A Pannon-tenger TAKÁCS VIKTÓRIA BIOLÓGUS MSC I. 2014. ÁPRILIS 10.
Története Ősi tenger volt a mai Kárpát-medence területén a miocén és pliocén alatt A Bécsi-medencétől a mai Szerbia déli részéig terjedt A Pannon-tenger eredetileg a Paratethys részét képezte ősi, viszonylag sekély tenger az Alpoktól északra; 34 millió évvel ezelőtt vált külön a Tethys-óceán medencéjétől
Története A világtengerekkel való kapcsolat átmenetileg megszűnt az oligocénben, majd a kora miocénben A csökkenő sótartalmú, sekélytengeri körülmények között homokkő és durva mészkő rakódott le -> bányászat Sóskúton A szarmata elején a nyílt tengeri kapcsolat az Al-Duna környékére korlátozódott, majd 12 millió évvel ezelőtt teljesen megszűnt Pannon-tó kialakulása Elzáródás okai: tengerszintesés, tektonikai tényezők
A Pannon-tó Eleinte viszonylag sekély, nagy szigetek emelkednek ki belőle ÉK-i peremén már megjelentek a tavat feltöltő deltarendszerek, melyek fontos szerepet játszottak az üledék felhalmozásában 6 millió éven át létezett, üledéke: pannon üledék A beömlő folyók miatt folyamatosan édessé vált a víz Kisebb tavakból álló tóvidékké vált; utolsó maradványai a pleisztocénben tűntek el 600 000 éve térszín emelkedése és folyók feltöltése miatt A feltöltődés addig tartott, míg a mai Vaskapu-szoroson át lefolyást nem talált a víz
A Pannon-tó faunája
A Pannon-tó faunája A víz kezdetben csökkent sótartalmú volt, később édessé vált -> az élővilága emiatt átalakult, fokozatosan endemikus jellegűvé vált A Pannon-tavi üledékekből előkerült faunaelemek őseinek tekinthető normál sósvízi formák a Paratethys badeni üledékeiben (pl. Bécsi-medence, Várpalota, Szob) megtalálhatók Adaptációjuk a megváltozott környezeti feltételekhez sikeres volt mind a szarmata, mind a pannóniai folyamán
Balatoni kecskeköröm A Congeria ungula caprae nevű kagyló lekoptatott maradványainak népies elnevezése A pleisztocén alatt a Balaton vízállása magasabb volt a mainál -> a hullámok kimosták a kagyló héját a rétegekből A hullámok koptatták jellegzetes alakúra, a kagyló eredeti héja nagyobb méretű volt Fő előfordulási helye: Tihanyi-félsziget Legenda: a Tókirály megátkozta a gőgös királylány aranyszőrű kecskéit (hívó hangja tihanyi visszhang legendája)
Úri főkötő vagy menyasszonyfőkötő A Cardium apertum nevű kagyló maradványa A két világháború között gyűjtötték a tihanyi gyerekek
Csigaparlament Az 1920-ban született Miskei Ilona 1975-től kezdve 14 év alatt 4,5 millió pannon-tengeri csiga maradványaiból készítette
A Pannon-tenger halfaunája Halmaradványai szórványosnak mondhatók, a kedvezőtlen megőrződési körülmények következtében halcsontvázak ritkán kerülnek elő a Pannon-tó üledékeiből: jelenleg együttesen több mint 250 halmaradvány irodalmi említéséről tudunk Az MTA-MTM-ELTE Paleontológiai Kutatócsoport az otolithok (hallókövek) alapján próbálta rekonstruálni a halfaunát
Otolithok A halak belsőfülében, a labirintus szerv alatt kifejlődő páros képletek Koncentrikusan egymásra épülő kalcium-karbonát és fehérje építi fel A gyűrűkötegek alapján, a fák évgyűrűihez hasonlóan, megállapítható a hal kora Sok előny a paleontológiai vizsgálatokban: fajspecifikusak; nagy tömegben kerülnek elő jó megtartással; számtalan üledékképződési környezetben megtalálhatóak
Otolithok
Otolithok A pannon-tengeri mintában Sciaenidae család példányai voltak uralkodóak (árnyékhalfélék) nagy méretűek Az egyéb Pannon-tavi ősmaradványcsoportoknál megfigyelhető endemizmus okkal feltételezhető a halak esetében is, bár a Sciaenidae fajoknál ezt még nem sikerült kimutatni Más csoportoknál az endemizmus egyértelmű, pl. a Gobiidae (gébfélék) és Gadidae (tőkehalfélék) család esetében A halfauna diverzitás-változásait okozó tényező lehet pl. földrajzi izoláció vagy sótartalom-változás, melyek többször is bekövetkeztek a tó fennállása során
