ONK KUTYÁK ÉS MACSKÁK EMLÔTUMORAI IRODALMI ÁTTEKINTÉS ÉS HAZAI ELÔFORDULÁS SAJÁT ESETEK KAPCSÁN DR. PERGE EDINA MÁTRIX Kórszövettani és Citológiai Szolgáltatás J elen közlemény célja, hogy tájékoztatást nyújtson a kutyák és macskák emlôtumorairól általában, és a hazai elôfordulásukkal kapcsolatos megfigyelésekrôl. Az irodalmi áttekintésben elsôsorban a patológiai ismeretek kerültek összegyûjtésre, nem térve ki részletesen a különbözô terápiás lehetôségekre (mivel azokról a késôbbiekben külön szeretnénk a hazai szakemberek írásait közzétenni a Szerk.). A legújabb állatorvosi tumor-klasszifikáció ismertetését a klinikus kollégák felé kitérve a különbözô típusokkal kapcsolatos prognosztikai jellemzôkre is a kórszövettani diagnózisok megfelelô értelmezése szempontjából tartottam fontosnak. A cikk második felében az emlôtumorokkal kapcsolatos saját tapasztalataim foglaltam össze, felhívva a figyelmet a malignus esetek igen magas arányára. MAMMARY TUMORS OF DOGS AND CATS. A REVIEW OF LITERATURE AND CASES IN HUNGARY This paper aims to inform the reader on the mammary tumors in general and on the occurrence in Hungary. The review of the literature collects some pathological knowledge without mentioning therapeutic solutions (because those will be discussed in further articles in the Journal). The review of current tumor classification for clinicians with details on prognostic features was found to be important. In the second part of the paper a summary is given on own experience indicating high ratio of malingnancy KULCSSZAVAK: emlôtumor, kórszövettan, immunhisztokémia, greditás, kutya, macska, incidencia KEYWORDS: mammary tumors, histology, immunohistochemistry, grading, dog, cat, incidency Perge E. IRODALMI ÁTTEKINTÉS ELÔFORDULÁS Az emlôtumorok a leggyakoribb malignus tumorok kutyában, macskában pedig a harmadik helyet foglalják el a sorban a bôrdaganatok és a lymphomák után az összes daganatos elváltozást tekintve. A benignus és malignus elváltozások valódi arányát nehéz megítélni, mivel a kisméretû elváltozások gyakran elkerülik a tulajdonos és/vagy az állatorvos figyelmét, így nem is kerülnek kimetszésre és szövettani vizsgálatra. Az eltávolított emlôduzzanatoknak mindenesetre kb. 30%-a malignus az irodalmi adatok szerint. 10,11 A hátulsó (inguinalis) emlôtelepek gyakrabban érintettek (kb.65%), melynek lehetséges okai: a nagyobb méret illetve magasabb hormonreceptor szám, így az ösztrogén hatásra kialakuló intenzívebb sejtproliferáció vagy a hosszabb ideig tartó szekréciós aktivitás, illetve közvetlen összeköttetés a has parietalis nyirok-központjaival. A primer multiplicitás (legtöbbször különbözô szövettani megjelenéssel) igen gyakori az emlôdaganatok esetében. 10 KÓROKI TÉNYEZÔK Hormonális háttér Endogén tényezôk. Az emlôtumorok szinte kizárólag szukákban és nôstény macskákban fordulnak elô, a néhány százalékos megjelenés kanokban általában valamilyen hormonális abnormalitás következménye (pl. ösztrogén termelô Sertolli-sejtes tumor). Mind szukákban, mind nôstény macskákban bizonyítottan kedvezô hatása van a korai ovariectomiának az emlôdaganatok megelôzésében: az elsô ösztrusz (ciklus) elôtt elvégezve 0,5%-ra csökken a kialakulás esélye, az elsô ösztrusz után ez 8%, a második ösztrusz után 26%, kb. 2,5 éves kor után pedig nincs szignifikáns összefüggés. A késôbb végzett ovariectomia csupán a benignus tumorok kialakulásának rizikóját csökkentheti. 1,3,10 Egyes, a tobozmiriggyel végzett morfológiai vizsgálatok valamint a növekedési hormon és a prolactin szérumszintjének mérése kapcsán kapott eredmények alapján 184 KisállatPraxis, VII. 5. 184-193. (2006) BetûVet Kft., Budapest, 2006.
