AZ ETIKA ÉS AZ ÉRTÉKEK FONTOSSÁGA AZ ISZLÁM CIVILIZÁCIÓBAN [ جمري Hungarian ] magyar Raghib As-Serjani Forditotta: EUROPEAN ISLAMIC RESEARCH CENTER (EIRC) & Julia Gabriel Ellenőrizte: Gharabli Gabriella 2015-1436
األخالق والقيم يف احلضارة اإلسالمية «باللغة املجرية» راغب الرسجاين ترمجة: املركز األورويب لدلراسات اإلسالمية & جويلا جربيل مراجعة: جربيال غرابيل 2015-1436
Tartalom Emberi jogok az iszlám civilizációban Bevezetés Az ember az iszlám szemszögéből Egyenlőség az emberek között Igazságosság az iszlámban Az önfenntartáshoz való jog az iszlámban A civilek és a hadifoglyok jogai A nők jogai az iszlám civilizációban Bevezetés A nők helyzete az iszlámban A nők helyzete a dzsahiliában A nők jogai az iszlámban A rabszolgák és a munkások jogai az iszlám civilizációban Példák a rabszolgák és a munkások jogaira az iszlámban A betegek és a különleges igényekkel rendelkező személyek jogai Bevezetés A Próféta (Allah áldása és békéje legyen vele) viselkedése a betegekkel A kisebbségek jogai az iszlám civilizációban Bevezetés Kisebbségek joga a vallásszabadsághoz Figyelmeztetés a nem-muszlimok elleni igazságtalanságról A nem-muszlimok vagyonának védelme Az állatok jogai az iszlám civilizációban 3
Bevezetés Az álatok jogai az iszlám törvénykezésben A környezet jogai az iszlám civilizációban Bevezetés Az ember és környezete Az etika és az értékek fontossága az iszlám civilizációban Az ősi civilizációk és etikájuk Vallásszabadság az iszlámban Bevezetés A hit és az ember akaratának kérdése Vallási pluralizmus az iszlámban A gondolat szabadsága az iszlám civilizációban Az iszlám civilizáció fontosnak tartotta a gondolkodás szabadságát Az iszlám bátorít az értelmi képességek használatára A gondolkodás értéke az iszlámban A vélemény szabadsága az iszlám civilizációban Bevezetés A vélemény szabadsága a muszlim jogai kőzé tartozik Tanácsadás, amr bi l márúf wa nahi anil munkarˮ Őszinteség és becsületesség a a véleménynyilvánításban Szabadság és a rabszolga-felszabadítás az iszlámban Bevezetés Az iszlám és a rabszolgák felszabadítása Az iszlám terve a rabszolgaság problémájának megoldására A tulajdonhoz való jog az iszlámban 4
A tulajdon szabadsága kommunizmus és a kapitalizmus között Az iszlám, és a tulajdonjog Magántulajdon az iszlámban Köztulajdon az iszlámban A magántulajdon megnyilvánulásai A köztulajdon megnyilvánulásai A törvénytelen tulajdon A nem-muszlimok tulajdonjoga Férj, feleség az iszlámban - jogok és kötelességek Bevezetés A család pillérei az iszlám civilizációban Szerzetesség a modern korban A házasság céljai Házastárs választása az iszlámban Házassági szerződés az iszlámban Gyerekek az iszlámban - jogok és kötelességek A gyerekek és a környezet hatásai nevelésükre A gyerekek születésük előtti jogai A gyerek élethez való joga A gyerekek születés utáni jogai Aqiqah Gondoskodás és anyagi felelősség Megfelelő oktatás A szülők jogai az iszlámban Bevezetés A szülők jogai a gyerekektől Abu Hatim ibn Hibbán mondta... 5
A rokoni kapcsolatok fenntartása az iszlámban - fontossága és jogai Bevezetés Szilát-ur-rahim az iszlámban Testvériség a muszlim közösségben- fontossága és státusza Bevezetés Testvériség az iszlámban A testvériség státusza a muszlim közösségben A testvériség jogai és kötelességei Szolidaritás a muszlim közösségben Bevezetés A szolidaritás átfogósága az iszlámban A szolidaritás általánossága az iszlámban A zakah fontossága az iszlámban Hadithok a szolidaritás erényéről Igazságosság az iszlámban - fontossága és valósága Az igazságosság értéke az iszlámban Az igazságosság helyzete az iszlámban Az igazsággosság valósága az iszlámban Az igazságtalanság tilalma az iszlámban Könyörület az iszlámban - jelentősége, és példái A könyörület fontossága az iszlám törvényhozásban Allah Küldöttének küldetése, mint könyörület a teremtett világ számára Kapcsolat muszlimok és nem-muszlimok között Bevezetés Az iszlám a béke vallása A muszlimok és a nem-muszlim népek közötti kapcsolat 6
Szerződések muszlimok és nem muszlimok között Bevezetés A szerződés és a megegyezés meghatározása Az iszlám szerződések mintája A szerződések szabályai és feltételei az iszlámban A szerződések tiszteletben tartásának szükségessége A követek biztonsága az iszlámban Háború az iszlámban - okok és célok Az igazság a harcról az iszlámban A háború etikája az iszlámban Az iszlám egyedisége a háború etikájában Az etikai kontroll 7
Emberi jogok az iszlám civilizációban Bevezetés A nyugati filozófus, Nietzsche azt mondta: A gyengének és a vesztesnek el kell pusztulnia: az első alapelvünk az emberiség szeretete. És nekik, segíteni kell ebben! 1 Azonban, az iszlám filozófiája és törvényei soha nem tévelyedtek el az etikától, és ez megjelenik egy sor olyan jogban, amellyel minden emberi lény rendelkezik, színre, nemzetre vagy nyelvre való tekintet nélkül, és magába foglalja azt is, ahogy az embereknek viselkedniük kell egymással. Ezek az értékek és etikák e jogok fenntartásában és alkalmazásában is megjelennek, amelyhez az iszlám törvény segédkezet nyújt és szankciókat ró ki a jogsértőkre. Az ember az iszlám szemszögéből Az iszlám az emberre tisztelettel és megbecsüléssel tekint, Allah (Magasztaltassék) mondásából kiindulva: Megtiszteltük Ádám fiait, és hordoztuk őket a szárazföldön és a tengeren és jó dolgokkal gondoskodtunk róluk, és őket sokuk fölé helyeztünk azok közül, akiket teremtettünk.ˮ [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 17:70] 1 Idézve: Al-Ghazáli, Rakaiz al iman bain al aql wa al qalb (A hit tengelyei az ész és a szív közt), 318. old. 8
Ez a nézet különleges jellemzőkkel és tulajdonságokkal látja el az emberi jogokat az iszlámban. A legfontosabb jellemző e jogok átfogósága. Tartalmaznak politikai, gazdasági, társadalmi és intellektuális jogokat. Egyaránt érvényesek muszlimokra és nem-muszlimokra is, színre, nemzetiségre, vagy nyelvre való tekintet nélkül. Nem lehet őket eltörölni vagy megváltoztatni, mivel a világok Urának tanításaihoz tartoznak. Allah Küldötte (Allah áldása és békéje legyen vele) búcsúbeszédében, amely egy átfogó emberi jogi nyilatkozat, azt mondta: ( )kétségtelen, a véretek és a vagyonotok szent egymás előtt, mint e napotok szentsége, e hónapotok szentsége, e városotok szentsége, addig a napig, amíg nem találkoztok Uratokkal( )ˮ1. E prófétai tanítás egy sor jogot lefektetett, és ezek közül a legfontosabb a vér, a vagyon, a méltóság és mások szentsége. A Próféta (Allah áldása és békéje legyen vele) általánosságban magasztalta az emberi lelket, megőrizve legnagyobb jogát, nevezetesen az élethez való jogot. Amikor megkérdezték a legnagyobb bűnökről, ő (Allah áldásai és békéje legyen vele) azt mondta: A többistenhit és egy lélek megölése( ) 2 A lélek szót általánosságban minden olyan lélekre használják, akit jogtalanul öltek meg. 1 Al-Bukhári közlésében Abu-Bakrah-tól, Hadzs fejezet (1654), és Muszlim, Eskü fejezet, a Gyilkos felelősségrevonása, harc, megtorlás és vérdíj (1679). 2 Al-Bukhári közölte Anasz ibn Málik nevében, tanúságtételek fejezet (2510); An-Naszái (4009); és Ahmed (6884). 9
