Az idegrendszer egészségtana Az egészség meghatározása a WHO szerint: Az egészség nemcsak a betegség-, illetve fogyaték nélküliséget jelenti, hanem a teljes testi, szellemi és szociális jólét állapotát Közérzet: egészségi állapot, emberi kapcsolatok, munkakörülmények, szociális viszonyok határozzák meg. A testi jólét megkívánja a: káros anyagok nélküli környezeti viszonyokat, függőséget okozó legális anyagok fogyasztásának mellőzését (koffein, alkohol, nikotin), túlzott gyógyszerfogyasztás elkerülését, rendszeres sportolást, kiegyensúlyozott táplálkozást, megfelelő testápolást, higiénét. A lelki jólét szempontjából fontos a: kapcsolatteremtés másokkal (elismerés, támogatás, segítség), szerelem, szexualitás, társas kapcsolatok (baráti, családi, munkahelyi), érzelmeink kifejezőképessége (bánat, sérelem, csalódás). A társas jóléthez szükséges a: Megfelelő lakó és munkahelyi környezet (pihenési testmozgási lehetőség, kapcsolatteremtési lehetőségek), törvényesség, jogállamiság. Epilepszia Az epilepszia az agy különböző részeiben kialakult működési zavar következtében jön létre, azaz az izgalmi és gátló folyamatok egyensúlya felbomlik, és izgalmi túlsúly keletkezik. Az epilepszia görccsel kísért vagy görcs nélkül jelentkező rohamok egymás után következő megnyilvánulásaiból áll. Az epilepsziás görcsök megjelenése attól függ, hogy hol keletkezik az izgalmi túlsúly és lefolyása során az agy mely területeit vonja be. Normálisan a kérgi modulokon belül a neuronok vertikálisan kommunikálnak, a gátlás kiesése miatt az elektromos impulzusok oldalirányban újabb és újabb modulokra terjednek át, egyre nagyobb területek szinkronizálódnak kórosan. Leginkább a gátlás és serkentés egyensúlyának felborulásáról beszélhetünk. A betegség okai igen sokrétűek lehetnek, de két fő csoportba osztjuk őket. 1. Az egyik esetben az agyban keletkezett sérülés; betegség, gyulladás stb. következménye az epilepszia: Ilyen például a szüléskor oxigénhiány miatt kialakult agykárosodás; fejsérülés, agyi vérömleny, agyvérzés utáni állapot, agydaganat. 2. A másik esetben oki tényező a veleszületett öröklött, finom agyműködési zavar. Ezek zöme kiskorban jelentkezik; és többségük a serdülőkorra megszűnik. 1
Típusai Generalizált: ún. nagyroham: az összes izom megfeszül, az alsó és felső végtagok teljesen nyújtott állapotban rögzülnek. Másodpercekkel később az összes izomrángásokba kezd. A fokozott nyálelválasztás miatt a beteg szája habos, gyakorta elharapja a nyelvét. A beteg olykor vizeletét nem tudja tartani. További percek elteltével a beteg lassan visszanyeri eszméletét, de tudata még hosszú ideig ködös, homályos lehet, vagy a beteg elalszik. Parciális: a folyamat csak egyes kérgi mezőkre terjed ki, az eszmélet megtartott, vizuális, akusztikus élmények, féloldali, ill. egy végtagra vagy arcra terjedő rángások, stb. jellemzik. Gyakran az 5-45 másodperc alatt lejátszódó rohamból a külső megfigyelő esetleg semmit nem vesz észre. Sok esetben a betegség valódi eredetét nem ismerik fel, a gyermeket "álmodozónak" vagy éppen szemtelennek tartják, mert, amikor szólnak hozzá, nem válaszol. A tudat hirtelen tér vissza, a beteg ott folytatja tevékenységét, ahol abbahagyta. Alzheimer-kór A betegség a gondolkodás és a megismerési (kognitív) funkciók beszűkülésével, magatartásváltozással, elbutulással (demencia), majd gyors biológiai leépüléssel jár. A sejtek