A HAZAI BŐR- ÉS CIPŐIPAR EU-CSATLAKOZÁSÁNAK FELKÉSZÜLÉSI SEGÉDLETE

A HAZAI BŐR- ÉS CIPŐIPAR EU-CSATLAKOZÁSÁNAK FELKÉSZÜLÉSI SEGÉDLETE Szerzők: Braun András (9., 10., 11. és 14. fejezet) Kishonti Judit (4., 15., 17. és 18. fejezet) Kiss Ágnes (12. fejezet) Várszegi Árpád (1 3., 5 8., 13. és 16. fejezet) Szerkesztő: Szakmai lektor: Felelős kiadó: Braun András Berényi Ferenc Várszegi Árpád Bőr- és Cipőipari Egyesülés Budapest, 2004

Tartalomjegyzék 1. Bevezető 2. A magyar bőr- és cipőipar helye és szerepe az EU-ban 3. A szakágazat fejlődése az elmúlt években, problémái 4. Az EU szabályzórendszere 4.1. A döntéshozatali eljárás 4.2. A szabályzók típusai 4.3. A közösségi döntéshozatalhoz kapcsolódó hazai eljárás 4.4. Az érdekérvényesítés lehetőségei a döntéshozatali eljárás folyamatában 5. Nemzetközi kereskedelem, szerződéskötés 6. Vállalati jog, versenyszabályok 6.1. Vállalati jog az EU-ban 6.2. Versenyszabályok az EU-ban 7. Külgazdasági kapcsolatok, kereskedelemre vonatkozó szabályok 7.1. Külgazdasági kapcsolatok 7.2. Vámszabályok változása a csatlakozás után 7.3. Kvóták, nem tarifális szabályok 7.4. Piacvédelem az EU-ban 8. Az általános forgalmi adó 9. Érvényben lévő szabványok, előírások, várható változások 9.1. Szabvány, szabványosítás, szabványügyi szervezetek 9.2. Változások a szabványok szerepében, hatályában, alkalmazásában 9.3. Jelenlegi szabványaink 9.4. Fejlesztési irányok, várható változások a szabványosításban 10. A terméktanúsítás rendje 10.1. Terméktanúsítási rend a jogilag szabályozott területeken 10.2. Terméktanúsítás a szakma által gyártott egyéni védőeszközök esetében 10.3. Terméktanúsítás a jogilag nem szabályozott szakmai termékeknél 11. Fogyasztóvédelem az EU-ban, termékforgalmazás és reklamáció 11.1. Fogyasztóvédelmi jogok az EU-ban 11.2. A fogyasztóvédelem jogszabályi környezete 11.3. A fogyasztóvédelmi törvény 2

11.4. Szavatosság, jótállás. Fogyasztói reklamációk intézése 12. Környezetvédelem és hulladékkezelés 12.1. Az Európai Unió környezeti politikája 12.2. Környezeti szabályozás az Európai Unióban 12.3. Az Európai Unióhoz való csatlakozási megállapodás környezetvédelmi vonatkozású rendelkezései 12.4. Európai Uniós jogszabályok és a megfelelő magyar szabályozás 12.5. Felhasznált irodalom 13. Szociális párbeszéd a munkaadók és a munkavállalók között 14. Infrastruktúra szerepe 14.1. A kutatás-fejlesztés helyzete 14.2. A szakoktatás helyzete 14.3. A civil szerveződések helyzete 15. Pályázati lehetőségek a csatlakozás után 15.1. Költségvetési forrásokból támogatott programok 15.2. Közösségi kezdeményezések 15.3. Közösségi programok 16. Érdekvédelem az EU-ban, együttműködés az EU szakirányú szervezeteivel 17. A magyar vállalkozások esélyei és tennivalói a jövőben 17.1. Kihívások 17.2. Adottságok 17.3. Stratégiák 17.4. Eszközök 17.5. Az iparpolitika és a vállalati stratégiák kialakítása 18. Jelentősebb információs szolgáltatók az EU-ban és Magyarországon 18.1. Elektronikus információforrások az EU-ban 18.2. Elektronikus információforrások itthon 18.3. Hasznos kiadványok 3

1. Bevezetés Magyarország 2004. május 1-i csatlakozása az Európai Unióhoz mind a szakmai közösségeknek, mind pedig az állampolgároknak a megváltozott jogi helyzetnek megfelelő felkészülését igényli. Belépésünk minőségi változást jelent a kereskedelmi, piaci és jogi kapcsolatokban. A szükséges ismeretek elsajátítása kedvezőbb változásokat is hozhat, de a kiélezett konkurenciaharc miatt kedvezőtlen elemeket is. Az EU-ba való belépés kapcsán figyelembe kell venni a közösség négy alapvető szabadságelvét, melyek a következők: az áruk, a szolgáltatások, a személyek és a tőke szabad mozgása. A bekövetkezett helyzet a gazdálkodás szinte minden területén igényli a megfelelő információt, a szabályok ismeretét, mellyel a szakmánkban nem minden vállalkozó rendelkezik. A jelen kiadványban ajánlott ismeretek különösen a kis- és középvállalkozásokat célozzák, mivel e területen van a legnagyobb lemaradás, illetve e vállalkozások életben maradása úgy véljük, hogy fontos a magyar iparpolitika számára is. Az ajánlott ismeretanyag nem állandó, hiszen a bőr- és cipőiparra vonatkozó szakmai szabályok az EU-ban folyamatosan változnak, ezért a javasolt információs jegyzékben megadott csatornákon át azokat időről időre frissíteni kell; ilyenek lehetnek a szakmai szabványok és előírások, valamint a piacvédelmi rendszerben hozott határozatok. A Bőr- és Cipőipari Egyesülés és a BIMEO Kft., mint a szakma információs központjai, hazai és a nemzetközi kapcsolataikon keresztül már több éve folyamatosan igyekeznek megszerezni a szükséges információkat az unióbeli működéshez. Részt vesznek a nemzetközi szövetségek munkájában, az EU által szervezett szimpóziumokon, konferenciákon, s a megszerzett ismeretekkel hozzásegíthetik szakmánkat a közös piacon való eredményes működéshez. Remélhetőleg jelen segédletünk is hozzájárul ahhoz, hogy a magyar bőrés cipőipari vállalkozók a csatlakozás után megfelelően érvényesülhessenek. A kiadvány mindazon gyakorlati és hasznos tudnivalókat is tartalmazza, amelyek az ágazatban működő vállalkozások minden napi tevékenységét, csatlakozás utáni felkészülését is segítik. Fontos gazdaságpolitikai feladat annak a folyamatnak az erősítése, hogy a hazai tulajdonban lévő kisvállalkozói kör növekedése tartóssá váljon, megerősödjön. E vállalkozói kör fejlesztési stratégiájának része a rendszeres tanácsadáson kívül az információs szolgáltatások, a szakterületüket, tevékenységüket érintő ismeretanyag bővítése, tájékoztatásuk sokszínűségének növelése. A bőr- és cipőipar, a TEÁOR szerinti 19-es Bőrkikészítés, táskafélék, szíjazat és lábbeli gyártása ágazat három szakágazatot foglal magába: 19.10: Bőrkikészítés, 19.20: Táskafélék, szíjazat gyártása, 19.30: Lábbelik gyártása. A jelen anyag a tudnivalókat ezek vonatkozásában tárgyalja. 4

