PENTA UNIÓ ZRT. A fordított adózás alkalmazásának jogszabályi háttere, indokoltsága, valamint az ingatlanokkal kapcsolatok belföldi fordított ÁFA szabályozás részletes bemutatása Oldalszám: 1 NÉV: Gálicza Zoltán Ottóné Szak: Forgalmi adószakértő Konzulens: Fábiánné Játékos Judit
Bevezetés... 4 I. Az általános forgalmi adó főbb jellemzői... 6 1.1. Az általános forgalmi adó forgalma, jellemzői, a forgalmi adózás alapvető jogelvei a magyar szabályrendszerben... 6 1.2. Az EU adózás alapelvei, adóharmonizáció, az EU úgynevezett átmeneti Áfa-rendszerének alapelvei... 7 II. Az uniós és hazai áfa szabályozás jogforrásai... 10 2.1. Az uniós áfa szabályozás jogforrása... 10 2.2. A hatályos magyar szabályozás kialakulásának áttekintése az alapvető rendelkezéseinek vonatkozásában.... 11 III. Az adócsalás fogalma, fajtái, uniós és hazai jellemzői, a kialakulását elősegítő tényezők és feltárásuk, az adócsalás elhatárolása az adóelkerülés és az agresszív adótervezés fogalmaitól... 13 3.1. Az adócsalás kialakulását elősegítő tényezők, a csalási technikák feltárásának jellemzői... 13 3.2. Az adócsalás fajtái... 15 IV. A fordított adózás az általános forgalmi adó rendszerében... 17 4.1. A fordított adózási rend Európai Uniós szabályainak alapjai... 18 4.2. A fordított adózás szabályozása Magyarországon... 18 4.3. A fordított adózás bevezetésének okai Magyarországon,... 19 4.4. EU 2013.08.15.-én hatályba lépett ún. gyors reagálású mechanizmus (Quick Reaction Mechanism) - ennek előnye, alkalmazhatósága, ebben rejlő lehetőségek, következményei... 20 V. A fordított adózás fogalma, a fordított adózásban résztvevő személyek... 21 5.1. A fordított adózás fogalma... 21 5.2. A fordított adózásban részt vevő személyek... 23 VI. A fordított adózás alá tartozó ügyletek, ingatlan esetében... 24 6.1. Az ingatlan értékesítés áfa szabályai... 24 6.1.1. Ingatlan fogalma és ingatlanok Áfa törvény szerinti csoportosítása.. 24 6.1.2. Ingatlanok Áfa törvény szerinti csoportosítása... 25 6.1.3 Fogalom magyarázatok... 26 6.1.4 Adóköteles ingatlanértékesítések... 27 6.1.5 Adómentes ingatlanértékesítések... 28 6.1.6 Adómentes ingatlanértékesítések adókötelessé tétele... 28 6.1.7 Kizárólag adómentesen értékesíthető ingatlanok... 30 6.1.8 Az adó megfizetésre kötelezett személy... 30 6.1.9. Fordított adózás ingatlanértékesítés esetén... 31 VII. A fordított adózás folyamata... 33 Oldalszám: 2
7.1. A teljesítés idő pontja... 33 7.2. Adófizetési kötelezettség keletkezése... 33 7.3. Számlázás... 34 7.4. A vevő adólevonási joga... 35 7.5. Az eladó adólevonási joga... 35 7.6. Az adómentes adóalanyok többletterhei... 36 7.7. Az Eva-s vállalkozók... 36 7.8. A fordított adózásra vonatkozó szerződés... 36 7.9. Jogkövetkezmények... 36 7.10. Átmenet a hatályba lépés után... 37 VIII. 2378/2011. számú közigazgatási elvi határozat... 38 IX. Összefoglalás... 45 X. Irodalomjegyzék... 47 Oldalszám: 3
Bevezetés Az általános forgalmi adó (áfa, angolul Value Added Tax (VAT)) a forgalmi adók egyik típusa. A modern gazdaságban állami jövedelmek jelentős forrása a társasági adó és a jövedelemadó mellett. A végfogyasztásra vetik ki, ezért elméletileg minden vásárló megfizeti. Mivel azonban az alacsonyabb jövedelműek és a többgyermekesek jövedelmük nagyobb részét általában teljes egészét napi cikkek vásárlására fordítják, míg a gazdagabbak megtakarítása, külföldi fogyasztása gyakran mentes az áfától, ezért az áfát a szegények adójának is nevezik. A magasabb áfa és az alacsonyabb jövedelemadó a jövedelmi különbségek széthúzását eredményezi a társadalomban, viszont hívei a versenyképesség fokozódását várják tőle. A magyar adórendszerben az általa hozzáadott érték, vagyis az értéknövekedés után az eladónak minden kereskedelmi szinten meg kell fizetnie. Mivel a hozzáadott és nem a teljes érték után fizetendő, az áfa végső összege egy termékre nézve független attól, hogy hány vételen és eladáson megy keresztül. Az áfa indirekt adó, hiszen nem az fizeti be az államnak, akitől a forrás összege származik. A kettős adóztatás elkerülése érdekében az exportált termékek után általában nem kell általános forgalmi adót fizetni vagy pedig az adó visszatérítés eszközét alkalmazzák. Az adócsalások elhárítása érdekében vezették be a fordított adózási rendet (2007. évi CXXVII. tv. 142. ). Ilyenkor a kiállított szállítói számlában nem kell szerepeltetni a szolgáltatás áfáját, azt a vevő/megrendelő fizeti/vallja be a saját áfa bevallása során az adóhatóságnak. Az áfa szabályozásáról a 2007. évi CXXVII. törvény az általános forgalmi adóról című jogszabály rendelkezik, amely az 1992. évi LXXIV. törvény az általános forgalmi adóról című törvényt helyezte hatályon kívül. Az Áfa rendszerében a főszabálytól eltérő kisegítő jellegű elem a fordított adózás, ezért alkalmazása csak indokolt esetben célszerű. Mivel az értékesítési, szolgáltatási lánc végén általában nem áfa adóalany természetes személyek vannak, az áfában nem célszerű a fordított adózás általános alkalmazása. A fordított adózást ott érdemes használni, ahol azt az adott terület jellemzői, sajátosságai megkívánják. Érdemes elgondolkodni azon, mely területek problémájára lehet megoldás a fordított adózás. Az ÁFA csalás és ÁFA kikerülés elleni küzdelemben határozott fellépésre van szükség. Az ÁFA csalás és az ÁFA kikerülés korlátozza a tagállamok bevétel teremtési képességét, és akadályozza őket gazdaságpolitikájuk végrehajtásában. Becslések szerint több tíz milliárd euró marad offshore cégeknél, csökkentve a nemzeti ÁFA bevételeket. Az EU átfogó eszköztárat dolgozott ki, amelynek segítségével a tagállamok hatékonyabban tudják felvenni a küzdelmet az adócsalás és az adókikerülés ellen. Az eszköztár (az átláthatóság növeléséről, az információcseréről, a közigazgatási együttműködésről, fordított ÁFA-ról szóló) uniós jogszabályokat éppúgy magában foglal, mint a tagállamoknak tett, összehangolt fellépésre vonatkozó ajánlásokat. A tagállamok már számos fontos lépést megtettek, de jobban ki kellene használniuk a rendelkezésre álló eszközöket. Oldalszám: 4
A dolgozatomban bemutatásra kerül az általános forgalmi adó - mint egyik fő költségvetési bevételi forrás. Jelen adónem be nem fizetése (elcsalása), valamint ennek egyik általam legjobbnak vélt lehetséges elkerülési módjának bemutatása: a fordított ÁFA. Dolgozatom bemutatja az ingatlan piacot az adózási oldalról. Oldalszám: 5
