A MAGYARORSZÁGI MUNKÁSPÁRT 2006 IDÕSZAKI LAPJA II. ÉVFOLYAM 3. SZÁM 2007. FEBRUÁR 16. Nézzünk szembe! Elvi megjegyzések egy miniszterelnöki dolgozathoz A szocialista párt elnöki posztjára pályázó miniszterelnök Szembenézés címmel szokatlanul terjedelmes dolgozatot tett közzé. Nézzünk mi is szembe az általa adott helyzetértékeléssel és kibontakozási javaslattal, kritikai széljegyzeteket fûzve fejtegetéseihez és következtetéseihez. A dolgozat szerint a kibontakozást gátló akadályok közül a a legnyilvánvalóbb a gazdaság külsõ pénzügyi egyensúlyának, az úgynevezett folyó fizetési mérlegnek a hiánya és a rendkívül magas költségvetési deficit. A kormány érthetõ módon ennek leküzdésére fordítja a legnagyobb figyelmet. Indokolt és helyeselhetõ célkitûzés. De ez csak az egyik megoldandó probléma, amelynek megoldása korántsem szünteti meg a nyomasztó gondjainkat. Kevesebb figyelmet fordít arra a nyilvánvaló tényre, hogy a kormány által foganatosított és tervezett megszorító intézkedések és a nem eléggé átgondolt, kapkodó reformok széles rétegek növekvõ társadalmi elégedetlenségét váltotta ki, amit a jobboldali ellenzék saját politikai céljaira használ ki. A szocialista szabaddemokrata kormánynak neoliberális gazdaságpolitikájával, a drasztikus megszorító csomaggal rövid idõ alatt sikerült szinte valamennyi jelentõsebb társadalmi réteget maga ellen fordítani: munkavállalókat, kis-és középvállalkozókat, magángazdákat és közalkalmazottakat, tanulóifjúságot és nyugdíjasokat, egészségügyi dolgozókat és pedagógusokat. A széles tömegek növekvõ szociális elégedetlenségét egyetlen felelõs politikus sem hagyhatja figyelmen kívül, különösen egy magát baloldalinak tekintõ politikus nem. A közvélemény-kutatás adatai szerint a szocialista szabaddemokrata kormány népszerûsége és támogatottsága mélypontra süllyedt. A jobboldal hatalomátvételre készül. Felerõsödtek a szélsõjobboldali, neonáci és újnyilas tendenciák. Terjed a rasszizmus és az idegengyûlölet. Az új többség nevében fellépõ jobboldal kierõszakolt hatalomátvétele vetíti elõre árnyékát. Mindez aligha magyarázható kizárólag vagy fõleg a történelembõl örökölt megosztó félelemmel, a mai magyar bal- és jobboldalra egyaránt, de nem azonos mértékben jellemzõ egyfajta lelki politikai érzéketlenséggel, illetve empátiahiánnyal, érzéketlenséggel az egyik, radikalizmussal a másik oldalon ahogyan ezt a dolgozatban olvashatjuk. Az okok vizsgálatában ennél valószínûleg mélyebbre kellene hatolni. (Folytatás 4 5. oldalon.) A TARTALOMBÓL Nincs változás Irakban Nincs fordulat George Bush iraki politikájában 2. oldal Az EBP berlini felhívása Az Európai Baloldali Párt programja 3. oldal Elnapolták a vörös csillag pert Nemzetközi szolidaritás a Munkáspárt 2006 küzdelmével Munkanélküliség Világszerte növekszik... 6. oldal 7. oldal Nyugdíjasok a nyugdíjasokért Nyugdíjas érdekvédelmi szövetség BAZ megyében 7. oldal Holokauszt és a hozzávezetõ út 8. oldal Leépítés és elbocsátás A szakszervezetek tiltakoznak 8. oldal Bérkilátások 2007-re Csökkennek a reálbérek 8. oldal A Kossuth tér védelmében Hónapok óta kordon rondítja el Budapest egyik legszebb terét. A kordon az õsszel ott sátortáborozó, a teret mocsokkal és ürülékkel beszennyezõ, nyilaskeresztes zászlókat lobogtató, kommunistázó, zsidózó, a Parlamentnek és az Alkotmánynak nyíltan hadat üzenõ, a Kossuth térrõl az MTV székházának ostromára induló, rendõröket utcakövekkel dobáló, autókat gyújtogató vadtüntetõkre emlékeztet. A Parlament elõtti téren, nemzetünk történelmi nagyjaink szobrainak tövénél sörsátor, mobil WC-k, utcai zsibárusok szomszédságában, a rögtönzött alkalmi szószékeken megszállott szélsõjobboldali vándorprédikátorok, profi tüntetés-szervezõk, ellenzéki képviselõk, önjelölt pártvezérek, neofita jobboldaliakká átvedlett egykori vezetõ pártállami politikusok váltogatták egymást. Mindez a Kossuth tér meggyalázása volt. A kordon ideig-óráig, néhány hónapig távol tarthatja a tér visszafoglalására készülõ meggyalázókat. El lehet a térrõl takarítani több tonna szétszórt szemetet. Ki lehet cserélni a beszennyezett talajt. A tér becsületének helyreállításához és megvédéséhez azonban elsõsorban azokkal a sötét erõkkel kell politikailag leszámolni, amelyek a tér megszállását és meggyalázását szervezték, bátorították, segítették. A tér becsületének védelme elsõdlegesen politikai és nem pusztán rendõri feladat. A tér kordonokkal történõ tartós bekerítése a politikai határozatlanság és gyengeség jele. A Fidesz maga is aktív szereplõje volt a Kossuth tér politikai meggyalázásának. Most, a gyülekezési szabadság védelmezõjének hamis pózában, sajátkezûleg lebontotta a rendõrség által felállított védõkordont. A polgári engedetlenségnek álcázott önkényes és jogsértõ kordonbontás valójában jeladás volt a márciusi újrakezdésre készülõ Kossuth téri tüntetõk számára a tér visszafoglalásához. Alig fél órával a Fidesz rendbontó akciója után a téren máris megjelentek az árpádsávos zászlókat lobogtató, kormány- és alkotmányellenes jelszavakat skandáló tüntetõk. A Szonda Ipsos felmérése szerint a megkérdezettek 68 százaléka tart attól, hogy az önkényes kordonbontás további utcai rendbontásokhoz vezet. A Kossuth tér bizonyos értelemben politikai hidegháború terepe és szimbóluma lett. A kordon- és rendbontó Fidesz szándékosan és tudatosan, hidegháborút idézõ módon, vasfüggönyrõl beszél. Ezt a kifejezést a politikai nyelvben a szocialista országok elleni hidegháborút meghirdetõ hírhedt beszédben Churchill vezette be. Térjünk vissza a vasfüggöny szó eredeti jelentéséhez, amely az értelmezõ szótár szerint a színpadot a nézõtértõl elválasztó bádoglemez, amelyet tûz esetén eresztenek le a tûzfészek elszigetelése céljából, a tûz tovaterjedésének megakadályozására. Védjük meg a Kossuth teret! Ne engedjük, hogy politikai tûzfészek legyen. Békés, kordontól és randalírozó tüntetõktõl mentes Kossuth teret akarunk. W. Á.
