Migrációs tendenciák napjainkban

Migrációs tendenciák napjainkban

Migrációs tendenciák napjainkban Szerkesztette: Tarrósy István Glied Viktor Vörös Zoltán Pécs, 2014

Migrációs tendenciák napjainkban Szerkesztette: Tarrósy István Glied Viktor Vörös Zoltán Szakmai lektor: Póczik Szilveszter Készült az Európai Integrációs Alap/Belügyminiszérium által finanszírozott EIA/2013/3.7.5. azonosítószámú Migrációs tendenciák napjainkban nevű projekt keretében. Jelen kötetben foglalt nézetek a szerzők és szerkesztők nézetei, azok semmiképpen sem tekinthetők az Európai Bizottság vagy a Belügyminisztérium hivatalos állásfoglalásának; sem az Európai Bizottság, sem a Belügyminisztérium nem tehető felelőssé ezokért, illetve a kötetben foglaltakért. Borító, design, tördelés: IDResearch Kft. Nyomda: Molnár Nyomda, Pécs Kiadó: IDResearch Kft. / Publikon Kiadó ISBN: 978-615-5457-34-0 Minden jog fenntartva! Szerzők, 2014 IDResearch Kft./Publikon Kiadó, 2014 A kötet szerzői jogi védelem alatt áll, a kiadványt vagy egyes részeit felhasználni, másolni, sokszorosítani, továbbadni kizárólag a kiadó engedélyével lehet. www.publikon.hu

Tartalom I. Bevezetés Elméleti megfontolások a nemzetközi migrációs tendenciák megértéséhez 9 Tarrósy István II. A nemzetközi migráció vizsgálatának kitüntetett aspektusai A nemzetközi migráció demográfiai és geográfiai aspektusai 29 L. Rédei Mária A nemzetközi migráció jogi aspektusai, különös tekintettel a legális migráció szabályozására az Európai Unióban 45 Mohay Ágoston Globalizáció és migráció az emberi jogok szemszögéből 65 Szabó Gábor A nemzetközi migráció gender aspektusai. Nemi szerepek változása, a migráció feminizációja 85 Bagi Judit Nemzetközi migráció, biztonságpolitika, biztonság 101 Póczik Szilveszter III. A nemzetközi migráció jelensége és tendenciái az egyes földrajzi térségekben Indiai migrációs folyamatok és az indiai diaszpóra 135 Szalai Éva Emese Migrációs trendek Kínában és Délkelet-Ázsiában 157 Vörös Zoltán Latin-amerikai migrációs körkép 177 Soltész Béla Észak-Amerika a nemzetközi migrációban 193 Pólyi Csaba Afrikai migrációs folyamatok 221 Tarrósy István

6 tartalom Migrációs tendenciák, kihívások és az erre adott szakpolitikai válaszok az Európai Unióban 245 Keserű Dávid Glied Viktor Ázsia és Európa szorításában migráció a Balkánon 275 Kitanics Máté Pap Norbert Az európai iszlám és a muszlim bevándorlás kérdése Kelet-Közép-Európában 291 Pap Norbert Kitanics Máté A posztszovjet térség migrációs mintái 309 Faludi Julianna Migrációs helyzetkép Magyarországon 329 Kováts András IV. Összefoglalás Összefoglalás 349 Glied Viktor Név- és tárgymutató 353 A szerzőkről 359

Első fejezet Bevezetés

Elméleti megfontolások a nemzetközi migrációs tendenciák megértéséhez Tarrósy István Absztrakt A bevezető fejezet interdiszciplináris megközelítésben áttekinti a történeti távlatban sokszor egymásnak feszülő elméleti elképzeléseket, és egyfajta szintézisét kínálja a legfontosabb migráció- és integrációelméleteknek. Szándéka, hogy a Grevi megfogalmazásában interpolárisnak minősíthető transznacionális globalizmus különböző aktorai és a közöttük lévő interakciók keretében elmélkedjen. A bevezető kitüntetetten fontosnak tartja a multikulturalizmus ideológiáival való szembenézést, különösen, hogy pozitívumai ellenére az amerikai, francia és német modellek érvényessége az elmúlt években megkérdőjeleződött. A szöveg utolsó része jelen könyv célkitűzéseit, szerkezeti felépítését, módszertanát és eszközrendszerét foglalja össze. Abstract This introductory chapter presents an interdisciplinary overview of the often competing theoretical approaches in a historical context, offering a synthesis of the major migration and integration models. It intends to lead its arguments within the framework of the actors and interactions of the transnational globalism that can be characterized as interpolar, drawing upon the works of Grevi. The chapter deems it significant to face that the ideologies of multiculturalism, in particular, as despite their positive aspects, the validity of the American, French and German models has been challenged in recent years. The last paragraphs of the introduction tell the reader about the aims and objectives, as well as the structure, methodology and educative tools of the book. Kulcsszavak: népességnövekedés, regionális egyenlőtlenségek, biztonság, migráció és fejlődés, transznacionális kapcsolatok, migrációs hálózatok, multikulturális modellek, poszt-multikulturális társadalom Keywords: demography boom, regional inequalities, security, migration and development, transnational linkages, migration networks, multicultural models, post-multicultural society

