Összefoglaló tanulmány a mezei nyúl gazdálkodás aktuális helyzetéről és a szükséges fejlesztésről

Összefoglaló tanulmány a mezei nyúl gazdálkodás aktuális helyzetéről és a szükséges fejlesztésről Készítette: Szemethy László, Biró Zsolt, Kelemen József Gödöllő 2004

I. Bevezetés Hazánk apróvad-gazdálkodásának talán a legfontosabb tényezője a mezei nyúl. Az elmúlt évtizedben több kutatás és tanulmány foglalkozott gazdálkodásának ökológiai illetve ökonómiai problémáival anélkül, hogy egyes vadgazdálkodási egységtől eltekintve komolyabb foganatja lenne a kidolgozott jó és hatékony módszerek gyakorlati bevezetésének. A különböző tájegységeken megrendezett konferenciák szakmai tájékoztatók nem hozták meg a várható eredményeket és jelen pillanatban nyugodtan kijelenthető, hogy ezen vadfajjal teljes mértékben vakon gazdálkodunk. Legalapvetőbb problémák: A mezei nyúl állomány Magyarországon csökken az elmúlt 30 évben és az előrevetített számítások további erőteljes csökkenést jósolnak. A folyamatos csökkenést a mezei nyúl populáció-nagyságának ciklikus változásai elfedik, ezért a vadgazdálkodók sokszor úgy gondolják, hogy csak ideiglenes volt a csökkenés. Többszörös élőhelyvesztést figyelhetünk meg: az intenzív mezőgazdasági művelés, a nagykiterjedésű erdősítések, a nagyvadfajok terjeszkedése (apróvadas területek csökkenése áttérés nagyvadgazdálkodásra a korábbi apróvadas területeken, Csányi 1999b). A ragadozók, az elsősorban lényeges róka létszáma folymatosan nő, de növekszik a borz, az aranysakál létszáma is (Heltai 2004b). A tenyésztés és kibocsátás nem megoldott és nem járható út. Természetes állományokkal kell gazdálkodni. Tavaszi állománybecslése alapján történő állományhasznosítás még akkor sem tervezhető nagy biztonsággal, ha az elfogadott és jónak ítélt sávos reflektoros becsléssel végzi el precízen a vadgazdálkodó / sokszor a pénzt és az időt sajnálják, holott a költsége 3 értékesített mezei nyúl árából fedezhető / A vadgazdálkodási és az államigazgatási gyakorlat is sokszor merev, elavult, ökológiailag nem alátámasztott szemléletű (állandó hasznosítási ráta, alkalmazkodó hasznosítás helyett, februári tervezés, szeptemberi helyett). 2

A gazdálkodók tudják az élőhelyfejlesztés, a takarmányozás, ragadozó gyérítés szükségességét, de hanyagságból nemtörődömségből vagy rosszul értelmezett takarékosságból nem veszik tudomásul ezeket az alapvető ökológiai tényezőket, melyet a mezei nyúl mint indikátor az egy éven belüli növekedési rátájával jelez. Az előzőek figyelembe nem vétele sokszor túlhasznosítást vagy jobb esetben alulhasznosítást eredményez. Gazdasági szempontból mindkettő egyformán káros tényezőnek minősíthető. Relatív túlhasznosítás. Az élve történő befogással történő hasznosítás több kockázati tényezőt foglal magában. Januárban már tulajdonképpen a már áttelelt, szaporodási ciklus előtti törzsállományt hasznosítjuk. Komoly kockázati tényező, ha januári befogásokon derül ki a tularémia fertőzöttség magas aránya. Rossz gyakorlat a befogáskori előszűrés, a fertőzött egyedek visszaeresztése a vadászterületre. A hasznosításban benne foglaltatik a bérvadászatokon sokszor 10-20%-ot meghaladó magas sebzési arány, melyet figyelmen kívül hagynak. Egy vadászterületrészt többször is levadásznak stb. Ugyanakkor: A mezei nyúl r stratégista, tehát gyorsan reagál az élőhely-fejlesztésre (ld. Moson projekt, Magyar Fogolyvédelmi Program); kis beavatkozással nagy hasznot hajt, hisz kismértékű élőhely-fejlesztéssel és tudatos ragadozó gazdálkodással hatalmas állománynövekedést lehet elérni; csekély vadkárt okoz; nagy vadászati érdeklődés van a faj iránt, mind külföldről, mind Magyarországról, hisz az egyik olyan vadfajunk, amit minden magyar vadász meglőhet; természetvédelmi jelentősége is fontos, hisz egyrészt zsákmányfaj sok ragadozó számára, másrészt szabályozó szerepet tölthet be egyes növénytársulásokban (ld. Bugac); sok kutatási eredmény, tapasztalat és gazdálkodási javaslat halmozódott már fel a fajjal kapcsolatban. 3

A felsorolt problémák az adott gazdálkodási feltételek mellett állandónak tekinthetők, de a vadászatra jogosultak hajlamosak mindig az élőhelyi környezetben keresni a problémák okait, holott a megoldás kulcsa nagy részben a kezükben van. II. Az állomány helyzete A mezei nyúl országos helyzete folyamatosan romlik az 1970-es évektől kezdve (1. ábra, Csányi 1996, 1999a, 2000, 2001, 2002, 2003). darab 1600000 1400000 1200000 1000000 800000 600000 400000 200000 0 y = -9.0201x 3 + 915.4x 2-32843x + 579096 R 2 = 0.8732 y = 1E+06e -0.0216x R 2 = 0.8581 1960 1963 1966 1969 1972 1975 1978 1981 1984 1987 1990 1993 1996 1999 2002 Év Becslés Teríték becslés trend teríték trend 1. ábra: A mezei nyúl országos állományának és terítékének alakulása 1960-2003. között. A jelenlegi trend mellett 2030-ra az országos állomány eléri a 4 egyed/100 ha-os küszöbértéket. Ezen érték alatt nem lehet mezei nyúlra vadászni. A Dunántúlon a jelenlegi állományhasznosítása alig éri el az elmúlt évtized elején történő hasznosításnak a felét, az országos hasznosításnak, pedig az 5 %-át (1. táblázat). A hasznosítás csaknem teljesen a kilövésre korlátozódik, az élve történő értékesítés minimális, szükségessége megkérdőjelezhető. Az állomány fenntartása és bölcs hasznosítása azonban szükséges akkor is, ha a gazdálkodók alapvetően a nagyvaddal foglalkoznak. Az 1. táblázat számoszlopait áttekintve megállapítható, hogy a Dunántúl összességének mezei nyúl állománya összeomlott. 4

Az alacsony hasznosítási % mellett is csökkent a törzsállománynagyság és ennek megfelelően a teríték is. Lehetséges okok: - a nagyvadállomány / elsősorban a vaddisznó / rohamos terjeszkedésével jelentősen megnőtt az éves mezei nyúl szaporulat mortalitása; - róka, borz és más ragadozók állománynövekedése, mely szintén elsősorban az éves szaporulat mortalitását növeli; - a vadgazdálkodók többsége elsősorban a nagyvaddal gazdálkodik és a mezei nyúl fokozatosan, mint gazdasági tényező indifferensé vált; - rossz állománybecslési módszerek, vagy csak hasraütés alapján történő tavaszi állománybecslés, mely túlhasznosítást eredményezett. 1. táblázat: A Dunántúl mezei nyúl gazdálkodása 1990-2003. között. (forrás: Országos Vadgazdálkodási Adattár) Becslés /db Hasznosítás összesen /db %-os arány Év 1990 109398 17699 16 1991 101614 17417 17 1992 93778 17088 18 1993 90955 14973 16 1994 78390 14680 19 1995 84532 13733 16 1996 82933 9673 12 1997 65752 9377 14 1998 61896 7796 13 1999 60970 7074 12 2000 62515 6388 10 2001 59979 6507 11 2002 66772 8111 12 2003 75818 5

