A Munkástanácsok kiáll a bérek felzárkóztatása mellett A Munkástanácsok Országos Szövetsége megelégedéssel fogadja a kormánynak a jövő évi minimálbér-emeléssel kapcsolatos várakozását, amelyet úgy értelmezünk, mint a közszférára vonatkozó 2016. évi kormányzati bérintézkedések melletti elkötelezettséget. Mivel annak hátterében a gazdaság egészére vonatkozó kedvező növekedési előrejelzések húzódnak meg, az 5,5%-os mértéket a versenyszférában is irányadónak tekintjük a munkaadókkal folytatott bértárgyalásokon. Abban is erősen bízunk, hogy mindezzel kezdetét veszi az a bérfelzárkóztatási folyamat, amely nemcsak a minimálbérek, hanem a magyar munkavállalók átlagos béreit tekintetve is közelíteni fog az európai átlaghoz. A szakszervezetek levele Dr. Balogh Zoltán MESZK elnöknek A magyar szakszervezeti konföderációk tiltakozásuknak adnak hangot a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara (MESZK) utóbbi időszakban tapasztalható megnyilvánulásai miatt. Érthetetlennek tartjuk, hogy a MESZK vezetése milyen érdekek és szempontok miatt nem hajlandó érdemben egyeztetni a július elsejei Semmelweis-napi demonstrációt illetően az Őszintén az Egészségügyről Akciószövetséggel egy esetleges közös fellépés megteremtéséről. Érthetetlennek tartjuk, hogy a MESZK az utóbbi időszakban
miért viselkedik kvázi szakszervezetként, különböző munkavállalói érdekképviseleti jogköröket tulajdonítva magának. Egyik oldalról együttműködést köt egy szakszervezettel (melyben olyan klasszikus szakszervezeti jogkörökben történő részvételre tesz szándékot, mint az ágazati kollektív szerződés fejezetenkénti kialakítása), ad ki közös nyilatkozatokat, míg másik oldalról gyakorlatilag elzárkózik a közös fellépés lehetőségétől is, amikor érdemi nyomásgyakorlás kifejtéséről lenne szó. Ezúton szólítjuk fel és kérjük a MESZK vezetését, hogy tegyen lépéseket az ágazat munkavállalóinak egységes fellépésének biztosítása érdekében, a munkavállalói érdekképviseleti feladatokat pedig hagyja azokra, akik erre jogosultak: a szakszervezetekre! Budapest, 2015. június 23. Értelmiségi Szakszervezeti Tömörülés Liga Szakszervezetek Magyar Szakszervezeti Szövetség Munkástanácsok Országos Szövetsége Szakszervezetek Együttműködési Fóruma Szegény Kórház a József Nádor téren Az Őszintén az Egészségügyről Akciószövetség Szegény Kórházat
állít fel a Nemzetgazdasági Minisztérium előtt, a József Nádor téren. A kórházban folyamatos ügyeletet tartunk. Célunk bemutatni a magyar egészségügy jelenlegi, és a szükséges kormányzati beavatkozások nélküli jövőbeli állapotát. A kórházba várunk mindenkit, akit érdekel az egészségügy helyzete, és van mondanivalója. Programokat is tervezünk, részletek később! A Szegény Kórház július elsejéig, Semmelweis Napig fog állni. A záró esemény egy demonstráció lesz. 2015.06.23. 10.00 sátor állítás megkezdése a József nádor téren. 11.00 Sajtótájékoztató Őszintén az Egészségügyről Akciószövetség 2015.06.24. Eleven Emlékmű az én történelmem Kerekasztal az Egészségügyről 2015.06.25. délután 4-5 óra között Zeffer András és Horváth Attila (P.Mobil) beszélgetés egészségről, betegségről, gyógyulásról. 2015.06.26. Munkajogi kerekasztal az egészségügy rendszerében Dr. Gyurta Tibor Roland, Dr. Szabó Imre Szilárd (a Független Egészségügyi Szakszervezet, Munkástanácsok Országos Szövetsége jogászai 16-00.-19.00 ) Témakörök: Ügyelet, Önként vállalt túlmunka, szabadság, munkaruha, védőruha. A Magyar Orvosok Szövetsége szakértői, Dr. Bélteczki János 2015.06.27. Mentő szakellátás Sürgősségi ellátás bemutatása Kelemen Lajos, Kónya Zsolt, Nagy László bajtársak, Dr. Bélteczki János
2015.06.28. Hálapénzmentes Egészségügyért! Magyar Rezidens Szövetség, Dr. Dénes Tamás Védőnői Szolgálat napja, Autonóm Területi Szakszervezet, Varga Andrea 2015.06.29-30 Szervezés alatt! Véradás OVSZ Orvosegyetemek Szakszervezeti Szövetsége, Dr. Antmann Katalin, Kiss Balázs 2015.07.01. Délelőtt: Helyzet/képek Magyar Egészségügy 2015 Hangos tárlat Délután: Alapellátás az első találkozások,alapellátó Orvosok Országos Szövetsége, Dr.Selmeczi Kamill A programok idő beosztása változhat, illetve a programok bővülhetnek! 2015. Július 1. Semmelweis Nap Értetek, Értünk, Veletek! A Nagyvizithez a gyülekező 14 órától a József nádor téren! A Július 1-ei program a vonulással, egyeztetés alatt! Információ frissítés folyamatos! Találkozzunk 2015. július 1.-én 14.00 órakor a József nádor téren! Érted, Értem, Veletek! A bérszínvonal és a bérfelzárkózás meghatározói Ismertető Dr. Pogátsa Zoltán: A bérszínvonal és a bérfelzárkózás meghatározói Magyarországon, című tanulmányáról A bérkülönbségek által erősen motivált, határon átívelő
