A vadgazdálkodás idõszerû kérdései 3. VADDISZNÓ

A vadgazdálkodás idõszerû kérdései 3. VADDISZNÓ

A vadgazdálkodás idõszerû kérdései 3. VADDISZNÓ A konferencia címe: Vaddisznó-gazdálkodásunk idõszerû kérdései Helyszíne és idõpontja: Nemzeti Ménesbirtok Kft. központja 2004. június 10. Országos Magyar Vadászkamara 2004

Az elõadások elhangzottak az Országos Magyar Vadászkamara és az Országos Magyar Vadászati Védegylet szervezésében A borítófotót Blaumann Ödön készítette Szerkesztõ: dr. Nagy Emil Lektorálta: Gyenge László ISBN 963 9369 58 6 Kiadja: Dénes Natur Mûhely az Országos Magyar Vadászkamara megbízásából Felelõs kiadó: Dénes István Nyomdai elõkészítés: Kitaibel Kiadó

TARTALOM Vaddisznó-gazdálkodásunk idõszerû kérdései (dr. Nagy Emil)... 6 Vaddisznó-gazdálkodásunk elemzése a statisztikai számok és populációdinamikai adatok tükrében (dr. Náhlik András dr. Sándor Gyula)... 14 A Sefag Rt. vaddisznó-gazdálkodásának tapasztalatai (Buzgó József Varga Gyula Simon Tamás)... 21 A Gemenc Rt. vaddisznó-gazdálkodásának bemutatása (Pétervári Gábor)... 28 Vaddisznóskertek hazai tapasztalatai, perspektívái (dr. Jánoska Ferenc)... 34 Az intenzív vaddisznótartás állategészségügyi kérdései (dr. Sugár László Sztojkov Vladov)... 43 A vaddisznóhússal szembeni követelmények változásai (dr. Pacs István)... 48 5

VADDISZNÓ-GAZDÁLKODÁSUNK IDÕSZERÛ KÉRDÉSEI Dr. Nagy Emil az OMVK Vadvédelmi és Vadgazdálkodási Bizottságának elnöke Az OMVK Vadvédelmi és Vadgazdálkodási Bizottsága nevében tisztelettel köszöntöm a megjelent kedves vendégeinket, vadgazdáinkat és vadászainkat. Mindenekelõtt köszönetet mondok házigazdáinknak, a Bábolna Rt.-nek és közremûködõ munkatársainak, hogy méltó helyet és feltételt biztosítottak szakmai rendezvényünknek. Köszönetet mondok a felkért elõadóknak, akik munkájukkal jelentõsen hozzájárultak a hazai vaddisznó-gazdálkodás fejlesztéséhez. Köszönöm az OMVK elnökének és fõtitkárának támogatását és részvételét, Bíró Gabriellának a szervezõmunkában nyújtott segítségéért. Közkívánatra a mai tanácskozás témája a vaddisznó-gazdálkodás. A tanácskozás célja: Helyzetértékelés Ajánlattevés a gyakorlat számára Vadgazdálkodásunk mire számíthat az EU-ban? A hazai vaddisznólétszám alakulása a 2002/2003. vadászati évben Az 1960-2002. évek terítéke, 24-szeres növekedés (1. ábra) 1. ábra 6

A legnagyobb nagyvadteríték 93 946 db lett. A legnagyobb nagyvadhasznosítás 107% (KOVÁCS E. 2004) - gímszarvasnál 52 ezerrel, - dámszarvasnál 85 ezerrel, - õznél 21 ezerrel volt nagyobb a teríték. A legtöbb vadászati lehetõség, egész évre vetítve, 1 vadászra 2 db vad volt. Régiónkénti megoszlás: Dunántúl 67% Északi-középhegység 18% Alföld 15% Nemzetközi összehasonlítás: Németország Ausztria Szlovákia 512 ezer db 32 ezer db 21 ezer db A hazai vaddisznóállomány 2002 évi minõségi mutatói: Elejtett vadkan 19 502 db Elbírált vadkan 4622 db Trófea megoszlása: külföldi: 56% hazai: 44% Érmes 29%, ebbõl arany 4,7%, ezüst 8,2%, bronz 16,7% A 10 legjobb vadkanagyarból (130-140 pont) 6 db Budakeszin, a leghosszabb agyarú az Ormánsági Hubertusz Vt-nél (36,9 cm) esett. A világrekord vadkanagyar 2003 novemberében a Pilisi Parkerdõ Rt.-nél, Budakeszin esett. A világranglista 1. és 4. helyezettje szintén Budakeszin került terítékre. (1. táblázat) OTB 2004 szerint. Mi váltotta ki a hazai vaddisznó-populáció robbanását? Különbözõ ökológiai tényezõk megjelenése és komplex egymásra hatása. Ezek a következõk: Élõhelyi változás, vaddisznó faji sajátossága, megváltozott vadgazdálkodási módszer, a vadászati turizmus ösztönzõ hatása. Kedvezõ élõhelyi változás A nagyüzemi agrármûvelés általánosabbá válása. A kis parcellát felváltotta a nagy tábla. Monokultúrás gabona-és kukoricatermesztés. 7

1. táblázat Vadkanagyarak világranglistája 2004. 05.20. 8

Gabonafélék gépi betakarításánál a szemmaradvány (gabonánál 80 kg, kukoricánál 150 kg/ha). Erdõterületek növekedése, 11%-ról 20%-ra. Csökkent a szabadtéri állattartás (juh, sertés, szarvasmarha). Csökkent az emberi zavarás. A mezõgazdasági mûvelõk száma 3 millióról 0,5 millióra csökkent. Csökkent a fertõzõ sertésbetegség. A vaddisznónak nincs természetes ragadozója. A vaddisznó kedvezõ faji sajátossága Kiváló alkalmazkodóképessége Mindenevõ táplálkozású Szapora, táplálékfüggõ (kedvezõbb táplálék, nagyobb szaporulat). (2. ábra) Kimagasló szellemi képességû Közösségi életet él (konda) Éjszaka aktív Vadászati értéke és húsa kedvezõ, keresett Urbanizáció, globalizáció számára kedvezõ Megváltozott a hazai vaddisznótartás és gondozás módszere A vaddisznó csalogató szórón való etetése általánossá vált. Ma már egész éven át, több mint 30 000 etetõhelyen, heti több alkalommal etetnek. A nagyvadas és vegyesvadas területeken, a terület 70%-án történik etetés, ez korábban csupán 3% volt. Az évi feletetett abraktakarmány mennyisége több mint 60 000 tonna volt. A hazai nagyvadgazdálkodás ezzel intenzívvé vált. A vaddisznóval együtt élõ kérõdzõ fajokra is kedvezõ hatású volt, ami nagyban hozzájárult a nagyvadfajok túlszaporodásához. A vaddisznó és a kérõdzõ nagyvadfajok kiszorították az apróvadfajokat. Elszaporodott a szárnyas és szõrmés ragadozó. E területen megszûnt az apróvad-gazdálkodás és vadászat. Megváltozott a vadászok szemlélete és érdekeltsége is. Az apróvadvadászból nagyvadvadász lett, fõleg vaddisznóvadász. A vadászati turizmus hatása a vaddisznó-gazdálkodásra A magyar vadászati turizmus évtizedek óta Európában vezetõ helyen van. A rendszerváltás, az új törvények átmentették a nagyüzemi vadgazdálkodást, (átlag 7000 ha-os vadászterülettel). Az évi hasznosított vadnak 40-60%-át, 20-30 000 vendégvadász lövi. A vadászati turizmust szolgáló infrastruktúránk elismert. Az apróvadvadászati lehetõségének csökkenése miatt a vaddisznó és az õz iránti igény növekedett. A megnövekedett igény kielégítésére 80 új vadaskertet létesítettek vaddisznótenyésztés és hasznosítás céljára. A földtulajdon helyzete miatt a vadaskertek 90%-a az erdõgazdasági 9

