MAGYAR CSENDŐR. Híven, Becsülettel, Vitézül a Hazáért! A Magyar Csendőr Bajtársi Egyesület kiadványa

II.évfolyam 2.szám 2006.június MAGYAR CSENDŐR Híven, Becsülettel, Vitézül a Hazáért! A Magyar Csendőr Bajtársi Egyesület kiadványa

A Magyar Köztársaság Alkotmánybírósága 44/991/VII.28./AB számú határozatával törvény-és alkotmányellenesnek nyilvánította a Magyar Királyi Csendőrség feloszlatásáról rendelkező, a debreceni Ideiglenes Nemzeti Kormány 1690/1945.M.E. rendelete 1. -át. / Így mindazok a rendelkezések, törvények, eljárások,melyeket e rendelet alapján foganatosítottak alkotmány- és törvényellenesek / Hiszek egy Istenben, Hiszek egy Hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában! Ámen! A kiadványban közöltek nem feltétlenül egyeznek a szerkesztők véleményével. Kéziratokat nem őrzünk meg, vissza nem küldünk. E-mailben küldött írásokat Word 6 vagy újabb verzióban, képeket, rajzokat JPG formátumban kérünk. Gépíró kapacitással nem rendelkezünk, korosabb olvasóinktól fogadunk csak el gépelt kéziratokat. Következő lapzárta: 2006. szeptember 1. HU ISSN 1786-9250 Kiadja: A Magyar Csendőr Bajtársi Egyesület 2100 Gödöllő Iskola u.3. Felelős kiadó: Ságvári Pál elnök Felelős szerkesztő: v.szendrő Péter Postacím: 2500 Esztergom Terézia u.3. E-mail: magyarcsendor @ citromail.hu Készült: 200 példányban a Spori Print Kft. Nyomdájában Esztergom

Magyar Hősök Napja. Magyarságunkat ezeregyszáz esztendőn át a honfoglalástól napjainkig, gyakori véres küzdelmekben hős fiai és leányai mentették meg a végleges pusztulástól. Ezek a hősök magukban hordozták elhivatottságukat a hazáért. Így küzdöttek, így is haltak meg érte. Hősi elődeink tetteinek számontartása, emlékük tiszteletteljes megőrzése nemzeti önbecsülésünk mércéje, mert az a nemzet, amely hőseit nem becsüli, magát sem becsüli. Ennek alapján a magyar hősök megbecsülésének jegyében báró Abele Ferenc vezérkari őrnagy előterjesztésére az első világháború idején, megtapasztalva sok százezer magyar katona hősi halálát, 1917-ben törvény született a hazáért elesett hősök emlékének megőrzésére. A két világháború között a falvakban és városokban 1086 háborús emlékművet állítottak fel zömében közadakozásból. Társadalmi ösztönzésre 1924-ben, a parlamentben újabb törvény született. Május utolsó vasárnapját Hősök Emlékünnepe néven nemzeti ünneppé nyilvánította a hálás utókor. A fővárosban húsz éven át minden esztendőben a Hősök terén megjelent az államfő, a Kormányzó úr és a m.kir. Honvéd Vezérkar Főnöke. Méltatták a magyar katonahősök kimagasló érdemeit. Honvéd díszalakulatok, katonazenekar, virág-eső közepette koszorúztak az állami, katonai, egyházi vezetők a lakosság tömegeinek ünneplése mellett. Az ország minden településén hasonlóan és méltóságteljesen ünnepelték a hősök napját. Koszorú és virágerdő borította a hőseink első világháborús emlékszobrait. Március 15.-én augusztus 20.-án 1945.-ig szintén világi és egyházi rendezvénysorozat keretében emlékeztek a magyar hősökre. A kommunista uralom évtizedei alatt hazánkban megszüntek a hősök napi és nemzeti jellegű megemlékezések. Templomainkban, (nem veszélytelenül) imádkozhattunk a két világháború szörnyűségeiben a hazáért elesett honvédeinkért, csendőreinkért és az 1956-os hőseinkért, mert a népi demokráciában a hatalom a m.kir. honvédeket és a csendőröket fasisztának, az utóbbiakat ellenforradalmi bűnözőknek nyilvánította. Ezekben az évtizedekben a Lajtán túl élők Európa szabad országaiban, a tengerentúl élő testvéreink Sidney-től Californiáig érezhették magukat igazán magyarnak, nemzeti ünnepeinket nemzeti hagyományaink szerint ünnepelve. Nem feledjük, hogy a szocializmus még 1988. március 15-én is kimutatta igazi arculatát. Budapesten az ünneplő fiatalokat rendőrrohammal verte szét a Petőfi szobornál, és rabszállító rendőrségi gépkocsikon begyűjtötték a nemzeti kokárdával ünneplőket. A szégyenteljes, szomorú események után, az első állami szintű hősök napi rendezvényre 1990. május 27-ikén került sor Budapesten. A Magyar Országgyűlés a hősök tiszteletére a 2001 évi LXIII.számu törvényben minden esztendő utolsó vasárnapját a magyar hősök emlékünnepévé nyilvánította. A meghozott törvénynek az a szépséghibája, hogy a honatyák a hősök napját nem

nyilvánították sem nemzeti sem állami ünneppé. Mégis virágerdő borítja hőseink emlékhelyeit, a magyar lakosság, a honvédség kegyelettel emlékezik. Az úgynevezett rendszerváltás után Magyarországon (is) közel két évtized telt el a vörös zászlók alatt. A társadalom széles rétegei, így az ifjúság körében, valamint a honvédségnél ismételten felmerült a kérdés, kiket tisztelhetünk mai világunkban hősöknek? Dr. Ladocsi Gáspár dandártábornok úr, a Magyar Honvédség korábbi római katolikus tábori püspöke erre a kérdésre (1998-ban) elmondta: a hősök között leginkább azokra gondolunk, akikben a bátorság, az áldozatvállaló szeretetre építkezett. Így adták oda épségüket, egészségüket, és életüket a haza javára. Hősök voltak azok is akik a szolgálatban kitartottak, olyan helyzeteket vállalva ahol annak értelmében sokan kételkedtek, az itt és mostban, de bíztak abban, hogy helytállásukat a teljes jövő igazolni fogja. Hősök közé számítanak azok is akiknek a gondolatait, az idegrendszerét, a testüket felmorzsolta az iszonyat amiről az első világháboruban Gyóni Géza a költő Csak egy éjszakára című költeményében leírt. A Püspök úr szavaihoz kapcsolódva hozzá tesszük: Hősök voltak azok is akik 1944-45-ben magyar királyi csendőrként a szolgálatteljesítés közben, a túlerővel szemben a Vereckei hágó, Észak-Erdély, a Duna-Tisza köze, Csepel sziget, a Budai vár védelmében, a dunántúli harcok során majd később a hadifogságban és a magyarországi megtorlások következtében, vagy az emigrációban életüket áldozták a hazáért. Hősök közé számítanak azok a magyar testvérek is, akik Trianon óta pusztán a magyarságukért szenvedtek és szenvednek, vagy áldozták életüket megcsonkított országunk környező államaiban. Ezért minden nemzeti érzelmű magyar testvérünkkel együtt a Magyar Csendőr Bajtársi Egyesület tisztségviselői és tagsága(állománya) ez évben is tevékeny résztvevője volt a hősök napi ünnepségeknek, Trianoni megemlékezéseknek. Istentiszteleteken vettünk részt és koszorúkat, virágokat helyeztünk el az emlékhelyeken szerte az országban. Kifejeztük örök hálánkat és tiszteletünket hős elődeink a magyar kir. honvédek, csendőrök, 56.-os hősök és a határon túli magyarok soha el nem évülő helytállásáért, amiért egykoron, az utóbbiak napjainkig elviselték az elviselhetetlent a hazánkért a Szent Istváni keresztény Magyarországért! (Ságvári Pál ny.alez.)

