DESSEWFFY GYÖRGY: NAGYÜZEMI GAZDÁLKODÁS A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT a/ Egy fejezet a Dessewffy hitbizomány történetéből Az első világháború befejezése után az éhező, sokat szenvedett lakosság érdeklődése a föld felé irányult. Innen várhatta megélhetését, életének jobbrafordulását az i s, aki városban ólt, az i s, aki eddig is parasztmunkát végzett, de a háborús szolgálat, hadifogság megakadályozta termelő-munkáját. A mezőgazdaságban, a kézi munkaerőben egyébként is igen nagy hiány mutatkozott, hiszen innen került ki a legtöbb katona, így a legtöbb hősi halott i s, ráadásul a mezőgazdaságokban nem volt annyi gép, hogy a kézi munkaerőt nélkülözni lehetett volna. Hasonlóképpen megcsappant a mezőgazdasági szakemberek száma is: ennek érdekében a kormányzat úgy döntött, hogy a háború végén leszerelt, érettségizett fiatalemberek részére az egyébként hároméves Gazdasági Akadémia elvégzését két évre csökkentette : az'u.n. "katona hallgatók" vehették igénybe ezt a rövidebb végzési lehetőséget. Ugyanakkor megnyitották az akadémia kapuit a nők előtt is. Több, mint 60 év távlatából még most is jól emlékszem ar ra, amikor harmadéves hallgatóként, éltem a debreceni gazdasági akadémián, és 1923 őszén, először láttam női hallgatót körünkben. Akkor még gőzös kisvasuttal járt nk a pallagpusztai előadásokra: a kisvasút menetrendje is az ak dómiai előadásokhoz alkalmazkodott. Éppen az indulásra vártu;k: kisebb-nagyobb csoportokban álldogáltunk, amikor egy nagyobb csoportban feltűnt az öcsém, aki nemsokkal hamarább jött oda elsőévesnek. Amikor közelebb mentem, megértettem, hogy miért ott ez a nagyobb csoportosulás. Egy csinos fiatal lány állt a középpontban: ebben az évben érettségizett és ősszel már be is iratkozott: Kerekes Adynak hívták, s nemcsak i t t, hanem az egész országban ő volt az első gazdasági akadémiai hallgatónő. Azért iratkozott be, mert szüleinek kisebb gazdaságát kellett majd vezetnie, ha végez.
A katona hallgatók közül is többen azért választottók ezt a pályát, hogy a családi kisebb-nagyobb gazdaságban hasznosíthassák mielőbb megszerzendő tudásokat. Ezeket a fiukat onnan is meg lehetett ismerni, hogy többnyire idősebbek, mint mi, ráadásul még az átalakított, rendfokozati jelzések nélküli katonazubbonyban jártak. Ez is jellemző volt azokra az időkre: sokuknak oly nehéz volt az anyagi helyzete, hogy még ez a felemás ruházat is segítséget jelentett. Jól emlékszem Bertényi Pistára, aki egyébként huszár századosként szolgált a fronton, Keszthelyen jellegzetes kék zubbonyában hallgatta az előadásokat, persze rangjelzés ós sujtás nélkül. 6 a badacsonyi szőlőgazdaságának vezetéséhez szerzett kellő tudást. /Fia egyébként az a Bertényi Iván, akinek a "Kis magyar címertan" c. kézikönyve 1983-ban a Gondolat kiadónál jelent meg./ Pallagpusztán volt egy Sipos nevü alezredes, aki ugyanilyen öltözékben hallgatta az előadásokat, s mellette ült a fia, aki az akadémia rendes hallgatójaként tanult, - hogy majd átvegyék megmaradt gazdaságuk szakszerű vezetését. Talán nem érdektelen itt megjegyeznem, hogy a szomszéd államokban, pl. Ausztriában, Romániában, a felsőfokú gazdasági szakoktatási intézményeket végző oklevelesek "mezőgazdasági mérnök", "agrármérnök" képesítést nyertek már a harmincas években i s. A mezőgazdász szervezetek itthon is javasolták ennek a bevezetését, de a törvényhozás honatyái megakadályozták a tervezet érvényesülését s jó néhány évtizedet kellett várni, míg nálunk is bevezették ezt a minősítési formát. + Amikor ón 1924-ben végeztem a magyaróvári akadémián, nagy a gazdasági pangás az országban, az infláció már magasra szökkent, a főiskolát végzett fiatalok rendkívül nehezen kaptak alkalmazást képesítésüknek megfelelően s így mindenféle pénzkereseti lehetőséget meg kellett ragadniuk /villamos kalauzként, télen hóeltakaritással valami keveset, stb./. Nekem ebből a szempontból szerencsém volt. Az akadémián személyes ismeretségbe léptem még Keszthe-
lyen, a velem azonos évfolyamon levő kollégámmal, i f j. gróf Dessewffy Auréllal, a vencsellői hitbizomány jövőbeli várományosával. Csak jót és szépet mondhatott róla mindenki; tanulásban, vizsgázásban mindig az elsők között szerepelt, ha bárkinek valamilyen tanulmányi segitsóg kellett: ő minden kollégájának rendelkezésére állt. Velem együtt jó minősítéssel végezte az akadémiát, 1924-ben. ő ismerte a sorsomat: tudta, hogy szüleim Sáros megyében élnek, így a trianoni döntés elszakított tőlük. Azt is tudta, hogy i t t szeretnék maradni s hogy az u.n. optálás utján megszereztem a magyar állampolgárságot is. Beszélgetéseink közben vetődött f e l, hogy esetleg az ő uradalmukban alkalmazást nyerhetnék s ennek érdekében szól apjának, Emil grófnak, aki akkor még várományosa volt a hitbizománynak. Ugyan akkor már megalakult az a Nyírség Mezőgazdasági r.t. amelyik bérelté a hitbizomány nagyobb részét, de Emil gróf ennek nemcsak igazgatósági tagja, hanem elnöke is volt. Nemsokára meg is kaptam az értesítést, hogy felvételem ügyében jelentkezzem Görögszálláson, Varjúlapos-tanyán Rappensberger Károlynál, a Nyír ség r.t. jószágigazgatójánál. Abban az időben a Nyírség r.t. az alábbi gazdaságokat bérelte a vencsellői hitbizománytól : Varjúlapos-Belegrád-Gö rögszállás 4.000 kh Balsa-Rózsós-Paszabcsúcs 4.000 " Nyírbóltek 5.360 " Tiszalök-Haj nalos 2.000 " Nagybu tyka 820 M Baromiak 780 " Tokajhegyalja-Mód, urilakkal 200 " összesen: 17.160 kh Ebbe a gazdaságba kerültem tehát, amikor 1924. október 1- jón jelentkeztem szolgálattételre. Rappensberger jószágigazgató szívesen fogadta jelentkezésemet 9 rögtön hivatta Fényes Oózsef vezetősegódtisztet, aki a varjúlaposi központi gazdaságot vezette. Közölte velem, hogy gazdasági segédtiszti minőségben felvett, s szolgálattételre a varjúlaposi gazdaságba osztott be. Közvetlen főnökömnek Fényes Oózsef vezetősegédtisztet nevezte meg.
