História 1991-04
História 1991-04 Minden jog fenntartva. Bármilyen másolás, sokszorosítás, illetve adatfeldolgozó rendszerben való tárolás a kiadó elõzetes írásbeli engedélyéhez van kötve.
Tartalom 1.... 1 1. Az ún. Kádár-korszak kutatásáról. Tézisek, kérdések... 1 2. Képek... 6 2.... 11 1. Az 1960. év históriája... 11 2. Képek... 14 3.... 19 1. A kínai kártya. Szakítás Kína és a Szovjetunió között... 19 4.... 22 1. A szovjetkínai konfliktus és Magyarország. Kádár János beszámolója az MSZMP KB 1960. dec. 21-i ülésén... 22 2. Képek... 26 5.... 29 1. Nagyhatalomkommunizmus. Adatok Kína legújabb kori történetéhez (19111960)... 29 2. Képek... 32 6.... 35 1. A Kádár-korszak mai szemmel... 35 2. Képek... 38 7.... 40 1. Gazdasági reform és jellemzõi... 40 2. Képek... 43 8.... 46 1. Magyar divattörténet. I. rész, 19451949... 46 2. Képek... 49 9.... 53 1. MNDSZ. Magyar Nõk Demokratikus Szövetsége... 53 2. Képek... 53 10.... 55 1. Hadifoglyok a Szovjetunióban, 19411945... 55 2. Képek... 61 11.... 66 1. Paszomány, kesztyû, rang. Lapszéli jegyzetek a m. kir. honvédségrõl... 66 2. Képek... 68 12.... 72 1. Mocsarak, lápok és lakóik. Ember és természet viszonya a késõ középkori Magyarországon 72 2. Képek... 73 13.... 74 1. A Nagy Imre-per iratainak sorsa... 74 2. Képek... 75 14.... 77 1. Kassa bombázása... 77 15.... 79 1. A kormányzó születésnapja szülõfalujában... 79 2. Képek... 80 16.... 82 1. A társadalom manipulálható. A Horthy-korszakról... 82 2. Képek... 83 iii
1. Az ún. Kádár-korszak kutatásáról. Tézisek, kérdések GLATZ Ferenc Az ún. Kádár-korszak kutatásáról Tézisek, kérdések I. Antikorszak? A tudomány szempontjai 1) A szovjet rendszer lebontásának periódusában élünk. Magyarországon, a szomszédos volt szocialista országokban és talán a Szovjetunióban is. A lebontás azt igényli a társadalomtudományoktól, hogy a) tényanyagon elemezzék az elmúlt 45 év eseményeit, folyamatait, b) tanulmányozzák az új rendszerek kiépítésének lehetőségeit. A tudományos megközelítést a napi politika sodrában keletkező ilyen témájú megnyilatkozásoktól megkülönbözteti nemcsak a tényszerűség, de az is, hogy az értékelésekben megjeleníti a korabeli realitásokat. Mindenekelőtt elkerülendő, hogy a Kádár-korszak netán az egész 1945 utáni korszak kutatását a most divatos, napi politikai jelszavakhoz illeszkedő antikorszak sematizmusa befolyásolja. Ugyanez az antikorszak beállítás kísértett 1945 és 1989 között, amikor a Horthy-korszak történetéről beszéltek. A történettudomány figyelmeztető eredményei annak idején vagy nem voltak eléggé áttörőek, vagy nem kaptak elég súlyt a politikai közgondolkodásban, amikor a közvetlen múltról a politikusok megszólaltak. És megkülönbözteti a tudományos megközelítést a napi publicisztikától az is, hogy amikor a jövőről beszél, nem egyszerűen másolni kívánja a világ különböző tájairól származó modelleket, hanem számol a térség valódi specifikumaival is. A történettudománynak tehát vállalkoznia kell az elmúlt 45 év tényszerű bemutatására, különben a nemzet (és így az egész közép-európai térség) közvetlen múltja ki lesz szolgáltatva a gomba módra kinőtt karrieristáknak. Vagy pedig ki lesz téve az átalakulás krízisei következtében a szovjet típusú restaurációs törekvések megélénkülésének. A történettudománynak ezért is a következő években mindent el kell követnie, hogy az utóbbi 45 (ezen belül is az utóbbi 35) esztendő tényanyaga kézikönyvekben (a széles közönség számára áttekinthető formában) hozzáférhetővé váljék. Tanulnia kell a mai nemzedéknek az előttünk járók eredményeiből és hibáiból egyaránt: az 1919 45 (hasonlóan az 1945 48) közötti korszak kutatása az 1960 80-as években igen gyorsan fejlődött. A számtalan jó, levéltári kutatáson alapuló monográfia mellett azonban kevés volt a szakszerűen tervezett, kézikönyvekre koncentráló adatfeltárás. Azonnal hozzá kell kezdeni: a) egy új történeti kronológia-kötet előkészítéséhez (mellőzve az elavult politika-pletykatörténet központba állítását); b) az oral history-szerű visszaemlékezések gyűjtésének folytatásához (mellőzve a soha fel nem használható fecsegés-gyűjtemények előállítását); c) kihasználva az 1989-ben a 30 éves kutatási határ adta lehetőségeket, meg kell indítani az MM részéről ugyanekkor tervbe vett forráscsoportok kiadását. c/1 az MDP, MSZMP központi vezető szerveinek iratanyaga (1948-tól a megjelent anyagokon túlmenően); c/2 az állami központi irattermelő szervezetek anyagainak közreadása: Minisztertanácsi jkv., előterjesztések; a gazdasági vezetés, illetve a tervperiódusok döntési mechanizmusát mutató iratanyagok. A rendszer működését 1
mutató 1949 utáni akciók tematikus iratválogatásai (egyházellenes kampány, mezőgazdaság kollektivizálása; ipar átszervezése, irányítási mechanizmus kialakítása; perek stb.) Végül azonnal hozzá kell kezdeni fiatal, a következő éveit a korszak szakszerű kutatására szánó utánpótlás megszervezéséhez, és biztosítani ezek állandó együttmunkálkodását a szemtanúkkal, a korszakot átélt garnitúrával. II. Mozgástér és konfrontáció Az 1948 (de részben már az 1945) utáni magyar történelem szerves része volt a szovjet államrendszernek, illetve a sztálini szovjet modellnek. Ezért is a kutatásoknak igen tervszerűen ki kell terjeszkednie a volt szocialista országok egész térségére. (Mindenekelőtt a Szovjetunióra.) Nagy figyelmet kell fordítani a nemzetközi erőviszonyok alakulásának (Sürgősen kiadni az 1945 1989 közötti nemzetközi hatalmi alakulásokra, a világtényezők mozgására vonatkozó adattárakat. Lefordítani és kiadni a nyugati kronológiákat, térképgyűjteményeket.) Különösen fontos az 1960 61 utáni periódus, a hidegháború feloldódása utáni politika. A békés egymás mellett élés az atom- és rakétakorszak azt is jelentette, hogy a nyugati hatalmak tudomásul vették a szovjet zóna politikai realitását. Elannyira, hogy felbontásáról lemondtak a nyílt és látható politikában. Mennyire határozta ez meg a volt szocialista országok belső erőinek antiszocialista kiútkereséseit? Nyugati államférfiak, politikai vezető erők és a volt szovjet zóna reformerőinek közös tévedése volt a két tábor fennmaradásának elfogadása? A magyar fejlődés kutatása (de hasonlóan fog kiindulni feltehetően a lengyel, a román, etc. kutatási koncepció is, ha van ilyen) azért is rendkívül fontos a nemzetközi