I. Az általános forgalmi adó főbb jellemzői 1.1. Az általános forgalmi adó forgalma, jellemzői, a forgalmi adózás alapvető jogelvei a magyar szabályrendszerben Az áfa a hazai adórendszernek is jellemzően jól tervezhető, stabil eleme. Ebből az adónemből származik a költségvetés bevételeinek több mint egy negyede. Az általános forgalmi adó a hozzáadott érték típusú adók csoportjába tartozik. Alkalmazása az EU tagállamai körében általános, bevezetése az Európai Unió Áfa irányelve alapján kötelező. Az általános forgalmi adó a közvetett (indirekt) adók csoportjába tartozik, mivel az adófizetők jövedelmét közvetlenül nem terheli, az adó fizetője és viselője elválik egymástól. Az adó forgalmi jellege abból adódik, hogy a termékek és szolgáltatások teljes forgalma után esedékes. Általános jellegét mutatja, hogy néhány adómentes szolgáltatástól eltekintve, kiterjed a belföldi eredetű szolgáltatások teljes körére, továbbá az import termékekre és az exportértékesítésre is. Az adó az értékesítés minden fázisában esedékes, emellett elősegíti a gazdasági versenyt, hiszen az adókötelezettséget nem befolyásolja, hogy az értékesítést milyen tulajdonformában és milyen vállalkozási keretek között végzik. Az általános forgalmi adó legfontosabb jellemzője, hogy minden vállalkozás az általa létrehozott új érték után adózik. Hozzáadott értéknek nevezzük azt az értéktöbbletet, melyet az egyes termelési, szolgáltatási fázisokban a gazdálkodók a megelőző fázisból vett termékhez hozzáadnak. A hozzáadott érték az adott fázisban felhasznált személyi jellegű ráfordításokat elszámolt amortizációt, és egyéb költségeket, valamint a piaci viszonyok által is befolyásolt nyereséget tartalmazza. A hozzáadott érték adózása az úgynevezett nettó elszámolás által valósul meg: az adó elszámolásának általános szabályait alkalmazó vállalkozás, az általa kibocsátott termékek teljes értéke (adóalap) után felszámítja az adót. A termék előállításához felhasznált anyagok, áruk beszerzési ára előzetesen felszámított adót tartalmaz. Az általános szabályok szerint adózó vállalkozás az általa felszámított (fizetendő) adóból jogosult levonni a rá áthárított (levonható) adót, és így csak a különbözetet számolja el az adóhatósággal. Oldalszám: 6
Főbb adó- és járulék bevételek alakulás 2013-ban adatok MRDFt-ban TB járulék és szociális hozzájárulási adó Általános forgalmi adó Személyi jövedelemadó Jövedéki adó Társasági adó Egyéb 0 500 1000 1500 2000 2500 3000 3500 4000 a. Az EU adózás alapelvei, adóharmonizáció, az EU úgynevezett átmeneti Áfa-rendszerének alapelvei Az EU-ban az adópolitika, a szuverenitás elve alapján alapvetően nemzeti hatáskörbe tartozik, célja a közkiadások finanszírozása és az újraelosztás, a Gazdasági és Monetáris szintjén pedig a stabilizáció, a sokkok ellensúlyozása a közös monetáris politika fenntarthatósága érdekében. Az EU törekvése e területen ezért pusztán annak biztosítása, hogy a tagországok rendszerei kompatibilisek legyenek egymással és az EU célkitűzéseivel. Ennek érdekében több alapelvet alkalmaz. Oldalszám: 7
Az EU szabályozása tiltja olyan adó alkalmazását, amely direkt, vagy közvetett, módon előnyt biztosít a közvetett termelésnek a többi EU tagországgal szemben. A kettős adóztatás elkerülése érdekében az Európai Unió további elveket is érvényesít. Az országok korlátlan adóztatási szuverenitásán alapuló területi hatály elve szerint csak az adott ország területén bonyolított ügyletek adókötelesek. A külföldi ügyletek még abban az esetben sem tartoznak az adó hatálya alá, ha azokat hazai cégek bonyolították. A belföldön teljesített ügyletek ugyanakkor adókötelesek tekintet nélkül arra, hogy belföldi, vagy külföldi vállalkozás hajtotta végre. Az államhatárt átlépő termékforgalom esetén a közvetett adózásnak elvileg kétféle módszere alkalmazható. Az egyik módszer a rendeltésihely szerinti adóztatás elvére épül (az úgynevezett célország elve), a másik módszer a származás országa szerinti adóztatás elvét érvényesíti, azaz a termék az előállítás államában adózik (az úgynevezett eredet elve). A Közösségen belüli áru- és szolgáltatásforgalom adóztatására a bizottsági célkitűzések értelmében, végső célként az eredet szerinti adóztatás elvét kellene érvényesíteni. Ezért az induló időszakra vonatkozóan átmeneti szabályozás és egyetértő megállapodás született a célország szerinti adóztatási elv alkalmazásáról. Ennek alapján tehát azok az áruk, melyeket a közösségi kereskedelemben értékesítenek csak a fogyasztás országában tehetők adókötelessé és az értékesített terméket terhelő előzetesen felszámított adó az értékesítő tagállamában visszaigényelhető. A célország szerinti adóztatás elve alól ugyanakkor mégis maradtak bizonyos kivételek. Egyes adóköteles tevékenységekre, illetve adózói körökre vonatkozóan ugyanis az általánostól eltérő azokhoz képest egyszerűsített, vagy a teljesítés hely tekintetében eltérő, úgynevezett fordított adózás hatálya alá eső szabályok vonatkoznak. Az átmeneti időszak alkalmazásának több végső határideje volt (1992., majd 1996., majd 2005. December 31.), ám még ez ideig nem született megállapodás az új elszámolási elvre történő átállásról. Az átmeneti szabályozás előnye, hogy a hatályos elszámolási mód enyhíti a piaci verseny torzulásait, illetve a közvetett adóbevételeknek az árut fogadó végső felhasználó országokba történő átengedésével gyorsítani lehet a periférikus országok felzárkózását. A Közösségen belüli ügyleteket érintően, amennyiben a területi hatály, vagy a célország elve kettős adóztatást, vagy az adóztatás elmaradását eredményezi, az adott ügylet adóhatóságának megállapításában az egyenlőség követelménye játszik döntő szerepet. 2007 júniusában a Tanács az áfa csalás küzdelmeiről folytatott vita keretében már felkérte a Bizottságot arra, hogy ismételten vizsgálja meg az eredet szerinti adózás alkalmazásának lehetőségét. A Bizottság a tagállamonként eltérő áfa kulcsok problematikájának megoldására egy olyan modellt javasolt, melyben az adóalanyoknak történő Közösségen belüli szállításokra 15 %-os adót vetnének ki, és az alkalmazandó kulcs eléréséhez a rendeltetési hely szerinti tagállam vagy beszedi a fogyasztótól az áfa különbözetet, vagy visszafizeti a befizetett áfa többletet. A Tanács a Bizottság ilyen jellegű javaslatát nem fogadta pozitívan. Időközben azonban a Tanács által elfogadott, az egyes konkrét tranzakciók adóztatási helyét illető, új irányelvek egyértelműen eltávolodtak az eredet szerinti adóztatás alapelvétől, az adóztatás helyeként a fogyasztás helyét vagy azt a helyet határozva meg, ahol a fogyasztó székhellyel rendelkezik. Oldalszám: 8
