11. Melléklet. Jó állapot kritériumainak meghatározása az ökológiai állapot szempontjából fontos fiziko-kémiai jellemzőkre

Méret: px

Mutatás kezdődik a ... oldaltól:

Download "11. Melléklet. Jó állapot kritériumainak meghatározása az ökológiai állapot szempontjából fontos fiziko-kémiai jellemzőkre"

Katalin Vargané
8 évvel ezelőtt
Látták:

1 11. Melléklet Jó állapot kritériumainak meghatározása az ökológiai állapot szempontjából fontos fiziko-kémiai jellemzőkre ÖKO Zrt.vezette Konzorcium ÖKO Zrt. BME VKKT VTK Innosystem ARCADIS

2 11. Melléklet Jó állapot kritériumainak meghatározása az ökológiai állapot szempontjából fontos fiziko-kémiai jellemzőkre (tervezet, BME ) ÖKO Zrt.vezette Konzorcium ÖKO Zrt. BME VKKT VTK Innosystem ARCADIS 1

fiziko-kémiai jellemzőkre (tervezet, BME 2006.07.10.

3 Jó állapot kritériumainak meghatározása az ökológiai állapot szempontjából fontos fiziko-kémiai jellemzőkre A fiziko-kémiai jellemzőkre a minősítési rendszer nálunk egyelőre kidolgozatlan. A 2005 évi Nemzeti Jelentésben rögzített határértékek csak átmeneti megoldásként fogadhatók el, hiszen ennek ökológiai megalapozása nem történt meg. A referenciaértékek megállapításánál elsősorban azt kell figyelembe venni, hogy a VKI szellemében a kémiai paraméterek mint az ökológiai állapot támogató állapot jellemzők jelentős mértékben háttérbe szorulnak az élőlény együtteseken alapuló kritériumrendszerben. Gyakorlati szempontból azonban jelentőségük nem hanyagolható el, hiszen a vizek szennyezéséből adódó kockázat megítélésekor elsősorban a vízkémiai mérésekből indulunk ki, a szennyezés csökkentésére irányuló beavatkozásokat pedig elfogadható biztonsággal gyakorlatilag csak a vízkémiai paraméterekben előidézett változásokra tudjuk tervezni. A projekt keretébe célunk a mintaterületen előforduló víztípusokra vonatkozó javaslatok kidolgozása volt, olyan mértékben, ami a beavatkozások tervezéséhez szükséges. Ez a vízminőségi célállapot kritériumainak, azaz a jó ökológiai állapotra vonatkozó határértékeknek a megadását jelenti. Javaslatunk elkészítéséhez két pillérre támaszkodtunk: (i) a nemzeti és EU szintű minősítési rendszerek összehasonlító elemzésére, és (ii) a hazai vizekről rendelkezésre álló vízkémiai méréseknek az ECOSURV felmérés eredményeinek tükrében történt statisztikai értékelése. A hazai és a korábbi EU direktívák, az ECE osztályozási rendszer, a jelenlegi tagállamok és a szomszédos országok minősítési rendszereit áttekintve, továbbá a Duna vízgyűjtőre vonatkozó ajánlásokat is szem előtt tartva felvázoltuk azt a tartományt, amely az egyes komponens csoportba tartozó paraméterek jó állapotra vonatkozó kritériumait várhatóan lefedi. A folyóvizek esetében, ha a Nemzeti Jelentésben kiindulásként alkalmazott MSZ szerinti határértékeket mint kiindulási alapot tekintjük, az oxigén háztartás jellemzői esetében (oldott oxigén, oxigén telítettség, BOI, KOI, TOC) a határértékek a nemzetközi gyakorlatban a hazaihoz hasonlóak, a tápanyagok vonatkozásában azonban a tartomány nagyon széles. Az ECE szabvány, az észak európai országok és az ICPDR-nek a Duna vízgyűjtő kerületre vonatkozó ajánlásai is a hazainál szigorúbb összes P és N határértéket javasolnak, a környező országokban és a németországi LAWA guidebook-ban azonban a hazai szabványhoz képest magasabb tápanyag koncentrációt is megengednek a vizekben. A fentiekből adódó, meglehetősen széles mozgásteret figyelembe véve a határérték javaslatot hazai vizeink állapotának tükrében adtuk meg. Természetesen az osztályhatárok meghúzása nem gazdasági alapokon, hanem az ökológiai szempontok alapján kell, hogy megtörténjen, de az ésszerűség határain belül. Azaz a jó állapot kritériumának megállapításakor azt vizsgáltuk, hogy mekkora az a koncentráció érték, mely mellett a jó ökológiai állapot még fenntartható. Ezt az elemzést a hazai folyóvizekre az ECOSURV adatbázis és a évi vízminőségi adatok nyújtotta lehetőségek között elvégeztük. Első lépésben legyűjtöttük az összes vízkémiai észlelési adatok, amellyel a fenti időszakra az ECOSURV felmérésben részt vett víztestekre rendelkeztünk. Minden szelvényre (ahol több adat volt) számítottuk az átlagos és 90%-ios tartósságú koncentrációkat. A szelvényeket vízfolyás típusonként szétválogattuk, és az adatokat összevetettük az ECOSURV adatokra alapozott, a hazai biológusok által 2