2 TÁMPONT II. ÉVFOLYAM 3. SZÁM 2007. FEBRUÁR 16. VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Merre tart Szerbia? A január 21-én tartott választásokon a nacionalista Szerb Radikális Párt (SRS) 81, a liberális reformokat hirdetõ Demokrata Párt (DS) 65, a mérsékelt nacionalista Szerbiai Demokrata Párt (DSS) 47, a G17 19, a Szlobodán Milosevics által alapított Szocialista Párt 16 és a liberálisok 15 mandátumot szereztek a 250 fõs parlamentben. Három magyar és három más nemzetiségû honatya is bekerült a törvényhozásba. A hágai törvényszék fogdájában ülõ Vojiszlav Seseljhez kötõdõ, politikai karanténba zárt SRS támogatóinak többsége nem szélsõséges, hanem az elmúlt másfél évtized változásainak a vesztese, a húsz százalékos munkanélküliséggel és az országot átfonó korrupcióval elégedetlen emberek. A Borisz Tadics államfõhöz közel álló DS fõleg Vojiszlav Kostunica kormányfõ pártjától, a DSS-tõl és a liberális közgazdászok által vezetett G17-tõl hódított el szavazatokat. Éles személyi ellentétek miatt a nyugatbarát pártok (DS, DSS, G17 és a liberálisok) kormányalakítása nehéz feladatnak ígérkezik. A Demokrata Párt igényt tart a kormányfõi tisztségre, amihez Kostunica is ragaszkodik, aki csereként felajánlotta Tadics támogatását az idei elnökválasztáson. A választások egyik központi kérdése az 1999. óta ENSZ fennhatóság alatt lévõ Koszovó jövõje volt, amit az új szerb alkotmány az ország elidegeníthetetlen részének tekint. A finn Marttí Ahtisaari, az ENSZ különmegbízottja a választásokig jegelte a kétmilliós, kilencven százalékban albán lakosságú tartomány helyzetének a rendezésére vonatkozó tervezetét. Ahtisaari szerint Koszovó korlátozott önállóságot kapna, csatlakozhatna egyes nemzetközi szervezetekhez és 2500 fõs hadsereggel rendelkezhet. A szerbek által lakott területeken hét széles autonómiával rendelkezõ körzet alakulna, amelyek közvetlen kapcsolatot tarthatnának Belgráddal. A jelenleg 16500 fõs KFOR békefenntartó missziója megmaradna, az ENSZ szerepét viszont az EU venné át, és Brüsszel egy helytartót is delegálna. Nincs utalás viszont az 1999 óta Koszovóból elmenekült mintegy 230.000 személy visszatérésére, illetve kárpótlására. A terv szándékosan nem említi a függetlenséget, ami ütközne a nemzetközi joggal, hiszen egy szuverén államból annak jóváhagyása nélkül egy új államot hasít ki. A Jugoszlávia elleni háborút kezdeményezõ USA, valamint Nagy-Britannia kormányai kedvezõen fogadták a javaslatot, Berlin, Párizs és Madrid álláspontja viszont óvatosabb. Megfigyelõk attól tartanak, hogy a terület önállósága láncreakciót indít el a Balkánon és más régiókban. A szerb kormány elutasítja a tervezetet, sõt Kostunica szankciókat is kilátásba helyezett a Koszovó függetlenségét elismerõ államokkal szemben. K.G. A novemberi választásokon elszenvedett republikánus vereség ellenére nem történt fordulat George Bush iraki politikájában. Az elnök nem fogadta el a kétpárti Baker Hamilton bizottság ajánlását, ami az amerikai csapatok 2008-ig történõ fokozatos kivonását javasolta. Elutasította az Iránnal és Szíriával való kapcsolatfelvételt is, viszont a két országot az Irakban dúló erõszak támogatásával vádolta meg. A közel négy éve tartó hadjáratnak már több mint 3000 amerikai áldozata és mintegy húszezer sebesültje van. Az irakiak vesztesége csak 2006-ban meghaladta a 16.000- et, akiknek a kilencven százaléka polgári személy volt. Az amerikai adófizetõknek a múlt év végéig 300 milliárd dollárjába került a háború. Az elnök bejelentette, hogy az Irakban állomásozó 132.000 amerikai katonát 22.000 fõvel növeli, akiknek többsége a hatmilliós Bagdad pacifikációját Üdvözlet és csatlakozás A Magyarországi Munkáspárt 2006 üdvözli az EBP Berlini felhívását és csatlakozik céljaihoz és programjához. Helyeseljük a neoliberális politika átfogó bírálatát, a szoros együttmûködést a háborúellenes, demokratikus és szociális, baloldali civil szervezetekkel, és egyidejûleg a jobboldali kritika és törekvések egyértelmû elutasítását. Részben e kérdésekben alkotott felfogásunk miatt kényszerültünk a szakításra és új, önálló párt alapítására. A felhívás segítséget nyújt politikánk továbbviteléhez és fejlesztéséhez, megerõsíti bizalmunkat mozgalmunk európai és hazai jövõjében. (A felhívás szövege lapunk 3. oldalán található.) Nincs változás Irakban fogja segíteni. Szakértõk szerint a hatékony biztonság megteremtése legalább 600 ezer katonát és az ország határainak teljes lezárását igényelné. A síita többségû, gyenge felkészültségû iraki fegyveres erõk azonban az amerikaiak támogatása nélkül képtelenek ellátni feladataikat. A Bush által kezdeményezett taktikai változások óvatos nyitást jelentenek a korábban fõ ellenségnek tekintett szunniták felé. Az amerikaiak hadsereg a jövõben fellép az al-maliki kormányban erõs pozíciókkal rendelkezõ síita csoportok, elsõsorban Moktada al Szadr hitszónok fegyveres milíciája ellen is. A szunniták megnyugtatására Washington szorgalmazza az olajjövedelmek népességarányos elosztását, mivel a lelõhelyek többsége a síiták és a kurdok által lakott területen található. Az elnök új arcokkal próbálja erõsíteni az iraki színteret. George Casey tábornokot David Petraeus tábornok váltja a fõparancsnoki tisztségben, aki 2003-ban egy ejtõernyõs hadosztályt vezetett Irakban. Módszerei között a kíméletlen megtorlás és a lakossággal való közvetlen kapcsolatok egyaránt szerepeltek. Az ENSZ-be távozó Zalmay Khalilzad helyett az arabspecialista Ryan Crocker lesz az új bagdadi nagykövet, aki korábban Pakisztánban szolgált. Felmérések azt mutatják, hogy a lakosság 61 százaléka a síiták többsége és a szunniták túlnyomó része támogatja a koalíciós erõk elleni merényleteket. Az amerikaiaknak sikerült Szaddám Huszein hatalmát megdönteniük, de a gyõzelem elmaradt. A diktátor rendszere megfékezte a fundamentalista síita erõket, ellensúlyt jelentett a regionális hatalomra törekvõ Iránnal szemben és távol tartotta a terrorizmust az országtól. A megszállás viszont utat nyitott a hatalomért folytatott véres polgárháborúnak, és az ország a terrorizmus gyakorló terepévé vált. ács