2. ábra 10

részvénytársaságok területén épült, csupán 10% épült vadásztársasági területen. A vadaskertekkel megjelent az intenzív vaddisznótenyésztés széles skálája. Európában nálunk jött létre az extenzív és intenzív vaddisznótenyésztés és hasznosítás integrált formája. A vadkárral veszélyeztetett területekrõl a fiatal állatokat befogják és vadaskertbe helyezik. A vadászat idejére koncentrált állományösszpontosítás jön létre. Egy-egy külföldi vendégcsoport itt-tartózkodása alatt 2-3 szabadtéri és egy vadaskerti hajtást kap. A szabadtéri hajtásokon 15-20, a vadaskertiekben 50-100 db napi terítékkel. A hajtásokban a gím és a dám tarvad is lõhetõ. Ökonómiai szempontból a hajtóvadászat elõnyösebb, mint az egyéni, 2002-ben az összteríték 90%-a szabad téren 10%-a kertben esett. A vaddisznó által okozott vadkár Láng akadémikus szerint hazánkban a megújuló szervesanyag 85,4%-át a mezõgazdaság, 14,6%-át az erdõgazdaság állítja elõ. A vaddisznó létszámnövekedésével arányosan növekedett a mezõgazdasági vadkár is. 2002-ben a mezõgazdasági vadkár 1,618 millió Ft, az erdei 181 millió Ft volt. A mezõgazdasági vadkár 70%-át a vaddisznó okozza, így a tárgyévben ez 1,132 millió Ft volt. Egy darab terítékre kerülõ vaddisznóra 11 300 Ft kár esett. Az ERTI munkatársai (KOLTAY, 2004) 10 éven át vizsgálták 3 vadaskert erdei kártételének helyzetét. A vizsgált kertekben 100 ha-ra 60-100 db vaddisznó esett. Mérhetõ kártételt a faállományban nem, csupán a lágyszárú növényzetben találtak. Javaslatuk szerint új kerteket lehetõleg rontott erdõkben létesítsenek. Hazánkban a vadaskertek 31 ezer ha területet foglalnak el, ez az összes erdõ 1,7%-a. Vadhús értékesítése A nemzetközi piacon a magyar vadhús tartósan versenyképes. A vadhúságazat hosszabb ideje válságát éli. Az állami elvonás csak növelte e válságot. Vadhús feldolgozásunk európai színvonalú, vaddisznóhúsból van a legtöbb, és az a legkeresettebb is. 2002-ben 4 474 398 kg került értékesítésre, ennek 76%-a felvásárlásra, 13%-a helyi értékesítésre és 11%-a vadászrészre került. 1 kg vaddisznóhús felvásárlási ára 210 Ft, ami 8 kg kukorica árának felel meg. Vadgazdálkodásunk mire számíthat az Európai Unióban? Az EU-ban a FACE 29 tagország, 7 millió vadászát képviseli. Az EU-ban nincs szabályozó irányelv a vadgazdálkodásra. A nemzeti vadgazdálkodás rendje marad. A vadgazdálkodásnak nincs közvetlen támogatása. A közvetett támogatások a következõk: 11

Földalapú támogatás, Növénytermesztési, Biotermesztési, Környezetvédelmi, Erdõtelepítési, Térségfejlesztési, Turizmusfejlesztési. A magyar vadgazdálkodás nem üres kézzel lépett az EU-ba. Korszerû nagyüzemi vadgazdálkodással, világhírû vadállománnyal és felkészült szakemberekkel rendelkezik. Az EU-ban vadgazdálkodásunk rövid idõ alatt meghatározó pozícióba kerülhet. Mit kell tenni a vadgazdálkodás fejlesztéséért? Az agrárfejlesztés során 1,5-2 millió ha szántóterület kivonásra és egyéb hasznosításra kerül. Az agrártermelés két részre oszlik, az intenzív és az extenzív mûvelésre. A felszabadult területek egy részén (700 000 ha) új erdõk telepítése történik. Így az erdõk részaránya 20%-ról 27%-ra növekszik. A NATURA 2000 program keretében 9,5%-ról 20%-ra nõ a védett területek nagysága. A Tisza térségében 12 árapasztó tároló létesül 100 000 ha-on. A vadgazdálkodás fejlesztésénél az elsõdleges mûvelõk tevékenységét kell figyelembe venni. Kívánatos lenne, ha 200 000 ha területen a vadgazdálkodás, mint elsõdleges mûvelõ kapna lehetõséget. A nemzeti vadgazdálkodási terv a közeljövõben készül el. Az erdõfejlesztési program miatt a nagyvadlétszámot drasztikusan csökkenteni kell. Irányított vaddisznó-gazdálkodással és fejlesztéssel a kiesõ vadászati lehetõséget pótolni lehet. Vadgazdálkodásunk fejlesztésének feladatai Az EU-csatlakozás a vadgazdálkodás számára is új lehetõséget kínál. Az EU az integrált szervezetet és programot preferálja. A vadgazdálkodóknak földhasználókká kell válniuk, hogy regisztrálják õket. A saját földtulajdon mellett a tartós bérlemény, valamint a Nemzeti Földalaptól bérelt terület is felhasználható erre a célra. A térségfejlesztés, valamint a turizmus fejlesztése nagy lehetõséget kínál az erdõgazdasági Rt.-k, vadásztársaságok, mezõgazdasági mûvelõk, valamint turistabázisok integrálódásával. Fel kell számolni a vadgazdálkodás tõkehiányát. Fejleszteni kell a vadkereskedelemben a marketingtevékenységet. A hazai vadászok számának a növelése elkerülhetetlen. Nálunk ezer lakosra 0,5 vadász jut, míg az EU átlag 22 fõ. EU pályázatfigyelõ és készítõ szervezeteket kell megyénként létrehozni. A fejlesztéshez szervezeti és jogi szabályozást is végre kell hajtani. 12

Mit kell tenni a jövõben a vaddisznó-gazdálkodás érdekében? Vaddisznó-gazdálkodásunk az eddiginél átgondoltabb és irányítottabb legyen. Vaddisznót ott tartsunk, ahol lehet, ott fejlesszünk ahol célszerû. Az extenzív tenyésztés legyen a meghatározó, az intenzív tenyésztés igény szerinti. A mezõgazdasági károk csökkentésénél a megelõzésre fektessük a hangsúlyt. A malacelhullás csökkentésére állategészségügyi prevenciót kell alkalmazni, tartós hó és aszály elleni védekezés szükségszerû. A vaddisznóhajtásokon a vezérkocát kímélni kell. P. Müller szerint a malacszaporulat 75%-át kilövéssel és befogással hasznosítsuk. A vaddisznó fokozott éjjeli aktivitása miatt, a hasznosításban több intézkedésre van szükség. Magas fényerejû keresõtávcsõ, éjjellátó készülék, megvilágított célkeresztes céltávcsõ alkalmazása kívánatos. Fõ feladat legyen a vadvédelem fokozása, orvvadászat, kóbor kutya kártételének mérséklése. Fontos az alulhasznosítás felszámolása; az évi hasznosítás 120-130% legyen. Vannak feladatok az oktatás, bemutatás szervezésében, a vadkár megelõzésében, a befogás, hajtás stb. témáiban. Összegzés A XXI. század legperspektivikusabb vadfaja a vaddisznó lesz. Sok sikert és veszteséget tud okozni. Kérdés, hogy a vadász mennyire tudja a vaddisznó-gazdálkodást helyes irányba terelni és szabályozni, hogy a vadász gyõz-e vagy a vaddisznó. Irodalom: PÁLL E. (1982): A vaddisznó és vadászata. Mg. Kiadó Bp. HEINZ MEYNHARDT. (1986): Vaddisznóriport. Gondolat Bp. PALKOVICS-BÜKI-EGYED. (1989): A vaddisznó zárttéri tartása. MTI. Bp. NAGY E.- SZÉKY P. (1995): Vadászható és védett vadfajainkról. Nimród Alapítvány FARAGÓ S. NÁHLIK A. (1997): A vadállomány szabályozása Mg. Kiadó Bp. V. NOVAKOVIC (2003): A vaddisznó (Sus scrofa L.) Beograd. P. MÜLLER (2004): IV.Jaeger, p. 50-53. KOVÁCS E. (2004): A vaddisznó állományszabályozása III. Nimród KOLTAY A. (2004): Környezetromboló-e a vaddisznóskert V. Nimród DJV-HANDBUCH (2004): Deutscher Jagdschutz-Verband e.v. 13