2. A magyar bőr- és cipőipar helye és szerepe az EU-ban Az EU bőr- és cipőiparának versenyképessége főként a nagy hozzáadott értékben és az újszerű termékekben, a know-how-ban, a minőségben, az innovációban, a kreativitásban, a modern technológia alkalmazásában, a fejlett információs és a hírközlési technológiában, valamint a munkaigényes termelés kihelyezésében rejlik. Ahhoz, hogy az EU országainak gyártói megtarthassák versenyképességüket, a költségeket alacsony szinten kell tartaniuk, a termelés hatékonyságát növelniük kell, folyamatos beruházási tevékenységet kell végezniük, és alkalmazkodniuk kell a piaci igényekhez. Az Európai Unió tagországaiban a könnyűipar, ezen belül a bőr- és cipőipar továbbra is jelentős szerepet játszik, ami a nemzetközi kereskedelmet, az értékteremtést és a foglalkoztatást illeti. Az újonnan belépő országoknál ez még inkább így van, hiszen a legtöbb csatlakozó tagországban a bőr- és cipőipar hozzájárulása a GDP-hez még mindig számottevő, még ha csökkenő mértékű is. Az EU bőr- és cipőiparában a kis- és középvállalatok (mintegy 3 millió vállalkozás) képviselik az ipar jelentős részét, ezért kiemelt figyelmet fordítanak ebben a szektorban a fejlesztésekre. E vállalkozások azon szereplői, akiknek sikerült kiaknázni versenyképességük forrását (minőség, márkák, rugalmas divatkövetés) sikeresen helyt tudnak állni a nemzetközi piacon annak ellenére, hogy versenyezniük kell a jelentősen alacsonyabb munkabérrel foglalkoztató országok termékeivel. Az EU cipőtermelésének mintegy negyedét ma is harmadik országokba exportálja, ahol igény és fizetőképes kereslet van a magasabb árfekvésű, igényes, divatos termékek iránt. Az EU 15-ök bőr- és cipőiparára jellemző főbb adatok a Bőr- és Cipőtechnika, -piac 2004. évi 6-7. számában olvashatók (www.bimeo.hu/bor-cipo/2004/040601.htm és www.bimeo.hu/bor-cipo/2004/040602.htm címen). Magyarországon a külföldi tulajdonú vállalkozásokat leszámítva a bőr- és cipőiparban rendelkezésre álló termelő berendezések műszaki színvonala összességében közepes, állaga folyamatosan romlik. A termelő berendezések többsége egy ideig alkalmas ugyan a közepesnél magasabb színvonalú termékek előállítására, az összefüggő gyártási vertikumokban azonban már gyakoriak a technikai színvonal egyenetlenségei. Hiányoznak a magas minőségi fokozat eléréséhez általában szükséges berendezések, tartozékok, továbbá a minőségi termelés feltételeit biztosító mérő-, jelző- és ellenőrző műszerek. Az ágazatnak elmaradása van a minőségbiztosítási rendszerek bevezetésében is. Mindezek ellenére a hazai termelők igen kedvező eredményeket értek el a nemzetközi munkamegosztás terén. A kapcsolatok a fejlett cipőiparral és cipőkereskedelemmel rendelkező EU-s országokkal igen erőteljesen növekedtek, és sikeresen teljesítették feladatukat. A változás következtében jelentősen át- 5

alakult a termelési szerkezet, egyre magasabb árkategóriájú termékek jó minőségben való gyártására került sor. A negatívumok ellenére 2003-ban a hazai bőr- és cipőiparban az export és az import jelentős része az EU országokba irányult, illetve ezen országokból keletkezett. E kapcsolati rendszer magas foka elősegítheti a szakma gyorsabb integrációját az EU csatlakozás után. A 2002. évi CEC és COTANCE adatok alapján a Magyarországról származó készbőrök exportja az EU összimportjának 0,7%-át, a lábbelik exportja pedig a 4%-ot teszi ki. Az EU-ból származó magyar készbőr import az EU exportjának értékben 1,4%-a, a lábbeliké pedig naturáliában 0,6%-a. A legnagyobb tradicionális partnerünk Németország, majd azt követi Olaszország és Ausztria. A német ipar, mint a legnagyobb együttműködő, alapvetően a cipőgyártáshoz szállít be anyagokat, de jelentős a bőrönd és a bőrdíszmű termékek előállításában való közreműködése. Az olasz importon belül a bérmunkáltatáshoz szükséges anyagok mellett igen jelentős a divatos, magas minőségű késztermék behozatal majd minden bőrkészítmény területén. A lábbeli export döntő többségét a hazai iparra jellemző 6403 és 6405 cikkcsoportban készült termékek adják. A magasabb exportárak jól tükrözik, hogy termékeink termelői áron a közepes árkategória alsó határán vannak, akkor is, ha az export 95%-a bérmunka. Ebből fakad a jövendő cél is: magasabb értékkategóriák előállítását kell kezdeményezni a megfelelő termelésiértékesítési feltételek megteremtésével. Az importot vizsgálva megállapítható, hogy a korszerűbb és divatosabb termékek Olaszországból, Spanyolországból kerülnek a hazai piacra. Érdekes tény, hogy a korábban jelentős osztrák és német lábbeli import szinte teljesen megszűnt, aminek két oka is lehetséges. Egyik tényező, hogy ezekben az országokban a termelés lényegesen lecsökkent, kihelyezésre került olyan országokba, mint Románia és Spanyolország, ahonnan terítik Magyarországra. A második tényező, hogy a magyarországi korábban exportra szánt termelésből kerül hazai értékesítésre az áru. Az EU egységes belső piacán való megmaradásunk nagymértékben függ attól, képesek leszünk-e a szakma infrastruktúrájának fejlesztésére, a bérmunka végzés helyett egy magasabb hozzáadott értékű tevékenység irányába való elmozdulásra. Ennek feltételei részben adottak, hiszen a magyar szakembergárda felkészültsége alapján képes e kihívásoknak megfelelni. Azok a vállalkozások, amelyek nem képesek növelni saját anyagos értékesítésüket, a termelés hatékonyságát, fokozatosan kiszorulnak e hatalmas piacról, mert nem jut pénz a műszaki színvonal emelésére, a versenyképesség javítására, mely elengedhetetlen, hiszen ezek nélkül nem tudnak megfelelni a már ránk is kötelező érvényű szabványoknak, tanúsítási, fogyasztóvédelmi és környezetvédelmi előírásoknak. 6