A Bizottság az áfa rendszer átalakítását célzó, 2010. Decemberben kibocsátott zöld könyve egyik sarokpontjaként határozta meg a Közösségen belüli ügyletek teljesítési helyének rendezését. Oldalszám: 9
II. Az uniós és hazai áfa szabályozás jogforrásai 2.1. Az uniós áfa szabályozás jogforrása Az Európai Unió adójogának fejlődése szempontjából kiemelkedő szerepe volt az Egységes Európai Okmánynak, aminek hatására az adóharmonizáció szinte minden területén javaslatok, és ami ennél is fontosabb, jogszabályok születtek. A forgalmi adók harmonizációjának kezdeti szakaszában a fő követelmény a közösségi kereskedelem akadálymentes biztosítása volt, ami az adósemlegesség elvének, vagyis a nemzeti termékek és a tagállamokból származó import adózási szempontból való egyenlő elbánása elvének az érvényesítését jelentette. A Tanács 1967. április 11-én, elfogadta a Bizottság által 1964 júniusában benyújtott, a forgalmi adók harmonizációjáról szóló első áfa irányelv javaslatot, valamint egy másik, a közös forgalmi adórendszer szerkezetéről és részletes szabályairól szóló új irányelv javaslatot. Az első irányelv arra kötelezte a tagállamokat, hogy legkésőbb 1970. Január 1-jei határidővel a korábbi forgalmi adók helyett egy közös, többfázisú, nem kumulatív jellegű hozzáadottérték-adót vezessenek be. Ezt a határidőt a harmadik, negyedik és az ötödik irányelv meghosszabbította. Az első irányelv szerint a közös áfa rendszer elve azt jelenti, hogy a termékértékesítésre és szolgáltatásnyújtásra olyan általános forgalmi adót kell kivetni, amely arányos a termékek és szolgáltatások árával, függetlenül az adó-megállapítást megelőző, az előállítási és értékesítési fázis során felmerülő ügyletek számától. 1978. január 1-jén hatályba lépett a hatodik Áfa irányelv, mely keretbe foglalta a többfázisú nettó forgalmi adózás elemeit. A hatodik irányelv többször módosításra került. Ezek közül a legjelentősebb módosító jogszabály, az egységes piac szabályainak bevezetésével kapcsolatos átmeneti rendszer szabályait rögzítő irányelv, mely 1993. január 1-jei hatállyal kezdődően a pénzügyi határok nélküli rendszer keretei vázolta fel. 1993. január 1. napjával ugyanis megszűnt a tagállamok határain a vámellenőrzés. Az újonnan bevezetett rendelkezések értelmében a tagállam határain kívülre történő értékesítéshez kapcsolódó adómentes exportot felváltotta az adómentes Közösségen belüli értékesítés, míg a tagállamba történő importot a Közösségen belüli beszerzés. Az átláthatóság és az ésszerűség érdekében ezért egy idő után szükségessé vált annak átdolgozása, melyre vonatkozóan az Európai Bizottság 2004-ben javaslatot terjesztett elő. Az új közös hozzáadott-értékadó rendszerről szóló irányelvet az Európai Tanács 2006. November 28-án fogadta el, mely 2007. Január 1-jei hatállyal váltotta fel az első és a hatodik irányelvet. A direktíva hatályba lépése óta már többször módosult. A jogszabályt módosította a 2008/117-es számú direktíva az áfa csalás elleni küzdelem jegyében, mely elsősorban a tagállami adóhatóságok részére benyújtandó áfa összesítő nyilatkozatok tekintetében tartalmazott új szabályokat. Oldalszám: 10
2.2. A hatályos magyar szabályozás kialakulásának áttekintése az alapvető rendelkezéseinek vonatkozásában. A hatodik irányelv az általános forgalmi adózás szabályait, annak valamennyi részletét illetően nem határozza meg. Az uniós irányelvek sajátossága ugyanis az, hogy csupán az egyes tagállamok által elérendő, végső eredményeket állapítják meg, vagyis a tárgyalt témakör valamennyi részletét nem szabályozzák. Az áfa direktíva több kérdésben kifejezetten eltérést enged a tagállamoknak az irányelv szabályaitól. Ezért az egyes országok rendelkezéseiben így hazánkban is eltérések adódnak egyrészt az általános forgalmi adózást illető részletszabályozások terén, másrészt a szabályok bizonyos gyakorlati alkalmazása vonatkozásában. 2004. május 1. óta Magyarországra is a közösségi szabályozás az irányadó, azaz a tagállamok között megszűnt a vámellenőrzés, a tagállamok közötti kereskedelemre a Közösségen belüli beszerzés, illetve a Közösség másik tagállamába történő értékesítés szabályai az irányadóak. A korábbi áfa törvényben használt termékexport nem más, mint a hatályos áfa törvény szerint a termékek kivitele az EU-n kívüli harmadik országokba, illetve az áfa irányelv hatálya alá nem tartozó területekre. A tagállami, az áfa irányelv hatálya alá tartozó területekre történő árukivitelt pedig megkülönböztetésül Közösségen belüli termékértékesítésnek nevezik. A termékexport valamennyi tagállamban adómentes. Akkor is ez a helyzet, ha az eladó egy tagállami vevőnek értékesíti ugyan áruját, de a tőle kapott megbízás alapján a tényleges szállítás az EU-n kívüli harmadik országban történik, hiszen elhagyta a Közösség területét. A hatályos áfa törvény szerinti termékimport a termékeknek az EU területére történő behozatala a Közösség területén kívülről, harmadik országból. A tagállamokból történő behozatalt ezért megkülönböztetésül: Közösségen belüli beszerzésnek hívják. A Közösségi értékesítés utáni áfát a beszerző vevő fél fizeti meg, mivel a Közösségen belüli termékbeszerzések áfa kötelesek. Abban az esetben, ha az importált árut egy másik tagállamba történő adómentes továbbértékesítés céljából hozták be, az importőr mentesül az adókötelezettség alól. Tehát az Európai Közösség tagállamaiból történő beszerzés esetén főszabály szerint a beszerzőnek Magyarországon áfa befizetési kötelezettsége keletkezik, a termékekre vonatkozó belföldi áfa kulcs alkalmazásával, ha bizonyos meghatározott feltételek együttesen érvényesülnek. Az adót magának az adóalanynak kell bevallania és megfizetnie. A Közösségen belüli beszerzést terhelő fizetendő áfa tekintetében ugyanakkor az adóalanyok az Áfa tv. 120. b) pontja alapján a beszerzett termékhez kapcsolódó előzetesen felszámított adó tekintetében adólevonási joggal is rendelkeznek. A beszerző tehát nem csupán felszámítja az áfát, (a belföldi szabályoknak megfelelő kulccsal), de ugyanabban az adó-megállapítási időszakban rögtön levonásba is helyezheti azt, amennyiben az adólevonási jog feltételei fennállnak. Oldalszám: 11