Vezetői értekezletről jelentjük. Budapesten a Böszörményi úti BM Nemzetközi Oktatási Központban (volt csendőrlaktanyában) 2006. április 26.-án vezetői értekezletet tartott a Magyar Csendőr Bajtársi Egyesület. A rendezvényen az elnökségen kívül résztvettek a tisztségviselők és a meghívott vendégek. A tisztségviselők között meghívást kaptak a területi csoportvezetők a tiszteletbeli örsparancsnokok. A meghívottak között volt dr.boda József rendőrezredes, r.főtanácsos, az intézmény igazgatója valamint az Egyesült Államokból érkezett dr.andré László szkv.(szolgálaton kívüli) m.kir. csendőrszázados,tb.őrnagy és kedves neje valamint az egyesülethez igazolt volt csendőrtisztek és altisztek Molnár Andor szkv. csendőr főhadnagy, tb.százados vezetésével. A rendezvény kezdete előtt a tanácskozó terembe behozták a csendőr csapatzászlót amelyet Ausztráliából a Sidney-i csendőr közösség adományozott az Egyesület részére. A történelmi csapatzászló eredetileg 1945. február 14.-ig az egykori komáromi csendőrosztály zászlója volt. A himnusz elhangzása után a résztvevők 1 perces néma felállással, kegyelettel tisztelegtek, a csapatzászlót is meghajtották a Csendőrnap (2006.február 14) óta elhunyt bajtársak emléke előtt. Az Egyesület elnöke megható szavakkal méltatta az elhunyt bajtársak életútját, elévülhetetlen érdemeiket. Halálukkal pótolhatatlan veszteség érte a magyarságot, a hazát, a családot, a bajtársi közösségünket - mondotta. 2006. március 30.-án 92.-ik életévében, dr.tamás Gyula szkv.m.kir. csendőr százados tb.őrnagy (Sydney, Ausztrália) kiváló csendőrtiszt, a mindenben segítő Gyuszi Bátyánk. 2006. április 4.-én (magyar idő szerint 3.-án) 87.-ik életévében vitéz Kiss Gábor szkv.m.kir. csendőr főhadnagy tb.százados (Florida, USA) az utolsó leheletéig hűséges magyar hazafi és csendőrtiszt, a Magyar Csendőr Bajtársi Egyesület fő megálmodója, segítője, tisztségviselője, a Magyar Királyi Csendőr Bajtársi Közösség Örökös tiszteletbeli elnöke. 2006.március 30.-án 87.-ik életévében, hosszantartó betegségben elhunyt vitéz Nagy György szkv. csendőr főtörzsőrmester (Velence, Magyarország) világháborút, hadifogságot, meghurcoltatást átélt volt kiváló csendőr őrsparancsnok. 2005. november 10.-én gyógyíthatatlan betegségben 50. életévében elhunyt Fazekas Lajos tiszteletbeli csendőr, nyugállományú honvéd zászlós, kiváló katona, szerető férj és édesapa a Magyar Csendőr Bajtársi Egyesület egyik alapító tagja (Garabonc, Magyarország).

Elhunyt bajtársaink emlékét, erkölcsiségüket megőrizzük, példás munkásságukat tovább folytatjuk híven, becsülettel, vitézül- mondotta befejezésül az elnök úr. A megemlékezés után dr.andré László őrnagy és dr.boda József rendőr ezredes urak az előzetes program szerint értékes szakmai jellegű előadásokat tartottak. Dr. André László a csendőrség közbiztonsági feladatai 1944-45-ben címmel, dr.boda József az ENSZ grúziai békefenntartó missziójának tapasztalatairól számolt be előadásában. Ezek külön érdeme, hogy a személyes részvételük tapasztalatait is összegezték. Dr. André László mint az egykori galántai csendőrzászlóalj páncélos századának parancsnoka, dr. Boda József ezredes az ENSZ grúziai missziójának (UNOMIG) volt rendőri főtanácsadói minőségében. (Az előadások rövidített változatát közöljük a lapban.) Az értékes előadások után lehetőség volt kötetlen beszélgetésre és a feltett kérdésekre az előadók szakmailag hiteles, politikától mentes, dokumentálható és mindenben kielégítő, korrekt válaszokat adtak. A résztvevők köszönetet mondtak az előadóknak és az elnökségnek az előadásokért, amiért olyan előadókat hallhattak, akik személyes résztvevőik voltak az adott történelmi eseményeknek. Úgy ítélték meg, hogy az elhangzott előadások jól szolgálták a Magyar Csendőr Bajtársi Egyesület területi őrsparancsnokainak szakmai (közbiztonsági) felkészítését, továbbképzését, csendőrségtörténeti ismereteik gyarapítását. Az őrsparancsnoki értekezlet keretében tájékoztató hangzott el a területi őrsök helyzetéről, a hagyományőrző és közbiztonsági szolgálati feladataik ellátásáról. Az utóbbi területen hangsúlyt kapott a rendvédelmi (rendőri, határőri) szervekkel valamint a társszervezetekkel mint a Polgárőrséggel való együttműködés, kapcsolattartás, az őrsök részére kiadott szabályzat betartása. Az értekezlet szünetében a résztvevők megtekinthették az épület aulájában kiállított rendőrségtörténeti, ezen belül a csendőrségtörténeti relikviákat, korabeli egyenruhákat, fegyvereket, kitüntetéseket. Az értekezlet végén kinevezésekre és előléptetésekre került sor. Hazánk hűséges szolgálatáért, csendőrségi szolgálatának kiemelkedő, példás ellátásáért vitéz Bognár István szkv. m.kir.csendőr alhadnagy, tiszteletbeli csendőrként érdemeinek elismeréséül Miseta István ny. honv. zászlós a Csendőrségi Érdemkereszt kitüntetést vehették át. Az ausztráliai őrsparancsnok előterjesztésére és az elnökség javaslatára a Magyar Csendőr Bajtársi Egyesület elnöke a 125.-ik csendőrnap tiszteletére, hazánk hűséges szolgálatáért, csendőrségi érdemeinek elismeréséül Kálmán Vadon Sándor (Ausztrália,Budanoon) volt csendőr szakaszvezetőt tiszteletbeli csendőr alhadnaggyá előléptette. Az elnök úr köszönetet mondott a tiszteletbeli őrsök parancsnokainak és állományának szolgálatuk önzetlen és példás ellátásáért, gratulált az előléptetett,

kitüntetett, kinevezett bajtársaknak, további hazafias munkásságukhoz Isten áldását kérte. Felhívta a figyelmet az Egyesület előtt álló 2006.évi főbb feladatokban történő további tevékeny részvételre. (A vonatkozó elnökségi határozatot a tudósítás végén a lapban közöljük.) Az elnökség határozata alapján az elnök úr az alábbi bajtársakat 2006.április 26-i hatállyal területi őrsparancsnokká nevezte ki: Vitéz Serényi István tb.csendőrt határon túli 17.számú őrsre Bécs székhellyel. v.serényi urat ez alkalommal az elnök úr tiszteletbeli csendőr főhadnagy rendfokozatba előléptette. Miseta István ny.honvéd zászlóst (nemzetőr alezredest) kinevezte az 1.sz őrs (Cserszegtomaj) parancsnokává. (vitéz Varga Zoltán korábbi őrsparancsnok eddigi kiemelkedő munkásságáért az elnökség köszönetét és elismerését fejezi ki.) Valter Ferenc urat az előző parancsnok elhunyta, a megbízott parancsnok betegsége miatt kinevezte a 2.sz (Pécel) parancsnokává, egyben tiszteletbeli csendőr törzsőrmester rendfokozatba előléptette. Rákász József honv. szakaszvezető urat kinevezte a 18.sz őrs (Fót) parancsnokává, egyben tiszteletbeli csendőr törzsőrmester rendfokozatba előléptette. (Rákász József őrmester úr hozzászólását a lapban közöljük) Az előléptetett és újonnan kinevezetteknek bajtársi szeretettel és tisztelettel gratulálunk! A Magyar Csendőr bajtársi Egyesület vezetői értekezlete a csendőrinduló éneklésével és ízletes bajtársi ebéd elfogyasztásával ért véget. Az utóbbiért, valamint a rendezvénynek a laktanyában történt megtartásáért a Magyar Csendőr Bajtársi Egyesület elnöksége a BM Nemzetközi Oktatási Központ igazgatójának és a közreműködő munkatársaknak ezúton is köszönetét fejezi ki. Bártfay István

