A P É C S I Í T É L Ő T Á B L A P O L G Á R I K O L L É G I U M A A SZERZŐDÉS HATÁLYTALANSÁGA MEGÁLLAPÍTÁSÁNAK LEHETŐSÉGE A FELSZÁMOLÁS ALÁ KERÜLT ADÓS ÁLTAL KÖTÖTT SZERZŐDÉS ESETÉN A Pécsi Ítélőtábla a 2008. október hónapban tartott kollégiumi ülésén foglalkozott a Ptk. 203. és a Cstv. 40. alapján indítható perek összefüggésével. Akkor azért tűztük napirendre a témát, mert álláspontunk szerint ellentétes gyakorlat alakult ki a Győri Ítélőtábla (kollégiumi véleményében kifejtett álláspontja) és a Pécsi Ítélőtábla IV. tanácsának gyakorlata között. A Győri Ítélőtábla a kollégiumi véleményében kimondta, hogy: amennyiben az adós ellen felszámolási eljárás indult, ez nem zárja ki a hatálytalanság megállapítása iránti per megindítását, (ennek megindítását a Csődtörvényben szabályozott speciális ún. megtámadási perek lehetősége és az ott szabályozott perindítási határidő eltelte sem zárja ki) azonban speciális szempontokat kell figyelembe venni a per elbírálása során. Eszerint, amennyiben valamennyi hitelező kielégítésének mértékéről állást lehet foglalni, utóbb a relatív hatálytalanság szankciójának alkalmazása iránt a szerző fél ellen indított perben a fedezet elvonását és annak mértékét arra figyelemmel kell megállapítani, hogy a kifogásolt ügylet(ek) megkötése nélkül a rendelkezésre álló vagyon az összes hitelezői követelés figyelembevételével a felperes milyen mértékű kielégítését biztosította volna. A Pécsi Ítélőtábla által elbírált konkrét ügyben a másodfokú tanács ezzel ellentétes álláspontot foglalt el, melyet közzétettünk a BDT 2008/7-8./129. szám alatt. A két ítélőtábla ellentétes álláspontjára tekintettel indokoltnak tartottuk a téma kollégiumi ülésen történő megvitatását. A megyei bíróság előtt indult ügyben az elsőfokú eljárás idején a vagyont értékesítő adós még nem állt felszámolás alatt, ezért az elsőfokú bíróság a kereseti kérelemnek helyt adva megállapította a szerződés hatálytalanságát. A fellebbező adós jelentette be, hogy felszámolás alá került az elsőfokú ítélet meghozatala után, továbbá azt is, hogy a felszámoló az érintett szerződést a Cstv. 40. alapján megtámadta. A Pécsi ítélőtábla a felszámolás tényére figyelemmel az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a keresetet elutasította. Döntését azzal indokolta, hogy a szerződés hatálytalanságának megállapítására irányuló, a Ptk. 203. (1) bekezdésén alapuló kereseti kérelem a Pp. 123. -a szerinti úgynevezett megállapítási kereset. A Pp. 123. (1) bekezdésének második fordulata értelmében megállapításra irányuló egyéb kereseti kérelemnek csak akkor van helye, ha a kért megállapítás a felperes jogainak az alperessel szemben való megóvása végett szükséges, és a felperes a jogviszony természeténél fogva, vagy a kötelezettség lejártának hiányában, vagy valamely más okból teljesítést nem követelhet. A megállapítási kereset idézett törvényi rendelkezés szerinti feltételeit az eljárás során a bíróságnak mindvégig, hivatalból vizsgálnia kell. A hatálytalanság megállapítására irányuló kereset sikere esetén a jogosultnak arra nyílik lehetősége, hogy a vagyontárgyat értékesítő féllel szemben egy sikeres marasztaló döntés esetében a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (Vht.) 6. -a szerinti eljárásban, a H-7601 Pécs, Pf.: 61 Tel: +36 72 533-470 Fax: +36 72 533-470 1.
