DIALECTE A környezettel és a területi működtetési szerződéssel (TMSZ) kapcsolatos diagnosztika Kézikönyv

DIALECTE A környezettel és a területi működtetési szerződéssel (TMSZ) kapcsolatos diagnosztika Kézikönyv Első verzió (2000. február) 1. oldal

TARTALOMJEGYZÉK 1. BEVEZETÉS...4 1.1. Definíciók...5 1.1.1. A diagnosztika...5 1.1.2. Az agrár-környezeti diagnosztika (AKD)...5 1.1.3. Az AKD előkészítésénél alkalmazott módszer...5 1.1.4. Diagnosztika és ellenőrzés...5 1.1.5. Word...5 1.1.6. Változó...5 1.1.7. Mutató...6 1.1.8. Kritériumok...6 1.1.9. Téma...6 1.2. Az AKD háttere és célkitűzései...6 1.2.1. Az agrár-környezeti diagnosztika háttere...6 1.2.2. Az agrár-környezeti diagnosztika célkitűzései...7 2. Első rész:...9 2.1. A DIALECTE kifejlesztése...10 2.1.1. Háttér...10 2.1.2. Célkitűzések...11 2.1.3. Részletek...11 2.1.4. A DIALECTE alapjai...12 2.1.5. Módszertani elvek...12 2.1.6. A DIALECTE tartalma...14 2.1.7. Az alkalmazás eszközei...16 2.2. A gazdaság módszeres megközelítése...16 2.2.1. A gazda és a gazdaság...17 2.2.2. A gazdaság és annak környezete...18 2.3. A gazdaság és a környezet kapcsolatát meghatározó változók...18 2.3.1. Szerkezeti változók...18 2.3.2. Működési változók...19 2.3.3. Eredményváltozók...19 2.4. A változók kiválasztása: a kritériumok és mutatók választéka...19 2.5. A választható 16 mutató...20 2.6. A gazdaság általános megközelítése...20 2.6.1. A vegyes gazdaság...20 2.6.2. Bevitel-gazdálkodás...24 2.7. A környezet tematikus megközelítése...25 2.8. Adatgyűjtés...26 3. Második rész:...27 3.1. A 16 agrár-környezeti mutató a pók -ábrában...28 3.1.1. 1. mutató: Legeltetés időtartama (hónap)...28 3.1.2. 2. mutató: SzÁE / ha FTT (állománysűrűség)...29 3.1.3. 3. mutató: 2 évesnél régebbi legelők / MHT...31 3.1.4. 4. mutató: A szerves nitrogén mennyisége (kg-ban) / SzAKT ha-ban...32 3.1.5. 5. mutató: A szerves nitrogén százalékos aránya / összes nitrogén...33 3.1.6. 6. mutató: Szervesanyaggal kezelt terület (SzAKT) / MHT...34 3.1.7. 7. mutató: A meglévő élősövények és élőfa szegélyek (m/ha MHT)...35 2. oldal

3.1.8. 8. mutató: Közvetlen energiafogyasztás (üzemanyag liter-egyenérték/mht ha-ban)...36 3.1.9. 9. mutató: Nitrogén mérleg (nitrogén kg/mht ha-ban)...37 3.1.10. 10. és 11. mutató: P- és K-mérleg...38 3.1.11. 12. mutató: Termesztett fajok száma...39 3.1.12. 13. mutató: Növényvédőszerekkel kezelt terület (ha/mht ha-ban)...41 3.1.13. 14. mutató: Egynél többször öntözött terület...43 3.1.14. 15. mutató: A télre üresen hagyott terület százalékos aránya/mht...44 3.1.15. 16. mutató: A hüvelyes termények százalékos aránya a MHT-en...45 3.2. A vegyes gazdaság mutatói (az általános megközelítés 1. témája)...45 3.2.1. 1. kritérium: A növénytermesztés és a talajtakartság sokfélesége...46 3.2.2. 2. kritérium: Az állattenyésztés sokfélesége, önállóság a takarmány területén és a termőképesség-átvitel...47 3.2.3. 3. kritérium: A természeti elemek és a térség...50 3.3. A bevitel-gazdálkodás mutatói (az általános megközelítés 2. témája)...52 3.3.1. 1. kritérium: Nitrogéngazdálkodás...52 3.3.2. 2. kritérium: Foszforgazdálkodás...53 3.3.3. 3. kritérium: Víz...54 3.3.4. 4. kritérium: Növényvédőszerek...55 3.3.5. 5. kritérium: Energia...55 3.4. A környezet tematikus megközelítésének mutatói...57 3.4.1. 1. téma: Víz (mennyiség és minőség)...57 3.4.2. 2. téma: Talaj (termékenység, eróziómegelőzés)...60 3.4.3. 3. téma: Biológiai sokféleség (állatok és növények)...62 3.4.4. 4. téma: A készletek fogyasztása...64 4. Harmadik rész:...67 4.1. A bemutatóoldal...68 4.2. A kérdőív...69 4.2.1. Állatok a gazdaságban...71 4.2.2. A gazdaság szervesanyag-bevitele (és kibocsátása)...72 4.2.3. Állati termékek (amelyek elhagyják a gazdaságot)...72 4.2.4. Takarmánytermények a gazdaságban...73 4.2.5. Szálastakarmányok az állatok számára...74 4.2.6. Egyéb vásárlások az állatállomány számára...75 4.2.7. A tenyésztéssel vagy feldolgozással kapcsolatos szennyvíz...75 4.2.8. A gazdaságban a takarmányon kívül termelt termények...75 4.2.9. Kiegészítő információ...77 4.3. A DIALECTE-értékelés eredményei...78 4.3.1. 1. oldal: Az értékelés bemutatása...79 4.3.2. 2. oldal: A mezőgazdasági rendszer működése...79 4.3.3. 3. oldal: A gazdaságban mérhető környezeti mutatók...79 4.3.4. 4. oldal: Elfogyasztott és termelt energia...80 4.3.5. 5. oldal: A gazdaság átfogó helyzete a környezetre való tekintettel...81 5. Negyedik rész:...83 5.1. Az elkerülhetetlen minőségi elemzés...84 5.2. A szükséges adatok...84 5.3. Az elemzés iránymutatásai...85 5.4. Az erős pontok és a gyenge pontok meghatározása a környezet viszonylatában...85 5.5. Példa a tartalomra...86 6. Ötödik rész:...88 7. Irodalomjegyzék...91 3. oldal