II. ÉVFOLYAM 3. SZÁM 2007. FEBRUÁR 16. TÁMPONT 3 Az Európai Baloldali Párt Elnöki Tanácsának és Végrehajtó Bizottságának felhívása Európát elragadta az átépítés láza. Az Európai Unió 27 tagországának népei a Fekete Tengertõl az Atlanti Óceánig és Ciprustól az Északi-fokig új kihívásokkal néznek szembe. Üdvözöljük az új tagországok, Románia és Bulgária népeit. Milyen választ tud adni a politika a népek napi szükségleteire? Munkanélküliség, bizonytalan munkaviszonyok, a munkában álló szegények számának növekedése, magasan képzett és gyakorlott tudományos és kulturális dolgozók állástalansága, a bevándorlók nyomora, emberkereskedelem, mélyülõ szakadék azok között, akik hozzáférnek és akik ki vannak zárva az új technikából, a tanulásból és a tudásból, az ember által befolyásolt klímaváltozás, az erõszak és a háborúk véget nem érõ spirálja. Senki sem kerülheti el a felelõsségvállalást, hogy válaszoljon és cselekedjék, itt és most. Az élet szinte minden területét érintõ neoliberális politikák keresztülhajszolása miatt ötven évvel a Római Szerzõdés aláírása után politikai ûr van Európában. A 18 hónapig tartó elnökségi trió (német, portugál és szlovén), a német elnökség elsõ napjaiban hangsúlyozzuk: Az EBP olyan politikai erõvé tud és fog válni, amely betölti ezt az ûrt, és leküzdi az állampolgárok és a politika közötti bizalmi válságot. Bátorítani akarjuk az embereket, hogy változtassák meg a politikát és vegyék saját kezükbe sorsuk alakítását. Manapság fokozódnak az erõfeszítések, hogy az Európai Uniót a nemzetközi színtéren cselekvõ globális hatalommá tegyék, amely háborúval és militarizált külpolitikával akarja érdekeit a globalizált világban érvényre juttatni. Ezek a tervek a háborúellenes mozgalmak erõteljes ellenállásába ütköznek, amelyek harcolnak a háborúk és Irak megszállása ellen, a csapatok kivonásáért Afganisztánból és a békés, és az USA és a NATO gyámságától független Európáért. Az EBP szigorúan visszautasít minden az EU és a nemzetállamok külpolitikájának militarizálására való törekvést. A konfliktusok nem-katonai megoldását támogatjuk. Hangsúlyozzuk az európai politika nagy felelõsségét a földközi-tengeri együttmûködés fejlesztéséért, a kelet-európai országokkal való együttmûködés elmélyítéséért és a közel-keleti régió békefolyamataiban való közremûködésért. Követeljük az USA és más külföldi csapatok ütemterv szerinti kivonását Irakból, egyidejûleg minden milícia lefegyverzését és az iraki nép teljes szuverenitásának helyreállítását. A többpárti tárgyalásokban látjuk az egyetlen utat az erõszakos konfliktusok felszámolásához. A német EU elnökség nagy kihívásokkal néz szembe. Az EBP kijelenti: Le kell vonni a tanulságokat a válságból, amelyet a neoliberális politikák alkalmazása okozott. Legfõbb ideje megváltoztatni, hogy az európai integráció központi, uralkodó koncepciója a szabad piac és a korlátlan verseny legyen. A növekvõ bizonytalanság ma már nem csak gazdasági, de politikai jelenség is, aláássa a demokratikus struktúrákat. Az Európai Unió társadalmait megragadó válság magja az általános elbizonytalanítás, a létbizonytalanság, az egyenlõtlenségek fokozódása. Ez az a talaj, amelyen terjednek a populizmus, a szélsõjobboldal, az idegen és fajgyûlölõ erõk, az antiszemitizmus és az iszlámellenesség. A Bizottság és a tagországok programja a munkaerõ további rugalmasabbá tételére, a munka világának további szétzilálására irányul. Az EBP ellenzi a Lisszabon II. stratégia elindítását, mert figyelmen kívül hagyja a Lisszabon I. teljes kudarcát. Ennek a stratégiának az alkalmazása több embert taszított munkanélküliségbe és bizonytalanságba, a közös javak több magánosítását, több liberalizációt eredményezett, az államok további közfeladatok ellátásától léptek vissza. Az Európai Bizottság Zöldkönyve a munkajogról kiélezettebb Bolkestein-doktrína. Célja megszüntetni a kapcsolatot a munka és a termelés között, rugalmasabbá és magánüggyé tenni a munkát és a közszolgáltatásokat. Az EBP a jelen helyzetet a franciaországi és a holland [az alkotmány-tervezetre mondott] NEM tapasztalatait hasznosítva arra akarja felhasználni, hogy hozzáfogjon a demokratikus szakadék felszámolásához, és hatást gyakoroljon a szociális, békés és fenntartható, az összes állampolgár legszélesebb demokratikus részvételén alapuló Európai Unió irányába. Napjainkban hiányoznak az olyan európai és uniós tervezetek és távlatok, amelyekkel az állampolgárok egyetértettek és támogatnak. Az uralkodó politika kiüresítette az olyan értékeket, mint a béke és a szolidaritás.. Az EBP a következõket követeli a német EU elnökségtõl: erõsítse az EU minden tagországa állampolgárainak demokratikus részvételét a döntési folyamatokban; akadályozza meg az Európai Unió, valamint a nemzeti kül- és biztonságpolitikák további militarizálását, csökkentse és késõbb állítsa le a fegyverek kivitelét, aktívan segítse elõ a fegyverkezési verseny megállítását, a lefegyverzési folyamat újraindítását; vessen véget a belpiaci politika neoliberális irányzatának, érvénytelenítse a lisszaboni stratégiát és irányítsa át a gazdaságpolitikát az emberek szükségleteire. Váljanak a gazdaságpolitika részévé az egész Unióban érvényes szociális normák: a legalább szerény megélhetést biztosító minimálbérek; az oktatás, szakmai képzés és az elsõ stúdium ingyenes elvégzése; a minden idõs embert megilletõ méltányos, életre szóló nyugdíjak. indítson közös európai energiapolitikát, amely az energiapiac magánosítása helyett magában foglalja az állandó és biztonságos energiaellátást, a jobb hatékonyságot, az alternatív megújuló energiaforrások fejlesztését, és a környezetvédelmet; kezdjen tisztességes kereskedelmi politikát, amely együttmûködési alapon lehetõvé teszi a fejlõdõ országok áruinak és szolgáltatásainak az európai piacra való jutását a fejlõdés és nem a verseny céljából, és egy olyan nemzetközi energiapolitikát valósít meg, amely kizár minden katonai és gyarmatosító elemet. Az EBP ellene van, hogy a német elnökség tervei szerint újra elõterjesszék az Európai Alkotmányos Szerzõdés tervezetét. Idõközben EU és nem EU országok mozgalmai javasoltak egy tervezetet az Európa által követendõ értékekrõl és elvekrõl. Az EBP és pártjai cselekvõen részt vesznek az Európai Elvek Chartájának vitáiban, amelyet februárban Párizsban fognak ismertetni a közvéleménnyel. Az EBP saját elgondolásaival fog hozzájárulni a mozgalmakkal közös javaslatokhoz. 2009-ben az európai választásoknak lehetõvé kell tenniük mindenkinek, aki az Európai Unióban él, hogy szavazzon a jövõjére és viszonyára a többi európai országhoz. A 2. kongresszus felé haladva az EBPnak élesebben kell megfogalmaznia profilját, mint politikai erõnek az EU-n belül és azon túl. Ezt a feladatot aktivistáink azokkal a szociális, béke-, környezetvédelmi és demokratikus mozgalmakkal szoros kapcsolatban fogják megvalósítani, amelyekkel új típusú együttmûködés alakult ki. Az EBP athéni kongresszusának politikai tézisei a Munka, a Demokrácia és a Béke Európájáért folytatott tevékenységünk alapjául szolgálnak. A berlini találkozón az EBP vezetõ testületei megvitatták a párt perspektíváit és konkrét feladatait 2007-ben, ezzel megkezdték a 2009-es európai parlamenti választásokra való felkészülést. Az EBP magabiztosan megy bele ebbe a folyamatba. Tevékenységét mind a kibõvült EU fejlesztésére, mind politikájának szükséges megváltoztatására, valamint az új kelet- és dél-európai szomszédjaihoz való kapcsolatokra koncentrálja. Az EBP fejlõdésének egy új szakaszába lép, alternatív politikai eszmékkel és új politikai és társadalmi szövetségekkel. A 2. kongresszus a párton is változtatni fog. A felhívást Berlinbõl bocsátjuk útjára. Váljon az EBP olyan politikai párttá, amely minden országban erõsödik. Berlin, 2007, január 12 14.
