Örök tanulság
1986-ban a Szovjetunióban atomcsapásra készülődtek. Nem tudták, hogy épp akkor élik át. A Greenpeace határozottan elutasítja az atomenergia polgári, elektromos energia termelésére történő felhasználását: mert veszélyes, szennyező, drága, és hozzájárul a nukleáris fegyverek terjedéséhez. Továbbra sincs biztos megoldás a kiégett fűtőelemek és más radioaktív anyagok hosszú távú tárolására. Mindezek miatt az atomenergiát fokozatosan ki kell vezetni, és a már ma is rendelkezésre álló, megújuló energiaforrásokat használó technológiákkal kell helyettesíteni. Paks 2 reaktoraira nincs szükség, a megújulók gyors fejlődése, együtt az energiahatékonyság növelésével biztonságos és független jövőt jelenthet nekünk és a következő generációknak. Hogy nekik soha ne kelljen egy, a csernobilihez vagy a fukusimaihoz hasonló katasztrófát átélniük. Clive Shirley / Signum / Greenpeace (1994) Greenpeace / Vitaly Barzdyka Az évforduló alkalmával a Greenpeace különleges és megrázó képösszeállítást készített az elmúlt 28 év fotóiból.
1986. április 26-án hajnalban két robbanás történt a csernobili 4-es reaktorban. Tíz napon keresztül égett az erőmű, a robbanások és a tűz következtében a Hirosimára és Nagaszakira ledobott atombombák együttes radioaktivitásának több százszorosa került a levegőbe. A világ egyik legnagyobb atomerőművében történt katasztrófát a reaktor tervezési hibái és emberi hiba okozták. A kijevi központ kérésére a személyzet húsvét szombat éjszakáján biztonsági kísérletet végzett, melynek során kikapcsolták a biztonsági automatikát és veszélyesen alacsony szintre csökkentették a reaktor teljesítményét. A tervezési hibák miatt instabillá vált a reaktor, a teljesítmény hirtelen növekedni kezdett, a kezelőszemélyzet beavatkozása pedig csak tovább súlyosbította a helyzetet. Clive Shirley / Signum / Greenpeace (1995) A reaktorban két robbanás történt: a hűtővíz elforrása gőzrobbanást okozott, amelyet hidrogénrobbanás követett. A robbanások leszakították a reaktor tetejét, és szétrombolták az épületet. A robbanásokat követő tűzben 750 méteres magasságig felcsapó tűzcsóva szétszórta a radioaktív részecskéket (uránt és plutónium-oxidot) a légkörben, amelyek nemcsak a mai Ukrajna, Fehéroroszország és Oroszország egy részét terítették be, hanem egészen Nyugat- Európáig eljutottak.
A katasztrófa méreteit nagymértékben fokozta a szovjet vezetés titkolózása. Április 28-án a svéd monitoringállomások a radioaktivitás jelentős növekedését, a normális értékek negyvenszeresét mérték a légkörben. Ezt követően a szovjet fél beismerte a baleset tényét, de továbbra is titkolta annak mértékét. A következő néhány évben mintegy 600 000 ember vett részt a mentési munkálatokban, amelyek egyik fő célja az volt, hogy elzárják a megrongálódott reaktort a környezettől. Ma Csernobil körül 30 kilométeres biztonsági zónát tartanak fenn. Greenpeace / Veronika Leitinger (1991)
(c) Greenpeace Több ENSZ-szervezet és a három leginkább érintett ország részvételével 2006-ra készült el az addigi legátfogóbb egészségügyi tanulmány. A katasztrófa körülbelül 50 ember azonnali halálát okozta. A Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (IAEA) és az Egészségügyi Világszervezet (WHO) jelentése azt állítja, a közvetlenül a sugárzás miatti halálozások száma 9000-re tehető. A jelentés leszögezi: nem lehetséges a halálos rákbetegségek számának pontos megbecslése. (1) A 2006-os TORCH jelentés 30 000 60 000 rákos megbetegedés miatt bekövetkezett elhalálozást becsül. (2). Robert Knoth / Greenpeace (2005)
(c) Greenpeace A hosszú távú egészségügyi hatások vonatkozásában komoly vita alakult ki a szakértők között. A Greenpeace 52 nemzetközi szakértő bevonásával szintén vizsgálta a katasztrófa egészségügyi következményeit. Összesítésük szerint a csernobili baleset mintegy 270 000 rákos megbetegedésért és 93 000 rákos megbetegedés miatti halálesetért felelős. (3) A jelentés szerint nagyságrendekkel több megbetegedés (többek között pajzsmirigyrák, leukémia, impotencia és szaporítószervi megbetegedés, terhességi és születési rendellenesség) várható a vizsgált 3 országban. A társadalmi hatások pedig felbecsülhetetlenek. Greenpeace / Steve Morgan (2005)
(c) Greenpeace Ma is több mint 5 millió ember él Fehéroroszország, Oroszország és Ukrajna azon területein, ahol jól kimutatható a cézium- 137-szennyezés. Robert Knoth / Greenpeace (2005) A katasztrófát követően mintegy 400 000 embert kellett kitelepíteni a legsúlyosabban szennyezett területekről.
(c) Greenpeace Robert Knoth / Greenpeace (2005)
(c) Greenpeace A csernobili erőmű továbbra is megoldatlan problémát jelent: az elöregedett és omladozó betonszarkofág a mai napig szivárog. Az új szarkofág építésének 1,5 milliárd dolláros költségeit az EBRD kezelésében álló pénzügyi alap finanszírozza. A munkálatok befejezését 2015-re tervezik persze csak akkor, ha az ukrán válság nem érinti a projektet és helyszínét. (4)
Robert Knoth / Greenpeace (2005) Hivatkozások: (1) http://www.who.int/ionizing_radiation/chernobyl/backgrounder/en/ (2) http://www.chernobylreport.org/torch.pdf (3) http://www.greenpeace.org/international/global/international/publications/nuclear/2011/chernobyl%2025%20years%20factsheets.pdf (4) http://www.ebrd.com/pages/sector/nuclearsafety/chernobyl-decommissioning.shtml További információk: Schmidt Hajnalka szóvivő, Greenpeace hajnalka.schmidt@greenpeace.org Nyitókép: Robert Knoth / Greenpeace (2005)