Harkányi Adrienne Útmutató pályaismeretet bővítő csoportfoglalkozások megtervezéséhez és megtartásához Pályaismertető CD/DVD filmek, mint segédanyagok alkalmazásával ÁLTALÁNOS BEVEZETŐ Az oktatásban dolgozó szakemberek számára már jól ismert és sokat idézett megállapítás az, hogy a megélhetésünket biztosító és személyiségünk egy részének megvalósítását ígérő pályaés munkaterületek felé irányulást, a pályaválasztást szinte azonos súllyal befolyásolja önmagunk képességeinek, készségeinek és érdeklődési irányaink ismerete, és a pályákról, foglalkozásokról alkotott reális, széles körű tájékozottságunk. A pályaorientációt meghatározó tényezőket két nagy egymással összefüggő, mégis különböző kategóriába sorolhatjuk: önismeret, pályaismeret. Az önismeret nemcsak magának a személyiség fejlődésének, érésének elengedhetetlen feltétele, hanem a pályaválasztási érettség kibontakozásának is. Ahhoz, hogy az egyén pszichológiai, önismereti tapasztalásait összhangba hozza a külső környezeti tényezőkkel, szüksége van a folyamatosan változó, átrendeződő pályák világának figyelemmel kísérésére, szakmacsoportok, valamint konkrét szakmák tartalmának és követelményeinek reális ismeretére. Ennek érdekében a pályákkal való ismerkedést már az általános iskolai oktatás keretében, pályaorientációs foglalkozásokon kell elkezdeni, majd a középfokú oktatásban ezt a tudást célszerű bővíteni és elmélyíteni. Míg a pályaorientáció legfőbb célja, hogy a tanulókat a pályaválasztási döntés meghozatalában segítse, addig a pályaismereti foglalkozások kitűzött célja, hogy foglalkozásokról, szakmákról és ehhez kapcsolódó képzési lehetőségek felőli aktív, önálló tájékozódásra és a megszerzett információk elemzésére serkentse. Számba véve azt is, melyek lehetnek azok a fizikai, egészségügyi, pszichológiai tulajdonságok, melyek feltételezhetően a szakmában való sikeres helytálláshoz hozzásegítenek. További törekvés az is, hogy a résztvevők megpróbálják a pályákról nyert információkat összeilleszteni saját személyük jellemzőivel, igényeivel; e folyamatban a résztvevők egymást is hatékonyan segíthetik. MÓDSZERTAN - A PÁLYAISMERETI FOGLALKOZÁSOK VEZETÉSÉHEZ Csoportfoglalkozások felépítésének szemléleti és módszertani jellemzői A csoportfoglalkozások nem a frontális oktatás hagyományait követik, ahol a tanár az ismeretanyag közlője, a diákok pedig passzív befogadók A hangsúly pedig nem a kész ismeretek átadásán van, hanem a diákok meglévő ismereteinek mobilizálásán, képességeinek fejlesztésén és szemléletének formálásán. 1
A foglalkozások fő jellemzője a résztvevők aktivitása aktivizálása. Ez azt jelenti, hogy akkor hatékony a csoportban zajló munka, ha a felkínált témák feldolgozásába bevonódnak, munkára motiválttá válnak a résztvevők. Így nemcsak tudásukat vetik latba, hanem érzéseik is serkentik mind az önálló, mind az együttműködést kívánó munkavégzést. Ezt az értelmi érzelmi szerveződést segíti, ha a csoport tagjai a feldolgozandó témával kapcsolatban előzetesen elgondolkodnak, saját ismeret- és élményanyagukat felidézik. A foglalkozás- vagy témavezetőtől ez természetesen a hagyományostól eltérő oktatói attitűdöt kíván. A vezető és a tagok hatékony együttműködéséhez egyfajta facilitátorra van szükség, aki szervez, ösztönöz, szemléltet, tárgyi tévedéseket korrigál, összegez, ellenőriz. A feladat kijelölése után a háttérbe vonulva, csak a munkára ösztönző légkört teremti meg és tartja fenn. Megszervezi az