JELENTÉS a Kormánynak a társadalmi bőnmegelızés nemzeti stratégiája és cselekvési programja 2007. évi végrehajtásáról. Budapest, 2008.

JELENTÉS a Kormánynak a társadalmi bőnmegelızés nemzeti stratégiája és cselekvési programja 2007. évi végrehajtásáról Budapest, 2008. március

Bevezetés A társadalmi bőnmegelızés olyan állami szerepvállalás mellett zajló szakmai és civil mozgalom, amely a társadalom legkülönbözıbb szereplıi központi és helyi kormányzati szervek, települési önkormányzatok, civil szervezetek, egyéb non-profit és for-profit szervezetek, gazdasági szereplık, állampolgárok és közösségeik, egyházak között megvalósuló együttmőködésre épül. Alapelve a partnerség, amely mind a helyi, területi és központi szervezetek egymás közötti viszonyait, mind pedig a szakmaközi együttmőködés szereplıinek kapcsolatát meghatározza. A 115/2003. (X.28.) országgyőlési határozat mellékleteként elfogadott társadalmi bőnmegelızés nemzeti stratégiája (a továbbiakban: stratégia) céljainak megvalósításához szükséges szakma- és ágazatközi együttmőködést a kibıvített tárcaközi szervezet formájában mőködı Országos Bőnmegelızési Bizottság (a továbbiakban: OBmB) koordinálja. A 2002. év óta hivatalban lévı igazságügyi kormányzat a szőken vett állami büntetıpolitika területén rendszerszemléletben végrehajtott reformot valósított meg. Sor került a pártfogó felügyelıi rendszer reformjára, a szabadságelvonást nem tartalmazó büntetések körének bıvítésére, illetve a feltételes szabadság intézménye hatékonyságának növelésére. A bőncselekmények áldozatainak segítése és védelme, illetve a viktimizáció megelızése érdekében a kormányzat létrehozta az állami áldozatsegítı szolgálatot. A helyreállító igazságszolgáltatás céljai, valamint a sértettek fokozottabb érdekérvényesítése céljából a büntetıeljárási törvény módosításával egy éve mőködik a büntetıjogi mediáció intézménye. E normatív reformokkal párhuzamosan 2006-ban felállt az Igazságügyi Hivatal, amely egységes szervezetben látja el a pártfogó felügyelıi szolgálat, valamint az áldozatsegítı és jogi segítségnyújtó szolgálat feladatait, továbbá közremőködik a büntetıjogi mediáció végrehajtásában. Az igazságügyi kormányzat elkötelezett a további reformok elıkészítésére és végrehajtására. Elkészült az új büntetés-végrehajtási kódex tervezete és az új büntetıtörvénykönyv általános részének normaszöveg-tervezete. A büntetı jogterületen jelenleg is folyamatosan zajló kodifikációs munka újabb jelentıs szakmai eredménye a fiatalkorúak büntetı igazságszolgáltatási rendszerét önállóan szabályozó törvény koncepciójának kidolgozása. A kodifikációs munka egy további fejezetét képezi a szabálysértési jogterület reformja, amely egyszerre törekszik az

intézményrendszer racionalizálására és a hatékony, felelısségfokozó jogintézmények bevezetésére. Jelen dokumentum bemutatja a bőnözési helyzet változásait és legújabb kihívásait, a közösségi bőnmegelızés 2007-re vonatkozó szakmai céljait és megvalósult eredményeit, ismerteti a bőnmegelızés napi gyakorlatában kiérlelt jó gyakorlatok egyes elemeit, valamint beszámol az OBmB titkársági feladatait ellátó szervezeti egység munkájáról. A bőnözési helyzet legújabb kihívásai és az OBmB tagjai tevékenységének tapasztalatai alapján elkészült a Stratégia céljainak megvalósításából származó 2008. évi feladatokat meghatározó cselekvési program tervezete, amelyet jelen dokumentummal együtt terjesztünk a döntéshozó elé. Budapest, 2008. március 6. Prof. Gönczöl Katalin az OBmB elnöke

Tartalomjegyzék Bevezetés 11 Tartalomjegyzék 11 I. A bőnözési helyzet változásai és legújabb kihívásai 11 II. Az OBmB tagjainak tevékenysége 11 1. A prioritásokba nem sorolható feladatok teljesítése 11 2/A. A gyermek- és fiatalkori bőnözés megelızése, csökkentése 11 2/B. A városok biztonságának fokozása prioritás feladatai 11 2/C. A családon belüli erıszak megelızése prioritás feladatai 11 2/D. Az áldozattá válás megelızése prioritás feladatai 11 2/E. A bőnismétlés megelızése prioritás feladatai 11 III. Az OBmB titkársági feladatait ellátó szervezeti egység tevékenysége 11 IV. SWOT-analízis 11 I. számú melléklet 11 II. számú melléklet 11

I. A bőnözési helyzet változásai és legújabb kihívásai A bőnözés helyzete és változásai 2003. és 2007. között Új egyensúlyi szint az összbőnözésben A jelentés bemutatja a 2003. és 2007. közötti ötéves idıtartam bőnözésének trendjét, prezentálja és ahol lehetséges interpretálja a változásokat és azok okait. A jelentés a bőnözés jelenségén belül elsı sorban a volumenét tekintve legjelentısebb vagyon elleni bőnözéssel azon belül is a kiemelt vagyon elleni bőncselekményekkel, továbbá az erıszakos, a garázda és a közterületi bőnözéssel foglalkozik. A Társadalmi Bőnmegelızés Nemzeti Stratégiája prioritásaira figyelemmel a jelentés kitér a sértettekre vonatkozó adatokra, valamint bemutatja a gyermek- és fiatalkorúak, továbbá a külföldiek bőnelkövetésére és áldozattá válására jellemzı adatokat. A 2007. évben 426.914 bőncselekmény vált ismertté. A jelentéssel érintett idıtartam számadatai 2003: 413.313; 2004: 418.883; 2005: 436.522; 2006: 425.941 szerint az ismertté vált hazai bőnözés az 1980- as évek második felében felgyorsuló, majd a rendszerváltozás utáni robbanásszerő növekedést követıen stabilizálódott. Az utóbbi öt év kisebb ingadozásai semmilyen komolyabb, vagy mélyrehatóbb változást nem jeleznek. Az ismertté vált bőnözés volumene ugyan jelentıs mértékben meghaladja a rendszerváltozást megelızı idıszak bőnözését, ám a jelenlegi szint évi közel 200.000 bőncselekménnyel alatta marad az 1990-es évek csúcsszámainak. A most már tíz éve folyamatos csökkenés, illetve az utóbbi öt év ingadozása azt jelzi, hogy új egyensúlyi szint alakult ki.

