Hajdúsági Kistérség Területfejlesztési Koncepciója és Programja HELYZETÉRTÉKELÉS 2005.

Hajdúsági Kistérség Területfejlesztési Koncepciója és Programja HELYZETÉRTÉKELÉS 2005.

Tartalomjegyzék BEVEZETÉS I. A PROGRAMOZÁS MÓDSZERTANI MEGFONTOLÁSAI... 4 II. GAZDASÁG- ÉS IPARFEJLESZTÉS... 14 III. AGRÁR- ÉS VIDÉKFEJLESZTÉS... 26 IV. TURIZMUS... 32 V. FOGLALKOZTATÁS... 41 VI. KÖZOKTATÁS... 50 VII. KULTÚRA, IFJÚSÁG, SPORT... 56 VIII. SZOCIÁLIS ÉS EGÉSZSÉGÜGYI ELLÁTÁS... 63 IX. TERÜLET- ÉS INFRASTRUKTÚRAFEJLESZTÉS... 69 X. KÖRNYEZET- ÉS TERMÉSZETVÉDELEM... 76 XI. ESZKÖZRENDSZER (2004-2006)... 84 XII. KITEKINTÉS A 2007-2013 PROGRAMOZÁSI IDŐSZAKRA... 87 1

BEVEZETÉS A Hajdúböszörményi kistérség területfejlesztési koncepciója és programjának kidolgozása része annak az átfogó tervezési-programozási folyamatnak, amelynek végső célja, hogy Magyarország, mint Európai Uniós tagállam kidolgozza a (második) Nemzeti Fejlesztési Tervet, melyben meghatározza az Európai Unió következő hétéves tervezési időszakában (2007-2013 közötti időszakban) rendelkezésre álló fejlesztési források felhasználásának célkitűzéseit, programjait, költségvetési kereteit, illetve a végrehajtás konkrét feladatait. Az alulról építkezés jegyében a kistérségi fejlesztési elképzelések, illetve kezdeményezések a megyei és fokozottan a regionális törekvésekbe beépülve tudnak a nemzeti célok szintjén is megjelenni. Az Európai Unió fejlesztéspolitikai rendszerének keretein belül nem támogatható célkitűzéseket Magyarország egy átfogó nemzeti fejlesztési tervbe, az úgynevezett Európa Tervbe építetten kívánja felkarolni. A területfejlesztési koncepció és program eszköz arra, hogy a Hajdúböszörményi kistérség, illetve a kistérséget alkotó három város, Hajdúböszörmény, Hajdúdorog és Hajdúnánás saját fejlesztési céljait, törekvéseit, kezdeményezéseit megfogalmazza, ezeket elhelyezze a hazai fejlesztéspolitikai térben. A koncepció és program egyszerre kívánja megszólítani a kistérség lakosságát, önkormányzati, intézményi, civil és gazdasági szférabeli szereplőit, segítve a közös társadalmi, gazdasági, életminőségi, környezeti, stb. érdekek felismerését, és a felszínre került célok végrehajtási kereteinek, feltételeinek megfogalmazását. Ugyanakkor a koncepció és program feladata, hogy szakmai bázisát képezze a térségnek a megyei, regionális és nemzeti tervezési folyamatokban való eredményes érdekérvényesítésének is. A hazai fejlesztéspolitika alapvető sajátossága, hogy a közösségi fejlesztések, elsősorban uniós és központi költségvetési forrásokból finanszírozhatók, amely tény tervezési módszertani szempontból determinálja a koncepció és program tartalmát, kidolgozottságát és a javasolható intézkedések körét. A Hajdúböszörményi kistérségi koncepció és program kidolgozása szakmai részvétellel történt. Összesen kilenc szakmai munkacsoport alakult a kistérség meghatározó szakemberei közreműködésével, akik több fórumon személyesen és munkaanyagok írásos véleményezésével segítették a program kidolgozói munkáját. Munkacsoportok az alábbi szakterületeken jöttek létre: Gazdaság- és iparfejlesztés Agrár- és vidékfejlesztés Turizmus Humánerőforrás-fejlesztés Oktatás, képzés, Kultúra, sport Egészségügyi és szociális Terület- és infrastruktúrafejlesztés Környezet- és természetvédelem A forrásfelosztás ágazati jellege, tervezési és végrehajtási rendszere mellett a munkacsoportok szerinti bontásban végzett munka indokolja az egész tervezésen végigfutó tematikus (ágazati) tagolást. 2

Jelen dokumentum a Hajdúböszörményi kistérség helyzetértékelését tartalmazza, mely magában foglalja a kistérségi területfejlesztési tervezés módszertani elemeinek, megfontolásainak összefoglalását és a munkacsoportok tématerületei szerinti tagolásban a kistérség társadalmi, gazdasági és környezeti hatótényezőinek értékelését. A helyzetértékelés a munkacsoportok által nyújtott információkon túlmenően, feldolgozza a fejlesztési szempontból szükséges országos, regionális és megyei statisztikai adatokat, és áttekintést nyújt a finanszírozás jelenleg elérhető és tervezett támogatási forrásairól, valamint Európai Uniónak az adott szakterületeket érintő szakpolitikáiról. 3

I. A PROGRAMOZÁS MÓDSZERTANI MEGFONTOLÁSAI 1. Bevezetés A fejlesztési programozás a gazdaság, a társadalom és a környezet folyamatos változásaiba, illetve ezen változások térbeli leképződésében kifejeződő (törvényszerű és véletlenszerű) folyamatokba való tudatos, a potenciálisan mobilizálható erőforrásokra alapozott beavatkozások előkészítésére irányul annak érdekében, hogy a társadalom számára érzékelhető, és egyben objektíven mérhető, kedvező hatásokat indukáljon. Szemben az ágazati tervezéssel a területfejlesztési programozás sajátossága, hogy adott térségre vonatkozón a gazdaság versenyképességére, a lakosság életminőségére és a környezet fenntarthatóságára gyakorolt és gyakorolható hatásokat egymás mellett, illetve egymással kölcsönhatásban vizsgálja. A programozás egy olyan tervezési folyamat, melynek során adott térség pillanatnyi gazdasági, társadalmi és környezeti állapota és lehetséges fejlesztési potenciálok részletes tanulmányozása után megfogalmazásra kerül a térség szereplői által kívánatosnak és reálisan elérhetőnek tartott célállapot (jövőkép), továbbá ennek eléréséhez vezető fejlesztési irányok, a szükséges eszközök, a közreműködők köre és a fejlesztések által kiváltandó hatások értékelése, valamint a megvalósítás részletes forgatókönyve. A programozásnak részben eltérő kritériumai, módszerei, tartalma van, illetve kell lennie a különböző területi szintű (országos, regionális, megyei, kistérségi és települési) fejlesztési tervek esetében annak érdekében, hogy az adott területi szintre jellemző specifikumok a megfelelő módon felszínre kerülhessenek. A magasabb területi szintekkel szemben a nagyvárosok kivételével- a települési szint specifikuma, hogy az egyes szereplők konkrét kezdeményezéseinek és a település általános fejlesztési érdekeinek közvetlen összhangját meg lehet teremteni. A szoros belső kohézió, erős interperszonális kapcsolati hálók és együttműködési készség, ugyanakkor a korlátozott kompetenciák, kis számú együttműködő partner, erőforráshiány miatt a települési fejlesztési terveknek olyan sajátosságai vannak, melyek tartalom, részletezettség, módszertan, érdekegyeztetés, stb. szempontjából megkülönböztetik a magasabb területi szintek hasonló tervdokumentumaitól. Elsősorban beszélhetünk az elvi, stratégiai, valamint a közvetlen tevékenységekhez, cselekvési szinthez kapcsolódó tartalom arányainak a konkrétság, a közvetlen megvalósíthatósághoz szükséges részletezettség irányába való eltolásáról. 2. Jogszabályi keretek A jelenlegi tervezési rendszerben egymás mellett létezik a területfejlesztési koncepció és program, illetve településfejlesztési koncepció fogalma. A területfejlesztésről és területrendezésről szóló 1996. évi XXI. törvény egy "kétlépcsős" rendszert alkalmaz, amely koncepcióból és programból áll. A törvény 5. "m" és "n" pontja definiálja a területfejlesztési koncepció és program fogalmát. Ezek szerint: 4

