Kérődzők trichostrongylidosisainak leküzdése újabb ismereteink tükrében * Dr. KOBULEJ Tibor Állatorvostudományi Egyetem Parazitológiai Tanszéke, Budapest A parazitózisok jelentőségének megítélésében és a velük kapcsolatos teendők kijelölésében két végletes szemlélet tapasztalha tó: egyesek nem tulajdonítanak a parazitózisoknak gyakorlati jelentőséget, mások pedig éppen ellenkezően - hajlamosak eltúlozni a parazitózisok fontosságát. Az első esetben nem történik semmi a megelőzés- érdekében, és ha emiatt járvány szerűen je lentkezik valamely parazitózis, az ad hoc beavatkozás nem jár kellő eredménnyel. A másik esetben akkor is a parazitózist okolják a hozam csökkenéséért, vagy esetleg az állat elhullásáért, amidőn arra nincsen kellő ok. A parazitózisok jelentőségét túlbecsülök akkor is gyógyszeres beavatkozáshoz folyamodnak és ezáltal fölösleges kiadással terhelik az üzemet, amikor arra semmi szükség nincsen. Mind a két szemlélet végeredményben a parazitózisok ellen javasolt rendszabályok hitelének rontásához, a védekezési előírásokba vetett bizalom lejáratásához vezet. Pokozott mértékben érvényesek az elmondottak olyan parazitózi- * A MAE Állatorvosok Társasága Szarvasmarha és Juhegészségügyi Szakosztályának 1968.szept.20-i szakülésén elhangzott előadás alapján.
sokra, amelyek okozói kisebb-nagyobb számban csaknem minden legelőn-járt állatban megtalálhatók és amelyek kóros hatását nehéz felismerni és helyesen értelmezni. A parazitózisoknak ebbe a csoportjába sorolhatók a kérődzők trichostrongylidosisai is. Hogy ez valóban igy van, mi sem bizonyltja jobban, mint az a tény, hogy a hatékony gyógyszerek aránylag nagy választéka ellenére a trichostrongylidosisok okozta kár tartós csökkenését még ott sem tudták elérni, ahol - a kedvező klimatikus viszonyok miatt - az állattenyésztés akut problémájaként jelentkeznek (Nagy-Britannia, valamint az USA és Ausztrália csapadékban gazdag vidékein). Most, amidőn hazánk állategészségügyének átszervezésével, a megyei állategészségügyi állomások létesítésével gyökeresen megváltoznak a parazitózisok elleni védekezés adottságai, célszerű megvizsgálni egyebek között a trichostrongylidosisok elleni küzdelem lehetőségeit, elemezni azokat a hibákat, amelyek rendszerint a gyakorlati beavatkozás sikertelenségét okozzák és megjelölni azokat a tennivalókat, amelyek segítséget nyújtanak a gyakorló állatorvosnak ennek a nem könnyű feladatnak a megoldásában. A trichostrongylidosisok okozta kár csökkentésére irányuló programok és az ezeken alapuló gyakorlati védekezés legsúlyosabb hiányossága, hogy nem, vagy csak a legritkább esetben veszi tekintetbe a bántalom adott körülmények meghatározta járványtanát. A védekezésnek ez a formája" legjobb esetben is csak átmeneti sikerrel kecsegtet. A modern állatorvostudomány viszont nem átmeneti eredményekre törekszik, hanem prevenció révén tartósan jó állategészségügyi állapot kialakítását tűzi ki célul. Parazitológiai sikon e törekvés realizálása csak a járványtan! szempontok messzemenő érvényesítése révén lehetséges. Ez nem holmi eltúlzása a járványtani szemléletnek. Tény, hogy a parazitózisok ellen irányuló valamennyi akciónak az alapja a járványtani viszonyok ismerete, mert ennek hiányában még a diagnosztikái leletet sem lehet reálisan értékelni.
