EGYENLŐ BÁNÁSMÓD HATÓSÁG Elnök Ügyiratszám: EBH/234 / 1 /2009 Ügyintéző: dr. Kegye Adél Az Egyenlő Bánásmód Hatóság (1024 Budapest, Margit krt. 85.) A.B Kérelmező által az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatt a Dr. Szilvási Csaba ügyvéd által képviselt Vértesi Erdészeti és Faipari Zártkörűen Működő Részvénytársasággal (továbbiakban Vértesi Erdő Zrt.) szemben benyújtott kérelme alapján meghozta a következő H A T Á R O Z A TO T A hatóság megállapítja, hogy a Vértesi Erdő Zrt., mint munkáltató megsértette az egyenlő bánásmód követelményét. Az eljárás alá vont- Kérelmező életkora miatt - az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény (Ebktv.) 21. f) pontja szerinti közvetlen hátrányos megkülönböztetés tényállását valósította meg azzal, hogy munkabérét alacsonyabb összegben állapította meg, mint a vele azonos értékű munkát végző könyvelőknek. Az Egyenlő Bánásmód Hatóság megtiltja a jogsértő magatartás jövőbeni tanúsítását és elrendeli a jogsértést megállapító jogerős és végrehajtható határozatának 6 hónapra történő nyilvánosságra hozatalát a jogsértő azonosításához szükséges adatok kivételével anonimizáltan a www.egyenlobanasmod.hu című honlapján, valamint a jogsértő cég www.verteserdo.hu című honlapjának nyitóoldalán. A vizsgálat során 10380,- Ft, azaz Tízezer-háromszáznyolcvan eljárási költség merült fel, melyet a kötelezettnek a határozat kézhezvételétől számított 30 napon belül az Egyenlő Bánásmód Hatóság 10032000-00288413 számú számlájára történő átutalással kell megfizetnie. A határozat ellen közigazgatási eljárás keretében fellebbezésnek helye nincs. A határozat felülvizsgálatát a kézbesítéstől számított 30 napon belül a Fővárosi Bíróságnak címzett, de az Egyenlő Bánásmód Hatóságnál 3 példányban, írásban benyújtott keresettel lehet kérni. A keresetlevélben kérhető a végrehajtás felfüggesztése, valamint hogy három bíróból álló tanács bírálja el a keresetben foglaltakat. I N D O K O L Á S Kérelmező 2008. június 10-én kelt beadványában azzal a panasszal fordult a hatósághoz, hogy munkáltatója vele szemben megsértette az egyenlő értékű munkáért egyenlő bért elvet azzal, hogy nyugdíjazását követően a vele azonos munkakörben foglalkoztatott könyvelőkhöz képest alacsonyabb a munkabére, mert nem részesült az időközben esedékes bérfejlesztésekből. Kérelmező 1974. november 16-án létesített munkaviszonyt az eljárás alá vont Vértesi Erdő Zrt. jogelődjével. 1999. január elsejétől az eljárás alá vont tatabányai erdészeténél könyvelői feladatokat látott el. 2002. szeptember elsejétől, az előrehozott öregségi nyugdíjkorhatár elérését követően munkáltatója engedélyével továbbra is a
tatabányai erdészet könyvelőjeként dolgozott. Kérelmező beadványa szerint a nyugdíjkorhatár elérését követően közvetlen felettese, a tatabányai erdészet igazgatója, C.D. azt mondta Kérelmezőnek, hogy nem részesíti a fizetésemelésekből, mert akkor végleges nyugdíjazását követően elviszi a bérkeretet, de az így kieső bért más módon-prémiummal vagy jutalommal- pótolni fogja. Kérelmező minden évben figyelmeztette C.D.-t az ígéretére, ugyanis sem bérfejlesztésben, sem emelt összegű jutalomban vagy prémiumban nem részesült. 