fokozatos pusztulása következtében a különféle agyterületek (hippocampus, ill. az amygdala és a neocortex) kapcsolata egyre nagyobb mértékben elégtelenné válik. A dementiák leggyakoribb oka; o gyakorisága 65 év felett 1-5%, o 80 év felett 10-20%! az érintett területeken kóros fehérjelerakódások jönnek létre, melyek csökkentik az acetilkolin mennyiségét, emiatt az idegsejtek közötti kommunikáció romlik, végül az érintett idegsejtek elhalnak, az agyszövet degenerálódik, elsorvad, teljes szellemi leépülés, zavartság, hallucinaciók, a késői szakaszban járni és táplálkozni sem tud, vizelet- és székletürítési zavar, ritkán epilepsiás roham; ekkor már általában belgyógyászati problémák is társulnak. Nincs eredményes kezelési mód. A folyamat pontos oka nem ismert, valószínűleg több környezeti hatás (például gyulladás, vírusfertőzés vagy sérülés) együttesen váltja ki a betegséget az arra genetikailag hajlamos embereknél. 2
Sclerosis multiplex (SM) (sokgócú keményedés) A központi idegrendszerben az idegsejt nyúlványokat védő mielinhüvely leépülése (demielinizáció), ami az idegsejt ingerületvezetésében megnyilvánuló működészavarát és később károsodását okozza. Gyulladásos autoimmunbetegség. Az ok nem tisztázott: több, különböző tényező kombinációja valószínűsíthető, környezeti hatás, vírusfertőzés, örökletes tényezők. Feltételezik, hogy vírusfertőzések változtatják meg az immunrendszer működését úgy, hogy az saját myelinje ellen fordul. Nem valami különleges vírusra gondolnak, hanem egy viszonylag elterjedt kórokozóra, ami csak bizonyos körülmények között az idegrendszerbe jutva okoz bajt. Az SM nem fertőző. (Bizonyos fehérvérsejtek megtámadják az idegsejtek nyúlványait borító ún. velőshüvelyt és gyulladást idéznek elő. Ezek a gyulladások hegekkel gyógyulnak és az így létrejövő gócok miatt az ingerület nem képes vagy csak lassabban tud továbbjutni.) A szervezet megpróbálja helyrehozni a rost burkolatán keletkezett lyukakat a rendelkezésre álló támasztószövettel és így alakulnak ki a betegség nevét adó kemény ("szklerotikus") gócok. Ezek az elváltozások a központi idegrendszer bármely részét érinthetik. Attól függően, hogy hol szakad meg az információ továbbítása, több terület is károsodhat és nagyon változatos tünetek jelentkezhetnek (a betegség nevében erre vonatkozik a multiplex szó). A betegség tünetei: A betegség az érintett agyi és gerincvelői területektől függően rendkívül változatos tüneteket okoz. Kezdődhet valamelyik végtag gyengeségével, a törzs vagy az arc területén fellépő érzészavarokkal. A panaszok sokszor csak átmenetiek. Az idő előrehaladtával a tünetek egyre súlyosabbá válhatnak; vizelet- és székletürítési zavarok, a viselkedés és a beszéd megváltozása, mozgáskorlátozottság és mozgászavar egyaránt felléphet. A Parkinson-kór az idegrendszer ismeretlen eredetű, lassan előrehaladó, az idegsejtek pusztulásával járó degeneratív megbetegedése. A Magyarországon a Parkinson-kóros betegek becsült száma 20-30 000, akiknek 50-70 %-a részesül kezelésben. Három fő tünete, a nyugalmi remegés (tremor) a kezeken, ujjakon, ajkakon állon, alkaron vagy lábakon, az izommerevség (rigiditás), a hajlító és feszítő izmok egyidejű tónusfokozódása merevséget okoz, az arc kifejezéstelenné, maszkszerűvé válik, a meglassultság (bradikinézia), az akaratlagos mozgások lelassulását jelenti. A tervezett mozdulatsor elkezdése és eredményes befejezése is nehézségekbe ütközik. A tartási instabilitás a test egyensúlyát fenntartó, úgynevezett mélyreflexek kiesése miatt következik be, mivel mozgás közben a beteg nem tudja kellő gyorsasággal a megváltozó körülményekhez igazítani testhelyzetét. 3