arra lehet következtetni, hogy eme két hormonnak szerepe lehet az emlôtumorok carcinogenesisében. 10,13 Az álvemhességgel kapcsolatos laktációnak a tumorgenezisre gyakorolt hatása vitatott, és az ösztrusz-rendellenességek és az emlôtumor rizikója között sem mutatható ki összefüggés. 10 Exogén tényezôk. Az exogen hormonbevitellel kapcsolatban elsôsorban a hosszan tartó progeszteron-terápiát kell megemlíteni. Ezen hormonkészítményekkel (pl. az ösztrusz megelôzése érdekében) hosszú távon, rendszeresen kezelt szukákban szignifikáns emelkedés mutatható ki a hyperplasiák és a benignus daganatok kialakulásában. Nôstény macskákban azonban a malignus elváltozások kialakulásának rizikója is növekszik ilyenkor. Nôstény macskákban az elnyújtott endogén progeszteron-hatás (pl. vemhesség során) is eredményezhet hyperplasiát (ún. fibroadenomatosus elváltozást) az emlôben. 10 A malignus daganatok kialakulásában a kombinált progeszteron-ösztrogén terápiának, vagy a magas dózisú progeszteron-kúrának lehet szerepe, csakúgy mint a hasonlóan alkalmazott, fogamzásgátlóként adagolt szteroidoknak is. Ugyanígy ismeretes a hosszú távon, szájon át adagolt fogamzásgátlók hatása az emlôtumorok kialakulására fiatal nôkben. 10 Receptor-státusz. Az emlôtumorok hormonreceptor-státuszával kapcsolatos ismeretekrôl szintén egyes tévhitek eloszlatása érdekében kell szót ejteni. Az egészséges és a daganatos emlôszövet növekedése stimulálható egyes szteroid- és peptid-hormonokkal, valamint egyes növekedési faktorokkal a sejtfelszíni receptorokon keresztül (A konvencionális rövidítések ebben a témakörben: ösztrogén-, progeszteron-receptor ER, PR; prolactinreceptor PRL-R; epidermalis növekedési faktor EGF- R.) Az ezekkel kapcsolatos vizsgálatok rávilágítottak arra a tényre, hogy ezen receptorok mennyisége szignifikáns csökkenést mutat a malignus daganatokban, azok közül is elsôsorban az egyszerû carcinomákban és azok áttétjeiben. A legváltozatosabb receptorstátusz az egészséges emlôszövetben, a tumoros elváltozások közül pedig a hyperplasiákban és a benignus daganatokban detektálható (1.a-b. ábra). 3,9,10,13,14 Dietetikai tényezôk, vírusok, radiológiai hatások Sem a zsírdús táplálékoknak, sem egyéb dietetikai tényezôknek nincs bizonyított szerepe az emlôtumorok kialakulásában. Hasonló eredményre vezettek az egyes, a vírusos háttér vagy éppen a röntgensugárzás etiológiai hatásait firtató vizsgálatok is. 10 Genetikai tényezôk Fajtadiszpozíció. A legtöbb felmérés szerint keverék kutyákban diagnosztizálják az emlôdaganatokat a legmagasabb arányban, a keverékeken belül pedig a tacskókeverékek és a különbözô vizslakeverékek esetében említhetô emelkedett rizikó. A macskafajták közül a sziámi tekinthetô prediszponált fajtának. 10 Egy tanulmány szerint a kisebb fajtákban alacsonyabb arányban fordulnak elô malignus daganatok. 