2007. decemberében panaszt emelt az eljárás alá vont Zrt. vezérigazgatójánál azért, mert C.D. nem részesítette fizetésemelésben. Másnap C.D. 2008. március 31-ével felmondott Kérelmezőnek. Kérelmező előadta, hogy a Vértesi Erdő Zrt. 6 erdészetből tevődik össze, és minden erdészetnél egy könyvelő van. Tudomása szerint valamennyi könyvelő munkabére magasabb volt, mint az övé. Nyugdíjazását követően feladatait növelték, a vadászattal kapcsolatos könyvelési feladatokat is el kellett látnia, ráadásul a tatabányai erdészet vadászati forgalma volt valamennyi erdészet között a legnagyobb, és összességében is a tatabányai erdészet könyvelési tételeinek száma volt a legmagasabb. Előadta azt is, hogy a vezérigazgató a munkájával elégedett volt és még kiváló dolgozó kitüntetésben is részesült. Beadványa szerint azért csak ő nem kapott béremelést 5 éven keresztül, mert nyugdíjas lett és ezt követően munkabére mellett már kapta a nyugdíját is. A hatóság eljárás alá vonta a Vértesi Erdő Zrt.-t. Az eljárás alá vont 2008. július 15-én kelt beadványában azzal védekezett, hogy Kérelmező azért nem részesült előrehozott öregségi nyugdíját követően béremelésben, mert számos korábbi feladata alól mentesült, és egyébként sem volt C.D. megelégedve Kérelmező munkavégzésével. Védekezésül hivatkozott arra, hogy Kérelmező nem végzett ipari anyag könyvelést és az ehhez kapcsolódó ellenőrzést, tárgyi eszköz nyilvántartással kapcsolatos feladatokat, valamint nem végezte a segédüzem ellenőrzésével, nyilvántartásával és felevezetésével kapcsolatos feladatkört sem. Vele ellentétben a fenti feladatok ellátása minden más könyvelő kötelezettsége volt. Kérelmező munkájával szemben kifogások is felmerültek, és éppen ezért mentesült olyan feladatok alól, amelyeket a könyvelők általában végeznek. Az eljárás alá vont hivatkozott arra is, hogy a nála alkalmazott munkavállalók munkabére nem egy egységes bértábla szerint van megállapítva. Egyúttal csatolta a csákvári, a pusztavámi és kisbéri erdészet könyvelőinek munkaszerződését és munkaköri leírását, valamint egy kimutatást a könyvelők besorolási bérének változásáról 2002. májusától. A hatóság 2008. október napján tárgyalást tartott Székesfehérvár Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatalában. A hatóság tanúként hallgatta meg Kérelmező korábbi közvetlen felettesét, C.D.-t. Az eljárás alá vont jogi képviselője elmondta, hogy a bérrendezésről, bérfejlesztésről minden erdészeti egységnél az erdészet vezetője, igazgatója döntött. A központból az erdészeti vezető megkapta a bérfejlesztésre szánt keretet, azonban annak elosztása a munkavállalók között már az erdészeti igazgató feladata volt. A tanú elmondta, hogy a bérkeret elosztásáról az erdészeti igazgatók az ágazatvezetőkkel közösen tettek javaslatot a vezérigazgatónak. Elmondása szerint a bérfejlesztés és a jutalom elosztásának szempontjai közé tartozott a munka teljesítése, a csapatban betöltött szerep, és rengeteg szubjektív dolog. Az eljárás alá vont Vértesi Erdő Zrt. jogi képviselője fenntartotta azt, hogy a csatolt munkaköri leírásokból kitűnik, hogy Kérelmező munkája különbözött a többi erdészeten dolgozó könyvelőétől. A hatóság ezért felolvasta Kérelmezőnek a csákvári erdészet könyvelőjének munkaköri leírását annak tisztázása érdekében, hogy az ott felsorolt feladatok közül volt-e olyan, amit Kérelmező nem végzett. Kérelmező úgy nyilatkozott, hogy a könyvelő kollégák munkaköri leírásai már csak azért sem lehetnek azonosak, mert nem minden erdészetnél van pl. vadászat, bérbeadás vagy parkolási szolgáltatás, ami után könyvelési feladatok keletkeznek. A vadászattal járó könyvelési és adminisztrációs feladatokat már a nyugdíjazását követően kapta meg, ez a korábbiakhoz képest egy új feladat volt.