Itt a varjúlaposi központi gazdaságban nem volt intéző, mivel helyben lakott a jószágigazgató s ő rendelkezett a nagyobb tennivalókról a vezetősegódtiszten keresztül. A nagyobb gazdaságokban - uradalmakban, ahol az intéző egyedül nem tud mindenütt egyszerre ott lenni, vagy az ellenőrzési idő tovább tart, akkor az intéző segítségére, alárendelt viszonyban segédtisztet alkalmaznak, /a reggeli etetéshez, abrakolásokhoz, fejeshez, időközi mérlegelésekhez vagy hosszabb ellenőrzést kívánó külső gazdasági munkákhoz, ami állandó felügyeletet kíván/. A gazdaságban a könyvelési munkálatokat is ő végzi, a napszámjegyzéket ő vezeti stb. A gazdaságban lévő segédtiszt, mint a neve is mutatja, tiszti minőségben van, gazdasági felsőfokú akadémiát, főiskolát vagy egyetemet végzett egyén, - aki még megfelelő gazdasági gyakorlattal nem rendelkezik; ezt segédtiszti minőségben kell elsajátítania. A gazdasági segédtisztek is fokozatban voltak. A kezdő a III. oszt. segédtiszt. Aki már pár évet a gazdaságban eltöltött, s bizonyos gyakorlattal már rendelkezik, azt rendszerint előléptetik II. oszt. segédtisztnek, hogy nagyobb ambicióval végezze további munkálatait. Ha már aztán sok mindent elsajátított a gazdaság vezetéséből ós önállóan is tudott intézkedni, már megfelelő időt töltött el a gazdaságban, akkor léptetik elő I. oszt. segédtisztnek. Ezen előléptetések megfelelő kisebb fizetésemeléssel is járnak, de még mindig a legolcsóbb gazdasági tiszti al kalmazottak. Rendszerint nőtlenek, s az intézőnél étkeznek, amiért havi 2 mázsa búza árát térített az intézőnek az uradalom. Várták a jó szerencsét az esetleges intézői kinevezésre. Az uradalomban lévő vezetősegódtiszt már az alsóbb segédt i s z t i fokozatokat végigjárta, így önálló gazdaság vezetésére is alkalmas lett, mert megfelelő gyakorlatra tett szert, de bizonyos okok miatt még nem nevezhető ki intézőnek. /Nincs üres intézőség, vagy nincs üres lakás, ahol önállóan háztar. tást vezethetne stb./. így a vezetősegódtiszt várományos a legközelebbi megüresedett intézői állásra. Ilyen volt Fényes Jóska i s, aki 1928-ban Varjulaposról a megüresedett Rózsás-Paszabcsúcsi'gazdaság intézője lett. /Ekkor nősült meg, elvette Sepsy Icát Debrecenből./ Fényes Jóskát ón személyesen ismertem Debrecenből, amikor ott voltam az akadémián ós többen velem együtt
Sepsynénél kosztoltunk. így mint régi ismerősök üdvözöltük egymást 1924-ben Varj alaposon. Ő mutatta meg szobámat: a nőtlen segédtisztek és a központi iroda nőtlen alkalmazottai részére nemrég elkészült épületben - amit "Kantár"-nak neveztek. Itt volt a gazdasági iroda i s : ebben tartotta esténkint Fényes Oóska, a külső gazdasági munkák befejezése után, a gazdák /fogatos gazda, magtáros, csürgazda, kerülő, summásgazda, munkacsapat-vezetők stb./ részére a másnapi munkákra az eligazítást, illetve a parancsot. Mielőtt ezt tette volna, beszámoltatta a gazdákat az aznapi munkák végzéséről, s ezt figyelembe véve adta ki a másnapra szóló parancsot. Fényes Oóska lehetőleg naponta értekezett a jószágigazgatóval - vagy bent a tanyában, vagy kint a határban a munkálatoknál, esetleg a jószágigazgató lakásán számolt be a munkák állásáról, illetve az előirányzott további munkálatokról, amit a jószágigazgató vagy jóváhagyott, vagy megváltoztatott. Ennek az alapján következett az esti eligazítás. Télen korábban, d.u. 5-6 óra tájban, nyáron meg sokszor este 9-10 órakor volt és a munkáktól függően sokszor 11 óráig is elhúzódott. A mag táros az esti eligazításra magával hozta a magtárkulcsot és a kulcstábla megfelelő helyére akasztotta a többi kulcsok mellé. /Orvosi rendelő, gyógyszeres ládák stb./. így csak a kulcstáblára kellett tekintenünk, s láttuk, hogy melyik kulcs hiányzik még. Az eligazításon jelen voltunk mi segédtisztek is. Itt nagyon.sokat tanúltunk, elsősorban megismertük a nagyüzemi gazdaságok vezetésének gerincét. Abban az időben az uradalom legnagyobb tanyája volt Varjúlapos: tehenészettel, sőremarhahizlalással, sertéshizlalással, süldőneveléssel, malacneveléssel. Malma, darálója, olajütője nemcsak az uradalom részére végezte az őrléseket, darálásokat és az olajütést, hanem a szomszéd tanyákról is jöttek idegenek vámőrlésre, vámdarálásra és vámolajütésre. Hárman voltunk gazdasági segédtisztek a vezetősegédtiszt Fényes Oóska mellé beosztva. Munkakörünk havonta változott. Ilyenek: 1./ A külső gazdasági munkálatok. 2./ A tanyai munkálatok. /Az állatnevelésnél, hizlalásoknál, az etetéseknél a mennyiségbeli és idejében való végzés ellenőrzése. A malomban, a darálóban, az olajütőben, a vámőrlésnei, vámdarálásnál, a
vámokat ellenőrzi s azokat lemérés után a megfelelő könyvbe bevezeti./ 3./ A tehenészet mindennemű munkájának ellenőrzése. A Gazdaságban svájci simentháli, államilag ellenőrzött törzskönyvezett tehenészet volt. Az abrakolásnál, a fejesnél is ott kellett lennünk, mert az állatokat egyedileg takarmányozták. Egyes tehenek tejtermelésük szerint kaptak abrakot s ezek a "tejellenőrök" superellenőrzóse alatt álltak. A tejházban a tej ós a vaj kezelését voltunk hivatva ellenőrizni. Egyáltalán az egész tehenészet törzskönyvezésének vezetése a feladatunk volt. Nekünk segédtiszteknek is megvolt az eligazításkor a külön munkánk: egyikünk a "Munkanapló"-t vezette, amelyben a napi iga- és kézierőt vezettük, azt, hogy melyik munkára mennyi munkaerő került felhasználásra /a teljesítmény feltüntetésével/. Ennek egy példánya a Központi Irodába ment be, ahol nyilvántartották, hogy az egyes termények előállítására mennyi munkaerő