Csak a jól és szilárdul nevelt és mûvelt nép szegülhet ellene az önzés és vakítás vak eszközeinek... Valóban szabad és szabadságában boldog, csak erkölcsös, és így polgárilag nevelt nép lehet Pesti Hírlap, 1849. A NÉPOKTATÁS A népoktatás kiemelt helyet foglalt el a felvilágosodás és a reformkor eszmevilágában. Szakemberek és átlagpolgárok, oktatáspolitikusok, tanárok, újságírók egyaránt feladatuknak érezték a népoktatással kapcsolatos áldatlan helyzet feltárását, a gondok megvitatását, a különbözõ reformjavaslatok közzétételét a szélesebb nyilvánosság számára. Az 1780-as évektõl kezdve a magyar nyelvû lapok sokat foglakoztak a népoktatás kérdéseivel. A rövid híradásoktól a hosszú elméleti tanulmányokig széles a skála e témában. A következõkben azt a sajtóban jól tükrözõdõ, és a sajtó közvélemény formáló hatásának is köszönhetõ folyamatot mutatjuk be, amely II. József népoktatási intézkedéseitõl kezdve, a reformkori országgyûlések vitáin át, elvezetett az 1848-as forradalom népoktatással kapcsolatos vívmányaiig. 3.6.1. A népoktatás és a sajtó a felvilágosodás idõszakában Köztudott, hogy II. József elsõrendû oktatáspolitikai feladatának a népoktatás fejlesztését tekintette. Ennek okait Kornis Gyula a következõképpen foglalja össze: József mûvelõdéspolitikájának az a vonása, hogy a legnagyobb súlyt a népoktatásra veti a közép és felsõoktatással szemben, nemcsak a felvilágosodás emberbaráti eszmekörébõl sarjadzik, hanem a legszorosabban összefügg a császár gazdaságpolitikai felfogásával is. József a fiziokrata társadalomgazdaságtani rendszer híve, mely a 18. század második felében uralkodó irányzat. E rendszer szerint a nemzet életében csakis az tartozik a produktív társadalmi osztályhoz, az államnak igazán hasznos polgársághoz, aki a föld termelésével foglalkozik. Annak a nemességnek a mûveltsége, mely az állam gépezetének fenntartásához semmivel sem járul hozzá, kevésbé fontos, mint a földmûvelõ paraszté. Az utóbbi a fiziokrata elvek szerint is hasznosabb állampolgár. 1 II. József tehát fontosnak tartotta, hogy birodalma 1 KORNIS Gyula: A magyar mûvelõdés eszményei 1777-1848. I. Bp. é.n. 64-65.
minden állampolgára - tekintet nélkül társadalmi és felekezeti hovatartozására - elsajátítsa a korszerû mûveltség alapjait a népiskolákban. Mélyen hitt abban, hogy az állam feladata, hogy felvilágosult embereket neveljen, hiszen ezek egyszersmind a legjobb alattvalók. A felvilágosult abszolutista állam érdekei megkövetelték, hogy a legalapvetõbb ismereteket, az állam számára hasznos munkavégzéshez szükséges mûveltség minimumát a nép különbözõ nemzetiségû, és más-más felekezetekhez tartozó rétegei egységesen elsajátítsák. Ennek érdekében számos intézkedés történt 1780 és 1790 között. Az állam törekedett a népiskolai hálózat fejlesztésére, új típusú népiskolák alapítására. Gondot fordított a tananyag modernizálására, a népiskolákban folyó tanítás módszerének egységesítésére, új tankönyvek bevezetésére. Hogy II. József mennyire fontosnak tartotta a gyermekek iskoláztatását, azt a következõ újsághír is bizonyítja, hiszen nem sok uralkodó vette volna magának a fáradságot, hogy emlékeztetõ ezüstpénzt és elismerõ szavakat küldjön olyan szülõknek, akik - a nehézségek ellenére - szorgalmazzák gyermekeik iskolába küldését.: Egy - a multt Holnapnak 20dik napján költt Levél, igen nevezetes, és ha meg-történt, szép Példárol tudosit bennünket. - Itten, bizonyos Polgároknak gyermekei (mint hogy azon Helységben Oskola nem voltt) más szomszéd Helységbe járván Oskolába, az utnak alkalmatlan volta miat, mindenkor édes Attyok szokták vala õket a magok hátakon vinni Oskolába; még pedig olly szorgalmatoson, hogy azt egy nap is el-nem mulatták. Ezen szegény Polgároknak Gyermekek eránt valo Atyai buzgo indulatjok a F. Tsászárnak fülébe jutván, mindeniknek (voltak 7en) egy egy emlékeztetõ ezüst pénzt, a mellett költeni valott küldött; mellyet ezen Atyáknak következendõ szókkal adtanak-által: Nesztek, az a ti édes Atyai Gyermekeitek eránt valo szivességteknek mellyel õket a Tudományokban, az Ország hasznára nevelni kivánjátok, a F. Tsászártol adatott jutalma; vegyétek, és a ti Gyermeketek boldogságát ennek-utánna-is munkálkodni meg-ne szünnyetek Az újságíró a következõ megjegyzést fûzte a cikkhez, mely jól példázza a korabeli hazai viszonyokat: Ki-mondjam-é az igazat? nálunk ollyatén Atyák-is találtatnak, kiknek Gyermekeiket az Oskola Mester nagy bajjal Oskolába tsalván, utánna mennek, és hátakon haza viszik, kivált ha a Pipé vagy más 4 Lábu állatok Pásztorságának ideje eljön. 2 A cikk hangot ad a jozefinista neveléspolitika legfontosabb elvének: elsõsorban azért kell a gyermekeknek iskolába járniuk, hogy hasznos polgáraivá váljanak a hazának. A cikk megjelenése idején Szacsvay Sándor volt a Magyar Hírmondó szerkesztõje, aki lapjában 2 Magyar Hírmondó, 1785. március 12. 156.
minden eszközzel, így személyes megjegyzéseivel is igyekezett az uralkodó intézkedéseit népszerûsíteni. II. József a népoktatást tartotta annak az alapnak, melyre minden egyéb épül. A népiskolákban olyan ismeretek tanítására törekedtek, melyek mindenkinek - kivétel nélkül - szükségesek. Uralkodásának idején ugrásszerûen megnõtt a hazai népiskolák száma. Ugyanakkor jól ismert a császár azon nézete, hogy a nem nemes származású gyermekek számára nem szükségesek a magasabb tanulmányok, hiszen ez elvonná a földmûveléstõl, ipartól, kereskedelemtõl a szükséges munkaerõt. Ezért 1784-ben elrendelte, hogy a gimnáziumokba csakis jeles népiskolai bizonyítvánnyal rendelkezõ parasztfiúkat lehet felvenni, a polgárok gyermekei közül pedig azokat, akik legalább jó rendûek. Ezzel összefüggésben új tandíj és ösztöndíjrendszert vezetett be a felsõbb iskolákban. A népiskolai tanulás azonban továbbra is ingyenes maradt. A Mária Terézia idejében megkezdõdött normaiskolai (vagyis a többiek számára normát képviselõ - központi mintaiskola) hálózat kiépítése, mely egyben gyakorló elemi iskola, vagyis tanítóképzõ is volt, folytatódott II. József uralkodásának idején is. A Magyar Hírmondó sokszor közölt új normaiskolák alapításával kapcsolatos híreket. 1783. december 6.-án például ezt írta:... a Császár õ Felsége a Szegényekre való Atyai gondviselésébõl azt rendelte..., hogy ezután minden Plébániában Normális Oskola-légyen, és a gyermekek ingyen taníttassanak. Ezen tekíntetbõl nem régen minden Oskolába járható gyermekek, 6 esztendõsektül kezdve 12 esztendõsekig mind fel-jegyeztettek, hogy mind azok, kik ekkoráig az Apátzákhoz jártak, mind azok, kiket Szüléik szegénységek miatt Oskolába nem járathatták; a szükséges oktatást vehessék. Az imitt amott talált gyermekek el-tartására rendelt ház is nagyobbra építtetnék, és neveltetésnek, okáért oda adattatnának-bé minden gyermekek, kik szüleiknek gondotlanságából az utszákon ide s tova koslatnak; mert a Császár Õ Felségének kegyes akarattya az, hogy az Országnak hasznára légyenek, és nagyobb korokban a heverõknek s koborlóknak számát ne sokasítsák. 3 Ez a cikk is hangot ad a jozefinista neveléspolitika legfõbb célkitûzésének, annak, hogy csakis az a gyermek lehet késõbb az ország hasznára, aki megfelelõ oktatásban részesül. Ezért tehát minden gyermeknek iskolába kell járnia, azoknak is, akikrõl szüleik nem tudnak gondoskodni. A legfõbb elv tehát, mely a jozefinista évtized oktatáspolitikáját jellemezte az, hogy a birodalom minden polgára, kivétel nélkül részesüljön megfelelõ korszerû alapképzésben annak érdekében, hogy az állam hasznos polgárává válhasson. 3 Magyar Hírmondó, 1783. december 6. 767.