A jelenleginél jobban ki kell használni az informatikában rejlő lehetőségeket; a cégeknek látniuk, ismerniük kell az EU piacát, a konkurenciát, és láttatni kell magukat (web lapokon és E-mail levelezésben), hogy megfelelő partnereket találjanak, hogy a kereskedők őket kiválasszák. A marketing tevékenység javításával, a nemzetközi kiállításokon való részvétellel fel kell mérni a fogyasztói igényeket, új piacokat kell feltárni. A jövő útja a pályázatoké mind a fejlesztésben, mind a piaci kapcsolatteremtésben. Pótlólagos források és piacok (tenderek) csak pályázatok útján érhetők el. Tanuljunk meg élni a kis- és középvállalkozások részére kiírt pályázati lehetőségekkel! (Lásd 15. fejezet) 3. A szakágazat fejlődése az elmúlt években, problémái A bőr- és cipőipar megszenvedte az 1990-as években bekövetkezett gazdasági változásokat. A volt szocialista országok piacainak elvesztése, valamint a belföldi piac összeomlása következtében az ágazat termelése 1985 1995 között volumenben 80%-kal, értékben meg mintegy 50%-kal csökkent. A változásokat azok a vállalkozások tudták túlélni, illetve tudtak újonnan a piacon megkapaszkodni, amelyeknek sikerült hasznosítaniuk felesleges kapacitásaikat a bérmunkapiacon. A bérmunka-tevékenység arányát mutatja, hogy az ágazat közel 65%-os exportértékesítése 95%-ban bérmunkát takar. Megállapítható, hogy a magyar bőr- és cipőipar (19-es ágazat) a feldolgozóipar termelési értékének 0,7%-ét állítja elő, a feldolgozóipar exportjának 0,7%-át adja és a feldolgozóipar alkalmazottainak 2,8%-át foglalkoztatja. A visszaesést követően 1993-tól 1998-ig dinamikus, az ipari átlagot meghaladó fejlődés következett be mind az exportban, mind pedig a termelésben. Erre az időszakra tehető a külföldi tőke nagy volumenű beáramlása, az új piacok kialakítása és a privatizáció végbemenetele. A piacnyítás és az importliberalizálás miatt a nemzetközi kapcsolatok jelentősen bővültek. Ebben az időszakban a bőripari termékek exportja 103 országba irányult, míg az import 94 országból érkezett. A termelési szerkezet jelentősen átalakult: mérséklődött a táskagyártás és a női lábbelik előállítása, megnőtt az autóiparnak gyártott üléshuzatok mennyisége és a férfi lábbelik gyártása, szinte teljesen megszűnt az alacsony értékű műbőrökből és textilanyagokból történő termékek készítése. 1999-tól 2001-ig az ágazat főbb mutatói összességében stabilitást mutattak, a termelés és a foglalkoztatottak száma ha enyhe mértékben is folyamatosan nőtt. Ugyanakkor negatív tendenciaként értékelhető a hazai vállalkozások folyamatos kiszorulása a belföldi piacról. A hazai cipőgyártók a belföldi lábbeli piacnak már csak mintegy 8-9%-án vannak jelen termékeikkel. 7

Miután elsősorban a feldolgozó jellegű szakágazatok (bőrkonfekcionálás, lábbeligyártás) tudtak rugalmasan piacot váltani, és exportjukat bérmunkában növelni, az alapanyaggyártók erőteljes piaci vákuumba kerültek. A bérmunka egyre mélyülő szakadékot nyitott az egymásra épülő szakágazatok (bőrkikészítés és -feldolgozás) között, mert a konfekcionálók bérmunka-orientációja miatt az alapanyaggyártók belföldi értékesítési lehetőségei jelentősen csökkentek. A bőrgyártók helyzetét tovább rontotta az alapanyag-beszerzési források beszűkülése a hazai mezőgazdaság romló tevékenysége miatt, ami a korábban felsorolt problémákkal együtt a szakágazat tevékenységének erőteljes leépüléséhez vezetett: évente egy bőrgyárral lett kevesebb Magyarországon. Bár a bőr- és cipőipar nem tartozik a magyar gazdaság meghatározó szektorai közé, az ágazat jövőjének kérdése azon túl, hogy egy stratégiailag biztonságos mennyiségű termelés fenntartása fontosnak látszik a feldolgozóipari foglalkoztatásban betöltött szerepe miatt gazdaságpolitikailag fontos lehet. A bőr- és cipőipar vállalkozásai ugyanis mintegy 800 településen vannak jelen, sok esetben az egyetlen helyi munkaadóként. 1. táblázat Cipőipari termékek termelési adatai (e pár) 2003. Árucikkek 2002. IV. n. év 8 I-IV. n. év (3): előző év azonos időszaka index% (4): 2002. index% 1. 2. 3. 4. 5. 6. Lábbeli bőr felsőrésszel 1829 2218 1495 95,3 81,7 (sportcipő nélkül) 6 3 Lábbeli textil felsőrésszel 600 173 1090 50,2 181,7 Lábbeli egyéb felsőrésszel 1132 173 879 85,9 77,6 Lábbeli (sport- és munkavédelmi 2002 2564 1692 84,6 84,5 lábbeli nélkül) 8 2 Szabadidő- és túracipő 1872 137 721 35,1 38,5 Lábbeli fém orrmerevítővel 308 57 220 54,6 71,4 * KSH statisztika, Bőr- és Cipőtechnika, -piac, 2004. 3. szám, 88.oldal A bőr- és bőrfeldolgozóipar 2003. évi tevékenységét az elmúlt időszakoktól eltérő tendenciák jellemzik. A szakma súlyos krízissel találta magát szemben nem egészen váratlanul az elmúlt évben. A nagyobb vállalkozások a nyugateurópai és USA-beli recesszió hatására termelésüket mérsékelték, sok esetben jelentős létszámleépítést hajtottak végre. A kisebb cégek a hazai piaci problé-

mák (távol-keleti import, piac telítettsége) következtében termelésüket mérsékelték és szintén a feleslegesnek látszó létszámot elbocsátva próbálták megteremteni a gazdasági egyensúlyukat. A termelés nagyságrendjére az ugrásszerű csökkenés jellemző, a volumen közel 35%-kal mérséklődött. Egyes szakemberek véleménye szerint a 2003-as év olyan súlyos veszteségeket okozott, mint az 1990-1992. évek sokkja. A csökkenést olyan paraméterek mutatják, mint a létszám, a beruházások mértéke, a piacok helyzete, a stabil partnerek hiánya. A termelés értékben 2003-ban mindössze 57.827 millió Ft volt, szemben a megelőző év 70.091 millió Ft-jával. Az értékesítésen belül változatlanul az export dominanciája érvényesül, és erős ütemben mérséklődik a hazai piaci részarány. Az export csökkenés indexe: 82,3%, míg a belföldi értékesítésé 64,2%. A belföldi szerepvállalás csökkenő mértéke összefügg az erős importversennyel, a saját bolthálózat hiányával, a lassú piaci reakcióképességgel, a feketekereskedelem jelenlétével, a szürke gazdaság sajátos piaci csatornáival. Feltételezhető, hogy a hazai piaci részesedés magasabb, mint a statisztikai adatokban jelentkező mérték, mivel a kistermelők egy része nem ad, illetve nem a tényeknek megfelelően nyújt adatszolgáltatást. (Ennek okai az adórendszer megkerülésében rejlenek.) A bőr- és bőrfeldolgozóipari termékek gyártásában egyértelműen megállapítható, hogy a termelés naturális mutatói csökkennek, az exportbérmunka nagyságrendje bár lassabb ütemben, de folyamatosan csökkenő. A nemzetközi tőkemozgás törvényszerűségeinek megfelelően Magyarország néhány kivételtől eltekintve a tőkebefektetések szempontjából nem célország. A magas bér- és adóterhek, a telített hazai piac, valamint a meglévő infláció miatt a külföldi tőke jelentős része keleti irányban keres további lehetőségeket. Ez a hatás érzékelhető a nagy cipőipari múlttal rendelkező, már letelepedett külföldi tőkével működő cégeknél. A hazai kis- és középvállalkozások vákuumba kerültek, egyrészről a nehezedő bérmunka exportfeltételek (piaci visszaesés, az erős forint árfolyam, a magas belföldi infláció átháríthatatlansága), másrészről a belföldi piac telítettsége és a távol-keleti (sok esetben alulszámlázott) termékimport magas nagyságrendje és alacsony árszínvonala miatt. E tényezők hatására többen mérsékelték termelésüket, illetve gyárleállításokra is sor került. A tendenciák megfordításra feltehetően csak korlátozott mértékben kerülhet sor, mivel a termelők döntő része nem rendelkezik sem megfelelő tőkével, sem piaci lehetőséggel és információval, sem önálló arculattal, nyelvtudással, sok esetben pedig a szükséges infrastruktúrával sem. Nem rejthető véka alá, hogy a termelők jelentős részének gépparkja, műszaki berendezései korszerűtlenek, a termelés és gazdálkodás irányítása elavult, így a termékelőállítás költségei magasak, vagyis versenyképességük az elmúlt tíz évben romlott. 9

