HMS Victory építése 1:50 méretarányban Hozzáadta: Horváth Zoltán 2009. november 09. hétfõ 22:33 Utolsó frissités 2013. január 15. kedd 15:18 Hajomakett.hu - Vitorlás, hajó, makett Van aki nem ismeri a Victory-t? Szerintem nagyon kevesen... Az angol királyi flotta büszkesége, amely Trafalgar-nál Nelson admirális vezetésével gyõzelemre vitte Angliát az egyesült Francia és Spanyol flottával szemben. Õfelsége ma is szolgálatban álló, teljesen fölszerelt hadihajója (hála az angoloknak) ma is létezik, és megtekinthetõ a dél angliai Portsmouth-ban. Több okom is van, amiért a Victory-t makettjét választottam megépítésre Nagy múltú, hajó volt, amely Angliának nagy fölemelkedést hozott.. Hajós szemmel nézve: a klasszikus vitorlás hadihajók korszakának a vége felé épült 104 ágyús sorhajó az akkori technikai csúcsot jelentette hajózástechnikában, fegyverzetben, stb.. Kedvenc hajóm lett, két éve abban a szerencsében volt részem, hogy családommal eljutottunk Angliába, és mint hajókat szeretõ ember természetesen fölkerestem a(z) HMS Victory-t. Felejthetetlen élmény volt Hazatérésünk után pár héttel elhatároztam, hogy megépítem úgy, ahogy akkor láttam Azért egy könyvet vettem még a fedélzeten, amely a Victory történetérõl, restaurációjáról és felépítésérõl szól.. Van már egy korábban megépített Victory-m (1:98) Constructo készletbõl, de rá kellett jönnöm, hogy sajnos távol áll az igazi hajótól (pedig elég mutatós darab). Vettem a bátorságot és nekiláttam az építésnek a könyv, meg a közel 200 fotóm segítségével. A fotókról még annyit, hogy a neten ezrével lehet Victory fotókat találni ezekbõl is gyûjtöttem jó néhányat. A kitûzött cél A lehetõ legtöbbet megmutatni az eredeti hajóból ehhez az 1:50-es méretarány már jónak és még kezelhetõnek tûnik, ezért ezt választottam. Elhatároztam, hogy megépítem az összes fedélzetet a hajófenéktõl kezdve belülrõl is! (lehetõleg berendezve) Semmiképpen sem akartam kimetszett, vagy lyukas hajót építeni, ezért elsõ körben belsõ kamerákat képzeltem el, amik segítségével láthatóvá lehet tenni az alsó fedélzetek belsejét. Ehhez természetesen belsõ világítás is szükséges. A világítás megvalósult, a kamerák nem túl nagy ár lett volna (egy kép egy kamera). Maradtak a saját fotóim illetve orvosi endoszkóppal bármikor körül lehet nézni a fedélzeteken. Bizonyos dolgokban nem ragaszkodtam az eredetiséghez: a könnyebb megmunkálás és munka érdekében fa alapanyagként fenyõbõl dolgoztam, ugyanis a hajó nagy részben festett. A saját színû fa részeket inkább pácokkal festettem.
Ami még nélkülözhetetlen az építéshez: Gépek és szerszámok. Egyik barátomtól kaptam egy asztallal rendelkezõ körfûrészt a nagyobb darabolási munkákhoz. Ennek az 1:10-es mûködõ makettjét elkészítettem egy villanymotorból, megy egy 0,8 mm-es, 80mm átmérõjû marótárcsából a finom darabolásokhoz. Kellett még egy univerzális csiszológép, néhány reszelõ, kések, csiszolópapírok, meg a régi kedvencem kis kézi univerzális vágó, maró, csiszoló masina (Dremmel). Anyagok Jó minõségû fenyõgerenda hulladék (mármint az ácsoknak), válogatott polc-anyag barkács áruházból, némi intarziához alkalmas vékony fa-lemez, réz és vas drótok, gombostû hegyek, és pár km cérna és fonál, kartonpapír, meg a festékek és a pácok. Ha valamit kihagytam, majd késõbb elõkerül. û Építés - A váz Mivel a kitûzött célnak a bordás palánkos építési mód a megfelelõ, ezért az elsõ nagy feladat a bordák, a váz elkészítése volt. Készítettem egy sólyát (egy deszkát), kb. 15 csavaros szorítóval, melyekkel a gerincet (késõbb az egész vázat) az összeépítés folyamán stabilan meg lehetett tartani. Erre beméreteztem a bordák helyét. Amíg a váz épült, a hajót ebbõl soha ki nem mozdítottam. Nagyító funkciós fénymásolóval elkészítettem a megfelelõ mértarányú bordarajzot. Mindig fél bordát készítettem a párját könnyebb volt a már készrõl másolni. Hogy ne pocsékoljak sok fát, egy-egy fél bordát 3-5 darabból ragasztottam a hajlatoknak megfelelõen, így kevesebbet kellett csiszolni. Az elkészült borda-párt ezután a gerinchez ragasztottam. Néhány borda elkészültével már egy-egy ideiglenes hosszanti tartó lécet is fölerõsítettem kétoldalt ezek késõbb segítettek a többi borda megtámasztásánál, ragasztásánál.. 30-egynáhány borda után már szépen látszik a hajótest formája. A képen láthatók az ideiglenes lécek, valamint a gerincet rögzítõ szorítók. Ismét egy egyszerûsítés ezek csak a tervben szereplõ szerkezeti bordák a valóságban kb. 3-szor ennyi van. Én megelégedtem ennyivel.. Az így összeállított váz ezután kapott még hosszanti merevítést is kb. a vízvonal fölött minden egyes bordát a szomszédjához ragasztottam. A belsõ gerincet és a mellette lévõ vastagabb léceket is beépítettem, hogy a váz merevségét fokozzam. Meglepõen merev lett.
Palánkozás A palánkozás elõtt a hajótest ívelésének megfelelõen a bordák sarkait jócskán meg kellet csiszolni, hogy a palánklécek illendõen fölfeküdjenek (elsõ körben kívül késõbb belül is). A palánkozást a vízvonalnál lévõ széles dörzsléctõl kezdtem a gerinc felé haladva egyszerre mindkét oldalon. Nem akartam, hogy esetleg a hajótest ragasztás közben elhúzódjon. Lusta módszert választottam: egész hosszú lécet ragasztottam föl - ahol úgy gondoltam, hogy eddig ér az igazi palánk ott keresztben bemetszettem a fát. Ez a módszer viszonylag haladós és ugyanúgy mutat, mintha több kisebb darabból készült volna. A hajlításokról - gyorsan és szárazon fogóval kézben kb. 5mm-enként finoman megroppantottam a lécet az ívnek megfelelõen, és így ragasztottam a helyére. Csiszolás után nem látszik a durva megoldás. Az elváráshoz híven a palánkozással a test még merevebb lett. Milyen lehetett az igazi? Az ágyúablakok kialakításához készítettem 3 sablont a fedélzeteknek megfelelõen ugyanis fölfelé haladva egyre kisebbek. Mindig a megfelelõ sablont palánkoztam körbe. Ebben a stádiumban már szépen látszik, hogy hajó akar lenni. Adódott néhány probléma: a tervek, a vázlatrajzok és a fotók között figyelmesen szemlélve vannak különbségek (nem is kicsik). Ilyenekre gondolok, hogy az egyes fedélzetekhez futnak az ágyúnyílások, ezektõl eltérõen a dörzslécek, és a dörzslécek helyzete a tatfelépítményhez képest szóval az arányokra, a találkozási pontokra nagyon ügyelni kellett. Végsõ támpontként a fotókat választottam, mert azokból akár több látószögbõl is ellenõrizhetõ egy-egy kérdéses pont, míg két egyforma rajzot nemigen találtam. A másik lényeges dolog: belül is passzolni kell a fedélzeteknek, a tatfelépítménynek, mert esetleg egy év múlva az ágyú nem passzol az ágyúnyílásba Volt úgy, hogy korrigálni kellet 4-5 ágyúnyílás helyzetét, hogy az arányok megfelelõek legyenek. Ettõl kezdve én fotópárti lettem, onnan lestem el kialakítást, arányokat, színeket, meg amit még lehetett. Miután elkészült a külsõ palánkozás, alapos csiszolás következett, majd pácolással védtem, nemcsak kívül belül is. Még egy kenés után szerintem akár úszhatna is. Ezt követõen egy kis villamos alapozás következett.