5 Kromoszómális eltérések, DNS-ploiditás. Bár egyelôre nem túl sok tanulmány foglalkozott a kutya emlôtumorokkal kapcsolatos citogenetikai vizsgálatokkal, ezek alapján az állapítható meg hasonlóan a humán esetekhez, hogy különbözô onkogének amplifikációjának és szupresszor gének deléciójának, pontmutációknak és gén-transzlokációknak van szerepe a carcinogenezisben (ld. alább). Az ONK 1.a. ábra: A PR-státusz vizsgálata komplex adenomában, kutyában. Kifejezett pozitív reakciók mind a hámsejtekben, mind a myoepithel sejtekben. Avidin-biotin komplex (ABC), chromogen: aminoethilcarbazole (AEC), N: 200 Strongly positive staining for PR both in the alveolar and ductal epithelium and in the myoepithelial cells in a complex adenoma from a dog 1.b. ábra: A PR-státusz vizsgálata solid carcinomában. Csupán gyenge pozitivitás figyelhetô meg a malignus hámsejtekben. ABC, chromogen: AEC, N: 200 Poorly positive staining for PR in a solid carcinoma from a dog Kutyák és macskák emlôtumorai 185
ONK 186 Perge E. aneuploidia a leggyakoribb kromoszómaszámbeli eltérés a kutya emlôtumorokban, és azokon belül is szignifikánsan gyakrabban fordul elô a malignus elváltozásokban. Nem tudtak azonban kimutatni korrelációt a ploiditásbeli eltérés és a szövettani típus, a greditás, a receptor-státusz, a tumor méret, valamint nyirokcsomó-érintettség között. Az S-fázis-törés szintén szignifikánsan gyakoribb a malignus és azokon belül is az aneuploid daganatokban, és összefüggés volt kimutatható az S-fázis-törés kapcsán a rosszabb prognózissal is. 10 Macskákban szintén magas arányban találtak aneuploid tumorokat, de az aneuploidia itt sem mutatott korrelációt a tumor típussal, greditással, érellátottsággal és tumor mérettel. 10 Onkogének és szupresszor gének. Kutyákban hasonlóan az emberekhez számos onkogént sikerült kimutatni (pl. c- erb2 v. neu, c-myc, EGF-R gén), melyek olyan növekedési faktorokat, növekedési faktor receptorokat kódolnak, amelyeknek egyébként a normál sejt növekedésében van szerepük. Amennyiben ezen onkogének amplifikációja, overexpressziója következik be, annak azután kontrollálatlan sejtproliferáció lesz a következménye. Egyes gének (pl. TGF-alpha) celluláris transzformációt idéznek elô. 10 A tumor-szupresszor gének közül a p53 gén a legjelentôsebb, melyben allélvesztést, mutációt, pontmutációt szintén sikerült kimutatni egyes kutya emlôtumor sejtvonalakban is. 10 Az utóbbi idôben az állatorvosi onkológiai kutatásokban is elôtérbe kerültek egyes sejtfehérje vizsgálatok, melyek során különbözô proteinek (pl. connexinek, E-cadherin, hôsokk-proteinek stb.) kifejezôdésének illetve elvesztésének tumorgenezisben betöltött szerepét kutatják. 4,8,12 SZÖVETI EREDET Az utóbbi évtizedekben az intermedier filamentumok megismerésével elterjedtek az ezen fehérjék kimutatásán alapuló immunhisztokémiai vizsgálatok. Ezekre, az átlag 10 nm átmérôjû citoplazma filamentumokra jellemzô, hogy közös aminosav szekvencia mellett egyes régiók csak az adott filamentumra típusosak, s egyes szövetekre jellemzôen fordulnak elô az adott sejtekben. Stabilitásuk miatt a daganatokban is expresszálódnak, így alkalmasak histogenesis-vizsgálatokra is. (Például: cytokeratinok hámsejtekben; vimentin mesenchymalis sejtekben; desmin izomszövetben; simaizom actin simaizom sejtekben; glia fibrillaris savas proteinek /GFAP/ astrocytákban; neurofilamentumok idegsejtekben.) 