Igen előnytelen a szakmai utánpótlás és a továbbképzés helyzete. Míg sok esetben egyes területeken munkaerőhiány jelenik meg, addig a szakképzésről és utánpótlásról a beiskolázás hiánya miatt alig beszélhetünk. Természetesen ebben közrejátszik, hogy a szakma bérszínvonala a fejlesztések ellenére 2003. I-IV. negyedévében bruttó 76.401 Ft/hó/fő volt (KSH adat), mely 46%- kal marad el a feldolgozóipari átlagtól. (Lásd még 14. fejezet) Jelentős befolyásoló tényező továbbá, hogy a környező államok kedvezőbb feltételekkel rendelkeznek mind a termelési költségek szintjén, mind befektetői szempontból, és ez az olló vélhetően hosszabb távon is fennmarad. A fejlődést biztosító, s a versenyképességre ható tényezők nem kedvezőek, és nem biztatóak. Az elmúlt években kormányzati segítséget ellentétben más kiemelt szakágazatokkal a szakma nem kapott, mivel a kormányok fejlesztési programjai más, magasabb GDP-t eredményező ágazatokra irányultak. Ilyen feltételrendszer mellett is fennmaradhat a bőr- és bőrfeldolgozóipar, és fenn is fog maradni, melyet néhány kiemelkedően jó teljesítményt elért vállalkozás eredményessége mutat. Mit kell tenniük a vállalkozásoknak, milyen lehetőségeik vannak? A megfelelő profilra történő áttérés, olyanra, mely területen kisebb a konkurenciaharc, azaz magasabb minőségű és árszínvonalú termékek előállítására. Ez természetesen nem nélkülözheti a pótlólagos tőkebefektetést, a korszerű és divatos modellcsaládok létrejöttét, a reklámtevékenységet. Változatlanul keresni kell az új piacokat, melyek lehetnek a környező, még nem EU-s országok, valamint a FÁK volt országai. Ezeken a fellépés azonban csak közös erővel érhető el, ha kell a közösség erejével, a piacbővítés érdekében export klaszter létrehozásával valósítható meg. Mindent a vevőért szempont érvényesítésével vevőközpontú, egyedinek tűnő, de sorozatgyártásban készülő termékek és ahhoz tartozó szolgáltatások létrehozásával, megszervezésével, mint a méretes lábbeleiknél. Szükség esetén ugyan korlátozott mértékben megvalósíthatók a kézi előállítású jelleggel bíró termékek. Mivel az esetek többségében a fenti feltételekkel a változás nem teremthető meg, piacilag erős külföldi partnert kell keresni az EU termelő piacán. Jelenleg és a jövőben is várhatók, létrehozhatók a termelési-értékesítési együttműködések, melyek célországai Portugália, Spanyolország lehetnek. Bár eddig nem sok sikert értek el cégeink a magyar meghirdetésű tendereken, pályázatokon, de ez a legtöbb esetben saját hibánk volt. Erősíteni kell a pályázati részvételt az e-kereskedelem, a saját arculat kialakítása, a honlapok megjelentetése, a munkaerő megtartása és az oktatás területén. Amennyiben semmilyen megoldás nem vezet eredményre, úgy nem kizárt a külföldi tőkével működő magyarországi vállalkozások mintájára a 10

termelés külföldre való helyezése, melyhez ugyancsak további anyagi forrásokat lehet igényelni a kormányzattól. A fejlődés útja különböző lehet. Fel kellene ismerni azonban, hogy az egyéni, vállalkozói célok az esetek többségében csak összefogással, közös fellépéssel és együttesen kerülhetnek megoldásra. Erre való jó példa az olasz tartományi rendszerben megvalósuló szakmai összefogás mind az exportban, az importban, a kooperációban és az érdekérvényesítésben. Egyénileg csak átmeneti eredményeket lehet elérni, azt is csak rövid távon. 4. Az EU szabályozórendszere 4.1. A döntéshozatali eljárás 4.1.1. A döntéshozatali eljárás szereplői Az Európai Unió döntéshozatali eljárási módjait, azok alkalmazásának körét az EK Szerződés rögzíti. Az Európai Unió döntéshozatalában három szervezet játszik kiemelkedő szerepet: a Bizottság, a Tanács és a Parlament. Az Unió döntéshozatalában két konzultatív testület is részt vesz, a különböző gazdasági, szociális érdekcsoportjai véleményének a döntéshozatali folyamatba való becsatornázása érdekében a Gazdasági és Szociális Bizottság (Economic and Social Committee), illetve az egyes régiók érdekeinek megjelenítését lehetővé tevő Régiók Bizottsága (Committee of the Regions). A Bizottság a kötelező döntések előkészítésének, megfogalmazásának, alkalmazásának és a végrehajtás ellenőrzésének egyik főszereplője. Az első pillér; az Európai Közösségek területén a Bizottság kizárólagos joga a jogalkotás kezdeményezése, míg a másik két pillér (közös kül- és biztonságpolitika, a belés igazságügyi együttműködés) esetében a tagállamokkal osztozik a javaslattételi jogon. Ugyanakkor átruházott hatáskörben a Bizottság jogalkotó szerv is; joga van egyes tanácsi jogszabályok végrehajtása céljából különböző normák kibocsátására. Tevékenységét számos szakértői munkacsoport segíti. A Tanács (másképpen: a Miniszterek Tanácsa) az Európai Unió legfontosabb, kormányközi alapon működő döntéshozó, jogalkotó szerve. Tagjai a tagországok kormányainak képviselői, általában miniszterek. Az egyes szakminiszterek tanácsai (pl. Pénzügyminiszterek Tanácsa /ECOFIN/, Versenyképességi Tanács, Mezőgazdasági Tanács) mindig a szakterületükhöz igazított napirendeket tárgyalnak. Kitüntetett szerepe van az Európai Tanácsnak, mely 11