Az az elv, hogy az állam minden egyes polgárának a haza hasznára kell válnia, hatja át II. József 1781. május 13.-án kibocsátott 2692. sz. leiratát is. Ebben a birodalom területén élõ zsidókat érintõ nézeteit fejtette ki. A leiratnak oktatásügyi vonatkozásai is voltak. A császár - aki tisztában volt a zsidók iskolaügyének korabeli elmaradottságával - kinyilvánította azt a kívánságát, hogy a fõzsinagógák mellé a norma módszer szerint mûködõ zsidó iskolákat kell felállítani. Elrendelte, hogy ezentúl a zsidó gyermekek itt tanuljanak olyan tananyagot, mely alkalmassá teszi õket késõbb arra, hogy az állam számára hasznos munkát végezzenek. Amíg ezekben megindul a tanítás, a zsidó gyermekeket a már mûködõ nyilvános iskolákba kell befogadni anélkül, hogy hitüket bármiben is megsértenék. Az elsõ magyar nyelvû újság, a Magyar Hírmondó, 1781. évi 88. levele közölte a rendeletet: Annál jobban lehetõ oktattások s világosíttatások kedvéért, szükség a Zsidókkal az õ nemzetségi nyelveket két esztendõnek alatta el-hagyatni... az Isteni szolgálatjokat kivévén, mellyenn az õ nemzetségi nyelveken magok tetszése szerént tovább-is élhetnek, egyébütt mindenütt az ország nyelvét gyakorolják. Hogy pedig ez annál bizonyossabban végbe vitetõdhessék, arra leg - hasznosabb eszköz...a Norma szerént való tanításnak módjához alkalmazott oskola, de az õ Isteni szolgálatjoknak és hiteknek minden leg-kissebb sérelme nélkül...e végre tartozzanak a Zsidók némelly alkalmatos embereket az õ Vallásoknak közösi közül, a szerént, a mint az õ oskoláiknak számához képest megkívántatik, a Normális és Fõ oskolákba küldeni, hogy ott Tanítókká és Oskola- Mesterekké formáltathassanak... Arra vigyázni kell, hogy a Norma szerént való tanításnak módját a Zsidó oskolákbann - is tsalhatatlanúl kövessék....a Szó-írást, Szóra való tanítást, a Földnek meg - írását, az Históriát és Mérséklést illetik, az egygyenlõségnek kedvéért a Zsidó Normális Oskolákbann-is a szokásba vétetett könyveket kövessék; e mellett pedig az õ Vallások dolgába és áhítatosságok körül szokott rend-tartartásaikba való avatkozásstól szorgosan kell õrizkedni, ne hogy a Szüléknek alkalmatosság adódjék, hogy az õ gyermekeiket az oskoláktól elfogják, s az által ezt a hasznos gond - viselést híjába-valóvá tegyék... Szabad légyen a Zsidóknak, az õ gyermekeiket tanúlás végett a Keresztyén közönséges oskolákba-is el-jártatni; sõt ollyan falu helyekenn, a hol a Zsidók tsak egygyenként avagy igen kevés számmal lakoznak, s ahhoz képest az õ gyermekeik a Zsidó oskolákbann való tanúlhatástól meg - fosztattak, reá kell azokat venni, hogy a gyermekeket olvasást, írást és számvetést tanúlni a Keresztyén oskolákba jártassák.. 4 4 Magyar Hírmondó, 1781. november 14. 700-701.
Ez volt az elsõ lépés a zsidó gyermekek államilag szabályozott iskoláztatása ügyében, melyet több is követett a késõbbi évek során és melyekrõl sorban beszámoltak a korabeli lapok. Magyarországon az elsõ korszerû zsidó iskolát Nagymartonban, Sopron megyében állították fel. Ennek élére 1782-ben, Peter Beer, az utóbb híressé vált prágai pedagógus került. Ezután Ausztriában 1782. december 14.-én, majd Magyarországon 1783. március 31.-én lépett érvénybe a zsidóság polgárosításáról és iskolaügyérõl intézkedõ rendelet (Systematica gentis Judaicae regulatio) 5. Ez a zsidó hitközösségeknek elõírta azt, hogy állítsanak fel új típusú népiskolákat, és ezekben német nyelven tanítsanak. A zsidó gyermekek tankötelezettségét külön kimondta a rendelet azzal, hogy tíz év múlva csak az kaphat iparûzésre, kereskedésre engedélyt, aki népiskolai bizonyítványt tud felmutatni. A császár a tankerületek élére kinevezett tanfelügyelõk feladatává tette többek között azt is, hogy a zsidó tanítójelöltek gyakorlóiskolai képzésérõl gondolkodjanak. Négy év múlva csak szakképzett tanítók kaphattak alkalmazást. Nem sokkal a rendelet kibocsátása után, 1783 nyarán Pozsonyban, a legjelentõsebb hazai zsidó hitközségben megnyílt az elsõ új típusú, német tannyelvû zsidó iskola. A Magyar Hírmondó a következõképpen számolt be az eseményrõl: Mlgs Balassa Gyarmathy gróf Balassa Ferencz Ó Excellentiájának, mint a tanúlás dolga kir. fõigazgatójának rendeletébõl a zsidó nemzetnek javára is nyilvános iskola nyittatott. Fótisztelendõ Schoeber János kanonok Úr a Nemzeti Oskoláknak királyi ispectora, ezen alkalmatossággal mondott hathatós beszédében szívére adá a zsidó közönségnek ama szoros kötelességet, mellyet illy nagy jótéteményért tenni tarozna hozzá olly kegyes Atyjához, az ország fejedelméhez. Erre egygy rabbi szólla az egész közönség nevében, hálálván az elvett jótéteményt és buzgó fohászkodást küldvén fel az égbe kinek hatalmában vannak minden Fejedelmek. Melylyre az egész Synagoga mondá nagy szóval: Amen. 6 Sorrendben a második ilyen iskolát 1784-ben, az ugyancsak jelentõs óbudai hitközség állította fel. A harmadik zsidó nemzeti iskola Miskolcon nyílt meg 1785-ben, két osztállyal, 39 tanulóval a Berlinbõl Magyarországra került Fürst Izrael vezetésével, akinek munkájáról, mûveltségérõl tanfelügyelõje, Kazinczy Ferenc elismeréssel nyilatkozott. II. József uralkodásának évtizedében összesen 22 új zsidó iskola alapításáról van adat. Ezekben mintegy 2000 tanuló tanult és 16 tanító kapott új módszerû kiképzést. 5 A rendelet kivonatos magyar fordítását közli: MANDL Bernát: A magyarhoni zsidók tanügye II. József alatt. Bp. 1901. 13-21. 6 Magyar Hírmondó, 1783. augusztus 17. 508.