területfejlesztési koncepció: az ország, illetve egy térség átfogó távlati fejlesztését megalapozó és befolyásoló tervdokumentum, ami meghatározza a térség hosszú távú, átfogó fejlesztési céljait, továbbá a fejlesztési programok kidolgozásához szükséges irányelveket, információkat biztosít az ágazati és a kapcsolódó területi tervezés és a területfejlesztés szereplői számára; területfejlesztési program: a területfejlesztési koncepció alapján kidolgozott középtávú cselekvési terv, amely stratégiai és operatív programokra épül. Az épített környezet átalakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény 2. 27. pontja szerint a településfejlesztési koncepció: a településrendezési tervet megalapozó, az önkormányzati településfejlesztési döntéseket rendszerbe foglaló, önkormányzati határozattal jóváhagyott dokumentum. A településfejlesztési koncepció tehát a területhasználatot alapozza meg a gazdasági, társadalmi, infrastrukturális és környezetvédelmi tényezők meghatározása révén. A törvény nem ír elő kötelezettséget arra, hogy a településfejlesztési koncepciót stratégia és operatív programok kidolgozása kövesse. Ezért kell visszanyúlni a területfejlesztéshez, mely a stratégiai és operatív programozást a különböző területi szintű térségek számára előírja, és a stratégiai és operatív programok tartalmi követelményire részletes szabályozást ír elő. Mint ismeretes, az 1996-ban törvénybe iktatott területfejlesztési és területrendezésről szóló törvény felhatalmazása alapján a területfejlesztésért felelős kormányzati szerv, a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium a területfejlesztési koncepciók és programok tartalmi követelményeit rendeletben szabályozta (18/1998 KTM rendelet). A továbbiakban a területfejlesztési koncepció és program, illetve a városfejlesztési koncepció együttes megnevezésére a programozási vagy tervezési dokumentumok, fejlesztési tervek kifejezéseket használjuk. 3. A területfejlesztési programozás szabályozása Területfejlesztési koncepció A területfejlesztési koncepció célja a kistérség számára egy jövőkép felvázolása és a jövőkép megvalósításához szükséges kitörési pontok, fejlesztési szükségletek meghatározása, átfogó fejlesztési célok rendszerének kidolgozása. A jövőkép a kistérség adottságaira, potenciáljaira épül, és figyelembe veszi annak fejlődését befolyásoló külső tényezők összességét is. A területfejlesztési koncepció kidolgozása két szakaszban történik: helyzetértékelés koncepció alkotás (javaslattevő fázis) A területfejlesztési koncepció előkészítő fázisa (helyzetértékelés) A helyzetértékelés célja a kistérség hosszú távú fejlesztési stratégiájának megalapozása, a kistérség fejlődésére ható külső és belső tényezők összességének meghatározása és 5

fejlesztési szempontból való értékélése. A helyzetértékelés műfaját tekintve nem leíró jellegű megalapozó (extenzív) munka, hanem problémafeltáró, elemző jellegű (intenzív) tevékenység. A helyzetértékelés feladatai: 1. a kistérség pozícionálása: a kistérség -a többi kistérséggel szembeni- komparatív előnyeinek, illetve hátrányainak feltárása, a kistérség egyedi arcának keresése, illetve markáns megfogalmazása; 2. a kistérség helyzetének értékelése: a kistérség társadalmi helyzetének, gazdasági szerkezetének és környezeti állapotának, és azokban fellelhető anomáliák, hiányosságok, működési zavarok felmérése, melyek károsan hatnak az adott térség versenyképességére és növekedési lehetőségeire; 3. a kistérség fejlesztésébe bevonható erőforrások számbavétele: a feltárt hiányosságok, működési zavarok és zavarok kiküszöbölésére használható eszközök meghatározása, értékelése (priorálása). A rendelet szerint a területfejlesztési koncepció kidolgozásának előkészítő fázisában a térség átfogó helyzetelemzése, helyzetértékelése történik meg. A rendelet alkalmazásában külön vizsgálandó a i. a kistérség külső nemzetközi és hazai környezete (külső tényezők), ii. a kistérség területi adottságai (belső tényezők), iii. a fejlesztés lehetséges irányai (a helyzetelemzés szintézise). A területfejlesztési koncepció javaslattevő fázisa A helyzetértékelés és javaslattétel közötti kapcsolatteremtés a területfejlesztési programozás legkritikusabb, legnehezebben algoritmizálható és ezért a szubjektivitást sem nélkülöző eleme. A következtetések minősége, relevanciája nagymértékben függ a helyzetértékelés minőségétől és a tervezők felkészültségétől, tapasztalataitól, illetve a fogadó közeg tájékozottságától, "megértési szintjétől". A területfejlesztési koncepciók helyzetértékelésének összegzése a gyakorlatban általában egy területet érintő külső és belső tényezők SWOT elemzés formátumában való összefoglalása, és a fejlesztési környezet elemzése különböző forgatókönyvek felállítása révén történik. A legnagyobb valószínűséggel bekövetkező szenárió alapján kerülnek a javaslattevő fázis keretében az alábbiak meghatározásra: a) a területfejlesztés fő célja, iránya; b) a területfejlesztés célcsoportjai, azokhoz kapcsolódó részcélok rendszere (célpiramis); c) a részcélok egymás közötti kapcsolata, a megvalósításuk tervezett időbeli ütemezése (hosszú, közép-, rövidtáv); d) a fejlesztési célok értelmezése a különféle sajátosságokkal rendelkező területi részegységekre (a részcélok és beavatkozás területi egységei); e) a fejlesztés eszköz- és intézményrendszere; f) a fejlesztési hatások regisztrálása (igények a területi monitoring rendszerrel szemben); 6