A referenciaértékek megállapításánál elsősorban azt kell figyelembe venni, hogy a VKI szellemében a kémiai paraméterek mint az ökológiai állapot támogató állapot jellemzők jelentős mértékben háttérbe

4 megállapított összegzett biológiai véleménnyel, melyben a kockázatosság meglétét értékelték. Az adatokat szétválogattuk aszerint, hogy a biológiai vélemény alapján milyen kockázat besorolást kaptak, és típusonként előállítottuk a nem kockázatos, a bizonytalan és a kockázatos vizekre jellemző kémiai vízminőségi állapot ponthalmazát. A hidromorfológiai kockázatosságot a szétválogatásnál csak olyan mértékig vettük figyelembe, hogy a vízkémiát feltehetően jelentősen módosító hatást (pl. tározó hatása) tükröző szelvényeket az elemzésből kivettük. Az ökológiai adatokra épített összegzett biológiai véleményeket összevetve a mérésekhez tartozó vízkémiával azt tapasztaltuk, hogy az élőlény együttesek alapján kockázatosnak vagy jó állapotúnak ítélt vizekre jellemző koncentráció tartomány között a különbség jól látható, de éles határvonal nem húzható meg. Valószínű azonban, hogy a Nemzeti Jelentésben használt kockázatossági határértékeknél enyhébb kritériumok is megengedhetők a hazai folyóvizeknél (példaként mutatjuk be az összes foszfor koncentrációk eloszlására vonatkozó ábrát). Összes P (mg/m3) (a) Hegy-, dombvidéki Tározó hatás Nem kockázatos Bizonytalan Kockázatos Összes P (mg/l) (b) Hegy- és dombvidéki Tározó hatás Nem kockázatos Bizonytalan Kockázatos 1. ábra: A VM adatbázis szerinti mért éves átlagos összes P koncentrációk (a) és az ECOSURV felmérés során mért koncentrációk (b) összegzett biológiai minősítés eredménye szerinti megoszlása Az elemzés alapján javasoltuk, hogy az összes P éves átlagára vonatkozó határértéket a korábbi 130 mg/m 3 -ről emeljük fel mg/m 3 -re, víztípustól függően. Ez kb. 20%-kal csökkentené a kockázatos vizek számát, ugyanakkor a biológiai mérések szerint a vizsgált élőlény együttesek a kiugróan szennyezett vizek kivételével látszólag érzéketlenek a vízbeli- közepesen magas koncentrációra. A többi komponens (KOI, BOI, nitrogénformák) esetében is kismértékű módosítást, a víztípusok figyelembe vételét és a határérték vonatkoztatási alapjának változtatását (éves átlag ill. június-szeptemberi 90%-os tartósságú koncentrációk, lásd az 1. táblázatot) javasoltunk. Egyelőre a 22 típust némileg leegyszerűsítve csak a sík- és hegy/dombvidéki, illetve a kicsi és a közepes/nagy vizeket különböztettük meg. Ennek oka kettős: egyrészt az egy típusba lévő víztestek száma sok esetben olyan kevés (1-3 db.), hogy nem teszi lehetővé a statisztikai értékelést; másrészt az antropogén hatások többnyire jóval nagyobbak a víztípusok közötti különbségeknél, ezért a típusok közötti összehasonlítás nem mutatható ki. 3

kémiai vízminőségi állapot ponthalmazát. A hidromorfológiai kockázatosságot a szétválogatásnál csak olyan mértékig vettük figyelembe, hogy a vízkémiát feltehetően jelentősen módosító hatást (pl.