összehasonlításhoz, mert köztudomásúan Magyarország különösen 1961 1989 között, a szovjet modellnek egy sajátos altípusát alakította ki. A magyar fejlődés kutatásának eredményei épp arról árulhatnak el sokat, hogy a szovjet modell mennyire bírta el a belső tágításokat. Ugyanakkor az 1953 (illetve 1956) utáni vezetés minősítésében is ez lesz feltehetően az egyik alapvető értékelési szempont: mennyire tudta kihasználni (vagy ki mennyire akarta kihasználni) azt a mozgásteret, amit a szovjet rendszer belső lazulása, átalakulása engedett; illetve mennyire vállalt konfrontációt az összetartó és a rendszer egységét őrizni kívánó nemzetközi erőkkel szemben. Ezen az értékmérőn válik el, hogy a rezsim vezetői az országra kényszerített nemzetközi rendszeren belül a közösség életének működtetői vagy pedig csak egy adott uralkodó áramlatnak kiszolgálói (tévedésből, hivés -ből is lehettek) voltak. Figyelemmel kell lenni arra, hogy a térségben élő népek számára eddig milyen együttélési-államszervezeti formákat kínált a történelem. (Habsburg Monarchia, 1918 után kisállamiság; szovjet rendszer.) A szovjet rendszerben külön tanulmányozást kíván a szocialista országok egymáshoz (és Moszkvához) kötődő kapcsolatrendszere. (A mindent az állam és pártközi megegyezésekbe szorító külpolitikai mechanizmus; ennek kiterjeszkedése a gazdasági, kulturális tehát az állampolgárok napi élettevékenységét meghatározó területekre.) Mélyfúrások tárgyalhatják a proletár internacionalizmus jelszavának sajátos (szovjetközpontú) értelmezését és általában a proletár internacionalizmus eszméjének történelmi szembekerülését egy nacionalizmusokban erős térség realitásaival. A kutatástól ez azt kívánja meg, hogy az eddig nélkülözött tervszerűséggel lásson hozzá a nemzeti történelmen túlmenően a volt szocialista országok történetének megismeréséhez. Dokumentációs csoportot kell alakítani a volt szocialista országok kronológiai, adattári gyűjteményének (1949 1989) elkészítéséhez a Történettudományi Intézetben. Kutatóinknak tudomásul kell venniük, hogy e korszak megismeréséhez nemcsak Amerikába, de a szomszédos országokba, német és francia területre is utazniuk kell a sajtó, a könyvanyag megismerése érdekében. Az orosz, a német (mellette természetesen az elfogadott angol) nyelv ismeretének hiányával ezt a kutatási tervet megvalósítani nem lehet. III. A politikai inga Az 1953 1989 közötti korszak belpolitikájának egyik leglényegesebb sajátossága a politikai inga lengésszerű mozgása a reform és a visszahúzás erői között. Feltevéseink szerint az inga mozgása követte a Szovjetunió, illetve a nemzetközi munkásmozgalmon belüli erők harcát és mindenekelőtt a nyugati világ és a Szovjetunió közötti viszony alakulását. 2
Ez a mozgás nemcsak a pártpolitikai döntésekben, a törvényhozásban tapintható ki, de tetten érhető az állami és pártszervek, a vezetés, a politikai rendszer egészének szerkezetében (Erőszakszervezetek súlyának változása, tömegszervezetek tevékenysége, a döntési mechanizmus átalakulásai etc.) Ezért is különös figyelmet kell fordítani az intézmények történetére és azok (változó) funkciójára az államhatalmon belül. Kézikönyvszerűen fel kell tárni az egyes intézmények tevékenységi körét, hogy a rendszer működését mozgásában írhassuk le. (Kétségtelen, hogy a kutatókat és a közönséget is legjobban vonzó téma a párt- és állami szervek, az erőszakszervezet és a politikai intézmények egymáshoz való viszonya lesz. De már most figyelni kell a helyi önkormányzatok megsemmisítése után [1950] kialakított területi párt- és kormányzati apparátus működésére, majd a lassan ismét kialakuló önkormányzati önállósági törekvésekre.) Az intézménytörténeti megközelítés sokat tárna fel azokból a zsákutcákból, mint aminek egyes intézményi reformálási törekvések bizonyultak (Hazafias Népfront, diákszervezetek reformja etc.). Az intézmények történeténél mivel azok története a rendszer jellegének leírásához az elsődleges tényanyagot szolgáltathatja különös hangsúlyt kell majd helyeznünk a nemzetközi (modell érvényű) összehasonlításokra. (A Szovjetunió másolása, önálló, rendszermódosítási törekvések etc.) Külön figyelmet érdemel a volt szocialista tábor vezető pártjai történelmének feltárása. Mennyiben maradtak ezek a pártok 1961 után kommunista pártok, s mennyiben ötvöződtek azokban a szocialista vonások, illetve a monolit szovjet irányítás fellazulásával mennyire jutottak érvényre a párton belül is az 1960-as évektől az adott ország nem szocialista politikai tradíciói? S mely tradíciók artikulálódtak a pártokban? Igaz-e, hogy Magyarországon legalább öt párt hagyománya húzódott az MSZMP szervezeti kereteiben? A kommunisták mellett ezek között is a szovjet és a nyugati típusú a szociáldemokrata, szocialista, majd a polgári radikális, illetve egy újfajta népies szocialista irányzat? S mindezek mellett a fiatalabb korosztály körében kialakult egy pragmatista irányzat, amely elfogadta, hogy a párt az egyetlen koalíciós politizáló fórum a rendszerben és igyekezett a pártot mentesíteni az ideologikus vonásoktól? Párt és pártonkívüliek helyzete a hatalomban. A magyarországi modell egyik nélkülözhetetlenné vált tartozéka a pártonkívüli bolsevik. Tipikus terméke a bomló, bizonytalanodó illetve belülről reformálást remélő időszaknak. Aki nemegyszer sokkal közelebb áll a valódi hatalmi csoportosulásokhoz, mint a párttag. Sőt, ismeretes, hogy utóvédharcaikban a sztálinisták a pártonkívüli szövetségest szívesen tolták előtérbe a reformerekkel szemben. Nem szólva most az erőszakszervezetek szövetségeseiről. A politikai áramlatok erővonalai nem a párttagság szerint húzódtak, nem párttagság és pártonkívüliség alapján szerveződtek. A párt jellegének vizsgálata vezet az egyes államok így Magyarország jellegének megismeréséhez. A kommunista rendszer államszervezetileg a proletárdiktatúrát jelenti. De az egyes országok mennyire tartották meg a proletárdiktatúra alapjegyeit az elmúlt 40 év során? Milyenek a különbségek az egyes országok között? Magyarország meddig számított kommunista országnak? Az ellenzéki politikai szervezkedések története történettudományos téma. Még akkor is, ha kísért 1945 illetve 1949 majd 1957 hangulata: lassan kiderül, hogy mindenki ellenálló volt az elmúlt évtizedekben. Az ellenzéki politikai-társadalmi szervezkedések párton kívül