g) a területfejlesztési koncepció megvalósítása következtében várható környezeti, társadalmi és gazdasági változások és társadalmi reakciók leírása. A területfejlesztési koncepció tehát elveket, kereteket, kitörési pontokat, a fejlesztési célok rendszerét, várt hatásokat fogalmaz meg, ezeken keresztül egy jövőképet ad a térség számára. Nem feladata, hogy a konkrét fejlesztések, projektek, szereplők, akár konkrét időzítés mellett elkötelezze a térséget. A területfejlesztési programozás fontos momentuma, hogy a területfejlesztési koncepciót jogszabály alapján társadalmi vitára kell bocsátani. A koncepció mélysége olyan, hogy fejlesztési elveket fogalmazzon meg, egy jövőképet tudjon az adott térség számára felvázolni, illetve jól tükrözze a jövőkép megfogalmazásához vezető utat. A koncepciónak tehát azt a kérdést kell világosan megválaszolnia, hogy hogyan szeretné a térség önmaga jövőjét látni. A társadalmi egyeztetések során tehát azokat a kérdéseket kell feltenni, hogy: a térségre vonatkozó adatok, információk, a térség fejlődését befolyásoló tényezők, elvek, jogszabályok teljes körűen fel lettek-e mérve? a tervezők helyesen értelmezték-e ezeket az adatokat és információkat, stb.? helyesek-e a rendelkezésre álló információ bázis alapján levont következtetések? tud-e a térség a tervezők által megfogalmazott saját jövőképpel azonosulni? Területfejlesztési program A területfejlesztési koncepció által meghatározott jövőkép elérésének, a meghatározott fejlesztési célok megvalósításának tervét a területfejlesztési program tartalmazza. A jogszabály a programnak két szintjét a stratégiai és operatív programot határozza meg. A stratégiai program célja kettős: egyrészt azon fejlesztési szükségletek, célok meghatározása, amelyek révén megvalósítható a jövőkép, másrészt az egyes céloknak a térség szereplői által történő megvalósíthatóságának, a megvalósítás feltételeinek vizsgálata. A célok szükségszerűen részcélokra bomlanak fel, és a részcélok rendszerének elemei három kategóriába sorolhatók: a. a megvalósítás nem a térség szereplőinek feladata, b. elvben megvalósítható cél, de a megvalósítás konkrét feltételeit meg kell teremteni, c. a kitűzött cél megvalósításának feltételei adottak. Az operatív program, a tulajdonképpeni cselekvési szint, azokat a programokkal (esetleg projektekkel) kapcsolatos feltételeket határozza meg, amelyeknél a feltételek elvben adottak a megvalósíthatás megkezdésére. E feltételek között meghatározó a kezdeményező, a későbbi gesztor/kedvezményezett személye, az adott program előkészítettségi foka, a végrehajtás személyi és pénzügyi feltételei, valamint a megvalósítandó programtól várt hatások verifikálása. 7

Stratégiai program A stratégiai program tartalmát a 18/1998. KTM rendelet az alábbi pontokban foglalja össze: a) közép-, illetve rövid távú célpiramis kialakítása, a végrehajtandó közép- és rövid távú feladatok meghatározása, rangsorolása; b) a megvalósítás lehetséges szereplőinek és a közreműködők körének megjelölése, a megvalósítás mechanizmusának bemutatása; c) a fejlesztéshez szükséges lehetséges források feltárása, a finanszírozás átfogó rendszerének kialakítása; d) a program és alprogramok eredményessége kritériumainak, illetve mutatóinak meghatározása, a társadalmi, gazdasági és környezeti beavatkozások hatásainak bemutatása; e) a program végrehajtásában közreműködő szervezetek közti munkamegosztás, együttműködés és információcsere meghatározása, az érdekérvényesítés rendszere; f) a program egészének, illetve az egyes részprogramok végrehajtásáért felelős operatív szervezetek megjelölése; g) a fejlesztési programok megvalósítását, a társadalmi, gazdasági és környezeti hatások nyomon követését, hatékonyságelemzését és a források felhasználását követő monitoringrendszer meghatározása. A tervezési gyakorlatban elterjedt, hogy a stratégia célok rendszerét magában foglaló egyetlen stratégiai program helyett stratégiai programok rendszeréről beszélünk. A stratégia programokkal szemben támasztható minimális követelmény, hogy meg lehessen fogalmazni az alábbiakat: a stratégiai program céljainak bemutatása (általános és közvetlen célok meghatározása, melyek egyben utalnak a program által érintett célcsoportra is); a program indoklása összhangban a helyzetértékelés megállapításaival és következtetéseivel, illetve a meghatározott jövőképpel; a program leírása, főbb komponensek; a program várható hatásai és eredményei (lehetőség szerint számszerűsíthető indikátorokkal alátámasztva); költségbecslés és a finanszírozás forrásai. A stratégiai program általános célja(i) annak megfogalmazása, hogy az adott térség egészének fejlődése szempontjából a programnak mi a jelentősége, a megvalósítása miért célja a térségnek. Az általános cél(ok)nak feleltethetők meg a várható hatások, melyeket a tervezett program megvalósítása térségi szinten eredményez. A közvetlen cél(ok) a program megvalósítása során program leírásában részletezett és a meghatározott célcsoportot érintő- tevékenység(ek) konkrét célja(i). A közvetlen cél(ok) megvalósítása révén a célcsoport számára keletkező hozzáadott értéket tekinthetjük a program eredményének. Adott stratégiai programot abban az esetben is érdemes megfogalmazni, ha az a térség számára fontos, de pillanatnyilag nincs olyan személy vagy szervezet, amely az adott program kezdeményezője, koordinátora vagy végrehajtója lehetne. Ugyanakkor a stratégiai 8

programnak nincs létjogosultsága, ha a megvalósítás költségigényét nem lehet hozzávetőlegesen meghatározni vagy a finanszírozás módja nem behatárolható. Operatív programok Az operatív programok a stratégia programok azon elemeiből dolgozhatók ki, amelyek megvalósításának feltételei elvben adottak. A stratégiai programok operacionalizálási vizsgálatának három kimenete lehetséges: operatív program megfogalmazásának feltételei adottak, ekkor az operatív program kidolgozható; operatív program megfogalmazásának feltételei még nem teremtődtek meg, ekkor az operatív program kidolgozása később, a feltételek megléte esetén indokolt; az operatív program indokolt, de kidolgozása (és megvalósítása) nem a térség feladata. Az operatív programok azokat a programokkal (esetleg projektekkel) kapcsolatos feltételeket határozzák meg, amelyeknél a feltételek elvben adottak a megvalósítás megkezdésére. E feltételek között meghatározó a kezdeményező, a későbbi gesztor/kedvezményezett személye, az adott program előkészítettségi foka (pl. műszaki és pénzügyi tervek, szakhatósági engedélyek), a végrehajtásnak személyi és pénzügyi feltételei, valamint a megvalósítandó programtól várt hatások verifikálása. A kistérségi és települési programoknál az operatív programok szintjén törekedni kell a minél nagyobb konkrétságra, célszerű eljutni az egyes fejlesztés, vagy az egyes projektek szintjére. A 18/1998 KTM rendelet az operatív programok tartalmi követelményeit az alábbiakban határozza meg: a) az egyes feladatok elérendő céljainak részletes meghatározása; b) az egyes feladatok végrehajtásának intézkedési és ütemezési terve; c) a végrehajtásért felelős szervezetek és közreműködők; d) a megvalósításhoz szükséges források pénzügyi ütemterve (elkülönített alapok, központi célelőirányzatok, egyéb központi források, térségi decentralizált, helyi önkormányzati, lakossági, vállalkozói, nemzetközi, hitel- stb. források szerinti bontásban); e) a végrehajtás módja és feltételrendszere; f) a végrehajtás ellenőrzési rendszere; g) az eredményesség vizsgálata és értékelése; h) a teljesítés-igazolás követelményrendszerének kialakítása. A fentiek figyelembevételével az operatív programok javasolt felépítése: az operatív program célja (általános és közvetlen célok); indoklás (kapcsolat a stratégia programmal); a program tartalma, az egyes komponensek leírása; a program várható hatásai és eredményei (lehetőség szerint számszerűsíthető indikátorokkal); területi hatókör; kedvezményezettek köre (általános és közvetlen kedvezményezettek); a programvégrehajtás főbb szereplői (projekt koordináció, projekt menedzsment, végrehajtók köre); 9