A hatóság kérdésére a tanú elmondta, hogy a korábban hivatkozott ipari anyag könyvelést a többi erdészeten dolgozó könyvelőhöz képest egyedül Kérelmező nem végezte, ugyanis azt E.F. az eljárás alá vont Vértesi Erdő Zrt. központjából látta el. Elmondta továbbá, hogy az ipari anyag könyvelés rabszolga munka, mert sok tételt kell lekönyvelni, és kb. hetente 2 órát igényelt a bizonylatok beszerzése. Úgy nyilatkozott, hogy az ipari anyag könyvelést már az elejétől fogva E.F. látta el, már akkor is, amikor a tatabányai erdészeten dolgozott, majd mikor átkerült a központba, meg maradt nála ez a feladat. Kérelmező ezzel szemben úgy nyilatkozott, hogy akkor, amikor ő a tatabányai erdészethez került, E.F., mint tb-ügyintéző azért kapta meg az ipari anyagkönyvelést is, mert Kérelmezőnek túl sok volt a feladata, E.F. lényegében Kérelmező beosztottja volt. A központ gazdasági igazgatója, G.né javasolta neki még 1998-ban, amikor Tatabányára került, hogy adja le az ipari anyag könyvelést és a tárgyi eszköz nyilvántartást, mert Tatabányán sok a munka. Jóllehet, az ipari anyag könyvelést E.F. végezte, de Kérelmező továbbra is ellátta az ezzel kapcsolatos ellenőrzési munkákat. A segédüzemmel kapcsolatos feladatokat Kérelmező elmondása szerint H.I. segítségével látta el, aki felvezette a nyilvántartásba a gépkocsi használattal kapcsolatos adatokat, majd a nyilvántartás alapján Kérelmező ezeket lekönyvelte, a kimutatásokat leellenőrizte. Elmondása szerint H.I. segítsége nélkül a nyilvántartások elkészítése kb. napi fél óra pluszmunkát jelentett volna. A tanú nyilatkozata szerint H.I. adminisztratív, irodai segédmunkát végzett, munkaköre létezett már Kérelmező nyugdíjazása előtt is, a segédüzemmel kapcsolatos feladatokat már akkor is ő látta el. Más erdészetnél H.I.-hez hasonló munkakör nincs, így ő jelentős segítséget nyújtott Kérelmezőnek. Elmondta a tanú azt is, hogy ugyanakkor nem lenne H.I. munkája nélkülözhetetlen, emberségből van ma is az erdészetnél. Megkapta ugyanakkor Kérelmezőtől a fakitermelés számszaki adatainak ellenőrzését is, mert kínos volt az, amikor Kérelmező az összeadási hibák miatt az erdészet vevői előtt panaszkodott. A tárgyi eszköz nyilvántartással kapcsolatban elmondta, hogy azt J.K. pluszjavadalmazás fejében a társaság központjából látta el, míg a többi erdészet esetében ez a könyvelő feladatai közé tartozott. A tanú elismerte azt, hogy a könyvelési tételszám Tatabányán a legjelentősebb, de hozzátette, hogy az adminisztratív személyzet száma is itt a legnagyobb. 2006-ban például Tatabánya volt a legjobban teljesítő erdészet. A tanú a könyvelők munkaköri leírásainak ismeretében úgy nyilatkozott, hogy az egyes könyvelők alapvetően hasonló feladatokat látnak el, de hangsúlyozta, hogy a kiszolgáló személyzet munkáján is sok múlik. Kérelmező munkájával szembeni kifogások körében a tanú említette azt, hogy Kérelmező nem vállalt pluszfeladatokat. Ilyen pluszfeladatként említette a havi vezetői információ elkészítését, mely tájékoztatást nyújtott az erdészeti igazgatónak az erdészet gazdasági helyzetére nézve. Kérelmező azonban előadta, hogy a havi vezetői információkat azért nem tudta megfelelően elkészíteni, mert nem kapta meg a szükséges információkat és adatokat a kollégáktól. A tanú szerint Kérelmező csapatmunkájával kapcsolatban is merültek fel problémák, rossz légkört teremtett. Kérelmező ezzel kapcsolatban úgy nyilatkozott, hogy ő is sértőnek találta az erdészeti igazgató külsejére tett megjegyzésit, a