4 TÁMPONT II. ÉVFOLYAM 3. SZÁM 2007. FEBRUÁR 16. Nézzünk szembe! (Folytatás az 1. oldalról.) Ígérgetés és megszorítás libikókája A miniszterelnök önkritikusan elismeri, hogy a nagy politikai vihart kavart öszödi beszéd súlyos politikai hiba volt. A választások után elmulasztottam kellõ mélységben megosztani a nyilvánossággal az ország helyzetérõl szóló értékelésemet, és részletes politikai programomat. Elszalasztottam a kedvezõ lélektani és politikai pillanatot, hogy szembesítsem valamennyiünket azzal, hogy több tekintetben is fordulatra érett a helyzet. Ami májusban, júniusban még hitelesen megtehetõ lett volna, az szeptemberben már csak magyarázkodásnak tûnhetett. Nem titkolja el saját pártjának és a szocialista többségû kormány felelõsségét abban, hogy részt vettek abban a felelõtlen ígéretlicitben, ami a költségvetés túlköltekezéséhez és az egyensúly felborulásához vezetett. Ennek a levét azok a kisjövedelmû dolgozó és nyugdíjas rétegek itták meg, amelyeknek szavazatait az ígéretekkel meg akarták nyerni, és részben meg is nyerték. Amit ezek a rétegek rövid távon, átmenetileg nyertek, hosszabb távon, az osztogatást menetrendszerûen követõ megszorításokkal, hamarosan elvesztették. Az ígéret, majd megszorítás libikókájának jellemzõ példája volt elõször az áfa csökkentése választás elõtt, majd az élelmiszerek és a legszegényebb rétegek által fogyasztott cikkek és szolgáltatások áfájának felemelése a választás után. Fókuszban a reformok A miniszterelnök a reformokat, a közigazgatás, az egészségügy, a közoktatás, a nyugdíjrendszer megreformálását tartja a kormányzás fókuszában álló fõ feladatnak. Az a célunk, hogy szabályaink, intézményeink mûködése, egész társadalmi kultúránk arra ösztönözzön, hogy jobban és többet teljesítsünk, hogy akarjunk és tudjunk jobbak lenni másoknál, hogy megálljuk a helyünket a nemzetek közötti versenyben. Szó se róla, ambiciózus és dicséretes célkitûzés. A közelmúlt történelmi tapasztalatai azonban óvatosságra intenek. A rendszerváltozás kezdeti eufóriáját hamar követte a csalódás és illúzióvesztés ( a rendszerváltáshoz kötõdõ illúziók tömeges elvesztése Gy. F.). Ígérgetés, osztogatás és megszorítás követték egymást. Mit várhatunk az újabban beharangozott, tervezett reformoktól? A reform és a megszorítások szoros összekapcsolása nem sok jót igér. A már elkezdett reformlépések elõkészítetlen, át nem gondolt és kapkodó jellege aláássa a reformokba vetett bizalmat..a miniszterelnök indokoltan jegyzi meg: nem elegendõ a reformok stratégiai fõ irányának nyilvános megfogalmazása, a közvélemény már az elsõ perctõl kíváncsi a pontos menetrendre, a kimunkált részletekre, látni szeretné az egészet, elejétõl a végéig. Önkritikusan kénytelen elismerni: ezt a várakozást sem elégítettük ki. Nemcsak a reformok tartalmáról, de még a reformfolyamatok kívánatos menetérõl, rendjérõl, struktúrájáról sincs közmegegyezés. Ilyen elõzmények után nem meglepõ, hogy a társadalom nagy többsége bizalmatlanul és gyanakvással fogadja a reformok sorozatának meghirdetését és kapkodó bevezetését. A kormány legitimitását eleve kétségbe vonó, politikai revánsra készülõ jobboldali ellenzék politikai okokból dühödten támadja a kormány minden lépését. Az érdekvédelmi szervezetek, szakszervezetek és kamarák úgy érzik, hogy a kormány õket nem vonta be a reformok elõkészítésébe, a reformokat fejük fölött, ellenükre vezetik be. A nagytõke, a kapitalizmus neoliberális hívei még radikálisabb reformokat követelnek a neoliberalizmus szellemében, további privatizálással, a közszolgáltatások privatizálásával, a szociális kiadások drasztikus csökkentésével. Hevesen elleneznek minden olyan lépést ( bankadó, 4 százalékos szolidaritási adó), amely a tõkés érdekeket sérti. Csupán annyit mondani, hogy a reform modernizáció, alkalmazkodás a változó világhoz üres tautológia. Szembe kell nézni azzal a kérdéssel is, világos választ adva rá, hogy a reform milyen rétegek (melyik osztály) érdekeit szolgálja, és kik fizetik meg a modernizáció árát? A közjó elvont emlegetése ezt nem pótolja. Osztálytársadalmakban a közjó általános fogalma mögött mindig nagyon is konkrét osztályérdekek húzódnak meg. Az uralkodó osztályok rendszerint közjónak saját osztályérdekeiket tüntetik fel. Ma is idõszerû emlékeztetni a Lenin által megfogalmazott, a javítgatások és a reformok híveinek figyelmébe ajánlott, igazságra: A politikában az emberek mindig az ámítás és önámítás együgyû áldozatai voltak és azok is maradnak, amíg meg nem tanulják, hogy bármely erkölcsi, vallási, politikai, szociális frázis, nyilatkozat, ígéret mögött fel kell fedniük egyik vagy másik osztály érdekeit. Ez a napjainkban elburjánzott, a mai reformokkal kapcsolatos erkölcsi, vallási, politikai, szociális frázisokra, nyilatkozatokra, ígéretekre is vonatkozik. Mikor zökkent ki a normális kerékvágásból történelmünk? Gyucsány Ferenc azt állítja: A második világháború után, a kommunista hatalomátvétellel zökkent ki a magyar történelem saját, mondjuk úgy, normális kerékvágásából. Az 1989 1990-es rendszerváltozással a történelmi idõ visszatért a maga rendjébe. Nézzünk szembe történelmünknek ezzel a sajátos értelmezésével. A félfeudális nagybirtokrendszer, a 3 millió koldus, a fehérterror, az ellenforradalmi Horthy-rendszer, a nemzetvesztõ irredentizmus, a náci Németországgal kötött stratégiai szövetség, Németország csatlósaként a Szovjetunió katonai megtámadása, hadüzenet Nagy-Britanniának és az USA-nak, a zsidótörvények, a nyilas rémuralom jelentenék a magyar történelem normális kerékvágását? Történelmünk a második világháború után valóban kizökkent a régi kerékvágásból és új vágányon indult tovább. A felszabadulás (igen: felszabadulás!), a népi demokratikus forradalom, a félfeudális nagybirtokrendszer felszámolása, az ezeréves pert a parasztság javára eldöntõ földosztás, az ország újjáépítése, a bankok, a bányák, a nagyüzemek állami tulajdonba vétele, az iskolák államosítása, az egyetemek és fõiskolák kapuinak szélesre tárása a dolgozók gyermekei elõtt, a közigazgatás demokratizálása, a Köztársaság kikiáltása történelmünk sötét korszakának véget és egy új korszak kezdetét jelentette. Az új demokratikus Magyarország legkövetkezetesebb harcosai a kommunisták voltak. Az osztálykizsákmányolást felszámoló, igazságos közösségi társadalom építésében ismeretlen és járatlan útnak kellett nekivágnunk. Ez a kudarc és a bukás kockázatát is magában rejtette. Az új társadalom építése elbukott. Pontosabban megbuktatták külsõ és belsõ ellenségei, saját hibáink és gyengeségeink, a nagyhatalmi erõviszonyok alakulása, kis és nagy árulások. Az okok pontos feltárása történelmi kutatások és mélyebb elemzés elvégzendõ feladata. De állítható-e az, hogy ezzel maga szocializmus bukott meg? Végleg és visszavonhatatlanul? Az elmúlt 40 év semmi maradandó és elõremutató nyomot nem hagyott volna társadalmunkban? Ez a negyven esztendõ egyszerûen kitörölhetõ nemzeti történelmünkbõl? Levonható-e olyan következtetés, hogy a kapitalizmusnak nincs alternatívája? A szocializmus építésének évtizedeit Gyurcsány Ferenc azzal intézi el, hogy azok a történelmi idõ megszakítását jelentették, a kommunista diktatúra évtizedei voltak. Felhánytorgatja a mellõzöttek, a kisemmizettek, az elkergetettek sérelmeit. Az antikommunista propagandához hasonlóan egyenlõségjelet tesz a nácizmus, a hungarizmus és a kommunizmus bûnei közé. Igen, a kommunisták valóban kisemmizték és elkergették a kizsákmányoló osztályokat, a tõkéseket és nagybirtokosokat, a régi úri Magyarország egykori urait és kiszolgálóit. (Ady Endre szavaival: tobzódtatok, tobzódtatok, éppen elég volt ezer évig.) A régi világ ellenállását is le kellett küzdeni. A hidegháború és az ellenforradalmi erõkkel vívott elkeseredett küzdelem légkörében megtorlásokra is sor került. Egyszerû dolgozókat, kistulajdonosokat, osztályidegennek bélyegzett leszármazottakat és más ártatlanokat is értek sérelmek és igazságtalanságok. Voltak törvénytelenségek és koncepciós perek, amelyeknek a szocializmus õszinte hívei is áldozatai lettek. Az okozott sebeket késõbb is csak részben sikerült fokozatosan begyógyítani. Történelmi vakság lenne azonban, ha csak az elszenvedett sérelmeket látnánk. S megfeledkeznénk arról, hogy a dolgozók széles tömegei számára ez az idõszak a társadalmi és gazdasági felemelkedés idõszaka volt. Az iparosítás új munkahelyeket teremtett a munkások tömegei számára. Megszûnt a munkanélküliség. Százezrek új lakáshoz jutottak. Nõttek a reáljövedelmek. A parasztság élete a termelõ szövetkezetekben könnyebb és jobb lett. (Folytatás az 5. oldalon.)