a megvalósítás ütemezése; a program költségvetése és lehetséges forrásai; a megvalósítás értékelési kritériumai (lehetőség szerint számszerűsíthető indikátorokkal); kapcsolat az országos, regionális és megyei fejlesztési prioritásokkal; kapcsolat a térségi program egyéb prioritásaival. 4. A fejlesztési tervek finanszírozása A fejlesztései tervezés végső célja a rendelkezésre álló források felhasználása fejlesztés projektumok megvalósítsa érdekében. A hazai uniós típusú- fejlesztési programozás tartalmi, módszertani, intézményi és pénzügyi szempontból egyaránt meghatározó momentuma, hogy leggyakrabban -vissza nem térítendő- közösségi forrásokra épül, melyek pályázati rendszereken keresztül érhetők el. A különböző területi szintű térségek, így a települések feladata is a forrásbevonás szempontjából hármas: 1. azoknak projekteknek kidolgozása és megvalósítása, melyeknél a térség, pl. jelen esetben települést reprezentáló önkormányzat, közvetlenül pályázati alapok kedvezményezettje, gesztora és megvalósítója tud lenni; 2. azon projektek kidolgozásának és megvalósításának támogatása, melyeknél a térség/település egyes szereplői, pl. gazdasági társaságok, civil szervezetek, önkormányzati intézmények a pályázati alapok címzettjei; és végül 3. a fentiek ellátásához szükséges tervező, programozó és végrehajtó, valamint monitoring és értékelő kapacitás működtetése. A külső forrásokra való támaszkodás ténye alapvetően meghatározza a programozás tartalmát és konkrétságát. Egy település által reálisan bevonható forrástömeg nagyságának meghatározására a jelenlegi peremfeltételek mellett nem lehet pontos algoritmust találni. A tényleges költségek becslését az alábbi szempontok figyelembevételével célszerű elvégezni: a mobilizálható önerő, mint a forrásbevonás abszolút felső korlátja; a projekt előkészítés (műszakai tervezés, engedélyeztetés, pályázatírás) költségei; támogatásból nem finanszírozható költségek; árfolyamkockázat ( -ban szerződött, de Ft-ban folyósított EU támogatások esetén); utófinanszírozás által okozott likviditás költségei. A fejlesztések közé sorolandók a két feladat ellátásához szükséges intézményi, humán és esetleg pénzügyi feltételek megteremtését célzó projektek is. A területfejlesztési koncepció tárgyalásánál más összefüggésben tértünk ki arra, hogy a fejlesztések, projektek elsődlegesen nem saját forrásból, hanem külső forrásokra építve tudnak megvalósulni. Ez a térségek/települések számára egy "életforma", amely a külső források felhasználási szabályai és a belső fejlesztési igények közötti folyamatos kompromisszum keresését jelenti, és a programozási, projekttervezési folyamat egy sajátos irányát jelöli ki. 5. Támogatható területek A fejlesztések külső támogatási forrásokra való alapozása determinálja, hogy fejlesztések finanszírozhatók ezen, külső források bázisán. A csatlakozás után a Strukturális Alapok és a 10

Kohéziós Alap forrásai és az ezekhez rendelt hazai társfinanszírozás szabályrendszere fogja a támogatások felhasználását meghatározni. A Strukturális Alapok támogatási területeit az EU a 2000-2006. közötti időszakra körülhatárolta 1, melyeket a 1. sz. melléklet mutat be. A 2007-2013. időszakra tervezett támogatási területeket a 2. sz. melléklet adja meg. 6. Fejlesztési típusok A fejlesztési projektek lehetnek beruházás és nem beruházás jellegűek. A beruházás jellegű projekteknek pénzügyi/megtérülési szempontból a következő három típusa van: piaci alapon megtérülő beruházások; piaci alapon nem vagy hosszútávon megtérülő beruházások, melyek működése pénzügyileg hosszútávon fenntartható; piaci alapon nem vagy hosszútávon megtérülő beruházások, melyek működtetése pótlólagos forrásokat igényel. Azok a projektek, melyeknek kimutatható a jövedelemtermelő képessége általában ha egyéb kritériumoknak megfelelnek- alacsony szinten támogathatók, de minden addicionális, vissza nem térítendő forrás javítja az adott projekt megtérülését, életképességét. Ebben az esetben mindig végig kell gondolni a támogatásigénylés indokoltságát és a konkrét fejlesztésen túlmutató hatásokat. Tulajdonképpen egy költség-haszon elemzés elvégzése szükséges, nevezetesen a pályázati források bevonásának idő- és költségigénye, valamint annak lehetősége, hogy ha a támogatási forrást nem sikerül elnyerni, hogyan állítható szembe egy sajáterőből (és nem támogatásjellegű külső forrásokból) azonnal megkezdhető beruházással. A támogatási források befogadásának első számú célterülete azok, a jellemzően közösségi célokat szolgáló beruházások, melyekre az alacsony megtérülés miatt nincs kezdeményezés, ugyanakkor működtetésük, üzemeltetésük rentábilis. Ide sorolhatók egyebek között a kommunális szolgáltatások infrastrukturális fejlesztései. Itt a fejlesztések közötti prioritások felállításának összehasonlítási alapja a várt gazdasági, társadalmi és környezeti hatások. Végül azok a beruházások, amelyeknél a működtetés, üzemeltetés a projekt keretein belül nem kitermelhető és pótlólagos forrásokat igényel, első közelítésben nem képezik a fejlesztési támogatások akcióterületét, hacsak a fenntarthatóság biztosítása más forrásból nem igazolható meggyőzően. A nem beruházásjellegű fejlesztési projektek az előkészítő és egyéb szakértői tevékenységek (műszaki tervezés, képzés, közbeszerzési tanácsadás, stb.), valamint az intézményfejlesztés elsősorban a területfejlesztési programhoz kapcsolódó tervező és végrehajtó kapacitások megteremtése és fenntartása. 7. Stratégiai program-operatív program "mélysége" A stratégiai program célja kettős, egyrészt azon fejlesztési szükségletek, célok meghatározása, amelyek révén megvalósítható a jövőkép, másrészt az egyes céloknak a térség szereplői által történő megvalósíthatóságának, a megvalósítás feltételeinek vizsgálata. A célok 1 Vademecum: Plans and programming documents for the Structural Funds 2000-2006 11