az EU állam- és kormányfőinek testülete és kiemelt, stratégiai jellegű kérdésekben dönt. A Tanács döntés-előkészítő, koordináló szerve a COREPER, mely kapocs a tagállamok és a Bizottság között a jogalkotási folyamatban. Tagjai a tagállamoknak a Közösségek mellé rendelt állandó képviselői. Feladata, hogy konszenzust teremtsen a Bizottság és a tagállamok között egy-egy jogszabálytervezet tekintetében. Tekintettel a szabályozási területek sokszínűségére, a Tanács munkáját számos Tanácsi Munkacsoport segíti. Ezekben valamennyi tagállam képviselője jelen van. Feladatuk a jogszabály tervezetek megvitatása és azok előkészítése a COREPER ülésére. A Parlament az évtizedek során egyre nagyobb szerepet kapott a döntéshozatalban. A Tanács, illetve a tagállamok mellett az Európai Unió társ-jogalkotó szerve. A parlament a közösségi jogalkotásban többféle eljárás (konzultációs, együttműködési, hozzájárulási, együttdöntési eljárás) keretében vesz részt, szerepe mindegyik eljárás tekintetében más és más. Az egységes belső piac kiteljesítését célzó eljárásokban az együttdöntési eljárás keretében születnek meg a jogszabályok. 4.1.2. A döntéshozatali eljárás típusai A konzultációs eljárás (angolul: consultation procedure) lényege, hogy a Bizottság javaslata tekintetében a Tanács csak a Parlament véleményének kikérését követően hozhat döntést, bár annak véleményét nem kötelező figyelembe vennie. Az együttműködési eljárás (co-operation procedure) során a Tanács csak egyhangú szavazással utasíthatja el a Parlamentnek a Bizottság javaslatához megfogalmazott módosításait. Ha a Parlament egy tagállam támogatását meg tudja szerezni, úgy a javaslatát elfogadják, vagy az egész jogszabály tervezetet vissza kell vonni. A hozzájárulási eljárás (assent procedure) lényegében vétójogot biztosít a Parlament számára. A javaslat nem kerülhet a Tanács napirendjére, szavazásra anélkül, hogy azzal a Parlament előzetesen egyet nem értett volna. Az együttdöntési eljárás (co-decision procedure) bonyolult, és meghatározó eljárási mód a közösségi döntéshozatalban. A Bizottság eljuttatja javaslatát a Parlamenthez, amely első olvasatban megtárgyalja, és arról véleményt nyilvánít, esetleg módosításokat javasol. Amennyiben a Tanács a Parlament álláspontját elfogadja, úgy a javaslat elfogadásra kerül. Ha nem, úgy közös álláspontot (common position) ad ki. Ezt a javaslatot a Parlament ún. második olvasatban tárgyalja, és arról három hónapon belül vagy nem ad ki véleményt, vagy elfogadja a Tanács álláspontját, vagy elutasítja a tanács álláspontját, illetve módosításokat javasol a Tanács álláspontjában foglaltakhoz. Az első két 12

esetben a Tanács szavazásával véget ér az eljárás. A harmadik esetben az eljárás eredménytelenül ér véget, míg a negyedik esetben a Parlament javaslata a Bizottság értékelése után ismét a Tanácshoz kerül. Ha a Tanács a Parlament javaslatával egyetért, úgy a Tanács szavazása után a jogszabály megszületik. Ha azonban a Tanács nem ért egyet a Parlament javaslataival, úgy egyeztető bizottság keretében kísérlik meg a kompromisszumos javaslat kialakítását. A kompromisszumos javaslat kialakítását követően a Parlament és a Tanács szavazással dönt annak sorsáról. Ha mindkét testület elfogadja azt, úgy a jogszabály megszületik; ha csak egyikük nem hagyja jóvá azt, vagy már a kompromisszumos szöveg kialakítása sem sikerül, az eljárás eredménytelenül zárul le. E döntéshozatali eljárások mellett korlátozott körben alkalmazzák a költségvetési eljárást, illetve egyéb speciális eljárásokat is a döntéshozatal során. 4.1.3. A munkacsoportok szerepe a döntési eljárásban A jogszabályok kialakításában a meghatározó, döntési jogkörrel is rendelkező szervezetek mellett jelentős szerepet játszanak a Tanács és a Bizottság által létrehozott munkacsoportok, melyek feladatait, eljárási rendjét közösségi jogszabályok rögzítik A Tanács munkáját segítő munkacsoportok tevékenységében a tagállamok kormányzati tisztviselői és a Bizottság illetékes munkatársai vesznek részt. Feladatuk, hogy előkészítsék a Bizottság javaslatát a COREPER politikai jellegű vitáira. Céljuk, hogy lehetőség szerint konszenzust hozzanak létre. Sok esetben már ezen a szinten megszületik az elvi döntést, melyet a COREPERben még megvitatnak, de a Tanács ülésén már vita nélkül jóváhagynak. Ugyanakkor, ha a munkacsoportban, illetve a COREPER-ben nem sikerül kompromisszumos szövegjavaslatot kialakítani, a javaslat már nem kerül a Tanács elé, és időlegesen, vagy véglegesen lekerül a napirendről. A Bizottság munkáját segítő munkacsoportok (committee) a döntéshozatalban betöltött szerepük, súlyuk alapján három nagy csoportba sorolhatók. Megkülönböztethetünk: tanácsadó (advisory), irányító (management) és szabályozó (regulatory) munkacsoportokat. A munkacsoportok feladatai közé tartozik a Bizottság által kialakított jogszabály tervezet véleményezése. E munkacsoportok tevékenységében a tagországok részéről sok esetben nem kormányzati képviselők vesznek részt, hanem az adott terület szakértői, esetleg a bizottság által felkért szakemberek. A tanácsi döntéshozatali eljárás során a tagországokat képviselő személyek egyrészt javaslatokat tehetnek a jogszabálytervezetek szövegének módosítására, kiegészítésére, másrészt mint az eljárásban szavazati joggal részvevő személyek egy speciális eszköz, a fenntartások intézménye segítségével kifejezhetik egyet nem értésüket, illetve formai kifogásaikat. 13

Az általános fenntartással (general reserve) a javaslat teljes egészére, vagy egy részére vonatkozó fenntartást fejez ki a bejelentő. Az első esetre általában a tanácsi munkacsoportokban az adott téma vitájának megkezdésekor kerülhet sor, míg a második eset a vita folyamán bármikor megvalósulhat. Ilyenkor a fenntartás bejelentését általában alternatív javaslatok megfogalmazása kíséri a fenntartást bejelentő tagország részéről. A parlamenti fenntartás (parliamentary reserve) bejelentésére a nemzeti parlamentek hatáskörét érintő javaslatok esetén kerül sor. Az egyszerű parlamenti fenntartás bejelentése akkor történik, ha az adott kérdésben a tagállam csak a nemzeti parlament állásfoglalásának megfelelően tud álláspontot kifejteni, míg a parlamenti várakozási fenntartás (parliamentary scrutiny reserve) esetében a tagállam csak a javaslatnak a nemzeti parlamenti ismertetéséhez szükséges időre kér haladékot a nemzeti álláspont kifejtése tekintetében. Ennek alkalmazására általában a tárgyalások elején a munkacsoporti megbeszélések során kerül sor, és általában az utolsó COREPER üléséig vissza is vonják azt. Alkotmányjogi fenntartás (constitutional reserve) bejelentésére kerül sor, ha a jogszabály tervezet egésze vagy egy része az adott tagállam alkotmányával ellentétesnek látszik. E viszonylag ritkán alkalmazott fenntartás bejelentésére a tárgyalások során bármikor sor kerülhet. A leggyakrabban alkalmazott tartalmi fenntartás a vizsgálati fenntartás (scrutiny reserve), amikor a bejelentő haladékot kér az egész javaslat, vagy annak egy része tekintetében annak érdekében, hogy a szükséges vizsgálatokat lefolytassa. A vizsgálati fenntartások bejelentésére általában a munkacsoportok tevékenysége során kerül sor. A munkacsoportok arra törekszenek, hogy vizsgálati fenntartás ne, vagy csak alig maradjon a tervezet COREPER ülésére kerülő szövegtervezetekben. Vizsgálati fenntartás bejelenthető a COREPER, vagy a Tanács ülésén is, de csak új szövegtervezetekkel kapcsolatosan. Az eddigiekben ismertetett tartalmi fenntartások mellett formai fenntartások bejelentésére is lehetőség van. Ilyen a nyelvi és a pénzügyi fenntartás. Nyelvi fenntartás akkor jelenthető be, ha a korában politikai megállapodás alapján készített végső szöveg egy tagállam nyelvén nem készül el a COREPER elé történő beterjesztésig, vagy ha az nem tükrözi a többi tagállami nyelven elkészített változatban foglaltakat. Az adott szövegtervezettel kapcsolatos fenntartások lábjegyzetként kerülnek megjelenítésre a szövegtervezetekben. A döntéshozatali eljárásban az elmúlt években egyre nagyobb szerepet kapott a nyilvánosság, az érintett vállalkozások, érdekképviseltek mind szélesebb körben történő bevonása. Ennek egyik egyre gyakrabban alkalmazott eszköze a nyilvános vita. A Bizottság egyes igazgatóságai honlapjukon közzé teszik a tervezeteket, melyekhez az Internet felhasználásával bárki hozzászólhat. E 14

