Szabad Gondolat A PLATÓN-LÉLEK A TÖRTÉNELEMBEN I-II. EUGEN KOLISKO 1925. NOVEMBER 8-ÁN TARTOTT ELÕADÁSA 2003. szeptember 6/3 MELLÉKLET
SZABAD GONDOLAT Az antropozófia, nevelésmûvészet és szociális élet folyóirata MELLÉKLET Szerkesztõbizottság: Buella Mónika, Ertsey Attila, Frisch Mihály, Galántai Ágnes, Kampis Miklós, Kádas Ágnes, Kálmán István, Tóth Márk, Z. Tóth Csaba Kiadja: Ita Wegman Alapítvány Felelõs kiadó: Frisch Mihály Felelõs szerkesztõ: Buella Mónika Borító és tördelés: HÉT-fõ bt. MLA Készült: Acorn Nyomda ISSN 1418 4443 Olvasói levelek, hirdetések, információ: a szerkesztõség, illetve az Ita Wegman Alapítvány címére lehet beküldeni 1089 Budapest, Bláthy Ottó u. 41., Tel: 303 77 46 Honlap: www.szabadgondolat.hu E-mail: info@szabadgondolat.hu Beküldött írásokat nem küldünk vissza, és nem õrzünk meg. Elõfizethetõ az alapítványnál.
Zajti Ferenc AMIT A KÉT SCHRÖERRÕL MAGYARORSZÁGON MEGTUDHATUNK BEVEZETÕ EUGEN KOLISKO ÍRÁSÁHOZ A közelmúltban Thomas Meyer és Andreas Bracher a Szabad Gondolatok Házában tartott elõadásaikon megemlítették Schröer- Oeser nevét, aki A.Z. álnéven egy magyar témájú drámát írt Thököly élete címmel. Ezt a könyvet keresték itt Budapesten, hátha nyomára akadnak. Többek közt ez késztetett engem is arra, hogy utánanézzek a Schröer-család történetének. Az antropozófusok között is sokan vannak, akik számára nem sokat mond Schröer neve. "Életutam" címû könyvében Steiner ugyan említi Karl Julius Schröert, a bécsi Mûszaki Fõiskola tanárát, aki "tanítóm és atyai jóbarátom" (90. old.), és aki "teljesen a goethei szemlélet híve volt s akivel néhány elõadás után már közelebbi kapcsolatba kerültem." (37-39. old) "Schröer révén igen sok szép mûvet ismertem meg. ( ) 1883-ban Schröer ajánlására Joseph Kürschner meghívott magához, és megbízott azzal, hogy az általa kiadandó Deutsche Nationliteratur sorozatban Goethe természettudományos írásait bevezetésekkel és magyarázatokkal lássam el." Mégis ki ez az ember, aki Steiner életében, sorsában meghatározó jelentõséggel bír? Ki ez az ember, akirõl Steiner úgy nyilatkozott, hogy neki kellett volna az antropozófiát megalkotnia? Ki ez az ember, akinek sorsához és életéhez a magyar történelem ezer szállal fûzõdik? Kivel, kikkel állt kapcsolatban a korabeli magyarság képviselõi közül? E sok kérdés kapcsán elõször egy rövid áttekintést közölnénk a két Schröer Gottfried Tobias és Karl Julius életrajzából és magyar kapcsolataiból. Életrajzuk Szinnyei József: "Magyar írók élete és munkái" c. mûve XXII. kötetének 618-21. oldalán található (megjelent Budapesten, 1908-ban). Oeser életérõl unokái írtak könyvet, amelyet 1933- ban Stuttgartban adtak ki német nyelven. Karl Julius Schröerrõl a hazai könyvtárakban könnyen lehet, 1
hogy egyben külföldön is a legteljesebb életrajz Erwin Streitfeld dolgozata "Karl Julius Schröer, Tanulmány életérõl és munkásságáról" címmel, melyet a Magyarországi Németek Demokratikus Szövetsége adott ki 1986-ban Manherz Károly szerkesztésében 1200 példányban. Ennek ellenére nyugodtan kijelenthetjük, hogy életérõl nem tudunk semmi fontosat. Ez a kis írás csupán arra vállalkozik, hogy közzétegye azt a keveset, amit még fellelhetünk idehaza a Schröer családról, hogy majdan valaki, aki kedvet, erõt, elszántságot érez, elkezdhessen egy nagyon fontos és hiánypótló kutatást; hiszen már 1941-ben a fentebb hivatkozott könyvben említik Karl Julius Schröerrõl, hogy "germanisztikai munkásságának egy része, politikai írásai, pedagógiai és irodalomtörténeti mûvei ( ) feledésbe merültek, pedig az egykorú kritika felfigyelt ezekre is." Apjáról, Oeserrõl mégkevesebbet tudunk. Amit tudunk, az is kritikai elemzés tárgyát képezi, hiszen mûveit, életrajzát már kortársai is sokszor meghamisították. "Gottfried Tobiás Shröer (álnevei: Oeser Keresztély, A.Z., d.j., Theodoricus Schernberk, Elias Tibiscanus, Pius Desiderius) evangélikus lyceumi tanár, tanfelügyelõ majd iskolaügyi tanácsos 1791. június 14-én született, akinek Christian Oeser álnevét sokat emlegették a maga idejében. Oeser Keresztélyt sokan összetévesztik Goethe lipcsei nevelõjével, Oeser Ádám Frigyessel, aki ugyancsak pozsonyi ember volt. Chr. Oeser anagrammatikus név: ha az s-t a Chr. elé tesszük, a Schröer (Schroeer) nevet kapjuk. Munkássága még javarészt ismeretlen. Pedagógiai mûveivel, amelyek nem csekély jelentõségûek hazánk nevelésügyének történetében, Kornis Gyula foglalkozott idevágó dolgozataiban. Szépirodalmi és politikai írásai azonban ezideig nem részesültek behatóbb méltatásban." írta 1941-ben Horányi Károly, aki az egyetlen, magyar nyelven megjelent Schröer-monográfia szerzõje. 2