követelés pénzforgalmi úton történő érvényesítése eredménytelensége esetén, a Vht. 11. (1) és 13. (1) bekezdése alapján végrehajtási eljárást kezdeményezzen, és a jogerős marasztaló határozat alapján végrehajtási lap kibocsátását kérje. E végrehajtási lapon a szerződés hatálytalanságának megállapítása esetén a felperes a Vht. 136. (1) bekezdése értelmében oly módon kérhetne végrehajtást a vevő alperes által megvásárolt ingatlanra, mintha az továbbra is az eladó adós tulajdonában állna. A szerződés hatálytalanságát megállapító ítélet ugyanis a tartozás kötelezettjének személyét nem változtatja meg, a tartozás kötelezettje továbbra is az eladó marad, s a vele szemben indított végrehajtási eljárásban volna szüksége a felperesnek jogai megóvása végett arra a megállapításra, hogy a perrel érintett ingatlanra a szerződő felek által megkötött szerződés hatálytalan, azaz azt a felperes szempontjából úgy kell tekinteni, mintha meg sem kötötték volna. A fentiekből következően sem szerződés hatálytalanságát kimondó bírósági ítélet alapján, sem egy esetleges marasztalást kimondó ítélet alapján nem lehet a vevővel szemben a Vht. szabályaira figyelemmel pénzkövetelés behajtása iránt végrehajtási lapot kiállítani. A vevőt tűrésre kötelező bírósági ítélet alapján legfeljebb a Vht. 172. (1) bekezdése szerinti meghatározott cselekmény elvégzésére vagy tűrésre irányulhatna a végrehajtási kérelem abban az esetben, ha a vevő az ingatlanára elrendelt végrehajtást megakadályozná, e végrehajtási eljárás azonban pénzkövetelés behajtására nem alkalmas. A jogvédelem szükségessége tehát a vevővel szemben csak addig áll fenn, amíg az adóssal szembeni pénzfizetésre kötelező, marasztaló bírósági ítélet végrehajtásának vele szemben a Vht. szerint helye van. Amennyiben az eladó fél felszámolás alá kerül akár az elsőfokú, akár a másodfokú eljárás során a felszámolásának megkezdésére tekintettel a vele szembeni igények elbírálásakor már a csődeljárásról és felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) rendelkezéseit is alkalmazni kell. A Cstv. 38. (3) bekezdése értelmében a felszámolás kezdő időpontja után a felszámolás körébe tartozó vagyonnal kapcsolatos pénzkövetelést csak a felszámolási eljárás keretében lehet érvényesíteni, ebből következően az adóssal szemben pénzkövetelés végrehajtása iránt a végrehajtási lapot kiállítani nem lehet. A Cstv. 38. (1) bekezdése értelmében pedig az adós ellen a felszámolás kezdő időpontjában folyamatban lévő a felszámolás körébe tartozó vagyonnal kapcsolatos végrehajtási eljárásokat a végrehajtást foganatosító bíróságnak haladéktalanul meg kell szüntetni. A sérelmet szenvedett fél adóssal szembeni követelése felszámolás körébe tartozó vagyonnal kapcsolatos pénzkövetelés, mert annak kiegyenlítésére a felszámolás körébe tartozó vagyon terhére a vagyontárgyat értékesítő adós volna köteles. Nem változtat a követelés ilyen megítélésében az a tény, hogy a hatálytalanság megállapítása esetén a felperes a követelést a szerző fél vagyonából elégítené ki, ugyanis a fentebb már kifejtettek szerint a követelés kötelezettje továbbra is a vagyontárgyat értékesítő alperes maradt. Az adóssal szemben tehát pénzkövetelés iránt végrehajtási eljárást lefolytatni, és a Vht. szerinti végrehajtási lap kibocsátását kérni nem lehet, a felszámolás kezdő időpontja után az úgynevezett egyedi végrehajtások helyett a gazdálkodó szervezettel szembeni úgynevezett totális végrehajtás veszi kezdetét, melynek során a hitelezői igények kielégítésére már a Cstv. rendelkezései az irányadóak. A Pécsi Ítélőtábla IV. tanácsának álláspontja ezért az volt, hogy a felperesnek a vagyontárgyat megszerző féllel szemben jogai megóvása végett a Ptk. 203. -a szerint a szerződés hatálytalanságának megállapítása nem lehetséges, a jogosult vele szemben nincs jogvédelmi helyzetben, mert a vagyontárgyat értékesítő adóssal szembeni végrehajtás elrendelésének kizártsága nem teszi lehetővé azt, hogy a jogosult a felszámolás alatt álló gazdasági társasággal szembeni pénzkövetelését, a vagyont megszerző fél tulajdonában álló ingatlanból elégítse ki. A sérelmet szenvedett fél csak a Cstv. 40. -a alapján indított perben, a jelen per tárgyává tett szerződés megtámadásával érheti el azt, hogy a perbeli ingatlan a felszámolási eljárás során a 2.