munkaerő vándorlás felerősödése nyomán a magyar szakszervezetek egyre hangsúlyosabban irányítják rá a figyelmet a hazai bérszínvonal indokolatlanul alacsony mértékére, ezen belül a minimálbérek nagyarányú elmaradására a nyugat-európai régió, újabban azonban már a visegrádi országok átlagától is. Az alacsony bérek, jövedelmek hatására megreked a felfelé irányuló társadalmi mobilitás. A társadalom négyötödének nincsenek anyagi tartalékai, azaz egyéni versenyképességének, humán és kapcsolati tőkéjének emelésére képtelen, így nagy eséllyel beleragad az alacsony jövedelmi státuszba. A szakszervezeti kritika a közgazdászok körében élénk visszhangot váltott ki. Az elektronikus és az írott sajtóban kibontakozott vita egyik résztvevője volt Dr. Pogátsa Zoltán, a Nyugat-magyarországi Egyetem Közgazdasági Karának docense. Nemrégiben hosszabb tanulmányban fejtette ki a vita során képviselt álláspontját arról, hogy mind a minimálbérek, mind az átlagos bérszínvonal jóval alacsonyabb mértékű, mint amit gazdasági fejlettségünk és lehetőségeink indokolnának. A magyar munkavállalók és érdekképviseleteik számára számos figyelemreméltó, az érdekvédelmi kommunikációban is jól hasznosítható érvet, hivatkozást tartalmazó tanulmány legfontosabb megállapításait foglaljuk össze ismertetőnkben. A tanulmány bevezető része a nyomott hazai bérszínvonal egyik legsúlyosabb következményére mutat rá, arra, hogy mind az átlagbérek, de a különösen a minimálbérek a megélhetési költségekhez képest igen alacsony szinten ragadtak be: nagyságrendileg négy millió állampolgár létminimum alatti jövedelemből él. A létminimum alatt élők nagy száma miatt újabban már a létminimum számítás módszertani megalapozottságát is vitatják kormányzati körökben, holott a nagyszámú háztartás létminimum környékére, vagy alá csúszása csak visszatükrözi a magyar átlagos háztartási fogyasztás európai összevetésben is feltűnő lemaradását, amely mind a fejlett nyugati, de most már a V4 régió átlagához képest is
kimutatható. Az Eurostat, az Európai Unió statisztikai hivatala által közölt adatok szerint 2004-ben, a csatlakozás évében egy magyar átlagpolgár 4 500 eurónyit fogyasztott el, egy tipikus nyugat- európai (belga, dán, német, ír, francia, holland, osztrák, finn, svéd, brit, izlandi és norvég súlyozatlan átlaga) 11 633 euróval többet. 2012-re, az utolsó rendelkezésre álló adat szerint a magyar fogyasztás 5 500 euróra nőtt ugyan, ám ugyanezen idő alatt a Nyugat Európához képesti különbség 13 741 euróra emelkedett. Ezen kedvezőtlen adatpárral kapcsolatosan gyakran fogalmazzák meg közgazdászok az ellenvetést: a személyenkénti fogyasztást nem lehet önmagában a fogyasztásra költött pénzösszegen mérni, figyelembe kell venni az árakat is, hiszen Kelet-Európában az árszínvonal is alacsonyabb. Az Eurostat kimutatása szerint a tényleges személyenkénti fogyasztás általános árindexe Magyarország esetében az uniós átlag 55 százalékán található. Ez áll szemben az uniós átlaghoz képesti 37 százalékos nominális fogyasztási szintünkkel. Hiába alacsony tehát a fogyasztási költés nálunk, az alacsony árszínvonal meg kell nyugtasson minket, mivel a magyar fogyasztási kiadás úgymond sokkal többet ér, hiszen az európai árszínvonal felével olcsóbb idehaza a megélhetés. Mindez azonban nem vág egybe a nyugatra költöző, vagy oda ingázó magyar munkások tapasztalataival, veti közbe a szerző, mert ők nem látnak ekkora különbséget a keleti és nyugati megélhetési költségekben. Kinek van akkor igaza? Forduljunk mi is az Eurostat adataihoz: tekintsük át részleteiben az egyes fogyasztási kategóriákat, nézzük meg az un. fogyasztói kosár tartalmát Mire költ egy tipikus magyar család? Vásárol ételt, italt, ez az európai statisztikai hivatal szerint 2012-ben az uniós átlag 81 százalékába került, azaz messze drágább volt, mint az egyéni fogyasztás átlagosan 55%- os árindexe. Fizeti ezen kívül a háztartás az elektromos áramot, gázt és egyéb tüzelőanyagokat, ez az Eurostat tanulsága szerint szintén 81 százalék volt, azaz ismét csak
sokkal magasabb, mint az átlagos. Közlekedik is, a közlekedési költségek árszintje 65 százalék volt, ez is számottevően magasabb volt, mint az átlagos mutató értéke. A kommunikációs (telefon, internet, postai) kiadások szintje egyenesen 112 százaléka volt az uniós átlagnak, a cipő és a ruha árszintje 79 százalék. De ugyanígy drágább berendezni és karbantartani a lakásunkat, elektronikai készülékeket venni, és még folytathatnánk a sort. Az alábbi táblázat részletes áttekintést ad a kelet-európai, köztük a magyar árszintekről európai összevetésben. 1. Táblázat A tényleges egyéni fogyasztás árindexe a nyugat-európai átlag %-ában komponensei, EU27=100% 2012 CZ HU PL SK EE LV LT A. Tényleges egyéni fogyasztás B. Ételek és nem alkoholos italok C. Villamosság, gáz és egyébtüzelőanyagok 67,7 54,9 53 64,8 70,5 65,4 58,4 83,7 80,8 61,6 86,7 86,6 87,1 77,4 90,8 81,3 71,1 96,4 74,3 76,1 81,4 D. Szállítás 66,4 65 57,3 55,1 73 68,1 58,7 E. Kommunikáció 112,6 111,9 70,1 125,4 72,4 81,2 58,3 F. Szálloda és étterem 58,2 50,1 74,9 70,9 76,3 80,7 63,6 Átlag B-E 88,375 84,75 65,025 90,9 76,575 78,125 68,95 Átlag B-F 82,34 77,82 67 86,9 76,52 78,64 67,88 Lakóépületek 65,1 49,6 56,7 64,2 70,5 Ha azonban a fentiek szerint a fogyasztói kosár felsorolt főbb elemei gyakorlatilag kivétel nélkül meghaladják az 55%-osnak jelzett teljes fogyasztói árszint mutatót, hogyan jön ki mindebből az 55 százalékos átlag fogyasztói árszint- teszi fel a kérdést Pogátsa Zoltán?