A Próféta (Allah áldása és békéje legyen vele) tovább ment, amikor megparancsolta az embernek, hogy megóvja saját életét, az öngyilkosság betiltásával. Ő (Allah áldása és békéje legyen vele) azt mondta: Aki készakarva leugrik egy hegyről, hogy megölje magát, az a (Pokol) Tűzben lesz, leesik bele és ott marad örökké. És aki mérget iszik, hogy megölje magát vele, mérget visz a kezében és iszik belőle a (Pokol) Tűzben lesz, ahol örökre ott marad. És aki megöli magát egy vas fegyverre, az azt a fegyvert fogja tartani a kezében, és azzal fogja átszúrni a hasát a (Pokol) Tűzben, ahol örökre ott marad. 1 Az iszlám megtilt minden olyan tettet, amely csökkenti az élethez való jogot, akár megfélemlítés, sértés, vagy tettlegesség útján. Hisám ibn Hákim (Allah legyen vele elégedett) azt mondta, hogy hallotta Allah Küldöttét (Allah áldása és békéje legyen vele), amint azt mondta: Allah kínozni fogja azokat, akik kínozzák az embereket az evilágon. 2 Egyenlőség az emberek között Az ember általában vett megtisztelése és a vér, a becsület, a vagyon és az élethez való jog megállapítása után a Próféta (Allah áldása és békéje legyen vele) hangsúlyozta az emberek közötti egyenlő jogokat, egyének és csoportok, fajok és népek, uralkodók és köznép, kormányzók és kormányzottak között. Tehát nincsenek korlátozások, sem kivételek; nincs törvénybeli 1 Al-Bukhári közlésében, Abu Hurairah nevében, Orvosság fejezet (5442); és Muszlim, hit fejezet (109). 2 Muszlim közlésében, az Erény, jó modor és rokonság ápolása fejezet (2613), Abu Dáwúd (3045) és Ahmed (15366). 10
különbség arabok és nem arabok, fehérek és feketék, vagy uralkodók és köznép között. Ehelyett az emberek csak az istenfélelemben különböznek. Ő (Allah áldása és békéje legyen vele) azt mondta: Ó emberek! Valóban, az Uratok egy, és atyátok egy. Mindannyian Ádám leszármazottai vagytok, és Ádám agyagból teremtetett. Valóban, a legnemesebb közöttetek Allah előtt az, aki a leginkább istenfélő. Nem felsőbbrendű az arab a nem arabnál, (...) csak az istenfélelemben. 1 Nézzük, hogyan kezelte a Próféta (Allah áldása és békéje legyen vele) az egyenlőség alapelvét, hogy megvalósítsa nagyságát. Abu Umama (Allah legyen vele elégedett) közölte: Abu Dharr gúnyolódott Bilállal az édesanyjáról, és azt mondta: Te fekete asszony fia. Bilál elment Allah Küldöttéhez (Allah áldása és békéje legyen vele) és elmondta a történetet. A Próféta megharagudott. Abu Dharr jött, és nem tudta, mi történt. A Próféta elfordította arcát Abu Dharrtól. Abu Dharr azt mondta: Kellett legyen valami, ami miatt elfordítottad az arcodat tőlem. A Próféta azt mondta: Te gúnyolódtál Bilál édesanyján? Majd azt mondta: Arra (esküszöm), Aki kinyilatkoztatta a könyvet Mohamednek vagy bármilyen más esküt mondott, ahogy Isten akarta az ember nem jobb a másiknál, kivéve a tetteiben. Mind egyenlőek vagytok. 2 1 Ahmed közlésében (23536). Suaib al-arnaut szerint láncolata helyes; At-Tabaráni: Al-Mudzsam Al-Kabir (nagy lexikon) (14444). Al-Albáni szerint helyes, lásd: Asz- Szilszilah Asz-Szahíhah (2700). 2 Al-Baihaqi: Suab Al-Iman (5135). 11
Igazságosság az iszlámban Egy mésik jog, amely az egyenlőséggel kapcsolatos az igazsághoz való jog. Egy mestermű, amelyet a Próféta mondott Oszama ibn Zaidnak (Allah legyen vele elégedett), amikor az utóbbi közben akart járni a makhzúmi nő érdekében, aki lopást követett el: Allahra, ha Fatima, Mohamed lánya lopott volna, levágnám a kezét. 1 A Próféta (Allah áldása és békéje legyen vele) megtiltotta azt is, hogy az embert megfosszák önvédelemhez való jogától, az igazság védelmében. Azt mondta: (...)kétségtelen, neki (a hitelezőnek) joga van követelni a tartozást( ) 2 Azt mondta azoknak, akik kormányzati és bírói feladatokat látnak el: (...)Ha két vitás fél ül előttetek, ne döntsetek, amíg meg nem hallgattátok azt, hogy a második mit mond arról, amit az első mondott, hogy világosan lássátok a helyzetet a legjobb döntés meghozatalához. 3 Az önfenntartáshoz való jog az iszlámban 1 Al-Bukhári közlésében, Áisah (Allah legyen vele elégedett) nevében, Próféták fejezet (3288), és Muszlim, Al-Hudud (az iszlámban előírt büntetések) fejezet, (1688). 2 Al-Bukhári közlésében Abu Hurairah nevében, Al-Wakala fejezet (2183), és Muszlim, Al-Muszaqah fejezet (1601). 3 Abu Dáwúd közlésében Ali ibn Abi Tálib (Allah legyen vele elégedett) nevében, bíróság fejezet (3582), At-Tirmidhi (1331), és Ahmed (882). Suaib al-arnaut jónak ítálte mások nevében. (Al-Albáni helyesnek ítélte, lásd: Asz-Szilszilah Asz-Szahíha (1300). 12
Az önfenntartáshoz való jogot egyediként állapítja meg az iszlám törvénykezés. Korábban egyetlen rendszer vagy emberi jogi nyilatkozat sem fektette le. Az önfenntartáshoz való jog azt jelenti, hogy mindenki, aki az iszlám állam határain belül él, hozzájut ahhoz, ami életéhez szükséges, azzal a feltétellel, hogy tisztességes életet él, megfelelő életszínvonalon. Ez a jog különbözik a puszta túlélési szinttől, amelyet a jogrendszerek megállapítanak, amely a létminimumot jelenti, amelyen az ember életben marad. 1 Az önfenntartáshoz való jogot munkával lehet elérni. Ha valaki nem képes erre, a zakáh (adakozás) biztosítja neki; és ha a zakáh nem biztosítja a szegénynek az életben maradását, akkor az államnak kell biztosítania azt. A Próféta (Allah áldása és békéje legyen vele) kifejezte ezt, amikor azt mondta: (...)Aki tulajdont hagyott maga után, amely a családjáé, és adósságot hagyott maga után vagy gyerekeket (segítség nélkül), a felelősség (az adósság kifizetésének és a gyerekek felnevelésének) rajtam van. 2 E jogot érvényesítette, amikor azt mondta: Aki teli hassal alszik tudva, hogy szomszédja éhes, az nem hisz bennem. 3 1 Lásd: Khadidzsa Al-Nabarawi, Mawszuat huquq al inszán fi al iszlám (Emberi jogok enciklopédiája az iszlámban), 505-509. old. 2 Al-Bukhári közlésében, At-Tafszir (magyarázat) Szurat Al- Ahzáb fejezet (4503), és Muszlim Dzsábir ibn Abd Allah nevében, Al-Dzsumua (Péntek) fejezet (867), és a szóhasználat az övé. 3 Al-Hákim közlésében, Al-Bur wa Asz-Szilah (erény és rokoni kapcsolatok) fejezet (7307). 13