és belül a jelen politikai érdemvadászattól függetlenül kiemelt kutatási téma. Része a politikai mechanizmus megismerésének, része a hatalomváltás előkészítésének. A tartózkodás e témáktól valószínűleg visszavezethető az ismert munkásmozgalmi túlzásokra: a Horthyrendszer összeomlását a propaganda hajlandó volt évtizedekig a magánlakásokon rendezett összejövetelekre, vagy néhány fős illegális szervezkedésre visszavezetni. Sőt, a csekély befolyású illegális pártot tankönyv szinten is a Horthy-rendszer egyik valós, sőt döntő politikai erejeként mutatták be. Ezért azt sem hiszi a társadalom, ami valóban élt az illegalitásban. Megkülönböztetett szerephez juthatnak véleményünk szerint a polgári joggal foglalkozó kutatók szempontjai. Államhatalmi-intézmények és állampolgár viszonya a rendszer egyik világtörténelmi minősítője. Azt ugyanis már ma sem vitatja senki, hogy az államrendszer intézményes építkezésében az egyén, az állampolgár érdekei csak mint osztály vagy valami közösség tagjai összességének érdekeiként jelenhettek 3
meg. A kollektív ideákból kiinduló államszervezeti építkezés egyik csődjelenségeként is értelmezhető a sztálini szovjet rendszer válsága. Az intézmények (és káderállományok) történetének feltárása közel segíthet bennünket annak a kérdésnek megválaszolásához: vajon a Kádár-rendszer sáncai mögé 1957 után menynyire jöttek vissza az 1949 56 közötti, egy pillanatra már bukottnak tekintett sztálinista rendszer emberei? Milyen mérvű volt a kontinuitás a Rákosi- és a Kádár-éra között? Ennek vizsgálata sok mindent feltárhat a rendszerváltásra képtelenség eredetéhez. (1989 őszén ui. szerintünk az derült ki, hogy a párt a rendszerváltásra képtelen, és hisz még a reformálhatóságban.) IV. A reform húzóágazatai A belpolitikában a reform két húzóágazata évtizedeken át a gazdaságpolitika és a kultúrpolitika volt. (Ma épp ezek a legvitatottabbak: az adósság, illetve az értelmiség zaklatottsága miatt.) A két terület tanulmányozása alkalmat adhat annak a kérdésnek megválaszolására, hogy a szovjet rendszeren belül lehetőség nyílik-e a szakszerű politizálás kialakítására? Mennyire tudta a rendszerre jellemző monolit politikát (azaz a napi pártpolitika állandó primátusát biztosító gondolkodást és intézményrendszert) a gazdasági (szakszerű) szempont fellazítani? A különböző tulajdonformák jelenléte (megjelenése, majd eltűnése) az iparban, mezőgazdaságban részei voltak a rendszer egésze alakulásának, liberalizálódásának, vagy szigorodásának. Forráskiadványba kívánkoznak az idevonatkozó jogszabályok, a működésükről készült központi és helyi jelentések, nem utolsósorban a Statisztikai Hivatal anyagai. A rendszer az állami tulajdon (illetve az eredetileg más alapvetésű közösségi tulajdon) totalitásának kísérlete is a világtörténelemben. A magyar esettanulmány egyedülálló példákat mutathat fel a társadalom hagyományos munkaszervezetének ellenállásáról a felülről bevezetett reformokkal szemben. A sztálini szovjet rendszert a vaskor utolsó nagy állam- és társadalomszervezési vállalkozásának tartjuk. Ezt a világtól elvágott és sajátos katonai elitet és katonai csúcsteljesítményt produkáló rendszert céljaiban talán a gazdaságpolitikai preferenciákban (nehézipar) és szerveződési alapelveiben (centralizáció, utasítás ) lehet legjobban megragadni. Magyarország, mint az agrárpreferenciákban erősen érdekelt állam, a szovjet rendszer konfliktusról konfliktusra működésének egyik esettanulmánya lehet. Illetve sajátos kísérlet: az élelmiszertermelés öntörvényszerűségeinek tolerálásával az egyedüli szovjet típusú állam, ahol 1960 után a jelentős ellátási gondok megszűnnek Természetesen sorolhatnánk a szintén rendszerszintű következtetésekre vezető pénzügyi átalakítást 1948 után, s a monetáris politikát feszítő társadalmi-gazdasági mozgásokat 1956 után. Mind ez, mind a tulajdonviszonyok és mennyi más jelenség! a sztálinista szovjet rendszer továbbélését mutatja a mai napi életben. A kultúrpolitika működésének boncolgatását itt mellőzöm Egyetlen kérdéskört emelnék itt ki: a munkaerő színvonalának tragikus süllyedését a szocialista országokban és így Magyarországon is. Ez nagyobb stratégiai hátránya ma a térségben élő közösségeknek mint a politikai rendszer torzulásai. (Illetve ez az egyik legnagyobb deficitje a politikai rendszer torzult voltának.) Az elitkultúra agyonbeszélt (valós) problémái elé kell helyeznünk a szakoktatás, az átképzés, továbbképzés nyomorúságos állapotának előtörténetét, a mai helyzet kialakulását. V. A szellemi-anyagi gyarapodás kérdőjelei Korábban azt mondottuk: a Kádár-rendszer értékelésének egyik mércéje az lehet, mennyire használta ki azt a mozgásteret, amelyet a szovjet rendszer az adott pillanatban lehetővé tett; s megtett-e mindent a korlátok kitolása érdekében. Ennél még fontosabb mérce: mennyit tett meg a rendszer az állampolgár szellemi-anyagi gyarapodásáért. Az egyszer megélhető élethez a minél több lehetőség biztosítása ez szerintünk minden politikai rendszer mércéje. Feltehetően a Kádár-Magyarország e tekintetben messze többet ért el, mint bármelyik volt szovjet típusú állam. És ez eredményezte nemcsak Kádár népszerűségét, de azt is, hogy elterjedt vélemény volt Magyarországon: egyedül itt választanák meg a nyugati normatívák szerinti titkos szavazással is Kádárt az ország vezetőjének. Feltárandó a sztálini szovjet rendszer (a klasszikus példa a Szovjetunió és a szomszédos országok) társadalompolitikája. Az állampolgár paternalista kezelése a rendszer vezetése részéről. Vizsgálandó ennek 4