Gottfried Tobias Schröer (Pozsony, 1791. június 14.- Pozsony, 1850. május 2.) Írói- és álnevei: Oeser, A.Z., d.j., Theodoricus Schernberk, Elias Tibiscanus, Pius Desiderius. Iskoláit Pozsonyban, az evangélikus líceumban kezdte, majd 2 évet Gyõrött is tanult, hogy elsajátítsa a magyar nyelvet. Kiváló költõi tehetségrõl adott tanúbizonyságot már tanuló korában, és nagy szeretettel foglalkozott kisebb tanulók oktatásával is. 1806-ban meghalt az apja, így a betegeskedõ gyermek maga gondoskodott megélhetésérõl. Vándorszínészként, nevelõként többször próbált szerencsét. 1816-ban sikerült kijutnia Németországba, Halle-ba az egyetemre, ahol teológiai és filológiai tanulmányokat folytatott, de betegsége miatt egy év után haza kellett jönnie. 1817-ben a pozsonyi líceumnál az elsõ grammatikai osztály tanítója volt. 1818-ban vette át az újonnan alapított pozsonyi evangélikus leányiskola vezetését. A fõtanítóságmellett a líceumban a német nyelv és irodalom rendkívüli tanárává választották. Vezetése alatt a "Deutscher Verein"(Német Szövetség) a fiatal német írók középpontja és a német öntudat és szellemi élet iskolája lett. 1820-ban, Pozsonyban jelent megnyomtatásban a Blumenlese aus den vorzüglichsten Werken deutscher Schriftsteller, majd egy évreráakurzgefasste deutsche Sprachlehre für Schulen címû munkája. 1823-ban a líceum szubrektorává választották, és mint ilyen, a syntaxisták (nyelvészek) osztályát tanította. Ebben az évben vette feleségül Langwieser Teréziát (Pozsony 1805. május 9.- Bécs 1885. január 27.). A tönkrement kereskedõ leánya nemcsak szépségérõl volt híres, hanem érzéke volt a magasabb mûveltségiránt is. Fõképp a zenéléshez volt tehetsége, szép hangját méga szakemberek is dicsérték. Az ifjúságnevelésére vonatkozó, pedagógiai kérdésekkel foglalkozó levelei, írásai Holtei Károly kiadásában nyomtatásban is megjelentek. 1825. január 11-én ebbõl a házasságból született Julius Karl Schröer. 3
Ebben az idõben sorra jelentek meg Tobias Schröer pedagógiai és nyelvészeti, irodalmi, irodalomtörténeti tudományos mûvei. 1828-ban "Reingefegt" címû vígjátékát egy pályázatra küldte be, de lekésett a határidõrõl. Hercegvon Lebrun, a pályázat kiírója biztosította Oesert, hogy ha idõben adta volna be, õ nyerte volna el a pályadíjat. Ez volt az oka, hogy a darab mégis megjelent nyomtatásban Hamburgban, von Lebrun kiadásában. 1830-ban barátja és támogatója, Holtei Károly részére megírta a "Bär" címû vígjátékát. Ebben az idõben vásárolt házat Schröerék szomszédságában Goethe fiának egykori nevelõje, Johann von Blascovics, s ott nevelõintézetet létesített. 7 évesen Karl Julius Schröer is ebbe az intézetbe került. Oeser megegyezett Blascoviccsal, hogy történelmet és görögöt tanít, ennek fejében fia látogathatja az elõadásokat. A földrajzot és természetrajzot könyvek nélkül, saját gyûjteménye segítségével maga Blascovics tanította. 1833-ban Oeser a líceumban a retorika és történelem tanára lett, ezt az állást 1849-igtöltötte be. Ebben az esztendõben publikálta Lipcsében Pius Desiderius álnéven Széchenyivel folytatott levelezését. Ebben kifejti szoros belsõ kapcsolatát a magyar hazával; németsége sorsát elválaszthatatlannak tartja az államfenntartó magyarságtól: a sorsközösségátérzése hatja át. Elias Tibiscanus álnéven Lipcsében megjelenik a magyarországi protestánsok helyzetérõl szóló munkája. Nyaranta Majorházán és Újlakon Forgách grófnõ és Jeszenák báró birtokán nevelõsködött, ahol fia is vele volt. Karl Julius 10 éves kora körül itt sajátította el a helyes magyar kiejtést egy kálvinista magyar házitanítótól. A 30-40-es években irodalmi tevékenységén esztétikai, pedagógiai munkáin, az ifjúságszámára írt verses és prózai elbeszéléseken kívül a pozsonyi németségmegszervezését is folytatta. Maga köré gyûjtve barátait, megalakították a "kerekasztalt", amely igen közel állt ahhoz, hogy politikai gyülekezetté alakuljon. A szabad kulturális fejlõdésért és a protestantizmus szabadságáért szállt síkra. Ekkor már merész politikai követelései és szókimondása miatt 4