Valamely parazitózis járványtan! viszonyait számos, jellegében egymástól távolálló tényező határozza meg. E tényezők között meg kell emliteni a kérdéses élősködő biológiáját, a környezeti (meteorológiai, talajtani, hidrológiai) tényeződet, a gazdaszervezet reagálásának a módját és végül az állatok tartásának a körülményeit (állatsürüség a legelőn, legeltetési mód, legelőgazdálkodás, a különféle korú állatcsoportok izolált tartása, stb.). Jóllehet a felsorolt tényezők közül csak az állatok tartásával kapcsolatosakat tudjuk befolyásolni, a többinek az ismerete sem nélkülözhető a hatékony védekezés megszervezésében. A felsorolás mutatja,hogy milyen - jelen esetben a trichostrongylidosisokat érintő - kérdéseket kell megvizsgálnunk, hogy el jussunk a bántalom járványtanának a megismeréséhez. A. A trichostrongylidák fejlődése igen egyszerűen zajlik le. A nőstények által lerakott és a gazda ürülékével külvilágra ju tott peték embrionális fejlődése már egy nap alatt az 1. stádiumu lárva kialakulására vezet (optimális hőmérsékleti viszonyok mellett). A lárva kikel a peteburokból és önálló életet kezd a talajon: táplálkozik, növekszik, mozog és két vedlés abszolválása után csakhamar 3. stádiumu, invázióképes lárvává vál i k (eddig tart a postembryonalis fejlődés első szakasza). Hazánk viszonyai között nyáron a folyamat kellő nedvesség jelenlétében egy hétnél tovább nem tart. A 3. stádiumu lárva a féreg fejlődésében a nyugalmi stádiumot jelenti (a lárva nem táplálkozik, nem növekedik, de mozog) s ez addig tart, amig az fogékony gazdába nem jut. A gazdában a lárva folytatja a fejlődését (postembryonalis fejlődés második szakasza, mely az esetek egy részében histotrop-fázissal kapcsolatos), és további két vedlés után - az esetek túlnyomó többségében 3 hét alatt - ivarérett féreggé fejlődik. A trichostrongylidosisok járványtanában meghatározó szerepet a gazdában élősködő, váltivaru, kifejlett egyedek és a 3. stádiumu, szabadon élő lárvák játszanak; a váltivaru egyedek azáltal,
hogy ivari termékeikkel egész életük folyamán állandóan szenynyezik a gazda környezetét, a 3. stádiumu lárvák azzal, hogy biztosítják a féregfaj fennmaradását a legelőn, s ezzel lehetővé teszik találkozását a fogékony gazdával. A trichostrongylidosisok járványtani görbéjének az alakulására a kifejlett férgek különféle módon hatnak. A faj élettartama, fejlődésének üteme, a nőstények petetermelésének a kapacitása, ingadozása,a histotrop fázis tartama: megannyi tényezőt jelent, amely a bántalom járványtani görbéjét valamilyen módon befolyásolhatja. Ezekkel most nem foglalkozom bővebben, mert részben ama tényezőknek a csoportjába tartoznak, amelyek kifejtése ott célszerű, ahol a gazdaszervezet reagálását a parazita megtelepedésére és ennek hatását a bántalom járványtanára fogjuk tárgyalni. A szabadon élő fejlődési alakok közül csupán a 3. stádiumu lárvák szerepe jelentős a faj fennmaradása szempontjából. A peték, az 1. és 2. stádiumu lárvák túlságosan érzékenyek a különféle külső tényezők káros hatása iránt, élettartamuk a fejlődést biztositó feltételek mellett is tul rövid ahhoz, hogy a faj terjedésében, fennmaradásában, s igy a bántalom járványtanában emlitésreméltó szerep juthasson nekik. A 3. stádiumu lárva létében messzemenően függetlenített a külső körülményektől, mert nem táplálkozik és védett, a második vedlés cuticulája ugyanis rajta marad. Ezek a tulajdonságok lehetővé teszik, hogy a lárva bizonyos körülmények között akár hónapokig is életben maradjon, s igy, mivel mindig ujabb és ujabb lárvagenerációk kerülnek a legelőre, idővel mind jobban növekszik az élősködő és gazdája találkozásának az esélye, mig eléri azt a pontot,ahol a találkozás már szükségszerűen bekövetkezik. A járványtan megismerése, s igy a gyakorlati védekezés szempontjából fontos tudni, hogy a 3. stádiumu lárvák különféle körülmények között milyen sokáig maradnak életben. A 3. stádiumu lárvák élettartamát vizsgálták laboratóriumi viszonyok között