kihatása a társadalombiztosításra, az orvosi ellátásra. A teljes foglalkoztatottság alapelvének kihatása a szociális biztonságérzetre és párosulása az állam szavatolta egészségügyi-, nyugdíjellátással. Külön tanulmányozandó, miként alakult ki a Szovjetunióban az 1930-as években, az akkori szovjet állam- és katonapolitikai elvekhez igazodva a teljes foglalkoztatottság elvén belül a foglalkozási ágak megosztása nő és férfi között. Az ún. női foglalkozási ágazatok meghatározása tisztviselő, tanár, orvos, közlekedés s ezek keretei szintjének meghatározása. Ami az egész szocialista táborban kihatott évtizedekig a fizetésrendszer alapelveire. A magyar fejlődés ebből a szempontból sokáig a hazai és nyugati értelmiségiek előtt is mint a szovjet rendszer humanizálásának lehetősége élt. Zsákutcák vagy a 20. századi magyar fejlődés értékei keletkeztek e téren? A sajátos magyar életforma az 1970 80-as évek általános gazdaság- és életszínvonal politikájának eredménye; a hétvégi ház kultusz a lakásproblémák és a kisbefektetések lehetetlenségeinek zsákutcás feloldása, vagy (egyúttal) egy új életmód-alternatíva a 20. század végén? A rendkívüli (vidéki) magánépítkezések (a beépített téglák száma!) elképesztően rossz pénzügyi és technikai feltételek közepette a polgár munkaerejének rossz irányú túlfeszítése volt, vagy (egyúttal) a rendszer gazdasági elmaradottságából való egyéni kilábalás lehetőségének megadása? Az étkezési szokások; a jólét igényének megfogalmazása a nyugat-európaitól eltérő módon. A gulyás szocializmus -ként emlegetett szindróma, amely a polgár munkaereje fizikai újratermelésének lehetőségét is jelezte, de jelezte a politikai közösség dolgai iránti érdektelenséget is. (Ami természetesen világjelenség.) A napi élet infrastruktúrája: a vezetékes víz, az áramszolgáltatás, a lakások komfortizálásának fejlődése. (Eddigi kutatások is az 1931 41 közötti emelkedés után, 1961 után nagy előretörést mutatnak.) A család, s ezen belül az öregek, fiatalok sajátos kényszerű egymásrautaltsága. A nő, a férfi, a gyermek, a nagyszülő a társadalomban. A magyar családpolitika (Gyes, Gyed) és szovjet rendszeren belül saját szociálpolitika kísérlete. Az 1960-ig megnyíló levéltári állagok inkább csak jelentéseket, szakanyagokat adhatnak erről. (Pl.: egyes társadalmi rétegek helyzete; az infrastruktúrát biztosító iparágak fejlesztésének problémái; egyes vidékek ivóvíz-ellátásának, az egészségügy fejlesztésének akadályai stb.) Megkülönböztetett figyelmet fordíthatunk itt a Statisztikai Hivatal kiadott és belső anyagaira. Emellett a sajtóanyag éppen erre a kutatási területre kínál jó forrásanyagot. (Különösen az ún. réteglapok, amelyek a szocialista országok között Magyarországon jelentek meg a legszélesebb skálán.) Meg kell kísérelni, pénzügyi eszközökkel ösztönözni a korszak tárgyi emlékanyagának begyűjtését. (Alapítványi, de emellett kormányzati eszközök itt nem nélkülözhetőek.) A köznapi életről készült felvételek, utólag most készítendő fotóanyag begyűjtése. (Utcasorok lefényképezése, életformák, környezetük felvétele.) Az ember és környezete, az életmód történetének anyagfeltárásába be kell vonni a fővárosi és vidéki múzeumhálózat munkatársait. (Történettudományunk egyik gyenge pontja a tárgyi kultúra emlékanyagának elhanyagolása és általában a múzeumok figyelmen kívül hagyása a tudományos tervekben.) Sőt, a publikálásnál is a kiállítást, mint történettudományos közlési formát jobban kell preferálni. VI. A polgár és az ő állama Polgár és államhatalom viszonyának vizsgálata a polgár oldaláról. a) Utazási lehetőségek, ezek korlátozásának változásai. A külfölddel (rokon, kolléga stb.) való kapcsolattartás szűkítése. A sztálini szovjet rendszer egyik alapelve a külföldtől való elzárás, az állampolgárok korlátozása. Magyarország sajátos tarka példáját mutatja az alaptípus (kollektív utaztatás) mellett az egyéni, csoportos, turista, munkahelyi, félhivatalos etc. változatok kitermelésének. b) Lelkiismereti és véleményszabadság. A polgári államrend ezen nagy vívmányainak visszavonása az állampolgártól ismeretes része a szovjet rendszernek. A rendszernek erre egységes intézménytípusai alakultak ki (Állami Egyházügyi Hivatal, cenzúra hivatalok stb.), amelyek a rendszerváltás előtt Magyarországon borultak fel a legjobban. A további kérdés: hogyan felejtette el a polgár e szabadságok gyakorlásának módját. 5
c) Igazságszolgáltatás. A bírói szervezet függetlensége a politikai rendszer demokratizmusának mutatója az egyén szintjén. (A bírói intézmény lezüllése közismert sajátossága a szovjet típusú államoknak. Magyarország az 1980-as években számos reformot hozott e téren.) A kérdés: a polgár mennyire és milyen esetekben érezhette magát veszélyeztetve a politikai önkényeskedéstől és a közbiztonság labilitásától. d) A szervezkedés, az egyesületi élet szabadsága. Az alulról szerveződő társadalmi kezdeményezések elfojtása a rendszer jellemzője. Ez történt Magyarországon is 1948 után. Fellazulása csak az 1980-as években, egy liberalizálódási hullámban illetve a szétesési periódusban következik be Magyarországon, a szomszédos országokban az utolsó pillanatig fennmaradnak a tiltó rendelkezések. Az itt említett és a polgárok szabad fizikai és szellemi mozgását korlátozó, szabályozó intézkedések jogszabályokban öltöttek testet. Tehát a polgári és büntetőjog szakértői, a kiadott törvények és rendeletek összegyűjtésében, értelmezésében otthonosak lehetnek, ami a jogtörténészekkel és általában a jogászokkal való együttműködés újabb lehetőségét kínálja. Mindez természetesen vázlat, inkább csak annak tisztázására szolgál: szabad-e a történettudománynak távol tartania magát az 1949 (esetleg 1945) utáni évek kutatásától. A válasz: nem! 1990. szeptember * Ez a szöveg 1990 szeptemberében készült, mint az MTA Történettudományi Intézet igazgatói pályázatának melléklete. (Kivéve a párttörténeti alfejezetet. A párt történetének kutatását akkor a Politikatörténeti Intézet feladatának tartottuk.) A kérdés 1990 szeptemberében az volt: szabad-e az akadémiai kutatóintézet tevékenységének kiterjeszkednie az 1945 illetve az 1956 utáni évekre? Vagy pedig hagyjuk a napi politikailag túlérzékeny időszakot a következő nemzedék gondjaira. A szöveget azután 1990. november 10-én tanítványaim egy csoportja előtt ismertettem, akikkel az 1956 utáni életmód, ember és természet viszonyát kívántuk munkacsoport keretében vizsgálni. Időközben, egy év alatt máris jobban történelmi távlatba kerül az 1990 előtti korszak. Az érzelmek továbbra is erősek. Mindazok részéről, akik valóban hátrányt szenvedtek, mindazok részéről, akik nem-boldogulásuk okául nem saját képességeik hiányát vagy netán a mindig jelenlévő egyéni szerencse hiányát, hanem a politikát jelölik meg. A szenvedélyes múlt-újraélés egészen az önemésztés határáig, a rajtam kívül álló körülményekben keresni nyugtalanságom okát százados hagyománya ez a magyarországi szellemi életnek. Megindultak viszont a helytörténeti kutatások, a nagyszabású anyagfeltárások. A jelenkorkutatás támogatását a miniszterelnök úr kérésére az Akadémia is kiemelt feladatként kezeli. Örvendetes jelenség. Ennek hatására, valamint Gáti Károly barátom ösztönzésére is, e vázlatos javaslatot közzétesszük. Talán segít a kutatáshoz, a társadalmi méretben szükséges újragondoláshoz, ha másként nem, legalább a kérdőjelek állításával. 2. Képek 6