A gerincbe süllyesztettem egy csatlakozót, melynek a párja a majdani állványból fog kiállni, így meg lehet táplálni a lámpákat. Mivel a test elég méretes, ezért 3-3 fölszálló ágat alakítottam ki a hajótest hosszában mindkét oldalon. Minden fedélzet síkjában ki réz-fülek állnak ki a belsõ palánkozásból, ezekhez lehet a lámpák vezetékeit forrasztani. Most már jöhet a belsõ palánkozás. Ez szemlátomást nem olyan vízzáró, mint a külsõ: szellõzõ rések tagolják, illetve ezen is vannak a külsõ dörzslécekhez hasonlatos vastagabb elemek gondolom a további szilárdság miatt. Ugyancsak a szilárdság fokozására van még 8 belsõ borda is, melyek kb. a vízvonalig érnek, ezen kívül a tatnál és az orrban több kisebb merevítõ borda is található még. A hajófenék ezzel elkészült. A belsõ palánkozás csiszolását természetesen még a belsõ bordák beépítése elõtt végeztem el, sõt le is festettem. Az elsõ durvább csiszolás után fekete pácot használtam. A második csiszolással nagyrészt kicsiszoltam a felületbõl a feketét, de azért a résekben, mélyedésekben maradt belõle. Ezután következett a valódi színe - dió jellegû sötétbarna. Az eredmény: egy kopottas, koszos jellegû kinézet, valami ilyesmit szerettem volna elérni. Nem vadi új hajót szeretnék építeni, inkább olyat, amin látszik, hogy mûködik, élnek rajta, koptatják. 2009.11.09., Bubu {mospagebreak title=2. rész} A munka továbbra is palánkozással folytatódott: a teljes belsõ palánkozást elvégeztem, közben az említett villamos csatlakozásokat (kis réz fülek) minden fedélzet padló szintjén kialakítottam. Ezzel a megoldással a fedélzeteket tartó gerendázatba süllyesztve el tudom vezetni az izzókhoz az áramot. Következõ nagy munka a díszes hajótat felépítése volt. A hátsó ívelt részt mivel a váza már adott volt- egyszerû volt bepalánkozni. Annál nehezebb volt az oldalerkélyek elkészítése. Ez utóbbiakat szintenként építettem egymás fölé. Sok fotó segítségével úgy érzem, eléggé sikerült az eredeti formákat megközelítenem. Az ablakok elkészítése: Elsõként 0,5mm-es anyagból minden ablak kapott egy belsõ keretet. Víztiszta mûanyag lapból igyekeztem pontosan kivágni az adott ablak formáját, úgy hogy a belsõ kereten fölfeküdjön. Ha sikerült, kívülre fölragasztottam a külsõ keretet, ezzel az üvegezés megvolt. Kicsit macerásabb az ablak rácsozatának kialakítása, mivel a rácsozat fölülrõl lefelé legyezõszerûen tágul. Emiatt a függõleges részekkel kezdtem- ügyelve, hogy szépen fussanak egymáshoz. Ezután ablakonként 6-6 kis vízszintes lécecske beragasztásával kialakult a klasszikus rácsos ablak. Mindig csak a lécek végeit mártottam ragasztóba, az üveghez sosem ragasztottam. A díszlécek és szegélyek formáját szintén fotók segítségével próbáltam utánozni. Jó lett volna profilmarással csinálni, de olyat nem
tudok, ezért némelyik díszléc több részbõl lett összeállítva. Eddig csak darabolni, meg csiszolni kellett a fát ez már megy, a lépcsõkorlát szerû díszítõ elemek kicsit megijesztettek: itt már faragni is kellett. Kezdésként a sima rudakat a helyükre ragasztottam, ügyelve itt is a legyezõszerû kinézetre. Néhány vízszintes segédvonallal bejelöltem bizonyos részek méreteit, aztán nekiláttam a faragásnak Az elsõ teljes sor volt a legnehezebb (kb. 8 óra). A második megvolt fele idõ alatt. Késõbb még jobban ment, úgyhogy a tat korlát-elemei aránylag hamar elkészültek. Jól is jött ez a kis gyakorlatozás faragásból, mert a tat hátsó részén szép kanyargós díszítések vannak kétoldalt, plusz egyegy egész alakos figura. Több kis részbõl kifaragtam ezeket is. Általában nagyolás után a helyére ragasztottam, majd véglegesen ott faragtam ki így az arányokra jobban tudtam vigyázni, meg nem is volt olyan sérülékeny a készülõ darab. Általában ami elkészült, igyekeztem befesteni. Eléggé higított festéket használtam, hogy a fába jól bele tudjon ivódni. Festettem egy kicsit magam miatt is, hogy lássam igaziban, ami eddig elkészült. Lényegesebb oka azonban a festésnek, hogy ezután finomabban lehet a fát csiszolni, mivel a felületén a szálacskákat, szõröket az elsõ festés megköti. A tat után a hajó orra következett. A jellegzetes orr rácsozat kialakítása második nekifutásra sikerült. A léc profilok itt is vegyes technikával készültek: csiszolás + karton csíkok. Az orrdísz is hasonlóan készült, itt a koronához kellett némi papír tuning. Ezt igyekeztem szépen kifesteni. A címer két oldalán álló figurák késõbb készültek el, mert a gyurmás és a viaszos próbálkozásaim nem sikerültek. A viaszmintázás egyébként bevált fogtechnikai mûvelet csak kell hozzá a spéci anyag, meg a labor negyede. Néha a hajó építését félbeszakítva, valamilyen segédeszközt kellett fabrikálnom, hogy bizonyos elemeket könnyebben és pontosabban tudjak legyártani. Elõreláthatólag igen sok szellõzõ rácsot kell majd elkészíteni. Ezek fésû-szerûen kimart lécekbõl egyszerûen összeállíthatók, tehát szükségem volt egy kis gépre, amivel nagy sorozatban tudom gyártani a rács darabjait. Akkumulátoros mini csiszológép dupla csiszoló tárcsával méretre éppen jó hornyot tudott marni (reszelni). Egy fa alvázra fogattam a kisgépet, a munkadarabnak pedig egy kis asztalt fabrikáltam, amelyen egy ütközõvel (gyufaszál) meg lett adva az osztás. A lényege, hogy az elkészült hornyot beakasztjuk az ütközõbe és jöhet a következõ. Miután a gép tengelyének hosszirányú ugrálását megjavítottam, egész jó kis rácsokat tudok vele készíteni. Hajófenék (hold) kialakítása: Alapvetõ rendeltetése: tároló hely mindent beleértve: élelmiszer, víz, muníció, stb.. Mivel ez a hely a hajó legmélyebben fekvõ része, itt van a vitorlás stabilitásának lényeges eleme: a tõkesúly. Ekkora hajónál (mármint az igazinál) ez igen tetemes: 160-200 tonna. Az érdekessége, hogy egy része ólom, de jelentõs része kõzúzalék. Ha rakodtak be hasznos terhet, dobtak ki a kõbõl. Ha meg fogyatkozott az ellátmány, akkor kiegészítették a súlyt kõvel. A kõvel borított hajófenék más okból is hasznos: a legfontosabb tároló eszközök a hordók igen stabilan megálltak a kõzúzalékba ágyazva. Elsõként következtek a belsõ válaszfalak. Érdekesség, hogy az orr és a tat részen külön szellõzõ nyílások biztosítják a belsõ szellõzést azokon a részeken is, amik a hajótest ívelése miatt használhatatlanok. Ezután kicsit fordított sorrendben: elõször a következõ fedélzetet tartó gerendákat készítettem el, majd az ezeket tartó oszlopokat. Kb. 1dl folyékony színtelen gyantával összekevertem fél kilónyi szürke kõzúzalékot és ezzel borítottam a hajó fenekét. Elõzõleg már gyártottam jó néhány hordót, ezeket beleágyaztam a még képlékeny zúzalékba. Teljes kikeményedés után (1 nap) a gyanta nem is látszik, viszont a tõkesúly örökre a helyén marad hordóstul. A hordókat egy darabból esztergáltam egy általam fent sablon-kés segítségével, így szép egyformára sikerültek. Festés és öregítõ csiszolás után az abroncsokat öntapadós matt fekete tapétából készítettem.
