NOVO VIRJE VÍZERŐMŰ Határokon átterjedő környezeti hatások vizsgálata Espooi egyezmény KIEGÉSZÍTŐ ANYAG 2 Papp Zsófia fordítása 2003. január 10. javított!
A. ÁTTEKINTÉS 1. BEVEZETŐ A kiegészítő anyag a javaslat a kiegészítő anyag tartalmára című (a magyar fél levele STE-1084/2001) anyag alapján készült el, és a többcélú Novo Virje rendszerhez kapcsolódó, határokon átterjedő környezeti hatások vizsgálatával foglalkozik. Az anyag a Drávának a Mura-torkolat és Ferdinandovac közé eső szakaszára vonatkozó, meglévő szakmai dokumentáción alapul, amelyet három részben dolgoztak ki: 1. Határokon Átterjedő Környezeti Hatások vizsgálata A Dráva folyómedre az alvízi oldalon; tervdokumentációk: Y1-NVD.0042-G01.0 horvátul, valamint Y1-NVD.00.42-G01.1 angolul. 2. Határokon Átterjedő Környezeti Hatások vizsgálata A Dráva folyómedre a tározó fölötti szakaszon (Botovo hidak); tervdokumentációk: Y1-NVD.00.42-G02.0 horvátul, valamint Y1- NVD.00.42-G02.1 angolul. 3. Határokon Átterjedő Környezeti Hatások vizsgálata A Magyar Köztársaság határokon átterjedő területei; tervdokumentációk Y1-NVD.00.42-G03.0 horvátul, valamint Y1- NVD.00.42-G03.1 angolul. A többcélú Novo Virje rendszerrel kapcsolatos általános témákat az Y1-ND.00.42-G01.0 G01.1 tervdokumentációk A. Áttekintés c. fejezetei tartalmazzák, melyek tartalma a következő: 1. Bevezető 2. Építési előkészületek és jogi procedúrák a Horvát Köztársaságban 3. Környezeti hatástanulmány általános ismertetés 4. A Novo Virje Vízerőmű 4.1 A projekt építésének célja 4.2 Az építési terület 4.3 Az erőmű üzemeltetése 4.4 Az államhatár közelsége 4.5 Kísérő dokumentáció, felhasznált adatok és módszerek 4.6 Elvetett alternatívák 5. Kiegészítő anyag 2. A DRÁVÁN TÖRTÉNT FEJLESZTÉSEK SZINTJE A Dráva fejlesztési szintjével kapcsolatos általános áttekintést a Novo Virje Vízerőmű, Határokon átterjedő környezeti hatások vizsgálata, Espooi egyezmény KIEGÉSZÍTŐ ANYAG tartalmazza; tervdokumentációk: Y1-NVD.00.42-G01.0 és G01.1, C.2 fejezet; tartalom: 2.1 A Dráva folyó vízerőműtelepei 2.2 A Dráva folyó horvátországi szabályozási művei 2.3 Adatok és információk a Dráva-csatorna üledék kitermeléséről A folyóeróziós erők elmossák a folyópartokat és mélyítik a folyómedret, amelyek idővel áthelyeződnek, és így új kanyarulatokat alakítanak ki a folyóvölgyben. A múltban a Dráva folyómedre meglehetős mértékben mozgásban volt, így az új kanyarulatok kialakulása már veszélyeztette az infrastrukturális létesítményeket (vasút, közutak, hidak és hasonlók), valamint elárasztotta a településeket és a mezőgazdasági területeket. A különböző építmények és bizonyos területek védelmét a folyómederbe, illetve annak a közvetlen közelébe épített folyószabályozási művek látták el, vagy a kanyarulatok átvágásával oldották meg, amellyel új folyásirányt hoztak létre, mely így már nem veszélyezteti ezeket az építményeket, ugyanakkor védelmet nyújt a települések és a földek számára az árvizekkel szemben. A folyópart elmosását, valamint a különböző építmények veszélyeztetettségét illető aktuális példa a Dráva bal partja a Repaš hídnál. A Dráva bal partját számos esetben az árvizek alkalmával a folyó alsó szakaszára lemosott kőtörmelék támogatta meg, miközben a híd baloldali pillérét egyre inkább fenyegette a
parterózió. Hasonlóan veszélyeztetett helyzet állt fenn a Botovo hidak fölötti részen (Botovo-Zákány kanyarátvágás) a vasút szakaszánál kivitelezett szabályozási munkálatok előtt (Gyékényes-Murakeresztúr), valamint a Bélavár környéki Dráva szakaszon kivitelezettek előtt (Bélavár-Kingovo kanyarátvágás), mely a Bélavár-Vízvár vasútvonal védelmét szolgálja. Ezek a kanyarátvágások, melyek főként a horvát területen helyezkednek el, a magyar vasutat védték. Mind a jugoszláv, mind a magyar fél jóváhagyta 1974-ben ezt a folyószabályozási elképzelést. A múlt század hatvanas, hetvenes és nyolcvanas évei folyamán a Mura-torkolat és Ferdinandovac közötti Dráván szakaszon végbe mentek a szabályozási munkálatok, melyek a Dráva irányának megerősítését és stabilizálását szolgálták. Az említett kanyarátvágást végrehajtották, továbbá nagy számban építettek folyószabályozási műveket, mint például töltéseket, partvédő műveket, sarkantyúkat, traverzes hosszirányú szabályozási műveket, hordalékfogókat és zárógátakat. A mederfenék megfigyelt eróziótrendje, valamint a folyómeder folyamatos mélyülése a Botovo hidak (vasút és közúti híd) területén veszélyeztette ezeknek az építményeknek a stabilitását, amely a folyam további stabilizációs munkálatait tette szükségessé. Ez alátámasztja azt, hogy a vízi hatásokkal szembeni védekezés, valamint a vízvédelem és a vízhasználat folyamatosan fennálló tevékenységek, amelyek napjainkban a többcélú rendszerek megépítésével valósulnak meg. Ennek következményeként a Mura-torkolat és a Botovo hidak főleg az alsó rész közötti Dráva szakaszt töltések, átvágások, partvédő művek, hosszirányú szabályozási művek, sarkantyúk, kőtörmelékek és gátak felépítésével szabályozták. Ez tulajdonképpen a Dráva új folyómedre, amelyet az elmúlt 20-30 év alatt építettek. Az elhagyott kanyarulatokat lassanként feltöltötték az árvizekből származó anyagok, így holtágak jöttek létre, állóvizek, pangó vizek és kisebb tavak. Általában véve elmondható, hogy a szóban forgó területen a folyó áramlásirányában beálltak olyan változások, amelyek jelentős hatással voltak a növényfajok szukcessziójára, így jelenleg a terület új morfológiájával és ökorendszerével van dolgunk. 3. A BOTOVO HIDAK, VALAMINT A NEMZETKÖZI HATÁR FÖLÖTT HÚZÓDÓ DRÁVA SZAKASZ A tározó megépítése a folyó felső szakaszának duzzasztását eredményezi. A duzzasztás szintje és kiterjedése mindenképpen közvetlen kapcsolatban áll a tározótér gátnál biztosított szintjével. A Novo Virje Vízerőmű Koncepcionális Terve szerint a 124,00 méteres tengerszint feletti magasságú tározószint került kiválasztásra, de fontolóra vették a 122,50, 123,30, 124,00 és a 125,00 méteres tengerszint feletti magasságokat is. A tározótér gátnál biztosított szintje közvetlen kapcsolatban áll az energiatermeléssel, a mezőgazdaság gravitációs vízellátásával, valamint a folyó felső szakaszára kifejtett hatással. A tározó vízszintjének átgondolásánál korlátozó tényező az a szükséglet, hogy a Botovo hidak alatti Dráva szakaszra, vagyis az államhatárokat átszelő területre kifejtett jelentős hatásokat elkerüljük. Prekodravlje magában foglalja a bal part 9650 ha-os területét a horvát oldalon, a Botovo hidaktól lefelé egészen a Čambina tóig. Az államhatár keresztezi a Koprivnica-Gyékényes vasútvonalat a Drávától úgy 700 méterre északra, keresztül halad egy keskeny árterületen a Zakanjki fennsík és a folyó között, majd tovább halad észak-nyugati irányba a Mura-torkolathoz. Ezen a területen az államhatár nem keresztezi a Dráva jobb partját. Nagyrészt az árterületen halad keresztül, egy kis szakaszon pedig a Dráva folyómedrében. A Botovo-Zákány átvágás nagyjából 650 méterrel délebbre vitte a Dráva medrét, a nagy meander legnagyobb részébe, aminek az árterülete a horvát oldalon helyezkedik el. A hidak feletti szakaszon a Dráva és az államhatár közötti távolság nagyjából 3100 m. A szóban forgó Dráva szakaszon (megközelítőleg 9,0 km hosszú) nem épült meg a baloldali védtöltés, így a Murakeresztúr Berzence vasútvonal keskeny árterülete ár alá kerül, amikor a Dráva vízszintje magas.
Ennek az árterületnek a felszíni területe körülbelül 370 ha, amelyből 250 ha Magyarország nemzeti parkján belül helyezkedik el, a fennmaradó 120 ha pedig a horvát területen található, mely részben nehezen közelíthető meg, ezért nincs eléggé kihasználva. Az említett területet elemezték ki szóban forgó területként, amely egyébként nagyobb annál, amelyet potenciálisan behatás érhet. 4. DUZZASZTÁS Gát építése a zárószelvényben tározó létrehozásával jár. A Koncepcionális Tervben a 124,00 méteres tengerszint feletti tározóvízszint került kiválasztásra. A szóban forgó folyószakasz vízoszlop magasság koncentrációján kívül a tározó biztosítja a 16 millió m³-es üzemi kapacitást az energiatermelés, a mezőgazdaság, a vízgazdálkodás, a vízellátás és más szükségletek számára. A tározónak a felső folyószakaszra kifejtett hatását a duzzasztás határozza meg, vagyis a vízszint növekedése egy adott vízhozamnál. Világos, hogy az ilyen hatások növekednek a tározótól való távolság csökkenésével, ugyanakkor a felvízi irányában elhanyagolhatóvá. válnak. Másfelől viszont a duzzasztásból adódó hatások (vízszint növekedés, áramlási sebesség csökkenése) kiterjedése és intenzitása szintén függ az elemzett vízhozamoktól. A hatás kiterjedése és intenzitása fordítottan arányos a vízhozammal, vagyis a magasabb vízhozamok hatásai messzebbre kiterjednek lefelé, mint az alacsonyabb vízhozamok hatásai.