GYÁSZJELENTÉS Pótolhatatlan veszteséget szenvedett a volt magyar királyi Csendőrség. Két hatalmas fatörzsünk kidőlt! Dr. Tamás Gyula szkv. magyar királyi csendőr százados Ausztráliában 2006.március 30.-án visszaadta nemes magyar szívét a Teremtő Urunknak és bevonult az égi hadseregbe. Dr. Tamás csendőr százados bajtársunk pihenést nem ismerve valamikor otthon, majd az emigrációban és végül Ausztráliában a Testületünkért dolgozott. Bajtársainkat oktatta, bátorította és támogatta. Bajtársi szeretettel fogadott mindenkor mindenkit, akinek bánata volt, s hozzá fordult. Áldott legyen emléke! Előre vonult be, hogy szálláscsinálónk legyen. Ha mi is megkapjuk a behívónkat, Ő már az aranykapuban fog várni minket, s bajtársi szeretettel fog minket bevezetni az örök életbe! Pihenjen békében, az örök világosság fényében! vitéz Kiss Gábor szkv. magyar királyi csendőr főhadnagy Az Egyesült Államokbeli Floridában 2006.április 4.- én visszaadta nemes magyar szívét a Teremtő Urunknak! Ezzel befejezte nemes munkáját. Éjt nappallá téve sok éven át dolgozott a nagy magyar szívével értünk, magyar testvéreiért, Testületünkért. Küzdött és sikerrel küzdött a gonoszok ellen, akik évtizedekig hazug rágalmakkal mocskolták a Csendőrség emlékét. Küzdelmének eredménye lett, hogy az Alkotmánybíróság az 1944-45.-ben hozott értelmetlen és igazságtalan ítéletet megsemmisítette. A Magyar Haza iránti odaadó szeretetét nem gyöngítette meg sem a meghurcoltatás, sem az elszálló hosszú évek. Magyar volt, Csendőr volt életében és halálában. Pihenjen békében, az örök világosság fényében! Lassan, lassan mind elmennek ők, Nem marad más utánuk, csak emlék és kő.. vitéz Viczián Béla

A csendőrség közbiztonsági feladatai és részvétele a magyarországi hadműveletekben 1944-45-ben. (Dr.André László m.kir csendőr őrnagy előadásának rövidített változata.) Bevezető részben az előadó vázlatosan ismertette a m.kir.csendőrség felállításának körülményeit, szervezeti struktúráját, alaprendeltetésének kiemelt feladatait (békében és háborúban közbiztonság és közrend biztosítása, védelme a vonatkozó törvények, a Szolgálati Utasítás és intézkedések szigorú végrehajtása, betartása 1881-1945 között.) Kiemelte a kettős alárendeltséget (HM,BM) a csendőr alakulatok (tanzászlóaljak, galántai cső.zászlóalj) szervezete, feladatrendszerének sajátosságait pl. a háborús helyzet miatt a csendőr alakulatok legénységi állományának sorozottakból történt feltöltése, kiképzése. Részletesen elemezte az őrsök szolgálati kötelmeit, eredményességük mutatóit, a kiképzési rendszer sajátosságait, a fegyelem és a szolgálati rend, valamint a legénység és a tisztikar kiképzésének főbb elemeit, azok hatékonyságát. Elemezte a hadműveleti területeken a csendőrségnek a honvéd alakulatokkal való együttes fellépését a Bácskában, a Kárpátokban, Erdélyben, felvidéken fellángolt ellenséges partizán tevékenységek felszámolásában, visszaszorításában. Magyarország német részről történt katonai megszállása (1944.március 19.), a nemzeti szuverenitás nagymérvű korlátozása, a csendőrségnek az alaprendeltetéstől eltérő alkalmazása (csendőr alakulatok harcba vetése, a GESTAPO részéről megkövetelt részvétel a zsidó lakosságnak a deportálásában) a m.kir. csendőrség felmorzsolódását, 1945.-ben politikai indítékok alapján törvénytelen felszámolását eredményezte. Az előadó (századparancsnok volt) személyes részvétele és átélt harctéri élményei alapján elemezte a túlerővel szemben a budapesti bekerítésben (katlanban) védekező magyar- német csapatok helytállását, súlyos emberveszteségeit (3000 csendőr, 160 csendőrtiszt), a budai vár védelmét a bekerítésből való kitörés és fogságba esés tragikus eseményeit. Befejezésül a magyarországi tapasztalatairól és a mai magyar rendvédelmi szervek felelősségéről szólt. Kérte, hogy felelősségteljes munkájukban hasznosítsák a csendőrség szakmai tapasztalatait a közbiztonság, bűnüldözés területén. Értékelve a Magyar Csendőr Bajtársi Egyesület érdemeit, tolmácsolta a tengerentúli csendőr közösségek elismerését, jókívánságait a Bajtársi Egyesület megalakításáért, sikeres vezetéséért, működéséért. Kiemelte a Magyar Csendőr (csendőr újság) megjelentetését, a tiszteletbeli csendőrőrsök szerepét a csendőr hagyományok

ápolásában. A tengerentúli csendőr közösségek nevében felkérte az Egyesület vezetését, tegye meg a szükséges lépéseket a Torontóból jóhiszeműen 1999.-ben haza küldött csendőrségtörténeti relikviák helyzetének megnyugtató rendezésére. Beszámoló az ENSZ grúziai missziójáról. (Dr. Boda József rendőr ezredes előadása 2006.04.26.-án a Magyar Csendőr Bajtársi Egyesület vezetői értekezletén) Az eltelt tizenöt évben négy ENSZ-misszió munkájában vett részt, legutóbb Grúziában töltött be főtanácsadói beosztást. Dr.Boda József ezredes a BM Nemzetközi Oktatási Központ igazgatója az első magyar rendőrtiszt, aki ilyen magas beosztásban dolgozott külföldön. Márciusban tért haza 16 hónapos sikeres külszolgálata után. Elmondta, hogy az 1992.-ben kirobbant grúz-abház polgárháború békés rendezésére hozták létre a missziót az ENSZ Biztonsági Tanácsának határozatára. A háborúban 10 ezer ember meghalt, és mintegy 300 ezer grúz vált földönfutóvá, menekült el lakóhelyéről. 1994. május 14.-én a harcoló felek Moszkvában egyezményt írtak alá a harcok beszüntetéséről. A moszkvai megállapodás alapján a Független Államok Közössége (FÁK) 2000 békefenntartó orosz katonát állomásoztat a térségben. Az ENSZ megfigyelőket telepített a konfliktusövezetbe. Ennek ellenére sajnos naponta szedi áldozatait az erőszak, a terror. A partizáncsoportok által végrehatott büntetőakciók, robbantásos és fegyveres terrortámadások, gazdasági leszámolások mellett a térségben virágzik az emberrablás a megélhetési bűnözés és csempészet. Az erőszakos cselekmények száma és súlyossága több alkalommal elérte a háborús szintet. Ennek magyar katonai áldozata is van. A fegyveres lázadók 2001.- ben lelőtték az ENSZ békefenntartók járőröző katonai helikopterét. A gép lezuhant és egy magyar tábornok is életét vesztette (dr.török László dandártábornok). 2003.- ban a Biztonsági Tanács határozatára nemzetközi rendőri erőket hoztak létre (grúziai misszió rendőrsége). Bonyolítja a helyzetet, hogy Grúzia parlamentje követeli az orosz katonai kontingens lecserélését, hatékonyabb pártatlan békefenntartók kiküldését. Abházia viszont 1994.-ben deklarálta függetlenségét, melyet parlamenti választásokon is megerősítettek, azonban nemzetközi közösség ennek eredményét

