MUNKABALESETEK ÉS FOGLALKOZÁSI MEGBETEGEDÉSEK 4.2 Újonnan kialakuló nyakfájdalom előrejelzése a fizikai megterhelés és pszichoszociális tényezők alapján Tárgyszavak: foglalkozási ártalom; nyakfájdalom; pszichoszociális tényezők; előrejelző modell. Korábbi vizsgálatok eredményei alapján ok okozati összefüggés tételezhető fel a munkahelyi fizikai megterhelés mértéke, például a munka intenzitása, a testtartás, ismétlődő mozdulatok és az újonnan fellépő vállfájdalom fokozott kockázata között. A munkakörnyezet különféle szervezeti és szociális káros tényezői fokozott stresszhatáshoz vezethetnek, ami hasonló következményekkel járhat. Az alábbi tanulmány célja, hogy több foglalkozási csoportban megvizsgálja azt a hipotézist, amely szerint a fizikai megterhelés és egyes pszichoszociális kockázati tényezők előrejelzik a vállfájdalom kialakulását. Vizsgálati módszerek A vizsgálat során az újonnan felvett munkásoknak egy közös statisztikai jellemzőkkel rendelkező csoportját vizsgálták. A jelentkezőknek először egy kérdőívet kellett kitölteniük, amely a jelenlegi fájdalmi állapotot és a munkával összefüggő mechanikai és pszichoszociális kockázati tényezőket értékelte. A vállfájdalomtól mentes vizsgálati alanyok 12 hónap múlva kontrollvizsgálaton vettek részt, azokat pedig, akik ekkor sem számoltak be fájdalomról, újabb 12 hónap múlva ismét ellenőrizték. A vizsgálati alanyokat 12 olyan foglalkozási csoportból válogatták ki, amelyekben a korábbi tapasztalatok szerint nagy arányban fordul elő izom- és csontrendszeri megbetegedés. A 23 oldalas kérdőívben a de-
mográfiai adatokon kívül részletes információt kértek az újonnan kialakuló vállfájdalom öt lehetséges kockázati tényezőjéről. Kézzel végzett tevékenységek. Az elmúlt munkanap folyamán kézzel végzett tevékenységekre vonatkozóan a következők iránt érdeklődtek: terhek szállítása az egyik vállon, terhek emelése egy vagy két kézzel, terhek mozgatása tolással vagy húzással, terhek emelése a váll magasságába vagy feljebb. A vizsgálati alanyoknak meg kellett becsülniük a megemelt terhek tömegét, és az egyes tevékenységek időtartamát. Testhelyzetek és ismétlődő mozdulatok. A munkával összefüggő testhelyzetekre és ismétlődő mozgásokra vonatkozó kérdések (autóvezetés, ismétlődő hajlongás a térd szintje alatt, munkavégzés a kezekkel a váll magasságában vagy fölötte, karok vagy csuklók ismétlődő mozdulatai; az egyes pozíciók időtartama) szintén az elmúlt munkanapra vonatkoztak. Munkával összefüggő pszichoszociális tényezők. Ezzel kapcsolatban az alábbiakat kérdezték: az állással való megelégedettség, a munkafolyamatok monotóniájának, unalmasságának érzékelése, munkavégzés üteme, munkavégzés során fellépő stresszhatások, önálló munkavégzés, képesség új információk elsajátítására, segítség a kollégáktól és a vezetőktől. Munkakörülmények. Az elmúlt munkanapon dolgoztak-e a vizsgálati alanyok hideg, meleg vagy magas páratartalmú körülmények között; ha igen, mennyi ideig. Jelenlegi fájdalmi állapot. Ennek értékelését az alapján végezték, hogy az elmúlt hónap folyamán jelentkezett-e a vizsgálati alanyoknál bármilyen fájdalom, ami egy napig vagy hosszabb ideig tartott; ha igen, jelezték a fájdalom helyét a test vázlatrajzán. A tanulmányozott csoport nagyobb részét (65%-át) férfiak alkották; az utókövetésre kiválasztottak életkorának átlaga 23 év volt. A mechanikai hatások analíziséhez referenciacsoportnak tekintették azokat a dolgozókat, akik nem végeztek fizikai megterhelést jelentő munkát. Azokat, akik végrehajtottak ilyen jellegű tevékenységeket két egyenlő csoportra osztották a megemelt terhek tömegének megoszlása alapján. Az újonnan fellépő vállfájdalom előrejelző tényezőit idősoranalízissel állapították meg. Az analízishez meghatározták a kezdeti előrejelző tényezők és a 12 hónapos eredmények, illetve 12 hónapnál mért előrejelzők és a 24 hónapos végeredmények közötti összefüggést.