1. BEVEZETÉS 4. oldal

1.1. Definíciók 1.1.1. A diagnosztika Ez egyfajta értékelés: a diagnosztika végrehajtásához, a tettekhez elemzésre és értékelésre van szükség, hogy az intézkedést a maximális hatékonysággal lehessen irányítani. A diagnosztika az értékelés egy formája egy adott időpillanatban. Ez megelőzi a célkitűzések meghatározását és a forgatókönyvek megvalósítását. 1.1.2. Az agrár-környezeti diagnosztika (AKD) Amint a neve is utal rá, ez két szempontot tartalmaz: van egy mezőgazdasági és egy környezeti része. A mezőgazdasági rész megfelel a teljes működtetési rendszernek műszaki, gazdasági és emberi nézőpontból. Egy gazdaság környezeti tényezőinek vizsgálata ennek a rendszernek a teljes ismerete nélkül természetesen értelmetlen. Azonban egy jó AKD nem egyszerűen a környezeti szempont hozzáadásából áll, hanem a műszaki, gazdasági, emberi, ökológiai és területi szempontok beépítését is magában foglalja annak érdekében, hogy a gazdaságról a lehető legátfogóbb képet kapja. 1.1.3. Az AKD előkészítésénél alkalmazott módszer Az AKD előkészítése a következő módszertanra épül: - a célkitűzések (elvek) meghatározása; - tudományos és pontos megközelítés; - a kritériumok és mutatók meghatározása és alkalmazása; - az ellenőrzés eszközei. 1.1.4. Diagnosztika és ellenőrzés A diagnosztika eszközét számos módon lehet használni: - pillanatnyi helyzet T0 időpontban; - pillanatnyi helyzet T + 3 vagy T + 5 időpontban; - a forgatókönyvek összehasonlítása; - a rendszerek összehasonlítása. 1.1.5. Word Ez a diagnosztika bármely formájának megfelel, ahol a reprodukálhatóság, az egyszerű használat, a gyorsaság és a működtethetőség fogalmai megjelennek. Egy eszközt (egy AKD-t) egy célhoz (egy gazdasághoz, a működtetési rendszer részéhez,...) és az annak eléréséhez rendelkezésre álló eszközökhöz (emberi erőforrások, idő és költségek) viszonyítva kell meghatározni. A diagnosztikai eszköz egy módszerből, kezelési utasításból, egy kérdőívből, egy számítógépes táblázatból és az eredményt bemutató lapokból áll. 1.1.6. Változó A változó olyan egyedi adat, amelyet az értékelő rendszernek tekintetbe kell vennie. Ezt az adatot nem korlátozza lépték vagy határérték. Nincs előre megállapított jelentése, és minőségi vagy mennyiségi értéke nem számít értékelésnek. 5. oldal

1.1.7. Mutató A környezetet szokásosan magában foglaló módszerek gyakran használnak környezeti mutatókat. A mutató olyan egyedi adat, amelyet gyorsan, reprodukálhatóan számszerűsíteni lehet, mérsékelt költséggel, és amely egy sor olyan összetett jelenséget mér, tükröz, de különösen összegez, amelyek nehezen határozhatók meg mennyiségileg nagyobb idő- és költségráfordítás nélkül. Különbséget kell tennünk a szerkezeti, működésbeli mutatók, a feltételekkel, eredményekkel, stb... kapcsolatos mutatók között (J. Gilibert, 1987) A megfelelő környezeti mutató (J-L Weber et T. Lavoux): legyen egyszerű, könnyen értelmezhető és képes bármilyen fejlődési vonal megmutatására; határozzon meg egy célt vagy egy küszöböt; alapuljon elméleti törvényszerűségeken; legyen méltányos költség/előny arányon elérhető vagy hozzáférhető; tükrözze a környezet bármely módosulását; nyújtson reprezentatív képet a környezeti viszonyokról, a meglevő környezetterhelésekről és az erre adott válaszokról; legyen hivatkozásként használható nemzetközi összehasonlítási célokra; legyen nemzeti áttekintésű vagy regionális környezeti ügyekre alkalmazható; alapuljon nemzetközi szabványokon és megegyezésen; rendszeres időközönként megbízható eljárások szerint aktualizálják. 1.1.8. Kritériumok A kritériumok leggyakrabban összetett fogalmak, amelyek nem értékelhetők közvetlenül. Az ilyen fogalmak egy közbenső lépcső, a mutatók használatát igénylik. Több mutató határoz meg egy kritériumot. Egyetlen mutatót lehet számos kritérium értékelésére használni. 1.1.9. Téma A téma az adatok egy magasabb szintű integrációját képviseli. Egy témát a kritériumok egy csoportja határoz meg, és egyetlen kritériumot számos téma értékeléséhez fel lehet használni. Egy témacsoport egy nagyon nagy anyagot takar, amelyet lehetetlen közvetlenül értékelni. Például a természetes környezet számos témából áll: a vízből, levegőből, biológiai sokféleségből, stb. 1.2. Az AKD háttere és célkitűzései 1.2.1. Az agrár-környezeti diagnosztika háttere A környezeti diagnosztikai módszerek már több mint 20 éve léteznek, a hatástanulmányokat és azok elvégzésének kötelezettségét az 1976. évi francia természetvédelmi törvénnyel összefüggésben vezették be. A mezőgazdaságot és az erdészetet is kizárták a hatástanulmányokra vonatkozó rendelkezés hatálya alól, kivéve egyes felsorolt intézményeket, amelyek lényegében a nagyüzemi zárt tartású intézményeknek felelnek meg. Az ezen hatástanulmányok esetében alkalmazott módszereket az évek során tovább javították, és most ezek referenciának számítanak. 6. oldal

Egy másik, már hosszú ideje használt eszköz az energetikai elemzés. Ez az elemző módszer a mezőgazdaság új megközelítésének bevezetését tette lehetővé, eltávolodva a gazdasági területtől. 1975-ben fejlesztették ki az USA-ban, a 80-as évek elején széles körben elterjedt a használata Franciaországban (Mercier), és most nagyrészt elvetik az olajárak visszaesésével. Az utóbbi években ez visszatért környezetvédelmi összefüggésben és az üvegházhatás problémájának felmerülésével. Az agrár-környezeti diagnosztikai eszközök ugyanakkor pár évvel ezelőtt számos ok miatt újra előkerültek mind Franciaországban, mind az Európai Unióban: növekvő környezeti problémák a mezőgazdaságban a mezőgazdasággal kapcsolatos környezetvédelmi törvények megszigorítása a gazdaságokban a környezeti kérdések világos elemzésének szükségessége a Rio de Janeiro-ban 1992-ben megvitatott hosszútávú fejlesztési elvek alkalmazása megteremti a hosszútávú mezőgazdasági elképzelések alapját agrár-környezetvédelmi szabályozás bevezetése 1985-től, különösen 1992-től (többek között a hosszútávú fejlesztési tervek (LTDP) és az AEM végrehajtása). 1.2.2. Az agrár-környezeti diagnosztika célkitűzései Négy fő célkitűzés magától értetődő az AKD használata során: 1. Sokféle ember oktatása és környezettudatossá tétele (gazdák, szervezők, mezőgazdasági technikusok, tanárok, stb.) Az AKD valóban eszközt biztosíthat a mezőgazdaság környezet viszony megközelítéséhez; 2. Tanácsadás azon gazdák (vagy gazdacsoportok) számára, akik már úgy döntöttek, hogy figyelembe veszik a környezetet döntéshozataluk során. Ezért szükségük van egy olyan eszközre, amely lehetővé teszi a mezőgazdasági rendszerek és gyakorlat hatásainak értékelését. Az AKD-t egyrészt lehet a környezet védelmét célzó gyakorlati vagy rendszerbeli változások bevezetésére használni; másrészt meg lehet szervezni a nyomonkövetést a bevezetett javító intézkedések ellenőrzésére és értékelésére (pld. az LTDP, AEM, TOC, stb. ellenőrzésére);; 3. A mezőgazdasági kritériumokhoz (TOC, öko-feltételek) kapcsolódó állami mezőgazdasági támogatások indoklása. Ezzel kapcsolatban az AKD kifejezetten a gazdák igényeire irányuló eszközzé válik, és alapvető fontosságú a gazdaságok szerződéskötéséhez és ellenőrzéséhez; 4. A mezőgazdasági termékek vagy termelési módszerek minősítése. Az AKD ebben az esetben a fogyasztóra irányul, és azt a termékek és azok előállításának minőségi garanciájaként lehet használni. Jelenleg csak az organikus gazdálkodásra terjed ki a környezeti szempontú értékelés a jóváhagyott előíráscsomag alkalmazásával összefüggésben. Várható, hogy az elkövetkező években ez a környezet szempontú jóváhagyás ki fog terjedni az egész mezőgazdasági ágazatra a minőségi termékek és a hosszútávú mezőgazdasági gyakorlat alkalmazásának garantálása érdekében. Ezek a termékek rendelkeznek mindennel, amivel nyerhetnek abból, hogy megmutatják azt, hogy az őket előállító termelési rendszerek nagyon korlátozott hatást gyakorolnak a természeti erőforrásokra és ciklusokra, sőt még magas színvonalú tájakat is eredményeznek. 7. oldal