Az asaritákat dicsérve azt mondta: Amikor az asaritáknak elfogyott az ellátmányuk a hadjáratokon, vagy kevés lett az ételmük a gyerekeknek Medinában, összegyűjtötték mindazt, ami náluk volt egy terítőn, majd egyenlően szétosztották. Ők hozzám tartoznak, és én hozzájuk tartozom. 1 A civilek és a hadifoglyok jogai Az emberi jogok csúcsát éri el az a társadalom, amely a háború alatt a civilek és a hadifoglyok jogait hangsúlyozza. Háborús időkben a bosszú és a büntetés szelleme keríti hatalmába az embereket, az emberiesség és az együttérzés helyett. Az iszlám emberi hozzáállását azonban az együttérzés irányítja, és az, hogy a Próféta (Allah áldása és békéje legyen vele) azt mondta: (...)Ne öljetek meg gyermekeket, nőket, és idős embereket. 2 Ez azok közül az emberi jogok közül való, amelyeket az iszlám rendelt el a bolygó összes embere számára. A legemberibb nézőpont, amely a muszlimok civilizációjának a szelleme. 1 Al-Bukhári közlésében Abu Músza Al-Asari nevében, Assarika (a megosztás) fejezet (2354), és Muszlim, Fadail asz- Szahabah (a társak érdemei) fejezet (2500). 2 Muszlim közlésében, Al-Dzsihád wa asz-szijár (dzsihád és felderítés) fejezet (1731), és At-Tabaráni, Abd Allah Ibn Abbász nevében: Al-Mudzsam Al-Auszat (4313) és a szóhasználat tőle származik. 14
A nők jogai az iszlám civilizációban Bevezetés Az iszlám a nőt gondoskodással és figyelemmel vette körül, felemelte rangját, és megadta neki a tiszteletet és a szép bánásmódot, akár lány, feleség, testvér, vagy anya. Az iszlám kijelenti, hogy mind a nők, mind a férfiak egyetlen őstől származnak, tehát a nők és a férfiak egyenlőek az emberségben. Allah (Magasztaltassék) azt mondja: Ó ti emberek! Féljétek Uratokat, Aki egyetlen személyből teremtett meg benneteket, és belőle megteremtette a feleségét, és kettejükből sok férfit és nőt sokasított.ˮ [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 4:1] Sok már vers megmutatja, hogy az iszlám eltörölte a férfiak és a nők közötti megkülönböztetést a közös emberség elve alapján. A nő helyzete az iszlámban Az iszlám feleleveníti ezt az alapelvet és nem fogadja el a dzsahilija és a korábbi népek szokásait a nők helyzetével kapcsolatban. Azért jött, hogy megvédje a nőt és helyét a társadalomban, amelyet nem tudott elérni a korábbi vagy a későbbi társadalmakban. Tizennégy évszázaddal ezelőtt az iszlám előírta a nőnek mint anya, testvér, feleség és lány azokat a jogokat, amelyekért a nyugati nő a mai napig hiába küzd! Az iszlám kijelenti, hogy a nők és a férfiak egyenlőek státuszukat és rangjukat tekintve, és hogy a nő nem kevesebb 15
semmivel azért, mert nő. Ezzel kapcsolatban a Próféta (Allah áldása és békéje legyen vele) egy fontos szabályt fektetett le, amikor azt mondta: A nők a férfiak másik fele. 1 Ő (Allah áldása és békéje legyen vele) mindig arra ösztönözte a muszlimokat, hogy gondoskodjanak a nőkről. Azt mondta a társainak: Biztatlak titeket, hogy vigyázzatok a nőkre. 2 Ezt többször megismételte a búcsúzarándoklata alkalmával, amikor több ezer emberhez beszélt népéből. A nők helyzete a dzsahilijában Ha meg akarjuk határozni, melyek voltak azok a szabályok és pillérek, amelyeket az iszlám hozott, hogy felemelje és megtisztelje a nőket, először meg kell ismernünk a nők helyzetét a régi és a mai 3 társadalmakban, hogy lássuk azt a sötétséget, amelyet tapasztalnia kellett és még mindig tapasztal. Majd megnézzük a nő helyzetének valóságát az iszlám tanításai szerinti iszlám civilizációban. Az arabok ahogy az első fejezet említi élve eltemették lányaikat, és megfosztották őket az élet jogától, de a Nemes Korán megtiltotta és bűnnek ítélte ezt a tettet, ahogy Allah (Magasztaltassék) mondja: 1 At-Tirmidhi közölte a Tahara (megtisztulás) fejezetben (113), Abu Dáwúd (236), Ahmed (26238), Abu Ja la (4694), és Al-Albáni helyesnek ítélete, lásd: Szahíh Al-Dzsámi (1983). 2 Al-Bukhári közölte Abu Hurairah nevében: An-Nikah (házasság) fejezet, a nőkről való gondoskodás tanácsadásának fejezete (4890), és Muszlim: szoptatás fejezete (1468). 3 Ezt a korábbi civilizációkról szóló fejezetben említjük meg. 16
Midőn az élve eltemetett leánygyermeket megkérdezik: Milyen bűn miatt ölettél meg? ˮ [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 81:8-9] Ezen túlmenően a Próféta (Allah áldása és békéje legyen vele) ezt a legnagyobb bűnök között említette. Ibn Maszúd (Allah legyen vele elégedett) közölte: Megkérdeztem Allah Küldöttét (Allah áldása és békéje legyen vele): Mi a legnagyobb bűn? Azt mondta: Társat állítani Allah mellé, míg Ő Egyedül teremtett titeket. Azt mondtam: Mi a következő? Azt mondta: Meggyilkolni a gyermekedet, hogy ne kelljen vele osztozni az ételen. Tovább kérdeztem: Mi a következő? Azt mondta: Illegális szexuális kapcsolatot létesíteni a szomszédod feleségével. 1 A nők jogai az iszlámban Az iszlám nem állt meg a nő élethez való jogának megőrzésénél, hanem a vele való jó bánásmódot szorgalmazta gyerekkorától kezdve. A Próféta (Allah áldása és békéje legyen vele) azt mondta: Aki felelős a lányaiért és bőkezűen bánik velük, ők pajzs lesznek számára a (Pokol) tüzétől. 2 A Próféta (Allah áldása és békéje legyen vele) elrendelte a lányok oktatását is. Azt mondta: Az a férfi, akire rá van bízva egy lány, megfelelően oktatja, megtanítja a helyes 1 Al-Bukhári közlésében, Al-Adab (viselkedés) fejezete (5655), At-Tirmidhi (3182) és Ahmed (4131). 2 Al-Bukhári közlésében, Áisah (Allah legyen vele elégedett) nevében: Al-Adab (viselkedés) fejezet (5649), és Muszlim, Erény, jó modor és rokoni kapcsolatok fejezet, (2629). 17