Az adatokból kiragadva el lehet mondani, hogy Tolna és Győr- Moson-Sopron megye mezei nyúl állománya illetve hasznosítása adja jelenleg a tájegység 80 %-át. A leglátványosabb visszaesés, pedig Fejér megyében tapasztalható (1990-ben hasznosított 3205 pld. 2002-ben hasznosított 563 pld.). A hasznosítás csaknem teljesen a kilövésre korlátozódik, az élve történő értékesítés minimális, szükségessége megkérdőjelezhető (2. táblázat). 2. táblázat: Dunántúl mezei nyúl hasznosításának megoszlása 1990-2002. között. (forrás: Országos Vadgazdálkodási Adattár) Elejtés Befogás %-os arány Év 1990 16873 826 5 1991 17101 316 2 1992 16829 259 2 1993 14407 566 4 1994 14322 651 5 1995 14219 461 3 1996 13419 314 2 1997 9255 122 1 1998 7758 38 0,5 1999 6807 267 4 2000 6302 86 1 2001 6300 207 3 2002 7965 146 2 A 3. táblázat adatsorai összesítve már egy elfogadhatóbb szintű hasznosítási százalékot mutatnak a Dunától keletre eső régióban. Ugyanakkor láttuk, hogy ez az állandó 30 %-os hasznosítási arány nem alkalmazkodik az állomány változásához. A grafikon jól szemlélteti a sok illetve kevés meghatározást mivel a hasznosítás csak bizonyos fáziskéséssel követi a becsült létszám alakulását (ld. 1998). Az ország mezei nyúl hasznosításának 95%-a erre a régióra esik. 6

3. táblázat: A Dunától keletre eső országrész mezei nyúl gazdálkodása 1990-2002. között. (forrás: Országos Vadgazdálkodási Adattár) Év Becslés /db Hasznosítás összesen / db %-os arány 1990 486961 158712 33 1991 543634 144947 27 1992 490762 162510 33 1993 492796 150408 31 1994 460344 171265 37 1995 498805 176141 35 1996 515667 130613 25 1997 404618 129126 32 1998 454174 102409 23 1999 402300 122675 30 2000 452250 126528 28 2001 461825 164325 36 2002 515684 167277 32 2003 554976 III. Élőhely A többszörös élőhelyvesztés egyik tényezője az erdősítések. Az elkövetkező évtizedek erdősítéseit a mellékletben közölt 3-4. térkép részletezi. Az új erdőállomány nagy része az apróvadas területeken jelenik majd meg, ami másfajta mezei nyúl gazdálkodást kíván meg, mint a korábbi mezőgazdasági területen folytatott gyakorlat. Továbbá várható a nagyvad térhódítása ezeken a területeken és a gazdálkodók áttérhetnek a nagyvadgazdálkodásra (Csányi 1999b), amivel elhanyagolhatják a mezei nyúl állományukat (ld. Dunántúl). A másik tényező az intenzív mezőgazdaság. A vegyszerek használata, a gépesítés, a nagytáblák mind negatívan hatnak a mezei nyulak túlélésére (Edwards és mtsai. 2000, Panek és Kamieniarz 1999, Farkas 1980, Istvánffy 2002, Magyar 1981, Fodor 1976, Jakabházy 1976, Barkóczi és Hagymási 1982, Saly 1976, Farkas 1977, Nikodémusz 1978). Emellett a gyors aratás miatt a tápláléknövények szinte egyszerre tűnnek el nyáron a területről, ami elsősorban a kisnyulak elhullási arányát növeli (Heltay 1980). 7

A nagytáblák nem használhatók a mezei nyúl szempontjából. Igazából nem jelentenek valós élőhelyet számukra (Farkas 1978a, Waliczky 1981, Barkóczi és Hagymási 1982, Lehoczki 1999). Ezek közül is elsősorban a kukorica és a napraforgó táblák csökkentik a mezei nyúl élőhelyének nagyságát, ahogy azt élőhely-preferencia és táblaszegély-használat vizsgálatok kimutatták (2. ábra, Buka 2003, Szrnka 2003, Pap 2003, Farkas 2002). Átlagos ürülék bogyószám (db) 60 50 40 30 20 10 0 10 20 30 40 50 60 70 80 90 100 110 120 130 140 150 Távolság a táblaszegélytől (m) Búzatarló Gyep Lucerna Kukorica Napraforgó Olajtök 2. ábra: A mezei nyúl ürülékek eloszlása különböző növénykultúrákban a tábla szegélyétől a tábla belseje felé haladva a geszti Toldi Miklós Vt területén. A táplálkozás vizsgálatok is azt mutatták, hogy a mezei nyúl számára a kukorica és a napraforgó nem jelent táplálékot (3. ábra, Demeter és Mátrai 1988, Brüll 1976, Steineck 1978, Kammerer 1981, Frylestam 1986). 8

100% 90% 80% 70% 60% 50% 40% 30% 20% 10% 0% 2000 2001 2002 Táplálékalkotó aránya (db) 2000 2001 2002 2000 2001 2002 2002 Kompolt Kompolt Kompolt Csongrád Csongrád Csongrád Apaj Apaj Abádszalók Tőserdő Tarackbúza Repce Rozsnok Pásztortáska Sás Kakaslábfű Zörgõfű Csillagpázsit Egyéb egyszikű Keskenylevelű ezüstfa Csenkesz Gledicsia Egyéb kétszikű Egyéb mag Lucerna Fásodó részek Fenyő Kökény Szeder Bodza Vadrozs Búza Búzamag 3. ábra: A mezei nyúl őszi-téli táplálékösszetétele öt különböző vizsgálati területen 2000-2002. között. Mindezeket figyelembe véve, ha az abádszalóki Hubertus Vadásztársaság 18.172 haos nettó vadászterületén, ahol jó mezei nyúl állomány talalható kiszámítjuk, hogy mekkora a napraforgó és a kukorica vetésterülete (4166 ha, Farkas 2002), akkor a maradék, mezei nyulak számára használható area csak 14.006 ha lesz. IV. Ragadozók A mezei nyúl szempontjából fontos ragadozó emlősök populáció-sűrűsége az utóbbi évtizedben folyamatosan nőtt. Mind a róka, mind a borz, mind az aranysakál elterjedése és populációnagysága meredeken nőtt (Heltai 2004a, b). A ragadozó madarak állománya is nő a védelemnek köszönhetően. E fajok hasonló arányban fogyaszthatnak mezei nyulat, mint a róka (Tóth 2003). Bár a mezei nyúl aránya nem nagy a ragadozók táplálékában, de ez csak azt jelenti, hogy ezeknek a ragadozóknak a mezei nyúl nem jelentős táplálék-összetevő. Azonban a mezei nyúl számára ezek a ragadozók jelentős hatásúak lehetnek. 9