2. Első rész: A DIALECTE bemutatása 8. oldal

2.1. A DIALECTE kifejlesztése 2.1.1. Háttér 1994 Agrár-környezeti diagnosztika SOLAGRO (AED 1) 1995 Kipróbálás 1996 Fejlesztés 1998 Más módszerekkel való összehasonlítás Ecopoint Természetes diagnosztika További mutatók bevezetése (bio, viti,...) Partnerségek kialakítása DIALECTE 1999 AED 2 2000 Kipróbálás Fejlesztés Fejlesztés A SOLAGRO által alkalmazott agrár-környezeti diagnosztika háttere és kilátásai 9. oldal

Az első SOLAGRO diagnosztika (AKD 1) révén szerzett tapasztalat, 300 gazdaságban használták és két másik európai eszközzel «Ecopoints» (Ausztria) és a Biotic Diagnostics (Németország) való összehasonlítása eredményeként az AKD megnövekedett elfogadottsága révén nőtt az agrárkörnyezetvédelem iránti igény és ezzel összefüggésben kidolgoztak egy új, a mezőgazdasági célkitűzésekről szóló francia törvényt: egy olyan új eszköz (AKD 2) kidolgozása, amely pontosabb, és új igényt elégít ki (ez az eszköz jelenleg van kipróbálási szakaszban és kibocsátását 2001 elejére tervezik), a DIALECTE (a környezettel és a területi környezetvédelmi szerződéssel kapcsolatos diagnosztika) kidolgozása ugyanazoknak a mutatóknak és kritériumoknak az alkalmazásával, mint az AKD 1, bizonyos hibák javítása és az egyszerű használhatóság előmozdítása. Ez a két új eszköz a SOLAGRO, a Chambre Régionale d Agriculture de Midi-Pyrénées (a Közép- Pireneusok Regionális Mezőgazdasági Kamarája), a Chambre d Agriculture de Haute-Garonne (a Haute Garonne Mezőgazdasági Kamara) és az APA közötti partnerség keretében kerül bevezetésre. 2.1.2. Célkitűzések A DIALECTE azért született, hogy pontosan teljesítse az alábbi célkitűzéseket: a környezet átfogó megközelítésű értékelése egy gazdaság léptékében; az összes nemzeti földrajzi övezetben, ugyanazokon az alapokon működő összes rendszer elemzésére való képesség; gyorsan és egyszerűen használható eszköz legyen (amely kielégíti a TOC-k igényeit). 2.1.3. Részletek A DIALECTE-nek lehetővé kell tennie a fontos adatok (kritériumok és mutatók) használatát, ezeket könnyen vissza kell tudnia keresni és fel kell tudnia dolgozni; alkalmasnak kell lennie minőségi elemzésre, hogy egy mutatócsoport révén lehetőség nyíljon a környezet gyors megértésére, hogy lehessen értékelni és nyomon követni a változásokat, valamint össze lehessen hasonlítani két gazdaságot. Ahhoz, hogy a gazdaság állapotát vagy annak fejlődési irányát a környezetre vagy annak alkotóelemeire való tekintettel ki lehessen fejezni, egyedül vagy kombinációban alkalmazott, korlátozott számú mutatót kell bevonni. Ezeknek a kritériumoknak alkalmasaknak kell lenniük a megyei, regionális vagy nemzeti átlagokkal való összevetésre, arra, hogy a gazdákat környezettudatos és a környezetet figyelembe vevő termelésre ösztönözzék; hogy bekerüljenek a gazdaság teljes diagnosztikájába, a műszaki-gazdasági és emberi diagnosztikába, és egy hosszú távú filozófia részévé váljanak; arra, hogy figyelembe vegyék a jelenleg a rendeletekben használt mutatókat, a felsorolt létesítményeket, az AEM-et, GAPC-t, a nitrátokról szóló irányelvet, a tenyésztő épületeket, a vidékre vonatkozó törvényeket, a rio-de-janeiro-i konferenciákat, stb.). 10. oldal

2.1.4. A DIALECTE alapjai A DIALECTE figyelembe veszi az agrár-ökológiában, az integrált mezőgazdaságban és a biogazdálkodásban kialakított elveket. Alapjai a következők: A vegyes gazdálkodás minden formájának ösztönzése, amely a termelékenység és a multifunkcionalitás alapja; Olyan mezőgazdaság kifejlesztése, amely a talajhoz kötődik és alkalmazkodik a helyi viszonyokhoz; Az állatok és növények biológiai sokféleségének megőrzése, amely hajtóereje a mezőgazdasági rendszerek működésének (az ásványi anyagok újrahasznosítása, eljárás a veszteségek elkerülésére, a rendelkezésre álló ásványi anyagok készletének optimalizálása, a kártevők irtása); A bőséges erőforrások használatának fejlesztése és a ritka erőforrásokkal való takarékos gazdálkodás. Ezeknek az elveknek a segítségével: biztosítani kell a mezőgazdaság állandóságát a nem megújuló erőforrások felhasználásának szigorúan a minimumra való csökkentésével és azok kimerítésének elkerülésével; meg kell kísérelni egy bizonyos egyensúlyt létrehozni a természettel, kihasználni a természet adta lehetőségeket különösen a kártevők irtására és a kultúrnövényekkel versenyző növények ellen használt vegyszerek korlátozására; meg kell tartani, sőt növelni kell a talaj termékenységét; meg kell őrizni azokat a termelési tényezőket, amelyek létfontosságúak a mezőgazdasági rendszer megfelelő működéséhez (a növények rovarok általi természetes beporzása, természetes vízelvezetés, állatjóllét, stb.); korlátozni kell, vagy meg kell előzni a rendszer veszteségeit, amelyek általában a szennyezés következményei (talajerózió, kilúgozódás, stb.); a gazdaság földjén jelen levő állat- és növényfajok eltűnésének elkerülése; a vízkészletek állapotának megőrzése. 2.1.5. Módszertani elvek A diagnosztika elvégzése során alkalmazott módszer négy elven alapul: 1. A rendszer átfogó megközelítésének ösztönzése és előmozdítása, mivel ezzel jobb kölcsönös integráció (a rendszer fekete doboza) érhető el a különböző tényezők között; 2. A gyógyítás helyett inkább a megelőzés támogatása; 3. A környezeti problémák egésze iránti érdeklődés; 4. Egy mennyiségi és minőségi megközelítés elfogadása. A minőségi szempontot dokumentáció biztosítja, amely kiegészíti és összekapcsolja egymással a mennyiségi adatokat. 5. A minőségi elemzés lehetővé teszi, hogy a gazdaság elhelyezze magát a történelmi, gazdasági és társadalmi háttérben, következésképpen kapcsolatba hozza az adatokat és az eredményeket: 11. oldal

A mennyiségi megközelítésből hiányzó szempontok figyelembevételének is eszköze: a környezeti adatok tényleg nem mind elemezhetők könnyen mérhető adatokból. 12. oldal