ment rá, illetve az egyes termények termelése mibe került. A növényre felhasznált anyagok /vetőmag, műtrágya stb./ a "Magtárkönyv"-ben voltak kiadásba helyezve, ennek egyik példányát a magtáros mindennap az esti eligazításra köteles volt magával hozni. A "Magtárkönyv"-et a magtáros vezette. A "Munkanapló"- ban az időjárási adatok is szerepeltek. A kerülőnek kötelessége volt a napi napszámosokat nóvszerint bevezetni, még kint a munkálatoknál a zsebnotesz napszámjegyzékbe, s ezt az esti eligazításkor a "Napszámjegyzék"-et vezető segédtisztnek kellett bediktálni a napszámjegyzékbe; ez volt a hivatalos, ezt hetenként lezárták s a másodpéldány alapján igényeltük a központi irodától a kifizetendő munkabért. A Nyírség r.t-nek hiteles kettőskönyvelóst kellett vezetnie, (tartozik-követel), melynek alapja a már említett "Magtárkönyv" volt. így a gazdaságok külön-külön vezették bevételeiket, illetve kiadásaikat. A Magtárkönyvön minden kiadásnak és bevételnek keresztül kellett mennie: pl. Bevétel: csóplósből 185 q. Bánkúti búza a XII. tábláról, vagy pl. Bevétel: Svájci vásárlásból a "Klaus" nevű bika, 500 kg. élősúlyban. Itt már a takarmányozásra kiadott mennyiségnek is emelkednie kellett annyival, amennyi a bika fejadagja. A takarmányozási
adagolási mennyiséget a gazdaság vezetője utalványon írásban adta ki a magtárosnak. Kiadás pl. Nagybutykai Gazdaságnak 200 drb. angol süldő 6000 kg. élősúlyban. Itt már, mivel a süldőfalka elment a gazdaságból, kevesebbnek kellett lennie az abrak-kiadásnak, s így tovább. A Magtárkönyv perforált lapokból állt - s /mint említettem már/ az egyik példányt a magtáros elhozta az esti eligazításra. A könyvelést vezető segédtiszt /sgt./ ebből a Magtárkönyvből készíti el a gazdaság kiadási, illetve bevételi jelentését 10 napos zárással.fí^ezek a kiadási, illetve bevételi jelentések szintén perforálva készültek: az egyik példány a Központi Irodába ment, ott a gazdaság bevételeit-, kiadásait az ott lévő főkönyvekbe bevezették. így tehát a Központi Irodában vezetett főkönyvnek egyeznie kellett a gazdaságban kint lévő nyilvántartással. A Központi Irodában a tételeket már értékelten vezették: így alakult ki a*z e^gyes gazdaságok mórlege. Varjúlapos tanyán volt az uradalom központja, i t t állt az 1920-as években már a NYÍRSÉG RT. által épített gépgyár. Ez külön vezetés alatt állt, melynek vezetője-főnöke Lázin nevezetű műhelyfőnök, aki közvetlenül a jószágigazgató alárendeltje. A gépgyár és a vasöntöde tervezését s annak-építését is Lázin végezte. A terv az volt, hogy az uradalom gazdaságaiban lévő mezőgazdasági gépek elhasznált, vagy meghibásodott alkatrészeit ós a kisebb gépeket is /répavágó, szecskavágó stb./ házilag elkészítsék. A gépek működtetését, a tanya világítását a gépgyár tetején levő víztartályra épített szélturbinával készültek megoldani 1, s ez az energia nyomta volna fel a vizet a tartályba, hogy onnan a tanya és az istálók vízszükségletét biztosítsák. Amíg a turbina i t t a gépgyárban készült 1, addig egy erőgép szolgáltatta az áramot. Ha a gépgyárban az erőgép leállt, nem volt áram, s mindenütt a petróleum lámpákhoz kellett folyamodnunk. A túlméretezett gépgyár vasöntödéjének kazánját később zsizsiktelenítósre alakították át. 1925-ben a három központi gazdaság /VarJúlapos. Görögszál lás-belegrád és Rózsás-Paszabcsúcs/ nagy területen termelt a hollandoknak szerződéses vetőmagborsót Kellner Ilka budapesti vetőmagkereskedő utján. Nagy könnyebbség volt ez a gazdaságoknak, mivel eddig silókban, körülményesen hajtották végre a
zsizsiktelenítést - s igy ezzel az átalakítással 100 %-os lett az eredmény. A vasöntöde formázó részén két hollandiai nagyteljesítményű vetőmag borsószelektálóqép dolgozott. Az egyik' a gömbölyű-guruló borsók részére: egy 2 méter széles sima körbenmozgó gumiszalagon külön szortírozta a nem vetőmagnak alkalmas szemeket. A másik a megfelelő rosták beállításával külön szedte a nem vetőmagnak való szemeket. Ezzel is egy lépéssel előbb lépett az uradalom a vetőborsómag termelésével, mert a gépeken átengedett borsókat kisebb % levonással vették át. Ugyanis 100 %-os árú csak kézi válogatás után lehet, ahol a hiba tűrést "ÁLLAMI SZABVÁNY" határozta meg. Az uradalomban a területek csökkenése miatt csökkent az igaerő és a haszonállattartás, így nem volt gazdaságos a központi főraktár további fenntartása, amihez hozzájárult az a tendencia i s, hogy a gépműhely munkája csak az uradalom mezőgazdasági gépeinek javítására fog szorítkozni, s ezért a központi főraktárt már nem volt érdemes fenntartani. így a központi főraktárban lévő készletet az egyes gazdaságok között - szükségletük arányában - osztották szét. Ezt a főraktárt már a Nyírség r.t. építtette a szomszédos gépműhellyel, vasöntődével, asztalosműhellyel együtt. A felszabadult főraktárt aztán a tisztítógépekről lekerült vetőmagborsónak a kézzel való válogatására állították be. Az asztalosműhehellyel csináltatták meg azt a 10 darab, holland mintájú vetőmagborsó-válogató asztalt-, a hozzávaló lócákkal és székekkel, amelyre nagy szükség volt. Egy asztal mellett 12 borsót válogató leány fért el. így a 10 asztal mellett egyszerre 120-an válogatták a vetőmagborsót. Az asztal két oldalán 5-5, az asztal két végén l - l válogató ülhetett. Az uradalom erre a munkára 100 matyó leányt és asszonyt szerződtetett summásként, a csapatgazdát és külön konyhájukra 3 asszonyt. A 104 személy részére ki lett teljesen tisztára takarítva a marhasőreistálló - ahonnan a sőre hizlalt állapotban már hetekkel előtte kikerült. A kovesdiek szokásuk szerint fekvőhelyük felett szentképeket, rózsafüzéreket, tükröket akasztottak f e l, hogy egy kicsit lakályosabbá tegyék ideiglenes lakásukat. A hiányzó 20 helyre tanyasi leányok kerültek a borsó válogatására. A munkát szakmányban végezték. A válogatás állandó felügyeletet kívánt, s ezen