Itt még ki kell térni a fordított áfa szabályaira is, vagy is azokra az esetekre, amikor szemben az egyenes adózás rendelkezéseivel az adót nem a terméket értékesítő, szolgáltatást nyújtó adóalany vagyis a teljesítésre kötelezett fél számítja fel és fizeti meg az adóhivatal felé, hanem a termék vevője, a szolgáltatás igénybevevője lesz az, aki az adó felszámításáról és befizetéséről gondoskodik. A vevő ugyanakkor hasonlóan a normál, egyenes adózás szabályaihoz az adólevonási joghoz kapcsolódó feltételek megvalósulása esetén egyúttal adólevonási jogával is élhet a befizetendő áfa vonatkozásában. Tekintettel azonban arra, hogy általános forgalmi adót csupán adóalanyok számíthatnak fel az áfa rendszerében, ezért a fordított adózás akár termékértékesítés, akár szolgáltatásnyújtás esetén csakis adóalanyok között értelmezhető. Ebben az adózási konstrukcióban természetesen a vevő, megrendelő lesz az összesítő nyilatkozat benyújtására kötelezett adóalany is. A fordított adózás szabályai között megkülönböztetést tehetünk a szerint, hogy a tranzakció csupán a belföldi adóalanyok közötti termékértékesítéseket, szolgáltatásnyújtásokat az áfa tv. 142. -ában foglalt tranzakciókat érint. A fordított adózásra későbbiekben részletesen kitérek. A 2008. Január 1-jétől hatályos 2007. évi CXXVII. számú áfa törvényben több részletszabály esetenként lényegesebb kérdésekben is módosult, de az áfa alapelvei nem változtak meg. Szerkezete ugyanakkor jelentősen átalakult, különös tekintettel a 2006. novemberben életbe lépett új áfa irányelv szabályozására, így a jogszabály szövege már jobban követi az új irányelv felépítését. Oldalszám: 12
III. Az adócsalás fogalma, fajtái, uniós és hazai jellemzői, a kialakulását elősegítő tényezők és feltárásuk, az adócsalás elhatárolása az adóelkerülés és az agresszív adótervezés fogalmaitól 3.1. Az adócsalás kialakulását elősegítő tényezők, a csalási technikák feltárásának jellemzői A Közösségen belüli áfa csalás napjainkra már aggasztó méreteket öltött az Európai Unión belül. Az Európai Parlament az Európai Bizottságnak és a Tanácsnak az áfa csalás elleni adminisztratív eszközök alkalmazása tárgyában írt jelentése szerint egyes tagállamokban az áfa csalás következtében kialakult költségvetési bevétel csökkenés már elérte a nettó áfa bevételek 10 %-át. Az Európai Bizottság részére a Reckon társaság által 2009. szeptemberben készített tanulmány szerint az áfa bevételek éves hiánya (az úgynevezett áfa rés) habár a hiány nem kizárólag az áfa csalásból adódik évente mintegy 106 milliárd Eurót tesz ki, ami heti szinten mintegy 2 milliárd Euró bevételkiesést jelent az Európai Unióban. A Nemzetközi Áfa egyesület az áfa bevétel kiesést az unión belül évente mintegy 60-100 milliárd Euró közötti összegre becsüli. 2011-ben ez a szám tovább növekedett derült ki egy újabb EU-s tanulmányból ez a szám már 193 milliárd Euróra emelkedett. Emellett az áfa csalás különös tekintettel a hiányzó kereskedő közbeiktatásával elkövetett áfa csalásra az érintett szektorokban veszélyezteti a jogszerű gazdasági tevékenységet és összességében a gazdasági verseny torzulásához vezet a tisztességtelen kereskedők javára. Az áfa csalási típusokat taglalva leszögezhetjük, hogy adóterületen jellemzően előforduló csalási trendek nagy száma mindenekelőtt az adónem sajátos, közvetett jellegének köszönhető. Szintén az adócsalási konstrukciók kialakulását segíti az áfa rendszer azon szabálya, mely a Közösségen belüli termékértékesítések adómentességét, a 0 %-os áfa kulcsú értékesítések keretében az értékesítéshez kapcsolódó beszerzéseket terhelő input áfára vonatkozó levonási joggal teszi lehetővé. Így a határon átnyúló konstrukcióban a csaló társaságoknak nem kell megelőlegezniük az áfát, költségeik minimálisra csökkenthetők. Nehézséget jelent ugyanakkor a tagállami ellenőrzések szempontjából az a tény, hogy míg a közösségi értékesítéshez kapcsolódó, beszerzéseket terhelő, előzetesen felszámított áfa levonása az egyik az eredet szerinti - tagállamban történik, addig az értékesítés után az adó megfizetése már a másik - célország szerinti tagállam joghatósága alá tartozik. Az egyes tagállami adóhatóságok joghatósága szempontjából ugyanakkor csak a saját területükön honos gazdálkodó szervezetekre terjed ki, vagyis a más tagállamban honos vállalkozások által folytatott tevékenységek, illetve a tevékenységet végző társaság adatai tekintetében kivéve természetesen a VIES adatbázisban feltöltött, automatikusan cserélt adatokat az adóhatóságnak már nemzetközi jogsegélyt kell kérnie. Igen fontos ezért a tagállamok közötti együttműködés, az adatok minél szélesebb körű, automatikus cseréje a határon átnyúló tranzakciók esetében. A tagállamok a rendelkezésükre álló héa-bevételeknek csupán körülbelül a felét szedik be. Oldalszám: 13
Az alábbi diagram a 2010. évi tényleges héa-bevétel (a standard kulcsok melletti elméleti bevétel %-ában) forrás: http://ec.europa.eu/europe2020/pdf/tax_hu.pdf A betétek határokon átnyúló, nemzetközi piacát továbbra is szigorú banktitokszabályokat alkalmazó offshore központok dominálják. Az alábbi diagram az EU-n kívüli néhány főbb pénzügyi központban található bankokban elhelyezett külföldi nem banki betétek állományának alakulása (millió USD) forrás: http://ec.europa.eu/europe2020/pdf/tax_hu.pdf Az együttműködés jelentős gazdasági előnyhöz juttathatja a tagállamokat. Adócsalásról a kialakult gyakorlat szerint akkor beszélhetünk, ha valamely gazdasági szereplő, adóalany nem vallja be, vagy nem fizeti be a költségvetésbe az általa fizetendő adót, illetve eltitkolja az adókötelezettségét, vagy olyan jogellenes, Oldalszám: 14
mesterséges adózási konstrukciókat alakít ki, melynek célja, hogy megakadályozzák az adóhatóságot abban, hogy adófizetési kötelezettségükre fény derüljön, például a hivatalos dokumentumok meghamísítása révén. Adócsalásról beszélhetünk továbbá akkor is, ha a gazdasági szereplő valamely jogellenes, illetve fiktív cselekményhez kapcsolódóan adólevonási jogát jogellenesen gyakorolja. Az adólevonási jog alapjául a kialakult közösségi gyakorlat alapján ugyanis elsősorban a formailag és tartalmilag hiteles számlák szolgálnak. Ennek oka az, hogy a valódiság elvének megfelelően a vállalkozások könyvvitelében rögzített tételeknek a valóságban is megtalálhatóknak, kívülállók által is megállapíthatóknak kell lennie. Amennyiben tehát a kereskedő a tevékenységéhez beszerzett anyagok, áruk tekintetében valódi, helyesen kiállított számlával rendelkezik, visszaigényelheti az adóhatóságtól mindazt az adót, amely a beszerzett anyagokhoz, árukhoz és az előállítás során felmerült egyéb költséghez kapcsolódik. Amennyiben azonban a kereskedő tartalmilag hibás számlával rendelkezik, mivel a gazdasági esemény létrejöttének valamennyi körülményét történő ellenőrzést követően bebizonyosodik, hogy az egy olyan valótlan gazdasági eseményhez kapcsolódik, melyre vonatkozóan objektív körülmények alapján bizonyítható, hogy a számlát befogadó fél, az adócsalásról tudott, vagy tudhatott, a