dr. Gyulai László Illés Ivánné dr. Paróczai Péterné dr. Sándorné Új Éva PÉNZÜGYI ISMERETEK a mérlegképes könyvelõk vizsgáihoz 012/2009
Szerzõk: dr. Gyulai László, 2009. Illés Ivánné dr., 2009. Paróczai Péterné dr., 2009. Sándorné Új Éva, 2009. Lektor: Sztanó Imréné dr. Szerkesztõ: Sztanó Imréné dr. ISBN 978-963-394-775-3 A kiadvány szerzõi jogi védelem alatt áll, arról másolat készítése a kiadó elõzetes írásbeli engedélye nélkül tilos. A kiadvány másolása és jogosulatlan felhasználása bûncselekmény! Kiadja a Perfekt Gazdasági Tanácsadó, Oktató és Kiadó Zártkörûen Mûködõ Részvénytársaság A kiadásért felelõs: Kiss János Tamás cégvezetõ Felelõs szerkesztõ: Gerussi Nóra Borítóterv: Jeney Zoltán Mûszaki szerkesztõ: Kiss Tamás Terjedelem: 31,46 (A/5) ív Prospektkop Nyomda A kiadványt újrahasznosított papírra nyomtattuk.
Tartalomjegyzék Elõszó..................................... 13 1. A pénz kialakulása és a pénzteremtés folyamata............ 15 1.1. A pénz kialakulása............................ 15 1.2. Pénzhelyettesítõk............................. 17 1.3. A pénzteremtés mechanizmusa...................... 18 1.3.1. Pénzteremtés a kétszintû bankrendszerben............ 18 2. A bankrendszerek kialakulása. A hitelintézeti rendszer szerkezete, mûködése........................... 27 2.1. A bankok kialakulásának folyamata................... 27 2.2. A magyar bankrendszer kialakulása................... 29 2.2.1. Az egyszintû bankrendszer felépítése............... 31 2.2.2. A kétszintû bankrendszer..................... 32 2.3. A bankrendszer monetáris irányítása................... 35 2.4. A bankrendszer alsó szintje, pénzügyi szolgáltatások.......... 38 2.4.1. A hitelintézeti rendszer....................... 39 2.4.2. Passzív bankügyletek....................... 40 2.4.2.1. Betétek gyûjtése........................ 40 2.4.2.2. Értékpapírok kibocsátása................... 45 2.4.2.3. Jegybanktól származó források................ 46 2.4.2.4. Bankközi piacon történõ hitelfelvétel............. 48 2.4.3. Aktív bankügyletek........................ 48 2.4.3.1. Hitelezés............................ 49 2.4.3.2. A hitelezés biztosítékrendszere................ 54 3. A pénzügypolitika cél- és eszközrendszere. A monetáris politika eszközrendszere.............................. 57 3.1. A gazdaságpolitika és pénzügypolitika lényege, kapcsolata....... 57 3.2. A pénzügypolitika cél- és eszközrendszere................ 58 3.3. A monetáris politika és annak eszközrendszere............. 59 3.4. A monetáris közvetítõk szerepe a monetáris politika gyakorlatában............................... 64 5
Pénzügyi ismeretek 4. Pénzforgalmi szolgáltatások, belföldön alkalmazott fizetési módok. A nemzetközi pénzforgalom lebonyolítása................ 67 4.1. Fizetési módok a hazai gyakorlatban................... 67 4.1.1. Átutalás............................... 68 4.1.2. Beszedési megbízás........................ 69 4.1.3. Okmányos meghitelezés (akkreditív)............... 71 4.1.4. Készpénz-helyettesítõ fizetési eszközök.............. 72 4.1.5. Készpénzfizetés.......................... 73 4.2. A külkereskedelemben alkalmazott fizetési módozatok jellemzõi.... 74 4.2.1. Beszedési megbízás, vagy inkasszó................ 75 4.2.2. Okmányos meghitelezés (akkreditív)............... 77 4.2.3. Csekk................................ 82 4.2.4. Váltó................................ 83 4.2.5. Szabad (dokumentumokkal nem védett) fizetések......... 84 4.2.6. Fizetések az EU-n belül...................... 84 4.3. A külkereskedelemben leggyakrabban elõforduló garanciák...... 85 4.3.1. Vételár-garancia (Stand-by akkreditív).............. 87 4.3.2. Elõleg-visszafizetési garancia................... 87 4.3.3. Tendergarancia (Bid bond)..................... 88 4.3.4. Teljesítési garancia (Maintainance garancia)........... 88 4.3.5. Vámgarancia............................ 89 4.3.6. Ellengarancia mellett kiadott garanciák.............. 90 5. Az elektronikus elszámoló rendszerek.................. 91 5.1. Bankközi Klíring Rendszer (BKR).................... 91 5.2. VIBER (Valós Idejû Bruttó Elszámolási Rendszer)........... 91 5.3. KELER.................................. 92 5.3.1. KID-KELER Internetwork Device System............ 93 5.4. Euróelszámolási rendszerek....................... 94 5.5. A SWIFT rendszer............................ 95 6. Külkereskedelmi ügyletek. A devizaárfolyamok változásának hatása a gazdaságra............................ 97 6.1. Külkereskedelmi arculat......................... 97 6.2. Legjellemzõbb külkereskedelmi ügyletek................ 98 6.2.1. Klasszikus adásvételi ügyletek................... 99 6.2.2. Különleges áruügyletek...................... 100 6.2.3. Sajátos külkereskedelmi ügyletek................ 102 6.3. A devizaárfolyam változásának hatása a gazdaságra.......... 104 6.3.1. Az árfolyamkockázat megjelenési formái............ 107 6