a politikai rendõrségés a cenzúra homlokterébe került. Habár munkáit mindigmás és más néven írta, mûveit többnyire németországi kiadóknál helyezte el, a család mégis állandó rettegésben élt. A"Der alte Herr" címû Metternichet gúnyoló vígjátéka elveszett, az Aristophanesz hatására írt drámai szatírája a felismerhetetlenségig átgyúrva látott napvilágot. Drámáit nem szánta színpadra, ahogy Pukánszky írja, de a cenzúra ezt soha nem is engedte volna. 1839-ben Lipcsében jelent megnévtelenül a "Die heilige Dorothea" címû munkája, majd ugyanitt A.Z. álnéven jelentette meg a legnagyobb visszhangot kiváltó darabját, a "Leben und Thaten Emerich Thököly" címû drámát, melyben a "magyar protestánsok elnyomását festi és Thökölyt dicsõíti." Kortársai e legnagyobb sikert elért darabja után a Goethe-dráma fõhõséhez hasonlítva "a magyar Götz von Berlichingen"- nek nevezték el. 1838-ban jelent meg szintén Lipcsében legsikeresebb munkája, a 22 kiadást megért (magyarul 1853-ban Komáromban Samarjay Károly "szabad átdolgozásában" kiadott) "Az aesthetika fõtárgyai" címû írása. Pukánszky Béla azt írta róla: "munkássága nem annyira a magyarságnak a külfölddel való megismertetésére irányult, mint inkább arra, hogy a nagy németség szellemi kultúrértékeit hazájának közvetítse." 1841-42-ben megjelent a "Weltgeschichte" (Világtörténelem) 3 kötetben, amely szintén több módosított, "javított" kiadást élt meg. A 40-es évek közepétõl pedagógiai és tudományos mûvei olvasókönyvek, a görög történelemmel, poétikával, esztétikával, Goethe és Schiller költészetén keresztül a német poézissal foglalkozó írásai jelentek meg. 1849-ben a bécsi kormány a pozsonyi kerületi iskolatanácsba cs. és kir. iskolatanácsosnak nevezte ki, de már csak fél éve maradt ezen a poszton. A forradalom idejét Pozsonyban élte meg. Saját házában bújtatta el egyik zsidó tanítványát, aki hozzá menekült. A felbõszült tömegostrom alá fogta a házat, majd a líceum diákjai jöttek tanáruk házának felmentésére. A "kerekasztal" felbomlott. 5
Pártok alakultak, a férfiak java része a magyar nemzeti mozgalom mellé állva beállt a hadseregbe. Oeser testben és lélekben megtörve visszavonult. Halála elõtt még találkozott Geringer báróval, Magyarország késõbbi polgári fõbiztosával és megígértette vele, hogy fiát támogatni fogja. 1850. május 2-án elhunyt. 1853-ban Lipcsében Pröhle Henrik szerkesztésében és kiadásában "Hauschronik eines deutschen Schulmeisters in Ungarn" címmel jelent meg utolsó munkája. 6
Karl Julius Schröer (Pozsony, 1825. január 11.- Bécs, 1900. december 16.) 4 éves korától apja maga vette kézbe Schröer nevelését-oktatását. Elõször a rajzolás alapjaira taníttatta, majd mikor az iskolaköteles kort elérte, maga kezdte a tanítását. Nem írásra, olvasásra tanította, hanem a geometriával ismertette meg. 7 éves korában, 1832-ben került Blascovics intézetébe. 10 évesen, 1835-ben apja a gimnázium helyett otthon taníttatta, egyik tanítványa, Roskoff Gusztáv oktatta latin és görög nyelvre. Homérosz rapszódiáit fordították, memorizálták Oeser egy-egy tehetséges tanítványával. Karl Julius már ekkor játszva írta a hexametereket, apjának születésnapjára görög verseket ajándékozott. 1836-ban került a líceumba. A latin, görög nem jelentett gondot, így több idõt szentelhetett a magyar nyelv elsajátítására. Apjával a nyári szünetekben Majorházán és Újlakon Forgách grófnõ és Jeszenák báró birtokán tartózkodott, ahol egy kálvinista magyar házitanító segítségével a helyes magyar kiejtést is elsajátította. 1841-ben befejezte a gimnáziumi tanulmányait és az egyetemre elõkészítõ kétéves filozófiai tanfolyamot, majd 1843-ban apja jó kapcsolatainak segítségével mert ebben az idõben a kormány nagyon megnehezítette a külföldi tanulást beiratkozott a lipcsei egyetemre. Felvételt nyert a teológiai és bölcsészeti fakultásra is, de a filozófiai tanulmányokkal foglalkozott behatóbban. A görög nyelvészet és a germanisztika már a líceumban is érdekelte, ezeket a tanulmányait itt tovább folytathatta. 1844-ben a hallei egyetemre iratkozott be, hegeliánus filozófusok, történészek elõadásait hallgatta, majd 1845-ben a berlini egyetemre ment, ahol szépirodalmi, mûvészettörténeti tanulmányokat folytatott. 1846 tavaszán hazatért Pozsonyba. Elõbb betegeskedõ apját helyettesítette, majd õsszel a német irodalom helyettes tanáraként véglegesen a líceumba került. Átvette a Német Egyesület vezetését is. Költeményei jelentek megpröhle és Wolf antológiáiban. 7