beszerzéseit terhelő adót nem tudja levonni. Emellett a jogellenesen visszaigényelt adó után a kialakult közösségi gyakorlat szerint az adózónak további bírságot, késedelmi pótlékot kell fizetnie. Az áfa rendszerben problémát jelent azonban az, hogy a társaságok az általános forgalmi adó kötelezettségüknek az önadózás rendszerében pusztán az adóbevallás benyújtásával tesznek eleget. (Kivétel képez ez alól a Közösségen kívülről érkező termékimport, ahol kivetéses áfa adózás érvényesül, melynek beszedése Magyarországon a Nemzeti Adó- és Vámhivatal vámszerveinek hatáskörébe tartozik). Vagyis a vállalkozások ugyan megjelölik a bevallásukban az adó visszaigénylésre irányuló kérelmüket, az annak alapjául szolgáló számlát és egyéb bizonylatokat ugyanakkor nem nyújtják be automatikusan. A bizonylatokkal ezért az adóhatóságok jellemzően már csupán az adóellenőrzések során találkoznak. Tekintettel azonban arra, hogy az adóalanyok száma nagyon magas például Magyarországon jelenleg több millió áfa adóalany van valamennyi társaság valamennyi adóvisszaigénylésének az ellenőrzése lehetetlen feladat. 3.2. Az adócsalás fajtái Az adócsalási konstrukciókat el kell határolnunk az adóalanyok nem szándékolt mulasztásaitól, például a bevallások határidőn túli benyújtásától, vagy a benyújtás vétlen elmaradásától, a bevallásokban tett, vétlen hibáktól, vagy a számlák formai hibáit jelentő, csupán név-, számlaelírást, hiányosságot jelentő és nem az adóalapot és az adóalapot és az adó összegét érintő, vétlen hibáktól. Ezekben az esetekben természetesen a jogalkotók is lehetőséget adnak a korrekcióra, a bevallások önellenőrzés keretében történő módosítása, a mulasztás igazolási kérelemmel történő kimentése, avagy a számlák módosítására révén. Az adócsalás tekintetében elhatárolást kell tennünk továbbá a mind a határon átnyúló, mind a belföldi kereskedelemben előforduló, normál, általános adócsalási, valamint kifejezetten a határon átnyúló kereskedelmet érintő hiányzó kereskedős csalási konstrukciók között. Oldalszám: 15
Az általános adócsalási formák között említhetjük meg nemzetközi és tagállamon belüli viszonylatban például a termékek vagy szolgáltatások saját célra és nem a vállalkozás érdekében történő felhasználását annak ellenére, hogy a termék beszerzéséhez, szolgáltatás igénybevételéhez kapcsolódó, beszerzést terhelő input áfát az adóalany már részben, vagy egészben levonta. De ide sorolhatók a termékek olyan jellegű értékesítése, illetve a szolgáltatások olyan jellegű nyújtása, mely során az adóalany az ügyletről nem állít ki számlát, vagyis az után adófizetési kötelezettsége nem keletkezik, vagy az adóhátralékok bejelentésének elmulasztása, vagy éppen csökkentett összegű bejelentése. Ide tartozik továbbá a közösségi beszerzések bevallásának elmulasztása, valamint a belföldi, adóköteles termékértékesítéseknek a bevallásban jogellenes adómentes Közösségen belüli termékértékesítésként, vagy termékexportként történő megjelölése, vagy a termékek az EU egyes tagállamaiból, vagy külföldről történő csempészése, majd a belföldi piacon történő értékesítése. További jellemző közösségi csalási konstrukció a hamis belföldi, vagy közösségi áfa azonosító számok használata, avagy más egyébként legálisan működő társaság áfa számának annak tudta nélkül történő jogellenes felhasználása. Az általános csalási formák között ki kell emelnünk egy jellemző csalási konstrukciót a keresztbeszámlázásos áfa csalást. Ebben az esetben egy valós Közösségen belüli beszerzést követően a belföldi értékesítés után fizetendő áfát csökkentik le úgy, hogy azt fiktív belföldi beszerzési számlákkal és közösségi értékesítésekkel ellentételezik. A közösségi értékesítés helyett (miközben az után nem fizetnek áfát, de a beszerzéseiket terhelő áfát levonják) azonban az árukat belföldön értékesítik a feketepiacon, vagyis áfa felszámítása nélkül. Végül itt kell megemlíteni az olyan mesterséges, láncolatos, eleinte még pusztán egy tagállamon elül, vagyis a belföldi ügyletek tekintetében kialakult adócsalási sémákat, melyek az úgynevezett fantom társaságok vagyis olyan vállalkozások, akik az adófizetési kötelezettség keletkezésekor, vagy az adóellenőrzés során eltűnnek közbeiktatásával alakultak ki. Franciaországban például már az áfa rendszer bevezetésével szinte egy időben, 1954-ben megjelent ez a csalási típus. Akkoriban a fémhulladék szektorban gyűjtöttek különböző bűnszervezetek, vagy magánszemélyek olyan fémeszközöket, melyeket aztán olyan áfa felszámításával adták a fémgyártó (acélgyártó) társaságoknak tovább, melyet a költségvetésbe nem fizettek be. Az ügyletekhez kapcsolódó számlákat jellemzően hajléktalanok állították ki, akikről röviddel azután, hogy az adóhivatal a csalási mechanizmust feltárta, kiderült, hogy már el is haláloztak. A francia hatóságok úgy igyekeztek az új csalási formát megelőzni, hogy a fémhulladék értékesítést kivették az áfa hatálya alól. Az ingatlanszektor már szintén az áfa rendszer kialakulását követő, legkorábbi időktől kezdődően fogékony volt a különféle csalási mechanizmusokra. Franciaországban jellemző volt az, hogy az egyes kisebb építőipari cégek csődbe mentek habár természetesen nem valamennyien az adófizetése kötelezettség alóli mentesülés szándékéval - és fizetésképtelenné váltak még mielőtt a gazdasági tevékenységük után fizetendő áfát befizették volna a költségvetésbe. A francia hatóságok válasza erre a konstrukcióra a fordított adózás bevezetése volt. A legsúlyosabb adócsalás azonban napjainkban a határon átnyúló, illetve a harmadik országokban honos adóalanyok részvételével már egyre inkább nemzetközivé váló: hiányzó kereskedős áfa csalás, illetve az annak egyik típusaként jellemezhető Oldalszám: 16
körbeszámlázásos áfa csalás. A csalási konstrukciók az uniós áfa rendszerrel majdnem egyidős múltra tekintenek vissza. Kialakulásuk már az 1970-es évekre, a Benelux unió létrejöttéhez köthető. 35.0% Adócsalás a GDP arányában 30.0% 25.0% 20.0% 15.0% 10.0% 5.0% 0.0% Románia Magyarország Uniós átlag Ausztria Forrás: Gandul (román napilap) 2012-ben közölt összehasonlító adatok IV. A fordított adózás az általános forgalmi adó rendszerében Oldalszám: 17
