Javaslatok az állami költségvetés mezõgazdaságra vonatkozó fejezeteihez

3. melléklet Javaslatok az állami költségvetés mezõgazdaságra vonatkozó fejezeteihez Az agrár- és vidékpolitika második (ökoszociális) pillére 1. Bevezetés A mezõgazdaság mindig is több volt, mint egyszerû árutermelõ ágazat. Az élelmiszerek és nyersanyagok elõállításán túl egyéb feladatokat is ellátott, tájat, élõvilágot, talajt, vizet, környezetet is termelt, és munkát, megélhetést, életcélokat adott a vidék embere és közösségei számára. Ez ma sincs másképpen. Néhány évtizedes agráriparosítási, termésmaximalizálási kitérõ után ismét rá kellett jönnünk: a mezõgazdaságnak a termelési feladatok mellett regionálisan eltérõ környezeti és társadalmi, foglalkoztatási feladatokat is magára kell vállalnia. Ez utóbbiak olyan az egész társadalom és a helyi közösségek számára egyaránt fontos ökoszociális szolgáltatások, amelyek helyben keletkeznek, nem importálhatók, és amelyekért a mezõgazdaságot, a gazdálkodót fizetség illeti meg. E feladatok egyidejû megoldására az iparszerû mezõgazdálkodás, a mezõgazdaság feladatai közül egyedül a tömegtermelést magára vállaló és kizárólag a tõkemegtérülést, az egydimenziós, rövid távú gazdasági hatékonyságot szem elõtt tartó gazdálkodási rendszer úgy tûnik nem alkalmas. Erre csak olyan fenntartható mezõgazdasági földhasználati és gazdálkodási rendszerek képesek, amelyek úgy állítanak elõ piacra vihetõ, jó minõségû, egészséges és biztonságos termékeket, hogy közben ökoszociális feladataikat is ellátják. Ezek a felismerések vezettek el a többfunkciós európai agrármodell megfogalmazásához, és a modell elterjesztését szolgáló közös agrár- és vidékpolitika reformjához, támogatási rendszerének kiépítéséhez és közösségi költségvetési forrásainak európai megteremtéséhez. Ennek szellemében és EU-harmonizációs feladataink megoldása sorában született meg a Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Program (NAKP), majd az ennek bevezetésérõl rendelkezõ 2253/1999. (X.7.) számú kormányhatározat. A 2002-es költségvetés az agrártámogatások között 2,2 milliárd Ft-ot különített el e támogatási-kifizetési rendszer kísérleti indítására. Ugyancsak e folyamat részeként született meg a Nemzeti Vidékfejlesztési Terv és ennek hazai hátterét adó 1996. évi XXI.. számú Területfejlesztési és Területrendezési Törvény. A 2001. évi költségvetés e program támogatására 4,5 milliárd Ft-ot különített el, 2002- re 5,5 milliárd Ft-ot, 2003-ra pedig 6,1 milliárd Ft-ot irányzott elõ. Ennek következtében, valamint az EU-Bizottság 2002. január 30-i a csatlakozásra váró országok agrártámogatására vonatkozó pozíciójának bejelentése után az agrár-környezetvédelem és vidékfejlesztés helyzete, megítélése gyökeresen megváltozott. Az nem lehet már csupán egy kötelezõ, utolsó, hatékonyságrontó fejezete a tisztességes agrárpolitikának, nem bokréta a kalapon, hanem az integrált agrár- és vidékfejlesztési politika ökoszociális pillérévé és az EU-források megszerzésének fontos tényezõjévé vált. E programok indításával a mezõgazdasági stratégiaváltás Magyarországon is elkezdõdött. 242 Levegõ Munkacsoport, 2003 2. Az európai háttér Az EU Közös Agrárpolitikájának (CAP 1 ) 1992-es reformja óta zajlik annak agrár- és vidékpolitikává alakítása, vagyis épül a közös agrár- és vidékpolitika másokoltm3.p65 242