I/1. ábra Az összes ismertté vált buncselekmény 440000 436 522 435000 430000 42 5 941 42 6 914 425000 420000 4 13 31 3 418 88 3 415000 410000 405000 400000 2003 200 4 2005 2006 2007 I/2. ábra Az ismertté vált összes elköveto 13 5000 1 30 18 2 133 790 13 0000 1 24 17 1 12 5000 12 0000 118 145 1 16 16 1 11 5000 11 0000 10 5000 200 3 2004 2005 2006 2007 Az összbőnözés nem azonos a bőnözés társadalmi jelenségével Ha csak az ismertté vált bőncselekmények alakulását követjük, akkor arra a következtetésre juthatunk, hogy a magyar társadalom túl van a rendszerváltozást kísérı-követı anómiás jelenségek okozta sokkhatáson. Az anómia jelzıi között azonban a bőnözésen túl jelentıs faktorok még az alkoholizmus, a kábítószer-használat, az öngyilkosság és a pszichiátriai betegségek alakulása is. Ezen túlmenıen azt a tényt is tekintetbe kell venni, hogy az ismertté vált bőnözés nem azonos a bőnözés társadalmi jelenségével. Az utóbbi, a látenciában maradt bőncselekmények mennyisége bizonyos bőnözési formák, illetve meghatározott bőncselekmények esetében jelentıs mértékben meghaladja a bőnözési statisztikák számadatait. Összességében tehát az

Az összes ismertté vált buncselekmény, az összes ismertté vált elköveto és az összes ismeretlenül maradt elköveto 7 00 00 0 6 00 00 0 5 00 00 0 4 00 00 0 3 00 00 0 218 046 172 407 174 440 195 481 242 239 254 052 268 258 241 239 229 862 223 911 200 784 179 250 181 245 179 328 174 120 181 839 2 00 00 0 1 00 00 0 0 13 2 644 229 169 228 528 122 621 119 4 14 215 011 306 555 223 811 260 351 332 363 264 477 1 21 1 21 1 22 2 26 1 30 9 66 140 083 131 658 220 811 241 783 219 998 234 063 234 638 257 194 251 821 245 075 12 2 860 120 58 3 12 1 885 11 8 145 130 182 133 7 90 124 171 1 16 1 61 1 992 19 93 199 4 199 5 1996 1997 1 998 19 99 20 00 200 1 2002 2003 2 004 2 005 20 06 200 7 bőncselekmény elkövetıje ismert bőncselekmény elkövetı je ismeretlen maradt ismert elkövetık

I/4. ábra Az összbunözés struktúrája 100% 80% 60% 40% 20% 0% 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 vagyon elleni bőncselekmények közlekedési bőncselekmények erıszakos és garázda bőncselekmények egyéb bőncselekmények Csökkent a vagyon elleni bőnözés összbőnözésen belül elfoglalt aránya Az utóbbi húsz évben az összbőnözésen belül a vagyon elleni bőnözés aránya a legmagasabb, ugyanakkor az arányszám közel sem változatlan. A 90-es évek legelején az összbőnözés több mint 80 százalékát a vagyon elleni bőncselekmények tették ki és ez az arány az évtized végéig mindössze 5 százalékkal csökkent. Ez a tendencia az utóbbi évtizedben felgyorsult. 1999-ben 70 százalék volt a vagyon elleni bőnözés aránya, majd 2006-ban folyamatos csökkenést követıen 61,1 százalékra esett vissza. A vagyon elleni bőncselekmények aránya a 2007. évben az összes bőncselekmény 64,7 százalékát tette ki. A vagyon elleni bőnözés volumene és trendje az összbőnözéshez hasonló pályát írt le. A húsz évvel ezelıtt kezdıdött, meredeken felfelé ívelı volumenindex 1987: 61,7 százalék; 1991: 81 százalék, majd annak hosszan tartóan viszonylag magas értéke feltehetıen annak tudható be, hogy a megelızı idıszakokhoz képest jelentékeny mértékben megnıtt a polgárok személyi tulajdonában, illetve használatban lévı ingó vagyontárgyak mennyisége és értéke, ami szükségképpen jelentıs bőnelkövetıi érdeklıdést váltott ki. Nem tudjuk, hogy nıtte a polgárok védettsége a szükséglet-kielégítı vagyon elleni bőnözéssel szemben A vagyon elleni bőnözés volumencsökkenése az összbőnözés trendvonalának alászállásával és a stabilizálódás bekövetkeztével együtt játszódott le. Ha okként elfogadjuk Tauber István 1996-ból származó megállapítását, miszerint hazánkban a vagyon elleni bőnözés jelentıs részben szükséglet szülte bőnözés (megélhetési bőnözés), akkor a jelentıs volumencsökkenés okaként azt tudjuk felhozni, hogy a vagyongazdálkodás és a vagyonkezelés privát-biztonsági pozícióinak erısödése rendkívüli mértékben megnehezítette a szükségletkielégítı vagyon elleni bőncselekményeket elkövetık hozzájutási lehetıségét a vagyontárgyakhoz. Ez a magyarázat azonban egyoldalú lenne. A vagyon elleni bőnözés jelenségéhez hozzátartoznak a vagyon elleni szabálysértések is. A többszöri Az utóbbi évtizedben két ízben is jelentıs dekriminalizáció zajlott le a

Jelentısen csökkent az ismertté vált csalások és sikkasztások száma Gyakoribbá váltak a készpénz-helyettesítı fizetési eszközre elkövetett bőncselekmények Az ismertté vált adócsalások jelentıs csökkenésébıl a következménynélküliség tömeges tapasztalatára lehet következtetni Ugyanakkor a csalások és sikkasztások összbőnözéshez viszonyított együttes aránya a beszámolási idıszak elején említésre méltó csökkenést mutatott (2003: 10,4 százalék; 2004: 7,4 százalék; 2005: 6,1 százalék). A csalások és sikkasztások kisebb és csökkenı kriminálstatisztikai terjedelme feltehetıen két okkal magyarázható. Egyrészt a bőncselekményi értékhatárok emelésével megvalósított dekriminalizáció a csalások és a sikkasztások egy részét a lopásokhoz hasonlóan a tulajdon elleni szabálysértések közé helyezi. A fentebb felvázolt folyamatosan csökkenı trend azonban nem magyarázható a nem egész egy éve életbe léptetett dekriminalizáció hatásaival. Éppen emiatt vizsgálni kell a csökkenés mögött feltehetıen meghúzódó okokat is. A csalás célzatos eredmény-bőncselekmény. A célzat bizonyíthatósága számos esetben rendkívüli nehézségekbe ütközik. Hasonló nehézségek forrása a sikkasztás esetében a rábízott idegen dolog jogtalan eltulajdonításának, illetve az azzal sajátként való rendelkezésnek a bizonyítása. A bizonyítás kriminalisztikai nehézségei tömeges mértékben vezethetnek az eljárás eredménytelenségéhez. Ilyenkor kizárólag a bizalomsértı bőncselekményeket kísérı okirat-hamisítás miatt lehet felelısségre vonni az elkövetıt. A jelentés a Büntetı törvénykönyv rendszerében gazdasági bőncselekményekként szabályozott készpénz-helyettesítı fizetési eszközzel visszaélés és adócsalás bőncselekményeket is a bizalomsértı bőncselekmények közé sorolja. A bőnügyi statisztika a csaláshoz sok tekintetben hasonlító készpénz-helyettesítı fizetési eszközzel visszaélésbıl 2007-ben több mint kétszer annyit regisztrált, mint négy évvel korábban. Az értékhatárok fent már tárgyalt módosítása e bőnözési formának egy részét is dekriminalizálta. Az ennek ellenére észlelhetı növekedés arra enged következtetni, hogy a készpénzkímélı fizetési eszközök és módok használatának utóbbi években mért jelentıs bıvülése a kapcsolódó kriminalitás erısödését is kiváltja, egyben kiköveteli az azzal szembeni hatékonyabb büntetıjogi beavatkozásokat. Végezetül továbbra is feltőnıen alacsony és vészesen zuhan a közteherviselési kötelezettséget, illetve az állami közbevételügyeket sértı bőncselekmények kriminálstatisztikai reprezentációja. Az ismertté vált adócsalások száma a beszámolási idıszakban folyamatosan, összességében közel kétharmaddal csökkent. Ez azt is jelenti, hogy a központi kormányzat minden erre irányuló szakmai és politikai törekvése ellenére sem képes tetten érni a valóságban lényegesen gyakrabban elıforduló adócsalást. A jelentés nem akarja azt a látszatot kelteni, mintha a büntetıjogi beavatkozások az adómorál emelésének adekvát, hovatovább kívánatos állami eszközei lennének. Ugyanakkor azt sem kívánja elhallgatni, hogy a következmény-nélküliség tömeges tapasztalata az amúgy is rossz adómorál további hanyatlásának lehet forrása. I/5. ábra Az eroszakos és garázda buncselekmények struktúrája 400 00 350 00 29 144 30 820 31 221 31 484 33 364 32 760 29 728 29 645