A betegség gyakran jár depresszióval és a gondolkodás lelassulásával. A tünetek hátterében dopamin-hiány, ill. ennek következtében kialakuló, az extrapiramidális rendszer dopamin ingerületátvivő anyaggal működő dopaminerg - neuronjainak pusztulása áll. A folyamat kiinduló oka legtöbbször ismeretlen. Valószínűleg több tényező együttesen felelős a károsodásért, genetikai okok, környezeti ártalmak, sőt vírusok is szerepet játszhatnak benne. Néhány esetben ismert ok vezet a betegség kialakulásához. Egyes gyógyszerek, mérgek, kábítószerek is előidézhetik a folyamatot. A Parkinson-kór gyógyíthatatlan betegség, kezelésének célja a tünetek kontrollálása, a betegség előrehaladásának lassítása, ezáltal a beteg önellátó képességének fenntartása, és megfelelő életminőség biztosítása. A kezelés gyógyszeres, fizikoterápiás és sebészeti módszerekkel történhet. Mivel a Parkinson-kór tünetei döntően az agyi dopamin szint csökkenésével kapcsolatosak, a tünetek enyhítése céljából pótolni kell a dopamint. Éppen ezért a legtöbb kutatás a dopamin - hatású gyógyszerek kifejlesztésére irányult, melyek a csökkent dopamin pótlására szolgálnak, helyettesítik, illetve utánozzák ennek hatását vagy gátolják a dopamin lebontását. Stroke Stroke-ról akkor beszélünk, ha az agy valamely részének vérellátásában súlyos zavar támad, mely az illető agyterület károsodásához, és következményesen a test távolabbi részén kialakuló funkciózavarokhoz vezet. 4
A stroke-nak két alapvető típusa van, a hemorrágiás amikor egy ér megreped, és a beáramló vér károsítja az agyszövetet, a trombotikus, amikor egy agyterület vérellátása zavart szenved érelzáródás miatt, aminek következtében a mögöttes agyterület elhal (agylágyulás). A hemorrágiás stroke elnevezés az agyvérzést, míg a trombotikus az agyérelzáródást, az ún. agyi infarktust jelöli. Agylágyulás Ez is vérellátási zavar következménye (érszűkület, elmeszesedés, érgörcs, trombus). Az agyállomány elhal, feloldódik, környezetéből vizet vesz fel. Állaga így puha, pépes lesz (innen az elnevezés). A testben zavar keletkezik, attól függően, hogy az agy mely területe sérült. Az elpusztult rész később felszívódik, és csak egy folyadékkal telt üreg marad vissza. A stroke főleg időskorban jelentkezik és súlyossága nagyon változó. A rövid idejű vérkeringés-kiesés enyhe, átmeneti zavarokhoz vezet, míg a súlyos vérellátási problémák komoly, hosszantartó következményeket hagynak maguk után. A fejfájás A fejfájás az egyik leggyakrabban jelentkező panasz. Kialakulhat számos betegség kísérő tüneteként, azonban lehet önálló betegség is. A leggyakoribb önálló fejfájástípus a migrén, az ún. tenziós (feszüléses) fejfájás, A fejfájás leggyakrabban valamely egyéb betegség kísérő tünete, ilyenkor tüneti fejfájásról beszélünk. Nagyon gyakori a szemészeti betegségek, általában fénytörési hibák, vagy zöldhályog (glaukóma) miatt kialakult fejfájás. Számos fogászati, szájsebészeti és fül-orr-gégészeti betegség mellett is jelentkezhet azonban. Típusos példa erre az orrmelléküreg-gyulladások esetén jelentkező kínzó fejfájás. A vérnyomás ingadozást ugyancsak számos esetben kísérheti. Anyagcsere betegségek kapcsán is kialakulhat fejfájás, például vesebetegség, cukorbetegség, autoimmun betegségek. A koponyát érintő balesetek után szintén gyakori, visszatérő probléma a fejfájás. A nyaki gerinc kopásos elváltozásai fejfájásos, szédüléses panaszokat okozhatnak, míg a koponyán belüli, éreredetű, illetve gyulladásos elváltozásokhoz is csatlakozik általában e panasz. 5