munkahelyi légkörrel véleménye szerint nem volt probléma. Kérelmező összességében úgy nyilatkozott, hogy nyugdíjazását követően nem változott a munkája, inkább több lett azzal, hogy a vadászattal felmerülő könyvelési feladatokat is megkapta. Az előrehozott nyugdíjkorhatár elérését megelőzően mindig részesült béremelésben akkor, amikor a többi kolléga is, azonban a nyugdíjat követően csak 2007-ben, akkor, amikor a bérfejlesztés központilag volt előírva mindenki számára és az nem az erdészeti igazgató mérlegelésén múlott. A hatóság felhívására az eljárás alá vont Vértesi Erdészeti Zrt. jogi képviselője 2008. október 21-én kelt beadványának mellékleteként megküldte a hatóság részére valamennyi erdészet könyvelőjének bérének alakulását 2002. május 1., és 2007. október 1-je között. Csatolt továbbá egy olyan kimutatást is, amely a 2004-2007. közötti időszakra nézve szemlélteti,
hogy az adott évben az összes munkavállalóra vetítve hány százalék részesült bérfejlesztésben, és ebből hány százalék volt nyugdíjas. A hatóság felhívására az eljárás alá vont 2008. november 18-én kelt beadványában úgy nyilatkozott, hogy E.F. az ipari anyag nyilvántartást 1999. április 1-jétől végezte. 2008. december 9-én kelt beadványában pedig előadta, hogy a tárgyi eszközök számítógépes nyilvántartását 1993. óta a társaság központjában látják el minden erdészetre és fűrészüzemre kiterjedően. Egyúttal elismerte az eljárás alá vont azt is, hogy Kérelmező nyugdíjazását megelőzően mindig részesült béremelésben. A hatóság felhívására az eljárás alá vont 2008. december 18-án kelt beadványához mellékelte a Vértesi Erdő Zrt. 2007. évi éves beszámolójának eredmény-kimutatását. A hatóság a vizsgálat lefolytatását követően arra a megállapításra jutott, hogy a kérelem az alábbiak szerint alapos: Az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény (továbbiakban Ebktv.) alapján a hatóság az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatti ügyekben jár el. Az egyenlő bánásmód követelménye abban az esetben sérül, ha valakit vagy valamely csoportot valamely ún. védett tulajdonsága miatt kedvezőtlenebb bánásmódban részesítenek, mint amelyben más, vele összehasonlítható helyzetben lévő személy vagy csoport részesül, részesült, vagy részesülne. Az Ebktv. 8. -a felsorolja azt a húsz védett tulajdonságot, amellyel összefüggésben elkövetett hátrányos megkülönböztetés esetén a hatóság eljárhat. Az Ebktv. 5. d) pontja szerint az egyenlő bánásmód követelményét a munkáltató a foglalkoztatási jogviszony tekintetében köteles megtartani. Az Ebktv. 21. -a olyan eseteket nevesít, amelyek a munkáltató által a munkavállalóval szemben alkalmazott közvetett vagy közvetlen hátrányos megkülönböztetés alapjául szolgálhatnak. A felsorolt, nevesített esetek között szerepel a különösen a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (továbbiakban Mt.) 142/A. (3) bekezdésében meghatározott munkabér megállapítása és biztosítása (Ebktv. 21. f) pont). Az egyenlő értékű munkáért egyenlő bért elv alapján, az Mt. 142/A szerint az egyenlő értékű munkát végző munkavállalóknak egyenlő bért kell fizetni. Annak megállapítása érdekében, hogy az összehasonlított munkák egyenlő értékűnek tekinthetők-e, számos körülmény vizsgálata szükséges (pl. elvégzett munka természete, munkakörülmények, tapasztalat végzettség stb.). A hatóság abban az esetben állapíthatja meg az egyenlő bánásmód sérelmét, ha az egyenlő értékű munkát végző személyek közül valamely munkavállaló az Ebktv. 