A következõ nagyjelentõségû - népoktatás-politikai vonatkozásokat is tartalmazó - rendelet az 1781. október 25.-én kibocsátott türelmi rendelet. Mind a protestáns, mind a görögkeleti alattvalóknak biztosította vallásuk szabad gyakorlását, engedélyezte a templomépítést. A nem katolikusok is nyithattak népiskolát, saját felekezetükhöz tartozó tanítót fogadhattak. A katolikus püspökök ezek után már nem voltak jogosultak arra, hogy a nem katolikusok iskoláit felügyeljék. A rendeletet teljes terjedelmében, magyar nyelven, folytatásokban közölte a Magyar Hírmondó 1782. január 23.-án, 26.-án és 30.-án. Ennek az oktatásügyet érintõ része a következõ:...az Helvetziai s Augustai Vallás-tételt tartóknak, és a nem egygyesült Görög vallásúaknak, akár melly helyenn,... Vallásoknak külön való gyakorlása meg-engedtessék; úgy önként következik, hogy... az õ Vallásokonn lévõ Oskola Mestereket is szabad tartaniok; hogy ha pedig magok Vallásbéli Oskoláik nintsenek, és afféléket... az ilyettén oskolának fenn tartására meg-kívántatott értéknek elégtelen-vólta miatt nem is lehet fel-állítaniok, magok szabad akaratjokra hagyatja õ Felsége, hogy gyermekeiket vagy a Katholikus Oskolába, vagy ha ottan más Vallású Nem -Katholikus Oskolák találtatnak, emezekbe járathassák. 7 A Türelmi Rendelet jelentõs ösztönzést adott mind a református, mind az evangélikus mind pedig az ortodox népiskola-hálózat fejlesztésére. Életbe lépése után számos olyan protestáns iskola is létrejöhetett, illetve újjáéledhetett, amellyel szemben korábban még korlátozó intézkedések érvényesültek. Jó néhány vegyes vallású helységben egy ideig még ezután is fennmaradt az a helyzet, hogy a protestánsoknak a már meglévõ katolikus iskolába kellett gyermekeiket küldeniük. II. József 1785-ben olyan döntést hozott, hogy a protestánsok mindenütt állíthatnak iskolákat, hiszen ez szolgálja a fõ cél: a nemzet felvilágosodása érdekét. Az évtized második felében nem is a katolikusok és a protestánsok, hanem a görögkeletiek iskoláinak száma nõtt leginkább, amelyeknél addig a legnagyobb volt a lemaradás. Az elsõ, norma szerinti román mintaiskola 1782-ben alakult meg Erdélyben, az egyházi és mûvelõdési központban, Balázsfalván. Igazgatója és egyben az erdélyi román népiskolák felügyelõje Gheorghe Sincai lett. Sincai a román felvilágosodás egyik kiemelkedõ alakja, aki elõzõleg Felbiger tanfolyamát is elvégezte Bécsben, tehát a norma módszer lényegét jól ismerte. Sincai szerkesztette az új tanrendszernek megfelelõ román tankönyveket is: egy ábécét a balázsfalvi iskola számára román, német, latin és magyar nyelveken, egy másikat a többi erdélyi román iskola számára kizárólag románul, egy katekizmust, egy számtankönyvet, 7 Magyar Hírmondó, 1782. január 26. 62-63.
mely az elsõ román nyelvû számtankönyv. (Indreptare catra aritmetica, 1785) volt. Sincai írt egy igen sikeresnek bizonyult latin nyelvkönyvet is. A Magyar Hírmondó 1781-ben közölt egyik rövid híre különösen értékes adalékokkal szolgál a fentiekkel kapcsolatban: Közelebb múlt esztendõbenn némelly Erdélyi Oláhok is valának azok között Egygy Sz. Balás Szerzetebéli Barát, már az elõtt nevezetessé tette magát valamelly Oláh Grammatikának ki - adatása által, mellynek - Elementa linguae Daco -- Romanae Seu Valacbicae a nevezete; most pedig a Fogarasi Püspöknek rendelése szerént, Balás - falvánn az olvasni tanúló gyermekeket tanítja, kiknek máris 160ra szaporodott a számok; s a mellett a tanúlásra meg kívántatott könyveket Oláh nyelvre fordítja, mellyek közül a Kátékismust már el - is készítette. 8 II. József egyik legjelentõsebb népoktatásügyi intézkedése a közös iskolák megszervezése. 1785 augusztus 16-án fogadta el, van Swieten valóban alapvetõen új, és korszerû népiskolai reformtervét, amely a leginkább megfelelt a felvilágosult abszolutizmus azon elvének, hogy a népoktatást, államivá tegye, és a katolikus vagy protestáns egyházi befolyástól egyaránt mentesítve a felekezeti érdekek fölé emelje. Van Swieten a vegyes vallású helységekben közös, vagyis felekezetközi népiskolák felállítását javasolta. Ezekben részint katolikus, részint protestáns tanítók oktatták az államilag elõírt tananyagot a katolikus és protestáns gyermekeknek együtt. A különbözõ felekezetû növendékek csak a hittant tanulták külön. A program végrehajtása azonban mindegyik egyháznál nagy ellenkezésbe ütközött. A katolikusok azért ellenezték a közös iskolák létrehozását, mert ez lehetõvé tette, hogy katolikus gyermekek protestáns tanítók keze alá kerüljenek, amit a hagyományos felfogás elfogadhatatlannak, sõt büntetendõnek tekintett. A protestáns felekezetek, fõleg a reformátusok pedig fõként azért tiltakoztak- a nyilvánvaló elõnyök ellenére-, mivel már korábban eleve elutasították egyházi iskoláik állami ellenõrzés alá helyezésének gondolatát. Hogy pontosan hány közös iskola jött létre hazánkban II. József uralkodásának utolsó idõszakában, arról nem állnak rendelkezésünkre megbízható adatok. A súlyos nehézségek ellenére azonban mégis több százra tehetõ a számuk. 9 A korabeli lapok beszámoltak közös iskolák létrehozásáról is. Az ilyen témájú cikkek közül talán a legérdekesebb a Szacsvay által szerkesztett bécsi Magyar Kurírban jelent meg: Thurotzból. Végre, a múlt hónapnak 14-dik napjánn tsak ugyan már egyszer fel-álla és bé- 8 Magyar Hírmondó, 1781. április 28. 258. 9 Elég, ha arra az ismert adatra utalunk, hogy Kazinczy Ferenc - aki 1786-tól, mint kassai kerületi tanfelügyelõ mûködött - 1789 végéig összesen 124 népiskolát hozott létre kerületében, melyek közül 19 közös, 2 félig közös, 61 katolikus, 5 görög katolikus, 25 evangélikus, 3 református és 3 zsidó iskola volt.
hozaték Szent Mártonba a minden-féle Vallásuakkal elegyes Oskola. Ezen helységben ezer s meg ezer akadályokat találnak vala némellyek, rész-szerint a Vallásbéli következésekre nézve, rész-szerint a már méllyen meg-gyökeredzett és meg - rökzött régi hibás tanítás módjának meg - jobbittása ellen. Azonban mégis amaz elõre látó Királyi Oskola visgáló Klánitza.Ur okos szorgalmatossága annyira vitte a dolgot, hogy végre közönséges megedgyezésbõl egyeztetének a R. Katholika és Evangélika Oskolák. Ha tsak legalább az apróbb Oskolák edgyezhetnének mindenütt, 40 esztendõk múlva úgy atyafiasodnának a mi külömbözõ Vallású hazánk-fiai, hogy senki sem mondaná egy másra Te Pápista vagy, te Lutheránus vagy, te Kálvinista vagy; hanem Felebaráti- szeretettel néznék egymást, mint ollyonak, kik gyenge-korokban már egymáshoz gyalúlódtak. A tudatlan köz-nép pedig azonkivül is a tanúlt példáját szokta követni igy ezek-is ollyan Ördögi, gyülölséggel egymáshoz. nem fognának viseltetni. Szép következései vólnának ennek; mert igy a Hazafiak öszve Hazafiaskodhatnának, egymást szeretnék, egymáshoz bizakodnának és hinnének egymásban, de most - vérünkben vann már az a ki-nem mondani mi - mely szerint nem hogy mindanynyian szeretnék egymást - hinnénk egymásnak, bizakodhatnánk egymásban - hanem még aki nem látta is az õ Hazafi Baráttyát, s már is gyülöli s. t. Mi nevelheti pedig a Haza szabadságát? hanem a szeretet, az edgyesség a fiaknak egymás között való közönséges megértése.- és egymáshoz való hivséges búzgó szeretete. Én a magam író asztalom mellett is... tapasztom, mely sokan légyenek az én Hazámfiai közül ollyon elõre tekinteni tudók, kik.. engemet az effélékért hit és Vallás nélküli embernek tartanak; de az igazat természetem ki-mondani. Tegyétek el ifjaik ezen Levelemet, meg láttyátok 30 esztendök alatt, hogy igazat irtam; ez alatt minden Vallásbéli Oskolák edgyesülnek ezt kivánnya a Fejedelem és a Haza bóldogsága. 10 Szacsvay - aki ezekben az idõkben még - lelkes jozefinista volt, mélyen hitt a vallási türelemben és minden alkalmat megragadott a különbözõ vallásúak békés együttélésének propagálására lapjában. Sajnos szép jóslata nem vált valóra. A közös iskolák II. József halála után lassan elsorvadtak. A türelmi rendeletnek egyéb vonatkozásai között meg kell említenünk a tanítókat érintõ uralkodói rendeletet, melyet a következõképpen tudatott olvasóival a Magyar Hírmondó: Azt is rendelte Felséges Fejedelmünk, hogy, minden Fõ Oskolákra való Tanítóknak választatások alkalmatosságával ezek utánn ne légyen már semmi tekintet a Vallásra, hanem tsak egyedül a Tanító Hivatal Kérõknek alkalmatosságokra, de ellenben meg parantsolta azt 10 Magyar Kurír 1789. március 14. 258.