Tartalomjegyzék 6.3.2. A nemzeti valuta gyengülésének (idegen valuta erõsödésének) hatásai.............................. 107 6.3.3. A nemzeti valuta erõsödésének (idegen valuta gyengülésének) hatásai.............................. 110 6.3.4. Egyéb devizakockázatok..................... 111 7. Az értékpapírok............................. 113 7.1. Az értékpapír fogalma.......................... 113 7.2. Az értékpapírok forgalomba hozása................... 114 7.2.1. A nyilvános kibocsátás...................... 114 7.2.2. A zártkörû kibocsátás....................... 115 7.2.3. A jegyzési eljárás......................... 116 7.2.4. Az értékpapír aukció....................... 117 7.2.5. A kibocsátási program...................... 117 7.3. Az értékpapírok csoportosítása..................... 118 7.3.1. Az értékpapírba foglalt jog.................... 119 7.3.2. Az értékpapírok fizikai megjelenése............... 120 7.3.3. A kibocsátott értékpapírok mennyisége............ 121 7.3.4. A kibocsátó személye....................... 122 7.3.5. Az értékpapír lejárata....................... 123 7.3.6. Az értékpapír átruházhatósága alapján történõ csoportosítás........................... 124 7.3.7. Az értékpapír tulajdonosa által realizálható hozam....... 125 7.3.8. Az értékpapír kozkázata...................... 129 7.3.9. Az értékpapír számviteli mérlegben elfoglalt helye szerinti besorolás 131 7.4. A részvény................................ 131 7.4.1. A részvény fizikai megjelenése.................. 133 7.4.2. A részvény lejárata........................ 133 7.4.3. A részvényhez kapcsolódó jog.................. 133 7.4.4. A részvényes felelõssége..................... 134 7.4.5. A részvény hozama........................ 134 7.4.6. A részvény kockázata....................... 134 7.4.7. Részvényfajták, részvényosztályok, részvénysorozat...... 135 7.5. A kötvény................................ 137 7.5.1. A kötvény lejárata........................ 138 7.5.2. A kötvény törlesztése...................... 138 7.5.3. A kötvény hozama........................ 138 7.5.4. A kibocsátás pénzneme...................... 139 7.5.5. A kötvény kockázata....................... 140 7.5.6. Speciális kötvények........................ 140 7.5.7. A kötvénykibocsátók....................... 142 7
Pénzügyi ismeretek 7.6. Egyéb értékpapírok........................... 143 7.6.1. A kincstárjegy.......................... 144 7.6.2. A kincstári takarékjegy...................... 144 7.6.3. A banki letéti jegyek....................... 145 7.6.4. A közraktári jegy......................... 145 7.6.5. A jelzáloglevél.......................... 146 7.6.6. A kárpótlási jegy......................... 146 8. A váltó. A váltócselekmények értelmezése. A váltó leszámítolása és viszontleszámítolása.................. 147 8.1. A váltó.................................. 147 8.2. A váltó leszámítolása és viszontleszámítolása, a váltó diszkontárának kiszámítása....................... 150 9. A pénz idõértéke............................. 153 9.1. Pénzügyi számítások.......................... 154 9.2. Jövõérték-számítás........................... 154 9.3. Jelenérték-számítás........................... 156 9.4. Speciális pénzáramlások........................ 165 10. A kötvények értékelése......................... 175 10.1. A kötvényekkel kapcsolatos fogalmak................. 176 10.2. A kötvények elméleti árfolyama.................... 177 10.3. A kötvények nettó és bruttó árfolyama................ 179 10.4. A kötvények hozama.......................... 181 10.5. A kötvények árfolyamára ható tényezõk................ 184 10.6. A kötvényárfolyamok kamatláb-érzékenysége............ 187 11. Részvények értékelése......................... 191 11.1. Elsõbbségi részvények értékelése................... 191 11.2. A törzsrészvények értékelése..................... 192 11.3. A törzsrészvények árfolyamának becslésére használatos módszerek... 193 11.4. A törzsrészvények hozama....................... 199 12. Beruházási döntések.......................... 203 12.1. Beruházási javaslatok értékelése.................... 204 12.2. Beruházással kapcsolatos pénzáramok becslése............ 205 12.3. Pénzáramlások becslésénél követendõ elvek, szabályok....... 206 12.3.1. Pénzáramlások típusai és tartalma............... 208 12.4. Beruházási számítások, döntési kritériumok.............. 210 12.4.1. Statikus és dinamikus számítások............... 210 8
Tartalomjegyzék 12.5. Beruházási javaslatok értékelése speciális döntési helyzetekben... 218 12.6. A beruházások kockázatának elemzése................ 222 12.6.1. Érzékenységi elemzés..................... 223 12.6.2. Forgatókönyv- (szcenárió-) elemzés.............. 225 12.6.3. Fedezeti pont számítása..................... 225 13. Befektetési és finanszírozási döntések. Eszköz és forrásszerkezet egyeztetése. Finanszírozási stratégiák................. 229 13.1. Hosszú és rövid távú befektetési döntések elhatárolása........ 229 13.2. Hosszú és rövid távú finanszírozási döntések............. 232 13.3. A vállalkozás eszköz- és forrásszerkezetének megfeleltetése, a finanszírozási mérleg......................... 232 13.4. Finanszírozási stratégiák........................ 233 14. Beruházások finanszírozása...................... 237 14.1. A tõkeszerkezet és a saját tõkére jutó hozam összefüggései...... 237 14.2. A beruházások belsõ finanszírozásának módozatai.......... 240 14.2.1. Finanszírozás a forgalmi bevételekbõl............. 240 14.2.2. Finanszírozás a vagyon átrendezésébõl............ 242 14.3. Beruházások külsõ finanszírozásának módozatai........... 