2.1.6. A DIALECTE tartalma 2.1.6.1. A különböző szakaszok és megközelítések Kérdőív Minőségi megközelítés 16 mutató Egyszerűsített energetikai elemzés CORPEN NPK értékelés Műszaki adatok Gyakorlat, érvelési mód A gazdaság átfogó megközelítése: vegyes gazdaság és bevitelgazdálkodás Tematikus környezetvédelmi megközelítés: víz, talaj, biológiai sokféleség és a Kiegészítő információ: történelem, célkitűzések, társadalmi, gazdasági, területi szempontok A gazdaság diagnosztikája A munkatémák kifejezésre juttatása: párbeszéd és a rendszer javítása környezeti szempontból 13. oldal

A DIALECTE számos kiegészítő eszközt használ a mezőgazdasági termelőrendszer és annak természeti környezete közötti viszonyok leírására: 16 könnyen visszakereshető agrár-környezeti mutató a gazdaságra vonatkozóan. Ezeket grafikusan ábrázoltuk, s ezek a gazdaságban jelenlevő környezeti kockázatok gyors és átfogó értékelését teszik lehetővé; A gazdaság átfogó megközelítése, amely eszközt nyújt a termelőrendszer kapacitásának értékeléséhez a környezetkárosítás kockázatának korlátozása érdekében. Ez a megközelítés két feltétel mellett működik: a vegyes gazdaság és a bevitelekkel való gazdálkodás; a környezet tematikus megközelítése, amely a gazdaságnak a környezet egyes tényezőire gyakorolt potenciális hatását értékeli: víz: a vízkészletek felhasználása (öntözés), a víz szennyezése nitrátokkal és növényvédőszerekkel, stb.; talaj: terményfajták és földhasználat egész éven át (az erózióval és vízszennyezéssel fennálló összefüggés; a növényvédőszerek hatása a talaj biológiájára; a víz zavarossága, nitrátok és foszfátok), szerves és vegyszeres trágyázás, az erózió megakadályozása, egyszerűbbé tett munka, stb.; biológiai sokféleség: a természetes, művelés alatt nem álló, kevéssé termékeny föld, stb. aránya; a meg nem újuló természeti erőforrások fogyasztása: közvetlen energia (elektromosság, üzemanyag) és közvetett energia (a gazdaságba bevitt anyagok előállításához szükséges energia: növényvédőszerek, takarmány vásárlása az állatállománynak, gépesítés), tárolt erőforrások, mint például öntözővíz, stb. Külön részt szentelünk a gazdaság energetikai elemzésének. Az energia valójában bármilyen termelőfolyamat szükséges alkotóeleme. A mezőgazdaság eltérően a gazdaság más ágazataitól különleges abban, hogy maximálisan kihasználja a napenergiát (fotoszintézis), és azt növényi és állati eredetű élelmiszerekké, illetve nem élelmiszeripari termékekké (keményítő, stb.) alakítja át. Megújuló energiát is termelhet közfogyasztásra vagy saját felhasználásra (bio-üzemanyagok, tűzifa, stb.). Az iparilag fejlett országokban az 50-es évek óta a mezőgazdaság hatalmas mennyiségű meg nem újuló energiát használt fel közvetlenül a gazdaságokban vagy közvetetten a növénytermesztéshez vagy állattartáshoz szükséges anyagok előállítására. Az energetikai elemzés célja a gazdaságban felhasznált különféle energiafajták fogyasztásának értékelése (fogyasztási szint, az egyes részlegek közötti megoszlás, stb.) amely lehetővé teszi ezek beazonosítását és a szükséges energia-megtakarítás megfontolását és a gazdaság energetikai hatékonysága meghatározásának lehetővé tétele, amelyet azután a termelés jellegének megfelelően lehet értelmezni. Általánosságban az energetikai hatékonyság a gazdaság önállóságának fokmérője. 2.1.6.2. A működés eszközei A DIALECTE részei a következők: felmérő kérdőív a fontos mennyiségi adatok összegyűjtéséhez (terményelosztás, állatállomány, termény és gazdálkodás, állattenyésztés, termékek, stb.); számítógépes táblázat az agrár-környezeti mutatók meghatározásához, a CORPEN-értékeléshez, a gazdaság általános megközelítéséhez, a gazdaság tematikus megközelítéséhez és egyszerűsített energetikai elemzéséhez; 14. oldal

a gazdaság környezetre gyakorolt hatásainak jelölése (lépték és súlyozás) és grafikai ábrázolása. Mindezeket a tételeket egy Excel táblázat tartalmazza. 2.1.7. Az alkalmazás eszközei 2.1.7.1. Az igényelt idő A DIALECTE értékelést a legtöbb gazdaságban rövid ismerkedés után gazdaságonként két munkaóra alatt elvégzik (az utazási időt nem számítva): a gazda által a kérdőív kitöltésére és az adatoknak az Excel táblázatba való beírására fordított idő (30 és 45 perc között). A folyamat többi része automatikus, és rendelkezésre áll, amint az összes adat bevitelre került. A minőségi elemzés és az átfogó hiteles összegzés további két órát igényel (az elemző kapacitástól és felbontástól függően). Megjegyzés: Ez az időtartam nem tartalmazza a munkatémák részletes kidolgozását. Egy térkép (például egy felmérési térkép kicsinyítésével előállítva) készítése általában hasznos kiegészítője a diagnosztikának, viszont időigényes lehet (1/2 nap). Ez egy olyan választási lehetőség, amelyet meg kell fontolni az elérhető eszközök alapján. 2.1.7.2. Könnyen hozzáférhető adatok Mivel ennek a módszernek a célja gyors és általános környezetvédelmi ellenőrzés az egyes gazdaságok szintjén, az ehhez szükséges adatoknak könnyen hozzáférhetőeknek kell lenniük: a gazdák nyilatkozatai; közvetlen megfigyelés; helyszínen elérhető okmányok (elszámolások, térképek, adóbevallások, stb.) 2.1.7.3. A szükséges szakértelem Az összes terményfajta és az állattenyésztés megbízható ismeretén felül az is alapvető fontosságú, hogy elemző szemléletünk, jó áttekintésünk legyen az összes, az adott rendszerbe bevitt és abból kivitt anyagról. Az elemzésben tárgyilagosságra és a környezetet tiszteletben tartó mezőgazdasági rendszerek ismeretére van szükség az eredmények értelmezéséhez és a jobbításra vonatkozó témák kidolgozásához. 2.2. A gazdaság módszeres megközelítése Ezt a módszert abból a célból fejlesztettük ki, hogy tanulmányozni lehessen a mezőgazdasági rendszer és annak természetes környezete közötti viszonyt, konkrétan, hogy előtérbe helyezzük a környezetre gyakorolt hatásokat. Ha már a gazda tudatában van a problémáknak, el tudja dönteni, hogy szelektív módon cselekszik, vagy módosítja a rendszer alapját (vegyes gazdaság, terményeloszlás, állatállomány). 15. oldal

2.2.1. A gazda és a gazdaság A gazdaság egy olyan rendszer, amely számos egymással kölcsönös kapcsolatban álló alrendszerből áll. A gazda mint üzletember számos feladatot lát el: termelés marketing gazdasági és pénzügyi irányítás karbantartás és talajgazdálkodás. Talajgazdálkodás Pénzügyi eszközök Növénytermesztés és állattenyésztés A VEZETŐ(K) Emberi erőforrások Szolgáltatások és termékek Műszaki létesítmények 16. oldal