4.1. A fordított adózási rend Európai Uniós szabályainak alapjai Mielőtt rátérünk a magyar szabályozás ismertetésére, szükséges kitérni az Európai Unióban alkotott szabályozási háttérre, tekintettel arra, hogy Magyarország az Európai Unió tagja, és mint ilyen köteles jogalkotása során figyelemmel lenni a Közösség által alkotott szabályozásra is. Természetesen nincsen ez másképp az általános forgalmi adózási rend kialakításánál sem, melyre az úgynevezett 6-os direktívát (77/38/EGK tanácsi irányelv) felváltó, az Európai Unió Tanácsának a közös hozzáadott-értékadó-rendszerről szóló 2006/112/EK rendeletében (továbbiakban: Tanácsi rendelet) 193-205. cikkben foglalt fordított adózási rendre vonatkozó rendelkezéseket köteles hazánk is a jogszabályban érvényesíteni. A 2006. december 31-éig tartó hatályban lévő 6-os direktívában az idő múlásával egyre szélesebb körben alkalmazott indirekt adózással összefüggésében, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (továbbiakban: EGSZB) a 2005. december 15-én kelt véleményében kifejti, hogy a fordított adózási rend elsődleges célja az, hogy kiterjessze az opcionális, fordított adózásra vonatkozó mechanizmus alkalmazását az adóalanyok számára teljesített, meghatározott értékesítésekre a gazdaság azon ágazataiban, amelyekben rendkívül nehéznek bizonyult az ellenőrzés. Ennek a mechanizmusnak az alkalmazása az adó megfizetésének kötelezettségét a szolgáltatást igénybe vevő félre ruházza át. Összességében megállapítható, hogy az EGSZB a fordított adózás technikáját olyan eszköznek tartja, amelyet az adókijátszások és adókikerülések megakadályozására is lehet használni. Ez az eszköz különösen helyénvaló abban az esetben, ha az eladó pénzügyi nehézségekkel küzd, és kétséges, hogy eleget tud-e tenni adókötelezettségeinek. Lényeges kiemelni továbbá, hogy a Tanácsi rendelet bizonyos esetekben kötelező jelleggel írja elő a fordított adózási rend alkalmazását, míg más esetekben a tagállam döntésére bízza annak alkalmazását. 4.2. A fordított adózás szabályozása Magyarországon Az Áfa törvény 40. -ában foglalt főszabály szerint az adó megfizetésére a teljesítésre kötelezett személy köteles. Az áfa törvény azonban számos esetben él a fordított adózás Tanácsi rendeletben meghatározott technikájával. Például szolgáltatásimport, bizonyos hulladékok értékesítése esetén. A szóban forgó értékesítések közös jellemzője tehát az, hogy bár adóköteles ügyletnek minősülnek a jogszabály rendelkezései alapján, az adót a terméket beszerző, illetőleg a szolgáltatást igénybevevő adóalany fizeti. Lényeges kiemelni, hogy csupán akkor alkalmazható a fordított adózási rend, ha adóalany a termék illetve a szolgáltatás beszerzője. Abban az esetben ugyanis, ha nem adóalany a beszerző, nem volna ésszerű ráterhelni az áfafizetési kötelezettséget. A fordított adózási rend jelentősége ugyanis éppen az egyszerűséget, az átláthatóságot hivatott szolgálni. Nem cél olyan adóalanynak nem minősülő személyeket is bevonni az áfa körbe, akik gazdasági tevékenységet nem végeznek. A fordított adózás esetén a teljesített termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás után fizetett ellenérték az áfa hatálya alá tartozó ellenértéknek, adóalapnak minősül (csak nem az eladó, hanem az adóalany vevő fogja az áfát befizetni a költségvetésbe), ezért az adólevonási joghoz kapcsolódó feltételek megvalósulása esetén az adólevonási jog is gyakorolható. A vevő köteles az áfát megfizetni, de egyúttal levonási joga is Oldalszám: 18
keletkezik a befizetendő áfa tekintetében. (ha egyébként az adólevonás feltételei fennállnak.) Tekintettel arra, hogy az Áfa törvény hatálya alá tartozó ügylet valósul meg, ezért arról az Áfa törvény szabályainak megfelelő bizonylatot kell kiállítani az eladónak. A számla, egyszerűsített számla azonban áthárított adóösszeget nem tartalmazhat mivel a vevő az adófizetésre kötelezett -, helyette a számlán az Áfa törvény 13. (1) bekezdés 16/d), illetve 17/d) pontja és a 44. (3) bekezdése szerint utalni kell arra, hogy az adó fizetésére a terméket beszerző, szolgáltatást saját nevében megrendelő adóalany kötelezett. Szükséges továbbá feltüntetni az adó fizetésére kötelezett adószámát, továbbá a 13. 16/g), 17/f) alapján, ha szükséges a termékek, szolgáltatások besorolási számát is. 4.3. A fordított adózás bevezetésének okai Magyarországon, Az évtizedek alatt felgyülemlett negatív adóellenőrzési tapasztalat következtében javaslatot tett a kormány az Országgyűlésnek a fordított adózási kör kiszélesítésére. A 2007. évi CXXVII. törvényben (a továbbiakban: Áfa törvény) az Országgyűlés elfogadta, hogy a hulladék kereskedelmen, a közösségi beszerzésen, és a külföldi szolgáltatások igénybevételén túl további belföldön teljesített ügyletekre is alkalmazható legyen a fordított adózás. A NAV ellenőrzési tevékenysége során rájött, hogy a törvényesen adózó gazdálkodók versenyhátrányba kerülnek az adóelkerülő magatartást tanúsítókkal szemben. Másrészt az adóeltitkolások és szándékos csalások olyan mértékben növekedtek, és váltak általánossá, amelyekkel szemben ellenőrzési eszközökkel már nem lehet sikeresen fellépni. Ezért a költségvetési bevételek biztosítása érdekében az Európai Unióban már elfogadott és egyre szélesebb körben alkalmazott adózási technika a fordított adózás nálunk is bevezetésre került. A MAZARS szerint a fordított adózás azért optimális megoldás a visszaélések kezelésére, mert a csalók jelenleg éppen az általános forgalmi adó közvetett adó jellegét, illetve azt a folyamatot használják ki, amellyel a jogalkotó biztosítja, hogy az áfa összegét a termék vagy szolgáltatás végfelhasználói fizessék meg. Ebben a folyamatban ugyanis az eladó áfával növelten bocsájtja ki a számláját, a vevő az árban rendezi az áfát, amit majd az eladó bevall és megfizet az adóhatóságnak. Annak érdekében, hogy az Áfa összege csak a fogyasztás végső stádiumában jelenjen meg ténylegesen az árban, a vevő bevallásban levonhatja az eladó számlájában megfizetett áfa összegét. Ha viszont a vevő által a beszerzés során megfizetett, majd levont áfát az eladó tudatosan nem vallja be és nem fizeti meg az adóhatóságnak, áfa csalást hajt végre. Az ilyen cégek pedig általában megszűnnek, vagy értékesítésre kerülnek, és mire az adóhatóságnak bármi is feltűnne, az érintettek eltűnnek, az áfa összeg utólagos beszedésére már nincs lehetőség. Az élelmiszergazdaság szereplői szerint a magas áfa miatt nem lehet harcolni a feketegazdaság ellen. Oldalszám: 19