VADDISZNÓ-GAZDÁLKODÁSUNK ELEMZÉSE A STATISZTIKAI SZÁMOK ÉS POPULÁCIÓDINAMIKAI ADATOK TÜKRÉBEN Dr. Náhlik András és Dr. Sándor Gyula Nyugat-Magyarországi Egyetem, Vadgazdálkodási Intézet A vaddisznóállományainkban végbemenõ folyamatok hiányos ismerete miatt vaddisznógazdálkodásunkban sokkal több az improvizatív elem, mint a tervszerû és egyben szakszerû cselekvés. Értetlenül állunk például a 90-es évek végének populációrobbanása elõtt, okairól csak homályos elképzeléseink vannak. Bár az utóbbi években néhány igen jó agyaras került terítékre, köztük egy világrekord is, azért a szabad vadászterületek túlnyomó többségén továbbra is ritka a jó kan. A szabadterületi vaddisznó-populációinkban végbemenõ folyamatok feltárása hosszabb kutatások eredménye lehet, amelyek a sok terepi munkát igénylõ tömeges jelölések mellett a legkorszerûbb módszereket, például a rádiótelemetriát is bevetik. Az eddig rendelkezésre álló statisztikai és szaporodásökológiai adatok azonban óvatos következtetések levonására már feltétlenül alkalmasak. Ezek alapján egy új szemléletû állományszabályozás fokozatos bevezetésére mód nyílhat. 14 Anyag és módszer Feldolgoztuk a Vadgazdálkodási Adattár becslési és lelövési adatait. A folyamatok jobb megértésére a feldolgozásnál területi, ivari és felnõtt szaporulat bontást alkalmaztunk. A következõ területi egységeket használtuk: Délnyugat-Dunántúl (Baranya, Somogy, Vas és Zala megye), Északi-középhegység (Nógrád, Heves és Borsod-Abaúj-Zemplén megye), Alföld (Hajdú-Bihar, Szabolcs-Szatmár, és Jász-Nagykun-Szolnok megye). Megvizsgáltuk, hogy az egyes régiókban volt-e különbség az állományok dinamikáját és a lelövések nagyságát tekintve. A két ivar és a szaporulat lelövéseinek alakulását a szakirodalmi ajánlásokkal vetettük össze. A szaporulat becslését a Lajta-Hansági Rt. vadászterületén végeztük. A decemberben és januárban elejtett nõnemû egyedek embrióit/magzatait számoltuk meg. A vad elejtése után a következõ szerveket gyûjtöttük be: méh, petefészkek és az alsó állkapocs. Megvizsgáltuk és megmértük a petefészkeket és a sárgatesteket. Megszámoltuk a méhben hordott magzatokat, meghatároztuk az ivarukat, és lemértük a tömegüket. A születési arányszám becslésekor azt feltételeztük, hogy a vemhesülést követõ két hónap elteltével (vagyis 35 g-os tö-

meg és kb. 12 cm-s testhossz felett) a méhen belüli halálozások száma elhanyagolható. A feltételezés minden valószínûség szerint megállta a helyét, mivel az említett értékeknél nagyobb elhalt magzatokat a megvizsgált méhekben nem találtunk. A vehemszám így jó közelítéssel meg kellett egyezzen a becsült születési arányszámmal. A kor becslését a zápfogak kopása alapján végeztük el, éves kategóriákat használva. Az egyes idõszakokra vonatkoztatott túlélést az állatok szórókon, mezõgazdasági területeken és egyéb helyeken történt közvetlen megfigyelésével becsültük. A felnevelt szaporulatot a szeptember végi állapotra vonatkoztattuk. Ennek oka, hogy módszerünkkel a szeptember utáni elhullások/túlélések nem becsülhetõk, mivel az anyai családok az ellést követõ 8-9 hónap után elkezdenek felbomlani. A statisztikai és szaporodásökológiai adatokra támaszkodva, egy hasznosítási modellt dolgoztunk ki, amihez viszonyítottuk a jelenlegi hasznosítási jellemzõket. Eredmények Az országos becslési és lelövési adatokból látszik, hogy az állomány kisebb stagnálásokkal a 90-es évek elejéig lassan nõtt. A 80-as évek elejéig a becsült létszámok rendre meghaladják a lelövéseket, figyelembe véve azt is, hogy a tavaszi becsült törzsállomány 120-140%-át kellene hasznosítani a szintentartó gazdálkodáshoz, az állomány növekedését eredményezte. A becslések feltételezhetõ pontatlansága ellenére, a lelövési adatok növekedésébõl nyilvánvaló a folyamatos állománynövekedés, amit a hasznosítás nem tudott megállítani (1. ábra). A 80-as évek második felének, a 90-es évek elejének országos nagyvadállomány-csökkentõ programja a vaddisznót sem kímélte. A lelövések száma fokozatosan mintegy 25%-kal emelkedett, aminek következtében az állomány további növekedése megállt. 1993 után a lelövések 22%-kal ismét csökkentek. Ennek két magyarázata van. Egyrészt a helyenként megjelenõ sertéspestis miatt többnyire a szaporulat körében jelentõs elhullások voltak, aminek következtében a vadászatra jogosultak kímélni kezdték az állományt. Másrészt, elsõként az 1993-as rendelet vezetett be a kocákra kíméleti idõt, ami a lelövéseket szintén visz- 15

szavetette. Mindezek következtében az állományok robbanásszerû növekedésnek indultak, amit a hasznosítás mértéke csak késéssel követett, így megállítani sem tudott, legfeljebb mérsékelni. Változás e tekintetben a 2000-2001-es évek környékén volt, amikor a hatóságok egyre több helyen adtak felmentést a tavaszi kocalelövés alól. Ekkortól számíthatjuk az állomány nagyságának országos szintû csökkenését. Ha régiónként vizsgáljuk meg a 94 utáni lelövési adatokat látszik, hogy, bár az állomány növekedése mindenhol végbement, az Északi-középhegységben az sokkal dinamikusabb volt, mint a Dél-Dunántúlon (2. ábra). Ha most a lelövéseket külön vizsgáljuk meg, a két ivar és a szaporulat esetében látható, hogy az Északi-középhegységben arányaiban több malacot, süldõt lõttek, mint a Dél-Dunántúlon (3. ábra). Annak ellenére, hogy a hasznosított felnõtt 16

példányok, közöttük a kocák lelövéseinek aránya is gyorsabban nõtt az Északi-középhegységben, a viszonylag erõteljesebb kocahasznosítás mellett is gyorsabban tudott nõni az öszszes teríték, mint a Dél-Dunántúlon. Ennek oka minden valószínûség szerint az, hogy a malacok és süldõk erõteljesebb hasznosításával a természetes elhullások egy részét kompenzálni lehetett (4. és 5. ábra). Az országos adatok szerint a fiatal példányok aránya a terítéken belül mintegy 60%, aminél a szakirodalom általában jóval magasabb, 80% körüli arányt javasol. Vizsgáljuk meg a szaporodási jellemzõket. Azt látjuk, hogy a kocák szaporodóképessége a kor elõrehaladtával nõ (6. ábra). Míg a süldõk átlag 5 malacnak adnak életet, addig az öreg kocák átlagos megszületett szaporulatszáma meghaladja a nyolcat, de nem ritka a 10 17