2.2.2. A gazdaság és annak környezete A gazdaság mint rendszer állandó kölcsönhatásban van a környezetével, nagymértékben függ attól, viszont az előbbi tevékenysége is hat rá. Meg kell említeni egy bizonyos számú irányíthatatlan külső tényezőt is (váratlan éghajlati események, áringadozások, ipari szennyezés, stb.). VÍZ TÁJ TALAJ terület IDŐJÁRÁS víztároló gazdaság parcella BIOLÓGIAI SOKFÉLESÉG SZAGOK, ZAJ,... LEVEGŐ NEM MEGÚJULÓ ERŐFORRÁSOK 2.3. A gazdaság és a környezet kapcsolatát meghatározó változók A gazdaság és környezete kapcsolatát háromféle változó meghatározása révén jellemeztük, ezek: szerkezeti változók, működési változók és eredmény-változók. 2.3.1. Szerkezeti változók A szerkezeti változók jellemzik a gazdaságot és elhelyezik azt a körülötte található környezetben. Ezek kényszerűen hatnak a gazdára, akár "független hatások" (lejtő, talajvíz megjelenése, éghajlat, stb.), akár a gazda vagy elődei által korábban végzett tevékenység eredményei (lecsapolt terület, élősövények hossza, stb.). Mindazonáltal ezek között az adatok között megkülönböztetünk: olyan adatokat, amelyek megváltoztathatatlanok, állandóak, hacsak nem cserél a gazda birtokot, régiót, stb. és olyanokat, amelyek rövidebb vagy hosszabb távon módosíthatók. 17. oldal

Az adatoknak ez a csoportja a gazdaság kockázati szint szerinti besorolását szolgálja. Meglehetősen magától értetődő, hogy egy viszonylag sekélyen fekvő talajvízszint komoly kockázatot jelent a víz nitrátszennyezése terén, ugyanígy egy dombon fekvő gazdaság jobban ki van téve az erózió kockázatának, stb. 2.3.2. Működési változók A működési változók azok, amelyekre a gazda hatással lehet vagy befolyásolhatja azokat; ezért ezek változhatnak. Ezek a változók jellemzik a gazda mezőgazdasági termelési gyakorlatát mint olyat, de vonatkozhatnak a karbantartásra, irányításra és talajjavításra is. Ezek a változók kétfélék lehetnek: lineáris változók, amelyekhez egy lineárisan változó érték rendelhető; bináris változók, amelyek igen/nem típusú válasznak felelnek meg. A gazdának egészében véve közvetlen befolyása van ezekre a változókra, mivel ezeket egy bizonyos mozgástéren belül módosíthatja. 2.3.3. Eredményváltozók Az eredményváltozók a mezőgazdasági gyakorlatnak a környezetre gyakorolt potenciális hatását jelzik. Ezek a környezet minőségét, valamint a természeti erőforrások minőségét és mennyiségét mutatják. Megmutatják a környezet állapotát, és időközönként mérve jelzik annak változását. Világosan érteni kell, hogy ezek a változók különböző időléptékekben (időpont, hónap, év, évtized, stb.) és méretekben (parcella, vízgyűjtő terület, világméret, stb.) helyezkedhetnek el. 2.4. A változók kiválasztása: a kritériumok és mutatók választéka Ebben a szakaszban és ezt a módszeres megközelítést alkalmazva egy gazdaság működésének leírására nagyszámú változót állapítottunk meg. Most már ki kell választani ezek közül egy megfelelő számú változót, hogy elérjük a diagnosztika célkitűzéseit (mennyiségi szakasz). Először ez a környezeti problémáknak az egyes gazdaságok szintjén való megközelítésére korlátozódik, a gazdaság az a döntéshozó egység, amelynek keretében a gazda képes cselekedni. Másodszor, a környezet minőségének mérése, más szavakkal az eredményváltozók bonyolultak is és költségesek is. Ezen felül mivel a DIALECTE-t minden mezőgazdasági rendszerre alkalmazni kell, a mennyiségi szakaszban nehéz figyelembe venni a szerkezeti változókat. Ezen okból elsőbbséget adtunk egy korlátozott számú működési változó kiválasztásának, hogy megmérjük a környezeti terheléseket. Ezek a változók: meghatározzák a működési rendszert tekintettel az állatállományra, a földhasználatot, az intenzifikáció fokát, stb.; függenek a működési rendszertől, és ezért eltérnek ennek függvényében (trágyázás, kezelések, stb.); függetlenek maradnak a földhasználattól vagy a gazdálkodási formától, illetve az állatállomány fajtájától (talajgazdálkodás, raktározási kapacitás, stb.). 18. oldal

2.5. A választható 16 mutató Végül 16 mennyiségi mutatót (lineáris változat) fogadtunk el: 1) A legeltetés időtartama hónapban kifejezve 2) Állatsűrűség SzÁE-ben 1 hektár fő takarmányterületre (FTT) számítva 3) A 2 évesnél régebbi kaszálók százalékban 4) A kezelt földterület egy hektárjára kiszórt szerves nitrogén mennyisége 5) A szerves nitrogén aránya a teljes nitrogénfogyasztáshoz viszonyítva 6) A szervesanyaggal kezelt terület százalékos aránya 7) Az élő sövények és fás szegélyek hossza hektáronként 8) Közvetlen energiafogyasztás (elektromosság és üzemanyag) 1 ha MHT-en 9) 10) 11) A fő elemek (N, P és K) mérlege az egész gazdaság tekintetében a CORPEN módszer szerint számítva 12) A termesztett fajok száma 13) A növényvédő szerekkel kezelt hektárszám szorozva a kezelések számával, a teljes hektárszámhoz viszonyítva 14) Az egynél több alkalommal öntözött hektárszám 15) A télre üresen hagyott terület százalékos aránya 16) A hüvelyesek százalékos aránya a vetésforgóban Megjegyzés: Szándékosan tartjuk minimumon a mutatók számát, mivel a célkitűzés az, hogy a gazda gyorsan azonosíthassa azokat a lépéseket, amelyek jótékony vagy káros következményekkel járnak a környezetre. Következésképpen annak érdekében, hogy a módszer ne legyen túl laboratóriumi, a grafikai ábrázolást erre a 16 mutatóra korlátoztuk. Ezek a mutatók különböző módokon válaszolnak az 5 fő környezeti témára, amelyek a víz, a talaj, a levegő, a biológiai sokféleség és a meg nem újuló erőforrások. 2.6. A gazdaság általános megközelítése 2.6.1. A vegyes gazdaság 2.6.1.1. Meghatározás Egy rendszert akkor tekintünk vegyesnek, ha az eltérő természetű vagy eredetű részekből áll (Larousse). A mezőgazdaságban a vegyes rendszer számos faj (állatok és növények) és számos földterület változatos irányítására és egyidejű ellenőrzésére vonatkozik. Ez az elv különféle földrajzi léptékekben alkalmazható: parcellákra (egy adott fajon belül számos fajtára, számos egyidejűleg termesztett fajtára, egynyári és évelő fajtákra vegyesen, egy élőhely rovarvilágára, stb.) egy gazdaság szintjére (egynyári növények, évelő növények, állattenyésztés) 19. oldal