V. Hasznosítás Az állandó hasznosítási arány problémát jelent egy r stratégista faj esetében, ahol az állomány létszáma évről-évre nagymértékben változhat. A populáció nagyságát követő hasznosítási modell alkalmasabb lenne mind a bevételek miatt, mind az állomány szempontjából, így ugyanis biztosan nem lesz túlhasznosítás és az alulhasznosítás is kisebb mértékű lehet. A hasznosítás során problémát jelent jelenleg a kései vadászat (december), mivel ekkor már a fiatalok nem különíthetők el biztonságosan az öregektől a Stoh-jegy alapján. Továbbá a fiatalok egy része már elhullhatott természetes okok miatt. Szintén problémát jelenthet például a Kovács-Heltay modell alkalmazása szempontjából a próbavadászat válogató jellege (csak nagy nyulakat lőnek), vagy az, hogy alacsony a mintaszám (kevés nyulat lőnek egy-egy vadászaton). Emiatt torzul a fiatal-öreg arány becslése, ami akár negatív hasznosítható mennyiséget is eredményezhet. A téli élőnyúlbefogás pedig mindenképpen káros, ugyanis ez már a törzsállományt veszélyezteti (relatív túlhasznosítás). VI. Állategészségügy A tularémia mint a mezei nyúl exportot befolyásoló legfontosabb betegség elterjedésének és mértékének vizsgálata alapvető fontosságú. A tularémia fertőzöttséget nem kendőzni, hanem kutatni kell. A felmérésekkel kapcsolatos adatokat hozzáférhetővé kell tenni. A Bárány (2003) által közölt adatok teljes mértékben megkérdőjelezik az élőbefogással történő hasznosítás létjogosultságát. Humán veszélyessége sem elhanyagolható: A hazai aktuális zoonózis járványügyi helyzet jellemzésére, a kötelező bejelentés alá eső betegségek vonatkozásában az Országos Közegészségügyi Intézet adatai állnak rendelkezésünkre. Sajnálattal kell megállapítanunk, hogy az állami állategészségügyi szolgálat, illetve az állategészségügyi intézetek és laboratóriumok nem készítenek külön statisztikát a zoonózis betegségekről, kivéve a veszettség és a szarvasmarha gümőkór előfordulásának nyilvántartását. A bejelentési kötelezettség alá nem tartozó zoonózisokról az állami állategészségügyi szolgálatnak bizonytalan, mondhatni hiányos információi vannak (salmonellosis, campylobacteriosis, yersiniosis, Q-láz, chlamydiosis, tularémia, leptospirosis 10

és Lyme-kór), pedig ezek közül számos betegség közegészségügyi jelentősége meghaladja egyes bejelentendő betegségek súlyát. (Forrás: Dr. Nagy Attila és Dr. Mikola István Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat Fővárosi Intézete: A környezet szerepe a zoonózisok megelőzésében az Európai Unióhoz történő csatlakozás időszakában.) Hazánk Európai Unióhoz történő csatlakozása után várható, hogy a tularémia szerepelni fog a bejelentési kötelezettség alá tartozó zoonózisok között. VII. Gazdasági értékelés Az elejtési árakat a vadászatközvetítő irodák vadászati évre vonatkozó árjegyzékük útján közlik a bérvadászokkal illetve a vadászatra jogosultakkal. A kezdeti időszakban a német márkában majd mivel az apróvadvadászatok nagy részét olasz vendégvadászok vásárolták meg itáliai lírában közölték az értékesítési árakat. 2002-től az Európai Unió hivatalos pénzneme az Euro. Forrásként a Pegazus Rt. adatai vannak megjelölve, de más irodák által alkalmazott árak sem térnek el jelentősen pozitív vagy negatív irányban az általuk alkalmazott ártól. Lényeges szempont, hogy külön van választva az elejtési ár, illetve az elejtett állatok elvitele (4. táblázat). A forintra kiszámított összeg alapját az illető valuta éves közép árfolyama adja. 11

4. táblázat: A lelőtt mezei nyúl értékesítési árának alakulása 1989-2003. között. (Forrás Pegazus Rt.). Vadászati év. Mezei nyúl elejtési árak Elejtés/db Elvitel/db összesen valutanem Forint /db összesen 1989/90 60 10 70 DM 2203 1990/91 60 10 70 DM 2740 1991/92 60 10 70 DM 3163 1992/93 60 10 70 DM 3542 1993/94 60 10 70 DM 3894 1994/95 60 10 70 DM 4553 1995/96 50 20 70 DM 6149 1996/97 49000 16000 65000 ITL 6431 1997/98 48000 16000 64000 ITL 7016 1998/99 48000 16000 64000 ITL 7920 1999/00 50000 20000 70000 ITL 9139 2000/01 50000 20000 70000 ITL 9401 2001/02 50000 20000 70000 ITL 9280 2002/03 31 2 33 EUR 8018 2003/04 31 2 33 EUR 8250 Természetesen egységes valuta és a forint inflációs rátájának hányában az értékesítési árak nehezen értelmezhetők. Az 5. táblázatból kitűnik, hogy az értékesítési ár euro / ecu értékre átszámítva az elmúlt évtizedben alig-alig változott és kijelenthetjük, hogy napjainkban sokkal kevesebb forintot kapunk értékben egy elejtett és exportált mezei nyúlért, mint 10 évvel ezelőtt. Az inflációs ráta alapját az 1994-es év képezi, mint 100 %-os érték. 1995-től minden év januárjának a maginflációs értéke került a táblázatba (az infláció mértéke már 1995. januárjában 3 %). Azért a januári inflációs mérték a mérvadó mivel a mezei nyúl vadászatok zömmel november és december hónapban kerülnek megrendezésre és az elszámolások után legkorábban január hónapban jutnak pénzükhöz a gazdálkodók. 12

5. táblázat: A lőtt mezei nyúl inflációval korrigált export értékének alakulása 1989-2003. között. (Forrás Pegazus Rt. MNB., KSH). Vadászati Elejtés + Eredeti Értékkövetés Év Elvitel/db Euro/ECU Forint /db maginfláció 1989/90 70 DM 34 2203 -- -- 1990/91 70 DM 34 2740 -- -- 1991/92 70 DM 34 3163 -- -- 1992/93 70 DM 35 3542 -- -- 1993/94 70 DM 36 3894 -- -- 1994/95 70 DM 36 4553 103 4690 1995/96 70 DM 38 6149 130,1 5923 1996/97 65000 ITL 34 6431 153,7 6998 1997/98 64000 ITL 33 7016 177,5 8082 1998/99 64000 ITL 33 7920 196,1 8928 1999/00 70000 ITL 36 9139 212,2 9661 2000/01 70000 ITL 36 9401 232,3 10577 2001/02 70000 ITL 36 9280 248,8 11328 2002/03 33 EUR 33 8018 262,0 11929 2003/04 33 EUR 33 8250 A gazdálkodó minden évben döntés előtt áll, hogy állományát bérvadászattal vagy élő befogással hasznosítsa. A 6. táblázatból kitűnik, hogy az exportra történő elejtés díjtétele már elérte az élő befogási ár 84 %-át, a tularémia veszélyt és a relatív túlhasznosítást is figyelembe véve el kell gondolkodnunk azon, hogy érdemes-e élő befogást végezni. Az 1995-96-os vadászati idényben az elejtési ár csaknem elérte az élőnyúl felvásárlási árát, ha belegondolunk, hogy a 90-es évek elején még 20%-os export bizományosi jutalékot is vontak le egyes felvásárló cégek mindjárt látható az élő befogás megkérdőjelezhetősége. Viszont azon is el kell gondolkodni, hogy a vadászattal történő értékesítés piaca a továbbiakban növelhető-e? Dávid (2001) ismerteti az idő előrehaladtával a hasznosítható mennyiség csökkenését. Eszerint egy október eleji vadászat során négyszer annyi mezei nyulat ejthetnek el a vadászok, mint amennyit élve befoghatnának január elején. Ha a 6. táblázat 2002/2003-as adataival számolunk, akkor egy januárban befogott nyúlért 10.500 Ft-ot kaphat a 13

vadgazdálkodó s ezt a pénzt majd csak az állatok értékesítése után kapja meg, s már az inflációs rátával csökkent az értéke. Az október elején ehelyett lelőtt 4 db nyúlért 4*8018=32.072 Ft-ot kap azonnal kézhez a gazdálkodó s még azévi értéken. Ha ennyiért nem tud elegendő (akár magyar) vadászt találni októberben, akkor csökkenthető a lelőtt nyúl ára akár 4000 Ft-ra darabonként. Még ekkor is 16.000 Ft-ot kap kézhez a gazdálkodó azonnal októberben, ami még mindig több mint az élő nyúlért kapott januári vagy februári összeg. 14