szükségszerűen részcélokra bomlanak fel, és a részcélok rendszerének elemei három kategóriába sorolhatók: a megvalósítás nem a település feladata, elvben megvalósítható cél, de a megvalósítás konkrét feltételeit meg kell teremteni, és a kitűzött cél megvalósításának feltételei adottak. A végrehajthatóság szempontjából a települési programoknál célszerű lenne eljutni az egyes fejlesztés, vagy projekt szintre. Megfontolandó lenne a települési fejlesztési tervek esetében kimondani, hogy az operatív program szint megfelel a projekt szintnek. 8. Munkacsoportok A Hajdúböszörményi kistérség társulás a programozás folyamatában való szakmai közreműködésre, illetve annak folyamatos nyomonkövetésére kilenc szakmai munkacsoportot hozott létre. E munkacsoportok a következő szakterületeket fedik le: 1. gazdaság- és iparfejlesztés, 2. agrár- és vidékfejlesztés, 3. turizmus, 4. foglalkoztatás, 5. oktatás, képzés, 6. kultúra, ifjúság, sport, 7. egészségügyi és szociális, 8. terület- és infrastruktúrafejlesztés, 9. környezet- és természetvédelem. 9. A fejlesztési programok utógondozása A fejlesztési program folyamatos karbantartást, aktualizálást igényel. A programnak képesnek kell lenni egyrészt arra, hogy reagáljon a stratégia környezet változásaira, amely által újabb stratégia célok megvalósítása előtt nyílik meg a lehetőség. Másrészt folyamatosan vizsgálni kell, hogy mely stratégiai cél vagy annak részcélja számára érnek meg a megvalósítás konkrét feltételei, és lehet a programot ezáltal új operatív programmal kiegészíteni. A területfejlesztési program karbantartásának három, folyamatos monitoring tevékenységet igénylő kardinális eleme van: a társadalmi, gazdasági és környezeti tényezők folyamatos elemzése, források, pályázati lehetőségek nyomon követése, projektötletek, -kezdeményezések nyilvántartása és aktualizálása. Folyamatos társadalmi-gazdasági-környezeti elemzés A település környezeti, gazdasági, társadalmi folyamatainak, változásainak nyomon követésének, elemzésének és dokumentálásának célja: naprakész információk szolgáltatása; 12

az országos, regionális és megyei területi információs rendszerek kiszolgálásán keresztül egy alsó szintű területi információs rendszer létrehozása; a területfejlesztési monitoring rendszer működésének támogatása, amely kiterjed a megvalósított projektek, fejlesztések és hatásainak vizsgálatára is. A monitoring és elemző munka, illetve annak koordinációja az önkormányzati fejlesztésekkel foglalkozó szervezeti egységének feladata. Kutatási-elemzési együttműködési megállapodás alapján az egyes tematikus felméréseket, elemzéseket az együttműködő belső és más külső partnerek is készíthetnek. A tevékenység az alábbi területeket fogja át: a természeti, gazdasági, társadalmi folyamatokra kiterjedő alapadatok gyűjtése, az ezekből származó elemzések, (általában az országos információs, statisztikai adatok, a településekre és az összehasonlítást biztosító adatállományokra vonatkoztatva); tematikus adatbázisokra épülő elemzések tanulmányozása; felmérések, interjúk, valamint összehasonlító vizsgálatok; szöveges értékelő dokumentumok kidolgozása legalább évenkénti általános és tematikus értékelések formájában, (pl.: migráció, kisebbségek helyzete, fogyasztási szokások, támogatásokkal megvalósult fejlesztések, infrastruktúra fejlődése, vállalkozási szerkezet, adózási folyamatok, befektetések, vállalkozói toplista, önkormányzati gazdálkodás, egészségügy, közegészségügy, iskolázási statisztika, munkaerő-piaci folyamatok stb.). Forrástérkép A forrástérkép célja a település által potenciálisan bevonható források, pályázati lehetőségek nyomon követése és róluk naprakész nyilvántartás vezetése. A feladat szükségessége tükrözi azt a lényegesebb momentumot, hogy a települési programok végrehajtása alapvetően külső, támogatási források általi finanszírozásra épültek, mely jellemzően pályázati rendszereken keresztül érhető el. A források folyamatos nyomon követésének tevékenysége elsődlegesen az önkormányzat feladata. Projektgenerálás A projektgenerálás a projektötletek, projekt kezdeményezések felszínre kerülésének elősegítése azzal a céllal, hogy a település fejlesztési céljaival összhangban lévő projektötletek, projekt kezdeményezések projektekké fejleszthetők legyenek és beépülhessenek a település fejlesztési programjába. 13

II. GAZDASÁG- ÉS IPARFEJLESZTÉS A kistérség gazdaságát meghatározó tényezők A kistérség gazdaságát a mai napig meghatározza a három város mezővárosi jellege. Országosan elismertek a térség agro-ökológiai adottságai, ennek ellenére a helyben előállított mezőgazdasági termékek általában alacsony hozzáadott értékkel, magasabb feldolgozottság nélkül hagyják el a térséget. A mezőgazdasági termelés struktúrája a hagyományos termékszerkezeten nyugszik, a mezőgazdaság szerkezetváltásával a térség még mindig adós. A térség adottságait, lehetőségeit kiaknázó, kedvezőbb jövedelmi viszonyokat biztosító mezőgazdasági termék-feldolgozás, a biotermékek előállítás, az intenzív öntözésesnövénytermesztés és nem-élelmiszer-célú (non-food) mezőgazdasági termelés csíráiban vannak jelen. Annak ellenére, hogy a kistérségben az iparosodottság szintje elmarad az 50-es évek elejétől kezdődő iparosítási hullám elsődleges célterületeitől, a 80-as évekre kialakult egy erős ipari bázis, mely részben kötődött az agráriumhoz (pl. malomipar, mezőgazdasági gépipar). Egyúttal új ipari tevékenységek is meghonosodtak (pl. elektronika, szerszám-, gépgyártás, textilipar). A térség gazdaságának egyik meghatározójává vált az építőipar is. A rendszerváltást követő privatizáció, üzembezárások, illetve a nagyvállalatok felaprózódásával járó folyamatok a gazdaság fejlődését olyan mértékben visszavetették, amely az egész térségre ma is kihatással van. Ennek ellenére a térségben működnek foglalkoztatási szempontból meghatározó nagyvállalatok, és kialakult egy növekedni képes kis- és középvállalkozói kör. Az ipari hagyományok és a meglévő ipar súlya miatt a kistérség nem a hagyományos rurális területek válságjelenségeit éli át, ezért a gazdaságfejlesztésnek nem a munkahelyteremtés a kizárólagos célja, hanem a gazdaság egy komplex fejlesztési stratégia mentén igényel beavatkozásokat. A munkanélküliség messze elmarad a falusias térségekétől, és a munkaerő képzettségi szintje, munkaerőpiaci esélyei lényegesen nagyobbak, melyet a helyben folyó szakképzési intézmények is erősítenek. A térség fejlődése számára a két megyeszékhely (Debrecen és Nyíregyháza) földrajzi közelsége sajátos lehetőségeket hordoz. A megyeszékhelyek a kistérség számára felvevőpiacot jelentenek, és a helyi turisztikai vonzerők és szolgáltatások fejlesztésének egyik célcsoportját képezhetik. A kistérség települései a két megyeszékhely lakossága számára potenciális szuburbanizációs célterület. A tudásalapú és innováció-vezérelt gazdaság (az ún. lisszaboni folyamat) kiteljesedése szempontjából a megyeszékhelyek első helyen Debrecen - felsőoktatási bázisa, és a támogatási rendszer versenyképességi pólus koncepciója a kistérség számára új fejlődési lehetőségeket, együttműködési formákat nyújt. Jól tetten érhető ugyanakkor, hogy a megyeszékhelyek közelsége akadálya egyúttal a tercierizáció gyors előretörésének. A közúti közlekedés javulása miatt egyre több jele van - a hajdú-bihari és szabolcs-szatmár-beregi megyeszékhelyek mellett - a Miskolchoz fűződő kapcsolatok felértékelődésének is. A kistérség adottságai között külön kiemelendő a térség alatt található gyógy- és termálvíz készlet, melyre alapozottan a meglévő gazdasági bázis a turisztikai szolgáltatások irányába 14