7
8
9
10
1. Az 1960. év históriája Az 1960. év históriája január 1. Népszámlálás Magyarországon. Az ország lakosságának száma 9 977 870 fő. január 4. Stockholmban az EGK ellensúlyozására megalakul az EFTA, az Európai Szabadkereskedelmi Társulás, amely fontos lépés az európai egységesülési törekvésekben. Alapító tagjai: Ausztria, Dánia, Nagy- Britannia, Norvégia, Portugália, Svájc és Svédország. A szerződés május 3-án lép életbe. A tagországok szabadkereskedelmi övezetet hoznak létre, fokozatosan megszüntetik az ipari termékek vámjait, az importkorlátozásokat. (A másik európai csúcsszerv, az EGK, azaz az Európai Gazdasági Közösség 1957. március 25-én jött létre, 1958 márciusában erre épülve alakult meg az Európa Parlament Strasbourgban.) január 5. A Nők Lapja levelezési rovatából: Kozmetikust szeretnének legalább egyet, de inkább kettőt a püspökladányi lányok, asszonyok. Debrecenbe kell utazniuk, ha kozmetikai kezelést akarnak. Ez is a fejlődéshez tartozna, ma már falun is igényesek a nők írja Rácz Dánielné püspökladányi tsz-tag. január 10. A 15 éves lakásépítésí program (1002/1960. számú kormányhatározat) 1 millió lakás építését irányozza elő, 600 ezret állami, 400 ezret magán kivitelezésben. (A 1961 1975 között felépült valóban 1 millió 47 ezer lakás, melyből 354 ezer [33,8%] készült állami; 693 ezer [66,2% pedig magán kivitelezésben.) Közzéteszik a 3/1960. számú kormányhatározatot, mely a lakás nem megfelelő kihasználtsága esetén lakbérpótlékot állapít meg és rendelkezik az albérleti díjakról. január 14. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa ülésén Ny. Sz. Hruscsov bejelenti a szovjet hadsereg létszámcsökkentését 1,2 millió fővel, s egyben említést tesz egy hihetetlen erejű új szovjet fegyverről. január 15. Személyi változások a Münnich-kormányban. A kormány összetétele 1960. január 1-jén: Münnich Ferenc a Minisztertanács elnöke; Antos István pénzügy; Apró Antal a Minisztertanács első elnökhelyettese; Benke Valéria művelődésügy; Biszku Béla belügy; Czottner Sándor nehézipar; Csergő János kohó- és gépipar; Doleschall Frigyes egészségügy; Dögei Imre földművelésügy; Incze Jenő külkereskedelmi; Kádár János államminiszter; Kállai Gyula államminiszter; Kisházi Ödön munkaügy; Kossa István közlekedés- és postaügy; Kovács Imre élelmezésügy; Marosán György államminiszter; Nagy Józsefné könnyűipar; Nezvál Ferenc igazságügy; Révész Géza honvédelmi; Sík Endre külügy; Tausz János belkereskedelmi; Trauttmann Rezső építésügyi miniszter; Kiss Árpád az Országos Tervhivatal elnöke. A felmentett Kállai Gyula, Marosán György és Dögei Imre helyébe az Elnöki Tanács Kállai Gyulát a Minisztertanács első elnökhelyettesévé, Losonczi Pált földművelésügyi és Nyers Rezsőt (a január 5-én meghalt Antos István helyébe) pénzügyminiszterré nevezte ki. Figyelemre méltó, hogy Marosánnak a Politikai Bizottság és a Központi Bizottság után a kormányból is távoznia kellett, míg az 1956-ban már szerepet kapott Nyerset miniszterré nevezték ki. február 4. A szocialista mezőgazdasági program keretén belül célul tűzik ki, hogy a mezőgazdasági dolgozók részére az ipari munkásokkal azonos feltételeket teremtsenek. Közzéteszik a 6/1960. számú kormányrendeletet a termelőszövetkezeti tagok öregségi és munkaképtelenségi járadékáról. Ebben a speciális nyugdíjformában azon idős, munkaképtelen tsz-tagok részesülnek, akik koruknál stb. fogva már nem tudják megszerezni a nyugdíjjogosultsághoz szükséges időt. Az öregségi és munkaképtelenségi járadék összege havi 260 Ft. (Az ;,öregkor kezdete a férfiaknál 70, nőknél 65 év.) február Az MSZMP ülésein foglalkozik a mezőgazdasági szektor átszervezésével. A siettetett tsz-szervezés eredményeként 380 ezer parasztember belépésével a tsz-földek aránya 56%-ra emelkedett. Az NDK-ban 1960, április 4-én jelentik be: befejeződött a mezőgazdaság teljes kollektivizálása. március 14. Először találkozik az NSZK és Izrael kormányfője New Yorkban. április 1. Az Elnöki Tanács 1960:10. számú törvényerejű rendelete Magyarország felszabadulásának 15. évfordulója alkalmából kegyelemben részesíti az 1960. márc. 31. előtt javító-nevelő munkára ítélteket; eltörli a szabálysértési büntetéseket; megszünteti az internálást, s 1960. jún. 30-i határidővel feloszlatja az internálótáborokat. Kiszabadulhatnak az egy évet meg nem haladó büntetést kapott anyák ha 10 évesnél fiatalabb gyermekük van ; szabadlábra kerülnek amennyiben büntetésük felét letöltötték az 1952. dec. 31. előtt elítélt háborús és népellenes bűnösök. Az Elnöki Tanács felfüggeszti azon elítéltek büntetésének végrehajtását, akiket a bíróság 1957. máj. 1. előtt elkövetett államellenes bűncselekmények miatt 6 évet meg nem haladó börtönbüntetésre ítélt. Egyéni kegyelemmel ítéletének felfüggesztésével, tehát nem eltörlésével szabadul ekkor Déry Tibor, Donáth Ferenc, Jánosi Ferenc, Váradi Gyula illetve Farkas Mihály és Farkas 11
Vladimír. (A História következő számában közli az 1960. évi márc. 30-i KB ülés anyagát a kegyelmezésről. Az ehhez készített bevezető szerzője Zinner Tibor adatai szerint 1960. ápr. 1-jén az 1956. évi tevékenység miatt börtönbe zártak közül 503 fő szabadul. április 14. A. Szukarno, az Indonéz Köztársaság elnöke 4 napos látogatásra Magyarországra érkezik. A Szovjetunió nyitása az ún. 3. világ országai felé, ami magával vonja a szocialista országok külpolitikájának aktivizálását az afrikai, Indiai térség iránt. május 1. Hatályba lép a Polgári Törvénykönyv, az Elnöki Tanács 1960:11. számú törvényerejű rendelete, A kor felfogása szerint ez előrelépés az 1949 1956 közötti jog nélküli állapothoz. Váratlan incidens szakítja meg az atomhatalmak közeledését: a szovjet honvédelem Szverdlovszk közelében lelő egy U-2 típusú amerikai kémrepülőgépet. A Szovjetunió május 10-i tiltakozó jegyzékéből: Az adatok teljesen megcáfolják az USA külügyminiszterének azt a koholt magyarázatát, amely szerint a repülőgép a török szovjet határ hosszában magaslégköri meteorológiai megfigyeléseket végzett. A gép pilótája szovjet fogságba