viselkedésre( ) kétszeres jutalmat kap. 1 A Próféta (Allah áldása és békéje legyen vele) egy külön napot adott a nőknek, amikor tanácsadást, emlékeztetőt tartott nekik, és a Mindenható Allahnak való engedelmességre hívta őket. 2 Ahogy a lány nő és felnőtt lesz, az iszlám megadja neki a jogot, hogy elfogadjon vagy elutasítson egy vőlegényjelöltet. Nem lehet kényszeríteni arra, hogy elfogadjon egy olyan férfit, akit nem akar. A Próféta (Allah áldása és békéje legyen vele) azt mondta: A nő, aki már volt férjnél (thajjib) több joggal bír magával kapcsolatban, mint a képviselője. És a szüzet is meg kell kérdezni, és a hallgatása a beleegyezésére utal. 3 Azt is mondta: Az idősebb nőt nem lehet férjhez adni anélkül, hogy megbeszélik vele; és a szüzet sem lehet férjhez adni a beleegyezése nélkül. Az emberek megkérdezték: Ó Allah Küldötte, honnan tudjuk a beleegyezését? Azt mondta: A hallgatása (utal a beleegyezésére). 4 1 Al-Bukhári közlésében Abu Músza Al-Asari nevében: An- Nikah (házasság) fejezet (4795). 2 Abu Szaíd Al-Khurdí azt mondta: Néhány nő megkérte a Prófétát, hogy mivel a férfiak lefoglalják minden idejét, egy napot nekik szenteljen, amikor tanítja őket a vallásra, és ezt megígérte nekik. Al-Bukhári közlésében, Al-Ilm (tudás) fejezet (10), és Muszlim, Erény, jó modor és rokoni kapcsolatok fejezet (2633). 3 Muszlim közlésében, Abd Allah ibn Abbász (Allah legyen vele elégedett) nevében: An-Nikah (házasság) fejezet (1421). 4 Al-Bukhári közölte Abu Hurairah nevében: Al-Nikah (házasság) fejezet (4843). 18
Amikor a nő feleség lesz, az iszlám jó bánásmódot ír elő a számára, mivel a nőkkel való jó bánásmód a férfi nemességére és kedvességére utal. Például a Próféta (Allah áldása és békéje legyen vele) azt javasolta: Ha egy férfi vizet ad a feleségének inni, jutalmat kap. 1 És figyelmeztetőleg azt mondta: Ó Allah, bűnösnek nyilvánítom azt, aki nem védi meg a jogait a két gyengének, nevezetesen az árváknak és a nőknek. 2 A Próféta (Allah áldása és békéje legyen vele) gyakorlati példa volt ebben a tekintetben. Nagyon kedves és jóindulatú a családjával. Al-Aszwad ibn Jazid An-Nakhl közölte, hogy megkérdezte Áisát (Allah legyen vele elégedett): Mit csinált a Próféta, amikor otthon volt? Azt felelte: A családja szolgálatával foglalatoskodott, és amikor imaidő volt, akkor elment oda. 3 Ha a feleség gyűlöli a férjét, és nem képes vele élni, az iszlám megadja neki a jogot, hogy elhagyja férjét a khul-on keresztül (a feleség által kezdeményezett válással). Ibn Abbász (Allah 1 Ahmed közlésében, Al-Irbad ibn Azarijah nevében (17195). Suaib Al-Arnaut helyesnek, Al-Albáni jónak ítélte. Lásd: Szahíh At-Targhib wa At-Tarhib (ösztönzések és fenyegetések könyve) (1963). 2 Ibn Mádzsah közlésében Abu Hurairah nevében (3678), és Ahmed (9664). Suaib al-arnaut erős láncolatúnak tartja. Al- Hákim (211), és azt mondja, a hadíth helyes Muszlim feltételével. Ad-Dahabi az At_Ralkhisz-ban muszlim feltételével. Al-Baihaqi (20239). Al-Albáni szerint helyes. Lásd Asz-Szilszilah Asz-Szahíhah (1015). 3 Al-Bukhári közlésében, Al-Dzsmah wa Al-Imámah (644), Ahmed (24272), és At-Tirmidhi (2489). 19
legyen vele elégedett) közölte, hogy Thábit ibn Qaisz felesége elment a Prófétához (Allah áldása és békéje legyen vele) és azt mondta: Ó Allah Küldötte, nem vádolom Thábitot jellembeli vagy vallásbeli hiányosságokkal, de én, muszlimként nem szeretnék az iszlámmal ellenkezően viselkedni (ha vele maradnék). Erre Allah Küldötte azt mondta (neki): Visszaadod a kertet, amit a férjed adott neked (jegyajándékként)? Azt mondta: Igen. Majd visszaadta a kertet a férjének, és a Próféta megkérte a férjet, hogy váljon el a feleségétől. 1 A fentiek mellett az iszlám biztosítja a nőknek is az anyagi függetlenséget, csakúgy, mint a férfiaknak. Tehát a nő eladhat, vehet, kibérelhet, bérbe adhat, képviselhet és adományozhat, és ebben senki nem akadályozhatja meg őket, míg intelligensen és ésszerűen viselkedik. Ez Allah (Magasztaltassék) mondásából következik: Ha érettséget tapasztaltok a részükről akkor adjátok át nekik a javaikat.ˮ [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 4:6] Amikor Um Hani bint Abu Tálib (Allah legyen vele elégedett) menedéket adott egy hitetlen férfinak, és a testvére, Ali (Allah legyen vele elégedett) ragaszkodott hozzá, hogy megölje a férfit, a Próféta (Allah áldása és békéje legyen vele) a következő ítéletet hozta: Ó Um Hani! Megadjuk a menedéket annak, akinek te menedéket adtál. 2 Tehát 1 Al-Bukhári közlésében, At-Taláq (válás) fejezet (4973), és Ahmed (16139). 2 Al-Bukhári közölte Um Hani bint Abu Tálib nevében, Al- Dzsizia wa Al-Muwadah fejezet (3000), és Muszlim: Szalat al- Muszáfirín (az utazók imája) fejezet (336). 20
megadta neki a jogot, hogy menedéket adjon nemmuszlimoknak háborús időben vagy békeidőben. Tehát a muszlim nők illedelmesek, értékesek, méltóságteljesek, és az iszlám tanításainak védelme alatt állnak a nemes iszlám civilizációban. 21
A rabszolgák és a a munkások jogai az iszlám civilizációban Példák a rabszolgák és a munkások jogaira az iszlámban Az iszlám megtisztelte és gondoskodott a rabszolgákról és a munkásokról, és elismert jogokat adott nekik a történelemben először miután a régi törvények szerint a munka rabszolgaságot és kiszolgáltatottságot jelentett néhány társadalomban, más társadalmakban pedig megalázottságot és alsóbbrendűséget. Az iszlám a társadalmi igazságot célozta meg és azt, hogy megfelelő életet biztosítson nekik. A Próféta (Allah áldása és békéje legyen vele) életrajza a legjobb bizonyíték az iszlám civilizáció rabszolga és munkáspolitikájára, mivel ő (Allah áldása és békéje legyen vele) elismerte a jogaikat. A Próféta (Allah áldása és békéje legyen vele) arra ösztönözte a munkaadókat, hogy rabszolgáikkal emberiesen és tisztességesen bánjanak. Azt is szorgalmazta, hogy legyenek velük könyörületesek, kedvesek, és ne bízzanak rájuk olyan munkát, amit képtelenek elvégezni. A Próféta (Allah áldása és békéje legyen vele) azt mondta: Rabszolgáitok testvéreitek, akiket Allah a parancsotok alá rendelt. Tehát akinek van egy testvére a parancsa alatt, azt etetnie kell azzal, amit ő eszik és ruháznia úgy, ahogyan ő öltözködik. Ne kérjetek tőlük (a rabszolgáktól) olyat, ami túlmegy a képességeiken (erejükön), és ha mégis ezt teszitek, akkor segítsetek nekik. 1 Tehát a 1 Al-Bukhári közlésében, Al-Imán (hit) fejezet (30), és Muszlim, Al-Ajman wa An-Nuzur (eskü) fejezet (1661). 22