B. A TERVEZETT PROJEKT HATÁSA A DRÁVA VÍZJÁRÁSÁRA 1. ÁTTEKINTÉS A tervezett többcélú Novo Virje rendszer azon részének, mely a tározó (Botovo hidak) feletti Dráva szakaszon helyezkedik el, közvetlen kihatása lesz a folyó egy bizonyos szakaszának hidraulikai jellemzőire. A tározó, amelynek a Koncepcionális Terv szerinti tengerszint feletti magassága 124,00 méter, fel fogja duzzasztani a folyót egy meghatározott hosszúságú mederszakaszon. A Dráva jelenlegi vízjárását, lévén, hogy fontos mutató az elemzés számára ismerni kell a Botovo vízmérő állomásnál ahhoz, hogy a duzzasztás kiterjedését és nagyságát ki lehessen értékelni. A hidrológiai és hidraulikai elemzésnek magában kell foglalnia a Dráva vízjárását a projekt munkálatai utánra kiterjedően is. El kell végezni ugyanazon paramétereknek az összehasonlítását ahhoz, hogy kiértékelhetőek legyenek a változások, illetve hogy fel lehessen mérni a duzzasztás hatását annak nagysága, kiterjedése és ideje (tartósság) szempontjából. A vízszint és az áramlási sebesség az idevonatkozó hidraulikai paraméterei annak a folyószakasznak, ahol változás várható. A vízjárást (egységnyi idő alatti vízmennyiség) nem fogja befolyásolni a tervezett projekt. A vízjárást a vízgyűjtőterületen fennálló tényezők, és a vonatkozó Botovo szelvény fölötti folyószakasz határozza meg; az alsó szakaszon tervezett projekt nem fogja befolyásolni a felső szakasz vízhozamát. Az elvégzett hidrológiai és hidraulikai elemzések, valamint azok eredményeinek az áttekintését, továbbá a tározó feletti Dráva szakasznak a természetes állapothoz kapcsolódó és a megépítés utáni helyzethez kapcsolódó vízszintjeinek és áramlási sebességeinek összehasonlítását az alábbiakban adjuk meg. A B.13 ábra mutatja be azokat a területeket, amelyek a tározó duzzasztó hatása miatt megnövekedett áradásnak vannak kitéve. A vízszint növekedés hatásának az egyes vízhozamokra és területekre vonatkozó kiértékelésénél, az alsó szakasz projektje miatt, figyelembe kell venni a Botovo szelvénynél az elmúlt valamivel több, mint 100 év alatt mért csökkenő vízszint trendet; a trend folytatódására vonatkozó előrejelzéseket, ami a Dráva medrének fokozott szivárgásával, valamint a folyó vízgyűjtőjében lévő talajvízfelszín csökkenésével, a fokozatos kiszáradásával, valamint a növényfajok hidrofitából higrofitába való átalakulásával járhat. A fentieket figyelembe véve (vízszint csökkenés fennálló folyamat, valamint a vízszint helyi megnövekedése a tározóduzzasztás miatt) a szóban forgó hatásokat a környező élőhelyek korábbi víz-levegő háztartásának visszaállítása szempontjából is szükséges átgondolni. 2. VÍZFELSZÍN SZÁMÍTÁSOK 2.1 Bevezetés A vízfelszínre vonatkozó kalkulációkat a többcélú Novo Virje rendszer Koncepcionális Tervének kísérő dokumentációja tartalmazza. A vízfelszínre vonatkozó kalkulációkhoz a következő tevékenységeket és vizsgálatokat végezték el: a) a vonatkozó terepfelmérési és hidrológiai dokumentációk, valamint a felhasznált adatok áttekintése, kiértékelése és kiválasztása, b) további vizsgálatok a Dráván elhelyezkedő vízmérőállomások vízhozam görbéinek meghatározásához, c) a matematikai modell, valamint a kalibrálási mód kiválasztása, d) matematikai modell vizsgálat - a modell kalibrációja, valamint a különböző feltételekre vonatkozó vízfelszínek kalkulációi. 1
A vízfelszínre vonatkozó kalkulációkat a tervezett helyen végezték el, amelynek elhelyezkedését a jövőbeli többcélú Novo Virje rendszer építményei (természetes és a megépítés utáni állapot), továbbá a vízmérőállomások elhelyezkedése, illetve a tározóduzzasztás kiterjedése határozzák meg. A kalkulációkat elvégezték mind a természetes állapotra vonatkozóan, mind az azutánira, hogy a Novo Virje tározó megépült. A kalkulációkat a Mura-torkolat és a Botovo közötti szakasz 5 jellemző vízhozamára nézve készítették el (Q 95% = 237, Q közép = 526, Q = 850, Q 100 = 3079 és Q 1000 = 4057 m 3 /s). A megépített állapotnál a gátnál lévő négy különböző tározóvízszintre is elvégezték a számításokat: az elfogadott 124,00 méteres tengerszint feletti tározószintre, valamint a 122,5, 123,3 és a 125,0 méteres t.sz.f. magasságra is. Az alábbiakban a Botovó hidaktól a Mura-torkolatig terjedő szelvény számítási eredményeit fogjuk megadni, vagyis a többcélú Novo Virje rendszer hatását a Botovo hidaktól feljebb eső Dráva szakasz vízszintjére. A Dráva folyó szóban forgó szakaszának elhelyezkedése, azon a Dráva szakaszon belül, amelyre a matematikai modell kiterjed, a B.1 ábrán látható. A Terezino Poljetől (Barcs 154+153 fkm, EP 104/A szelvény) a Mura-torkolatig (235+240 fkm, EP 152/2 szelvény) terjedő Dráva szakaszra végzett elemzések és kalkulációk a Dráva 81 087 méter hosszú szakaszát foglalják magukban. Jelen dokumentáció a 210+000 kkm-től a Mura-torkolatig (235+240 fkm) terjedő Dráva szakasz eredményeit mutatja be. 2.2 A vízfelszín-mérések határai A vizsgálat térbeli kiterjedésének határait a jövőbeli építmények elhelyezkedése, a többcélú Novo Virje rendszer gátduzzasztásának kiterjedése, és az ide tartozó vízmérőállomások elhelyezkedése adja meg. A Drávára vonatkozó számításokat a tározó és a Novo Virje Vízerőmű alvízcsatornájának területére, az alvízi szakaszon Terezino Poljéig, a tározótól felfelé a Mura-torkolatig végezték el. A számításokat elvégezték: a) a természetes állapotra, b) a többcélú Novo Virje rendszer megépülése utáni állapotra (megépített állapot). A természetes állapot az 1992 óta épült összes vízi építmény jelenleg fennálló formáját jelenti, a megépített állapot pedig megelőlegezi, hogy a többcélú Novo Virje rendszer összes építménye felépült. A matematikai modell kalibrációjánál a vízfelszínekhez tartozó számítási szelvények a rendelkezésre álló vízmérőállomások elhelyezkedése alapján lettek behatárolva. A felhasznált hidrológiai mérések, és a Dráva vízmérőállomásainak (vízmércék) elemzése a B.1 táblázatban látható. B.1 táblázat A Dráva vízmérőállomásai Szelvény folyam fkm szelvénymegnevezés Botovo Dráva 226.135 146/L Novo Virje Dráva 199.944 138/8 Barcs Dráva 154.153 104/A A szelvénymegnevezések és a fkm a természetes állapotra vonatkoznak. B.1 ábra A Dráva, a Mura-torkolat-Barcs, kalkuláció, a bemutatott és a szóban forgó szakasz. a tározó szintje Vízhozamok (Q): 124,00 méter t.sz.f. Novo Virje Vízerőmű Barcs állomás 104/A gát szelvény, 198+676 fkm Szóban forgó 154+153 fkm terület magasság 2
Mura-torkolat, 152/2 Botovo állomás 146/L 235+240 fkm 226+135 fkm bemutatott terület állomás (fkm) bal part jobb part folyó mederfenék (t.sz.f.) A természetes állapotra vonatkozó matematikai modell kalibrációja után a Dráva természetes állapotánál fennálló vízfelszínek kalkulációját az egész szóban forgó területre elvégezték, a Drávába ömlő Muratorkolattól (235+240 állomás, EP 152/2) Barcsig (154+153 állomás, EP 104/A). 2.3 A matematikai modell leírása és kalibrációja 1 dimenziós matematikai modellt használtak a komplex csatornák stacionárius, fokozatosan változó áramlásához. A vízfelszínt iterációkkal kalkulálták ki, Bernoulli energiaegyenletének megoldásával. A medersimaságot (K = 1/n) a Manning-féle érdességi együttható (n) alapján határozták meg. Két simasági együtthatóval számoltak: medersimaság, hullámtér simaság. A kalkulációs szelvényeket alszelvényekre osztották, és mindegyik alszelvényt egy állandó vízhozammal vagy egy állandó simasági együtthatóval határoztak meg. A helyi veszteségeket magában foglalja a simasági együttható. Az egymás melletti szelvények távolságát a csatorna középvonala mentén mérték. A csatorna középvonalát az egymás melletti szelvények legmélyebb pontjait összekötő vonal adja meg. Az energiavonal esése ugyanaz a főcsatornára és a hullámtérre vonatkoztatva. A matematikai modellt részletesen a következő dokumentáció taglalja: Ðurđevac és Barcs Vízerőmű rendszer, Közös Beruházási Program, A Dráva és a Mura közös érdekeltségű szakaszainak vízfelszín kalkulációja, 1-es kötet, Matematikai modell, Elektroprojekt Zágráb, Viziterv Budapest, 1980. A természetes állapotra vonatkozó matematikai modell kalibrációjában meghatározták azt a medersimaságot, amely megfelel a peremfeltételeknek. A peremfeltételeket, a vízhozamot és a vízszintet meghatározták a kalkulációs szelvény elejére és végére. A vízhozamot illetően állandó hullámtér simaságot feltételeztek, a medersimaság meghatározása pedig fokozatos, a keresztszelvények össz-vízhozamainak függvényében. Azokat az alszelvényeket, ahol egy adott vízhozamnál állandó a simaság, azok a vízmérőállomások határolják be, amelyeknél ismertek a vízhozam-görbék. Az alkalmazott modell kalibrációs módszere mellett, ahol állandó a hullámtér simasági együtthatója, a kiválasztott együttható hatását kiértékelték a Drávába ömlő Mura-torkolat-Barcs szelvényre. 