(ilyen tapasztalatokkal mi is rendelkezünk), és vizsgálták kinn a terepen. Mind a kétféle vizsgálatnak megvan az előnye és a hátránya. A laboratóriumi vizsgálatok előnye, hogy pontosan ismert környezeti viszonyok (hőmérséklet, páratartalom, párolgás, légmozgás) közepette történik. Az igy nyert adatok alkalmasak arra, hogy megismerjük a lárvák viselkedését szigorúan meghatározott, viszonylag konstans körülmények között. Kinn a terepen viszont a lárvák állandóan változó mikroklímátikus körülmények között vannak, amelyek változását sem regisztrálni, sem utánozni nem tudjuk. E változások nagyon gyorsan következnek be és eléggé mélyrehatóak ahhoz, hogy messzemenően befolyásolják a lárvák viselkedését. Ezért a laboratóriumi adatokból csak nagyon hozzávetőlegesen lehet következtetni a lárvák sorsára a terepen (legelőn). B. A fertőző lárvák életbenmaradását befolyásoló tényezők. Mivel a legelő mikroklimatikus változásai nagyon sokfélék, f i z i kai lehetetlenség minden lehető variációt a gyakorlatban megvizsgálni. Ezért a 3. stádiumu lárvák biológiájának megicr: A rése csak oly módon lehetséges, hogy a rendelkezésre álló laboratóriumi és terepen szerzett adatokat gondos elemzésnek vetjük alá és igy következtetünk a hazai viszonyokra. A laboratóriumi vizsgálatok adatai egyöntetűen azt mutatják, hogy a 3. stádiumu lárvák a második vedlésükből származó cuticulájuk védőhatása ellenére igen érzékenyek a kiszáradás iránt. Szobában uralkodó hőmérsékleti és nedvesség! viszonyok között a tárgylemezen hagyott, kiszáradt lárvák perceken belül elpusztulnak. Ha a lárvákat még közvetlen napfénynek is kitesszük, haláluk már másodperceken belül bekövetkezik. Ezért a jól készített szénában sem maradnak sokáig életben. Rosszul tűrik a fagy száritó hatását is. A -10 C alatt lévő hőmérsékleten szintén hamar - 2-3 hét múlva - elpusztulnak (ANDERSEN és tsai, 1966). Nem kedvez nekik különösen az, ha vizben vannak és a hőmérséklet aránylag magas - +20-25 C - értéket mutat. Az ilyen lárvák élénken mozognak és mivel nem táplálkoznak, 1-3 hónap alatt (PRASAD, 1959) felélik tartalék tápanyagaikat és elpusz-
tulnak. Optimális a 3. stádiumu lárvák életbenmaradásához a 0 C körüli, nedves környezet. Ilyen körülmények között az alacsony hőmérséklet miatt dermedt, életfolyamatait a minimálisra csökkentő lárva több hónapig életben marad (ANDERSEN ás tsai, 1966). A terepen végzett kisérletek eredményei (ANDERSEN és tsai, 1965; CROFTON, 1948, 1952; GIBSON, 1966; ROSE, 1963; TAYLOR, 1938) távolról sem ilyen egyértelműek a 3. stádiumu lárvák viselkedéséről,, ami érthető is, mert a vizsgálatok csapadék és hőmérséklet szempontjából erősen eltérő viszonyok között folytak. Északnyugat angliai tapasztalatok szerint a márciusban legelőre került lárvák a következő év áprilisában már nem mutathatók ki. Az USA délkeleti részén végzett vizsgálatok szerint a tavasszal legelőre került lárvák élettartama 6 hétnél nem hosszabb. Saját megfigyeléseink azt mutatják, hogy a hazai júliusi száraz legelőre kihelyezett lárvákat egy hét múlva hiába keressük (elpusztulnak, és a felismerhetetlenségig összeaszalódnak). Az angliai viszonyok között a lárvák áttelelése a legelőn megszokott jelenség (télen a legritkább esetben fagy, vagy ha hideg van, a legelőket vastag hótakaró boritja), nálunk viszont ez csupán kivételes esetben fordul elő (ha a lárvák még a fagy beállta előtt vastag hótakaró alá kerülnek). A ph-változásokat nem tűrik jól a fejlődési alakok, s igy az invázióképes lárvák sem. Ezért a szilázsban, mire megérik, még a 3. stádiumu lárvák után is hiába kutatunk. Miután,mégha eléggé nagy vonalakban is, ismertettük a 3. stádiumu lárvák reagálását, a legfontosabb környezeti tényezőkre, időszerű megvizsgálni, hogy a hazai klimatikus viszonyok között miként alakul sorsuk a legelőn, s igy hogyan befolyásolja hazánk klímája a trichostrongylidosisok járványtanát. 0. Klimatikus tényezők. Hazánk klimája kontinentális, jellegzetes csapadékmegoszlással. Teleink hidegek, esetenkint tartós faggyal, hótakaró nélkül. A tavasz csapadékban bővelkedik és májusban, de különösen júniusban már olyan magas a napi átlag-