6. táblázat: A lőtt és az élő mezei nyúl értékesítési árának alakulása 1989-2003. között. (élőnyúl felvásárlási árak forrás: MEDO KFT. ) Vadászati év Hónap Ft/ élő egyed /Nettó ár/ Ft/ elejtett egyed Elejtési ár% 1989/90 December Január 2203 1990/91 December 3.600 Január 4.000 2740 68,5 1991/92 December Január 3163 1992/93 December 5400 66 Január 5700 3542 62 1993/94 December 4800 81 Január 5400 3894 72 1994/95 December 6250 73 Január 6750 4553 67 1995/96 December 6500 95 Január 7300 6149 84 1996/97 December 7700 84 Január 8700 6431 74 1997/98 December 10.000 70 Január 11.500 7016 61 1998/99 December 12.320 64 Január 14.000 7920 57 1999/00 December 12.000 76 Január 13.500 9139 68 2000/01 December 11.000 85 Január 12.000 9401 78 2001/02 December 11.000 84 Január 12.000 9280 77 2002/03 December 9.500 84 Január 10.500 8018 76 2003/04 December Január 8250 VIII. Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Program Mivel a Nemzeti Agrár-környezetvédemi Program valószínűleg éppen azokat az élőhelyeket érinti a legerősebben, ahol az apróvadas vadgazdálkodási egységek találhatók, ezért mindenképpen érdemes megvizsgálni a lehetséges hatásokat. 15

Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Program: / kivonat / Magyarországon a mezőgazdaság mindig is több volt, mint egyszerű árutermelő ágazat. az élelmiszerek és nyersanyagok előállításán túl egyéb feladatokat is ellátott, tájat, élővilágot, talajt, vizet, környezetet is termelt, és munkát, megélhetést, életcélokat és feladatokat adott a vidék embere és közösségei számára. Ez ma sincs másképpen. Néhány évtizedes agráriparosítási, termésmaximalizálási kitérő után ismét rá kellett jönnünk: a mezőgazdaságnak a termelési feladatok mellett környezeti és társadalmi feladatokat is magára kell vállalnia. Ez utóbbiak olyan - az egész társadalom és a helyi közösségek számára egyaránt fontos - ökoszociális szolgáltatások, amelyek helyben keletkeznek, nem importálhatók, és amelyekért a mezőgazdaságot, a gazdálkodót fizetség illeti meg. Fizetség illeti meg tehát, ha olyan gazdálkodási rendszert alkalmaz, amely segít fenntartani természeti, környezeti értékeinket, az ember és környezete kapcsolatait, és biztosítja a tevékeny élet és a biztos megélhetés feltételeit a mezőgazdaságban dolgozók, az abból élők számára. / forrás : Nemzeti Agrárkörnyezetvédelmi Program. / A program szövegéből lényeges kiragadni azokat az alapelveket és célokat, melyek alátámasztják, hogy a vadgazdálkodás, mint gazdálkodási cél egyáltalán nem lehet idegen a megfogalmazott irányelvek szerint. A programnak vannak olyan elemei melyek az apróvad-gazdálkodás számára elfogadhatatlan elemeket tartalmaznak, ilyen például a talajvédő gazdálkodás vagy az integrált növénytermesztési célprogramban megfogalmazott Gondoskodik a terület, valamint a táblához tartozó szegély, árok és csatorna gyommentes, hulladékmentes és rendezett állapotban való tartásáról holott itt is alap célként van megjelölve a biodiverzitás megőrzése. Az NAKP célprogramjai közül a természeti környezet fenntartása szempontjából az egyik legfontosabb az Érzékeny Természeti Területek (ÉTT) rendszerének kiépítése. Ezek olyan mezőgazdasági művelés alatt álló területek, amelyeken különleges, illetve sérülékeny természeti, környezeti értékek vannak jelen, és ezek megőrzése speciális gazdálkodási rendszer alkalmazását, rendszabályok, technológiai előírások betartását kívánja meg a gazdálkodótól. Ha vállalja ezen előírások betartását, akkor ezért normatív, földalapú, vissza nem térítendő támogatásban, gazdálkodása kedvező környezeti teljesítményeiért nyújtott 16

kifizetésben részesül. A kifizetés nagysága arányos az előíráscsomag várható környezeti hatásával, összetettségével, valamint a termelés gazdasági eredményét befolyásoló hatásával. / forrás : Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Program. / Az ÉTT. rendszerének kialakítása illetve a hozzá rendelt anyagi támogatás apróvadgazdálkodásunk szempontjából rendkívül kedvező elemeket tartalmaz, de csak az ország kis hányadán alkalmazható jelen előírások szerint. Az apróvad-gazdálkodást ezen fejezeten belül külön programként lenne szükséges a jövőben megjelölni. A mellékletben közölt térképek (forrás: Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Program) jól tükrözik a tervezett művelési ág változtatásokat, melyek új távlatokat nyithatnak meg a mezei nyúl gazdálkodás területén. Szántó művelés ág során a következő feltételek betartása kötelező: / forrás : Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Program. / altalajjavítás, talajjavítás, melioráció és drénezés nem végezhető; tarló és szalma égetése nem megengedett; csak természetvédelmi szempontból kedvező kaszálási és az aratási módszerek és technológiák alkalmazhatók (kaszálás a tábla közepétől kifelé haladva, a táblaszegélyeket utoljára kell lekaszálni); betakarítás során vadriasztó lánc használata szükséges; a támogatás időtartama alatt a meglévő fasorok, erdősávok, idős fák megőrzése (telepítés esetén őshonos fa és cserjefajok használata); a területhasználó köteles az általa használt területen az esetlegesen ott található szemetet saját költségén eltávolítani; a növénytermesztéssel kapcsolatos technológiai munkálatok során bármilyen depónia (trágyaszarvas, bálakazal, szalmakazal, stb.) csak a művelt területen hozható létre; ideiglenes és állandó létesítmények felállítása a Nemzeti Park Igazgatóságával történő konzultáció alapján lehetséges; telephelyek, kazlak tényleges tűzveszélyeztetése esetén az alábbi módon kell eljárni: a körbeszántás távolsága a fentiektől maximálisan 50 m-re lehet, a szántás szélessége maximálisan 5m, 17