A forradalom Schröert is megérintette. Bécsbõl Pozsonyba sietett. Épp a "judenkrawall" idejére ért haza. A viharos események kellõs közepén már látható volt, hogy nem lesz mód Goethe születésének 100. évfordulóját megünnepelni, ezért Schröer elõbbre hozta az ünnepet. A pozsonyi erdõben elõadásokat tartottak, verseket mondtak, dalokat énekeltek. 1848 õszén Ruperus-szal (Rudolf von Beyer) együtt kiadták a "Dunauhafen" címû évkönyvet, melyben Oeser és K.J. Schröer költeményein, kisebb-nagyobb munkáin kívül barátaik, Prõhle Henrik, Natorp Adalbert, Anastasius Grün, Hebbel, Mörike írásai is megjelentek. Ám a kiadvány a forradalom idõszakában figyelmen kívül maradt, második kötete már meg sem jelent. Apja visszavonulása után Karl Julius újult erõvel fogott a Német Egyesület vezetéséhez. Líceumi osztálytársát, a szlovák nacionalista forradalmár Hurbant figyelmeztette, hogy az idõk viharában csak a magas kultúrájú népek állhatnak helyt. Azt javasolta barátjának, hogy a kis népek olvadjanak be a hatalmasokba. A szlovákok törekvése saját kultúrájuk megteremtésére reménytelen, és jobban használnának önmaguknak, ha a német mûveltséghez csatlakoznának. Ez a meggyõzõdése késõbb sem változott, hanem kiterjesztette tételét Közép-Európa valamennyi kisebb népére, amint azt 1879-ben a bécsi Deutscher Vereinben tartott elõadásában is megerõsítette. 1848 õszén a forradalom új fordulatot vett. A Pozsonyban is jól ismert Lamberg gróf halálhírét a gróf fiának Schröer vitte. A forradalom ideje alatt tudósításokat küldött a bécsi, pozsonyi újságoknak. Ferenc József trónra lépését lelkesen ünnepelte, és az uralkodó számára egy himnuszt írt a német szellem dicsõségét, fenségét dicsõítve, melynek néhány versszakát át is adták az uralkodónak 1849 májusában, amikor Pozsonyban járt. 1849 júniusában Karl Julius Schröer Geringer báró segítségével kapcsolatba került Haynau táborszernaggyal. 28-án Magyarország katonai fõparancsnoka, a "bresciai hiéna" maga mellett tartotta az ügyes stilisztát, és a báró kérésére magántitkárként alkalmazta. Napiparancsainak, rendeleteinek, kiáltványainak javarészét Schröer fogalmazta. Ezidõben rendszeresen írt a napilapoknak is tudósításokat, jegyzeteket, "Zsánerképek a háborúból" címmel politikai költeményeket 8
(Pressburger és Pester Zeitung 1849. júliusi számok). A hadsereggel bejárta Magyarországot. 1849. október 10-ig maradt Haynau szolgálatában, majd hazatért Pozsonyba. A líceumban nem fogadta el a helyettes tanári állást, csupán szemináriumi gyakorlatokat tartott. Többször tárgyalt apja is, õ is pártfogójával, Geringer báróval, hogy élete vágyához, katedrához jusson. 1849 december 3-án nevezték ki a pesti egyetem német tanszékére helyettes tanárnak. 1850-ben bevezették a cenzúrát. Schröert is kinevezték a cenzorok közé, ahol feladata az volt, hogy véleményt mondjon az új színdarabokról. Az újságokban ismét publikálni kezdett, szerkesztõje lett a Pester Zeitung heti mellékletének, a Pester Wochenblattnak. Politikai cikkek helyett egyre több oktatással, irodalomtörténeti kérdésekkel foglalkozó írása jelent meg. Ebben az idõben ismerkedett mega pesti egyetemen Toldy Ferenccel, aki ugyanitt az esztétika és egyetemes irodalomtörténet tanára, és aki a késõbbiekben is figyelemmel kísérte munkáját. 1851-ben pesti katedrájától megfosztották, majd 1852 januárjában kinevezték a pozsonyi fõreáliskola német irodalmi tanárává. Februárban hazatért, március 3-án letette a hivatali esküt, s megkezdte mûködését. 1853-ban jelent meg tollából Magyarországon az elsõ nyomtatott német irodalomtörténet, Geschichte der deutschen Literatur. Ugyanebben az évben, prof. Eitelberger szerkesztésében látott napvilágot Messerschmidtrõl írt életrajzi dolgozata, Biographie des Bildhauers Fr. X. Messerschmidt. 1854-ben J. Grimmel való levelezése germanisztikai, folklorisztikai és nyelvtudományi munkáinak folytatására ösztönözték. 1855-ben megjelent Pozsonyban a mitológiáról írt tanulmánya, amely külföldön is élénk érdeklõdést keltett. Ebben az esztendõben jelentek mega nép- és gyermekdalokról, Nyugat-Magyarország lakodalmas népszokásairól írott cikkei, mely munkák érdeklõdését és figyelmét a népi színjátékok felé fordították. Tanulmányt írt egy magyarországi tanítónak Goethével kötött ismeretségérõl. 9