10 tarrósy istván Bevezető gondolatok Az emberiség történetének kezdettől fogva elmaradhatatlan része a vándorlás, a történelem lényegében vándorlások és vándorok története. Az emberek vándorlása, vagyis a migráció egyik jellegzetessége az, hogy az őshonos és bevándorló embercsoportok egymással kapcsolatba lépve kommunikációt folytatnak, s ennek eredményeként a vándorok a helyi közösségekbe befogadást nyernek. A vándorlás olykor konfliktusokkal jár és történelmi és elméleti nézőpontokból vizsgálható kultúrfilozófiai, politikatudományi, szociológiai, antropológiai, (nemzet)gazdasági és (nemzet)biztonsági kérdések sorát veti fel. Ezek megválaszolására különböző magyarázatok születtek, amelyek, bár sok esetben csak részigazságokkal szolgálnak, lehetőséget kínálnak a folyamatok, szereplők és kapcsolataik makró- és mikro-szinten rendszerszerű értelmezéséhez. Könyvünk bevezető fejezete hasznos elméleti megfontolásokat tekint át azzal a szándékkal, hogy a kötetben bemutatott jelenségek, folyamatok, trendek és tendenciák könnyebben megértését elősegítse. Itt nem célunk, hogy a nemzetközi migráció elméleteinek átfogó összefoglalóját nyújtsuk, táblázatok, ábrák, és infoboxok segítségével mégis kísérletet teszünk egyfajta rendszerezésre, ahogy az 1. számú táblázatból és a 3. számú infoboxból is kitűnik. Főként arra szeretnénk rávilágítani, mennyire fontos az interdiszciplináris megközelítés, ha a migráció egyes aspektusait, főként regionális társadalomföldrajzi jellemzőit és nemzetközi vonatkozásait elemezzük. Népességrobbanás, regionális egyenlőtlenségek, biztonság A 20. század második felében bekövetkezett példátlan népességrobbanás következtében a nemzetközi migráció jelentős globális kihívássá vált, a Föld egésze számára tette fel a kérdést: mi lesz a váratlanul megduplázódott embertömeg jövője? (Szabó A., 2006: 43). Ha földünket egy intelligens idegen lény látogatta volna meg 1900-ban, majd száz évvel később újra, a leglátványosabb változást minden bizonnyal az emberek és a városok növekvő számában, illetve a bolygó egyéb életjelenségeiben látta volna (McNeill, 2002: 35). A történeti távlatból folytatott vizsgálódás ijesztő számokat mutat (ld. 1. és 2. ábrák): 1825-ben körülbelül 1 milliárd ember élt a Földön, 1900-ban 1,63 milliárd, 1925 körül a szám elérte a 2 milliárdot, azaz egy évszázad leforgása alatt a lakosság megkettőződött. Az ezt követő fél évszázadban (1925-től 1976-ig) ismét megduplázódott, és így lett 4 milliárd. Ez a szám 1990-ben elérte az 5,3 milliárdot (Kennedy, 2002: 31), 2000-ig pedig 6 milliárdra nőtt. Az ENSZ népesedési adatai szerint (UN Population Division) ma, 2014-ben, több mint 7,2 milliárdan élünk a bolygón. Már az is súlyos kérdéseket vetne fel, ha a Földön élő emberi közösségek világszerte ugyanolyan mértékben gyarapodnának, és hasonló ütemben élnék fel a sok esetben véges erőforrásokat. Ehelyett azonban regionális egyenlőtlenségeket látunk, a különböző népek igen eltérő demográfiai sajátosságokat mutatnak, egyesek gyorsan