Válaszában kimutatja, hogy az egyéni fogyasztási árindex számításában többféle torzító tényező hat, különösen a személyi szolgáltatások (pl. a szállodai-vendéglátási) területen, de a lakhatás, a lakás fenntartás, a lakásbérlet tekintetében is. A legerősebb torzítás azonban abban a módszertanban jelentkezik, ahogyan az átlagos árszínvonal meghatározásába az ingyenes állami szolgáltatások árszínvonalát beépítik. Ez ugyanis önköltségi alapon, az anyagokra és a bérekre fordított kiadások alapján történik. Önmeghatározó módon tehát éppen a jóval alacsonyabb egészségügyi és oktatási bérek miatt lesz a fogyasztásban jelentős szerepet játszó közszolgáltatási árszint drasztikusan lefelé torzító. Ezekben a bérekben ugyanis nem egyszer tízszeres különbségek mutatkoznak a nyugat és a kelet európai bérek között! Az Eurostat által publikált átlagos árszínvonal kategória tehát rendkívül problémás módszertanra épül. A fogyasztók számára lényeges részkategóriák árszínvonala alapján becsülve az uniós átlag 37 százaléka körüli magyar nominálbérhez valójában inkább egy 70-75 százalék körüli árszínvonal társul, semmint ötvenöt, állapítja meg Pogátsa Zoltán. Meglehetősen bonyolult mindezt kisilabizálni, de nyilvánvaló, hogy egyáltalán nem érdektelen. Ezen múlik ugyanis, hogy a magyar (és általában a kelet-európai) életszínvonal valóban felzárkózóban van-e az uniós csatlakozás óta. A fentiek alapján az tűnik ki, hogy nincs. De mivel magyarázható a magyar (és több más kelet-európai ország) nyomott bérszínvonala, milyen tényezők alakítják a bérek nagyságát keleten és nyugaton, teszi fel a következő kérdést a szerző. A leginkább közkeletű közgazdasági magyarázat szerint a termelékenység határozza meg a béreket. Így tekintve pedig, állítják ezek a közgazdászok, a magyar bérek a helyükön vannak, emelésükre nincs lehetőség, mert jelenleg a magyar termelékenység csupán ezeket a nagyon alacsony béreket teszi
lehetővé. Lényeges már itt kiemelni, hogy ez a felfogás eleve a bérek korlátozásában gondolkodik, azokat csupán a tőkevonzást szem előtt tartó versenyképességi tényezőnek tekinti, és figyelmen kívül hagyja a béreknek a keresletre és ezen keresztül a gazdasági növekedésre gyakorolt hatását, mind pedig azt, hogy a személyi jövedelem a munkaképesség fejlesztésének és ezen keresztül a termelékenység növekedésének is a forrása. Az elméleti magyarázatokkal szemben ugyanakkor a gyakorlati tapasztalatok is azt mutatják, hogy adott termelékenységi szint mellett a megtermelt hozzáadott érték elosztása a tulajdonost megillető profit és a munkavállalóhoz jutó bér között jelentősen eltérő lehet, attól függően, hogy miképpen alakul a munkavállalók és az őket képviselő szakszervezetek alkuereje. Ahol van szakszervezet, ott nagyobb arányú bért hasítanak ki maguknak a munkások, ahol nincs, ott nagyobb a kizsákmányolás. Az erős szakszervezeti pozíció jótékony hatását a béralkura az empirikus adatok is visszaigazolják. A szolidarisztikus béralkuk európai példáiban, az európai jóléti államokban (Hollandia, Izland, Ausztria, Dánia, Belgium, Dánia, Finnország, Svédország, Portugália, Franciaország és Olaszország ) 80% feletti volt a kollektív megállapodások lefedettségi aránya. Érdemes megnézni, hogy ennek eredményeképpen mekkora részesedést volt képes a munkavállalói oldal kihasítani a bruttó hazai termékből: 2. Táblázat A bérek aránya a nemzeti össztermékből erős és gyenge szakszervezetek esetén, 2012 Magas kollektív lefedettség (80 felett) Alacsony kollektív lefedettség (30% körül) Keleti tagállamok
Bérek aránya a nemzeti 67% 59% 57% össztermékből, 2012 A magas kollektív szerződéses lefedettségű országok esetében 67%-os az átlagos bérarány, az alacsony kollektív szerződéses lefedettségűek esetében 59%-os, a visegrádi és észt átlag pedig 57%! Azaz látványosan visszaszorítja a bérek részesedését a szakszervezetek gyengesége. Az alacsonyabb termelékenységi szint természetesen valóban akadályát jelentheti a béremelésnek, hiszen ahol alacsonyabb az egy főre, még pontosabban az egy ledolgozott munkaórára jutó hozzáadott érték, ott kisebb az az elosztható érték is, amely a bér és a profit kiosztásának a közös forrását képezi. Márpedig tény, hogy Magyarországon (és általában Kelet- Európában) jelentős elmaradás tapasztalható a termelékenységi szintben a nyugati, észak- európai régiókhoz képest. Mi áll ennek a termelékenységi elmaradásnak a hátterében vetődik fel a következő kérdés? Vannak, akik az okot a munkaerő alacsony képzettségében, képességeiben keresik és meglehetősen kioktató stílusban hangoztatják: Először meg kell tanulni ugyanúgy dolgozni, mint a németek, majd utána tessék követelőzni. A tények azonban azt bizonyítják, hogy a magyar és más kelet-európai munkavállalók képességei, képzettsége nem lehet akadálya a termelékenység, a gazdasági hatékonyság emelésének. A foglalkoztatottak alapvető szellemi képességeiről 2013-ban készült nemzetközi felmérés tanúsága szerint a kelet-európai munkaerő számolási, probléma megoldási, olvasási képességei nem maradnak el a nyugat európai munkatársakétól. A gyakran hivatkozott PISA jelentések is azt igazolják, hogy a rendszerváltás utáni két évtizedben a keleti oktatási rendszerek semmivel nem voltak rosszabbak, mint a nyugatiak.