a tűzveszély elmúlása után legkésőbb 24 órán belül (felázott talaj esetében száradás után) a durva szántást fel kell tárcsázni, majd simítózni; a területhatár megjelölése csak természetes anyagokkal (faoszlopok) történhet, a vonatkozó előírások alapján a területre természetvédelmi célú agrárkörnyezetvédelmi üzemi gazdálkodási terv készítése, amelyet a területileg illetékes Nemzeti Park Igazgatóság hagy jóvá. Gyep művelés ág során a következő feltételek betartása kötelező: a gazdálkodó vállalja a gyep rendeltetésszerű használatát; altalajjavítás, talajjavítás, melioráció és drénezés nem végezhető; növényvédő szer használata nem megengedett; szárnyas és sertés legeltetése nem megengedett; a lekaszált és bebálázott szénát a területről 1 hónapon belül le kell hordani; minden gépi munka csak a talajfelszín károsítása nélkül végezhető; égetés nem megengedett; csak természetvédelmi szempontból kedvező kaszálási és az aratási módszerek és technológiák alkalmazhatók (kaszálás a tábla közepétől kifelé haladva, a táblaszegélyeket utoljára kell lekaszálni); betakarítás során vadriasztó lánc használata szükséges; a támogatás alatt a meglévő fasorok, erdősávok, idős fák megőrzés, pótlás csak őshonos fajokkal; a területen található szemét eltávolítása; a gyeptermesztéssel kapcsolatos technológiai munkálatok során bármilyen depónia (trágyaszarvas, bálakazal, szalmakazal, stb.) csak a művelt területen hozható létre ideiglenes és állandó létesítmények felállítása a Nemzeti Park Igazgatóságával történő konzultáció alapján lehetséges; A mellékletben közöljük az ÉTT. támogatási rendszeréből a túzok védelme esetében alkalmazott támogatási rendszert és feltételeit. Aláhúzással kiemeltük azokat az előírásokat, melyek az apróvad-gazdálkodás szempontjából pozitív jelentőségűek. 18

IX. Ajánlások a mezenyúl gazdálkodás hatékonyabbá tételére a./ Kormányzati eszközök. Alternatív földhasznosítás: Hazánk Európai Uniós csatlakozása után várható, hogy a rossz adottságú mezőgazdaságilag művelt területek jelentős részét ki kell vonni a klasszikus értelemben vett mezőgazdasági művelés alól. Ezek a földterületek apróvad-gazdálkodás céljaira rendkívül jól hasznosíthatók. Ezeknek a létrehozásához ki kell dolgozni a megfelelő támogatási rendszert, mely a földtulajdonosokra ösztönzőként hat. Sajnos az eddig ismertetett programok között a vadgazdálkodás csupán csak széljegyzetként szerepel, holott a gazdasági súlya alapján komolyabb figyelmet érdemelne. Magyarország területének 57,7 %-a apróvadas jellegű, melyeknél az egyik legjelentősebb bevételi forrást a mezei nyúl gazdálkodás adja. Elgondolkodtató, hogy a mezőgazdaságnak egy olyan ágazata, mely az ország területén több tízezer ember megélhetését adja, illetve adhatja milyen mostohán van kezelve támogatva. Az Európai Unióhoz történő csatlakozás ezen ágazatnak új lendületet adhat, de a fejlesztéseket csak komoly tőke bevonással lehet megvalósítani és ez első lépésként csak úgy lehetséges, hogy előkelő helyen szerepeltetjük az alternatív földhasznosítási lehetőségek között. Élőhely-fejlesztési támogatások: A vadgazdálkodási alap élőhely-fejlesztési támogatásainak keretein belül hosszú távra célirányosan legyenek meghatározva a tervezett élőhely-fejlesztési beruházások, és előírás legyen, hogy hatékonyságuk mérése érdekében a korszerű létszámbecslés és az ezekből származtatott hasznosítás-tervezést alkalmazzák. Föld alapú agrártámogatások: 19

Ebben a támogatási formában jelen viszonyok között a vadgazdálkodás még széljegyzetként sem szerepel. Az NAKP keretében bekövetkező művelési ág változtatások viszont, különösen az alacsony termőképességű szántók esetében felvetik a lehetőségét annak, hogy erre a célfeladatra kidolgozott előírások szerint a gazdálkodó vadgazdálkodási célból művelje meg a földjét és haszonvétele a vadászati hasznosításból származzék. b./ Hatósági eszközök A januári élő befogást törölni kell. Amennyiben a vadgazdálkodási egység teljes területére vonatkoztatott mezei nyúl sűrűség nem éri el tavaszi becslésnél a 0,2 egyed/ha, az őszi becslésnél pedig a 0,4 egyed/ha sűrűséget, akkor a decemberi vadászatot is engedélyhez kell kötni, vagy meg kell tiltani, hogy ne csökkenjen a törzsállomány. Meg kell követelni az egységes becslési módszerek szerinti adatszolgáltatást. Mezei nyúl hasznosítás mennyiségének engedélyezését csak az őszi állománybecslési adatok közlése után lehessen véglegesíteni. A vadásztársaságoknál a vadászmesteri beosztásban foglalkoztatottak számára kötelező továbbképzéseket kell tartani, amelyek tananyagából vizsgázni kell. A jelenleg folytatott állandó hasznosítási rátájú gyakorlattal szemben az állomány létszámváltozásait követő hasznosításra van szükség. A mezei nyúl esetében nem lehet meghatározni februárban, hogy mennyit lehet hasznosítani októberben, ezért szükség van a végrehajtási rendelet módosítására úgy, hogy a hasznosítható mennyiséget a szeptember végi létszámbecslések alapján határozzák meg a gazdálkodók. Ha negatív eredmény jön ki a hasznosítható mennyiségre, akkor egyáltalán nem lehet hasznosítani abban az évben a populációt. A mezei nyúl populáció létszámának nyomonkövetése fontos az Országos Vadgazdálkodási Adattárban is. Lényeges lenne az Adattár elemző munkájának erősítése, és ha kell, akkor beleszólhasson a gazdálkodók éves vadgazdálkodási tervébe, a hasznosításba. Mivel a hasznosítható mennyiség meredeken csökken októbertől decemberig, szükséges lenne a januári befogások betiltása, és a decemberi befogásokat is engedélyhez kellene kötni. Ezen felül havi bontásban kellene megadniuk a gazdálkodóknak a hasznosítandó mennyiséget, amiből a legnagyobb résznek októberre kell esnie, amikor még sok nyulat lehet kivenni az állományból és nincs relatív túlhasznosítás. 20

Fontos a tudatos ragadozó gazdálkodás bevezetése (Szemethy és Heltai 2000). Becsülni kell és jelenteni a róka állomány-sűrűségét (kotorék térkép készítése a területről minden évben), és ez alapján meghatározott számú egyedet kell terítékre hozniuk a vadásztársaságoknak. A gazdálkodók által végzett tularémia előszűrést meg kell szüntetni, hanem a vadászati hatóság szorgalmazza, hogy a nagyterítékű első vadászaton vizsgálják meg a nyulak fertőzöttségét és vegyen is részt a hatóság ellenőrzésképpen a terítéken történő tularémia vizsgálatokon. Ezzel meg lehet állapítani, hogy a vadászterületen belül is, hol kell számolni a tularémiával, mekkora mértékű fertőzöttség van az egyes helyeken. A vadászokat lehet figyelmeztetni, hogy itt ekkora fertőzöttségi aránnyal számoljanak a vadászatokon. Mindenképpen szükséges a vadászok tájékoztatása a tularémiáról, mint betegségről és a megelőzés lehetőségeiről (gumikesztyű használata a nyúlbontásnál). Bejelentési kötelezettség alá eső zoonózissá kell nyilvánítani, valószínűleg az Európai Unióhoz való csatlakozás után ez be is fog következni. c./ Érdekképviseleti eszközök Pályázati lehetőségek kidolgozása ajánlásként a kormányzat felé. Részvétel a pályázati kiírások kidolgozásában. Fórumok, továbbképzések szervezése a hivatásos vadászok és a vadászmesterek részére. Kiadványok készítése, melyek közérthetően ismertetik a mezei nyúl gazdálkodás módszereit és eredményeit. Felvilágosító kiadvány a tularemiáról. d./ A vadgazdálkodó eszközei Mezei nyúl becslési, hasznosítási modell alkalmazása: Pontosan, jól elvégzett tavaszi-őszi létszámbecslések a leírt sávos, vagy vonal transzekt módszerekkel. Nagyterítékű próbavadászat október elején, ahol koreloszlás-, szaporulatbecslést kell végezni az ismertetett módszerekkel. Ezután hasznosítás tervezés valamely modell segítségével. Lehetőség szerint inkább az új modellt alkalmazzák, mivel ezzel elkerülhetik a korbecslés hibáit, becsülhetik a túlélési rátákat és információt kapnak az állomány helyzetéről még a vadászatok megkezdése előtt. Hasznosítás koncentrálása októberre, novemberre, esetleg engedéllyel decemberben is. Elhullás becslés, majd a 21

