Vízburok
A Föld felületének 71%-át víz borítja, ennek kb. 2,5%-a édesvíz, a többi sós víz, melyek a tengerekben, illetve óceánokban helyezkednek el. Az édesvízkészlet gleccserek és állandó hótakaró formájában található részét nem számítva az édesvíz 98%-a felszín alatti víz.
A Föld vízkészletének megoszlása
A víz Földünkön különböző halmazállapotú lehet. A napsugárzás mozgatóerejének és a gravitációnak köszönhetően Állandó körforgásban van. Ezalatt helyét és halmazállapotát is változtatja.
A napsugárzás hatására felmelegedő vízfelszínek párolognak. Rengeteg vizet párologtat el a növényzet is. A légkörbe kerülő víz vízgőz formájában van jelen. A levegő feláramlása és lehűlése miatt a vízgőz egy része kicsapódik és felhők képződnek. A felhőkből csapadék hull, a világtengerre és a kontinensekre egyaránt.
A szárazföldekre kerülő csapadékvizet nagyrészt felszíni vízfolyások szállítják vissza a tengerbe (lefolyás), de egy része újra elpárolog. A kőzetekben kémiailag kötött víz gyakorlatilag nem vesz részt a víz körforgásában. Csak akkor szabadul meg a kőzetek fogságából, ha azok elmállanak, illetve a köpenybe süllyedve kiizzadják magukból.
A földi víz eredetét két elmélet magyarázza: Az első szerint a víz a kezdeti ősbolygót adó szilárd anyagokból származik. Ezekből az anyagokból a víz kipárolgott, majd később vulkánkitörések gázaival együtt távozott. A keletkező bolygó nehézségi ereje a vízgőzt vagy legalábbis annak egy részét megtartotta, amely a hőmérséklet csökkenése következtében cseppfolyósodott.
A másik elképzelés szerint a Naprendszer külső részein előforduló hő- mérsékleten a víz, pontosabban a jég előfordulása sokkal valószínűbb. Ebből a térségből származnak az üstökösök, amelyek, a feltételezések szerint, vizet szállítottak a születő bolygóra.
Földünk felszínének 71%-át óceánok, tengerek borítják. Összes felületük 361 millió km 2. Közös nevük világtenger.
Az óceánok nagy kiterjedésű és mélységű, önálló medencével rendelkező víztömegek. Sótartalmuk alig változik, bennük önálló áramlásrendszerek alakultak ki. Földünk óceánjai: a Csendes-, az Atlanti- és az Indiai-óceán.
A tengerek a szárazföldekhez szorosabban kapcsolódó óceánrészek. Lehetnek peremtengerek, melyeknek általában nincs önálló medencéjük, nyitottak, sokszor szigetsorok választják el az óceántól (pl. Északi-tenger, Watttenger, Dél-kínai-tenger stb.).
A beltengerek zártak, önálló medencével rendelkeznek, óceáni kijáratuk keskeny (pl. Földközi-tenger, Fekete-tenger, Balti-tenger).
A TENGERVÍZ FIZIKAI ÉS KÉMIAI TULAJDONSÁGAI SÓTARTALOM HŐMÉRSÉKLET SZÍN ÁTLÁTSZÓSÁG
A tengervíz híg sós oldat. Sóinak 78%-a konyhasó. Átlagosan minden liter tengervízben 35 g só van feloldva. Azt mondjuk, hogy átlagos sótartalma 35. A sókoncentráció területenként változó. Függ: hogy milyen a párolgás mértéke, mennyi csapadék hull, mennyi folyóvíz ömlik a tengerbe az adott térségben.
Legnagyobb a sótartalom a térítők mentén, ahol a leszálló légmozgás miatt kevés a csapadék, nagyméretű a párolgás, és alig vannak vízfolyások.
A sótartalom az északi szélesség 60 o környékén a legkisebb, ahol bőséges a csapadék, alacsony a levegő hőmérséklete, tehát kisebb a párolgás, a szárazföldekről pedig bővizű folyók jutnak az óceánba. Az Egyenlítő vidékén a bő csapadék miatt az óceán felszíni sótartalma az átlag körüli értékű.
A peremtengerek vize szoros kapcsolatban van az óceánokkal, így sótartalmuk is hasonló. Beltengerek esetében ha azok száraz trópusi vagy szubtrópusi területeken fekszenek a sókoncentráció magas. Meleg beltengerek esetében pl. a Vöröstengerben 41, a Perzsa-öbölben 40, a Földközi-tengerben 39.
Hideg beltengerek esetében a sótartalom sokkal alacsonyabb az átlagosnál pl. a Balti-tengerben 10, a Finn-öbölben 1. A felszínen mért sótartalom kb. 500 m mélységig jellemző.
A TENGERVÍZ HŐMÉRSÉKLETE: A tengerek vizét a napsugarak melegítik fel, de a víz lassabban és kevésbé melegszik (illetve hűl), mint a szárazföld. A tengervíz 1 o C-os hőmérsékletemelkedéséhez 2-3-szor több hőenergia szükséges, mint a szárazföldéhez, mert nagyobb a fajhője.
A nyáron felvett hőt a víz raktározza, télen lassan leadja, s így módosítja környezete éghajlatát. A tengervíz felszíni rétegeinek felmelegedését a sótartalom, a tengeráramlások és a beömlő folyók vizének hőmérséklete is befolyásolja. A tengervíz jelentős sótartalma miatt nem 0 o C-on, hanem 2 o C-on fagy be.
SZÍN: A tengervíz színét több tényező alakítja ki: elnyelt és el nem nyelt fénysugarak, szervetlen- és szervesanyag-tartalom, szennyezettség illetve tisztaság (átlátszóság).
Az olyan tengervíz, amelyben nincsenek lebegő részecskék (optikailag üres) kék. A tengervíz színének meghatározásában fontos szerephez jutnak a vízben szabadon lebegő plankton szervezetek és szervetlen anyagok is.
ÁTLÁTSZÓSÁG: A tengervíz átlátszóságának fokát az a mélység adja meg, amelyben egy 30 cm átmérőjű, fehérre festett fémkorong (Secchi-féle korong) megszűnik láthatónak lenni.
Az átlátszóság a szubtrópusi övtől a pólusok felé haladva csökken, tekintettel a hideg tenger nagyobb tömegű ill. sűrűségű planktonállományára.
A Vörös tenger nevét a benne nagy számban tenyésző vörös fonalalgától kapta. A tenger vize tulajdonképpen kékeszöld színű, de a korallok és vízibolhák szintén színezik a vizet. A Sárga-tenger vizét a belső-ázsiai pusztákról érkező és rengeteg löszanyagot szállító Huangho (Sárga folyó) erősen szennyezi, ennek folytán a víz színe sárgászöldre változik.