dik, a termeléspolitikai pillért kiegészítõ környezeti, társadalmi, regionális, szociális és foglalkoztatási elemekre épülõ vidékpolitikai (ökoszociális) pillére. E feladatok megoldása tehát az európai felfogás szerint ellentétben sok magyar agrárstratéga elképzelésével nem másra (pl. a szociálpolitikára, foglalkoztatáspolitikára, környezetpolitikára, stb.), hanem a mezõgazdaságra és az agrárpolitikára tartozik. Ezek a mezõgazdaságnak olyan termeléssel egyenrangú szolgáltatásai, amelyek helyben keletkezõ, nem importálható közjavak, a társadalom számára nélkülözhetetlenek, így e teljesítményeiért a parasztságot fizetség illeti meg. Ez az új agrárstratégiai rendszer: többfunkciós mezõgazdaságot céloz, amely mindazon minõségi élelmiszertermelési, ökológiai-környezeti valamint regionális, társadalmi funkcióját betölti, melyeket a társadalom elvár tõle; fenntartható mezõgazdálkodást céloz, amely tartósan abban a helyzetben van, hogy e többféle funkcióját egyaránt el tudja látni azáltal, hogy fenntartható termelési módszereket alkalmaz, valamint annak beismerése által, hogy e termelési, gazdálkodási mód környezeti valamint társadalmi, regionális teljesítményeit honorálnunk kell; alkalmazkodó mezõgazdaságot céloz, amely a tájak adottságainak megfelelõ gazdálkodási rendszereket és intenzitási fokot használ a tájra, termõhelyre jellemzõ, minõségi termékek elõállítására; egész területünkre kiterjedõ ( területfedõ ) mezõgazdaságot céloz, amely védett vagy hátrányos helyzetû térségeinkben ugyanúgy jelen van, mint agrártermelési régióinkban, de itt ökoszociális feladatai kerülnek elõtérbe; végezetül versenyképes mezõgazdaságot céloz, amely megállja a helyét a piacokon is; a verseny azonban tisztességes versenyt jelent, vagyis azokat az ökoszociális játékszabályokat, amelyeket az európai mezõgazdaság modellje magába foglal és gyakorlata betart, azokat a WTO 2 keretei között is rögzíteni kell. Elsõdleges törekvése tehát olyan mezõgazdasági gyakorlat kialakítása, amely a természeti erõforrások fenntartható használatán, a természeti értékek, a biodiverzitás megõrzésén, a táj értékeinek megóvásán, valamint jó minõségû, egészséges és biztonságos termékek elõállításán túl az embereknek életcélokat, feladatokat, munkát és megélhetést biztosító gazdálkodási rendszer megteremtésén alapszik. A Közös Agrár- és Vidékpolitika (CARPE 3 ) két lábra állításának zajló folyamata a támogatások oldaláról úgy jelenik meg, hogy csökkennek a termeléshez (kvótákhoz, mennyiségekhez), az elsõ pillérhez kötõdõ támogatások, és az így felszabaduló források fokozatosan átkerülnek a második agrárkörnyezeti és vidékfejlesztési pillérhez kapcsolódó kifizetésekre (1. ábra). 1. ábra: Az EU Közös Agrárpolitikájának átalakítási folyamata Forrás: Buckwell Report, 1998 Az államháztartás ökoszociális reformjának szükségessége és lehetõségei 243 koltm3.p65 243

A termeléshez, mennyiségekhez, kvótákhoz kötõdõ támogatások leépítésérõl az EU megegyezett a szabadkereskedelmi tárgyalások Uruguay fordulóján az Egyesült Államokkal, és ennek pénzügyi vonzatait az Agenda 2000, az EU 2000 2006 közötti idõszakra szóló költségvetése már tükrözi. Ezt azonban Európa a vidék elnéptelenedése és a környezetromboló, méretökonómiai szempontok szerint felépülõ, az embert kiszorító, iparos agrárfejlõdés veszélye nélkül csak akkor fogadhatja el, ha egyidejûleg a második pillér mentén adja vissza az agráriumnak, a vidéki népességnek ezeket a forrásokat. Európa ezért komoly erõfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy a WTO keretében zajló szabadkereskedelmi tárgyalások tematikájában kellõ súllyal megjelenítse az ökoszociális elemeket. E folyamat jegyében és a 2000 2006-os idõszakra vonatkozó Közösségi Költségvetés, az Agenda 2000 részeként született meg az 1257/1999. számú EU-tanácsi rendelet, amely az Európai Mezõgazdasági Orientációs és Garancia Alapból (EMOGA) nyújtandó vidékfejlesztési támogatás formáiról és módszereirõl intézkedik. A rendelet amely a korábbi 2078/92 EU-agrárkörnyezetirendeletet teljes egészében magába emelte lényege, hogy az eddigiekben elszórtan és többnyire egymás ellenében is dolgozó agrárkörnyezeti és vidékfejlesztési a közös agrár- és vidékpolitika második (ökoszociális) pilléréhez kapcsolódó intézkedéseket