hőmérséklet, hogy még éjjel sem szünetel a peték embryonálódása, az 1., 2. és 3. stádiumu lárvák kialakulása. Nyáron, júliuselejétől augusztus 3. harmadáig általában forró, száraz időjárás uralkodik. Az ezután következő mintegy egyhónapos, csapadékban bővelkedő szakasz után u^ból aránylag száraz, napos idő következik. Az elmondottak értelmében hazai legelőinken télen a trichostrongylidák fejlődési alakjainak túlnyomó többsége elpusztul. Legritkább esetben fordul ugyanis elő, hogy a hideg beállta előtt megfelelő hótakaró védelme alá kerüljenek a lárvák. JJe ha a kedvező körülmények összejátszása folytán a fejlődési alakok egy része át is vészeli a tél viszontagságait, számuk olyan csekély, hogy a bántalom járványtan! görbéjének a formálásában gyakorlatilag nem jutnak szerephez. Igy hazánk viszonyai között a mindenkori trichostrongylidosis-járványok fellángolásáért tavasszal a legelőre kihajtott fertőzött állatok a felelősek. Kora tavasszal a legelőre került peték már nem mennek ugyan tönkre, az alacsony hőmérséklet miatt azonban fejlődésük eleinte olyan lassan halad, hogy jó ideig (május végéig) nem található a legelőn jelentős számú 3. stádiumu lárva. A lárvák tömeges kialakulásának a májusi, de különösen a júniusi, csapadékban bővelkedő, meleg időjárás kedvez. A gyors fejlődés és a 3. stádiumu lárváknak az életbenmaradása a legelőn mind sürübb lárvapopuláció kialakulására vezet. Ez utóbbi körülmény viszont az élősködő és a gazda találkozásának egyre fokozódó esélyeit, s egyszersmind fokozódó intenzitású invázió lehetőségét hozza magával. A július elején beálló száraz, forró idő döntő fordulatot eredményez a legelő trichostrongylida-lárva populációjában: a lárvák rövid időn belül (2 hétnél nem hosszabb idő alatt) el pusztulnak, B a legelő, mint fertőzési forrás gyakorlatilag megszűnik. Az augusztusvégi-szeptemberi esős időszak kedvezhet ugyan a 3. stádiumu lárvák kialakulásának, majd életbenmaradásának, ez azonban különféle tényezők (viszonylag alacsony napi átlaghőmérséklet, az állomány immunitása) miatt, mint később látni fogjuk, nem sokban módositja a járványgörbét.
Vannak hazánkban olyan legelők is, ahol a kontinentális klímánknak ez a lárvapopulációt limitáló hatása nem érvényesül ilyen pregnánsan. Azokról a legelőkről van szó, amelyek talaját források állandóan nyirkos állapotban tartják. I t t júliusban nem csökken a lárvák száma, ezért ezek a helyek nyáron is maszsziv invázió forrásai lehetnek. Országos viszonylatban ezeknek a legelőknek a kiégő" legelőkhöz viszonyitva elenyésző a száma, s ezért gyakorlati szerepük a trichostrongylidosisok járványtanában jelentéktelen. Az elmondottak alapján a klimatikus tényezők a trichos'trongylidosisok sajátos szezondinamikáját az alábbiak szerint alakítják ki. Télen csak a kifejlett férgek léteznek, és mivel a 3. stádiumu lárvák elpusztultak, i l l. kialakulásukra nincsen mód, a bántalom nem terjed, a járványgörbén viszonylagos nyugalmi állapot tapasztalható. Tavasszal, a fejlődési alakoknak kedvező körűim ínyek jelentkezésével, a faj terjedésének a kilátásai fo kozatosan javulnak, a járványgörbe emelkedik és június végén kulminál. Ezután, a kedvezőtlen viszonyok hirtelen jelentkezésével uj fordulat áll be, amely a járványgörbe hirtelen esését (ebben, amint a továbbiakban látni