EU HULLADÉKGAZDÁLKODÁSSAL KAPCSOLATOS ELVÁRÁSAI ÉS A TELJESÍTÉS HELYZETE Dr. Simándi Péter intézetigazgató főiskolai tanár SZIE GAEK Tessedik Campus
A hulladékgazdálkodás és a fenntarthatóság kapcsolata
A hulladék, mint globális probléma A hulladéktól való megszabadulás (annak elhelyezése, tárolása) az emberi társadalom számára mindig is gondot okozott. A gondok elsősorban a birtokosnál jelentkeznek, de a mennyiség - és egyre inkább a veszélyesség - növekedésével számos esetben konfliktusokat okoztak a társadalmi és a természeti környezetben is. Mindezzel együtt a probléma lokális maradt. A hulladék tehát lokálisan jelentkező környezeti probléma, hatása ott jelentkezik, ahol az keletkezik, illetve ahol azt elhelyezik.
A hulladék, mint globális probléma akkor kezdett el nagy nyilvánosságot kapni, amikor a XX. század végén egymást érték a jóléti társadalmakból induló hulladék szállítmányok a fejletlen országok felé, ahol súlyos környezeti és egészségi károkat okoztak. 1989-ben megszületett a hulladékok nemzetközi szállítását szabályozó Bázeli Egyezmény, amely megtiltja veszélyes hulladékok fejletlen országokba történő szállítását. A hulladékokkal kapcsolatban lényegében ez az egyedüli nemzetközi egyezmény. A hulladékok ártalmatlanítása akár lerakással, akár égetéssel történik, negatív környezeti hatásokat eredményez, a kezelés költségei pedig improduktív jellegű gazdasági, társadalmi szintű kiadásokat követelnek.
A fenntarthatóság elvén működő gazdaság és környezet modelljében mindinkább hangsúlyt kap, hogy: a hulladékban jelenlévő anyag, illetve annak energiatartalma a termelési folyamatokba visszaforgatható, kímélve ezzel a primer természeti erőforrásokat; vagyis a hulladékok minél nagyobb mennyiségének visszavezetése a termelésbe a környezetvédelmi előnyök mellett gazdasági szükségszerűség is.
A hulladékgazdálkodás kettős feladata Elsősorban olyan rendszert kell működtetni, amely csökkenti a keletkező hulladékok környezeti, és emberi egészségre gyakorolt káros hatásainak következményeit; másodsorban pedig biztosítania kell, hogy a hulladék minél szélesebb körben anyag- és energiaforrásként szolgáljon a gazdaság számára.
A szervetlen és szerves anyag körforgása Az ember termelési tevékenységét a következőképpen lehet ciklusba szervezni: Term elés Term ék Felépítő folyam atok Lebontó folyam atok Hulladék Term észeti anyag Igyekezni kell zárni a ciklust, amennyire csak lehetséges, illetve minden eszközzel meg kell akadályozni, hogy a Természeti anyag feliratú doboz ürüljön, és a Hulladék feliratú dobozban a felhalmozódás növekedjen.
A ciklus zárására nincs túl sok lehetőségünk, hiszen nagyon sok hulladék már soha többé nem alakítható vissza az eredeti természetes anyaggá, de igénybe kell vennünk minden olyan, a természetben lejátszódó folyamatot, ami a ciklus zárását segíti. Ilyen például: a szennyvíztisztítás, a komposztálás, biogáz előállítás, az egyes termelési melléktermékek és hulladékok visszaforgatása a talajerő pótlása céljából.