egységes rendszerbe foglalta, és meghatározta alkalmazásuk keretszabályait is. Az Unió ezzel definiálta a vidékfejlesztés célkitûzéseit, eszközeit, intézkedéseit, amelyek a következõkben foglalhatók össze: agrár-környezetvédelmi és tájgazdálkodási támogatások, melyek célja: a környezet védelmét és javítását, a táj és annak összetevõi (a talaj, a természeti erõforrások és a genetikai sokféleség) megóvását illetve javítását elõsegítõ mezõgazdasági földhasznosítási módszerek alkalmazása, a gazdálkodás környezetbarát módon történõ extenzifikálása és alacsony intenzitású legeltetési rendszerek alkalmazása, a veszélyeztetett, nagy természeti értékû mezõgazdasági területek megóvása, a mezõgazdasági táj karakterének és történelmi jellegzetességeinek fenntartása, a környezeti szempontú tervezés alkalmazása a gazdálkodási üzemi gyakorlatban; kedvezõtlen adottságú területek (LFA 4 ) normatív támogatása, melynek célja: (a) kompenzáció a kedvezõtlen természeti adottságú térségek számára: a folyamatos földhasznosítás biztosítása és ezáltal hozzájárulás a vidéki közösségek életképességének megõrzéséhez, a tájjelleg megóvása, olyan fenntartható gazdálkodási rendszerek megõrzése és támogatása, amelyek különösképpen figyelembe veszik a természetvédelmi elvárásokat; (b)kompenzáció a környezet- és/vagy természetvédelmi megszorítások alá tartozó térségek számára: a környezet- és/vagy természetvédelmi elvárások betartása és a gazdálkodás folytatásának biztosítása a megszorítások hatálya alatti térségekben; mezõgazdasági beruházások támogatása, melyek célja: a termelési költségek csökkentése, a termelés fejlesztése, átalakítása, a minõség javítása, a természeti környezet, a higiéniai feltételek és az állatjóléti körülmények fenntartása és javítása, a gazdálkodási tevékenységek diverzifikációja; mezõgazdasági termékek feldolgozásának és értékesítésének támogatása, melynek célja: az elõre látható piaci fejlõdési irányok jelzése a termelés számára, a mezõgazdasági termékek új értékesítési lehetõségeinek fejlesztése, az értékesítési csatornák és/vagy a feldolgozási eljárások javítása, ésszerûsítése, a termékek feldolgozásának és megjelenésének javítása, a melléktermékek és hulladékok jobb felhasználásának vagy megsemmisítésének ösztönzése, új technológiák, innovatív befektetések elõnyben részesítése, a minõség és ellenõrzésének javítása, az egészségügyi körülmények javítása és nyomon követése, a környezet és természet védelme, erdõtelepítési támogatások, melyek célja: a fenntartható erdõgazdálkodás és az erdészet fejlesztése, az erdészeti erõforrások megóvása és javítása, az erdõsített térségek kiterjesztése; a vidéki térségek alkalmazkodásának és fejlõdésének elõsegítése, úgymint pl.: falumegújítás, jövedelem diverzifikáció elõsegítése, mezõgazdasági vízgazdálkodás támogatása, vidéki (agrár)infrastruktúrák fejlesztése, falusi turizmus és kézmûves tevékenységek támogatása, birtokrendezés támogatása, minõségi termékek marketingje, életkörülmények javítása stb.; idõs gazdálkodók korai nyugdíjazásának támogatása, melynek célja: jövedelem biztosítása azoknak az idõsebb korú gazdálkodóknak, akik úgy határoznak, hogy beszüntetik gazdálkodási tevékenységüket, 244 Levegõ Munkacsoport, 2003 koltm3.p65 244