fogjuk a közben kialakult immunitás is szerepet játszik), majd egy viszonylag alacsony szinten való megállapodását eredményezi. D. A gazdaszervezet immunreakciója. Ennek a klima diktálta jellegzetes mozgásnak a finomabb rezdüléseit a gazdaszervezetnek az élősködő megtelepedése által kiváltott reakciója alakitja ki. Az élősködő megtelepedésének a hatására a gazdaszervezet áthangolódik, immunitásra tesz szert. A paraziták kiváltotta immunitásnak a megismerésében ma még csak az első lépéseknél tartunk. Ezért van az, hogy a számos jelenséget, amelyben a gazda és az élősködő eme kapcsolata megnyilvánul, regisztráljuk, de értelmét, magyarázatát nem ismerjük. Számos exakt kisérlet segítségével bebizonyították, hogy a trichostrongylidák megtelepedése után a gazdaszervezetben specifikus ellenanyagok jelennek meg. Ezeket az ellenanyagokat szerodiagnosztikai próbákkal ki lehet mutatni, sőt segítségükkel aránylag kényelmesen
diagnosztizálni lehet ezt vagy azt a trichostrongylidosist (lárva-precipitációs próba). A kísérletek tanúsága szerint az invázió eredményeként kialakult immunitás hatására meglassul a férgek fejlődése, a nőstények petetermelésének az intenzitása csökken, esetleg teljesen megszűnik a petetermelés, a populáció élettartama megrövidül, vagy éppenséggel az egész populáció hirtelen elpusztul, amint pl. az un. öngyógyulás (self cure 5 eseteiben tapasztalható. Erre akkor kerül sor, ha a reinvázió kiváltotta immunválasz olyan viharos, hogy hatására nemcsak a reinvázió lárvái nem telepszenek meg a gazdában, hanem az immunitást kiváltó, i l l. fenntartó eredeti populáció is elpusztul. Valószínűleg az immunitással függ össze az a jelenség is, amelyet az angolszász helmintológiai irodalomban spring rise" néven emlegetnek. Ennek lényege, hogy a bárányok elválasztása időpontjában az anyák bélsarában hirtelen és feltűnően emelkedik az ürülő peték száma. Egyesek a jelenséget azzal magyarázzák, hogy az elles, szoptatás, továbbá, a rosszabb (téli) takarmányozás hatására csökken az állatok védettsége, ami azt eredményezi, hogy eddig éppen az immunitás miatt a histotrop fázisban fogvatartott" lárvák mobilizálódnak, s ez a bél lumenében lévő féregpopuláció egyedsürüségének az emelkedését vonja maga után (innen a több pete az állatok bélsarában). E. A trichostrongylidosisok járványtana. Kíséreljük meg összefoglalni a mondottakból adódó legfontosabb következtetéseket. Induljunk ki abból, hogy az immunitás intenzitásának a csökkenése miatt, amint már emiitettük, a tavasszal legelőre kerülő állatok fokozott mértékben üritenek bélsarukkal trichostrongylida-petéket. Minden kedvez a férgek elterjedésének: a meteorológiai viszonyok az idő előrehaladásával mindjobban kedveznek a 3. stádiumu lárvák kialakulásának és életbenmaradásának, továbbá, a legelőt járó állomány, mint olyan, legfogékonyabb az i n vázió iránt (sok a lárvákkal először találkozó bárány a nyájban). Mindez a járványgörbe (az állomány fertőzöttsége intenzitásának) eleinte lassan induló, majd mind meredekebb emelkedését eredményezi. A járvány kritikus pontja, amint arról már szintén volt szó a meteorológiai tényezők tárgyalásakor, július
első fele. Ha az időjárás normális (száraz, meleg idő) nincsen semmi baj. A 3. stádiumu lárvák a legelőn elpusztulnak, i l l. kialakulásuknak nem kedvez az időjárás, s igy a massziv, k l i n i kai tünetekben megnyilvánuló reinváziók elmaradnak. A június folyamán történt invázió a már előző évben legelt állatoknál az alapimmunitás öregbítését eredményezi, a bárányoknál pedig az alapimmunitás fokozatos kialakulására vezet. Az egész állomány immunbiológiai állapotában a kiindulási állapothoz viszonyitva (a legeltetés kezdete) messzemenő javulás jön létre. Ez a körülmény a járványgörbén egy ideig tartó süllyedés után (augusztus tájékán