A MEZEINYÚL TÁPLÁLKOZÁSI JELLEGZETESSÉGEI KÜLÖNBÖZÔ MAGYARORSZÁGI ÉLÔHELYEKEN. Biró Zsolt, Katona Krisztián és Szemethy László

Átírás

1 A MEZEINYÚL TÁPLÁLKOZÁSI JELLEGZETESSÉGEI KÜLÖNBÖZÔ MAGYARORSZÁGI ÉLÔHELYEKEN Biró Zsolt, Katona Krisztián és Szemethy László Szent István Egyetem, Vadbiológiai és Vadgazdálkodási Tanszék 2103, Gödöllô, Páter Károly utca 1. Bevezetés Az apróvadas vadgazdálkodási egységek számára a mezeinyúl gazdálkodás mind gazdasági mind vadászati szempontból meghatározó jelentôségû. A gazdálkodáskörülményei egyre kedvezôtlenebbek. A mezeinyúl állomány létszáma és a teríték az elmúlt három évtized folyamán folyamatosan csökken Európában (Mitchell-Jones és mtsai, 1999) és Magyarországon is (Csányi, 1996, 1999, 2000, 2001, 2002). Az egyik legfontosabb ok az élôhelyek minôségének romlása (Bertóti, 1975, Pielowski and Raczynski, 1976). Egyrészt az élôhelyek rossz struktúrája (nagy, monokulturás, vegyszerezett táblák), másrészt a tápláléknövények variabilitásának csökkenése és az ezek következtében kialakuló táplálékhiány (Gibb, 1981) a fô ok elsôsorban a nyári elhullások idején. Az Országos Fogolyvédelmi Program során végrehajtott élôhelyfejlesztések után is elsôként a mezeinyúl populáció-sûrûségének emelkedését tapasztalták (Faragó, 1997). Ezért a nyulak táplálék-összetételének ismerete alapvetô lenne az élôhelyfejlesztések, kiegészítô takarmányozás, vadföldgazdálkodás szempontjából. A mezei nyúl táplálkozási jellegzetességeirõl kevés adat áll rendelkezésre Magyarországon. Kovács és Heltay (1985) munkájukban foglalkoznak a vadföldek és a nyári takarmányozás jelentôségével. Demeter és Mátrai (1988) intenzíven mûvelt agrár területen, míg Katona és Altbäcker (2002) a Bugaci Ôsborókás és a körülötte lévô pusztai élôhelyen vizsgálta meg a táplálékalkotókat. Ezen vizsgálatok és a brit Game Conservancy Trust megállapításai szerint is a mezei nyúl számára változatos élôhely szükséges sokféle növénnyel, amelyek egész évben táplálékot és búvóhelyet nyújtanak számukra. Jelen vizsgálatunkban három vadgazdálkodási egység területén mértük fel a mezei nyulak táplálékspektrumát, hogy a gazdálkodók számára támpontot nyújtsunk, mely növények fontosak a nyulak számára és így mely növényeket kellene a földeken kis parcellákban vetni, illetve meghagyni a nyulak jobb túlélése érdekében. Anyag és módszer Három vadgazdálkodási egység területén (Apaj-Ürbôpusztai Természtvédô VT, Csongrádi Bársony István Mezôgazdasági Szakiskola, Kompolti Széchenyi VT) gyûjtöttük mezeinyúl vadászatok alkalmával a nyulak gyomrát folyamán. Ezekbôl mikroszövettani analízissel (Mátrai és Kabai, 1989) megállapítottuk a nyulak által fogyasztott tápláléknövények fajait és mennyiségi viszonyaikat (diverzitás, egyenletesség: Begon és mtsai, 1990). Az éves táplálékösszetételek összehasonlítását 1-1 területen belül P 2 teszttel végeztük el. A táplálék Vadbiológia 10 (2003)