feletti malacszám sem. Az összes kocára vonatkoztatott átlagos malacszám viszont évenként változott, és 6 év alatt 4,8 és 6,1 közötti értékeket vett fel. Hasonlóképpen változó volt az õszig felnevelt szaporulat nagysága: 2,7 és 3,6 között fluktuált (7. ábra). Az elõzõekbõl levonható következtetések, hogy a vaddisznó szaporodóképessége jelentõsen változhat évrõl évre és állományról-állományra. A változás oka egyrészt az állomány átlagos kondícióváltozásával magyarázható, ami az éves táplálékkínálattal, mindenekelõtt a makkterméssel lehet összefüggésben. Másrészt a szaporodóképességet nyilvánvalóan befolyásolja a kocaállomány korszerkezete. Magasabb korátlagú állománytól nagyobb szaporulatot várhatunk. A statisztikai adatok és a szaporodóképesség becsült adatainak figyelembevételével ha- 18

sonlítsuk össze egy 100 kocás törzsállomány optimális szintentartó kezelési-hasznosítási számait azokkal a hasznosítási számokkal, amelyek az országos statisztikákból vezethetõk le. Eszerint: 100 kocás, jó korösszetételû törzsállomány esetén az õszi vadászatig felnevelt szaporulat 320 süldõ, ebbõl 180 kocasüldõ, 140 kansüldõ. és van az állományban kb. 50-60 kan Szinten tartó gazdálkodás esetén ebbõl elejtendõ: 200 süldõ, 40 felnõtt disznó ebbõl 15 kan Ehelyett lövünk: 170 süldõt, 70 felnõtt disznót, ebbõl 32-34 kant Az elejtett kanok zöme azonban a tapasztalatok szerint 2-3 éves, és vélhetõen a kocák átlagkora is alacsony. Hová vezet mindez? A kocaállomány elfiatalodik, ennek következtében csak több koca tud egy idõsebb korösszetételû állományhoz képest azonos számú szaporulatot elleni és felnevelni. Az idõsebb kocák malacai ugyanis nagyobb eséllyel maradnak életben. Hasonlóan a kocaállományhoz, a kanok korszerkezete is elfiatalodik. És akkor azt még nem is vettük figyelembe, hogy a malacok és süldõk nagyobb arányú lelövése az összes terítéket is megnövelné a hasznosítás, a természetes elhullásokat részben kompenzáló jellege miatt. Vagyis amiatt, hogy minden valószínûség szerint több olyan fiatal példányt ejtenénk el, amelyek késõbb elhullottak volna! Javaslatok A fenti eredmények és következtetések néhány olyan javaslat megtételére adnak módot, amelyek ugyan nem rengetik meg alapjaiban a hazai vaddisznó-gazdálkodás gyakorlatát, betartásuk azonban a gazdálkodás színvonalát javítja. Íme: 1. A kocák hasznosítási számát emelni kell addig, amíg az állomány növekedése meg nem áll, illetve a szükséges csökkentést el tudjuk érni. 2. A kanok lelövési aránya az összes felnõtt teríték kb. 1/3-a legyen. 3. A süldõk és malacok hasznosítási aránya az összes teríték kb. 80%-a legyen. 19

Mindezek betartásához persze szükséges lehet a vadászati módok és gyakorlat felülvizsgálata is. Például a kocák túlzott kímélete a hajtásokban, vagy a szórókon történõ téli vadászat során nem feltétlenül indokolt. Ekkorra a süldõk már többnyire olyan fejlettséget érnek el, hogy koca vezetése nélkül is nagy valószínûséggel életben maradnak. Persze célszerû elsõsorban a kisebb, vagyis fiatalabb kocák elejtésre törekedni. A fentiek figyelembevétele a vadászati hasznosítás során, szavatolhatja az állományok nagyságának kézbentartását, és a magasabb korösszetételû állomány kialakítását. Ennek eredménye a nagyobb számú hasznosítható mennyiség, és az elejtett nagyobb kanok számának növekedése kell legyen. A vadgazdának el kell döntenie, mi jobb neki: azonos nagyságú állományból több kant lõni, de úgy, hogy azok zöme 2 éves és öregebb alig-alig lesz, vagy kevesebb kant hasznosítani, de azok átlagkora jóval magasabb lesz. Ez utóbbi esetben a fentiek figyelembevétele elengedhetetlen. 20

A SEFAG RT. VADDISZNÓ-GAZDÁL- KODÁSÁNAK TAPASZTALATAI Buzgó József vadgazdálkodási osztályvezetõ Varga Gyula vadászati ágazatvezetõ Simon Tamás vadászati felügyelõ Bábolna Tisztelt Konferencia! Nehéz dologra vállalkozik az egyszerû halandó akkor, amikor két olyan nagyszerû elõadó után próbálja meg mondókáját elmondani, mint Prof. Nagy Emil, és Prof. Náhlik András, de miután felkérést kaptam erre a feladatra, s azt elfogadtam, innen már nincs más választásom, mint elmondjam a gyakorlati szakemberek ismereteit a témával kapcsolatban. Nem tudom elkerülni, hogy ne adjak egy rövid betekintést egy kissé nagyobb összefüggést tartalmazó adatsorba, amikor a SEFAG Rt. vaddisznógazdálkodásának tapasztalatairól kell röviden számot adnom, hiszen az országos adatok, valamint a Somogy megyei adatok, fõleg azok tendenciái segítenek megérteni a folyamatokat. 1. ábra Országos és Somogy megyei adatok A vaddisznóállomány az elmúlt évtizedben megduplázódott, ami a látványos hasznosítás-emelkedés mellett drasztikusan hatott a vadgazdálkodás költségeire is, hiszen fõként a mezei károk növekedésében volt ennek meghatározó szerepe! A szinte exponenciális terítéknövekedés az elmúlt évben megszakadt, s bár legalább olyan mértékben az idõjárási 21

körülményeknek, elsõsorban a 2003 január-márciusában bekövetkezett magas hóállás miatti jelentõs malacelhullásnak köszönhetõen, mint a tudatos állománycsökkentés hatására, komoly hasznosítás-visszaesés következett be. Ha megnézzük a második sorban feltüntetett terítékadatokat, akkor látjuk, hogy a vadaskertek terítéke viszont nem csökkent, hanem némileg nõtt, ami hosszabb távon a hasznosítás eltolódását vetíti elõre. Az állománybecslési adatokban ugyanaz a csökkenés igazolódik vissza az elmúlt 2 év adataiból, amit a hasznosítási adatok mutattak, tehát jellemzõ elmozdulás történt a csökkenés irányába. Somogy megye hasonló adatait elemezve kitûnik, hogy a két évvel ezelõtti, majd 12 ezer darabos hasznosításról 2002-ben már visszalépés következett be, s a tendencia 2003- ban is folytatódott. Az állománybecslési adatok, bár nincsenek megbízható módszereink, a folyamatot hasonlóképp mutatják, mint az országos adatok. Hozzáteszem, logikus is az összefüggés az országos és a Somogy megyére vonatkozó adatok között, hiszen a megye az ország egyik legnagyobb vadászterülettel és vadállománnyal rendelkezõ megyéje, s gím- valamint dámszarvas és vaddisznó vonatkozásában évek óta a legtöbb vadat itt ejtik el. Meggyõzõdésem, hogy õzbõl csak azért nem, mert ennyi vadfaj hasznosításának nem lehet prioritást adni, és Somogyban a gím, a dám és vaddisznó jelenleg nagyobb gondokat okoz, mint az õz. A vadgazdálkodás problémáit jól jellemzik annak gazdasági adatai, nevezetesen a jövedelmezõség alakulása. A táblázatból látható, hogy a bevételek csökkenése, a költségek folyamatos növekedése hatására az országos adatok vonatkozásában elõször, Somogy megye vonatkozásában negyedszer, negatív elõjelû eredményt produkált az ágazat, amelyet azért is említek meg egy vaddisznó-gazdálkodással kapcsolatos konferencián, mert sok egyéb gond mellett meggyõzõdésem, hogy a túltartott nagyvadállomány, ezen belül a vaddisznó a gondok egyik forrása. A tendenciát mindenképpen jól mutatja a veszteséges megyék számának változása, ami természetesen összefügg a külföldi piacra orientált, bérvadász fetisizáló gazdálkodási modellünk problémáival is! Hozzáteszem, hogy ebben az adatsorban egyre nagyobb számban vannak azok a vadászterületek, amelyek nem közvetlenül bérva- 2. ábra 22