posztra a Kellner Ilka ajánlása szerint Hejliq Samu bácsit vette fel az uradalom, ő szakember volt már ezen a téren; Ő felelt a válogatóktól név és súlyszerint átvett borsóért. Csak a megfelelő - szabvány szerinti - árut vette át Samu bácsi. A lányok egy-két nap múlva már oly gyakorlatra tettek szert, hogy mindtöbb olyan nap volt, amikor visszaadás már egyáltalán nem fordult elő. A vetőmagborsó 50 kg-os zsákokban, egalizálva, államilag fémzárolva került Hollandiába. így szinte nagyüzemmé vált i t t Varjúlaposon a vetőmagborsó termelése, mert a két szómszód /Görögszállás-Belegrád és Rózsás-Paszabcsúcs/ gazdaság is Varjúlaposra szállította a megtermett borsóját. Híre ment ennek a vetőmagborsó üzemnek, mert a 920-as években még gyermekcipőben járt a hollandok részére a vetőmagborsó ólomzárolt termelése. A szomszédos gazdaságokból, sőt még más megyékből is eljöttek tapasztalatcserére a Kellner Ilka Cég propagálására. Az így ólomzároltan elszállított vetőmagnak kettős előnye volt: A borsóhulladék a gazdaságban maradt és nem volt levonás a k i alkudott árból. Az egész borsóüzem a mezőgazdasághoz tartozott, így Fényes Oóska felügyelt erre i s. Lassan az r.t. vezetősége is beletörődött a gépgyárnak javítóüzemként való üzemeléséhez. Utóbb a szélturbinát is lebontották. Ebben nagymennyiségű vas és vaslemez volt: azt a gépek javításánál használták f e l. A gépjavító üzemet továbbra is a régi erőgép látta el. A gépjavító üzemnek így is elég munkája volt. Itt javították a nagy szereidében a központi gazdaságokban lévő 3 pár gőzekét. /2 Fowler, 2 nagy Astra, 2 kis Astra/-, melyek a cséplőgépeket-elevátorokat is hajtották. Ezeket a cséplőgépeket, elevátorokat, aprómagcséplő-purifikátorokat, kukoricamorzsoló gépeket is i t t a nagy szereidében javították a tél folyamán, hogy idejében üzemképesek legyenek. Említettem már a nőtlen tisztek épületét, amelyben együtt volt a gazdasági iroda és a tisztikonyha is. Ezt a házat is a R.T. építette. /Ezt a második világháborúban bomba-találat érte, s így teljesen eltűnt a föld szinéről./ A t i s z t i konyhát átlagosan naponta 10-12-en vették igénybe. Itt étkezett a 4 gazdasági segédtiszt, az uradalmi titkár, 4 központi irodai tisztviselő, a belegrádi segédtiszt, a f J o.'.abcsúcsi uradalmi
tanító, a műhelyfőnök és rendszerint volt még naponta ebédre 1-2 hivatalos vendég i s, pl. a doktor, az állami tejellenőr stb. Az uradalom a tisztikonyha fenntartására személyenként 2 q búza árát adta /á 20 Pengő/ fizette a három konyhai személyzetet. A konyha írányitását - havi váltással - a 4 gazdasági segédtiszt látta e l. A soros vezető este a vacsoránál a szakácsnéval megbeszélte a másnapi menüt, figyelembe véve a kollégák óhajait, hogy mit szeretnének másnap ebédre. Én csak hálás lehettem az uradalomnak, hogy i l y simán jutottam alkalmazáshoz, ráadásul szerettem is ezt a munkát. Magányos voltam, általában, a nagy ünnepekre sem tudtam hazautazni, mert ehhez akkor már útlevél kellett volna. így munkaszüneti napokon is szívesen vállaltam az inspekciót, kettős ünnepeken i s, ilyenkor sokat is tanultam s a kollégák rokonszenvét is megnyertem például az első karácsonyon, 1924-ben, hiszen ők nyugodtan ünnepelhettek. + Nagyüzemünkben: az uradalomnak felelős vezetője Rappensberqer Károly jószágigazgató; aki két jószágfelügyelővel végezte az irányítást. A központi, görögszállási jószáqfelüqyelőséq élén Pöppel Oózsef állt. Öt éppen odaérkezésem idején helyezték Nagybucykáról ide. /Felesége egyébként Rapp^nsberger legidősebb leánya - Terike./ Ide hat intézőség tartozott: Varjúlapos, Görögszállás- FJelegrád, Rózsás-Paszabcsúcs, Nagybutyka, Hajnalos és Tokaj. A másik-, a nyirbélteki jószágfelügyelőség. Vezetője akkoriban Gulner Lipót jószágfelügyelő. Ő Nyírbéltekén, a Nagyaszos-szeszgyár tanyán lakott. Ide három intézőség tartozott: Szeszgyártanya, Cifraszállás és Baromlak /Szalmadpuszta/. Maga Rappensberger az uradalom központjában, Varjúlaposon lakott; nemsokkal előbb építtette ide a r.t. az uradalom Központi Irodáját. Ennek felelős vezetője: Tőrös Pál főkönyvelő; helyettese Komjáthy Zoltán uradalmi számtartó. Mellettük három könyvelő végezte a számlázással járó pontos nyilvántartásokat. Rajtuk kívül csak egy gépíró és egy hivatalsegéd működött i t t. De idetartozott még az uradalmi titkár ós a Budapesten lakó
kereskedelmi igazgató i s, aki szükség szerint tartózkodott itt és a központi iroda épület vendégszobájában lakhatott. Szerencsésnek tudhatom magam, hogy Rappensberger Károly mellett kezdhettem munkámat. Az ő szaktudását nemcsak a megyében, hanem országszerte elismerték. A fiatal gazdászokat következetesen helyezte egy idő után más-más ágazatokhoz, hogy egy nagyüzem egész mechanizmusát megismerjük, áttekinthessük s azt is megtanuljuk, hogy ugyanaz az ágazat milyen másféle eljárósokat kíván az eltérő fekvés, talajviszonyok, környezet figyelembe vételével. Korszerű gondolkodását j e l z i az i s, már a húszas évek elején törekedett arra, hogy maga a termelés minél jobban kapcsolódjék közvetlenül kereskedelmi tevékenységgel. Azzal pl. hogy a vetőmagborsó teljes "előkészítése" a gazdaságban folyt le, elérte, hogy zsákolt árúként a termés közvetlenül került a