Az esetek elenyésző százalékában kell csak súlyosabb, esetleg daganatos elváltozásra gondolni. A továbbiakban az önálló idegrendszeri betegségként jelentkező fejfájásokról lesz szó. Migrén A migrén hirtelen kezdődő, lüktető, heves fájdalommal járó, időszakosan visszatérő fejfájás, mely általában egy oldalon jelentkezik. Kialakulását megelőzhetik látási és egyéb idegrendszeri tünetek, melyeket bevezető tüneteknek. Ezek a roham alatt is fennmaradhatnak. A fejfájás e típusa általában fiatal korban jelentkezik először, de bármely életkorban kialakulhat, nőkben gyakoribb. Családi halmozódás megfigyelhető, ezért az örökletes hajlam valószínűsíthető. Kialakulásának pontos oka még ma sem ismert. Egyes feltételezések szerint az agyhoz vezető erek hirtelen szűkülete, majd tágulata okozhatja a fájdalmat és az idegrendszeri tüneteket. Az esetek többségében a roham kialakulása előtt néhány perccel, legfeljebb fél órával bevezető tünetek jelentkeznek. Ezen tünetek igen változatosak, leggyakrabban látászavar alakul ki. Ez többek között lehet részleges látótérkiesés, villogó fények látása, a látott kép méretének megváltozása, alakjának elmosódása. Előfordulhat hallászavar, végtaggyengeség, a végtagokon zsibbadás, érzészavar, hányinger, hányás, ingerlékenység, nyugtalanság. Maga a fejfájás lehet egyoldali, vagy kiterjedhet mindkét oldalra. A fájdalom általában a szem környékén, halántéktájon kezdődik, majd kiterjed az egész féltekére, vagy az egész fejre. Tenziós (feszüléses) fejfájás A váll, a nyak és a fej izmainak feszülése miatt kialakult fejfájás hátterében legtöbbször lelki tényezők, fizikai kimerültség, illetve tartós, kényelmetlen testhelyzet állhat. A fájdalom általában gyakran jelentkezik, változó intenzitással, egyéntől függően tarkótájon vagy a homlok környékén. A fejfájáshoz vállövi izommerevség is társulhat, a fájdalom gyakran sugárzik ki ebbe a régióba. A fájdalom jellege szorító, abroncsszerű, melynek intenzitása a nap folyamán egyre erősödik. Agyrázkódás Általában rövid eszméletvesztéssel járó elváltozás, ideggyógyászati góctünetet vagy kóros agyhullámokat (EEG elváltozást) nem mutató sérülés. Tünetek: Átmeneti eszméletvesztést követően hányinger, hányás, szédülés, fejfájás, sápadtság, ájulási hajlam, aluszékonyság. Okok: A fej beütése, bántalmazások, balesetek agyrázkódást okozhatnak. Agyrázkódásnál az agy megduzzad (vizenyő), és a koponyán belül nyomásfokozódás lép fel. Ez 6
felelős a hányásért, amely gyakran hányinger nélküli sugárhányás formájában jelentkezik, illetve a szédülésért, fejfájásért is. A betegség kezelése viszonylag egyszerű. A sérült számára lehetőség szerint teljes nyugalmat kell biztosítani, minél több fekvéssel, alvással. Az anorexia (másnéven: kóros soványság) Anorexia nervosának nevezzük a lelki eredetű kóros lesoványodást. Az anorexia nervosa esetében a páciensek súlyos fogyókúrával, testedzéssel mindent megtesznek azért, hogy testsúlyuk nehogy a korra és testmagasságra vonatkozó minimális