A vizsgálat eredményei A kiinduló 1081 fős csoportból az első 12 hónapos elemzéshez így 803 dolgozót választottak ki (74%) a többiek vagy már ekkor vállfájdalomról panaszkodtak, vagy nem volt pontos információ róluk, akiknek 79%-a (638 fő) jelentkezett a 12 hónapos kontrollnál. Ezeknek a dolgozóknak 15%-a (93 fő) jelentett újonnan kialakuló vállfájdalmat. A további 540 dolgozó képezte a második év kiindulási létszámát, közülük 476-an (88%) jelentek meg a 24 hónapos kontrollnál. Ennek a létszámnak ismét 15%-a (73 fő) panaszkodott ekkor újonnan kialakult vállfájdalomról. Az újonnan fellépő vállfájdalom gyakorisága tehát 12 és 24 hónap elteltével megegyezett, mindkét utókövetésnél a résztvevők 15%-a jelentett tüneteket. A vállfájdalom gyakorisági aránya nem különbözött az életkor és nem tekintetében, viszont foglalkozási csoportonként változott (1. táblázat). 1. táblázat A válaszolók és a vállfájdalomról panaszkodók aránya az ellenőrző vizsgálatok során Tűzoltók Rendőrök Katonatisztek Hadsereg sorállományú tagjai Hadsereg polgári alkalmazottjai Fogorvosok Gyerekorvos Ápolónők Erdészeti dolgozók Kiskereskedelmi dolgozók Postai dolgozók Hajóépítők A vizsgálathoz kiválaszthatók száma (n) 118 36 54 43 60 89 65 72 29 89 53 95 12 hónapos kontroll 24 hónapos kontroll válaszolók aránya 104 (88) 30 (83) 36 (67) 20 (47) 51 (85) 65 (73) 51 (78) 58 (81) 21 (72) 77 (87) 43 (81) 82 (86) vállfájdalom előfordulása 16 (16) 4 (13) 4 (11) 7 (35) 5 (10) 8 (12) 11 (22) 6 (11) 2 (10) 16 (21) 5 (12) 9 (11) válaszolók aránya 78 (90) 22 (85) 29 (91) 9 (69) 44 (96) 55 (96) 35 (92) 47 (92) 15 (79) 50 (83) 25 (66) 67 (92) vállfájdalom előfordulása 15 (16) 3 (14) 2 ( 7) 1 (11) 7 (16) 7 (13) 8 (23) 6 (13) 2 (13) 4 ( 8) 8 (32) 13 (19) Összesen 803 683 (79) 93 (15) 467 (88) 73 (15) A tanulmányban vizsgálták az egyváltozós összefüggéseket a fizikai megterheléssel járó kockázati tényezők és a következményként kialakuló vállfájdalom között életkorra, nemre és foglalkozási csoportra vonatkozóan. Az eredmények alapján a kézzel végrehajtott munkafolyamatok
fokozott kockázatot jelentettek a nehezebb terhekkel dolgozó egyének esetében. A pszichoszociális tényezők többsége nem jelezte előre a tünetek kialakulását, ez alól kivételt képez a munka monotóniájának hatása. A hideg, meleg illetve magas páratartalmú munkakörülmények nem utaltak új vállfájdalom kialakulásának fokozott kockázatára az ellenőrzéseknél. A korábbiakban bármilyen más fájdalomban szenvedő vizsgálati alanyok esetében azonban az új vállfájdalom kifejlődésének fokozott valószínűségét figyelték meg. Előrejelző modell A végső, többváltozós modell felállításához figyelembe vették a terhek emelését egy vagy két kézzel, a nehéz terhek tolását vagy húzását, a kezekkel a váll szintje feletti munkavégzést, a monoton munkát és már kialakult egyéb fájdalom észlelését. A váll szintjén vagy magasabban végrehajtott teheremelést végül kizárták a modellből az emelt súlyok közötti nagy eltérések torzítása miatt. A modell alapján a teheremelés egy vagy két kézzel, a nehéz terhek tolása vagy húzása, a munkavégzés a váll szintjén vagy felette, illetve a monoton munka független kockázatot képvisel a vállfájdalom újonnan történő kialakulására nézve. A fájdalom gyakorisága fokozódik az egyidejűleg érvényesülő káros tényezők számának növekedésével. Az új megjelenésű vállfájdalom gyakorisági aránya 9% volt azoknál a résztvevőknél, akik egyik tényezőnek sem voltak kitéve; ez az arányszám egy, kettő, három, illetve négy tényező esetén 13%-ra, 18%-ra, 31%-ra, illetve 33%-ra növekedett. A vizsgálati eredmények elemzése A tanulmány vizsgálati eredményei alátámasztják azt a hipotézist, hogy a munkahelyi fizikai terhelés tényezői fontos szerepet játszanak az újonnan kialakuló vállfájdalom fellépésében. A pszichoszociális tényezők kisebb mértékben járulnak ehhez hozzá, bár a monoton munkakörülmények a vállfájdalom fontos előrejelzői. A tanulmány eredményeinek értékelésekor számos módszertani problémát figyelembe kell venni. A munkával összefüggő hatások vizsgálatához használt kérdőív összeállításakor összehasonlították a válaszokat egyidejű megfigyelésekkel, és ennek során azt tapasztalták, hogy a kérdések