3. ábra dászok számára értékesítenek, hanem egyéb forrásból finanszírozzák a vadászterület mûködtetését, s ezért a bevételi oldalon nem szerepeltetnek adatot az éves vadgazdálkodási jelentésekben. Nézzünk néhány adatot a SEFAG Rt vadgazdálkodásának megismeréséhez. (2-4. ábra) A táblázatból látható, hogy a gímszarvas egyfajta kiegyenlítetlen hasznosítási számai mellett a vaddisznó-állomány hasznosításának folyamatos növekedése jellemzõ leginkább. A 2003-as évtõl eltekintve elmondható, hogy mára a SEFAG Rt. vadgazdálkodásában a vaddisznóval való gazdálkodás meghatározó jellegûvé vált. 4. ábra 23

5. ábra Ebben meghatározó szerepe van a zárttéri vaddisznótartásnak, hiszen napjainkban már 8 db vaddisznóskerttel rendelkezik a cég. Az alap elképzelés az volt, hogy a vaddisznó tavaszi-nyári befogása révén csökken a mezõgazdasági vadkár, s a téli vadászati szezonban koncentrált árbevételhez jut az ágazat, hiszen elegendõ vaddisznóval rendelkezett mindegyik vadászterület ahhoz, hogy a tél végére kiürült kerteket, a szabad területrõl kellõ számú egyed befogásával, minden évben feltöltse. Ez az elképzelés alapvetõen helyesnek bizonyult, de a vadászati igények oly módon megváltoztak és eltolódtak a nagy kanok irányába, hogy mára filozófiát kellett váltanunk, s a meglévõ kertjeinket ki kellett egészítsük kan korosztálytárolókkal, hogy a terítékben az elvárt arányban legyen 4 év feletti kan. Az extenzív tartási módot a legtöbb kert esetében felváltotta a korosztálytárolós tartási mód, amely a területek egy részénél nagy számban befogható malacok biztonságos felnevelésére alkalmas malacnevelõvel is kiegészült. A kertek méretét és tartási módját jól szemlélteti az alábbi táblázat (5. ábra). A vaddisznó-állománnyal való gazdálkodásnak meghatározó elemévé vált az élõvad befogás, hiszen a kerttel rendelkezõ erdészeteinknél a befogás január végétõl, gyakorlatilag nyár közepéig, a malacnevelõvel rendelkezõ erdészetek esetében pedig szeptember végéig a hivatásos vadászok egyik kiemelt feladata. Cégi szinten a befogás közel 1500 db, s van olyan erdészetünk, a szántódi, ahol a négy kertbe több, mint 800 db vaddisznót fogunk be! Van olyan hivatásos vadászunk, akinek 10 db befogója mûködik közel fél éven át, és évente 150 db fekete disznót, vagyis nem malacot fog be. Úgy vélem, ez a teljesítmény önmagáért beszél! Nyilvánvaló, hogy a hasznosítás ilyen módja jelentõsen befolyásolja a szabad területi vadászatok eredményességét, s ennek alátámasztására nézzük meg az elmúlt évek állományhasznosításának alakulását egy grafikonon (6. ábra). A vaddisznó-hasznosítási adatokhoz hozzátartozik, hogy 1981-ben mindösszesen 545 db volt a SEFAG disznóterítéke, amely az országos adatokkal megegyezõ ütemben emelkedett 24

6. ábra 2002-ig, mikor is 2458 db volt a teríték. Az elmúlt hét esztendõ adatait nézve szembetûnõ, hogy a kerti hasznosítás aránya jelentõsen nõtt, 2001-ben megközelítette az 50%-ot, s ha megnézzük az okokat is, látható hogy ez a befogás arányának jelentõs emelkedésével függ össsze. A kanöregbítõ kertek kialakításával sikerült a terítéken belüli kanarányt tartósan 30% közelébe vinni, s ha figyelembe vesszük, hogy a legtöbb kertben a korosztálytárolók mindössze 1-2 éve készültek el, könnyen kiszámítható, hogy a kanok terítéken belüli aránya igazán 2 év múlva fog jelentõsen megváltozni. A vaddisznó vadásztatásból származó árbevételét illetve annak az ágazat bevételében lévõ arányát remekül mutatja be a következõ grafikon, ahol a vadgazdálkodás árbevételének ill. ugyanezen idõszak vaddisznóállomány-hasznosításának változását mutatjuk be (7. ábra). Az árbevétel elsõ, 1970-re vonatkozó adata mindössze 8000 eft volt, s viszonylag dinamikus növekedést a 90 -es évek elejétõl tapasztalhatunk. Az új évezred elején már meghaladta a 450 000 millió forintot. A vaddisznóállomány-hasznosítás adatai gyakorlatilag az intenzív disznóskertek elsõ lépcsõjének elkészültét követõen, az ezredforduló tájékától kezdõdõen mutatnak jellemzõen azonos görbelefutást a garfikonon az össz. árbevételével. A statsztikához valamit értõ emberek számára ez azt jelenti, hogy szorossá vált a korreláció a vaddisznóállományhasznosítás alakulása és az árbevétel alakulása között. Utánanéztünk ennek a nyilvánvaló öszszefüggésnek a számviteli adatokban, ami a következõ eredményt hozta: 2001-ben az ágazati árbevételbõl 31,3% származott a vaddisznó hasznosításából, 2002-ben ugyanez a szám 40,85% volt, és 2003-ban már elérte a 46,5%-ot! 25

7. ábra Ágazati árbevétel és vaddisznóállomány-hasznosítás adatai 1970 2003 között Úgy gondolom, hogy az a kijelentés, miszerint a vaddisznó mára az ágazat meghatározó elemévé vált, nem túlzás. Látnunk kell azt is, hogy az árbevételt mily elemek és mekkora mértékben alkotják. A következõ grafikonon mutatjuk be adatainkat (8. ábra). Az arányokat sajnos jelentõs mértékben befolyásolja a vadhús árának évek óta tapasztalt mélyrepülése, amirõl elmondhatjuk, hogy a 25 évvel ezelõtti árszinvonalat idézi. A hasznosítási arányokat figyelembe véve, még néhány adatot szeretnék megosztani a konferencia hallgatóival: a SEFAG Rt.-nél a bérvadászat aránya, bár területenként eltérõ, de összességében megközelíti a 80%-ot. Ebben nyilvánvalóan közrejátszik a vadaskerti hasznosítás 100%-os bérvadászati aránya. Ezt a személyzeti vadkárelhárító vadászatokat csökkentõ élõvadbefogással tudtuk elérni, ami nyilvánvalóan pozitív hozadéka a vadaskerti gazdálkodásnak. Ha a korábban meghatározó mértékû egyéni vadászati mód és a hajtás öszszefüggéseit vizsgáljuk, akkor megállapítható, hogy ha a személyzeti vadkárelhárítás terítékét nem vesszük figyelembe, az egyéni vadászaton terítékre hozott vaddisznó arányszáma nem éri el a 10%-ot. Döntõvé vált a hajtásban való vadászat, aminek jótékony hatása lehet az állomány dinamikájára, nevezetesen az, hogy a hajtásban lényegesen nagyobb arányban hasznosítódik az egyéni vadászaton zömmel megkímélt koca. Ezt azért szeretném kihangsúlyozni, mert nem mindenben értek egyet az elõttem szólókkal, hiszen a kocák kímélete miatt szaporodott el túlzott mértékben a vaddisznó az országban. Egy korábbi cikkemben, amely a Nimródban jelent meg, állást foglaltam a kocák, a fiatal kocák válogató vadászatának bevezetése mellett, amivel hatékonyan tudnánk az állomány csökkentése irányába elindulnunk. A törzskocák, az 5-8 éves, a malacokat a legnagyobb biztonsággal és legjobb kondícióval felnevelni tudó 100-130 kg egyedek kivételével, a kocatörzsek rangsorában, 26