7,10 A kutyák emlôdaganatairól közismert tény strukturális komplexitásuk és összetett szöveti eredetük. Az immunhisztokémiai vizsgálatok segítségével sikerült tisztázni a komplex (vegyes) tumorok hisztogenezisét is. Ezen vizsgálatok alapján derült fény arra, hogy az ôssejt eredetû sejtek mellett a vegyes tumorokban fellelhetôk különbözô metaplasiás sejtek myoepithelialis eredettel, hámsejt eredettel és kötôszöveti eredettel is. A carcinomákban szerepet játszó hámsejtek pedig luminalis és basalis típusúak lehetnek. 10 DIAGNÓZIS, BII JELLEMZÔK, PROGNÓZIS Bár egyes klinikai jelek (pl. a gyors növekedés, a tumor mérete, kifekélyesedett felszín, a környezô szövetekhez való viszony /elmozdíthatóság/) utalhatnak egy duzzanat daganatos azon belül is malignus voltára, a benignitás, malignitás biztos eldöntéséhez és természetesen a pontos szövettani besoroláshoz kórszövettani vizsgálat szükségeltetik. A preoperatív citológiai vizsgálat nagy segítséget nyújthat a malignitás elbírálásában, a kimetszéses biopszia pedig már pontos szövettani diagnózist is szolgáltathat, ám a tumor biológiai, prognosztikai jellemzôirôl (érbetörés, tok-infiltráció, épben történt kimetszés, nyirokcsomó-áttét stb. alapján) csak a teljes kimetszést követô részletes kórszövettani vizsgálat adhat tájékoztatást. Az esetleges nyirokcsomó-áttétek felkutatásában van jelentôs szerepe az ún. ôrszem (sentinel) nyirokcsomók megkeresésének és szövettani feldolgozásának. (Részletesebb tárgyalás a sebészi terápiával foglalkozó cikkben.) 2,7,10 Számos multiplex statisztikai vizsgálatot végeztek már a kutya és macska emlôtumorok prognosztikai mutatóira vonatkozóan, amelyek alapján a legfontosabb tényezôknek a daganat klinikai stádiumát (pl. TNM-szisztéma), szövettani típusát és greditását, valamint az állat ovariectomizált státuszát tartják. 3,5,6,14 A TNM módszer estében a klinikai stádiumba sorolásnál figyelembe veszik a tumor méretét (T 0-3 ), a nyirokcsomó-érintettséget (N 0-3 ), valamint a távoli áttéteket (M 0-2 ). A kutya és macska emlôdaganatokra alkalmazott szövettani grading szisztéma alapján a patológusnak el kell bírálnia a tubulus-képzést (1-3 pont), a tumorsejtek mitotikus aktivitását és hyperchromasiáját (1-3 pont), valamint a sejtmagok morfológiáját (1-3 pont). Az így kapott összpontszám alapján lehet azután a daganat malignitási foka garde-1-es, -2-es v. -3-as besorolású. 6,10 SZÖVETTANI OSZTÁLYOZÁS Jelenleg az állatorvosi onkológiában világszerte elfogadott tumorklasszifikációt a WHO-AFIP 1999-ben adta ki, mely szövettani osztályozás leginkább a prognosztikai tényezôket veszi alapul, szemben az egyéb histogenetikai alapú vagy szövettani leíró besorolásokkal. 10,11 Alábbiakban csak a nagyobb klinikai jelentôséggel bíró elváltozások kerülnek kifejtésre a felsorolt entitások közül.