kereskedőkhöz, ráadásul a hulladékborsó - ami egyike a legjobb fehérje takarmányoknak - a gazdaságban maradt felhasználásra. Vagy: a napraforgómagot nem magként, hanem olajjá kiütve a házi olajütőkben, drágábban vihettük a piacra, s a melléktermék, az olajpogácsa i t t is a gazdaságban maradt az állatok etetésére. Más téren is látszott, hogy érzéke volt a kereskedelmi haszon megtartásához s nemcsak termelésben gondolkodott. A Vidoni szalámigyárnak nem teljes sertéseket adott e l, hanem csak a húst, amelyért magasabb árat kaphatott, a szalonna pedig itthon maradt a summások kommenciójára. A terményben kimért kommenciót az alkalmazottak nem vitték el, hogy idegen malomban őröltessék, hanem az uradalom malmába hozták s így az őrlési vám is "otthon" maradt. Ugyanígy: a jól hasznosítható üzemek /malom, daráló, olajütő, szénkénegező, asztalos műhely/ megépítésével nagyot korszerűsödött az uradalom, mert az újonnan felállított és üzemeltetett asztalosműhellyel is könnyebben-olcsóbban lehetett az újonnan emelt épületek ács- és asztalos munkáját /épületek fedélszékei, irodaház, segédtisztilak, dohánycsomózók, dohánypajták, istállók, cselódlakások tetőzetét, ajtóit, ablakait, padozatát stb./ elvégezni. Nem is számolva azt a nagymennyiségű bútor elkészítését /ágyak, szekrények, éjjeliszekrények, asztalok, íróasztalok, székek stb,/ f amelyek egy uradalom napi szükségletei. Hasonló célt szolgált volna a szélturbina i s : ez
az egyetlen terv, amelyik nem valósult meg, lényegében hibás szakmai tervezés miatt. Ugyanő kezdeményezte, hogy a nagybutykai gazdaság egész területét, 820 kh-t kertészeti üzemmé alakítja. Elérte, hogy a kiváló szakember, Velich István vállalkozott szerződésileg e nagy terület kertészetté alakítására. Velich professzor a húszas évek elején ment nyugdíjba: Debrecenben az akadémia kertészeti és szőlészeti tanszékének volt a vezetője - másodéves akadémista koromban még engem is tanított. A szerződés értelmében nem messze az intézői laktól szép komfortos lakást építettek részére, azzal a tervvel i s, hogy a környező kb 4 holdas területet, majd a nagybutykai gazdaság egész területét az előállított nemes csemetékkel ültetik be. A környező tisztásnak azt a részét; amelyik nem alkalmas gyümölcstermesztésre kanadai nyárfákkal telepítette be Velich. Hamarosan 10 kh-n spárgatelepet létesített: kora tavasszal a telepítéshez szükséges gyökereket értékesítettük; amikor a sípok már 2-3 cm-re nőttek a gyökórzeten, beszüntettük a gyökóreladást, megvártuk, míg a sípok a megfelelő nagyságot elérték, s gondos szervezéssel fogtunk az értékesítéshez. Naponta korareggel szedettük a hófehér sípokat, kilónkónt összekötözve szállítottuk az ujfehórtói vasútállomásra, ahonnan Kontsek fűszer- 09 csemege bolt jába vitte a vonat Debrecenbe. Hasonlóképpen Velich 10 kh édes torma-telepet állított be dugványok szaporítására i l l. az édes torma eladására; ősszel a talpgyökereket százas kötegekbe csomagolva értékesítettük telepítési anyagként. /A gazdaság követ kező évi tormatelepe is ebből létesült; a megtisztított tormarudakat, kilónkónt kötegelve, mint a spárgát, szintén Kontsekhez szállítottuk/. Kisebb nagyobb területeken díszbokrok, día;r fék szaporítását végeztük, teljes orgonabokrokat állítottunk be, hogy 5-5 soronként a szivárvány, majd minden szinében beol va, eredményesen értékesíthető, telepítésre alkalmas orgonabok rokhoz jussunk. A kanadai nyárfasuhángokat is Debrecenben vették meg: 90 %-ban meg is eredtek, mivel a fák törzsét szalmakö téllel befonták, nyáron locsolták s így mindig nedvesen tartót tók, mert a csemeték már 5 évesek voltak. /Sajnos, a hitbizorcá későbbi rendezése során ez a virágzó kertgazdaság nem folytathatta szép és eredményes munkáját./
A nyírbélteki gazdaságban is nagy átalakulás vette kezdetét az 1920-as évektől. Rappensberger jószágigazgató az 5.360 kh területnek több, mint felét erdősítésre irányozta elő. A gazdaság nagy része homoktalaja miatt külterjes gazdálkodást kívánt, melyhez hozzájárult még, hogy a vasútállomástól, Nyírbátortól 25 km-re esett. Ebből a homokútból csak később építették ki a Nyírbátorból Nyírbéltekbe vezető makadám kövesutat. A gazdálkodás a tanyán lévő szeszgyár kielégítésére szolgólt elsősorban. A futóhomok területeken nem termett meg eredményesen más, mint a rozs és a burgonya. E két növény termése azonban nem volt elegendő a szeszgyár üzemeltetéséhez, a pótlást vásárlás utján kellett beszerezni. A környező kisgazdálkodók tehénfogatokon hozták helybe a burgonyát eladásra. A homok-dombokon a burgonya utáni következő évben csillagfürt zöldtrágyázást kellett végezni, hogy az ősszel elvetett rozs vetőmagját a szél el ne fújja - és hogy valami csekély 3-4 mázsás termést adjon. így elsősorban a dombos-futóhomokos területeket erdősitették be. A nagy erdősítési terv végrehajtására az uradalom erdészet i szakembert vett fel, kinek a ténykedése a csemetekertek létesítésével kezdődött, hogy a telepítésekhez szükséges csemetéket házilag állítsák elő. Rappensberqer Károly jószágigazqatása alatt újonnan épült épí tmények : VAROÚLAPOS Tanyán: Egy épületben: 1/ Gépműhely, gépházzal, irodával. 2/ Nagy szereidével, rajta 3/ a víztartály, melynek vízét az 4/ egész tanyát behálózó vízvezeték csőhálózata juttatta el rendeltetési helyekre a különböző épületekbe, lakásokba ós istállókba, 5/ az egész tanyát behálózó villanyvezeték, mely az áramot elvezette a tanyában rendeltetési helyükre, különböző épületekbe, lakásokba és istállókba. 6/ Kovácsműhely, 7/ Malom. 8/ Dgráló.