A hulladékgazdálkodás lehetőségei a célok elérése érdekében
A szabályozás keretei az EU-ban Egységes közösségi hulladék stratégiák: 1989 a hulladékgazdálkodás elvei és céljai 1996 a gazdasági és társadalmi hatások figyelembe vétele 2005 megelőzés, hulladék, mint erőforrás Keret irányelv: 75/442/EEK első hulladék keretirányelv 2006/12/EK változások egységes szerkezetbe foglalása 2008/98/EK új (ma hatályos) keretirányelv
A szabályozási hierarchia Hulladék megelőzési és újrahasznosítási Stratégia 2005 2008/98/EK Hulladék keretirányelv Keret szabályok 1013/2006/EK rendelet Hulladékok nemzetközi szállítása Hulladék lista 2150/2002/EK rendelet Hulladék statisztika Kezelésre vonatkozó szabályok Adatszolgáltatás 1999/31/EK Lerakó irányelv 2010/75/EU Ipari kibocsátás irányelv Hulladék égetés Hulladékárami szabályok Szennyvíziszap Csomagolás WEEE ELV Elem-akku Bányászati hulladék
A hulladékgazdálkodás EU joganyaga A hulladékgazdálkodásra vonatkozóan az Unió joganyaga 60 rendeletet, irányelvet, határozatot, állásfoglalást vagy ajánlást tartalmaz. Az EU hivatalos internetes honlapja: http://eur-lex.europa.eu/en/legis/latest/chap15103030.htm
A hulladékgazdálkodás főbb elvei Új keretirányelv alapján megelőzés gyártói felelősség megosztott felelősség elérhető legjobb technika szennyező fizet közelség önellátás Ezen elveket EU szinten kell érvényesíteni
Legfőbb célok a környezet és az emberi egészség védelme, a hulladékkeletkezés és -gazdálkodás káros hatásainak megelőzése vagy csökkentése, valamint az erőforrás-felhasználás globális hatásainak csökkentése és e felhasználás hatékonyságának javítása megelőzés újrahasználatra előkészítés újrafeldolgozás egyéb hasznosítás ártalmatlanítás
A hulladék keletkezésének megelőzése A hatékony megelőzést három pillérre kell építeni: termék- a hulladékgazdálkodási célokat szem előtt tartó tervezésre, a hulladékszegény gyártási technológiák fejlesztésére, valamint a vásárlói tudatosságra. A három pillér közül ma leginkább a hulladékszegény technológiák fejlesztése működik, mivel ez egyben gazdasági kényszer is a gyártók számára.
A megelőzési program alappillérei A gazdasági szereplőket a kiterjesztett gyártói felelősségen alapuló jogi eszközökkel és gazdasági szabályozókkal lehet elsősorban befolyásolni a kevésbé veszélyes hulladékokat eredményező, illetve a hulladékszegény technológiák alkalmazásának irányába. A megelőzés fontos eleme a termékek használati idejének meghosszabbítása, ezért a gazdasági szereplőket ösztönözni kell a tartósabb termékek előállítására. Fejleszteni kell a javító hálózatokat is, amelynek egy része a hulladékkezelési rendszeren belül működik majd: ki kell alakítani az ún. újrahasználati központokat, ahol biztosítani lehet a még használható tárgyak leadásának, a szükséges javítások elvégzésének és a biztonságos újra forgalomba hozásnak a feltételeit. A lakosságot elsősorban a fogyasztói szokások megváltoztatásával, illetve az árak szabályozásával lehet a célok mellé állítani.
Főbb tartalmi változások Ötlépcsős hulladék hierarchia A hulladék vége fogalom bevezetése Melléktermék fogalom Felelősségi viszonyok kiterjesztett gyártói felelősség, hulladék termelője, kereskedő és közvetítő, hulladékkezelők (szennyező és használó fizet) A környezetvédelmi célkitűzés bevezetése a hulladékgazdálkodásban A termikus hasznosítás és az ártalmatlanítás fogalmának tisztázása A veszélyes hulladék keverésére vonatkozó feltételek pontosítása
Főbb tartalmi változások Eljárás bevezetése annak meghatározására, hogy egy adott hulladékáramba tartozó hulladék mikortól nem számít hulladéknak End of Waste kritériumok kidolgozása Egyes hulladékgazdálkodási műveletekkel kapcsolatos minimumszabályok vagy a minimumszabályok meghatározását célzó eljárás bevezetése A nemzeti hulladékkeletkezés megelőzési programok kötelező kidolgozásának előírása a tagországok számára A hulladékkezelő létesítmények engedélyezése területén az IED irányelvvel összhangban működik Változnak a hulladékgazdálkodási tervezés szabályai is, és a hulladék jegyzék módosítása is várható 1272/2008/EK rendelet az anyagok és keverékek osztályozásáról, címkézéséről és csomagolásáról 2010/75/EU Ipari kibocsátás irányelv