Az elsõ lámpás is látható a lenti képen. Elnézést a kép minõségért, ez egy kis USB kamerával készült. Ezeken a képen jobban látszik a kõzúzalék, meg elöl lent néhány ólom súly. A nagy belsõ bordákból is kilátszik valami. Hold látképe a fõárboc felé fordulva. A fõárbocot itt teljesen be van építve. Elõtte és mögötte egy-egy ágyúgolyó tároló található. Ez a felépítmény nemcsak az árbocot rejti, hanem a fenékszivattyúk föl és leszálló csöveit is védi. Mivel egy szinttel följebb is hasonlóan zárt rész van, ezért a szivattyúk csöveit nem csináltam meg.. Már csak a világítás volt hátra, hogy a hold elkészüljön. A fedélzet tartó gerendáiba fölül hornyot martam a vezetékeknek, az izzó vezetékeit pedig az árfúrt gerendába alulról bedugva, összeforrasztottam az áramkört. Ezzel úgy fest, mintha a gerendán lógna a lámpa. 3V-os rizsszem izzót alkalmaztam (ez a legkisebb méretû). Hogy jobb formája legyen, átlátszó zsugorcsövet melegítettem rá, majd alul-fölül kapott egy csepp mûgyantát. Száradás után alul simára, fölül kúposra csiszoltam, ezzel kialakult a lámpa formája. A rácsozatát festéssel imitáltam. Áramkörönként 4 izzót kötöttem sorba ez 12V-os táplálást feltételez igazából 9-10V feszültség lesz a végleges két okból is: vigyázni kell az izzókra így nagyobb az élettartamuk, a másik ok, hogy egy korabeli hajólámpa sem világított vakító fényesen, így mérsékelt fényerõvel eredetibbnek hat a megvilágítás. A galériában van egy sötétben készített lámpás fotó, mag lehet tekinteni. Az elsõ teljes fedélzet (orlop) következik. A belsõ rész nagytakarítását követõen nekiláttam fedélzet bedeszkázásának. Ragasztás elõtt a lécek fölül lévõ széleit és végeit bizonyos szögben megcsiszoltam, így a fölragasztott lécek között mindig kis V alakú hornyok képzõdtek. Az elkészült fedélzetet elsõként fekete páccal festettem le. A száradást követõen lecsiszoltam az egész felületet, úgy hogy a fa kb. 80%-ban ismét láthatóvá vált. A V hornyok jóvoltából a bennük maradó fekete szín adja a fedélzet kátrányos tömítésének látszatát. Az kevés, ami a lécek felszínén maradt a feketébõl (inkább szürkés foltok) a végleges barna pácolás után használt, kopottas deszkák érzetét kelti. Valami ilyenre is gondoltam. Ez a fedélzet még szintén a vízvonal alatt található, ezért eléggé védett. Itt már kabinok, mûhelyek is vannak (hajóács, kötélverõ, fegyvermester, sebész, hajó pénztárosa). Fele részben különféle tárolókat is magába fogad - vitorla tároló, horgonykötél tároló, és a kiadagolt lõpor tárolók itt találhatók. Ez a funkcionalitás eléggé érthetõ, hiszen a felsorolt
anyagok, emberek, foglalkozások harc közben csak útban lennének, - lõporra meg egyébként is vigyázni kell.. A képen a tat rész látható, számos kabinnal, ajtóval. A rácsok aránylag könnyen elkészíthetõk: mielõtt az alsó és fölsõ vízszintes keretet beragasztottam, a ragasztóba csipesz segítségével kis drótokat helyeztem, csak aztán jött a keret. A drótokat még így is lehet egy darabig igazgatni. A kilincsek, zsanérok reszelt gombostûfejbõl vannak. A jobb fölsõ sarokban látható néhány könyök. A tatnál és az orrban számos fordított könyök található, melyek valószínûleg ezt a fedélzetet tartják. A fedélzet egész hosszában pedig a gerendázatnak megfelelõen álló könyökök sorakoznak. Ez utóbbiak igen robosztusak, hiszen a felsõbb fedélzetek súlyát is hordozzák. {mospagebreak title=3. rész} A képen az orlop fedélzet látható annak is a fõ és elõárboc közötti része. A két nagy piros terület a horgonykötél tárolására szolgál. Gondolom, azért piros, mert ha megindul a horgony lefelé, és húzza magával a nagy vaskos kötelet (kb. 25cm-es átmérõjû) ott tartózkodni igen veszélyes lehet. Kissé hátrébb látható a fõárbocot és a szivattyúcsöveket körülvevõ zárt felépítmény. A kép alján balra a hajóács, jobbra a kötélverõ mûhelye és kabinja látható. Miközben fölépült ez a fedélzet, gyártottam néhány berendezési tárgyat is, hogy életszerûbbek legyenek a különbözõ helyek. A kötélverõ pár guriga kötelet és egy-két csigát kapott. A hajóács satupadot, állványt, és faanyag-tárolót. Van néhány hajósláda is ezen a fedélzeten. Természetesen mindkét horgonykötél tárolóba került szépen lefektetett kötél. A tat felé pedig padot és egy-két asztalt helyeztem el. Miután az orlop fedélzet elkészült, következõ lépés a keresztgerendázat és világítás beépítése volt, majd a fedélzet befedése. Elérkeztem az alsó ágyúfedélzethez. Miután túljutottam a fedélzetdeszkák csiszolásán, festésén, az oldalfalak mentén sorakozó könyökfákat készítettem el ezek tartják majd a következõ fedélzetet. Ezek itt még igen masszív álló és ferde könyökfák (ferde igazából ott van, ahol az ágyúablak miatt nem lehetett állót alkalmazni). Ezután az oldalfalakat és a könyököket is végleges színre fehérre festettem. A képen a fõ csörlõ alsó darabja látható. Azért csak a darabja, mert a másik folytatása a következõ fedélzeten lesz. Szerintem egész jól sikerült. Lent jól látható a visszaforgást gátló szerkezet is. A hajó nagy fenékszivattyúi is ezen a fedélzeten vannak a fõárboc körül. Ezek a 40-60 ember által hajtott láncos, dugattyús szerkezetek óránként 100-120 tonna vizet tudtak kiemelni. A trafalgari csata viszontagságai után a hajót az állandó folyamatos szivattyúzás tartotta a felszínen. Két-két szivattyúnak közös tengelye van, melyek mindkét oldalon hosszú, kb. 8-10 m-es kurbli-vasban folytatódnak majd. A vasak kb. fele hosszban levehetõk ill. fölrakhatók, aszerint, hogy mennyire kellett hajtani a szivattyúkat. A következõ képen a kormányrúd és a megvezetésére szolgáló ív látható. A kötelet majd a három szinttel följebb lévõ kormánykerék dobja fogja mozgatni és remélhetõleg fordul a kormánylapát