8. - ában megjelölt valamely védett tulajdonságára tekintettel nem részesül egyenlő bérben. Az osztott bizonyítás szabályai szerint a sérelmet szenvedett félnek csak valószínűsítenie kell a bérkülönbséget és védett tulajdonságát, a munkáltatónak viszont azt kell bizonyítania, hogy megtartotta az egyenlő bánásmód követelményét, vagyis az eljárást indító munkavállaló munkabére magasabb vagy azonos mint az összehasonlítható helyzetben lévő, egyenlő értékűként elismert munkát végző, de a védett tulajdonsággal nem rendelkező valamennyi munkavállaló munkabére, vagy a bérkülönbség oka nem egyetlen forrásból (jogszabály, kollektív szerződés) ered. Eredményesen kimentheti magát a munkáltató akkor is, ha bizonyítja, hogy az adott jogviszony tekintetében nem volt köteles megtartani az egyenlő bánásmód követelményét, mert a meglévő bérkülönbség az alkalmazásnál számba vehető lényeges és jogszerű feltételen alapult. A Kérelmező által a hatóság elé tárt bizonyítékok alapján a hatóság úgy ítélte meg, hogy Kérelmező eleget tett valószínűsítési kötelezettségének, és eljárás alá vonta a Vértesi Erdő Zrt.-t. Kérelmező ugyanis a hatósághoz intézett beadványában védett tulajdonságául életkorát jelölte meg, illetve azt, hogy nyugdíjas, hátrányként pedig azt, hogy nem részesült évek óta béremelésben. Vele összehasonlítható csoportként azokat a könyvelőket hozta fel, akik más
erdészeteken, vele azonos munkakörben dolgoztak. Kérelmező beadványában kifejezetten hivatkozott az egyenlő értékű munkáért egyenlő bért elvre, és annak sérelmére. Az eljárás alá vont Vértesi Erdő Zrt.-nek tehát az eljárás során azt kellett bizonyítania, hogy az azonos munkakörben foglalkoztatott munkavállalók bére megegyezik, vagy hogy a bérkülönbségnek Kérelmező tekintetében a munka jellegével, természetével összefüggő, jogszerű oka volt. A hatóság vizsgálata a fentiek alapján arra irányult, hogy Kérelmezővel összehasonlítható helyzetben voltak-e az általa hivatkozott erdészetek könyvelői, egyenlő értékű munkát végzetek-e, munkabérük magasabb volt-e Kérelmezőénél, és hogy a bérkülönbségnek tudja-e a munkáltató a munka jellegével, természetével összefüggő jogszerű okát adni. Az Mt. 142/A. (2) bekezdése szerint a munka egyenlő értékének megállapításánál különösen az elvégzett munka természetét, minőségét, mennyiségét, a munkakörülményeket, fizikai vagy szellemi erőfeszítést, tapasztalatot, illetve felelősséget kell figyelembe venni. Az Egyenlő Bánásmód Hatóság Tanácsadó Testületének az egyenlő munkáért egyenlő bért elvéről szóló 348/2/2008. TT. számú állásfoglalása szerint két munka tehát akkor tekinthető egyenlő értékűnek, ha a fenti szempontok alapján a ténylegesen végzett munkatevékenység szempontjából a munkavállalók összehasonlítható helyzetben vannak. Ez nem zárja ki, hogy a munkavállalók között különbség legyen a szakképzettség, a tapasztalat szempontjából. Az összehasonlítható helyzetet a végzett munka és az adott munkavégzéshez ténylegesen szükséges képzettség, szaktudás stb. szempontjából kell megítélni. A hatóság tényként megállapítja, hogy a Vértesi Erdő Zrt. több, számszerűen hat (tatabányai, csákvári, pusztavámi, kisbéri, oroszlányi, sikáros) erdészetből áll, melyek élén erdészeti igazgatók állnak. Az egyes erdészetekben a könyvelési feladatokat egy-egy könyvelő látta el. A könyvelők szakmailag a gazdasági igazgató felügyelete alá tartoztak. Az erdészeteket a tanúként meghallgatott C.D., a tatabányai erdészet igazgatója hasonlónak