esett. Kiderül: a kölcsönös bizalom helyett a kölcsönös bizalmatlanság még a politika alapja. Meghiúsul a május 16-ra tervezett párizsi nagyhatalmi csúcsértekezlet is. Szakítás Kína és a Szovjetunió között. május 7. A 79 éves Vorosilov marsallt a aki régi konzervatívnak számít az 53 éves Leonyid Brezsnyev, a technokrata hírében álló politikus váltja fel a szovjet kollektív államfői testület elnöki tisztében. május 11. D. D. Eisenhower sajtóértekezlete: elnökségem kezdete óta adok ki utasításokat, hogy minden lehetséges módon folyjék az USA és a szabad világ megvédéséhez szükséges információk beszerzése a meglepetésszerű támadás elhárítására és hatékony védelmi intézkedések foganatosítása céljából. május 12. Ünnepi közgyűlés az ELTE fennállásának 325. évfordulóján. május 17. Az Elnöki Tanács fölmenti Révész Géza honvédelmi minisztert és kinevezi moszkvai nagykövetté, Czinege Lajos alezredest előlépteti altábornaggyá, és megválasztja honvédelmi miniszterré. (Czinege 1986-ig maradt miniszter.) május 19. Bemutatják a Két emelet boldogság című filmet. Rendező: Herskó János. május 23. Ben Gurion izraeli miniszterelnök bejelenti, hogy az izraeli titkosszolgálat Argentínából elrabolta a zsidók kiirtásának fő szervezőjét, Adolf Eichmann volt SS-vezetőt. május 29. Az Ünnepi Könyvhét alkalmából 57 könyv jelenik meg, ebből 43 magyar szerző tollából, közöttük: Barabás Tibor Egy címíró emlékiratai. Regény; Darvas József: Országúton, városon. Riportok, cikkek; Dobozy Imre; Tegnap és ma. Regény és elbeszélések; Hatvany Lajos: Irodalmi tanulmányok. június 13. A Pravdában cikk jelenik meg a kínai ultrabalos tendenciák veszélyeiről. június 29. Az MSZMP KB határozata az építő- és építőanyag-ipar, a vegyipar fejlesztéséről és a vidéki ipartelepítési programról. A vegyipar átlagosnál gyorsabbra előirányzott növekedését a határozat a mezőgazdaság kollektivizálásának következményeivel (műtrágya és növényvédő szer iránti szükséglet), a műanyag- és műszáltermelés fokozásinak szükségességével valamint a gyógyszer-, gumiabroncs-, szintetikus mosószer, lakk- és festékgyártás korszerűsítésével indokolja, július 11. Az új alkotmány hatályba lépésével Csehszlovákiát Szocialista Köztársasággá kiáltják ki (eddig Csehszlovák Köztársaság volt). Az alig 10 napja függetlenné vált belga gyarmat, Kongó Katanga tartományában, Csombe deklarálja a Kongótól való elszakadást és az önálló állam megalakítását. Lumumba, a központi kormány miniszterelnöke a Szovjetunióhoz fordul segítségért. Polgárháború bontakozik ki. 14-én Mobutu hadsereg-főparancsnok veszi át a hatalmat Kongóban. július 17. Dunaújvárosban felavatják a meleghengerművet. augusztus 25 szeptember 11. A római XVII. nyári olimpián a magyar sportolók 6 arany-, 8 ezüst- és 7 bronzérmet szereztek. Olimpiai bajnokok: Kárpáti Rudolf (vívás, kard egyéni), Delneky Gábor, Gerevich Aladár, Horváth Zoltán, Kárpáti Rudolf, Kovács Pál, Mendelényi Tamás (vívás, kardcsapat), Németh Ferenc (öttusa, egyéni), Balczó András, Nagy Imre, Németh Ferenc (öttusa, csapat), Parti János (kenu egyes, 1000 m), Török Gyula (ökölvívás). 12
szeptember 1. Magyarország és Csehszlovákia között megszűnik a vízumkényszer. szeptember 14. Paul Robeson világhírű amerikai néger énekes európai körútja során többnapos vendégszereplésre Budapestre érkezik. szeptember 23. Az ENSZ közgyűlésének általános ügyrendi bizottsága ismét napirendre tűzi a magyar kérdés -t. Kádár János a Baltyika nevű szovjet hajón, Hruscsov, Zsivkov és Gheorghiu Dej társaságában mint egy külpolitikai aktivizálódásként is New Yorkba utazik. Október 3-i felszólalásában Kádár tiltakozik azon kijelentések ellen, melyek a nemzetközi reakció erői által külföldről szervezett ellenforradalmi puccsot nemzeti felkelésként értékelik. szeptember 28. A József Attila-lakótelep avatása: a budapesti volt Valéria-telep helyére épült új lakónegyedet József Attiláról nevezik el. október 5. Ismét kulturális magyar irodalmi magazin jelenik meg angol nyelven, hogy jelképezze az 1950-es évek elzárkózásának megtörését. Megindul a New Hungarian Quarterly című angol nyelvű magyar folyóirat. Szerkesztő Boldizsár Iván. október 8. A mosógépek terjedéséről ír egy hetilap. A Vas megyei Kemenesalján a Haladás Termelőszövetkezet úgy segít asszonytagjain, hogy 6 mosógépet vásárolt nemrégen, s azokat bárki használhatja. Nap mint nap úton vannak a gépek, szívesen használják az asszonyok, mert így több idejük jut amire eddig sok nem jutott pihenésre és szórakozásra. Ezer lakosra jutó háztartási gépek állománya Megnevezés 1958 1960 1965 Porszívó 10,7 45,1 Padlókefélő 2,0 45,2 114,3 Hűtőszekrény 25,1 Újsághirdetés: Már kapható elektromos hallókészülék, ára: 1750 Ft október 28. A budapesti Madách Színház bemutatja Arthur Miller: Pillantás a hídról című darabját. október 29. Önkiszolgáló üzletek megjelenése! A Képes újság beszámol arról, hogy Gyulán önkiszolgáló és önkiválasztó neonfényes üzletek sorakoznak egymás mellett Boldog a vevő, mert fele annyi idő alatt vásárolhatja meg, ami kell, és az eladó is, hiszen az áru kínálja és eladja önmagát Az új kiszolgálási formában működő boltok már 1958-ban megjelentek (200 üzlet átalakításával), de a nagyarányú fejlesztés 1959 elején indult meg állami és szövetkezeti támogatással. (1961 végén az önkiszolgáló üzletek száma meghaladta a 3100- at, 1962 után azonban a kereskedők részéről megnyilvánuló ellenérzés az elharapódzó lopások miatt a fejlődés lelassult. 1963 végére a bolthálózat kb. 13%-a volt önkiszolgáló.) november 5. A háztartásokban hódít a műanyag. Műanyagból készült minden, a fali sótartó, a tál, a jól záródó doboz ás a két újszerű kanál is Falra akasztható műanyag szeméttartó veder. Jól tisztítható, pontosan záródik. Nemcsak praktikus, csinos is írja a Képes Újság. Kuplé a pesti utcán: Nejlon már a facipő, nejlon a kabát / Nejlon gólya hozza már a nejlon kisbabát) A magnetofon-kultúra tért hódít a házasságkötés szertartásánál is. Újságcikk számol be arról, hogy Hódmezővásárhelyen korszerűsítették az esküvőket. Magnetofonra veszik a fogadalmat, az»igent«, amit olyan meghatódottan, örökre szólóan mond menyasszony is, vőlegény is. A rövid magnószalagot ajándékba kapja az új pár, s rajta emlékeztetőül az ünnepélyes ígéretet, amely reméljük nemcsak a technika jóvoltából örökké tartó igenné válik. november 7. A csuklós autóbusz, azaz a hernyóbusz megjelenik Budapesten. november 8. Az amerikai elnökválasztáson minimális többséggel a demokrata J. F. Kennedy győz a republikánus R. Nixonnal szemben. 13