az idõsebb gazdálkodók felváltásának ösztönzése olyan gazdálkodókkal, akik képesek szükség esetén javítani a rájuk hagyott gazdaság életképességét, mezõgazdasági terület nem mezõgazdasági hasznosítású területté alakítása olyan esetekben, amikor a gazdálkodás nem folytatható a gazdasági életképesség szempontjából kielégítõ módon; fiatal gazdálkodók támogatása, amely megvalósulhat: a meghatározott maximális jogosultság mértékéig terjedõ egyszeri támogatás, illetve az indulás költségeinek fedezésére felvett hitelre adott kamattámogatás formájában, amely nem haladhatja meg az egyszeri támogatás összegét; gazdálkodók oktatása, képzése, melynek keretében: fel kell készíteni a gazdálkodókat a termelés minõségi irányváltására, a táj fenntartásának és gazdagításának megfelelõ termelési módszerek alkalmazására, a környezet védelmére, a higiéniai és állatjóléti követelményekre, a gazdaságilag életképes mezõgazdasági vállalkozás mûködtetéséhez szükséges szakismeretek megszerzésére, és fel kell készíteni az erdõtulajdonosokat és az erdészeti tevékenységet végzõ más személyeket az erdõk gazdasági, ökológiai és társadalmi funkcióit fejlesztõ erdõgazdálkodási gyakorlat alkalmazására. A felsorolt intézkedések menülistájáról a tagországok maguk választhatnak, közülük azonban az agrár-környezetvédelmi és tájgazdálkodási támogatások alkalmazása kötelezõ elem. A kiválasztott intézkedéseket programokba kell csoportosítani, így legelõször egy országos keretprogramot kell alkotni (Országos Vidékfejlesztési Terv), amelyben meg kell jelölni és definiálni kell minden olyan intézkedést, amely a vidékfejlesztést szolgálja. Ezt követõen az OVT kereteit (menülistáját) felhasználva az adott régiók igényeit, problémáit és kitörési lehetõségeit figyelembe véve térségi programokat kell kidolgozni. Ezek a területspecifikus programok végül konkrét megvalósítható projektekre bontódnak le, és így lehetséges lesz finanszírozásuk hazai és EU-forrásokból. 3. A magyar mozgástér és az EU-források bevonásának lehetõsége tési pillér nyújtotta lehetõségekre. Ez különösen igaz egy olyan országban, mint Magyarország, amelynek agroökológiai adottságai kiválóak, gazdálkodási, agrikulturális hagyományai gazdagok, ugyanakkor energiahordozókban szegény, vidéki körzetei pedig jelentõs munkanélküliséggel, illetve alulfoglalkoztatással küzdenek. Ilyen keretek között szerencsétlen lenne olyan kizárólag elsõ pilléres fejlesztési stratégia követése, amely jelentõs állami támogatással embert, élõmunkát helyettesítõ mûtrágya, növényvédõszer, gép és üzemanyag formájában megjelenõ drága energiát importál, majd azt egy csúcsra járó, a potenciál felsõ határát közelítõ szinten, a fizetõképes élelmiszerpiacok bizalmát tartósan romboló génmanipulált szervezetekkel (GMOkkal) termelõ, a környezetet degradáló, az élõvilágot végveszélybe sodró rendszerben, rossz hatásfokkal nagy tömegû, rossz minõségû termékké alakítja, amely csak igen nagy nehézségek árán és jelentõs exporttámogatással, vagyis újabb állami költséggel adható el külföldön, vagy inkább tuszkolható ki az országból. Ez azonos lenne a külföldi beszállítók, tõkebefektetõk majd a külföldi fogyasztók magyar forrásokból történõ támogatásával, a külföldi munkanélküliség importálásával valamint a magyar vidék és munkaerõ egyidejû leértékelésével, a természeti és társadalmi tõkénk felélésével. Ezt egy felelõs nemzeti agrár- és vidékstratégiai program nyilván nem akarhatja. És õszintén szólva az európai folyamatok mint láttuk és amint azt az EU-Bizottság januári bejelentése brutálisan alá is húzta egy ilyen típusú fejlesztésre egyre kevésbé biztosítanak lehetõséget és forrásokat. Magyarország szempontjából ez a helyzet az EU-csatlakozást illetõen kettõs stratégia kialakítását kívánja meg, egyszerre két pályán kell játszanunk. Egyrészt a láthatóan szûkülõ elsõ pillér mentén is törekednünk kell a megfelelõ kvóták és az ezekhez kötõdõ normatív támogatások, kompenzációs kifizetések (pl. a gabonánál ma 63 euró/tonna) megszerzésére. Ha minden kívánságunkat elfogadnák, amire a szûkülõ elsõ pilléres költségvetés ismeretében szinte semmi esélyünk sincs, akkor ez maximálisan 350 milliárd Ft éves forrást jelenthetne. Reális megítélés szerint azonban ha ennek az egyharmadát-egynegyedét (80 100 milliárd Ft-t) meg tudnánk szerezni, az komoly sikernek számítana. Az EU- Bizottság jelenlegi (2002. január 30-i) ajánlata e pillér mentén éppen 25%! Másrészt a CARPE épülõ és növekvõ költségvetésû második pillére mentén a következõ, 2007 2013- as EU költségvetési tervezési idõszakra jelenlegi értéken számolva minimálisan évi mintegy 250 milliárd Ft forráskeretet tudunk az országba behozni, ha e pillér agrárkörnyezeti és egyéb vidékfejlesztési elemeire programok készülnek, indulnak, és ezekre a nemzeti költségvetésben forrásokat különítünk el. Minden egyes Az államháztartás ökoszociális reformjának szükségessége és lehetõségei 245 Ha a magyar vidék és agrárium érdekeit szem elõtt tartó agrárfejlesztést akarunk megvalósítani, akkor nekünk is a többfunkciós gazdálkodási modellnek megfelelõ megoldásokat kell alkalmaznunk, és nagyobb figyelmet kell fordítanunk e második, ökoszociális, vidékfejleszkoltm3.p65 245

elkülönített és e programokban felhasznált forinthoz agrárkörnyezetvédelmi és tájgazdálkodási intézkedés esetén három forint de az egyéb intézkedések esetén is legalább egy forint normatív közösségi támogatási forrás szerezhetõ. Az EU-Bizottság 2002. januári ajánlata itt felsõ korlátot nem szabott meg, hanem úgy fogalmazott, hogy a csatlakozásra váró országok e pillér mentén felkészültségük arányában juthatnak forrásokhoz, vagyis a támogatás mértéke attól függ, hogy vannak-e ilyen második pilléres programjaik, és azokra mennyi saját forrást kölönítenek el. Mindez úgy valósulhat meg, hogy nem termeléspolitikai, ágazati programokat ( gabonaprogramot, húsprogramot, tejprogramot stb.), hanem olyan gazdálkodási rendszereket (ökológiai gazdálkodás, integrált gazdálkodás, extenzív gyepre alapozott állattartás, vizes élõhelyek árterek, belvizes területek, volt rizstelepek, tógazdaságok stb. extenzív mezõgazdasági hasznosítása, Érzékeny Természeti Területek mezõgazdálkodása, stb.) támogatunk, amelyek: termelési oldalról jó minõségû, szermaradvány-mentes, egészséges, biztonságos élelmiszereket és egyéb nyersanyagokat állítanak elõ, a második pillérhez tartozó környezeti valamint társadalmi, szociális, regionális, foglalkoztatási teljesítményeik, összhatékonyságuk pedig jobb mint a mennyiségi termelési orientációjú rendszereké. A Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Program éppen ennek kereteit teremti meg. Az, hogy a termelési, a környezeti és a szociális feladatok milyen súlyt képviselnek egy adott térség mezõgazdálkodásában, attól függ, hogy milyen adottságú területen helyezkedik el. Ebbõl a szempontból természetesen teljesen más a helyzete pl. Felsõ-Bácskának vagy a Hajdúságnak, mint a szatmár-beregi térségnek vagy az Õrségnek. Erre vonatkozóan ad eligazítást Magyarország földhasználati zónarendszere (2. ábra), ahol is az agrártermelési meghatározottságú területek felõl a környezetérzékenységi meghatározottságú területek felé haladva fokozatosan nõ a második pilléres programok és az ezekhez kapcsolódó kifizetések szerepe, súlya, jelentõsége. A jövõ útja az lehet, hogy a családok jövedelemszerkezete annak megfelelõen alakul, hogy milyen típusú értéket termelnek. Az azonban lényeges, hogy a különféle bevételi forrásokból származó az 1. és 2. pillér mentén keletkezõ jövedelmek az egész országban biztosítsák a mezõgazdaságban dolgozó családok megélhetését. Ezt szemlélteti egyszerûen a különbözõ földhasználati kategóriák szerinti megoszlásban a 3. ábra. Miután minden EU-tagállamnak kötelezõen kell, hogy ilyen második pilléres programjai legyenek, belépésünk alapkritériuma ezek indítása. Mindemellett kedvezõ európai fogadtatása jobb tárgyalási pozíciókat teremt, és lehetõséget biztosít egy olyan országimázs kialakítására, melynek mottója: Tiszta, élõ környezetbõl egészséges és biztonságos élelmiszert! lehet. Elkerülhetetlen és érdekeinknek megfelelõ bevezetését ezen túl az is indokolja, hogy: 2. ábra: Magyarország területeinek elhelyezkedése a környezetérzékenységi-agrártermelési skálán 246 Levegõ Munkacsoport, 2003 koltm3.p65 246