meghatározott legrosszabb időszakra koncentrálni a kiegészítő takarmányozással, ideiglenes és rendes vadföld-gazdálkodással. Ehhez természetesen szükséges a februárban megállapított kilövési számok aktuális megváltoztatása, illetve ennek engedélyezése. Hasznosítási forma: Vadászattal történő hasznosítás során ügyelni kell : egy területrészt a hasznosítás eredményétől függetlenül csak évi egyszer vadásszunk meg; a vadászatok során 3,5 mm es / 8-as/ sörétet használjunk a sebzési arány csökkentése céljából; októberben, illetve november elején lehetőleg kevésbé fedett területeken rendezzük a vadászatokat (alacsonyabb sebzési arány). Az élőbefogás több kockázatot is magában foglal: magas tularémia fertőzöttség lehetősége fennáll kobzás; januárban már a törzsállomány hasznosítása történik és egy kedvezőtlen tél után ez túlhasznosításhoz vezethet; egyre kisebb az árkülönbözet az export vadászat és az élőnyúl felvásárlási ára között; bizonytalan piaci környezet; az élőnyúl befogás arányának csökkentése, inkább kora októberi nagyterítékű és kevés vadászat. Élőhely-fejlesztés, -megőrzés, takarmányozás: szoros és jó kapcsolat a földtulajdonossal; hasonló irányelveket kell követni, mint a már említett érzékeny természeti területek esetében; nyári táplálékhiányos időszakban is szükséges lédús takarmánnyal takarmányozni. 22

Ragadozó gazdálkodás: Tervszerű ragadozó gyérítés tavasszal (fialáskor) a megbecsült kotorék-sűrűség alapján. Sűrűségfüggő gyérítési módszerek alkalmazása (csapdázás), illetve kotorékozás (kiásás, kotorék ebek alkalmazása). e./ Kutatás Kutatási támogatások: Az elmúlt évtizedben több mezei nyúl kutatással kapcsolatos projekt is megvalósult. Ezeknek köszönhetően alakult ki egy jól használható és elfogadott becslési hasznosítási módszer. Ezek a kutatások viszont új és újabb összefüggések vizsgálatának indokoltságát vetették fel: 1. Mezőgazdasági táblaszerkezet / táblanagyság,vetésszerkezet /agrotechnika hatásainak vizsgálata. A mezőgazdaság átalakulásával járó, sok helyen újra kialakuló kisparcellás termelés nem hozta meg azt az eredményt, hogy az apróvadállomány, köztük a mezei nyúl ennek hatására látványosan növekszik. Az alkalmazott agrotechnika változatlan maradt, a táblaszegélyek még inkább eltüntek hiszen a gazdálkodó minden talpalatnyi földet meg kíván művelni. A szelektív gyomirtókat széles körben használják, ezzel összefüggésben, illetve a táblaszegélyek eltüntetésével a táplálékbázis minősége és mennyisége leszűkült. 2. Az élőhelyek vízellátásának kérdése : A mezei nyúl gazdálkodás szempontjából egyaránt fontos az aszályos és a belvizes időszakoknak és az ezzel érintett terület nagyságoknak az ismerete. Eddigi kutatásaink során egyértelműen kiderül, hogy a területek vízellátottságának a talajtípusok vízmegőrző képessége komoly hatással van a fenntartható törzsállomány nagyságára, illetve az éves 23

szaporulat megmaradására. Tulajdonképpen ezek a dolgok vizsgálatok nélkül is egyértelműnek tűnnek, de a végrehajtott meliorizációk, a meliorizációs csatornákból a víz gyors elvezetése egyes területrészek mezei nyúl állományának teljes összeomlását okozzák. 3. Állategészségügy: Lehetővé kell tenni a terítéken történő vizsgálatokat. Országos állategészségügyi monitoring a betegség előfordulásával kapcsolatban, megelőzés védekezés módszereinek kidolgozása. Meg kell vizsgálni, hogy az általánosan alkalmazott teszt reagense csak a betegfertőző egyedeknél mutat pozitivitást, vagy az ellenanyagot hordozó gyógyult nem fertőző egyedeknél is. A vadgazdálkodókat - vadászokat tájékoztatni kell a betegség humán vonatkozásairól. Záró megjegyzés Tisztában vagyunk azzal, hogy javaslataink kemények és mind az állami igazgatásra, mind az érdekvédelemre, mind a vadgazdálkodókra, mind a kutatókra komoly feladatokat rónak. Véleményünk szerint azonban a mezei nyúl állomány az elmúlt évtizedekben folyamatosan romló helyzete indokolja a javaslataink megtételét, elfogadását és a gyakorlatban való alkalmazásának támogatását, kikényszerítését. 24

Irodalomjegyzék Barkóczi, I. és Hagymási, L. (1982): Nyúlremények. Nimród, 102(2): 58-59. Barta, Z., Karsai, I. és Székely, T. (1995): Alapvető kutatástervezési, statisztikai és projectértékelési módszerek a szupraindividuális biológiában. Egyetemi jegyzet, KLTE, Debrecen. Bárány, P. (2003): A mezei nyúl tularémiája és az Alföld vadászterületeinek fertőzöttsége. Szakdolgozat, Szent István Egyetem, Vadbiológiai és Vadgazdálkodási Tanszék, Gödöllő. Begala, A., Lanszky, J., Heltai, M. és Szemethy, L. (2000): Adatok néhány fontosabb hazai ragadozó táplálkozásáról. A Vadgazdálkodás Időszerű Tudományos Kérdései, 1: 28-37. Begon, M., Harper, J. L. és Townsend, C. R. (1990): Ecology: Individuals, Populations and Communities. Blackwell Scientific Publications, Cambridge, USA. Bertóti, I. (1975): A zárt rendszerű kukoricatermesztés hatása a mezei nyúl állományra. A Vadgazdálkodás fejlesztése, 15:33-41. Brüll, U. (1976): Nahrungsbiologische Studien am Feldhasen in Schlesswig-Holstein. Ein Beitrag zur Äsungsverbässerung. Pp. 16-35., Z. Pielowski and Z. Pucek (Eds.): Ecology and Management of European Hare Populations. Polish Hunting Association, Warsaw. Buka, Sz. (2003): A mezei nyúl gazdálkodás vizsgálata a geszti Toldi Miklós Vt. területén. Szakdolgozat, SZIE, Vadbiológiai és Vadgazdálkodási Tanszék. Byers, C. R., Steinhorst, R. K. and Krausman, P. R. (1984): Clarification of a technique for analysis of utilization-availability data. Journal of Wildlife Management, 48: 1050-1053. Csányi, S. (Szerk.) (1996): Vadgazdálkodási Adattár 1960-1995. Szt. István Egyetem, Vadbiológiai és Vadgazdálkodási Tanszék, Gödöllő. Csányi, S. (Szerk.) (1999a): Vadgazdálkodási Adattár 1994-1998. Szt. István Egyetem, Vadbiológiai és Vadgazdálkodási Tanszék, Gödöllő. Csányi, S. (1999b): Vadgazdálkodási tájak és körzetek kijelölése. Vadbiológia, 6: 1-12. Csányi, S. (Szerk.) (2000): Az 1999/2000. vadászati év vadgazdálkodási eredményei és a 2000. tavaszi vadállomány becslési adatok. Szt. István Egyetem, Vadbiológiai és Vadgazdálkodási Tanszék, Gödöllő. Csányi, S. (Szerk.) (2001): Vadgazdálkodási Adattár. 2000/2001. vadászati év. Szt. István Egyetem, Vadbiológiai és Vadgazdálkodási Tanszék, Gödöllő. 25