területi szintre (vándorlegeltetés a föld egész éven át történő legjobb kihasználása érdekében, termőképesség átadása). A vegyes gazdaságot akkor tekintjük optimálisnak, ha a gazdaság a következőkkel rendelkezik: változatos termények jó vetésforgóban a területi szabályokkal összhangban levő termelési szintek természeti elemek és jó talajgazdálkodás. Ezek a termelési kombinációk a rendelkezésre álló természeti erőforrások és a természetes szabályozó folyamatok optimumát biztosítják. 2.6.1.2. Alkalmazás és példák A természetben sok szabályozó mechanizmus működik, amelyeket a mai mezőgazdaság nem használ fel. Például a mezőgazdasági rendszerekben a fák szerepe állandóan csökken, akár élő sövényekben, akár ligetekben fordulnak elő. A fák azonban gyökereik és leveleik révén nagy mennyiségű ásványi anyagot tudnak újrahasznosítani, így korlátozva a vízlefolyást vagy kilúgozódást. Minden növényekkel táplálkozó rovarnak, növényen élősködő kártevőnek vannak természetes ellenségei (rovarok vagy mikroorganizmusok), amelyek tevékenységükkel biológiai módon szabályozzák a kártevő-állományokat (Pld. a katicabogarak levéltetveket és pajzstetveket esznek.). Manapság viszont tönkreteszik ezeknek az ellenségeknek a természetes élőhelyeit (élő sövények, ligetek, stb.), és mára már csak kis populációjuk marad fenn, amely nem képes hatékony biológiai szabályozásra. Egyik válasz erre az utóbbi években Franciaországban lényegében a fatermesztésben kifejlesztett integrált termelés. Más termelési ágakban azonban a kutatás még mindig gyerekcipőben jár. A munka a fő terményekre vonatkozóan folyik (vö. P. Viaux). Más nemzetek előrébb járnak ezen a területen (pld. Svájc). Az OILB-nek (Nemzetközi Biokontroll Szervezet) számos különféle nemzeti szervezet a tagja, meghatározta az integrált termelés jellemzőit. A francia és az európai mezőgazdaság kora, az évek folyamán végbement fejlődése és változatossá válása, valamint a nagyon eltérő földrajzi viszonyok következtében a vegyes mezőgazdasági rendszerek helyi körülmények sokaságát fedik. Azt találták, hogy az egy fajon alapuló mezőgazdasági rendszerek, amelyek csak egy terményt állítanak elő, teljes mértékben kiegyensúlyozatlanok és gyengék. A csak egy terményt termesztő gabonatermelők ki vannak szolgáltatva a kártevőknek (ha ezt a növényt támadják a paraziták). A földdel nem rendelkező állattenyésztők képtelenek egyedül az állatállománytól származó állati trágyát átalakítani vagy újrahasznosítani. 2.6.1.3. A vegyes gazdaság előnyei A vegyes gazdaság megteremti a mezőgazdasági és ökológiai erőforrásokkal való gazdálkodás lehetőségét. Mindazonáltal ezekkel intelligens módon kell gazdálkodni (vö. bevitel-gazdálkodás). 20. oldal

Például: A vegyes gazdaság lehetőséget nyújt, a trágya átszállítása révén, az ugaroltatott parcellákról (különösen a természetes legelőkről) a termőképesség átvitelére a növénytermesztésbe (gabonafélék). Ez maga után vonja egy épület (tehénistálló, juhakol, stb.) használatát a trágya előállításához; A fák jelenléte a mezőgazdasági rendszerben (élő sövények, mezőgazdasági erdők, stb.) azzal segít állandósítani a rendszert, hogy újrahasznosítással és az erózió korlátozásával elkerüli (vagy csökkenti) a veszteségeket. Ezért a jó vegyes gazdaság előnyei: a bőségesen rendelkezésre álló természeti erőforrásoknak az állatok takarmányozása és trágyázás céljára való jobb átalakításával (fű, fatakarmány, szervesanyag istállózáshoz és termőképesség-átadáshoz); a föld lehetőségeihez való jobb alkalmazkodás (talaj, éghajlat, lejtő, a talaj hidromorfológiája): vándorlegeltetés, teraszok, tavak, megfelelő fajták és fajok kiválasztása; a termőképesség megteremtése és fenntartása (átvitele a legelőkről és a legelési útvonalakról a termesztett növényekhez); a biokémiai ciklusok optimalizálása (a veszteségelkerülés elve, az újrahasznosítás elve, a rendelkezésre álló ásványi anyagok optimalizálásának elve): fák jelenléte, amelyek újrahasznosítják a kimosódott ásványi anyagokat, a humusz megőrzése, vegyes termények, földhasználat és az ásványi anyagok biomasszában történő elraktározása (rétek, gyümölcsöskert-legelők, agrárerdészet, fajok együtt termesztése: borsó/árpa, perje/fehér lóhere, kukorica/bab, szőlő/gyümölcsfák, stb.) ; az egyensúly megkeresése a termesztett fajok és a vetélytárs vad fajok között (a termények kártevői, gabonafélék): ezt az elvet könnyű alkalmazni és elérni természetes legelői környezetben; a belső fogyasztás előmozdítása, amely csökkenti a bevitel szintjét, és ezért csökkenti a gyártás, szállítás, használat által előidézett környezeti kockázatot és a bevitel megszüntetése (trágya, növényvédő szerek, vásárolt takarmány, stb.); a gazdaság melléktermékeinek optimalizálása (tejhasznú tehenek / sajt / tejsavó / sertések, gyümölcsös-legelők alma / almabor / szárított gabonamagvak / tehenek). 2.6.1.4. A vetésforgó / talajgazdálkodás összekapcsolása A vegyes termelőrendszerben a legjobb eredmény elérése érdekében alapvető fontosságú a vetésforgó és a talajgazdálkodás fogalmainak elsajátítása. Az utóbbiak a mezőgazdasági üzemtan alapjait képezik. Ezek helyezik el a gazdaságot földrajzilag (talajgazdálkodás) és időben (vetésforgó). A vetésforgó és a talajgazdálkodás célja: optimalizálni a talajban rendelkezésre álló erőforrásokat (elkerülni bizonyos ásványi elemek kimerítését az eltérő igényű termények váltogatása révén); a kártevők és gyomok ellenőrzés alatt tartása; minimálisra csökkenteni az egészségügyi problémákat a parcellához kapcsolódó betegségek kockázatának csökkentése révén; a nitrogén megkötése zöldségnövények termesztésével; a bevitt anyagok fogyasztásának a lehető legalacsonyabb szinten tartása (energia, trágyafélék és növényvédő szerek, víz); a veszteségek elkerülése és korlátozása a talajgazdálkodás optimalizálásával; 21. oldal