9/ Olaj ütő. Egy épületben : 10/ Borsó szénkénegező és gépi vetőmagborsó tisztító helyiség. 11/ Asztalos műhely. Az emeleten : 12/ Gépésztanulók hálóterme. 13/ Gépósztanulók ebédlője és a 14/ műhelykonyha. Egy épületben : 15/ Borsó kéziválogató terem, 16/ irodával. 17/ Központi Iroda épülete 9 helyiség komforttal. 18/ Nőtlen segédtiszti lak 5 lakószobával komforttal, irodával, t i s z t i konyhával, ebédlővel, külön bejáratú orvosi rendelővel. 19/ 100 férőhelyes tehénistálló, megfelelő nagyságú borjúkeccel, tejházzal és takarmány előkészitő kamrával, padlása magtárnak van kiképezve, mellette két beton trágyateleppel Egy épületben: 20/ 22 férőhelyes lóistálló, 2 kancaellető boxszal. 21/ 48 férőhelyes ököristálló. A ló- ós az ököristálló között: 22/ Takarmány előkészítő kamra, az egész épület padlása magtár nak van kiképezve. 23/ 12 lakásos alkalmazotti lakás, melyben 10 szoba-konyháskamrás, 2 kétszobás-konyhás-kamrás lakás, minden helyi ség lepadlózva. 24/ 4 lakásos gópószlakás, mindegyik kótszoba-konyha-kamrás, minden helyiség lepadlózva. Egy külön álló régi ópitósü takarmánykamra lett átalakítva: 25/ Gyümölcsszesz lepárlónak, felszerelve lepárlóval-szeszórával stb. T o k a j b a n : 26/"Kót borospince megnagyobbítva ós pasztörözőgép-palackozógópekkel stb. felszerelve.
Varjúlaposon a segédtiszti lakkal szemben: 27/ Kocsiszín, garage, lószerszám kamrával. Rózsás-Paszabcsúcsi gazdaságban. Paszabcsúcs tanyán : tgy épületben : 28/ Egy nagy tantermes uradalmi iskola irodával és kétszobás tanítói lakással. 29/ 3 szobás intézőilak-komforttal, külön bejáratú irodával a segédtiszt részére. Görögszállás-belegrádi gazdaságban : Beleqrád tanyán : 30/ 100 férőhelyes növendékmarha istálló takarmányelőkószltő kamrával. 31/ 2 nagy modern dohánypajta 32/ á 12 fiókkal. 33/ Kóttermü dohánysimító középen mérlegelő helyiséggel. Hajnalos tanyán : 34/ 3 szobás intézői lak komforttal, külön bejáratú irodával a segédtiszt részére. Naqybutyka tanyán: 35/ 3 szobás komfortos lakás Velich István kertészeti főfelügyelő részére irodával. Nyirbélteki gazdaságban: Szeszgyár tanyán: 36/ 16 férőhelyes mén és lóistálló 2 kancaellető boxszal. 37/ 100 férőhelyes ló és ököristálló középen az ökör- ós lóistálló között takarmány előkészítő kamrás, az épület pad lása magtárrá lett átalakítva. 38/ Olaj-benzin-petróleum-tavotta-szekórkenőcs stb. raktár, mellette hídmérleggel. 39/ 2 nagy modern dohánypajta 40/ á 12 fiókkal. 41/ Kóttermü dohánysimitó középen mérlegelő helyiséggel. 42/ 10 lakásos alkalmazotti lakás, mind szoba-konyhás-kamrás, minden helyiség lepadlózva.