A felmérések eredményei alapján így leszűrhető, hogy a keleteurópai munkaerő minősége nem tér el a magasabb bérezésű nyugati munkaerőtől. A termelékenységi elmaradást nem a munkaerő minősége okozza, az eltérő termelékenység okát máshol kell keresnünk. A termelékenységi eltérések tényleges okát a szerző a sajátos kelet-európai fejlődési modellben találja meg, amelynek a lényege, hogy a gazdasági növekedést a hazai vállalkozók és a hazai megtakarítások helyett alapvetően a külföldi működő tőke mozgatja és finanszírozza, melynek következtében a vállalatok irányítását is a dominánsan nyugat-európai, kisebb részben amerikai és távol-keleti transznacionális cégek uralják. Az állam szakpolitikai értelemben passzív, sem érdemi jóléti államot nem működtet az északi európai modell mintájára, sem pedig aktív iparpolitikát nem folytat a sikeres távol-keleti fejlesztő államokhoz hasonlatosan. Minden társadalmi változást a külföldi befektetések járulékos hatásától vár, a foglalkoztatás emelkedését és az ebből adódó életszínvonal emelkedést, a bérek felzárkózását, a technológiai és tudástranszfert, illetve a hazai tulajdonú gazdaság megerősödését a beszállítói láncok megerősödésén keresztül. A globális tőke számára nem vonzó, lemaradó térségek és társadalmi csoportok felemelésére ugyanakkor az államnak nincs stratégiája. A kapitalizmus válfajai kutatási program irodalma ezt a kelet-európai modellt a külföldi befektetőktől függő piacgazdaságoknak nevezte el. A modellt Magyarország vezette be először, már a nyolcvanas évek második felétől. Mivel ezeknek az államoknak a fejlődési modellje a külföldi működő tőkére alapozódik, a kormányok mindent megtesznek a külföldi befektetések vonzására. Ennek részeként alacsony béreket és adókat és minél kevésbé szabályozott üzleti környezetet biztosítanak. A szakszervezetek jogosítványait erősen korlátozzák, a béralkut a minimálisra szorítják, aminek következtében a szakszervezeti tagság is érthető
okokból alacsony marad. Ebben az értelemben tehát a nyugateurópainál jelentősen gyengébb szakszervezetek is a befektetővonzó csomag részei, függetlenül attól, hogy milyen színezetű párt vagy koalíció van hatalmon. Ez a modell nagyon nem kedvez annak, hogy megerősödjenek és elterjedjenek a szektorális béralkuk, a szolidarisztikus bértárgyalások és a magas kollektív szerződéses lefedettség megvalósuljon. Pedig az ágazati bérmegállapodások gyakorlata arra is alkalmas, hogy a szakszervezetek és a kamarák a folyamatos minimálbér/bérminimum emelésekkel kiszorítsák a technológiailag lemaradónak minősülő cégeket, azokat tehát, amelyek nem a termelékenységük növelésével, hanem a munkavállalóik kizsákmányolásával maradnak életben. Alapvető összefüggés, hogy a nyugat- és észak-európai országokban a 10-15 euró körüli óránkénti minimálbér/bérminimum miatt olyan termelési fázis nem rentábilis, melynek az óránkénti termelékenysége nem haladja meg ezt a szintet. Kelet-Európában viszont ezek a termelési fázisok jövedelmezően telepíthetők, hiszen a minimálbérek csak 2 euró környékén jelentenek alsó korlátot. Mindebből következik, hogy a tőke szabad áramlása miatt az alacsony hozzáadott értékű termelés Kelet Európába áramlik. Ezzel szemben Nyugat- és Észak-Európában csak a magas hozzáadott értékű termelés marad, ami magas nemzeti termelékenységi átlagot eredményez. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy a kelet-európai, külföldi befektetésektől függő versenyállam magára húzza az alacsony hozzáadott értéket. A logikai lánc folytatásaként a kelet-európai egy munkaórára jutó alacsony termelékenység miatt az ehhez tartozó bérek is tartósan alacsonyak maradnak, miközben a nyugatiak termelékenysége és ebből következően a bérei is magasak. A passzív, a transznacionális cégekre építő gazdasági modell tehát lemaradáshoz és nem felzárkózáshoz vezet. A nettó minimálbérnek legalább a létminimum szintjére emelése a fenti levezetés alapján nem csak mindenfajta morális kód alapján