elméleti megfontolások a nemzetközi migrációs tendenciák megértéséhez 11 1 A migráció fogalma A migráció latin eredetű szó, melynek jelentése vándorlás, helyváltoztatás, elvándorlás, elköltözés ; a lakosság tömeges lakóhelyváltoztatása egy országon belül vagy áttelepülése egyik országból a másikba (Bakos, 1994: 497). A vándorlás egyéni vagy csoportos akarat eredménye, amelyet az általános társadalmi, gazdasági, politikai folyamatok, az egyéni szándék és a mindennapok történései együtt, egyszerre határoznak meg (Rédei, 2007: 13). A migráció az emberi történelem folyamán mindenkor jelen lévő népmozgalom, amelynek során kisebb vagy nagyobbszámú népesség földrajzi tekintetben elmozdul, átmenetileg vagy véglegesen szálláshelyet, települési területet változtat. A fogalom egyfelől a meghatározott területről való kivándorlás, másfelől egy másik területre való bevándorlás teljes esemény- és hatástörténetét, valamint mechanizmusait öleli fel. Elemeinek, részeinek tekinthetjük: a vándorlás (utazás) közbeni jellemző eseménysorokat, az új területen történő letelepülést, a rendszerszerint számszerűleg fölényben lévő honos népességgel kialakuló egyéni és csoportos kapcsolatokat, a bevándorlók belső kapcsolatrendszerének szerveződését (például a kisebbségképződést), a honos népességnek a jövevényekhez való viszonyát, saját belső viszonyaiban a migráció eredményeként létrejövő változást, a bevándorláshoz rövid és hosszú távú alkalmazkodást, az igazgatási és rendészeti feladatok ellátását, bevándorlás-politika kialakítását (Póczik, 2008: 78-79). szaporodnak, mások lélekszáma stagnál, ismét másoké pedig kifejezetten csökken (Kennedy, 2002: 30). Sokak szerint a gazdaságilag és technológiailag fejlett világ maga teremtette a globális egyenlőtlenségeket, melyek demográfiai kísérőjelensége fenyegető kihívás a Föld egészére nézve (Póczik, 2008: 35). A népességnövekedés kétségkívül a globalizáció korának nevezhető 20. század egyik meghatározó jelensége, amely tömeges népességmozgásokat, modern népvándorlásokat (Wetzel, 2011: 9) és ezzel járó éles konfliktushelyzetek eredményezett. A számos elméleti megközelítés közül leginkább a világrendszer-elmélet törekszik a globális egyenlőtlenségek magyarázatára. Az 1970-es években Immanuel Wallerstein munkássága nyomán kibontakozó elemzésmód, amelyben a nemzetállam helyett egy új keret, a»világrendszer«vált kiindulóponttá (Wallerstein, 2010:

12 tarrósy istván 44), felforgatta a korábban bevett gondolati sémákat: A világrendszer két típusa a világbirodalom és a világgazdaság. Míg a birodalomra a központosított politikai irányítás jellemző, addig a világgazdaságban különböző hatalmi központok versengenek egymással, s a javakat a piaci mechanizmuson keresztül osztják el (Egedy, 2011: 23). A kapitalista piac által teremtett globális világgazdaság szerkezete, a centrum és a periféria kettőssége a tőkék, áruk és szolgáltatások áramlása mellett a munkaerő nemzetközi vándorlását is befolyásolja. A nemzetközi térben zajló globális folyamatok közül a társadalmi változások egyik legizgalmasabb együttesét a köztes régiók, az úgynevezett félperiféria feltörekvő gazdaságokként jellemezett szereplői mutatják fel. Ezek dinamizmusa nagy eséllyel alakíthatja át a rendszer egészét is (Tarrósy, 2011), az átalakulás pedig értelemszerűen a nemzetközi migrációra is hatással bírhat. A ki-, illetve bevándorlása során a vándorok számukra a korábbinál kedvezőbb lehetőségeket kínáló helyekre igyekeznek. Az urbanizációs robbanás a világgazdasági periféria és félperiféria országaiban még ma is zajlik, a népesség vidékről a városokba özönlik, másrészt a gazdaságilag, technológiailag kevésbé fejlett országokból elsősorban a fejlettebbek, a Globális Dél országai felől a fejlett Észak országai felé törekszik. A ma és a közeljövő migrációs mozgásaiban a félperiféria feltörekvő országai is egyre vonzóbbak, a Globális Dél hatalmi centrumai (félperiféria-centrumok) is egyre erősödő szívóhatást gyakorolnak a migránsokra. Délkelet-Ázsiában Malajzia, Dél- Korea és Tajvan is egyre népszerűbb déli célországok, akárcsak Latin-Amerikában Brazília, Argentína és Venezuela, vagy Afrika szubszaharai térségeiben Nigéria, Elefántcsontpart és Etiópia. Az erőforrások és az ezekhez való hozzáférés egyenletesebb elosztásának sürgető igénye közvetlenül magyarázza a növekvő migrációt. Ha bőven áll rendelkezésre ennivaló és föld, [...] maga a probléma is kisebb; ha az erőforrásokat korlátozottnak vélik [...] a nagyobb migráció természetesen felveti a bevándorlókról történő gondoskodás kérdését. Ráadásul a nagyarányú bevándorlás számos félelmet ébreszt (Kennedy, 2002: 47). A nemzetközi migráció értelmezésének egyik kitüntetetten fontos elmélete, a konfliktuselmélet fókuszában a relatíve növekvő populáció létszáma és a relatíve szűkülő, de legalábbis igazságtalanul elosztott erőforrások közötti ellentmondás (Szabó A., 2006: 43) áll. Célja a konfliktusok pozitív társadalmi funkciójának, szabályozhatóságának és súlyának felismerése (Póczik, 2008: 77). Az elmélet a különböző szereplők, a migráció esetében alapvetően a befogadó (többségi) társadalom és a bevándorlók (etnokulturális kisebbség) között létrejövő, illetve fennálló konfliktusokat a társadalmi változás előmozdítójának gondolja, és szabályozásuk vizsgálatán keresztül az adott társadalmi berendezkedés hatalmi szabályrendszerét igyekszik értelmezni (Uo.). A nemzetközi migráció egyik kiemelkedően fontos vetülete a biztonság. A migráció biztonsági vonatkozásait a kutatások jellemzően a befogadó, illetve a migrációs nyomásnak kitett államok szempontjából értékelik, [azonban] hasonlóan fontos a bevándorló vagy éppen mozgásban lévő személy biztonsága is, melyről jóval kevesebb