felszámolási vagyon részévé váljon, az úgynevezett totális végrehajtás e vagyontárgyra is kiterjedjen, és ezáltal a felperes és ezzel együtt a többi hitelező hitelezői igénye kielégítése nagyobb mértékű legyen. A kollégiumi ülésen a kifejtett álláspontot elsősorban két szempontból érte kritika: - A hozzászólók többségének álláspontja szerint a szerződés hatálytalanságának megállapítása iránt indított per nem klasszikus megállapítási per, a Pp. 123. ebben az esetben nem alkalmazható. Az ilyen kereset tartalma alapján végrehajtás tűrésére irányuló, marasztalási keresetnek tekinthető. - Ebből következően a hozzászólók többségének álláspontja szerint a végrehajtás elrendelésének nincs akadálya, azt sem az adós felszámolás alá kerülése, sem esetleges jogutód nélküli megszűnése nem befolyásolja, a végrehajtási lapot ugyanis a tűrésre kötelezett adós ellen kell kiállítani. (Dr. Murányi Katalin, dr. Wellmann György, dr. Kemenes István, dr. Zámbó Tamás, dr. Bíró György) 1 Nyitott maradt a vita azonban a Ptk. 203. alapján a fedezetelvonás miatt és a Cstv. 40. alapján indult perek egymáshoz való viszonya tekintetében. Többségi álláspont szerint ilyen esetben a szerződés hatálytalanságának megállapítása iránti per tárgyalását a Cstv. 40. alapján indított per befejezéséig fel kell függeszteni. A kollégiumi ülésen nem láttunk lehetőséget az ellentétes álláspontok feloldására, ezért a kérdésben való döntést levettük a napirendről. Időközben a Legfelsőbb Bíróság a Pfv.VII.21.659/2008/3. sz. ítéletével a vitatott jogi megoldást alkalmazó Gf.IV.30.105/2008/4. sz. ítéletet hatályában fenntartotta. A Legfelsőbb Bíróság határozatának indokolása az alábbiakat emelte ki: Tévesen hivatkozott a felperes a felülvizsgálati kérelmében arra, hogy a másodfokú bíróság azon álláspontja, hogy a felperes az I. r. alperes felszámolásának elrendelését követően csak a Cstv. 40. (1) bekezdés alapján érvényesítheti igényét ellentétben áll a Ptk. 203. céljával. A bírói gyakorlat szerint (BH 1996.606.) a Ptk.-nak a fedezetelvonó szerződésekkel kapcsolatos szabályai a felszámolás alatt álló cég vonatkozásában akkor érvényesülnek, ha a felszámolásra vonatkozó speciális jogszabályok ellentétes rendelkezést nem tartalmaznak. A Ptk. és a Cstv. a polgári anyagi jogi szabályokat illetően egymással a lex generális, és a lex speciális viszonyában állnak, az előbbi akkor kerül alkalmazásra, ha az utóbbi külön, vagy eltérő rendelkezéseket nem tartalmaz. Az ún. fedezetelvonó szerződéseknek eltérő a megítélése a Ptk., illetve a Cstv. alapján (BH 2000.365.). Ha az adóssal szemben felszámolási eljárás indult, az adós és a jogszerző személy közötti szerződésnek a hitelezőkkel szembeni viszonylagos hatálytalansága esetén a szerződő fél az elvont fedezetnek a felszámolási vagyon részére való visszaszolgáltatására kötelezhető, és nem szolgálhat kizárólag a hitelező felperes igényének kielégítésére. A Cstv. 40. (1) bekezdése a Ptk. 203. (1) bekezdésében foglalt ún. fedezetelvonó szerződés speciálisan szabályozott esete (BH 2004.142.). Miután az adós és a jogszerző személy közötti szerződésnek a hitelezőkkel szembeni viszonylagos hatálytalansága esetén a szerződő fél az elvont fedezetnek a felszámolási vagyon részére való visszaszolgáltatására