242 14.3.1. A kölcsönforrás megválasztásának szempontjai........ 243 14.3.2. Finanszírozás bankhitellel................... 244 14.3.3. Finanszírozás kötvény kibocsátásával............. 245 14.3.4. A részesedésfinanszírozás (pótlólagos saját tõke bevonás) jellemzõi............................ 246 15. Egyéb finanszírozási formák: a lízing, a faktoring és a forfait ügyletek............................ 247 15.1. A lízing................................. 247 15.1.1. A lízingügylet fogalma, motivációs tényezõi, elõnyei..... 247 15.1.2. A lízing módozatai....................... 249 15.1.3. A lízingdíj és a lízingszorzó.................. 250 15.2. A faktoring ügylet jellemzõi...................... 251 15.3. A forfait................................ 253 16. Rövid távú pénzügyi döntések. A pénzügyi tervezés jellemzõi... 255 16.1. Rövid távú pénzügyi döntések..................... 255 16.1.1. Rövid távú pénzügyi döntések jellemzõi........... 255 16.1.2. A forgóeszköz-elemzés általános jellemzõi.......... 256 16.1.3. A forgóeszköz-gazdálkodás és -finanszírozás elemzésére használt pénzügyi mutatók.................. 256 9
Pénzügyi ismeretek 16.2. Pénzügyi tervezés........................... 260 16.2.1. A pénzügyi tervek fajtái.................... 260 16.2.2. Az állományi és forgalmi szemléletû terv közötti összefüggés........................... 262 16.2.3. A mérlegterv összeállítása................... 263 16.2.4. Az éves likviditási terv elkészítése............... 264 16.2.5. A cash flow terv........................ 265 16.2.6. A pénzügyi tervek összeállítása................ 268 16.2.7. Az egyensúly megteremtése az éves pénzügyi terv alapján.. 268 17. A hitelezés folyamata.......................... 271 17.1. A hitelkérelem összeállítása...................... 273 17.2. A hitelkérelem befogadása....................... 275 17.3. Hitelbírálat............................... 275 17.3.1. Ügyfélminõsítés........................ 276 17.3.2. A felajánlott biztosítékok értékelése.............. 278 17.3.3. Ügyletminõsítés........................ 279 17.4. Az elõterjesztés összeállítása és a cenzúradöntés........... 279 17.5. Hitelmonitoring............................ 280 17.6. A hitelügylet lezárása......................... 281 18. Pénzügyi feszültségek kezelése, a csõdhelyzet értelmezése. Felszámolási eljárás és végelszámolás. Az akvizíció és a fúzió jellemzõi 283 18.1. A pénzügyi feszültségek, a vállalati válság.............. 283 18.2. Csõd és felszámolás.......................... 285 18.2.1. Csõdeljárás........................... 285 18.2.2. Felszámolási eljárás...................... 287 18.2.2.1. A felszámolási eljárás megindítása............ 287 18.2.2.2. A felszámolás lefolytatása................. 288 18.2.2.3. Egyezség a felszámolás során............... 289 18.2.2.4. A felszámoló eljárása................... 290 18.2.2.5. Kielégítési sorrend a felszámolási eljárásban....... 290 18.2.2.6. A felszámolás befejezése................. 291 18.2.3. Egyszerûsített felszámolás................... 292 18.2.4. A lakásszövetkezetek felszámolására vonatkozó eltérõ rendelkezések......................... 293 18.3. Végelszámolás............................. 293 18.3.1. Általános szabályok...................... 293 18.3.2. A végelszámolás lefolytatása................. 298 18.3.3. A végelszámolás befejezése.................. 301 18.3.4. Egyszerûsített végelszámolás................. 302 10
Tartalomjegyzék 18.3.5. Kényszer-végelszámolás.................... 303 18.4. Az akvizíció és a fúzió jellemzõi, céljai................ 305 19. Pénz- és tõkepiac............................ 311 19.1. A pénzügyi piacok csoportosítása................... 312 19.1.1. A kereskedés tárgya...................... 312 19.1.2. A pénzügyi termékhez való hozzájutás módja......... 313 19.1.3. A piac idõbelisége...................... 314 19.1.4. Az ügylet esedékessége.................... 314 19.1.5. A piac koncentráltsága..................... 315 19.1.6. Földrajzi meghatározottság.................. 316 19.2. Tõzsde................................. 316 19.2.1. A tõzsdék jogállása....................... 318 19.2.2. Tõzsdék típusai......................... 318 19.2.3. Tõzsdei szereplõk....................... 319 19.2.4. Tõzsdei árak/árfolyamok.................... 320 19.2.5. Tõzsdei ügyletkötés...................... 321 19.2.5.1. Tõzsdei szokványok.................... 322 19.2.5.2. Kereskedési rendszerek.................. 322 19.2.5.3. Tõzsdei megbízások (ajánlatok).............. 323 19.2.5.4. Tõzsdei elszámolás.................... 325 19.3. Pénz- és tõkepiaci ügyletek...................... 325 19.3.1. Azonnali ügyletek....................... 326 19.3.2. Határidõs ügyletek....................... 326 19.3.3. Opciós ügyletek........................ 329 19.3.3.1. Vételi opció........................ 331 19.3.3.2. Eladási opció........................ 332 19.3.4. A fedezeti ügyletek....................... 334 19.3.5. A spekulációs ügyletek..................... 335 19.3.6. Az arbitrázs (arbitrage) ügylet................. 335 19.3.7. Swap ügyletek......................... 336 Irodalomjegyzék............................... 339 11