elméleti megfontolások a nemzetközi migrációs tendenciák megértéséhez 13 szó esik (Hautzinger et al., 2014: 23). Pedig a földrajzi helyváltoztatást motiváló okok egyik legfontosabbika a biztonság, a vándorok létbiztonsága, valamint gazdasági, kulturális, politikai stb. értelemben vett biztonsága. Ezért a nemzetközi migráció vizsgálatában a biztonság mozzanatára különös figyelmet kell fordítanunk, a humán biztonság összetett fogalmának a migráció és fejlődés elméleti kontextusában is központi jelentősége van. Ábra 1: A világ népességének változása 1750 és 2100 között Forrás: Saját szerkesztés a www.geohive.com és az UN Population Division 2013-as adatai alapján Ábra 2: A világ népességének változása 1950 és 2100 között Forrás: Saját szerkesztés az UN Population Division 2013-as adatai alapján

14 tarrósy istván 2 Humán biztonság és fejlődés egy interpoláris világban Giovanni Grevi 2009-ben használta először az interpoláris jelzőt a 21. századi globalizmus jellemzésére. Helytálló kifejezése az interdependenciák (kölcsönös függőségek) korában értelmezhető multipolaritást (többpólusú rendszert) takarja (Tarrósy, 2013a: 275). Az interpoláris korszak szélesen értelmezett biztonság-koncepcióval kalkulál ez az ENSZ és szakosodott szervezetei, köztük legelsőként Fejlesztési Programja, az UNDP (United Nations Development Program) által alkalmazott humán (emberi) biztonság fogalma. E megközelítés szerint a hangsúlyt az egyének biztonságára, nem pedig az államok és nemzetek biztonságára kell helyezni. A világszervezet nyomatékosan hangsúlyozza, hogy a környezeti instabilitás, a szegénység, az éhínség és elnyomás nem pusztán kritikus biztonsági kérdések, hanem egyszerre forrásai és következményei is a konfliktusoknak. A [humán biztonság fogalmában testet öltő új] felismerés újrahangsúlyozza az államok felelő sségét és kötelezettségét, hogy biztosítsák állampolgáraik biztonságát (Botz, 2007, idézi Tarrósy, 2013b: 9). A Nobel-díjas Amartya Sen által is használt fogalom az emberek mindennapjaiban jelentkező új globalizációs kihívások összetettségét hivatott leírni, ezért is foglal egybe olyan elemeket, mint a túlélés, az emberi élet méltósága, az egészség, a béke, a tolerancia, az egyenlő ség, a szolidaritás, és általában az élet minő sége. A valódi fejlődés értelme az emberek helyzetének javítása vallják sokan. Az új paradigma szerint a fejlődés szorosan kapcsolódik a biztonsághoz, de olyan módon, ahogyan azt maguk érintett (mikro) közösségek relevánsnak látják saját jelenük és jövő jük szempontjából. Ezt az elvet egyre több gazdaságilag és technológiailag fejlett állam tartja fokozottan szem előtt, és kezeli prioritásként az ún. saját tulajdonú fejlődés célját. migráció és fejlődés Hein de Haas (2012) szerint a migráció és a fejlődés közötti viszonyrendszer fogalmi kerete képes a munkaerő-vándorlás gazdasági dimenzióinak és a fejlődés szerteágazó kérdéseinek összetett voltát leírni. A migráció és fejlődés nexusának megértéséhez az út ahogy de Haas érti az egyes optimista és pesszimista megközelítések elemzésén keresztül vezet. De Haas szerint a neoklasszikus fejlődési és modernizációs elméletek optimizmust sugalltak, általánosan elfogadott tételük szerint a nagymértékű emigráció hozzájárulhat ahhoz, hogy mindenki a legjobban járjon: gyors növekedés a bevándorlás célországában [...] és gyors növekedés a származási országban (Kindleberger 1965, idézi De Haas, 2012: 58). A pesszimista megközelítések sorában

