvesztése esetére. Az ítélõtábla indokolatlannak találja az eredeti okiratok csatolásának elõírását, ezért a Ptk. 209. (1) bekezdése alapján úgy foglalt állást, hogy ez a kikötés a jóhiszemûség és tisztesség követelményének megsértésével egyoldalúan és indokolatlanul bontja meg a felek szerzõdésbõl eredõ jogai és kötelezettségei közötti egyensúlyt a fogyasztó hátrányára. A Fõvárosi Ítélõtábla a 194. KF. számú kikötés tekintetében osztotta az elsõfokú bíróság álláspontját indokaira is kiterjedõen, azok megismétlése helyett csupán utal azokra a pp. 254. (3) bekezdése alapján. Az ott írtakat annyival kívánja kiegészíteni, hogy a kérdéses i
6.Pf.21.945/2009/3. 12 ~Jf:;j ", kikötés nem zárja ki a fogyasztó jogszabályban vagy a felek megállapodás án alapuló igényérvényesítési lehetõségét, továbbá az alperes szerzõdésszegése esetére jogszabály által megállapított jogait. Kizárólag a kártérítési igény alperes általi intézésének rendjéró1 rendelkezik, amely az elsõ fokú ítélet indokolásában szereplõ érvek alapján nem minõsül a jóhiszemûség és tisztesség követelményében ellentétben állónak, indokolatlannak és a fogyasztóra egyoldalúan hátrányosnak. Az alperes a fellebbezésében megalapozottan hivatkozott arra, hogy az általános szerzõdési feltételeinek idõ közben történt hatályon kívül helyezésére figyelemmel az elrendelt közzététel módja olyan megterhelést jelentene számára, amely nem áll arányban a közzététel céljával. Ezért a Fõvárosi Ítélõtábla a rendelkezõ rész szerinti körben kötelezte az alperest az érvénytelenség megállapítására vonatkozó közlemény közzétételére. A Fõvárosi Ítélõtábla álláspontja szerint az elsõfokú bíróságnak a közlemény szövegérõl történõ rendelkezése nem elégíti ki maradéktalanul az 1978. évi 2. számú törvényerejû rendelet (Ptké. II.) 5. (1) bekezdése által támasztott követelményeket. Önmagában az ítélet rendelkezõ részének közzétételére kötelezés, valamint a tisztességtelenség indokainak ismertetését elõíró rendelkezés nem alkalmas a közlemény szövegének meghatározására, mivel az alperes belátására bízza a közlemény megszövegezését. A bíróság akkor tesz eleget a Ptké. II. 5. (1) bekezdésében foglalt kötelezettségének, amennyiben a közleményt megszövegezi. Ezért a Fõvárosi Ítélõtábla ítéletében ezt a hiányosságot pótolta. Alaptalanul sérelmezte ugyanakkor a felperes a fellebbezésében azt, hogy a közlemény szövege nem tartalmazza, miszerint az ítélet az õ keresete alapján indult perben született. A közlemény célja nem a felperes személyének ismertetése vagy egy fogyasztóvédelmi szervezet perben játszott szerepéne kiemelése. Célja az, hogy a fogyasztók széles köre tudomást szerezzen az alperes által alkalmazott általános szerzõdési feltételek egyes kikötéseinek érvénytelenségérõl, és annak okáról. E célhoz szükségtelen a közleménynek a fellebbezészerinti tartalommal történõ kiegészítése. A fentiek alapján a felek pervesztességének, pemyertességének aránya a felperes javára és az alperes hátrányára tolódott el, azonban ennek pontos mértéke a kereseti kérelem természetébó1 adódóan nem határozható meg. Ezért a Fõvárosi Ítélõtábla a felperes elsõfokú perköltségfizetésre kötelezését mellõzte, míg az alperes illetéktérítési kötelezettségét a le nem rótt keresetilleték felére emelte fel. Mindezekre figyelemmel a Fõvárosi Ítélõtábla az elsõfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. (2) bekezdése alapján részben megváltoztatta. A peres felek fellebbezése csupán részben vezetett sikerre, ezáltal részben pemyertesek, részben pervesztesek lettek. Figyelemmel arra, hogy ennek aránya a fellebbezési eljárásban sem volt számszerûsíthetõ, a Fõvárosi Ítélõtábla úgy rendelkezett, hogy a peres felek viseljék a másodfokú eljárásban felmerült költségeiket.
;~: ;;:;'.! 0" 6.pf.21.945/2009/3. 13 Az alperes fe11ebbezésén a szükséges 24.000 Ft-tal szemben 25.000 Ft fellebbezési eljárási illetéket rótt le, ugyanakkor a felperes által le nem rótt 24.000 Ft kereseti illeték fele terhelné, ezért a Fõvárosi Ítélõtábla a megtérítendõ illetékbó1 a szükségtelenül lerótt 1.000 Ft többletet levonva kötelezte az alperest a 6/1986. IM rendelet 13. (2) bekezdése alapján az illeték megtérítésére, míg a további le nem rótt kereseti illeték viseléséró1 a rendelet 14. -a alapján rendelkezett. Budapest, 2010. május 7. Dr. Molnár Ambrus s. k. a tanács elnöke Dr. Németh László s. k. Dr. Szücs József s. k. elõadó bíró bíró A kiadmány hiteléül: épj2j t!~ Gosztola Edit Erzsébet tisztviselõ.