pontos értékelést szolgáltatnak a munkához kapcsolódó tevékenységekről. A kérdőívet specifikusan a vállfájdalom kockázati tényezőinek vizsgálatára tervezték, mégis kihagytak néhány zavaró tényezőt, például a szabadidős tevékenységeket. A vizsgálat alanyait a kézzel végzett tevékenységekről és a munkakörülményekről az elmúlt munkanapra vonatkozóan kérdezték, így válaszaik nem feltétlenül egy tipikus munkanapra mutattak rá. E probléma kiküszöbölésére a vizsgálati alanyoknak össze kellett hasonlítaniuk ennek az egy napnak a fizikai megerőltetését az átlagos munkanapokéval. Többségük véleménye szerint ezek körülbelül egyforma mértékben voltak megerőltetőek. Annak ellenére, hogy a vizsgálati alanyok egy része nem válaszolt az ellenőrző vizsgálaton, összességében a válaszadási arány nagy volt (a kezdetben fájdalommentes személyek közül 79% vett részt a 12 hónapos kontrollon, a 12 hónapos utókövetésen fájdalommentes résztvevőkből 88% vett részt a 24 hónapos ellenőrzésen). Az 1. táblázatból látható, hogy a válaszadási arány jelentősen eltér a foglalkozási csoportok között. A fájdalmi állapotot három időpontban (kezdetben, 12 és 24 hónap múlva) mérték, és nem is tettek kísérletet, hogy megállapítsanak új eseteket a közbenső hónapokban. Az izom- és csontrendszeri megbetegedések nagyon gyakoriak, az esetek egy része már gyerekkorban vagy serdülőkorban is jól kimutatható, az ilyen jellegű fájdalmi szindrómák többsége újra visszatérő. Ebből következik, hogy fontos lenne megállapítani az izom- és csontrendszeri megbetegedések fellépésében szerepet játszó kockázati tényezőket a hatékony megelőző lépések kialakítása céljából. A munkához kapcsolódó pszichoszociális tényezők közül a monoton és kimerítő munkavégzés a munkaidő legnagyobb részében jelentősen összefügg a vállfájdalommal. Azonban ez az összefüggés még tisztázatlan; nem lehet megállapítani, hogy a vállfájdalom a megterhelő munka következménye-e, vagy az egyének vállfájdalmuk miatt találták munkájukat megterhelőbbnek. A vállfájdalmak többségének patológiai alapja a szakirodalomban ez ideig még kevéssé feltárt. Ebben a vizsgálatban is azt tapasztalták, hogy az orvosi vizsgálaton részt vett alanyok tüneteinek csak kis része volt specifikusan diagnosztizálható. A kutatási eredmények alapján számos mechanizmust feltételeznek, amelyek befolyásolhatják a izom- és csontrendszeri fájdalmak kialakulását. Ezek közé tartozhat például a gerinc-
oszlop túlzott terhelése, vagy a fokozott izomfeszültség következtében végbemenő kémiai reakciók. Az eddigiekben elvégzett vizsgálatok eredményei alapján azt még nem sikerült tisztázni, hogy az ilyen kockázati tényezők hatása rövid vagy hosszú távon érényesül. Összeállította: Molnár Kinga Harkness, E. F.; Macfarlane, G. J. stb.: Mechanical and psychosocial factors predict new onset shoulder pain: a prospective cohort study of newly employed workers. = Occupational and Environmental Medicine, 60. k. 11. sz. 2003. p. 850 857. Smedley, J.; Inskip, H. stb.: Risk factors for incident neck and shoulder pain in hospital nurses. = Occupational and Environmental Medicine, 60. k. 11. sz. 2003. p. 864 869.