5 1. táblázat Javaslat a folyóvizek jó ökológiai állapotára vonatkozó kémiai határértékekre Komponens Hegy/dombvidéki Hegy/dombvidéki közepes és Megjegyzés kisvízfolyások közepes és nagy kisvízfolyások nagy folyók (1,2,4,8 típusok) folyók (3,5,6,7,9,10 (11,15,16,21 (12,13,14,17,18,19,2 típusok) típusok) 0,22 típusok) Oxigén telítettség (%) Nyári min max BOI 5 (mg/l) 4 / 6 4 / 6 6 / 9 6 / 9 Éves átlag / nyári max KOI cr (mg/l) 16 / / / / 25 Éves átlag / nyári max NH4-N (mg/l) Nyári (?) max NO2-N (mg/l) Nyári (?) max NO3-N (mg/l) Nyári (?) max Összes N (mg/l) Éves átlag Összes P (mg/m 3 ) Éves átlag Chl-a (mg/m 3 ) Éves átlag / nyári max Nyári maximum: a június szeptember közötti időszakban mért 90 (80?) %-os tartósságú értéket Éves átlag: minimum havi gyakoriságú mintából számított átlag (vagy 50%-os tartósságú medián) érték 4

6 4 / 6 6 / 9 6 / 9 Éves átlag / nyári max KOI cr (mg/l) 16 / 22 16 / 22 20 / 25 20 / 25 Éves átlag / nyári max NH4-N (mg/l) 0.2 0.5 0.5 0.7 Nyári (?) max NO2-N (mg/l) 0.02 0.03 0.05 0.1 Nyári (?

6 A gyakorlatban igen kevés példa található a VKI-nek megfelelő állóvíz minősítésre. A legtöbb esetben az eutrofizációs állapotra figyelnek, tározóknál az oldott oxigén szintre, illetve más kémiai paraméterekre, amelyek az ivóvíz előállítás szempontjából jelentősek. A legszélesebb körben alkalmazott osztályozási rendszer a trofitási szint meghatározásán alapuló OECD osztályozási rendszer, ez azonban a tápanyagok közül csak a P-ra javasol határértéket. Mivel ezt a rendszert alapvetően mély tavakra dolgozták ki, hazai, főleg sekély tavainkra átgondolást igényel. Hazai, zömében sekély tavaink sajátosságait figyelembe véve előzetes javaslatainkat a 2. táblázatban adtuk meg. 2. táblázat Javaslat a tavak jó ökológiai állapotára (potenciáljára) vonatkozó kémiai határértékekre Komponens, állandó vízborítású kis tavak (4,6,7,9 tározók Dombvidéki tározók Halastavak Megjegyzés típusok) Oxigén telítettség (%) > 40 Nyári min max BOI 5 (mg/l) Éves átlag KOI cr (mg/l) Éves átlag NH4-N (mg/l) Éves átlag NO2-N (mg/l) Éves átlag NO3-N (mg/l) Éves átlag Összes N (mg/l) Éves átlag Összes P (mg/m 3 ) Éves átlag Chl-a (mg/m 3 ) 25 / /75 10 / / 100 Éves átlag / nyári max A határérték javaslatok nem kezelhetők függetlenül a minősítést lehetővé tevő monitoring rendszertől. A kockázatosság megállapítása rendszeresen végzett észlelési adatokból történik. A vizsgálandó jellemző változékonysága alapján dönthetjük el azt, hogy milyen gyakori észlelés szükséges ahhoz, hogy az osztályba sorolást egy kívánt megbízhatósági szinten elvégezhessük. A VKI nem foglal állást abban a tekintetben, hogy az osztályhatárokat milyen statisztikai értékre adjuk meg. Míg a korábbi gyakorlatra a hagyományos komponensek esetében eléggé egységesen a 90%-os tartósságú küszöbérték a leginkább jellemző, a VKI monitoring stratégiáját és a nagyszámú víztestet figyelembe véve az ehhez szükséges vizsgálati gyakoriság reálisan nem tartható fent. Ezért célszerűnek tartjuk a határértékek meghatározását a monitoring programok tervezésével együtt kezelni. 5

A legszélesebb körben alkalmazott osztályozási rendszer a trofitási szint meghatározásán alapuló OECD osztályozási rendszer, ez azonban a tápanyagok közül csak a P-ra javasol határértéket.

Hasonló dokumentumok

6-2 háttéranyag: Felszíni víztestek fizikai-kémiai állapotértékelési rendszere

6-2 háttéranyag: Felszíni víztestek fizikai-kémiai állapotértékelési rendszere Dr. Clement Adrienne Dr. Szilágyi Ferenc BME Vízi Közmű és Környezetmérnöki Tanszék Budapest, 2015 1 Tartalom 1. A támogató