is, hogy az Atyafiak is viszontag Nagyobb Oskoláikbann, nevezetesen Debretzenbenn, Sáros Patakon, Posonbann, Eperjesen, és egyéb helyeken, el ne tiltsák, és ne akadályoztassák, ha talám nálok is arra a hivatalra kéredzenek valami Katolikus egyéb aránt érdemes Tanítók. Ugy szinte az ifjúság is ott járhat Oskolába, a hol akarja, a Vallásnak minden meg különböztetése nélkül 11 Megvalósulása esetén ugyanúgy, ahogy a közös népiskolák felállítása, ez a rendelkezés is a felvilágosult jozefinista népoktatáspolitika egyik fontos eszköze lett volna a Habsburgbirodalom egységes, felekezetileg nem megosztott iskolarendszerének kialakítása terén. II. József 1784. április 26-án kelt és a helytartótanács által május 18-án közzétett rendelete, mint ismeretes, az ország hivatalos latin nyelvét a némettel cserélte fel. A kormányszékeknek már az év november 1.-tõl, a megyei és városi hatóságoknak egy év múlva, 1785. november 1.-tõl kellett a német írásbeli ügyintézésre áttérnie. A középiskolákba már 1784. november 1.-tõl csak német nyelvtudással rendelkezõ tanulók léphettek. A rendeletet a Magyar Hírmondó teljes egészében, magyar fordításban közölte. Hetedik pontja a népoktatás szempontjából is változásokat jelentett: Most jövö Mind Szent Havának elsõ napjától fogva, egy Gyermek is a Deák Oskolákban elébb fel ne vétettessék, minekelõtte meg nem mutathatytya, hogy Németül irni, és olvasni tud. 12 A nyelvrendelet eredeti szövege tehát csak közvetve érintette a népiskolákban folyó oktatást, annyiban, hogy azt a kötelezettséget rótta a népiskolák tanítóira, hogy felsõbb tanulmányokra készülõ tanulóikat német szövegek írására és olvasására is megtanítsák. II. József 1784. augusztus 2-án kelt intézkedésében azonban kiegészítette a nyelvrendeletet azzal, hogy a népiskolák már a következõ évben vezessék be kötelezõ tárgyként a németet. Ezt az utólag hozott intézkedést azonban a magyarlakta és nemzetiségi területek népiskolái nem vették, nem is igen vehették tudomásul, megmaradtak a korábbi anyanyelvi oktatás mellett, hiszen a legfõbb feltétel, a németül tudó tanító a legtöbb népiskolából hiányzott. Bár az ellenállás egyre erõsödött a nyelvrendelettel általában, és annak népoktatási vonatkozású kiegészítésével kapcsolatban különösen, bár a teljes sikertelenség nyilvánvaló volt, 1786. október 3-án, a császár újabb rendeletében kinyilvánította, hogy az elõírt határidõ után a hittan kivételével a népiskolákban is németül kell tanulni minden tárgyat, és hogy az 1787/88-as tanévtõl kezdve csak némettudással lehet középiskolába lépni. Kovachich Márton György a Merkur von Ungarn címû lapban, amelyet a felvilágosult abszolutizmus iskolapolitikájának támogatására indított, II. József 1786. október 3-i 11 Magyar Hírmondó 1783. december 17. 790. 12 Magyar Hírmondó 1784. július 5. 345.
rendelkezését közölve határozott szavakkal leszögezte, hogy azt az alapelvet, amely szerint minden nemzet saját anyanyelvén tanulhat a népiskolában, helytelen megsérteni. 13 A magyar jozefinisták helyesnek tartották, hogy németül minél többen megtanuljanak, de azt nem, hogy minden iskolafokozaton, így a népiskolákban is a német legyen a tanítás nyelve. II. József úgy nyilatkozott, hogy a német csak a latin helyébe lép. A falusi népiskolákban viszont rendes tárgyként korábban nem oktattak latint. Éppen ezért a magyar jozefinisták a nyelvrendelet eredeti szövegére hivatkozva ragaszkodtak ahhoz, hogy a népoktatás nyelve nem változhat. Minden más, ettõl eltérõ értelmezés ellen tiltakoztak. Az 1780-as évek derekától kezdve számos újságcikk foglalkozott II. József germanizáló törekvéseivel, illetve annak bírálatával. Az újságok hírt adtak a nyílt és burkolt ellenállásról, mely sokféle formában folyt a különbözõ oktatási intézményekben, fõleg a gimnáziumokban és a felsõfokú tanintézetekben. Mivel a népiskolákban is elõírta az uralkodói rendelet a német nyelvû oktatást, helyenként mégis sor került a bevezetésre, természetesen csak a nagyobb városi normaiskolákban, ahol adottak voltak a személyi feltételek. A Mindenes Gyûjtemény már idézett cikke jellemzõ módon mutat rá a népiskolákban folyó németnyelvû oktatás tarthatatlanságára:..a Magyar gyermek Németül tanúlja-meg könyv-nélkül azt, hogy kell a magyar Á-t írni. -Két három levelet el-mond Németül úgy, hogy eggy szót sem ért benne. Sír az emberben a Lélek, mikor látja miképpen tétettetnek így az Istenek okos teremtései szajkókká s merõ bolondokká. Ez az oka, hogy sok Szülék panaszkodnak, hogy a Normában kevésre mennek gyermekeik: mert ész nélkül tanulják, a mit tanulnak is. 14 Péczeli József ezekkel a keserûen ironikus szavakkal rámutat a német tanítási nyelv népiskolai alkalmazásának legfõbb akadályára. A 6-7 éves magyar anyanyelvû kisiskolásoknak képtelenség és felesleges is az elõírt tananyagot német nyelven megtanítani. Hogy miért, arra is választ ad: A szegény paraszt nem járathatja 5-6 esztendeig gyermekét Oskolába, mert az az õ félkeze, mellyel portzióját meg-keresi. Két-három esztendeig míg járatja, addig Magyarúl a Valláson kívül egy kis gazdaságra, föld mívelésre, s más szükséges dolgokra kellene inkább a Német helyett azt tanítani. - Ezután sem hordja õ Lintzbe és Ausburgba a búzáját el-adni, hogy a németre szüksége lehetne. 15 Arról, hogy a német nyelv a felvilágosodást szolgálja, a szerkesztõnek az a véleménye: Nékünk sokba lesz a megvilágosodás, ha az által Nemzeti nyelvünk s béllyegünk (character) el-töröltetik... Ha az 13 Vö. KOSÁRY Domokos: A felvilágosult abszolutizmus oktatásügyi reformjai. In. A magyar nevelés története I. szerk. HORVÁTH Márton. Bp. 1988. 167. 14 Mindenes Gyûjtemény 1790. III. Negyed. 170. 15 Mindenes Gyûjtemény. 1790. III. Negyed. 170.