1855-ben tette közzé a körmöcbányai karácsonyi misztériumjátékot. 1855-ben megnõsült. Felesége a magyar nemesi családból származó Kohányi Hermina lett (Tótmegyer, 1834. május 8. Bécs, 1911. március 28.). Házasságukból öt gyermek született. Gyermekeik: Róbert, felsõkereskedelmi iskolai tanár Bécsben (1856-1888) Dr. Michael Martin Arnold (1857-1936. Köln) a századkörüli évek legnevesebb anglistája. Az angol nyelv és irodalom rendes tanára az egyetemen. A "Grundzüge und Haupttype der englischen Literaturgeschichte" címû Lipcsében, 1911-14-ben kiadott munkáját az OSZK is õrzi. Rudolf 1864-ben született, hadnagyként szolgált a hadseregben, késõbb szobrászmûvészként tevékenykedett Bécsben. Két leányuk Lili és Ida. 1856-ban "Gedichte" (Költemények) címmel verseskötete jelent meg Bécsben, benne balladák és részletek a "Siegfried halála" címû öt felvonásos tragédiájából. Verseskötetének azonban nem volt kedvezõ a fogadtatása. 1856-ban jegyezte le a fõrévi paradicsomjátékot, 1857-ben a pásztorés királyjátékot, melyek 1858-ban a bécsi Akadémia kiadásában könyvformában is megjelentek. A felsõ-magyarországi német nyelvjárások szótárához gyûjtött anyagából a bécsi Akadémián 1857. júniusában tartott elõadást, majd ugyanebben az évben errõl szóló kutatása nyomtatásban is megjelent. 1858-ban a bécsi Akadémia támogatásával hathetes kutatóútra ment, beutazta Észak-Magyarországot, nyelvjárások kiejtésbeli és nyelvbéli különbségeit kutatta. Hely-, személy- és dûlõneveket kutatott 31 egymástól igen távol esõ községben. E munkái csak késõbb, 1863-64-ben jelentek megbécsben. Nagy segítségére volt munkájában egy szepesi költõ-barát, Lindner Ernõ, aki akkoriban Schröer intézetében tanárkodott Bécsben. Az ötvenes évek vége felé Közép-Európában jelentõs változások mentek végbe. Az Ausztria és Olaszországközti háború idején Schröernek lelkesítõ versei, röpiratai jelentek megbécsben, névtelenül. Levelet írt 10
a bécsi rendõrhatóságoknál Kempen báróhoz, akivel a 49-es háborúban együtt szolgált. Javaslatot tett a hadsereg és a bécsi vezetés számára a parancsok és a közlemények stílusának megújítására. Kérését szóvá tették, de a vereségek hatására alkalmazásukra nem került sor. 1859-ben Pozsonyban jelentette megschillerrõl szóló munkáját. Megválasztották a nürnbergi Germán Nemzeti Múzeum Tudós Bizottságtagjává. Az "Októberi Diploma" kibocsátása után gyökeresen megváltozott az oktatás helyzete. Bevezették, majd nem sokkal késõbb kötelezõvé tették a magyar tanítási nyelvet. A líceum tanárainak egy része köztük Schröer is kiállt a német tanítási nyelv megtartása mellett, ellentmondott az iskola magyarosításának. A magyar érzelmû diákság egyre gyakrabban fordult szembe vele, így állását nem tarthatta meg. Ekkor elhagyta Magyarországot, szülõvárosát, és Bécsbe költözött. 1861 február 14-én tanított utoljára a líceumban, majd november 2-án a bécsi evangélikus iskolák igazgatójának választották. Ezzel lezárult Schröer életének pozsonyi korszaka, mely germanisztikai, német nyelvtudományi és néprajzi vonatkozású kutatásainak legtermékenyebb és legfontosabb idõszaka volt. Bécsbe kerülésekor Anastasius Grünnek (gróf Auerssperg) levelet írt és kérte, hogy a magyarországi németség ügyét képviselje a Birodalmi Tanácsban. Válaszul Grün megküldte versét Schröernek, amit õ késõbb megjelentetett a Neue Freie Presseben, melyben rendszeresen publikált. Ebben az idõben többnyire pedagógiai írásai jelentek meg, tankönyveket írt, az írástanítás reformját sürgette. A teoretikus oktatás helyett az életteli, gyakorlati felfogást helyezte elõtérbe. 1865-ben megválasztották a Mittelschule (középiskolai) egyesület elnökévé, ebbéli pozíciójából avatkozott bele a század közepén zajló ortográfiai, helyesírási reformküzdelmekbe. 1865 december 6-án elvi okokra hivatkozva (nem bírván az iskolai elöljáróságok akadékoskodásait elviselni) benyújtotta lemondását az evangélikus iskolák igazgatói tisztjérõl. 1866 júliusában elhagyta az intézetet, és a bécsi mûegyetem újjászervezésekor felállított német irodalmi tanszékre pályázott. 11