ONK Malignus daganatok Carcinomák (cc.) - Nem infiltratív (in situ) cc. Ezek az elváltozások többnyire multicentrikusak és makroszkóposan nem látszanak. Általában a fibrocisztás betegség részeként vagy más emlôtumorokhoz társultan, carcinomák bevezetôjeként jelentkeznek. Szövettani jellemzôjük, hogy a daganatos proliferáció nem lépi át az alaphártyát; intraductalis (DCIS) és intralobularis LCIS) típusuk fordul elô. - Komplex cc. Az egyik leggyakoribb emlôtumor kutyában, általában kedvezôbb prognózisú, mint az egyszerû carcinomák. Szövettani felépítésére jellemzô, hogy epithelialis és myoepithelialis komponenseket is tartalmaz, gyakori benne a porc- és/vagy csontmetaplasia (2. ábra). Átlagos túlélési idô a sebészi kimetszést követôen 10 hónap (amit természetesen nagymértékben befolyásol a tumor greditása). - Egyszerû cc. A leggyakoribb emlôdaganatok kutyában és macskában egyaránt. Felépítésében csupán epithel sejtek vesznek részt, melyek szövettani elrendezôdésétôl és differenciáltságától függôen több típusa különíthetô el: tubulopapillaris (3. ábra), solid (4. ábra), cribriform és anaplasztikus. (A különbözô típusok malignitására jellemzô általában, hogy a fenti sorrendben növekszik greditásuk foka.) Átlagos túlélési idô: 10-12 hónap. - Speciális cc.-típusok. Ezen carcinoma-típusok gyakran egyéb egyszerû carcinomák részeként figyelhetôk meg, önnállóan igen ritkán fordulnak elô kutyában és macskában, álatalában magas malignitású formák. Megkülönböztethetô: orsósejtes cc., laphám-differenciációt mutató cc., mucinózus cc. és lipid-gazdag cc. Sarcomák - Carcinosarcoma. Ezen kutyákban nem túl gyakori, macskákban pedig kifejezetten ritka tumorban malignus epithelialis (luminalis hámsejtek és/vagy myoepithel sejtek) és malignus mesenchymalis elemek együttes proliferációja figyelhetô meg (5a-c. ábra). Az áttétképzôdés belôle lehet vegyes, sarcomatosus vagy carcinomatosus jellegû. Átlagos túlélési idô: 18 hónap. - Fibrosarcoma - Osteosarcoma 2. ábra: Komplex carcinoma, grade-1. A kötôszöveti sövények mentén, a malignus hámsejtrétegek alatt a myoepithel sejtek proliferációja is megfigyelhetô. Hematoxilin-eosin festés (HE), eredeti nagyítás: 100 Complex carcinoma, grade-1. The myoepithelial components also proliferate along the stromal elements, under the malignant epithelial cells. Hematoxilin-eosin staining (HE), M.: 100 3. ábra: Egyszerû carcinoma, tubulopapillaris típus, grade- 2. A több sejtrétegben proliferálódó, kissé pleiomorph epithel sejtek kifejezett mitotikus aktivitást mutatnak (nyilak). HE, N.: 200 Simple carcinoma, tubulopapillar type, grade-2. The slightly pleiomorphic epithel cells proliferating in multiple layers show high mitotic activity (arrows). HE, M.: 200 188 Perge E. Benignus daganatok Adenomák. A benignus daganatok, köztük az adenomák is, valószínûleg nagyobb arányban fordulnak elô, mint azt a statisztikai adatok mutatják, aminek az az oka, hogy kisebb méretük, és indifferens klinikai viselkedésük miatt kevesebbszer kerülnek kimetszésre, mint a malignus tumorok. További zavaró 4. ábra: Egyszerû carcinoma, solid forma, grade-1. A szolid fészkekbe rendezôdött tumorsejtek kissé pleiomorphak, egy-egy rendellenes mitotikus alak is megfigyelhetô közöttük (nyíl). HE, N.: 100 Simple carcinoma, solid type, grade-1. The tumor cells arranged in solid nests are slightly pleiomorphic, some mitotic figures can also recognized between them (arrow). HE, M.: 100