Oskolákban mindent németül tanulnak gyermekeink, és semmit se magyarul, úgy három nemzetség alatt el fog töröltetni a mi Magyar nyelvünk és Nemzetünk. 16 1790. január 20.-án II. József a jobbágyrendelet és a türelmi rendelet kivételével a többi uralkodása alatt hozott rendeletét visszavonta, mely az egész ország területén gyors és radikális intézkedések sorát indította el, természetesen a népoktatásügy területén is. 1790. február 20.-án, éppen II. József halálának napján jelent meg a Mindenes Gyûjtemény 1790. évi III. Negyedének 15. levele, melynek egyik cikke Komárom Vármegye gyûlésérõl tudósított. A cikk közli a megyegyûlés által hozott rendeleteket. A 8. pont a normaiskolákkal kapcsolatos: A Norma, vagy az új tanítás módja meg-tiltatott. A Kom. Direktor Úrnak megparantsoltatott, hogy mint hajdan, úgy ezután is tsupán Magyarúl és Deákul taníttassa az Oskolákat, és az Oskolai Taxa pénzt ezután bé-ne szedje. A T. Vármegyének parantsolatja szerint a Német nyelv sehol sem fog taníttatni... 17 A szerkesztõ a rendelet közlése után a következõ megjegyzést fûzte a híradáshoz: A melly nagy vólt az egész hazának azon való szomorúsága, hogy az õ nyelve s az által emlékezete is a Norma által, és a törvényes dolgoknak németül való folyások által lassanként el- töröltetik: szint ollyan nagy mát most és eleven azon való öröme, hogy még egyszer ez a nyelv, mellyet a Magyar úgy félt, mint a maga szeme világát, a porból fel-emeltetett, s minden Tekintetes Vármegyék öszve vetett vállakkal azon vagynak, hogy a nyelvnek meg-maradása, mind a régi tanítás módjának vissza hozása... által állandó lábra állíttassék. Nem lehet szomorúság nélkül tsak képzelni is, melly igen meg alázta vólt Nemzetünket a Német nyelvnek bé-hozattatása... Sok Hazafijaknak gyermekeik bé nem vétettek a Felsõ Oskolákba, ha tsak németül nem tudtak, melly miatt útszán tekergõkké, s tsapongókká lettek.... S minthogy a Kegyelmes Felség... minden újításokat, mellyek 10 eszetndõktõl fogva estek, önként vissza húzott; e szerint a melly Prótestáns Oskolákba némelly Inspectoroknak ijeszgetések vagy szédítések által a Norma bévitetett, azok is a magok hajdani állapotjokra vissza állanak. Némelly Inspectorok vassal tömlöttzel fenyegették a Parasztokat, ha a Normát bé-nem veszik, (noha ez soha a Kegyelmes Felségnek parantsolatja nem vólt), mások pedig arany hegyeket igértek nékik ebbõl, holott pedig ennek egyéb haszna nem lett vólna, hanem anyai nyelvünknek, Nemzetünknek, szokásunknak, természetünknek, s szabadságunknak is lassanként való el-töröltetése. 18 Miután a teljesség igénye nélkül áttekintettük II. József népoktatáspolitikájával kapcsolatos - a korabeli hazai magyar nyelvû sajtóban megjelent - cikkeket, összefoglalásképpen 16 Mindenes Gyûjtemény. 1790. III. Negyed. 169 17 Mindenes Gyûjtemény. 1790. III. Negyed. 232-233. 18 Mindenes Gyûjtemény. 1790. III. Negyed. 234-235.
elmondhatjuk: a magyar sajtó - már születésének elsõ évtizedében érzékenyen reagált a nevelésügy, és ezen belül a népoktatásügy kérdéseire. A korszak újságjainak és egyetlen rövid életû ismeretterjesztõ folyóiratának szerkesztõi kötelességüknek tartották, hogy hírt adjanak az uralkodó intézkedéseirõl, az új népiskolák alapításáról, az alkalmazott módszerekrõl, és más egyéb kérdésekrõl. Bár a tájékoztatás nem volt mindig elég gyors és pontos, jelentõsége mégis igen nagy volt. A lapok híradásai nyomán az érdeklõdõk áttekintést nyerhettek az ország népoktatásügyében bekövetkezett változásokról, tájékozódhattak az ezekkel kapcsolatos különféle véleményekrõl. II. József halála után, a nemesi reformmozgalom elõretörésével együtt új eszmék és elvek kerültek elõtérbe az oktatásügy minden területén, így a népoktatásban is. Az 1790/91. évi országgyûlésen megszületett a protestánsok szabad vallásgyakorlatát biztosító 26. törvény, mely teljes tanügyi autonómiát biztosított a protestáns iskolák számára. Létrejött a Deputatio regnicolaris in literalibus (Mûvelõdési Bizottság), melynek az volt a faladata, hogy a nemzeti nevelés általános elveit kidolgozza. 1793-ban megszületett egy minden tekintetben korszerû, az egész hazai oktatásügy rendezésére törekvõ törvényjavaslat-tervezet, amely azonban soha nem vált törvénnyé. Az iskolarendszer egyes területeire vonatkozóan azonban jelentek meg királyi rendeletek. 1795 novemberében tették közzé a falusi népiskolák létesítésére és fenntartására vonatkozó szabályzatot, 19 mely a korábban érvényben lévõ dolgokat részletezte, és foglalta rendszerbe. A magyar lapok egészen a jakobinus mozgalom bukásáig számos alkalommal foglakoztak a népoktatás kérdéseivel, természetesen csak a cenzúra által megszabott szûk keretek között. 1795 után a lapok elnémultak, a felvilágosult szellemû szerkesztõket leváltották, a magmaradt lapokat olyan módon cenzúrázták, hogy teljesen szürkévé és érdektelenné váltak, 1803-ra pedig már csak egy magyar újság maradt meg, a bécsi Magyar Kurír, melynek színvonala ekkorra már jelentõsen visszaesett. Ilyen körülmények között alig akadhatunk az oktatásügyet érintõ érdekesebb írásokra a sajtóban. 1801-ben József nádor érdekes gondolatokat vetett papírra: Nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a paraszt gondolkodóbb és tanultabb lett, hogy az újságoknak a falusi kocsmákban való olvasása által olyan fogalmakat szívott magába, amelyeket azelõtt nem ismert; végül hogy a népiskolák megsokszorozódása következtében több ismeretre tett szert, 19 A szabályzatot részletesen ismerteti: MÉSZÁROS István: Népoktatásunk szervezeti és tartalmi alakulása 1777 és 1830 között. Bp. 1984. 98-103.
mint amennyire szüksége van. 20 Ez a vélemény, bár közvetlen hatást nem gyakorolt a hazai népoktatás fejlõdésére, mégis jelez valamiféle általános tendenciát. A 19. század elsõ éveiben, az új társadalmi politikai körülmények között idõszerûvé vált a magyar köznevelés rendezése. 1806 novemberében megszületett az új tanügyi szabályzat, a II. Ratio Educationis, mely a népoktatás tekintetében nem képviselt a korábbakhoz képest új álláspontot. Megjelenésérõl rövid cikkben már hírt adott az új pesti lap, a Kultsár István által szerkesztett Hazai Tudósítások. 21 3.6.2. Reformkori sajtónk a népoktatásról A 19. század második évtizedétõl kezdve a népiskolákban folyó nevelés és oktatás korszerûsítésének kérdése reformkori hírlapjaink, folyóirataink állandó témája volt. Az egykorú dokumentumok jelzik, hogy országszerte kevés a népiskolák száma, hatalmas a zsúfoltság, olykor 100-120 gyermek tanult egy-egy tanteremben. A tanítók nemcsak pedagógiailag voltak képzetlenek, hanem kiszolgáltatottan, nagy nélkülözésben éltek. Ilyen körülmények között a népiskolákban folyó oktatás színvonala igen alacsony volt, az oktatás tartalma, módszerei rendkívül sok kívánnivalót hagytak maguk után, nem is beszélve a nevelésrõl, melyre a mostoha körülmények miatt aligha volt lehetõség a legtöbb népiskolában. A szomorú helyzetet a korabeli sajtó sokszor és sokféleképpen tárta a nyilvánosság elé, reformok igénye a sajtó hasábjain fogalmazódott meg elõször, a vélemények is itt ütközhettek, és a változások iránya is itt körvonalazódott. 22 A legtöbb reformkori szerzõ éles kritikával illeti a hazai népoktatást. Sokan emlegetik a falusi iskolák szomorú helyzetét. Az iskolaépületek többsége alkalmatlan a tanításra. Az oskolaházak kunyhókhoz, ólakhoz hasonlíthatóak Rongyos az oskolaház, s rongyos benne a tanító - írja az Ismertetõ cikkírója. 23 Milyen az iskolaszoba? 24 Egy setét gõzös börtön, melybe ököl nagyságú, egy vagy két félig üvegezett félig papirossal betapasztott lyuk ereszt világot. A falnál, mint a kocsmákban, hosszú asztal, mellette pad, sõt vannak helyek, hol az iskolás gyermekek anyjoknak kis fejõ vagy lábszékeit viszik ülés végett a minden pad és asztal nélkül szûkölködõ iskolába. Több helységben pedig iskolaszoba sem létezvén, egész tél 20 József nádor iratai. Kiad. DOMANOVSZKY Sándor. Bp. 1925. I. 405. 21 Hazai Tudósítások 1806. II. 342. 22 A rendelkezésre álló hatalmas anyagból csak a legjellemzõbb és legérdekesebb írásokat emelhetjük ki. 23 TISZAMENTI: A falusi oskola házak és tanítók állapotja. = Ismertetõ 1841. 9. sz. 129-137. 24 MAJER István: Korunk ügyei. Népnevelés I. = Nemzeti Újság 1843. 16.sz. 121-122.