elméleti megfontolások a nemzetközi migrációs tendenciák megértéséhez 15 a Myrdal (1957) által kidolgozott kumulatív okok elmélete szerint a kapitalista fejlődésre elkerülhetetlenül jellemző a különböző területek közötti elmélyülő jóléti egyenlőtlenség. [...] erős állami beavatkozás/politikai döntés nélkül a kapitalista rendszer a területi egyenlőtlenségeket növeli (Uo.: 59). Nemzeti szinten vizsgálódva ez az elmélet rokon vonásokat mutat a centrum-periféria modellel és a neomarxista fejlődéselmélettel, de megjelenik a fenntartható fejlődés gazdasági vonatkozású fogalmi rendszereiben is. Az 1980-as és 1990-es évekre a migrációkutatók összhangban a társadalomtudományokban bekövetkezett paradigmaváltással pluralista, de még inkább polikauzális értelmezési keretek megalkotására törekedetek és a cselekvőt és a struktúrát középpontba állító megközelítések összehangolás[át] (Uo.: 65) tűzték célul. E pluralista nézetek közül a munkamigráció új gazdaságtana (New Economics of Labour Migration NELM) a neoklasszikus migrációelmélet bírálatából kiindulva a családokra fokuszált. A NELM, miközben integrálja a migránsok transznacionalizmusát elemző szociológia és antropológiai tudást és a megélhetési szempontokat figyelembe vevő gazdasági szemléletet, a migráció és a fejlődés kölcsönhatásainak megértésére törekszik. Ez az új megközelítés lehetővé teszi a migrációval kapcsolatos döntéshozást befolyásoló tényezők szélesebb körének integrálását az egyéni hasznosság-maximalizáláson túl is (Uo.: 66). A NELM szerint a nemzetközi migráció nem lassul vagy áll le, ha az addig világszintű bérkülönbségek kiegyenlítődnek, hiszen számos egyéb feltétel, mint például a biztonság, a karrier, a fogyasztási javak bősége vagy szűkössége, vagy akár az egyént védő társadalombiztosítási háló (munkanélküli, beteg- és nyugdíjbiztosítások, egyéb szociális ellátás), illetve ezek különbségei is motivációt jelentenek (Póczik, 2008: 70). A NELM, hasonlóan az antropológusok és szociológusok által használt módszerekhez, egyebek között kvalitatív interjúkkal és háztartásokra vonatkozó felmérésekkel vizsgálja a nemzetközi migrációt. A transznacionális mozgások 21. század világában sokféle szereplő kölcsönfüggő hatásokat eredményező kapcsolatrendszerét figyelhetjük meg. Az államok, de a nem-állami szereplők is, civil szervezetek, nemzetközi intézményi aktorok, multinacionális formációk, és más transznacionális entitások egyre több különféle típusú relációba bonyolódnak egymással. A (világ)gazdaság globalizációjával valamennyi aktor a transznacionális kapcsolatok hálózatába integrálódik. Messner (2002) szerint a gazdasági globalizáció legalább három alapvető eredménnyel jár: 1. a globális és a lokális szintek közötti kölcsönfüggőség erősödik, a lokális szereplők, intézmények és helyspecifikus elképzelések egyre nagyobb jelentőséget nyernek; 2. a transznacionális gazdasági terek és közösségek kitágulnak, előretörnek; 3. végül a nem állami szervezetek (NGO) pozíciószerzése révén a piacgazdaság civil arcát előtérbe helyező politikai diskurzus megélénkül. A migráció kapcsán megfigyelhető transznacionalizálódás az ún. kettős lojalitásra irányítja a figyelmet. A transznacionális fordulat egyik feltétele, hogy a fejlett technika lehetővé teszi a migránsok számára a szárma-