II. ÉVFOLYAM 3. SZÁM 2007. FEBRUÁR 16. TÁMPONT 5 Nézzünk szembe! (Folytatás a 4. oldalról.) Általános lett országunkban a társadalombiztosítás, a nyugdíjrendszer, az egészségügyi ellátás. A dolgozók és gyermekeik számára elérhetõvé vált a tanulás és továbbtanulás. A dolgozó emberek tömegei szociális biztonságban éltek, és életük az emberi jogok korlátozása, a bürokrácia, adminisztratív módszerek és hivatali visszaélések ellenére szabadabbá vált. Ezt a több évtizedes történelmi folyamatot szakította meg 1989 1990- ben az úgynevezett rendszerváltozás vagy rendszerváltás, amivel állítólag a történelmi idõ visszatért a maga rendjébe. A rendszerváltozás nyertesei és vesztesei A rendszerváltozás nagyhatalmi döntések eredménye volt olvashatjuk a dolgozatban. A magyar társadalmon belüli fõ támasza a 80-as évek második felére felemás módon polgárosodott réteg volt, kiskereskedõk, kisvállalkozók, gmk-ban dolgozók sokasága, állami vállalatok vezetõi, magas beosztású alkalmazottak, mérnökök, könyvelõk, egyre nehezedõ egzisztenciájú és csökkenõ presztizsû állami alkalmazottak, tanárok, orvosok, újságírók, tíz- esetleg százezre olvashatjuk. De kik voltak a rendszerváltozás igazi nyertesei? És kik voltak a vesztesek? Gyurcsány a bajok fõ okát abban látja, hogy a rendszerváltozásra mentálisan nem voltunk felkészülve. Az állami gondoskodás felelõsség nélküli világából hirtelen kikerülõ emberek a rendszerváltás szabadságát nem bõvülõ lehetõségként, hanem növekvõ felelõsségként, teherként élték meg. Különösen fájlalja, hogy az éppen hogy kialakuló középosztály (tehát a rendszerváltozás fõ belsõ támasza) csalódottan vette tudomásul álmai szertefoszlását. "A reményteli jövõt vizionáló, piac és versenypárti középosztálybeliek tömegei nagyon hamar ráébredtek arra, hogy többségükre nem felemelkedés, hanem bizonytalanság vár. A középosztálynak nevezett kispolgári középrétegek helyzetének elbizonytalanodása, nagy részük lecsúszása és illúzióvesztése kétségtelen tény. Ehhez azonban két fontos dolgot, amelyekrõl Gyurcsány hallgat, hozzá kell tennünk. Nem beszél arról, hogy a rendszerváltozás igazi nyertesei a tõkés transznacionális vállalatok, amelyek elõtt megnyílt a hazai piac, és a privatizáció révén a gazdaságban meghatározó szerepre tettek szert, valamint a hazai újgazdag tõkés nagyvállalkozók és vezetõ menedzserek voltak, akikbõl rövid idõ alatt kialakult egy új tõkésosztály, melyet a milliárdosok listája is részben megszemélyesít. Az esetleges félreértések elkerülése végett: személyekrõl itt csak annyiban van szó, amennyiben azok gazdasági kategóriák megszemélyesítõi, osztályviszonyok és -érdekek hordozói (Marx). A másik oldalon, s Gyurcsány errõl is hallgat, a rendszerváltozás legnagyobb vesztese a munkásosztály volt. A munkások közel fele elvesztette munkahelyét és munkáját, munkanélkülivé vált, kényszervállalkozó lett vagy idõ elõtt nyugdíjba kényszerült. A reálbérük jelentõsen csökkent. A munkások érdekvédelmi képessége meggyengült, kiszolgáltatottságuk növekedett. Sajnálatos, hogy a miniszterelnök, aki néhány hónapja, az MSZOSZ kongresszusán kormányát a szakszervezetek stratégiai szövetségesének nevezte és a szakszervezeti kongresszust arról biztosította, hogy a kormány a munkavállalók oldalán áll, a helyzetet átfogóan tárgyaló terjedelmes dolgozatában nem foglalkozik a munkások helyzetével és problémáival. Pedig a munkásság alkotja ma is a népesség zömét. A rendszerváltozás másik nagy vesztese, akirõl szintén nem olvashatunk semmit a miniszterelnök dolgozatában, a korábbi szövetkezeti parasztság volt. A versenyképes mezõgazdaság és a gyarapodó falu alapjául szolgáló termelõszövetkezetek szétverése, a földtulajdon és földhasználat mesterséges szétválasztása, a nagyüzemi gazdálkodást kiszolgáló gépek, épületek, állatállomány széthordása, a föld felparcellázása életképtelen törpeparcellákra évtizedekkel vetette vissza a mezõgazdaságot. Növekvõ méretû a falusi munkanélküliség és szegénység. A parasztságot a rendszerváltozás által okozott veszteségekért semmiféle kárpótlás nem kárpótolja. Alternatíva nélküli kapitalizmus? Gyurcsány Ferenc egyetértõen hivatkozik a Magyar (helyesen: Magyarországi) Szociáldemokrata Párt 1903. évi programjának arra a tételére, hogy Magyarország nem a kapitalizmustól, hanem annak hiányától szenved. 1903-ban ez a formula a feudális maradványokkal terhelt Magyarországra, a polgári forradalom befejezetlenségére utalt, s a szociáldemokrata párt akkori programja a kapitalizmust meghaladó szocializmus célját is tartalmazta. Ma viszont Gyurcsány a szocializmussal szemben védelmezi a kapitalizmust, mint olyan realitást, amelynek nincs alternatívája. A szocializmust, mint társadalmi célt, ab óvó elveti. A demokratikus baloldalnak a kapitalizmust meghaladó szocializmusról nem szabad ábrándoznia olvashatjuk dolgozatában. Nem szeretjük a kapitalizmust, és van okunk a kapitalista rendszer bírálatára, jelenti ki. Másként lehet és kell, mást viszont nem lehet csinálni, és nem is szabad megpróbálni. Az õ célja és programja az emberközpontú szociális kapitalizmus víziója. Nincs antikapitalista kapitalizmus szögezi le. A kapitalizmust elfogadva kell harcolni a szociális jogok kiszélesítéséért és a nemzet fejlõdéséért. Természetesen a kapitalista társadalomban is lehet és kell harcolni a szociális jogokért és a nemzet fejlõdéséért, a tõke túlkapásai ellen, a szegénység, a szociális különbségek mérsékléséért. Ez azonban önmagában csak az okozatok és nem az okok megszüntetésére irányul, a betegség tüneteit csillapítja, a betegséget magát nem gyógyítja. A reformizmust ez különbözteti meg a kapitalizmus radikális (marxista) bírálatától. Gyurcsány Ferenc számára a kapitalizmus alapjai szentek és sérthetetlenek. A kapitalizmus magánkezdeményezést, tõkeviszonyokat, versenyt jelent, mindezt szabályozott, ellenõrzött, fair és tisztességes viszonyokat teremtve. Nincs olyan szociális cél, amely képes lenne felülírni a kapitalizmus alapvetõ gazdasági törvényeit és semmissé tenni az abból fakadó követelményeket. Ilyen alapkövetelmény a tõke uralma a munka felett, a bérmunka tõkés kizsákmányolása, a profit maximalizálása, a munkanélküliség és szegénység újratermelõdése a tõkés társadalomban. De tekinthetõk-e fair és tisztességes viszonyoknak a tõkés kizsákmányoló viszonyok, a tömeges munkanélküliség, széles rétegek elnyomorodása, kirekesztése és marginalizálódása a fejlettnek tekintett tõkés országokban, a szegény és gazdag országok közötti szakadék elmélyülése és kiszélesedése a világon? Demokratikus összefogással a demokráciáért A történelmi múlthoz való viszony tekintetében, a rendszerváltás értékelésében, a kapitalizmus kérdésében a mi felfogásunk alapvetõen különbözik a miniszterelnök dolgozatában kifejtettektõl. Szükségesnek tartjuk, hogy ezekben a kérdésekben egyértelmûen és világosan állást foglaljunk. Az elvi különbségek ugyanakkor nem zárják ki az egyetértést meghatározott idõszerû politikai kérdésekben, például a szélsõjobboldal bírálatában, a demokrácia védelmében, a