november 10 december 1. 81 kommunista és munkáspárt moszkvai értekezletén megvitatják a nemzetközi élet és a kommunista világmozgalom időszerű kérdéseit. november 19. A házgyári, kisméretű, de komfortosnak nevezett lakások kormányprogramjához idomul a bútoripar is. Hirdetés az újpesti Bútorgyár Varia-bútorairól, melyek kis lakások méreteihez alkalmazható, kellemes világos színű és igen jó minőségű darabok A választék igen bőséges: 16-féle készül az új bútortípusból. december 10. Tudósítás: Csak az első napokban volt szenzáció Tiszasorjánban is a villany. Most már természetes, hogy egy kattanás és világos a lakás. Az 1949 óta futó villamosítási program valójában most ér végső szakaszába. december 14. ENSZ-határozat Genfben a gyarmati rendszer mielőbbi és feltétel nélküli megszüntetéséről: Minden népnek joga van az önrendelkezésre, s ennek a jognak értelmében szabadon határozza meg politikai helyzetét, és valósítja meg gazdasági, társadalmi és, kulturális fejlődését. december 17. Magyarországon is megjelenik a grillsütő. Újsághirdetés: Egyike a legkisebb elektromos háztartási gépeknek a grillsütő. Infravörös sugárzó fűtőteste zsír nélkül süt, fogyókúrásoknak különösen ajánlható. december 20. A 9/1960. számú egészségügyi miniszteri rendelet kötelezővé teszi a lakosság évenkénti tüdőszűrését. Tüdőgondozás TBC-gondozóintézetek száma 1960 187 1965 193 1968 190 december 24. Romániában közigazgatási módszerekkel folyik a magyarság visszaszorítása az állami életből. A Magyar Autonóm Tartomány területéből leválasztott Háromszék és Csík egy részét, valamint Dicsőszentmárton, Marosludas, Sármás környékét Maros-Magyar Autonóm Tartomány néven egyesítik. (Az új közigazgatási egységben a magyarság aránya a korábbi 77,3%-ról 62%-ra csökkent.). december 31. Állami bankkölcsön először a szocialista országokban a magánlakás-építkezésekhez. A pénzügyminiszter 15/1960. számú rendelete értelmében az új családi ház építésére a jóváhagyott költségvetés végösszegének 75%-áig de Budapesten és a megyei jogú városokban maximum 80 ezer, egyéb városokban és a kijelölt községekben 70 ezer, másutt 50 ezer forintig adható OTP-kölcsön. december A tv-előfizetők egyre növekvő száma miatt a tv Hétköznapi tanácsok című műsorában arról is szándékozik beszélni, hogyan kell helyesen ki- és bekapcsolni a tv-t, hogyan kell helyesen beállítani a képet. Gazdaasszony-körök alakulnak Borsodban, ahol sütést-főzést, szabás-varrást, játékkészítést, kézimunkát tanul vagy ötezer asszony. Az év folyamán A Központi Statisztikai Hivatal jelentése szerint a szocialista szektor részaránya az ipari termelésben 98%, a mezőgazdaságban 87,2%. A munkások havi átlagkeresete az állami iparban 1486 Ft-ról 1574 Ft-ra, az állami építőiparban 1513 Ft-ról 1577 Ft-ra emelkedett, Az 1000 Ft-nál kevesebbet keresők aránya 2,9%. Összeállították: Burucs Kornélia, Demeter Zsuzsanna, Dömötörfi Tibor, Glatz Ferenc, Pótó János, Stefány Judit, Szabó Róbert, Tomsics Emőke 2. Képek 14
15
16
17
18
1. A kínai kártya. Szakítás Kína és a Szovjetunió között A KÁDÁR-RENDSZER TÖRTÉNETÉBŐL SIPOS Péter A kínai kártya Szakítás Kína és a Szovjetunió között A magyarországi 1956. november utáni fejlődés egyik leglényegesebb meghatározója volt Kína megerősödése a nemzetközi munkásmozgalomban és a maoizmus néven később ismertté vált politikai vonal kínai és világméretű megerősödése. A Kádár-rendszer 1956. november 1961 közötti története tudományos igénnyel megmagyarázhatatlan a kínai fejlődés és a szovjet kínai viszony ismerete nélkül. Kutatóink és a közvélemény szinte semmit nem tud forrásszerűen 1956 utáni történelmünk e meghatározó tényezőjéről. A Kádár-rendszer konszolidációjának másik meghatározó eleme a szovjet kínai ellentét kiéleződése. Kádár, aki a szovjetek tankjain került Nagy Imre mellől hatalomra bárhogy is értékeljük politikai pályafutását, történelmi lépése volt, hogy azonnal és látványosan csatlakozott a szovjet álláspont illetve Hruscsov mellé. Ezzel részben elhatárolódott belpolitikailag a szektás-ultrabalos csoportoktól, ugyanakkor nagyobb mozgásteret nyert a szovjet zónán belül. Ennek alapdokumentuma Kádár János beszámolója az 1960. november decemberi moszkvai értekezletről. (A szerk.) A politizáló emberek Magyarországon az 1950 1960-as évek fordulóján is szinte örökletes módon olvastak az újságok sorai között, és szívesen követték azt a hagyományt, hogy a hazai tömegkommunikáció szigorúan ellenőrzött információit külföldi rádióadókból, nyerhető értesülésekkel egészítsék ki. Így terjedt el a hír, hogy már megint problémák vannak a jugoszlávokkal, amin senki nem csodálkozott. Annál meglepőbb volt viszont még a magukat beavatottnak tartó homo politicus-ok számára is, hogy bajok, sőt mindinkább úgy tűnt, súlyos bajok vannak a kínaiakkal. Gyanúba kerültek az albánok is, hogy valami gond lehet velük, de ők nem voltak igazán fontosak. Egyúttal sokan számoltak azzal, hogy nem elvont, teológiai természetű csatározásokról van szó, hanem a nemzetközi kommunista mozgalomban zajló viták a függési viszonyokból következően a hazai mozgásteret, létviszonyokat is közvetlenül befolyásolhatják. A kommunista világmozgalom belső ellentéteinek tényét megerősítette, hogy az 1960-ban Moszkvában összegyűlt 81 párt vezetői ill. képviselői november 10-től december 1-jéig, tehát három hétig tanácskoztak. A Népszabadság december 22-i számában megjelent közlemény sokoldalú és mélyreható alkotó vitát említett. A részvételi listából kiderült, hogy a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének küldöttsége nem vett részt az értekezleten. Ha valaki netán vette magának a fáradságot és összehasonlítás végett megnézte a szocialista országok pártjainak 1957. november 14 16. közötti értekezletét és a testvérpártok november 16 19. közötti szélesebb körű konferenciáját értékelő MSZMP-nyilatkozatot, észrevehette, hogy abban szó sincs vitáról, és a jugoszláv párt is aláírta a tágabb körű értekezleten elfogadott békenyilatkozatot. Vajon mi történt az időközben eltelt három esztendő folyamán? Az MSZMP Politikai Bizottsága 1960. szeptember 6-án Nemes Dezső előterjesztésében