egyénileg, párosan, kis- vagy nagycsoportban zajló feladatmegoldást, biztosítja a különböző segédanyagok jelenlétét, és a segédeszközökhöz való hozzáférést. Majd a megoldott feladatok együttes megbeszélésében egyfajta moderátori tevékenységet fejt ki. Természetesen arra ügyel, hogy a tárgyi tévedések vagy hibás ismeretek a fiatalok fejében - lehetőség szerint - ne rögzüljenek; korrigálásuk, kijavításuk történhet szintén indirekt módon, az oktató vagy foglalkozásvezető csak a legvégsőbb esetben közli direkt módon a helyes információkat. A különböző ismeretek, megoldásmódok összekapcsolását segíti és a csoporttagokat a foglalkozások során arra ösztönzi, hogy együttműködjenek vagy ellentétes nézeteiket megosszák egymással és elfogadják a különböző álláspontokat. Közreműködik abban, hogy egyes feladatok sikeres megoldása érdekében a csoporttagok közös megállapodásra, konszenzusra jussanak. Ezáltal egy színvonalas vita és érvelési kultúra jöjjön létre a csoportban. A foglalkozás vezetője e szerepében a klasszikus értelemben nem minősít, hanem a pozitívumokat hangsúlyozó értékeléseivel a csoportos vagy egyéni feladatmegoldásokat ösztönzi és a kooperációs készség fejlesztésére törekszik. A pályaismeret elsajátítását és bővítését célzó csoportfoglalkozások e szemléleti és módszertani keretek között játékos feladatok megoldásával konkrét ismeretek megszerzésére teremtenek lehetőséget, valamint az informálódást biztosító segédanyagok rutinos használatához segítenek hozzá. A csoportfoglalkozások felépítése, feladatok kialakítása A foglalkozások a pályaismeret megszerzését, elmélyítését a kínált feladatok tartalmi felépítése, egymáshoz kapcsolhatósága révén érik el. Ebben jelentős szerepet játszanak a bemutatásra kerülő módszerek, a feladatok formai váza, amely más-más tartalommal megtöltve különböző célok szolgálatába állíthatók. A feladatok módszerei: - gyűjtés - csoportosítás kiválasztás - párosítás - rangsorolás - fogalomtisztázás, definíció megalkotása - történet- vagy mondatbefejezés - összehasonlítás, hasonlóságok különbségek keresése - táblázatok, rendszerek létrehozása 2
- kártyákkal való játék - rajzolás - asszociációs játék - érzékelésen alapuló játékok - szerepjáték helyzetgyakorlatok Gyűjtés: különböző tételű listák, felsorolások készítése, egyénileg vagy kiscsoportokban. Pl.: adott idő alatt (1-2 perc) egy megadott kezdőbetűvel minél több foglalkozás nevének összegyűjtése, minél több eladással foglalkozó szakma felsorolása, egy szakma jól ismert (szabó olló, kréta) vagy egyáltalán nem közismert (egy mérőműszer) eszközének körbeadása és mindegyik csoporttag mond egy cselekvést, ami a tárggyal végezhető; a tárgy addig járhat körbe a csoporttagok között, amíg ők mondják az ötleteiket. A lista tételeit egy íródeák táblára vagy flip-chart papírra írja. Mielőtt a résztvevők megismerkednének a szakmailag elfogadott tudásanyagot tartalmazó kiadványokkal, több foglalkozáson át a kínált feladatok a saját és csoporttársak ez idáig innen-onnan megszerzett ismereteinek mozgósítását igénylik. Erre a célra a gyűjtés módszerét felhasználó játékos-feladatok kiválóan alkalmazhatók. Ha a csoport tagjainak vélhetően már gazdagabb előzetes tudásuk és tapasztalataik vannak a munka és a pályák világából, akkor az ismeretek felfrissítését kezdhetjük a globális áttekintéstől haladva egyre konkrétabb információk felé. Néhány szóban megbeszéljük mit értünk a pályakör vagy szakmacsoport fogalmán: - elsőként pályakörök vagy szakmacsoportok nevét gyűjtjük össze listaszerűen kiscsoportokban - majd a csoportok a listából választanak egy pályakört (pl. kereskedelmi pályák) és ebbe a csoportba tartozó szakmák nevét gyűjtik össze - a szakmák közül kiválaszt a csoport egyet és a szakmát jellemző a) tevékenységek, b) eszközök (milyen eszközöket használnak vagy kerülnek kapcsolatba munkájuk során), c) anyagok, nyersanyagok (felhasznált, megmunkált nyersanyagok), d) előállított termékek gyűjtése következhet. A kiscsoportok egymástól különböző pályákat dolgoznak ki, így a csoportok egymás munkáját meghallgatva tovább bővíthetik ismereteiket, illetve kérdezve, kiegészítve a másik csoport munkáját a tagok közötti konstruktív kommunikációt segíti. Ha a csoport tagjainak kevés a pályákkal kapcsolatos ismerete, akkor a foglalkozás vezetője a tagok élményeire, gyerekkori, családi, baráti körben szerzett tapasztalataira építhet. A csoport tagjai egyénileg készíthetnek egy listát, melyben felsorolnak tíz általuk ismert foglalkozást, azt egyenként felolvasva és a táblára írva kialakul egy csoportlista. Mindenki választhat egy foglalkozást a listájáról és elmesélheti néhány mondatban az élményeit; a szakma képviselőjét megfigyelve, vele beszélgetve mi szűrődött le számára e szakmával kapcsolatban. Ez játszható "barkochba"-szerűen is: - egy csoporttag elkezdi mesélni az adott foglalkozásról szóló történetét oly módon, hogy a többieknek ne legyen olyan könnyű kitalálnia - azonban a megoldást megközelítő válaszokat "hideg-meleg" irányítással segítheti; 3
- a játék klasszikus szabályai szerint is történhet: aki a pályára gondolt csak a többiek kérdéseire "igen-nem"-mel válaszolhat. Ugyanez a játék a jól ismert "Amerikából jöttem" forgatókönyve alapján is lejátszható. Az egyéni élmények és a kitalálás vagy mozgásos játék során a résztvevők olyannyira bevonódnak érzelmileg a csoportmunkába, hogy azután könnyebb lesz egy olyan feladatot elvégezniük, ahol a pályákat újabb csoportokba rendező felsőbb kategóriák keresésére, és ennek megfelelő besorolásra kérjük; vagy a pályaismeret lényegét, tárgyát megfogalmazó definíció írását tűzzük ki feladatul. Csoportosítás-kiválasztás: listák tételeinek különböző halmazokba rendelése, megkeresni a kialakított vagy lehetséges rendező elvet, megnevezni felsőbb kategóriákat. Pl. a csoporttagok 10 tételes foglalkozási listája nyomán kialakult csoportlistát különböző halmazokba szétosztani: - vagy a csoport vezetője ad meg csoportosítási szempontokat (szabadban - belső térben - minkét helyen egyaránt végezhető munka; testi erő kell hozzá - könnyű, ülő munka; régi, hagyományőrző szakmák - újonnan kialakult szakmák) - vagy a csoporttagok gondolnak ki csoportosítási szempontokat egyénileg-párokban, 3 tagú csoportokban. A kiválasztás műveletével megkereshetjük azokat a foglalkozásokat, mely több halmaz eleme is lehet - melyik az, amelyik csak néhányhoz kapcsolható vagy csak egy halmazba tartozik. Párosítás: a csoportosítás egy speciális fajtája, egy elemhez egy másik elem rendelése egy szempontbeli azonosságuk alapján. Pl. egy foglalkozás megnevezéséhez megkeresni a kártyákra felírt FEOR számok közül a hozzátartozót és indokolni a megfeleltetést. E játék révén megismerhető, memorizálható a FEOR rendszerének felépítése, ez majd a Foglalkozási Információk Kézikönyvének gyorsabb és rendszerszemléletű használatát segítheti. Rangsorolás: egy szempont alapján az