fasiszta veszély elleni harcban. Dolgozatában a szocialista párt elnöki tisztségére is pályázó miniszterelnök elkötelezte magát az úgynevezett köztársasági értékek a parlamenti demokrácia, a demokratikus minimum, haza és haladás egysége mellett. A radikalizálódó, nacionalista, populista jobboldali politikát képviselõ Fidesz durván megsérti a parlamenti demokrácia szabályait, megkérdõjelezi a parlamenti választás eredményét, kétségbe vonja a kormány legitimitását, demagóg módon kisajátítja magának a nemzet képviseletét, politikai ellenfeleit hazaárulással vádolja, bátorítja a szélsõjobboldali újfasiszta csoportokat, minden eszközzel (a rendbontó utcai zavargásokat is beleértve) az ország politikai destabilizálására és a hatalom megkaparintására tör. Helyeseljük és támogatjuk, hogy a jobboldali támadásokkal szemben a kormánykoalíció védelmezi a parlamentáris demokrácia normáit, intézményeit, az ország kormányzásában demokratikus konszenzusra törekszik. A konszenzusteremtés érdekében a miniszterelnök a Fidesz szélsõséges politikájával szemben a bal- és jobbközép pártok koalíciójára hív fel Mi úgy gondoljuk, szélesebb az antikapitalista, antiliberális baloldalt is magában foglaló demokratikus összefogásra van szükség. Mi az antikapitalista baloldal, egyidejûleg a széles demokratikus összefogás hívei vagyunk. Wirth Ádám
6 TÁMPONT II. ÉVFOLYAM 3. SZÁM 2007. FEBRUÁR 16. Január 27-én ülésezett a Munkáspárt 2006 elnöksége. Az elnökség meghallgatta és megvitatta Morvay Nándornak, a párt Baranya megyei elnökének tájékoztatóját a párt baranyai szervezetének helyzetérõl és munkájáról. A megyében 11 mûködõ alapszervezetben 288 tagja van a pártnak. 7 fõs megyei elnökség mûködik. Havonta rendszeresek a taggyûlések, amelyeken részt vesznek a KB és a megyei elnökség tagjai. A befizetet tagdíj 30 százaléka marad az alapszervezeteknél, 40 százalékot a megyének, 30 százalékot a központnak fizetnek. Az elmúlt évben több megyei szintû rendezvényt szerveztek (városi felvonulás és majális május elsején, Hirosima emlékfutás, megemlékezések a Tanácsköztársaságról, a Bányásznapról, koszorúzás március 15-én, április 4-én, november 7-én, évzáró családi est). Kapcsolatuk a Elnökségi ülés városi polgármesterekkel, a helyi rádióval, TV-vel rendezett. A kapcsolat javítására törekednek a megyei lappal. Fontos feladatuknak tartják a fiatalítást, ifjúsági tagozat létrehozását. Újraélesztik a politikai vitaköröket. Gyorsabban és kezdeményezõbben szükséges reagálni a sok embert érintõ helyi problémákra. Az országos elnökség úgy ítélte meg, hogy a pártmunka a megyében rendezett és folyamatos. Az elnökség folytatni kívánja a jövõben is a megyei tájékoztatók meghallgatását és megvitatást. Az elnökségi ülés megtárgyalta és elfogadta az elnökségen belüli munkamegosztást. Éves munkatervet fogadott el, amelyet jóváhagyásra február 27-én terjeszt a KB elé. Határozatot hozott új egységes tagkönyv bevezetésérõl, valamint a TÁMPONT terjesztésével kapcsolatos feladatokról tárgyalt. Elítéljük a rendbontó provokációt A Fidesz parlamenti képviselõcsoportja Orbán Viktor személyes részvételével lebontotta a Kossuth téren a rendõrség által felállított védõkordont. A példátlan lépés jogsértõ és politikailag provokatív volt. Nyílt felhívás a rendbontásra és törvénytelen kormányellenes tüntetésekre. A kordon lebontása után azonnal megjelentek a tavalyi Kossuth téri tüntetõk, árpádsávos zászlókkal. A Munkáspárt 2006 tiltakozik a politikai provokáció és rendbontás ellen. A fõváros legszebb tere, a Parlament közvetlen környezete ne váljon nemtelen politikai csaták színterévé. Elvárjuk, hogy az erre illetékes szervek teljes határozottsággal lépjenek fel a rendbontókkal szemben. A politikai véleménynyilvánítást és a kormány bírálatát csak demokratikus, békés és kultúrált formában lehet és kell gyakorolni. A Munkáspárt 2006 sajtóirodája, február 2. Veszélyes-e a vörös csillag a társadalomra? A Pesti Központi Kerületi Bíróságon Vajnai Attila hat ügyet átfogó, tiltott önkényuralmi jelkép viselése miatt indult pere március 22-én folytatódik, mivel a bíró a hétfõi ülésig nem kapta meg az egyik, általa vörösnek nevezett csillagként említett bûnjelet. Vajnai Attila arra a kérdésre, hogy a bemutatott felvételeken látható szimbólum vörös csillag-e, úgy nyilatkozott, hogy õ a munkásosztály nemzetközi jelképét viselte, a társadalomra nem veszélyes módon. Bûncselekmény akkor történik, ha hamisítatlan formában alkalmazzák az emberiség- és demokráciaellenes jelképeket, az õ esetében pedig ez nem történt meg. A hat ügy egyike névtelen följelentés alapján indult, mivel a szimbólumot egy általa szerkesztett internetes honlapon tette közzé. A fennmaradó öt esetben televíziós szereplés során vagy nyilvános helyen, bírósági tárgyaláson vagy pártrendezvényen viselte a vörös csillagot. A hat per egyikét már a strassbourgi emberjogi bíróság vizsgálja. A Munkáspárt 2006 által a vörös csillag per ügyében szervezett sajtóértekezleten Franz Stephan Parteder, az Osztrák Kommunista párt (KPÖ) stájerországi alelnöke, valamint Prágay András, a Szlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának tagja szolidaritásukat fejezték ki a Magyarországi Munkáspárt 2006 küzdelmével. Fratanolo János, a Munkáspárt 2006 elnöke a sajtótájékoztatón ismertette az osztrák és a szlovák kommunista pártok képviselõivel folytatott tárgyalást, melynek során kölcsönösen tájékoztatták egymást pártjaik munkájáról, valamint a pártok közötti kapcsolattartás és együttmûködés kérdéseirõl. A két szomszédos ország kommunista pártjainak képviselõi a javaslatokról tájékoztatni fogják saját pártjaik vezetõségeit, és az azokkal való egyetértés esetén közös határmenti tiltakozó akciókat fognak szervezni. február 5. Nõtagozat alakult Somogy megyében Somogyban megalakult a megyei nõtagozat. Elnöke Czupor Lászlóné, megyei elnökségi tag. Rajta kívül a tagozatban még egy párttag van, a többség pártonkívüli. Az alakuló ülés jegyzõkönyvében az szerepel, hogy a tagozat minden pártrendezvényben támogatást nyújt a megyei vezetésnek. Bízunk abban, hogy a nõtagozat munkájával elõbbre jutunk a pártépítésben is. Elhatárolódunk A Munkáspárt 2006 elsõk között ítélte el a Fidesz rendbontó provokációját a Kossuth téren. Állásfoglalásunk megjelent a párt internetes honlapján. A Kossuth téren azóta már megjelentek a szélsõjobboldali tüntetõ csoportok A nemzetközi közvélemény és a hazai demokratikus közvélemény elítéli a Fidesz rendbontó akcióját. Thürmer Gyula azonban ez alkalommal is hû maradt önmagához. Sietett nyilatkozatban kiállni a Fidesz mellett. Védelmébe vette jogsértõ kordonbontást, azt igazságos és tisztességes akciónak nevezte. Nyilatkozatát széles körben ismertette a média. Mivel a Munkáspárt 2006-ot még ma is sokan összekeverik a Thürmer vezette Magyar Kommunista Munkáspárttal, szükségesnek tartjuk megismételni és megerõsíteni a Fidesz rendbontó provokációját, elítélõ állásfoglalásunkat. Elvárjuk, hogy hírközlõ szervek errõl beszámoljanak. Munkáspárt 2006 sajtóirodája február 4.