kötelezhető (BH 2000.365.) tévesen hivatkozott a felperes a felülvizsgálati kérelemében arra, hogy a felperes kielégítést kereshet a II. r. és III. r. alperesek tulajdonát képező ingatlanból, amely fedezetet nyújt a felperesi követelésre, ellentétben az I. r. alperes felszámolási eljárás körébe eső vagyonával. Erre figyelemmel a másodfokú bíróság jogszabálysértés nélkül jutott arra a következtetésre, hogy hiányzott a felperes tekintetében a megállapítási kereset előfeltétele. Újabb ügy kapcsán a Pécsi Ítélőtáblának ismételten állást kellett foglalni a felvetődött jogkérdésben. Az újabb döntésnél az ítélkező tanácsunk már figyelembe vette a kollégiumi vitában elhangzottakat, a Legfelsőbb Bíróság fent idézett ítéletének indokolásában megfogalmazott érveket és a Legfelsőbb Bíróság időközben megjelent 3/2008. PJE 1 A Legfelsőbb Bíróság a Pécsi Ítélőtábla hasonló ügyben hozott, ugyanilyen indokolást tartalmazó ítéletét hatályában fenntartotta. 3.
határozatának indokolásának az elbírálandó ügyben alkalmazható elvi megállapításait. [A Gf. IV. tanács 30.174/2008/5. sz döntését közzétettük BDT 2009/4/65. szám alatt.] Ebben a döntésben a tanács elvi éllel mondta ki, hogy a fedezetelvonó szerződés relatív hatálytalanságának megállapítása iránti keresetet el kell utasítani, ha a személyes kötelezetett felszámolás alá kerül. A fedezetelvonó szerződéssel kapcsolatos igényt ebben az esetben a sérelmet szenvedett fél csak a Cstv. 40. -ra alapítottan és személyesen csak akkor érvényesítheti, ha a felszámolási eljárásba hitelezőként bejelentkezett. Az ilyen megtámadás következménye a szerződés érvénytelensége, az elvont vagyon a felszámolási vagyonba kerül vissza és valamennyi hitelező kielégítési alapját növeli. Az ítélet indokolása a következőket tartalmazza: A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által helyesen megállapított tényállást a felperes bejelentése és a csatolt okiratok alapján azzal egészíti ki, hogy a felperes 30 millió forint és kamatai iránti követelését és a regisztrációs díjra vonatkozó követelését határidőn belül az I. r. alperes felszámolójának bejelentette. A bejelentést a felszámoló határidőn belül érkezettként nyilvántartásba vette. A felszámolási eljárás még nem fejeződött be. A felperes az alperesek szerződését az 1991. évi XLIX. tv. (a továbbiakban: Csődtv.) 40. -ára hivatkozva nem támadta meg. Az egyebekben helyesen megállapított tényállásból az elsőfokú bíróság részben téves jogi következtetést vont le, mert nem értékelte az I. r. alperes felszámolása elrendelésének következményeit. A másodfokú bíróság már több ügyben is állást foglalt abban a kérdésben, hogy a kötelezett felszámolása elrendelésének ténye befolyásolja-e a harmadik személy Ptk. 203. -ára alapított igénye eredményes érvényesítését. A Pécsi Ítélőtábla előtt folyamatban volt Gf. IV. 30 105/2008. számú perben az I. r. alperes a jelen per I. r. alperesével azonos volt. A Legfelsőbb Bíróság a Pécsi Ítélőtábla 4. sorszám alatt meghozott, a keresetet elutasító ítéletét, a felülvizsgálati eljárásban meghozott Pfv. VII. 21 629/2008/3. számú ítéletével hatályában fenntartotta. A jogerős ítéletben kifejtett jogi álláspont lényege az volt, hogy a követelés kötelezettjének személyét a felszámolás megkezdése nem érinti, a kötelezettel szemben pedig az eljárást a Csődtv. speciális rendelkezései alapján kell lefolytatni. A felszámolás kezdő időpontja után az úgynevezett egyedi végrehajtások helyett a gazdálkodó szervezettel szemben úgynevezett totális végrehajtás veszi kezdetét, ennek során a hitelezői igények kielégítésére a Csődtv. rendelkezései irányadók, ezért a Ptk. 203. -ára alapított megállapítási kereset feltételei nem állnak fenn. A Ptk. és a Csődtv. rendelkezései egymáshoz való viszonyát illetően a másodfokú bíróság ezt a jogi álláspontot fenntartva, azt kiegészíti azzal, hogy a Ptk. 203. -ához képest a Csődtv. 