Ágyúfedélzet készül, és még egy szó sem volt ágyúkról. Most ezek következnek. Egyformán precíz és szép csöveket szándékoztam beépíteni, ezért egy viszonylag drága megoldást választottam. Megterveztem az elérhetõ korabeli dokumentumok alapján, majd beméreteztem és CNC esztergával legyártattam az elsõ 30 darabot. Ezek 36 fontos hosszú csövû ágyúnak felelnek meg. Mivel az ágyúk fedélzetenként fölfelé egyre kisebbek, ezt még 3-szor kell megismételnem. Spórolni az anyagon tudok, ugyanis réz helyett az alumínium is megfelel, mert a matt fekete festés után már nem lehet tudni mibõl van. A lafetták összeállításához sablont készítettem, hogy egyformák legyenek. A csöveket mûgyantával ragasztottam a helyükre. Érdekesség, hogy a csövek csapját utólag ragasztottam a lafettába, majd következett egy kis vasalás (alumínium lemezbõl), pár kötélszem és lent látható a végeredmény. Nemsokára mind a 30 a helyére kerül. Idõközben a csigák elkészítésére fõleg a kifúrásukhoz- ki kellett találnom valami készüléket, mert egy dupla csigában lévõ két egymás melletti párhuzamos furatot igen nehéz jól kifúrni ekkora méretben és még kell belõle pár 100 darab. Hozzáértõ szemek bizonyára észrevették, hogy az ágyúkat hátrahúzó csigasor hiányzik. Két dologgal indokolnám a hiányukat: Az ágyút csak az elsõ töltéshez kell hátrahúzni, mert a másodikhoz a lövést követõen magától hátralökõdik tehát szerintem ez a csigasor csak akkor szükséges. Másodsorban ha a csigasor a helyén lenne, a lövés erejétõl hátra guruló ágyú legázolná és belegabalyodna ebbe a csigasorba és a köteleibe, arról nem is beszélve hogy az ágyúk körül ténykedõ személyzetbõl hányan botlanának el ezekben a kötelekben. Idõnként átváltok a hajótest külsõ részeinek készítésére, hogy az is haladjon. Oldalkötél párkányok és oldalkötél rögzítés a hajótest oldalán. A Victory esetében ezek lánc-szerû vas szerelvények. A lényeg az, hogy a párkányban lévõ hornyokban lazán vannak, ha majd a kötélzet megfeszíti, csak akkor állnak be a terhelésnek megfelelõen ezzel a párkányt jóformán nem is terhelik, inkább csak az alsó bekötési pontokat. Nálam a vasalatok 0,8mmes réz drótból vannak, melyeket forrasztással erõsítettem össze. A macskafejeket viszonylag könnyû volt kiesztergálni, megcsiszolni, ám szép szabályosan háromszögben kifúrni a három lyukat annál nehezebb. Az alsó ágyúfedélzetnek a fõárboc és az elõárboc közötti része így fest félig berendezve. A lövegek tartozékait igyekeztem a célszerûségnek megfelelõen elhelyezni: a vizes és a homokos vödrök jóval az ágyúk mögött vannak, és ugyancsak itt lesznek majd a piros színû lõszeres ládák. Az ágyúk szerszámai a fölöttük lévõ gerendázatba épített tartókban vannak. Ezeknek a nyelét hengeres fogpiszkálóból készítettem - csak az volt a bökkenõ- hogy a fogpiszkáló átmérõje túl vastag volt. Kellet egy jó ötlet! A dremmel kisgép köszörûkorongjai középen lyukasak, így lehet õket fölszerelni. Kifordítottam a dolgot: egy korongot befogtam az eszterga tokmányába, és megforgattam. Fogóval megfogtam a kiszemelt fogpiszkálót, és szép egyenletesen belenyomtam a forgó köszörû lyukába. Mivel a kis kõ belül is köszörül, ezért szépen elvékonyítja a fogpiszkálót. A módszer nagyon gyors és eredményes, általában csak az anyaghibás darabok törtek el. Érdekesség: ágyú tisztító és töltõ szerszám van fanyél nélkül is egy vaskos kötél két végén. Ezt csukott ágyúnyílások esetében tudták használni. Ágyúgolyók: Mivel legalább négy féle golyóbisra lesz szükség, kerestem vadász ismerõsöket. A sörétek aránylag gömbölyûek és 1,5 mm átmérõtõl fölfelé szinte tized milliméterenként lehet találni megfelelõ méretût. Van ugyan némi méret-szórás, de 20-50 megfelelõ darabot nem olyan vészes kiválogatni. Gyorsan száradó matt fekete spray-vel párszor halványan le kell fújni és máris szép feketék lesznek. Következik néhány web-kamerás kép a majdnem elkészült alsó ágyúfedélzetrõl Látkép jobb oldalon az orr közelében hátrafelé. Csaknem mind a 15 jobb oldali 36 fontos löveg látható tüzelési pozícióban. Fölöttük a töltõ és tisztító szerszámok, mögöttük (a kép jobb szélén) a víz, homok és lõszer tárolók. A látszólag nagy sugárútnak az a magyarázata, hogy az ágyúk ki vannak tolva sortûz után erre a helyre lökõdnek vissza a lövegek. Fõárboc a négy fenékszivattyúval. A vaskos kötél a hátsó csörlõn pár menet után visszafordul az orr felé. Tulajdonképpen ez egy végtelenített kötél, melynek közvetítésével csörlõzték fel a horgonyokat.
A két elöl lévõ oszlop között van (lesz majd) a hajó adattáblája: fõbb méretek, fegyverzet, stb.. Ezt egy fotóról kicsinyítem, a nyomtatást laminálom, és ezután fogom a helyére ragasztani. Ez a kép jól adja vissza a 36 fontos ágyú zömökségét. Az elõtérben a rács mellett sorakoznak az ágyúgolyók. A rács sarkánál megy le a horgonykötél az orlop fedélzeti tárolóba. Ez a kötél a valóságban kb. 30 cm ámérõjû! Bekukkantva az egyik ágyúablakon, most még jól látható minden belsõ tárgy, hiszen nincs még meg a fölötte lévõ fedélzet. Késõbb jóval kevesebb fény lesz, mert csak az ágyúablakokon jut be valami kintrõl, meg majd a 16-20 hajólámpa fog pislákolni. [2010.01.31] {mospagebreak title=4. rész} Következõ szint: középsõ ágyúfedélzet építése Nem álltam le, de idõ kellett az építéshez. A középsõ ágyúfedélzet a Victory-n a változatosság kedvéért ismét csak ágyúkat hordoz, szám szerint 30 db-ot. Ezek a lövegek 24 fontosak. Áttértem az alumínium alapanyagra, de ember legyen a talpán, aki megmondja a fekete csõrõl, hogy mibõl készült. A lafetta egyenlõre még nyers, itt egyenlõre csak a méretek a lényegesek. Egyébként zárójelben megjegyzem, hogy a CNC-s kapcsolatom is elnagyolta a csövek végét - a tulipán részt. Az enyhén kúpos csövet ráhúzott plusz mûanyag csõvel rendes tokmányba is be tudtam fogni, és mivel alumíniumból készült, faesztergályos megoldással is tudtam esztergálni az alumíniumot. Az esztergályosok ugyan kinevettek, de esetleg ha valakinek mester darab kell öntõformához ez az infó jól jöhet. A válogatott festett sörétekbõl vannak az ágyúgolyók. A képen látható hátsó részen a tiszti kabinok is láthatók. Az érdekesség az, hogy ezekben a kabinokban nemcsak ágy, meg egyebek voltak, hanem egy-egy ágyú is. Harc esetén a válaszfalakat fölhúzták a fedélzeti gerendákhoz, minden mást eltüntettek, így az ágyúknak elég hely jutott. Ennél a résznél megint csak kompromisszumot kötök: ezek az ágyúk bent lesznek a hajóban, de parkolnak a fal mellett. Indokolnám ezt azzal, hogy elég mutatós ez a tat rész, és hátha nem kell valamennyi ágyú az ellenség elriasztásához.. Ezen a képen jól látható, hogy a csörlõ milyen részekbõl tevõdik össze. Itt már csak egy körbecsiszolás van hátra, és lehet festeni az árut. A Victory-n a hátulsó csörlõ piros-fekete színû volt, míg az elülsõ natúr fa biztos így könnyebb volt megkülönböztetni. A képen látható a hajó konyhájának legfontosabb tartozéka: a tûzhely. Igen robosztus darab, igaziban kb. 1,5m x 1,5m helyet foglal. Érdekessége, hogy a kéménye felõli oldalon nyitott tûztérnél grillezni is lehet, de a grill-nyársat forgatva egy láncos áttétellel a kéményben lévõ ventillátort is tudták hajtani. A tûzhely alatt természetesen kõlapok vannak, nehogy a szakács okozzon tüzet fõzés közben. Másik érdekesség: a kipufogó-szerû toldat nem más, mint vízlepárló vagyis a konyha fõzés közben képes volt ivóvizet készíteni! A konyha egyébként az elõárboc mögött kapott helyet, a hajó középvonalában.
