Adóvilág június XIV. Évfolyam 07. szám

Átírás

1 Az eljárási költségek, a költségek viselése és a költségmentesség szabályai a hatósági eljárásban 2 A közigazgatási hatósági eljárásban, így az adóigazgatási eljárásban, a vonatkozó jogszabályi rendelkezések alapján, számos esetben jelentôs költségek viselésére kötelesek az ügyfelek (adózók). E körben gondoljunk csak az adóigazgatási eljárással kapcsolatos legjellemzôbb költségekre pl.: az eljárás megindítását célzó költségekre, illetve az egyes jogorvoslati eljárási (fellebbezés, felügyeleti intézkedés iránti kérelem, végrehajtási kifogás) illetékek igen magas összegére. Az eljárás során felmerülô költségek viselésére azonban az anyagi helyzete miatt nem mindenki egyformán képes. Alkotmányos alapjog (Alkotmány 57. (5) bekezdés) ugyanakkor a jogorvoslathoz való jog, ezért a hatósági eljárásból senki nem zárható ki, mindenkit megillet az a jog, hogy eljárást kezdeményezzen és ügyében a hatóság körültekintôen járjon el. A hatóságok elôtt történô jogérvényesítés garanciális jelentôségû. Az alkotmányos jogok viszont nem sérülhetnek amiatt, mert az ügyfél a jövedelmi, illetve vagyoni viszonyai miatt az eljárási költséget vagy annak részét nem képes viselni. Ilyen esetben az ügyfél költségmentesség engedélyezése iránti kérelem elôterjesztésére jogosult. Fontos kérdés az is, hogy mit értünk költségmentesség alatt. A költségmentesség magába foglalja az eljárási illeték, az igazgatási szolgáltatási díj és az egyéb eljárási költség viselése alóli teljes vagy részleges mentességet. A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló évi CXL. törvény (továbbiakban: Ket.) szabályrendszere igyekezett világos és tiszta képet adni, ezért szabályozásra került az eljárási költség fogalma. E szerint eljárási költségnek minôsül a közigazgatási hatósági eljárás során felmerülô, a törvényben felsorolt igazolt költség, amelyet a kérelemre induló eljárásban az ügyfél a hatóság részére az eljárás lefolytatásáért fizet, valamint mindezen túlmenôen az ügyfél, valamint az eljárásban közremûködô más személy a közigazgatási eljárással összefüggésben fizet meg. A Ket. azonban nemcsak az eljárási költségek fogalmát határozza meg, hanem nevesíti az eljárási költségek egyes fajtáit is. Így eljárási költségnek minôsül : az eljárási illeték (eljárás megindítását célzó illetékek pl.: a tartozás elengedésére, mérséklésére, fizetési könnyítés engedélyezésére irányuló úgynevezett méltányossági eljárásban, jogorvoslati illetékek), az igazgatási szolgáltatási díj (pl.: az adópolitikáért felelôs miniszter hatáskörébe tartózó adótanácsadói, adószakértôi, okleveles adószakértôi tevékenység folytatásához szükséges engedély kiadása), az ügyfél megjelenésével kapcsolatos költség (utazási költség, kiesett jövedelem megtérítése stb.), az anyanyelv használatával kapcsolatos költség (tolmács díja, határozat lefordításának díja stb.), az ügyfél iratbetekintési jogának gyakorlásával kapcsolatos költség (másolás, nyomtatás, postázás költsége stb.), az ügyfél képviseletében eljáró személy költsége (a törvényes képviselô költsége és kiesett jövedelmének megtérítése, a meghatalmazott költsége és megbízási díja, munkadíja, az ügygondnok, kézbesítési ügygondnok költsége és munkadíja), a tanú megjelenésével kapcsolatos költség (utazási költség, a kiesett jövedelem megtérítése), a hatósági közvetítô költsége (megbízási díja, utazási költsége), továbbá a tevékenységével kapcsolatban indokoltan felmerült kiadás, a szakértôi díj és a szakértô költsége, a fordítási költség (a törvényben meghatározott kivételeket leszámítva, így kivételként határozza meg a