I/6. ábra A közterületi bunözés terjedelme 18 0000 16 0000 14 0000 12 0000 10 0000 8 0000 6 0000 4 0000 2 0000 0 1 99 6 199 7 1998 1999 2 00 0 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 Az összes ismertté vált bőncselekmény mintegy harmadát közterületen követték el A rablások zömét közterületen követték el Nem csökkent a súlyos sérülést és a halált okozó közúti közlekedési bőncselekmények száma Magyarország közútjain évente egy közepesnek nevezhetı falu teljes lakosságának megfelelı számú polgár lelte a halálát A polgárok biztonságérzetét eredendıen és alapvetıen befolyásolják a közterületen elkövetett bőncselekmények. A közterület bőnügyi statisztikai definíciója kizárólag a szabadtéri és nem magántulajdonban álló területeket tekinti közterületnek. A rendszerváltozást megelızı idıszakból származó és az akkor fennállott tulajdoni viszonyokat tükrözı definíciók mára teljesen elavultak, és gyakorlatilag lehetetlenné teszik a közterületi bőnözés terjedelmének valósághő megállapítását. A fentiekben tisztázódott, hogy a rablások zömét hozzávetıleg 70 százalékát közterületeken követik el. Szintén korábban tárgyaltuk a kizárólag közterületi bőncselekményként megvalósuló garázdaságok számát is. A közterületi bőnözés összbőnözésen belül mért terjedelme a beszámolási idıszakban 29 százalék körül alakult, a terjedelmére vonatkozó számadatok stabilitást mutatnak. A közterületi bőnözés fontos összetevıje a közlekedési, azon belül is elsı sorban a közúti közlekedési bőnözés. A közúti közlekedési bőnözésen belül a súlyos sérülést okozó közúti balesetek és a halált okozó közúti balesetek száma az utóbbi években nem mutat érdemleges változást. Az utóbbi öt évben a Magyarország közútjain közúti balesetben elhunytak száma évi 460 és 530 között ingadozik, míg a súlyos sérülést elszenvedık száma 3.400 és 4.000 között mozog. Bár a halálos eredményt okozó közúti balesetek száma kevesebb, mint a 90-es évtized elsı felében mért adatok fele, összességében mind a súlyos sérülést, mind a halált okozó balesetek trendje kedvezıtlen képet mutat. Ugyanez vonatkozik az ittas jármővezetés bőncselekmény terjedelmére is. A polgárok közbiztonságérzetét jelentısen és negatívan befolyásoló tényként, egyben sürgıs és komplex bőn- és baleset-megelızési beavatkozási célterületként kell meghatározni a közúti közlekedési ágazatot, ugyanis az itt felmerülı, részben kriminális, részben nem kriminális természető kockázatok éves átlagban mintegy ötször annyi emberi élet kioltásához vezetnek, mint a szándékos emberölések. A

I/7. ábra A családon belüli eroszakos buncselekmények száma 8 000 7 000 6 000 5 000 4 000 3 000 2 000 1 000 0 1996 1997 1998 1999 2000 2 001 2002 2003 200 4 2005 2006 2007 Családon belüli erıszak: a társadalmi érzékenység növekedése ellenére továbbra is jelentıs a látencia A távoltartás kényszerintézkedés nem minden esetben bizonyult hatékony eszköznek Stabilizálódott az ismertté vált elkövetık száma A családon belüli erıszak nem büntetıjogi, hanem büntetıjogalkalmazási kategória. A jelenség fogalmi meghatározását is a rendırség két vezetıi intézkedésében leljük fel. A beszámolási idıszakban hullámzásoktól kísért emelkedést mutat az ismertté vált családon belüli erıszakos bőnözés. Fontosnak tartjuk megjegyezni, hogy a jelentésben közölt számadatok a két hivatkozott rendırségi belsı norma definícióján alapulnak. E definíciók azonban nem egyedül az erıszakos, hanem egyes vagyon elleni bőncselekményeket is a családi bőnözés körébe sorolnak, így nincsen mód a családon belüli erıszakot megvalósító bőncselekmények belsı struktúrájának elemzésére. Az emelkedı trend ellenére továbbra is megalapozott az a feltevés, hogy a családon belüli erıszakot megvalósító bőncselekményeknek csak kisebb része válik ismertté, míg a jelenség nagyobb hányada látenciában marad. Éppen emiatt a családon belüli erıszakos bőnözés volumenének emelkedése legfeljebb a társadalom ezirányú érzékenységének növekedésére, a tőrésküszöb áthelyezıdésére enged következtetni. A családon belüli erıszak jelenségével függ össze a távoltartás büntetıeljárási kényszerintézkedés intézménye. A távoltartást elrendelı bírósági határozatokkal szembeni gyakori rendıri kritika, hogy azok túlságosan tág értelmezési keretek között, gyakran a törvényszöveg megismétlésével, helyszínek és objektumok egyértelmő behatárolása nélkül születnek. Ez a távoltartást elrendelı határozatok kikényszeríthetıségét lerontja. A távoltartás hatékonyságának és ellenırizhetıségének növelése érdekében a jövıben olyan garanciákat kell kialakítani, amelyek alkalmazása révén lényegesen átláthatóbbá válhat a családon belüli erıszakot megvalósító elkövetı életvitele, magatartása, a részére elıirt magatartási szabály kontrollja. Az ismertté vált bőnelkövetık száma az utóbbi években viszonylag hektikus mozgással jellemezhetı, bár az ingadozás 10 százalékos sávhatárokon belül marad. (Lásd: I/2. ábra.)

Nem módosult az elkövetıi aktivitás és a viktimizációs veszély életkori szerinti megoszlása Az elkövetık/bőnelkövetık és a sértettek gyakoriságának életkor szerinti megoszlása az eddig tapasztaltakhoz képest változatlanul azt a tételt támasztja alá, hogy a bőnözésben a fiatalkorú és a fiatal felnıtt népesség a legaktívabb, míg a viktimizáció veszélyének leginkább a felnıtt és az idısebb korú népesség van kitéve.

I/9. ábra Az ismertté vált buncselekmények elkövetoinek gyakorisága saját korcsoportján belül a 2006. évben 3500 3000 2500 2000 1500 1000 500 0 0-10 12 14 16 18 20-24 30-34 40-44 50-54 60 és afölött I/10. ábra Az ismertté vált buncselekmények sértettjeinek gyakorisága saját korcsoportján belül a 2006. évben 3500 3000 2500 2000 1500 1000 500 0 0-10 12 14 16 18 20-24 30-34 40-44 50-54 60 és afölött

I/11. ábra Az ismertté vált buncselekmények sértettjeinek és elkövetoinek gyakorisága saját korcsoportján belül a 2006. évben 3 500 3 000 2 500 2 000 1 500 1 000 500 0 0-10 12 14 16 18 20-2 4 3 0-34 40-4 4 50-54 60 és afölött sértett elkövetı I/12. ábra 160 000 140 000 Az ismertté vált bunelkövetok eloélet szerinti megoszlása 120 000 100 000 80 000 118 145 130 182 133 790 124 171 116 161 60 000 40 000 20 000 0 2003 2004 2005 2006 2007 büntetlen elıélető bőnelkövetık összes ismertté vált bőnelkövetı büntetett elıélető bőnelkövetık