Elõszó A most kézbe vett szakkönyv elsõsorban a mérlegképes könyvelõi képzés Pénzügyi ismeretek alkalmazása címû szakmai követelménymodul elsajátítását szolgálja. A kiadvány összeállítása során a szerzõk és a szerkesztõ alapvetõen a 23/2008. (VIII. 8) PM rendelet szerinti szakmai követelménymodul feladat- és tulajdonságprofil elõírásait vették figyelembe. A tananyag mélységét a szakmai kompetenciák határozták meg. A hivatkozott pénzügyminiszteri rendelet alapján a tananyag a pénzügyek nagyon széles körét fogja át, mely ismeretek közvetlen, vagy közvetett módon kapcsolódnak a mérlegképes könyvelõi munkához. A pénzügyek elméleti összefüggésein túlmenõen a tananyag foglalkozik a gyakorlati munka során jelentkezõ feladatok megoldásával is. Éppen ezért a szerzõk és a szerkesztõ a tananyag súlypontjait e követelmény érvényesítése alapján határozták meg. Az ismeretek elsajátításához, a tananyag feldolgozásához jelen kiadvány adja a kiindulási pontot, vagyis az alapos felkészülés érdekében célszerû elsõször az elméleti összefüggéseket tanulmányozni. A szakkönyvhöz feladatokat tartalmazó példatár is kapcsolódik, melyet ugyancsak e kiadvány szerzõi állítottak össze. Az elméleti ismeretek elmélyítését segíti a példatár, melyet 2008. évben a Perfekt jelentetett meg. Úgy véljük tehát, hogy a jelen kiadvány és a hozzá kapcsolódó példatár együtt szolgálja az ismeretek elsajátítását. Az érvényes szabályozás szerint a jelöltek Pénzügyi ismeretek alkalmazása címû tárgykörbõl írásbeli vizsgát tesznek, amely elméleti és gyakorlati (számszerû feladatok) részbõl áll. A pénzügyi elméleti ismeretek és a feladatok (számszaki példák és tesztek) feldolgozása segíti Önt a modulzáró vizsga sikeres teljesítésében. Jó tanulást kívánunk! A Kiadó 13
3. A pénzügypolitika célés eszközrendszere. A monetáris politika eszközrendszere 3.1. A gazdaságpolitika és pénzügypolitika lényege, kapcsolata A piacgazdaság adott idõszakra vonatkozó gazdaságpolitikája magába foglalja a társadalom, a gazdaság mûködtetésének, fejlesztésének: fõ céljait, irányait, arányait és elveit (célrendszer, illetve koncepció), a megvalósításhoz szükséges eszközöket és módszereket, melyek koordináló, befolyásoló, elõíró, megszervezõ, funkcionáló jellegûek lehetnek (eszközrendszer, illetve gazdaságpolitikai gyakorlat). A gazdaságpolitika a gazdasági célok kijelölését, a célok eléréshez szükséges eszközök, módszerek és intézkedések összességét jelenti. Általánosabb megfogalmazás szerint a gazdaságpolitika a gazdaság mozgásába történõ tudatos és célszerû beavatkozás, ami mindig a társadalmi, gazdasági környezettõl függ. Konkrétabb megfogalmazás szerint a gazdaságpolitika a társadalom adott fejlõdési pontján mûködõ gazdaság számára a politikailag legjelentõsebb célok, irányok, arányok és módszerek koordinált meghatározása és gyakorlata. Miután a gazdaságpolitika az általános politika egyik eleme, az elérendõ célokat az állam (kormány) irányozza elõ, a célok mindig az adott társadalmi, politikai rendszer függvényeként határozandók meg. A gazdaságpolitika feladata, hogy a gazdaságpolitikai koncepció és a gazdaságpolitikai gyakorlat, azaz a megvalósítás eszközrendszere közötti összhangot megteremtse. Minden országos jelentõségû kérdésben történõ döntés részét képezi a gazdaságpolitikának, így annak megvalósítása az állami vezetés feladata. A gazdaság szereplõinek mozgásteret adó, a piacot szabályozó irányítási tevékenység keretében a gazdaságpolitika egyben a részérdekek megfelelõ integrációját is kell, hogy biztosítsa. A gazdaságpolitikai célrendszer kiterjed: a közhatalmi funkciókra, társadalmi, gazdasági, pénzügyi feladatokra, mely célokat alapvetõen meghatározza a nemzetgazdaság mindenkori általános egyensúlyi helyzete, az újratermelés jellege a belsõ és nemzetközi viszonyok által determináltan. 57
Pénzügyi ismeretek A gazdaságpolitikai gyakorlatnak két eleme van, ez a gazdaságpolitikai stratégia, amely a hosszú távon elérendõ célokat, a kívánatos változási irányokat, a feladatokat és az eszközöket jeleníti meg, és a gazdaságpolitikai taktika, amely meghatározza azt, hogy rövid távon milyen tevékenységekkel, milyen eszközök felhasználásával van mód a gazdaságpolitikai célok elérésére, a célok és cselekvések milyen idõhorizontra vonatkoznak. A gazdaságpolitika tagolható, és így a részkoncepciók és a részdöntések összefüggõ rendszerét alkotja. Ugyanakkor a gazdaságpolitika minõségileg több mint az egymástól elkülönült ágazati és funkcionális politikák összessége. Minden idõszakban vannak kiemelt jelentõségû gazdaságpolitikai feladatok egy gazdaságban, melyek jellegzetesen adott idõszakban egy-egy kormány programjában jelennek meg. A pénzügypolitika a gazdaságpolitika egyik eleme, alrendszere, azon felsõ szintû döntések, intézkedések összessége, amelyek meghatározzák a pénzmozgások és pénzkapcsolatok szabályozásának konkrét céljait és eszközeit. A pénzügypolitika a pénzügyi rendszer mûködését biztosító alrendszerek és jogszabályok összessége. 