Tagállami döntési pontok A hierarchiától való eltérés életciklus elemzés alapján Hulladék státus megszűnése Eltérés a hulladékok jegyzékétől veszélyes, nem veszélyes besorolás A kiterjesztett gyártói felelősség érintettjeinek meghatározása, felelősségi körük, feladataik és pénzügyi felelősségük megállapítása A hazai hulladékkezelési kapacitások védelme Hulladékolajok regenerálásának előírása Egyes tevékenységeknél engedély helyet nyilvántartásba vétel a feltételeket jogszabályban kell rögzíteni Az ellenőrzéseknél szempont lehet a környezetvédelmi vezetési és hitelesítési rendszer (EMAS) megléte (gyakoriság, tartalom)
Hazai szabályozás 1981 - a hulladékokra vonatkozó legelső szabályozás 102/1996. (VII. 12.) Kormányrendelet 2001. január 1-től hatályos hulladékgazdálkodási törvény 2001-től, a hulladékgazdálkodási törvény hatályba lépésétől kezdve megszületett csaknem 35 hulladékos jogszabály, amelyek már EU-konform szabályozások
A hazai szabályozás következményei Kialakult a folyamatok nyomon követésére alkalmas nyilvántartási és adatszolgáltatási rendszer A közszolgáltatás és a települési hulladék rendezett begyűjtése. A korszerűtlen hulladékégetők és lerakók bezárása, új létesítmények épültek. Az állati hulladékok zárt rendszerű összegyűjtése, valamint a kórházi és egészségügyi hulladékok veszélyességi fokának megfelelő gyűjtése és ártalmatlanítása. Zárt rendszerben történik a növényvédő szerek és csomagolásaik, valamint a gyógyszer hulladékok visszagyűjtése, és ártalmatlanítása. Az azbeszt, a PCB/PCT, ózonkárosító hidrogén-fluoridok, egyes oldószerek) felhasználásának megtiltása, ezek hulladékainak környezetre és egészségre veszélyt nem jelentő kezelése. Szemléletformálás javulása.
A keletkezett hulladékok megoszlása a főbb hulladékkategóriák szerint 16 Mt hulladék, amelyből 4 Mt a települési szilárd hulladék; a veszélyes hulladék összes mennyisége is évek óta alatta marad az 1 Mt-nak (850 et); a nem veszélyes ipari, gazdálkodói hulladékok mennyisége 6,2 Mt, ami csökkenő tendenciát mutat, legnagyobb részét az erőművi salakok és pernyék teszik ki; Az építési-bontási hulladékok mennyisége viszonylag állandó (3,9 Mt); nagy mértékben csökkent a keletkezett biológiailag lebomló hulladékok köre (a 2004-es 6 Mt-ról 2010-re lecsökkent 1 Mt-ra a keletkezett mennyiség).
A hulladékkezelés alakulása Az ipari nem veszélyes hulladékoknak csupán kb. 40%-a kerül ártalmatlanításra, míg a további része valamilyen hasznosítási folyamatba kerül, amelyből az energetikai hasznosítás nem éri el az összes mennyiség 10%-át. A veszélyes hulladékok tekintetében az ártalmatlanítási arány kedvezőbb (32%, amelyen belül a termikus ártalmatlanítás csupán 8%), az elmúlt évek során egyre nagyobb jelentőséget kapott az anyagában történő hasznosítás (33%). Az építési és bontási hulladék kezelésében is egyre kisebb a lerakott mennyiség aránya (45%), bár a jellemző hasznosítási forma nem az építőanyagok újra felhasználása, hanem a terület feltöltés. A települési szilárd hulladék kezelésének fő iránya ma még mindig a lerakás, a hasznosított mennyiség alig éri el a 25%-ot.
A települési hulladékok hasznosítási arányai az Unió országaiban Lerakás Energetikai hasznosítás Újrafeldolgozás Magyarországon csak egyetlen ilyen hasznosítómű van évi 420 000 tonna kapacitással, mivel a lakossági ellenérzés sem a 90-es években, sem pedig a 2000-es évek elején nem engedte meg további hasznosítóművek megépítését.
Hulladék újrafeldolgozási arány Európában (2007) Magyarországnak az összes hulladékra tekintettel az újrafeldolgozás terén komoly lemaradásai vannak.
A csomagolási hulladékok hasznosítása Európában (2007)
A kiselejtezett gépjármű hulladékok hasznosítása Európában (2007)
Magyarországon a hulladék hasznosítása azon hulladékáramok vonatkozásában, amelyekre konkrét EU célkitűzésekkel és határidőkkel rendelkezünk, megfelelően eléri a kitűzött szinteket. Ez az eredmény elsődlegesen annak köszönhető, hogy a kérdéses hulladék áramok tekintetében Magyarország bevezette a kiterjesztett gyártói felelősséget, amelynek pénzügyi forrását a termékdíj törvényben teremtette meg. Ugyanakkor fontos megállapítani, hogy a hazai hasznosítás soha nem lépte túl lényegesen az EU által megkövetelt szintet, és egyéb hulladékáramok tekintetében pedig, ahol nincs EU-presszió, az átlagos hasznosítási szint meglehetősen alacsony.