I/13. ábra A büntetett eloéletu elkövetok eloéleti struktúrája 100% 80% 60% 40% 20% 0% 2003 2004 2005 2006 2007 visszaesı különös visszaesı többszörös visszaesı bőnismétlı A bőnelkövetık kétharmada elsıbőntényes volt A külföldiek ismertté vált hazai bőnözésének struktúrája eltért az összbőnözés struktúrájától A külföldi sértettek túlnyomó többsége vagyon elleni bőncselekményt szenvedett el A beszámolási idıszakban jellemzı maradt az ismertté vált bőnelkövetık elıélet szerinti megoszlására az a megállapítás, miszerint kétharmaduk elsıbőntényes, míg egyharmaduk büntetett elıélető volt. A 2007. évben hatezerrel csökkent a büntetett elıélető elkövetık száma. Az érezhetı mértékő csökkenés az említett arányt még nem módosította. A beszámolási idıszakban lényegileg változatlanok a büntetett elıélető elkövetık belsı megoszlásának arányai. A jelentés két speciális csoportot tárgyal az ismertté vált elkövetıkön és sértetteken belül: a külföldieket, valamint a gyermek- és fiatalkorúakat. Az utóbbi évtizedben a bőnözés aktív oldalán elhelyezkedı külföldiek számának alakulása hektikus képet mutat, évente 5000-7000 bőncselekményt követnek el. A jelentés szakmai okok miatt tartózkodik attól, hogy érdemi következtetést vonjon le az ismertté vált külföldi elkövetık számának alakulásából. Érdemesebb a külföldiek által elkövetett bőncselekmények struktúra szerinti vizsgálatára összpontosítani Az ismertté vált külföldi elkövetık által elkövetett, ismertté vált bőncselekmények alig tizede vagyon elleni bőncselekmény (2005: 11 százalék; 2006: 14.8 százalék). Ez az arány ötöde a vagyon elleni bőncselekmények összbőnözésen belül elfoglalt helyének. A külföldi elkövetık statisztikailag rögzített hazai bőnözésének 2005-ben 8,5 százaléka, míg 2006-ban 10,5 százaléka volt közlekedési bőnözés. A külföldiek bőnözésébıl a statisztika legnagyobb tömegben (2005: 51,2 százalék; 2006: 39 százalék) a közrend elleni bőnözést rögzíti. Ez utóbbi két kategória rendre több mint kétszeresen meghaladja az adott bőnözési formák összbőnözésben elfoglalt terjedelmét. A külföldiek magyarországi bőnözésének számottevı átrendezıdését tapasztaltuk a zsebtolvajlás terjedelmének korábbi tárgyalásakor. Hazánkba éves átlagban mintegy 38-40 millió külföldi turista érkezik. Közülük az utóbbi évtizedben egyre kevesebb sértettet rögzít a kriminálstatisztika. A külföldi sértettek származás szerinti megoszlása a hazánkba érkezı külföldiek származás szerinti megoszlásával egyezı

I/14. ábra I smertté vált összes el követo ism ertté vált összes fk. elk öveto ismertté vált összes gyk. el követo 14 0000 118 145 130 1 82 133 790 124 171 116 16 1 12 0000 10 0000 8 0000 6 0000 10 473 12 325 12 197 1 1 287 10 909 4 0000 2 0000 3 583 3 963 3 697 3 5 65 3 3 87 0 2003 2004 2005 2006 2 007 ismertté vált elkövetık száma ismertté vált összes fiatalkorú elk övetı ismertté vált összes gyermekkorú elkövetı A gyermek- és fiatalkorú elkövetık száma viszonylag stabil volt A fiatalkori bőnözés Magyarországon a megelızı közel tíz év folyamatos és markáns csökkenését követıen ide nem értve a 2002. évben mért enyhe, átmeneti növekedést 2004-ben jelentısen, 2.000 fıvel meghaladta az azt megelızı évben mért értéket. Ezt újabb csökkenés követte. A gyermekbőnözés elkövetıi oldala azonos idıszakban kiegyensúlyozottabb, összességében csökkenı tendenciát mutat. Nem változott a bőnelkövetık aránya a teljes 18 évesnél fiatalabb népességen belül Az utóbbi idıben felélénkült a gyermek- és fiatalkorúak bőnözése körüli szakmai vita és azt immár felfokozott közéleti érdeklıdés is övezi. E viták során számos alkalommal a legkülönfélébb megállapítások és számadatok hangzottak el. Emiatt a jelentés szükségesnek tartja leszögezni, hogy az utóbbi idıben a 18 évesnél fiatalabb elkövetı/bőnelkövetı népesség aránya a teljes 18 évesnél fiatalabb populáción belül változatlan. A teljes 14 év alatti népesség egynegyed százaléka, míg a teljes 14-17 év közötti népesség 2,25 százaléka követ el büntetendı, illetve bőncselekményeket. Vagyis nem támaszthatóak alá kriminálstatisztikai adatokkal azok a szakmai állítások, amelyek a fogyó 18 évesnél fiatalabb népességen belül változatlan bőnelkövetıi mutatókkal kalkulálnak és összességében a jelzett korcsoport romló bőnözési mutatóiról beszélnek. A gyakorisági mutatók azt is elárulják, hogy a 14 és 18 év kor között lévık mintegy kétszerte nagyobb arányban vesznek részt a bőnözésben, mint a 18 évesnél idısebb népesség. I/15. ábra

100 ezer lakosra jutó ismertté vált elkövetok 100 fk. lakosra jutó ismertté vált fk. elkövetok 100 ezer gyk. lakosra jutó ismertté vált gyk. elkövetok 2500 2000 1500 1000 500 0 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 összes elkövetı gyakorisága gyermekkorú elkövetık gyakorisága fiatalkorú elkövetık gyakorisága Ugyanakkor a gyermek- és fiatalkori bőnözés viszonylag magas gyakorisági mutatók mellett tapasztalható stagnálása mellett is komplex, a bőnmegelızés széles eszköztárát is felvonultató állami beavatkozásra van szükség. A gyermekkorú elkövetık és fiatalkorú bőnelkövetık szociális háttere A bőnözési statisztika által számba vett gyermek- és fiatalkorú elkövetık számadatait érdemes összevetni a gyermek- és ifjúságvédelmi szakterület által veszélyeztetettként nyilvántartott gyermekek számával. A gyermekek veszélyeztetettségének fogalmát a gyermekvédelmi törvény határozza meg. Eszerint a veszélyeztetettség: olyan magatartás, mulasztás vagy körülmény következtében kialakult állapot, amely a gyermek testi, értelmi, érzelmi vagy erkölcsi fejlıdését gátolja vagy akadályozza. A gyermekveszélyeztetettség fogalmának szakmai tartalma ennek ellenére nem egyértelmő, így az egységes gyakorlati alkalmazás sem garantált. A gyermekvédelmi szakterület számára az a gyermek veszélyeztetett, aki családjában vagy környezetében, ismétlıdı vagy tartós fizikai, lelki bántalmazásnak, szexuális zaklatásnak, erıszaknak, elhanyagolásnak van kitéve, és/vagy fejlıdésében családja, közvetlen környezete károsan befolyásolja. Ebben a megközelítésben súlyos veszélyeztetettségnek minısül a gyermek által tanúsított olyan magatartás, amely életét közvetlen veszélynek teszi ki, vagy testi, szellemi, értelmi, érzelmi fejlıdésében jelentıs és helyrehozhatatlan károsodást okozhat. I/16. ábra