testsúlynorma felett legyen, emiatt kórosan soványak. Ezek az emberek látható soványságuk ellenére folyamatosan attól rettegnek, hogy elhíznak. Általában a környezet tiltakozása ellenére túlsúlyosnak tartják magukat, vagy pedig úgy érzik, hogy valamelyik testtájuk túl kövér, még akkor is, ha nyilvánvalóan soványak. Az anorexia többnyire 12-18 éves korban kezdődik. A szakemberek egybehangzó véleménye szerint az anorexia nem szervi eredetű betegség. Habár bizonyos jelek az éhség és a jóllakottság szabályozását végző hipotalamusz működési zavarára utalnak, ez közvetetten, lelki hatásokra következik be. Ebben nem kis szerepe van a társadalmi-kulturális környezetnek, például annak, hogy manapság a vékony testalkatú nő a szépségideál. A statisztikák szerint a fejlett nyugati országokban szaporodik az anorexiások száma. A 16 és 25 év közötti nők egy százaléka anorexiás, s a 10 százalékuk úgynevezett szubklinikai (a betegség nyílt megjelenése előtti) eset. A páciensek több mint négyötödének a havi vérzés megindulását követő hét éven belül alakul ki a betegsége, és elsősorban azok a magasabb társadalmi státusú nők hajlamosak rá, akik olyan családban nőttek fel, ahol az eredmény, a siker hajszolása mindennapos dolog. A túlságosan magas elvárások vagy az olyan családi háttér, amelyben nem érzik magukat a fiatalok biztonságban, ugyancsak anorexia nervosához vezethet. Az érintettek 95 százaléka nő, a leírások szerint a férfiak körében a testépítők és a homoszexuálisok között fordul elő ez a betegség. Az anorexia általában jellemzőbb a depresszióra, szorongásra, egyéb hangulati zavarokra hajlamos emberek között. Lelki beállítottság szerint a táplálkozási zavarok között az anorexia inkább a maximalisták betegsége, míg a bulímia hullámzó a hangulatú, impulzív emberekre jellemző. Tünetek és diagnózis nagymértékű fogyás, a kövérségtől való kifejezett undorodás és félelem, testképzavar, a rendes testtömegnek az énképre gyakorolt indokolatlanul előnytelen hatása, valamint a havi vérzés zavara jellemző. 7
Tünetei általában serdülőkorban jelentkeznek, a kezdet kapcsolódhat valamilyen traumatikus életeseményhez (pl. a szülők válása, súlyos testi betegség, iskolaváltoztatás stb.), de a betegség kifejlődhet fokozatosan, akár korai gyermekkortól kezdve is. Bulimia A bulímia falási rohamokkal járó kényszerbetegség, melynek során a beteg rövid idő alatt igen nagy mennyiségű étel - jellemzően édesség - elfogyasztására képes. Ez törvényszerűen elhízáshoz vezet, amit elkerülendő a beteg önmagát hánytatja, hashajtókkal vagy eltúlzott fizikai aktivitással él. Hányás után a beteg ismét szenved, az evési kényszernek csupán néhány óráig tud ellenállni, majd ismételten étkezik, és önmagát hánytatja. A bulimia nervosát 1979-ben fogadták el, mint önálló, pszichoszomatikus betegséget. A betegség súlyosbodásával az étkezések és hányások között eltelt idő egyre csökken, a kényszer eluralkodik a beteg kaotikussá váló életén. Így például a beteg képes az ételmaradékot kiszedni a szeméttartóból vagy akár lopni, hogy kényszerét enyhíthesse. Viselkedésüket többnyire visszataszítónak tartják, és szégyellik magukat miatta. A bulímia szinte kizárólag tizenéves lányok vagy fiatal nők betegsége. Férfiakban elvétve fordul elő. Gyakorisága a sok rejtett eset miatt pontosan nem ítélhető meg. A felismert esetek gyakorisága a 18 és 25 év közötti női populáció 