3.2. A pénzügypolitika cél- és eszközrendszere A pénzügypolitika részrendszerei és azok eszközei a következõk: monetáris politika, költségvetési vagy fiskális politika, devizapolitika. A pénzügypolitika célja, hogy a globális és strukturális áru- és pénzegyensúly biztosítva legyen, azaz a belföldön megtermelt és felhasználható javak (beruházási eszközök, fogyasztási cikkek) kínálata és az egyes részpiacokon jelentkezõ vásárlóerõ (beruházási vásárlóerõ, illetve fogyasztási alap) egyensúlya megteremtõdjön. A pénzügypolitika feladata, hogy a gazdaságban jelentkezõ jövedelmek feladatokkal arányos elosztása a jövedelemtulajdonosok között megvalósuljon; a gazdaság fõpiacain az áru- és pénzegyensúlyhoz szükséges vásárlóerõ szabályozása megtörténjen; a jövedelemtermelõ képesség ösztönzése, valamint a gazdasági hatékonyság javítása az egyéni és vállalati teljesítményekkel arányosan létrejöjjön. A pénzügypolitikán belül a monetáris politika a pénz- és hitelkínálat, valamint kereslet alakításán keresztül segíti a pénzügyi egyensúly megteremtését. A forgalomban lévõ pénz mennyiségének szabályozása valósul meg a gazdasági stabilitás megõrzése, illetve megvalósítása mellett. A monetáris politika egyben olyan döntések és intézkedések összessége, amelyek meghatározzák a pénz- és hitelvolumen szabályozásának konkrét céljait, eszközeit és intézményeit. A költségvetési politika, vagy más néven fiskális politika a jövedelemszerzés és -elköltés kérdéseit szabályozza, egyben a közvetlen állami pénzügyi kötele- 58
3. A pénzügypolitika cél- és eszközrendszere. A monetáris politika eszközrendszere zettségekre és a gazdaságpolitikát szolgáló beavatkozásokra vonatkozó koncepciók és döntések összefüggõ rendszerét adja meg. A költségvetés feladatai részben államkincstári szerepbõl adódnak, részben gazdaságirányítói jellegûek. Miután a gazdaságpolitika eszközrendszere magában foglalja az adókat, támogatásokat, államkötvények és kincstárjegyek adásvételét, a központi beruházások finanszírozását, a társadalmi közös fogyasztás pénzszükségletének biztosítását is, ezen feladatok megvalósítása a költségvetés eszközrendszerén keresztül biztosítható. A devizapolitika azon felsõ szintû döntések és intézkedések összessége, amelyek meghatározzák a fizetési mérleg kiegyensúlyozásának feltételeit és eszközeit. A devizapolitika megteremti a nemzetközi munkamegosztásba való beilleszkedést. Az eszközrendszerét két csoportba lehet sorolni, az egyikbe a gazdasági, a másikba az adminisztratív eszközök tartoznak. A devizapolitika részterületekre osztható: nemzetközi pénzforgalmi politika, amely meghatározza, hogy milyen feltételekkel lehet külföldi valutát váltani, hazai valutát külföldre vinni; árfolyam-politika, amely mindig a nemzeti pénzrendszerrel függ össze, meghatározza, hogy az állam milyen mértékben avatkozik bele az árfolyamok alakulásába; fizetési mérleg politika, amelynek célja a fizetési mérleg egyensúlyának megteremtése, az egyensúlytól eltérõ pénzügyi helyzet rendezése. A devizapolitika cél- és eszközrendszerének mûködése azon országokban jelentõs, ahol a devizagazdálkodás kötött rendszerû. 3.3. A monetáris politika és annak eszközrendszere Az MNB monetáris politikáját, valamint e politika érvényesítésének eszközeit a törvény keretei között önállóan alakítja ki. A monetáris politika eszközei Monetáris politikáját az MNB a következõ eszközökkel valósítja meg: számlavezetési körében betétet fogad el és megfelelõ biztosíték ellenében hitelt nyújt a törvényi korlátozással (pl. államnak, önkormányzatnak); nyíltpiaci mûveletek és visszavásárlási megállapodások keretében értékpapírokat vásárol, elad és közvetít az azonnali és származtatott piacokon; saját értékpapírokat bocsát ki; árfolyamokat és kamatokat befolyásol és meghatároz; értékpapírokat számítol le (visszleszámítol); 59
Pénzügyi ismeretek szabályozza a kötelezõ tartalékot; egyéb jegybanki eszközöket alkalmaz. Kötelezõ jegybanki tartalék Az MNB elnöke rendeletében elõírhatja, hogy pénzügyi intézmények és a befektetési vállalkozások idegen forrásaik meghatározott arányában (tartalékráta) tartalékot helyezzenek el az MNB-nél. Az MNB pénzügyi intézmények és befektetési vállalkozások különbözõ típusú forrásaira eltérõ mértékû tartalékrátát írhat elõ. Az MNB elnöke rendeletben szabályozza a tartalék kiszámítására, képzésének és elhelyezésének módjára, valamint a teljesítés elmaradása esetén alkalmazandó intézkedésekre vonatkozó elõírásokat. A tartalékráta mértékérõl a monetáris tanács dönt. Az MNB elnöke a tartalékráta mértékét rendeletében hirdeti ki. Árfolyamok Az MNB külföldi pénznemek forintra és forintnak külföldi pénznemekre való átszámítására vonatkozó hivatalos árfolyamokat jegyez és hoz nyilvánosságra. Az árfolyamrendszerrõl és annak valamennyi jellemzõjérõl, különösképpen a sávszélességrõl, a középárfolyamról és a valutakosár összetételérõl a Kormány az MNB-vel egyetértésben dönt. Az árfolyamrendszert érintõ változtatások nem veszélyeztethetik az MNB árstabilitás elérésével és fenntartásával kapcsolatos elsõdleges célját. Az MNB a kialakított árfolyamrendszer keretei között szükség és lehetõség szerint védi és befolyásolja az árfolyamokat a belföldi és a külföldi devizapiacokon. Az árfolyam-politikát a kormány és az MNB az Európai Unió tagállamai közös érdekû ügyeként kezelik. Kamatok Az MNB irányadó kamatként jegybanki alapkamatot állapít meg. Az MNB a jegybanki alapkamat mértékét a Magyar Közlönyben közzéteszi. A pénzügyi intézmények és a befektetési vállalkozások által elhelyezett kötelezõ tartalékok után az MNB kamatot téríthet. A kamatok a tartalékráta különbözõ típusú forrásai szerint eltérõ mértékûek lehetnek. 60