A gyermek- és fiatalkorú elkövetok, a veszélyeztetett gyermekek 3 0000 0 2 5000 0 2 0000 0 1 5000 0 1 0000 0 5000 0 0 200 1 200 2 20 03 200 4 200 5 20 06 Összes GYK. és FK. sértett Összes GYK. és FK. elkövetı Összes veszélyeztetett gyermek A veszélyeztetett gyermekek körében gyakoribb a sértetté / elkövetıvé vált gyermek- és fiatalkorú A veszélyeztetett gyermekek nyilvántartása 18 éves korukig tartalmazhatja a gyermekek adatait, ezért a korrekt viszonyítás érdekében mind a gyermekkorúak, mind a fiatalkorúak kriminálstatisztikai sokaságát bevontuk az összehasonlításba. A veszélyeztetettként nyilvántartott gyermekek száma sokszorosan meghaladja a büntetıjog látókörébe kerülı gyermek- és fiatalkorú elkövetıkét, illetve sértettekét. A hatályos szabályozás nem teszi lehetıvé a gyermekvédelmi igazgatás és a büntetı igazságszolgáltatás alrendszerei közötti átjárhatóságot. A két kategóriacsoport között bizonyosan létezı átfedések ellenére nem lehet megmondani, hogy a sértetté és/vagy elkövetıvé vált gyermek- és fiatalkorúak milyen arányban jelennek meg a gyermekveszélyeztetettségi nyilvántartásban. Büntetıjogi beavatkozással az állam kizárólag a bőnügyi statisztika által regisztrált gyermek- és fiatalkorúakat érheti el. A társadalmi bőnmegelızés szakmai tapasztalatai arról tanúskodnak, hogy a bőnmegelızési beavatkozások a különféle erkölcsi, anyagi, szociális, pszichés, egészségügyi, vagy egyéb veszélyzónába került 18 év alattiaknak ennél szélesebb körét érik el, de közel sem mindannyiukat. Éppen ezért a veszélyzónában lévı gyermekek megsegítése olyan komplex állami beavatkozást igényel, amely épít a társadalmi bőnmegelızés tapasztalataira, igénybe veszi annak eszköztárát is, de emellett hatékonyan hasznosítja a koherens állami ifjúságpolitika eszközeit. I/17. ábra A gyermekkorú elkövetok családi körülményei 100% 90% 80% 70%

I/18. ábra A fiatalkorú elkövetok családi körülményei 100% 80% 60% 40% 20% 0% 20 01 2002 2003 2004 20 05 2006 apa és anya együtt neveli egyéb nevelési forma elvált szülı neveli állami gondoskodásban nevelkedik A 18 év alatti bőnelkövetı túlnyomó többsége kétszülıs családban élt Megnıtt a kétszülıs családmodell bőnkibocsátó képessége, csökkent az integrációs kapacitása Magas az állami gondoskodásban nevelkedık aránya a gyermek- és fiatalkorú elkövetık között A gyermek- és fiatalkorú elkövetık családi hátterének vizsgálata elárulja számunkra, hogy a kriminálstatisztika által észlelt 18 év alattiak messze túlnyomó többsége kétszülıs családmodellben élt. Ez a többség gyermekkorú elkövetık esetében mintegy tíz százalékkal meghaladja a fiatalkorú bőnelkövetıknél észlelt hasonló értéket. A bőnözési regiszterek sematikus adatai puszta tényként rögzítik azt, hogy a gyermek- és fiatalkorú elkövetık többségének a szülei formális jogi értelemben együttesen gyakorolják a szülıi felügyeleti jogaikat. Ugyanakkor semmilyen érdemi információval nem szolgálnak e kétszülıs családmodellek tartalmi jellemzıirıl. A jelentés tartózkodik a családszociológiai elemzésektıl. Annyit azonban mégis célszerőnek tart megállapítani, hogy a megismert családi háttéradatok arra engednek következtetni, hogy megnövekedett a hagyományos családmodell bőnkibocsátó képessége, ezzel párhuzamosan pedig csökkent a sikeres integrációs pályára állítási kapacitása. A másik figyelemre méltó adatsor az állami gondoskodásból érkezı bőnelkövetı gyermek- és fiatalkorúak magas aránya. A teljes 18 évesnél fiatalabb népesség nem egészen egy százaléka nevelkedik állami gondoskodásban, miközben közülük kerül ki az azonos korú bőnelkövetı népesség mintegy tizede. Ennek a több mint tízszeres felülreprezentációnak több oka is van. Egyrészt a kétszülıs családmodell szocializációs és integrációs képességének válsága fokozottan érvényes az állami nevelési és gondoskodási formákra. Másrészt gyakorlati tapasztalat az, hogy a gyermek- és fiatalkorúak túl késın kerülnek a gyermekvédelmi szakellátás látókörébe, így a körükben végezhetı gyermekvédelmi, korrekciós és nevelési munka lehetıségei erısen behatároltak. Ezért mindenképpen fokozni kell a gyermekvédelmi jelzırendszer szakmai hatékonyságának növelése érdekében eddig tett erıfeszítéseinket. I/19. ábra

Megkétszerezıdött a 14 év alatti sértettek száma A gyermek- és fiatalkorúak korcsoportja az ismertté vált sértettek populációján belül viszonylag állandó hányadot képez. Az ismertté vált gyermekkorú sértettek számát az utóbbi években egyetlen bőncselekmény, a tiltott pornográf felvétellel való visszaélés bőntett kriminálstatisztikai reprezentációjának ugrásszerő növekedése torzította. A soron következı évek viszonylagos csökkenése a gyermekkorú személyek viktimizációját a korábban tapasztalt szint kétszeresén látszik stabilizálni. Az ismertté vált gyermekkorú sértettek az utóbbi években az összes ismertté vált sértett nagyjából két és fél százalékát teszik ki, szemben a korábban megszokott 1,2 százalékkal (ide nem értve a 2004- ben mért torzítóan magas adatot). Változatlan a 14 17 év közötti sértettek száma A gyermek- és fiatalkorúakat nagyobb mértékben fenyegeti az erıszakos bőnözés A 14 és 17 év közötti sértettek összes sértetthez viszonyított aránya az utóbbi hat évben viszonylag stabil, 3,5-4 százalék körül alakult. Körükben a kriminálstatisztika nem azonosított a gyermekkorú sértettek esetében tapasztalt torzító tényezıt. A 18 évesnél fiatalabb népesség viktimizációjára ezúttal értelemszerően figyelmen kívül hagyva a körükben jellemzıen elterjedt és kizárólag 18 évesnél fiatalabb, illetve kiskorú személy sérelmére elkövethetı tiltott pornográf felvétellel való visszaélés és kiskorú veszélyeztetése bőntetteket jellemzı, hogy az erıszakos vagyon elleni bőnözésen belül a rablások 25-30 százalékát, míg a kifosztások 10-12 százalékát követik el sérelmükre. Az összes erıszakos és garázda bőncselekménynek mintegy 15 százalékát 18 évesnél fiatalabb sértett sérelmére követik el. Ez a hosszabb ideje változatlan tendencia azt jelzi, hogy a gyermek- és fiatalkorú személyek a teljes hazai népesség átlagos viktimizációs trendjénél tízszer-tizenötször, de a rablások vonatkozásában extrém esetben harmincszor nagyobb eséllyel válnak súlyos, erıszakos bőncselekmény áldozatává.

I/20. ábra Az ismertté vált eroszakos és garázda buncselekmények sértettjeinek gyakorisága saját korcsoportján belül a 2006. évben 70 0 60 0 50 0 40 0 30 0 20 0 10 0 0 0-10 12 14 16 18 20-24 3 0-34 40-44 50-54 60 és afölött Mindezek alapján fokozni kell a gyermekek és fiatalkorúak elkövetıvé és áldozattá válásának megelızése érdekében eddig tett bőnmegelızési erıfeszítéseinket. A gyermek- és fiatalkoriak nagyon ritkán követtek el súlyos, életellenes bőncselekmény Magas volt az erıszakos bőnözés aránya Széleskörően elterjedt az a nézet, hogy a gyermek- és fiatalkori bőnözés egyre erıszakosabb. Ezzel szemben a kriminálstatisztikából megismerhetı gyermekbőnözés struktúrája éppen, hogy nem az erıszakos bőnözés javára tér el az összbőnözés szerkezetétıl. A 14 évnél fiatalabb elkövetık bőnözésében a vagyon elleni bőnözés aránya évrıl évre 80 százaléknál magasabb arányt foglal el. A média érdeklıdését minden esetben felkeltı, éppen ezért torzítottan bemutatott súlyos, életellenes erıszakos cselekmények ebben az elkövetıi körben több év átlagában egy-egy esetet jelentenek. A fiatalkorúak bőnözése azonban az összbőnözésben mért arányokhoz képest ténylegesen magasabb erıszakos bőnözési arányokkal jellemezhetı. Körükben az összbőnözés szerkezetében évtizednyi idıtartam óta változatlanul mintegy kétszer magasabb a személy elleni és a közterületi erıszakos bőncselekmények aránya.