a fotoszintézis optimalizálása (növénytakaró); a megjósolhatatlan éghajlati és gazdasági viszonyokból adódó gazdasági kockázatok minimalizálása. Ennek elérése érdekében hosszú vetésforgókra van szükség, 3 éves a minimum, 5 évesre van lehetőség nagyobb termések esetében, zöldségek és ugar esetén. Ha állattenyésztést is magában foglal, akkor a vetésforgó még hosszabb lehet, vagy teljesen eltűnik (állandó legelők borítják a gazdaság egész területét). A hosszú vetésforgó eszköz arra, hogy ellenőrzés alatt tartsuk a gyomokat, miközben elkerüljük a növényzet specializálódását, és hogy korlátozzuk a műtrágyák használatát (amennyiben a növényeknek eltérő igényei vannak és képesek újrahasznosítani és kivonni a különböző elemeket, amelyekre szükségük van). A zöldségnövények bevonásával gazdaságossá tesszük a nitrogén-felhasználást (és ezért a gabonatermelő gazdaságokban nitrogén-műtrágya formájában 70%-os energiafogyasztásmegtakarítást érhetünk el), viszont megfelelő figyelmet kell fordítani a bevihető nitrogénmennyiségre a betakarítást követően. Télen a lehető legkisebb területet szabad üresen hagyni: ez legfeljebb 35% legyen. A nyáron üresen hagyott földterület kockázatot jelent az erózió és a nitrogén-lebomlás szempontjából is. Az üresen hagyott földterületek százalékos aránya közvetlen kapcsolatban van az elfogadott vetésforgóval. Az üresen hagyott föld százalékos aránya javítható köztes terményeknek a nagyobb vetésforgóba való bekapcsolásával. Megjegyzés: A vetésforgó nem biztosítja a termőképesség átvitelét. Mindössze a rendelkezésre álló ásványi erőforrások jobb eloszlását biztosítja, és mérsékli a növények kártevőivel kapcsolatos problémákat. 2.6.1.5. Természetes elemek és termelési tényezők A természetes elemek és az azokkal való gazdálkodás a vegyes termelési rendszer integráns részét képezik. Ez a kritérium meghatározza a mezőgazdasági rendszer különböző övezeteinek gazdálkodási színvonalát, különösen a termelési tényezők fenntartása és a természeti erőforrások (víz, talaj és biológiai sokféleség) megőrzése tekintetében. A termelési tényezők azok az elemek, amelyek a termelés növeléséhez járulnak hozzá: beporzó rovarok; szélfogó élősövények az állatok és a növények védelmére; árkok, töltések, sövénykerítések és fák: a természetes vízelvezetés elősegítésére; az erózió megelőzésére; a kultúrnövényeket segítő organizmusok kifejlődéséhez; víztárolók az állatok itatásához; teraszok a földművelés kiterjesztése, kőfalak a köves parcellák megtisztítása céljából; farönkök kőris- vagy égerfából csatornák és folyók, stb. partjának a megtámasztására); egyéb. 22. oldal

Ezek a termelési tényezők általában a gazdaság nem megművelt vagy kevéssé használt (nedves legelők, mocsaras területek, stb.) részeit érintik. Ezek a mezőgazdasági rendszert a szél, hőség, eső, fagy, stb. szélsőséges hatásainak csillapításával szabályozzák. Működésük érdekében karban kell tartani ezeket: az élő sövényeket nyírni kell, hogy ne legyenek vetélytársai a terményeknek, és fel kell újítani azokat a folytonosság biztosítása érdekében; az árkokat tisztítani kell, hogy biztosítva legyen a víz lefolyása; a rögzített tájképi elemnek kiválasztott területnek (élő sövények, ligetek, gyepsávok, folyók, stb.) megfelelőnek kell lennie, és az elrendezésnek összhangban kell lennie a növényzet és az állatvilág megőrzésének, valamint a kultúrnövényeket segítő élőlények számára élőhely biztosításának céljával. Az ilyen elemeknek a tájképben való elhelyezése nem lehet önkényes. Ezek az elemek általában függetlenek a vetésforgótól és a bevitel-gazdálkodástól. Mindazonáltal igenis hozzájárulnak az utóbbi jobb kihasználásához (a száraz övezetekben található szélfogók segítenek elkerülni az elpárolgást és így csökkentik a vízfogyasztást az öntözött területeken). Ezek általában a táj szerkezeti jellemzői. Mint ilyenek, hozzájárulnak a mezőgazdasági táj minőségéhez és sokféleségéhez. Az ilyen környezet gyakran nagy értéket képvisel az életminőség és a lakosság pihenése szempontjából (országjárás, vadászat, halászat, gyümölcsszedés, stb.). Visszatükrözi a múlt mezőgazdasági rendszereit. Egyes régiókban a fenntartásukat, sőt még az egyszerű létezésüket is figyelmen kívül hagyták olyan bevitelek megjelenése következtében, amelyek képesek részben vagy teljesen helyettesíteni ezeket (az árkokat helyettesítő lecsapolás, az itatóvályúkat helyettesítő tavak, stb.), viszont ezek a természeti erőforrásokkal való gazdálkodás tekintetében indukálnak problémákat. Félig természetes szerkezetük (földművesek hozzák létre, de nagyon extenzív módon fejlesztik) révén ezek az övezetek, amelyek a mezőgazdasági rendszer termelő tényezői, hatékonyan járulnak hozzá a vad állatfajok megőrzéséhez (táplálásához, szaporodásához) magán a gazdaságon belül. Ezeknek az övezeteknek is van termelési feladata, amelyet másodlagosnak lehet minősíteni (összehasonlítva az elsődleges termeléssel, amely eladásra folyik): fa-, takarmány előállítása, víz vagy épületek biztosítása az állatok számára. 2.6.2. Bevitel-gazdálkodás 2.6.2.1. Agronómiai elvek A jó bevitel-gazdálkodás magában foglalja: a rendelkezésre álló trágyákkal való megfelelő gazdálkodást (szerves és műtrágyák); a meg nem újuló erőforrások (energia, P és K), valamint a megújuló erőforrások (víz) használatának korlátozását és az azokkal való takarékoskodást; a növényvédő szerek használatának korlátozását (integrált mezőgazdaság, a rendszeres kezelés kerülése, stb.); a szennyezési kockázatok korlátozását (figyelembe véve az időjárási viszonyokat, stb.); a hulladék újrahasznosítását (műanyag, növényvédőszer-tartályok, stb.). 23. oldal

Meg kell jegyezni, hogy a vegyes rendszer hosszú vetésforgóval és jó földhasználattal potenciálisan képes elérni az optimális bevitel-gazdálkodást (átgondolt, gondosan kiszámított trágyázás, a növényvédőszerek nem rendszeres használata, stb.). Ezt azonban nem szükségszerűen érik el, ezért a minőséget illetően némi problémát el kell fogadni. 2.6.2.2. Az elvek alkalmazása A bevitelekkel való jó gazdálkodás felölelheti: Egy korlátozott (más években elérendő) hozamcél kiválasztását szemben egy magas, egy év alatt elérhető hozamcéllal öt vagy hat éven belül. Egyszerűsített talaj-megmunkálási módok átvétele: a talaj szántással való átforgatásának megszüntetése azzal a szándékkal, hogy javítjuk a felszíni szervesanyagokat, növeljük a felszín biológiai aktivitását, csökkentjük a nitrogén kilúgozódását, a talaj erózióját és az energiafelhasználást. Szükség van azonban az önmaguktól szaporodó növények ellenőrzés alatt tartására mechanikus és/vagy vegyszeres módszerek felhasználásával. A kiegyensúlyozott trágyázást (adalékok / kivitel), különösen nitrogéntrágyázást általában és a parcellán; a trágyázásnak igazodnia kell a hozamcélhoz, amely más években érendő el. A fajták kiválasztását, a vetés időpontját és sűrűségét, amelyek célja, hogy összhangban legyenek a kitűzött terményhozam szempontjából szükséges művelés-irányítással, számos fajta alkalmazását és ezek kiválasztását a betegséggel szembeni ellenállásra, korai betakarításra, hidegtűrésre, stb. tekintettel. A növényvédőszeres kezelések számának csökkentése átgondolt gazdálkodással, korlátozva a megelőző kezelések számát, és termékkiválasztással. Ez a csökkentés annál könnyebb, mennél inkább korlátozza a fenti gyakorlat az élősködők kifejlődésének kockázatát. 2.7. A környezet tematikus megközelítése Ez a megközelítés teszi lehetővé, hogy a rendszernek a környezetre ható kockázatát vegyük célba, és adjunk neki elsőbbséget. Ez értékeli a rendszer potenciális hatását: a víz mennyiségére és minőségére; a talaj termőképességére és az erózióvédelemre; a biológiai sokféleségre; a készletek felhasználására. Ez a megközelítés ugyanazokat a mutatókat használja, mint amelyeket a vegyes gazdaságnál és a bevitel-gazdálkodás értékelésénél alkalmaztunk. Ezeket azonban másképp kapcsoljuk össze, és így a gazdaságot eltérő nézőpontból mutatják meg. 2.8. Adatgyűjtés Az adatgyűjtést a gazdánál elvégzett felmérés alapján készítik el. A gazdaság adminisztrációs okmányaira lehet alapozni. A műszaki adatokat gyakran a gazda tölti ki, azután a kikérdezés célja főleg a gyakorlat megmagyarázása és a rövid-, közép- és hosszútávú folytatás lehetséges és elfogadható módjainak megvitatása. 24. oldal