elemek hierarchikus sorrendjének felállítása. Pl. egy foglalkozás tevékenység- vagy eszközlistájának elemeit aszerint rangsoroljuk: - mi jellemzi leginkább az adott szakmát - vélhetően melyik cselekvés végzése a leggyakoribb, - vélhetően melyik eszköz használata történik legtöbbször. Fogalomtisztázás, definíció kialakítása A pályaismeret gyakran olyan fogalomkészlettel dolgozik, amelyek használata elterjedt a mindennapok nyelvében, mi a foglalkozások során mégis mást értünk alatta; valamint több olyan megnevezés fordul elő, melynek hivatalos definícióját nem találhatjuk meg, ezért magunknak kell ún. munkadefiníciót kialakítani. Ezen túl amiatt is fontos ez a művelet, mert egy csoport vagy egyén által jobban átgondolt, ellenérvekkel szemben megvédett fogalom később jobban elfogadható, mint egy készen kapott, szakmai anyagból felolvasott meghatározás. A fogalom-meghatározásokat nominális csoportmódszer (NCM) technikájának felhasználásával vezethetjük le. A meghatározáshoz először csoportban a szabadon szárnyaló ötleteinket hívjuk segítségül - ami a szó hallatán vagy azzal kapcsolatban eszünkbe jut, cenzúra nélkül kimondjuk és felkerül a táblára. A következő körben már szelektálunk, a lista elemeit súlyozzuk a definícióba kerülés szempontjából. Majd mindenki magának egy vagy két mondatban a táblára felírt tételeket saját belátása szerint felhasználva leírja a definíciót. Utána a csoportban 4
egyenként felolvassuk - a találó, jó megfogalmazású részleteket kigyűjtjük, melyek a közös definíció részei lehetnek majd. Ezek után a tagok vitája és konszenzusa alapján létrehozzuk a csoport minden tagja által elfogadott az adott fogalomra vonatkozó definíciót. Történet vagy mondatbefejezés: A csoportvezető által megkezdett mondatok vagy történet egyéni vagy csoportos befejezése. Ha a feladatmegoldás egyéni munkát igényel, mód nyílik a saját gondolatok, ötletek írásbeli kifejezésére. Pl. Barátom antikváriusnak készül. Tudja, hogy ehhez... Nővérem ruházati kereskedő szeretne lenni, mert látta... A történet-befejezésben a saját pályaválasztásra vonatkozó múltbeli élethelyzetek megjelenítése hozzájárulhat egy-egy saját döntési helyzet átgondolásához, megjelenítéséhez, ami az önismeretet gazdagíthatja. Hetedik osztályos koromban így vélekedtem a pályaválasztásról... Amikor nyolcadik osztály második féléve közeledett... A csoportos munka során a megkezdett történet a csoporttagok egy-egy hozzátett gondolatával különös fordulatokat vehet, ehhez a spontán történetalakításhoz figyelni és alkalmazkodni kell az előtte szólóhoz, de saját ötletei is ugyanolyan jelentősen formálják az eddig létrehozott tartalmat. Pl. András a hetedik osztályban elhatározta... Összehasonlítás A pályák közötti hasonlóságok és különbségek keresése új rendező elvek megtalálását segíti a pályák világában, ugyanakkor sok ismert pálya jellemzői más megvilágításba kerülhetnek (melyik könnyű-nehéz és milyen szempontból); sok kevéssé ismert foglalkozás egy-egy jellemző jegyét is megismerhetjük az összehasonlítások során. Pl. a fényképész egy kicsit olyan mint: - a vegyész, mert... - a pedagógus, mert... - az eladó, mert... - a rajzoló, mert... Táblázatok, rendszerek létrehozása Az eddig ismertetett módszerek révén létrehozott tartalmak további csoportosítását, felsőbb kategóriák, rendezőelvek létrehozását jelenti. Pl. Összegyűjtött pályák nevét helyezzük el a saját magunk vagy csoport által kitalált rendszerben: - szabadban - irodában - otthon - műhelyben végezhető foglalkozások. Majd a FEOR 9 főcsoportjába soroljuk be ugyanezen pályaneveket. Hasonlítsuk össze a két csoportosítás során milyen pályák kerültek egymás mellé! Mi a pályák fő jellemzője? A kártyákkal való játék: a megismert osztályozó rendszerek elemeinek emlékezeti rögzítését, működésének begyakorlását szolgálja. 5