nem ismeri el. Ezért további nemzetközi segítségre van szükség a kaotikus állapotok megszüntetése érdekében. A szervezet (ENSZ békefenntartó erők és ENSZ rendőrség) sokirányú tevékenysége mellett segíti a helyi rendvédelmi szervekkel együtt a menekültek hazatérését, a bűnözés megfékezését, a grúz rendőrség korszerű rendőrségi eszközök kezelésére történő kiképzését (bűnügyi helyszínelő készletek, számítógépes adatfeldolgozás kezelése, különleges készenléti rendőrség létrehozása, belügyminisztérium reformjának kidolgozása, adományok gyűjtése, elosztása, stb.) Az utóbbi időben a konfliktusok jellege változott, ezért szükség van az ENSZ rendőri erőinek további jelenlétére, a hatékonyabb részvételére, nemzetközi rendvédelmi szakemberek helyszínre küldésére. Jelenleg a Rendőri Tanácsadó Csoportban Ghána, India, Lengyelország, Magyarország, Németország, Oroszország és Svájc képviselteti magát. Boda ezredes elődje egy német határőr tábornok volt, ő szervezte meg az ENSZ rendőrséget. Napjainkban 20 ilyen misszió működik a különböző válságövezetekben. A magyar rendőrségi szakemberek elismerten gazdag tapasztalataira továbbra is szükség van az ENSZ rendőri munkában. (Tudósító) Bártfay István Bűnügyi helyzetkép. Emberi gonoszságban, agyafúrt bűncselekmények elkövetésében a magyar bűnöző bandák és a magányos farkasok (elnézést kérünk a farkasoktól) valószínűsíthetően a világelsők közé sorolhatóak napjainkban. A 2006.első félévében megtörtént bűnesetek jelentős része ezt bizonyítja. Bizonyítékul az alábbi szörnyűségek szolgálnak. Méltán rettegtek az idős emberek Borsodban, ugyanis több brutális bűncselekmény elszenvedői, áldozatai lettek. Összekuporgatott pénzük, javaik miatt verték őket hidegvérrel agyba-főbe. Egymást érték a hírek, a nem igazán hatottak a hírek, hogy előbb utóbb rendőrkézre kerültek az elkövetők. Különösen a magányos emberek voltak az áldozatok. Ez év tavaszán Sajóbátonyban egy fiatal négytagú banda cselekménysorozata vaslopással kezdődött, és egy idős, egyedül élő férfi megölésével végződött. Sárospatak külterületén, Apróhomokon egy 55 éves férfit vert halálra a négyesfogat. Berzéken három fiatal kegyetlenül ütlegelt és kirabolt egy nőt és nyolcvan éves apósát. Álmukban csaptak le rájuk. A magatehetetlen beteg embert a mankójával verték félholtra a rablók. A banditák elvetemültségét példázza egy másik gyilkosság.

Ennek során egy házaspárt öltek meg hasonló módon. Magányos farkas jelző arra a gonosztevőre illik, aki egy idős házaspárt mészárolt le. A gyilkosság után a holttesteket az áldozatok házának pöcegödrébe rejtette. Ez utóbbi esetben az elkövetőhöz az ismert borsodi mentőcsapat Radar nevű kutyája (Mancs testvére) vezette a rendőröket. A szörnyű cselekmények részleteiről és a tettesek kézre kerítéséről Kökényesi Antal r. vezérőrnagy a Borsod megyei Rendőr-főkapitányság vezetője számolt be a sajtó képviselőinek. Másfél évig körözték S. Andrást (28 éves), aki a vád szerint megölte, majd feldarabolta nagybátyját, hogy eladja az idős ember házát. Miután nem kapkodtak a vevők a gyászos emlékű ingatlanért, a bűnöző Spanyolországba szökött, ahol beállt egy leánykereskedő bandába. Az Interpol körözés alapján Barcelónában fogták el a spanyol hatóságok. A bűnügyet a Pest megyei Bíróság tárgyalja. Reménykedünk, hogy ő és a borsodi bűnözők is elnyerik méltó büntetésüket. Sajnos a magyar jogrend évekkel ezelőtt törölte a halálbüntetést a büntetési tételek közül. (MTI és a médiumok híradásaiból) Rákász József: Magyar vagyok Emelt fejjel büszkén vallom: magyar vagyok Magyar hon az én hazám, ide születtem Itt élek és itt is halok meg Semmi el nem tántoríthat, semmi meg nem ingathat abbéli hitemben, Hogy egy igaz magyar hazáját nem hagyja el sohasem Nem lesz áruló, s mint hogy én kijelentem, hogy életem és vérem a hazámé Úgy gondolkodik és érez más becsületes magyar Emelt fejjel büszkén mondom: magyar vagyok Ez az én hazám, és az én életem Magyarságom a legszebb dolog mit ismerek az egész földkerekén Nincs jobb és magasztosabb érzés, mint magyarnak lenni itt Ebben az országban, ezen a kis földrészen Amit még meghagyott nekünk a kegyetlen történelem Magyar vagyok, s az is maradok, míg élek Magyar földbe temetnek Magyar pap mondja majd a gyászmisét felettem De míg élek magyar vagyok, magyar leszek

S utódaim, legyenek lányok, fiúk, arra nevelem, hogy büszkén Emelt fejjel vállalják magyarságuk, bármi történjék is S amíg élnek e hazát el ne hagyják, sohasem Mert ez a haza, mely életet adott nekem, s ez a haza lesz, amely majd eltemet Engemet S mielőtt megtörténne, mindaz mi rosszra számít az ember Ígérhetem, hogy egyszer halálom előtt hazám rám még büszke lesz De addig is felemelt fejjel, büszkén hirdetem: magyar vagyok S kérlek, hogy hazámat áldd meg, Istenem! A Magyar Királyi Csendőrség Az Osztrák-Magyar Monarchián belüli Magyar Királyság, ill. a Magyar Népköztársaság alapvető karhatalmi és rendvédelmi testülete 1881-1918, ill. 1918-1919 között. Az egyetlen katonailag szervezett őrtestület, amelynek tagjai katonai rendfokozatot viseltek, személyükben katonának minősültek, katonai fegyelem alatt álltak. Szolgálatát az 1881.február 14-én szentesített 1881:III. tc. szabályozta, a külföldi tapasztalatok figyelembe vételével. Megszervezése 1881.június 23-án Török Ferenc ezredes parancsnoki kinevezésével kezdődött ( Csendőrség felügyelői ), működését 1882. január 1- én kezdte meg, teljes szervezete 1884.január 1-re állt fel 5020 fővel (ebből 104 tiszt). Az ötlépcsős szervezetű csendőrség központi szerve a m.kir. Csendőrfelügyelőség volt, amely együttműködött a HM Csendőrségi osztályával (kiképzés, személyi ügyek) és a BM Csendőrségi osztályával (finanszírozás, ellátás, felszerelés, szakmai irányítás). Vezetője a csendőr-felügyelő a m.kir. Honvédség tábornoka volt. A 6 csendőrkerület (I. Kolozsvár, II. Szeged, III. Budapest, IV. Kassa, V. Pozsony, VI. Székesfehérvár) és az egy csendőrparancsnokság lefedte a történelmi Magyarország területét. Élükön ezredes rendfokozatú kerületi parancsnok állt. A kerületek 5-9 szárnyparancsnokságra, azok szakaszparancsnokságokra, azok őrsökre tagozódtak. Minden kerülethez pótszárny tartozott a legénység kiképzésére, amely nem rendelkezett hatósági területtel.