mellett külön honlap (www.europa.eu.int/business) nyújt a vállalkozásoknak információt, illetve biztosít lehetőséget információk kérésére. 4.2. A szabályozók típusai Az Európai Unió teljes joganyagát (acquis communautaire) két csoportra oszthatjuk. Elsődleges jogforrásként is szokták említeni az alapító szerződéseket és azok módosításait (treaty). A másodlagos joganyagok körébe tartoznak az EKszerződésben lefektetett alapelvek megvalósulását elősegítő, biztosító, kötelező erejű közösségi jogforrások: a rendelet (regulation), az irányelv (directive), a határozat (decision), és a nem kötelező erejű jogforrások, mint a vélemény (opinion), az ajánlás (recommendation), az állásfoglalás (statement), a közlemény (communication) és az útmutató (guideline). Ugyancsak a másodlagos jog csoportjába soroljuk az Európai Bíróság döntéseit is, melyek a jogforrások értelmezésével segítik azok alkalmazását, illetve azok értelmezésével alakítják azok hatáskörét, tartalmát. Ugyancsak a közösségi másodlagos jog részét képezik azok a nemzetközi egyezmények, melyeknek a Közösség részese, pl. a WTO megállapodás vagy a Loméi egyezmény. A rendelet teljes egészben, minden tagállamra vonatkozóan kötelező erejű jogforrás, melynek előírásai közvetlenül alkalmazandók, a nemzeti jogba történő átültetést nem igényel. Az irányelv az elérendő célokat rögzíti, melyek megvalósítása érdekében az irányelvben rögzített határidőig minden tagállamnak meg kell tennie a szükséges jogharmonizációs lépéseket, meg kell hoznia a szükséges nemzeti jogszabályokat, intézkedéseket. Az irányelveknek két, jelentős különbségeket felmutató csoportja van: a régi megközelítésű és az új, illetve globális megközelítésű irányelvek csoportja. Míg az első esetében az irányelv részletesen tartalmazza az összes műszaki szabályt és előírást, addig a második esetben az irányelv csak a legfontosabb, a közegészség, a környezet és a fogyasztók védelmét célzó alapelveket és biztonsági előírásokat rögzíti; a technikai részleteket az európai szabványok tartalmazzák, melyek alkalmazása nem kötelező. A határozat a jogszabályban meghatározott címzettekre vonatkozó, közvetlenül alkalmazandó, kötelező erejű jogszabály. A nem kötelező erejű közösségi jogforrások elsősorban az elsődleges jog értelmezését, alkalmazását segítik. Feladatuk a jogszabályok alkalmazásának elősegítése, ezért az egyes jogszabályok vizsgálatánál fontos a hozzájuk kapcsolódó egyéb, nem kötelező erejű dokumentumok tanulmányozása is. Az Ún. Zöld és Fehér Könyvek (Green Paper, White Paper), a SEC és a COM jelzetű dokumentumok a jogszabály előkészítés különböző fázisában készülnek, melyekből megismerhető a tervezett szabályozás területe, tartalma. A Zöld Könyv a Bizottság által kiadott vitaindító dokumentum, melynek célja 15

egyrészt rámutatni az adott ágazat legfontosabb megoldandó problémáira, másrészt kezdeményezni az adott területen érintett szervezeteknél álláspontjuk, kifejtését. A Zöld Könyv kapcsán elinduló vita alapján készül el később a Bizottság szabályozási, intézkedési javaslata. A Fehér Könyv egy nagyobb jogalkotási programcsomagra vonatkozó tervezet. Ezen dokumentumok vitájában az érintettek maguk is befolyásolhatják a közösségi jogalkotás alakulását. A közösségi szabályozásoknál feltétlen szót kell ejtenünk a szabványokról, amelyek ugyan nem tartoznak a jogi szabályozók közé, mégis fontos szerepet játszanak. Az új megközelítésű irányelvek esetében, ahol a jogforrás csak a legfontosabb alapelveket és biztonsági előírásokat tartalmazza, a technikai részleteket az irányelvben megfogalmazottak szerint, esetleg a kapcsolódó közösségi határozatok alapján a szabványok tartalmazzák. Az ún. harmonizált szabványok mellett az európai szabványosítási szervezetek (CEN, CENELEC, ETSI) számos európai szabványt is kibocsátanak, melyek alkalmazása elősegíti az egységes piac kiteljesedését. A szabványok használata az önkéntességen alapul, de a figyelembevételükkel előállított termékek gyártói, forgalmazói a forgalomba hozatal során előnybe kerülnek. Az európai szabványosítási szervezetek által elfogadott szabványok átvétele a tagországok számára kötelező, ugyanakkor a nem harmonizált területeken nemzeti szabványok is alkothatók. (Részletesebben lásd a 9. fejezetet.) A közösségi jog elsőbbséget élvez a tagállamok belső nemzeti jogrendjével szemben. Ez azt jelenti, hogy amennyiben a közösségi jog összeütközésbe kerül az egyes tagállamok nemzeti jogszabályaival, akkor a közösségi jogot kell alkalmazni, illetve meg kell szüntetni az adott nemzeti jogszabályt. Az elsőbbség nemcsak a korábban, de a később született jogszabályokra is vonatkozik. Így a tagállamoknak nincs rá lehetőségük, hogy a közösségi jogszabályt nemzeti jogalkotással módosítsák vagy hatálytalanítsák. Az Európai Unió jogszabályait azonosító kódokkal jelölik, melynek segítségével az EU honlapján, illetve a jogi adatbázisokban gyorsan visszakereshető az adott jogszabály. Az ún. celex-szám (az elnevezés a legismertebb jogi adatbázisra utal) szerkezete a következő: ééééxssss, ahol az első négy karakter a kiadás évét, az ötödik a jogszabály típusát (pl.: rendelet: R, irányelv: L, határozat: D), míg az utolsó négy karakter pedig a jogszabály sorszámát jelenti. Az Európai Unió jogszabályai a Hivatalos Lapban (Official Journal, röviden: OJ) minden tagország nyelvén megjelennek. Az OJ-nek három sorozata jelenik meg. Az L (Legislation) sorozat tartalmazza az Európai Unió hatályos jogszabályait, az úgynevezett elsődleges jogforrásokat, tehát az alapító szerződéseket (Treaties), a csatlakozási szerződéseket, a társulási szerződéseket, valamint a másodlagos jogforrásokat. A C sorozatban (Information and Notices) jelennek meg a jogszabálytervezetek (COM final dokumentumok), a vélemények, az intézményi információk, a híranyagok, az állásajánlatok, az 16