2.4 Vízhozam eloszlás A vízfelszín kalkulációit előre kiválasztott vízmérőállomások jellemző vízhozamaira végezték el. A vízhozamok a következők alapján lehetnek jellemzőek: a. reálisan várható többlet vízhozam egy meghatározott ismétlődési időszakban (árvizek), b. tervezett vízerőmű-üzemeltetési mód, c. a magasság behatárolása, amely érinti a vízi építmények (pl. szívócső kimenet) víz alá kerülését, valamint az energia termelésre használt folyószakasz meghatározása (kisvizek), d. a projekt építési hatásainak behatárolása (közép-vízhozam az összes többi vízhozammal együtt). A kalkulált vízhozamok változnak a Dráva különböző szakaszain, így az alkalmazott vízmérőállomásokon megegyeznek a kijelölt vízhozamokkal (például az ismétlődési időszakban). A B.2 táblázat mutatja be a felhasznált kalkulációs vízhozamok eloszlását. Adottak a keresztszelvények, amelyben a kalkulációs vízhozamok változnak, miközben a vízhozamok egyenlőek az alvízi szakaszon a táblázatban látható szelvények között. 3
B.2 táblázat A Dráva kalkulációs vízhozam eloszlása szelvény szám állomás Barcsi állomás 1 EP 114 11 EP 123 30 134/A 70 Botovo állomás (146/L) 108 A Mura-betorkollása 123 a Drávába (152/2) ahol: Q nn nn ismétlődési időszak árvízi vízhozam Q 95% adott és nagyobb vízhozam, átlagos tartósság 95% 2.5 A felhasznált terület-felmérési adatok A vizsgálat során használt terület-felmérési kísérőanyagok Dráva keresztszelvényeivel kapcsolatos térképek voltak, valamint a adatok. A B.2 ábra mutatja be a Mura-torkolat Drávába ömléstől a Botovo hidakig terjedő Dráva szakasz keresztszelvényeinek elhelyezkedését. A Dráva és a Dráva melléfolyók keresztszelvényeinek felmérését több lépésben, több év alatt hajtották végre. A Mura-torkolat Dráva-torkolat szakaszon az utolsó, mindenre kiterjedő felmérést 1968-ban végezték el, eredményeit pedig az 1972-es Vízrajzi Atlaszban tették közre. A vízfelszín kalkulációihoz a Dráva keresztszelvényeit 1987-ben és 1988-ban mérték fel a többcélú Novo Virje rendszer szelvényében, azokon a szelvényeken kívül, amelyeket már vízkészlet-gazdálkodási célokból felmértek (az 1984-1986-os időszakban), valamint azokon kívül, amelyeket a rendszeres hidrometeorológiai megfigyelések alkalmával mérnek fel. A Barcs fölött elhelyezkedő EP119-104/A szelvény keresztszelvényeit utoljára 1968-ban mérték fel, ennek a felmérésnek az eredményei kerültek felhasználásra. Az értékelés azt mutatja, hogy az ezen a szakaszon 1968 és 1988 között a folyómederben végbemenő változások nem befolyásolják a többcélú Novo Virje rendszer területének vízfelszín kalkulációit. B.2 ábra A Mura-torkolat és Botovo közötti Dráva szakasz kalkulációs szelvényének térképe. 2.6 A felhasznált hidrogeológiai adatok Az 1926-1985-ös időszakban a Botovo, Novo Virje és Barcs állomásokon elvégzett vízmérési eredmények felhasználásra kerültek. A Hidrológiai elemzések egy másik dokumentációban találhatóak, Ðurđevac Vízerőmű Rendszer, További hidrológiai elemzések az 1976 1985-ös időszakra, Elektroprojekt Zágráb, Viziterv Budapest, 1987. Az 1988-ig mért vízmérési eredményeket használták fel a tetőzések vízhozam görbéinek felrajzolásához. A felhasznált vízhozam görbéket az 1989-1992-es időszak vízmérési eredményei is megerősítik. A három állomás adatainak összehasonlítása megmutatja, hogy a változások nem lényegiek. Az újabb mérések a felhasznált vízhozam görbékkel szemben maximum 10% eltérést mutatnak a kis- és középvízszinteknél, ezen a Dráva szakaszon pedig, az erősen kihangsúlyozott változékonyság miatt, a vízhozam mérés pontossága nagyjából 10%-os. A Botovo állomás vízfelszín kalkulációihoz az 1986-1988-as időszak vízhozam görbéjét használták fel (B.3 ábra). Az új mérések nem mutatnak lényegi eltérést a felhasznált vízhozam görbétől. B.3 ábra Botovo vízhozam görbéje 4
A Novo Virje állomásnál a vízfelszín kalkulációhoz az 1985-1988-as időszak vízhozam görbéjét használták (B.4 ábra). Ezen az ábrán a vízhozam görbét jelentő szaggatott vonal együtt látható az 1989, 1990, 1991 és 1992-ben végzett mérési értékekkel. Az eltérések nem a szelvény változásából fakadnak, hanem abból a tényből, hogy a vízhozam görbét a 150 m 3 /s-tól 400 m 3 /s-ig terjedő sávban határozták meg. Mivel a vízhozam görbék kis különbségeket mutatnak, a 350 m 3 /s fölötti vízhozamok modell kalibrációjához az 1985-1988-as időszak vízhozam görbéjét használták fel. B.4 ábra Novo Virje vízhozam görbéje ELFOGADOTT GÖRBE ELVETETT GÖRBE A barcsi állomásnál a vízfelszín kalkulációjához az 1985-ben megállapított vízhozam görbét használták. Ez a görbe a Ðurđevac Vízerőmű rendszer Koncepcionális Tervének Hidrológiai Elemzéséből származik. A barcsi állomás vízhozam görbéinek megállapításához a Terezino Poljénél elvégzett vízhozam méréseket használták fel. Ez a vízhozam görbe a B.5 ábrán látható. Bemutatja a Barcs és Terezino Polje állomások görbéit, valamint az 1985-ben a Barcs és Terezino Polje állomásokon végzett vízmérési eredményeket a barcsi vízszintekhez viszonyítva. B.5 ábra Barcs-Terezino Polje vízhozam görbe a barcsi állomáshoz viszonyítva A természetes állapot modell kalibrációjához a Barcs, Novo Virje és Botovo állomások vízhozam görbéit használták. A vízszint-vízhozam arányt a következőképpen lehet kifejezni: Q = a(k H - H 0 ) b k együttható = 1, a barcsi állomás vízhozam görbéjének kivételével (k = 0,923). A vízmérőállomások alapadatait a B.3 táblázat mutatja be. A H vízszintet méterben adták meg tengerszint felett (m t.sz.f.) a barcsi állomás kivételével, ahol szintén méterben adták meg, de a referenciamagasságtól számítva. Az a, b, k változók az együtthatók. B.3 táblázat A vízmérőállomások alapadatai A táblázat fejléce: Szelvény Szám Állomás Kijelölés Referencia Vízhozam (km) magasság görbe (m,t.sz.f) egyenlet paraméterei A vízmérőállomások vízhozam görbéi a főcsatorna vízhozamainak (közepes vizek) mért értékeiből és a meglévő árvízi mérésekből származnak. A vízszint-vízhozam arány megállapításának ez a módja nem szolgált kielégítő adatokkal a Novo Virje állomás árvizeit illetően, mert az 1000 m 3 /s-os vízhozamot meghaladó vízhozamokra nem végeztek elegendő mérést az elmúlt években, ezért a vízhozam görbe egyenlet a nagyjából 1000 m 3 /s-os vízhozamot nézve tekinthető kielégítőnek. Az 1926-1985-ös időszak napi vízhozam-gyakorisági és -tartóssági görbéje a Dráva vízgyűjtőjén a Botovo állomásig terjedő terület átlagos víztartó képességét tükrözi, ahogy azt a B.6-os ábra is mutatja. B.6 ábra BOTOVO ÁLLOMÁS lefolyás-gyakoriság és -tartósság (1926-1985) B.7 ábra Havi vízhozam eloszlás, Dráva: Botovo (1961-1990) A havi vízhozam eloszlásnak megfelelően (B.7 ábra) a Dráva maximum vízhozamait tavasszal és nyáron mérik, a minimumokat pedig ősszel és télen. Ez a fajta évközbeni lefolyás eloszlás a Dráva vízgyűjtőinek és mellékfolyóinak feljebb eső szakaszán tavasszal és kora nyáron lezajló hó- és jégolvadás következménye. 5