3%-a. A bulimia nervosa okai lényegében ismeretlenek. Alapos pszichiátriai feltárás mellett mindig fellelhető valamilyen személyiségzavar, gyermekkorban elszenvedett traumák, szeretet utáni vágy, magány, önértékelési zavarok. Genetikai eredet nem valószínűsíthető. A karcsúság vágya, mely rendellenes étkezési szokásokat eredményez, csak részben ad magyarázatot. Ezek inkább csak elindítói a folyamatnak. Az önértékelési zavar lehet az elsődleges, melyben a beteg önmaga elviselésére képtelen. A bulímia jelentkezésekor a folyamat önfenntartóvá válik. A beteg attól való félelme, hogy érzései kicsúsznak az ellenőrzése alól, súlyosbítja a bulímiát, mely az egész személyiségen eluralkodhat. Olykor a táplálkozási rendellenesség elindítója az unalom, depresszió vagy harag, különösen akkor, ha a beteg magányos. Pszihoaktív szerek Az idegrendszer működését a különböző módon bejuttatott szerekkel, drogokkal, gyógyszerekkel megváltoztathatjuk. A drog olyan anyag, ami megváltoztatja a szervezet működését. A drogok többsége eloszlik az egész testben, így az agyban is, ha a molekulái eléggé kicsik ahhoz, hogy át tudjanak jutni a vér-agy gáton. A drogok sok különféle módon képesek megváltoztatni az agyműködést, és ezáltal megváltoztatják a viselkedést is. Néhány fontosabb út: a) megváltoztatják a neuronok általános anyagcseréjét, b) megváltoztatják a neuronális membránok ingerlékenységét, c) blokkolhatják az idegimpulzus tovavezetését az axon mentén, d) csökkentik a neuronok vérellátását, f) a neuronokon levő receptorokat aktiválhatják v. blokkolhatják, A központi idegrendszerre ható szerek lehetnek: 1. általános érzéstelenítők vagy anesztétikumok 2. kábító fájdalomcsillapítók vagy narkotikumok (pl. morfin-származékok); 3. nem-kábító, kis hatású (minor) fájdalomcsillapítók (pl.szalicilátok, anilin- pirazolonszármazékok); 8
4. nyugtató és/vagy altató szerek (pl. barbiturátok, benzodiazepinek, uretánok); 5. görcskeltők és légző- és vazomotorosközpont-izgatók (pl. pentilén-tetrazol, pikrotoxin, sztrichnin, koffein); 6. görcsgátlók (pl. barbiturátok, hidantoin- és oxazol-származékok); 7. központi támadáspontú izomrelaxánsok (pl. propándiol- és benzoxazol-származékok); A gyógyszerek jelentős csoportját alkotják azok a drogok, melyek a pszichés működés alapjait képező magasabb idegi folyamatokra fejtik ki hatásukat. Ezeknek a pszichoaktív vagy pszichotrop szereknek a főbb csoportjai a következők: Kábítószerek csoportjai Jogi kategóriák szerint: Legitim (legális) és illegitim (illegális), Függőség kialakulása szerint lehet: Könnyű és nehéz, Gyógyszertani besorolás alapján stimulánsok (amfetamin, nikotin, kokain, koffein) depresszánsok o ópiátok és származékaik (ópium, alkaloidja: morfium, heroin, metadon: szintetikus) o nyugtatók és altatók, alkohol (pl. barbiturátok) hallucinogének (LSD, kannabisz. Meszkalin, PCP) szerves oldószerek 1. Stimulánsok Azok a szerek, amelyek aktiválják, gyorsítják, izgatják az idegrendszert. Rövid ideig növeli a teljesítményt, felpörgetnek, ideiglenesen csökkentik a fáradtságot, nő az izgatottság, túlfeszítettség, nő az önbizalom, eufória. Szimpatikus idegrendszeri aktíválók. Tartós használat során túlerőltetik a szervezetet. A legtöbbnél lelki függőség alakul ki. A hatás megszűnése után akár több napos fizikai fáradtság, levertség jön. Jelentkezhet depresszió, hallucináció és pánikhangulat. Rendszeres fogyasztásnál az idő és a távolságérzet, valamint az emlékezet zavarossá válik. Nagyobb mennyiség esetén: kiszáradás, magas láz szívinfarktus, agyvérzés és pszichiátriai tünetek alakulhatnak ki. Amfetamin származékok: fehér színű por, tabletta és folyadék formájában jelenik meg: extasy, speed. 9