Nagváradon központi kiképzőiskolát hoztak létre az altiszti kar képzésére. A tiszteket a honvédtisztekkel együtt képezték. Egyes szárnyparancsnokságok különítményeket is felállítottak, pl. állandó különítmény őrizte a gödöllői kastélyt, főszezonban ideiglenesen a fürdőhelyeket. A csendőrség egyetlen, a polgári közigazgatási határokkal megegyező működési területű egysége a járásőrmesterség volt, amely a területileg illetékes szakaszparancsnokság alá tartozott. A csendőrségen belül külön szervezeti egység volt Határszéli Csendőrség, a horvátországi és az erdélyi, amely 1876-ig a korábbi császári Zsandárságként élt tovább (Magyarország területén a császári Zsandárság a kiegyezés után beszüntette működését, kivéve Horvátországot és Erdélyt) A horvátországi Zsandárság 1876.március 27-én a horvát bán és a Honvédség kettős alárendeltségébe lépett át, az erdélyi 1876.május 1-én Magyar Királyi Erdélyi Csendőrséggé alakult át, majd 1881-ben testületileg vált az akkor felállított m.kir. Csendőrség részévé, mint annak I. kerülete. Ez utóbbi kakastollas székelykalapját vette át a csendőrség egésze. Speciális, a kassai kerületparancsnokság által működtetett szerv volt a galíciai Brodban felállított átmeneti tábor. Ott az Oroszországból menekülteket (zömmel zsidókat) vetették alá egészségügyi vizsgálatnak, majd csendőr kísérettel hozták őket a magyar határig, onnan szabadon bárhová távozhattak Magyarország területén belül. Ahol a Rendőrségek valamelyike működött, nem hoztak létre csendőrőrsöket. Így alakult ki a két rendvédelmi testület közötti speciális munkamegosztás : a Rendőrség inkább a városokban, a Csendőrség inkább vidéken működött. A csendőrségi szolgálat alapvetően háromféle volt. A rendes szolgálat az őrsök mindennapi rendvédelmi tevékenységét a portyázás a járőrözést jelentette. A kéttagú járőr általában a tanyavilágban, a gyéren lakott területeken 18-24 óra időtartamban az adódó rendészeti feladatokat látta el. A karhatalmi beavatkozást minimum őrs, de lehetőleg szakaszkötelékben kellett végrehajtani. A csendőrség állította ki 1888-tól a Tábori Csendőrséget a m.kir. Honvédségnél. A csendőrség fegyverzete megfelelt a honvédségi kézifegyverzetnek, nehézfegyverei nem voltak. 1914-1919 között ellenőrizte a hadifogolytáborokon kívüli munkára kiadott hadifoglyokat. A csendőrség létszáma 1914.júliusig 9621 főre (ebből 266 tiszt), 1918.októberig 12 ezer főre (ebből 287 tiszt) nőtt.

1911-től a csendőrség kiadta a Csendőrségi Lapokat, 1915-től a Csendőrségi Közlönyt (1944.decemberig jelentek meg). Noha a Károlyi kormány 1918.november elején a Rendőrség drasztikus leépítését és a Csendőrség feloszlatását fontolgatta, a közbiztonság rohamos romlása nyomán november 29-én már jelentős létszámnövelésére hozott határozatot. A végrehajtás azonban késett, a kérdést a történelmi Magyarország összeomlása és az egyre zavarosabb belpolitikai helyzet levette a napirendről. A Forradalmi Kormányzótanács 1919.március 26-i (ápr.1-én 1.B.N. számmal közzétett) rendelete szüntette meg a csendőrséget (minden addigi rendvédelmi és közhatalmi testülettel együtt) és egyidejűleg felállította a Vörös Őrséget. A Magyar Királyi Csendőrség 1919. és 1945. között. A Magyar Királyi Csendőrség a Magyar Királyság alapvető karhatalmi és rendvédelmi testülete 1919 és 1945 között. Az egyetlen katonailag szervezett őrtestület, amelynek tagjai katonai rendfokozatot viseltek, személyükben katonának minősültek, katonai fegyelem alatt állnak. 1919. augusztus 3-án a Peidl-kormány feloszlatta a Vörös Őrséget és a csendőrség kivételével visszaállította a március 26-án feloszlatott rendvédelmi testületeket. A csendőrséget augusztus 9-én a Friedrich-kormány állította vissza (a Peidlkormány 6-án kidolgozott, de már ki nem adott rendelete alapján ) 1920.január 1-től a határrendészetet ( belügyi funkció ) addig is ellátó, a csendőrség részét képező határszéli csendőrőrsök vették át a Határrendőrségtől ( ami október 1- én beleolvadt a Rendőrségbe ) Előzőleg az aradi ( majd szegedi ) Károlyikormány májustól megkezdte a csendőrség újjászervezését az ellenőrzése alatt álló területen. A csendőrség katonai jellege megegyezett a dualizmus kori Csendőrségével, de annál jelentősebb karhatalmi feladatkörrel. Jogilag az 1918 előtti kettős ( BM, HM ) alárendeltség azonban csak 1938-ban állt vissza, azt a trianoni békekatonai határozmányai miatt az 1922:VII.tc. megszűntette. 1919. augusztus 9-én a Friedrich-kormány felhívást tett közzé a volt csendőrök felé. A szolgálatra jelentkezettek igazolási eljárás után kerülhettek vissza a testületbe. Az elcsatolt országrészekből menekült csendőrökből az ideiglenes határok menti 5 km-es határsávban őrsöket telepítettek, amiket a Nemzeti Hadseregből vezényelt legénységgel erősítettek meg. Minden határszéli községbe őrsöt kívántak telepíteni, de a létszám és az anyagiak hiánya miatt ez nem valósult meg, s a trianoni béke aláírása után a meglévőket is felszámolták.

Augusztusban kb. 6000 csendőr jelentkezett szolgálatra (a háború előtti állomány 2/3-a ) A fegyveres erők létszáma 1920. február 1-én 100.209 fő volt, a csendőrség és a Rendőrség együttes létszáma ugyanekkor 17.341 fő. A Csendőrség központi vezetésre, országos szervekre és területi alakulatokra tagozódott. Területi szervei a kerületek, az osztályok, szárnyak, szakaszok, őrsök és különítmények voltak. A volt kolozsvári I. és a brassói VII. Csendőrkerület törzsét Jászberényben egyesítették, közigazgatási területet nem kapott. A II. kerület Szegeden, a III. Budapesten, a volt kassai IV. Miskolcon, a volt pozsonyi V. Kaposvárott, 1921. augusztus 20-tól, a szerb megszállás megszűntétől Pécsett, a VI. Székesfehárvárott, a VIII. Debrecenben, a IX. Szombat-helyen alakult meg. A kerületi parancsnokság törzsből, 6-8 szárnyból és egy pótszárnyból, a szárny 2-3 szakaszból, a szakasz 2-4 járásból, a járás 3-6 őrsből (6-25 fős gyalogos, lovas, vagy vegyes) valamint állandó, vagy ideiglenes különítményekből állt. A legkisebb csendőri egység, a tényleges állományú (hivatásos ) altisztekből álló, őrsparancsnok altiszt vezette őrs körletébe több község tartozott, de néhány nagyközségben külön őrs működött. Egy csendőri járás őrsei általában egy polgári járás területén helyezkedtek el. 1920.november 10-én a kormány 7 csendőr-kerületi, 26 vármegyei és 169 járási csendőrparancsnokságban, illetve 18.234 főben határozta meg a csendőrség állományát. A 951 gyalogos és 200 lovas őrs mellett 22 gazdászati hivatalt létesítettek. 1920. december 1-én a csendőrség 7 kerületi ( I. Bp., II. Székesfehérvár, III. Szombathely, IV. Pécs, V. Szeged, VI. Debrecen, VII. Miskolc) 27 szárny, 65 szakasz, 186 járás-parancsnokságból, illetve 746 őrsből, 207 különítményből, 7 pótszárnyból, 8 tanosztályból, 1-1 pót-lóidomító és pótlókeret parancsnokságból és a csendőr-tiszti különítményből állt. Az 1920-as évek elején a szárnyparancsnokságok vármegyei, a szakasz-parancsnokságok járásparancsnokságokká alakultak át, minden vármegye csendőrparancsnoksággal rendelkezett. A pótszárnyak megszűnésével egyidejűleg a kerületparancsnokságok székhelyein törzs-, a vármegyei parancsnokságokén vármegyei gazdászati hivatalokat állítottak fel. A 8 tanosztály 27 tartalék alárendeltségében 25 vármegyei, 165 járási parancsnokság, és 923 őrs működött. Az 1922:VII.tc. a csendőrség létszámát 12.000 főben ( ebből 600 tiszt ) állapította meg, és karhatalmi célra két tartalék-zászlóalj felállítását tette lehetővé. A két tartalék-zászlóalj nagyobb része közbiztonsági szolgálatot nem teljesítő újoncokból állt, ezért Egyesített Csendőriskola néven még 1922-ben összevonták. Teljes létszáma a II. vh. végéig 14.000-re emelkedett, a tisztek száma a lehetséges 600 helyett 450 körül mozgott. Ebbe orvosok, a gazdászati