Figyelembe kell venni a Dráva glaciális vízjárását is, mivel a lefolyás hidraulikus paramétereinek hatásai kisebbek a nagyobb vízhozamoknál, melyek túlnyomóan a vegetációs időszak alatt fordulnak elő, mint a késő ősszel, télen és kora tavasszal (vegetációs perióduson kívül) rendszeresen mért alacsonyabb vízhozamok hatásai. Magától értetődően az éves vízszinteloszlás követi az éves vízhozam hidrogramját. 3. KALKULÁCIÓS EREDMÉNYEK A TÁROZÓDUZZASZTÁS HATÁSAI 3.1 Vízfelszín A kalkulációkat a többcélú Novo Virje rendszer jövőbeli helyeként megállapított területen végezték el, mind a természetes, mind a megépített állapotra, valamint a kiválasztott vízmérőállomások jellemző vízhozamaira nézve. A vízfelszín kalkulációit a tározó normál vízszintjének négy lehetséges változatára végezték el (122,5, 123,3, 124,0 és 125,0 m t.sz.f.). A kapott eredmények pontosságát bizonyos mértékig befolyásolta a vízmérőállomások vízhozam görbéinek megbízhatósága, különösen árvizek idején; az állomások közötti távolság, melyet a kalibrációban peremfeltételként használtak, a szükséges egyszerűsítések (mint például a kalkulációs keresztszelvények elhelyezkedésének és távolságának kiválasztása), a főcsatorna középvonalának, valamint a tengely mentén elhelyezkedő állomásoknak a meghatározása bizonyos pontatlanságokat okoz a kapott eredményben a folyó erőteljesen kanyarulatos volta (a főcsatorna és az árterület hossz-szelvénye különböző), és a különböző hidraulikai érdességű keresztszelvénydarabok sematikus bemutatása miatt. A B.8, B.9, B.10 és B.11 ábrák a kiválasztott vízhozamok (természetes és megépült állapot) vízfelszíneinek összehasonlítását mutatja be a négy különböző tározószint esetében. Az ábra világosan mutatja, hogy a Q 100 és a Q 1000 esetében a tározó egyik tározószint esetén sincs hatással a Dráva vízszintjére attól a vonaltól feljebb eső szakaszon, ahol a folyó a Horvát Köztársaság és a Magyar Köztársaság közötti határt képezi. 124,0 m t.sz.f. tározószintnél és Q = 850 m 3 /s-os vízhozamnál a 148/B szelvényben (magyarországi határvonal) a vízszintemelkedés 19 cm, összevetve a természetes állapottal, a Q = 526 m 3 /s-os vízhozamnál pedig ez a növekedés 31 cm (B.6 táblázat, B.10 ábra). A B.12 ábra mutatja be a botovói közepes vízhozamnál (Q közép = 526 m 3 /s) a vízfelszínek összehasonlításait a négy különböző tározószint esetében (122,5; 123,3; 124,0 és 125,0 m t.sz.f.), és a természetes állapot esetében. Az ábra világosan mutatja, hogy a 125,0 m t.sz.f. tározószint nagyobb kihatással van a Dráva vízszintjére azon a ponton, ahol a Dráva bal partja magyar területen van (148/B szelvény). A B.13 ábra mutatja a határhoz közeli Dráva szakaszhoz és ártereihez adódó további árterületeket a többcélú Novo Virje rendszer gátjánál számításba kerülő négyféle tározószint (122,50, 123,30, 124,00 és 125,00 m t.sz.f.), valamint a Q közép = 526 m 3 /s-os közép-vízhozam esetében. A Drávának a Botovo hidaknál lévő vízszintjeinek összehasonlításai a természetes állapotra és a különböző tározószintekkel megépült állapotra nézve a B.5 táblázaton láthatók, az pedig, ahol a Dráva a határfolyó (148/B szelvény), a B.6. táblázaton került bemutatásra. B.8 ábra Vízfelszínek a természetes és megépült állapotnál, 122,5 m t.sz.f. tározószintnél. B.9. ábra Vízfelszínek a természetes és megépült állapotnál, 123,3 m t.sz.f. tározószintnél. B.10 ábra Vízfelszínek a természetes és megépült állapotnál, 124,0 m t.sz.f. tározószintnél. B.11 ábra Vízfelszínek a természetes és megépült állapotnál, 125,0 m t.sz.f. tározószintnél. B.12 ábra Vízfelszínek a természetes és megépült állapotnál a négy figyelembe vett tározószintnél, amikor a közép-vízhozam Q közép = 526 m 3 /s. B.5 táblázat A Dráva vízszintjeinek összehasonlítása a 146/L szelvénynél, 226,135 km állomás (Botovo hidak). 6
sorok megnevezése: tározóvízszint (m t.sz.f.), természetes, 122.5; 123.3; 124.0; 125 oszlopok megnevezése: vízszint (m t.sz.f.) a különböző vízhozamoknál B.6 táblázat A Dráva vízszintjeinek összehasonlítása a 148/B szelvénynél, 229,210 km állomás (magyar államhatár). 3.2 Áradás sorok megnevezése: tározóvízszint (m t.sz.f.), természetes, 122.5; 123.3; 124.0; 125 oszlopok megnevezése: vízszint (m t.sz.f.) a különböző vízhozamoknál Az ugyanannál a vízhozamnál beálló vízszintemelkedés, valamint a tározóduzzasztásnak a Dráva természetes állapotára gyakorolt hatása miatt az árterek felszíni területe meg fog növekedni, ahogy azt a B.13 ábra is mutatja. 3.3 Áramlási sebesség A Dráva kijelölt felső szakaszán a tervezett tározó duzzasztásból származó hatása csökkent áramlási sebességet és megnövekedett vízszinteket és árterületeket fog eredményezni. A vízszintnövekedést a 3.1-es alfejezet B.5 és B.6 táblázata mutatja be, egyes vízhozamoknál és duzzasztásoknál létrejövő vízszintnövekedés kiterjedése pedig a B.8 B.11 ábrákon látható. Az árterület növekedését a 3.2-es alfejezet taglalja, és a B.13 ábrán látható. A természetes és megépült állapotnál, valamint 124,0 m t.sz.f. tározószintnél a Dráva főcsatorna áramlási sebességeinek összehasonlítása (B.14 ábra) megmutatja, hogy az áramlási sebesség csökkenése a kisebb vízhozamoknál (Q 95% = 237 m 3 /s) valamivel nagyobb, a nagyobb vízhozamoknál pedig elhanyagolható. A természetes és megépült állapot áramlási sebességei, és a 148/B szelvény különböző vízhozamai közötti kapcsolat a B.14 ábrán látható. A Q közép =526 m 3 /s-os vízhozamnál, és ahol a Dráva képezi az államhatárt Horvátország és Magyarország között (148/B szelvény), az áramlási sebesség 0,22 m/s-mal, vagyis nagyjából 17 %-kal csökken, a Q = 850 m 3 /s-os vízhozamnál pedig az áramlási sebesség 0,15 m/s-mal, vagyis megközelítőleg 10 %-kal csökken. A B.7 táblázat mutatja be a főcsatorna áramlási sebességeit a Botovo hidak (146/L szelvény) és a Mura Drávába való betorkollása (152/2 szelvény) közötti szakaszon a természetes és megépült állapotnál, 124,0 m t.sz.f. tározószintnél, a Q 95% = 237 m 3 /s-os vízhozamtól a Q 1000 = 4057 m 3 /s-os vízhozamig. B.13 ábra A határ melletti Dráva szakasz további árterületei, a négy számításba vett tározószintnél Q közép = 526 m 3 /s-os közép-vízhozamnál. JELMAGYARÁZAT: Duzzasztott Dráva szakasz, természetes állapot, közép-vízhozam Q közép = 526 m 3 /s. További duzzasztott Dráva szakasz, 122,5 m t.sz.f. tározószint. További duzzasztott Dráva szakasz, 123,3 m t.sz.f. tározószint. További duzzasztott Dráva szakasz, 124,0 m t.sz.f. tározószint. További duzzasztott Dráva szakasz, 125,0 m t.sz.f. tározószint. B.7 táblázat A Dráva főcsatornájának áramlási sebességei a Botovo hidaktól a Mura Drávába való betorkollásáig, természetes és megépült állapot, 124,0 m t.sz.f. tározószint. B.14 ábra A Dráva főcsatornájának áramlási sebességei a természetes és megépült állapot vízhozamainak függvényében, 124,0 m t.sz.f. tározószint, 148/B szelvény (a Dráva képezi az államhatárt). tengelyek jelölései: ábrák jelölése: főcsatorna áramlási sebessége (m/s) vízhozam (m 3 /s) természetes állapot kiépített állapot A B.15 ábra az áramlási sebesség csökkenésének mértékét mutatja. Az áramlási sebesség felső szakaszon beálló csökkenése nagyobb a kisebb vízhozamoknál, amely összhangban van a vízszint növekedésével ugyanolyan vízhozamoknál. 7
