Tisztelt Rektor Asszony! Kedves főiskolai hallgatók, tisztelt vendégek! A Magyar Rektori Konferencia nevében sok szeretettel köszöntöm Önöket a Gábor Dénes Főiskola tanévnyitó ünnepségén. Bom dia a todos! Tudo bem? Gostaria de agradecer a precenca de voces. Talán nem mindenki előtt ismert az a szervezet, amelynek nevében Önöket köszöntöm, ezért néhány szóban, nagyon röviden megkísérlem bemutatni. A Főiskola, illetve annak rektora a 67 felsőoktatási intézményt felsorakoztató Magyar Rektori Konferencia (rövidítve az MRK) teljes jogú tagja, a magán felsőoktatási intézmények jeles képviselője. A Magyar Rektori Konferencia a magyar egyetemek és főiskolák érdekképviseleti szerve nemcsak itthon, hanem külföldön is. Az MRK aktív szerepet tölt be a magyar felsőoktatás fejlesztésével kapcsolatos intézkedések, stratégiák kidolgozása során, jogszabálytervezeteket készít és véleményez, de aktív a nemzetközi porondon is, bekapcsolódik az európai szintű és a globális szintéren folyó projektekbe is. Nem sokat gondolkodtam azon, hogy mi legyen a mai köszöntőm vezérfonala, rögtön egy szó, a BÁTORSÁG jutott eszembe. Amikor két évvel ezelőtt a Külügyminisztérium és az Emberi Erőforrások Minisztériuma felkérte arra az MRK-át, hogy Magyarország képviseletében csatlakozzon a világ jelenleg legnagyobb egyetemi ösztöndíjprogramjához, a 2011-ben a brazil kormány által meghirdetett Tudomány Határok Nélkül programhoz, napokig gondolkodtunk az MRK-át vezető rektorokkal, hogy képesek vagyunk-e erre a feladatra. Képesek vagyunk-e arra, hogy központilag egy néhány fős Titkárság segítségével megszervezzük több száz, esetleg több ezer hallgató képzését, oktatását, a szükséges nyelvtanfolyamokat, a szakmai
gyakorlatukat, valamint a képzéshez szorosan nem kapcsolódó, de feltétlenül szükséges olyan szolgáltatásokat, mint a vízumügyintézés, a kötelező egészségbiztosítás stb. Némi hezitálás után bátran belevágtunk a programba, és mostanra világossá vált, hogy érdemes volt, az eredmények önmagukért beszélnek: - jelenleg 1500 brazil hallgató tanul Magyarországon, és közel 2000 az ösztöndíjasok száma, ezzel Brazília lett a 2. legtöbb hallgatót Magyarországra küldő ország Németország mögött; - ezzel Magyarország a 10. helyen áll a brazil hallgatók által elnyert ösztöndíjak számát tekintve a több, mint 40 országot tartalmazó képzeletbeli világranglistán; - a program már eddig jelentős bevételt teremtett a felsőoktatási intézményeinknek, de ettől lényegesen fontosabb az, hogy egyetemeink ezúttal is bizonyították azt, hogy nemzetközileg is jelentős vonzerővel rendelkeznek és nemcsak itthon, hanem külföldön is van igény szolgáltatásaikra; - ezt erősíti az is, hogy nemcsak az orvosi képzések, sőt elsősorban nem azok a legnépszerűbbek a brazil hallgatók körében, hanem a műszaki, informatikai, természettudományi képzések. Bátor volt a Gábor Dénes Főiskola vezetése is, hiszen a magán felsőoktatási intézmények közül egyedüliként csatlakozott a programhoz idén februárban, belépve ezzel egy 18 egyetemből és főiskolából álló csapatba, ahol a hagyományosan sok külföldi hallgatót fogadó nagy állami egyetemek is találhatók. A bátorság, a bátor döntés eredménye itt sem maradt el, hiszen: - a főiskola kiválóan teljesíti feladatát, a külföldi hallgatók elégedettek mind az oktatás, mind pedig a főiskola által számukra nyújtott támogatás színvonalával, a Magyar Rektori Konferenciához is csak pozitív visszajelzések érkeztek a brazil hallgatóktól; - önmagában a külföldi hallgatók jelenléte is növeli az intézmény vonzerejét, reputációját nemcsak bel- hanem külföldön is. A főiskola ezzel is bizonyította, hogy képes ilyen nagyszabású nemzetközi programokban való részvételre és az MRK a jövőben is számít ilyen jellegű további szerepvállalására.