Pl. a FEOR 9 főcsoportjának kódszámát és elnevezését kártyákra írjuk - ez a kártyakészlet minden résztvevőnél megvan. A csoport egyik tagja mond egy szakmát a kijelölt csoporttagok a főcsoport nevének kártyáiból emelik fel azt, amelyikbe az adott szakma beletartozik, a többiek a főcsoport számát jelző kártyát mutatják fel. A csoportos szavazás után a foglalkozásvezető felmérheti, hogy a csoport tagjai milyen biztonsággal memorizálták a rendszer elnevezését, kódszámát. Rajzolás Rajzok készítése tárgyak, eszközök alaposabb megfigyelésére, szemléletes elképzelésére ösztönöz, a szóbeli megnyilvánulásokat nem/ kevéssé igénylő kreatív megnyilvánulási forma. Természetesen a feladatok kialakításánál és felvezetésénél számítani kell arra, hogy néhányan a rajzkészség hiányára vagy a feladat nehézségére hivatkozva a feladatot passzolni szeretnék. Ilyenkor a kimaradóknak más feladatot lehet ajánlani vagy a feladatot számukra egyszerűsíteni kell. Például: - szakmák egyszerű jelzésének, cégérének lerajzolása - szakmák által használt jellemző eszközök, szerszámok lerajzolása A rajzos feladatok végezhetők egyénileg, párban, kiscsoportban; nehezített változat egy pár mindkét tagja jobb vagy bal kezét ugyanazon tollra helyezve beszéd nélkül rajzoljon - ez a játék a párok kooperációját is próbára teszi. Az ilyen jellegű feladatok alkalmasak a korábban már ismertetett módszerekkel való kombinálásra: - a tagok, kiscsoportok rajzait csoportosítsák, párosítsák - a rajzokból készíthetők kollázsok - a rajzok alapján a csoport egy történetet is kitalálhat. Így a szakmákat összehasonlítva hasonlóságokat, különbségeket kereshetünk, kiváló alkalom szakmák pályakörökbe tömörítésére, vagy más egyéb szempontok szerinti csoportosítására. Asszociációs játék A foglalkozás vezetője által előre kigondolt hívó szavakra (pl. tárgyak, eszközök nevei) a csoport tagjai olyan foglalkozásokat mondanak, amelyek közeli vagy távoli kapcsolatban állnak a hívó szóval. Az asszociáción alapuló kapcsolatkeresés azt eredményezheti, hogy a felsorakoztatott foglalkozások szokatlan láncolata jön létre; a pályákat más szemszögből is szemügyre vehetjük, ezáltal látókörünk is tágul. Érzékelésen alapuló játékok Tárgyak, eszközök beazonosítása, felismerése - a látás kikapcsolásával -, hallási, tapintási élmények alapján arra ad lehetőséget, hogy tárgyak új tulajdonságait fedezzük fel. Főleg az anyagszerűséggel kapcsolatos jellemzők (keménység, hidegség, puhaság, lágyság) megtapasztalására, majd ezt követően megbeszélésére ad alkalmat. Szerepjáték - helyzetgyakorlatok Ezek a fajta játékok a szerepbe, helyzetbe kerülés segítségével érzelmi átélésre és a szakma képviselőjével való azonosulásra is alkalmat adnak. Egy szituáció (amiben konfliktus is előfordulhat) konstruktív megoldása könnyebben jöhet létre többszöri lejátszás, ismétlés révén; a többieknek (nézőknek) történő bemutatása a beleélést és a felismerést egyaránt serkenti. A játék külső megfigyelői vagy a videofilm- 6