40. rendelkezése olyan speciális szabály, amely a szerződés relatív hatálytalanságának megállapítását, és a felperes igényének fedezetéül szolgáló vagyontárgyat megszerző személy tűrésre kötelezését is kizárja az alábbi indokok miatt. Az I. r. alperes felszámolását az F. Bíróság jogerős végzésével a per folyamán elrendelte. Az I. r. alperes mint a Csődtv. szerinti adós gazdálkodó szervezet a Csődtv. 2. (1) bekezdése alapján a Csődtv. hatálya alá tartozik. A Csődtv. a Ptk. 1. (1) bekezdése szerinti olyan vagyoni viszonyokat szabályozó jogszabály, amely akkor alkalmazandó, ha a Ptk.-tól eltérő speciális rendelkezéseket tartalmaz. A kötelezett felszámolása megkezdését követően speciális rendelkezések vonatkoznak a kötelezettel szembeni igényérvényesítés módjára, és az igény kielégítésére. A bírói gyakorlat szerint (EBH2004. 1040.) a Ptk. 203. -ából az következik, hogy a jogszerzővel szembeni fellépéshez a hitelező és az adós közötti jogviszonyból származó kötelezettségnek az igény állapotába kell kerülnie, azaz bírói úton kikényszeríthetőnek kell lennie. A bírói út a felszámolás elrendelését követően a Csődtv. 38. (3) bekezdésére figyelemmel amely szerint a felszámolás kezdő időpontja után a gazdálkodó szervezet ellen a felszámolás körébe tartozó vagyonnal kapcsolatos pénzkövetelést csak a felszámolási eljárás keretében lehet érvényesíteni a felszámolási eljárás. Az igényérvényesítés módja pedig függetlenül attól, hogy jogerős bírósági határozaton alapul-e, lejárt, vagy a Csődtv. 35. (1) bekezdése alapján lejárttá váló követelésről van-e szó a Csődtv. 28. (2) bekezdés f) pontja értelmében a követelés bejelentése és annak nyilvántartásba vétele [Csődtv. 46. (5) bek., (7) bek.]. A bejelentés határideje a felszámolás közzétételétől számított 40 nap illetve egy év [Csődtv. 37. (1)-(2) bek.]. Ez utóbbi határidő elmulasztása jogvesztéssel jár, azaz az alanyi jog megszűnését vonja maga után (BDT2008. 1875.). Ebből következik, hogy nem hivatkozhat az adóssal megkötött szerződés fedezetelvonó jellegére az, aki az adós (személyes kötelezett) felszámolásának elrendelése esetén nem válik a felszámolás közzétételétől számított egy éven belül hitelezővé, mert nyilvántartásba vett hitelezői igény hiányában az adóssal szembeni igénye nem áll fenn, az jogszabály rendelkezése folytán megszűnt. Ebben az esetben a Ptk. 203. -ára alapított kereset minden más feltétel vizsgálata nélkül elutasítandó. A felperes azonban igazolta, hogy a követelését az I. r. alperes felszámolójának bejelentette, és azt a felszámoló határidőben érkezettként nyilvántartásba is vette. A felperes tehát az I. r. alperessel szemben bírósági úton a felszámolási eljárás keretében kikényszeríthető követeléssel rendelkezik. A Csődtv. 2. (1) bekezdése szerint viszont a Csődtv. hatálya a felperesre is kiterjed, ezért vizsgálni kellett azt, hogy a Csődtv. speciális rendelkezéseire tekintettel van-e jogi lehetőség az adóssal szerződött féllel szemben a Ptk. 203. -ára alapított tűrésre kötelezés iránti igény érvényesítésére a személyes kötelezett felszámolásának elrendelése után annak hitelezője részéről. 4.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint a Csődtv. nemcsak az adóssal szembeni igényérvényesítés módjára tartalmaz a fentebb részletezettek szerint a Ptk.