2 Ket. a kisebbségi szervezet nevében eljáró személy, a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény hatálya alá tartozó személy által elôterjesztett kérelemre indult eljárásban a tolmácsolási és fordítási költséget, vagy a nem magyar állampolgár, a magyar nyelvet nem ismerô személy a jogi személyt is beleértve ellen hivatalból indított, azonnali intézkedéssel járó eljárásban felmerülô tolmácsolási és fordítási költségeket), az ügyfél, valamint az eljárás egyéb résztvevôje részérôl felmerült levelezési, dokumentumtovábbítási költség, továbbá ha az meghaladja a tértivevényes postai küldeményért fizetendô díj háromszorosát, a hatóság részérôl felmerülô levelezési költség, a végrehajtási költség és a végrehajtási költségátalány, az eljárásban közremûködô rendôrségnél felmerült költség, a hatósági ügyintézéssel kapcsolatosan felmerült igazolt utazási költség, a törvényben vagy kormányrendeletben meghatározott egyéb eljárási költség. Még mielôtt a költségmentesség szabályrendszerét vizsgálnánk, az eljárási költség egyes elemei mellett érintôlegesen utalni kell a költségek viselésére is. Az adóigazgatási eljárásban, a költségek viselése tekintetében speciális rendelkezések érvényesülnek /adózás rendjérôl szóló évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 179. /. Az Art. fôszabályként kimondja, hogy abban az esetben, ha törvény másként nem rendelkezik, az adóztatás és az adóigazgatási eljárás költségeit az állam, illetve az önkormányzat viseli, kivéve a lefoglalt dolog elszállításának és megôrzésének és a végrehajtás költségeit. Más a helyzet azonban akkor, ha az eljárás során az adózó rosszhiszemûen gyakorolta a jogait, és emiatt az eljárásban az állam, illetve az önkormányzat terhére további költségek merültek fel, mert ezeket a költségeket az adózónak kell megfizetnie. Az adózó rosszhiszemûsége esetén, azonban a rosszhiszemû joggyakorlást a hatóságnak kell bizonyítania. Az eljárási költségek viselése körében az Art. még egy lényeges szabályt rögzít, amikor kimondja, hogy az adózó költségeit az adózó viseli. Az Art. rendelkezéseihez képest a Ket. eljárási költségek viselésére vonatkozó szabályrendszere alapvetôen abban tér el, hogy a Ket. ismeri az eljárásban résztvevô ellenérdekû ügyfél jogintézményét. E vonatkozásban a Ket. a polgári perrendtartás megoldásához hasonlatos költségviselési szabályozást alkalmaz, amelyben a közigazgatási ügyben való nyertesség vagy vesztesség alapozza meg a költségviselést (a kérelem elutasítása esetén a kérelmezô ügyfelet, a kérelemnek megfelelô döntés esetén az ellenérdekû ügyfelet terheli az eljárási költség viselése). Azon esetekben, amikor nyertes vagy vesztes ügyfélrôl nem beszélhetünk, azaz közöttük egyezség születik, a költségviselés ügyében is meg kell egyezniük. Abban az esetben viszont, ha az ügy érdemében hozott határozat a kérelemnek részben ad helyt, a hatóság az eljárási illeték általa megállapított arányban való viselésére kötelezi a kérelmezôt, illetve az ellenérdekû ügyfelet. A költségviselés körében a Ket. speciális elemként rögzíti azt is, hogy a közigazgatási eljárásban költségkímélô módon, a célszerûségi szempontokat szem elôtt tartva kell eljárni. Ha valamely résztvevô ezen elveket figyelmen kívül hagyja és ezzel költségeket okoz, azt köteles lesz megfizetni, illetve viselni, beleértve az eljáró hatóságot is. Az eljárási költségek ismertetését és a költségviselés lényeges szabályainak bemutatását követôen vizsgáljuk most a költségmentességre vonatkozó rendelkezéseket. A költségmentességgel kapcsolatos eljárásra vonatkozóan a közigazgatási hatósági