II. ÉVFOLYAM 3. SZÁM 2007. FEBRUÁR 16. TÁMPONT 7 Tények és adatok Munkanélküliség világunkban A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) közzé tette éves jelentését. Bár manapság világszerte több ember dolgozik, mint valaha, a munkanélküliség rekordszinten van. A 6,3 százalékos globális munkanélküliség 2006-ban 195,2 millió embert érintett. 1,57 milliárd a szegénységben élõ munkavállalók száma, azoké, akik dolgoznak, családjuk mégis kevesebb mint napi két dollárnak megfelelõ egy fõre jutó jövedelembõl él. A munkanélküliség a fiatalok között a legmagasabb. A 86,3 millió 15 24 év Lapunk elõzõ számában beszámoltunk a Magyar Szociális Fórum Koordinációs Munkabizottsága által a gyermekszegénység témájában szervezett kerekasztalról. Ismertettük a résztvevõ civil szervezetek Nyilatkozatát. Az alábbiakban a Nyilatkozatot aláíró szervezetek listáját közöljük: ATTAC Magyarország Egyesület, Állástalan Diplomások Országos Bizottsága, Baloldali Alternatíva Egyesülés, közötti munkanélküli fiatal az összes munkanélküli 44 százalékát képviseli. 2006-ban a 15 év feletti nõknek csupán 48,5 százaléka dolgozott, a férfiak 75,7 százalékának volt munkája. A munkanélküliségi ráta Közép-Keleten és Észak- Afrikában volt a legmagasabb (12,2 százalék) és Kelet Ázsiában a legalacsonyabb (3,6 százalék) Az Európai Unió régióiban a munkanélküliségi ráta 6,2 százalékot mutatott. Az új EU tagállamokban az elmúlt két évben Magyarország kivételével javult a mutató. A leggazdagabbak Amíg a statisztika globalizált világunkban a munkanélküliség növekedésérõl és a szegénység terjedésérõl számol be, az üzleti magazinok a világ gazdagjainak toplistáit teszik közzé. Bill Gates, a Microsoft cég tulajdonosa immár 12. alkalommal vezeti a leggazdagabb amerikaiak listáját. Még az õ vagyonát is meghaladja az a becsült összeg, amellyel a Wal-Mart-örökös Walton család tagjai rendelkeznek. A leggazdagabb amerikaiak összvagyona 1,25 billió dollárt tesz ki, 120 milliárddal többet, mint tavaly. A Wprost címû lengyel hetilap összeállította a 100 leggazdagabb kelet-közép-európai listáját, amelyet az orosz Roman Abramovics vezet 19,5 milliárd dolláros vagyonával, ami azt jelenti, hogy egy év alatt 4,5 milliárd dollárt keresett. A százak összvagyona 257,5 milliárd dollár, ami 74 százalékkal több a tavalyinál. A lista elsõ tíz helyét oroszok foglalják el, de az igazi meglepetés az ukránok elõretörése, akikbõl a tavalyi nyolcnál most héttel több került be. A százas listán magyar név nem szerepel. Ha a listán szereplõ 48 orosz, 15 ukrán, 14 lengyel, 9 román, 4 szerb, 3 cseh, 3 horvát, 2 bolgár és 2 lett vagyonát összeadva országot alapítana, az a világon 23. volna, megelõzve Szaud- Arábiát. Baloldali Együttmûködési Tanács, Borsodi Civil Közéletiek Szövetsége, Civil Parlament Szövetsége, Dolgozói Érdekképviselet Gyõr, Eszmélet Baráti Kör, Eszmélet folyóirat szerkesztõsége, Ferencvárosi Munkás Szabadidõs Egylet, Gyermekétkeztetési Alapítvány, Gyõri Civil Kontrol Egyesület, Haladó Erõk Fóruma, Kékforrás Egyesület, Létminimum Alatt Élõk Társasága, Magyar Antifasiszta Liga, Szervezetünket 1997 októberében a cégbíróság Borsod Abaúj Zemplén Megye Nyugdíjas Szervezeteinek Érdekvédelmi Szövetsége néven jegyezte be. Egy év múlva a megyei bíróság közhasznú szervezetté nyilvánította. 2005 februárjában a szervezet nevét BAZ Megyei és Miskolc Városi Nyugdíjasok Érdekvédelmi Szövetségére módosítottuk. A közgyûlés egyben új elnököt választott. A tagszervezetek (nyugdíjas egyesületek, idõsek otthonai, idõsek napközi otthonai, nyugdíjas klubok) száma két év alatt 46- ról 67-re szaporodott. Röviden a nyugdíjasok helyzetérõl és problémáiról: Magyarország népességébõl 3053178 fõ (a népesség közel egyharmada) részesül nyugdíjban, nyugdíjszerû ellátásban. A népesség demográfiai összetételén belül növekszik az öregek, a nyugdíjasok aránya 2005-ben 21,5 százalék volt a 60 éven felüliek aránya. A prognózis szerint 2008-ra a 60 éven felüliek létszáma meg fogja haladni a munkaképes, járulékot fizetõ generáció létszámát. A járulékos befizetések már most csak 62 százalékban finanszírozzák a nyugdíjkiadásokat, 38 százalékot a költségvetés fedezi a befizetett adóból. A mai nyugdíjas korosztály a világháborúban töltötte gyermek/ifjúkorát, vállán viselte az ország újjáépítésének terheit, nem vágta le az aranytojást tojó tyúkot, aktív korában vékony fizetési borítékkal tért haza, de tisztességgel megfizette A gyermekszegénység elleni Nyilatkozatot támogató szervezetek Nyugdíjasok a nyugdíjasokért MSZF-Koordinációs Munkabizottság (SZÉK), Magyarországi Vad- és Élõhely Védelmi Egyesület, Marx Károly Társaság, Május Elseje Társaság, Munkanélküliek és Álláskeresõk Budapesti Egyesülete, Polgári Érdekvédelmi Közhasznú Jogvédõ Egyesület, Szociális Fórummozgalmakért Alapítvány, Társadalmi Demokráciáért Mozgalom, Újpesti Munkás Egylet, Vasutas Kocsiszolgálat Szakszervezeti Szövetség a társadalombiztosítást, a nyugdíjjárulékot, egy biztonságos nyugdíjas kor reményében. Aztán eljött a nyugdíjas kor, s azt tapasztalja, nem azt kapja, amit addigi becsületes munkája alapján megérdemelne. Az országos nyugdíjátlag (2006-ban 55 997 forint) elmarad a minimálbértõl (65 500 forint). Magas a száma (17 százalék) azoknak, akik 30 000 forint alatti nyugdíjból kénytelenek megélni. Különösen nehéz az özvegyek, az egyedül élõk helyzete, még akkor is ha az özvegyi nyugdíjakat emelték. A leggyakoribb panaszok: az alacsony nyugdíj, a betegségek, az egészségügyi ellátás és a gyógyszerek költségeinek növekedése, az egyedüllét, a magány, a megbecsülés és fontosságtudat hiánya. A nyugdíjasok problémáinak orvoslásában fontos szerepet játszhatnak a civil szervezetek, a nyugdíjas közösségek. Ezzel nem kívánom kisebbíteni a mindenkori hatalom felelõsségét. Szövetségünk a nyugdíjasok érdekeinek képviseletét, a nyugdíjasok közösségi életének szervezését tekinti fõ feladatának. A szövetség a tagszervezetek önállóságának, autonómiájának és önrendelkezésének megtartásával mûködik. Segítjük és koordináljuk a tagszervezetek munkáját. Új egyesületeket, nyugdíjas klubokat igyekszünk létrehozni. Rendezvényeket szervezünk (Nemzedékek Találkozója, Nyugdíjasok Mûvészeti Gálája, Versmondó Gála, nyugdíjas sportvetélkedõk). Felmérjük a nyugdíjas társadalom jogos igényeit, képviseljük érdekeket, továbbítjuk véleményüket, javaslataikat a városi, megyei és országos fórumokon (idõsügyi tanácsokban, a Magyar Nyugdíjasok Országos Szövetsége Országos Tanácsában stb.). Rekreációs lehetõséget, a nyugdíjasok pénztárcájának megfelelõ pihenési, üdülési, szórakozási lehetõségeket kutatunk fel, ezeket megszervezzük számukra. A mi filozófiánk: másként akarunk megöregedni, mint elõdeink. Teszárovics Miklós a megyei szövetség elnöke