diverzifikálható. Az idegenforgalom, vendéglátás valószínűleg hosszabb távon sem lesz képes a helyi gazdaság meghatározó tényezőjévé válni, de a jövedelemtermelésben, foglalkoztatásban és a térség arculatának kialakulásában betöltött szerepe vitathatatlan, ezért a turizmus kérdéskörét külön fejezet tárgyalja. A kistérséget érintő autópálya (M3-as, M35-ös) fejlesztések új gazdasági profilok (pl. logisztika) meghonosítására kínálnak a kistérség számára lehetőséget. Mivel e tekintetben éles verseny alakul ki az autópályák mentén fekvő települések között, itt nemcsak az adottságoknak van (lesz) szerepe, hanem tudatos, átgondolt stratégia és a megvalósításban kellő dinamizmus is szükséges, hogy a kistérség települései a városok közötti versenybe érdemben be tudjanak kapcsolódni a megállító funkciók kialakítása révén. Gazdasági szervezetrendszer A Hajdúböszörményi kistérségben a települések városias jellege, a belső felvevőpiac viszonylagos koncentráltsága ellenére a vállalkozási aktivitás nem kielégítő. A kistérségben működő vállalkozások 1000 lakosra vetített száma (55,3) több mint 20%-kal alatta marad a megye átlagának (70,0), míg az országos átlagnak (87,2) csupán kevesebb mint kétharmadát teszi ki. 1. ábra Forrás: KSH, 2003. A térség szereplői által is hangsúlyozott alacsony vállalkozói kedv mellett közrejátszik ebben a két megyeszékhely, Debrecen és Nyíregyháza, viszonylagos közelsége, ahol a szolgáltatások területén meglévő dominancia kedvezőtlenül hat vissza a tercier-kvaterner szektor fejlődésére a kistérség mindhárom városában. 15

Településszintű bontásban látható (1. ábra), hogy Hajdúböszörményben a vállalkozás-sűrűség szignifikánsan nagyobb, mint a kistérség másik két városában. Ennek magyarázata, hogy Böszörményben lényegesen magasabb az önfoglalkoztató, alkalmazottal nem rendelkező vállalkozások aránya. A társas vállalkozások körében vizsgált foglalkoztatási adatok mutatják, hogy a mikrovállalkozások esetében és a kisvállalkozások alsóbb foglalkoztatotti tartományában a vállalkozásoknak a lakosságra vetített száma egyaránt elmarad a megyei, a régiós és az országos átlagtól. Ugyanakkor a 20 fő és a feletti alkalmazotti létszám esetében a települések mutatói elérik, sőt egyes létszám kategóriákban meg is haladják a magasabb területi egységek megfelelő mutatószámait. Ebben az összehasonlításban külön kiemelendő a nagyvállalatok szerepe Hajdúnánáson. 1000 lakosra jutó működő társas vállalkozások létszám kategóriánként Foglalkoztatási létszám kategória (fő) 0 és ismeretlen számú 1-9 10-19 20-49 50-249 250 és több Összesen Hajdúböszörmény 6,08 9,09 1,05 0,62 0,53 0,06 17,44 Hajdúdorog 2,18 6,14 0,31 0,83 0,42 0,00 9,88 Hajdúnánás 4,92 8,67 0,95 0,48 0,16 0,16 15,33 Kistérség 5,10 8,49 0,91 0,61 0,39 0,08 15,58 Hajdú-Bihar Megye 8,63 17,77 1,24 0,78 0,41 0,08 28,91 Észak-Alföld 9,23 13,77 1,08 0,72 0,40 0,07 25,27 Magyarország 15,55 21,84 1,56 0,93 0,48 0,10 40,45 Forrás: KSH, 2003. A társas vállalkozások foglalkoztatási kategóriái települési bontása azt mutatja, hogy a másik két településsel összehasonlítva Hajdúböszörményben legerőteljesebb az önfoglalkoztatás és a mikrovállalkozások részesedése, Hajdúdorogon a 20-49 főt foglalkoztató vállalkozások emelkednek ki, míg Hajdúnánáson a legnagyobb a nagyvállalati kör szerepe a foglalkoztatásban. A működő vállalkozások ágazati szerinti megoszlásából (2. ábra) az alábbi következtetések vonhatók le: A mezőgazdaság (mező-, vad- és erdőgazdaság, halászat; A+B nemzetgazdasági gazdasági ágak) szerepe a kistérségben némileg hangsúlyosabb, mint a megye, illetve a régió egészében, és ezen gazdasági ágakban tevékenykedő cégek 1000 lakosra vetített száma több mint 50%-kal meghaladja az országos átlagot. A kistérségi átlagot Hajdúdorog mezőgazdasági vállalkozásainak relatíve magas aránya erőteljesen felfelé nyomja. Az ipari (bányászat, feldolgozóipar, villamosenergia, gáz-, gőz-, vízellátás; C+D+E nemzetgazdasági gazdasági ágak) tevékenységet folytató vállalkozások számarányában a kistérség a megyei és a régiós átlag körül mozog, viszont az országos átlagtól lényeges (27%-os) elmaradást mutat. Megállapítható továbbá, hogy Hajdúböszörmény az ipari vállalkozások tekintetében kiemelkedik a kistérségben, és a megyei és régiós átlagot jelentősen meghaladva megközelíti az országos átlagot. A másik két város eltérő okokból mutat alacsonyabb értéket. Míg 16