B.15 ábra A Dráva főcsatornájának áramlási sebességei a Botovo hidaktól a Mura Drávába való betorkollásáig, természetes és megépült állapot, 124,0 m t.sz.f. tározószint. 4. ÖSSZEGZÉS Egy bizonyos hely vízjárását, a lefolyás fizikai paramétereinek tekintetében, az időben végbenő változások által határozhatjuk meg: vízhozam, vízszint és áramlási sebesség. Az időtényező ezekben a változásokban magában foglalja egy paramétermennyiség egy év alatt lejátszódó változásait (kronológiai minta), valamint a tartósságában beálló változásokat (kumulatív időszak egy év alatt). A változások időbeli mérési egysége a nap, amely a hidrológiai elemzéseknél standard mennyiség. A tározóduzzasztás közvetlen kihatással van a felső folyószakasz hidrológiai ás hidraulikai jellemzőire. A tervezett többcélú Novo Virje rendszer a fölötte elhelyezkedő szakaszon nincs kihatással a vízhozamra, mint meghatározott időintervallumon belüli hidraulikai paraméterre (egységnyi idő alatti vízmennyiség). A hozzáfolyást (vízhozam-gyakorisági minta, arány és tartósság) a felső vízgyűjtőterület éghajlata, hidrológiája és geográfiája, valamint a felső folyószakasz hidraulikája és geometriája határozza meg. A tározóduzzasztás hatásai miatt a vízszintben és a folyó áramlási sebességében beálló változásoknak korlátozott (helyi) kihatásai vannak a felső folyószakaszra. A vízszint növekedése és az áramlási sebesség csökkenése intenzívebb az alsó szakasz felé és csökken a felső szakasz felé haladva, attól a vízhozam aránytól függően, amelynél a változást mérték. Ami a vízhozam arányát illeti, a változások nagyobbak a kisebb vízhozamoknál, mint a nagyobbaknál. A bemutatott elemzés és az illusztrációk (B.8, B.9, B.10, B.11, B.12 ábrák, valamint B.5 és B.6 táblázatok) világosan mutatják, hogy a felső szakaszon létrejövő elemzett hatások mindenképpen függnek a tározónak a gátszelvénynél tervezett, normál vízszintjétől. A határokon átterjedő tározóduzzasztás hatásának bemutatásához az államhatár első szelvényének pozícióját a Dráva középvonalától (148/B szelvény, 229,210 km állomás, B.6 táblázat) a Botovo hidakig (146/L szelvény, 226,135 km állomás, B.5 táblázat) terjedő szakaszban állapították meg. A Botovo hidaktól nagyjából 3100 méterrel feljebb lévő ponton, 124,0 m t.sz.f. tározószintnél, és Q 95% =237 m 3 /s-os vízhozamnál a vízszintemelkedés 0,86 m, a Q közép = 526 m 3 /s-os közép-vízhozamnál 0,31 m, a Q = 850 m 3 /s-os vízhozamnál pedig 0,19 m, miközben a Q 95% -nál az áramlási sebesség 1,50 m/s-ról 0,69 m/s-ra csökken, a Q közép = 526 m 3 /s-os közép-vízhozamnál 1,29 m/s-ról 1,07 m/s-ra, a Q = 850 m 3 /s-nál pedig 1,49 m/sról 1,34 m/s-ra (B.6 és B.7 ábrák). A tartóssági görbe egy éven belüli meghatározott változásai (több alkalommal egy éven belül) a következő tartósságokat (B.6 ábra) fogják mutatni: Q 95% -nál nagyjából 18 nap, Q közép -nél nagyjából 146 nap, Q = 850 m 3 /s-nál pedig nagyjából 36 nap. Az éves lefolyáseloszlás (éves hidrogram, B.7 ábra), valamint az ehhez tartozó vízszintek azt mutatják, hogy a kisebb vízhozamokat (nagyobb változásokkal) januárban, februárban és márciusban, majd pedig szeptemberben, októberben, novemberben és decemberben mérik. Tehát a várható vízszintnövekedés kisebb a vegetációs időszakban, mint a vegetációs időszakon kívül. Minden, ami vonatkozik a vízszint növekedésére, vonatkozik az áramlási sebesség csökkenésére is. A Dráva mért kis- és középvízszintjeinek csökkenő trendje (nagyjából évi 2,0 cm az előbbinél, és 1,5 cm az utóbbinál) ahhoz a következtetéshez vezetett, hogy a Novo Virje tározó a duzzasztásából származó, a Botovo hidaktól feljebb eső Dráva szakaszt érintő helyi hatása miatt visszaállította azokat a vízviszonyokat a folyómederben, valamint a vízgyűjtő terület víz/levegő háztartását, amely úgy 15-25 évvel ezelőtt állt fenn. 8
C. A JELENLEGI BIO-ÖKOLÓGIAI ÁLLAPOT Ezen tanulmány a Botovoi hidak melletti Dráva szakaszra és a mögöttes balparti területekre vonatkozik, illetve a Novo Virjei vízépítési rendszer különböző magasságú duzzasztásai továbbá a javasolt 124 méteres duzzasztási magasság esetén várható vízszint-emelkedésekre. A vizsgált Dráva-szakaszon a figyelembe vett duzzasztási magasságok esetén vízszint-emelkedést elszenvedő területek elhelyezkedését a B.13. ábra mutatja. 1. A FELSZÍNI VÍZ MINŐSÉGE A Dráva vízminőségét Botovo környékén azokra az eredményekre alapozva állapítottuk meg, melyek a Dráva, a Mura és a Duna határfolyók vízminőség-ellenőrzésére vonatkozó nemzetközi egyezmény szellemében elvégzett elemzésekből és vizsgálatokból származtak. Az elemzéseket 1977 és 1989 között a Zágrábi Orvostudományi Egyetem Andrija Stampar Közegészségtani Intézete végezte, rendszeres jelleggel. Az alapvető fizikai-kémiai jellemzőket megállapító vízminőség-vizsgálatokat heti rendszerességgel végezték, a bakteriológiai elemzéseket pedig - csakúgy mint a kémhatás, keménység, fenoltartalom, tisztítószer-tartalom, szerves nitrogén, foszfát és nehézfém értékek mérését -, havonként. Az évente négy alkalommal elvégzett szaprobiológiai elemzések eredményei ugyancsak felhasználásra kerültek a vízminőség-meghatározás során. Az alapvető fizikai-kémiai jellemzők releváns értékeiként a vizsgált paraméterek éves átlagértékeit vettük. A kapott értékeket a II. vízminőségi osztályba tartozó vizek határértékeivel vetettük össze, hiszen a Horvát Köztársaság Vízvédelmi Terve besorolásában a Dráva is ebbe az osztályba tartozik. A vizsgált Dráva-szakasznak a Magyar Köztársaság területére eső balparti mögöttes területeire nézve a vízminőség-meghatározást nem végeztük el, hiszen innen nem rendelkezünk a vizek fizikai-kémiai illetve biológiai jellemzőire vonatkozó adatokkal. A balparti területek legfőbb felszíni vize egy hajdani kanyarulat, mely a Botovo-Zákányi átvágást követően elveszítette felszíni kapcsolatát az anyameder áramlásával, s ezáltal holtággá változott. A holtág egy kis része a Magyar Köztársaság területén található. Az anyameder és a kanyarulat közötti kapcsolat minden bizonnyal az átvágás során kitermelt anyag lerakása következtében szűnt meg. Ebből következően a holtág vizének mélysége főként a mögöttes területek talajvízszintjétől függ, ez pedig a Dráva vízszintjének függvénye. A holtág (kanyarulat) és a Dráva folyó vize közötti felszíni kapcsolat a kanyarulat korábbi kivezetésénél, közvetlenül a Botovoi hidak felett létesített csőáteresz segítségével újra létrejött, és ennek működése ugyancsak a Dráva vízszintjétől függ. 1.1 A Dráva vizének fizikai-kémiai jellemzői A mérések végzésének időpontjában a vízminőség fizikai-kémiai mutatói az alábbiak szerint alakultak: a vízhőmérséklet 0.5 és 23.5 o C között változott, ph értéke a 7.3-7.7 tartományban alakult, lebegtetett szilárd anyag tartalma pedig 2-413 mg-nak adódott literenként. Az oxigéntartalom-mutatók az alábbiak szerint változtak: oldott oxigén 6.5-13.5 mg literenként; BOD5 érték 1.2-11.1 mg/l között, a kémiai oxigénszükséglet pedig a KMnO4-fogyasztás alapján 2.8-34.7 mg/l. A tápanyagtartalom az alábbiak szerint alakult: ammónia 0.010 és 2.050 mgn/l között, nitritek 0.001 és 0.330 mgn/l között, nitrátok 0.9 és 6.7 mgn/l között, foszfátok 0.10 és 0.42 mg PO4/l között. Az alapvető vízminőségi mutatók adott értékeit bemutató C1 táblázat tanúsága szerint a Dráva vize a ph érték és az oldott oxigén tekintetében kielégíti az I. vízminőségi osztály követelményeit, a BOD5 értékek és a nitritek szempontjából a