visszajátszás során tett észrevételek önmagunkról és az eljátszott pályákról alkotott ismeretünket, fantáziánkat egyaránt formálják. Pl. - egy büfében, kávézóban dolgozó eladó, kiszolgáló milyen helyzeteket él át leggyakrabban. - bemutatkozó interjú egy álláshirdetésre: 1 perces videofelvétel készítése minden csoporttagról, mindenki gondolja ki milyen foglalkozás képviselője, milyen munkát szeretne kapni, a munkára való felvételhez milyen előnyös tulajdonságait említené meg. - a játék résztvevői már egy-egy szakma jeles képviselői Az a feladatuk, hogy rövid interjúban csináljanak kedvet szakmájukhoz a pályaválasztás előtt álló diákoknak. Felkészülés: annak végig gondolása, hogy milyen szempontokat említenének, milyen "velük megesett" kedves kis történetekkel tennék vonzóvá szakmájukat? MÓDSZERTAN A FILMEKBEN LÁTOTTAK FELDOLGOZÁSÁHOZ Segédanyagok és eszközök használata a pályaismereti foglalkozásokon A pályákat ismertető videofilmek bemutatását megelőzően a csoport vezetője készítsen katalógust, listát a videofilmekről! A csoport tagjai a listát átnézve csoportosítsák a pályákat. A csoportosítás szempontjait: - meghatározhatják maguk a résztvevők is a korábbi foglalkozásokon szerzett ismereteik felhasználásával (pl.: melyik szakmát ismerjük legjobban - legkevésbé, a további tanulmányok végzése szempontjából vélhetően a leghasznosabb információkhoz juthatunk általa; fizikai, kétkezi munka - szellemi munka; mire irányul a tevékenység: növények - állatok - emberek - gépek - irodai ügyintézés; a munkavégzés helyszíne alapján: szabadban - belső térben - mindkét helyen stb.), - illetve egy előzetes tematikus terv alapján a csoportvezető instruálhatja. pl. A csoportfoglalkozások témái pályakörök szerint haladhatnak, így a videofilmek listáját először pályakörök szerint csoportosítják, majd az összetartozó pályák filmjeit egymás után tekintik meg. Ha több hasonló vagy egymáshoz kapcsolódó foglalkozásokról szóló film van a birtokunkban érdemes nagyobb figyelmet szentelni a munkafolyamatok egymáshoz kapcsolódására, a bemutatott pályán dolgozók munkájuk során milyen más szakmájú emberekkel tartják a kapcsolatot. A hasonló szakmáknál a hasonlóság, különbözőség jegyeit is részletesen megbeszélhetjük. A filmek előkészítéséhez az is hozzátartozik, hogy minden film lejátszása előtt a résztvevők között megfigyelési szempontokat osztunk ki, melyek megkönnyítik a vetítés utáni szóbeli feldolgozást. Megfigyelési szempontok vonatkozhatnak a munkavégzés látható helyszíneire a bemutatott munkatevékenységekre, eszközökre, anyagokra a munkáját segítő más személyekre, akikkel kapcsolatot tart a munkakörülményekre: extrém hideg - meleg hatások, por és zajártalmak. 7
Egyes esetekben hangsúlyt kaphatnak a munkavégzéshez szükséges egészségügyi alkalmassági feltételek, speciális képességek, készségek megléte, fejlesztése, a pályán való előrelépés lehetőségei. A videofilmek megtekintése után következik a szempontok szerinti megfigyelések megbeszélése, a film tartalma mennyire volt a csoporttagok számára ismerős vagy újdonságértékű; az eltérő tapasztalatok elhangzását is bátorítsuk. Továbbá a csoporttagok jelezhetik az adott pályához való érzelmi viszonyukat, mennyire tudják elképzelni magukat ezen a pályán. Ha ők készítettek volna ilyen filmet még mit vettek volna fel, mi az ami kimaradt a látottakból. EGYÉB SEGÉDANYAGOK A foglalkozások háttér- és segédanyagául szolgál a modern nemzetközi és külföldi osztályozási rendszerek (DOT, CCDO, NOC, ISCO stb.) ésszerű újításait követő és a hazai gazdasági