méltányos, hanem még a termelékenységi felzárkózásunkat is szolgálja. A létminimumot hosszabb távon ki nem termelő cégeket ki kell szorítani a piacról a minimálbér emelésével, aktív munkapiaci politikával, átképzésekkel lehetőséget adva ezen cégek foglalkoztatottainak a tisztességes megélhetésre. Eközben a nem fenntartható, kimenet nélküli közmunkára szánt összegeket vissza kell csatornázni az aktív munkapiaci tevékenységbe, az átképzésbe. A magasabb bérek követelése nem helyettesíti a magasabb termelékenységre való törekvést. A termelékenység, a teljesítmények növelése érdekében azonban nem a bérek leszorítására van szükség, hanem az oktatási rendszer és a felnőttoktatás érdemi működtetésére, finanszírozására, szögezi le elemzése végkövetkeztetéseként a szerző. E téren a GDP arányos kiadásaink folyamatosan csökkennek, és ma már nagyságrendileg a megduplázásukra lenne kívánatos az uniós átlag eléréséhez. Az oktatás és a képzés alapvető elemei a termelékenység emelésének, amely a magasabb bérek alapja. De azt is látni kell, hogy aktív bérpolitika nélkül a legjobb oktatási rendszer sem lehet működőképes. A fentiekben ismertetett tanulmány 2015 áprilisában készült, a Friedrich Ebert Stiftung Budapest képviselete támogatásával. Lajtai György 2015 június Szakszervezeti képzés az
internetes ügyintézésről Hogyan kerülhető el a sorban állás az okmányirodákban? Hogyan pótoltathatjuk otthonról, a számítógép mellől elveszett, ellopott személy igazolványunkat, útlevelünket? Hogyan küldhetjük el az adóbevallásunkat elektronikus úton, elkerülve a postai tumultust a határidő előtt napokban? Hogyan ellenőrizhetjük ugyancsak otthonról, a számítógép mellől, hogy a munkáltatónk bejelentette a foglalkoztatásunkat és fizeti-e utánunk a táppénzre, nyugdíj folyósítására feljogosító járulékot? Többek között ezekre a kérdésekre adott közérthetően, nagy türelemmel elmondott válaszokat a Munkástanácsok Komárom Esztergom Megyei Szövetsége képzési programjának első napján Ujhelyiné Koleszár Melinda, a Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatala ügyfélszolgálati referense. A nagy érdeklődés mellett megtartott képzés igazi különlegessége volt, hogy az internetes ügyintézés feltételét jelentő elektronikus Ügyfélkapu regisztrációra is lehetőség nyílt a képzés során. Az egyébként csak az Okmányirodákban bonyolított regisztrációt 7 kollégánk a Munkástanácsok a balatonföldvári képzése során tehette meg a kihelyezett regisztrációs pont segítségével, amelyet az előadó működtetett. A képzést követő napon a frissen regisztrált kollégák már jogosulttá is váltak az elektronikus szolgáltatások igénybevételére. Az elektronikus ügyintézés további, kevésbé ismert lehetőségeiről az előadó elmondta, hogy módunkban áll internetes ügyintézésben letiltani a személyes adatainkat (postacímünket, nyilvános telefonszámunkat), a reklámanyagokat, szórólapokat terjesztő vállalkozások elől. Ellenőrizhetjük, hogy a tudtunkon kívül nem jelentkeztek-e be idegenek albérlőként a lakcímünkre (mert bizony ilyen esetekre is akad szép számmal példa, sőt arra is, hogy a hamis
bejelentkezés alapján rendőrök jelentek meg a gyanútlan háztulajdonosnál házkutatást tartani). A jövőbeli tervekről az EKKH munkatársa elmondta, hogy az idősebb, illetve a számítógépes elérhetőséggel nem rendelkező állampolgárok kedvéért egy sor a fentiekben ismertetett ügyben már idén nyártól elérhető lesz a 1818-as ingyenesen hívható számon a telefonos ügyintézés is. A lekérhető adatok között pedig olyanok is megjelennek, mint például a megvásárolni kívánt gépkocsi tényleges tulajdonosának az ellenőrzése, vagy a futás teljesítmény (a megtett kilométerek számának) a hiteles, megbízható ellenőrzése. Érdemes tehát regisztrálni az Ügyfélkapu rendszerbe és folyamatosan figyelemmel kísérni az igénybe vehető új és új szolgáltatásokat az alábbi honlapokon: https://ugyintezes.magyarorszag.hu/ http://www.kekkh.gov.hu/hu/ A konzultáció végén Komáromi Katalin, a Munkástanácsok Komárom Esztergom Megyei Szövetségének elnöke, a képzési tematika kezdeményezője köszönte meg az előadónak a fáradozást a nem szokványos képzés és a regisztrációs szolgáltatás lebonyolításáért. Egyben felajánlotta a szakszervezet segítségét az elektronikus közigazgatási szolgáltatásokról szóló ismeretek terjesztésében, hiszen a szóban forgó szolgáltatások nagyban megkönnyítik a szakszervezeti tagok ügyes bajos dolgainak az intézését. A használatukról nyújtott tájékoztatás ezért a szó legszorosabb értelmében érdekvédelmi szolgáltatásnak is tekinthető. A javaslat kivitelezéséről a Munkástanácsok vezetésének a bevonásával folytatódik majd az egyeztetés.