I/21. ábra Az ismertté vált eroszakos és garázda buncselekmények elkövetoinek gyakorisága saját korcsoportján belül a 2006. évben 7 00 6 00 5 00 4 00 3 00 2 00 1 00 0 0-10 12 14 16 18 20-24 30-34 40-44 50-54 60 és afölött I/22. ábra Az ismertté vált eroszakos és garázda buncselekmények sértettjeinek és elkövetoinek gyakorisága saját korcsoportján belül a 2006. évben 700 600 500 400 300 200 100 0 0-10 12 14 16 18 20-2 4 3 0-34 40-4 4 50-54 60 és afölött sértettek elkövetık A 18 évesnél fiatalabb népesség körében növekedett a kortársagresszió Amint azt a közölt statisztikai adatok is szemléltetik, a gyermek- és fiatalkori bőnözésére leginkább a kortársagresszió jellemzı. A jelentés már több ponton tisztázta, hogy a gyermek- és fiatalkorúak messze népességarányukon felül jelennek meg az erıszakos bőncselekmények, különösen a rablások által viktimizáltak között. Ugyanakkor e bőncselekmények elkövetıi oldalán is legtöbbször ık szerepelnek. A jelentés továbbra is kiáll a komplex ifjúságpolitikai, a bőnmegelızés tapasztalataira is építı beavatkozások szükségessége mellett, ám hangsúlyozza, hogy kriminálstatisztikai adatokkal nem lehet alátámasztani sem a fiatalok bőnözésbe történı belépésének korábbi

Az alkohol és a drog hatása a fiatalkori bunözésre 14000 12000 10000 8000 6000 4000 2000 0 2001 2002 2003 2004 2005 2006 Összes FK. elkövetı Szer hatása 100% 90% 80% 70% 60% 50% 40% 30% 20% 10% 0% 2001 2002 2003 2004 2005 2006 több szer együttes hatása kábító hatású anyag hatása kábítószer hatása Alkohol hatása Továbbra is nagy volt az alkohol hatása a gyermek- és fiatalkorúak bőnözésére A bőnözés területi jellemzıi Végül a gyermek- és fiatalkorúak bőnözése összefüggésében a jelentés hangsúlyozza, hogy a kriminálstatisztika továbbra nem alapozza meg azokat a feltevéseket, miszerint a vizsgált életkori csoport bőnözésében az alkohol, illetve egyes tudatmódosító szerek komoly szerepet játszanának. Figyelemre méltó azonban az, hogy az alkohol hatása még mindig jelentısebb mértékben befolyásolja a korosztály bőnelkövetését, mint a kábítószer. Az Országos Bőnmegelızési Bizottság elızı, a 2006. évben készült és a 2001-2005. évek közötti idıtartamot elemzı jelentése részletesen foglalkozott a hazai bőnözés területi megoszlásának jellemzıivel. Az utóbbi két évben nincsenek olyan tények, amelyek az ott tett megállapításokat érdemben módosítanák.

I/24. ábra Észak- és Észak Kelet- Magyarország továbbra is inkább bőnkibocsátó Továbbra is Magyarország északi és észak-alföldi régiójában tapasztalható a 100.000 lakosra számított, az országos átlagot messze meghaladó ismertté vált bőnelkövetıi létszám. Az e területi egységekben található megyék (Borsod-Abaúj-Zemplén, Hajdú-Bihar, Szabolcs- Szatmár-Bereg, Heves, valamint Jász-Nagykun-Szolnok Megyék) továbbra is inkább bőnkibocsátó területként azonosíthatóak. Változatlanul érvényes tehát az OBmB azon korábbi megállapítása, miszerint az állami beavatkozásoknak a bőnkibocsátó területeken elsı sorban a bőnokok hatásainak hatékony csökkentésére kell összpontosítania.

I/25. ábra Az ismertté vált erıszakos és garázda jellegő bőncselekmények területi megoszlása is az inkább bőnkibocsátóként azonosított területekre vonatkozó megállapításokat támasztja alá. Az erıszakos bőncselekmények legyenek akár konfliktusosak, akár támadóak jellemzıen az elkövetık szokásos tartózkodási helyei közelében valósulnak meg.

I/26. ábra A Dunántúl változatlanul inkább bőnbefogadó Minden negyedik bőncselekményt Budapesten követték el Ugyancsak változatlan az inkább bőnbefogadó területek azonosításakor tett korábbi megállapítás. Messze az országos átlag feletti ismertté vált bőnözés jellemzi a Dunántúli területi egységeket, elsı sorban Baranya, Somogy és Fejér megyéket. Ezeken a területeken a bőnalkalmak számának csökkentésére kell összpontosítani a bőnmegelızési beavatkozásokat. Magyarország összlakosságának közel az egyötöde Budapesten él. A beszámolási idıszak teljes tartamában jellemzı maradt az a már a korábbi OBmB jelentésben is rögzített tény, hogy évek óta minden negyedik ismertté vált bőncselekményt Budapesten követnek el. A beszámolási idıszakban a százezer lakosra számított, Budapesten ismertté vált bőncselekmények száma 6.300 és 6.800 között ingadozott, és minden évben mintegy kétezerrel meghaladta az országos átlagot. A beszámolási idıszakban az országosan ismertté vált összes vagyon elleni bőncselekmény közül minden harmadikat Budapesten követték el. A közterületi bőnözés esetében ugyanez az arányszám a beszámolási idıszak elején 35 százalék volt, majd az idıszak végére 29 százalékra mérséklıdött. Az erıszakos és garázda bőncselekmények ötödét szintén Budapesten követik el. Budapest továbbra is inkább bőnbefogadó terület Budapest továbbra is inkább bőnbefogadó területként azonosítható. Ugyanakkor Budapest önmagában sem mutat egységes képet. Egyes kerületek bőnözési adatai a kevésbé bőnfertızött megyékkel mutatnak rokon vonásokat, míg a budapesti listavezetı kerületekrıl nyugodtan állíthatjuk, hogy azok az ország leginkább fertızött területi egységei. A százezer lakosra számított bőncselekményszám gyakorisági listáján a beszámolási idıszak teljes terjedelmében is a budapesti V. kerület volt az elsı helyezett. Az I., a VI., a VIII. és a IX. kerületek a beszámolási idıszak minden évében az elsı öt listahely valamelyikét foglalták el. Amíg az összbőnözés és a vagyon elleni bőnözés gyakorisága Budapest belsı, belvárosi kerületeiben a legnagyobb, addig az erıszakos és a garázda jellegő, valamint a közterületi bőnözés százezer lakosra számított gyakorisága Budapest külsı kerületeiben és elsı sorban a pesti oldalon magasabb. A beszámolási idıszak elején minden hatodik ismertté vált bőnelkövetı volt budapesti. A beszámolási idıszak végére már csak az ismertté vált bőnelkövetık hetede budapesti. A százezer lakosra számított bőnelkövetık gyakorisága Budapesten a beszámolási idıszakban valamivel ezeregyszáz fölött ingadozott, majd 2007-ben ezer alá csökkent. Egyelıre még nem tudjuk, hogy a jelentıs csökkenés mögött az eddig tapasztalt trendet módosító tényrıl, vagy csupán egyetlen évet jellemzı kilengésrıl van szó. Összességében azonban megállapítható, hogy Budapest stabilizálta a bőnelkövetık gyakorisági rangsorában elfoglalt helyét. Ez az érték a beszámolási idıszakot megelızıen radikálisan módosult: míg 2001-ben Budapest a 19. volt a százezer lakosra számított ismertté vált bőnelkövetık rangsorában, addig 2005-re feljött a 10. helyre. A beszámolási idıszakban ezen a téren sem történt érdemleges elmozdulás.