Hazai helyzet Eredmények: több olyan járulékos fejlesztés is megvalósult, amely a lakossági szelektív gyűjtés feltételeinek megteremtését célozta; kb. 6 millió ember számára elérhető ez a lehetőség, mintegy 10 000 hulladékgyűjtő szigeten; egyes körzetekben jó tapasztalatokat szereztek a házhoz menő gyűjtési rendszerrel is, várhatóan ennek aránya a jövőben nőni fog.
Lemaradások: rendkívül fejletlennek kell tekintetni a lomtalanítási rendszert, amelyet a közszolgáltató akció-szerűen végez évi 1-2 alkalommal (egyes településeken a lomizásra alapozott használtcikk kereskedelem komoly társadalmi feszültségeket okozó tevékenységgé vált); ma Magyarországon körülbelül 100 hulladékudvar áll rendelkezésre, de ezek általában a lakott területeken kívül, rossz megközelíthetőséggel helyezkednek el, és a számuk rendkívül kevés; jelentős, és megoldatlan probléma az elhagyott hulladékok kérdése. A közszolgáltatási díjak folyamatos emelkedése is oka lehet annak, hogy a külterületeken, erdőszéleken folyamatosan nő az elhagyott hulladékok mennyisége, amelyek gyakran háztartásokból, néha pedig a vállalkozási tevékenységekből kerülnek ki a természetbe (kizárólag tettenérés esetén indíthatnak eljárást az elkövető ellen).
Hiányosságok Nem csökkent a települési szilárd hulladék mennyisége, ami évek óta a kb. 5 millió tonna szinten mozog. Magyarországon még mindig a legjellemzőbb hulladék kezelési mód a lerakás, a keletkező összes hulladéknak mintegy 60%-át lerakjuk, de a települési szilárd hulladék lerakása eléri a 75%-ot. Az ipari és mezőgazdasági hulladékok szeletív gyűjtése és hasznosítása 40% körüli, a lakossági szelektív gyűjtés azonban alig éri el a 15%-ot. Hiányoznak a hasznosító ipar számára elérhető fejlesztési források is. A nemzeti K+F ráfordítások (2010-ben a GDP 1,4%-a) messze elmaradnak az EU országok szintjétől, és a hazai szükségletektől.
Legfontosabb támogatandó területek A tisztább, hulladékszegény technológiák bevezetése, ezzel párhuzamosan a környezetközpontú vállalati tanúsító rendszerek ösztönzése; a környezetbarát, kevesebb hulladékot eredményező termékek előállítása, minősítése, ezek vásárlásának ösztönzése; újrahasználati központok kialakítása, újrahasználatra való előkészítés szervízhálózat fejlesztése; szelektív gyűjtő rendszerek fejlesztése; hulladékból másodnyersanyag, másod-alapanyag, másodlagos tüzelőanyag előállítása, ezek minősítése.
A hazai hulladékgazdálkodás korlátozó tényezői Jogszabályi környezet bizonytalansága Termékdíjas hulladékok kezelését koordináló rendszer teljes álalakítása, termékdíj növelés A 98/2008 HKI átvételének késlekedése Végrehajtási rendeletek hiánya Pénzügyi stabilitás hiánya Világgazdasági válság Kötelezettségszegési eljárások, túlzottdeficit-eljárás Hatósági rendszer leépülése Bevétel-kényszer a hatósági munkában Állami szerepvállalás a hulladékgazdálkodási piacon Cégek tőkeszegénysége - a saját forrás a pályázati lehetőségeknél hiányzik Hitelfeltételek romlása
A hulladékgazdálkodás területén a korlátozó tényezők két meghatározó eleme Az egyik ok a 2008 vége óta tartó gazdasági válság, amely immár negyedik éve egymást váltó, rövid konjunktúra dekonjunktúra szakaszokkal jelentkezik, ami a következő hatásokat eredményezte: Csökkent az ipari termelés, amelynek következtében: kevesebb hulladék keletkezik, ennek hatására a kiépült kezelési kapacitások nem jutnak elég hulladékhoz; erősíti ezt a hatást a kezelési kapacitások túlkínálata miatt az EU piacon fellépő szívóerő, amely a hazai hulladék egyre fokozódó exportját eredményezi; a hulladék hasznosító ipar nem tudja értékesíteni a hulladékból kinyert haszonanyagokat a primer technológiák alacsonyabb termelési szintje miatt; romlottak a pénzügyi és hitelfeltételek, ezért a fejlesztésre fordítható források lecsökkentek; a bizonytalan gazdasági helyzetben a vállalkozások fejlesztési hajlandósága csökkent.