3. A pénzügypolitika cél- és eszközrendszere. A monetáris politika eszközrendszere Rendkívüli hitelnyújtás hitelintézet szükséghelyzetében Amennyiben olyan körülmény áll fenn, amely miatt a hitelintézet mûködése a pénzügyi rendszer stabilitását veszélyezteti, az MNB a hitelintézetnek a monetáris finanszírozás tilalmának betartásával rendkívüli hitelt nyújthat. E hitel rendelkezésre bocsátását az MNB a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete intézkedésétõl, valamint a Felügyelet által kezdeményezett intézkedésnek a hitelintézet részérõl történõ teljesítésétõl is függõvé teheti. Az MNB számlavezetési tevékenysége, kapcsolat az államháztartással Az MNB vezeti: a kincstári egységes számlát, az Államadósság Kezelõ Központ Zártkörûen Mûködõ Részvénytársaság pénzforgalmi számláját. Az MNB a kincstári egységes számla mindenkori egyenlege után a piaci kamatnak, de legfeljebb a jegybanki alapkamatnak megfelelõ mértékû kamatot fizet a központi költségvetés javára. Az MNB az államnak, helyi önkormányzatnak vagy az államháztartás körébe tartozó más intézménynek, az Európai Unió intézményeinek és szerveinek, a tagállamok központi kormányzatainak, a tagállami regionális, helyi vagy más közigazgatási szerveknek, egyéb közjogi testületeknek, vagy a felsoroltak befolyásoló irányítása alatt mûködõ gazdálkodó szervezet részére az Európai Közösséget létrehozó Szerzõdésnek a monetáris finanszírozás tilalmára vonatkozó 101. cikkében, továbbá a Szerzõdés 104. cikkében és a 104. b. cikke (1) bekezdésében említett tilalmak alkalmazásához szükséges fogalmak meghatározásáról szóló 1993. december 13-i 3603/93/EK tanácsi rendeletben foglaltak figyelembevételével nem nyújthat folyószámlahitelt, nem biztosíthat részükre semmi egyéb hitellehetõséget, ezen intézmények értékpapírjait közvetlenül a kibocsátótól nem vásárolhatja meg (a monetáris finanszírozás tilalma). Egy gazdálkodó szervezetet akkor kell az állam, helyi önkormányzat vagy intézmények befolyásoló irányítása alatt mûködõnek tekinteni, ha az állam, helyi önkormányzat vagy az államháztartás körébe tartozó más intézmény, az Európai Unió intézménye és szerve, a tagállamok központi kormányzata, a tagállam regionális, helyi vagy más közigazgatási szerve együttesen, közvetve vagy közvetlenül: a jegyzett tõkében többségi részesedéssel rendelkezik, ellenõrzi a részesedéshez fûzõdõ szavazati jogok többségét, vagy kinevezheti a gazdálkodó szervezet vezetõ testülete és felügyelõbizottsága tagjainak több, mint felét. Az elõzõ nem alkalmazható az állam, helyi önkormányzat vagy az államháztartás körébe tartozó más intézmény, az Európai Unió intézménye és szerve, a tagál- 61
Pénzügyi ismeretek lamok központi kormányzata, a tagállam regionális, helyi vagy más közigazgatási szerve közvetlen vagy közvetett tulajdonában levõ hitelintézet esetében. Ezen körbe tartozó hitelintézeteknek a jegybanki pénzkínálat vonatkozásában a magántulajdonban levõ hitelintézetekkel azonos elbánásban kell részesülniük. Pénzforgalommal kapcsolatos feladatok Az MNB alakítja ki az országos fizetési és elszámolási rendszert. A fizetési, illetve értékpapír-elszámolási rendszerekben történõ teljesítés véglegességérõl szóló törvény szerinti fizetési, illetve értékpapír-elszámolási rendszereket az MNB jelöli ki. Az MNB engedélye szükséges a pénzforgalmi elszámolóház üzletszabályzatának, szabályzatainak, illetõleg ezek módosításának hatálybalépéséhez. Jegybanki információs rendszer A jegybank feladatai ellátásához ideértve a monetáris, a fizetési mérleg és a kapcsolódó állományi, az értékpapír, a pénzügyi számla, a pénzügyi stabilitási, a pénzforgalmi, a fizetési rendszer statisztikák összeállítását az MNB jegybanki információs rendszert mûködtet, amelyhez a jogszabályban meghatározott szervezetek és természetes személyek az MNB által elõírt személyes adatnak nem minõsülõ információkat kötelesek szolgáltatni. A jegybanki információs rendszer mûködtetése során az MNB jogosult a hivatalos statisztikai szolgálathoz tartozó szervtõl a rendelkezésre álló, személyes adatnak nem minõsülõ adatokat egyedi azonosításra alkalmas módon is átvenni. A jegybanki információs rendszer részeként mûködtetett statisztikai információs rendszer szakmai tartalmát és módszertanát az MNB az államháztartásért felelõs miniszter (miniszter), illetõleg a Felügyelet véleményét kikérve a Központi Statisztikai Hivatallal egyetértésben alakítja ki. Az MNB nyilvánosságra hozza a hitelintézeti rendszer mûködésére és az ország pénzügyi helyzetére vonatkozó összes fontos információt, illetõleg ezek részletes adatait rendszeresen az Országgyûlés, a Kormány és a minisztériumok (központi államigazgatási szervek) rendelkezésére bocsátja. Az adatokat csak olyan formában lehet nyilvánosságra hozni, hogy azokból az egyedi adatszolgáltatókra vonatkozó információk ne legyenek megállapíthatók. Az MNB elnöke a jegybanki információs rendszerhez szolgáltatandó információk körérõl, a szolgáltatás módjáról és határidejérõl szóló rendeletében az MNB alapvetõ feladatainak ellátásához szükséges kutatási, elemzési, döntés-elõkészítési tevékenységek elvégzése érdekében elõírhatja, hogy a hitelintézetekrõl és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (Hpt.), a tõkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvény (Tpt.), a befektetési vállalkozásokról és az árutõzsdei szolgáltatókról, valamint az általuk végezhetõ tevékenységek szabá- 62