A hasábos részek fából, az összetartó vasalások, a lábak kartonpapírból vannak. A csavarfejek gombostûbõl, a fülek és a grill- tengely drótból készültek. Itt a grill felõli oldalon hátrafelé lesz még egy kis konyha fülke, de teljesen a tûzhely mögött, ahol serénykedhettek a szakácsok. 850 embert etetni azért nem kis teljesítmény lehetett Konyha a helyén, elsõ csörlõ a helyén, némi muníció is van a rácsok mentén. Most változtattam az építési sorrenden: elõször beépítek egy fedélzet-tartó gerendát, majd legyártom az ezt tartó könyököket így pontosabb lesz a könyök kialakítása, és kevesebbet kell utólag csiszolni. Az ágyúkat így is aránylag könnyen be lehet majd építeni. Ami nehezebb lesz, az az oldalfalak és a könyökök meg a gerendák fehérre festése. Azt hiszem, kell csinálnom egy hajlított végû ecsetet, meg szükség lesz egy kis tükörre is. Kissé hátrébb, ez már a fõárboc környezete. Itt kötélbakok vannak, az egyik két szintes, a másik három szintes azaz már a fölsõ fedélzeten (kívül) végzõdik. A majdani kötelek rögzítésére használt rudakat fogpiszkálóból esztergáltam, de nem esztergával, hanem inkább a nagy fordulatú barkács gépben (Dremmel) reszelõ segítségével alakítottam ki õket. A képen a tat-rész látható (wardroom). Belülrõl a tiszti kabinok ajtaja, ablaka látszik. Sajnos a finom por mindent jótékonyan betakar, de most nem zavar, mert két megoldásom is van az eltávolítására: van egy erre alkalmas porszívóm kb. 1cm-es gumi szívócsõvel, ezzel majdnem mindenhova elérek. A másik megoldás az ellenkezõ mûvelet: kompresszor - sûrített levegõvel, ez messzebb is hatásos, de biztos hogy mindent jól leragasztottam?? A sûrített levegõ majd megmutatja. Ezek itt a az általam utókezelt 24 fontos ágyúcsövek. Egy rövid furatba hátulra kis drótot ragasztottam, majd másnap a drótból maghajlítottam a kötélszemet a visszafutást gátló vastag kötél számára (a sorban jobbról az ötödik). Ha mind elkészült, mennek a festésre.. A hajó terveit nézegetve megakadt a szemem a fõárboc legnagyobb vitorlarúdján. Szép, összetett szerkezet, valóságban több mint 30 méter hosszú! Kedvem támadt esztergálni Három napnyi ácsolás után az itt látható végeredmény született. Az igazi vitorlarúd két félbõl van, melyeket a középsõ vastagabb 8 szögletû részen látható vasalások fognak össze. Nálam a vasalások kartonból, ill. réz-drótból vannak a fekete festés után már szépen mutatnak összeépítve. Ha a vitorlarúd kész, valahogy föl is kellene illeszteni az árbócra ezért elkészítettem az elsõ tartókötelét. Ez tulajdonképpen egy fix hurok, az árbóc-fejen átvetve. [2010.05.07] {mospagebreak title=5. rész}
Középsõ ágyúfedélzet 28 darab 24 fontos ágyú. Ez már elég rutinosan megy: -lafetták legyártása sablonok segítségével -kerekek esztergálása -festés, összeállítás -blokkok elkészítése -ágyúk végsõ elhelyezése -kötelek, csigasorok beépítése Az elõzõ ágyúfedélzethez képest úgy érzem, fele annyi idõ alatt elkészültem ezzel a résszel. Egy kis mutatós fejlesztés: az ágyúk kerekeit 6-6 szög vagy csavar tartja össze. Ezt még a kerék festése elõtt 6 tûszúrással lehet imitálni. Mivel a kerekek natúr színûek, a festéshez használt pác a kicsi lyukakba gyûlik, ahol sötét pöttyök formájában szárad, ezáltal olyan hatást ad, mintha szögek lennének körben a keréken. Ismét egy kis kitérõ következik: horgony-öntés. A mester darabot fából készítettem el. Mivel mûgyantákkal korábban is dolgoztam, ezért a gyantás öntõforma elõállítását céloztam meg. T-SILOX nevezetû hófehér szilikonos anyagot használtam ez némileg rugalmas, könnyen leválasztható, és akár ólom vagy ón öntésére is alkalmas formát ad. Utólag könnyû a levegõzõ és beöntõ nyílásokat belevágni. A horgony anyaga: két komponensû mûgyanta FM20 T16 páros. Összekeverve kb. méz állagú, úgyhogy elég lassan tölti meg a formát. Egy-két órán keresztül még folyékony, ezért a maradék levegõ kis buborékok formájában kijön belõle. Kikeményedés 1 nap - ráérek.
Mivel az öntõforma nagyon jól sikerült, ezért a kész darabokon csak minimális igazítani való van. Ez megint nem ágyúfedélzet. Ezt a képet Hajós Joe-nak ajánlom, ugyanis az Õ tanácsára (és segítségével) nekiláttam a hajófenék rézzel való beborításának. Igazából már a jobb oldal kész, majd a galériába teszek föl két fotót. Az eredmény szerintem igazán dögös lett. Az íveket, hajlatokat jobban kiemeli. Most arra várok, hogy öregedjen (oxidálódjon). A ragasztástól kicsit féltem, de találtam egy ragasztót, ami minden elképzelésemet felülmúlta. A neve igen bonyolult: építési ragasztó. Víz bázisú, úgyhogy kívül nedves ruhával letörölhetõ a mû. Idõ közben elkészültem a rezezéssel mindkét oldalon. Most még roppant fényes, de majd alakul. Addig úgysem lakkozom le, amíg nem patinásodik.