3. ábra: A gazdálkodó családok jövedelmének várható megoszlása a gazdaság földhasználati zónarendszerben való elhelyezkedése szerint (elvi jövedelemszerkezet) a két pillér mentén megcélzott forrásbevonás mértéke és esélye lényegesen nagyobb, mint az elsõ pillér termelési kvóták mentén megnyíló lehetõsége; megteremti a forrásait a sokszínû és minõségi termékkínálat és környezet biztosításának, valamint az ökológiai szempontból tartamos ( fenntartható ) agrár- és vidékfejlesztésnek; a vidéken élõ emberek és családok, közösségek számára munkalehetõséget és megélhetést biztosít különösen azokban a térségekben, amelyek környezeti szempontból sérülékenyek, agrárpotenciáljuk és így piaci versenyképességük alacsonyabb, és már ma is jelentõs munkanélküliséggel, foglalkoztatási gondokkal küzdenek; a kultúrtájak és a környezeti elemek fenntartásával alapvetõen meghatározza a Nemzeti Környezetvédelmi Program céljai megvalósításának sikerét a vidéki térségekben; egészséges élelemmel, tiszta ivóvízzel és élõ, egészséges környezettel jelentõsen hozzájárul az Egészséges Nemzetért Népegészségügyi Program a hangsúlyt a prevencióra helyezõ törekvéseinek megvalósításához; valamint hozzájárul, konkrét formába önti és forrásokat teremt a Magyarország Középtávú Gazdaságpolitikai Programja (az uniós csatlakozás megalapozásához) kormánydokumentumban megfogalmazott agrár- és vidékfejlesztési, regionális fejlesztési és környezetvédelmi programelemekhez, valamint foglalkoztatáspolitikai célokhoz. Mindezek alapján joggal mondhatjuk, hogy az egységes Nemzeti Agrár-környezetgazdálkodási és Vidékfejlesztési Program az ökoszociális piacgazdaság közegébe ágyazott fenntartható, többfunkciós európai agrármodell, a környezet- és tájgazdálkodás hazai megvalósításának, széleskörû elterjesztésének magyar keretét, nagyléptékû hazai programját adhatja, és így a termelés-, a környezet- és a vidékpolitika területileg differenciált összekapcsolásának, az agrárpolitika paradigmaváltásának második ökoszociális pillére, alapvetõ jelentõségû kerete és eszköze lehet. Magyarország versenyelõnye ezen a téren kettõs: a környezet viszonylagos szennyezettsége kisebb, mint Nyugat-Európában, az ökotermelés fajlagosan magasabb munkaigényessége mellett a hazai bérek átmenetileg alacsonyabbak. 4. A továbbfejlesztéssel kapcsolatos teendõk A program kiteljesítéséhez, a második pillér felépítéséhez az alábbi feladatokat kell haladéktalanul megoldani: a jogalkotás terén az alábbi joganyagok kidolgozása és bevezetése: az EU egységes vidékfejlesztési (1257/1999) rendeletének megfelelõen egységes Agrár-környezetgazdál- Az államháztartás ökoszociális reformjának szükségessége és lehetõségei 247 koltm3.p65 247

kodási és Vidékfejlesztési Program és ennek kereteit meghatározó törvény megalkotása, mely magában egyesíti a Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Programot és a Nemzeti Vidékfejlesztési Tervet, kormányrendelet az agrár-környezetgazdálkodási és vidékfejlesztési támogatásokról, kormányrendelet az Érzékeny Természeti Területek kijelölésérõl (a KöM elõkészítésében idõközben megtörtént), kormányrendelet az agrár-környezetgazdálkodási és vidékfejlesztési intézményrendszer kialakításáról, az FVM struktúra és SZMSZ módosítása (miniszteri rendelet), a KöM struktúra és SZMSZ módosítása (miniszteri rendelet); az intézményfejlesztés terén (a két éve! elkészült és az FVM-ben található intézményfejlesztési tervnek megfelelõen): Agrár-környezetgazdálkodási és Vidékfejlesztési Tárcaközi Koordinációs Bizottság és Iroda létrehozása; az FVM-ben az EU 1257/1999. számú vidékfejlesztési rendeletének megfelelõ szerkezetû Agrár-környezetgazdálkodási