Mindebből kitűnik, hogy az uradalom a szociális ellátást igen fontosnak tartotta: rövid idő alatt 26 darab, akkor u.n. cselédlakást építtetett, továbbá a dohánykertészek részére is kedvezőbb munkakörülményeket teremtett, amikor világos és tágas csomózókat állíttatott, ahol a dohányosok kedvező környezetben dolgozhatták végig napjaikat, a beadások előtti időben olykor az éjszakát i s. Mindezeken kivül : növelték a munkaalkalmakat, a dolgozók hozzátartozói számára is sok kézierőt igénylő kedvezményezések bevezetésével, szaporításával /a dohány- és a vetűmagborsó termőterületének felemelésével, újabb szőlőtelepítésekkel, a borok palackozásával, erdőtelepítéssel stb./. Meg kell említenem még azon két új üzemágnak az uradalomba való bevezetését, amelyeknél a termelés és az értékesítés közötti munkálatokat is az uradalom végezte el. 1924 őszén, alig hogy Varjúlapos tanyán megkezdtem szolgálatomat, Rappensberger jószágigazgató megbízott a tokaji szüret lebonyolításával. Tokaj-Hegyalján a szüret emberemlékezet óta Simon-Duda napján - október 28-án - veszi kezdetét. Ennek a késői szüretelésnek nagy szerepe van abban, hogy a tokaji bor hiressé vált. Ugyanis a szőlő aszúsodásához Tokaj-Hegyalján legalább 2100 évi napórára van szükség, amit csak a késői szüreteléssel lehet elérni, így pár nappal a szüret megkezdése előtt Tokajba mentem, hogy ott a szüretelés előkészítő munkálatait ellenőrizzem. Tudni kell, hogy a tokaji borok érleléséhez a hűvösebb pincék a jobbak, így az előző évjáratú mustok successive a Mádon lévő hűvösebb nagy hitbizományi pincékbe szállíttattak át. Mádon már 4 évjárat /az 1920-21-22. és 23. évi/ fejtetlen tokaji bor volt. A tokaji szüret befejezése után átmentem Mádra a vincellérrel a régi borok lefejtésére. Lefejtés után a kiválasztott borokat átszállítottuk Tokajba, ahol egy palackozó üzemet állítottunk be egy pincemester vezetésével - ós így megkezdődött az uradalom tokaji borainak palackozása. A palackozott ós a folyó tokaji borokat az uradalom a TOKAOI SZŐLŐ- ós BORGAZDASÁG tokaji telepén folyó árusítása mellett még három városban létesített borlerakata utján értékesítette. 1/ BUDAPESTEN a Váci utcában lévő Czájlik Cég Fűszer- ós Csemege üzletében, ahol csak a Gróf Oessewffy Hitbizományi Tokaji
borokat árusították. 2/ DEBRECENBEN külön üzletet nyitottunk Tokaji boraink eladására a Gambrinus Passageban, a Gambrinus Étterem mellett. 3/ NYÍREGYHÁZÁN a NYÍRVÍZ Palotában az akkor a sarkon lévő üvegesbolt mellett - a posta felé vezető utcán. - Évekkel ezelőtt a Gróf Dessewffy Hitbizomány Tokaji borait hirdető szines üvegtáblák még ott voltak a kirakatok felett. /Azóta a házat is lebontották/. így a borok értékesítésénél is kikapcsoltuk a közbeeső, - a szüret és az értékesítés közötti idegen munkát -. Ebből adódott tovább az a lehetőség i s, hogy a borok melléktermékeit a borseprőt, és már az idei szüret szőlőjének törkölyét is, a Varjúlapos tanyán felállított és üzembe helyezett gyümölcsszeszfőzdében pároltuk le. A szeszfőzde felelős üzletvezetője is én lettem. Az igy újonnan beállított két üzemág is kedvezőfen hatott az uradalom mórlegére. Annak az elvnek alapján, hogy egy gazdásznak minél több gazdaságot kell megismernie, hogy kellő tapasztalatokra tehessen mert a következő évben, ősszel, elérkezettnek találta az időt Rappensberger jószágigazgató, hogy egy másik gazdaságban dolgozzam: ezért helyezett át a Görögszállás-belegrádi gazdaságba. Ezt Pöppel József jószágfelügyelő vezette két segédtiszttel. Az egyik, Gergelyffy, Belegrád tanyán lakott s a közeli Varjúlaposra, a tisztikonyhára járt étkezni, a másik segédtiszt én leszek, aki Görögszálláson lakó jószágfelügyelőnél fogok étkezni. Az előttem lévő görögszállási sgt. Hauer- Szalánczy Emil meg átkerült Rózsás tanyára. Görögszállás tanya a földreformok következtében már nagyon lecsökkent, mivel az uradalom szélén feküdt s így a leadások sora az uradalom végétől jött befelé. így az egész terület már csak 350 kh volt. A sgt. azért volt i t t szükséges, mivel a jószágfelügyelő majdcsak mindennap átment Varjúlaposra a Központi Raktárból igénylőknek az árut kiutalni, így szinte mindig távol volt. E kisterületü gazdaság a dohánytermelői területét megtartotta - mivel i t t laktak a dohánykertészeik, i t t voltak a területhez való dohánypajták és a dohánysimitó is. A dohányforgó kialaki-
tásához szükséges területet a szomszédos Belegród tanya táblái adták. Itt a sgt. egy különálló külön bejáratú szobában lakott, amely egyúttal gazdasági irodául is szolgált. Itt tartottam esténkint a gazdák részére az eligazitást, de már egyedül, mivel a gazdasági munkálatokat a jószágfelügyelővel étkezésünk alatt már megbeszéltem. Gyorsan beleszoktam az itteni munkába s mondhatom, hogy az i t t eltöltött év nagyon gyorsan elmúlt s amikor az év végén, 1926 év őszén megkaptam az áthelyezést Rózsás tanyára, fájó szivvel hagytam el Görögszállást. A Rózsós-Paszabcsúcsi gazdaság vezetője a Hajnalosról áthelyezett Szarka Sándor jószágfelügyelő volt - akinek helyére Misley Miklós, a Rózsás-Paszabcsúcsi gazdaság intézője ment. Az ő édesapja. Szarka Sándor jószágfelügyelő elődje volt Hajnaloson és a most odahelyezett Misley Miklós Hajnalos tanyán is született. A csere azért törtónt, mert Hajnalos tanya megmaradt a hitbizománynak Misley Miklós intézővel. Rózsás tanya pedig a hozzátartozó földek egy részével eladásra került. így a felmondás alatt lévő Szarka Sándor csak addig marad Rózsáson, amíg a felmondási ideje tart. Ez a gazdaságvezetői csere már a kora tavasszal megtörtónt: az ott lévő sgt., Hauer - Szalánczy Emil áthelyezést kapott