Némi külsõ munkálat: ágyúnyílások fedeleinek az elkészítése. Most éppen száradnak. A hátulsó négy majdnem megtréfált, ugyanis a szabály szerint a fedelek pontosan illeszkednek a külsõ kontúrokhoz, dörzslécekhez, én pedig legyártottam õket simára. Nosza csináljunk négy illeszkedõt a maradék jó lesz a hajó bal oldalára. Hajomakett.hu - Vitorlás, hajó, makett
Mivel a hajó belsõt is szeretném megmutatni, ezért számos fölszerelési tárgyat el kell készítenem. Ezek nagy többsége az ágyúk tartozéka: töltõ, tisztító, kaparó és egyéb eszközök.. A szerszámok nyele a szokásos módon elvékonyított fogpiszkálóból készült. Megfigyelhetõ, hogy nem egyen színre pácoltam õket. Úgy gondoltam, van újabb és régebbi, tisztább és koszosabb, ettõl kicsit életszerûbb lesz a hajóbelsõ. Hasonlót követtem el az ágyúk kerekeivel is, meg a csigákkal. is. Lesznek még lõpor, és homok tárolók, valamint vizes vödrök és tûzoltó vödrök is. Ezek az ágyúk mögött, illetve fölöttük lesznek elhelyezve. Pár belsõ oszlopot is le kellene még gyártanom, ami a következõ fedélzet gerendáit tartja itt most egy kis szünet következett ugyanis nekiláttam a hobby CNC esztergámnak, aminek a segítségével majd elõállíthatom az összes forgástest jellegû tárgyat, ami a fedélzetre szükséges. Kb. 2 hét alatt elkészült a mû (az eredmény a Hobby CNC cikkben olvasható). A tesztek olyan jól sikerültek, hogy 2 nap alatt az összes hiányzó oszlop, vödör, és egyéb dolog leesztergálódott minimális közremûködéssel. Annyira ment az esztergálás, hogy most már csak a kiadagolt lõport tároló piros dobozokat kell megcsinálnom.. Az oszlopok, vödrök és egyebek már a helyükre kerültek. A lenti nagy képen pedig már a középsõ ágyúfedélzet nyílásainak fedelei is föl vannak szerelve igaz egyenlõre csak kívülrõl. A sok kilógó kötél még belül is eldolgozásra vár. Azt hiszem, elõbb ugyanezt megcsinálom a bal oldalon is, aztán jönnek a belsõ munkálatok.. Gyarapodnak az ágyúk ez a hajó egyre veszélyesebb!!!
Más sorrendet követtem: a fönti köteleket belül eldolgoztam, így közben a jobb oldal belsõ része is elkészült. A lövegek fölött m bent vannak a megfelelõ ágyú-szerszámok. Hamarosan készíthetek a középsõ ágyúfedélzetrõl belsõ képeket. Íme a belsõ képek a középsõ ágyúfedélzetrõl.. Ezek sajnos usb-kamerás képek, de azért remélem, hogy elég mutatósak. Ez itt az orrárboc bekötési pontja. Közvetlenül mögötte áll az elõárboc. Hajomakett.hu - Vitorlás, hajó, makett
Az elõárboc mögött található a hajó konyhája. A konyha után egy lépcsõfeljáró, majd az elsõ csörlõ következik. A következõ képet meghagytam eredetiben, mert jól érzékelhetõ rajta az ágyúfedélzet lényege: utca hosszban ágyúk sorakoznak, közvetlenül mögöttük aránylag nagy szabad tér, ezután sorban a muníció, meg a vizes és homokos dézsák sorakoznak. Az egyéb dolgok, mint például a rácsok, a csörlõk, a lépcsõk, és egyéb fölszerelési tárgyak mind a hajó középvonalában kaptak helyet. Hajomakett.hu - Vitorlás, hajó, makett
Ez pedig már a hajótat. A wardroom látható a képen. Jó néhány tiszti kabin van körben. Az ablak elõtt látható emelvény szerû valami a kormány lapát csúcsát burkolja. [2010.08.18.] {mospagebreak title=6. rész} Hol is tartottam? Megvan! Középsõ ágyúfedélzet már majdnem kész Kell még néhány ágyú tartozék, jöhet a világítás, egy utolsó festés és be lehet burkolni a következõ fedélzet deszkáival. Már rég elkészült volna, ha nem másnak állok neki Hajomakett.hu - Vitorlás, hajó, makett
Elkészítettem mindhárom terebet.ez itt a legnagyobb: a fõárboc -tereb. A rajzokból ítélve elég összetett szerkezet. Valóságban is elég jelentõs darab szélessége a fõborda szélesség fele, azaz kb. 7.5 méter! Mivel a tartó gerendáim már a végleges helyükön voltak, az építést már ezek figyelembe-vételével kellett megoldanom. Körbeépítettem a lyukat.. A tereb padlózata érdekes mintát ad: elöl és hátul keresztbe futnak a lécek, oldalt pedig elõre. Ezt az eredeti kialakításban lépcsõs, átlapolt deszkázással oldották meg. Egyszerûbbnek találtam, ha kissé vékonyabb lécekbõl két rétegben állítom össze a végsõ látvány ugyanolyan. A tereb egyik fontos rendeltetése a további oldalkötelek terpesztése (innen a tereb szó) és tartása. A széleken látható 6-6 lyuk szolgál majd ezek rögzítésére. Az íves perem kialakításához muszáj volt rendes hajlítást csinálni benedvesítettem a lécet, majd egy forrasztópáka oldalán hajlítgattam bele a kívánt ívet. A majdnem sugár irányban futó sok kis léc mind merevítõ kívül valameddig nem változik a magasságuk, késõbb befelé haladva csökken. Ezt ha tisztességesen tudjuk kialakítani, akkor igazán szép és mutatós az eredmény.. Végezetül egy hátulsó korlát készült, hiszen ha jól saccolom, a tereb a 3. vagy 4. emelet magasságában terpeszkedik. Az egész szerkezet fekete színû, egyedül a korlát natúr fa. A korlátra majd egy hálót kell felkötni, hogy jobban védjen a véletlen leesés ellen. A fõárboc tereben a Victory esetében hátul a korláton lesz még egy lámpa, jelezve hogy az admirális hajója. Hogy fog az világítani még nem tudom, de azon leszek hogy világítson.. Kedvem támadt a vitorlarudak elkészítéséhez Összességében ez nem volt túl nehéz feladat. A fõ és elõ árboc megfelelõ keresztrúdjai hasonlítanak egymáshoz, ezért nem volt érdemes félúton abbahagyni a gyártást. Ha már ezek elkészültek, nem hagyhattam ki a hátsó árboc pár keresztrúdját, meg a bumm és gaff rudakat sem.