hosszában a mesteri családdal egy szobába szorítvák a gyermekek, hol föltett kalapokkal, ki- s bejáró falubeliektõl gyönge szíveikbe mérget, és nem erényt szívnak be. Számos szerzõ hangsúlyozza azt is, hasonlóan a Társalkodó névtelen cikkírójához, 25 hogy a legtöbb falusi iskolában nemhogy más, a jövendõ élete szempontjából fontos ismereteket, de még írni -olvasni sem tanul meg a szegény parasztgyermek, aki csak télen járhat iskolába, tavasszal, nyáron és õsszel a mezõn kell dolgoznia, mert szülei nem nélkülözhetik a segítségét. A gyermekek számára csak teher és kín az iskolába járás télen is, hiszen többnyire távolról, hosszú gyaloglás után jutnak el reggelenként az iskolába, ahol a rosszul fûtött, hideg, füstös teremben dideregve fognak a leckéhez. Egy másik cikkíró azon kesereg 26, hogy ha meg is tanulja a gyermek a népiskolában bajjal a nevét leírni, baggatva olvasni, s táblán vagy papíroson téltul számot vetni mindez nem elég, hiszen ezekkel sem esze nem nyílik, sem karaktere nem fejlik, sem szorgalma nem élesztõdik A nép tanítói többnyire képzetlen, iskoláikat félbehagyott emberek, akik írni-olvasni is alig tudnak, a gyermeknevelésrõl és oktatásról pedig fogalmuk sincs. Mivel fizetésük csekély, és sokszor kántori, jegyzõi feladatokat is ellátnak, nincs kedvük és idejük sem az önképzésre. A mesterek el szokták hanyagolni tanítói kötelességüket, a gyermekeket idõ elõtt kieregetik, nekik szünnapokat adnak, füstölgõ pipával, föltett süveggel tanítanak. 27 A reformkori szerzõk mindegyike egyetért abban, hogy a szomorú helyzeten központi eszközökkel kell változtatni, hiszen, mint ahogy az Erdélyi Híradó írta 28 Egy statushatalomnak sem lehet joga a néptõl az oktatást teljesleg megtagadni, és a népeket egyiptomi sötétségben tartani Új, egészséges népiskola épületek kellenek, korszerû tanterv, képzett tanítók. Ezek a kívánságok folyamatosan visszatérnek a lapok hasábjain. Számos terv és elképzelés kap nyilvánosságot a népneveléssel kapcsolatban a reformkor idõszakában, többnyire gyakorló pedagógusok javaslatai, akik közelrõl ismerik a népiskolák helyzetét. Egy tanító végigmegy a népiskolai tantárgyakon, és részletes reformjavaslatokat tesz, a saját tapasztalatai alapján. 29 Nézete szerint a legnagyobb baj az olvasás tanításával van. A gyermekek nem tanulnak meg értelemmel olvasni, hiszen többségüknek fogalma sincs, mirõl szól az elolvasott szöveg. Az olvasás tanítása csak akkor fejezõdhet be, ha minden gyermek képessé válik arra, hogy egy tõle soha sem látott történetecskét tisztán, hallható és értelmes 25 Nevelés ügyében. = Társalkodó 1837. 82.sz.325-326. 26 Valami az iskolákról. = Vasárnapi Újság 1837. 173.sz. 250. 27 MAJER István: Korunk ügyei. Mit kell az újabb intézkedésig tenni azoknak, kik a népneveléssel hivatalos érintkezésben vannak? = Nemzeti Újság 1843. 87.sz. 484. 28 Közoktatás. Erdélyi Híradó 1843. 37.sz. 217-218. 29 Valami az iskolákról. = Vasárnapi Újság 1837. 173.sz. 249-252.; 174.sz. 257-259.
szózattal folyvást elolvasni, és az elolvasottakat tüstént nagyjából elmondani nem tudná. Az is komoly gond, hogy az iskolából kikerült növendékek többé nem olvasnak. Ezért a szerzõ új rendszabályt vezetne be. Minden falusi ifjú csak akkor köthetne házasságot, ha a keresztlevele, a népiskolai bizonyítványa mellett bemutatna egy igazolást arról, hogy az iskola befejezése óta minden évben legalább egy könyvet elolvasott, és annak tartalmáról a papnak vagy iskola tanítónak számot adott. A szerzõ megjegyzi, hogy ez alól a rendszabás alól semmi rangú ember a nemesi származású sem mentesülhetne, ha csak az alsóbb iskolát tanulta ki. Az írás oktatása csak kézzsibbasztó foglalatosság a népiskolákban. Ne a gyermek számára érthetetlen bibliai idézeteket másoltassanak a tanítók a növendékekkel, hanem okos ézopusi mesét, természettudományi, históriai, vagy földleírási hasznos ismereteket tartalmazó szövegeket. Emellett tanuljanak meg kötelezvényeket, nyugtákat, lajstromokat írni, mert ennek felnõtt korukban majd hasznát veszik. A számtan tanítását is új alapokra kellene helyezni a szerzõ szerint, hiszen az olyan elvont módon folyik, hogy a legtöbb gyermek egy kosár almát sem tudna tanuló társai egyenlõleg felosztani. Ezért a számtan tanítását a gyakorlat oldaláról kell megközelíteni, az élet körébõl vett példákon. Nem a táblára írt számokkal kell kezdeni a tanítást, hanem törökbúza vagy paszuly szemekkel tanuljon a kisgyermek számolni. Hasonlóképpen gyakorlatiasan kell a földrajzot, a természetrajzot és a történelmet is tanítani. A falusi iskolákba járó gyermekek legtöbbje földmûves lesz, aki szüleitõl, nagyszüleitõl tanulja meg a legfontosabb tudnivalókat. Azonban a mezõgazdaság is gyorsan fejlõdik, és az új dolgokat az okszerû gazdálkodás elemeit nem sajátítják el a gyermekek, mert nincs kitõl tanulniuk. Éppen ezért javasolja a szerzõ, hogy a falusi iskolák mellett kapjon a tanító egy darab földet, hogy azon gazdálkodjon, és ott tanítsa meg a tanulóknak a korszerû gazdálkodás tudnivalóit. A földön folytattassék gyümölcstenyésztés, termesztessenek gazdasági és kereskedési plánták, mák, sáfrány, lóhere, ültettessenek eperfák, míveltessék szõlõ, a gyermek oltson, kapáljon, öntözzen, nyessen, szedjen hernyót, pusztítson ártalmas állatot, ismerkedjék meg a gazdasági mívelés minden ágaival. Nagy haszonnal járna az ilyesfajta oktatás. A munkák végzése közben a tanító számos természettudományi ismeretet közvetíthetne tanítványainak, emellett a gyermekek korán megtanulnák a természet szeretetét, a munka tiszteletét. A szerzõ szerint ez a megoldás elõsegítené, hogy a szülõk ne csak a téli hónapokban, hanem egész évben küldjék gyermekeiket az iskolába, hiszen látnák, hogy ott jövendõ élete szempontjából hasznos dolgokat tanul, sõt a tanultakat a szülõk munkájának segítésére is felhasználhatja.