II.-III. osztályba esik, a kémiai oxigénigény, illetve az ammónia értékeire nézve pedig a II.-IV. osztályokba sorolható. A nitráttartalom értékei alapján a III. osztály kritériumainak felel meg. Az egyes vizsgált paraméterek időbeli változásainak elemzése alapján láthatóvá vált, hogy a COD-értékek, valamint az ammónia és a nitrát értékei 1985 után csökkentek, és ezzel ezekre a paraméterekre nézve a vízminőség javulást mutatott. A Dráva folyó Botovo melletti vizei nehézfém-tartalmának elemzésére kapott eredmények tanúsága szerint, azaz a réz, kadmium, mangán, nikkel, ólom, vas és higany átlagértékei alapján a Dráva vize a III.-IV. vízminőségi osztályba tartozik, a cink, a kobalt és a króm értékei tekintetében pedig az I.-II. osztályba. 1.2. A Dráva vizének bakteriológiai jellemzői A vízminőség bakteriológiai indikátor paraméteréül az NC-dinamikát (coli-típusú baktériumok legvalószínűbb száma) választottuk. Ennek értéke a vizsgálat időtartama alatt 84 és 240000 db/ml között változott, ami alapján a víz a II.-V. osztályú vizek vízminőségi kritériumainak felelt meg. E paraméter értékei 1985 után csökkenést mutattak (C1 táblázat). A heterotróf baktériumok jelenléte arra mutat, hogy a Dráva folyót viszonylag kevéssé terhelik könnyen lebontható szerves vegyületek. E paraméter tekintetében a Dráva vize Botovo mellett a II. vízminőségi osztályba esik. 1.3 A Dráva vizének szaprobiológiai jellemzői A Dráva vizének szeszton- és mikrofitobentosz-közösségei kevéssé kialakultak. E közösségek növény összetevőit a Chrysophyta (Diatomae) rendszertani egységbe tartozó algák alkotják, amelyeket a Chlorophyták követnek, míg a Cyanophyták illetve a Pyrophyták képviselői csak szórványosan jelennek meg. A közösségek összetevői is kevéssé kifejlődöttek. Közöttük a Nematoda, Rotatoria, Oligochaeta, Copepoda és Chironomidae rendszertani egységek képviselői kerültek elő, de ezen populációk egyedsűrűsége igen alacsony volt. Az indikátor fajok közül a béta-mezoszaprób indikátorok dominálnak, ugyanakkor az alfa-mezoszaprób fajok is jelen vannak. Poliszaprób indikátorként 1985-tól kezdődően a Sphaerotilus natans jelent meg alkalomszerűen. A Dráva vizét Botovo mellett 1985-ig terjedően a II. illetve III. vízminőségi kategória közötti minőségűnek, illetve a III. kategóriába tartozónak osztályozták, ezen időponttól kezdődően azonban, ezen paraméter alapján, a II. kategóriába soroljuk. C1 Táblázat. A Botovo melletti Dráva-víz alapvető fizikai-kémiai, valamint bakteriológiai jellemzői (évi átlagértékek) Paraméter TLV víz kateg. II. Év oxigén mgo2/l BOD5 mgo2/l KMnO4 mgo2/l ammónium mg N/l 6.5-6.3 8.5-9.0 7.0-6.0 2.0-4.0 4.0-8.0 0.10-0.25 nitrit mg N/l phérték 0.01-0.03 nitrát mg N/l 0.5-1.5 foszfát mg PO4/l coli-típusú baktériumok (egység/100 ml) 50-500 1977 7.5 9.8 5.4 16.6 0.157 0.044 0.17 1978 7.5 9.7 5.0 15.9 0.685 0.023 0.29 1979 7.4 10.0 5.3 12.1 0.39 0.033 0.19 37928 1980 7.3 10.3 5.6 11.5 0.275 0.02 0.19 82028 1981 7.4 10.1 6.4 11.5 0.29 0.027 0.21 1982 7.4 10.2 6.3 14.7 0.26 0.026 0.19 10540 1983 7.5 10.1 6.3 13.6 0.21 0.037 1.9 0.19 2022 1984 7.5 9.4 4.7 16.1 0.21 0.033 3.2 0.21 1170 1985 7.3 10.2 6.1 11.2 0.19 0.032 2.2 0.21 656 1986 7.4 10.0 6.2 10.0 0.19 0.028 3.6 0.21 127 1987 7.6 10.3 5.7 9.1 0.16 0.025 2.9 0.19 145 1988 7.7 10.8 5.5 8.6 0.14 0.021 3.2 0.18 1514 1989 7.5 10.1 4.8 7.3 0.13 0.022 2.2 0.17 1927
Vízminős. kateg. I. I. II.-III. II.-IV. II.-IV. II.-III. III. II.-V. 1.4 A Dráva folyó 1985 utáni vízminőségének általános megítélése Ahogy a C2 táblázatból is látszik, a Dráva vize Botovo mellett az 1985-1989 közötti időszakban, illetve 1991-ben, az összes vízminőségi indikátor tekintetében vizsgálva, nem felelt meg ez előírt kritériumoknak. Az általános mutatók csoportjában a szilárd lebegő anyagok mennyisége növekedett, csakúgy mint az oxigéntartalmat jelző BOD5 és COD indikátorok. A tápanyagok csoportjában a nitrát értékei növekedtek, míg a nehézfémek körében a réz, kadmium, mangán, nikkel, ólom, vas és higany értékei, a biológiai indikátorok között pedig az NC-értékek. A fentiek alapján arra a következtetésre lehet jutni, hogy a Dráva vize Botovo mellett a figyelembe vett időszakot tekintve nem felelt meg ez előírt kritériumoknak, azaz a II. osztály helyett a valóságban II.-IV. osztályba sorolható minőségű volt. C2 táblázat. A Dráva vízminősége 1985 után Sorszám Indikátor csoport Vízminőségi osztály Általános 1 ph-érték I. 2 lebegő szilárd anyagok II.-III. Oxigéntartalom 3 oldott oxigén I. 4 oxigéntelítettség I.-II. 5 BOD5 II.-III. 6 COD Tápanyagok 7 ammónia II. 8 nitrit II. 9 nitrát III. 10 foszfát I.-II. Nehézfémek 11 réz III.-IV. 12 cink I.-II. 13 kadmium III.-IV. 14 kobalt I.-II. 15 króm I.-II. 16 mangán III.-IV. 17 nikkel III.-IV. 18 ólom III.-IV. 19 vas III.-IV. 20 higany III.-IV. Bakteriológiai-biológiai 21 NC II.-III. 22 szaprobitás II. Általános megítélés III.-IV. 2. A DRÁVA FOLYÓ HATÁSA A TALAJVÍZ MINŐSÉGÉRE A tervezett hidrotechnikai beavatkozás mögöttes területein vizsgálat alá vont talajvizek nem feleltek meg az Ivóvízminőségi szabálykönyv által előírt követelményeknek. Ennek ellenére a tapasztalt szennyeződést nem azonosíthatjuk a Dráva vízminőségével, hanem az valószínűleg az egyes erőművek környezetében található szennyezőforrásokból ered, mint
például szennyvíz-tároló rendszerekből, ellenőrzött illetve ellenőrizetlen hulladék-elhelyezésből, mezőgazdasági földterületekről, stb. 3. A DRÁVA VIZÉNEK BIOLÓGIAI TULAJDONSÁGAI 3.1 Plankton Folyóvízben planktonikus közösségek rendszerint nem alakulnak ki. Ez alól kivételt a nyugodtabb vizű helyek képeznek, főként az oldalágak, illetve nagy, síkvidéki folyók alsó szakasz jellegű részei, ahol a víz sebessége 0,8 m/s alatt marad. Ezeken a részeken tipikus potamoplanktonikus közösségek alakulhatnak ki. Ennek megfelelően, a gyorsabb vízfolyású mederszakaszokon nem mutattunk ki planktonközösségeket. A linetikus zónában azonban jelen vannak a planktonok, és ennek bio-cönológiai összetétele megfelel az állóvizekben található planktonközösségekével. A tavasszal meglehetősen diverz biocönológiai szerkezetet alkotó fitoplankton uralkodó csoportja a Chrysophytáké (Diatomeae), míg a Pyrophyták és Chrysophyták képviselői csak szórványosan vannak jelen. A fitoplankton közösség összetétele a nyári időszak során változást mutat. A Diatomeae csoport fajainak száma és populációi népessége csökken, a Pyrophyták képviselői pedig intenzívebben fejlődnek. A kevésbé gyakori csoportok kategóriájába a Chlorophyták és a Cyanophyták tartoznak, míg a legritkábbak a Chrysophyták, illetve az Euglenophyták csoportjai. Az indikátor fajok körében a béta-mezoszaprób szintet jelzők dominálnak, az alfa-mezoszaprób fajoknak viszont csak egyedei fordulnak elő. A fitoplankton közösség gyengén-közepesen kifejlődött. A populációk egyedsűrűségei a literenkénti 3 x 10 2 2 x 10 4 egység értékek között változnak. A zooplankton biocönotikus összetétele nem mutat feltűnő évszakos dinamikát. Benne a Protozoa, Rotatoria, Cladocera és a Copepoda csoportok képviselői találhatók meg. Mind mennyiségi, mind minőségi szempontból a gyors folyású vízi ökorendszerekre jellemző Rotatoria csoport dominál. Minden más csoportnál nagyobb számban vannak jelen az eutróf üledéklakó fajok, melyeket gyakoriság tekintetében a mikrofiltrációs fajok követnek. A ragadozó típusok fajösszetétele szegényes. A planktonikus ágascsápú rákok (Cladocera) csoportját kozmopolita, állóvízi fajok alkotják. Uralkodóak a baktériumokkal táplálkozó típusok, míg a mikrofiltrációs fajok kevésbé jellemzőek. A legkevésbé kifejlődött zooplankton közösség az evezőlábú rákoké (Copepoda). Az indikátor fajok között a béta-mezoszaprób szintet jelző fajok vannak túlsúlyban. A zooplanktonok egyedszámai 350 egység/10 l értéket érnek el; a legnagyobb hányadot a csaknem 90 százalékot kitevő Rotatoria közösség alkotja. 3.2 Bentosz A Dráva folyó Botovo melletti szakaszának bentikus közössége jól fejlett. Ennek növényi összetevője, a littorális mederrész iszapján található mikrofitobentosz sárgászöldes bevonatot alkot. A különböző időszakokat tekintve ezen az aljzattípuson a Chrysophyta (Diatomeae), valamint a Cyanophyta algák dominálnak. A Chlorophyták rendszertani csoportjába tartozó algák csupán a nyári időszakban találhatók népesebb számban. Cyanophyta és Chlorophyta bevonatok köztük számos Diatomeae csoportba tartozó fajjal a folyó szilárd aljzatain alakulnak ki. A Schizomycetes-Eubacteria rendszertani csoport fajait csak szórványosan lehetett kimutatni a mikrobentosz közösségben. A közösség állati összetevői között a Protozoák mellett Nematodák (Dorylaimus nem), illetve Oligochaeták fordultak elő, bár populációik egyedsűrűsége igen alacsonynak mutatkozott. A makrofitobentosz növényi összetevői kisebb jelentőséggel bírnak a folyómeder biocönózisában. Ilyen közösségek mellékágakban, tavakban fejlődnek ki kisebb-nagyobb mértékben, de ilyenek a vizsgált területen nem fordulnak elő.