Próféta (Allah áldása és békéje legyen vele) kijelentése: Rabszolgáitok a testvéreitek a rabszolgát a testvér szintjére emelte, és ilyen még soha nem történt semmilyen civilizációban. A Próféta (Allah áldása és békéje legyen vele) arra is kötelezte a munkaadókat, hogy fizessenek a munkásaiknak és rabszolgáiknak fáradozásaikért igazságtalanság és halogatás nélkül. Azt mondta: Adjátok meg a szolgának a bérét mielőtt izzadsága megszárad. 1 Az iszlám figyelmeztetett a munkásokkal való igazságtalanság ellen. A Próféta (Allah áldása és békéje legyen vele) Allahot, a Dicsőség Urát (Magasztaltassék) idézte, amikor azt mondta: Allah azt mondja: Három ember ellen leszek a Feltámadás Napján(...) és aki felfogad egy munkást, és megcsináltatja vele az egész munkát, de nem fizeti ki a bérét. 2 Tehát aki egy munkással vagy egy rabszolgával igazságtalanul bánik, annak tudnia kell, hogy Allah figyeli őt, és felperese lesz a Feltámadás Napján. A munkaadónak nem szabad olyan terhet raknia a munkásaira, ami káros az egészségükre és képtelenné teszi őket a munkára. Erről azt mondta a Próféta (Allah áldása és békéje legyen vele): Ha lecsökkented a rabszolgád feladatait, jótett lesz 1 Ibn Mádzsah közlésében, Abd Allah ibn Omár nevében (2443). Al-Albáni szerint helyes, lásd: Miskat Al-Maszabih (2987). 2 Al-Bukhári közlésében, Abu Hurairah nevében, Al-Bai (eladás) fejezet (2114), Ibn Mádzsah (2442) és Abu Ja la (6346). 23
adva a tetteid könyvéhez a Feltámadás Napján. 1 Az, hogy a rabszolga joga a tisztelettudó bánásmód, az iszlám cégérének tekinthető. Ezzel kapcsolatban a Próféta (Allah áldása és békéje legyen vele) arra ösztönzi a népét: Aki a szolgáljával eszik, szamáron ül a piacon, megköti a juhait és megfeji őket, az nem beképzelt. 2 Mivel a Próféta élete mondásainak alkalmazásából állt, Áisah (Allah legyen vele elégedett) közölte, hogy Allah Küldötte (Allah áldása és békéje legyen vele) soha nem ütött meg senkit a kezével, se egy nőt, se egy szolgát(...) 3 Abu Masz ud al-anszári közölte: Amikor megütöttem a szolgámat, hallottam egy hangot magam mögött: Abu Masz ud, tartsd eszedben, hogy Allah hatalmasabb nálad, mint amennyivel te hatalmasabb vagy nála (a szolgánál). Megfordultam, és ott találtam Allah Küldöttét (Allah áldása és békéje legyen vele). Azt mondtam: Allah Küldötte, felszabadítom őt Allahért. Erre ő azt mondta: Ha nem tetted volna ezt, a Pokol (kapui) feltárultak volna előtted, vagy a tűz elégetett volna. 4 A verés, pofozás vagy rúgás 1 Ibn Hibbán közlésében Amr ibn Huraith nevében (4314), és Abu Ja la (1472). Huszein Szalim Aszad szerint megbízható láncolatú. 2 Al-Bukhári közlésében, Al-Adab Al-Mufrad (550), Abu Hurairah nevében, Al-Albáni szerint helyes. 3 Muszlim közölte, Al-Fadail (jó tudajdonságok) fejezet (2328), Abu Dáwúd (4786) és Ibn Mádzsah (1984). 4 Muszlim közlésében, Al-Imán fejezet (1659), Abu Dáwúd (5159), At-Tirmidhi (1948), Ahmed (22404), Al-Bukhári: Al- 24
megszégyenítés a szolgáknak, amit Allah és a Küldötte (Allah áldása és békéje legyen vele) nem fogad el. Tehát a kegyetlen rabszolgatartó büntetése a rabszolgái azonnali elkobzása, és ez az iszlám civilizáció nagyságát mutatja. A Próféta rabszolgája, Anasz ibn Málik (Allah legyen vele elégedett) közölte: Allah Küldötte (Allah áldása és békéje legyen vele) rendelkezett a legjobb jellemmel az emberek között. Egy nap elküldött engem egy megbízással, mire én azt mondtam: Allahra esküszöm, nem megyek. De mégis úgy gondoltam, hogy megteszem azt, amit Allah Küldötte (Allah áldása és békéje legyen vele) parancsolt nekem. Elindultam, és találkoztam néhány gyerekkel, akik az utcán játszottak. Mindeközben Allah Küldötte odaért, és megfogta a nyakamat hátulról. Amikor ránéztem, láttam, hogy mosolyog, és azt mondta: Unaisz, oda mész, ahová mondtam neked? Azt mondtam: Allah Küldötte, igen, oda megyek. Anasz azt is mondta: Hét vagy kilenc évig szolgáltam őt, de tudom, hogy soha nem mondta nekem, ha csináltam valamit, hogy miért csináltam, vagy ha nem csináltam valamit, hogy miért nem csináltam meg. ˮ1 A Próféta (Allah áldása és békéje legyen vele) ezen felül fontosnak tartotta szolgái iránti gondoskodást, annyira, hogy támogatta a házasságkötésüket. Rabia ibn Káb Al-Aszlami (Allah legyen vele elégedett) közölte: Amikor a Prófétánál (Allah áldása és békéje legyen vele) szolgáltam, odahívott, és megkérdezte tőlem: Nem akarsz megházasodni, Rabia? Azt Adab Al-Mufrad (1173/264), és At-Tabaráni: Al-Mudzsam al- Kebir (683). 1 Muszlim közlésében, Al-Fadail fejezet (2310) és Abu Dáwúd (4773). 25
mondtam: Nem szeretnék semmit, ami elvonja a figyelmemet a szolgálatodról. Ezen kívül nincs semmim, amit jegyajándékként tudnék felajánlani a feleségemnek, sem olyan otthonom, ahol lakhatna. A Próféta csendben maradt. Amikor megint látott engem, megkérdezte: Nem akarsz megházasodni, Rabia? Ugyanazt feleltem neki, mint előtte. Mikor magamban maradtam, megbántam, hogy ezt mondtam, és korholtam magam: Úgy kell neked, Rabia! Allahra, a Próféta nálad jobban tudja, hogy mi a jó neked ezen a világon és a következőn, és azt is tudja jobban, mint te, hogy mit birtokolsz. Allahra, ha a Próféta még egyszer megkérdezi tőlem, hogy meg akarok-e házasodni, igenlő választ adok. Nemsokára a Próféta újra megkérdezte tőlem: Nem akarsz megházasodni, Rabia? De igen, Allah Küldötte. feleltem. De ki jönne hozzám, ha ilyen helyzetben vagyok, amit tudsz? Akkor azt mondta: Menj ehhez és ehhez a családhoz az anszárból(...) 1 Az iszlám civilizáció nagysága a rabszolgák és a munkások iránti jó bánásmóddal még nyilvánvalóbbá válik, amikor látjuk, hogy a Próféta (Allah áldása és békéje legyen vele) ezt a nemmuszlimokra is kiterjesztette. Egy fiatal zsidó fiú szolgált a Prófétánál (Allah áldása és békéje legyen vele) és egyszer beteg lett. Tehát a Próféta (Allah áldása és békéje legyen vele) elment meglátogatni. A feje mellett ült és azt kérte tőle, hogy legyen muszlim. A fiú az apjára nézett, aki ott ült, és az azt mondta neki: Engedelmeskedj Abu-l-Qászimnak (a Profétának), és a fiú muszlim lett. A Próféta (Allah áldása és 1 Ahmed közlésében (16627), Al-Hákim (2718), aki azt mondta: helyes hadíth Muszlim feltételével, és At-Tajaliszi (1173). 26
békéje legyen vele) kijött és azt mondta: Hála Allahnak, Aki megmentett egy fiút a Pokol tüzétől. 1 Ez néhány azok a jogok közül, amelyeket a rabszolgáknak és a munkásoknak adott az iszlám, és amelyet az iszlám Prófétája (Allah áldása és békéje legyen vele) alkalmazott szóban és tettben egy olyan időben, ami semmi mást nem ismert, mint igazságtalanságot, elnyomást és zsarnokságot. Ez valóban a fennköltségét mutatja. 1 Al-Bukhári közlésében Anasz ibn Málik nevében: Al- Dzsanáiz (temetések) fejezet (1290). 27