ítélte meg, elismerve azt, hogy természetesen lehetnek eltérések pl. abban, hogy az egyik erdészeten van vadászat, míg a másikban nincs. A eljárás alá vont azzal védekezett, hogy Kérelmező a többi könyvelőhöz képest levesebb munkát végzett, tehát nem tekinthető azonos értékűnek a Kérelmező és a többi könyvelő munkája. A hatóság ezért egyenként vizsgálta az eljárás alá vont által hivatkozott feladatok esetében, hogy azokat Kérelmező ellátta-e, és ha nem látta el, akkor már az előrehozott öregségi nyugdíjkorhatár elérését megelőzően sem látta el, vagy csak azt követően mentesült azok elvégzése alól. A hatóság részére megküldött munkaköri leírások közül egy 1990-ben, négy könyvelőé 2005- ben és egy 2006-ban kelt. Kérelmező nyilatkozata szerint, amikor 2005-ben a munkaköri leírásokat készítették, mindenki magának írta össze azt, hogy melyek a feladatai. A munkaköri leírások sem tartalmukban, sem szerkezetükben nem tekinthetőek egységesnek, ezért a hatóság nem vehette kizárólag azokat figyelembe ahhoz, hogy megítélje, azonos értékű munkát végeztek-e a könyvelők. Az eljárás alá vont is hivatkozott arra, hogy volt olyan feladata Kérelmezőnek, amely bár feltüntetésre került a munkaköri leírásában, ténylegesen nem végezte. Az eljárás alá vont lényegében azzal védekezett, hogy Kérelmező azért maradt ki a béremelésekből, mert nem végzett ipari anyag könyvelést, tárgyi eszköznyilvántartást és a segédüzemmel kapcsolatos nyilvántartást sem. A hatóság a tárgyaláson ezért egyenként vizsgálta az eljárás alá vont által hivatkozott feladatokat. A hatóság az ipari anyag könyvelés kapcsán megállapította, hogy azt valóban nem Kérelmező végezte, hanem a társaság központjában E.F. A hatóság megállapította azt is az eljárás alá vont 2008. november 19-én kelt beadványából, hogy az ipari anyag könyvelést E.F. már 1999. április 1-je óta végzi, vagyis Kérelmező nyugdíjazása előtti időszakban is ellátta. Mindezekre tekintettel nem képezhette a bérfejlesztés megvonásának okát önmagában az, hogy Kérelmező nem végzett ipari anyag könyvelést, ugyanis 2002. évet megelőzően sem végzett, mégis a többi könyvelővel azonos időpontokban kapott béremelést. Így a hatóság nem tulajdonított
jelentőséget annak sem, hogy a Kérelmezőn kívüli könyvelők számára naponta hány óra többletmunkát jelentett az ipari anyag könyveléssel járó feladatok elvégzése. A tárgyi eszköz nyilvántartást Kérelmező helyett J.K. végezte, de amint az az eljárás alá vont 2008. december 9-én kelt beadványából kitűnt, a tárgyi eszközök számítógépes nyilvántartását 1993. óta minden erdészetre kiterjedően a társaság központja látta el. A segédüzemmel kapcsolatos nyilvántartási feladatok kapcsán a tanúként meghallgatott C.D. nyilatkozatából megállapítható, hogy H.I. már Kérelmező nyugdíjazását megelőzően is végezte ezt a feladatot. A fentiek alapján a hatóság megállapította, hogy Kérelmező már 2002. évet, előre hozott öregségi nyugdíjának megállapítását megelőzően sem végezte azokat a többletfeladatokat, amelyekre az eljárás alá vont hivatkozott. Így a hatóság nem fogadta el az eljárás alá vont azon érvelését, hogy Kérelmező alacsonyabb munkabérének az volt az oka, hogy a többi könyvelőhöz képest kevesebb feladatot látott el. A hatóság az eljárás alá vont által a könyvelők munkabérének alakulását szemléltető kimutatásból megállapította, hogy 2002. május 1-jét követő bérfejlesztésnek köszönhetően a hat erdészeten dolgozó hat könyvelő munkabére pár ezer forintos eltéréssel közel azonos volt. A pusztavámi és a kisbéri erdészet könyvelőinek munkabére 78. 