A képen jól megfigyelhetõ a tekintélyes merevítés a nagyobb keresztrudak kb. középsõ harmadában, amit eredetiben vasalás tart össze (nálam karton csíkok). Idõközben rájöttem: mivel minden keresztrúd elég sok további alkatrészt hordoz (lábaló kötelek tartóit, blokkokat szép számmal) célszerû lesz elõre mindet legyártani és fölszerelni addig, amíg a vitorlarudak kézbe foghatók. Természetesen beleértve ebbe a tevékenységbe a majdani vitorlákat is.. Következõ nagy feladat: az irodalom és a fotók átnézése, ugyanis ki kell derítenem, hogy melyik rúdon milyen fajta és milyen méretû csiga (blokk) van mellesleg akkor már azt is tudnom kellene, hogy az illetõ blokk mi célt szolgál, és hogy a kötele honnan-hová tart. Ezzel el leszek egy ideig. Azt hiszem, gyártok valami adatbázist erre a célra. Azért a blokkokból az elsõ darabok (a legnagyobbak) már megvannak. Ekkorában sikerült még a tárcsákat is kialakítanom. Lassan egyre több feladat lesz, ami a kötelekhez, a kötélzet kialakításához kapcsolódik. Kettõvel kapásból találkoztam: 1. A nagyobb igénybevételû, de tartósan beépített köteleket védelmi céllal bepólyálták, majd egy vékony kötéllel bebandázsolták. Mivel a pólyázás belül van, nem látszik arról letettem. A bandázsolás viszont annál inkább látványos eleme a kötélzetnek, ezért hamarjában építettem egy bandázsoló ketyerét. Nem gyors, de mûködik majd esetleg tovább fejlesztem egy automata elõtolás rendszerrel. A barkács rovatban a bandázsoló készülékrõl többet is meg lehet tudni.. 2. Vasból készült kötél szemek ebbõl is elég sok kell. A fönti képen láthatóan ezek még fából vannak, de már megvan a jobb tippem: gondoltam a cipészek, vagy akik bõrökkel foglalkoznak, használnak csõszegecset. Hát éppenséggel használnak, de nem ilyen kis méretben, úgyhogy itt nem jártam szerencsével. Következõ ötlet: vékony falú kis átmérõjû csõ (mondjuk rézbõl). Megfelelõ darabolás után két kúpos pofával tölcsér szerûen tágítható lenne, és máris kész a kötél szem. Villamos szaküzletben érvég hüvely néven lehet találni ilyen kis csövecskéket. Esztergában forgatva akár késsel is vágható, a tölcséresítéshez kellene valami kis precíz célszerszám Sok makett építõ végsõ dilemmája: legyen-e vitorla a hajón, vagy ne legyen. Nem könnyû megcsinálni, mert kis lépték esetén a vékony vászon is esetleg durvának hat. Nem lóg rendesen, csúnya, merev a varrás nem vitorlához, inkább valami fóliához hasonlít. Arról nem is beszélve, hogy ismét egy új szakma kerül elõ: a varrás. Én vitorla párti vagyok, fõképpen mert gyönyörûek ezek a hajók az óriási vitorla felülettel, és mert ugye vitorlást építünk.
Néhány dolgot a vitorlázat eltakar, de ugyanakkor néhány más dolgot megmutat (magát a hajó motorját). A látvány érdekében persze lehet variálni is a vitorlázatot : egyik kibontva, másik bevonva és mindjárt látszik a fedélzet.. Könnyen beszélek: 1:50-es léptékben ezt valóban elég szépen meg lehet csinálni. Bátorítani szeretném a tisztelt publikumot, hogy 1:100-ig van remény lásd a galériában a kis Victory-t. Varrógép akad itthon szerencsére és vitorla anyagom is volt már jó pár éve. A fõárboc két legnagyobb vitorláját készítettem el. Szép nagyok, kb. 50 cm szélesek. A kialakítás menete a következõ: szabásminta elkészítése a hajó már meglévõ méretei alapján, vagyis elõvettem a megfelelõ vitorla rudakat, megnéztem hogy passzol hozzá a vitorla szélességben. A magassági mérethez az árbochoz illesztett vitorlarudat vettem alapul (itt bele kell kalkulálni a keresztrudakat tartó blokkokat is), majd a mért maradék érték lett a vászon magassága. A vásznat körben be kell szegni, nehogy bomlani kezdjen természetesen a szegés szélességét a szabásmintához hozzá kell körben rajzolni. Az üzembiztos szegéshez kétszer hajtjuk be az anyag szélét, és ezt varrjuk meg ez alul-fölül nem is egyszerû, mivel itt a lehetõ legkeskenyebb szegést kell kialakítani. Módszerem a következõ: az elsõ behajtás még úgy-ahogy megáll, a második már nem fog.. Segítségül 3-5 cm-enként haladva egyszerû szigetelõszalaggal le lehet ragasztani (az sem baj, ha közben a széle az asztalhoz is odaragadt). A szig.szalag jótékonyan összefogja, csak a varrás közben kell az éppen következõ pár centirõl lehúzni. A két oldal könnyebb, mert itt erõsítõ csíkok vannak, ezért egy ilyen csík jóval szélesebb. A szigetelõ szalag használata itt is javasolt. Mivel az igazi vitorla sok csíkból van összeállítva, ezeket szimpla végigvarrással lehet imitálni. Nem kell megijedni a varrás így vagy úgy, de valamerre elhúzza az anyagot ez késõbb valamennyit magától is simul, mert még úgyis sokat babráljuk a vásznat. Én még szeretném kicsit szürkéssé, fakóvá tenni valami halvány festéssel de csak ha mindegyik kész lesz. A végsõ megoldás a vasalás, esetleg óvatos gõzölés.. A vitorla további erõsítését szolgálja a körben rávarrt kötél. Ebbõl alakítottak ki megfelelõ helyeken szemeket a további szerelvények (blokkok, kötelek) csatlakoztatására. A kötél fölvarrásához csak tû, cérna és türelem kell, no meg fény. Teljesítményem kb. 5 óra/méter, de bele lehet jönni.. itt visszaüt az 1:50-es lépték, mert kétszer annyit kell varrni mint 1:100-ban. A rendezetlenül lógó szálacskák a fogásoló kötelek, ezekkel lehet a vitorlák hatásos felületét nagy szélben csökkenteni egyszerûen felkötik a rúdhoz a vásznat. Majd a festés és vasalás után vágom õket méretre, addig sem szöszölõdnek.
[2011.01.10.] {mospagebreak title=7. rész} Szép lassan, de haladok fölfelé. A felsõ ágyúfedélzet építése van soron.. Érdekessége, hogy a fõárboc elõtti részen nyitott, valamint ennek belsõ oldalfalai ugyanolyan okker színûek, mint a hajó oldala. A képen látható keresztgerendák a nyitott résznél feketék.. Ezen a fedélzeten hosszú csövû 12 fontos ágyúk lesznek hamarosan. Ezeknek kissé más a lafettája, mint a korábbi nagyobb lövegeknek, és szemlátomást alacsonyabbak is. Egyenlõre csak egy mintadarabom van a szóban forgó ágyúkból, ez a lafetták elkészítéséhez most éppen elég. Ezen a fedélzeten található az admirális kabinja. Egyenlõre ebbõl az ablakok környéke és az oldalfalak díszítései készültek el. Az ablakoknál két fajta fából, intarziához hasonló technikával oldottam meg a berakásokat, majd csiszolás után kivételesen több réteg fényes lakkal emeltem ki a kétféle faanyag különbözõ színét. A minták egy részét a saját helyén állítottam össze, a legalsó sort (ami egy kiugró padozat) pedig külön készítettem el, és utólag került a helyére. Terveim szerint be is bútorozom majd.. Idõközben elkezdtem a hajó külsejét egy kicsit fölturbózni finomabb átcsiszolással, kis egyenetlenségek eltüntetésével, újabb részletek kifaragásával, és precízebb immár végleges festéssel. Csiszolgatás közben két érdekes részletet kellett megoldanom.. A Victory alsó lövegállásainak az ajtaján van egy-egy kis kémlelõnyílás. Gondolom az esetleges hullámzás végett az ajtókat így elég volt közvetlenül a lövés elõtt felhúzni. Villamos ember lévén 0,5-ös forrasztóónból készítettem el a kémlelõk vasalatát. Ovális formában egy lapos fogó segítségével meglapítottam az ónt. Elõzõleg a fogó egyik belsõ pofájába vékony hornyot reszeltem ez lett a zsanér helye.. Késõbb készítettem néhány ajtót nyitott kémlelõnyílással is az ón zsanér ezt is megtartja.