Pontusi tanúrák (Limnomysis benedeni) A hasadtlábú rákok közé tartozik Biogeográfiai reliktumfaj: visszahúzódó áreájú faj maradványaként él valamely, a rokonsági körtől eltérő élőhelyen 6-8 mm hosszú, tengeri garnélarákra emlékeztet Jól adaptálódott az édesvizek alacsony sótartalmához, a mai populációk többsége 5%- nál alacsonyabb sótartalmú vízben él. A lassú áramlású nyugodt vizeket kedveli, gyakran csoportosul a parti vegetációban. Elsősorban fonalas algákkal táplálkozik
Pontusi tanúrák (Limnomysis benedeni) Nem tudjuk pontosan, hogy a jelenlegi dunai elterjedése hogyan alakult ki. Feltehetően a Pannon-tenger brakkvízi vagy nyílt tengeri faunájának visszamaradt tagja. Napjainkban előfordul többek között a Fekete- és a Kaszpi-tenger legtöbb brakkvizében és a beléjük ömlő folyókban. A Duna magyarországi szakaszán 1946-ban találták meg. Az 1950-es években betelepítették a Balatonba, mert azt tapasztalták, hogy a zooplaktonnal táplálkozó fogassüllő ivadékai nem fejlődnek kielégítően hiányzott egy nagyobb méretű zooplankton faj, ami ideális lett volna az ivadékoknak. Ma már szinte minden balatoni halfaj egyik fő táplálékát jelenti.
Tanúhegyek Egy korábbi lepusztult, lekopott terület eredeti magasságát mutatják Ezek a hegyek nem láncolatok, hanem egymagukban álló és egy sajátos rétegződést megőrző úgynevezett szigethegyek, amelyek kiemelkedtek az egykori Pannon-beltengerből A Pannon-tenger legmélyén heves vulkáni tevékenység zajlott. A Balaton-felvidék híres tanúhegyei a Badacsony, a Szent Györgyhegy, a Csobánc, a Gulács, a Tóti-hegy, a Haláp valamint ezektől távolabb északra a síkságból kiemelkedő Somló-hegy, a Kis- Somló és a Ság-hegy e vulkanikus tevékenység során jött létre.
Tanúhegyek Később, a földkéreg mozgásának hatására kialakult töréseken izzó láva ömlött a felszínre, ami hamar megszilárdult, és mint egy páncél úgy fedte be és védte meg az alatta megbúvó szigethegyeket. A helyek bazaltláva páncéljuknak köszönhetően ellenállak szélnek, a jégnek és a mai napig állnak, azaz tanúskodnak az eredeti felszín magasságáról. Ezekből az időkből visszamaradt, letöredezett és a hegylábi lejtőkön szétmorzsolódott vulkáni törmelék ma kiváló minőségű talajt biztosít a lankákon folyó szőlőtermeléshez. Ez az egyik titka a híres badacsonyi szürkebarátnak és az olaszrizlingnek.
Badacsony
Szent György-hegy
Szent György-hegy: bazaltorgonák
Kőtenger A Káli-medencében található, a Pannon-tenger aljzatának maradványa A kövek megőrizték az egykori élőlények (csigák, kagylók) elmeszesedett maradványait, ezek ma is jól láthatók Keletkezése: a vulkanikus utóműködés idején ezen a vidéken hévizes források törtek föl, és a forró víz az itt található fehér homokot kemény kőhalmazzá cementálta, ragasztotta össze. Ezek a kövek az egykori Pannon-tenger homokturzásainak megkeményedett példányai, melyet a későbbi időszakok szele (főként a pliocén korban) látványos, helyenként bizarr formájúra alakított.
Bükkábrányi ősfák 7,2 7,6 millió éves, tizenhat mocsárciprusból álló erdőmaradvány, amelyet 2007 júliusában találtak a Bükkábrány melletti lignitbányában, 60 méteres mélységben A feltevések szerint a mocsárciprusok (Taxodium) a felső miocénben, mintegy 8 7 millió évvel ezelőtt alkothattak erdőt ezen a helyen, a Pannon-tenger északi mocsaras partvidékén Pusztulásukhoz egy hirtelen homokvihar vagy iszaplavina vezethetett, amely mintegy 6 méteres magasságban elborította, így konzerválta a mocsárciprusok törzsének alsó részét, míg a homok- vagy iszapréteg fölé eső részek elpusztultak. A hasonló leletektől eltérően nem szenesedtek el és nem is kövesedtek meg.
Köszönöm a figyelmet!