Megduplázzák a gyermek után járó pótszabadságot A családtámogatások mindegyike elérhető a férfiak számára is. A kormány célja ezzel az, hogy az apák is minél inkább jelen tudjanak lenni a család életében, részt tudjanak vállalni a gyermekek nevelésében erről az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) család- és ifjúságügyért felelős államtitkára beszélt a Három Királyfi, Három Királylány Mozgalom szerdai budapesti rendezvényén. Novák Katalin a VII. kerületi HellóAnyu! családbarát közösségi kávézóban azt mondta, a munka és a családi élet összeegyeztetése legalább akkora kihívás a dolgozó apák, mint az anyák számára, ezért szeretnék elismerni, támogatni és megerősíteni őket a minél aktívabb apai szerepükben. Az apák fokozottabb családi szerepvállalását segítő kormányzati intézkedések között említette a gyerekek után járó pótszabadság idejének kétszeresére emelését. Duplázzák a szabadságot Elmondta, korábban egy gyerek után 2, két gyerek után 4, három vagy több gyerek után 7 nap pótszabadság járt az egyik szülőnek, ezt úgy duplázták meg, hogy lehetővé tették, mindkét szülő igénybe vegye, akár egyszerre is. Az államtitkár úgy fogalmazott, egy gyermek megszületéséhez és felneveléséhez két igenre van szükség, az apáéra és az anyáéra is. Azt hangoztatta, Magyarország családbarát ország, a kormányzat fontosnak tartja ennek a szemléletnek, a gyerekvállalás ösztönzésének a megerősítését, és ebben fontos partnereinek tartja a civil szervezeteket, köztük a Három Királyfi, Három Királylány Mozgalmat. Az államtitkár bemutatta a mozgalom Apafüzet II., Micsoda változás! című, legújabb kiadványát, amelynek megjelentetését az Emmi is támogatta.
Segítség az apáknak A kiadvány ismertetője szerint a védőnők által terjesztett füzet célja segítséget adni az apák számára, hogy a gyerek érkezésével együtt járó izgalmas és kritikus időszakban helyt tudjanak állni. A füzettel a házasságok, kapcsolatok megóvása, a válások megelőzése is fontos cél írták. A kiadvány írói Andrek Andrea és Léder László pszichológus a sajtótájékoztatón arról beszéltek, abban kívántak segítséget nyújtani a családoknak, hogy felismerjék az apák jelenlétének értékét a gyermek fejlődése és a család egészséges működése szempontjából, különösen az első, kulcsfontosságúnak számító évben. A szakemberek arra hívták fel a figyelmet, hogy az apára a gyermeknek ugyanakkora szüksége van, mint az anyára, ezért cél, hogy az apa közvetlen kapcsolatot alakítson ki a gyerekkel, ne csak az anyán keresztül. Azt is mondták, a kisgyermekek, akiknek jó a kapcsolatuk az apával, már a harmadik hónaptól jobban tudnak kommunikálni, és jobb lesz a mozgásfejlődésük is. Hogy megszülethessenek a gyermekek A füzetet kiadó mozgalmat 2009-ben Kopp Mária orvos hívta életre azzal a céllal, hogy annyi gyerek születhessen, ahányat a családalapító fiatalok terveznek. Ennek érdekében a civil szervezet számos konkrét javaslatot terjesztett már a döntéshozók elé, ezek közül többet be is építettek a kormányzati családpolitikába. Felmérések szerint a fiatal párok két-három gyereket szeretnének, ám végül átlagosan mindössze 1,3 gyermek születik meg a kapcsolatokból. A mozgalom kezdeményezésére 2013-ban az Országgyűlés valamennyi frakcióvezetője közös, ötpárti nyilatkozatot adott ki, amelyben a politikusok vállalták, hogy támogatni fognak minden olyan családpolitikai intézkedést, amely a születésszám növekedését eredményezheti. A nyilatkozatot idén májusban mind
az öt, frakcióval rendelkező parlamenti párt képviselője megerősítette az Akadémián tartott nemzetközi családnap alkalmából. forrás: MTI, 2015. június 3., szerda 21:33 A munkavállalók szabad áramlása az egészségügyi szektorban Mint ahogyan a szakmai elemzésekből is látható, a foglalkoztatás terén jelentős a munkaerő mobilitása, a munkaerő szabad áramlásának uniós elve alapján. Becslések alapján az Európai Unióba a későbbiekben csatlakozott országokból mintegy 5 millió munkavállaló vándorolt el a fejlettebb régiókba. A jelentős munkaerőmozgás iránya a később csatlakozott, gazdaságilag fejletlenebb országokból a fejlettebbekbe irányul, és fő mozgatóereje a bérekben, jövedelmekben meglevő jelentős különbség. Ez a változás számos előnnyel járhat a befogadó országok számára, igen hátrányosan érinti a kibocsátó országokat. E folyamat eredményeként a felmérések alapján a 20-40 év közötti nagyrészt jól képzett szakemberek hagyják el az országokat. Különösen veszélyes ez a folyamat egyes szakmák vonatkozásában, melyek leginkább az egészségügyi foglalkozások, orvosok, kutatók, ápolók, szociális gondozók, igen nagy részben az állami szektor dolgozói. A kivándorló képzett szakemberek képzési költségei igen magasak, egy orvos kiképzése több tízezer euro nagyságrendre rúg, de az egyéb egészségügyi szakmákban is igen költséges a képzés. Magyarországon és sok más országban is a közpénzből