Csányi, S. (Szerk.) (2002): Vadgazdálkodási Adattár. 2001/2002. vadászati év. Szt. István Egyetem, Vadbiológiai és Vadgazdálkodási Tanszék, Gödöllő. Csányi, S. (Szerk.) (2003): Vadgazdálkodási Adattár. 2002/2003. vadászati év. Szt. István Egyetem, Vadbiológiai és Vadgazdálkodási Tanszék, Gödöllő. Dávid, J. (2001): A Kovács-Heltay féle állomány hasznosítási modell vizsgálata a biharkeresztesi Petőfi Vadásztársaság területén. Szakdolgozat, SZIE Vadbiológiai és Vadgazdálkodási Tanszék. Demeter, E. és Mátrai, K. (1988): A mezei nyúl tápláléka intenzíven művelt alföldi területen, novemberben. Vadbiológia, 2: 85-90. Edwards, P. J., Fletcher, M. R. és Berny, P. (2000): Review of the factors affecting the decline of the European brown hare, Lepus europaeus (Pallas, 1778) and the use of wildlife incident data to evaluate the significance of paraquat. Agriculture Ecosystems & Environment, 79(2-3): 95-103. Erdei, M. (1977): A róka. Nimród, 2: 64-65. Erdei, P. (2000): Az abádszalóki Hubertus Vadásztársaság rókagazdálkodásának bemutatása. Szakdolgozat, SZIE, Vadbiológiai és Vadgazdálkodási Tanszék. Faragó, S. (1997): Élőhelyfejlesztés az apróvad-gazdálkodásban. A fenntartható apróvadgazdálkodás környezeti alapjai. Mezőgazda Kiadó, Budapest. Farkas, D. (1977): A lucernabetakarítás hatása a mezei nyúlra és a fácánra. Nimród Fórum, 7: 1-4. Farkas, D. (1978a): Az iparszerű kukoricatermesztés hatása az apróvadállományra. Nimród Fórum, 4: 30-32. Farkas, D. (1978b): Tarlóégetés vadkímélő módon. Nimród, 7: 324-325. Farkas, D. (1980): Tovább csökken a mezenyúl száma? Nimród, 100(10): 440-442. Farkas, D. (1983): A róka és az apróvad. Nimród, 103(5): 198-199. Farkas, S. (2002): A korszerű mezei nyúl-gazdálkodás alapjai. Diplomadolgozat, SZIE Vadbiológiai és Vadgazdálkodási Tanszék. Fodor, T. (1976): A növénytermelési rendszerek iránya és a vadgazdálodás. Nimród Fórum, 6: 41-43. Frylestam, B. (1979): Structure, size and dynamics of three European hare populations in Southern Sweden. Acta Theriologica, 24(33): 449-464. Frylestam, B. (1981): Estimating by spotlight the population density of the european hare. Acta Theriologica, 26: 419-423. 26

Frylestam, B. (1986): Agricultural land use effects on the winter diet of Brown Hares (Lepus europeus Pallas) in southern Sweden. Mammal Review, 16(3/4): 157-161. Goszczynski, J., Rakowski, L. és Truszkowski J. (1976): The role of the european hare in the diet of predators in cultivated field systems. Pp. 127-134., Z. Pielowski and Z. Pucek (Eds.): Ecology and Management of European Hare Populations. Polish Hunting Association, Warsaw. Harder, J. D. és Kirkpatrick, R. L. (1994): Physiological methods in wildlife research. Pp. 275-306., T. A. Bookhout (Ed.): Research and management techniques for wildlife and habitats. Fifth ed. The Wildlife Society, Bethesda, Md. Hecsei, J. és Szappanos, I. (1978): Az időszerű mezőgazdasági munkák és a vadvédelem kérdései. Nimród, 5: 201-203. Heltai, M., Lanszky, J. és Szemethy, L. (2000): Adalékok a vörösróka táplálkozásához. Vadbiológia, 7: 72-82. Heltai, M. (Szerk.) (2004a): A vadgazdálkodás, vadászat szempontjából fontos emlős ragadozók és ragadozó madarak hosszútávú, országos, kérdőíves adatgyűjtésen alapuló monitoringja. FVM jelentés, SZIE Vadbiológiai és Vadgazdálkodási Tanszék. Heltai, M. (Szerk.) (2004b): Az aranysakál visszatelepedésének és vadgazdálkodási hatásainak vizsgálata. FVM jelentés, SZIE Vadbiológiai és Vadgazdálkodási Tanszék. Heltay, I. (1980): A mezei nyúl helyzete Magyarországon. Nimród Fórum, 9: 27-29. Istvánffy, A. (2002): A mezei nyúl állományának vizsgálata és élőhelyének fejlesztése. Nimród, 90(3): 23-25. Ivlev, V. S. (1961): Experimental Ecology of the Feeding of Fishes. Yale University Press, New Haven. Jakabházy, M. (1976): A nagyüzemi batakarítás hatása mezei nyúl-állományunkra Komárom megyében. Nimród Fórum, 6: 44-46. Kammerer, E. (1981): Bestimmung der Quantität und Qualität der Aufgenommenen Äsung und Rückschluss auf die Grösse des Tages aktivitätsraumes des Feldhasen Lepus europeus Pallas im Waldviertel (Raum Schrems). Ph. D. Dissertation, Veterinärmedizinische Universität, Wien. Katona, K. és Altbäcker, V. (2002): Diet estimation by faeces analysis: sampling optimisation for the European hare. Folia Zoologica, 51: 11-15. Kovács, Gy. (1981): A mezei nyúl populációdinamikája és az állományhasznosítás tervezése. Szakdolgozat, GATE. 27