2 diverzitásának összehasonlítását az egyes területek között és egy területen belül az évek között t-teszttel végeztük el (Magurran, 1988). Ugyanakkor 2002-ben Csongrádon, Kompolton és Abádszalókon végeztünk tavaszi és ôszi állománybecsléseket éjszakai reflektorosbecslési eljárással (Frylestam, 1981) és a vadászatok alkalmával a kipreparált méhekbôl a placentahegek számának meghatározásával megbecsültük az öreg nôstények (szemlencse száraz tömege alapján besorolva) átlagos szaporulatát (Harder and Kirkpatrick, 1994). Ezek alapján meghatároztuk a nyári elhullást mindegyik területen: D ny =N t +(N t *ivararány(általában 1:1)*átlag szaporulat)-n ô, ahol D ny =nyári elhullás, N t = tavaszi létszám, N ô = ôszi létszám. Továbbá ezt a potenciális ôszi állománynagysághoz viszonyítottuk, ami az elôzô képletbôl az ôszi populációnagyság levonása nélkül számítható. Eredmények és értékelés A nyári elhullás mértékét az 1. ábra mutatja. Az ábrán feltüntettük, hogy a potenciális populáció nagyságnak (a törzsállomány megnövelve a szaporulattal) mekkora hányadát jelenti ez az elhullott mennyiség. A három területen igen jelentôs volt a nyári elhullás, ami elsôsorban a fiatalok pusztulását jelenti. Abádszalókon 61 %, Csongrádon 53 % és Kompolton 58 %. 1. ábra: A mezeinyulak nyári elhullása a három vadászterületen között. D ny = nyári elhullás, D ny % = a nyári elhullás a potenciális ôszi állományhoz viszonyítva. Figure 1. The summer mortality in the three hunting estates between 2001 and D ny = summer mortality, D ny % = ratio between the summer mortality and the potential autumn adundance. Vadbiológia 10 (2003)

3 Ezek az elhullási arányok igen magasak, jóval nagyobbak, mint amit Kovács és Heltay (1985) a gazdálkodási modelljükben alkalmazott (30 %). Láthatóan igen erôsen befolyásolja a populáció növekményét és ezáltal a késôbbi hasynosítható mennyiséget s ezzel a nyereséget, hogy milyen az élôhely, a táplálékellátottság az adott területen. Mivel a nyári elhullás elsôsorban ennek a függvénye és csak másodsorban köszönhetô a ragadozóknak (Kovács és Heltay, 1985, Begala és mtsai, 2000). 2. ábra: A mezeinyúl táplálékösszetétele a három vadászterületen, Figure 2. Diet composition of brown hare in the three hunting estates, A 2. ábrán látható az egyes vizsgálati területeken a 2000-es és a 2001-es évben a mezeinyulak ôszi táplálékösszetétele. Mindkét évben sokféle fajt fogyasztottak, de volt néhány kiemelkedô jelentôségû növény mindkét évben, illetve voltak változások a évhez képest 2001-ben. Mindegyik területen jellemzô volt a búza (hajtás) és a bodza nagymértékû fogyasztása, bár a búza fogyasztás Apajon kisebb mértékû volt már 2000-ben is és ez tovább csökkent 2001-re. Apajon a 2000-es sok tarackbúza és csenkesz fogyasztás csökkent, helyette keskenylevelû ezüstfát fogyasztottak nagyobb mértékben. Csongrádon csökkent a búzamag fogyasztása, eltûnt a tarackbúza a táplálékból és megjelent a lucerna a tápláléknövények között. Kompolton megjelent a táplélékban a búzamag és a tarackbúza. A kéreg fogyasztás minden területen jelentkezett, de még alacsony intenzitással, ez inkább a téli táplálékhiányos idôszakban erôsödhet fel. Az évek között minden területen különbséget mutattunk ki a táplálék összetételében (Apaj: P 2 =47.5, df=4, p<0,001; Csongrád: P 2 =35.5, df=3, p<0.001; Kompolt: P 2 =12.2, df=4, p<0.05). A 18. ábrán jól lehet látni az arányok eltolódását, Kompolton nôtt az egyéb egyszikûek fogyasztása, Csongrádon csökkent a kultúrnövények és az egyéb egyszikûek mennyisége a táplálékban, míg nôtt a fásszárúaké, Apajon pedig az egyszikûek helyett inkább fásszárúakat ettek a nyulak. A 3. ábrán lehet látni a kultúrnövények arányát is a nyulak táplálékában ben is nagy arányban fogyasztottak ilyen növényeket Kompolton és Csongrádon, bár Csongrádon jelentôsebb mértékben csökkent ezen fajok fogyasztása. Apajon sokkal több egyéb növényfajt fogyasztottak 2001-ben is. Látszik az ábrákból, hogy a legjelentôsebb számukra az egyszikûek Vadbiológia 10 (2003)