4.4. EU 2013.08.15.-én hatályba lépett ún. gyors reagálású mechanizmus (Quick Reaction Mechanism) - ennek előnye, alkalmazhatósága, ebben rejlő lehetőségek, következményei Mostantól az EU-tagállamok egyszerűbben kezdeményezhetik a fordított adózás kibővítését, és gyorsabb az elbírálás is. Most már a tagállamok nemcsak a jelenlegi HÉA-irányelv meghatározott cikkeiben felsorolt esetekben vagy esetleg évekig elhúzódó derogáció alapján szélesíthetik ki a fordított adózás alkalmazási körét, hanem ezeken túlmenően a sokkal rugalmasabb QRM, azaz gyors reagálású mechanizmus eljárás keretében is. A gyorsasága abban rejlik, hogy a tagállamok egyszerűsített formában (meghatározott formanyomtatványon) kezdeményezhetik az Európai Bizottságnál az adóelkerülés visszaszorítására alkalmazott fordított adózású termékek és szolgáltatások körének kibővítését oly módon, hogy annak elbírálására nem kell egy évet vagy még több időt várniuk, hanem főszabály szerint csak egy hónapot. Azonban az alkalmazási időtartam is csak rövid távú lehet, a 9 hónapot nem haladhatja meg. Különösen azért nem, mert a bizottság a fordított adózás alkalmazását az uniós jogszabályi lehetőségeken túlmenően csak átmenetinek tekinti. Jelenleg Magyarország széles körben alkalmazza a fordított adózást 2006. 01. 01.-je óta, amelyet az alábbi táblázat tartalmaz. Fordított adózás hatálya alá tartozó ügyletek 2007-ig Közösségen belüli termék-értékesítés 2008-tól 2011-től 2012.07.01.-től 2015.01.01.-től Hulladékértékesítés Harmadik országot érintő szolgáltatások Közösségen belüli szolgáltatások Ingatlanokhoz kapcsolódó adózás Dologi biztosíték értékesítése Felszámolás alatti értékesítés CO2 kvótaértékesítés Akkumulátorértékesítés Gabonatermékek fordított adózása Egyes acélipari termékek Munkaerő-kölcsönzés Iskolaszövetkezet Oldalszám: 20
V. A fordított adózás fogalma, a fordított adózásban résztvevő személyek 5.1. A fordított adózás fogalma Az Áfa törvény általános szabálya (Áfa tv. 138. ) szerint az adót az az adóalany fizeti, aki (amely) az ügyletet saját nevében teljesíti. Egyszerűbben megfogalmazva: az áfát általában az eladó számolja el a költségvetéssel. Eladó Nettó ellenérték + ÁFA Vevő ÁFA bevallás NAV Forrás: www.adko.hu A fordított adózás lényege az általános szabállyal szemben, hogy a terméket beszerző, illetve a szolgáltatást igénybe vevő adóalany, más néven a megrendelő számolja el az adóhatósággal az áfa-összeget. A gyakorlatban azt jelenti, hogy a vevő az eladó részére csak a nettó ellenértéket fizeti meg, és a saját bevallásában fizetendő adóként tünteti fel azt az adóösszeget, amelyet az általános szabályok szerint az eladónak kellene fizetendő adóként bevallania. VEVŐ adóalany Nettó ellenérték ÁFA ELADÓ adóalany APEH Forrás: www.adko.hu Oldalszám: 21
A fordított adózás alkalmazása biztosítja, hogy a hozzáadott érték adó a fogyasztás helye (a vevő székhelye) szerinti tagállam költségvetését gyarapítsa. A pénzügyi kormányzatok előszeretettel alkalmazzák a fordított adózás szisztémáját az adóelkerülés megelőzésére is. A fordított adózás rendszere már a 2008. adóévet megelőzően is alkalmazásra került a magyar szabályozásban. A fordított adózás alá tartozó ügyletek felsorolását a következő táblázat tartalmazza. Forrás: www.adko.hu Ezek az ügyletek az új Áfa törvény 139-141. illetve a 142. (1) bek. d) pontja alapján továbbra is fordítottan adóznak. A 2008. január napjától hatályos új Áfa törvény 142. -a további ügyleteket vont a fordított szabályozás rendszerébe. Forrás: www.adko.hu Oldalszám: 22
A 2007 novemberében kihirdetett új Áfa törvényt már 2008 márciusában módosították. Az Áfa módosított törvény 2008. május 1-i hatállyal pontosította az Áfa törvény 10. d) pontjának szövegét, valamint jelentősen szűkítette a 142. (1) bekezdés b) pontjából érintett szolgáltatások körét. 5.2. A fordított adózásban részt vevő személyek Az Áfa törvény 142. szerint a fordított adózás alkalmazására kizárólag akkor kerülhet sor, ha - az ügyletben részt vevő eladó és vevő egyaránt belföldön nyilvántartott olyan adóalany, akitől az áfa fizetése követelhető, valamint - a törvény által nevesített ügylet teljesítésére, illetve az ahhoz kapcsolódó előleg megfizetésére kerül sor. Tehát a fordított adózás alkalmazását megelőzően elsősorban a személyi feltételeket kell vizsgálat tárgyává tenni. Amennyiben az egyik szerződő fél nem felel meg az előbbi feltételeknek, akkor a fordított adózás nem alkalmazható. Ebből következik, hogy a vállalkozó (eladó), illetve a vevő (megrendelő) akkor jár el körültekintően, ha - nyilatkoztatja a másik felet, valamint - tájékoztatást kér a NAV-tól arról, hogy az üzleti partner megfelel a fordított adózás követelményeinek. A nyilatkozatra vonatkozó iratminta, az üzleti partner adóalanyiságának ellenőrzéséről a szól. Példák a fordított adózásban érintett személyekre minden belföldön nyilvántartott áfa-alany (kivéve: alanyi adómentes, különleges jogállású mezőgazdasági tevékenység) egyszerűsített vállalkozói adó (EVA) hatálya alá tartozó adózó adómentes közszolgáltató, pl: kórház, biztosító lakásszövetkezet non-profit szervezet, pl. Egyesület Példák a fordított adózásból kizárt személyekre: külföldi illetőségű személy adószám nélküli magánszemély alanyi adómentességben részesülő adóalany különleges jogállású mezőgazdasági tevékenységet folytató adóalany társasház a közös költség vonatkozásában Oldalszám: 23
VI. A fordított adózás alá tartozó ügyletek, ingatlan esetében 6.1. Az ingatlan értékesítés áfa szabályai 6.1.1. Ingatlan fogalma és ingatlanok Áfa törvény szerinti csoportosítása Az 1991. évi CXLI. Törvény az ingatlan-nyilvántartást a következők szerint szabályozza: A földrészlet 11. (1) Az ingatlan-nyilvántartásban földrészlet: a) a föld felszínének természetben összefüggő, közigazgatási vagy belterületi határ által meg nem szakított területe, amelynek minden részén azonosak a tulajdoni vagy a vagyonkezelői (kezelési) viszonyok, b) a kialakított építési telek a tulajdoni és vagyonkezelői viszonyoktól függetlenül, c) az utak, terek, vasutak, csatornák elágazással és kereszteződéssel, valamint közigazgatási vagy belterületi határ által - az országos közút, vasút vagy hajózható csatorna kivételével - meg nem szakított részei, amelyek tulajdonosa vagy vagyonkezelője (kezelője) azonos. (2) A földrészletet művelési ágak és művelés alól kivett területek szerint további részletekre kell bontani (alrészlet). (3) Ha az (1) bekezdésben meghatározott földterület húsznál több alrészletet tartalmaz, azt legfeljebb húsz alrészletig külön földrészletként kell nyilvántartani. (4) A földrészlettel együtt kell nyilvántartani a) a földön létesített épületet, építményt, b) társasháznál a tulajdonostársak közös tulajdonában álló épületrészeket és helyiségeket, c) a szövetkezeti háznál a szövetkezet tulajdonában álló épületrészeket és helyiségeket ha azok tulajdoni viszonyai a földrészlettel azonosak. (5) Azt a pincét, amelynek tulajdonosa azonos a földrészlet tulajdonosával, vagy