és Vidékfejlesztési Programok Fõosztályának létrehozása önálló helyettes államtitkár irányításával; az FVM növényegészségügyi és talajvédelmi állomások, megyei hivatalok agrárkörnyezeti részlegeinek valamint a SAPARD Irodáknak és Regionális Vidékfejlesztési Irodáknak (REVI-k) egységes területi intézményrendszerbe foglalása; a KöM-TvH-ban ÉTT és Agrár-környezetgazdálkodási Osztály létrehozása (megtörtént); a KöM nemzeti park igazgatóságokon valamint környezetvédelmi felügyelõségeken ellenõrzési és monitoring részlegek kialakítása (folyamatban); országos agrár-környezetgazdálkodási és vidékfejlesztési tervezõ, oktató és kutató bázis, háttérintézeti feladatokat ellátó közhasznú társaság létrehozása; valamint tájközpontok és tematikus központok hálózatának kiépítése; a PR kommunikáció és képzés terén: az FVM-ben (nagy tömegben, másfél éve!) megtalálható agrár-környezetgazdálkodási és vidékfejlesztési kiadványok széles körû terjesztése, további kiadványok és tájékoztató anyagok összeállítása; a (másfél éve!) elkészült és szintén az FVM-ben található, azonnal vetíthetõ 6 30 perces információs, programbemutató tv-sorozat vetítésének azonnali megkezdése; regionális tanácskozások szervezése, képzési programok kidolgozása és indítása a programok lebonyolító intézményrendszere munkatársai valamint potenciális résztvevõi számára; a költségvetés terén 2003-ban a program rendelkezésére álló kereteket minimálisan 20 milliárd Ftra kell emelni, amelybõl az NAKP-ban rögzített agrár-környezetvédelmi és tájgazdálkodási intézkedésekre legalább 7,5 milliárd Ft-ot kell elkülöníteni; ebbõl: 2,2 milliárd Ft a területalapú támogatásokra 2002- ben lekötött összeg jövõ évi inflációval valorizált értéke, 0,2 milliárd Ft a program mûködtetésének várható költsége, 0,7 milliárd Ft a kiegészítõ (üzemterv-készítési, oktatási, állatbeállítási (beruházási), mintagazdasági) támogatások várható költségigénye, így az új pályázatok területalapú támogatására az ezévi keret duplája, mintegy 4,4 milliárd Ft állhat rendelkezésre. Az egyéb vidékfejlesztési intézkedésekre rendelkezésre álló összeg így 12,5 milliárd Ft lehet. E forrásbõvítésre az agrártárca költségvetése önmagában is lehetõséget kínál. Ha a tárca rendelkezésére álló támogatási keretet a kormányzat nem akarná növelni, akkor az elsõ pilléres támogatások közül a 11/3 alcím alatt megfogalmazott Az agrártermelés költségeit csökkentõ támogatások keretébõl lehetne forrásokat átcsoportosítani a második pillérre, melynek 2001-es elõirányzata 67,2 milliárd Ft volt, 2002-es tervezett összege 65,8 milliárd Ft, és a 2003-as irányszáma 73,2 milliárd Ft (forrás: az FVM 2001 2001. évi költségvetése). Ha azonban a kormányzat valóban fontosnak ítéli a második pilléres lehetõségeket, úgy célszerû e fejlesztés fedezetét tárcán kívüli többletforrásokból biztosítani, vagyis a tárca költségvetését a második pillér mentén növelni. Ez a 2002. évi második pilléres nemzeti költségvetési forrásokhoz (NAKP: FVM költségvetésben 2,2 milliárd Ft, KöM költségvetésben 0,3 milliárd Ft; vidékfejlesztés: FVM költségvetésben 5,5 milliárd Ft) képest mintegy 12 milliárd Ft költségvetési forrás e célokra történõ átcsoportosítását jelenti, megteremtve ezzel a keret EU-forrásokból (EMOGA) történõ megháromszorozásának lehetõségét az EU-csatlakozás pillanatában. A Foglalkoztatási Alapból is lehet egy meghatározott összeget biztosítani. A roma foglalkoztatás egy részét is az ökoszociális alprogrammal lehetne megoldani. Ahhoz, hogy az ország az e kényes területeken megvalósuló csatlakozási folyamatból a lehetõ legelõnyösebben kerüljön ki, az 1999-es kormányhatározatban foglaltak szerint az NAKP-t, mint a nemzeti agrár- és vidékpolitika második alappillérének meghatározó intézkedését gyors ütemben fejleszteni kell! Hangsúlyoznunk kell, hogy csak akkor 248 Levegõ Munkacsoport, 2003 koltm3.p65 248