3. Második rész: A DIALECTE kritériumai és mutatói (leírás és számítási módszerek) 25. oldal

3.1. A 16 agrár-környezeti mutató a pók -ábrában A 16 mutató mindegyikét a következő címsorok alatt írjuk le: meghatározás, értéktartomány, számítási módszer, a környezeti kérdésekkel kapcsolatos jelentőség (víz, talaj, levegő, biológiai sokféleség és táj) és egyes mutatók esetében ezek időbeli változása. 3.1.1. 1. mutató: Legeltetés időtartama (hónap) 3.1.1.1. Meghatározás Ez az a súlyozott teljes időtartam, amennyi időt az állatállomány legeléssel tölt. 3.1.1.2. Időtartam: 0 12 hónap 0 hónap, ha az állatok zárt tartásban vannak, ez a szélsőséges eset nem kedvező a környezet szempontjából, mivel az ilyen tartás nagymértékű szennyezést okoz egy ponton és koncentráltan. A zárt tartás viszont biztosítja a trágya bizonyos ellenőrzési lehetőségét, valamint a megfelelő kezelés lehetőségét (de még mindig megmarad a tárolás és a kiszórási terv problémája). 12 hónap az állandóan kültéren tartott állatoknak felel meg (bár egy menedékhely rendelkezésre áll szükség esetére); ez csak bizonyos kedvező éghajlati viszonyok esetén képezheti megfontolás tárgyát, esetleg vándorlegeltetéssel társítva. Az állatok trágyát termelnek, amelyet a gazda nem tud közvetlenül ellenőrzése alatt tartani: mivel az állat mozgásban van a számára megszabott térségen belül (kerítések, eső és napsütés,...), így a trágyát véletlenszerűen szórja el. Van egy bizonyos egyensúly a közeg potenciálja és az állatsűrűség között. Ez a szabály korlátozza a szerves trágyázás eltúlzásának veszélyét (kivéve bizonyos eseteket: várakozási területek). Ügyelni kell arra, hogy elkerüljük az állatok rendszeres koncentrálódását például itatóhelyek környékén. 3.1.1.3. Számítási módszer A legeltetési időszakot közvetve a legeltetéssel fedezett takarmányigény arányából (SzAT-ban megbecsülve) számítjuk ki. A hányados a következő: (lelegelt SzAT) (összes SzAT: a gazdaságban elfogyasztott + vásárolt). Ezt a hányadost azután megszorozzuk 12-vel, hogy a legeltetési időszakot hónapokban kapjuk meg. 3.1.1.4. A környezeti kérdésekkel kapcsolatos jelentőség Ez a mutató két információt nyújt: arról, hogy mi az eshetősége vagy más módja az állati trágya ellenőrzésének és a takarmánnyal való gazdálkodásnak, különösen az abrak tekintetében; arról, hogy mi az eshetősége vagy más módja a trágya ellenőrzésének, amely az állattartás velejárója marad. A jelen levő állatok fajtájától és a tartási módszertől (zárt vagy szabad tartás, minden lehetséges közbenső kombinációval a két véglet között) függően a mutató tájékoztatást nyújt: mindenekelőtt az ellenőrizhető és a nem ellenőrizhető trágya arányáról (a trágya típusa: hígtrágya vagy szilárd trágya, ismert) és ezért a mennyiségről és a raktározási lehetőség biztosításának szükségességéről; 26. oldal

valamint az állatok etetési módjairól és a kérődzők számára fenntartott takarmánykészletek nagyságrendjéről. Igen gyakran mennél több legeltetésre van lehetőség, annál kisebbek a takarmánykészletek. Ha a takarmány szilázs, elemezni kell a gazdaság gyakorlatának megfelelően a szilázs levével való vízszennyezés veszélyét. Ezen felül a perje- és a kukoricatermesztés anyagbevitelt és veszélyes művelési folyamatokat igényel (a kukoricaszilázs öntözése a készletek előállítása érdekében, a talaj tömörödése a pára következtében,...). A téli készletek csökkenése behatárolja a mezőgazdasági géphasználat szükségességét (a betakarítástól a trágyaszórásig, ezeket a feladatokat az állatok végzik el), s ez hatással van a munkaszervezésre (a munkaidőre és a munka jellegére). Mindazonáltal a hosszú legeltetési időszak nem problémamentes, a következő problémákkal lehet számolni: az átmenetileg túlzott állománysűrűség letaposási kockázatot eredményez, trágyával való szennyezést, különösen párás viszonyok között vagy vízfolyások partjai mentén. 3.1.2. 2. mutató: SzÁE / ha FTT (állománysűrűség) 3.1.2.1. Meghatározás Ez egy arányszám: a gazdaságban tartott állatok teljes száma (SzÁE-ben) osztva a fő takarmányterülettel (ha-ban). Ez a gazdaság valódi állománysűrűsége minden adminisztratív megfontolás kizárásával: az összes gazdasági céllal tartott állat beleszámít tekintet nélkül a korára, kivéve a gazdasági udvarban tartott szárnyasokat. Az adminisztratív célú állománysűrűségtől eltérően itt figyelembe veszik a fiatal állatokat és a hímeket is. 3.1.2.2. Tartomány A javasolt tartomány kétféle: 1-től 0-ig és 1-től 2.8-ig a túlnövekedés és az intenzifikáció problémájának figyelembe vétele érdekében (tekintettel arra, hogy a fű-prémium jelenleg 1,4-ben van megállapítva). 3.1.2.3. Számítási módszer A gazdaságban található teljes SzÁE-számot úgy számítjuk ki, hogy összeadjuk az állatok számát minden egyes jelen levő faj és jelleg (fiatal, ivarérett, hím és nőstény) szerint és azt az arányszámot, amely azt jelzi, hogy az évből mennyi ideig voltak jelen (1-1. tábla a táblázatkezelő programban). A SzÁE egyenérték együtthatók az SCEES statisztikai felméréseiben részletezett adatok (amelyeket a CORPEN és más szervezetek is átvettek). Példa: 380 anyajuh, amely egész éven át jelen van = 380 x 1 x 0,15 = 57 SzÁE 70 jerke bárány, amely egész éven át jelen van = 70 x 10 x 0,08 = 5,6 SzÁE 14 kos, amely egész éven át jelen van = 14 x 1 x 0,08 = 1,1 SzÁE 556 bárány, 3,5 hónapos korában eladva (3,5/12 = 0,29) = 556 x 0,29 x 0,04 = 6,5 SzÁE Összesen = 70,2 SzÁE Megjegyzések: A fekete számok mutatják a CORPEN által kiadott SzÁE egyenérték együtthatót. A fő takarmányterület (FTT) tartalmazza az összes egynyári vagy többéves növényfajt, amelyet az állatok számára szálastakarmányként használnak, kivéve a köztes kultúrákat. 27. oldal