eljárásról szóló évi CXL. törvény (Ket.) ad keretszabályozást és általános érvénnyel rögzíti a költségmentesség feltételeit. A költségmentesség részletes szabályait a közigazgatási hatósági eljárásban a személyes költségmentesség megállapításáról szóló 180/2005. (IX. 9.) Korm. rendeletet tartalmazza. Az adóhatósági gyakorlat szerint számos esetben fordul elô, hogy az adózók költségmentesség iránti kérelmet terjesztenek elô, jellemzôen annak reményében, hogy az eljárási illetéket nem kell megfizetniük. A költségmentesség iránt kérelmet elsôsorban a természetes személyek nyújtanak be, azonban több olyan eset is elôfordult, hogy gazdálkodó szervezetek éltek ezen jogintézmény adta lehetôséggel. A költségmentesség elôterjesztésére jogosultak körét illetôen ezért nem hagyható figyelmen kívül, hogy a keretszabályokat tartalmazó Ket. csak a természetes személy ügyfeleknek biztosítja a költségmentességet, nem természetes sze- 3

3 mély ügyfelek (pl.: gazdasági társaságok) esetében viszont akként rendelkezik, hogy a gazdálkodó szervezet, jogi személy és jogi személyiséggel nem rendelkezô szervezet részére költségmentességet csak külön törvény állapíthat meg. Vagyis ezen ügyféli körnek a költségmentesség engedélyezése iránti kérelem elôterjesztésének csupán a lehetôségét teremti meg a Ket., de csak arra az esetre, ha külön törvény a költségmentesség engedélyezésének a feltételeit rendezi. Ebbôl következôen abban az esetben, ha a költségmentesség engedélyezésére irányuló kérelmet nem természetes személy nyújtja be, erre vonatkozó jogi szabályozás hiányában a kérelem elutasítása az egyetlen lehetséges hatósági döntés. E tárgyban jelezni szükséges, hogy az adóigazgatásban érvényesülô szabályok, a nem természetes személyt érintô költségmentesség szabályait nem rendezik, ezért pl.: egy gazdasági társaság által elôterjesztett költségmentesség engedélyezésére irányuló kérelem elutasítása törvényszerû következmény. A költségmentesség engedélyezésére irányuló eljárás ugyanakkor kérelemre indult eljárás, ahol a természetes személy ügyfélnek kell bizonyítania, hogy kereseti, jövedelmi és vagyoni viszonyai miatt az eljárási költségeket, vagy az eljárási költségek egy részét nem képes viselni. A költségmentesség engedélyezésére irányuló kérelmét az ügyfél (adózó) az elsô és másodfokú hatósági eljárásban, valamint a végrehajtási eljárás során terjesztheti elô, de a vonatkozó jogszabályok lehetôvé teszik azt is, hogy az adózó a felügyeleti intézkedés iránti kérelmével kapcsolatban indult, rendkívüli jogorvoslati eljárásban kérje a költségmentesség engedélyezését. A költségmentesség idôbeli hatálya tehát magába foglalja az eljárás egész tartamát, vagyis a kérelem elôterjesztésétôl kezdôdô idôt, az elsô és másodfokú eljárást, a külön jogszabályban meghatározott felügyeleti eljárást, egészen az eljárás befejezésig, beleértve az esetleges végrehajtási eljárást is. Lényeges elôkérdés az is, hogy a költségmentesség engedélyezésével kapcsolatos hatósági eljárás vajon illetékköteles-e vagy sem. A jogalkotó azonban a költ- 4 ségmentesség engedélyezésére irányuló eljárást nem kívánta illetékkötelessé tenni, melynek garanciális szabályait az illetékekrôl szóló évi XCIII. törvény 33. (2) bekezdés 23. pontja nevesíti. A hivatkozott jogszabályhely szerint ugyanis a költségmentesség engedélyezésére irányuló eljárás az illetékmentes. A költségmentesség engedélyezésére irányuló kérelem kötelezô tartalmi elemeit a Korm. rendelet határozza meg. A benyújtott kérelem vizsgálata alapján a közigazgatási szerv megbizonyosodik arról, hogy a kérelmezô ügyfél kereseti, jövedelmi, vagyoni