1866 õszén megalakította a "Német Társaságot". 1867-ben elkészült javaslata, mely szerint "Írjunk, amint beszélünk. Csak kétes esetekben vegyük figyelembe azt, amit a nyelvkutatás parancsol". Ennek eredményeként az osztrák kultuszminisztérium felkérte egy könyv megírására, ami az elemi és középiskola helyesírását összhangba hozza. 1867-ben kinevezték rendkívüli tanárrá és vizsgabiztossá. Toldy Ferenc felkérte, hogy jelentesse meg a meisseni költõ és tudós Mügelni Henrik magyar krónikáját Pesten. A bécsi Tudományos Akadémia támogatásával beutazta az Auersperggrófok tulajdonában álló, a szlovénségáltal övezett német szigetet, hogy megfejtse a gottscheeiek eredetét, nyelvét. 1868-ban megjelentette a gottscheei nyelvjárás szótárát, emellett tudósításai a Neue Freie Presse-ben a táj élettel teli, teljes kultúrképét adták. (Õ írta az "Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képekben" Bécs 1891. címû könyvben a Gottschérõl szóló részeket). A Germania évfolyamaiban (ezt barátja, Bartsch Károly betegsége alatt javarészt szerkesztette is) rendszeresen publikált a régebbi német nyelv és irodalom, valamint a germán mitológia körében. 1869-ben megjelent Schiller hagyatékáról szóló elõadása. A Neue Freie Presse-ben Oeserrõl írt életrajzot.(késõbb atyja hátrahagyott emlékiratait is átdolgozta, amire nem talált kiadót, és ami aztán csak 1933-ban jelent meg gyermekei által át- és feldolgozva). Gottscheerõl írt munkáiért a krajnai Múzeum Egyesület dísztagjává, majd 1871-ben a rostocki egyetem filozófiai díszdoktorává választották. 1873-ban megjelent elsõ jelentõsebb Goethével foglakozó cikke (Goethe und die Frauen) 1875-ben kiadták Lipcsében "népszerû felolvasásai"-t a 19. század német költészetérõl. A drámát tárgyaló fejezet ma már szinte teljesen ismeretlen alkotókat is megemlít, foglalkozik többek közt Oeserrel is. 1876-ban a Schiller-emlékmû befejezésekor felvetette egy bécsi Goethe-emlékmû gondolatát. 1878-ban Schröer indítványára megalakult a bécsi Goethe Egyesület, valamennyi Goethe társaságközül a legelsõ. 1879-ben tartotta elõadását a Deutsche Vereinben az Ausztria-Magyarországon élõ németség jelentõségérõl a monarchia számára. 12
1880-ban gróf Kuun Géza felkérte a Codex Cumanikus német részeinek kiadására. Schröer életének ezt a korszakát mitológiai, nyelvészeti, germanisztikai tevékenysége határozta meg. A németség jelentõségét hangsúlyozta, a mûveltség, a kultúra védelmére figyelmeztetett, és Goethe nagyságában nemcsak a német szellem világraszóló diadalát látta, hanem azt a fölényes hatalmat is, amely össze tudja kovácsolni a németség szertehullott szellemi egységét. Goethe-kutatásainak és tanulmányainak kezdete is erre az idõre esik. Életének utolsó idõszakát az 1880-as évektõl haláláig, 1900- igterjedõ korszakot az egyetemi oktatás, Goethe kutatások, Goethe publikációk (Chronik des Wiener Goethe Vereins, melyet egyedül írt, szerkesztett) jellemzik. Szinte csak Goethének és a bécsi Goethe Egyesületnek élt. 1880-ban adta ki Goethe Faustjának elsõ, egy év múlva a második részét. 1883-ban kis könyvet írt a Faustról a megnövekedõ színházi érdeklõdést kielégítendõ. 1884-ben két elõadását adja közre könyv formájában Goethe und die Liebe címmel. Mint a legtekintélyesebb Goethe-kutatók egyike, részt vett Josef Kürschner Deutsche Nationalliteratur-jának munkálataiban és elõkészítette Goethe drámáinak történeti-kritikai kiadását. 1886-ban a Goethe Egyesület kibocsátott egy havonta megjelenõ folyóiratot (Chronik des Wiener Goethe Vereins), melyet a második évfolyamtól kezdve maga szerkesztett, s nemegyszer maga írta az egész számot. Ennek a folyóiratnak a munkatársa egyik tanítványa, Rudolf Steiner, aki késõbb Schröer serkentésére elvállalja Goethe természettudományos munkáinak (Naturwissenschaftliche Schriften von Goethe) kiadását, melynek elõszavát Schröer írta. Steiner Grundlinien einer Erkenntnis-Theorie der goetschen Weltanschauung mit besonderer Rücksicht aufschiller címû munkáját szintén Schröer ismerteti a "Chronik"-ban. 1887-ben Zsófia szász nagyhercegné meghívta Schröert a Goethe-sorozat weimari kiadásának munkatársául. Fõ feladata a "Geschwister" és a "Stella" megjelentetése, bevezetésekkel, magyarázatokkal való ellátása volt. 1890-94 között a Goethe emlékmû körüli viszályok kereszttüzébe 13
került, végül leköszönt a Goethe Egyesület alelnöki tisztjérõl, amit a "Chronik" utolsó Schröer szerkesztette száma hozott hírként. Ezután teljesen visszavonult. 1895-ben a tanítást is abbahagyta, nyugalomba vonult, lakásából alig mozdult ki. 1900 december 15-én Bécs elõkelõségeinek, az uralkodóház képviselõinek jelenlétében leplezték le és avatták fel a Ringen Goethe szobrát. Aznap délután, amikor tudtára adták, hogy a Goethe Egyesület és az emlékmû létrehozásában szerzett érdemeiért császári elismerésben részesítik, már haldoklott. 1900 december 16-án Neulingutcai lakásában hunyt el. A bécsi matzleinsdorfi evangélikus temetõben, a családi sírban nyugszik. A síremlék ércdombormûve Schröert Goethe munkáival a kezében ábrázolja. 14