8 TÁMPONT II. ÉVFOLYAM 3. SZÁM 2007. FEBRUÁR 16. Bírálják az egész politikai osztályt Szakértõi jelentés az õszi tüntetéssorozatról Lapzárta elõtt hozta nyilvánosságra jelentését a tavaly szeptember októberi tüntetéssorozat kialakulásának okait vizsgáló, Gönczöl Katalin büntetõjogász által vezetett bizottság. Az október 23-án alkalmazott erõszak az utcakövekkel, vasés fémrudakkal felszerelt támadó tömeg létszáma és ellenséges magatartása miatt szükséges volt, de egyes rendõrök túllépték a jogszerûen alkalmazható erõszak határát. A jelentés a rendõrség hibái közé sorolja, hogy a rendõrség a Kossuth téren elkezdett tüntetést tévesen minõsítette választási gyûlésnek, a kampánycsend alatt tartott rendezvényeket kulturális rendezvénynek. Azt is hibának tartják, hogy feloszlatás helyett tárgyalásokba kezdtek az önjelölt szervezõkkel. A miniszterelnök hibázott, amikor alábecsülte az õszödi beszéd nyilvánosságra kerülésének következményeit. Nem volt legszerencsésebb, hogy a köztársasági elnök az erkölcsi válságot hangsúlyozta. A politikai pártok 2006-ig halogatták a nagy elosztórendszerek reformját, miközben az embereknek folyamatosan több dolgot igértek. Az ennek hatására kialakult bizonytalanságot a 2002-ben elszenvedett veresége óta támadó politikát folytató Fidesz politikája rendezte egységesnek látszó jelenséggé. A bizottság azt ajánlja a kormánynak, hogy módosítsa a gyülekezési törvényt: térjen vissza az 1989-ben elfogadott törvény eredeti szövegéhez, amely tiltja rendezvények megtartását az Országház környékén. Csoportos leépítés és elbocsátás Vélemény A HVG-ben olvastuk: Könnyen megjósolható, hogy ha az elkövetkezõ hetekben, hónapokban a politika veszi át az irányítást a különbözõ tiltakozási formák megfogalmazásában, az jelentõsen gyengítheti a civil, 2006-ban közel 30 ezer dolgozónak mondtak fel csoportos létszámcsökkentés keretében. Az állásukat vesztettek több mint negyven százaléka a feldolgozóiparból került ki. A közszférából elbocsátottak száma 1997 óta tavaly volt a legmagasabb, megközelítette a 6 ezret. A legtöbb munkavállalót a fõvárosban és Szabolcsban bocsátották el. A Világgazdaság értesülése szerint a Szociális és Munkaügyi Minisztérium nem támogatja azt az elképzelést, amely lazítaná a munkavállalók elbocsátására vonatkozó jogszabályokat. A munkáltatók így 2007-ben is csak úgy bocsáthatják el dolgozójukat, ha legalább 30 napos felmondási idõt biztosítanak számára, amelynek felére az elbocsátott munkavállalót mentesíteni kell a munkavégzés alól. Ha munkaviszonya a 3 évet meghaladja, végkielégítést is kell kapnia. Nem született megállapodás a közszféra dolgozói béreirõl folyó érdekegyeztetõ tárgyalásokon. A közszolgálati szakszervezetek február 21-én figyelmeztetõ sztrájkra készülnek. például szakszervezeti demonstrációk, sztrájkok, kórház- és iskolabezárások elleni tiltakozások erejét. [ ] Kevesen lesznek, akik úgy akarnak életkörülményeik nehezebbé válása miatt protestálni, hogy ezzel akaratukon kívül valamelyik politikai tábor szekértolójának tûnjenek. Holokauszt és a hozzá vezetõ út Január 27-ét, az auschwitzi haláltábor 1945-ös felszabadításának napját nyilvánította az ENSZ közgyûlés holokausztemléknappá. Kötelességünk és feladatunk, hogy a jövõ nemzedékei megismerjék a hatmillió, túlnyomórészt zsidó áldozatot követelõ náci tömeggyilkosságok történetét. Az elõzmények az antiszemitizmusban gyökereznek. Magyarországon 1920-ban törvénybe iktatták a numerus clausust, a zsidók és nemzetiségek részvételét az egyetemi oktatásban vallási, faji és nemzetiségi alapon korlátozó törvényt. Az elsõ zsidó-törvényt a 30-as és a 40-es években újabbak követték, amelyek egész szakmákból (ügyvédség, újságírás, színház és gazdaság) zárták ki a zsidókat, bevezették számukra a büntetõ munkaszolgálatot, majd deportálásukat, gettókba zárásukat. A zsidók üldözés Magyarországon az árpádsávos nyilas rémuralom alatt érte el tetõfokát. (Részletesebb összeállítás a Munkáspárt 2006 honlapján: www.munkaspart.2006.hu) (kerecsényi) Adatok és tények Foglalkoztatottság és munkanélküliség A KSH nemrég nyilvánosságra hozott adatai szerint 2006. október decemberi idõszakában az országban a foglalkoztatottak száma 3 millió 953 ezer, a munkanélkülieké 320 fõ ezer volt. 37 ezerrel többen dolgoztak, és tízezerrel többen voltak munka nélkül, mint egy egy évvel korábban. A munkanélküliségi ráta 0,3 százalékponttal nõtt. Jelenleg 7,5 százalék. Október decemberben a munkavállalási korúak 65,5 százaléka, a 15 74 éves népesség 55,3 százaléka jelent meg a munkaerõpiacon. Május és november között a közalkalmazottak száma majd 40 ezerrel, 5 százalékkal csökkent. Ezzel egyidejûleg a versenyszférában a foglalkoztatottak száma növekedett. Az aktivitási ráta, ami azt mutatja, hogy az munkaképes korban lévõk milye arányban vannak jelen a munkaerõpiacon, 2004-ben 55,4 százalék, 2005-ben 56,9 százalék és a tavalyi év végén 57,6 százalék volt. Ez ugyanakkor még mindig jóval kisebb foglalkoztatottságot jelent, mint az európai átlag, amely a tavalyi év második negyedévében 64,6 százalékot tett ki. Az alacsony foglalkoztatottság mellett, egészen a legutóbbi idõszakig, a hazai munkapiacot alacsony mun-kanélküliség jellemezte. Ez ma már nem mondható el: múlt év végén az EU-átlagtól alig maradt el a hazai arány. Ezen belül a 19,6 százalékra rúgó ifjúsági munkanélküliség már fél százalékponttal meg is haladja az európai átlagot. Bérkilátások A GKI Gazdaságkutató prognózisa szerint az idei nettó reálbérek a két évvel ezelõtti szintre eshetnek vissza. A 3,5 százalékos csökkenésen belül az üzleti szférában 1 2, a költségvetési szférában akár 10 százalékos mérséklõdés várható. A Kopint Tárki a kézhez kapott bérek csökkenését a versenyszférában 3, az állami szektorban 3,7 százalékra prognosztizálja. Az Ecostat Gazdaságelemzõ átlagosan 7 százalékos csökkenésre számít. TÁMPONT A MAGYARORSZÁGI MUNKÁSPÁRT 2006 IDÕSZAKI LAPJA Felelõs kiadó: Fratanolo János, a Magyarországi Munkáspárt 2006 elnöke, 7629 Pécs, Apafi Mihály u. 45. Bankszámlaszám: Budapest Bank, 10102440-54948200-09000007 Postacím:1439 Budapest, Pf. 710.