finanszírozzák ezeket a képzéseket, annak reményében hogy a kiképzettek gyógyítják a betegeket a hazai kórházakban és egészségügyi intézményekben. Mivel az elvándorlás folyamatos, és figyelemmel az öregedő lakosság miatti igények növekedésére a munkaerőre gyakorolt vonzás igen jelentős, egyre nagyobb munkaerőhiány jelentkezik a jelentős és költséges képzések ellenére. Ha csak 10 000 euróra becsüljük az érintett szakmában 1 munkaerő szakmai kiképzésének költségét, akkor százezer ember kiképzése 1000 000 000 Euro-ba kerül. Tény, hogy a kevésbé fejlett régiók a befizetett tagdíjakat meghaladó támogatásból részesülnek az unióból, ezek a források nem fordíthatóak a kiképezendő fiatalok, alapképzésére, különösen nem a belső szükségletet meghaladó képzésekre. Vélhetően az Európai Uniónak mint közösségnek nem érdeke, hogy bármely országában felboruljon az egészségügyi ellátás a szükséges személyzet hiányában, már csak a jelentős nemzetközi lakossági forgalom miatt sem. Ugyanakkor nem várható el, hogy a szegényebb országok saját szűkös költségvetésük terhére, képezzék ki a gazdagabb országok munkaerejét. Másrészt a nagy számú munkaerő eláramlás még nagyobb terhet ró azokra, akik maradnak, aminek következménye,hogy a ledolgozott munkaidő különösen az egészségügy terén egyre magasabb, a dolgozók egészségét veszélyezteti,és erősíti a szakmából való eláramlást. A megoldás több irányú lehet: -A munkaerő-szükséglet előrejelzése a hiányszakmákban alapozva akár a CEDEFOP, akár más európai intézmény szakmai bázisára. Nagyobb számú, ingyenes és támogatott ifjúsági és felnőtt képzés az unió minden országában a hiányszakmákban /egészségügyi foglalkozások,szociális gondozás, informatikai
képzések stb./ Egy európai szakképzési Alap létrehozása, amelyből a kiemelt szakmák képzésre támogatást kaphatnak azok az intézmények, országok, akik jelentős munkaerő veszteséget szenvedtek el az adott szakmákban kivándoroltak miatt. Bérminimumok elfogadása egyes a munkaerőmozgásnak leginkább kitett szakmákban, az Európai Unióban annak érdekében, hogy a gazdasági okokból, a kivándorlással bekövetkezően várható összeomlás az egészségügyi és szociális ellátó rendszerekben elkerülhető legyen a fejletlenebb országokban is. Az uniós források felhasználási lehetőségeinek áttekintése, és a felhasználási szabályok módosítása Európai szintű összefogás szükséges a probléma megoldására a veszteségek csökkentése, a szükséges munkaerő utánpótlás biztosítása érdekében. Az Európai Unió Foglalkoztatásügyi Bizottságának válaszlevele Fabók Ferencné a Független Egészségügy Szakszervezet alelnöke az ATV-be A jól működő egészségügy a cél, nem a sztrájk! Ennek érdekében tüntetést szerveznek július elsejére, valamint szegénykórházat szimbolizáló sátrat építenek Budapesten. Hogyha nem történik azonnali beavatkozás az egészségügyi ágazatban, akkor néhány év múlva ilyen lesz az ellátás. Tehát
a szegénykórházat június 23-án a József nádor téren, a Nemzetgazdasági Minisztérium előtt állítják fel, ezt egy hétig, éjjel-nappal ügyeletet tartva a kollégák fogják működtetni. Természetesen nem valódi ellátást fognak biztosítani, de információt és tájékoztatást adnak mindenkinek, aki arra jár, és nagyon szívesen látják ott a döntéshozókat, a betegeket és azokat, akik még nem voltak kórházban. Ismert, nem látni a jövő évi költségvetési tervezetben azt az összeget, amellyel érdemben javíthatnának az egészségügy helyzetén. Csupán 52 milliárd forinttal kap többet az egészségügy, és a tervezett büdzséből hiányzik a további kórházi adósságok kiegyenlítésének forrása. A műsor letölthető itt! Létszámleépítésről, béremelésről tárgyal a KDFSZ a Tescoval Az anyavállalatnál kialakult nehéz gazdasági helyzet, feladat és munkakörök összevonására kényszerítették a Tescot európai szinten, ami a magyar leányvállalat is érintette. A hónapokkal ezelőtt bejelentett boltbezárásokat követően ismét karcsúsít létszámán a Tesco. Az áruházban dolgozók létszámát nem, viszont a központi
irodában (Budaörs) dolgozókét viszont igen, 47 fővel csökkenti a Tesco. A KDFSZ kiemelkedően fontosnak tartja, hogy a vállalatnál stabil gazdasági helyzet alakuljon ki, és ennek következménye képen hosszú távú munkalehetőséget biztosítson az itt dolgozó több ezer munkavállalónak. A szakszervezet előre tekint és a jövőre nézve az idei pénzügyi évre vonatkozóan 4,5 %-os béremelést javasol bevezetésre, továbbá átadta a kafetéria átalakítására vonatkozó javaslatát a vállalat vezetői részére.a vállalat elképzelése összhangban van KDFSZ javaslataival. A KDFSZ számár a fontosak a vidéken dolgozó emberek. Ezért a tárgyalásokon fel hívja a figyelmet az egyenlő munkáért egyenlő bér elvére és fókuszba helyezi a vidéken élő munkavállalók bérfelzárkóztatását. KDFSZ vezetősége dr. Galgóczy Gábor, a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége elnökhelyettesének köszöntője Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt ünnepi Választmányi Ülés! Üdvözlő hozzászólásomnak ezt a címet adtam: A KÉSZ véleménye az életminőségről és a munka világáról. Elöljáróban leszögezem: nyilvánvaló, hogy Szövetségünk elfogadja az Egyház