A betegek és a különleges igényekkel rendelkezők személyek jogai Bevezetés Az iszlám vallás és az iszlám civilizáció különleges figyelemben részesíti a betegeket és a különleges igényekkel rendelkezőket. Ez a hozzáállás kezdődik azzal, hogy fel vannak mentve bizonyos kötelezettségek alól, ahogyan a Mindenható Allah (Magasztaltassék) mondja: Nincs bűne a vaknak, sem a sántának, sem a betegnek(...)ˮ [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 24:61] és [48:17] És ez a vers reményt ad nekik és megőrzi fizikai és pszichológiai jogaikat. A Próféta (Allah áldása és békéje legyen vele) viselkedése a betegekkel A Próféta (Allah áldása és békéje legyen vele) sietve meglátogatta a betegeket, ha hallott betegségükről, pedig nagyon elfoglalt volt és sok kötelezettséggel rendelkezett. Látogatása nem kényszerből volt, hanem a kötelességének érezte ezt a betegek iránt; és ahogyan ő (Allah áldása és békéje legyen vele) tette, az az utóbbiak joga lett. Ő (Allah áldása és békéje legyen vele) azt mondta: A muszlimnak öt joga van a másik muszlimtól: (...)a beteg látogatása. 1 1 Al-Bukhári közölte Abu Hurairah nevében, Al-Dzsanáiz (temetések) fejezet (1183), és Muszlim, Asz-Szalám (üdvözlés) fejezet (2162). 28
A Próféta (Allah áldása és békéje legyen vele) tanító és példakép volt. Enyhítette a betegek szenvedését és fájdalmait, kifejezte őszinte együttérzését, gondoskodását és szeretetét, és a beteg már ettől is jobban érezte magát. Ezzel kapcsolatban Abd Allah ibn Omár (Allah legyen vele elégedett) azt mondta: Szad ibn Ubádah beteg lett, és a Próféta (Allah áldása és békéje legyen vele) Abd ar-rahman ibn Auf, Szad ibn Abi Waqasz és Abd Allah ibn Masz ud (Allah legyen velük elégedett) társaságában meglátogatta őt, hogy érdeklődjön egészsége iránt. Amikor bement, családját körülötte találta. Azt kérdezte: Meghalt? Azt mondták: Nem, Ó Allah Küldötte. A Próféta sírt és amikor az emberek látták, hogy Allah Küldötte (Allah áldása és békéje legyen vele) sír, akkor ők is mind sírva fakadtak. Azt mondta: Figyeljetek. Allah nem bünteti a könnyhullatást, sem a szív szomorúságát, viszont büntet vagy megkegyelmez emiatt. És a nyelvére mutatott.ˮ1 A Próféta (Allah áldása és békéje legyen vele) fohászkodott a betegekért, és jó hírt közölt nekik, hogy jutalmat kapnak a betegségért, ami érte őket. Ez megnyugtatta őket, és elégedettséggel töltötte el szívüket. Um Al- Ala 2 (Allah legyen vele elégedett) közölte: Allah Küldötte (Allah áldása és békéje legyen vele) meglátogatott, amikor beteg voltam. Azt mondta: Légy boldog, Um Al- Ala, mert Allah eltörli a 1 Al-Bukhári közlésében, temetések fejezet (1242), és Muszlim, temetések fejezet (924). 2 Um Al- Ala muszlim lett és esküt tett a Prófétának (Allah áldása és békéje legyen vele). Ő Hisám ibn Hákim nagynénje. Lásd: Ibn Al-Athir, Aszad Al-Ghaba (7405), és Ibn Hadzsar Al-Aszqaláni: Al-Iszábah At-Tardzsamah (812176/265). 29
muszlim bűnét a betegsége miatt, ahogy a tűz megtisztítja az aranyat és az ezüstöt a szennyeződéstől. 1 A Próféta (Allah áldása és békéje legyen vele) igyekezett enyhíteni a betegek szenvedésén. Erről Dzsábir ibn Abd Allah (Allah legyen vele elégedett) azt mondta: Úton voltunk, és egyikünk megsérült. Később éjszakai magömlése volt. Megkérdezte társait: Végezhetek tajammumot? Azt mondták: Nem, nem lehet, ha van víz. Ghuszlot (fürdést) végzett, és meghalt. Amikor elmentek Allah Küldöttéhez (Allah áldása és békéje legyen vele), elmondták neki, hogy mi történt. Ő (Allah áldása és békéje legyen vele) azt mondta: Megölték őt, Allah meg fogja ölni őket. Nem kérdeztek, ha nem tudjátok? A tudatlan ember menekülése a kérdés. Végezhetett volna tajammumot, és vizet csepegtethetett volna a sebére, vagy betekerhette volna valamivel, és áttörölhette volna a kötést, és megmoshatta volna a teste többi részét. 2 A Próféta (Allah áldása és békéje legyen vele) ezen kívül szívesen teljesítette a betegek kéréseit, és addig maradt velük, amíg szerették volna. Egy nő, aki részben értelmi fogyatékos volt, elment hozzá egy nap, és azt mondta: Ó Allah Küldötte, szükségem van valamire tőled. Azt mondta: Ó ez-és-ez anyja, az útnak melyik oldalán szeretnél állni és beszélni, 1 Abu Dáwúd közlésében, Al-Dzsanáiz fejezet (3092). Al- Albáni helyesnek ítélte, lásd: Szahíh Al-Dzsámi (7851). 2 Abu Dáwúd közölte, At-Tahára (megtisztítás) fejezet (336), Ibn Mádzsah (572), Ahmed (3057), Ad-Darni (752), Ad- Dáraqutni (3) és Al-Baihaqi asz-szunan al-kubra-ban (1016). Al-Albáni helyesnek ítélte, lásd Szahíh Al-Dzsámi (4362). 30
hogy megadjam neked, amit szeretnél. Megállt vele az út szélén, amíg megkapta, amit szeretne.ˮ1 A Próféta (Allah áldása és békéje legyen vele) a betegeknek és a különleges igényűeknek megadta a gyógykezeléshez való jogukat, mivel a test külső és belső biztonsága az iszlám céljai közé tartozik. Amikor a sivatagi arabok megkérdezték a Prófétát (Allah áldása és békéje legyen vele) a gyógyszerezésről, azt felelte: Használjátok az orvosi kezeléseket, mert Allah nem teremtett betegséget, amelynek nem rendelte el a gyógymódját, egy betegség kivételével, nevezetesen az öregkor kivételével. 2 A Próféta (Allah áldása és békéje legyen vele) nem tiltotta meg, hogy egy muszlim férfit egy muszlim nő kezeljen. Megengedte Rufaidah-nak, egy Aszlam törzsbe tartozó nőnek, hogy kezelje Szad ibn Muadh-ot (Allah legyen vele elégedett), amikor a Khandaq csatában megsérült. Rufaidah (Allah legyen vele elégedett) gyógyította a sebesülteket és a szükséget szenvedő muszlimokat szolgálta. 3 1 Muszlim közlésében Anasz ibn Málik nevében, Al-Fadáil fejezet (2326), Ahmed (14078), Ibn Hibbán (4527). 2 Abu Dáwúd, At-Tibb (orvoslás) fejezet (3855), At-Tirmidhi (2038), jó és helyes hadíthnak ítélte Ibn Mádzsah (3436) és Ahmed (18477). Suaib al-arnaut azt mondta, a hadíth láncolata helyes, és az emberek megbízhatóak. Al-Albáni szerint helyes, lásd: Ghajat Al-Maram (292). 3 Al-Bukhári közlésében, Al-Adab Al-Mufrad (11129/385), Ibn Hisám: Asz-Szirádzs an-nabawijjah (2239), és Ibn Kathir: Asz-Szírah An-Nabawijjah (3233). Al-Albáni a hadíth 31