viszonyai ténylegesen indokolják-e a kérelem kedvezô elbírálását. A kérelemhez csatolni kell a jogszabályban meghatározott mellékleteket, vagyis a jogosultság fennállását a természetes személynek kell igazolnia a bizonylatokkal és a szükséges nyilatkozatok megtételével, így az ügyfélnek a költségmentesség engedélyezésére irányuló kérelméhez csatolnia kell: a saját és a vele közös háztartásban élô közeli hozzátartozónak a 30 napnál nem régebbi munkáltatói jövedelemigazolását, illetve nyugdíjas esetén a munkáltatói jövedelemigazolás helyett vagy mellett az utolsó havi nyugdíjszelvényt (postai szelvényt) vagy a nyugdíj folyószámlára történô utalása esetén az utolsó havi bankszámlakivonatot, ha az ügyfélnek, valamint a vele közös háztartásban élô közeli hozzátartozónak munkajövedelemnek (nyugdíjjövedelemnek) nem minôsülô jövedelme van, akkor köteles ezen jövedelmekrôl szóló postai szelvényt, bankszámlakivonatot, kiadási pénztárbizonylatot, vagy egyéb, a jövedelem igazolására alkalmas dokumentumot csatolni. ha az ügyfélnek, valamint a vele közös háztartásban élô közeli hozzátartozónak nincs munkáltatója, és nem nyugdíjas, valamint egyéb jövedelme sincs, akkor az ügyfél a kérelmében nyilatkozik e tényrôl. Mindezen túlmenôen az ügyfél a kérelmében a jövedelemigazoláson (nyugdíjon) túl további olyan körülményeket tárhat fel, melyek alapján az eljáró hatóság azt állapítja meg, hogy az ügyfél és az általa eltartottak létfenntartása veszélyeztetett, továbbá az ügyfélnek a kérelmében nyilatkoznia kell az ingatlantulajdonról is. A költségmentesség engedélyezésével kapcsolatos eljárásban azonban számos esetben tapasztalható, hogy a kérelmet elôterjesztôk nincsenek tisztában a kérelem

4 elbírálásával kapcsolatos kötelezettségeikkel, így elsôsorban a bizonyítási kötelezettségükkel, és a kérelmeiket hiányosan terjesztik elô. Az adózók jogait azonban alapelvi szintû garanciális szabályok védik. Utalni kell e körben az Art. rendelkezéseire, mely szerint az adóhatóság az adózónak a törvények megtartásához szükséges tájékoztatást megadja, de a Ket. kimondja azt is, hogy a közigazgatási hatóság az ügyfél és az eljárás egyéb résztvevôje számára biztosítja, hogy jogaikról és kötelezettségeikrôl tudomást szerezzenek, és elômozdítja az ügyféli jogok gyakorlását, a jogi képviselô nélkül eljáró ügyfelet pedig tájékoztatja az ügyre irányadó jogszabály rendelkezéseirôl, az ôt megilletô jogokról és az ôt terhelô kötelezettségekrôl, illetve a kötelezettség elmulasztásának jogkövetkezményeirôl, továbbá a természetes személy ügyfél részére a jogi segítségnyújtás igénybevételének feltételeirôl stb. Abban az esetben tehát, ha az ügyfél költségmentesség engedélyezése iránti kérelme hiányos, akkor az eljáró hatóság intézkedni köteles az ügyfél hiánypótlásra felhívása iránt, a jogkövetkezményekre történô figyelmezetés mellett. Lényeges ugyanakkor kiemelni azt is, hogy abban az esetben, ha az ügyfél a hiánypótlási felhívásnak a megadott határidôben nem tesz eleget és a hiánypótlásra megállapított határidô meghosszabbítását sem kéri az eljáró hatóság az eljárást megszüntetheti. A költségmentesség engedélyezésével kapcsolatban utalni kell arra, hogy a Korm. r. szerinti részletszabályok a költségmentesség engedélyezését nem teszik kötelezôvé (erre enged következtetni a Korm. rendeletben alkalmazott szóhasználat: lehet engedélyezni, lehet részesíteni, engedélyezhetô ) az eljáró hatóság számára, még a jogszabályban meghatározott feltételek fennállásakor sem, hanem a tárgybani döntések meghozatalakor az eljáró hatóság mérlegelésére bízza a részleges vagy teljes költségmentesség