ONK 5.a. ábra: Carcinosarcoma. A malignus epithelialis és malignus kötôszöveti elemeket is tartalmazó tumorban számos mitosis és a sarcomatosus területen többmagvú óriássjetek is megfigyelhetôk. HE, N.: 100 Carcinosarcoma. Note the mitotic figures and the multinucleated giant cells in the tumour tissue contained malignant epithelial and malignant mesenchymal components, too. HE, M.: 100 5.b. ábra: Az 5. ábrán látható tumorban ún. pancytokeratin markerrel pozitívan jelölôdô epithelialis regiók. KL1-immunhisztokémiai reakció, ABC, chromogen: AEC, N.: 200 Positive cytokeratin reaction in the carcinosarcoma showed in the previous Figure. KL1 immunohistochemistry, ABC, chromogen: AEC, M.: 200 5.c. ábra: Az 5. ábrán látható tumorban fellelhetô kötôszöveti eredetû sejtek. Vimentin-immunhisztokémiai reakció, ABC, chromogen: AEC, N.: 100 Positive vimentin reaction in the carcinosarcoma showed in the Figure 5.a. ABC, chromogen: AEC, M.: 100 tényezô lehet még az is, hogy az adenomák és a hasonló szöveti felépítésû alacsony greditású carcinomák gyakran nagyon nehezen különíthetôk el, ezért inkább felüldiagnosztizálódnak. Az alábbi formák különíthetôk el: komplex adenoma, egyszerû adenoma, basaloid adenoma. Benignus vegyes tumor. Viszonylag gyakori daganatféleség kutyában és ritka macskában. Szövettani felépítésére jellemzô, hogy a luminalis eredetû hámsejtek és myoepithel sejtek mellett porc-, csont- és zsírszövettel kombinált kollagénrostos kötôszöveti sejtek proliferációja is megfigyelhetô bennük. Fibroadenomák Fibroadenomatosus elváltozás. Macskákban, elnyújtott endogen v. exogen progeszteron-hatásra kialakuló, gyorsan progrediáló, de a terápiára látványosan javuló proliferatív elváltozás. Ductus papilloma SAJÁT ESETEK Az általunk vizsgált emlôtumorok természetesen csak egy részét képezik a hazai megbetegedéseknek, a magas esetszám alapján azonban már levonhatók bizonyos következtetések a kutya és macska emlôtumorok magyarországi elôfordulásával kapcsolatosan. A szóban forgó 1 éves periódus alatt (2005. aug. 2006. aug.) beérkezett, közel 1600 mintából 249 (15,6%) származott emlôbôl, és ezen esetek 92%-át tették ki a kutyából, 7%-át a macskából és további 1%-át az egyéb kisállatokból (tengerimalac, vadászgörény, patkány, törpenyúl) eltávolított emlôduzzanatok (6. ábra). A kor- és fajtamegoszlást csak a kutyák esetében érdemes megemlíteni, mivel a többi fajból származó mintaszám igen alacsony volt. A beküldött emlôbioptátumok legnagyobb hányada (54,2%) tehát a 8-11 éves kor közötti Be nem sorolt tumoros elváltozások Emlôdysplasia: az ún. fibrocystás betegség Ciszták és ductectasia Gócos fibrosis (fibrosclerosis) (Gynecomastia) TERÁPIA A terápiás lehetôségek közül elsôsorban a sebészi kimetszés, a radioterápia és a kemoterápia, továbbá egyes esetekben a nem-specifikus immunterápia és egyes alternatív lehetôségek kerülhetnek szóba, ám ezekrôl következô számainkban szeretnénk részletes leírásokat közölni. Kutyák és macskák emlôtumorai 189
190 Perge E. ONK kutyákból került kimetszésre, és a 6 éves korú egyedekben mutatkozott még némi kiugrás (11,2%) (7. ábra). A legtöbb kimetszést keverék kutyákból kaptuk (15%), melyeket a német juhász kutyákból és spánielekbôl (11-11%), uszkárokból, rottweilerekbôl és magyar vizslákból (5% körüli) származó esetek követték (8. ábra). A fajtamegoszlást természetesen minden országban befolyásolja az is, hogy az adott régióban melyek a legkedveltebb fajták. A keverék kutyákban mutatkozó legmagasabb elôfordulás mindenesetre arra enged következtetni, hogy az emlôtumorok kialakulásában a fajtabeli prediszpozíciónak nem sok szerepe van, annál inkább a hormonális státusznak és a különbözô környezeti tényezôknek. Itt kell feltétlenül megemlítenünk, hogy a kutyákból beérkezett