16 tarrósy istván zási közösségeikkel való kapcsolattartást (mobil)telefonon, faxon, (műholdas) televízión és az interneten keresztül, valamint pénz hazautalását globális hivatalos és nem hivatalos bankrendszerek segítségével (De Haas, 2012: 70). A nemzetközi migránsok életében kimutatható transznacionális megélhetési stratégia részét képezik az említett hazautalások, a rendszeres hazalátogatások, a transznacionális üzleti és civil tevékenységek, a kibocsátó vagy kiinduló országokban eszközölt befektetések, politikai szerepvállalások, melyek révén a migráns hosszú távon képes fenntartani személyes és családi kötelékeit. Akkor is, ha a migráns választott célországában az integráció mellett dönt, fennmarad transznacionális elkötelezettsége. Ez kétségbe vonja azt a feltételezést, hogy a migránsok távozása automatikusan veszteséget jelent agy- vagy izomelszívás formájában (Uo.: 71). Maguk a transznacionális közösségek vagy diaszpórák, éppen transznacionális elkötelezettségeik és kettőskötésű szerepvállalásaik miatt egyre fontosabb társadalmi aktorai globális világunknak. Globális, egyre több hatalmi centrum összjátékában szerveződő világunk szereplőit megannyi hálózat kapcsolja össze. A migrációs hálózatok elmélete szerint a nemzetközi migránsok beilleszkedés[e] az új környezetbe ott valósul meg sikeresen, ahol korábbi családi, baráti tapasztalatok, kapcsolatok ezt elősegítik. A [kibocsátó] területek nyomása és a már [korábban] letelepültek által lakott régiók között donori kapcsolat formálódik, ami hozzájárul a későbbi migrációs döntés irányának kiválasztásához is. A kutatók jelentős része éppen ebből kiindulva a családalapú egyesítés jellegű mozgásokat kíséri fokozott figyelemmel (Rédei, 2007: 66). E hálózati elmélet a migránsok és közösségeik kollektív erejére és a társadalmi integráció mozzanatára irányítja a figyelmet. A migráció a modern gazdaságok és a globalizálódó világ természetes jelensége (Hárs, 2010: 16). Olyan jelenség, amely megtörténik függetlenül attól, hogy az ember akarja vagy sem (Milborn, 2008: 8). Az elmúlt évtized politikai diskurzusa, elsősorban Európában arról szólt, hogy a bevándorlók milyen hasznos szerepet vállalhatnak a befogadó országok gazdaságában, különösen a legutóbbi globális pénzügyi és gazdasági válságban meggyengült nemzetgazdaságokban. A liberális álláspontjáról ismert Corrina Milborn szerint a migráció Európa hasznára is van. Logikus lenne tehát, hogy Európa törődjön a bevándorlással, segítse azt, s hogy mindent megtegyen a letelepedők lehetőség szerint minél jobb integrációja érdekében (Uo.). A klasszikus elméletek, ezek recepciója, illetve kritikája makro-megközelítésben hasznos viszonyítási keretet kínálnak. A gazdasági ésszerűségből és haszonszámításból kiindulva a vándorlások push és pull vagyis taszító és vonzó tényezőkkel magyarázhatók. Ezek között azonban nem csupán gazdasági vagy demográfiai okokat látunk, hanem nemegyszer helyi konfliktusok és klímakatasztrófák motiválta öszszetett döntéseket is. A fontosabb elméleteket összevetve láthattuk, hogy a push-pull modell önmagában nem képes az összetett mozzanatokat megfelelően magyarázni, mikro-szintű vizsgálatok viszont lényegi elemekre világítanak rá a migrációs folya-

elméleti megfontolások a nemzetközi migrációs tendenciák megértéséhez 17 matok és tendenciák megértésében. A paradigmaváltás olyan felismeréseket hozott, mint a kapcsolati hálók jelentősége, a migráció feminizálódásának jelentősége, az állami szerepvállalás keretei és eszközei, vagy az integráció társadalmi komplexitása. Már az 1980-as évektől nyilvánvaló, hogy a kapcsolathálók hatása már a potenciális migránsok kiválogatódásában is érvényesü l. A rendelkezésükre álló információk és az általuk elérhető erőforrások befolyásolják a migrációs döntést, hosszú távon pedig a kapcsolathálók tartják működésben a [kibocsátó] és fogadó ország közötti migrációt (Hautzinger et al., 2014: 30). A globalizált térben az információáramlás felgyorsult, a külföldi tapasztalatszerzés, de még inkább a jobb élet iránti vágy és annak megvalósítása a kapcsolathálókkal átszőtt globális térben könnyebben, gyorsabban mehet végbe. Az elhatározás hogy vállaljuk a kockázato[ka]t, egy idegen környezet feltérképezését fiatal korban könnyebben megvalósul, hiszen [szabadabban] vághatunk neki a nagyvilágnak (Rédei, 2009: 10-11). A szellemi erőforrásoknak az egyes nemzetgazdaságok számára is oly fontos növelését célozza a tanulási célú mobilitás. Ez a poszt-multikulturális társadalomban egy toleráns(abb), önálló, fogékony és alkalmazói, kozmopolita magatartás kialakulását segíti a leendő munkavállalóban. Etulajdonságok aztán számottevő mértékben járulnak hozzá [többek között] a nemzetközi üzletmenet gyors és hatékony terjedéséhez (Uo.: 11). 3 Elméletek egymásnak feszülése elméletek születése és hanyatlása A 20. századi migrációkutatást kettős megosztottság jellemezte: hosszú ideig szinte teljesen különváltak azok, akik azt vizsgálták, miért (milyen okok/motivációk miatt) és hogyan megy végbe a vándorlás, azoktól, akik azt tanulmányozták, hogyan reagálnak a (be)fogadó társadalmak a beérkező migránsok jelenlétére, illetve a vándorok hogyan képesek integrálódni e társadalmakba. A kutatók előző csoportja a fejlődéstanulmányok, közgazdaságtan, politikai gazdaságtan és földrajz oldaláról közelítették meg a kérdést; az eltérő szemszöget képviselők viszont szociológiai, kulturális antropológiai, politikatudományi, jogi és oktatáskutatással összefüggő tudást vonultattak fel a kutatott terület feltérképezéséhez. Többek között tudományterületi sajátosságok miatt mély felfogásbeli, módszertani és politikai szakadék húzódott a két tábor között. Az eltérő elméleti megfontolások közül a legellentmondásosabb relációt a neoklasszikus és a történeti-strukturális/intézményi elméletek jelentették. A neoklasszikus közgazdasági elmélet szerint makro megközelítésben a vándorlás fő mozgatója az egyes országok közötti bérszínvonal- és életszínvonal-különbség. Politikai döntésekkel mind a kibocsátó, mind a befogadó