tisztek, stb. nem tartoztak bele. A vármegyei szervezet nem vált be, ezért a BM 1924. december 15-én előírta a csendőrség átszervezését. 1925-ben (a kerületeket változatlanul hagyva) a vármegyei parancsnokságokból osztályparancsnokságok alakultak, alárendeltségükbe a járási parancsnokságok helyébe lépő 2-3 szárnyparancsnokság került. Szakaszparancsnokság néven visszaállították az 1918 előtti csendőr altiszti járásparancsnokságokat, a nagyobb járásokban 2 szakasz alakult. Ezek alárendeltségébe 3-6 őrs tartozott. Az ECSI és a vármegyei parancsnokságok tartalék csendőr-századainak feloszlatásával csendőriskolák alakultak, kezdetben az osztályparancsnokságok, később a kerületi parancsnokságok alárendeltségében. 1927-ben a csendőriskolákat tanosztályokba vonták össze, 4 gyalogos, illetve 3 lovas iskola képezett 1 tanosztályt, 1 törzstiszt vezetése alatt. A csendőr-kerületek száma, működési területe és székhelye megegyezett a Magyar Királyi Honvédség vegyesdandárainak (később a honvédkerületi parancsnokságok) területével. Az 1920-tól 1938-ig hét kerületet római számmal, az alsóbb szervezeti egységeket csak állomáshelyük feltüntetésével jelölték. A visszacsatolások után 3 új kerületet állítottak fel: Kassán a VIII., Kolozsvárott a IX. És Marosvásárhelyen a X. csendőrkerületet. A Felvidéken 4 (Kassán, Ungváron, Beregszászon és Máramaros-szigeten ), Erdélyben a kolozsvári kerületben 5 ( Kolozsvárott, Nagyváradon, Szatmárnémetiben, Désen, Zilahon ) a marosvásárhelyi kerületben 5 ( Marosvásárhelyen, Besztercén, Csíkszerdán, Sepsiszentgyörgyön és Székelykeresztúron ) a Délvidéken 2 ( Zomborban és Újvidéken ) új osztályparancsnokságot létesítettek. 1930-tól a nyomozó osztály és alosztályok mellett közlekedési őrsöket állítottak fel, amelyeket 1936-ban Közlekedési Csendőrséggé szerveztek. Tagjai motorkerékpárral, majd személygépkocsival látták el a szolgálatot. A repülőtéri csendőr-különítményt 1933-ban állították fel Mátyásföldön, majd Budaőrsön. Állománya szakmailag az I. csendőr kerületi parancsnoksághoz, szolgálatának ellátásában a repülőtéri parancsnoksághoz tartozott. 1940. március 1-én felállították a Vasúti Csendőrséget, 1942. április 1-én a Vízi Csendőrséget. Önálló csendőri szervezet volt a gödöllői különítmény és a kenderesi különítmény. Az első sorcsendőr-zászlóaljat (karhatalmi feladatra) 1942-ben Galántán állították fel ( 3 pu., 1 kerékpáros 1 könnyű harckocsizó és 1 nehéz fegyverzetű századdal ) A zászlóaljat 1944.októberben a Csepelszigeten vetették először harcba. Pótzászlóalja Galántán 1944. december végén 2. zászlóaljként alakult meg, 1945.március végén kitelepítették, ahol szovjet hadifogságba esett. 1945. január 1-én bevonuló újoncokból és a visszavonult őrsök legénységéből alakult meg a 3. Csendőrzászlóalj, amely 1945. február 28-án vasúti szállítással indult el Galántáról, március 1-én érkezett a németországi Hildesheimbe, s április 7-én Itzumnál esett amerikai fogságba. A

Szálasi-kormány a csendőrség minden egységét harcba vetette. Az elfoglalt területek őrseiből és alakulataiból újabb zászlóaljakat szerveztek, amelyeket beékeltek a Honvédség egységei közé, vagy átadtak német kötelékeknek. Ezek a csendőralakulatok azonban nem képviselték az elnevezésükkel arányos katonai erőt, felmorzsolódtak és hadifogságba kerültek. A hadműveleti területen a tábori rendészeti szolgálatot a HM az 58.200/Eln.szab.szerk.-1942. számú rendeletével szabályozta, melynek ellátása a tábori csendőrségre, csapat-csendőrségre és hadtápcsendőr zászlóaljakra hárult. A tábori csendőrséget a hivatásos és tartalék állományából állították ki, a csapatcsendőrség a honvéd ezredparancsnokok által kijelölt, közbiztonsági szolgálatra kiképzetlen katonákból állt. A hadtáp csendőrzászlóalj 4, idősebb korosztályhoz tartozó honvédekből álló századból alakult meg és a hadtest vonatkörletében feladata a raktárak, hidak, villanytelepek és vasútvonalak őrzése volt. Ebben a zászlóaljban 3 hivatásos csendőrtiszt volt: a zászlóaljparancsnok, a nyomozótiszt és a csendőrosztag-parancsnok. A 30-40 fős tábori csendőrosztag hivatásos csendőrökből állt, feladatát, szervezetét és működését a Tábori Rendészeti Utasítás szabályozta. 1943-ban Székesfehérvárott olyan alakulatot szerveztek, amely a tábori csendőrség kiegészítését látta volna el. Tagjai a csendőr megnevezést nem használhatták, egyenruhájuk sem csendőrségi volt. A tábori csendőrség szakmai felügyeletét a BM VI./b.o. személyi és fegyelmi ügyeit a BM.VI./c.o., 1938.júliustól még a HM 20.o. látta el, amelyeket ( ezredesi rendfokozatú ) csendőr-tisztek irányítottak. 1943. január 1-től a BM VI./b. és VI./c. o. feladatait a XX.o. vette át, de 1944.ok-tóber 15-16 után ez a tagozódás is változott. A tábori csendőrség legmagasabb vezetője a Csendőrség felügyelője volt, tábornoki rangban. A kerület élén csendőrezredes állt, az osztályparancsnokságot törzstiszt (csendőr alezredes, csendőrőrnagy ) a szárnyparancsnokságot tiszt (csendőr százados, csendőr főhadnagy ) a szakaszt altiszti ( csendőr alhadnagy, kivételesen csendőr főtörzsőrmester ) vezette. A csendőrtiszteket a honvédtisztekkel együtt képezték ki, mivel a kiképzés, a kiegészítés a fegyelmi ügyek tekintetében a HM-nek voltak alárendelve. A kinevezéseket és az áthelyezéseket a BM egyetértésével a HM végezte. A csendőrség feladata az élet- és vagyonbiztonság megóvása, a közbéke és közrend fenntartása, a törvények betartatása, az azok ellen vétők kinyomozása és átadása az illetékes hatóságoknak, illetve részvétel a katasztrófa-megelőzésben és elhárításban volt. Tevékenységét vidéken fejtette ki, városokban a Rendőrség volt illetékes. A csendőrséget rendészeti ügyekben a csendőrfelügyelő és a községi közegek támogatására használhatták. A csendőr intézkedésének való ellenszegülés esetén használhatta, ellene vagy társa ellen irányuló támadás esetén köteles volt használni fegyverét. Az illetékes csendőr kerületi ügyész hivatalból kivizsgált minden fegyver-használatot, jelentése alapján annak jogosságát a