tudunk e pillér mentén EU-forrásokat bevonni, ha mi magunk is saját nemzeti költségvetésünkben forrásokat különítünk el a program céljaira. Ha ez a saját forrás 2 milliárd Ft, akkor a bevonható EU-forrás a csatlakozást követõen csupán 6 milliárd Ft. Ha azonban 20 milliárd Ft, akkor ez a forrásbõvítési lehetõség 60 milliárd Ft! Fontos szempont, hogy az EU-ban is a bázisszintû költségvetési tervezés érvényesül, és az elõnyök évrõl évre halmozódnak! A program gyors ütemû fejlesztésének elmaradása vagy késedelmes megtétele hátráltathatja az egyébként nagy valószínûséggel 2004. január 1-jére prognosztizálható EU-csatlakozásunkat, de a várható források bevonását mindenképpen veszélybe sodorhatja. Ebben az esetben vállalnunk kell ennek a vidék érdekeivel ellentétes történelmi konzekvenciáit! 5. Ajánlott és továbbvivõ szakirodalom Ángyán J. (2000): Válaszúton a mezõgazdaság (in: Gadó Gy. P. (szerk.): A természet romlása, a romlás természete (Magyarország), Föld Napja Alapítvány Kiadó, Budapest, 216 p.), 37-59. p. Ángyán J. (2001): Az európai agrármodell, a magyar útkeresés és a környezetgazdálkodás, Agroinform Kiadóház, Budapest, 308 p. Ángyán J. (2001): Az európai agrármodell, a magyar útkeresés és a környezetgazdálkodás, A falu, Budapest, XVI. évf. 4. sz., 11-28. p. Ángyán J. Fésûs I. Németh T. Podmaniczky L. Tar F. (szerk.) (1998): Magyarország földhasználati zónarendszerének kidolgozása a mezõgazdasági EUcsatlakozási tárgyalások megalapozásához, Alapozó modellvizsgálatok II., Készült: az FM Agrárkörnyezeti, Erdészeti, Biogazdálkodási és Vadgazdálkodási EU-Harmonizációs Munkacsoport megbízása alapján, Gödöllõ, 46 p. Ángyán J. Fésûs I. Podmaniczky L. Tar F. Vajnáné Madarrassy A. (szerk.) (1999): Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Program (a környezetkímélõ, a természet védelmét és a táj megõrzését szolgáló mezõgazdasági termelési módszerek támogatására), Agrárkörnyezetgazdálkodási tanulmánykötetek, 1. kötet, Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium, Budapest, 174 p. Ángyán J. Menyhért Z. (1988): Integrált, alkalmazkodó növénytermesztés (Ésszerû környezetgazdálkodás), Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Bp., 163 p. Ángyán J. Menyhért Z. (szerk.) (1997): Alkalmazkodó növénytermesztés, ésszerû környezetgazdálkodás, Mezõgazdasági Szaktudás Kiadó, Bp., 414 p. Ángyán J. Menyhért Z. (1999): Az EU-konform mezõgazdasági stratégiaváltás legfontosabb területei és feladatai a növénytermesztésben, In: Kerekes S. (szerk.): Környezetbarát mezõgazdálkodás, Magyarország az ezredfordulón, Stratégiai Kutatások a Magyar Tudományos Akadémián: III. Környezetvédelem és integráció, Mûhelytanulmányok, MTA, Budapest, (112 p.) 9-36. p. Ángyán J. Podmaniczky L. Szabó M. Vajnáné M. A. (2001): Az Érzékeny Természeti Területek (ÉTT) rendszere, Tanulmányok Magyarország és az Európai Unió természetvédelmérõl, TIB-JEP 13021-98 EU Training for Nature Conservation Officials, ELTE-TTK SZIE-KGI KöM-TvH TEMPUS kiadás, Budapest-Gödöllõ-Berlin-Madrid- Thessaloniki, 216 p. Dr. Ángyán József egyetemi tanár, intézetigazgató Dr. Podmaniczky László egyetemi docens, intézetigazgató-helyettes 1 CAP: Common Agricultural Policy (Közös Agrárpolitika) 2 WTO: World Trade Organisation (Világkereskedelmi Szervezet) 3 CARPE: Common Agricultural and Rural Policy for Europe (Európai Közös Agrár- és Vidékfejlesztési Politika) 4 LFA: Less Favourable Areas * Bár az EU nem sorolta fel, de jelentõségük miatt feltétlenül megemlítendõ (a Szerk.) 5 A szövegben hivatkozott forrásmunkák pontos bibliográfiai adatait a felsorolt ajánlott és továbbvivõ szakirodalom irodalomjegyzéke tartalmazza. Az államháztartás ökoszociális reformjának szükségessége és lehetõségei 249 koltm3.p65 249