8. ábra A vaddisznó árbevétel megoszlása 2003-ban s ezzel összefüggésben a hajtásokban a konda közepén menekülõ kisebb kocákba való bátrabb belenyúlással tudnánk elmozdulni a holtpontról! A vaddisznóállomány csökkentésére azért is szükség volna, mert nagyvadas megyékben statisztikailag kimutatható összefüggés van a vadgazdálkodás ökonómiai helyzete, a mezõgazdasági vadkárok alakulása és a vaddisznó állománysûrûsége között. Adataink elemzése során egyértelmüsödött számunkra, hogy a mezõgazdasági vadkár, az évente változó vetésterületû kukorica termesztésétõl függõen, 60-65%-ban a vaddisznótól származik. Különösen igez ez azokon a területeken, ahol a túráskár elleni védekezést nagyvonalúan kezelik. Somogy megyében az erdei és mezei vadkárok, az ellenük való védekezés és a károk következtében kiszabott bírságok a vadgazdálkodási költségek 50%-át teszik ki, ami sajnálatos eltolódásokhoz vezetett a vadgazdálkodás gyakorlatában. A SEFAG Rt. vaddisznógazdálkodásában is számos problémát jelent a túlzott létszám, hiszen bármilyen jól és tudatosan van a hasznosítás megtervezve, a koncentrált árbevételre való törekvés sebezhetõvé, kiszolgáltatottá teszi az ágazatot! A vadaskertek hasznosítása kertenként 2-3 vadászattal számol, ahol az esetenkénti árbevétel elérheti a 13-15 millió forintot, s amely vadászat idõjárási okból, vagy a vendéggel kapcsolatos egyéb okból elmarad, mondjuk december 15-én, akkor annak a vadászatnak az árbevételérõl abban a gazdasági évben már lemondhatunk! Ez sajnos komoly kockázatot jelent, hiszen egy-egy termelõegység pénzügyi eredményét alapvetõen meghatározhatja! Kimondhatjuk azt, hogy az intenzív gazdálkodás esetében a költségekre biztosan, a bevételek teljes egészére csak szerencsés esetben számíthatunk. A szerencse pedig nem szakmai, és nem közgazdasági kategória, úgyhogy hosszabb távon csak a vaddisznóállomány jelentõs csökkentése lehet a célunk, és valószínûsíthetõ, hogy egy alacsonyabb szintû állomány, kisebb árbevétellel, de tervezhetõbb költséggel, gazdaságosabban kezelhetõ lesz, mint ez a mai, túldimenzionált nagyvadállomány! Köszönöm megtisztelõ figyelmüket, és további hasznos idõtöltést kívánok! 27

A GEMENC RT. VADDISZNÓ- GAZDÁLKODÁSÁNAK BEMUTATÁSA Pétervári Gábor Gemenc Rt. A Gemenc Rt. filozófiája: A gemenci ártéri táj jellegzetes arculatát, különleges ökoszisztémáját, erdõtársulásait, védett növény- és állatfajait fenntartsa és megõrizze a következõ generációk számára úgy, hogy mindez az eredményes gazdálkodás mellett a nemzet javát szolgálja. A Gemenc Rt. 1994-tõl részvénytársasági formában 34 027 hektár állami tulajdonú erdõterületen és 70 349 hektár üzemi vadászterületen gazdálkodik. Az erdõterület Szekszárd-Kalocsa vonalától délre, egészen a déli országhatárig húzódik a Duna jobb és bal partján, nyugati határa Mõcsény, keleti határa Hajós községig terjed. A részvénytársaság kezeli Közép-Európa egyik legnagyobb, összefüggõ hullámtéri erdõterületét, a Gemenci-erdõt. A Társaság összesen 21 687 ha ártéri területet kezel amelybõl 14 753 ha a hullámtéri terület. Ehhez csatlakozik keletrõl 10 200 hektár homoki, illetve nyugatról 5400 hektár dombvidéki terület erdõállománya. Vadgazdálkodás A részvénytársaság három, jellegében különbözõ vadászterületet kezel: Gemenc 20 560 ha Hajós-Baja 24 277 ha Béda-Karapancsa 25 512 ha. Két, intenzíven vadgazdálkodó zárt területet üzemeltet: a Lenesi fácántelepet és a 453 hektáros Lenesi disznóskertet. Gemenc vadászterület Területe: 20 560 hektár A vadászterület Európa egyik legnagyobb összefüggõ hullámtéri erdõterülete. Világszerte ismert a gímszarvasállománya. A terület jelentõs hányada egyben a Duna-Dráva Nemzeti Park része is. A vadászterületbõl egy-egy részt a Gemenc Rt. mind a négy biológiai erdészete kezel. 28

Éves teríték: Gímbika: 100 db Tarvad: 300 db Õzbak: 20 db Suta, gida: 40 db Vaddisznó: 1200 db (Ebbõl kan: 200 db) Vadászházak: Gemenci vadászház Keselyûsi vadászház Pörbölyi vadászház Pandúri vadászház Hajós-Baja vadászterület Terület: 24 277 hektár Síkvidéki-homoki területrész. Jellemzõ fafajok: akác, erdeifenyõ, feketefenyõ. Teljes területe a Hajósi Erdészet kezelésében. Éves teríték: Gímbika: 80 db Tarvad: 350 db Õzbak: 65 db Suta, gida: 100 db Vaddisznó szabad területen: 150 db Vaddisznó a lenesi kertben: 550 db Ebbõl kan: 200 db Mezei nyúl: 200 db Fácán: 2500 db Vadászházak: Hajósszentgyörgyi vadászház Lenesi vadászházak Zöldhegyi vadászház Béda-Karapancsa vadászterület Terület: 25 512 hektár A Duna jobb és bal partján, döntõen ármentett terület, gyönyörû tölgyerdõkkel. Karapancsán került terítékre 1986-ban az akkor világrekord szarvasbika, amely Magyarországon még ma is az elsõ. A vadászterületet a Bátaszéki és a Pandúri Erdészet kezeli. 29