000, a sikárosi fűrészüzem könyvelőjének 80. 000, az oroszlányi erdészet könyvelőjének 80. 400, Kérelmezőnek 82. 500, míg a csákvári erdészet könyvelőjének 84. 000 forint volt a havi bruttó munkabére. Kérelmező 2002. május 1., 2002. december 1. és 2007. október 1-jén részesült béremelésben. Vele ellentétben valamennyi erdészet könyvelője Kérelmezőhöz képest béremelést kapott még 2003. július 1-jén, 2004. október 1-jén, 2005. november 1-jén, 2006. július 1-jén és 2006. november 1-jén is. 2007. október 1-jével ezért Kérelmező munkabére a többi könyvelőjétől átlagosan bruttó 39. 500 forinttal tért el. A hatóságnak értékelnie kellett azt a körülményt, hogy Kérelmező nyugdíjazását megelőzően mindig, a többi könyvelőhöz hasonlóan részesült béremelésben, tehát a munkáltató korábban nem kívánta Kérelmező munkabére révén kompenzálni azokat a feladatokat, amelyeket Kérelmező nem látott el. Tekintve a fentiek szerint részletezett könyvelői béreket, megállapítható, hogy a munkabérek tekintetében a munkáltató közel azonosként díjazta a különböző erdészeteken dolgozó könyvelők munkáját, azok között minimális volt az eltérés 2002-ben. Kérelmező nyugdíjazását követően a másik öt könyvelő munkabére azonos időpontokban és hasonló mértékben növekedett. A hatóság ebből arra következtetett, hogy 2002-ig Kérelmező munkáját a munkáltató a többi könyvelőjével azonos értékűnek tekintette, az, hogy néhány feladatot a tatabányai erdészeten a központban láttak el, illetve, hogy volt Kérelmezőnek segítsége, csak nyugdíjazását követően vált a munkáltató részére olyan körülménnyé, amely a béremelésekből való kizáráshoz vezetett. Nem tudott emellett az eljárás alá vont felhozni egyetlen olyan feladatot sem, amelyet Kérelmező csak nyugdíjazását követően nem látott el, vagy amely alól csak 2002. után mentesült. A fentiekre tekintettel a hatóság megállapítja, hogy Kérelmező és a másik öt erdészeten foglalkoztatott könyvelő munkája azonos értékűnek tekinthető. A hatóság megállapította azt is, hogy 2007-ben Kérelmező azért részesült béremelésben, mert abban az évben minden munkavállaló kapott emelést. Az eljárás alá vont 2008. október 21-én kelt beadványában hivatkozott arra, hogy az általa csatolt kimutatásból is kitűnik, hogy 2004. és 2007. között a teljes létszámot tekintve voltak olyan nyugdíjasok, akik kaptak béremelést, és voltak olyan nyugdíjas dolgozók is, akik nem kaptak. A hatóság vizsgálatának ki kellett terjednie arra is, hogy Kérelmező munkavégzési helyén, a tatabányai erdészeten foglalkoztatott munkavállalókhoz képest is egyedüliként
maradt-e ki az időközben megvalósított bérfejlesztésekből előrehozott öregségi nyugdíjának elérését követően. A tárgyaláson tanúként meghallgatott C.D elmondta, hogy Kérelmezőn kívül volt más is, H.I., aki az elmúlt 5 évben nem kapott béremelést, de még jutalmat sem. Előadta viszont azt is, hogy a H.I. által betöltött munkakörhöz nem is szoktak bérfejlesztést végezni, az erdészet eredményeihez képest ugyanis ebben a munkakörben végzett teljesítmény szerény. A hatóságnak azt is figyelembe kellett vennie, hogy az egyes erdészetek sajátosságaiból adódóan kisebb-nagyobb eltérések lehettek a könyvelők munkája között, ami függött egyrészt az éves forgalomtól, ami leginkább a könyvelési tételek számában mutatkozott meg, attól, hogy az adott erdészetben volt-e vadászat, és ehhez kapcsolódó könyvelési munka, és hogy milyen egyéb