A hulladékkezelés területén működő hazai vállalkozások jellemzően a KKV szektorhoz tartoznak, ezért jellemző a tőke-szegénység, amely gyakran gátolja a pályázatokon való megjelenést, mivel a szükséges 50-60%-os önerő biztosítása is gondot jelent; a korábban felvett, svájci frank alapú hitelek romlása miatt csökkent az eredményesség; a kicsi méret és az alacsony gazdasági potenciál miatt nincs lehetőség az európai piacokon való versenyképes megjelenésre; a kicsi méret és az alacsony gazdasági potenciál miatt korlátozott a lehetőség az EU-hoz csatlakozni kívánó szomszédos országokban való megjelenésre, ahol ugyan szép számban vannak környezetvédelmi fejlesztések, de az ezekre kiírt pályázatok általában mega-projektektek -nek számítanak a hazai, kis potenciálú vállalkozások számára, emellett versenyezni kell a többi EU-s vállalkozással.
A korlátozó tényezők másik okaként a hazai helyzetet lehet megjelölni, amelyen belül kiemelendők az alábbiak. Nem történt meg a mai napig a 98/2008/EK Hulladék Keretirányelv átvétele: ennek következtében még mindig az egyre korszerűtlenebbé váló 2000. évi XLIII. Hulladékgazdálkodási törvény van érvényben; ebből következően még mindig, az európai normáknak nem megfelelő hulladék-import korlátozások vannak érvényben, ami hátrányba hozza a hazai hulladékgazdálkodókat az európai piaci szereplőkkel szemben; nem léphettek hatályba olyan fogalmak, mint pl. a hulladék státus vége, amely kifejezetten a hazai hasznosító ipar fejlődését segítené;
a közszolgáltatásra vonatkozó államosítási szándékok egy éve húzódó lebegtetése elbizonytalanítja a vállalkozásokat abban a tekintetben, hogy milyen keretek és feltételek között fognak a szelektíven gyűjtött hulladékhoz hozzájutni a majdan kialakuló új rendszerben.
Az ágazatnak további kihívásokkal kell szembe néznie az elkövetkező két évben, amelyek a következők. Export: a fenti korlátozó körülmények ellenére a hazai hulladékkezelőhasznosító ágazat működik, keresi a szlovák, román, dél-kelet európai illetve ázsiai kapcsolatokat, hogy szolgáltatásait exportálja új, még alakulóban lévő, forrásokkal rendelkező piacokra. Megelőzési tervek: további kihívást fog jelenteni az egyes gazdasági ágazatokban a 98/2008 EK irányelvben megfogalmazottak szerint a 2013-ban elkészítendő hulladék keletkezés megelőzési terv, amelyet Nemzeti Megelőzési Programmá kell formálni, finanszírozási eszközökkel gyakorlatban megvalósítani. Valószínűsíthető, hogy ez strukturáltabbá fogja tenni a termelési hulladékok piacát is. Hulladék státus vége kritériumok: a rendelet szintjén kihirdetett hulladék vége státusz alkalmazása is hozzájárul a fenntartható anyaggazdálkodás megerősödéséhez.
Legfontosabb célértékek, határidők
Megelőzés Nagyobb hangsúly a hulladék keletkezés megelőzésén és a hulladék veszélyességének csökkentésén Nemzeti megelőzési program 2013-ra Lakosság: Újrahasználatok elősegítése (gyűjtés, javítási központok, újra forgalomba hozás csatornái reuse központok) Gazdaság: hulladékszegény technológiák bevezetése (ösztönző rendszerek kialakítása ipar) Öko-tervezés, öko-címke rendszer használatának ösztönzése Önkéntes vállalások (EMAS, fenntarthatósági jelentések) Szemléletformálás! Hogyan mérjük?