kerületi parancsnok állapította meg, s döntését jóváhagyás végett felterjesztette egy a hm. és bm. által kijelölt közös bizottságnak. A jogtalan fegyverhasználat bűnvádi eljárást vont maga után. A szolgálati feladatokat az 1881:III.tc., annak módosításai, majd az 1927. szeptember 1-én kiadott Szolgálati Utasítás és Ügyviteli Utasítás szabályozta. A csendőrség tagjainak szolgálatellátása egyfelől közbiztonsági és belső, másfelől rendes, felszólított és ellenőrző szolgálatra oszlott. A közbiztonsági szolgálat az államrendészeti, a közrendészeti, az igazságügyi rendészeti, és a karhatalmi szolgálatot foglalta magába: a belső szolgálat az őrsön és a csendőrlaktanyában zajlott, az utóbbi megegyezett a honvédségivel. Rendes szolgálat alatt a hivatalból kivezényelt egyenruhás szolgálatot értették, a fel-szólított szolgálatot a bírósági kérésre vagy hatósági kirendelésre vezényelt feladat jelentette, az ellenőrző szolgálat a fentieket ellátó csendőrök előljárói ellenőrzése volt. A csendőrség Magyarország német megszállása után, az 1944. április 4-i 6.163/1944. számú BM rendelet alapján a Rendőrséggel a Pénzügyőrséggel és a városi, illetve községi előljáróságokkal együtt részt vett a zsidók gyűjtőtáborokba szállításában, majd deportálásában a német Eichmann-kommandó irányítása alatt. A különböző zsidótlanítási szervek össze-kötője Ferenczy László csendőr-alezredes volt. A gyűjtőtáborok őrzését a helyi adottságoktól függően a Rendőrség és a Csendőrség végezte. A Csendőrség egyenruházata kisebb eltérésekkel és saját jelzésekkel honvédségi volt, jellegzetes kakastollas csendőr-kalappal, amely eredetileg a császári és királyi vadászoktól került át az erdélyi csendőrséghez. Kézi fegyverzete honvédségi volt, s rendelkezett kevés számú Csaba páncélgépkocsival és Ansaldo kisharc-kocsival, de nem kapott tüzérségi és repülő-anyagot. 1931. december 20-án a kormányzó február 14-ét csendőrnappá nyilvánította. 1932-1944 között e napon a budai Vár díszőrségét a csendőrség állította ki, az abban való részvétel kitüntetésnek számított. 1945.április 23-án a debreceni Ideiglenes Nemzeti Kormány 1690/1945.M.E. rendeletének 1. -ával a csendőrséget mint testületet és intézményt megszüntette. A csendőrségben szolgált személyeket elbocsátották és igazolási eljárás alá vonták. Ezt a BM-ben A volt csendőrségi személyek igazolására alakult különleges igazoló bizottság végezte. A csendőrség feladatait a Magyar Államrendőrség vette át a BM felügyelete alatt. A hadifogságból hazaszállított és az önként hazatelepülő csendőröket a határon letartóztatták, internálták, egy részüket Népbíróság elé állították.

Csendőrség felügyelője. A m.kir. Csendőrség legmagasabb szervezetszerű, még a csendőrség kötelékébe tartozó vezetője. Kapcsolatot tartott a testülettel közbiztonsági tekintetben rendelkező BM, a katonai tekintetben rendelkező HM és a testület között. A m.kir. Honvédség állományából vezényelték át, a Csendőrség Felügyelőjévé az uralkodó (1918.nov.11-én a miniszterelnök, 1919.aug.10-én a fővezér, 1919.aug.21-től a kormányzó) nevezte ki. A csendőrség felügyelője szolgálati állást 1886-ban rendszeresítették. Az első cső. felügyelő Török Ferenc (1876-tól őrgy., 1881-től ezds., 1886-tól vőrgy., 1891-től altbgy., 1897-től nyugdíjba vonulásáig címzetes tbgy., 1876.máj.1-től a m.kir. Erdélyi Csendőrség parancsnoka, 1881.jún.23-tól a Magyar Szent Korona országainak csendőrségei parancsnoka, 1885-től magyar nemes) volt. Magyar Királyság Belügyminisztérium Csendőrfelügyelőség, csendőrfelügyelői: Török Ferenc 1886.okt.16 1897.aug.1., Jablánczy Sándor altbgy. 1897.aug.24. 1904.ápr.15., szamosfalvi Panajott Sándor ezds (1905.máj.1-től vőrgy. eredetileg is cső tiszt) 1904.ápr.16. 1908.máj.24., Ziegler Károly vőrgy. 1908.máj.24. 1911.márc.15., primor Altorjay Imre címzetes altbgy. 1911.márc.7. 1912.szept.26., Kosztka Pál vőrgy. 1912.szept.26. 1913.ápr.4., Nagy Gábor vőrgy. (1915.aug.20.-tól altbgy) 1913.ápr.18. 1917.okt.3., Fery Oszkár vőrgy. (eredetileg is cső. tiszt) 1917.okt.3. 1918.nov.11. 1919.október 18-tól a Szövetségközi Ellenőrző Bizottságokon belüli Katonai Bizottság kötelékében a Csendőrség és a Rendőrség főfelügyelője és ellenőre az amerikai Harry E. Yates ezds. volt. Magyar Népköztársaság Belügyminisztérium Csendőrfelügyelőség csendőrfelügyelő: Gencsy Arnold alez. (eredetileg is cső. tiszt) 1918.nov.11. 1919.márc.26. Magyar Királyság Belügyminisztérium Csendőrfelügyelőség, Csendőrség felügyelője: Bariss Árpád vőrgy. 1919.aug.10. aug.21. (Szeged), Csáky Zsigmond altbgy. 1919.aug.21. 1921.febr.20., Kontz Sándor altbgy. 1921.febr.20. 1923.márc.31., Száhlender Béla altbgy. 1923.ápr.1. 1928.jún.16., Schill Ferenc vőrgy. 1928.jún.28. 1931.okt.5. (eredetileg is cső. tiszt), v.szinay Béla altbgy.1931.okt.5. 1936.aug.1., Folkusházy Lajos altbgy. 1936.aug.1. 1938.febr.1., v.nemerey Márton altbgy. 1939.aug.1. 1942.nov.15., v.faragho Gábor altbgy. 1942.nov.16. 1944.okt.16., (1944.júl.1-től egyben a m.kir. Államrendőrség felügyelője és a két rendvédelmi testület főfelügyelője is), v.temesvári Endre vőrgy. 1944.okt.okt.18. 1945.máj.7., 1944.okt.16.-tól Finta József altbgy. a Csendőrség és a Rendőrség közös főfelügyelője, egyben határrendészeti felügyelő volt, Temesvári vőrgy. - aki 1945.márc.27.-én törzsével kitelepült az