Európai Parlament plenáris üléseinek jegyzőkönyvei, az Európai Bíróság és az Elsőfokú Bíróság ítéletei; a Számvevőszék jelentései, a parlamenti kérdések és válaszok a Bizottságtól, illetve a Tanácstól, a Régiók Bizottságának és a Gazdasági és Szociális Bizottság állásfoglalásai, a bírósági esetek rövidített anyagai, a versenyfelhívások az uniós intézményekbe és az euró napi árfolyama is. Az S (Supplement) sorozat 1998 óta csak elektronikus formában (CD- ROM és online) jelenik meg. Az S sorozat tartalmazza valamennyi EU-tagállam közbeszerzési felhívását, az EU-intézmények felhívásait, a Phare, a Tacis és más pályázatokat, az Európai Központi Bank, az Európai Beruházási Bank, az Európai Fejlesztési és Újjáépítési Bank, valamint az EFTA felhívásait. A közösségi jogszabályok, dokumentumok angolul, illetve a közösségi tagországok nyelvein az EU honlapján elérhetőek mind tematikus adatbázisban, mint az OJ elektronikus változatában. Magyar nyelven a csatlakozást megelőző időszak jogszabályai jelenleg az Igazságügyi Minisztérium honlapján (www.im.hu) találhatók meg, később egy OJ különkiadásként fog megjelenni valamennyi, a csatlakozás időpontját megelőzően született közösségi jogforrás. 4.3. A közösségi döntéshozatalhoz kapcsolódó hazai eljárás Az Európai Unió tagországává válással új közigazgatási eljárási mechanizmusokat kellett kiépíteni annak érdekében, hogy a nemzeti álláspont minél jobban érvényesíthető legyen. A hazai eljárási rend a csatlakozási tárgyalások idején kialakított, és bevált munkacsoport rendszerre támaszkodva került kialakításra, és kormányhatározatban (1007/2004. (II. 12.) Korm. határozat az Európai Unió döntéshozatali tevékenységében való részvételről és az ehhez kapcsolódó kormányzati koordinációról.) került rögzítésre. Az EU döntéshozatali eljárásában képviselendő hazai álláspont kialakításának fórumai az Európai Tárcaközi Bizottság (EKTB) szakértői csoportjai, az EKTB, a Közigazgatási Államtitkári Értekezlet, az európai ügyek koordinációjáért felelős tárca nélküli miniszter, az Integrációs Kabinet, a Kormány és speciális esetekben a Parlament. Természetesen a téma magyar gazdaságra gyakorolt hatásától, jelentőségétől függően illetve ha vitás kérdés van a döntés egyre magasabb szinten születik meg. Az EKTB a feladata a kül- és biztonságpolitikán kívül a tagságból eredő feladatok előkészítése, végrehajtása, és ellenőrzése, az uniós döntéshozatali eljárásban képviselendő tárgyalási álláspontok előkészítése, kidolgozása, meghatározása. A magyarálláspont kialakításának bázisát az EKTB-hez rendelt 45 szakértői csoport jelenti. A bőr- és cipőipar szempontjából releváns munkacsoportok: 8. Áruk szabad mozgása, piacfelügyelet; 11. Iparpolitika; 12. Kis- és középvállalatok; 25. Külgazdasági kapcsolatok; 30. Környezetvédelem;, 33. Tudomány 17

és kutatás. A szakértői csoportok felelősek egyrészt a jogszabálytervezetek kialakítása során a koordinációért, a hazai érdekek érvényre juttatásáért, a döntéshozatal során a magyar álláspont kialakításáért és egyeztetéséért, a megszületett közösségi joganyagok magyar jogrendbe való átültetésének koordinációjáért. A tárgyalási álláspontra vonatkozó javaslat kialakítása a szakértői csoporton belül az adott témáért felelős szakértő, illetve szakértők feladata. Ezt a tervezetet a munkacsoport vezetője véleményezteti a munkacsoport tagjaival. A tanácsi munkacsoportokban képviselendő álláspontot a munkacsoport vezetője hagyja jóvá. Ha azonban a munkacsoportban véleményeltérés maradt fenn az egyeztetések után, a kérdés a Tanács, a COREPER vagy más, a Tanács ülését előkészítő bizottság napirendjén szerepel. Az álláspont jóváhagyása az EKTB hatásköre. Amennyiben az adott kérdésben az álláspont meghatározása a Kormány hatáskörébe tartozik, vagy a kérdés stratégiai jellegű, úgy a nemzeti álláspontra vonatkozó előterjesztést az EKTB megtárgyalja, véleményezi, és álláspontjának rögzítésével készült előterjesztés alapján arról a Kormány dönt. A szakértő csoport egy-egy témáért felelős tagjai mellett az előkészítésbe bevonásra kerülnek a gazdasági élet érintett szereplői, a szakmai szervezetek is. Ez vagy szakértői, vagy a munkacsoportok szintjén történik. Fontos tudni azonban, hogy a döntéshozatali eljárás attól kezdődően, hogy a Bizottság javaslatát átadta a Tanácsnak és a Parlamentnek, meglehetősen gyors ütemben folyik. Egy-egy, az Elnökség által fontosnak ítélt kérdésben akár hetente is ülésezhetnek a tanácsi munkacsoportok; nagyszámú tagállami javaslatot, kifogást, észrevételt kell feldolgozni annak érdekében, hogy naprakészen ismerje valaki az adott jogszabály tervezet aktuális állapotát. Ezért célszerű, hogy az érintettek a számukra fontos kezdeményezést már a kezdetektől figyelemmel kísérjék, és minél aktívabban bekapcsolódjanak annak kialakításába, felmérjék annak várható hatásait, illetve felkészüljenek alkalmazására. 4.4. Érdekérvényesítés lehetőségei a döntéshozatali eljárás folyamatában Felmerülhet a kérdés az olvasóban, lehetséges-e, hogy egyes vállalkozások, illetve egyes szakmacsoportok befolyásolják a közösségi döntéshozatalt. Az Európai Unióban nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy a jogalkotás megfelelő előkészítés után, minden érdekelt fél véleményének kikérése, meghallgatása után történjék meg. Ezért vitára bocsátják az előkészítő jellegű tanulmányokat, elemzéseket, egy-egy szabályozási területre vonatkozó koncepciókat, jogszabálytervezeteket. Túl a szakértői bizottságokban folyó vitákon ahol számos vállalati és nemzeti szakértő fejti ki álláspontját, az érintett európai szakmai szervezetek véleményének kikérésén a nagyobb jelentőségű ter- 18