A Próféta (Allah áldása és békéje legyen vele) Amr ibn Al- Dzsamuh-t (Allah legyen vele elégedett) gyakorlatban is segítette. 'Amr különleges igényekkel rendelkezett. Az egyik lába béna volt. Négy fia volt, akik részt vettek a Prófétával (Allah áldása és békéje legyen vele) a csatákban. Uhud napján Amr kifejezte vágyát, hogy szeretne részt venni a csatában, de fiai azt tanácsolták neki, hogy maradjon otthon. Elment a Prófétához (Allah áldása és békéje legyen vele), és elmondta neki, hogy a fiai meg akarják akadályozni, hogy részt vegyen a csatában. Én viszont mártír akarok lenni, hogy sétáljak a béna lábammal a Paradicsomban. mondta Amr. A Próféta (Allah áldása és békéje legyen vele) azt felelte: Allah nem tette számodra kötelezővé a dzsihádot. és a fiainak azt mondta: Mi a baj abban, ha engeditek elmenni? Allah talán megáldja a mártírsággal. Amr elment a csatába a Prófétával (Allah áldása és békéje legyen vele) Uhud napján, és megölték a csatában. Akkor a Próféta (Allah áldása és békéje legyen vele) azt mondta: Allahra, vannak köztetek olyan emberek, akik, ha esküsznek Allahra, megadja a kérésüket, és köztük van Amr ibn Al-Dzsamuh. Láttam sétálni a Paradicsomban a béna lábával. 1 Az iszlám így kezeli a betegeket és a különleges igényű embereket. láncolatát helyesnek ítélte, és minden résztvevő embert megbízhatónak. Lásd: Asz-Szilszilah Asz-Szahíhah. (1158). 1 Ibn Hibbán közlésében, Dzsábir ibn Abd Allah nevében, a Próféta beszéde a társai tulajdonságairól fejezet (7024). Auaib Al-Arnaut szerint a láncolata jó. Ibn Szajjud An-Nász is közölte Uim Al-Athar (1423), és Asz-Szalihi As-Sami: Szubul Al-Hda wa ar-rasad fi Szirat Khair Al-Ibád (4214). 32
33
A kisebbségek jogai az iszlám civilizációban Bevezetés Az iszlám törvénykezés hatálya alatt a nem-muszlim kisebbségek olyan jogokkal és privilégiumokkal rendelkeztek, amilyeneket semmilyen más kisebbség nem kapott más törvénykezés alatt, más országban. A muszlim közösség és a nem-muszlim kisebbség kapcsolata Allah (Magasztaltassék) szabályára épül: Allah nem tilt el benneteket azoktól, akik a vallás miatt nem harcoltak veletek és nem űztek el benneteket az otthonaitokból. Ezzekkel legyetek jóravalók és méltányosak! Allah szereti a méltányosakat.ˮ [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 60:8] Ez a vers meghatározta azt az etikai és jogi alapot, ahogyan a muszlimoknak a nem-muszlimokkal bánniuk kell, nevezetesen a kedvesség és igazságosság mindazokkal, akik nem ellenségesek irányukban. Az emberiség nem ismerte ezeket a szabályokat az iszlám előtt. Az iszlám megjelenése után évszázadokig szenvedett a hiányuktól. Még ma is várunk a napra, amikor a modern társadalmak alkalmazzák ezeket a szabályokat, és nem az indulatok, a fanatizmus és a rasszizmus uralja a kisebbség-politikát. Kisebbségek joga a vallásszabadsághoz Az iszlám törvénykezés jogokat és privilégiumokat biztosított a nem-muszlim kisebbségeknek. Egyik legfontosabb ezek 34
között a szabad vallásgyakorlat, amelyet Allah (Magasztaltassék) jelentett ki: Nincs kényszer a vallásban.ˮ [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 2:256] A Próféta (Allah áldása és békéje legyen vele) is kifejezi egy levelében, amelyet a jemeni zsidóknak és keresztényeknek (a Könyv népeinek) írt, amelyben hívja őket az iszlámra. Azt mondta: És egy zsidó vagy egy keresztény, aki muszlim lesz, az egy lesz a hívők közül, aki osztozik velük jogaikban és kötelességeikben; és aki zsidó vagy keresztény marad, azt nem szabad kényszeríteni, hogy elhagyja vallását(...) 1 Mivel az iszlám törvénykezés megengedte a nemmuszlimoknak a szabad vallásgyakorlatot, szabályokat is iktatott be életük védelme érdekében azon az alapon, hogy emberi lények, akiknek joguk van életükhöz és létezésükhöz. Erről a Próféta (Allah áldása és békéje legyen vele) azt mondja: Aki megöl egy szerződéses embert (egy nemmuszlim, aki egy muszlim állam területén él, vagy más szerződés védi), az nem fogja a Paradicsom illatát sem érezni. 2 1 Abu Ubaid: Al-Amwal, 28. old; Ibn Zindzswih: Al-Amwal, (1109), Ibn Hisám, Asz-Szíra An-Nabawijjah (2588), Ibn Kathir: Asz-Szíra An-Nabawijjah, (5146), Ibn Hadzsar Al- Aszqaláni szerint Ibn Zindzswih az Al-Amwal-ban An-Nadr ibn Sumail nevében közölte, Auf nevében, Al-Haszan nevében, lásd: Ibn Hadzsar Al-Aszqaláni: At-Takhlisz Al-Habir (4315). 2 Al-Bukhári közlésében Abd Allah ibn Amr nevében, Al- Dzsizia (nem-muszlimok által fizetett hozzájárulás) fejezet (2995), Abu Dáwúd (2760), és An-Naszái (4747). 35
Figyelmeztetés a nem-muszlimok elleni igazságtalanságról A Próféta (Allah áldása és békéje legyen vele) figyelmeztetett, nehogy valaki igazságtalanságot kövessen el egy nem-muszlim ellen, vagy megfossza jogaitól. Az agresszorok ellenségeként hirdette magát. Azt mondta: Óvakodjatok, ha valaki kárt okoz egy szerződéses embernek, vagy csökkenti a jogait, vagy kényszeríti rá, hogy képességén felül dolgozzon, vagy elvesz tőle bármit a beleegyezése nélkül, én az ő (a szerződéses ember) pártját fogom védeni az Ítéletnapon. 1 A Próféta (Allah áldása és békéje legyen vele) kiállt emellett, amikor Abd Allah ibn Szahl Al-Anszárit (Allah legyen vele elégedett) megölték a zsidók területén Khaibarban. Feltételezhető volt, hogy az egyik zsidó ölte meg. Azonban nem volt rá bizonyíték. Ezért a Próféta (Allah áldása és békéje legyen vele) nem büntette meg a zsidókat, hanem megkérte őket, hogy tegyenek esküt. Szahl ibn Abu Hathma (Allah legyen vele elégedett) közölte, hogy: Számos ember a törzséből elment Khaibarba és szétszéledtek, majd egyiküket meggyilkoltan találták. Azt mondták az embereknek, akikkel a holttestet találták: Megöltétek a társunkat! Az emberek azt mondták: Nem öltük meg, és nem is tudjuk, hogy ki a gyilkos. A gyászolók elmentek a Prófétához és azt mondták: Ó Allah Küldötte! Elmentünk Khaibarba és egy közülünk valót meggyilkolva találtunk. A Próféta azt mondta: A legidősebb közületek jöjjön előre és beszéljen. Majd a Próféta azt mondta nekik: Hozzátok a bizonyítékaitokat a 1 Abu-Dáwúd közlésében, Al-Kharadzs (tisztelet) fejezet (3052), és Al-Baihaqi (18511). Al-Albáni szerint helyes, lásd: Asz-Szilszila Asz-Szahíhah (445). 36