Éves teríték: Gímbika: 70 db Tarvad: 280 db Õzbak: 65 db Suta, gida: 90 db Vaddisznó: 600 db Ebbõl kan: 80 db Vadászházak: Bédai vadászház Karapancsai vadászkastély A vaddisznó-gazdálkodás helyzete és jelentõsége a Gemenc Rt. vadgazdálkodási ágazatában Amint a fenti általános bemutatásból látható, a vaddisznó a legnagyobb számban szerepel a terítéklistában. De a vaddisznó nemcsak a kilövések számszerûségében foglalja el az elsõ helyet, hanem a vadászati pénzügyi árbevétel szempontjából is megelõzi a gímszarvast. A vaddisznó-gazdálkodás üzleti jelentõségének növekedése mintegy 15 évvel ezelõtt gyorsult fel, elsõsorban a vaddisznóhajtások a jól szervezett és sikeres vaddisznóhajtások! bérvadászati keresettsége révén. A megnövekedett bérvadászati kereslet kielégítésére egyre több vadászatra jogosult létesített vaddisznóskertet. Ahol a bérvadászat jelentõsége és mértéke mint például egy állami tulajdonú erdõgazdasági részvénytársaság esetében meghatározó, elõbb-utóbb elkerülhetetlen a vaddisznóskert létesítése, a zárttéri vaddisznó-gazdálkodás bevezetése. A Gemenc Rt. vadászterületein különbözõ súllyal és jelentõséggel szerepel a vaddisznó a vadgazdálkodási tevékenységben. (1. ábra) Kiemelkedõ jelentõsége van a vaddisznó-gazdálkodásnak a Gemenc vadászterületen. A nagy területû hullámtéren nincsenek települések, a hihetetlenül buja szinte õserdei vegetáció eszményi élõhelyet nyújt a vaddisznó számára. A hullámtéren belül mezõgazdálkodás nincs, így a nagy létszámú vaddisznóállomány sem okoz gazdasági nézeteltérést a földtulajdonosok között, a vaddisznó erdõgazdasági kártétele ahol nincs természetes tölgyerdõ-felújítás szinte jelentéktelen. A terület a Duna árvízvédelmi töltésének mentett oldalán vadkárelhárító kerítéssel biztosított, így zártterületi vadgazdálkodási egységet képez. A vaddisznóállomány létszámát a vadászati hasznosítás és a Duna vízállása szabályozza. A különbözõ gyakoriságú árvizek a vadgazdálkodó minden erõfeszítése ellenére néha jelentõs károkat okoznak a vaddisznóállományban. Ilyenkor a vadállomány-szabályozási feladatokat térítésmentesen a természet veszi át a vadgazdálkodótól. A mellékletben szereplõ statisztikai kimutatásban mutatja ezt például a 2001-2002. vadászati év 1335 db-os vaddisznóterítéke után a 2002-2003. vadászati év 696 db-os terítéke. Ez évben volt 30

1. ábra (2002. márciusban 843 cm, augusztusban 943 cm Bajai vízmércén mért tetõzéssel) az utóbbi évtizedek két legnagyobb dunai árvize. Ugyanúgy azt is láthatjuk, hogy a következõ évben legalábbis az állománylétszámot illetõen a vaddisznóállomány gyakorlatilag kiheverte az árvíz okozta malacpusztulás veszteségét. A harmadik évre, gyakorlatilag helyreállt a vaddisznóállomány korosztályszerkezete és az árvíz miatt eltolódott szaporodási ciklusa is. A területen a vaddisznóállomány mintegy 90%-ban vaddisznóhajtásokon, bérvadászattal hasznosított. A Hajós-Baja vadászterületen a természetes, szabadterületi vaddisznóállomány jelentõsége kisebb. A homoki terület akácosai, erdei-, feketefenyõ és nyaras erdõállományai nem tudnak nagy létszámú vaddisznóállományt eltartani. Fokozott jelentõségû ezen a területen az erdõterülettel határos (nem ritkán zárvány) mezõgazdasági területek vadkár elleni védelme. Ez a körülmény sem engedheti meg a vaddisznó szabadterületi állománylétszámának növelését. Ezen a vadászterületen belül található azonban a Lenesi Vaddisznóskert, amelyben a zárttéri vaddisznó-gazdálkodás kiemelkedõ jelentõségû. A 453 ha területû vaddisznóskertben a 2003-2004. vadászati idény összterítéke 526 db vaddisznó volt, ami 1,2 db/ha hasznosítást jelent! (2. ábra) A vadászat minõségét jelzi az összterítéken belül a kanok 27 %-os aránya és ezen belül a 90 db, 16 cm feletti méretû trófea. A Lenesi Vaddisznóskert a Duna bal partján, Dusnok község határában, mintegy 3 kmre a folyótól, egy 600 ha-os, szigetszerû erdõterületben fekszik. Ezt az erdõterületet mintegy 35 évvel ezelõtt, tudatos tervezéssel, nagyterítékû fácánvadászatok rendezésére alakí- 31

2. ábra tották ki. Ez volt a híres lenesi fácánvadászatok színhelye, ahol 1986-ban 12 vadász egy nap alatt 9000 db fácánkakast hozott terítékre ami valószínûleg e tekintetben szinte megismételhetetlen. Az 1990-es évek után jelentõsen csökkent a kereslet a nagyterítékû fácánvadászatok iránt. A fácánvadászatok zavartalansága érdekében, a nagyvad ellen bekerített erdõterületet a Gemenc Rt. eleinte egyszerû vaddisznóskertként kezdte hasznosítani, évente a kertben lévõ vaddisznóállomány természetes szaporulatának mértékéig. Így a kertben évente 50-70 db vaddisznó került terítékre, egy-két napos hajtásban. A hasznosítás mértékének növekedése nyomon követhetõ az 1998. évtõl a mellékelt táblázatos és grafikonos kimutatásban. Az 1999. évben a kereslet növekedése ösztönözte a gazdálkodót a vaddisznóskerti vadászatok minõségének javítására. Az elõnevelõk és korosztályos kantárolók létesítése és üzemeltetése révén jelentõsen emelkedett a terítékre került kanok aránya és minõsége. A 2003-2004. vadászati idényben már üzemszerûen alkalmaztuk a Lenesi Vaddisznóskertben a terület fajlagos hasznosítását jelentõsen megnövelõ puffertárolókat. Így a vaddisznóskert éves hasznosítása meghaladta az 500 db vaddisznót. A továbbiakban a vaddisznóskert üzemeltetésében a legnagyobb feladat az egyensúly megteremtése a kertben tartott vaddisznóállomány és a bérvadászati hasznosítás között. A hasznosítás mennyisége a vadászat minõségének csökkenése nélkül tovább már nem fokozható, viszont a hasznosított kanok aránya tovább növelhetõ, mintegy 50%-os mértékig. (3. ábra) 32

3. ábra A Béda-Karapancsa vadászterületen a vaddisznó-gazdálkodás gyakorlatilag kizárólag szabad területen történik. Ezen a vadászterületen az ártéri gímszarvas vadgazdálkodási ökönómiai jelentõsége nagyobb, mint a vaddisznóé. A mellékelt statisztikai bemutatók számokban is tükrözik a három, jellegében merõben eltérõ vadászterületen a vaddisznó jelentõségét a Gemenc Rt. vadgazdálkodásában. 33