vezetek esetében hatásvizsgálatokat végeznek az előkészítés során. A nyilvános vitákat általában az Internet felhasználásával, illetve konferenciák keretében folytatják le. A döntéshozatali eljárás során e nyilvános vitákban tudják kifejteni véleményüket, álláspontjukat a vállalkozások, illetve szakmai érdekképviseleteik. A nemzeti szintű hatásvizsgálatok elkészítésével, a tervezet jogszabályok pozitív és negatív hatásainak akár számszerűsített bemutatásával már a tervezetek kialakításának első fázisában hatásosan lehet megfogalmazni az álláspontokat, illetve alátámasztani azokat. Természetesen a jogszabálytervezetek formálásának későbbi szakaszában is van mód megalapozott szakmai érvelések mentén a vállalkozások érdekeinek érvényesítésére a nemzeti álláspont kialakításának fázisában, az egyes EKTB munkacsoportokkal, illetve ezek szakértőivel folytatott eszmecseréken, konzultációkon keresztül. Tekintettel arra, hogy a döntéshozatal egy hosszadalmas egyeztetési eljárás, egy jogszabály létrehozása az első lépéstől a megjelenésig 2-3 évet is igénybe vehet, extrém esetekben ennél hosszabb is lehet. Nem elégséges egyegy tervezettel csak egy időpontban foglalkozni, a tervezetekhez benyújtott számtalan módosító javaslat naprakész ismerete és azokkal kapcsolatos egyértelmű és világos álláspont kialakítása elengedhetetlen a hatékony érdekérvényesítés érdekében. 5. Nemzetközi kereskedelem, szerződéskötés A magyar bőr- és cipőipari vállalkozások számára megnyílt, mintegy 450 millió fős hatalmas piac kínálta lehetőségekkel csak úgy tudunk élni, ha el tudjuk sajátítani azokat az ismereteket, amelyek nélkülözhetetlenek az EU-n belüli kereskedelemhez. Ez az ismeretanyag igen szerteágazó, hiszen magába foglalja a vállalati jog, a versenyszabályok, a vám, a piacvédelem, a kvóták, az általános forgalmi adó, a szabványok, a terméktanúsítás, a környezet- és a fogyasztóvédelem írott és íratlan szabályainak rendszerét. Segédletünk további fejezeteiben ismertetni fogjuk azokat az alapvető tudnivalókat, valamint rendeleteket és elektronikus elérési lehetőségeket, amelyek segítséget nyújthatnak az adott témák részletes megismeréséhez. A csatlakozás pillanatától figyelembe kell vennünk, hogy az Európai Unió és az Unión kívüli ún. harmadik országgal folytatott kereskedelem szabályozását tekintve elkülönül egymástól. Változások következtek be a statisztikai 19

adatszolgáltatásban is. Az adatszolgáltatásban bekövetkezett változásokat a 215/2003. (XII. 10.) Kormányrendelet tartalmazza. 1994-től az Európai Unión belüli kereskedelemben az áruk szabad mozgásának elve érvényesül. Ettől az időponttól szűnt meg az Unió tagországai közötti vámvizsgálat, így az újonnan csatlakozó tíz tagország határai is megnyíltak a szabad kereskedelem előtt. Az áruk szabad mozgása érdekében azonban a tagországoknak egy sor olyan feltételt kell teljesíteniük, amely az egységesítés érdekében született. Az egységes piaci szabályozás érdekében a tagországok nem vezethetnek be az uniós előírásoktól eltérő szabályozást a termékek forgalomba hozatala tárgyában. A műszaki szabályozásnak, a terméktanúsításnak egységesnek kell lennie az EU belső piacán. Az egységesítésből következik, hogy egy adott tagország terméktanúsítását a másik tagországban elfogadják. (Lásd még 10. fejezet) A termékért a gyártónak kell felelősséget vállalnia, import esetén pedig az importőrnek. (Amennyiben az adott tagállamban eltérő szabályozás van érvényben, az csak saját termelőire vonatkozhat a belső piacon.) Az áruk szabad mozgására, a technikai haladás elősegítésére való tekintettel, nincsenek a műszaki szabályozás terén kötelezően előírt műszaki paraméterek (a kötelező szabvánnyal történő műszaki szabályozást az EU állami beavatkozásnak minősíti, amely nem kívánatos). Léteznek azonban harmonizációs európai szabványok, az ezeknek való megfelelés ajánlott. Az állam a műszaki tartalmú jogszabályaival a terméket, vagy szolgáltatást használó fogyasztók biztonságát kívánja szavatolni, eleget téve azon alapvető polgári jognak, amely a biztonságos termékhez, vagy szolgáltatáshoz kapcsolódik. A műszaki tartalmú EU jogi szabályozás alapja, hogy a termékért a gyártó felel. Az egyedileg nem szabályozott termékek biztonságát külön irányelv, a 92/59/EGK (általános termékbiztonsági direktíva) rögzíti, melynek magyar megfelelője az 1997. évi CLV. törvény a fogyasztóvédelemről. (Részletesebben lásd 11. fejezet.) Az európai műszaki szabályozásban eleinte a magyar szabványokhoz hasonló előírások voltak érvényben, de ezek nem voltak elég hatékonyak, így az új megközelítés elve alapján, kockázati elemzéssel egy jelentős termékkört lefedve fogalmaztak meg általános, alapvető követelményeket a forgalmazás feltételeként. E direktívák elsősorban az egészségvédelem, környezetvédelem, tűzvédelem, üzembiztonság körére terjednek ki. Az új megközelítésű irányelvek egyik lehetséges, de általánosan elfogadott értelmezését kívánják meghatározni a harmonizált európai szabványok. E szabványoknak való megfelelés esetén vélelmezhető a direktíva követelményeinek teljesülése is. (Lásd még a 9. és 10. fejezetben írottakat.) A termékbiztonságról szóló uniós irányelvek alapján született meg a 79/1998.(IV. 29.) Kormányrendelet, a felelősség kérdésével kapcsolatban az 1993. évi X. törvény előírásaiban foglaltak a mérvadóak. 20

Az Európai Unión belüli kereskedelem a tagországokra, vállalkozásokra nézve szabályozott piaci magatartásformát ír elő, mely szerint tilos a gazdasági erőfölénnyel való visszaélés, tilos minden olyan intézkedés, amely akadályozza az egészséges verseny kialakulását a belső piacon. (Pl. a tagországok állami támogatást nem adhatnak olyan saját vállalkozás életben tartására, amely veszteséges, mert ez versenyt gátló intézkedésnek minősül.) A tisztességtelen piaci magatartás megakadályozása érdekében az EU a versenyjogban korlátozza a kizárólagos forgalmazási megállapodások érvényét, ellenőrzi a vállalati összevonások szabad versenyre gyakorolt hatását. Az EU-ban igen nagy jelentőséggel bír a cégek között megkötött szerződés. A gazdálkodók közötti kapcsolat közel 100%-ban szerződésekkel fedezett, a részletekre is kitér. Alapjául szolgál a hosszú és rövid távú együttműködéseknek, és csak igen ritkán vezet peres eljáráshoz, mivel a felek kapcsolataikat részletekbe menően szabályozzák. A szerződéskötésnél előnyt jelent, ha a cég rendelkezik referenciákkal, a cégre vonatkozó nemzetközi minőségi és környezetvédelmi tanúsításokkal. A gazdasági területeken sok esetben típusszerződések is vannak, melyre példaként szolgálhat az ICT (International Council of Tanners nyersbőrvásárlásra vonatkozó, nemzetközileg is elfogadott ajánlása, melyet terjedelmi okokból csak vázlatosan, főbb részleteiben ismertetünk. (A szerződés szövege letölthető az Internetről www.bimeo.hu/bor-cipo/0305.htm és www.bimeo.hu/bor-cipo/010207.htm, vagy megkérhető a BIMEO Kft.-től) Nemzetközi kereskedelmi szerződés nyersbőrökre I. Rész (különleges feltételek) 1. Eladó neve és címe, telephelye 2. Vevő neve és címe, telephelye 3. A termék jellemzői 3.1. Mennyiség (nemzetközi mértékegységrendszerben) 3.2. Eltérés 3.3. Leírás 3.4. Eredet 3.5. Jel/márka 3.6. Választék 3.7. Franchise 3.8. A termék minőségét biztosító műszaki specifikációk (kód, szabvány száma, dátum) 3.9. Egészségügyi rendelkezések (kereskedelmi okmány/egészségügyi igazolás, vagy más egészségügyi okmány) 3.10. Egyéb részletek 4. Ár és szállítási határidő 21