A cikk gyakorlati, és könnyen megvalósítható javaslatai nagy visszhangot váltottak ki. A Jelenkor melléklapja, a Társalkodó, 1837. szeptemberében 30 hosszabb írást szentelt a Vasárnapi Újság fenti írása ismertetésének. Üdvözölte a kezdeményezést, mert annak szélesebb körû bevezetése a mûipar tökéletesbítésére, a természet tapasztalatibb s gyökeresebb ismertetésére, a leendõ polgárok társas viszonyainak javítására szolgálna. Ám egy komoly akadályt lát a cikkíró, mégpedig azt, hogy a népiskolai tanítók maguk is képzetlenek a mezõgazdaság terén, így elõbb az õ oktatásukról kellene gondoskodni. A Társalkodóban megjelent írásra reflektált a Vasárnapi Újság egy késõbbi számának cikke, 31 melynek szerzõje, szintén a tanítók korszerû szakmai-mezõgazdasági képzését tartja a legsürgetõbb teendõnek. 1837 októberében a Társalkodó, ismét a Vasárnapi Újságra hivatkozva két részes cikkben arról ír, hogy jó Nevelést eszközleni a falusi iskolákban majd teljes lehetetlenség, nem is a tanítók képzetlensége, a tananyag korszerûtlensége vagy a módszerek hiányosságai miatt, hanem azért, mert a falusi tanítók fizetése annyira csekély, hogy legtöbbjük nyomorban él. Ilyen helyzetben nem várható el tõlük, hogy nyitottak legyenek az új kezdeményezésekre. Ha az életszükségletek eszközei hiányoznak, a legjobb kedv is szomorúsággá, az öröm keserûséggé változik, a legszebb elmetehetségek ellankadnak, a szorgalom megtikkad. Mi lehetne tehát a megoldás? A szerzõ szerint az iskolaházakat kitûnõ állapotba kellene helyezni, a tanítói díjt becses értékben kimérni. Így a tanítói hivatal vonzó foglakozás lenne olyanok számára is, akik ettõl a tarthatatlan állapotok miatt visszariadnak. 32 Ehhez a gondolatkörhöz kapcsolódik Beély Fidél Népnevelés címû tanulmánya, mely a Tudománytárban jelent meg 1837-ben, és a fenti gondolatokat elméleti keretbe ágyazva tárgyalja. 33 A szerzõ a népiskolák elmaradottságát négy tényezõre vezeti vissza. A földesurak nem foglakoznak alattvalóik boldogításával, nem törõdnek a birtokaikon lévõ iskolák állapotával, a tanítók fizetésével. A vármegye is vétkes a szomorú helyzet kialakulásában, mert rendszerint elmulasztja az ellenõrzést. A helybeli lelkipásztor sok helyen nem fordít kellõ figyelmet a falusi iskolára, pedig sokat segíthetne a szülõk, de a földesúr nézeteinek formálásában is. A népoktatás negyedik, és legfontosabb tényezõje a tanító, aki szintén bizonyos mértékig felelõs lehet a népiskolák siralmas állapotáért. A tanítók tudatlanok, önképzésre sem idejük, sem pénzük. Számtalan más feladattal is megbízzák õket, sokszor 30 Valami az iskolákról. = Társalkodó 1837. 71. sz. 281-282. 31 Gondolat gondolatot szül. = Vasárnapi Újság 1837. 177. sz. 301-302. 32 Nevelés ügyében. = Társalkodó 1837. 82. sz. 325-326; 83. sz. 330-331. 33 BRIEDL (BEÉLY) Fidél: Népnevelés. = Tudománytár. 1837. 163-202. A tanulmány cenzúrázásáról: VADÁSZNÉ SÁNDI Éva: Cenzúra és népoktatáskritika a reformkorban. = Magyar Pedagógia 1987. 3. sz. 283-301.
kántori, jegyzõi feladatokat is ellátnak. Ezért tanítói feladataikat hanyagul látják el, és a gyermekek természeti vadságban s tudatlanságban nevelkednek. Beély Fidél más cikkeiben is foglakozik a népoktatás kérdéseivel, a tanítandó tárgyakkal. 34 Melyek ezek? A szerzõ szerint a népiskolákban kell megtanulniuk a gyermekeknek az egyházi és állami törvények tiszteletét, ezért a legfontosabb tantárgy a vallástan, mert ez adja az alapokat az erkölcsös élethez. Fontos tárgy az olvasás, az írás, a számtan, a mértan, a rajz és az ének. Õ is kiemeli, mint kortársai közül oly sokan, a mezei gazdaságtan népiskolai oktatásának fontosságát. 35 Az Ismertetõ címû lap 1840-ben érdekes cikket közölt két folytatásban A mezei gyermekek oskolája és tanítója majorokon és falukon címmel. 36 A cikk meglehetõsen éles hangon fogalmazza meg a népoktatással kapcsolatos bajokat. A szerzõ úgy gondolja, hogy lehet szépeket mondani hazánk haladásáról, de mindez semmit sem ér, mikor a nép iszonyú álomkórság és testi-lelki tespedés között él. Ennek az az oka, hogy a nép gyermeke oskolába nem jár, olvasni nem tud, és gazdaságra nevelõ intézet a köznép közt nincsen. Mit kell tehát tenni? teszi fel a kérdést a cikkíró. Mivel pénzt az oktatásra alig áldoz a felsõbbség, ezért összefogással, egységesen kell megoldani a népoktatás gondjait, ami szerinte csekély anyagi ráfordítással is lehetséges. Csak azt kell a népiskolákban tanítani, ami a parasztgyermekek számára üdvös, szükséges és hasznos, keveset, de alaposan. A haza engedelmes, békességes polgárt óhajt ezért a kisgyermeknek az oskolai pontos rend által kell elsajátítani a társadalmi normákat. Az egyház istenfélõ, teremtõjét õszintén imádó ember formálását várja el az iskolától, ezért vallástant is kell tanítani. Szükséges, hogy olvasni, írni, számolni tudjon a gyermek, ezek nélkül nem boldogulhat. A gyermek vágyik arra, hogy a mit eddig szemeivel látott, hallott, ízlelt, szagolt tapintott, annak alapjait értse is, ezért szükséges, hogy a természet mindenségével, tüneményeivel, fõleg földünkkel ismerkedjék meg a mezei gyermek is. A legfontosabb azonban az, hogy jövendõ életkörébe vágó elõismeretek, azaz mezõgazdasági ismeretek nélkül nem lehet az oskolábul elereszteni. A szerzõ felhívja a törvényhozók figyelmét arra, hogy a haza minden 6-12 éves polgárának szüksége van oktatásra. Jó az egyformaság egész honunkban a mezei gyermekek tanításában is A tananyag egytartalmú legyen. A katolikus, protestáns, oláh, rácz, zsidó, 34 BRIEDL (BEÉLY) Fidél: Elfogulatlan nézetek a népiskolai tanulmányokról. = Religio és Nevelés 1845. 353 357., 361 365., 369 372. 35 BRIEDL (BEÉLY) Fidél: A népiskola jótékony hatása az ország és polgárai boldogságára. = Athenaeum 1840. 337 343. 36 TISZAMENTI: A mezei gyermekek oskolája és tanítója majorokon és falukon. = Ismertetõ 1840. 41.sz. 639-645. ; 42. sz. 655-661.
magyar német, tót, horvát tanulók, ugyanazt kell, hogy tanulják Szükség van új tankönyvekre, melyek minden népiskolában egységesek. Ugyanez a szerzõ egy késõbbi cikkében új típusú iskolákról ír. 37 A falvakban közös iskolákat kell létrehozni, melyekbe a helybeli nép gyermekei vallási különbség nélkül együtt járnak, és egyforma tananyagot tanulnak, egyforma tankönyvekbõl. A vallási oktatást vasárnap kapják a gyermekek saját felekezetük papjaitól, külön-külön. Szüntelen szemünk elõtt kell tartani a különbözõ vallási felekezetek egy nemzeti oskolában való békés egyesülését - írja a szerzõ. A közös falusi nemzeti iskolákban a tanítói hivatal nem jár együtt egyházi szolgálattal, jegyzõi teendõkkel. Ezeket a tanítókat olyan közös intézetekben képeznék, vallási tekintet nélkül, ahol a népiskolai tantárgyakat, köztük az okszerû mezõgazdasági ismereteket, a paedagógiai elveket és a módszertant legalább egy évig oktatják. 1841-ben indult a Religio és Nevelés címû lap, melyben a pedagógiai vonatkozású közlemények zöme a korabeli népoktatással foglalkozott. Az 1840-es évek hazai katolikus népoktatásügyének szinte teljes problematikája megtalálható volt ezekben az írásokban. A népnevelés elvi kérdésein túl a tananyag, az oktatási módszerek, a fegyelmezés voltak a leggyakrabban elõforduló témák. Az 1841. évi, október 17.-i számban jelent meg Kopácsy József esztergomi érsek pásztorlevele a katolikus papokhoz. A nagyjelentõségû írás a katolikus egyház álláspontját fogalmazza meg a népneveléssel kapcsolatban. 38 Az irat hangsúlyozza a falusi papok alapvetõ szerepét és felelõsségét a népnevelésben. A nevelés alapja a vallás. A vallástant tehát ne csak könyvbõl tanulják a gyermekek, hanem a pap élõszóval értelmezze, magyarázza is a tanultakat. A pap feladata, hogy a nép gyermekei megtanulják, mivel tartoznak Isten és az Anyaszentegyház, elöljáróik, felebarátaik, és a polgári társaság iránt. A valláson kívül a katolikus népiskolákban a következõket kell tanítani: olvasást, írást, számvetést, földrajzot, történelmet, levélírást, és hivatalos iratok szerkesztését. A népiskolákban szükség van jó tankönyvekre, térképekre. A tanítók és papok törekedjenek arra, hogy a szülõket gyõzzék meg a gyermekek iskoláztatásának szükségességérõl. Az érsek utasítja papjait, hogy pontos nyilvántartást vezessenek az iskolások nevérõl, koráról, a tantárgyakról, az elért eredményekrõl, a hiányzásokról. Az irat kitér arra, hogy a közeljövõben, Esztergomban létesülõ praeparandia jól képzett tanítókat fog kibocsátani a falvakba. 37 TISZAMENTI: A falusi oskola házak és tanítók állapotja. = Ismertetõ 1841. 9. sz. 129-137. 38 Prímás õ herczegségének a nevelés ügyében érsekmegyebeli clerusához intézett pásztori levele. = Religio és Nevelés 1841. II. 241-246.