kokain: a kokacserje leveléből előállított, kristályos fehér por. Nagyon erős függőséget okoz. nikotin koffein: a kávéban, kólában, energiaitalokban. 2. Depresszánsok A depresszánsok csoportjába tartozó szerek csökkentik a fájdalom és a feszültség érzését, eufórikus érzést váltanak ki. Hatásuk: Passzivitás, kábultság, szédülés, pupillák beszűkülése. Boldogságérzet elragadott képzelődéssel. Érzéketlenség, izmok elernyedése. A rendszeres használat gyakran jár dózisnöveléssel. Tartós fogyasztásnál a megszokás egy erős testi-lelki függőséghez vezet. Velejárója fogyás, a teljesítő-, és ítélőképesség romlása, fizikai legyengülés, hangulatzavarok és fásultság. Közös tűhasználat esetén nagy a fertőzésveszély! (HIV/AIDS, Hepatitisz) Remegést, kedélyromlást, emlékezetkihagyást, jellem- és magatartásbeli zavarokat, erőteljes szellemi leépülést, lassú szívműködést idézhet elő. Túladagolás esetén légzészavart, a légzésbénulás pedig halált okozhat. 10
Alkohol: az alkoholfogyasztás következtében emésztőrendszeri, keringési, idegrendszeri, pszichiátriai, anyagcsere stb. szövődmények alakulhatnak ki. A túladagolás mellett a megvonásnak is súlyos következményei lehetnek (delírium tremens, epilepszia stb). Ópiátfélék: Máktea: a mákgubó főzetéből nyerik. Ópium: Mákgubó tejszerű nedvéből nyerik. Morfium: Az egészségügyben használják erős fájdalomcsillapítóként. Heroin: Fehér, barna kristályos por. Általában szippantva és a gőzét belélegezve, valamint intravénásan használják. Metadon: az ópiátfüggők kezelésében használt gyógyszer, mely a heroin kiváltására szolgál. 11
3. Hallucinogének Elsődleges hatásuk az érzékelés, az észlelés, a gondolkodás szokásos folyamatainak megváltoztatása, módosult tudatállapotok létrehozása. Utazás : a hatás akár órákon keresztül tart, melynek során pszichikai és érzékszervi zavarok, képek, élmények keletkeznek. Fokozott hallucinációk, rémlátomások bad-trip (rossz utazás), kellemetlen, fenyegető tartalmú hallucinációk hatására szorongás és pánik alakul ki. Tér- és időzavarok, öngyilkosság, öncsonkítás, mások elleni agresszió veszélye nagy. Kényszerképzetek, mint pl.: a repülni tudás, hányás, hidegrázás, izzadás, fejfájás, esetleg rémképek jöhetnek létre. Túladagolásnál elmekárosodás, tartós használat során depresszió veszélye nagy. LSD: elsősorban bélyeg, tabletta, vagy kristályos fehér por formájában jelenik meg. Meszkalin: Kaktuszok, gombák hatóanyaga. Csattanó maszlag, trombitavirág: Erősen mérgező hatású növények! Cannabis-származékok Marihuána: Az indiai kenderből készítik (fű). THC tartalma a korábbi évtizedekben termesztett növényeknek többszöröse 7-15 %. Tartós használatnál céltalanság, emlékezetromlás, szorongás, alvászavar, belövellt szemkötőhártya alakulhat ki. 12
Hasis: az indiai kenderből kinyert gyanta, olaj. THC tartalma 20-30 %. 4. Szerves oldószerek: szipuzás. Oldószerek, ragasztók, hígítók, festékek, lakkok, benzin csavarlazító, propán-bután gáz (öngyújtók töltéséhez használt gázpalackok) stb. gőzének belélegzését jelenti. Maradandó agykárosodás, baleset és fulladásveszélye nagy. 13