csökkeni kezd a peték száma az állatok bélsarában) egy viszonylagos nyugalmi állapot kialakulását eredményezi, amely rendszerint - hacsak nem túlságosan mostohák az állatok téli tartási és takarmányozási viszonyai - a következő spring rise"-ig lényegében nem változik. Ennek nem mond ellen az a tény sem, hogy augusztus második felében - szeptemberben a meteorológiai körülmények megint kedveznek a legelő lárvapopulációja feldusulásának, minek következményeként ujabb reinváziók történhetnek. Ezek azonban a már kialakult immunitás miatt a járványgörbén csak alig észrevehető csúcs jelentkezését fogják eredményezni. Egész másként alakul a helyzet, ha július is bővelkedik csapadékban. Mivel akkor már a tavasszal legelőre került bárányok is üritenek bélsarukkal petéket, a legelőn hirtelen óriási mértékben feldúsul a 3. stádiumu invázióképes lárvák száma, ami igen massziv inváziók forrása lehet. E massziv inváziók áttörhetik a bárányok kialakulóban lévő immunitását, s igy súlyos trichostrongylidosisos endemiák fellobbanására kerülhet sor. I I. A trichostrongylidosisok diagnosztizálása Célja elsősorban éppen az ilyen endemiáknak az előrejelzése, és ezen az alapon a teendők helyes kijelölése. A trichostrongylidosisok diagnosztizálása eddig a gyakorlatban abból állt, hogy coprologiai vizsgálat alapján megállapították, hogy az állatok
bélsarában kevés, közepes mennyiségű", vagy sok pete" van. Az elmondottak tükrében minden szakember előtt világos, hogy ebből a leletből a legritkább esetben lehet következtetni a tennivalókra. Goprologiai vizsgálatot június folyamán a bárányoktól vett bélsár alapján kell végeztetni. E vizsgálattal meg akarunk győződni arról, hogyan alakul a fertőzöttség dinamikája. Hogy erről hü képet kaphassunk, június második-harmadik dekádjában egy hetes időközökkel legalább három coprologiai vizsgálatot végeztetünk. A három vizsgálat ppg-száma (pete per grambélsár) mutatja meg, hogyan alakul az invázió dinamikája. Amennyiben a három coprologiai vizsgálat ppg-száma nagyon meredeken emelkedő görbét alkot, ez figyelmeztet a fennálló veszélyre. Ez a veszély, amint azt már tisztáztuk, abban az esetben realizálódik (súlyos, klinikai tünetekben megnyilvánuló trichostrongylidosis), ha július csapadékban szokatlanul gazdag. Jól kiegészíti a coprologiai vizsgálat eredményét a legelő füvének lárvaizolálással történő megvizsgálása és az elhullott állatok gondos boncolása. Ez nem csak azzal az előnnyel jár, hogy egészen fajig diagnosztizálni tudjuk ezt vagy azt a t r i - chostrongylidosist (NEMESÉRI és HOLLÓ, 1961; HOLLÓ, 1969), hanem tájékozódhatunk az élősködők kiváltotta helyi folyamat mibenlétéről is, ami a tennivalók megítélésében komoly segítséget nyújt. Mindezen tul a legelő füvének lárvaizolálással történő megvizsgálása közvetlenül tájékoztat a veszélyről, mert kisérl e t i megfigyelések tanúsága szerint amely legelő 1 kg frissen kaszált füvéből 4-000 lárvát lehet izolálni, csakhamar klinikai trichostrongylidosis fellobbanásának a színhelye lesz. A fertőzöttség dinamikájának, továbbá a meteorológiai összetevőknek az alakulásából, amint láttuk, következtetni lehet, hogy fennáll-e a trichostrongylidosis járványszerű fellobbanásának a veszélye vagy sem. A vonatkozó adatok értékelése alapján a teendők tekintetében az alábbi meggondolásokat tehetjük. Ha júliusban beállt az évszakra egyébként is jellemző száraz idő, akkor nem sok tennivalója akad a gyakorló kollégának a