De bátrak azok a brazil hallgatók is - legtöbbjük még sohasem járt Európában -, akik egy évre azért hagyták el hazájukat, hogy külföldön, egy távoli országban tanuljanak, szerezzenek tapasztalatot Az ő bátor döntésük is meghozza majd a gyümölcsét, hiszen - jelentősen javul angol nyelvtudásuk a nyelvi előkészíti programokban, illetve a diszciplináris angol nyelvű kurzusokban való részvételük eredményeként; - nemzetközi tapasztalatokkal - és itt nemcsak a tanulmányok során megszerzett ismeretekre, hanem a társadalmi, kulturális kapcsolatokra is gondolok - felvértezve lényegesen versenyképesebben léphetnek be akár a brazil, akár a nemzetközi munkaerőpiacra. A Magyar Rektori Konferencia, az egyetemeink és főiskoláink, valamint a brazil hallgatók bátor döntései az egész országnak nagy eredményt hoztak: - jelenlétük nemcsak a felsőoktatási, tudományos, hanem a turisztikai, kulturális kapcsolatainkat is segíti, erősíti Brazíliával; - a hallgatók, vagy legalábbis egy részük akár családtagként, akár üzletemberként, oktatóként, kutatóként visszatér majd hozzánk, bővítve ezáltal a két ország közötti gazdasági, tudományos, kulturális, vagy egyéb kapcsolatokat; - a több ezer hazaáramló brazil hallgató tízezreknek, százezreknek viheti el hazánk jó hírét. Ezt, a mindig bátor és előretekintő döntéshozatalt ajánlom Önöknek is, kedves első éves hallgatók. Bátran, de meggyőződve megalapozott tudásukról, menjenek neki majd a félévi és év végi vizsgáknak, bátran válasszanak újabb és újabb kurzusokat, vagy esetleg nagyobb terhelést jelentő tanrendet. A nagyobb terheléshez hamar hozzá lehet szokni, ami ma óriási tehernek és teljesíthetetlen feladatnak tűnik, az holnap laza csuklómozdulat, könnyed labdázgatás. Bátran válasszanak maguknak a későbbiekben munkahelyet és pályájuk első szakaszában ne féljenek gyakrabban változtatni, több helyen tapasztalatot szerezni, újabb és újabb kihívásoknak megfelelni, nem is feltétlen mindig csak a választott szakmájukhoz közvetlenül kapcsolódó munkakörökben. Bátran tanuljanak tovább, és szerezzenek majd újabb diplomát, akár alap, akár mesterszinten.
Az előbb említettem a megalapozott tudást. Ezzel és csakis ezzel válik a könnyelműség, vagy a vakmerőség bátorsággá. Bizony sokat és állhatatosan kell tanulni azért, hogy magabiztosan mehessenek a vizsgákra, majd később a munkahelyükre. Csak a kitartó, elmélyült és nagy odafigyeléssel végzett tanulás és munka hoz eredményt, de az mindig eredményt hoz előbb, vagy utóbb, szerényebbet, vagy nagyobbat kinek-kinek tehetségétől és bizony szerencséjétől is függően. Említettem az előretekintést szükségességét is. Soha ne azon gondolkozzanak többet, hogy mit rontottak el a múltban, hanem arra helyezzék a hangsúlyt, hogy mit csinálhatnak jobban a jövőben. A múlt eredményeit és eredménytelenségeit, sikereit és sikertelenségeit, hibáit és erényeit mindig elemezni kell, tanulni kell belőle, de sohasem szabad nagyobb hangsúlyt helyezni rá, mint a jelen megélésére és a jövő tervezésére. A múlt, a jelen és a jövő egységet képez, meg kell találnunk köztük a megfelelő egyensúlyt, de a mérleg inkább előre dőljön, mint hátra, inkább tervezzünk és bátran döntsünk, mintsem a múltba merengve tépelődjünk azon, hogy mit rontottunk el korábban. Ha mindezek a tényezők, tehát - a bátorság, határozottság, - a kitartó, és elmélyült munka és tanulás, - az előretekintő személetmód, együtt van, akkor jönnie kell az eredményeknek is, ami az egyén, a személy oldalán a diploma megszerzését jelenti (természetesen a nélkülözhetetlen nyelvtudással együtt), valamint jobb munkalehetőségeket a munkaerőpiacon, magasabb jövedelmet és elmondhatjuk úgy általában is, hogy jobb és több lehetőséget, akár arra, hogy további tudást, további diplomákat és nyelvvizsgákat szerezzenek, akár arra, hogy továbbképezzék magukat. És ezekből az eredményekből nemcsak saját maguk, hanem családtagjaik, később leszármazottaik, az egész társadalom és az egész ország profitál. A diplomások között lényegesen kevesebb a munkanélküli, mint a felsőfokú végzettséggel nem rendelkezők rétegeiben, magasabb a jövedelmi színvonal, de nagyobb valószínűséggel lesznek a felsőfokú végzettségűek gyermekei is diplomások. Azt is mutatják a globális statisztikai adatok, hogy azokban az országokban, ahol a diplomások száma magasabb, ott magasabb az életszínvonal is.
Ezért is noha Magyarország a világ egyik legindividuálisabb országa ne feledjék, hogy nemcsak önmagukért tanulnak és nemcsak önmaguknak tartoznak felelősséggel, hanem szűkebb és tágabb környezetükért és egész Magyarországért is. Ezekkel a gondolatokkal kívánok Önöknek sok sikert és kiváló eredményeket a Gábor Dénes Főiskolán folytatandó tanulmányaikhoz. Seja bem-vindos na Hungria e desejo a todo uma boa sorte neste ano. Köszönöm, hogy meghallgattak.