II. Az OBmB tagjainak tevékenysége A társadalmi bőnmegelızés nemzeti stratégiája céljainak végrehajtásából származó 2007. évben megvalósítandó feladatokat az 1016/2007. (III.20.) Korm. határozat (a továbbiakban: cselekvési program) tartalmazza. A cselekvési program az OBmB kormányzati tagjainak ír elı kötelezı feladatokat. Az elsı részben foglalt feladatok vagy nem sorolhatóak prioritásokba, vagy több prioritás céljait is szolgálják. A kormányhatározat második része a társadalmi bőnmegelızés nemzeti stratégiája prioritásainak megfelelıen ír elı feladatokat. Jelen fejezet az OBmB kormányzati és más tagjainak (szakmai és civil szervezetek, egyházak, üzleti szféra) 2007. évi tevékenységét általában értékeli. A hatékonyság vizsgálatának még nincs hagyománya Az összefoglaló tartalmazza az OBmB tagjai által megküldött, a kormányhatározati feladatokról szóló beszámolók mellett az OBmB titkársága és az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium Megelızési és Statisztikai Osztálya által végzett munka értékelését. Az egyes feladatok végrehajtásának alapos minıségi értékelésére, a feladatok által elért hatások elemezésére azonban általában nincs lehetıségünk. A hatásvizsgálat és a költséghaszon-elemzés szempontjai az OBmB gyakorlatában még nem érvényesültek. A társadalmi bőnmegelızési programok hatékonyságának vizsgálata érdekében a 2008. évi cselekvési program végrehajtása során számon kell kérni a beavatkozások eredményeinek értékelését, a megfelelı indikátorok meghatározása után az idıarányos költséghaszon-elemzések elvégzését. 1. A prioritásokba nem sorolható feladatok teljesítése Folyamatos koordináció Az OBmB kormányzati tagjainak beszámolói alapján a tárcák saját szakterületükön folyamatosan megvalósították a kötelezettségeiket. Mind a vertikális, mind a horizontális koordináció színvonala megfelelı volt. Az azonos szakterületen mőködı kormányzati és nem kormányzati szereplık közötti munkamegosztást általában együttmőködési megállapodások tartalmazzák. Az együttmőködık a legtöbb esetben szakmai és regionális fórumokon cserélték ki a tapasztalataikat. Az OBmB keretein belül a tagok közötti koordináció csak viszonylag volt jónak minısíthetı. Az OBmB elnökének megkereséseire a tagok mindig válaszoltak. Beszámolási kötelezettségüknek a tagok írásban és szóban az OBmB ülésein is eleget tettek. Az OBmB üléseken való részvételi hajlandóság azonban 2007-ben csökkent. Általában a napirenden szereplı témában érdekeltek jelentek meg az üléseken. Az írásbeli beszámolók tanúsága szerint egyes tagok az elsı helyen felelısként megjelölt tárcák és az OBmB aktívabb kezdeményezı szerepére számítottak a kormányhatározatban foglalt feladatok megvalósításában. Bőnügyi statisztika Az egységes nyomozó hatósági és ügyészségi bőnügyi statisztikáról szóló 59/2007. (XII.23.) IRM rendelet jogállami alapokra helyezte a bőnügyi statisztika szabályozását. Az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium (a továbbiakban: IRM) Megelızési és Statisztikai Osztálya a minisztérium honlapján bármely felhasználónak hozzáférést biztosít az adatokhoz. Az adatgyőjtés tartalmi és módszertani szabályainak fejlesztése, különös

Az országos kezdeményezések mellett eredményes helyi programokat is szerveztek. A Kiskunhalasi Rendırkapitányság a helyi kisebbségi önkormányzat segítségével kábítószer-megelızési elıadássorozatot szervezett 20 ún. utcai bizalmi, cigány dajka és polgárır számára. A szakmai együttmőködés érdekében sokféle programot rendeztek. A jelzırendszer azonban akkor mőködik hatékonyan, ha az egyes szakmák képviselıi között a koordináció jó, a jelzés idıben érkezik, a jelzést visszajelzés követi, és a hatékonyság vizsgálati tapasztalatainak felhasználásával a tervezés is közös tevékenység. Hátrányos helyzető fiatalok integrációjának elısegítése Közös szülı-gyerek programok a hátrányos helyzető településeken A romák integrációjának elısegítése, pályaorientáció segítése A Biztos Kezdet Program célja a problémák korai felismerése, valamint a gyermekekkel és a szülıkkel való közvetlen és folyamatos foglalkozás a sikeres iskolakezdés érdekében. Az SzMM a 2003-ban indult Biztos Kezdet Programot 2006-ban kiterjesztette, 2007-ben annak fenntartásához és fejlesztéséhez 20 millió forintot használt fel. A programban a megfelelı szakmai színvonalú szolgáltatáshoz szükséges eszközök rendelkezésre álltak, a helyi önkormányzatok háttérintézményeivel jó együttmőködést sikerült kialakítani, és új szakembereket is sikerült bevonni a megvalósításba. A program hatásvizsgálatát még nem végezték el. A köz- és felsıoktatásban tanuló roma diákok számára az SzMM, a Magyarországi Cigányokért Közalapítvány közremőködésével hirdette meg a roma tanulók tanulmányi ösztöndíját. A pályázat során nagy számban részesülnek támogatásban a hátrányos helyzető kistelepüléseken élı tanulók. Az ösztöndíjakra 260 millió forint áll rendelkezésre, amelynek segítségével közel 11 ezer gyermek és fiatal kapott támogatást. Az intézkedésrıl a TÁRKI 2007-ben hatásvizsgálatot készített. A hatásvizsgálat az elismerések mellett- kifogásolta, hogy a támogatás etnikai és nem szociális alapon igényelhetı. A kutatás alapján harmonizálni indokolt a hátrányos helyzető és roma fiataloknak nyújtott támogatásokat, hiszen az a ténylegesen rászorulókat illeti. A roma tanulók tanulmányi ösztöndíja mellett az OKM az Útravaló Nemzeti Ösztöndíjprogram keretében támogatja a hátrányos helyzető tanulókat. Az OBmB 14,3 millió forinttal támogatta a 2007. évi pályázati kiíráson nyertes 4 projektet, amelyek a szegregált övezetekben, településeken élı gyermek- és fiatalkorúak sokirányú társadalmi integrációját segítik elı a gyermekek áldozattá és bőnelkövetıvé válásának megelızése érdekében. A bőnmegelızési programban a civil szervezetek a készségfejlesztést és az integrációt segítı közös szülı- és gyermekklubokat mőködtetnek. A szabadidıs tevékenységek szervezésében is fontos szempont, hogy az erkölcsi veszélyzónában élı gyerekek (veszélyeztetık és veszélyeztetettek) és szüleik közös programokban vehessenek részt. Az OBmB a közösségi terek mőködtetése és az iskolai erıszak megelızése érdekében megvalósított pályázati programjaiban sport, kézmőves, drámapedagógia, irodalmi, képzımővészeti tevékenységek valósultak meg. A Regionális Képzı Központok motivációs és felzárkóztató programokat, frissítı képzéseket szerveztek alacsony iskolai végzettségő fiatal roma felnıtteknek. A Humánerıforrás Fejlesztési Operatív Programban (a továbbiakban: HEFOP) roma referensképzéseket tartottak, ennek keretében sok cigány származású fiatal vett részt személy- és vagyonırképzésben. A HEFOP keretében roma segédegészségır és polgárırképzési programot és tantervet alakítottak ki. A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Munkaügyi Központ pedagógiai