192 ONK 214 esetbôl csupán 15 származott ivartalanított szukákból (7%), melyek nagyrészét (8 állatot) idôs korban vagy éppen a mûtéttel egyidôben ivartalanították. Ezekben garde-2-es, grade-3-as carcinomát találtunk, míg a fiatal korban ivartalanított 3 esteben alacsony greditású, illetve benignus tumorok kerültek megállapításra. Három mintánk kan kutyából származott, melyek közül kettôben grade-2-es carcinomát, egyben pedig gyulladást diagnosztizáltunk. Kutyák esetében a komplex carcinoma diagnózisa került legtöbbször (33%-ban) megállapításra, míg az egyszerû carcinomák különbözô típusai alacsonyabb arányban, de összességében 38%-ban, az egyéb különleges carcinomák pedig további 5%-ban fordultak elô (9. ábra). Macskáknál az egyszerû carcinoma, azon belül is a cribriform típus volt a leggyakoribb daganat (az összes eset 39%-a), komplex carcinomát ezidô alatt nem is diagnosztizáltunk macskában (11. ábra). Kutyáknál és macskáknál is az emlôtumoros esetek háromnegyede (76- és 73%-a) bizonyult malignus hámtumornak, és csupán egynegyede (24- és 27%-a) volt benignus hámtumor vagy egyéb elváltozás (10., 12. ábra). MEGBESZÉLÉS Perge E. Ezen rövid, a saját eseteink alapján készült statisztikai jellegû ismertetést azért szerettem volna közzé tenni, hogy felhívjam a figyelmet a kutya és macska emlôtumorok terén Magyarországon jelenleg fennálló meglehetôsen kedvezôtlen helyzetre. A malignus elváltozások kife-
jezetten magas arányának ismerete arra kell, hogy ösztönözzön az oktatás terén, hogy a hallgatók onkológiai képzésébe az ezzel kapcsolatos alapvetô elemeket is felvegyék, a klinikus kollégákat pedig saját ismereteik folyamatos frissítésére, a tulajdonosok megfelelô tájékoztatására kell, hogy sarkallja. A megelôzéssel kapcsolatban fontos tehát annak tisztázása, hogy a korán, az 1., 2. ösztruszt követôen (de mindenképpen a 2,5 éves kor alatt) végzett ivartalanítás jelentôsen csökkentheti az emlôtumorok elôfordulási gyakoriságát. Az idôsebb korban végzett ivartalanításnak semmilyen pozitív hatása nincs a malignus tumorok kialakulása szempontjából, csupán a benignus daganatok esetében észlelhetô némi pozitív korreláció. 1,10 A nagyon korán végzett ovariectomia természetesen egyéb, kedvezôtlen endocrinológiai hatásai miatt nem ajánlott, de mindenképpen érdemes megtalálni a még nem túl késôi, de az emlôtumorok kialakulásának visszaszorítása szempontjából még kedvezô idôpontot a beavatkozás elvégzésére. A már kialakult daganatok esetében az alkalmazott terápia (sebészi kimetszés, kemo-, radioterápia stb.) hatékonyságának szempontjából rendkívül fontos lenne a korai felismerés. Itt ismét elengedhetetlen a tulajdonosok tájékoztatása. Tudatosítani kellene, hogy egyáltalán nem mindegy a terápia sikeressége szempontjából, hogy elhozzák-e állataikat a még egész apró duzzanatokkal vagy megvárják, amíg már a tumorról kell leválasztani a kutyát és nem fordítva. (A 3 cm-es méret alatt eltávolított daganatok esetében szignifikánsan jobb a prognózis.) 