Szintén 1841-ben, érdekes összefoglalást olvashatunk a lapban Somogyi Károly tollából, a népnevelésrõl. 39 A szerzõ hangsúlyozza, hogy a korszakban alig van fontosabb kérdés szerte Európában, és hazánkban is, mint a népnevelés. Milyennek kell nevelni a népet? Természetesen nem csak értelmesebbé, hanem egyszersmind jobbá és boldogabbá, mint minõ az eddig volt. 40 A népnevelés célja erényes és boldog embereket nevelni, ép testben megelégedett, jámbor, hitökben boldog keresztényeket, törvények iránt engedelmes, munkás, s ezáltal jobb állapotra jutni képes polgárokat 41 A népiskolák irányítása az egyházak feladata, hiszen a gyermekek itt kapják meg mindazt a szellemi, erkölcsi és vallási alapozást, mely meghatározza további életüket. Az egyházak és az egyházi személyek az elmúlt századokban elévülhetetlen érdemeket szereztek a népoktatás terén. A népnevelés reformját, melyhez hozzátartozik a népiskolák tananyagának és a nevelés módszereinek korszerûsítése is, a szerzõ nézete szerint, az országrend sérelme nélkül, s õsi alkotmányának megrendítését kerülve fokozatosan és meggondoltan, de az egyházak bevonásával, és nem nélkülük kell végrehajtani. A szerzõ szerint a legfontosabb, hogy a népnevelésnek olly irány adassék mindenütt és minden fokozaton át, mellynél fogva az erkölcsi és vallási míveltséget fõ czél gyanánt tekintse a nevelõ s tanító és mindenek elõtt jó, és boldog embert akarjon képezni a nélkül, hogy azt egyszersmind értelmessé, ügyessé s a gyakorlati életben használhatóvá tenni kevésbé törekednék. 42 A tanítói személyiségrõl Beély Fidél több a Religio és Nevelésben, és másutt megjelent - cikkében 43 is részletesen szól. Négy tulajdonságot fogalmaz meg, amelyekkel a tanítóknak mindenképpen rendelkezniük kell. Jó és hajlékony szív, amely mindig a vallás parancsait, követi, a gyermekek iránti szeretet, a munkakedv, a szende és nyájas kedély. Beély Fidél szerint 44, a tanítói pálya fenséges és szent, hiszen a tanító a szüléknek engedelmes magzatokat, az országnak munkás polgárokat a fejedelemnek hû alattvalókat, a mennynek jámbor lelkeket nevel õ. 45 A falusi tanítók helyzetét elemezve 46 kifejti, hogy õk gyakran nehéz és ínséges körülmények között élnek és végzik munkájukat. 39 SOMOGYI Károly: Gondolatok a népnevelésrõl. = Religio és Nevelés 1841 II. 260-264; 273-279. 40 Uo. 260. 41 Uo. 262. 42 Religió és Nevelés 1841. II. 275. 43 BRIEDL (BEÉLY) Fidél: Buzdító szó néptanítóinkhoz, a kitûzött pályáni lankadatlan tovább haladásra. = Religio és Nevelés 1845. 204-206., 213-214. BRIEDL (BEÉLY) Fidél: A hû tanító legszebb jutalma. = Religio és Nevelés 1841. I. 33-37.; BRIEDL (BEÉLY) Fidél: A tanító hivatalkezdetbeni szükségesebb tulajdonai. = Athenaeum 1841. 705-709. BRIEDL (BEÉLY) Fidél: Milly vágy, -s kívánatoktól illik a tanítónak az év fordultával eltelni és lelkesednie? = Religio és Nevelés 1844. I. 13-15., 21-22. 44 BRIEDL (BEÉLY) Fidél: A hû tanító legszebb jutalma. = Religio és Nevelés 1841. I. 33-37. 45 Uo. 33.
Somogyi Károly és Beély Fidél mellett még sokan és sokat írtak a népoktatás kérdéseirõl, a reformok fontosságáról a Religio és Nevelés hasábjain. Ez a lap tette közzé 1845-ben azt a királyi rendeletet 47, mely az elemi oktatást szabályozta. A rendelet a katolikus iskolákra vonatkozott. Legfontosabb intézkedése volt, hogy az elemi iskolát két tagozatra osztotta: alsó és felsõ elemi iskolára. A két osztályból álló alsó tagozat tananyaga minden iskolában egységes volt, de nem terjedt túl a hagyományos olvasáson, íráson, számoláson, éneklésen és különbözõ tárgykörû olvasmányok megbeszélésén. A tanítás nyelve a falvakban az anyanyelv volt, a nemzetiségi területek városaiban viszont az anyanyelven kívül a magyar nyelv is. A felsõ elemi iskola harmadik osztályában, az alsó tagozatból áthúzódó tantárgyakon kívül, a gimnáziumba készülõk latint is tanultak. A negyedik osztályt, melyet két év alatt lehetett elvégezni, azok számára szervezték, akik a harmadik osztályból nem mentek át gimnáziumba. Itt a tanítási anyag már kibõvült mechanikával, természettannal, rajzzal és építészeti ismeretekkel, földméréssel, természetrajzzal, földrajzzal. Tanítottak magyar és német grammatikát és fogalmazást is. A lányok iskoláira vonatkozóan elõírta a szabályzat, hogy azokat a tanulók rendi hovatartozása szerint kell megszervezni külön a parasztok, külön a polgárok és köznemesek és külön az arisztokraták leányai számára. Az 1845. évi szabályzat érdeme, hogy 6. és 12. év között minden gyermek számára kötelezõvé tette az elemi iskola két alsó osztályának az elvégzését. A tankötelezettség elmulasztása esetén kilátásba helyezte a család pénzbüntetését. Intézkedett arról is, hogy hol kell elemi iskolákat felállítani. Az iskolák felállítási és fenntartási költségeirõl a községeknek, tehát nem az egyházaknak vagy a földesuraknak kell gondoskodniuk. A katolikus elemi iskolák felügyeletét a tankerületi fõigazgatóknak alárendelt világi tanfelügyelõk helyett az esperesekre bízta. Elõremutatók a rendelet tanítókra vonatkozó rendelkezései. Tanítónak csak az alkalmazható, - mondta ki - aki tanítóképzõt végzett, és errõl bizonyítvánnyal rendelkezik, továbbá betöltötte a 20. életévét, és segédtanítói gyakorlata van. Harmincévi iskolai szolgálat után pedig - éppúgy, mint az állami hivatalnokokat a tanítókat nyugdíj illeti meg. 48 Az 1840-es évek legnagyobb hatású és legolvasottabb politikai lapja, Magyarországon a Pesti Hírlap, Erdélyben pedig az Erdélyi Híradó, és melléklapja a Nemzeti Társalkodó volt, 46 BRIEDL (BEÉLY) Fidél: Buzdító szó néptanítóinkhoz, a kitûzött pályáni lankadatlan tovább - haladásra. = Religio és Nevelés 1845. 204-206., 213-214. 47 Címe: Magyarország elemi tanodáinak szabályai. Szövegét 1845. július 16-i dátummal küldték szét az összes törvényhatóságoknak, a megyéknek, a városoknak, az egyházi tanügyi hivataloknak. Vö: MÉSZÁROS István: Az elsõ hazai állami népoktatás-reform. (1845). = Századok 1980. 2. sz. 229-259. 48 Magyarország elemi tanodáinak szabályai. = Religio és Nevelés. 1845. 307-311; 316-319.