A területen a bentikus közösségének fontos összetevője a makrozoobentosz. Az élőhelyek sokféleségéből adódóan a makrozoobentosz ugyancsak diverz fajösszetétellel jellemezhető. A kavicsos-homokos aljzaton a Gammaridae csoportba tartozó rákok dominálnak, míg a köves aljzaton az Ephemeroptera (Baetis rhodani és Ecdyonurus fluminus), Trichoptera, Diptera (Chironomidae), Coleoptera és Rhynchota rendszertani csoportokba tartozó rovarok lárvái, valamint a puhatestűek (Mollusca) közül a folyami bödöncsiga (Theodoxus fluviatilis) illetve Litoglyphus fajok jelennek meg. Az kevéssertéjű gyűrűsférgek (Oligochaeta) csoportja az iszapos aljzatot részesíti előnyben. A Drávának ezen a szakaszán a Turbellaria csoport képviselői is jelen vannak. Meg kell említeni, hogy ezen a területen a vándorkagyló (Dreissena polymorpha) is előkerült; elterjedési területe az utóbbi időben növekedett. A bentosz közösség indikátor fajai között a béta-mezoszaprób szintet jelző fajok dominálnak, amelyeket az alfamezoszaprób fajok követnek. Poliszaprób faj alkalomszerűen ugyancsak található, a Sphaerotilus natans képviseletében. A makrozoobentosz átlagos mennyiségei 6-12 mg/m 2 között váltakoznak, ami a mérsékelt produktivitású vizekre jellemző érték. A biomassza legnagyobb részét a Gammaridae csoport fajai teszik ki, melyeket az Oligochaeták csoportja követ. Az össz-biomasszában ezeken kívül jelen levő közösségek kisebb számban képviseltetik magukat. 3.3 Perifiton A különféle szilárd, littorális aljzattípusok felszínén, mint amilyen a kő, alámerült fatörzsek, magasabb vízinövények, a perifiton növényközösségek nagy számban alakulnak ki. Általánosságban elmondható, hogy mindenféle aljzattípuson ugyanazok az alacsonyabb rendű növények fordulnak elő. Mindazonáltal az ezekben fellelhető fajok száma, valamint populációik denzitása időbeli változást mutat. Ezek a közösségek a nyári időszakban intenzívebben fejlődnek, mint télen. Az egyedsűrűség értékei több tucatszoros különbségeket mutathatnak. A minőségi összetételt tekintve általában az év során a Chrysophyta (Diatomeae) csoport algafajai dominálnak, míg a Cyanophyták és Chlorophyták az év melegebb időszakaiban fordulnak elő nagyobb gyakorisággal. A perifiton közösség indikátorfajai között a béta-mezoszaprób szintet jelző fajok az uralkodóak, s ugyancsak gyakoriak az alfa-mezoszaprób szennyezettségi szintre utaló fajok. Oligoszaprób fajokból csak egyedek lelhetők fel. 3.4 Nekton A vizsgált Dráva-szakasz tágabb környezetében három körszájú (Cyclostomata), valamint negyvenkilenc halfaj él. A Cyclostomata fajok a Petromyzonidae családba tartoznak, a halak pedig az Acipenseridae (1 faj), a Salmonidae (3 faj), a Cyprinidae (27 faj), a Cobitidae (3 faj), a Siluridae (1 faj), az Ictaluridae (1 faj), az Anguillidae (1 faj), a Gadidae (1 faj), a Centrarchidae (2 faj), a Percidae (7 faj), valamint a Cottidae (2 faj) családokba. A fentebb azonosított halfajok a folyó anyamedrében, a holtágakban, kavicsgödrökben, tavakban és csatornákban nagy számban találhatók, s az áramláskedvelő illetve állóvízkedvelő fajok dominanciája az adott élőhely típusától függ. A neutrofil halfajok minden víztér-típusban jelen vannak. Mivel a bemutatott halfaj-összetétel még a felvízi irányban, a Horvát Köztársaság területén létesített vízierőművek megépülése előtti adatokból származik, a biocönotikus összetételt illetően jelentős eltérések lehetnek. Az említett erőművek megépülésével összefüggésben a Dráva folyó hideg vizű, felső szakasz jellegű, illetve a melegebb vizű, alsó szakasz jellegű folyása közötti korábbi határvonal felvízi irányba tolódott el. 3.5 A biológiai produkció szintje A szeszton és a mikrofitobentosz minőségi és mennyiségi összetétele alapján a Dráva folyó Botovo melletti szakaszának vizét 1985-ig a II. és III. vízminőségi osztály közötti állapotúnak, illetve III. osztályba tartozónak osztályozták. Ezen időszakot követően a Dráva vizét szaprobitási szintje alapján II. osztályúnak minősítették. A planktonközösség gyengén fejlett. A fitoplankton közösség átlagértékei az év során a literenkénti 3 x 10 2-2 x 10 4 db sejt tartományban mozogtak, míg az össz-zooplankton értéke pedig legfeljebb 3.5 x 10 2 egység/10 l volt. A Dráva Botovo melletti vizeiben a makrofitobentosz nem játszik jelentős szerepet az anyagforgalomban.
A Drávának ezen a szakaszán szintén kevéssé kutatott makrozoobentosz átlagos értékei az év során 6-12 mg/m 2 között mozogtak. A folyó halprodukciója arányban áll az elsődleges és másodlagos produkcióval, értéke pedig mintegy 30 kg/ha-nak becsülhető. A fogás java része minőségi, étkezési célú hal, ami a teljes halfogás 56 százalékát teszi ki. 4. NÖVÉNY- ÉS ÁLLATVILÁG 4.1 Növénytársulások 4.1.1 Erdei vegetáció A vizsgált Dráva-szakasz mentén a fekete nyár - fehér fűz síkvidéki elegyes ártéri erdei (Salici-Populetum Zx., 1931, Meijer-Dree 1936) fejlődtek ki leglátványosabb formában. Ez az ártéri erdei növényközösségek egyik legelterjedtebb formája a Dráva podravinai folyása mentén, ezen kívül a Mura, a Száva, a Duna és a Tisza, valamint más európai folyók vizeit kísérve, s mint olyan nem képvisel természetvédelmi vagy tudományos különlegességet, ritkaságot. Mivel ennek az erdőtípusnak diverz és gyors szukcessziójú kezdeti állapotai vannak, az ilyen növényközösségek a síkvidéki folyók mentén gyorsan benövik és eltakarják az újonnan épített létesítményeket. Pontosan ez történt a vizsgált területtel is, amikor az 1980-as években a Botovo- Zákányi átvágást kialakították. A botovoi hidaktól felvízi irányba eső átvágást azért alakították ki, hogy ezzel a Magyar Köztársaság területén húzódó vasútvonalat megvédjék a Dráva bal partjának eróziójától. Emiatt a vizsgált területen mely az emberi beavatkozások következtében nem tipikus természetes élőhely, jóllehet a természetes szukcesszió sorsára hagyták a fehér fűz és fekete nyár (Salici-Populetum) alkotta társulás jól kifejlődött. E növényközösség illetve alkotói különböző fejlettségi állapotokban lelhetők fel, a nedves füzesektől a száraz állományokig. Egyes helyeken galériaerdők ugyancsak találhatók. nigra). Ezen állományok uralkodó faja a fehér fűz (Salix alba), valamint a fehér illetve fekete nyár (Populus alba, ill. P. A cserjeszintben az elszórtan található hamvas szeder (Rubus caesius) és komló (Humulus lupulus) az uralkodó fajok. Az aljnövényzet igen gazdagon kifejlődött. Egyes helyeken két aranyvessző-faj (Solidago serotina ill. S. canadensis) különösen nagy számban van jelen, ezeket pedig a pénzlevelű lizinka (Lysimachia nummularia), és a pántlikavirág (Baldingera arundinacea, Typhoides arundinacea), stb. követik. Igen fontos megjegyezni, hogy mivel ennek az erdőtípusnak diverz és gyors szukcessziójú kezdeti állapotai vannak, gyorsan benövi és eltakarja az újonnan létesített kavicsbánya-gödröket és ezek peremét. Ugyancsak lényeges, hogy az ilyen típusú erdei élőhelyeken kívül léteznek olyanok is (a Dráva folyó és oldalágai mentén, homokzátonyokon, kis szigeteken, valamint a keskeny mögöttes terülteken, azaz erősebben megvilágított térszíneken), melyeken bizonyos jövevény növényfajok (neofiták) vannak terjedőben, s ezek a honos fajokat elnyomva gyakran saját növényközösségeket alakítanak ki. Ilyen faj például a süntök (Echinocystis lobata), a bíbor nebáncsvirág (Impatiens glandulifera), a kanadai aranyvessző (Solidago canadensis), a gyalogakác (Amorpha fruticosa), a selyemkóró (Asclepias syriaca), a csicsóka (Helianthus tuberosus), és a magas kúpvirág (Rudbeckia laciniata). 4.1.2 Füves élőhelyek A botovoi hidaktól felvízi irányban húzódó balparti szakasz füves vegetációtípusai közül egyes helyeken jól kifejlődött franciaperjés magasfüvű kaszálórét található. Ez a növényközösség igen elterjedt, és Podravina, valamint Horvátország alföldi területein gazdasági szempontból ez a legfontosabb réti társulás. Az áradások által nem érintett erdők letermelésével jön létre, és kaszálórétként hasznosul, melyről évente akár három alkalommal is gyűjtenek szénát.