ausztriai Pfarrkirchenbe is az ő alárendeltségébe tartozott. Az amerikai fogságba esett Temesvárit 1945.szept.26.-án kiadták a magyar hatóságoknak, a népbíróság 10 évi börtönbüntetésre ítélte, amit le is töltött. Az 1944.dec.22.-én alakult debreceni Ideiglenes Nemzeti Kormány már nem nevezte ki a Csendőrség felügyelőjét. Tábori csendőrség. A Monarchia hadszervezetének alapvető karhatalmi és rendvédelmi testülete. Békében a császári és királyi Hadseregnél az osztrák cs.kir. Csendőrségtől -Gendarmerie- vezényelt és a hadseregtől kijelölt személyek közösen látták el a tábori csendőrségi szolgálatot, a cs.kir. Landwerhnél az osztrák csendőrségtől, a m.kir. Honvédségnél a m.kir. Csendőrségtől vezényelt csendőrök. 1888.-tól 2 évente 9 csendőrtisztet és 107 fő csendőrt vezényeltek a Honvédséghez, akiket 4 hetes szaktanfolyamon képeztek ki. Az I. világháború kitörése után a tábori csendőrség létszáma megnőtt, és a tábori csendőri szolgálatot kizárólag csendőrök látták el. A hadra kelt sereg minden hadsereg parancsnokságához 1 törzstisztet, 2 tisztet és 95 csendőrt, a hadtestparancsnokságokhoz 1 tisztet és 20 csendőrt, a gyalog-hadosztályokhoz 7, a lovas hadosztályokhoz 4 csendőrt (közülük egy altiszt volt a parancsnok) vezényeltek. Az 1914. évi mozgósítás után a m.kir. Csendőrségtől a közös Hadsereghez vezényeltek 9 csendőrtisztet és 339 csendőrt, s nőtt a Honvédség tábori csendőreinek létszáma is. A tábori csendőrök jogköre megegyezet a rendes csendőrével, kiegészülve az őrszolgálatba vezényelt katonák jogaival. Ezen túl a hadműveleti területen jogában állt az intézkedésének ellenszegülő legénységi állományú katonát a helyszínen felkoncolni. Az intézkedését akadályozó tiszt hadbíróság elé került. A hadműveleti területen hatáskörét túllépő tábori csendőrt a tábori bíróság statáriálisan akár halálra is ítélhette. A tábori csendőr kötelességei közé tartozott a futárszolgálat ellátása, részvétel a beszállásolásban és a menetbiztosításban, a hadifoglyok őrzése, illetve esetenként részvétel a hírszerzésben. Tábori Csendőrség (II.) A legjelentősebb magyar katonai rendészeti szerv a II. világháború idején. A m.kir. Honvédségen belüli tábori csendőrséget tényleges és tartalék állományból szervezték, felállítására mozgósításkor, illetve háború esetén került sor. Tevékenységét őrsökbe, osztagokba szervezve, a magasabb katonai

parancsnokságokhoz beosztva folytatta. Legfontosabb feladata a kémelhárítás és hírszerzés mellett a hadsereg belső rendjének, fegyelmének fenntartása volt. Első ízben kisebb-nagyobb megszakításokkal 1938-1941. között alkalmazták, majd 1941. júniustól 1945. tavaszáig folyamatosan funkcionált. Állományába kb. 1500-2000 csendőr tartozott, tevékenységüket Honvéd Vezérkar 2.o.-án létrehozott tábori rendészeti alosztály vezetője, a tábori rendészet főnöke irányította. Együttműködött az Államvédelmi Központtal. 1943.január után egyre nagyobb jelentőségre tett szert. A nyilas hatalomátvétel után elsődleges feladata a hadsereg bomlásának megakadályozása lett. Tagjait szinte korlátlan fegyverhasználati jog illette meg. 1944.november 1.-én a másik katonai rendészeti szervvel, a csapatcsendőrséggel, valamint különböző rendőri alakulatokkal Tábori Biztonsági Szolgálattá vonták össze. Zólyomi József m.kir. csendőr főtörzsőrmester bajtársunk írja 1944. november elsejével a salgótarjáni iskolára vezényelték azokat a próbacsendőröket, akik már egy évet eltöltöttek különböző őrsökön. A háború már az ország keleti területén folyt, így csak az ország nyugati és középső részéből jöhettek számításba a vezényeltek, mintegy száztíz fő. Ezek különböző fegyvernemeknél szolgáltak, egy részük már a doni harcokban is részt vett. A hallgatókat a katonai rendszer szerint szervezték meg, azaz rajokat, szakaszokat alakítottak ki. Rajparancsnokaik, ha lehetőség volt rá, gyalogos tisztesiskolát végzettek voltak. A terepen végrehajtott harci gyakorlatok mellett a SZUT és a BTK volt a mindennapi imádságunk. Folyt a tanítás, azonban a front közelebb kerülésével egyre több volt a katonaszökevény és a hadbírósági halálos ítélet. A városban egy teniszpályán nyilvánosan agyonlőttek hat magyar katonát, a tüzet vezénylő tiszt karján nyilaskeresztes karszalag volt. A kivégzés megtekintését az iskola hallgatóinak kötelezővé tették. Háború volt, az élet pedig olcsó. A városban és a környékén a nyilasok és a városi rendőrök összegyűjtötték a 15-17 éves fiatalokat azzal a szándékkal, hogy átadják őket a Füleken lévő kiegészítő parancsnokságnak. Meglepetésünkre az iskola egy rajára bízták ezt a feladatot. A kiegészítő parancsnokság előző nap tovább ment Losoncra, ahová már nem tudtuk követni, mert az utat állandóan aknavetővel lőtték az oroszok. A gyerekeket visszafordítottuk és elhagytuk Füleket. A városon kívül egy lovassal találkoztunk. Meglepetésünkre egy csendőrtiszt volt, akinek kérdésére jelentettük, hogy mi volt a

feladatunk. Azt tanácsolta, hogy a gyerekeket engedjük el, mi pedig csatlakozzunk az iskolához amíg nem késő, mert az oroszok már túl közel vannak.. Mi ennek szívesen eleget tettünk, csatlakoztunk a Rapc községben lévő iskolához és jelentettük az eseményeket az iskola parancsnokának, aki ennek örült, hogy visszatértünk. Egy napi pihenés után folytattuk utunkat a Nyitra folyó mentén, a Galánta melletti Taksonyfalvára.. Egy iskolában helyeztek el bennünket, ahol tovább folyt a tanítás. A felsőbb szervek parancsára 1945.ápr.1.-én este elhagytuk a falut. Sajnos ennek nem minden hallgató tett eleget, tíz-tizenkét személy kivált közülünk, bevárták az orosz csapatokat és tüzet nyitottak rájuk. Mindnyájukat agyonlőtték, a falusiak temették el a halottakat. A háború után jártam ott és a falusiak mondták el nekem. Az isloa szekérkaravánnal folytatta útját a Kiskárpátokon keresztül, Angernél léptük át az osztrák határt. Most már a németek által javasolt útvonalon mehettünk tovább. Krens városhoz közel, Langenloisban tartottunk pár nap pihenőt, mert egy társunk tüdőgyulladásban meghalt, őt kellett eltemetnünk. A falu temetőjében nyugszik. Folytattuk az utunkat tovább Linz, Wels, Gmunden, a végcél. Itt egy kis fürdőhelyen Altmünsterben értük meg a háború végét. Kicsit izgultunk, hogy mi lesz a további sorsunk. A parancsnokunk gúlába rakatta a fegyvereinket és így vártuk az amerikai katonákat. Hamarosan megjelent egy dzsipen két amerikai tiszt, közülük az egyik magyarul szólalt meg. A parancsnokunk tájékoztatta arról, hogy kik vagyunk, kicsit elmosolyodott a gúlába rakott fegyverek láttán, azután kezet fogtak és elmentek, mi pedig visszakaptuk a fegyvereinket, amiket ezután később mégis csk le kellett adni. Két hét múlva átirányítottak bennünket Gmundentől északra Steiermühébe egy erdőbe, itt telepedtek le a miskolci hetedik kerületi csendőrparancsnokság őrsei, nagyrészt családjaikkal, a saját kezükkel épített barakkokban. Mi is ezt követtük. Jó ideig nem volt gondunk. Nyár volt, a Traun folyóban fürödhettünk, csak akkor jelentkeztek a gondok, amikor föléltük a tartalék élelmünket és az amerikaiak sem támogattak tovább. Oda jutottunk, hogy a parancsnokunk, akinek a felesége és a kisgyereke is velünk volt, elhatározta, hogy a meglévő élelmiszert kiosztja. Bejelentette, hogy nem tartozik senki sem a parancsnoksága alá, oda mehet mindenki, ahova akar, mert a csendőrséget bár törvénytelenül- de feloszlatta a kormány. Tájékoztatásul közölte, hogy odahaza az internálótábor vár ránk. Egy héten belül megszűnt az utolsó járőrtársi iskola.