engedélyezését, illetve a kérelem elutasítását. A vonatkozó szabályozás értelmében a költségmentesség engedélyezésének négy alapesetét ismerjük. Az elsô alapeset szerint költségmentességet lehet engedélyezni, ha az ügyfél és a vele közös háztartásban élô közeli hozzátartozók egy fôre jutó havi nettó jövedelme (nyugdíja) nem éri el az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegét, és ingatlantulajdonnal nem, vagy kizárólag a lakóhelyéül szolgáló ingatlan tulajdonával rendelkezik. Az ingatlan tulajdon tekintetében a Korm. r. azonban tartalmaz egy kitételt is, mely szerint figyelmen kívül kell hagyni az ötven százalékos tulajdoni hányadot el nem érô, és a kétmillió forint becsült forgalmi értéket meg nem haladó egyéb tulajdoni részesedést, legfeljebb egy ingatlan tekintetében. Az elsô alapesetet vizsgálva megállapíthatjuk hogy a törvény két együttes feltétel meglétét követeli meg. Az egyik feltétel, hogy a közös háztartásban élôk esetén az egy fôre esô jövedelem az öregségi nyugdíj legkisebb összegét ne érje el. Az öregségi nyugdíj mértéke vonatkozásában utalni kell a jelen hatályos jogszabályi rendelkezésekre is. E szerint a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló évi LXXXI. törvény végrehajtásáról szóló 168/1997. (X.6.) Korm. rendelet 11. -a szerint a december 31-ét követô, de január 1-jét megelôzô idôponttól megállapításra kerülô öregségi teljes nyugdíj legkisebb összege [Tny. 12. (3) bekezdése] havi forint. A másik feltétel pedig, hogy az ügyfél ne rendelkezzen ingatlantulajdonnal, vagy ha rendelkezik is a tulajdoni részesedés mértéke ne haladja meg az 50 %-ot, vagy a forgalmi érték a két millió forintot. A költségmentesség engedélyezésére további lehetôséget biztosít a Korm. rendelet 4. (2) bekezdése (ez a költségmentesség engedélyezése körében a második alapeset). A költségmentesség engedélyezésének ezen formája olyan speciális eseteket nevesít, amely körülmények fennállásakor a jövedelmi és vagyoni viszonyok vizsgálata is mellôzhetô. Lényeges feltétel azonban az is, hogy a speciális körülménynek a kérelem benyújtásakor kell fennállnia. Mindezek alapján költségmentességben lehet részesíteni azt a személy, aki aktív korúak ellátására jogosult, idôskorúak járadékában, ápolási díjban, vakok személyi járadékában, fogyatékossági támogatásban részesül, valamint, aki rendszeres gyermekvédelmi kedvezményben részesülô gyermeket nevel vagy saját jogán rendszeres gyermekvédelmi kedvezményben részesül, pénzellátásban részesülô hadigondozott és nemzeti gondozott, hajléktalan személy, menekült, menedékes, illetve menekültkénti vagy oltalmazottkénti elismerését kérô vagy menedékeskénti elismerését kérô személy számára biztosított ellátásra és támogatásra jogosult. 5

5 A Korm. rendelet 5. (1)-(2) bekezdései nevesítik a költségmentesség harmadik alapesetét. Ennek értelmében különösen indokolt esetben költségmentesség engedélyezhetô, illetve részleges költségmentességet lehet engedélyezni, ha az ügyfél és a vele közös háztartásban élô közeli hozzátartozók egy fôre jutó havi nettó jövedelme (nyugdíja) nem éri el az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 150%-át, és ingatlantulajdonnal nem, vagy kizárólag a lakhelyéül szolgáló ingatlan tulajdonnal rendelkezik. A költségmentesség ezen esete is két együttes feltétel fennállását követeli meg (az elsô alapesethez hasonlóan), vagyis azt, hogy a családban az egy fôre esô nettó jövedelem az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének a 150%- át (a jelenleg hatályos jogszabályi rendelkezések szerint Ft-ot) ne érje el. Míg a másik feltétel, hogy az ügyfélnek ne