és társadalmi struktúra változásával is számoló magyar osztályozási rendszer, melynek két fő eleme: a FEOR (Foglalkozások Egységes Osztályozási Rendszere) és a Foglalkozási Információk Kézikönyve. A FEOR alapelveiben és felépítésében követi az érvényes nemzetközi foglalkozási osztályozás, az ISCO-88 ajánlásait. Így a foglalkozásmegnevezés a ténylegesen gyakorolt tevékenység tartalmából indul ki, lényeges csoportképző ismérv az adott foglalkozás gyakorlásához szükséges szakértelem, tudás, ismeret szintje. Négy osztályozási szintet tartalmaz, és 560 foglalkozást különböztet meg. A Foglalkozási Információk Kézikönyve felépítésében a FEOR-93 rendszeréhez illeszkedik, a pályaleírások a kanadai CCDO tartalmi szempontjait követik. Ugyanis a hagyományos képességkövetelményekre koncentráló foglalkozás-leírások egysíkúságuk miatt túlhaladottá váltak. Helyüket az egész embert, munkakörnyezetet figyelembe vevő, személyiségközpontú leírások vették át. Ha e segédanyagokat a felhasználói oldalról vesszük szemügyre és az oktathatóság szempontjaira koncentrálunk, akkor a foglalkozások csoportosításainál és a leírásokból nyert információk feldolgozásánál a fő hangsúly a szakma végzéséhez szükséges munkatevékenységekre kerül, valamint ennek során használt gépekre, eszközökre és a felhasznált és megmunkált anyagokra. Igen fontos még a foglalkozáselemzés pszichológiai kritériumrendszeréhez tartozó képességek és érdeklődésirányok megismerése. A segédanyagok használatba vétele előtt érdemes a csoportfoglalkozás résztvevőit arra sarkallni, hogy egyénileg vagy kiscsoportban saját élményeikre, fantáziájukra támaszkodva soroljanak fel a szakmákra jellemző tevékenységeket és eszközöket; a tevékenységek legyenek minél konkrétabbak, apró cselekvésekre bomlóak (pl. pedagógus: beír az osztálynaplóba, dolgozatot javít, óratervet és vázlatot készít). A cselekvésekhez kapcsolódó tárgyak, eszközök összegyűjtésekor is érvényesüljön a konkrétság, az eszközök szakmai zsargon szerinti elnevezésében való tájékozottságot (pl. kőműves: vakolókanál - fandli) a csoportvezető külön megdicsérheti. A szakmák során felhasznált alapanyagok, a megmunkált anyagok és késztermékek végiggondolása különösen a termelő ágazat szakmáinál kap jelentőséget. A szakmákról így kialakult tevékenység, eszköz és anyag listát hasonlítsák össze a résztvevők a hivatalos pályaleírásokkal. Így a már mobilizált saját ismeretanyaghoz hozzátett 8
kiegészítések, illetve a tudásanyag korrigálása a hatékonyabb információfeldolgozást és felidézést segíti elő. AJÁNLÁSOK A további információszervezésben az alábbi kiadványokat és portálokat hívhatjuk segítségül: - Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Intézet - www.nive.hu A honlap Szakképzési Adatbázisok almenüje - Országos Képzési Jegyzék (NSZI, Bp., 2006); www.nive.hu - Állami Foglalkoztatási Szolgálat (ÁFSZ) www.afsz.hu - Az ÁFSZ által működtetett epalya: Pályaválasztási és pályaorientációs tanácsadó hálózat honlapja www.epalya.hu - Fővárosi Pályaválasztási Tanácsadó (FPT, évente megjelenő kiadvány) - Országos Pályaválasztási Útmutató (KJK, évente megjelenő kiadvány) - Felsőfokú Felvételi Tájékoztató (évente megjelenő kiadvány) - Középiskola után. (Okker, évente megjelenő kiadvány) - Pályaválasztás, továbbtanulás (Okker, évente megjelenő kiadvány) - Pályakalauz (OMMK, Bp. 1997) - ÁllásStart (évente megjelenő kiadvány) www.allas-start.hu - Navigátor (évente megjelenő kiadvány) - 9