E társulástípus mélyrétegű, felemelkedett, jó vízáteresztő képességű és tápanyagban gazdag talajokon alakul ki, melyeket az árvizek már nem érnek el. Az ilyen növényzettel borított területeket gyakran vonják mezőgazdasági művelés alá, de a vizsgált terület esetében ez nem áll fenn. A társulást a folyamatos kaszálás és tápanyag-visszapótlás fenntartja. Összetételében különböző fűfélék játsszák a döntő szerepet, ezek közül a jellegzetesebbek: Arrhenatherum elatius, Pastinaca sativa, Tragopogon pratensis, Trisetum flavescens, Ononis hircina, Knautia arvensis. A társulás további alkotói még: Plantago lanceolata, Lotus corniculatus, Anthoxanthum odoratum, Avenastrum pubescens, Salvia pratensis, Dactylis glomerata, Achillea millefolium, Ajuga reptans, Medicago lupilina, Polygalia vulgaris, stb. 4.1.3 Nádasok A vizsgált terület holtágainak partjain és sekély vizű élőhelyein helyenként jellegzetes, és ökológiai szempontból fontos nádas növénytársulás található (Scirpo-Phragmitetum W. Koch, 1926). E közösségben a széleslevelű gyékény (Typha latifolia) is gyakran jelen van. Ezek a társulások fontos szerepet játszanak az alacsony vízállású területek benövésében és borításában, hiszen ezeken a térszíneken nagy mennyiségű szervesanyag rakódik le. 4.1.4 Védett, ritka és veszélyeztetett növényfajok A rendelkezésre álló adatok szerint a vizsgált Dráva-szakaszon, valamint annak a Horvát Köztársaság területére eső mögöttes területein nincsenek védett, ritka vagy veszélyeztetett növényfajok. Azonban a vizsgált területen kívül, a Dráva mentén, valamint a Varaždin és Lubenavac közötti (Legradtól lefelé eső) szakasz növényzettel kevésbé benőtt szigetein és homokzátonyain megtalálható a veszélyeztetett csermelyciprus (Myricaria germanica). Ezt a fajt a Horvát Köztársaság növényfajokra vonatkozó Vörös Könyve felsorolja. A csermelyciprus pionír növényfaj, mely durva kavicsaljzaton és homokzátonyokon igen gyorsan elterjed, és különálló, meglehetősen egyedülálló növénytársulást alkot a fűzzel (Salici-Myricarietum). Ez a társulás a szukcessziós folyamat során a fehér füzes fekete nyaras (Salici-Populetum) erdőtársulás irányába alakul át. 4.1.5 A biotóp sajátságai A vizsgált terület biotópjának sajátságait a botovoi hidaktól felvízi irányban történt beavatkozások szabják meg, valamint a Botovo-Zákányi átvágás mederszabályozó hatása, aminek köszönhetően az anyameder természetes morfológiai és hidrológiai jellemzői változást szenvedtek. A vizsgált szakaszon, ahol a beavatkozásokat követően a növénytársulások természetes szukcessziójának szabad folyást engedtek, a biológiai sokféleség a természetes illetve mesterséges biotópok (ecotonok) keveredésében tükröződik: folyókanyarulatok, benőtt szigetecskék, csupasz illetve részben benőtt homokzátonyok, holtágak, tavak, lombhullató erdők, faegyedek és bokrok, aljnövényzet, rétek és legelők, valamint kis területre kiterjedő művelt földek váltakoznak. Az említett összetevők mindegyike külön ökorendszert képvisel, jellegzetes növény- és állatfajokkal, melyek a vizsgált területnek gazdag struktúrát és biológiai sokféleséget kölcsönöznek. Vízi és vizes élőhelyek: A vizsgált terület vízi élőhelyei a folyóvíz-felszínek, valamint az álló- illetve lassú folyású vízfelszínek, mint például folyókanyarulatok, holtágak és tavak. Specifikus vízi élőhelyek azok a területek, ahol magas a talajvíz szintje, azaz olyan térszínek, melyek az év bizonyos időszakaiban elárasztás alá kerülnek, mint például a fehér füzes - fekete nyaras elegyerdő (Salici albae-populetum nigrae), illetve a közönséges nád alkotta állományok (Scirpo- Phragmitatum). Az ilyen életközösségek fejlődésére és fennmaradására a vízjárás-dinamika igen nagy befolyással van. Ezt a dinamikát a botovoi hidak felett végzett folyószabályozási munkálatok jelentős mértékben megváltoztatták. A talajvíz állandó hatása mellett a fehér füzes - fekete nyaras biotópokat (Salici albae-populetum nigrae) az akár 95 napig is elhúzódó árvizek hatása is befolyásolja. Az ár magassága elérheti a 4 métert is.
A jövevényfajok egyre jobban terjednek ezekben az erdei biotópokban, nedves árkok mentén, törmeléken. Eluralkodnak a honos fajokon, és gyakran külön társulást hoznak létre, melyet a süntök (Echinocystis lobata), a bíbor nebáncsvirág (Impatiens glandulifera), a gyalogakác (Amorpha fruticosa) és a selyemkóró (Asclepias syriaca) alkotnak. A belső területi nádasok biotópjait (Scirpo-Phragmitetum) folyókanyarulatok partjain találjuk több méter széles sávokban, álló vízterek partja mentén, valamint nedves térszíneken. Madarak számára fontos élőhely, hiszen a dús nádasnövényzet biztonságos menedéket nyújt a fészkelő madarak számára, valamint más állatfajok szaporodásához is. Szárazföldi biotópok: A vizsgált terület szárazföldi biotópjai közül a legjelentősebb a franciaperjés kaszáló. Ez a biotóp a kocsányostölgy-gyertyán elegyes erdőre (Carpino betuli Quercetum roboris) emlékeztet. Ez annyit jelent, hogy a talajvízszint évekig a feltalaj alatt 2-3 méteres szinten húzódik, s a tavasz legvizesebb időszaka alkalmával sem lépi túl az 1 méteres szintet. A felszíntől 30-40 centiméteres mélységben a talaj nedvességtartalma 30-40 százalék. A nyári időszak alatt ennek értéke fokozatosan csökkenni kezd, és 30-40 centiméteres mélységben augusztus elejére eléri a 20 százalékot. A csökkenés kis mértékben folytatódik az őszi időszakig, amikor a nedvességtartalom ritmikus változása helyreáll. 4.2 Az állatfajok egyedsűrűségei 4.2.1 Gerinctelenek A vizsgált terület gerinctelen faunája kevéssé kutatott. Ennek ellenére ismert, hogy a vizsgált Dráva-szakasz szélesebb környezetében, a szárazföldi, vízi és nedves élőhelyeken nagy számban találhatók puhatestű fajok (Mollusca). A csigák körében a Dráva folyóparti részein az Amphimelania holandry jelenléte figyelhető meg. A vízi életterekben a Planorbidae és a Lymnaeidae csoportjai fordulnak elő gyakran, őket pedig a kagylók (Bivalvia) követik. A vándorkagylón (Dreissenia polymorpha) kívül gyakoriságával ugyancsak kiemelkedik a legkisebb kagylófajok közé tartozó Sphaerium corneum is. A magasabb fejlettségi szintű gerinctelenek közül a minden lehetséges élőhelyet benépesítő rovarok (Insecta) képviseltetik magukat a legnagyobb számban. A rovartani kutatások eddig mégis csupán néhány rovarnem képviselőire terjedtek ki. A szitakötők (Odonata) csoportja igen nagy változatosságban van jelen, ami arra utal, hogy a víz minősége meglehetősen jó. A terület tágabb környezetében jelen van néhány ritka, illetve európai szinten veszélyeztetett faj, mint például a lápi acsa (Anacieschna isosceles), a nyerges acsa (Hemianax ephippiger), a sárgás szitakötő (Gomphus fravipes), a sárgafoltos szitakötő (Somatochlora flavomaculata), a kétfoltú szitakötő (Epitheca bimaculata), a lassú szitakötő (Sympetrum depressiusculum), és a fekete szitakötő (Sympetrum danae), melynek Podravina jelenti déli elterjedési határát. A nagylepkék (Macrolepidoptera) jelenléte, melyek jelentős mértékben járulnak hozzá egy-egy élőhely diverzitásához, azt mutatja, hogy ez a tágabb környezet igen fajgazdag. Az egyes élőhelyek fitocönológiai diverzitásának függvényében a fajszám 50-830 között mozog. Ilyen tekintetben a legnagyobb számú fajnak az erdei aljnövényzet, az erdőirtások és erdőszélek adnak otthont. A nagylepkék (Macrolepidoptera) körében a Botovo melletti, podravinai alföldi vidék különleges jelentőségű fajai azok a fajok, amelyeket Horvátország területén először mutattak ki, s amelyek vízi és mocsári növényközösségek leginkább a Scirpo-Phragmitetum társulás lakói. Ezen biotóp 16 azonosított faja között a bagolylepkék (Noctuidae) dominálnak. Az aljnövényzetben, füzesekben és égerligetekben egy a tudomány számára korábban ismeretlen átlátszó szárnyú molylepke-rendet sikerült felfedezni (Aegeridae = Sesidae), amely taxon további tudományos, ökológiai vizsgálatokat igényel. A burjánzó fehér fűz (Salix alba) és fekete nyár (Populus nigra) állományok területén új szitkárfaj, a Synanthendon mumi került elő, amelyet korábban Horvátország területéről nem sikerült kimutatni. A vizsgált terület tágabb környezetében négy vagy öt olyan lepkefaj él, melyek Horvátországban védelmet élveznek: nagy színjátszólepke (Apatura iris), kis színjátszólepke (Apatura ilia), kardoslepke (Iphiclides podalirius), fecskefarkú lepke (Papilio machaon). Az erdők bogárfajoknak (Coleoptera) adnak otthont, melyek közül több ismert erdei kártevő, mint például a nagy nyárfacincér (Saperda charcarias). Ritkuló bogárfajaink közül itt megtaláljuk az orrszarvúbogarat (Oryctes nasicornis), valamint a szarvasbogarat (Lucanus cervus). 4.2.2 Gerincesek