Jegyzetek Gottfried Tobias Schröer magyarul megjelent munkái - Az általános világtörténet rövid vezérfonala Pest, 1864. Emrich Gusztáv - Magyarországtörténete rövid elõadásban a hazai ifjúságszámára (Briss der Geschichte von Ungarn) Pajor Antal fordítása, Pest 1834. - Az aestethika fõ tárgyai mindkét nembeli érettebb ifjúság számára Samarjay Károly által szabadon átdolgozva, Komárom 1853. Karl Julius Schröernek nem jelentek megmagyarul munkái. Életrajzuk Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái Bp.1908. XII. kötetében, a Pallas Nagy Lexikonban található. Legrészletesebb életrajz, monográfia Karl Julius Schröerrõl magyarul a Horányi Károly által írt, Budapesten 1941-ben megjelent mû. Németül íródott (Magyarországon hozzáférhetõ módon) Erwin Streitfeld: Karl Julius Schröer - Tanulmány életérõl és munkásságáról címû monográfiája, amely a grazi egyetem filozófiai fakultásán készült és a Magyarországi Németek Demokratikus Szövetségének kiadásában jelent meg 1986-ban. Életrajzukhoz adalékok találhatók dr. Bozóky Endre: A pozsonyi m. kir. Áll. Fõreáliskola története, valamint Markusovszky Sámuel: A pozsonyi ágostai hitvallású evangélikus líceum története címû munkákban. Schröer munkáiról, munkásságáról magyarul dr. Bleyer Jakab: Hazánk és a német philológia a XIX. század elején, Budapest 1910. Göllner Aladár: K.J. Schröer helye a germanisztika fejlõdésében, Budapest 1922. kézirat, elveszett Gréb Gyula: A szepesi németek nyelve és eredete, Budapest 1922. Kornis Gyula: Középiskoláink elnémetesítése az abszolutizmus alatt 1933. Pukánszky Béla: Nagynémet eszmék irodalmi visszhangja, Budapest Szemle 1936.V. Pukánszky Béla: A magyarországi német irodalom története, Budapest 1926. Solymossy Sándor: A fõrévi népszínjátékok, Ethnographia XXII. Évfolyam Steier Lajos: Haynau és Paskievics Bp. év nélkül Az OSZK-ban számos német nyelven írt munkájukat õrzik. A K.J. Schröer által lejegyzett, Rudolf Steiner szcenikai utasításaival ellátott Fõrévi karácsonyi játékok 1996-ban Eöry Attila fordításában magánkiadásban magyarul is megjelentek. 15
A PLATÓN-LÉLEK A TÖRTÉNELEMBEN I. EUGEN KOLISKO 1925. NOVEMBER 8-ÁN TARTOTT ELÕADÁSA A korábbiakban hallható több elõadásban, különösen Dr. Wachsmuth 1 fejtegetéseiben, kiérezhetõ volt az a magatartás, amely Rudolf Steiner életmûvét alapvetõen jellemezte: hogy tudniillik amikor a szellemi elmélyedésben egy lépést megteszünk, ezt a másik oldalon mindig követnie kell annak, hogy az emberiségért is tegyünk valamit, vagyis hogy a szellemileg kikutatott ismereteket egyúttal átadjuk a materiális síknak, belejuttassuk a földi világba is. A antropozófiai mozgalmat, ahogyan azt Dr. Steiner megalapította, egyenesen úgy is jellemezhetnénk, hogy a szellemiség és az anyagiság között mindig az egyensúlyt, a kiegyensúlyozást keresi. Így tanúi lehettünk annak, hogy Rudolf Steiner az utolsó év folyamán a Karácsonyi Gyûlés 2 alkalmával egy rendkívüli szellemi élményt adott nekünk, amikor hihetetlen mélységekig feltárta elõttünk a szellemi világot, amivel lehetõvé tette számunkra azt is, hogy még inkább megértsük a földi létet, illetve megalapította az Antropozófiai Társaságot, ennek olyan formát adva, hogy minél alkalmasabb legyen a társadalom életét jótékonyan befolyásolni. Újra és újra hangsúlyozta ezt a kettõs irányt, melyek közül egyik sem nélkülözhetõ: egyfelõl a belsõ elmélyedést, másfelõl a külsõ hatást a világra. Dr. Steiner egész életmûve ezt a csodálatos egyensúlyt mutatja. Életének utolsó idejében Dr. Steiner nagyszerû elõadásokat tartott a karmáról. 3 Ebbõl a nézõpontból tekintett végig az egész világtörténelmen. Lehetõvé vált számunkra egyes személyek sorsában elmélyedni, akiknek életét nemcsak részletesen bemutatta, hanem megtestesüléseik mikéntjébõl a történelem menetére is fény vetült. Mindaz, amit a történelem külsõ haladása mutat, idõvel szétporlad, elenyészik; de mögötte elõtûntek az egyes emberi személyek tetteinek hatásai! A világtörténelmet így ma már olyannak látjuk, amelyben minden egyedi eseményt elhelyezhetünk egy nagy szellemi összefüggésben, amit Rudolf Steiner feltárt nekünk karma-kutatásai által. A világtörténelem annak eredményeként mutatkozik elõttünk, mint amit maguk az egyes emberek hoznak át részben a szellemi világbeli 16