Hajdúdorog esetében az ipari tevékenységet űző vállalkozások hiánya mutatható ki, addig Hajdúnánás esetben az alacsonyabb mutató oka az ipari nagyfoglalkoztatók markáns jelenléte. Az építőiparban (F nemzetgazdasági gazdasági ág) is az iparhoz hasonló jelenségek mutathatók ki. Hajdúböszörményben a 218 építőipari vállalkozás arányaiban meghaladja a megyei és a regionális arányszámokat, és hasonlóan Hajdúnánáson számában kevesebb (91), de foglalkoztatási szempontból több jelentős építőipari vállalkozás van, Hajdúdorogon az építőipar mindössze 26 vállalkozással képviselteti magát. A kereskedelem és javítás (G nemzetgazdasági gazdasági ág) vállalkozásai tekintetében a kistérség egésze, annak ellenére, hogy Hajdúböszörmény szerepe itt is nagyobb, jelentősen elmarad a megyei, régiós és országos átlagtól egyaránt. A szálláshely-szolgáltatásban, vendéglátásban (H nemzetgazdasági gazdasági ág) jól érzékelhető a térség elmaradása mind a megyei és régiós, mind országos viszonylatban. A szállítás, raktározás, posta, távközlés (I nemzetgazdasági gazdasági ág) területén a kistérség a megyei, regionális és országos arányokhoz képest kedvező képet mutat. A hajdúnánási vállalkozások alacsonyabb részesedése szintén a nagyvállalatok jelenlétére vezethető vissza (saját szállítási és raktározási kapacitások, illetve a logisztika nem helyi cégekre alapozottan történik). Az egyéb gazdasági tevékenységet (ingatlanügyletek, gazdasági és egyéb szolgáltatások, stb.) 1000 lakosra vetítve további 18 vállalkozás végez a kistérségben. Ez az érték a megyei átlag mindössze 60%-a és az országos átlagnak kevesebb mint fele. 17

Forrás: KSH, 2003. 2. ábra A kistérségben működő vállalkozásokon belül a társas vállalkozások ágazati megoszlásának adatait vizsgálva a gazdaság ágazati szerkezetének kontúrjai élesebben megrajzolhatók. Az alábbi táblázat alapján megállapítható, hogy a Hajdúböszörményi kistérségben a társas vállalkozások körében: A mezőgazdaságnak súlya lényegesen nagyobb a megye, a régió és főképp az országos átlagnál. Településenként vizsgálva 1000 lakosra a mezőgazdasági társas vállalkozások száma a legmagasabb Hajdúnánáson. Míg Hajdúböszörmény a kistérségi átlag körül mozog, addig Hajdúdorog a mezőgazdasági társas vállalkozások tekintetében belesimul a megyei átlagba. A kiugróan magas mezőgazdasági vállalkozási arány mellett, a mezőgazdasági társas vállalkozások részesedése Hajdúdorogon a legkisebb. A ipari tevékenységet folytató társas vállalkozások arányában a kistérség három városa között Hajdúböszörmény őrzi vezető szerepét, illetve megyei és regionális összehasonlításban is átlag feletti teljesítményt mutat. Ugyanakkor a város és a megyei, illetve a régió közötti különbség kisebb, mint az összes vállalkozás vizsgálata esetében, az országos átlagtól való elmaradás pedig lényegesen nagyobb. Az építőipari társas vállalkozások szerkezete lényegesen eltérő az összes építőipari vállalkozás nyújtotta képtől. Koncentráltságuk Hajdúnánáson a legmagasabb, itt az 1000 lakosra jutó építőipari társas vállalkozások száma közel kétszerese a Hajdúböszörménynél. 18

A kereskedelmi társas vállalkozások arányában a kistérségen belül kiegyensúlyozottabb kép rajzolódik ki, de a kistérség elmaradása mind a megye, a régió és az ország egésze tekintetében még erőteljesebben látszik. A vendéglátás vonatkozásában is kistérségnek és a kistérség minden településének a magasabb térségi szintektől való fokozottabb elmaradása látszik. Különösen kedvezőtlennek mondható Hajdúdorog helyzete. A szállítás és logisztika tekintetében a társas vállalkozások által mutatott kép lényegesen kedvezőtlenebb, mint az összes szállításra specializálódott cég esetében. Az ebben a gazdasági ágban működő társas vállalkozások aránya mintegy fele az országos átlagnak, míg mint a korábbiakban láttuk- az összes vállalkozás aránya megegyezik az országos átlaggal. Az egyéb társas vállalkozások kategóriájában is jelentősen romlanak a kistérség pozíciói. A megyei és országos átlag a kistérség mutatójának 2,5, illetve 3,5- szöröse. 1000 lakosra jutó működő társas vállalkozások ágazati megoszlása Mezőgazdasádelelátás Ipar Építőipar Kereske- Vendég- Szállítás Egyéb Összesen Hajdúböszörmény 1,71 3,47 1,27 4,31 0,74 0,90 5,03 17,44 Hajdúdorog 1,56 1,35 0,62 3,33 0,10 0,83 2,08 9,88 Hajdúnánás 1,85 1,74 2,11 4,39 0,63 0,32 4,28 15,33 Kistérség 1,73 2,60 1,43 4,18 0,61 0,71 4,33 42,64 Hajdú-Bihar Megye 1,57 3,22 2,74 7,93 1,17 0,87 11,42 28,91 Észak-Alföld 1,42 2,89 2,46 8,12 0,96 0,85 8,57 25,27 Magyarország 1,27 4,49 3,62 9,99 1,64 1,40 18,04 40,45 Forrás: KSH, 2003. A kistérségben egyértelműen hiányzik egy a térség gazdasági arculatát meghatározó helyi székhelyű globális jelentőségű cég, mely gazdasági klaszterként a ki- és beszállítói kapcsolatrendszeren keresztül térségi gazdaságintegráló ereje lehetne. Gazdasági infrastruktúra Az ipari és kereskedelmi tevékenység a kistérséget alkotó mindhárom városban a településközpontban, illetve annak közelében koncentrálódik. Ez egyrészt akadályt jelent a vállalkozások növekedésének, telephely bővítési lehetőségeinek, másrészt a szigorodó környezetvédelmi normák, illetve az egészséges lakókörnyezet és a települési életminőség javításának igénye miatt, a termelő vállalkozásoknak, illetve a nagy forgalomterheléssel járó tevékenységeknek értelemszerűen a települések külső zónáiba kellene kikerülniük. A helyi gazdaság erősítése mellett a külső működő tőke vonzása is feladatot jelent a kistérség számára. Ennek eszközeként ipari és gazdasági célra hasznosítható területek kialakításához és infrastrukturális fejlesztéséhez a kistérségnek alapvető gazdasági érdeke fűződik. Az M3-as és az M35-ös autópályák további kiépítése várhatóan a kistérség gazdasági felértékelődését 19