szociális és társadalmi tanítását, és fontosnak tartjuk annak megismerését. Sok helyi csoportunkban ezért tanulmányoztuk és megvitattuk az erről szóló pápai enciklikák sorát. Most azonban nem ezekkel a dokumentumokkal szeretnék foglalkozni, hanem azt a kérdést járom körül, hogy az emberi élet veszélyes üzem-e, tudjuk-e befolyásolni az életminőséget. Minden ember a környezetében él, amiben hagymalevél szerűen három zónát különíthetünk el: a mikro-, mezo- és makrokörnyezetet, és ezek társadalmi környezet, fizikai környezet, munkakörnyezet valamint lakóhelyi és egyéb környezet kvadránsokra oszthatók. Ha egy olyan, a munka világától látszólag távol álló civil szervezet, mint a KÉSZ, jobbítani kíván az ember és környezete kapcsolatán, számtalan működési területet találhat. Teljes körű felsorolástól most el kell tekintenem, csak példákat említhetek: a közvetlen, vagy mikrokörnyezetben a családi élet harmóniáját, a közvetett, vagy mezokörnyezeben a településfejlesztést, a távolabbi, vagy makrokörnyezetben Magyarország konzervatív értékeit. A környezetből különféle megterhelések érik az embert. Megterhelésnek tekintünk minden olyan külső hatást (pl. magas külső hőmérséklet) és a szervezet belső környezetében lezajló változást (pl. láz fellépése), amely befolyásolja a szervezet alkalmazkodási mechanizmusait (mindkét említett példa esetében pl. az értágulat létrejötte a bőrben és a bőralatti szövetekben). A megterhelés értelemszerűen igénybe veszi a szervezetet. Az igénybevétel a megterhelésre bekövetkező funkcióváltozások összessége, amely azonos nagyságú megterhelés hatására is egyénenként és esetenként különböző mértékű lehet. Példaként említhető egy 80 kg-os súly felemelése egy filigrán hölgy és egy kisportolt férfi számára derékfájással vagy anélkül.
A mindennapi élet során törekednünk kell arra, hogy mind a megterhelés, mind az igénybevétel optimális legyen, azaz a túlzott terhelést és az alulterhelést egyaránt kerülni kell. Ha befolyásolni akarjuk a fentieket, a megterhelés oldaláról például felhívhatjuk a figyelmet az alul- vagy túlterhelés veszélyeire, az igénybevételnél segíthetjük a hátrányos egyéni és eseti különbségek felszámolását (pl. tanulási nehézségek, fogyatékkal élők munkavégzése, elmaradott kistérségben élők), illetőleg programjainkkal támogathatjuk a maximális teljesítőképesség kifejlesztését és fenntartását (pl. stresszkezelő tréningek). Az Egészségügyi Világszervezet definíciója szerint (Ottawa Charter, 1986.) az egészség olyan állapot, amelyet az anatómiai integritás, a teljesítményre való képesség, a személyes értékek, a családi, munka- és közösségi szerep, a fizikai, biológiai és társadalmi stresszel való megküzdés képessége, a jól-lét érzése, a betegség és a korai halál rizikóitól való mentesség jellemez. Az egészséget számos környezeti faktor fenyegeti, és ezáltal ronthatja az életminőséget. Ezek öt csoportba oszthatók: fizikai, kémiai, biológiai, balesethez vezető és pszichoszociális tényezők. Hatásukat az érintett személy neme, életkora, fizikai állapota, személyiségjegyei, tápláltsága, genetikai adottságai és betegségei előnyösen vagy hátrányosan módosíthatják. A civil szervezetek szerepével kapcsolatban triviális példa az atomenergia békés és biztonságos felhasználásának, a biológiai és vegyi fegyverek tilalmának, az alkohol- és drogabusus, valamint a dohányzás elleni küzdelemnek az említése. Napjainkban inkább az emberi kapcsolatok építésének és ápolásának, a munkarend ennek érdekében történő befolyásolásának és a személyiség fejlesztésének van fontos szerepe. Utóbbiak a lelki egészség témakörébe tartoznak, ami az egészségfejlesztés egyik fontos célterülete. A WHO 1986-ban
kiadott Ottawai Állásfoglalásából az egészségfejlesztéssel kapcsolatban három gondolatot emelek ki: Elsőként: Az egészségfejlesztés olyan folyamat, amely képessé teszi az embereket arra, hogy növekvő mértékben ellenőrizhessék saját egészségüket és javíthassák, fejleszthessék azt. Másodjára: Az egészséget az ember teremti és éli meg mindennapi élete díszletei között ott, ahol tanul, dolgozik, játszik és szeret. Végezetül: Az egészségügyet a klinikai és kuratív szolgáltatásokon túl fokozatosan el kell mozdítani az egészségfejlesztés irányába. Mivel az Ottawa Charterből vett harmadik idézetben megfogalmazott ajánlás az elmúlt közel 30 évben nem valósult meg, hiszen az egészségfejlesztést alig támogatják, annak eszközeivel eszközeivel csak önszorgalomból élhetünk, úgy vélem, hogy Szent Lukács evangéliumának mintegy 2000 éves gondolata (Lukács 17, 7-10) napjainkban is aktuális. Ebből csak rövidítve idézek: Így ti is, miután megtettetek mindent, amire parancsot kaptatok, mondjátok: haszontalan szolgák vagyunk, nem tettünk többet, mint ami kötelességünk. Karinthy Frigyes szerint a munka pontos definíciója: amit nem csinálok szívesen. Ennél sokkal optimistább Anatole France véleménye: A munka olykor boldoggá és mindig elviselhetővé teszi az életet. A KÉSZ nevében azt kívánom a Munkástanácsok Országos Szövetségének, hogy még hosszú ideig munkálkodhasson az optimista verzió megvalósulásáért.