tapasztalataikból, részben a saját korábbi földi életükbõl a mindenkori földi jelenbe. Megértjük ebbõl, hogy minden, ami lejátszódik a történelemben, szellemi impulzusokból fakad és az emberi lények szándékai állnak mögötte. A karma-elõadásokból azonban arra is rájövünk, hogy a benne tárgyaltakat nem egyszerûen úgy kell tekintenünk, mint ami pusztán a történelem menetérõl lebbenti fel a fátylat, hanem valami olyasminek, ami mindenki elé egyúttal egy feladatot is állít, amivel foglalkoznia kell. Ez nem egyéb, mint hogy eljussunk végre a reinkarnáció és a karma törvényeinek helyes megragadásához, és a saját lényünket is a világtörténelem nagy összefüggéseiben helyezzük el. A Dr. Steiner által ábrázolt személyiségekben gyakran olyan emberekre, ember-énekre irányult a figyelmünk, akikkel egyikünk vagy másikunk találkozott az élete folyamán és valóban ismerte. E karmaéletrajzokban olyan fogódzókat kaptunk, amelyekre emlékezni tudtunk, és átjárt bennünket az a tudat, hogy mi magunk is együtt voltunk azokkal a személyekkel. Ahogyan egy esemény révén eszünkbe jut valami hasonló esemény, így voltunk ezekkel a karma-vizsgálódásokkal is. Ezek nagyon mélyen behatoltak a lelkünkbe, mert azt éreztük, hogy a saját lényünk élete összefonódik ezekkel a személyekkel. De amióta Dr. Steiner ezeket a karma-vizsgálódásokat átnyújtotta nekünk, lehetõvé vált számunkra az is, hogy a világtörténelem haladását is egészen a magunkénak érezzük, vele belsõ kapcsolatot találjunk. Hiszen mindenestül hozzátartozunk. Dr. Steiner ezeket a karma-ciklusokat azért tartotta, hogy az egyes emberek a reinkarnáció és a karma témája felé forduljanak. A reinkarnációra és a karmára irányuló kutatás végigvonul antropozófiai mozgalmunkon. Ezzel Rudolf Steiner már kezdettõl fogva foglalkozott, a Karácsonyi Gyûlés után pediglehetõvé vált, hogy a karma területén egészen konkrét részletek is lekerüljenek a szellemi világból. Ez azt a feladatot tûzi elénk, hogy mi is intenzív módon foglalkozzunk e témával. Dr. Steiner gyakran kezdte úgy ezeket az elõadásokat, hogy bizonyos személyeket állított elénk a maguk ismétlõdõ földi életében; de karmájuk tárgyalását azután átvezette az Antropozófiai Társaság karmájának taglalásába, amellyel az egész fejtegetés végzõdött. Ilyenkor rá kellett ébrednünk: Csak most érzékelhetõ igazán, hogy egész mozgalmunk mennyire beleágyazódik a világtörténelmi összefüggésekbe! 17
Az elõadó a hallgatókat minduntalan az Antropozófiai Társaság konkrét jövõbeli feladataira összpontosította. Ugyanilyen mély benyomást keltett bennünk az is, hogy utolsó karma-elõadásaiban 4 Dr. Steiner roppant komolysággal szólt és ismételten utalt olyan személyekre, akiknek éppen a mi korunkban a legnagyobb nehézséget jelentette az, hogy le kellett szállniuk a Földre és inkarnálódniuk kellett. 5 Újra és újra elmondta szeptember azon utolsó napjaiban, hogy átfogóan szeretne beszélni az antropozófiai mozgalom karmájáról. Ehhez mindig közbeiktatta az egyes személyiségek tárgyalását, és éppen olyanokét, akikrõl megtudhattuk, hogy korábbi földi életükben nagy erõvel irányultak a szellemi világra, belülrõl ösztönözve érezték magukat, hogy bizonyos beavatáshoz jussanak, de éppen az ilyen személyek azok, akiknek jelentõs nehézséget okozott az utóbbi évszázadokban történõ újraszületés feladata. Amit a reinkarnáció és a karma kérdése a mai idõkben magában rejt, annak egész tragikus súlyát átérezhettük ekkor. És az utolsó elõtti elõadásban 6 Dr. Steiner egy olyan személyiségrõl beszélt, akinek újabb életét csakis akkor lehet valóban megértenünk, ha ebbõl a nézõpontból közeledünk hozzá. Ez a személyiség Platón volt! Szinte ha mondhatom így futótûzként terjedt el a hír akkoriban azok között a barátaink között, akik nem tartózkodtak Dornachban, hogy Dr. Steiner Platónról beszél. Abból a tárgyalási módból, ahogyan Platónt jellemezte, felismerhettük, hogy az õ ismételt egyes földi életeit egymással összehasonlítva a világtörténelembe is betekintést nyerünk. Feladatunk tehát az, hogy az ezekben a karma-képekben tett steineri leírásokat jól megértsük, és kísérletet tegyünk egyre inkább behatolni a karmikus összefüggésekbe, éppen annak segítségével, amit az ilyen személyiségek élettörténetének és életmûvének tanulmányozása nyújthat. Tulajdonképpen csak ilyen úton érthetjük megaz ismételt testetöltések és 18