VADDISZNÓSKERTEK HAZAI TAPASZTALATAI, PERSPEKTÍVÁI Jánoska Ferenc Nyugat-Magyarországi Egyetem, Erdõmérnöki Kar, Vadgazdálkodási Intézet Bevezetés Magyarországon a zárttéri nagyvadtartás jelenleg reneszánszát éli. E folyamat kezdetei a XX. század 70-es éveire nyúlnak vissza, amikor a bérvadászat megnövekedett igényei, illetve a mezei és erdei vadkárok növekedése miatt kezdték el a nagyvadat (elsõsorban a vaddisznót) zárttéri körülmények között tartani. Ugyancsak nem elhanyagolható szempont volt az élõállat-értékesítés lehetõségének megteremtése sem, elsõsorban a dám esetében. Néhány, a 70-es években létesült vaddisznóskert, a mai napig jó és eredményes gazdálkodást folytatva, átvészelte a rendszerváltozásból adódó nehézségeket is. A gímszarvast és a dámot a 80-as évek közepétõl tartják intenzív vagy félintenzív körülmények közepette, farmokon vagy vadászkertekben. A muflon zárttéri tartásának beindulása ugyancsak a 70-es évek közepétõl számítható. A 90-es évek elejétõl újabb nagy lendületet vett a zárttéri nagyvadtartás, köszönhetõen a szakmai ismeretek és tapasztalatok bõvülésének, praktikus szakkönyv megjelenésének (PALKOVICS ÉS MUNKATÁRSAI 1988). Napjainkban is évente 3-4 új kert létesül Magyarországon, ezek jelentõs része vaddisznóskert, illetve több vadfaj egyidejû tartása mellett is a vaddisznó túlsúlya jellemzõ a gazdálkodásban. 34 Törvényi háttér áttekintése A hazánkban érvényben lévõ törvényi rendelkezések szerint (1996. évi LV. törvény a vad védelmérõl, a vadgazdálkodásról és a vadászatról) a törvény hatálya kiterjed a vadászható állatfajok és élõhelyük védelmére, de nem terjed ki arra a vadra, melyet nem a vadászati jog hasznosítása érdekében tartanak bekerített helyen. A törvény megkülönböztet vadaskerteket és vadasparkokat: a vadaskertek a gímszarvas, dámszarvas, a vaddisznó és a muflon tartása, tenyésztése és vadászata céljából létesített bekerített területek, míg a vadasparkok kutatási, oktatási és bemutatási célokat szolgálnak, itt vadászatot folytatni csak a vadászati hatóság külön engedélyével szabad. Ugyancsak kimondja a törvény, hogy a vadaskertben, vadasparkban tartott vad a vadaspark fenntartójával kötött eltérõ megállapodás hiányában a vadászatra jogosult tulajdonában van. A rendelkezések szerint a vadaskertekben, vadasparkokban nem kell tekintettel lenni az élõhely vadeltartó képességére. A vadaskertekben az egyes vadfajokra vonatkozó vadászati idényektõl is el lehet térni a vadászati hatóságnak történt elõzetes bejelen-

tés után, a vad szaporodására vonatkozó etikai szabályok megtartása mellett. A törvény végrehajtását szabályozó miniszteri rendelet kimondja, hogy vadászati célú vadaskert vaddisznó és muflon esetében 200 ha-t, más nagyvadfajok esetében az 500 ha-t el kell érje. A rendelet ugyancsak elõírja, hogy vadászterületnek nem minõsülõ területen, valamint vadasparkban tartott nagyvad vadaskertbe történõ kihelyezését a vadászati hatóság az éves vadgazdálkodási tervben engedélyezi. Vadászterületnek nem minõsülõ területrõl vagy vadasparkból a vadaskertbe telepített, illetve kihelyezett nagyvadat a jogosult köteles jól felismerhetõen, a vad teljes élettartamára maradandó módon megjelölni. Az ilyen vad származásáról az átvevõt, illetve a vadászt tájékoztatni kell, és ezt az állatkísérõ okmányban is fel kell tüntetni. A vadászatra jogosult vadászterületnek nem minõsülõ területrõl vagy vadasparkból vadaskertbe csak a fenti rendelkezésben elõírtak szerint megjelölt vadat helyezhet ki. Vaddisznóskertek létesítésének okai, felmerülõ buktatók A vaddisznó vadászata (elsõsorban a nagyterítékû vaddisznóhajtások) iránt mind a külföldi, mind a belföldi bérvadászok növekvõ mértékben érdeklõdnek. A kereslet növekedését szabad területen egyre nehezebb kielégíteni, ugyanakkor megfelelõ helyre, szakszerûen tervezett és kivitelezett vaddisznóskertekben a vadászatok kivitelezhetõk. Az alábbi okok miatt került elõtérbe a vaddisznó zárttéri tartása: Jól tûri a zárttéri tartást. Jól tûri a magas állománysûrûséget. Vadászata (megfelelõ szervezés esetén) közel azonos élményt nyújt, mint szabad területen. Megfelelõ tartáskörülmények megléte esetén nem csökken lényegesen a reprodukció. Szaporulata már az elsõ évben hasznosítható, szemben a többi nagyvadfajéval. Vadászata iránt jelenleg is nagy a kereslet, igen jó áron értékesíthetõ. A vaddisznóskertekben az ideálishoz közeli ivari- és korviszonyok állíthatók be. A külterületi vadkár csökkenthetõ, amennyiben a kert mûködését a befogásokra alapozzuk. A vadásztatás biztonságossá, tervezhetõvé válik. Nem lehet ugyanakkor elhallgatni, hogy a vaddisznóskertek gazdálkodási, pénzügyi okokból létesülnek elsõsorban, igen nagy befektetéssel, a megtérülés és haszon reményében. Természetesen a kitûzött célok elérését számos buktató hátráltathatja: Önszabályozó mechanizmus léphet fel az állománysûrûség csökkentésére, ami jelentõsen visszavetheti a kerten belüli reprodukciót.. Jelentõs lehet a fiatal egyedek elhullása, különösen régebben létesült, kiélt aljnövényzetû, rossz adottságú kertekben. A zárttéri tartáskörülmények közepette a járványok, betegségek nagyobb pusztítást végezhetnek, mint szabad területen. A vaddisznóskertekben jelentõs mértékû lehet az erdõ talajában, aljnövényzetében, természeti értékekben keletkezõ kár. 35

Értékesítési gondok adódhatnak a közeljövõben, mivel a vaddisznóskerti vadászatok keresettségének növekedése nem áll arányban a kínálat növekedésével. A vaddisznó húskihozatala rossz, húsának ára tartósan alacsony. A nem megfelelõ létesítésbõl, illetve a technológiai fegyelem be nem tartásából sok probléma adódhat. 36 Tartástechnológiák A hazánkban mûködõ vaddisznóskertek tartástechnológiájukban, az alkalmazott takarmányozási módokban, illetve a vadásztatás módjában nagy eltéréseket mutatnak. Kis túlzással azt is mondhatjuk, hogy nincs két egyforma vaddisznóskerti tartás Magyarországon. Amennyiben mégis szeretnénk valamiféle áttekintést adni a vaddisznóskertek típusairól, az alábbi csoportosításban tárgyalhatjuk õket (JÁNOSKA 2001): 1. Egységes kert 1.1. Egységes kert, szaporulatra alapozva A legkevésbé intenzív technológia, a szabadterületi tartástól gyakorlatilag csupán a kerítés megléte, illetve az intenzívebb takarmányozás szükségessége miatt tér el. A jelen technológia alkalmazása esetén az alábbiak jellemzik a vaddisznóskertet: csak a kertben felnevelt szaporulatra alapoz, évi 1,5-2 malac/koca mértékben elsõsorban nagyobb területû kertekben alkalmazható technológia, de a kert területe ne haladja meg lehetõség szerint az 500 ha-t a tavaszi törzsállomány kb. 55-60%-a hasznosítható, ez erõsen függ az ivararánytól (természetesen a kocák javára kell eltolni az ivararányt a magasabb hasznosítási ráta érdekében) cél a vadászatok elõtt az 1 disznó/ha állománysûrûség elérése Hátrányai: koncentrált tartás miatt csökkenõ szaporulattal számolhatunk (a létfenntartás igénye megelõzi a fajfenntartást) levadászható mennyiség nehezen tervezhetõ, hiszen nincsenek pontos információink a szaporulat, illetve a kertben található állomány nagyságáról a fentiek miatt könnyen alul- ill. túlhasznosíthatjuk az állományt tenyészállataink eshetnek áldozatul a hajtások során a jövõ évi szaporulat csökken 1.2. Egységes kert, befogásokra alapozva szabad területen befogott disznókkal töltjük fel a kertet gyakorlatilag üresre kivadászható a vadászszezonban az állománynagyság pontosan tervezhetõ, nyomon követhetõ a szabadterületi vadkár mértéke jelentõsen csökkenthetõ