3. A pénzügypolitika cél- és eszközrendszere. A monetáris politika eszközrendszere lyairól szóló 2007. évi CXXXVIII. törvény (Bszt.) hatálya alá tartozó szervezetek, az állami adóhatóság, a nyugdíj-biztosítási igazgatási szerv, az egészségbiztosítási szerv, a Központi Statisztikai Hivatal, a cégbíróság, továbbá a központi költségvetésbõl finanszírozott családtámogatási és fogyatékossági, szociális, gyermekjóléti, gyermekvédelmi és közoktatási ellátásokra és támogatásokra vonatkozóan a kincstár a jegybanki információs rendszerbe történõ információszolgáltatáshoz a kezelésükben lévõ személyes adatot, adótitkot, banktitkot, értékpapírtitkot, biztosítási titkot és pénztártitkot visszafordíthatatlan módon úgy módosítsák, hogy az információkat ne lehessen az érintettekkel kapcsolatba hozni, annak érdekében, hogy a szervezetre vonatkozó bizalmas vagy a természetes személyre vonatkozó személyes jellegtõl így megfosztott információkat szolgáltassák az MNB részére. Az MNB elnöke rendeletében kijelöli az információkat szolgáltató szervezeteket. Az MNB elnöke rendeletében úgy is elõírhatja az információk bizalmas vagy személyes jellegtõl való megfosztását, hogy az információkat az MNB által egyedileg kötelezett rendelkezésére bocsátott kódképzési módszer alapján meghatározott anonim kapcsolati kóddal kell szolgáltatni. Az MNB ezen rendelkezésre bocsátást követõen és az információszolgáltatást megelõzõen a kódképzési módszert törli. Az MNB jogosult azonos kódképzési módszer alapján meghatározott anonim kapcsolati kóddal írt információkat több szervezettõl megkérni, és az így kapott információkat összekapcsolni. Az anonim kapcsolati kód képzésének módszerét és a kódképzés alapját az MNB úgy állapítja meg, hogy a kódképzés alapját nem képezik olyan szervezetet vagy természetes személyt azonosító adatok, amelyek kezelésére az MNB jogosult, a kódképzés konkrét, egyedi módszere tartalmaz egyedi, véletlenszerûen megállapított elemet. Jegybanki ellenõrzés A jegybanki ellenõrzés: e törvény rendelkezéseinek, a Hpt.-nek az MNB engedélyezési hatáskörébe tartozó kiegészítõ pénzügyi szolgáltatások végzésének feltételeire vonatkozó rendelkezéseinek, a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása megelõzésérõl és megakadályozásáról szóló törvénynek az MNB felügyeleti hatáskörébe tartozó kiegészítõ pénzügyi szolgáltatást végzõ szolgáltatókra vonatkozó rendelkezéseinek, a jegybanki információs rendszerhez információszolgáltatást elõíró jogszabály rendelkezéseinek, az MNB elnöke rendeleteinek 63
Pénzügyi ismeretek a megtartására, az MNB hatósági határozataiban, szakhatósági állásfoglalásaiban foglaltak végrehajtására, valamint a Tpt. és a Hpt. alapján kiszervezett tevékenységet végzõk ellenõrzésére terjed ki. A jegybanki ellenõrzés a jogszabályban meghatározottak szerinti adatszolgáltatásból származó adatok ellenõrzése, valamint az MNB által lefolytatott hatósági ellenõrzési eljárás. Ennek keretében az MNB jogosult adatok, beszámolók, mérlegek, bizonylatok és vizsgálati anyagok bekérésére. Az MNB a helyszíni ellenõrzést végzõ személyt megbízólevéllel látja el. Ha a vizsgált okmányok hitelességének, teljességének megállapítása vagy a vizsgálati megállapítások kiegészítése válik szükségessé, úgy a jegybanki ellenõrzést végzõ személy jogosult a jegybanki ellenõrzés hatálya alá tartozó szervezeteknél és természetes személyeknél meghatározott tárgykörökkel összefüggõ tényeket vizsgálni. A jegybanki ellenõrzés idõtartama legfeljebb hat hónap lehet. 3.4. A monetáris közvetítõk szerepe a monetáris politika gyakorlatában A pénzügyi közvetítés folyamata a következõ ábrával szemléltethetõ: A megtakarítások végsõ felhasználói 1: pénz 2: pénzügyi eszközök 1 1 2 Pénzügyi közvetítõ intézmények 2 Megtakarítások A pénzügyi rendszer mûködését jelentõs mértékben meghatározzák a pénzügyi közvetítõ intézmények. A pénzügyi piacok közvetítik a megtakarításokat a fõbb felhasználókhoz különbözõ pénzügyi eszközök igénybe vétele révén, azonban ez a közvetítés nem egy elvont piac elvont mechanizmusai szerint történik, hanem intézményesült formában. A pénzügyi közvetítõ intézmények lényegében az értékpapírpiacok, a bankrendszer és az egyéb pénzügyi intézmények, melynek jellemzõit és mûködésének sajátosságait késõbbi fejezetek tárgyalják. A pénzügyi piac a különbözõ idõpontú, összegû és megjelenésû pénzek és pénzügyi eszközök cseréjének helye, ahol ezek közvetítése meghatározott intézményi rendszerben, mechanizmusok segítségével, törvények, rendeletek és szokásjogok alapján történik. A pénzügyi piacokon a jelenbeli pénzek cserélõdnek jövõbeli pénzekre, és a különbözõ idõponti pénzek adásvétele haszon megszerzését jelenti a résztvevõk számára. A kínálat több területrõl összegzõdik, mivel adott idõpontban nem minden megszerzett pénzt költenek el a pénztulajdonosok. 64