Varjúlaposra. így a Rózsás-Paszabcsúcsi gazdaságot Szarka Sándor jószágfelügyelő vezette két segédtiszttel. Pászabcsúcs tanyán Salamon Gyurka volt a másik sgt., akit ón még debreceni gazdász koromból ismertem. Igyekvő és a lovakhoz nagyon jól értő fiatalember. Salamon Gyurka velem együtt Szarka jószágfelügyelőnél étkezett Rózsáson, oda lóháton jött át Paszabcsúcs tanyáról az étkezési időre. Nekem i t t az intézői lakban volt egy barátságos lakószobám, az irodám meg szemben az udvaron. Szarka Sándor bácsi tájékoztatott a mezőgazdasági munkák állásáról ós az első eligazításon bemutatott a gazdáknak azzal, hogy ezután ón leszek i t t a segédtiszt. A következő eligazitást már magam tartottam. Én nagyjából már ismertem Rózsás tanyát, a gazdákat i s, mivel Rózsás tanya közel volt Varjúlaposhoz s így többször találkoztam vagy Rózsáson, vagy Varjúlaposon, vagy éppen a határban kint a gazdaságban a gazdákkal. /Még most sem felejtettem el - 60 év után - Oszlánszky Feri kocsisgazda nevét, aki Rózsás tanyán született s mint iparkodó alkalmazott vitte
az elérhető legmagasabb rangig a Rózsáson elérhető gazdái beosztásig./ Ezután teltek a napok úgy mint az előző gazdaságokban, mivel állandóan volt munka bőven. Rózsás is kisebb gazdaság volt már, mivel Rózsásból elégitettók ki a földreformok során a vencsellőieket. A gazdaság - úgy mint Görögszálláson - megtartotta a szerződéses dohányterületet, mert a rakamazi dohánybeváltó körzetéhez tartozó gazdaságok közül egyike a legjobb dohánytermő földnek. Nagyon szépen diszlett i t t a kender i s, oly magasra nőtt ebben az időben, hogy én, bár elég magas vagyok, csak törpeként jártam benne. /Talán ez inditotta Porkoláb Zoltánt, a báró Molnárokat, illetve Gróf Dessewffy Aladárt képviselő ügyvédet, hogy a perköltségek fejében a honorárium részére ezen tanyából kérte a természetbeni kielégítését. A későbbiek során igy is történt, sőt a kialkudott területen kívül még többet is vásárolt i t t készpénzért/. Ekkor már külön hátaslovam volt : a jelentős távolságok megkívánták a lóháton való gyorsabb köziekedóst. Itt is elmúlt az esztendő s én az 1927 év Őszén utolsó áthelyezésemet kaptam Rappensberger Károly jószágigazgatótól a nyírbólteki Szeszgyár tanyába. Én vonaton utaztam, podgyászomat pedig egy lovasszekór vitte át Szeszgyár tanyára. A szekér után istrángon vezetve volt odakötve "Bolygó" nevü sárgaszőrü hátaslovam. Podgyászomhoz tartozott a még Varjúlaposról Görögszállásra is átvitt íróasztalom, melyet hasonlóképpen Görögszállásról Rózsásra is magammal vittem át. Engem kocsi várt a nyírbátori vasútállomáson, hogy a kb. 20 km-es homokuton eljussunk a Szeszgyár ta nyáig. A Nyírbólteki gazdaság vezetője Gulner Lipót jószógfelügyelő volt, kihez az egész 5.360 kh-as nyírbólteki gazdaság tar tozott. A Szeszgyár tanya mellett volt a cca. 1.000 kh-as Cifra szállás tanya. Itt külön intéző dolgozott, de alárendelve a Szeszgyár tanyán lakó jószágfelügyelőnek. Szeszgyár tanya 4.360 kh, ennek vezetése az ón feladatom a jószágfelügyelő irányítása mellett. Én a régi intézői lakban kaptam egy lakószobát a mellette lévő irodai helyiséggel, ahol esténkónt tartottam a gazdók részére az eligazítást. A könyvelést is i t t vezettem. Az előző években még külön intézője volt a Szeszgyár tanyának, de a t i s z t i személyzet leépítésével most segédtiszt látta el az
intézői teendőket. En voltam ezen laknak utolsó lakója, aki a gazdaság teendőit látta el, mivel az én eltávozásom után helyemre jött segédtisztnek már a tanya közepén lévő raktárhelyiségből alakitották át lakószobáját az irodával egyetemben. A régi intézői lakot - ahol én laktam - uradalmi iskolának alakitották át, melyben egy uradalmi tanitónő tanitotta a gazdaság alkalmazottainak gyermekeit. Én a jószágfelugyelőnél étkeztem, étkezésünk ideje alatt beszéltük meg a gazdasági teendőket. A jószágfelügyelő rendelkezésére 2 pár kocsiló állott, mellyel a szeszgyár tanyai és a cifraszállási gazdaságot ellenőrizte, a távolabb fekvő baromlaki gazdasággal egyetemben. Az itteni nehéz homokutak és a nagy távolságok bejárására nem volt elég nekem a "Bolygó" nevü hátaslovam, így a távozó segédtiszttársam hátaslovát i s, a "Bűnös" nevűt i t t hagyták részemre. Elődömet, Tóth Jóskát, Varjúlaposra helyezték át vezetősegédtisztnek Fényes Jóska helyére, mivel Fényes Jóska 1929. jan. 1-vel rózsási intéző lett. Azokban a gazdaságokban, ahol eddig dolgoztam, intenzívbelterjes gazdálkodás folyt, i t t, a szeszgyár tanyai homokiaiuj azonban extenzív-külterjes gazdálkodást kivánt: elsősorban olyan növényekkel dolgoztunk, amelyeket legjobban helyben, a gazdaságban lehetett hasznosítani, értékesíteni. Ilyen volt mindenekelőtt a burgonya: ezt a helyben lévő mezőgazdasági szeszgyár dolgozta fel. Egyébként a gazdaságnak több, mint felét /Cifraszállást is beleértve/ erdősítésre irányozta elő az uradalom, természetesen az áll. erdőhivatallal egyetértésben. A terv az, hogyha az erdősítések teljes befejezést nyernek es a szőlőtelepítésre alkalmas területen is elkészültünk a munkálatokkal, - a megmaradt szántóterületeken való gazdálkodást majd intenzivebben lehet folytatni. Itt is elmúlt egy év s jött az áthelyezés: 1928. októberében kerültem ötödik állomáshelyemre, a nagybutykai gazdaságba. Vezetősegédtiszti előléptetést kaptam a gazdaság vezetésének felelősségével együtt. Ezt a kinevezést már az új Jószágfelügyelő, Witz Gyula és Tőrös Pál főkönyvelő irta alá. Idehelyeze semnek az az előzménye, hogy a családi egyezség folytán ez a gazdaság Gaál Jenőné Dessewffy Mária grófnőnek jutott: ö viszor nem kivánt gazdálkodni, hanem inkább parcellázásra, eladásra