amelynek bejárata a pince tulajdonosának tulajdonában álló földrészletről nyílik, és szolgalmi jog alapján más tulajdonában álló ingatlan alá nyúlik, azzal a földrészlettel együtt kell nyilvántartani, amelyen a bejárata van. Az egyéb önálló ingatlanok 12. A földrészleten kívül önálló ingatlannak kell tekinteni: a) az épületet, a pincét, a föld alatti garázst és más építményt, aa) ha az nem vagy csak részben a földrészlet tulajdonosának a tulajdona, vagy ab) ha az a földrészlet tulajdonosának a tulajdona és a tulajdonos annak az ingatlannyilvántartásban önálló ingatlanként való feltüntetését kérte, b) a társasházban levő öröklakást, illetőleg külön tulajdonban álló, nem lakás céljára szolgáló helyiséget (a továbbiakban: öröklakás) a közös tulajdonban levő részekből az öröklakás-tulajdonost megillető hányaddal együtt, c) a szövetkezeti házban levő szövetkezeti lakást, illetőleg nem lakás céljára szolgáló helyiséget, d) a közterületről nyíló pincét (föld alatti raktárt, garázst stb.) függetlenül annak rendeltetésétől [a)-d) pontok szerinti ingatlanok együtt: egyéb önálló ingatlan]. Oldalszám: 24
13. (1) Társasházként, illetőleg szövetkezeti házként kell nyilvántartani azokat a nem lakás céljára szolgáló épületeket is, amelyeket a társasház-tulajdonra, illetőleg a szövetkezeti ház-tulajdonra vonatkozó rendelkezések szerint létesítettek (társas garázs, társas üdülő, illetve üdülő- és garázsszövetkezeti ház stb.). (2) Örök-, illetőleg szövetkezeti lakásként kell nyilvántartani a lakás helyiségeit és a lakáshoz tartozó helyiségeket függetlenül attól, hogy azok egymással műszakilag összefüggenek-e. Az örök- vagy a szövetkezeti lakás tulajdonosának többi helyiségét (pl. garázs, lakás kialakítására szolgáló tetőtér, padlástér) az alapító okirat, illetve a lakásszövetkezeti alapszabály rendelkezésétől függően kell a lakással együtt vagy önálló ingatlanként nyilvántartani. (3) Közterületről nyíló pinceként kell nyilvántartani azt a pincét, amelynek a bejárata közterületről nyílik, és nem a pince tulajdonosának a tulajdonában álló ingatlan alá nyúlik. A jogszabályi idézet szerint az ingatlannak nyilvántartási szempontból a következők tekinthetők: - földrészlet - építési telek - terek - utak, vasutak (beletartoznak az alagutak, hidak) - csatornák, (felszíni) - épület, építmény, pincék A földdel egybeépített közműveket nem az ingatlan-nyilvántartásban kell megjeleníteni, azokról az 1997. évi LXXVIII. törvény 58. -a rendelkezik. A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény a közműveknek az ingatlanok közötti kimutatását írja elő. 6.1.2. Ingatlanok Áfa törvény szerinti csoportosítása Az Áfa törvény az ingatlanokat, értékesítésük adózási szempontjából két csoportba osztja a 86. (1) bekezdés j)-k) pontjaiban. A csoportok elhatárolásának döntő jelentősége van adózási szempontból. Az ingatlanok adóztatásának szempontjából a törvény 2008-ig is tartalmazott csoportosítást, másképpen adóztak a lakások és a külterületi ingatlanok és másként a lakáson kívüli beépített területek és az építési telkek. A 2007. év végéig érvényben lévő szabályokat és a kialakult rutint el kell felejtenünk, ellenkező esetben nagy összegű adókülönbözet megállapítására számíthatunk az adóellenőrzéseket követően. Ingatlan adás-vételi szerződést csak az új szabályokat jól ismerő pénzügyi és jogi ismeretekkel rendelkező személy bevonásával szabad kötni, tekintettel az ingatlan jelentős értékéből adódó magas adóteherre és a bonyolult adózási szabályokra. Mielőtt az adózó ingatlan ügyletbe bocsátkozna, meg kell határozni, hogy a szóban forgó ingatlan a következők szerint melyik csoportba tartozik. Oldalszám: 25
1. Csoport - Beépített ingatlan (ingatlanrész) és az ehhez tartozó földrészlet, ha az első rendeltetésszerű használatba vétel megtörtént, de arra jogosító hatósági engedély jogerő emelkedése és értékesítés között még nem telt el kettő év. - Beépítetlen építési telek. A későbbiekben a fenti ingatlanok 1. csoportba tartozó, illetve új ingatlan néven kerülnek említésre. 2. Csoport - Beépített ingatlan és ehhez tartozó földrészlet, ha a rendeltetésszerű használatba vétele megtörtént, és arra jogosító hatósági engedély jogerőre emelkedésétől számított kettő év eltelt. - Beépítetlen ingatlan (ingatlanrész), az építési telken kívül. A későbbiekben az előző ingatlanokat 2. csoportba tartozó, illetve régi ingatlan néven kerülnek említésre. 6.1.3 Fogalom magyarázatok A beépített ingatlan, mint fogalom magyarázatra szorul. Beépítettnek akkor tekintjük az ingatlant, a földrészletet, ha az építés megkezdését a jogszabály hatósági engedélyhez köti. Ha az építési engedély jogerőre emelkedését követően megtörtént az első kapavágás az építkezésen, akkor az ingatlant beépített ingatlanként kell kezelnünk. Építési engedély nélkül felépített ingatlant, ha nincs a fennmaradásáról hatósági, beépítetlen területeknek kell tekinteni az Áfa törvény előírásai szerint. Ha a fennmaradásra kapott engedélyt, akkor az engedélyező határozat jogerőre emelkedésének időpontjától számít beépített ingatlannak. A magyarázatból látható, hogy nem csak az építési telken létrehozott ingatlan minősülhet beépített ingatlannak, hanem bármilyen földterületen, ha hatósági engedélyre volt szükség az építkezés elkezdéséhez. Így a külterületen épített présházak, pincék, tárolók, nyaralók egyéb ingatlanok felépítése esetén beépített ingatlannak minősül a felépítmény és a hozzátartozó földterület. Az utak, a vízi műtárgyak, a közmű berendezések, vezetékhálózatok, csatornák szintén beépített ingatlannak minősülnek. Az ingatlanok elhatárolásánál, mint láttuk, szerepe volt a használatba vételi engedély jogerőre emelkedésétől számított kettő év időtartamnak. A befejezett, használatba vételi engedéllyel rendelkező ingatlanok az építési telkek mellett az első csoportba tartoznak két éves korukig. A két évet naptári napokban kell számolni, vagyis a jogerőt követő naptól számítva a 730. napon még nem telt el a kettő év, de a rákövetkező 731. napon már igen, így az ingatlan csoportot vált (ha közben szökőév miatt február 29-e is volt a naptárban, akkor értelemszerűen a 732. napon vált csoportot az ingatlan). Például, ha az ingatlan használatbavételi engedélyének jogerőre emelkedése 2008. január 12-e, akkor a 2008. évet szökőévként figyelembe véve a 732. napon, 2010. január 14-én vált csoportot az ingatlan. További magyarázatra szorul az első rendeltetésszerű használatbavétel. Egy épületnek több használatba vételi engedélye is lehet a felépítést követően a funkcióváltások Oldalszám: 26