Hasznosítás Települési hulladékok Szelektív gyűjtési rendszer kiépítése lakossági papír, üveg, fém, műanyagra 2015-ig 50%-os újrafeldolgozási cél a legalább a lakossági papír, üveg, fém, műanyagra 2020-ig Építési- bontási hulladékok 70%-os újrafeldolgozás nem-veszélyes építési-bontási hulladékra 2020-ig Szelektív bontás és az építőanyag minősítési rendszer megteremtése Csomagolási hulladékok 2012 december 31-ig legalább 60% hasznosítás, ebből legalább 55% újrafeldolgozás. A hulladékot alkotó anyagok tekintetében hasznosítandó: üveg 60%, papír és karton 60%, fémek 50%, műanyagok 22,5%, fa 15%.
Hasznosítás Elemek-akkumulátorok 2012. szeptember 26-ig 25 %, 2016. szeptember 26-ig. 45 %-os visszagyűjtés A magyar jogszabály a tárgyévet megelőző évben forgalomba hozott elem, illetve akkumulátor tömegének %-ában a visszagyűjtést következőképpen határozta meg: - 2012. évben legalább 25% - 2014. évben legalább 35% - 2016. évben legalább 45% Elektronikai hulladékok (WEEE) Új irányelv, magasabb visszagyűjtés 2009-re visszagyűjtés 4 kg/fő/év (40.000 t/év) A hasznosítási arányok a begyűjtött mennyiségekre vonatkoznak, a hasznosítási cél valamennyi kategóriában 70-80% között van, de ezen belül az újrafeldolgozásnak el kell érnie kategóriától függően az 50-80%-ot. Új irányelv, több WEEE kategória
Hasznosítás Elhasználódott járművek (ELV) A begyűjtött mennyiségre vonatkoznak a hasznosítási arányok 2006. január 1-től az újrahasználat, újrafeldolgozás és visszanyerés együttesen legalább évi 85%, az újrafeldolgozás és visszanyerés együttesen legalább évi 80 % 2015. január 1-től az újrahasználat, újrafeldolgozás és visszanyerés együttesen legalább évi 95%, az újrafeldolgozás és visszanyerés együttesen legalább évi 85 % Az 1980. január 1. előtt gyártott gépjárművekre az újrahasználat, újrafeldolgozás és visszanyerés együttesen legalább évi 75%, az újrafeldolgozás és visszanyerés együttesen legalább évi 70%
Ártalmatlanítás PCB Elvileg a PCB hulladék megszűnt PCB-t tartalmazó berendezések 2010. június 30-ig üzemeltethetők, a hulladékká vált berendezések megtisztítását és az eltávolított PCB-k ártalmatlanítását legkésőbb 2010. december 31-ig el kellett végezni Gumiabroncs: 2006-tól tilos lerakni TSZH lerakók A biológiailag lebomló szervesanyag tartalmat a 2014. július 1. napjáig az 1995-ben lerakott mennyiség 35%-ára kell csökkenteni A műszakilag nem megfelelő lerakókat 2009. július 15-ig be kellett zárni Hulladék égetés A műszakilag nem megfelelő égetőket 2005. közepéig be kellett zárni Bevezetésre került a települési hulladékot feldolgozó égetőmű energiahatékonysági formulája (R1)
A hazai hulladékgazdálkodás jövőbeli feladatai 2020-ig a lakossági hulladék papír, üveg, műanyag és fém tartalmának 50%-os újrafeldolgozása; a nem veszélyes építési-bontási hulladékok 70%-os hasznosításának előírása; a lakossági hulladék kötelező szelektív gyűjtésének 2015-ös bevezetése; 2016-ra a lerakott települési szilárd hulladék biológiailag lebomló anyag mennyisége országos szinten ne haladja meg a 890 000 tonnát (2009-ben ez 1 300 ezer tonna volt); biztosítani kell, hogy az egyes hulladékáramok esetében teljesüljenek az Unió által előírt, folyamatosan növekvő visszagyűjtési és hasznosítási arányok; nemzeti programot kell létrehozni 2013 végéig a hulladék keletkezésének megelőzésére.
KÖSZÖNÖM Dr. FARKAS HILDA kolléganőmnek az anyaggyűjtés során adott hasznos tanácsait, útmutatásait, az előadás anyagának összeállításához nyújtott segítségét
KÖSZÖNÖM M MEGTISZTELŐ FIGYELMÜKET!