elfogadta a Nézeteltéréseinkről a világhelyzet megítélésében, a nemzetközi kommunista mozgalom stratégiai és taktikai kérdéseiben c. dokumentumot, amelyet a következő hónapban megismertettek a moszkvai tanácskozást előkészítő bizottsággal.) A magyar párt hivatalos állásfoglalásának tekinthető összegzésből kitűnik, hogy a Kínai Kommunista Párt szembefordult az 1957-es nyilatkozattal, amely a nemzetközi helyzetet az SZKP 1956- ban lezajlott XX. kongresszusa alapelveinek szellemében értékelte. A kínai vezetés tévesnek minősítette a háború elkerülhetőségéről, a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett éléséről és a proletárdiktatúra békés úton való megvalósításának lehetőségéről Hruscsov által megfogalmazott tételeket. Mao Ce-tung szerint az imperializmus papírtigris. Ezt a nézetet az MSZMP KB így minősítette: Ha az imperializmus csak papírtigris, akkor miért nem kergettük ki Dél-Koreából, miért tűrjük ott ülni Tajvan szigetén, miért nem kergetjük ki Európából, miért nem zúzzuk szét Japánban, stb., stb.? A kínai szemlélet valójában a háborús veszélynek, s különösen az atomháború következményeinek a lebecsülését fejezte ki. A fent idézett dokumentum nem szólott arról, ami más forrásokból csak később vált 19
publikussá. Mao Ce-tung már az 1957-es értekezleten utalva Nehruval folytatott vitájára kijelentette: ha az emberiség fele megsemmisül, még megmarad a másik fele, az imperializmus viszont teljesen megsemmisül, s az egész világon csupán szocializmus lesz, s egy félévszázad vagy egy egész évszázad alatt a lakosság ismét megnövekszik, talán a felénél többel is. Kádár János itt közölt beszámolójában csak mellékesen utalt arra, hogy a kínaiakkal folytatott ideológiai vita hátterében hatalmi kérdések rejlenek. Peking kifogásolta, hogy Hruscsov mindinkább törekedett az Egyesült Államokkal való megállapodásra. Ennek érdekében, vélekedtek a kínaiak, feláldozza az ó érdekeiket. A Szovjetunió nem támogatta a tajvani csapatok által megszállt Quemoj és Matsu szigetek esetleg elfoglalásának tervét. Az Indiai Köztársasággal kibontakozó határvitában Moszkva semlegességet tanúsított, ami a status quo fenntartását ill. helyreállítását követelő indiaiaknak kedvezett. S a legsúlyosabb sérelem a Szovjetunió nem nyújtott támogatást ahhoz, hogy Kína az atomklub tagjává váljon. A Szovjetunió felbontotta 1959-ben a két évvel korábban megkötött szerződést a kínai nukleáris kutatások előmozdítására. Így Kína kénytelen volt a saját erejéből kifejleszteni 1965-re az atombombáját, 1967-re a hidrogénbombáját. A kínai vezetés támadásainak elsődleges és közvetlen célpontja az 1950 1960-as évek fordulóján a nyilvánosság előtt még nem az SZKP, hanem a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége volt. Így kívánta Mao Cetung a két nagy párt közötti egység látszatát egyelőre megőrizni. A jugoszlávok elleni újabb offenzívára az adott ürügyet, hogy a JKSZ 1958 áprilisában elfogadott új pártprogramja elítélte a bürokratizmust és az etatizmust, valamint az álforradalmi szektarianizmust, hitet tett az önigazgatás eszménye mellett és a párt szerepét a nevelésre és a meggyőzésre korlátozta. Mindez felháborodást keltett a szovjet blokkhoz tartozó országok kommunista pártjainak felső vezetésében, amelyek szintén éles hangon bírálták a jugoszlávok revizionizmusát. A kínaiak azonban azt követelték, hogy ismét helyezkedjenek Belgráddal szemben az 1949-es Tájékoztató Iroda-határozat megbélyegző és kirekesztő álláspontjára, ami lehetetlenné tette volna az államközi kapcsolatok fenntartását is. A többi párt az albánokat kivéve beérte az 1948-as Kominform-határozat ugyan szintén alaptalan és jogtalan, de inkább bíráló, mintsem elítélő hangvételével. Az MSZMP PB már idézett 1960. szeptemberi állásfoglalása szerint a mélyreható ideológiai és politikai ellentétek dacára arra kell törekednünk, hogy Jugoszláviával normális államközi kapcsolatot teremtsünk és tartsunk fenn. Ennek az államközi kapcsolatnak is van bizonyos kihatása a semleges országokkal való nemzetközi együttműködés alakulására. Ennek kell alárendelni a Jugoszláviával való államközi kapcsolat kérdését. Nem kevésbé fontos ez a nyugat-európai munkásság akcióegységéért való harc támogatása szempontjából. Abnormális államközi kapcsolat a szocialista tábor országai és Jugoszlávia között nehezíti nyugat-európai testvérpártjaink harcát a kommunisták és szociáldemokraták akcióegységéért. A vita azonban, úgy tűnik, nem maradt következmények nélkül a magyarországi politikai életben sem. Fejtő Ferenc kifejtette azt a hipotézist, hogy a jugoszlávellenes kampány árát Nagy Imrének és társainak az életükkel kellett megfizetniük Moszkvának, de még inkább Pekingnek. Feltételezésünk az, hogy Nagy kivégzését a szovjetek erőltették rá Kádárra, és a szovjetek engedtek a kínaiak és azon európai kommunista vezérek összpontosított nyomásának, akik vagy alárendelték magukat a kínai befolyásnak, vagy ebben az ügyben egyetértettek velük. Ezzel nem kívánjuk azt állítani, hogy a magyar kommunistákat nem terheli felelősség, ahogyan ezt később a budapesti propaganda el akarta hitetni Enver Hodzsa és az Albán Munkapárt többi vezetői zárt körben már a XX. kongresszus másnapján élesen támadták a hruscsovi politikát. Az 1957 áprilisában folytatott megbeszélések során Hruscsov kifakadt: Önök, albánok, úgy látszik, Sztálin útjára akarnak minket visszatéríteni! A vita ellenére, vagy talán éppen ezért, a szovjet vezetés elengedte Albánia több százmillió rubeles adósságát és élelmiszersegéllyel lehetővé tette az Albániában még mindig fennálló jegyrendszer megszüntetését 1957 novemberében. Érthetően megrökönyödést okozott Moszkvában, hogy Enver Hodzsáék a következő években mind eltökéltebben támogatták a kínai politikát. Az albánok minden valószínűség szerint attól is tartottak, hogy a Balkánra is kiterjedő hruscsovi békeoffenzíva során a szovjet vezetés az ő érdekeiket sértő megállapodásokra jut jóval erősebb szomszédaikkal, Jugoszláviával és Görögországgal. Az 1960-as moszkvai értekezlet idejére a szovjet és az albán vezetés ellenségeskedése már annyira elfajult, hogy Hruscsov kijelentette: hamarabb egyességre jutna Mac Millannal (brit miniszterelnök), mint az albánokkal. A következő évek fejleményei igazolták szavait. Jegyzetek 1. PIL. 288. f. 5/199. őe. 20