4 fogyasztása ebben az idôszakban Kompolton és Csongrádon, de ki kell emelnünk a bodza jelentôségét, mely minden területen fontos táplálékalkotó volt és a keskenylevelû ezüstfát, ami Apajon vált az egyik fô tápláléknövénnyé. 3. ábra: A kultúrnövények aránya a mezeinyúl táplálékában a három vadászterületen, Figure 3. The proportion of agricultural plant species in the diet of the brown hare in the three hunting estates, ábra: A mezinyúl táplálékösszetételének ökológiai jellemzôi a három vadásztársaság területén, Figure 4. Number of species, diversity and evenness of the diet of brown hare in the three hunting estates, Vadbiológia 10 (2003)

5 A 4. ábra mutatja a fajszámokat, diverzitást és az egyenletességet minden területen a két évben. Az apaji és a kompolti diverzitás értékek nem változtak szignifikánsan 2000 és 2001 között (Apajon egy kicsit nôtt, Kompolton egy kicsit csökkent ez az érték), míg Csongrádon jelentôsen növekedett a nyulak táplálékának diverzitása (t=-4.89, df=183.32, p<0.001). Mindez azt okozta azonban, hogy 2001-ben eltérôen a 2000-es évtôl, Apaj és Csongrád között nem volt diverzitásbeli különbség, viszont Kompolton szignifikánsan kisebb volt a táplálék diverzitása, mint a másik két vadászterületen (Apaj-Kompolt: t=4.35, df=176.13, p<0.001, illetve Csongrád-Kompolt: t=4.79, df=181.8, p<0.001). Kompolton ezzel összefüggésben csökkent a fogyasztott fajok száma, míg Csongrádon a duplájára emelkedett és Apajon is nôtt ez az érték, továbbá Csongrádon a a faj-egyenletesség is emelkedett. Következtetések A korábbi eredményekhez hasonlóan látható, hogy a mezei nyulak táplálékspektruma széles (22 faj eddig a jelen vizsgálatban, Demeter és Mátrai, 1988, Katona és Altbäcker, 2002). Ha tehetik sokféle növényt fogyasztanak, amit a magas diverzitás és egyenletesség értékek is mutatnak. Ugyanakkor látható az is, hogy ha intenzív agrármûvelésû, monokultúrás területen élnek, akkor beszûkül a táplálékspektrumuk (Kompolt), ami a nyulak rosszabb túlélési esélye mellett a vadkár mennyiségét is növelheti. Fontos tehát a mezeinyúl állományunk fennmaradása és növekedése érdekében a változatos, kisparcellás vadföldgazdálkodás, a nyári táplálékhiányos idôszakban a többféle takarmánynövény etetése kis, elszórt kupacokban és a gyomos táblaszegélyek, árkok meghagyása. Ugyanezeket javasolta korábban Kovács és Heltay (1985) a könyvükben célzott vadföldgazdálkodás elnevezéssel. Az angol Game Conservancy Trust is hasonló élôhelyfejlesztéseket ajánl minden gazdálkodónak, ha csökkenteni akarjuk a nyári elhullást és így növelni a hasznosítható mennyiséget, valamint ha meg akarjuk ôrizni, vagy esetleg még növelni is akarjuk a mezeinyúl állományunkat. Az ôszi táplálékban sokféle növényfaj fordult elô vizsgálataink szerint, azonban hogy teljes képet alkothassunk a nyulak táplálékválasztásáról és így tökéletesebb segítséget kapjunk az élôhelyfejlesztéshez, takarmányozáshoz, a táplálékvizsgálatokat a nyári idôszakban (május-augusztus) is el kell végezni. Köszönetnyilvánítás A programot az FVM Vadászati és Halászati Fôosztály támogatása tette lehetôvé (szerzôdésszám: 87823/2000). Irodalom Begala, A., Lanszky, J., Heltai, M. és Szemethy, L. (2000): Adatok néhány fontosabb hazai ragadozó táplálkozásáról. A Vadgazdálkodás Idôszerû Tudományos Kérdései, 1: Begon, M., Harper, J. L. and Townsend, C. R Ecology: Individuals, Populations and Communities. Blackwell Scientific Publications, Cambridge, USA. Demeter, E. és Mátrai, K A mezei nyúl tápláléka intenzíven mûvelt alföldi területen, novemberben. Vadbiológia, 2: Vadbiológia 10 (2003)