3. A pénzügypolitika cél- és eszközrendszere. A monetáris politika eszközrendszere A megtakarítás a jövedelmek fogyasztásra el nem költött része, azaz a pénz tulajdonosa jövedelme egy részét nem szándékozik felhasználni adott idõszakban. Késõbbi idõszakban fogja felhasználni, de ezt csak akkor teheti meg célszerûen, ha a jelenbeli pénzét jövõbeli pénzre cseréli. A csere lehetõségét a pénzügyi piac adja, ahol jövõbeli fizetési ígéretre szóló értékpapírok találhatók. Ezek közös jellemzõje a késõbbi jövedelem megszerzésének lehetõsége. Az ígért jövedelem azonban kockázatos, így a megtakarító választhat kockázatos, de magasabb jövedelmû, illetve biztonságosabb, de alacsonyabb hozadékú befektetési lehetõség között. A megtakarítók több csoportba sorolhatók. Jelentõs nettó megtakarítók a háztartások. A nettó megtakarítás azt jelenti, hogy a megtakarítások összességében meghaladják a hitelfelvételeket. A lakosság megtakarításainak különbözõ motivációi ismertek, úgymint céltakarékosság, biztonsági takarékosság, a jövedelem megszerzése érdekében történõ takarékosság. A megtakarítók sorában a nyugdíjalapok jelentõs részt képviselnek. A megtakarítások célja ezeknél a szervezeteknél az, hogy szervezett formában gondoskodjanak az idõszakosan felszabaduló pénzek elhelyezésérõl, hogy a késõbbiekben az alap résztvevõi számára a megfelelõ szintû nyugdíjfizetéshez forrásokat teremtsenek. Profitszerzési céllal takarékoskodnak az üzleti vállalkozások, de jelentõs lehet a kormányzat takarékossága is. Ez utóbbiak esetében hosszú idõszakot figyelembe véve a megtakarítások és a hitel-igénybevételek általában kiegyenlítik egymást. A megtakarítótól a pénz a felhasználókhoz kerül, mint olyan piaci szereplõkhöz, akiknek adott idõpontban tevékenységükhöz pénzre van szükségük. A pénzügyi piac feladata, hogy a megtakarításokat a felhasználókhoz közvetítse. A felhasználó tehát jelenbeli pénzt szerez jövõbeli pénz ellenében. A felhasználó által tett fizetési ígéret azonban jelentõs kockázatot tartalmaz, mivel eszközönként eltérõ a megtérülés. Az ésszerû kockázatot maga a piac is elfogadja. A megtakarítókat a késõbbi magasabb összegû jövedelem fogyasztásuk elhalasztására ösztönzi. A megtakarítások és a felhasználások között makroszinten jelentõs kapcsolat van. Amennyiben zárt gazdaságot feltételezünk, és a gazdaságot egyetlen szektorként kezeljük, a gazdaságban a fizetési mérleg egyensúlya fennáll, akkor a beruházások megegyeznek a megtakarításokkal. Amennyiben modern gazdaságban vizsgáljuk a folyamatot, nem beszélhetünk zárt gazdaságról, és nem lehetséges, hogy csak egyetlen szektor mûködjön. A megtakarításokat más csoportok eszközlik, mint a beruházásokat. A beruházások kifejezetten üzleti célú vállalkozások, ennek megfelelõen lehetséges a külföldi hitelfelvétel, illetve a külföldre történõ hitelnyújtás is. Amennyiben a fizetési mérleg egyensúlya fennáll, a keletkezõ megtakarítások csak akkor szolgálnak teljes egészében a beruházások finanszírozására, ha a költségvetési egyensúly is megteremtõdött. Amennyiben a költségvetés deficites, a megtakarítások egy részét ennek finanszírozására fordítják, és a kiszorító hatás következtében az üzleti 65
Pénzügyi ismeretek területre kevesebb megtakarítás jut a beruházások finanszírozására. Ez a fejlõdés és a gazdasági növekedés csökkenését eredményezheti. A pénzkínálat a gazdaságban a jegybankpénzt, a szûken értelmezett pénzállományt és a szélesen értelmezett pénzállományt jelenti. (M 0,M 1,M 2,M 3,M 4 együttesen, a korábbiakban értelmezetteknek megfelelõen). A megtakarítók és a felhasználók tehát a pénzügyi piac közvetítésével találnak egymásra, amelyen belül a tõkeáramlás alapvetõen két módon alakulhat ki. A közvetlen tõkeáramlás azt mutatja, hogy a megtakarítók és a felhasználók közvetlenül találnak egymásra. A megtakarítók és a felhasználók is a piac ugyanazon szereplõi körébõl kerülnek ki, és a tõzsdén keresztül találnak egymásra. A megtakarítók elsõdleges értékpapírokhoz jutnak, azaz azoktól kapják az értékpapírokat, akik forráshoz kívánnak jutni. A két partner igényei könnyen megfeleltethetõk egymásnak, mert az értékpapír-piaci közvetítõk (dealerek és a brókerek) ezt szabványosított kereskedéssel valósítják meg. A közvetett tõkeáramlás jellemzõje, hogy a két résztvevõ között közvetítõ intézmény tevékenykedik. Mivel a résztvevõk esetében a megtakarítások és a felhasználás között lényeges eltérések alakulhatnak ki, ezt hivatott megszûntetni a közvetítõ intézmény. Ilyen eltérés lehet az összeg nagysága, a lekötés idõtartama, a kockázat alakulása stb. A közvetett tõkeáramlás monetáris és nem monetáris közvetítõ intézmények segítségével történik. A monetáris közvetítõ a bankok csoportja, ezek esetében a jegybank közvetlenül tud a gazdaság pénzügyi folyamataira hatást gyakorolni. A nem monetáris közvetítõ intézmények körébe az egyéb bankszerûen és nem bankszerûen mûködõ intézmények tartoznak, mint például a befektetési alapok, lízingtársaságok, biztosítótársaságok stb. A közvetett tõkeáramlás bármely formájára jellemzõ, hogy a megtakarítások végsõ felhasználói elsõdleges értékpapírt adnak az igénybe vett pénzösszeg ellenében, míg a megtakarítók másodlagos értékpapírhoz jutnak. Ez azt eredményezi, hogy a bankok és egyéb pénzügyi intézmények másodlagos értékpapírok segítségével összegyûjtik a kihelyezhetõ pénzösszegeket, majd ezeket az összegeket átalakítva hitelként helyezik ki azt elsõdleges értékpapírok ellenében. 66