legyen ingatlan tulajdona, vagy, ha van, az kizárólag a lakhelyéül szolgáljon. Az ingatlantulajdon vonatkozásában a Korm. r. további kitételt is tartalmaz, mely szerint az ingatlantulajdon tekintetében figyelmen kívül kell hagyni a hárommillió forint becsült forgalmi értéket meg nem haladó egyéb tulajdoni részesedést, legfeljebb egy ingatlan tekintetében. A kitétel azonban csak és kizárólag a részleges költségmentesség engedélyezésének az esetére vonatkozik. A költségmentesség engedélyezésének negyedik, kivételes esetét a Korm. r. 6. -a rögzíti. Abban az esetben ugyanis, ha a fentebb ismertetett esetek egyike sem áll fenn, akkor az ügyfél olyan körülmények fennállásáról is nyilatkozhat, amelyek különös méltánylást érdemelnek. Lényeges eleme továbbá a költségmentesség ezen esetének az is, hogy a különös méltánylást érdemlô helyzet az ügyfél és az általa eltartottak létfenntartása veszélyeztetôleg hasson. Különös méltánylást érdemlô körülménynek tekinthetô pl.: katasztrófahelyzet, betegség, egyéb vis maior események. A közigazgatási szerv a rendelkezésére álló iratok alapján, mint ahogy arra már korábban is utaltam mérlegelési jogkörben hozza meg döntését. Ennek megfelelôen az eljáró közigazgatási szerv teljes vagy részleges költségmentességet engedélyezhet. Az 6 eljárást lezáró határozatba foglalt költségmentesség tárgyában hozott döntés, az érdemi határozat elleni fellebbezésben kifogásolható. Abban az esetben, ha a közigazgatási szerv, külön végzéssel dönt, a végzés ellen csak a törvényben meghatározott esetekben van helye fellebbezésnek. A költségmentesség engedélyezésérôl a közigazgatási szerv az adott idôpontban fennálló feltételek alapján dönt. Az ügyfél körülményeiben azonban változás következhet be, ezért a költségmentességben részesülô ügyfél köteles a változást annak bekövetkezésétôl számított öt napon belül a hatóságnak bejelenteni. Ha a hatóság a bejelentés alapján azt állapítja meg, hogy az ügyfél jövedelmi és vagyoni helyzetében változás állt be, a költségmentességet engedélyezô végzését ennek megfelelôen módosítja vagy visszavonja, és dönt az eljárási költség megelôlegezésérôl és viselésérôl. Ha azonban az ügyfél a bejelentési kötelezettségét nem teljesíti, a költségmentességet engedélyezô végzés módosítása vagy visszavonása tárgyában hozott végzésben a hatóság minden esetben rendelkezik a változás bekövetkezésétôl felmerült eljárási költség elôlegezésérôl és viselésérôl. Ebben az esetben a hatóság az eljárási bírság kiszabásáról az e bekezdés szerinti végzésében is dönthet. A bejelentés elmulasztásának jogkövetkezményeirôl a hatóság az ügyfelet a költségmentességet engedélyezô végzésében tájékoztatja. Ha a hatóság azt állapítja meg, hogy az ügyfél a költségmentesség iránti kérelemben rosszhiszemûen valótlan adatot szolgáltatott, vagy a hatóságot más módon megtévesztette, a költségmentességet engedélyezô végzését az eljárás megindulására visszamenô hatállyal visszavonja vagy módosítja, és ugyanilyen hatállyal dönt az eljárás során eddig felmerült eljárási költség elôlegezésérôl és viselésérôl, esetleg az eljárási bírság kiszabásáról is. A költségmentesség engedélyezésével kapcsolatos hatósági eljárás tehát távolról sem olyan egyszerû eljárás, mint azt elsô hallásra sokan gondolják. A költségmentesség iránti kérelmek elbírálása szerteágazó, sokrétû és az átlagtól nagyobb felkészültséget igénylô feladat. Nem hagyható figyelmen kívül ugyanis az eljárás során, hogy az ügyfelek jogai nem sérülhetnek, és az sem, hogy a mérlegelési jogkörben eljáró köztisztviselô emberek sorsáról és jövôjérôl is dönt. DR. TUCZAI KATALIN JOGÁSZ