18 tarrósy istván államok vezetése képesek befolyásolni/szabályozni a vándorlást. Ugyanezen elmélet mikro megközelítése szerint az igazán nagy hangsúly a migrációban érvényesülő jövedelmi előkalkulációkra (Póczik, 2008: 67) helyeződik. A vándorok pontosan ismerik saját országaik, illetve a választott célország(ok) jövedelmi helyzetét, és döntéseik túlnyomórészt gazdasági alapokon nyugszanak. A neoklasszikus elmélet szerint a bérszínvonal-különbség globális kiegyenlítődése a migráció leállását, megszűnését eredményezi (egyensúlyi hipotézis). A duális vagy szegmentált munkaerő-piac elmélete a nemzetközi migrációt össztársadalmi kontextusban vizsgálja. Az elmélet szerint a modern ipari államok gazdasága eleve meghatározott szintű bevándorlásra rendezkedett be. Bizonyos szektorokban a bevándorlók munkájára erős és folyamatos kereslet van. A fejlett országok jellemzően kettős (duális) munkaerő-piaccal rendelkeznek (Hautzinger et al., 2014: 29). Az elmélet primernek tekinti a fejlett ipari államok hazai munkaerő számára nyitott, viszonylag magas jövedelmet kínáló legális munkaerő-piacát, míg szekundernek ezen országok szintén legális, de alacsony státusú feladatokat, alacsony társadalmi presztízst, rossz munkakörülményeket, alacsony béreket kínáló instabil munkapiacát (Póczik, 2008: 70-71). A bevándorlók a másodlagos munkaerő-piacon elégítik ki a munkaadói keresletet, az esetek többségében átmeneti szerepek felvállalásával. A történeti-institucionalista elmélet a tőkét termelő olcsó munkaerő mobilizációjában látta a migráció lényegét. A marxista politikai gazdaságtanban gyökerező elemzés különösen az 1960-as évek Latin-Amerikájára is oly jellemző függőségi elméletre alapozott és azt hangsúlyozta, hogy az európai gyarmatosítás örökségeként a nemzetközi migráció örökös körforgássá teszi a függőségi viszonyokat, magát a gazdasági értelemben vett alulfejlettséget (visszamaradottságot), melynek eredményeként a gazdagok még gazdagabbak lesznek. Később, az 1970-es és 1980-as évek összetettebb világrendszer-elmélete hódított teret. Az Immanuel Wallerstein által kidolgozott teória lényege, hogy nem az egyes államok nemzetközi politikai manőverei magyarázzák a nemzetközi kapcsolatok logikáját, hanem a nemzetközi színtér alapvető struktúrája határozza meg az államok és nem csak az államok mozgásterét. [...] a nemzetközi kapcsolatok dinamikáját a globális kapitalizmus keretei alakítják (Szabó, 2010: 53-54). A multinacionális cégek behatolása és terjeszkedése a gazdaságilag kevésbé fejlett térségekben felgyorsította a vidéki területeken végbement változásokat, és szegénységet, munkanélküliséget, valamint gyors ütemű urbanizációt, illetve az informális gazdaságok terebélyesedését eredményezte.