gyilkos ellen. Azt mondták: Nincs bizonyítékunk. A Próféta azt mondta: Akkor ők (az alperesek) esküt fognak tenni. Azt mondták: Nem fogadjuk el a zsidók esküjét. Allah Küldötte nem akarta, hogy a meggyilkolt ember utáni vérdíj elvesszen ellenszolgáltatás nélkül, ezért ő fizetett száz tevét a zakáh tevéiből (az elhunyt családtagjainak) dija-ként (kompenzációként).ˮ1 Itt a Próféta (Allah áldása és békéje legyen vele) azt tette, amit senki nem képzelt volna, hogy ő maga fizette ki a kompenzációt a muszlim közösségi forrásból, hogy megnyugtassa a kedélyeket Al-Anszár között anélkül, hogy igazságtalanságot követne el a zsidók ellen. Tehát az iszlám állam magára vállalta a terhet. A nem-muszlimok vagyonának védelme Az iszlám törvény garantálja a nem-muszlimok vagyonának a védelmét. Tilos elvenni vagy elragadni ezt a vagyont igazságtalanul rablás, kizsákmányolás, károkozás, vagy az igazságtalanság bármely formája által. Ezt alkalmazta a Próféta (Allah áldása és békéje legyen vele), amikor megígérte a nadzsraniaknak: A Nadzsran területén és a környező területeken élő emberek Allah és a Prófétája védelmét élvezik; vagyonuk, vallásuk, kereskedelmük és minden kis és nagy, ami az övék, szintén biztonságban lesz(...) 2 1 Al-Bukhári közlésében, Ad-Dija (kompenzáció) fejezet (6502), és Muszlim, Al-Qaszamah wa Al-Muharibin wa Al- Qiszasz wa ad-dija fejezet (1669). 2 Al-Baihaqi, Dalail An-Nubuwah (a prófétaság bizonyítékai), Wafd Nadzsran fejezet (Nadzsran 53.288) Abu Juszuf, Al- 37
A nem-muszlim kisebbségnek ezen felül joga van az iszlám állami kincstári garanciára, a Beit-al-Mál-tól (állami kincstár) munkaképtelenség, idős kor vagy szegénység esetén, ahogy a Próféta (Allah áldása és békéje legyen vele) mondta: Mindenki közületek, aki őrző, felelős a rábízottakért. 1 mert ők ugyanolyan állampolgárnak számítanak, mint a muszlimok, és az állam felelős értük Allah (Magasztaltassék) előtt. Ezzel kapcsolatban Abu Obeid 2 közölte Al-Amwál (tőke) című könyvében Szaíd ibn Al-Muszajjib 3 felhatalmazásával: Allah Kharadzs, 72. old; és Ibn Szad, At-Tabaqat Al-Kubra 1:485/5 (delegáció). 1 Al-Bukhári közlésében Abd Allah ibn Omár nevében, Al- Itq (felszabadítás) fejezet 2 Abu Obeid: Abu Obeid Al-Qászim ibn Szalám Al-Harawi (H.u. 157-224, Kr. u. 774-838), Hadíth, irodalom és iszlám jog-tudós, és tanár volt. Harátban született és ott végezte tanulmányait. Bagdadba és Egyiptomba is utazott. Mekkában halt meg. Lásd: Ad-Dahabi: Szijár A lám An-Nubala (10490 10492). 3 Szaíd Al-Muszajjib: Abu Mohamed Szaíd ibn Al-Muszajjib ibn Hazam Al-Quraisi (H.u. 13-94, Kr.u. 634-713), a Próféta társait követő generáció mestere, Medinában élt, és egyike volt a hét medinai hadith- és jogtudomány tudósainak. Híres volt emellett istenfélelméről és aszketizmusáról. Lásd Ibn Szad: At- Tabaqat Al-Kubra (5143-119). 38
Küldötte (Allah áldása és békéje legyen vele) alamizsnát adott egy zsidó családnak, tehát lehet nekik adakozni. 1 Az iszlám nagyságát és az iszlám civilizáció emberiességét mutatja az a történet, amelyet a szunna (a Próféta tetteinek lejegyzése) kötetei említenek. A történet elbeszéli, hogy egy temetési menet haladt el a Próféta (Allah áldása és békéje legyen vele) előtt, és ő felállt. Amikor mondták neki, hogy ez egy zsidó temetése, azt mondta: Talán ő nem egy lélek? 2 Ezek voltak a nem-muszlim kisebbség jogai az iszlámban és az iszlám civilizációban. A szabály az, hogy minden emberi lény tiszteletet érdemel, amíg nem követ el igazságtalanságot, vagy amíg nem ellenséges. 1 Abu Obeid az Al-Amwál-ban, 613. old. Al-Albáni szerint láncolata jó Szaíd ibn Al-Muszajjib nevében. Lásd: Tamam Al- Minnah, 389. old. 2 Muszlim közlésében, Qaisz ibn Szad és Szahl ibn Hunaif nevében, Al-Dzsanáiz (temetések) fejezet (961), és Ahmed (23893). 39
Az állatok jogai az iszlám civilizációban Bevezetés Az iszlám realistán áll az állatok kérdéséhez, amely arra alapszik, hogy az állatok nagyon fontosak az emberek számára, és együttműködnek az emberekkel az élethez hasznos dolgokban. Számos bizonyíték található erre a Szent Korán szúráiban, amelyeket Allah állatokról nevezett el, mint Tehén, Hangyák, Méhek, és mások. A Szent Korán bizonyítékokat hozott az állatok tiszteletéről, kijelentve, hogy az ember mellett a helyük. A Mindenható Allah azt mondja: És a jószágokat is megteremtette nektek. Belőlük vannak meleg ruháitok és különböző hasznaitok és azokból ehettek (is). És szépséget is találtok azokban midőn (este) haza hajtjátok és reggel legelőre hajtjátok. Szállítják a terheiteket olyan országokban, amit ti csak nagy erőfeszítések árán érhetnétek el. A ti Uratok bizony Irgalmas és Könyörületes.ˮ [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 16:5-7] Az álatok jogai az iszlám törvénykezésben Az állatok egyik joga, amelyet az iszlám vezetett be, hogy nem szabad ártani nekik. Dzsábir (Allah legyen vele elégedett) közölte, hogy egyszer a Próféta (Allah áldása és békéje legyen vele) elhaladt egy állat mellett, amelynek sebhely volt az arcán, és azt mondta: A Mindenható Isten átkozza meg azt, 40
aki sebet ejtett ezen az állaton. 1 Abd Allah ibn Omár (Allah legyen vele elégedett) azt is közölte, hogy: A Próféta (Allah áldása és békéje legyen vele) megátkozta azt, aki levágta egy állat valamilyen részét. 2 (vagyis levágta valamelyik végtagját vagy más testrészét, miközben az állat még él), vagyis az iszlám saría bűnnek tekinti az állatok bántalmazását, kínzását, vagy a velük való nem kedves bánásmódot. Az iszlám elrendelte az állati jogokat, és tilalmasnak nyilvánította bezárásukat és éheztetésüket. A Próféta (Allah áldása és békéje legyen vele) azt mondta: Egy nő büntetést kapott, mert bezárt egy macskát, amig az meghalt. A pokol tüzébe került amiatt, hogy nem adott neki sem ételt, sem vizet, amikor bezárta, és nem is engedte el, hogy keressen magának táplálékot. 3 Szahl ibn Al-Handhalijja közölte, hogy a Próféta (Allah áldása és békéje legyen vele) elhaladt egy teve mellett, ami nagyon éhes volt, és azt mondta: Féljétek Allahot, amikor a teherszállító állataitokkal bántok, helyes mennyiségű terhet tegyetek rájuk (ne túl sokat), és helyes mennyiségű ételt adjatok nekik (eleget). 4 A Próféta (Allah áldása és békéje legyen vele) azt is megparancsolta, hogy ezeket az állatokat arra használják, amire teremtve lettek. Meghatározta az állatok használatának 1 Muszlim, Ruhák fejezet (2117). 2 Al-Bukhári (5196), An-Niszái (4442), és Ad-Darame (1973). 3 Muszlim (2242). 4 Abu Dáwúd (2548), Ahmed (17626), Ibn Hibbán (546), Al- Albáni: Asz-Szilszila Asz-Szahíhah (23). 41