A környezeti értékek és a kulturális örökség tiszteletének terjesztése a fiatalok körében A GLOBE Környezeti Nevelési Programban 2007-ben 30 középiskola vett részt. Az OKM és a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium (a továbbiakban: KvVM) 2,4 millió forinttal támogatta a GLOBE pályázaton nyertes (kiskunhalasi Bibó István Gimnázium) Bázis iskolát, amely a GLOBE programban résztvevı iskolák környezeti nevelı munkáját támogatja, koordinációjukat, valamint a program fenntarthatóságát biztosítja. A KvVM és az OKM évente ír ki pályázatot az ÖKOiskola cím elnyerésére. A program lebonyolítására vonatkozó 2 millió forintos pályázatot az Oktatáskutató és Fejlesztı Intézet (a továbbiakban: OFI) nyerte meg. Az OKM és az IRM 65 millió forint keretösszegő pályázatot írt ki erdei iskola-programok megvalósítására. A projekttámogatásban részesülı 339 osztálynak vagy csoportnak kötelezıen legalább 6 bőnmegelızési órát kellett megtartani az erdei iskolában. Az erdei iskola-programban 150-160 helyszínbıl álló hálózat alakult ki, amely garantált minıségő erdei iskola-szolgáltatásokat nyújt. 2 millió forint támogatási összegő pályázatot írtak ki a minisztériumok a Zöld Óvoda cím elnyerésére. A nyertes óvoda hatékonyan tudatosítja a gyerekekben a környezeti, természeti és kulturális értékek tiszteletét. Kialakult a Zöld Óvoda Hálózat, amelynek célja a környezeti nevelés kiterjesztése. A KvVM a Bioindikáció az iskolai oktatásban programot bonyolította le, több tanulmányi versenyt, környezet- és természetismereti vetélkedıt szervezett, segítette a tudományos diákköri munkát és tudományos konferenciák szervezését. A feladat végrehajtásához a KvVm 10,5 millió forintot használt fel. Közlekedésbiztonság, Biztonságos Szórakozóhely Program Bőnelkövetı fiatalok Sértetté válás megelızése A vasúti közlekedés biztonságát súlyosan veszélyeztetı ún. vonatdobálások megelızése érdekében a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium (a továbbiakban: GKM), a MÁV Zrt. és a rendırség közlekedésbiztonsági szakemberei tájékoztató anyagokat és filmet készítettek, amelyeket iskolai osztályfınöki órákon mutattak be. Az Országos Rendır-fıkapitányság (a továbbiakban ORFK) a bőn- és baleset-megelızési Éles látás, biztonság programban továbbított fontos információkat a fiataloknak. Az SzMM 90 millió forint keretösszegő, komplex prevenciós programokra hirdetett pályázat keretében támogatta a szórakozóhelyeken nyújtott szakmai tanácsadást. A programok 2008 májusáig tartanak. A minisztérium a Palace Dance Club rendezte Családi Napot modellprojektként támogatta. A projekt több civil szervezettel együttmőködésben a Biztonságos Szórakozóhely Programot népszerősítette. Az elítélt fiatalok társadalmi reintegrációjának segítése érdekében tett intézkedéseket A bőnismétlés megelızése címő 2/E. alfejezet tartalmazza. A sértetté és a családon belüli erıszak áldozatává válás megelızésére tett intézkedéseket a családon belüli erıszak és az áldozattá válás megelızésére vonatkozó 2/C. és 2/D. alfejezetek tartalmazzák. 2/B. A városok biztonságának fokozása prioritás feladatai

Az illegális fakitermelés visszaszorítása érdekében az együttmőködési lehetıségek feltárása, a megelızésre alkalmas módszerek kidolgozása, az erdıgazdálkodók, a természetvédelmi ırszolgálatok, az erdészeti igazgatóságok, a rendırség és az önkormányzatok együttmőködési lehetıségeinek feltárása érdekében az FVM elıterjesztést készített, amelyben koordinációs bizottság létrehozására tett javaslatot, azonban az elıterjesztést a szakmapolitikai egyeztetésen nem fogadták el. Az elıterjesztést a szaktárca átdolgozta, és olyan hosszabb távon megvalósítandó feladatokra tett javaslatot, amelyek együttes végrehajtása az illegális fakitermelést kiváltó okok és a vonatkozó jogszabályok módosításával a probléma tartós megoldását eredményezheti. Közlekedésbiztonság A cselekvési program feladatként határozta meg a súlyos sérüléssel járó közúti balesetek számának csökkentése érdekében ajánlások, illetve hatékony beavatkozási módok kidolgozását és közzétételét. 2008. január 1-jétıl bıvült a pontrendszer hatálya alatt álló tartozó szabálysértések köre, illetve a hozzá rendelhetı pontok száma. A közúti közlekedésrıl szóló 1988. évi I. törvény módosításával bevezették a közigazgatási bírságot a közlekedési szabálysértések meghatározott körére vonatkozólag. 2008. január 20-ától szigorították a közúti közlekedés szabályait, amelynek értelmében kirívó szabálytalanság esetén az igazoltató rendır a helyszínen köteles elvenni a jogosítványt, illetve a kormányzat zérótoleranciát hirdetett az alkoholos vezetéssel szemben. A szigorúbb büntetéseket fokozott ellenırzések egészítik ki, ezek elsıdleges célja az ittas vezetık és a gyorshajtók kiszőrése. Az ORFK Baleset-megelızési Osztálya kezdeményezte az ittas vezetés visszaszorítása érdekében a nemzetközi Bulisofır mozgalom magyarországi elterjedésének elısegítését. Az ORFK-n minden hétfın a hétvégi, illetve a heti baleseti statisztikák elkészítésével bulletint állítanak össze az internetes szerkesztıség és az osztállyal kapcsolatban álló média részére. Folytatják a Baleset-megelızés a világhálón projektet. Ennek keretében Baleset-megelızési Kézikönyvet készítettek, amely a www.baleset-megelozes.hu honlapon érhetı el. A MÁV Zrt. folytatta a 2003-ban megkezdett sorompókorszerősítési programot, amelynek keretében 2007-ben mintegy 1 milliárd forint értékben, 70 útátjáró jelzı- és biztosítóberendezés korszerősítésére írtak ki pályázatot. A vasúti sorompók rongálásának megelızése érdekében kísérleti jelleggel videókamerás megfigyelési rendszert próbáltak ki, a szélesebb körő alkalmazásáról a tapasztalatok értékelése után hoznak döntést. 2/C. A családon belüli erıszak megelızése prioritás feladatai 2007-ben az OBmB tagjai a családon belüli erıszak megelızését a bántalmazás és az elhanyagolás korai felismerése érdekében a jelzırendszer hatékony mőködésének biztosításával, az együttmőködı szakemberek speciális felkészítésével, valamint az intézményes védelmi rendszer kiépítésével és fejlesztésével segítették elı. A potenciális áldozati kör figyelmének felhívása A rendırség biztonságra nevelı programjainak mind az általános, mind a középiskolai korosztály számára kialakított tematikája tartalmazza azokat a készségfejlesztı modulokat, amelyek segítségével felismerhetıek a diszfunkcionális vagy veszélyeztetı családi szerepek, és azokról jelzés adható. 2006-ban a mezıkövesdi közrendvédelmi állomány a D.A.D.A. mintájára elkészítette a Sulizsaru programot, amely szintén foglalkozik