-tól eltérő speciális rendelkezéseket, hanem speciális szabályok vonatkoznak az adós által megkötött fedezetelvonó szerződések jogi sorsára is. A Csődtv. 40. a)-c) pontjaiban nevesítetten ugyanis e jogszabály a fedezetelvonás speciálisan szabályozott eseteit tartalmazza azokra a szerződésekre, amelyeket a felszámolási eljárás lefolytatására irányuló kérelem bíróságra érkezése napját megelőző 5 éven, 2 éven, illetőleg 90 napon belül és azt követően kötött az adós, és ilyen a perbeli szerződés is. E speciális rendelkezés pedig az a)-c) pontokban nevesített megtámadási jogot biztosít nemcsak az adós nevében eljáró felszámolónak, hanem bármely hitelezőnek is, így a felperesnek is az eredményes megtámadás jogkövetkezménye pedig eltérően a Ptk. 203. szabályozásától nem relatív hatálytalanság, hanem az érvénytelenség, a Csődtv. eltérő rendelkezése hiányában a Ptk. érvénytelen szerződésekre vonatkozó rendelkezései alkalmazandók. A Legfelsőbb Bíróság ugyanis a 3/2008. számú Polgári Jogegységi Határozatának 2. pontjában kimondta, hogy a Csődtv. 40. (1) bekezdésének a)-c) pontjaiban meghatározott jogügyletek eredményes megtámadása estén a Csődtv. eltérő rendelkezése hiányában a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvénynek (Ptk.) az érvénytelenségre vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni. A jogegységi tanács a felmerült jogértelmezési kérdést az indítványnak megfelelően a Csődtv. 1997. augusztus 6. napjától 2004. április 30-áig hatályos rendelkezései értelmezésével vizsgálta, a rendelkező rész 2. pontjában kifejtettek azonban irányadók a jelenleg hatályos Csődtv. 40. (1) bekezdés a)-c) pontjaira alapított eredményes megtámadás jogkövetkezményének levonása esetében is. A Legfelsőbb Bíróság hivatkozott a jogegységi döntésében a Csődtv. 40. -ában szabályozott felszámoló és a hitelezők részére biztosított speciális megtámadási jog céljával összefüggésben kifejtette, hogy e megtámadási jog célja a felszámolás hatálya alá tartozó vagyon növelése az adós valamennyi hitelezője érdekében, tehát, hogy a hitelezők fedezetelvonó szerződés alapján az adós harmadik személy tulajdonába került vagyontárgyaiból is kielégíthessék jogos igényeiket a Csődtv.-ben meghatározott sorrendben oly módon, hogy a szerződés eredményes megtámadása alapján a vagyontárgy az azt megszerző féltől visszakerüljön az adós vagyonába. Ezért vonta le azt a következtetést a Legfelsőbb Bíróság, hogy az ilyen jogügyletek eredményes megtámadása jogkövetkezményeként nem a szerződés hatálytalanságára, hanem az érvénytelenségére vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni, mert a szerződés viszonylagos hatálytalansága nem jár ezzel a jogkövetkezménnyel. Utalt a Legfelsőbb Bíróság arra is, hogy e szabályozásból adódóan a fedezetelvonó szerződést a saját nevében megtámadó hitelező a Csődtv. speciális rendelkezéseire tekintettel nem képes elérni azt a joghatást, hogy a szerződéssel érintett vagyontárgy fedezeti jellege csak vele szemben maradjon fenn, tekintettel arra, hogy igényére a Csődtv. rendelkezései irányadók, és eszerint a felszámolás alatt álló adós vagyonából csak a Csődtv. 57. -ában szabályozott sorrendben kaphat kielégítést. A megtámadás eredményében tehát az összes hitelezővel osztoznia kell. Ebből a másodfokú bíróság szerint az következik, hogy az adós (személyes kötelezett) felszámolás alá kerülése és a Csődtv. 40. speciális szabálya a Ptk. 203. -ára alapított igényérvényesítést, a szerződés relatív hatálytalanságának megállapítását és az adóstól szerző félnek a jogosulttal mint egyik hitelezővel szembeni tűrési kötelezettségét kizárja. A megtámadott szerződéssel elvont vagyon ugyanis a Csődtv. speciális rendelkezéséből következően csak a felszámolás hatálya alá tartozó vagyont növelheti, csak valamennyi hitelező igénye fedezetéül szolgálhat és csak az érvénytelenség jogkövetkezménye alkalmazható. A fedezetelvonó szerződéssel összefüggő igény tehát csak hitelezőként, és hitelezőként is csak a Csődtv. 