szolgáltatásokat nyújtott az erdészet, amelyekhez szintén könyvelési feladatok társultak. A tárgyaláson a tanúként meghallgatott tatabányai erdészet igazgatója úgy nyilatkozott ugyanis, hogy tudomása szerint a többi erdészet is ugyan úgy működik, mint a tatabányai, és a könyvelők is alapvetően hasonló feladatokat látnak el. Az egyes erdészetek közötti különbséget szemlélteti az is, hogy például Kisbéren nincs vadászat, míg Tatabányán van, az erdészet teljesítménye továbbá a forgalomtól is függ. A tanú hivatkozott arra is, hogy Kérelmező munkájával nem volt megelégedve, elsősorban szubjektív benyomásaira támaszkodva. Kérelmezőt arrogánsnak és összeférhetetlennek titulálta, amely végső soron a felmondáshoz vezetett. A hatóság azonban nem fogadta el azt a védekezést, hogy Kérelmező munkájával a munkáltató nem volt megelégedve, és ezért maradt ki a bérfejlesztésből, ugyanis Kérelmező a tárgyaláson úgy nyilatkozott, - amit az eljárás alá vont képviselője nem is cáfolt-, hogy a jutalomból mindig ugyanúgy részesült, mint kollégái. A hatóság álláspontja szerint a jutalom, mint a munkáltató mérlegelésétől függő, ex gratia juttatás alkalmas leginkább arra, hogy annak juttatásával a munkáltató értékelje a munkavállaló teljesítményét, adott esetben annak megvonásával utaljon a munkavállaló hiányosságaira. Tekintve, hogy Kérelmező minden alkalommal részesült jutalomban, utólag nem fogadható el az az érvelés, hogy Kérelmező nem megfelelően végezte munkáját, és ezért maradt ki egymást követő 5 alkalommal is a bérfejlesztésből. A hatóság a fentiek alapján megállapítja, hogy az eljárás alá vont Vértesi Erdő Zrt. megsértette az egyenlő bánásmód követelményét és az egyenlő értékű munkáért egyenlő bért elvet azzal, hogy Kérelmező munkabérét életkorára tekintettel a vele összehasonlítható helyzetben lévő, és Kérelmezővel azonos értékű munkát végző könyvelők munkabéréhez képest alacsonyabb összegben állapította meg. A Hatóság az Ebktv. 16. (1) bekezdésének b) és c) pontjában megállapított szankciókat alkalmazta. A mérlegelési jogkörben megállapított fenti jogkövetkezmény a hatóság álláspontja szerint alkalmas arra, hogy kellő visszatartó erőt gyakoroljon a jövőbeni, hasonló jogsértésekkel szemben. Tekintettel arra, hogy Kérelmező a hatóság határozatának meghozatala időpontjában már nem az eljárás alá vont társaság munkavállalója, a hatóság az eljárás alá vont munkáltatót attól tiltotta el, hogy a jövőben más munkavállalókkal szemben megsértse az egyenlő bánásmód követelményét. A hatóság emellett határozatának nyilvános közzétételét rendelte el a hatóság hivatalos honlapján és az eljárás alá vont Vértesi Erdő Zrt. www.verteserdo.hu honlapján is. A nyilvános közzététel a hatóság álláspontja szerint hatékony eszközül szolgálhat ahhoz, hogy növelje az eljárás alá vont alkalmazásában álló más munkavállalók jogtudatosságát és az egyenlő értékű munkáért egyenlő bért elv ismertségét. Az eljárás során felmerült eljárási költség a 362/2004. (XII. 26.) Kormányrendelet 14. (2) bekezdése alapján az egyenlő bánásmód követelményét megsértő eljárás alá vont Intézményt terheli. A hatóság határozata elleni fellebbezést az Ebktv. 17. (1) bekezdése zárja ki.
A bírósági felülvizsgálat lehetőségét az Ebktv. 17. (3) bekezdése biztosítja. A hatóság a határozatot az Ebktv. 15. (1) a) pontjában biztosított hatáskörében eljárva hozta meg. Budapest, 2009. január 21. Dr. Demeter Judit Elnök s.k. 1024 Budapest Margit krt. 85. Tel.: (1)336-76-15 Fax: (1)336-79-29