A másik érdekes rész: a hajó mindkét oldalán található oldalbejárat. Ezek igen díszes faragványok, kívül-belül dombormûvekkel és aranyozással. Az íves féltetõt tartó konzolokat a fotók alapján aránylag könnyen ki tudtam alakítani, de ezután jött csak a neheze: hogyan lesz ezeken dombormû? Faragás kizárva, ahhoz nekem túl kicsi más módszer kell! Ragasszuk föl a dombormûvet! Többféle dolgot kipróbáltam most csak a végeredményrõl számolok be. A dombormû fonalból készült. Lehet hajlítani, fához jól ragasztható faragasztóval, gyorsan lehet vele dolgozni. Fölrajzoltam a mintát, majd tûvel fölvittem pár csepp ragasztót és rányomtam a fonalat. Aztán megint pár csepp ragasztó, és így tovább. Ha egy pici levél szerû alakzatot akartam, fölvágtam a fölragasztott fonal egy elemi szálát és beigazítottam a kívánt helyre. Legvégül vékonyan bekentem a már fölragasztott fonalat is ragasztóval. Mikor mindez elkészült, matt fekete festés következett, majd végezetül az aranyozás. Az aranyozás festéséhez egy mottó: midig van vékonyabb ecset!! Lássuk az eredményt: A bejárat fölötti korona és egyéb ágas-bogas minta fa és karton hibrid. A festés jól álcázza a különbözõ anyagokat. Az íves féltetõ bából készült kifesteni nehezebb volt, mint kifaragni.. Mivel ez a bejárat a hajó bal oldalán készült el, még adós vagyok a jobb oldallal. Egyenlõre a konzolokat fölmásoltam egy alkalmas faanyagra, így a méretük és az alakjuk már adott, a többi meg már megy.. Megint egy kicsit elõre dolgoztam : ha már ágyú legyen kövér (legyen a legnagyobb). Sokadik tervmódosítás
után sikerült végre megfelelõen arányos 68 fontos Carronade csövet esztergálnom keményfából. A nem esztergálható kiegészítéseket szintén fából ragasztottam a csõhöz (gyújtólyuk, célzó, az ék csúszó felülete, plusz a nagy zsanér, amin billenthetõ a csõ). Matt fekete festés kétszer, és már csak a súlyáról lehet gyanítani, hogy nem fémbõl készült. Kielégítõnek találom a keményfa megoldást, mert a festés után is megmaradt egy nagyon kevés formai egyenetlenség ami talán egy öntvény ágyúcsõhöz jobban hasonlatossá teszi. A löveg érdekessége, hogy a hátrasiklást a lövegtalp lehetõvé teszi. Egyébként a fekete talp rész mereven rögzítve van a fedélzethez, a löveg ezen csak elfordítható. A fordítás végett hátul alul két kisméretû kerék lett fölszerelve segítségükkel lehet az ágyú végét jobbra-balra elforgatni. A mozgatására szolgáló kötélzetrõl egyenlõre nincs infóm majd keresek, vagy kitalálom. No itt az elsõ darab a harmincból 12 fontos hosszú csövû. CNC-s segítséggel elkészült az összes, sõt a fedélzeten lévõ rövidebb 12 fontos csövek is megvannak. Megpróbáltam ezt az ágyút a valóságnak legmegfelelõbben összeállítani a tengelyekbe csapszeg is került, egyedül a királyi címer nem jött össze a lövegcsõre. Akkor már csak 29 darabot kell fabrikálni Következõ fejezet: fölszerelési tárgyak elkészítése. Ez egy-két nap alatt megvan, de rá kellett jönnöm, hogy keveset gyártottam, így ismét nekifogok. A nagy többség esztergályos munka, ezután pácolás, majd abroncsozás
következett. Az abroncsok 1mm-es öntapadós matt fekete anyagból vannak ilyet minden dekorációs cég vagy ismerõs tud nekünk produkálni. Ha a már bepácolt peremekre, vagy hornyokba kis feketét kenünk, majd letöröljük, a bent maradó festéktõl élet hûbbek a kis tárgyak.. A homok tartóban vastagon ragasztó, majd fûrészpor van amit befestettem de a struktúrája igen jó. {mospagebreak title=8. rész} Már korábban tettem egy ígéretet, hogy leírom: hogy készült el a Victory oldalán lévõ díszes bejárat.. Addig kellett várnom, míg a második sorra nem került, hogy jó fotókat tudjak készíteni a folyamatról. Itt fönt látható a második kész termék. Mikor az elsõvel azaz a bal oldalival elkészültem, úgy döntöttem, hogy lett annyira jó, hogy kiérdemelje a végleges jelzõt. Ezért még akkoriban félretettem az erre szánt faanyagot, gondosan rárajzolva a két oldal-konzol mintáját. Lombfûrésszel kivágtam, majd reszeléssel, csiszolással finomítottam a konzolokat.
Ezt követõen fölrajzoltam a domború, cirádás minta fõbb tekervényeit. Tû segítségével a vonalakra faragasztót vittem föl, majd ebbe a ragasztóba fokozatosan beleragasztottam egy alkalmas vastagságú hímzõfonalat. Ez körülbelül úgy megy, hogy 5 mm ragasztó fölvitele után jön a fonal, majd ismét ragasztó.. és így tovább. Nem olyan lassú a dolog, amilyennek látszik.. Nekem kb. 30perc/oldal idõ jött ki eredményül. A továbbiakban a mintát lehet ragasztó-cseppekkel finomítani.. Még egy fontos momentum: a fonal ugyebár szõrös, szöszös. Hogy ezt megkössem, az egész elkészült mintát vékonyan bekentem még egy réteg faragasztóval. Száradás után festés matt feketére, mert ez az alapszín. A munkadarab nagyságára lehet következtetni a beleszúrt gombostû méretébõl.. Kétoldalt már kész a fekete mintázat, de ezek a konzolok elöl is díszesek. Szép levélmintázat borítja mindkettõt,
valamint van rajtuk egy-egy tekert díszítõelem is. A levélmintázat nagyját belefaragtam, a tekert valamit kis kartondarabból készítettem el. Mivel itt is matt fekete az alap, ezért újabb festés következett. Közben a konzolok által tartott ívelt féltetõt is kireszeltem puhafából. Ebben a csalás csak a legbelsõ, legvékonyabb lépcsõs díszítés, ez kartonból van. Ennek a tetõnek a színe is matt fekete.. A képen éppen száradnak az alkatrészek. Arany festéshez spray-t használok, csak belefújom egy kisebb mûanyag kupakba és egy kis arany pigmenttel megbolondítom aztán jöhet a 3 szálból álló ecset. Szóval az ecset igen vékony, hogy a vékony vonalakat meg tudjam festeni. Egy megjegyzés a festéshez: jobb az eredmény, ha inkább hûvösebb, esõs, párás, és nem túl meleg idõben festünk, mert az ecsetben lévõ festék sokkal jobban kenhetõ. Melegben gyorsabb a száradás..
Erre a féltetõre is több pöttyöt kellet volna festenem, de a festék egyszerûen nem fogadott szót. A körbe futó arany csík a kartonbetét élére van pingálva.. Azért más fejlemények is történtek a hajón. Külsõ glettelés, finom csiszolás és kétszeri vékony festés. Ezt a festést már véglegesnek szánom. A képen a tat jobb oldala látszik az elsõ festés után. A második réteget majd hûvösebb idõben viszem föl. Egy komplett hajóoldal kb. egy hétvége azaz kétszer fél nap. Közben már a fölsõ ágyúfedélzet kb. 90%-ával elkészültem. Rövidesen fölérek a fölsõ fedélzetre.. {mospagebreak title=9. rész} Idõközben volt egy hagyományosan nagyszerûen sikerült hajós találkozó Hajós Joe-nál. Ezúton is szeretném megköszönni a vendéglátást és magát az alkalmat. Ezek a találkozók mindig nagyon ösztönzõleg hatnak szerintem mindenkire belõlem is kihozott ezt-azt. Lássuk csak mi is készült A felsõ ágyúfedélzet kb. 70%-ával már megvagyok. A képen látható rész fölülrõl nyitott (ahol a gerendák feketék). Igyekeztem ide sok használati tárgyat, eszközt készíteni, mert az életszerûbbé teszi a makettet. Vannak itt vizes dézsák, homokos vödrök, lõporos ládák és egyéb idevágó használati eszközök