3 A gyógykezelés sikerességét szolgálja a pontos diagnózis kialakítása is, amihez természetesen citológiai vagy szövettani vizsgálat szükségeltetik, amire szintén fel kell hívni a tulajdonos figyelmét. A daganatterápián átesett páciensek esetében pedig, legyen az egy egyszerû sebészi kimetszés, szinte minden esetben de a malignus diagnózisúaknál mindenképpen elengedhetetlen a folyamatos megfigyelés. Tehát a tulajdonos maga is figyelje az állatát, és a klinikus kolléga is rendelje idônként vissza ellenôrzésre, ha szükséges idôszakonkénti onkológiai kivizsgálásra a pácienst. IRODALOMJEG ALOMJEGYZÉK 1. Brearley, M.: Mammary tumours in the dog and cat. MÁOT Konferencia, 2006. Kerekegyháza 2. Cserni G.: Mapping metastases in sentinel lymph nodes of breast cancer. Am J Clin Pathol. 2000. 113: 351-354. 3. Chang SC, Chang CC, Chang TJ, Wong ML.: Prognostic factors associated with survival two years after surgery in dogs with malignant mammary tumors: 79 cases (1998-2002). J Am Vet Med Assoc. 2005. 227 (10): 1625-1629. 4. Gotoh, H., Harada, K., Suzuki, K., Hashimoto, S., Yamamura, H., Sato, T., Fukumoto, K., Hagiwara, H., Ishida, T., Yamada, K., Asano, R., Yano, T.: Expression patterns of connexin 26 and connexin 43 mrna in canine benign and malignant mammary tumours. Vet J. 2006. 172 (1): 178-80. 5. Itoh, T., Uchida, K., Ishikawa, K., Kushima, K., Kushima, E., Tamada, H., Moritake, T., Nakao, H., Shii, H.: Clinicopathological survey of 101 canine mammary gland tumors: differences between small-breed dogs and others. J Vet Med Sci. 2005. 67 (3): 345-347. 6. Karayannopoulou, M., Kaldrymidou, E., Constantinidis, T.C., Dessiris, A.: Histological grading and prognosis in dogs with mammary carcinomas: application of a human grading method. J Comp Pathol. 2005. 133 (4): 246-252. 7. Matos, A.J., Faustino, A.M., Lopes, C., Rittman, G.R., Gartner, F.: Detection of lymph node micrometastases in malignant mammary tumours in dogs by cytokeratin immunostaining. Vet Rec. 2006. 158 (18): 626-630. 8. Matos, A.J., Lopes, C., Carvalheira, J., Santos, M., Rutteman, G.R., Gartner, F.: E-cadherin expression in canine malignant mammary tumours: relationship to other clinico-pathological variables. J Comp Pathol. 2006. 134 (2-3): 182-9. 9. Millanta, F., Calandrella, M., Bari, G., Niccolini, M., Vannozzi, I., Poli, A.: Comparison of steroid receptor expression in normal, dysplastic, and neoplastic canine and feline mammary tissues. Res Vet Sci. 2005. 79 (3): 225-232. 10. Misdorp, W.: Tumors of the mammary gland. In: Meuten, D.J. ed.: Tumors in domestic animals. 4 th ed., Iowa State Press, U.S.A., 2002. 575-606. 11. Misdorp, W., Else, R.W., Hellmén, E., Lipscomb, T.P.: Histological classification of mammary tumors of the dog and cat. 2 nd ser., Vol. VII., AFIP, Washington, D.C., 1999. 12. Romanucci, M., Marinelli, A., Sarli, G., Della Salda, L.: Heat shock protein expression in canine malignant mammary tumours. 2006. 27 (6) 171. 13. Queiroga, F.L., Perez-Alenza, M.D., Silvan, G., Pena, L., Lopes, C., Illera, J.C.: Role of steroid hormones and prolactin in canine mammary cancer. J Steroid Biochem Mol Biol. 2005. 94 (1-3): 181-187. 14. Yang, W.Y., Liu, C.H., Chang, C.J., Lee, C.C., Chang, K.J., Lin, C.T.: Proliferative activity, apoptosis and expression of oestrogen receptor and Bcl-2 oncoprotein in canine mammary gland tumours. J Comp Pathol. 2006. 134 (1): 70-79. ONK Kutyák és macskák emlôtumorai 193