6 Faragó, S. (1997): Élôhelyfejlesztés az apróvadgazdálkodásban. Mezôgazda Kiadó, Budapest. Frylestam, B Estimating by spotlight the population density of the european hare. Acta Theriol., 26: Gibb J. A What determines the numbers of small herbivorous mammals? New Zealand Journal of Ecology 4: Harder, J. D. and Kirkpatrick, R. L Physiological methods in wildlife research. Pages in T. A. Bookhout, ed. Research and management techniques for wildlife and habitats. Fifth ed. The Wildlife Society, Bethesda, Md. Katona, K. and Altbäcker, V Diet estimation by faeces analysis: sampling optimisation for the European hare. Folia Zool. 51: Kovács, Gy. és Heltay, I Mezeinyúl. Ökológia, gazdálkodás, vadászat. Mezôgazdasági Kiadó, Budapest. Magurran, A. E Ecological diversity and its measurement. Princeton Univ. Press, Princeton. Mátrai, K. és Kabai, P Winter plant selection by red and roe deer in a forest habitat in Hungary. Acta Theriologica, 34: Mitchell-Jones A. J., Amori G., Bogdanowicz W., Kryštufek B., Reijnders P. J. H., Spitzenberger F., Stubbe M., Thissen J. B. M., Vohralík V. and Zima J The atlas of European mammals. Academic Press, London: Summary The diet characteristics of brown hare in different habitats in Hungary The hare management is the most important sector for the game managers of the small game based hunting estates in Hungary. But the population density decreased continuously during the last three decades in whole Europe and also in Hungary. The major problem is the habitat alteration, degradation and thus the food shortage mainly in the summer period. The solution is the habitat development and the supplemantal feeding. The diet composition of the brown hares is essential for this management tasks. The composition, diversity and evenness of the diet of brown hare were estimated in three different hunting estates in Hungary from stomachs by microhistological plant analysis method in 2000 and The summer mortality was evaluated in these areas from spring and autumn density assessment and from themean reproductionrateofoldfemales, computed fromtheplacental scars. The summer mortality was very high in both years. The diet contained altogether 22 plant species. The wheat, elderberry and alfalfa were the main items in the diet. The hares consumed more browses, than grasses in 2001 in Csongrád and Apaj, where the field use was not so intensive as in Kompolt. The diversity, the number of species and the evenness were smaller in Kompolt, than in the other two hunting estates. The diet composition narrowed in those areas, where the agricultural fields are mainly monocultures on large tables. Thus the survival of the brown hares can be worse and also the damage in the crops caused by the hares can be more serious. The habitat development (small, variable tables), the weed stripes along the ditches and fields, and the supplemental feeding in small packs throughout the area with hays, green vegetables and crops in summer are the possible and suggested solutions to decrease the high summer mortality and thus to achieve a higher harvestable quantity and a more stable population. Vadbiológia 10 (2003)