elméleti megfontolások a nemzetközi migrációs tendenciák megértéséhez 19 A társadalmi integráció kérdését tekintve a fejlett országokba irányuló 1945 utáni nemzetközi migráció kapcsán az első modell a kizárást/kirekesztést tette meg központi magyarázó elemnek. Ez az iskola azt vallotta, hogy a viszonylagosan homogén nemzeti idenitással rendelkező társadalmak nem tudják befogadni az eltérő kultúrájú csoportokat. Az exklúzió elmélete szerint a migránsokat a fogadó állam csupán vendégmunkásként engedi be, de a családjaikkal történő állandó letelepedést nem tartja kívánatosnak. Ekkoriban Németországban, Svájcban és Ausztriában is e modellben gondolkodtak a bevándorlókat illetően. Ellentétes elméletet képviselt az asszimiláció modellje, mely szerint a befogadó államok úgy tudnak megbirkózni a kulturális különbségekkel, hogy elvárják: a migráns adja fel anyanyelvét, vallását, szokásait és a jellemző nemzeti kultúra szerint olvadjon be a befogadó államba. Cserébe állandó letelepedést és állampolgárságot szerezhet. Az olyan telepes államok, nagybefogadó államok tapasztalatain kifejlődött modell volt ez, mint az Amerikai Egyesült Államok, Ausztrália és Kanada, amelyek a migrációt a nemzetépítés kulcselemének tartották. Az 1970-es évekig több európai befogadó állam is e modellt támogatta. Mindkét elmélet azonban osztotta az az álláspontot, miszerint a különbségek, a különböző identitások kontrollálhatóak, azaz hosszú távon a migráció nem gyakorol jelentős(ebb) hatást a létező nemzeti kultúrára. Az 1960-as évektől viszont szélesebb értelemben megindult az ebbe vetett hit eróziója, ugyanis világossá vált, hogy a bevándorlók maradnak és kulturálisan nem olvadnak be a többségi társadalomba részben diszkriminatív gyakorlatok, illetve rasszista megnyilvánulások miatt, melyek munkaerőpiaci és lakóhelyhez kötött szegregációban nyilvánult meg. Etnokulturális közösségi formációk és a tiltakozás kulturális formáinak szembetűnő megjelenése ráébresztették a többségi társadalmakat, hogy a migráció eredményeként újfajta és tartós kulturális diverzitással szemben kell kialakítaniuk stratégiákat. Mindez a multikulturális társadalom koncepciójának megalkotásához vezetett elsőként Kanadában, Ausztráliában, valamint néhány európai államban.

20 tarrósy istván Táblázat 1: Migráció- és integrációelméletek áttekintése A vándorlást magyarázó migrációelméletek Neoklasszikus közgazdasági elmélet Mikro-szintű: egyéni motiváció jövedelmi előkalkuláció gazdasági tőke humán tőke Makro-szintű: egyensúlyi hipotézis bérszínvonal-különbség szabályozása (politika) Történeti-strukturális/intézményi elmélet gyarmatosítás, függőségi elmélet világrendszer-elmélet kapitalista piac állandósult egyenlőtlenségek A társadalmi befogadást magyarázó integrációelméletek Kizáró/kirekesztő modell (exklúzió) vendégmunkások rendszere időszakos adaptáció a különbség (különböző identitások) kontrollálhatósága Asszimiláció-modell (inklúzió) beolvadás a nemzeti kultúrába, letelepedés cserébe állampolgárság strukturális, kulturális, azonosulási, biológiai asszimiláció Multikulturalizmus kulturális sokféleség kooperatív egymás mellett élés kultúrák egyenértékűsége anti-rasszizmus Átmenet-elméletek mobilitás és fejlődés, illetve gazdasági integráció összekapcsolása migrációs emelkedő (migration hump) migrációs események térbeli tipológiája Migráció és fejlődés elmélete hazautalások agycirkuláció diaszpórák Integráció/neoasszimiláció a diverzitás mállasztja a társadalmi kohéziót és tőkét párhuzamos életek, nem integrálódó migránsok (főként muszlimok) és biztonsági kockázatok visszafordíthatatlan globális változások, de központi nemzeti értékek kinyilvánítása elmozdulás holisztikus(abb) értelmezések felé Forrás: Saját szerkesztés Castles (2007), Póczik (2008), Rédei (2007) és Cseresnyés (2005) alapján A multikulturális modell válsága? Poszt-multikulturális társadalom és fokozódó migráció Az 1970-es évektől észak-amerikai, majd európai példák alapján egyfajta normatív modellé vált a multikulturális társadalom elgondolása, különösen a liberális jóléti demokráciákban. Ez a modell nem csak támogatta, hanem preferálta is a különbözőséget, a közelebbről meg nem határozott másságot. Elvárássá tette a különböző identitású társadalmi csoportok elfogadását, főként az etnikai és népcsoporti különbségek tiszteletét, de a kulturális, szexuális és generációs csoportidentitások védelmét is. Egy idő után azonban, ahogy Marcin Król (2013) írja, a multikulturalizmust