40. -ára alapítottan az érvénytelenség jogkövetkezményét maga után vonva érvényesíthető, ezért a Ptk. 203. -ára alapított, a szerződés relatív hatálytalanságának jogkövetkezményei levonására irányuló keresetet ha az érdemi döntés meghozatalakor az adós (személyes kötelezett) felszámolás alatt áll el kell utasítani. A határozat indokolásából látható, hogy a jogkérdés megoldási módja megváltozott, a megállapítási per és a végrehajtás kezdeményezésének lehetősége kikerült a jogi indokolásból. Ugyanakkor ahogy erre már utaltam új érveket adott a Legfelsőbb Bíróság konkrét ügyében megfogalmazott indokolása és a 3/2008. sz. PJE jogegységi határozat indokolása, amely lényegesen segítette a letisztult döntés meghozatalát. Az indokolásból az érvelés két elemét kell kiemelni: a.) A bírói gyakorlatban most érlelődött meg az az álláspont, mely szerint az adós felszámolása esetén a hitelezőknek az igényüket legkésőbb az egy éves jogvesztő határidő elteltéig kell bejelenteni, mert ezen határidő elmulasztása az alanyi jog megszűnését vonja maga után. (BH 2008/159; BH 2009/20; Fővárosi Ítélőtábla 15. Gf. 40.1542005/7.) Ennek következtében a fedezet elvonása miatt sem indíthat pert a jogosult, ha megszűnt az a követelése, melyre az igényét alapította. b.) A másik lényeges gondolatsor a 3/2008. PJE határozat azon megállapításából indul, mely szerint a fedezetelvonó szerződést a saját nevében megtámadó hitelező a Cstv. speciális 5.
rendelkezéseire tekintettel nem képes elérni azt a joghatást, hogy a szerződéssel érintett vagyontárgy fedezeti jellege csak vele szemben maradjon fenn, mivel az igény érvényesítésére a Cstv. speciális rendelkezései az irányadók. A felszámolás alá kerülő cég vagyonából a hitelező csak a Cstv. 57. -ban szabályozott sorrendben kaphat kielégítést. A Pécsi Ítélőtábla szaktanácsának általam is osztott álláspontja szerint ebben az esetben tehát el kell utasítani a keresetet. A téma megtárgyalását azért javaslom, hogy egységes álláspont kialakításával megakadályozzuk országosan ellentétes gyakorlat kialakulását. Ezért a javaslatom az, hogy a konzultatív tanácskozás értsen egyet a Gf. IV. tanács BDT 2009/4/65. szám alatt közzétett döntésében kifejtett állásponttal. Felvetődik a kérdés, hogy milyen eljárást kezdeményezhet a felszámolási eljárásba bejelentkezett hitelező, ha - a felszámolási eljárás még folyamatban van, de a Cstv. 40. -ban szabályozott jogvesztő perindítási határidő már letelt; illetve - a felszámolási eljárás már befejeződött anélkül, hogy az érintett szerződést a felszámoló vagy a hitelező megtámadta volna. A kérdésre két válasz adható: -Az egyik értelmezés szerint a Cstv. 40. -ban írt jogvesztő határidő elmulasztása ugyanúgy jogvesztéssel jár, mint a hitelezői követelés bejelentésére megszabott határidő elmulasztása, azaz, amennyiben nem támadják meg a fedezetelvonó szerződést a Cstv. 40. alapján, később nem lehet a Ptk. 203. alapján fellépni. -A másik álláspont szerint viszont kizáró anyagi jogi szabályozás hiányában a perindításnak nincs akadálya. Ilyenkor a hitelező rendelkezik követeléssel, (amelynek összege esetleg vitás lehet) ugyanakkor nem vehető igénybe a Cstv. 40. speciális szabályai alapján megindítható per lehetősége és nem érvényesül az ezzel járó kényszerpálya sem. Pécs 2009. május 25. Dr. Juhász László kollégiumvezető 6.