eredményezi. Ebben az összefüggésben a kistérség komparatív előnyeinek kihasználása további feladatokat jelöl ki. A térség három városa közül egyik sem rendelkezik ipari park címmel, illetve Hajdúnánás kivételével korszerű infrastruktúrával kiépítetett ipari területtel. A telephely igények és kínálat városonként eltérőek. Hajdúböszörmény 1999-ben elfogadott területrendezési tervének 2002-ben módosított változata van jelenleg hatályban. A városban jelenleg nincs önkormányzati tulajdonban lévő, fejlesztésre kijelölt ipari terület. A helyi vállalkozások telephely igényüket felmérték, és kb. 80-100 ha alapinfrastruktúrával (út, víz, gáz, csatorna és elektromos rendszer) kiépített területre lenne igény, melybe az érdekelt vállalkozók készek lennének saját forrással is beszállni. Hajdúdorog jelenleg végső jóváhagyás alatt álló településrendezési terve a meglévő iparterületek bővítése mellett a városhoz dél-keleten csatlakozó külterületen 50 ha-os ipari parki terület kialakítását tervezi. Jelenleg az ipari vállalkozások a város déli részén a böszörményi út és a debrecen-tiszalöki vasút által határolt területen koncentrálódnak, ahol korlátozott mértékben ugyan további telephelybővítés valósítható meg. A város észak-nyugati és keleti külterületi részein, a nánási, illetve újfehértói út mellett kereskedelmi-szolgáltató övezetek kialakítását is tervezik. Hajdúnánás is hatályos településrendezési tervvel rendelkezik. A város tulajdonában jelenleg 10 ha zöldmezős ipartelepítésre alkalmas, összközműves terület van (a GE Hungary Rt. Gyártelepe és a 2005-ben betelepült Bakony Művek Kft részére), mely potenciális befektetőket képes fogadni. A rendezési terv további területeket is kijelöl iparfejlesztés céljaira. A város világosan megfogalmazott célja, hogy csak olyan ipari-termelő tevékenységek letelepedését támogatja, melyek környezeti hatásaik révén nem kerülnek konfliktusba a turisztikai fejlesztésekkel, továbbá amelyek tudásigényes, magas szakmai kultúrát igényelnek. Az önkormányzat további területeket jelölt ki iparfejlesztésre, és a korábbi, jelenleg nem üzemelő ipari létesítmények területe is rendelkezésre áll barna-mezős fejlesztésekre. Továbbá a város az M3-as autópálya felhajtója mellett egy logisztikai, kereskedelmi, szolgáltatási zóna létesítését tervezi. Kutatás-fejlesztés, innováció Az Európai Tanács által Lisszabonban megfogalmazott feladatok megvalósításával a cél, hogy az Európai Unió egy évtized alatt a világ legversenyképesebb és legdinamikusabb, tudásalapú gazdaságává váljon, csökkentve lemaradását az USA-val és Japánnal szemben. A 2010-re kitűzött 3%-os gazdasági növekedés a tevékenységek szintjén foglalkoztatási reformot, gazdasági megújulást, azaz a termelékenység növelését, az információs társadalom követelményeinek való megfelelést, egy európai kutatási térség kialakítását, vállalkozásbarát, ösztönző környezet kialakítását az új, és innovatív vállalkozások számára, illetve a szociális rendszer modernizálását jelenti. A kistérségben a kis- és közepes vállalkozások többségének aktivitása a K+F terén rendkívül gyenge. Legtöbb esetben hiányoznak a K+F intézményeket, valamint a vállalatokat összekapcsoló hálózati struktúrák (innovációtranszfer és menedzsment szervezetek). 20

A K+F tevékenység fejlesztésében a kistérség számára lehetőséget jelent az országban a legtöbb hallgatót magáénak tudó Debreceni Egyetem, ahol a közeljövőben alakul meg az Észak-Alföldi Régió arculatát jelentős mértékben meghatározó Regionális Egyetemi Tudásközpont (RET). A Debreceni Egyetem mutatószámai alapján az ország egyik legnagyobb, oktatási és tudományos tevékenységét tekintve pedig a legszélesebb spektrumú felsőoktatási intézménye. A debreceni mellett a nyíregyházi felsőoktatási centrumokra építve is lehetne ösztönözni a tudományos, és a vállalati szektorral szoros együttműködésben a kutató-fejlesztő tevékenységeket. Köztudott, hogy Magyarország a 10 újonnan csatlakozó ország között utolsó helyen áll az idegen nyelvek ismeretében és a személyi számítógépek lakosságarányos számával. A GKI 2003-ban végzett felmérése szerint a magyar családok 34%-ában van személyi számítógép, és 14%-uk rendelkezik internet-hozzáféréssel. Összehasonlításként említhető, hogy Baden- Württemberg tartományban ez az arány 61%, illetve 47%, de Portugáliában is a számítógéppel, illetve internet-csatlakozással rendelkező háztartások aránya eléri a 47, illetve 29%-ot. A vállalati szférában a helyzet kedvezőbb, de itt is jelentősek a lemaradások. Az önfoglalkoztatók számítógép és internet használatának aránya nem tér el lényegesen a lakossági felhasználás arányától. Az Észak-Alföldi Régióban kisvállalkozások 71%-a rendelkezik számítógéppel, de mindössze 21%-uknak van e-mail címe. Az EU-15-ök teljes vállalati spektrumában a számítógép alkalmazás közel 100%-os és az internet csatlakozások aránya is meghaladja a 90%-ot. Foglalkoztatás A helyzetértékelés a foglalkoztatással külön fejezetben foglalkozik. Ebben a fejezetben annyit kívánunk rögzíteni, hogy bár a gazdaság fejlesztésének egyik, de nem kizárólagos, célja a munkahelyteremtés. A regisztrált munkanélküliek száma, illetve a szakmai konzultációk alapján megállapítható, hogy a kistérség jelenlegi aktívkorú népességének, illetve a munka világába visszavezethető munkanélküliek száma 1500-2000 új munkahely teremtését indokolják. A kistérségben a foglalkoztatás sarkalatos kérdés a mobilitás kellő hiánya, ezért a munkanélküliek helyben való foglalkoztatásának pillanatnyilag nincs alternatívája. Mindazonáltal leszögezendő, hogy a kistérség gazdaságfejlesztésének alapkérdése nem egy akut foglalkoztatási válsághelyzet minden áron és eszközzel való oldása, hanem a helyi vállalkozások piaci, versenyképességi, jövedelemtermelési pozícióinak erősítése. A közösségi szféra szerepe a gazdaságfejlesztésben A gazdaság- és vállalkozásfejlesztés eszközrendszerét behatárolja egyrészt az európai versenypolitika és támogatáspolitika cél- és eszközrendszere, másrész az önkormányzatok korlátozott kompetenciái a gazdaságfejlesztés területén, és korlátokat szab a gazdaságfejlesztés helyi intézményi és humán kapacitásainak viszonylagos fejletlensége és a gazdaság szereplői közötti rendkívül kicsi együttműködési készség. Az Európai Unió versenypolitikája az Egységes Belső piac működését, a szereplők esélyegyenlőségét segíti elő a tisztességes versenyfeltételek biztosítására irányuló szabályozási rendszeren keresztül. Néhány kivételtől eltekintve tilos minden, ami a versenyt gátolhatja. Az államokat is figyelik, hogy ne adjanak előnyöket egyes vállalatoknak. Tiltott támogatási formának számítanak az adózással kapcsolatos kivételek is. A csatlakozással 21