trichostrongylidosisokkal kapcsolatban. A reinváziók elmaradása miatt a bárányokban csupán az a féregpopuláció lesz, amely a júniusban felvett 3. stádiumu lárvákból alakult ki. Sokévi ta pasztalat tanúsága szerint ez nem szokott olyan népes lenni, hogy a gazdaszervezet klinikai megbetegedését kiváltsa, de elegendő ahhoz,hogy hatására idővel szolid immunitás alakulj ék ki. Ha viszont júliusban is van bőven csapadék, a legelőn csakhamar kialakulnak az igen massziv reinvázió lehetőségei. Az ebből eredő következmények megelőzésére meg kell tenni a szükséges lépéseket (irányított legeltetés, legelőváltás, bizonyos legelőrészek használatának megszüntetése, a legelő füvének silózása vagy brikettálása, a bárányok eltávolitása az erősen fertőzötté vált legelőről, terápiás beavatkozás stb.). A változatos tennivalók sorrendjének a kijelölése, egymással való kombinálása, egyiknek vagy másiknak előnyben részesítése, magának a védekezési programnak a kialakitása csak a helyi viszonyok ismeretében, ezeknek a viszonyoknak a figyelembevételével történhet, s ezt érdemben csak a helyi állatorvos végezheti el.* Joggal fel lehetne vetni, miért nem törekszünk tavaszi terápiás beavatkozás segítségével féregmentes állományok kialakítására. Erre két oknál fogva nincsen mód. Először is, nem rendelkezünk olyan gyógyszerrel, amely segítségével már egy dehelmintizáció révén minden fertőzött állatot meg lehetne szabadítani minden férgétől. Másodszor, a féregmentesség létrehozásával, ha ez egyáltalán sikerülne, olyan állomány birtokába jutnánk, amelynek még kifejlett egyedei is, immunitással nem rendelkezvén, igen érzékenyek lennének a trichostrongylidosisos fertőzöttség * Szándékosan nem térek ki jelen dolgozatomban az un. szubklinikai trichostrongylidosisok problematikájára (HOLLÓ, 1967). Kétségtelen, hogy a szubklinikai trichostrongylidosisok okozta kár jelentős lehet, amig azonban nem rendelkezünk azokkal a kritériumokkal, amelyek alapján a gyakorló kolléga is meg tudná itélni, mikor ért el a szubklinikai trichostrongylidosis olyan fokot, amikor a beavatkozás már gazdaságilag indokolt, illuzórikus az ellene való tervszerű védekezésre buzditani. E kritériumok megismerése sok tervszerű kutatást és megfigyelést igényel.
iránt, a ezért az ilyen állományban, miután legelőre került, állandóan fennállana a súlyos trichostrongylidosis fellőbbanásának a veszélye. I I I. A trichostrongylidosisok terápiája A szűkös hazai legélőviszonyok miatt a trichostrongylidosisok megelőzésében és leküzdésében a terápiás beavatkozás játszik döntő szerepet. Nem mondható gazdagnak a trichostrongylidák elhajtására alkalmas hazai gyógyszerek választéka. Korlátlan mennyiségben rendelkezésre áll a Fenőzin és a Fenozin-tartalmú nyalósó. A fenotiazin viszonylag széles spektrumú anthelmintikum, amelynek hatása, sajnos, csupán a kifejlett férgekre korlátozódik. A hazai készitmény egy másik hiányossága, hogy nem mikroniz.ált, s ez hatékonyságát még jobban korlátozza. Kritikai vizsgálatok eredményei szerint a 10 /»» szemcsenagyságú fenotiazin hatékonysága 500 mg/kg dózis mellett 12 fi, a 7 /tu-osé 40fi,a 6,9/t^-os tisztítotté 75fiés végül a 2-3 /* 03 tisztitotté 97-100 fi (COLGLAZIER és tsai, 1967; COIGLAZIER és tsai, 1969; CONWAY, 1964; DRUDGE és tsai, 1964). A hazai Fenozin szemcsenagysága 10 M, fölöxt van. Emiatt a Fenőzin terápiás dózisa 1000 mg/kg. A kifejezetten vérszivó trichostrongylidák ellen (haenonchusok) jó eredményt várhatunk a Ditrifon elnevezésű, hazai előállítású szerves foszforsavészter származéktól. Adagja 50-100 mg/kg. Mivel vizben aránylag jól oldódik, alkalmazása nagyon egyszerű. Megállapítást nyert, hogy már tört adagokban a fenotiazinnal feltűnő szinergista hatást eredményez. A legszélesebb spektrumú, kiváló nematodicid hatású gyógyszer à Thiabendazol. Mind az ivarérettekre, mind a lárváiis alakokra igen erélyesen hat. Adagja 50-100 mg/kg. Összefoglalóan megállapítható, hogy a kérődzők trichostrongyli-