Kovács, Gy. és Heltay, I. (1985): Mezei nyúl. Ökológia, gazdálkodás, vadászat. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest. Lehoczki, R. (1999): Földrajzi információs rendszerek alkalmazása az élőhelyfejlesztésben. Szakdolgozat, SZIE Vadbiológiai és Vadgazdálkodási Tanszék. Magurran, A. E. (1988): Ecological Diversity and its Measurement. Princeton Univ. Press, Princeton. Magyar, B. (1981): A vad által hasznosítható táplálékforrás helyzete a nagyüzemileg művelt mezőgazdasági területeken. Nimród Fórum, 9: 23-26. Mátrai, K. és Kabai, P. (1989): Winter plant selection by red and roe deer in a forest habitat in Hungary. Acta Theriologica, 34:227-234. Möller, D. (1971): Beitrag zur Reproduktion des Feldhasen (Lepus europaeus Pallas) in der Deutschen Demokratischen Republik. Beitr. Zur Jagd- und Wildforschung VII. tag.- Ber. Akad. Landwirtsch. - Wiss., Berlin, Nr. 113: 191-202. Nikodémusz, E. (1978): Növényvédőszerek vadtoxikológiai vizsgálata. Nimród Fórum, 4: 7-8. Panek, P. and Kamieniarz, R. (1999): Relationships between density of brown hare Lepus europaeus and landscape structure in Poland in the years 1981-1995. Acta Theriologica, 44(1): 67-75. Pap, I. T. (2003): Mezei nyúl gazdálkodási modellek értékelése a csanádapácai Kittenberger Vt. területén. Diplomadolgozat, SZIE, Vadbiológiai és Vadgazdálkodási Tanszék. Pielowski, Z. (1976a): Number of young born and dynamics of the European hare population. in Ecology and Management of European hare population, eds. Pielowski and Pucek, Warszawa, 260-283. Pielowski, Z. (1976b): The role of foxes in the reduction of the European hare population. Pp. 135-148., Z. Pielowski és Z. Pucek (Eds.): Ecology and Management of European Hare Populations. Polish Hunting Association, Warsaw. Pielowski, Z. (1981): Yearly balance of European hare population. Pp. 536-540., K. Myers és C. D. MacInnes (Eds): Proceedings of the World Lagomorph Conference, Guelph, Ontario. Pielowski, Z. és Raczynski, J. (1976): Ecological conditions and rational management of hare populations. in Z. Pielowski és Z. Pucek (Eds.): Ecology and management of European hare populations. Polish Hunting Association, Warsaw. 28

Raczynski, J. (1974): Die Testalltung der Bestandgrösse der Hasenpopulation nach einem mehrjährigen Zyklus. XIth Int. Congress Game Biologists, Stockholm. Saly, G. (1976): Növényvédelem-vadvédelem. Nimród, 7:304-305. Steineck, T. (1978): Die Botanische Zusammensetzung des Magen inhaltes bei Feldhasen (Lepus europeus P.). Ph. D. Dissertation, Veterinärmedizinische Universität, Wien. Szabari, Sz. (1999): A mezei nyúl hasznosítási modell tapasztalatai. Diplomadolgozat, GATE. Szemethy, L. és Heltai, M. (2000): Ragadozó-gazdálkodás: az elmélet összekapcsolása a gyakorlattal. A Vadgazdálkodás Időszerű Tudományos Kérdései, 1: 81-88. Szemethy, L., Heltai, M., Biró, Zs., Klenk, B., Márton, Sz. és Szűcs, D. (2003): Emlős ragadozók monitoringja. SZIE Vadbiológiai és Vadgazdálkodási Tanszék, FM részjelentés. Szrnka, P. (2003): A hódmezővásárhelyi Szakszervezeti Vt. mezei nyúl gazdálkodásának elemzése. Diplomadolgozat, SZIE, Vadbiológiai és Vadgazdálkodási Tanszék. Tóth, L. (2003): A vadgazdálkodás, vadászat szempontjából fontos ragadozó madarak és zsákmányállataik hosszútávú, terepi felvételezéseken alapuló monitorozása. SZIE Vadbiológiai és Vadgazdálkodási Tanszék, FM részjelentés. Vaughan, N., Lucas, E. A., Harris, S. és White, P. C. L. (2003): Habitat associations of European hares Lepus europaeus in England and Wales: implications for farmland management. Journal of Applied Ecology, 40(1): 163-175. Waliczky, L. (1981): Nyúlgondjaink. Nimród, 101(11): 486-487. Zaják, Á. (1978): A vadkímélő növényvédelem. Nimród Fórum, 4: 1-6. 29

Melléklet Bács Kiskun megye tularémia fertőzöttsége Vadászati év Beszállító vt. Beszállított Átlag szórás Minimum Maximum mezei nyúl/db % % % 1995/96 13 1255 1,86 3,4 0 11,63 1996/97 5 421 2,22 2,76 0 5,83 1997/98 13 739 1,14 2,47 0 6,98 1998/99 10 495 1,73 2,34 0 5,45 1999/00 9 453 5,01 10,12 0 31,58 2000/01 5 282 1,56 2,3 0 5,55 2001/02 3 160 1,76 1,67 0 3,33 / Forrás : Bárány Péter szakmérnöki diploma dolgozat 2003 / Békés megye tularémia fertőzöttsége Vadászati év Beszállító vt. Beszállított Átlag szórás Minimum Maximum mezei nyúl/db % % % 1995/96 24 11.704 2,1 2,47 0 10,27 1996/97 5 989 3,16 2,02 0 5,48 1997/98 19 3899 7,11 8,76 0 28,48 1998/99 17 1892 4,36 4,76 0 16,92 1999/00 14 2746 4,83 5,14 0 17,31 2000/01 11 3268 5,56 3,09 0 11,81 2001/02 16 3716 6,95 3,60 0 14,14 / Forrás : Bárány Péter szakmérnöki diploma dolgozat 2003 / 30

Hajdú-Bihar megye tularémia fertőzöttsége Vadászati év Beszállító vt. Beszállított Átlag szórás Minimum Maximum mezei nyúl/db % % % 1995/96 14 3086 0,66 1,15 0 4,0 1996/97 7 534 1,23 1,32 0 3,01 1997/98 13 4057 7,5 11,48 0 33,33 1998/99 11 1071 2,14 3,25 0 10,62 1999/00 12 1494 9,9 15,74 0 45,97 2000/01 7 555 1,62 2,38 0 6,06 2001/02 7 1208 3,57 5,4 0 14,66 / Forrás : Bárány Péter szakmérnöki diploma dolgozat 2003 / Jász-Nagykun-Szolnok megye tularémia fertőzöttsége Vadászati év Beszállító vt. Beszállított Átlag szórás Minimum Maximum mezei nyúl/db % % % 1995/96 17 4264 5,99 8,26 0 25,87 1996/97 12 1474 3,27 2,63 0 10,00 1997/98 15 2642 13,79 11,07 0 33,62 1998/99 16 1689 4,0 3,63 0 12,12 1999/00 21 5777 19,15 12,75 0 50,61 2000/01 16 4329 5,81 4,24 0 13,04 2001/02 7 1810 6,88 4,84 0 11,68 / Forrás : Bárány Péter szakmérnöki diploma dolgozat 2003 / 31

Szabolcs-Szatmár-Bereg megye tularémia fertőzöttsége Vadászati év Beszállító vt. Beszállított Átlag szórás Minimum Maximum mezei nyúl/db % % % 1995/96 12 1607 0,38 0,91 0 2,487 1996/97 7 1009 0,73 1,16 0 2,72 1997/98 13 1170 0,00 0,00 0 0 1998/99 10 505 0,24 0,76 0 2,41 1999/00 12 1057 0,33 1,15 0 4,00 2000/01 8 505 0,00 0,00 0 0,00 2001/02 8 403 0,00 0,00 0 0,00 / Forrás : Bárány Péter szakmérnöki diploma dolgozat 2003 / 32

. 1. térkép (forrás : Nemzeti Agrárkörnyezetvédelmi Program.) 2. térkép (forrás : Nemzeti Agrárkörnyezetvédelmi Program.) 33

3. térkép (forrás : Nemzeti Agrárkörnyezetvédelmi Program.) 4. térkép (forrás : Nemzeti Agrárkörnyezetvédelmi Program.) 34

5. térkép (forrás : Nemzeti Agrárkörnyezetvédelmi Program.) 6. térkép (forrás : Nemzeti Agrárkörnyezetvédelmi Program.) 35