dosisa hazánkban jellegzetes szezondinamikával rendelkező nematodosis, amelynek járványszerű megnyilvánulására - hála hazánk kontinentális klimájának - csak a szokottnál csapadékosabb esztendőkben kerül sor. Kontinentális klimatikus viszonyaink a jellegzetes csapadékmegoszlással lehetővé teszik, hogy a bántalom jelentkezését előre jelezzük és ennek megfelelően a szükséges rendszabályokat időben foganatosíthassuk. A klinikailag megnyilvánuló juh és szarvasmarha trichostrongylidosis megelőzésének és leküzdésének hazai viszonyok között a gyógyszeres beavatkozás a döntő láncszeme, erre azonban kevés kivételtől eltekintve (forrásoktól állandóan nedvesen tartott legelők) csak csapadékban bővelkedő esztendőkben kerül sor. KOBULEJ, T. : Control of Trichostrongylidoses of Ruminants a Survey Drawing on recent published information and with due regard for Hungarian climatic conditions and methods of animal husbandry the author discusses the important factors influencing the epidemiology of trichostrongylidoses of ruminants. Ecological factors favouring the accumulation of third stage larvae are given special emphasis. Por the correct evaluation of results of faecal examinations and for the institution of suitable therapeutic measures i t is essential to have a thorough knowledge and appreciation of epidemiological conditions. I r o d a l o m 1. ANDERSEN, P.L. - BOATMAN, P.H. - DEVINE, N.D.: Development and survival of the free-living stages of Trichostrongylus colubriformis on pasture. - J. Parasitol., 51. Suppl. 32. 1965. 2. ANDERSEN, F.L. - WANG, G.T. - DEVINE, N.D.: Effect of temperature on survival of the free-living stages of Trichostrongylus colubrif ormis. - J. Parasitol., 52.. 713-721. 1966.
3. COLGLAZIER, M.L. - ENZIE, F.D. - LEHMANN, R.P.: Strain variation in the response of H. contortus in sheep and goats given Phenothiazine: Efficacy of N.F. and purified products on parasitic infections.- Am. J. Vet. Res., 28. 1711-1722. 1967. 4. COLGLAZIER, M.L. - KATES, K.C. - ENZIE, F.D.: Anthelmintic activity of Tetramisole, Thiabendazole, and purified fine particle Phenothiazine against experimental infections of Haemonchus contortus and Trichostrongylus species in sheep. - Proc. Helm. Soc. Wash., 36.* 68-74. 1969. 5. CONWAY, D.P.: Variance in the effectivness of Thiabendazole against Haemonchus 25. 844-845. 1964. contortus in sheep. - Am.J.Vet.Res., 6. CROFTON, H.D.: The ecology of immature phases of Trichostrongyle Nematodes. I I. The effect of climatic factors on the availability of the infective larvae of Trichostrongylus retortaeformis to host. - Parasitology, 39. 25-38. 1948. 7. CROFTON, H.D.: The ecology of Immature phases of Tri.chostrongyle Nematodes. IV. Larval populations of lowland pastures. - Parasitology, 42. 77-84. 1952. 8. DRUDGE, J.H. - SZÁNTÓ, J. - WYANT, Z.N. - ELAM, G.: Field studies on parasite control in sheep.comparison of Thiabendazole, Ruelene and Phenothiazine. - Am.J.Vet.Res., 25. 1512-1518. 1964. 9. GIBSON, T.E.: The ecology of the infective larvae of T r i chostrongylus colubriformis. In: Biology of Parasites. - Ed. Soulsby, E.J.L. New York and London, 1966. 10. HOLLÓ, F.: A fontosabb parazitózisok kártételei. Gyógykezelés - Védekezés. Témadokumentáció. - OMgk. Budapest, 1967. 11. HOLLÓ, F.: Adatok a juh-trichostrongylidosis laboratóriumi diagnosztikájához. - Magyar Állatorvosok Lapja, 24. 99-107. 1969. 12. NEMESÉRI, L. - HOLLÓ, F.: Állatorvosi parazitológiai diagnosztika. - Budapest, 1961.
13. PRASAD, L.:Effects of temperature and humidity on the freeliving stages of Trichostrongylus retortaeformis. - Canad. J. Zool., 37. 305-316. 1959-14. ROSE, J.H.: Observations on the free-living stages of the stomach worm Haemonchus contortus. - Parasitology, 53. 468-481. 1963. 15. TAYLOR, E.L.: Observations on the bionomics of strongylid larvae on pastures. - Vet. Ree, 50. 1265-1272. 1938. Érkezett: 1969-6.10. Dr. KOBULEJ T. Állatorvostudományi Egyetem Parazitológiai Tanszék, Budapest, VII. Landler J. u. 2.